Stílus magazin 2012/1 by Business Publishing Services Kft.

B u d a p e s t C O O L

D i v a t m a

K u l t Ú r a

Cirkuszt,

kenyérlángost!

VIII. Évfolyam | 2012/1. | 890 Ft

Big Bang Black Caviar. Piece made entirely from polished scratchproof black ceramic. Rubber strap.

2 www.hublot.com •

twitter.com/hublot •

facebook.com/hublot

Cirkuszolj! Újra itt vagyunk. Nem peregnek a dobok, nem kiált fel senki: Attrakcióóóó!!! Egyszerűen csak visszatértünk. Azok kedvéért, akiknek az utóbbi időkben hiányzott a Stílus Magazin. Most sem szeretnénk mást, mint megosztani néhány szokatlan gondolatot, eredeti látványt, kreatív inspirációt, amelyekkel el lehet matatni. Csupán annyi változott, hogy rájöttünk, jó lenne felfedezni azt a világot, amelyben élünk. Például Budapestet. A helyeket, hangulatokat és embereket. Azt, ami csak itt születhetett és születhet meg. Azt, amihez közünk van, aminek részesei vagyunk. Szeretnénk olyan tartalmakat létrehozni, amelyeket nem feltétlenül a világhálón érdemes megosztani, hanem valódi közösségben. Egy kávéházban, romkocsmában, a sétálóutcában megállva, a piacon. Szóval nemcsak like/dislike… Ezért választottuk központi gondolatnak a cirkuszt. Mert megoszlanak a vélemények. Szóval kapcsolódj be! Cirkuszolj! - porondmester -

A híres ruha: Domonkos Mihály Szürke szmoking ing: Emporio Armani Csokornyakkendő: Gucci www.gucci.com Fekete nyúlszőr sapka: Kangol

Póló: Keszei Borbála & Hatházi Fanni Kardigán: Domokos Mihály Vintage telefonszerelő táska: Los Angeles Massai szandál: Louis Vuitton www.louisvuitton.com

220x297kifutStilus.indd 3

VIII. Évfolyam | 2012/1. | 890 Ft

Emberek

Kultúra

6 INTERJÚ Alföldi Róbert Állampolgári szenvedély

12 SZTEM Mi lesz itt? Péterfy Bori Bojár Iván Bombera Krisztina

80 ART Csendéletek, S/M és hírességek Robert Mapplethorpe a Ludwig Múzeumban

Divat 20

Lakatos Márk The New York Story

Rosa Canina

50 SLANG SLANG Lang Szonja Tartós Pop-up 54 TREND Miszter és Miszisz Hipszter

Budapest 30 BUDAPEST Nékem csak Budapest kell 36 BUDAPEST COMICS Oroszlán 38 SZŰNNI NEM AKARÓ FIN

FREAK SHOW Szakállas nők, Pierrot, kardnyelők... Cirkusz archetípusok a populáris kultúrában

84 MOZI Porondon a film 88 HANG Kenyeret és rockcirkuszt! 94 GASZTRO Töki pompos Fűszerpaprika Benne vagy a whisky mátrixban? 117 RETRO Frizsiszoc

Topic 64

FŰRÉSZPOR Kész. Cirkusz.

Fővárosi Nagycirkusz Back Stage

Cserna-Szabó András Dandy Jackson

104 TÚLÉLÉS-ÉLMÉNY Mi ez a cirkusz?! 108 BOHÓCFÓBIA A cirkusz sötét és fényes oldala

Most sem szeretnénk mást, mint megosztani néhány szokatlan gondolatot, eredeti látványt, kreatív inspirációt, amelyekkel el lehet matatni. Csupán annyi változott, hogy rájöttünk, jó lenne felfedezni azt a világot, amelyben élünk. Például Budapestet. A helyeket, hangulatokat és embereket. Azt, ami csak itt születhetett és születhet meg. Azt, amihez közünk van, aminek részesei vagyunk

