Frame You[th]
Fiatalok mĂŠdia kalandjai
Ez a kiadvány azoknak a fiataloknak a tapasztalataira épül, akik részt vettek a 18 hónapig tartó Video Volunteers (ViVo) projektben helyi és nemzetközi szinten. Jelen voltak média cseréken, tréningeken, kortárs-képzők találkozóin, fókuszcsoport-interjúkon, flashmobokon és további média-, valamint társadalmi aktivista programokon. Az ő nézeteiket, érdeklődésüket és eredményeiket tükrözi ez a kiadvány. Az általuk végigjárt úton médiaképzők és kortárs-coachok támogatták őket.
Eredeti cím: FRAME You(th) - A journey among the media experiences of youth ©2012 Minden jog fenntartva. A kiadvány egyetlen része sem használható fel, nem sokszorosítható vagy továbbítható a szerzők előzetes írásbeli engedélye nélkül. Szerkesztette: Zsiday Kriszta Produkciós menedzser: Sándor Gyula Fordítás: Hajdu-Kis Diána Szöveggondozás: Varga Ildi Tördelés & dizájn: Mobil Kiadó és Grafikai Stúdió Kft.
Tartalomjegyzék 1. fejezet: Az alkotó én vagyok - Én... - MéDIA
2. fejezet: Forráspont - Visszatükröződés - Hola, Hi, Ciao, Geia sou, Szia, Ahoj - Emberek
7 8 11 17 18 21 24
KÖZJÁTÉK: Az én utam
27
3. fejezet: Transzformerek
31 32 36
- Egyszer volt, hol nem volt... - Hűha
4. fejezet: Végtelen történet - Felfedezés - Jövő
AZ ISMERETLEN
39 40 43 47
Tartalomjegyzék
[5 ]
1. fejezet Az alkot贸 茅n vagyok
Én...
…nem vagyok brokkoli! [8 ]
1. fejezet | Az alkotó én vagyok
„Azt hittem, ez soha nem történhet meg velem... Veronika Schweighoferová vagyok, 19 éves. Idén érettségizem. Szeretem a spagettit, a zöld színt, a jó ötleteket és Yann Tiersen zenéjét. Szeretek utazni, valamint szívesen dolgozom és foglalkozok gyerekkel.
Kun Szabina vagyok, Budapesten élek. Nemrég lettem 20 éves, médiafreaknek tartom magam. Idén érettségizem egy budapesti középiskolában. Hobbim a fotózás, a filmkészítés, a futás és a biciklizés. Nagy terveim vannak a jövőre nézve, és nagyon szeretném, ha megvalósulnának az álmaim. Mint például az, hogy Dániában tanulhassak, legyen egy saját lakásom, és a tévében vagy egy filmstúdióban dolgozhassak.
Sara vagyok, társadalomtudományokból diplomáztam. Jelenleg Milánóban dolgozom a Focus Coopban, ahol a CriticalCity-vel, egy valós életbeli városi transzformációs játékkal foglalkozom. Orfeas Gemenetzidis-nek hívnak. 16 éves görög fiú vagyok. Még mindig középiskolába járok és leginkább focizni szeretek.
1. fejezet | Az alkotó én vagyok
[9 ]
Muri Emesének hívnak, becenevem Em. 22 éves vagyok, Magyarországon élek. A legtöbb időmet tanulással töltöm. A miskolci egyetemen végeztem pedagógia szakon. A tanulás mellett vitaképzéseket tartok fiataloknak. 2009 óta a sajóládi Sinkovits Imre Drámacsoportot is vezetem. Ebben a csoportban tehetséges helyi általános iskolások és felnőttek vannak. A Video Volunteers motivált arra, hogy többet tudjak meg a videókészítésről, ami életem nagyon fontos részévé vált. A következő dolgokat tartom szem előtt ennek kapcsán: értékközvetítés, élethosszigtartó tanulás, gyakorlati jellegű tudásszerzés. Mindent megteszek azért, hogy elérjem a céljaimat, maximalista hozzáállás és kitartás jellemez.
Kezdtem úgy érezni magam, mint egy brokkoli.
“Don’t be…” http://vimeo.com/36337582
[ 10 ]
1. fejezet | Az alkotó én vagyok
María Gómez vagyok. 5 hónappal ezelőtt félbehagytam az egyetemet, hogy egy kis lélegzethez jussak, így most aupairként dolgozom Svédországban. 18 éves vagyok. Mindent élvezek, amit éppen kedvem van csinálni az adott pillanatban. Szeretem szabadnak és boldognak érezni magam, mint egy gyerek. Szeretek utazni, új emberekkel találkozni, zsonglőrködni, tengerben úszni, csillagokat bámulni, elveszni valahol..., élvezni az életet!
