VIORELA CODREANU TIRON Ochiul somnului – darul iubirii Az álom szeme – a szerelem varázsa
poeme versek
Ediţie bilingvă
Románbol fordította Ediţie bilingvă
Editura ARANIA BRAŞOV 2007 1
2
VIORELA CODREANU TIRON Ochiul somnului – darul iubirii Az álom szeme – a szerelem varázsa poeme versek
Ediţie bilingvă
Románbol fordította
Selecţie şi tălmăcire în limba maghiară: HORVÁTH DEZSŐ
Editura ARANIA BRAŞOV 2007 3
Grafică în peniţă de Mihai Cătrună 4
Caseta CIP a Bibliotecii Naţionale a României Viorela Codreanu Tiron, Ochiul somnului –
darul iubirii/Az álom szeme – a szerelem
varázsa
CODREANU TIRON, VIORELA – volum de autor Grafica volumului: Mihai Cătrună Editura Arania, Braşov,2006 ISBN. 978-973-8984-07-3
5
Motto: „...Au venit peste mine clipe de întristare (...) harfa mea s-a prefăcut în instrument de jale şi cavalul meu scoate sunete plîngătoare. ...Apa va pătrunde în rădăcinile mele, roua va sta toată noaptea pe ramurile mele.“
Cartea lui Iov
MOTTO: „... Réam hullottak a szomruság pillanatai (...) a hárfám egy szánalmas hannszerré változott, mig a sipom siro hangokat terjeszt. ...A viz a gyökereimig hatol, a harmat viszont, az ágaimon pihen az éjszakán át.
Jov Könyve
6
Învaţă-mă, cum să opresc timpul acesta ce curge haotic? să-ţi pot strecura printre gene o mîngîiere un cîntec o poezie un cuvînt – ca o lumină adîncă – frumos să încolţească în inima ta?
7
Taníts meg, hogyan állítsam meg az időt, mely zavarosan folyik? hogy szemeid elé tudjam tenni a simogatást a dalt a verset a szót – mint döbbenetes világosságot – melyek szívedben kivirágoztak?
8
Cuvinte Cuvinte aruncate, pierdute, tăcute, rămase nespuse, pe toate le-am cules şi le-am spălat cu rouă-de-soare. le-am presărat pe ropotul ploii şi le-am înfipt în mare, de unde valul le-a adus la picioarele tale. Să nu te apleci! Eu am ţinut odată valul în mîini şi-am presărat fire de iarbă pe creştetul universului şi-am văzut: Deasupra... Dedesubt... Nimicul îşi face culcuş. 9
Szavak Eldobott, elveszett, néma szavak, soha ki nem mondottak, rendbeszedtem mindeniket a reggeli nap harmatával tisztára mostam, szerteszét szórtam az eső visszhangjával tenger vizébe véstem, ahonnét a hullámok lábad elé hordták. Ne hajolj le értük, mert egyszer már kezedben tartottad őket. Fűszálakat szórtam És láttam: Fentről… Lentről… Hogy a semmi magának fekhelyet készít. 10
Pruncul singurătăţii Legăn şi acum pruncul singurătăţii... Îl hrănesc în neştire cu lapte-de-lacrimi, cu rouă-de-stele, chiar dacă ştiu că-mi secătuieşte inima, şi-mi frînge mîinile cu greutatea lui; chiar dacă ştiu că-mi oboseşte pînă şi gîndurile sterpe. Legăn şi legăn... poate va adormi o clipă doar.
11
Az egyedüllét gyermeke Még ringatom az egyedüllét gyermekét étellel kínálom könnytejjel, csillagok harmatával pedig tudom, hogy kiszárítja szívemet, leszakad kezem súlyától és tudom azt is, kiszívja hiábavaló gondolataimat mégis ringatom, ringatom… hátha elalszik, legalább egy percre.
12
Poate... A fost o naştere! A fost o moarte! Şi a mai fost... poate, ceva-ntre ele... un cîntec duios sau un vaiet! (?) Spuneţi-mi ! ce-a fost?!...
13
Talán Volt a születés! Volt a halál! És közöttük volt egy kellemes dal Vagy talán egy emberi jaj Mondd: mi volt egyáltalán?!
14
Sub povara iubirii Te-ai îndrăgostit de mine, Durere, atît de tainic, atît de deplin, atît de etern! şi-atît de spăimos te-ai împlîntat în oasele mele, încît au început să se sfarme sub povara iubirii.
15
A szerelem súlya alatt Te, Fájdalom, belém szerettél, sanyarún titkos, sohasem véges, mégis végtelen! És annyira félelmetesen a csontjaim közé hatoltál érzem, szétrobbanok a szerelem súlya alatt.
