Mozgásfejlődési elmaradások korai felismerése

Szerző: Zimmerer Anita pszichopedagógus

Ahány baba, annyiféle mozgásfejlődési út, annyiféle tempó. Beszélhetünk tipikus fejlődésről, amikor minden rendben, de előfordulhat atipikus is, amikor valami nem megfelelően történik. Épp ezért érdemes odafigyelni azokra a jelekre, amelyek lemaradást jelezhetnek.

Ha úgy látjuk, hogy a kisbabánk nem teszi azt, amit általában a kortársai, ha nem fordul, nem ül önállóan, nem jár, amikor annak itt van az ideje, akkor szakemberhez kell fordulni! Legfeljebb kiderül, hogy túlaggódtuk a dolgot és nincs semmi probléma, de ha mégis van, derüljön ki a lehető leghamarabb. Ez azért olyan fontos, mert a korai fejlesztés mielőbbi megkezdésére van szükség annak érdekében, hogy a hátrány kompenzálódhasson. Ha a szakemberek időben azonosítják a problémát, akkor a kicsi megkaphatja azt az ellátást, ami megfelelő fejlődéséhez, növekedéséhez szükséges.

Árulkodó jelek 1 éves korig

Gyanúra adhat okot, ha a baba 4 hónapos korában nem tartja önállóan a fejét, hanem az jobbra-balra vagy előre dől. Ahogyan az is, ha a háton fekvésből ülő pozícióba húzva őt azt lehet tapasztalni, hogy a feje nem követi a mozdulatot. Amennyiben minden jól halad a maga útján, akkor hason fekve képes magát előre tolni és megtartani a súlyát a könyökén. Ha ez nem így van, akkor gyermekneurológiai vizsgálat szükséges. Gond esetén a szakorvos például a Katona-módszer vagy a Dévény-terápia alkalmazását fogja javasolni. A babakorban észlelt hipotón izomzat nagyon korai jele lehet a későbbi tanulási nehézségeknek.

Ebben a korban eltűnik a fogóreflex és átveszi a helyét a kéz akaratlagos használata. Lehet, hogy a kisbabánk eleinte még ügyetlen, amikor a tárgyakért nyúl, de ha azokat megragadja és megtartja, a szájához viszi, az azt jelzi, hogy megfelelően fejlődik a finommotorikája. Ha nem tesz így, az mindenképpen lemaradást feltételez.

6 hónapos kor környékén a kicsi ideális esetben képes megtartani a súlyát, amikor felállítjuk, és nem csuklik össze, mert a lábizmai kellően erősek. Ebben az időszakban a gyerekek általában már képesek hátról hasra, illetve hasról hátra fordulni. Ha a baba végtagjai merevek vagy nem eléggé tónusosak, gyengék, az ismét csak figyelmeztető jel.

Probléma, ha a kisbaba 9 hónapos kora körül nem képes magát önállóan álló helyzetbe felhúzni. Tipikus fejlődésmenet esetén a legtöbb gyermek ez idő tájt masszív bútorok- ra vagy a szüleire támaszkodva képes felállni és kapaszkodva meg is tudja tartani álló helyzetét.

Ezenkívül egyedül, támaszték nélkül tud ülni. Mindez jelentős mérföldköve a mozgásfejlődésnek és az önállósodásnak, ami egyben a szilárd ételek bevezetésének feltétele is.

Mire figyeljünk 1 éves kor után?

1 éves kor körül a kicsik többnyire megteszik első önálló lépéseiket. Ebben a korban még nem lehet stabil járást elvárni, de ha a pici furcsán, kortársaitól nagyon eltérően lépked és a mozgása esetleg egyre rosszabb képet mutat, akkor mindenképpen konzultáljunk a gyermekorvossal. Tegyük ezt akkor is, ha esetleg nem indul el, nem kezd járni.

A 1,5 éves baba jellemzően már önállóan lépked, teljesen egyedül vagy szülei kezébe kapaszkodva. Kivizsgálást igényelhet, ha ez nem így történik, ahogyan az is, ha nem tudja jól megfogni és megtartani az olyan tárgyakat, mint a fogkefe, a kiskanál vagy más, hasonló méretű használati eszközök.

A 2 éveseknél még teljesen természetes dolog, hogy esnek-kelnek, elejtik a játékokat, leeszik magukat. Azonban ha nagyon feltűnő az ügyetlenség, ha a kisgyermek folyton nekimegy a bútoroknak, a falnak, nehezen lépked a lépcsőn, akkor mindenképp kivizsgálást igényel. A legtöbbet akkor tehetjük a gyermekünkért, ha korán észrevesszük nála az esetleges elmaradásokat, a tipikustól eltérőt. A fejlesztés annál eredményesebb, minél korábban kezdik meg, és inkább kerüljön sor egy feleslegesnek bizonyuló vizsgálatra, mint hogy egy fejlődési eltérés észrevétlen és kezeletlen maradjon!