Tartalomjegyzék
Képességünk a rezilienciára
A komplex feladatok megoldásának kiaknázatlan forrása A kimerült munkavilág – csak túlzás, vagy vegyük komolyan? Közelítsünk a tapasztalatcserék révén Helyezzük a hangsúlyt az erőre és az erőforrásokra Ismerjük meg és ébresszük fel saját erőnket Reziliencia az üzleti életben A munka világában a tudatosság ugrásszerű javulása szükséges A reziliencia célzottan tanítható A változás a szellemben kezdődik A HBT-reziliencia-képzés a teljes emberrel foglalkozik Köszönet
9 11 13 14 16 18 19 21 22 23 26
Vezesse végig szervezetét a „reziliencia-minőségellenőrzésen”
1. LÉPÉs
Ellenőrizze ellenálló képességét, rugalmasságát és terhelhetőségét
A rohanó világ sok erőt követel Ismerjük fel, és vegyük komolyan a jeleket Sajnálatos kivételek A vállalati minőségértékelés: ügyeljünk az anyagi és emberi tényezőkre egyaránt A világos struktúrák segítenek a vizsgálatban Fontos az bemelegítés A stabilizáló tényezők hamar együtt hatnak
30 31 32 35 36 39 45
Ügyeljen a személyes és szervezeti energiaháztartására
2. LÉPÉS
Tudatosítsa a teljesítőképesség előfeltételeit
Hogy áll a saját, személyes energiaháztartása? Az adni és kapni egyensúlya Gondosság és gondoskodás saját magunkkal szemben
50 51 52
5
A stressz különböző felfogásai A táplálkozás több szinten megy végbe Töltse fel tudatosan energiatárolóját Az „energiahordó”-gyakorlat eljátszása a csapatban A nyelv hatással van a munka minőségére 3. LÉPÉS:
54 55 59 60 62
Erősítse folyamatosan a reziliencia-tényezőit Lépésről lépésre fejlessze az átfogó szuverenitást
A reziliencia-fejlesztés lényeges tényezői Személyes hozzáállás Szociális erőforrások A munkával kapcsolatos erőforrások Ellenőrző lista 4. LÉPÉS:
Ön és csapata szisztematikusan tervezze meg a korlátok kiterjesztését Tegyen különbséget a megváltoztatható és a megváltoztathatatlan világ között
Távolítsuk el a nyomást – vonjuk vissza a követeléseket és az elvárásokat Az emberi fejlesztési lépéseket tervezzük meg és kontrolláljuk gyakorlatiasan Tenni és tenni hagyni Az eddigi akadályozó tényezőket szisztematikusan bevonni Türelem és eltökéltség szükséges 5. LÉPÉS:
Értse meg a finom egyensúlyt a terhek és az erőforrások között 104 106 109 113 114 117
Kovácsolja szorosan össze munkatársait és a kollégákat
Képezzen teherbíró hálózatokat, amelyek erőt adnak a válsághelyzetben
Barátság és rugalmasság Teremtsen boldogságot és elégedettséget A hálózatok gondozása manapság elengedhetetlen A kapcsolati kötelékek aktív ápolása A csapat összekovácsolása nagy tiszteletet és odafigyelést igényel
6
90 91 94 99 102
Készüljön fel aktívan a túlterhelés és a kiégés ellen
A tünetek korai felismerése Okok és lehetséges kezelési módok A munkahelyi megelőző egészségvédelem költségei és hasznai Milyen felelősséget visel a vezető? Ismerni kell a munkatársakat A vezetéshez idő és valódi odafigyelés szükséges 6. LÉPÉS:
66 69 74 78 81
120 121 124 124 127
Aktívan építsük ki a beszélgetés lefolytatásához szükséges erőforrásokat Folyamatosan kitartani a csapat mellett Egy kép többet mond ezer szónál Megérezni a közös erőt 7. LÉPÉS:
Vegye a bátorságot az egyértelműséghez Gyakorolja, hogyan kell a komplex témákat differenciáltan kezelni és őszintén megnevezni
Vállaljuk a felelősséget, és lássunk munkához A reziliencia pillére: dolgozni a személyes hozzáálláson A közösségi erőforrások megteremtése A munkával kapcsolatos tényezők aktív kialakítása Bizalom a saját erőnkben - bizalom az életben... 8. LÉPÉS:
128 129 131 134
136 137 138 144 147
Javítsa intuícióját és döntéshozatali készségét