INTERJÚ

Állampolgári szenvedély

A L F Ö L DI R

ERT

A Nemzeti Színház főigazgatója a múltról és jelenről, a komfortzónákról, a fájdalomról és az igaz boldogságról beszél. Fotó Twin-works

Thomas Ostermeier, a német kortárs színház egyik meghatározó alakja, az egyik legfontosabb német színház, a Schaubühne vezetője. Annak idején ő is megrendezte a Shopping and Fucking című darabot. Nevezhetjük őt a példaképednek? Nincsenek példaképeim, olyanok vannak, akiket szeretek. Nem olyat szeretnék csinálni, hanem olyan JÓT szeretnék csinálni, mint ők. Én nagyon tudok lelkesedni. Nézőként is szinte eksztatikus állapotba tudok kerülni egy előadás láttán. Itt van például Purcarete rendezése, a Farsang, egy nagy mester picit fáradt, nagy vázlata. Nagyon költőien van benne az a színházeszmény, amit én is magaménak érzek, hogy erős politikaitársadalmi mondandót kell hordoznia egy-egy előadásnak. Odavoltam a gyönyörűségtől, hogy mit tud. Visszatérve Ostermeierhez, 2005 táján azt mondta, a német színház azért irreleváns, mert már nincs küldetése. Jó duma. Amikor a rendszerváltás után jött az igazi szabadság, akkor a magyar színház az első nyolc-tíz évben bajban volt. Nem tudta, hol találja meg a helyét, miről beszéljen és hogyan. Elmúltak az összeka-

csintós idők, hogy miről lehetett beszélni, miről nem, hogy ügyek voltak, amiket csak a színházon keresztül lehetett közvetíteni. Helyette egyszerre csak ott volt a szabadság, mindent lehetett csinálni és mindenről lehetett beszélni. És akkor jött egy évtized, amikor mindenki csak ilyen formalista izéket csinált, nem tudtuk, mi legyen a dolgunk. Nem gondolom, hogy a németeknél kolbászból van a kerítés, de azért innen azt érzékeli az ember, hogy egy jobban működő társadalomban élnek az emberek, mint amiben mi most. A német színház sokat foglalkozik a múltjukkal, mindenféle szempontból, és nem óhajtják kiradírozni, amit tettek, és nem csak arról beszélnek, hogy milyen fantasztikus, heroikus nemzet voltak. Akkor miért irreleváns? Mert a társadalmi-történelmi problémák talán nincsenek ott az élet minden pillanatában. Van munkád, megélsz a munkádból, működik az élet. Itt mindenre, a családra, a szerelemre, a munkára, a munkanélküliségre, arra, hogy mit gondolsz, mit olvasol, mit látsz, mit hallasz, minden pillanatra rá-