16
Firul de fum Am cules nenumăratele tale furtuni şi-am continuat să trăiesc – prin bolul inocenţei – în visul transformat în firul de fum, ce se strecoară prin toate ungherele tale cu veşnica pecete a arderii.
17
Füstszál Megszámlálhatatlan viharaidat gyűjtöttem össze, megpróbáltam átélni értetlenségedet. És füstszállá változtatott álmokat, amik minden porcikámba behatoltak, az esztelenség végtelen pecsétjével.
18
Priveam Între noi tremura de mult despărţirea dezlănţuind furtuni de spaime, în ploi dese de lacrimi. Priveam cum te depărtezi – fluture alb – prin asfinţitul tăcerii aripilor însîngerate de strigăte, lăsîndu-mă să-mi gust întristările înmiit de întregi.
19
Láttam
Hogy köztünk már régóta remegett az elválás a rémület viharait idézve könnyeink folytonos sürü esőjében láttam amint távozol – te fehér lepke – szárnyaid beolvadtak a szürkületbe emléked bennem maradt egy kiáltással, hogy megértsem ezt a kegyetlen szomorúságot.
20
Blestem Să-ţi fie frate geamăn chinul meu şi gura uscată de dorul sărutului! Ploaia-de-mine să te ude! Pămîntul-de-mine să-ţi ardă tălpile! În dorul-dorului să te-mprăştii, mereu căutîndu-mă, mereu negăsindu-mă!
21
Átok Testvéred legyen a bánatom, Legyen száraz az ajkad a csókom utáni vágytól! A nyári eső mosson tisztára Az anyaföld örökítse talpad nyomát A vágy kínjában olvadj meg Keress mindig engemet Úgysem találsz meg soha!
22
Neputinţă Doamne, m-ai aşezat la începutul unui drum atît de lung, atît de greu! Şi-n drum mi-ai semănat tot lumînări aprinse în locul copacilor verzi ce-aveau să-mi ţină de umbră, să nu mă ardă năvalnicul soare-de-viaţă. Lumînările tale mi-au vegheat drumul în noaptea eclipsei totale, dar lacrimile iernii mi-au ars mîinile ce voiau să-mbrăţişeze flacăra albă şi blîndă.
23
Tehetetlenség Uram, kegyetlen hosszú és nehéz útra indítottál! Meggyújtott gyertyákat ültettél a zöld fák közé, mik üdítőn legyezgettek volna, hogy ne süssön annyira az élet égető napja gyertyáid megvilágították utamat életem fogyó éjjelén. Könnyeim megégették tenyerem, karom ölelni vágyta a fehérség végtelen szelid fényét.
24
Cui să strig? Ce rost, să mai strig timpului, acestei lumi inerte şi surde? cînd nu mai pot găsi lacrima din ochiul timpului iar sufletul lumii s-a stins în aduceri-aminte?!
25
Kinek kiáltsak Nincs értelme az időnek kiáltani, ennek a süket és mozdulatlan világnak. Mikor nem láthatom a könnyet az idő szemében, míg a világ lelke emlékeimben haldoklik.
26
Timpul meu Timpul meu unic, aparte de celelalte timpuri, s-a scurs atît de încet pe lîngă mine, încît nu mai ştiu de l-am avut, de-a fost cu adevărat al meu sau nu a fost decît iluzia unui timp răstălmăcit de Doamna Vreme.
27
Az én időm Csak az én időm páratlan, nem hasonlít a többihez csendesen folydogál mellettem azt sem tudom, létezik-e számomra, az enyém volt valóban? Vagy nem volt egyéb, mint illúzió, melyet az Idő asszonya hazudott nekem.
28
Priveşte-mă! Sînt ghemul de alge prins în vîltoarea apelor. Miezul de singurătate, frumoasă şi rece, ce trece prin lume ca umbra unei deşertăciuni fără nume: învăluindu-te, adunîndu-te, risipindu-te!
29
Nézz reám A vizek sodrába dobott alga – gén vagyok. Az egyedüllét tökéletessége, szépen és hidegen, mi áttűnik a világon névtelenként az árnyékba. összegyűjtve a szétszórt fényeket.
30
Unica oră a zilei Cînd se întunecă devin cenuşie, mă dizolv în obscuritatea opacă o dată cu gîndurile în această unică oră a zilei plină de semnificaţii ce-mi bate-n uşă: e ora ispăşirii! mereu izbăvită nicicînd ispăşită.
31
A nappal egyetlen órája Mikor alkonyodik, szürkévé válok beolvadok a sötétség homályába egyedül gondjaimmal. Egyedülálló óra tartalommal teli kopogtat az ajtómon: mert eljött a bűnhődés pillanata, eddig megmenekültél, de sokszor megbűnhődtél.