Fejlessze a lehetséges megoldási irányok iránti érzékét
Előretekintés 150 A reziliencia mint biztosítókötél 151 Használja minden érzékszervi csatornáját 153 Gondolkodás helyett érzés 158 9. LÉPÉS:
Alakítsa a változtatásokat aktívan és áttekintéssel Támogassa a kreativitást, a felelősséget és az önreflexiót
A változással manapság az öröm is együtt jár Az érzelmi elfogadáshoz idő, türelem és bölcsesség kell A lemondástól a megoldásközpontúságig A versenyszellem fejlesztése
164 165 167 173
10. LÉPÉS: A mozgásban levő láb mellett mindig legyen ott a másik,
amire támaszkodik
Kapaszkodjon szilárdan az értékeibe és a veleszületett erejébe
Ne tévesszük szem elől a lényeget A hiteles érzések, gondolatok és beszéd egészségesen tartanak A gondos önirányítás nem várt erőket szabadít fel A nyugalom és a mozgás egyensúlya
Irodalomjegyzék
176 178 180 183 187
7
Előszó a magyar kiadáshoz Napjaink egyre gyorsabb és mélyebb változásai, a hivatásbeli és privát élet növekvő terheit hozzák magukkal. Ezt egyre többen érzik környezetükben, de saját bőrükön is. Burnout, mobbing, depresszió, párkapcsolati és családi problémák, csak néhány következménye a növekvő terheknek, amelyek várhatóan a jövőben sem csökkennek. A reziliencia azt a tulajdonságunkat jelöli, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a terhelő élethelyzetek ellenére is képesek legyünk megőrizni belső egyensúlyunkat, és a krízishelyzetekből is fel tudjunk állni, újra teljes életet tudjunk élni. Mintegy pszichikai immunrendszer, amely segít bennünket a mindennapokban, de a rendkívüli helyzetekben is. Legtöbbször azonban csak akkor vagyunk tudatában a pszichikai ellenálló képességünk, vagyis rezilienciánk szükségességének, ha negatív élethelyzetbe kerülünk. A munkahely elvesztése, egy hozzátartozó halála, válás, baleset, betegség stb. esetén fokozottan érzékeljük jelentőségét. De a reziliencia nem csak krízishelyzetre vonatkozó kompetencia. Fontos, hogy ne csak akkor legyünk tudatában, amikor ilyen helyzetbe kerülünk, hanem „normál” időkben is. A reziliencia – bár vannak öröklött összetevői is – a mai felfogás szerint fejleszthető képesség. Ezt vallja egyértelműen a szerző is, aki ehhez könyvében olvasmányosan és nagyon jól strukturálva nyújt kiváló segítséget. Sylwia Kéré Wellensiek széleskörűen és mélyrehatóan mutatja be a reziliencia elméleti hátterét, és konkrét megoldási javaslatokat nyújt annak fejlesztésére, nemcsak egyének, hanem teamek, vezetők és szervezetek számára is. Ami a könyvet különösen értékessé teszi, az a szerző személyes tapasztalata sok éves coach és tréneri munkája, amiről az olvasó meggyőződhet. A könyvben nem csak azok lelnek értékes kincsestárra, akik személyes rezilienciájukat fejleszteni kívánják. Fontos módszertani útmutatást tartalmaz trénerek, coachok, vezetők és HR-szakemberek számára is. Személyes reményem még az is, hogy az egyéni és szervezeti reziliencia ilyen módon való fejlesztése pozitívan befolyásolhatja az emberek egymással való bánásmódjának minőségét is. Ez egy erősödő társadalmi rezilienciatudat kialakítását teheti lehetővé, amire – meggyőződésem szerint – nagy szükség lenne. Dr. Bodó Péter Management-tréner, ECA Képző-Master Coach, az Európai Coaching Szövetség alelnöke http://www.bodo-coaching.eu
8
Képességünk a rezilienciára
Példák
Információ
Gyakorlatok