Mahner Tamás vagyok. Ifjúságsegítőként végeztem és most az Egyesekben dolgozom projektkoordinátorként. 25 éves vagyok. Leginkább utazni, fesztiválokra járni és a hegyekben snowboardozni szeretek.
…aktivizálnom kellett magamat!”
Mé
DIA
Megosztani ijesztő 1. fejezet | Az alkotó én vagyok
[ 11 ]
„A képzők azt mondják, hogy megosztani egymással dolgokat törődést fejez ki... Mindig érdekelt, hogyan tud a média befolyásolni minket (a szépséggel vagy a divattal kapcsolatos elképzelések vagy a helyes és helytelen megítélése terén), úgy hogy az emberek elkezdenek utánozni valamit, és a legtöbben ugyanazt csinálják. Akik pedig nem, azok rossz színben tűnnek fel. Szerettem volna megmutatni, hogy vannak alternatív lehetőségek is, és ezek is jók. Azt is szerettem volna, ha az emberek olyan fontos dolgokról kezdenek el gondolkozni, mint az egészség, a diszkriminációellenesség, az újrafelhasználás, az egészséges életmód... Nem vettem részt sok produkcióban, mert a médiával csak a ViVo alatt és után kezdtem el aktívan foglalkozni. Néhány videó- és fotócsoportban vettem részt a ViVo-n belül, valamint a helyi tévében és újságban számoltam be önkéntes tapasztalataimról. Van egy blogom, amit a Malmöi au-pair élményeimről írok. Itt beszámolok arról, hogy miért vagyok au-pair, miért hagytam ott az egyetemet és mivel foglalkozom. Get ready to Robodance: http://vimeo.com/31334993 Balls connect people: http://vimeo.com/27099498
[ 12 ]
1. fejezet | Az alkotó én vagyok
Szerintem a média nagyszerű eszköz az önkifejezésre. Videókon keresztül meg tudom mutatni az érzéseimet és az érzelmeimet, és képes vagyok életem minden pillanatát dokumentálni, és ezt élvezem is. Van egy mikroblogom, amit majdnem mindennap frissítek, és egy tweeter-fiókom, ami manapság egyre népszerűbb. A közösségi média korában élünk, nem árt lépést tartani a körülöttünk zajló eseményekkel. Blogom: http://imszabcsii.tumblr.com/ Videóim a ViVo Vimeo csatornán: https://vimeo.com/videovolunteers
A médiát arra használom, hogy kommunikáljak, információt, fotókat, híreket és videókat osszak meg az emberekkel, saját magam és mások szórakoztatása érdekében. Öt évvel ezelőtt létrehoztam egy Youtube fiókot, hogy meg tudjam osztani a barátaimról készült videókat, a tapasztalataimat, az ötleteimet és a vicceimet. Körülbelül 40 videót csináltam, a kedvencem a Fiat Duna Remake című. Ez volt az első, amit én vágtam, és bár sok mindent nem tudtam még akkoriban, mégis jól sikerült. Másik kedvencem az Ampie Strette Torino című, mert ezt csináltam utoljára, és jól látható benne, hogy mennyit fejlődtem a videók vágása terén. http://www.youtube.com/user/videodellavita/videos
Véleményem szerint a média nagyszerű lehetőséget nyújt önmagunk bemutatására. Ez nem csak egy önéletrajzi indíttatású videó leforgatását jelentheti, de azt is, ahogyan bizonyos ötletek és érzelmek kifejezésre kerülnek a képek nyelvén. Ezáltal a videó készítőjét is jobban megismered. Azt gondolom, hogy a kamera nagyon jó eszköz az önkifejezésre. Egy varázsdoboz, mely összeköti mindazt, amit látunk és hallunk, s egyúttal rögzíti is! Nem semmi! :) Forgattam egy rövid dokumentumfilmet az Jeden Svet (Egy Világ) Dokumentumfilm Iskolában, néhány vicces videót a barátaimmal, és egy aktivista videót a projekt során. Az új média megváltoztatja a közösséget és most a ViVo fókuszcsoport munkáját segítem.