INTERJÚ

nyomja a bélyegét a feldolgozatlan múlt. Azt szoktam tréfásan mondani, hogy a Vadászjeleneteket 1967-ben írta Martin Sperr, ami az akkori nagyon fura németországi állapotról szól. Mi ezt 2010-ben mutattuk be. 43 év. Csak ennyi a különbség, mert a németek kb. a háború után tartottak ott, ahol most mi. Csak 43 évet kell legyűrni és behozni. Azt szoktam mondani, hogy van remény, hiszen átlátható az az időintervallum, amikor talán felnövünk. De hát hatalmas lépéseket nem tettünk, amiket ők azonnal megléptek. Szembenéztek a múltjukkal és mindent vállaltak. Szerintem így biztos nem szoronganak. A Nemzetiben a darabok szinte mindegyikének van politikai, ha nem is aktuálpolitikai üzenete. Ennek érzed valamilyen lenyomatát? Persze. Feldobunk témákat, megmutatunk helyzeteket, amiről ilyen-olyan kulturáltságú polémiák kezdődnek, és most nem az alpári stílusban történő kommunikációról beszélek, mert a fórumozók e csoportja nem is nézi meg a darabokat. Az előadások úgy működnek, hogy ráismersz valamire, mondjuk a saját életedből. Ezért nem értem például a „remény színházát”, hiszen a színház, vagy én, mint rendező, nem tudok választ adni a felmerülő kérdésekre, hanem fel tudunk mutatni, vagy végletesíteni tudunk helyzeteket, problémákat mismásolás nélkül. A mai Magyarországon már a dolgok felmutatása is zavarba ejtő. Szóval olyan vagy, mint a Shrek. Olyan, mint a hagyma. Sokrétű. Sokféle darab van itt. Így van, nagyon sokféle előadás van itt. A klasszikus, hagyományostól kezdve kvázi a legkísérletezőbbig, de akik legalább minimálisan ismerik a magyar színházművészetet, azok tudják, hogy a mi előadásainknál ezerszer kísérletibb vagy merészebb előadásokat lehet látni a városban. Bár most már nem biztos, mert az alternatívok lassan bezárnak vagy bedobják a törülközőt. Ezek mind általános lózungok. Mi értelme lenne színházat csinálni, ha nem valamiről akarsz beszélni? Legalábbis engem az nem érdekel. Mert abban nincs benne az állampolgári szenvedély. Nem a művészi, hanem az állampolgári, az emberi szenvedély. Hogy szeretnék valamit megérteni abból, amiben élek. A művészetnek mindig az a dolga, hogy sűrítsen, és nagyítson. Mert jelrendszerrel dolgozik, mint minden művészeti ág. A jelrendszer nem az élet, hanem egy sűrített, emelt és felnagyított ügy. A Hamlet most azért nagyon fontos, mert mint minden igazán jó darab, olyan, mint a szivacs. Pontosan magába szívja azt a közeget és kort, amiben létrejön. És ha megnyomod, akkor az jön ki belőle. Megnézzük, egy fiatalember hogyan és mi-

Úgy jönnek ide társulatok, hogy a világ másik részén azt mondták, igen, oda menjetek, mert ott milyen helyes mindenki, készségesek és mennyire profin működik az egész, ne gondolkozzatok, nyugodtan menjetek.

ként kerül ma bele egy olyan helyzetbe, ahol választania kell vagy valamit tennie kéne, és a dühe hová vezet. Ha nem gondolnám azt, hogy az emberek agyában valamit meg tudunk változtatni, akkor szerintem nem lehet színházat csinálni. Mi nem valami ellen csinálunk színházat a Nemzetiben, hanem azért, hogy tényleg jobb legyen az életünk. Én itt élek, szeretném, ha itt mindenki teljesen rendben lenne és szabadon gondolkodhatna. Ezt társulaton belül nagyjából megvalósítottátok. A társulatban mindenki azt csinálja, amiért itt van, ami a dolga. És a lehető legjobban. Normálisan tudunk egymással beszélni arról, ki mit gondol bizonyos ügyekről. Legfeljebb nem értünk mindig egyet. Azt szoktam mondani, ha itt olyan előadás van, hogy valaki négy méterről hátrafele leugrik, akkor bárki elkapja, aki ott van lent. Ez nem kérdés. Példát lehet rólunk venni. Mennyire sikerült megvalósítanod a főigazgatói pályázatodban leírtakat? A nagyon fontos főirányok, a prioritást élvező dolgok teljes mértékben megvalósultak. Ez a színház egy igazi szellemi műhely lett. Rengeteg fiatal jár ide, nagyon sok különféle előadás van, minőségi munka folyik, tudnak rólunk, fontos hely lett, integrálódott. Igazi, élő, normális színház lett. Eljött például Budapestre Jean Lambert-wild, aki nagyon híres a francia nyelvterületen, és négy napig előadásokat nézett. Aztán azt mondta, őt egyáltalán nem érdeklik a körülmények, ide akar jönni, dolgozni. Lemondott más munkákat, olyanokat, amikre, gondolom sokkal több pénz lett volna. Ezek jó dolgok. Vagy az, hogy bármilyen színházi ember, akár hivatalosan vagy nem hivatalosan itt van a világból, az valahogy itt feltűnik. Egyszer csak itt lesz a büfében. Az egyik nem magyar kulturális intézet vezetője azt kérte, hadd legyen itt a búcsúpartija. Ő most elmegy egy másik országba, de hadd búcsúzzon itt, mert ő an�nyira szeret itt lenni. Ennél jobb országimázst nem kell csinálni. Nem azért jönnek ide, hogy nézzék az üldözött színházigazgatót, mert az kevés lenne ehhez. Azt fogják mondani, hogy Budapesten van egy ilyen hely, és még biztos nagyon sok ilyen hely van. Ezek azok, amiket nem ír le az ember egy pályázatban, meg sem tudja fogalmazni, csak reménykedik. Úgy jönnek ide társulatok, hogy a világ másik részén azt mondták, igen, oda menjetek, mert ott milyen helyes mindenki, készségesek és mennyire profin működik az egész, ne gondolkozzatok, nyugodtan menjetek. Ezek nem gesztusok, ezeknek valós tartalma van. Nem akarom én ezt idealizálni, attól még vannak