32
Cum aş putea? Cum aş putea să mai zăbovesc în ziua de ieri să mai pot aştepta la porţile lui mîine fără să mă-mpiedic de iremediabilul azi, care hoţeşte-mi fuge din mînă? Cum să păstrez fărîma de clipă a mea cînd ieri mă respinge lui mîine?
33
Hogyan tudnék Hogyan tudnék megrekedni a tegnapban, hogy a holnap küszöbén várhassak, mert belebotlok az elrontott mába. Mint ügyetlen tolvaj, kihull kezemből. Hogyan tudnám megőriznia perc egy pirinyó részétmikor a tegnapok mindig a holnaphoz sodornak.
34
O toamnă bezmetică O toamnă bezmetică trece mereu peste mine cînd soarele răsare de dincolo de răsfrîngerea clipei, unde doar veşnicia sparge cerul şi ferestrele zborului zvîrlindu-mă pe o creastă de vînt.
35
A dühös ősz A tomboló ősz vágtat rajtam keresztül pirkadattól, mikor a pillanat eltűnik mikor az örökkévalóság megőrizné az eget és a szárnyalás nyílásait elszórva engem a hideg szélbe.
36
Un loc anume Daţi-mi un pămînt nou în care să-mi pot înfige rădăcinile cu aripi pînă la cer un pămînt nou ca o viaţă nouă care să nu-mi amintească nimic de pămîntul unde am fost atît de tare rănit.
37
Ama bizonyos hely Ismeretlen földet adjatok nekem, ahol elültethetem gyökereimet új földet – mi új életet jelez – ahol semmire nem emlékezem arra a földre sem, ahol annyira megsebzett voltam.
38
Flacăra Sînt flacără vie în cimitirul umbrelor noastre unde se mai preling nori-de-flori prin sipetul lacrimei şi unde se mai prefiră acelaşi cer cu lavă de sînge ce sfarmă lespezile ochilor sub cutremurate pămînturi adunate în mine.
39
A láng Lobogó láng vagyok árnyaink temetőjében. Itt még virágfelhők úsznak eltemetett könnyek sírjai felett. Az ég vár lávával telve, ami a vers alapjait szétrombolja és eltemeti a föld alá elrejtve önmagam sorsától.
40
Cum? Cum să găsesc liniştea în casa trupului meu mai asurzitoare decît tunetul, mai puternică decît un hohot de rîs şi mai năprasnică decît furtuna?
41
Hogyan? Miképpen találjak békét testem házában, amikor süketítő mennydörgésnél üvöltőbb a süvítő kacagás és hevesebb, mint a tomboló vihar?
42
Niciodată Vînturile de nicăieri, de pretutindeni se-adună la mine în casă cînd bucuria îşi face culcuş în inima mea. Sărmane vînturi! Chiar nu ştiţi?! Niciodată inima mea, nu va ajunge îndeajuns de bătrînă, îndeajuns de uscată. să nu mai poată simţi bucuria, durerea, şi jalea.
43
Soha Hazátlan szelek, mindenhonnan a házamba gyűlnek akkor amikor az öröm fészkel a szívemben. Szegény szellők nem tudhatjátok a szívem sosem lesz eléggé öreg, megfáradt, hogy ne tudná megérezni az örömöt, a fájdalmat, a táncot.
44
Întemniţare Toţi ajungem în ţara ce se întinde pînă la graniţele nemărginirii; acolo unde firul apei pătrunde în pădurea fermecată izbindu-se de colţii ascuţiţi ai pietrei din valea-blestemată, unde, fără să ştim, ne întemniţăm amintirile.
45
Bezáratás Mindenki eljut abba az országba, melynek végtelen határai vannak. Ahol a patakocska beszivárog az elvarázsolt erdőbe leküzdve a hegyes kövek csorba fogait. Ott megkapaszkodok egy völgy peremén és ott bezárom emlékeimet.
46
Aşa va fi Aşa a fost iubirea, firească, la fel ca florile ce-nfloresc vara la fel ca păsările ce zboară spre sud la prima cădere de frunze! Şi-aşa va fi întotdeauna fără să bănuim că dăm socoteală tinereţii din noi sau bătrînilor arbori.
47
Olyan lesz Olyan a szerelem, természetes, mint a nyárban kinyíló virágok vagy mint a vándormadarak repülése vagy az első lehullott levelek. Mindenkor így lesz anélkül, hogy sejtenénk: mert el kell számolnunk a bennünk élt ifjúságunkkal egy öreg fának.
48
Uitată-n uitare Uitată-n uitare, inima mea a uitat să mai bată; doar urma unei zbateri de aripi mai pîlpîie din vreme-n vreme uitată şi ea în oboseala unui zbor de niciunde chemat, de niciunde venit, încremenit în uitare.