Leginkább szórakozásra használom a médiát, de arra is, hogy naprakész legyek. Sok videóban szerepeltem, de csak néhányat késztettem (http://www.facebook.com/video/ video.php?v=1733022567185)
1. fejezet | Az alkotó én vagyok
[ 13 ]
Mindennapi életemben a médiát tájékozódás céljából használom, és azért, hogy fejlesszem tudásomat a videózás és fotózás terén. És persze szórakozás- és pihenésképpen is. Kedvenc magyar videóm: Szalontüdő http://www.youtube.com/ watch?v=eBk9vxffjxw Kedvenc külföldi videóm: Spin http://www.youtube.com/ watch?v=oP59tQf_njc Amióta a létezik digitális fényképezőgép, a családi kirándulások alkalmával mindig én fotóztam. 2008 óta pedig egy helyi újságban, a Ládi körképben dolgozom újságíróként és fotósként. A Video Volunteers projekt arra motivált minket, hogy összegyűjtsünk egy csapatnyi fiatalt, akik érdeklődnek a média iránt. Rendkívüli emberekkel különleges produkciókat kezdtünk el csinálni. Az eredmény két zenei videó lett, trailerekkel. Az én felelősségem volt a jelenetek forgatása, a színészek és résztvevők biztosítása, az énekes képzése és a vágás is. Visible-Invisible http://vimeo.com/23691516 Dwoja – Elégia Hivatalos Videóklip http://www.youtube.com/watch?v=R5VFSmSStuo Dwoja – Átvészelem Hivatalos Videóklip http://www.youtube.com/watch?src_vid=vRkNmfvU7Tk Simple http://vimeo.com/38722981
[ 14 ]
1. fejezet | Az alkotó én vagyok
A Visible/Invisible (Látható/Láthatatlan) és a Simple (Egyszerű) c. filmek nemzetközi tréningek során készültek. A Visible videót egy nemzetközi csapat forgatta és vágta Görögországban. Mindent közösen csináltunk: mindenkinek lehetősége volt használni a kamerát, részt vettünk a forgatókönyv megírásában, stb. Az Simple c. videó Hollandiában készült. Én az ötletelésben és a vágásban vettem részt. (Hangsúlyozom, hogy 30 percünk volt arra, hogy kitaláljuk, leforgassuk és megvágjuk!)
Nagyon büszke vagyok mindegyikre, más és más miatt. Azonban mindegyik produkcióban közös a lelkesedés, a munka és a csodálat. Bármelyikre is gondolok, megható pillanatok jutnak eszembe. Egy nemzetközi film készítése során a kihívást a nyelvi akadály jelenti, hiszen minden kapcsolódó dolgot egy közös nyelven, pl. angolul kell megvitatni. Az általam létrehozott művészi produkciókkal érzelmeket szeretnék kelteni, előhívni a közönségben. Büszke vagyok a Dwoja videókra, mert elkészülésükhöz sok ember közös munkájára volt szükség.
A videózás az, ahogyan ki tudom fejezni a kreativitásomat, a lényem művészi részét. Készítettem néhány videót a projektjeinkről, ezek a lenti linken megtalálhatóak. A legjobban azt a videót szeretem, amelyik egy nemzetközi önkéntes táborról szól és az Önkéntesség arcai Magyarországon című non-profit fesztiválon is bemutatásra került. https://vimeo.com/user3454455
… de nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy együtt dolgozzunk másokkal és elmondjuk nekik saját történetünket.” 1. fejezet | Az alkotó én vagyok
[ 15 ]
2. fejezet Forrรกspont
Visszatükröződés
Mondd, mit látsz?
[ 18 ]
2. fejezet | Forráspont
„Eleinte semmit nem láttam... Számomra a legnagyobb kihívás a kommunikáció volt azokkal az emberekkel, akik nem, vagy alig beszélték a tréning közös nyelvét, az angolt. Velük végül a film technikai nyelvén beszéltünk, de ebbe is bele kellett rázódnunk.
Az az idő, amit 2011 nyarán a ViVo tréningen töltöttem, nagyon sokat adott számomra. Nekem a legnagyobb kihívás valószínűleg a csapatmunka volt. Nemcsak az volt kihívás, hogy érvényesíteni tudjam a véleményemet és a nézőpontomat, de az is, hogy másokat meghallgassak és kompromisszumot kössek. Ha egy jó kis csapatot akarsz építeni, ne felejtsd el, hogy a dolgokat megosztani törődést jelent!