INTERJÚ

Ha egész életemben nem csináltam volna semmi mást, csak ezt a négy évet, az is totál rendben lenne. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek kell, hogy tetsszen. Persze, jó lenne, de azt tudjuk, hogy úgysem fog soha megvalósulni.

konfliktusok, én ordítok, ők ordítanak. Csak azt mondom, hogy normálisan és nagyon szabadon működik a hely. Engem még tényleg nem cenzúrázott soha senki. Meg sem próbálták. A munkába még soha nem próbáltak beleszólni. A külön rendezvényekbe viszont igen. (Nagy belpolitikai vihart váltott ki, hogy a Románia nemzeti ünnepe alkalmából tartott fogadás helyszíne lett volna a Nemzeti – a szerk.) Én továbbra is azt gondolom, hogy az gesztusértékű lett volna mindenkinek. Nagy botrány lett belőle. Meglepő volt, hogy nemcsak szélsőséges hangok voltak. Nagyon meg lehetett érezni abban az ügyben, hogy micsoda fájdalmas történelmi pont az, amibe ezzel beletenyereltem. Mert az tényleg iszonyúan fájt mindenkinek. Csak azt szeretném elmondani, azért, mert azt mondtam, hogy legyen itt a rendezvény, attól az nem azt jelenti, hogy nekem nem fáj. Csak én szeretném, ha már így van, akkor fájjon közösen. Ne gyűlölködjünk. Fájjon. Az teljesen rendben van. Az, hogy a Hamletet megfordítottátok, az is a komfortzónából való kizökkentés volt? Lassan nem marad pénz a komfortzónára a kultúra területén. Minden olyan furcsán összefügg. Iszonyú kevés pénz van, nincs pénz díszletre. Ez a helyzet bizonyos ügyekre valahogy rávezeti az embert. Annak, hogy megfordult a tér, nagyon fontos jelentése van. Hogy mit jelent egy becsomagolt, felállványozott színház. Még nem működik, vagy már nem működik. A pénztelenség is viszi az embert afelé, hogy pontosabban gondolkodjon vagy azt használja, ami van. Most az Osborne-darab nemcsak azért lesz a színpad alatt, mert nincsen pénz – persze az is benne van –, de az is, hogy ez egy olyan életről szól, ahol van egy felszín és egy titkos, nagyon sötét élet. A tér eleve megteremti a hangulatot, az alapérzetet, a komfortzónából kiesést. Ezt például nem lehet díszletben megcsinálni. Nagy vitáink vannak a munkatársaimmal, mivel én azt képviselem, hogy ahogyan csökken a pénz, úgy tartsunk egyre több bemutatót. Ebből vannak konfliktusok.