49
A feledésbe felejtett Feledésbe felejtettek a szívem rejtett versei, csak egy szárnycsapás nyoma parázslik csendesen kitörölhetetlen ő is a repülés fáradságával, mi soha nem tér vissza, sehonnan nem jött megkövesedett a feledésben.
50
De-atîtea ori De-atîtea ori am plîns pe umerii ploii ce-şi fura furtuna din norii mei De-atîtea ori am plîns pe umerii nopţii ce se-aduna din zilele mele goale de timp şi de tine! De-atîtea ori am plătit cerşetorilor de somn să te aducă în visele mele, să pot plînge pe umerii tăi – ce nu-i mai gasesc nici aici, nici altundeva.
51
Annyiszor Annyiszor sírtam az eső vállain abban a fergetegben. Sokszor sírtam az éjszaka vállain mik a napjaimból voltak összerakva a te hiányodban annyiszor fizettem az álom kéregetőinek azért, hogy álmaimba visszahozzalak. nem talállak.
52
Abia acum Îmi despic anii maturităţii pe-aceleaşi cîmpii nesăbuite ale copilăriei, unde abia acum descopăr durerea şi sfîşierea din firul de păr alb al mamei.
53
A hajtincs Darabokra hasítom életem éveit a gyermekkor szűzies mezőin csak most találom meg a fájdalmat anyám fehér hajtincseit.
54
Loc de odihnă Casa mea a devenit loc de odihnă pentru furtună şi vînt, ploaie şi grindină, fulgere şi nebunie.
55
A menedék A házam a viharok és szelek menedékévé vált. Helyet kapott a jégeső, a villámlás és a mennydörgő ég.
56
Dacă poţi ocroteşte-mi visele copilăriei pe care ţi le-am dat în grijă pînă mă voi putea întoarce după ele. Obosita-mi retină – aripa păsării rănite – adăposteşte şi-acum sîngele prelins din lacrima sfîşiată cu surîs de copil.
57
Védelem Védd meg gyermekkorom álmait, miket gondjaidra bíztam addig, míg utánuk jöhetek. Elfáradt szemem – felsebzett szempillám szárnya – még mindig menedékhelye gyermekkorom összetört könnyes álmainak.
58
Te-aş mai putea chema (?) Te-aş mai putea chema pe tărîmul iubirii, Fulger prăvălit de Providenţă! dacă tristeţea cea mai ucigaşă – a neiubirii – nu m-ar fi aruncat pe marginea prăpăstiilor înşelate de păduri.
59
Hívjalak-e még Hivjalak-e még a szerelem tereire sárba döntött a sors villáma ez a leggyilkosabb szomorúság: a szerelem hiánya ide hajított az erdőkkel szegélyezett szakadék szélére.
60
Desprindere Las rugile, undeva, la marginea cerşetorilor de somn, şi reven în locul popasului unde ruga se desprinde de trup prin voinţa chemării ce rupe hotarele.
61
Elválás Valamikor elhagytam a máglyákat és álmok koldusainak szegletéről megtérek pihenőmhöz hol az imádság kiválik a testből a tudat akaratából és széttépi a határokat.
62
Ziua care vine Ies în prag să iscodesc noaptea, în faţa mersului zăbavnic al astrelor. Ies în noapte să visez împreună cu Luna şi înfig diamante în coroane de fier. Dar ziua... Ziua are puterea de a dărîma, de a zgudui visul şi speranţa pe care le înalţ din nisipuri cîntătoare.
63
A következő nap Küszöbömre állok, hogy az éjszakában belekeveredjek a csillagok megállás nélküli forgatagába. Az éjszakába érkezem a holddal együtt álmodozom, gyémántokat rejtve vaskoronába. De nappal… a napok tomboló ereje megrontja az álmot és reményt, miket az éneklő porból magasra emelek.
64
În afara visului Adorm mereu în afara visului semn că nici visul nu mă primeşte. Adorm mereu pe aceleaşi cuvinte acum fără sens răscolind lutul simplu, nisipul fin şi fierbinte adunat din aurore îmbătrînite poate prea devreme în casa vieţii mele, unde visul îşi face culcuş în imaginarul pustiu.
65
Álom nélkül Mindig álom nélkül alszom el jele ez annak, hogy az álom nem mindig fogad be. Értelmetlen fogalmú szavakkal, feldúlva a piszkos agyagot finom homokot forró szivárványokból össszegyűjtve rejtem az életem házába. Talán így az álom lefekszik mellettem elképzelt pusztámban.
66
De cîte ori te-ai întors? Ai băut din izvorul uitării şi ai crezut că ai să scapi de tainele şi tainiţele memoriei, fără să-ţi pese de vîrtejul destinului ce-ţi conduce eterna întoarcere, naştere şi renaştere, pînă la iertarea păcatelor.