Másokkal együttdolgozva nemcsak a média, de az együttműködés, a megértés és mások aktív bevonása terén is sokat fejlődtem. Nagyon sok időt vesz igénybe, ha valami olyan kreatív dolgot akarsz létrehozni, ami értéket képvisel. Az időhiány volt a legnagyobb kihívás számomra, mert mindig tudtam volna még tovább tökéletesíteni azt, ami elkészült, és végtelen mennyiségben készítettem volna videókat. ☺
2. fejezet | Forráspont
[ 19 ]
Az első kihívás a kommunikáció volt, hiszen nem könnyű kifejezni a mondanivalónkat egy idegen nyelven. Eleinte mindenkit visszafogott az, hogy nem beszél TÖKÉLETESEN angolul, de amikor már magabiztosan és biztonságban éreztük magunkat, feloldódtunk. Elkezdtük használni a kezünket is, a testnyelvet és más módokat, hogy senki ne érezze kirekesztve magát. Nekem például egy olyan fiúval kellett filmet forgatnom, aki nem beszélt angolul, miközben ő volt a rendező. Azt hiszem, ő volt a lehető legjobb rendező, mivel gesztusai és mozdulatai alapján megértettem, amit mondani szeretett volna. Az is kihívás volt, amikor ki kellett választanom, hogy ki legyen a „cimborám” a csere során, akivel támogattuk és segítettük egymást, megbeszéltük az érzéseinket és problémáinkat. Bíznom kellett valakiben, akit előtte nem ismertem. Azt kell hogy mondjam, hogy az én cimborám fantasztikus volt, segített abban, hogy kellemesen érezzem magam és magabiztos legyek. A legnehezebb mégis az volt, amikor önmagunkat kellett kifejeznünk workshopokban. Előtte nem foglalkoztam ilyesmivel, itt pedig az egész csoportnak meg kellett mutatni a műalkotást és a rajzot, amit készítettünk, sőt még egy 3 perces performanszot is kellett csinálnunk. Ezek a programok nagyon jók voltak arra, hogy jó csoportlégkör alakuljon ki és közelebb kerüljünk egymáshoz.
… aztán megláttam magamat a kamerán keresztül.”
[ 20 ]
2. fejezet | Forráspont
Hola, Hi, Geia sou, Ciao, Szia, Ahoj
Látsz különbséget? C2. fejezet | Forráspont
[ 21 ]
„A kommunikáció, az idő, az ötletek, az együttműködés… Ha egy nemzetközi csapat tagjaként dolgozol, az mindig sokkal szórakoztatóbb és több tanulási lehetőséget kínál, hiszen nemcsak médiatermékeket hozol létre, de más személyiségeket, ötleteket, kultúrákat és munkastílusokat is megismersz közben. Időre van szükség ahhoz, hogy alkalmazkodni tudj, de megéri, mert mindez a te történetedet is színesíti. Amikor Magyarországon médiaworkshopot tartottunk árva gyermekek számára, sokkal jobban figyeltünk az ő fejlődésükre, mint saját magunkra. Így tudtuk továbbadni mindazt, amit a projekt során mi tanultunk. A gyerekek a kamerát meglátva, hihetetlenül belelkesedtek, hogy megérinthessék, használhassák.... A média a hátrányos helyzetű fiatalok képzésének jó eszköze lehet.
A ViVo során a legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy el tudjam magyarázni az ötleteimet, mivel nem beszélek jól angolul. Nagyon sok elképzelésem volt, de nehéz volt ezeket elmagyarázni a többieknek.
[ 22 ] 2. fejezet
| Forráspont
Hát igen, a nyelvi akadályt jelenthet, ha külföldiekkel dolgozunk együtt. És legtöbbször az idő is szorított minket, mert volt egy adott határidő, amikorra be kellett fejeznünk a munkát. Sokszor könnyebb a határidőt betartani, ha a saját országodból származó emberekkel dolgozol együtt. Ugyanakkor, ha külföldiekkel vagy együtt, annyira sokat tudsz tanulni a közös munka során!
A z első különbség az előzetes tudásban rejlett. Általában minden résztvevőnek volt némi tapasztalata a médiát illetően (fotózás, filmezés, stb.). Az én magyar csoportomban viszont csak hobbi szintű tapasztalatok voltak, amit tovább kellett fejleszteni. A második különbség a nyelv. Hiszem, hogy sokkal könnyebb a saját anyanyelvünkön kommunikálni. A legtöbb résztvevő számára az angol elsajátított, tanult nyelv volt, így nekem nehéz volt velük beszélgetnem. A
félreértések mindennaposak voltak a tréning során, míg otthon ez nem annyira jellemző.
…mindenhol ugyanúgy működnek, bárhol is vagy!” C2. fejezet | Forráspont
[ 23 ]
Emberek
vagyunk mind! [ 24 ]
2. fejezet | Forrรกspont
„De... Megtudtam magamról, hogy meglehetősen türelmetlen vagyok :-). A csoportmunkák során pedig megerősödött bennem, hogy mindenki különleges személyiség, és egy nagy tűzijáték rejlik mindannyiunkban! :-)
Sokkal jobban élvezem, ha másokkal közösen dolgozhatok, mintha egyedül. A többiek visszajelzései és megosztott ötletei az én látásmódomat és kreativitásomat is fejlesztik.