De ha még kevesebb pénzből még kevesebb bemutatót tartunk, meg még kevesebbet, akkor egyszer csak feloldódunk és eltűnünk a pénztelenségben. Így meg elég hangos ügyeket sikerül csinálni. Összeállt a társulat is, igazi csapatmunka alakult ki. Én ugyan nem emlékszem rá, de László Zsolt azt mondta, hogy az első évben egyszerűen elviselhetetlen voltam. Én nem így emlékszem, hanem úgy, hogy nagyon jó fej voltam és jól dolgoztam, de a Zsolt ritkán mond ilyeneket és nem szokott mellébeszélni. Szerintem annyira szorongtam, hogy nem vettem észre, hogy szorongok. Már nem szorongsz? Egyáltalán nem. Boldog és büszke vagyok ettől az egésztől. De nagyon. Ha egész életemben nem csináltam volna semmi mást, csak ezt a négy évet, az is totál rendben lenne. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek kell, hogy tetsszen. Persze, jó lenne, de azt tudjuk, hogy úgysem fog soha megvalósulni. A Nemzeti olyan lett, amilyennek szerettem volna, nincs hazudozás benne, és mindenki tudja a dolgát, dolgozik. Bármilyen furcsa, de hírünk van a világban. Bárhová is megyek, amikor találkozom egy színházi emberrel, nagyjából pontosan tudja, mi történt a Nemzetiben az elmúlt négy évben. A mandátumod nem 4 évre szól, hanem ötre, itt van még az utolsó évad. Mit terveztek? Azt találtuk ki, hogy az lesz a neve, hogy a Hősök Évada. Tizenegy bemutató lesz, úgy, hogy fele annyi pénzből dolgozunk, mint négy éve. Abszolút fontos ügyekről beszélünk megint. Andrei Serban rendezi az Angyalok Amerikában című Tony Kushner darabot. A szerző különleges engedélyével született egy magyar változat. Ezzel párhuzamosan lesz egy Csongor és Tünde, amely abba a vonulatba tartozik, mint a Bánk Bán Junior és a Tragédia, melyet egy nagyon fiatal bábrendező, Tengely Gábor fog csinálni. Azt követi egy ősbemutató, Agota Kristof Egy elsurranó patkány című darabja, amely a Gergye Krisztián Társulat, a

INTERJÚ

Kőszegi Várszínház és a Nemzeti közös bemutatója. És egyszer csak bejöttek a fiatalok (Szabó Kimmel Tamás, Makranczi Zalán, Mátyássy Bence és Matkó Tamás) az irodámba, hogy van egy ötletük. Elolvastam. A Jönnek a Manek! című „társadalmi musical” végtelenül szórakoztató, szellemes és vicces, valamit nagyon pontosan mutat. A húszas évei vége felé járó generáció nem azt mondom, hogy egészségesebb, de jóval több öniróniával és életigenléssel tekint ugyanarra a problémahalmazra. A maguk „multikulturális” természetességével vizsgálják a hogyant és a mikéntet. Rendezőként mivel búcsúzol? Klaus Mann Mephistójából készítek színpadi adaptációt, ami azt vizsgálja, hogyan alakulhat ki egy olyan helyzet, mikor egy művész arra kényszerül, hogy politikailag válasszon. Hogy úgy értelmezze a világot, hogy az érvényesüléséhez egy politikai irányzathoz kelljen csatlakoznia. Ezenkívül van egy közös projekt a Szputnyik Hajózási Társasággal, Bodó Viktorral, amiben benne van Graz, Kolozsvár, Tel Aviv és Mainz. Lesz egy cigánymesén alapuló előadás is, ami egy francia koprodukció, lesz benne cirkusz, báb és színház is egybegyúrva. Van életed a színházon kívül? Nincs. Alszol? Igen, egyre többet kell. Éjjel kettőkor már nem bírok gondolkozni. Mikor voltál például moziban? Nagyjából három éve. Ha tehetem, nem megyek emberek közé. Mert állandóan emberek között vagyok. Iszonyúan elfáradok. Magaddal foglalkozol? Nem. Ez van nekem. A színház. Tehát világos, hogy ebbe rakok bele mindent. Bejövök reggel, hazamegyek éjszaka. Sőt, akkor is bejövök, ha nincs dolgom.