67
Hányszor fordultál vissza? A felejtés forrásaiból ittál hitted, hogy megszabadulhatsz emlékeid titkaitól, kétségektől számon sem tartva sorsod sodrását, mely az állandó megtéréseket rejtheti. Születés és tán ujjászületés… a bűnbánatig.
68
Răzvrătirea lacrimilor Am pătruns în miezul cristalului ca-ntr-o eternitate. Suprafaţa sticlei ca bolta cerului ascundea în ea minuscula mea lume într-un întreg univers. Dar n-am ştiut că odată intrată-năuntru mi-am încătuşat toate timpurile în pocalul lacrimilor-răzvrătite.
69
A könnyek lázadása Úgy hatoltam kristályok mélyébe, a halhatatlanságba. Űveges felszín – mint az égbolt – magába rejtette piciny világomat tán úgy, mint a kristály a világegyetemet. Nem tudtam, ha egyszer bekerültem időmet lebilincseltem a könnyek forró kelyhébe.
70
Dureroase tăceri Cum să acopăr fîntîna în care se desfundă izvoarele vechi? cînd dincolo de răsfrîngerea clipei răspunde doar ecoul, ascuns în tăcerea apei, ce se strecoară şi el în piatra de mal!
71
A néma fájdalom Hogyan fedjem be azt a kutat, melynek vizében régi források tisztultak hangtalan pillanatok vergődésére a fedetlen kút visszhangja felel elbújva vizében a hallgatás, úgy, ahogy besurran a víz a sziklák közé.
72
Subjugare Cascade urlătoare: tăcerile revărsate în vîltoarea vieţii îţi rostogolesc amintirile aduse din tărîmul trecutului. Tăvălugul te-ajunge, te prinde, te soarbe, subjugîndu-te acestei prăstăvăliri.
73
Leigázás A hallgatás: örjöngő vízesés hiába menekülök feldúlják sodrai az emlékeket a múltból életre születnek. A özön utolér megfog felfal leigáz téged örjöngő sodrásával.
74
De-acolo... de unde tu erai
De cîte ori am voit să respir trecutul – numai acel trecut fericit! dar toate mările mi-au fost golite, ca şi auzul, ce-mi aducea un zvon de departe, de-acolo de unde tu erai cîndva.
75
Ahonnan te voltál… onnét Hányszor szerettem volna múltamat belélegezni, de csak a boldog perceket. Mindenik fogalom kiürült kopik a hallásom tán néha hozok valamit messziről onnét, ahol te voltál valaha.
76
Cît... şi cînd...? Cît să mă întind, cît să mă aplec cît să mai las, cît să mai iau din inima mea de-aici şi de aiurea ca să ating şi să culeg lumina bună, caldă? cînd împrejurul meu numai lumina unei ceri tăcute şi triste o simt, o ating şi mă arde!
77
Mikor… és mennyit...? Meddig nyújtózkodjam, meddig hajlongjak, mennyit hagyjak, mennyit vegyek ki a szívemből vagy akárhonnét, hogy megérintsem és összegyűjtsem a fényt? Körülöttem az ég fénye ragyog hallgatva és szomorúan érzem, hogy megérintettem és éget!
78
Ca şi atunci...
Şi-atunci... ca şi acum mă aplec să culeg gîndurile de ieri, şi le pun la căpătîi flori aşezate-n cununi... ca o rememorare a unui trecut netrecut. Şi-acum... ca şi-atunci... le găsesc numai în memoria vremii, cu farmecul ofilirii din prima înflorire, îngropate-n timpul ce trece... şi... trece... prin mine.
79
Úgy, mint akkor Akkor is, most is görnyedve összegyűjtöm tegnapi gondjaimat virágokat helyezek mellé koszorúba fonva… akkor is… most is… az idő emlékében látom meg őket, a beavatás varázsával a bennem elrejtett időben eltemetve.
80
Iartă, Doamne! Fără tine sînt fir de nisip fără memorie, sînt bob de grîu fără sămînţă. Dă-mă, Doamne, vîntului de miazăzi! să mă ascundă în poalele cerului şi să mă închidă-n carapacea luminii. Împreunează-mi mîinile în rugăciune! Ocroteşte cuvîntul ce nu mă omoară şi acoperă-mi cerul cu întregul Tău nume! Şi... iartă, Doamne! copila sălbatică ce uită numele Tău fără voie.
81
Istenem, bocsáss meg Nélküled egy porszem vagyok megfosztva emlékektől csíra nélküli búzaszem. Istenem, ajándékozz a déli szélnek, hogy elbújtasson az ég mezejében a világosság karjaiba zárjon. Fondd össze kezem imádkozásra! Védd meg a szót Fedd be látomásomat a Te neveddel Istenem, bocsásd meg egy vad leányzó bűneit, aki akaratán kívül felejti el Nevedet.