Könnyedén veszem a dolgokat, megpróbálok mindent úgy elfogadni, ahogy jön. Általában majdnem mindennel ki is tudok egyezni, vagy ha nem, akkor szólok. Ez jó, mert így arra tudok koncentrálni, hogy ötleteljek és másoknak segítsek. Az viszont, amikor nekem kellett a rendező szerepébe lépnem, nem volt könnyű: el kellett döntenem, melyik elképzelést valósítsuk meg, figyelnem kellett arra, hogy jól csináljuk a dolgokat, hogy rend legyen, meg kellett hoznom bizonyos döntéseket. Azt tanultam ebből, hogy ha mindent világosan és jól elmagyarázok, akkor nem nagyon adódhatnak gondok. Tisztelni kell mindenkit, kritikus helyzetben is (például amikor késő éjjel vágjuk a filmet), amikor feszült és mérges vagyok, hiszen a csoportom tagjai ugyanúgy éreznek.
2. fejezet | Forráspont
[ 25 ]
A csopor tmunkák során rájöttem, hogy néha csak a saját projektemet és ötleteimet tartom szem előtt... Figyelnem kell másokra is és törekednem a kompromisszumra. Megtanultam, hogy mások kiállnak az ötleteikért, de nekem is érvelnem kell, ha a saját elképzeléseimet jónak gondolom. Véleményem szerint a csapatmunka empátián és tolerancián alapul. El kell fogadnunk csapattársainkat, tisztelnünk kell ötleteiket és gondolataikat. Magunkat és másokat megismerni nehéz, de gyönyörű feladat. Türelemmel és megértéssel kell egymás felé fordulnunk. Ez egy nemes gesztus, emberséget és segítőkészséget tükröz. A csapatmunkában lényeges, hogy az egyéni teljesítmény nem lehet fontosabb a kommunikációnál és az együttműködésnél.
…néha megfeledkezünk erről!”
[ 26 ]
2. fejezet | Forráspont
Közjáték
Az én utam
Szabina [ 28 ]
Közjáték
Minden képzé sen részt vettem a Video Volunteers projekt során, és meglehetősen érdekesnek, hasznosnak és tanulságosnak találtam ezeket. Első alkalommal G örö gor s z ágb a , egy kis faluba, Laimosba mehettem el, mely egy nemzeti park területén található. Nagyon sok tapasztalatot szereztem itt és rengeteget tanultam a videókészítésről is. A munkamódszer a tapasztalati tanulás volt, ami lényegében azt jelenti, hogy nincsenek unalmas előadások, csak gyakorlati dolgok. Kimentünk a természetbe egy kamerával és egy fotóállvánnyal, és elkezdtünk filmezni. Nagyon jó volt, hogy nemzetközi csoportokban dolgozhattunk: én egy szlovák fiúval, Thomas-szal, és egy lengyel, de Olaszországban élő lánnyal, Theresá-val voltam együtt. Ez volt az első, emlékezetes projektünk. Fel kellett fedeznünk a várost, és kitalálnunk egy történetet. Tíz csodálatos napot töltöttem Görögországban, és sok új barátom lett különböző európai országokból, mint például Spanyolország, Olaszország, Szlovákia és Görögország. Munkánk eredménye végül egy promóvideó lett a szép görög tájról.
Amikor hazamentem, először is át kellett gondolnom, hogy mi minden történt velem. Majd elkezdtem szervezni egy flashmobot a városban, ahol lakom. Meg akartuk mutatni a járókelőknek, hogy az élet lehet csupa vidámság, és hogy mennyire meg tud változtatni mindent a víz. A barátaimmal együtt elmentünk a Deák térre, ami a magyar fiatalok népszerű találkozóhelye, és még sokkal több szórakozásban volt részünk, mint azt előtte gondoltuk! A videót itt tudjátok megnézni: https://vimeo.com/27097811
https://vimeo.com/27092329
Közjáték
[ 29 ]
A következő képzés az én országomban valósult meg, de nem a főv árosb an . A helyszín Hollókő volt, egy, a Világörökség részét képező falu Magyarországon. Nagyon inspiráló volt itt lenni; hihetetlenül szép ez a környék. A legjobb barátommal voltam egy szobában, rengeteg videót készítettünk, szappanoperát játszottunk, gyerektáborba látogattunk, és a balassagyarmati börtönbe is elmentünk. A börtönbeli látogatás egy nagyon különleges és emlékezetes alkalom volt. Megmutattuk nekik a videókat, amiket addig készítettünk. Eleinte féltem egy kicsit, és nagyon sokat pörgött az agyam. A séta a börtönön keresztül, a biztonsági kapuk látványa nagyon lehangoló volt. Húsz perc elteltével értünk el a börtön kápolnájába, ahol vetítettünk. Lenyűgöző volt megtapasztalni, hogy a rabokat érdeklik a filmjeink, és nagyon sok mindenre kíváncsiak ezzel kapcsolatban.