SZTEM

Úgy lesz. Ahogy.

Ha tényleg kíváncsi vagy a jövőre, fordulj szakemberhez! Vagy azért, hogy megmondja, vagy azért, hogy szerény díjazás ellenében megtanítson rá, miként derítheted ki a tarot, a csillagok állása vagy az I Ching alapján, mi is vár rád. Ha ehhez lusta lennél, marad a betelefonálós. Esetleg a kristálygömbös, a kávézaccos. Ahol azért óvatosnak kell lenned. Ellenőrizd, hogy a gömb megfelel-e az EU-előírásoknak, nem járt-e le a szavatossági ideje, hogy a kávé frankón fair trade forrásból származik-e, továbbá, hogy jól számolták-e ki a 27 %-os áfát. HACCP tanúsítvány legyen! Ha ezt elég kitartóan műveled, befektetésed meghozza gyümölcsét: megérted, hogy a saját jövődet illetően te vagy a leginkább kompetens. Mert itt és most te hozod meg a jövődet befolyásoló döntéseket. Csak az a baj, hogy ezek a döntések nem egészen szabadok. Ha a jelen nyomaszt, gúzsba köt, ennek megfelelően döntesz majd. Amit ma érzel, azt vetíted ki a jövőre. Meghosszabbítod az időben a jelent. Mondtam, hogy könnyű? Mostanában divatos lett az „ahogy volt, úgy lesz” vonal. Elismerem: kényelmes. Még jövőkép sem kell hozzá. Csak megkeresed a neked tetsző múltat, és vársz türelmesen, hogy vis�szajöjjön. Ezt abból tudod majd meg, hogy pl. dinoszauruszok flangálnak a Nagykörúton vagy kitör a spanyolnátha. (Mielőtt bárki is félreértené: a retróhullám követői nem múltba vágyók.

Ők csak a nem oly távoli múlt furcsa, mulattató töredékeiért rajonganak. Szóval ennek az érzésnek még a nosztalgiához sincs igazán köze.) De az igazi vagy újraírt múlt elérkezését váróknál még az „ahogy lesz, úgy lesz” – ahogy a nóta mondja – is rokonszenvesebb. Mert legalább nem utasítja el a jövőt. Sőt, ennek van egy kimondottan derűs változata is, amely azt üzeni, hogy fontosabb az érkezőket üdvözölni, mint a távozókat búcsúztatni. Harapós dolog. Itt állunk egy talpalatnyi kis jelenen a bizonytalan jövő és a bizonytalanná tett múlt között. Kicsike, és mire kimondtam, már odébb is csusszant. De ez tényleg létezik. Ez az Itt, a Most, az Élet. Bizonyosság. Ahogy van – úgy van. Ez az a pont, amelyről elrugaszkodhatunk. - cassandra -

MI LESZ ITT? Péterfy Bori Bojár Iván Bombera Krisztina

Szerző Balázsi Panna Fotó Archív

SZTEM

Péterfy Bori Művészként, alkotó emberként elkeserítő a jövőképem, mint minden kreatívan gondolkodó és alkotni vágyó embernek. Pont a számomra fontos fórumokat nyirbálják meg. Az érthetetlen módon még mindig alternatívnak nevezett színházak, mint például Pintér Béla és Társulata, ahová 10 éve nem lehet bejutni az előadásokra, lassan ellehetetlenülnek. Egészen elképesztő dolgokat művelnek és országimázs szempontjából egy igazi hungarikum. Vagy ott van a Szputnyik Hajózási Társaság és Bodó Viktor. Ez egy tipikus magyar történet, amikor külföldön eredményeket ér el valaki, megbecsülésnek örvend, akkor itthon ezzel egy időben ellehetetlenítik az életét.