82
Totul cade Ascunsă în inima pămîntului, învăluit de aburii începuturilor nu mai văd înălţimile albe. Totul cade în prăpăstii fără număr, într-un vîrtej ivit de niciunde şi răscoleşte aerul al cărei plînset ucide.
83
Minden hull A föld szívébe bújva, a kezdet ködével bevonva nem látom már a csillogó csúcsokat. Minden hull számtalan szakadékba sehonnan sem jön mentő forgatag, hogy felkavarja a levegőt, minek sírása gyilkol.
84
Ceasul amurgului Cîte sunete mute vin în ceasul amurgului ce stă să se-aştearnă, dar se ascunde încă pe undeva! Îl simt cum lunecă printre pădurile încă verzi, printre smîrcuri, moviliţe şi buturugi. Iar tu şi eu, - noi -, ne tîrîm la fel de tăcuţi în bastoane de fum ce le-am dori mlădiţe.
85
Az alkonyat órája Rengeteg hang jön az alkonyat óráiban szétterülni készül, de még valahol bújkál! Érzem hogyan érnek a még zöld erdőkben a rügyek a dombokon és a szőlőtőkék között. Te és én csúszkálunk halgatagon füstbotokkal, melyeket a rügyeknek szántunk.
86
Luna fugară Cîteodată se mai dezmiardă luna în pletele mele şi-atunci... singurătatea ei, devine singurătatea mea şi-mpreună ne pierdem în noapte ca două lunatece nebune alergînd după stele, alergînd după soare – mereu cu un infinit între noi.
87
Most pedig egyedül Számtalanszor meghallgattam gyónásaidat, elédbe szaladtam annyiszor megbocsájtva neked! Azért is, amit ki nem mondtál azért, amit éreztél… és most… mikor lelkem gyónásra készen áll egyedül maradtam utam szélén, mely ma már sehova sem visz… és senki nincs a közelben.
88
Zăpada aceea... Cînd nori plini de ură se adună deasupra capului meu, uimită, mă-ntreb: Unde este zăpada? Zăpada aceea... care îmbuna lumea.
89
Fekhely a szavak számára... A hajnal mélységéből elveszett idők éjszakáiban levelek árnyait felmutatom szavaimnak keresek alvóhelyet szavak, mint vakok nézik egymást védve titkaikat. Jéghegy szívében születtem elárasztva levágott rügyek énekével rügyek sírása között keserű ízek peregtek szét.
90
Şi-acum singură Ţi-am ascultat de atîtea ori spovedaniile, şi am ieşit în întîmpinarea ta de-atîtea ori iertîndu-te! pentru ceea ce nu ai spus, pentru ceea ce nu ai simţit... (?) Şi acum... cînd sufletul meu e pregătit pentru spovedanie, sînt singură la marginea unui drum ce duce nicăieri... cu nimeni în preajmă.
91
Menekülő hold Néha a hajtó parancsa alatt kényeskedik a hold és akkor… az egyedülléte egyedüllétemhez válik hasonlóvá elveszünk az éjszakában, mint két holdkóros bolond csillogó csillagok után szaladva vagy a nap felé, de közöttünk mindig ott lohol a végtelen.
92
Un culcuş pentru cuvinte
În noaptea timpurilor pierdute din răsuflarea zorilor răscolesc prin umbrele frunzelor să caut culcuş pentru cuvintele mele ce se privesc precum orbii şi-şi păstrează secretul.
93
Az a hó Mikor a gyűlölettel telt fellegek összegyűlnek fejem felett csodálkozva kérdem magamtól: Hol van az a hó? A hó, amely a világot valamikor jobbá tette.
94
Undeva Sînt aerul ce vuieşte în strigăt agăţîndu-se de tot ce-i iese în cale pentru a căpăta un răspuns, un adevăr, o taină adîncă-adîncă!... Undeva departe-aproape Auzeam tînguirea sfîşietoare, dureroasă, a ceva neîmplinit, nedefinit. Ce era ?! Pentru tine: Nimic! Pentru mine – Strigătul şi Răspunsul se despărţeau pentru totdeauna, fără să se fi întîlnit!
95
Valahol Levegő vagyok, rikoltásokkal süvítve, lapulva mindenhez, mi útjába kerül tán azért, hogy választ kapjon, egy igazat egy titkot, mélyet. Valahol – közel – lelem az eldobott marcangoló fájdalmas siránkozáshoz Valami teljesületlen, meghatározhatatlan. Mi is volt???!!! Számomra a semmi Számomra : Kiáltás és Válasz mik elváltak egymástól mindörökre anélkül, hogy valaha is egyesültek volna.
96
Talismanul Fă-mă talisman drumului tău! brăţară pe inima ta poartă-mă! Rug fă-mă arderilor tale! Blestem de dragoste să-ţi fiu şi sfetnic în noaptea de veghe!