A komplex feladatok megoldásának kiaknázatlan forrása Honnan származik az erőnk és az energiánk? A vezető magától értetődően jól ellenáll a stressznek, máskülönben nem tudná ellátni megterhelő napi munkáját. Legyen rendkívül teherbíró, rugalmas, előrelátó, alkalmazkodó, kemény és rendkívül cél- és megoldásorientált, különben egyszerűen nem képes elviselni azt az állandó nyugtalanságot, ami a mai gazdaság velejárója. Sok döntéshozó a nehéz, bonyolult körülményekkel is remekül boldogul. Imádják a vihart, mert kihozza belőlük a legtöbbet. Nyomás alatt futják a csúcsformájukat, és különféle képességekről tehetnek tanúbizonyságot. Ugyanakkor biztosan ők sem találják szórakoztatónak az állandó magas hullámokat. Álmatlan éjszakákat okozhat nekik, megizzaszthatja a homlokukat és sarokba szoríthatja őket. Belső hozzáállásuk segítségével mégis állandóan megtalálják a leküzdési stratégiákat, amelyekkel a válságokat lehetőségekké alakíthatják, és a tanúsított ellenállás révén felébresztik a bennük szunnyadó erőket. A tapasztalati tudás és a kreativitás révén utakat és módokat nyitnak meg, hogy erős és gyenge szélben egyaránt ügyesen navigáljanak. Amint feldolgozták félelmeiket és bizonytalanságaikat, az ilyen nehézségek fel-
9
Képességünk a rezilienciára
keltik bennük a küzdőszellemet – ami a legjobb módja, hogy ne hagyják, hogy az okoskodás és a humor elvegye a bátorságukat. Ezt a belső és külső szorító erőt a vezető képes gyakran éveken, akár évtizedeken át megszerezni és újjáépíteni. Az az erős motiváció hajtja őket, hogy előmozdítsák, segítsék és fejlesszék a dolgokat. Minél szenvedélyesebben azonosulnak a feladatukkal, annál több kitartás és állhatatosság áll rendelkezésükre. Ezeket az embereket egyhamar semmi sem dönti le a lábukról. Legalábbis eddig ez így volt. Az utóbbi években azonban a felelős döntéshozók tapasztalatai lassú, de folyamatos változásról árulkodnak. Egyre több jól teljesítő személy beszél fokozódó nyomásról, amelynek még ők sem, minden képességük bevetésével sem tudnak ellenállni. Teljesítményorientált, magas ambíciójú, erős emberek inognak meg és számolnak be belső kimerültségről. És ezek nemhogy egyedi eseteknek tűnnének, hanem napról napra nő a számuk. Ez a figyelemre méltó fokozódás összecseng azzal a ténnyel, hogy a válságok és kivételes helyzetek egyre nagyobb sebességgel halmozódnak fel. Pedig éppen most, amikor annyi szorongató probléma vár megoldásra világszerte, sürgető szükség van az emberek összes szellemi, fizikai, érzelmi és lelki potenciáljára! De az ellenkezője a helyzet. Az életet sokan a belső és külső igények mókuskerekének tekintik, amelyet folyamatosan forgatnak. A válságokat már nem lehet új dimenziókba vezető ugródeszkaként értelmezni, mert az akkumulátor, amely egy ilyen átalakulás teljesítményének elérésében segít, sokaknál épp kiürült. Úgy tűnik, hogy nemcsak a kollektív-globális, hanem az individuális-személyes szinten is energiaproblémával küzdünk. Honnan származik az erő, amelyre nap mint nap szükségünk van az életünk alakításához? Vagy másfelől nézve: mire pazaroljuk az energiát, amit a természet rendelkezésünkre bocsát, és amire olyan sürgősen szükségünk van? Képesek lehetünk megtanulni, hogy a személyes energiaháztartásunkat kívül-belül tartósan kiegyensúlyozva kezeljük? Hogyan sikerül minden nap újra létrehozni az erőt, amelyre szükség van az összes feladatunkhoz, igényünkhöz és vágyunkhoz? A könyv kontextusában feltéve a kérdést: hogyan sikerül a vezetőnek olyan együttműködést kialakítani, hogy sem ő maga, sem a munkatársai nem „használódnak el” a végrehajtandó feladatok során? Lehet-e a rezilienciát, vagyis az ellenállás és a teherbírás képességét szisztematikusan támogatni abból a célból, hogy a nehéz helyzetből még inkább új munka– és életminőség fejlődjön ki?