[ 30 ]
Közjáték
Spanyolország egyike a legszebb országoknak, ahol valaha is voltam. Itt kortárs-segítői találkozó volt. A legtöbb volt résztvevő mellett újak is csatlakoztak. Malaga Andalúziában van, a tengerparton. A találkozó célja az volt, hogy felidézzük, amit eddig tanultunk, és megtervezzük a következő szakaszt. Mindezt egy fókuszcsoport formájában tettük, ami egyfajta kutatási módszer. A ViVo lassan életem része lett, nagyon sokat kaptam tőle és számos kihívással néztem szembe a projekt során. Nagyon értékelem a lehetőséget arra, hogy sokszor dolgozhattam nemzetközi csapatokban, gyakorolhattam az angolomat, a filmkészítéshez szükséges képességeimet, új barátaim lettek és nagyon szép emlékeim, amikre mindig emlékezni fogok. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben, és nem szeretném, hogy vége legyen... Sokat írhatnék arról, hogy mit is tanultam. Elsajátítottam az adobe program alapjait, meg tanultam hogyan kell filmezni, csoportot vezetni, eseményeket szervezni. Toleranciát és megértést gyakoroltam. Köszönök mindent! Hálás vagyok, hogy találkozhattam mindannyiótokkal, nagyon jók voltak a trénerek és az összes program!
3. fejezet Transzformerek
Egyszer volt, hol nem volt...
Figyelsz? [ 32 ]
3. fejezet | Transzformerek
„Minden mesélőnek... A legjobb pillanat..., amikor 72 órát töltöttünk egy film elkészítésével, majd amikor készen volt (számomra ez volt az első videó, amit én forgattam és vágtam) és levetíthettük különböző csoportok előtt, az fantasztikus volt. Egy börtönben és egy nyári gyerek táborban mutattuk meg munkánk eredményét. Amikor a börtönben találkoztunk a rabokkal, ők nem fegyencek, hanem filmünk nézői voltak számunkra, akik visszajelzést adnak nekünk arra, amit látnak. Percekkel a vetítés kezdete előtt leírhatatlanul éreztem magam, keveredett bennem az idegesség, az izgalom, a büszkeség, a boldogság és egy kis félelem is... És aztán, amikor elkezdtek visszajelzést adni, rájöttem, hogy ők is csak emberek, akiknek véleményük, ötleteik és kérdéseik vannak, és úgy tűnik, örülnek annak, hogy fiatalokkal lehetnek együtt és valami mást csinálhatnak, mint egyébként. A nyári tábor teljesen más volt. A gyerekek izgatottak voltak, és nagyon érdeklődtek irántunk. A belőlük áradó energia arra késztetett minket, hogy mindent megosszunk velük, így elénekeltük a FIREWORKS (Tűzijáték) számot, eljártuk a tunak tunak táncot, és videókat is néztünk. Nem számított, hogy más nyelvet beszélünk, más kultúrákból és országokból jöttünk, csak az volt a fontos, hogy élvezzük az együtt töltött időt.
3. fejezet | Transzformerek
[ 33 ]
Nagyon meglepett, hogy a többiek milyen sokra képesek és mennyit tudnak. És jó volt felfedezni, hogy mások is hasonló módon gondolkodnak a zenéről a videókban, ugyanúgy szeretnek filmeket vágni és így tovább.
[ 34 ]
3. fejezet | Transzformerek
Amikor Magyarország egyik legrégebbi börtönében mutattuk be rövidfilmjeinket, az nagyon nagy élmény volt. A fogvatartottaktól kapott visszajelzések, a látogatásunk miatt kifejezett
hálájuk...
Lenyűgözött, hogy egy kamera milyen sok mindenre képes. Amikor elvittünk néhány kamerát roma gyerekek csoportjába, egyszerűen nem tudták abbahagyni a kamerával való játékot. A jövőben a médiát kreativitásuk és személyiségük fejlesztésére fogjuk használni.
Még ma is előttem van, milyen kedvesek és optimisták voltak a faluban élő görögök. Nagyon nyitottszívű emberekkel találkoztunk az interjúk során egytől egyig. Megható pillanat volt, amikor Ester (egy cseh lány) anyanyelvén beszélt egy idős hölggyel. Kiderült, hogy a néni nővére a Cseh Köztársaságban él, de már hosszú ideje nem tudtak kapcsolatba lépni egymással. Az idős néni visszament a házába és könnyes szemekkel egy képeslapot hozott ki. Ester megígérte, hogy eljuttatja a címzettnek.