97
Talizmán Végy magadhoz az utad talizmánjaként, viselj a szíveden, mint egy karkötőt! Tégy szavaid máglyájává szerelmed átka legyek az álmatlan éjszakáid tanácsadója!
98
Numai atunci ! Numai atunci cînd vei descoperi ţinutul unde strigătul devine şoaptă şi-ai să auzi şoapta nerostită... numai atunci cheamă-mă! Numai atunci! ne vom putea scufunda în rîul şoaptelor din mîngîierea timpului-nenuntit.
99
Csak akkor ! Csak akkor hívjál, mikor megtalálod azt a világot hol a kiáltás suttogássá válik akkor meg tudod hallani a kimondatlant a suttogást. … csak akkor… csak akkor hívjál. Csak akkor akkor tudunk majd lebukni a suttogások vizébe a megcsendesült idő simogatásával.
100
Tîrziu mi-am amintit Am plecat lăsîndu-ţi pe pragul toamnei un timp de uitare, de regăsire şi iertare, şi-un timp de iubire!. Tîrziu mi-am amintit: un timp pentru mine uitasem să-ţi las!
101
Éppen akkor… Épp csendesen, megbékülten szívtam magamba az egyedüllét surrogásában a szürkületet mikor valaki felém suttogta Várj! Érkezni fog egy másik tavasz, akkor mikor a remény kivirágzik. A te kegyetlenségedtől telitett szívem fellázad megfullasztva engemet!
102
Străina Străina din mine te-a iubit! cu patima nebună, pînă la epuizare, te-a iubit! Singură, fără străina din mine, în bezna nopţii dinlăuntrul meu, nici eu nu mai sînt decît o umbră a străinei ce a fost cîndva rătăcită nemaivoind să ştie că a fost.
103
Az idegen Téged belőlem csak az idegen nő szeretett! Bolond szenvedéllyel kínszenvedésig szeretett! Egyedül a bennem lévő idegen nő hiánya a bennem fészkelő éjszaka sötétségével nem vagyok több, mint az idegen nő árnyéka nem akarván tudni azt, hogy igazán létezett.
104
Întotdeauna Am trăit o mie de vieţi şi-n fiecare te-am iubit o dată ca apa, altă dată ca focul, apoi, pămînt m-am făcut, şi cer m-am făcut risipindu-mă-n ziua şi noaptea de pe genele tale.
105
Mélység Megéltem ezer életet, mindegyikben szerettelek, úgy, mint a vizet, máskor, mint a tüzet vagy azt, ami a földből teremtődött majd éggé lettem elvesztem szemeid nappalaiban és éjszakáiban.
106
Acum ca şi atunci Acum ca şi atunci vuiesc amintirile năpăsătoare, ’năbuşitoare, neostoite, neobosite, cum la fel vor vui cînd noi nu vom mai fi.
107
Most és mint akkor Most, mint akkor emlékek süvítenek közönyösen, fojtogatva, szomjasan, így fognak körülöttünk üvölteni akkor is, mikor már nem leszünk.
108
Fără titlu V-am scris povestea mea pe-o coajă de mesteacăn ce-am aruncat-o-n foc! De nu o vreţi: Vegheaţi!... Nici o scînteie să nu sară! Să nu vă ardă pragul minţii!
109
Cím nélkül Egy nyirfa kérgére írtam meg mesémet azt pedig a tűzbe hajítottam. Ha akarjátok: virrasztok! Egy szikra se szóródjon szét, hogy megégesse az értelem küszöbét.
110
Dialog simplu — Sînt iubirea mila şi mîngîierea înţelegerea şi speranţa bucuria, adevărul şi viaţa! Tu cine eşti? — Eu?! Omul care-a uitat să se bucure.
111
Egyszerű párbeszéd — A szerelem vagyok a könyörület és simogatás megértés és remény az öröm, az igazság és az élet! Te ki vagy? — Én?! Az emberekkel elfelejtettem boldog lenni.