10
Képességünk a rezilienciára
„Azt jól tudom, hogyan használjam a gépeimet ahhoz, hogy megőrizzem őket értékteremtő tőkének. De hogyan csináljam ugyanezt a munkatársaimmal? Régebben válság idején mindenki feltűrte az ingujját, és összefogtak. Ma már egyáltalán nem érzek ilyen hajlandóságot.” – hallottam nemrég egy cégvezetőt tág körben erről nyilatkozni. Az efféle fontos kérdéseket egyre gyakrabban vitatják meg különböző formákban a nyilvánosság előtt.
A kimerült munkavilág – csak túlzás, vagy vegyük komolyan? Tavaly sok újságban és talk showban szembesítettek, már-már bombáztak bennünket a megosztó témával: a kimerült férfi, aki a kimerítő munkavilág része, a stressz és a teljesítménykényszer a leintésig, globalizáció és információáradat emészthetetlen bőségben, minden egyre gyorsabb, egyre nagyobb, és mégsem haladunk – ki bírja ki ezt egyáltalán? Mint minden társadalmi jelenség, amelyet divattémának választanak, a „kiégés” (burnout) témája először magára irányítja a figyelmet, meghökkent, majd elgondolkodtat, és a saját életünk összegzésére késztet. Majd kételyek merülnek fel, egészen a teljes megkérdőjelezésig. A társadalomban ez a sok kimerült ember hogyan képes együtt élni? Nem túlozzák el mértéktelenül a panaszaikat? Szüleink és nagyszüleink nem dolgoztak-e sokkal többet, nem kellett-e gyakran elképzelhetetlen nehézségeket kiállniuk siránkozás és panasz nélkül? Nem lehet, hogy a pszichoszociális zavar csak ürügy, kiválóan alkalmas elegánsan lehúzódni a leállósávba – miközben mások nem futamodnak meg, nem térnek ki, hanem egyszerűen csak haladnak előre? De lehet-e vitatni, hogy a barátom barátja, aki eddig mindig nagyon rokonszenvesen, sportosan és sikeresen dolgozott, néhány hónapra eltűnt egy klinikán, hogy újra feltöltődjön energiával? Ez biztosan nem volt könnyű lépés a számára... Igen, az „égni vagy kiégni” kérdése valóban sok különböző szempontot foglal magába, és mindegyik komolyan mérlegelendő igazságot tükröz. Néhányan azt gondolják, az egész vita durván eltúlzott, és a lehető leggyorsabban tárgyilagos, diplomatikus beszélgetéseket kell lefolytatni. Ehhez az állásponthoz Christian Weber kitűnő cikkét tudom ajánlani: „A burnout hisztéria – A láthatóan egyre nagyobb szenvedésről folyamat-
11