…szüksége van közönségre.” 3. fejezet | Transzformerek
[ 35 ]
HŹha‌
Hidd el vagy tedd meg... [ 36 ]
3. fejezet | Transzformerek
„Oooooooh…. Amikor először vetítettem le a videót, amit az önkéntes táborról készítettem, kezdetben a közönség csendben maradt, majd magától elkezdett tapsolni. A kemény munkával töltött három hét után ez nagyon felemelő pillanat volt.
Nagyon sok mindent tanultam a barátomtól, aki a vágás tippjeit és trükkjeit mutatta meg nekem :-). És újra és újra meglepődtem azon, hogy milyen nyitottak az emberek :-) mindig volt valaki, aki segített nekem, bármiről is volt szó.
Akkor nagy aha! volt, amikor megtanultam, hogy bizonyos dolgokat az „ő szintjükön”, a szemükkel egy vonalban kell lefilmezni. A kedvenc példám erre az, amikor a földön volt a kamera és egy bogár magától a kép fókuszába mászott.
3. fejezet | Transzformerek
[ 37 ]
Megdöbbentett, hogy képes vagyok ilyen keveset aludni! Egy percet sem akartam elszalasztani a ViVo-ból. És nagyon jó volt otthonosan érezni magam olyan emberekkel, akiket nem is ismertem előtte.
A gyerekek nyári táborában (Magyarországon) volt egy pillanat, amikor nekem kellett őket egyedül szórakoztatnom. Ettől nagyon féltem, hiszen nem beszélek magyarul. Nem tudtam, hogy mit tegyek, így elkezdtem zsonglőrködni, majd játszottunk a labdákkal. Fantasztikus volt, mert szavak nélkül is megértettek engem, és az idő sokkal gyorsabban elrepült, mint vártam. A börtönben a rabok mellett ültem, miközben a társaim mind a másik oldalon voltak. És nagyszerű volt az is, amikor valakivel közösen egy kifeszített kötélen sétáltunk végig, megbízva egymásban.
…aaaah!”
[ 38 ]
3. fejezet | Transzformerek
4. fejezet Végtelen történet
Felfedezés,
de nem a Discovery csatornán!
[ 40 ]
4. fejezet | Végtelen történet
„Napi 24 óra, heti 7 nap… A ViVo során új hobbira, barátokra, kihívásokra, tapasztalatokra, bizalomra és munkalehetőségre tettem szert. Miközben ezt a cikket írom, „Az álmok IGENIS megvalósulnak” című nemzetközi tréningen dolgozom, hogy filmre vegyem és dokumentáljam az eseményeket. Zsiday Kriszta, akit Görögországban ismertem meg a ViVo kapcsán, ajánlott erre a munkára. Hálás vagyok neki, hogy megbízott bennem és felajánlotta ezt a lehetőséget. Felfedeztem azt is, hogyan miképp lehet másként nézni a világra egy kamera vagy egy fényképezőgép lencséjén keresztül.
Mindenfélét találtam: munkamódszereket, szervezést, csapatmunkát, kalandokat, meglepetést, kemény melót, tapasztalatokat, barátokat.
4. fejezet | Végtelen történet
[ 41 ]
Fejlődtem abban, hogyan kell storyboardot, forgatókönyvet írni, emberekkel beszélgetni, kreatívnak lenni és ötleteket megosztani. Felfedeztem, hogy szeretek videókat vágni, tapasztalatokat szerezni és projekteket kitalálni másokkal, és különösen szeretem, ha ezek az ötletek valóban meg is valósulnak.
Nagyon sok tudást és tapasztalatot szereztem a média késztésével kapcsolatban. Új eszközként tudom használni a munkámban, olyan művészi készségként, mely eddig hiányzott az életemből. Megtanultam, hogy a képek mindig nagyobb hatással bírnak, mint a szövegek. A médián keresztül több embert lehet elérni, és olyan módon tudjuk átadni üzenetünket, hogy mindenki megértse. A média nemcsak önkifejezésre használható, de arra is, hogy személyes és szakmai jellegű tanulási lehetőségeket biztosítsunk mások számára.
Azt a fajta magabiztosságot viszem magammal, hogy videót és más médiatermékeket mindenki tud készíteni, és nincs, ami korlátozná a kreativitásunkat. Azt is megtanultam, hogy mindenkiben rejtőzik egy nagy tűzijáték! :-)
…a felfedezés soha nem ér véget.”
[ 42 ]
4. fejezet | Végtelen történet
Jövő
… 4. fejezet | Végtelen történet
[ 43 ]
„Nagyszerű volt... Az álmom az, hogy olyan hétköznapi emberekről készítsek filmsorozatot, akiknek rengeteg problémájuk és extra nehézségeik van, de soha nem adják fel.