112
Un loc de postfaţă Dacă după cel de-al doilea volum, „Anotimpuri ostile“, – unde Romul Munteanu afirma că „poeta deschide calea unei noi literaturi a sentimentelor, a lacrimilor şi blestemelor despovărate de modelele tradiţionale uzate“ –, volumul „Ochiul somnului – darul iubirii“ marchează o importantă etapă a maturităţii poetei şi este o ultimă confirmare valorică a drumului ales. Creată în epicentrul motivelor contrastante, cartea este o singură operă – o operă adevărată; şi, totuşi, cititorul poate percepe fiecare micropoem ca pe o piesă aparte, perfect închegată şi suverană. Fiecare poem este o simfonie, în care sună şi răsună aceeaşi polifonie a leitmotivelor poetice. În poezia românească feminină de astăzi, Viorela Codreanu Tiron – ca şi Monica Pillat – se distinge prin accentuata exprimare a eternului feminin. 113
„Ha a második kötet „Ellenséges évszakok“, – után Romul Munteanu irodalomkritikus a következőket mondotta: „A költő egy új utat nyit egy új irodalmi irány-zat számará: az érzelem, a könnyek és az átkok feltárását, mely felszabadult a megszokott modelek szorításából, melyek már kivénültek“ –, e kötet „Az álom szeme – a szerelem varázsa“ egy új évszakot nyít a költő fejlődésében, ugyanakor egy újabb bizonyítéka a költői értéknek, az üdvözítő útválasztasnak. Az ellentmondások motívumának központjából született kötet, egészében egy egyedüli mű – egy valódi és teljes, de az olvasó, a miniatüröket minden alkalommal egyedüli műként veszi tudomásul, mint önálló, szuverén verseket, poétikai motívumokat. Minden versben ugyanaz a polifonikus szimfonia hangzik. A román női lírában Viorela Codreanu Tiront, akárcsak Monica Pillatot, az örök nőiesség jelemzi.
Albert Kovács
114
CUPRINS
Învaţă-mă /p.7 Taníts meg/p. 8 Cuvinte../p. 9 Szavak /p. 10 Pruncul singurătăţii / p. 11 Az egyedüllét gyermeke / p. 12 Poate / p. 13 Talán… /p. 14 Sub povara iubirii / p. 15 A szerelem súlya alatt / p. 16 Firul de fum / p. 17 Füstszál / p.18 Priveam /p. 19 Láttam /p. 20 Blestem /p. 21 Átok /p. 22 Neputinţă /p. 23 115
Tehetetlenség /p. 24 Cui să strig? /. p.25 Kinek kiáltsak /p. 26 Timpul meu /p. 27 Az én időm /p. 28 Priveşte-mă /p. 29 Nézz reám / p. 30 Unica oră a zilei /p. 31 A nappal egyetlen órája /p. 32 Cum aş putea? /p. 33 Hogyan tudnék /p. 34 O toamnă bezmetică /p. 35 A dühös ősz /p. 36 Un loc anume /p. 37 Ama bizonyos hely /p. 38 Flacăra /p. 39 A láng /p. 40 Cum? /p. 41 Hogyan?/ p. 42 Niciodată /p. 43 Soha /p. 44 116
Întemniţare /p. 45 Bezáratás /p.46 Aşa va fi/ p. 47 Olyan lesz / p. 48 Uitată-n uitare /p . 49 A feledésbe felejtett / p. 50 De-atîtea ori /p. 51 Annyiszor /p. 52 Abia acum /p. 53 A hajtincs /p. 54 Loc de odihnă /p. 55 A menedék /p.56 Dacă poţi /p. 57 Védelem / p. 58 Te-aş mai putea chema (?) /p. 59 Hívjalak-e még /p.60 Desprindere /p. 61 Elválás /p. 62 Ziua care vine /p. 63 A következő 117nap /p.64
În afara visului /p. 65 Álom nélkül /p. 66 De cîte ori te-ai întors?/ p. 67 Hányszor fordultál vissza?/p.68 Răzvrătirea lacrimilor /p. 69 A könnyek lázadása /p. 70 Dureroase tăceri /p. 71 A néma fájdalom /p. 72 Subjugare /p. 73 Leigázás/p. 74 De acolo de unde tu erai /p. 75 Ahonnan te voltál… onnét /p. 76 Cît şi cînd? /p. 77 Mikor… és mennyit...? /p. 78 Ca şi atunci /p. 79 Úgy, mint akkor / p. 80 Iartă, Doamne /p. 81 Istenem, bocsáss meg /p. 82 Totul cade /p. 83 Minden hull /p. 84 Ceasul amurgului /p. 85 118
Az alkonyat órája /p. 86 Luna fugară/ p. 87 Most pedig egyedül /p. 88 Zăpada aceea /p. 89 Fekhely a szavak számára /p. 90 Şi acum singură /p. 91 Menekülő hold /p. 92 Un culcuş pentru cuvinte /p. 93 Az a hó /p.94 Undeva /p. 95 Valahol /p. 96 Talisman /. 97 Talizmán /. 98 Numai atunci! /p. 99 Csak akkor /p. 100 Tîrziu mi-am amintit /p. 101 Éppen akkor… /p. 102 Străina /p. 103 Az idegen /p. 104 Întotdeauna /p. 105 Mélység /p. 119106
Acum ca şi atunci/ p. 107 Most és mint akkor /p. 108 Fără titlu /p. 109 Cím nélkül /p. 110 Dialog simplu /p. 111 Egyszerű párbeszéd /p.112 În loc de prefaţa /p. 113 Ahelyett, hogy előszót /p. 114
120