Autizmus a mindennapokban

Szerző: Wéner-Kovács Fanni, Anyabőrben blog

Az autizmus tematikájával egy jótékonysági kampány és kerekasztal-beszélgetés kapcsán találkoztam először közelebbről, és bevallom őszintén, bizonytalanságot és vegyes érzéseket keltett bennem. Bár korábban is hallottam már róla, úgy éreztem, nagyon keveset tudok. Zalán a saját példáján keresztül segített, hogy jobban megértsem ezt az állapotot.

Ha manapság bármilyen formában szemben találjuk magunkat az autizmussal, sokszor nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá vagy az ezzel élő személyhez, hiszen gyakran keveset tudunk az egészről és talán van bennünk egy kis félelem is, mivel más, mint az általunk megszokott dolgok.

Zalán figyelemre méltó története mindannyiunk számára sok tanulsággal szolgálhat. Ő már felnőttként indult el önállóan azon a rögöktől korántsem mentes úton, amely oda vezetett, hogy csaknem 35 évesen kézhez kaphassa a diagnózisát az autizmusáról, és végre megérthesse, miért volt számára nehezebb a barátkozás gyermekkorában vagy szeretetének kimutatása a szülei felé. Ebből indult ki a beszélgetésünk.

Miért szeretted volna felnőttként kézhez kapni diagnózisodat az autizmusról?

Kevesebb mint 1 évvel ezelőttig valójában még én magam sem voltam tisztában azzal, hogy mi az az autizmus. Tudtam, hogy van egy ilyen névvel illetett valami, de sose néztem utána. Épp benne voltam egy önismereti folyamatban, terápiákról terápiákra jártam, amikor a pszichológusom felvetette nekem, hogy talán ez az akadályaim forrása. Amikor belemélyedtem a témába, jöttek a felismerések, hiszen kaptam olyan megjegyzéseket felnőttként is, hogy „Hát, barátocskám, valami nagyon nem oké veled!” Ez belém égett, de nem tudtam hová tenni, nem tudtam, mi is a „baj” velem. Végül ugye, kiderült, hogy az úgynevezett autisztikus kiégés tankönyvi példája vagyok, ami sok mindent megmagyarázott.

Miért volt fontos számodra, hogy kimondják, amit korábban csak sejteni lehetett?

Szerettem volna tudni, hogy autizmus áll-e a tüneteim hátterében, mert úgy érzem, így tiszta és egyértelmű számomra is, hogy mivel élek együtt és miért vannak nehézségeim. De egyáltalán nem egyszerű ma Magyarországon ezt a folyamatot végigvinni. TB-alapon szinte lehetetlen, és magánúton is elég bonyolult, főleg egy felnőttnek. Vannak papíron létező szociális ellátások, amelyekért különféle