[ 44 ]
4. fejezet | Végtelen történet
Szeretnék a továbbiakban is videókat készíteni, kreatív dolgokat csinálni és mindezt élvezni. Szeretném, ha ez lehetne a munkám, vagy ha sokáig foglalkozhatnék ezekkel. Sok videót szeretnék forgatni azokról a projektről, melyekben részt veszek. Tervezem, hogy a jövőben is fogok médiaképzést szervezni fiataloknak, melyekben sokoldalú kihívásokkal találkozhatnak. Olyan módszertant szeretnék alkalmazni, ami támogatja őket abban, hogy aktívak legyenek és felelősséget vállaljanak az életükért és helyi közösségükért.
Mindent, amit a videó készítésről tudok, a ViVo alatt tanultam. Szeretném ezt a tudásomat új projektekben és munkákban felhasználni, de még nem tudom, hogyan.
Azon gondolkozom, hogy másodállásban filmezni fogok. A ViVo során nagyon sok tapasztalatot és pozitív visszajelzést kaptam ehhez. Azóta is sokan megkérnek, hogy csináljak zenét vagy készítsek promóvideókat. Mindezt a Video Volunteers projektnek köszönhetem, mert ha ez a projekt nincs, soha nem jutott volna eszembe, hogy komoly dolgokra is lehet használni egy videó
kamerát.
…és most???” 4. fejezet | Végtelen történet
[ 45 ]
Az Ismeretlen
„Idézetek... „A vezetői képességeim nagyon sokat fejlődtek. Ma sokkal könnyebben vállalok felelősséget, mint régebben.” .................................................................. „Sokat tanultam a médiáról, kamerákról, színjátszásról... Megtanultam bízni magamban, kifejezni az érzéseimet, és arra is rájöttem, hogy szavak nélkül is lehet kommunikálni.” ................................................................... „Otthon is szeretném folytatni a társadalmi célú videók készítését.” ........................................................................... “[A képzők] nagyon jók voltak abban, hogy addig „hajtsanak” minket, amíg át nem lépjük a határainkat. Ugyanakkor mindig ott voltak egyfajta biztonsági hálóként, arra az esetre, ha valami gond lenne.” .......................................................... „Egy újfajta együttműködési módot tanultam, amit más egyesületekkel tudok alkalmazni, hogy közös munkánk eredményeként szinergia jöhessen létre. Megtanultam, hogyan vezessek le egy fókuszcsoportot. Nagyon tetszett a társadalmi cél és az az ötlet, hogy videókon keresztül végezzünk kutatást, valamint az is, hogy hátrányos helyzetű emberekkel filmezzünk.”
[ 48 ]
Az Ismeretlen
„Megtanultam, hogyan figyeljek másokra. Megöltem
kamerától való félelmemet.”
a
............................................................................. „Nagyon sokat tettem ezért, hogy a csapatom gyakorlatias és hatékony tagja legyek, és ezt nagyon élveztem. Mindezt kedvességgel, türelemmel, ötletekkel és humorral értem el.” ........................................................................................ „Belevetettem magam a folyamatba, készen arra, hogy mindent és mindenkit megszűrjek magamon, hogy vissza tudjak jelezni a többieknek.”
„Elhatároztam, hogy értelmileg sérült gyerekek iskolájában fogok filmezni.” ............................................................ „Hogy mit tanultam itt? Hát azt, hogy hol a kocsma. Most komolyan? MEGOSZTANI dolgokat egymással TÖRŐDÉS!” .............................................................. „Vezető lehettem, aki másokat ina saját példája által.” spirál ....................................................... „Mernünk kell segítséget kérni. Ha lehet, ne hagyjuk, hogy a félénkség visszatartson minket a vezetői szereptől. Érzékenyebbnek kell lennünk a körülöttünk lévő dolgok iránt.” ............................................................. „[A képzők] nagyon segítőkészek voltak, és egyáltalán nem olyanok, mint az „iskolai tanárok”... Ott voltak, amikor szükségünk volt rájuk, de hagyták, hogy mi döntsünk, és hogy a számunkra legjobbat tegyük. Köszönöm ezt az élményt!”
…ahogy elhangzottak.” Az Ismeretlen
[ 49 ]
Ez a projekt az Európai Bizottság és az Európa Tanács támogatásával valósult meg. A kiadvány kizárólag a szerzők nézeteit tükrözi, sem az Európai Bizottság, sem az Európa Tanács nem vonható felelősségre az itt szereplő információk kapcsán. Projekt hivatkozási száma: 4.5 alprogram – szerződés száma: 2010-4872 [Oktatási és Kulturális Főigazgatóság, Fiatalok Lendületben Program] és 4137.1.B.2012. PC26 [Európai Ifjúsági Alapítvány – B kategória].