Az élet minden területéről el lehet ezt mondani. Az hat a legeslegrosszabbul egy társadalomra, ha a kultúrát, és pont azt a fajta kísérletező, kereső, bátor és kockázatot vállaló mezsgyét vágják el, mert ezek a tartóoszlopai egy nemzet szellemi tőkéjének. Ennek súlyos következményei lehetnek. Ha ez így megy tovább, akkor az utcán haladva azt fogjuk érezni, hogy bezárt minden elmegyógyintézet, és a zombik is lejöttek a mozivászonról. Egyre ijesztőbb képét látom az embereknek. Mentálisan és mindenféle szempontból súlyos lecsúszás van. Ez nyilván az egész középosztály lecsúszása, ezt nem én mondom, mindenki tudja, mekkora társadalmi különbségek vannak. Ha csak azt nézzük, milyenek a nyaralási statisztikák: vagy a leg-

olcsóbb, vagy a luxus. A kettő között nincs semmi. És ugyanez vonatkozik más dolgokra is, például a ruhavásárlásra: turkálók vagy luxusmárkák. A kultúrában nincs ilyen polarizálódás. A magyarok nagyon szeretnek színházba járni és az utolsó pillanatig áldoznak rá. Rengetegen járnak, nálunk imádják a színházat. A Nemzetiben, ahol társulati tag vagyok, az előadások teltházzal mennek, magas jegyárak mellett. Pedig nem kicsi a nagyterem. Igazán kemény üzenetet hordozó és kortársan gondolkodó, izgalmas előadások vannak. Nem fekszik le a közönségnek a műsorpolitika. Nincs polarizálódás, csak egyszerűen kihúzzák a színház alól a talajt. Nem lehet a végtelenségig üres színpadon játszani. Pár-

SZTEM

szor el lehet játszani, hogy nincs pénz díszletre, de ha sokadszorra történik ez, akkor már a rendezőt és a közönséget is frusztrálni fogja a dolog. Ezzel egy időben viszont van egy évek óta nem tapasztalt elképesztő kreativitási hullám, pont ennek következtében. Ez a furcsa állapot nagyon jót hoz ki az emberekből. Úgyhogy mondhatjuk azt is, na, végre van miről beszélni. Az alkotás nem olyan folyamat, hogy várjunk, majd csak jobb lesz, hanem muszáj csinálni. A zenei életet nem látom ennyire sötéten, bár ott a gazdasági válság beleszól abba, men�nyi pénzt tudnak az emberek erre áldozni, de a zene sokkal szabadabb, ahogy képletesen az éterben száll. Itt az a gond, hogy kicsi a piac, és az igazán izgalmas zenékre nagyon kevés a

A Nemzetiben, ahol társulati tag vagyok, az előadások teltházzal mennek, magas jegyárak mellett. Pedig nem kicsi a nagyterem. Igazán kemény üzenetet hordozó és kortársan gondolkodó, izgalmas előadások vannak.

befogadó. Vannak már jó kezdeményezések, mint az mr2 Petőfi vagy a kisebb rádiók, mint a Café volt. Rám ez kevésbé vonatkozik, mert eléggé populáris vagyok, és a zenésztársaim szerint szinte már mainstreamnek számítok. Pedig nem is játszanak a nagy rádiók. Sötét a jövőkép, de most a gyerek miatt inkább a koncertezésre helyezem a hangsúlyt. Egyre kevesebb fesztivál is lesz, de azért nyáron még mindig sok van belőlük. Egy fiatal még mindig inkább nem eszik, csak hogy el tudjon menni egy nyári fesztiválra. És akkor még nem beszéltünk a kortárs képzőművészet áldatlan állapotáról. Ezeket igenis az államnak kell támogatni, mert ez a befektetés alapozza meg a társadalom szellemi tőkéjét. E nélkül birkákat vezethetnének az orruknál fogva. Azért még van kinek játszani, szerencsére.

SZTEM

Bojár Iván A minap a kislányommal jöttünk haza, és fantasztikus zongoraszót hallottunk a Szentháromság téren, ahogy leszálltunk a buszról. Egy fickó kihozott egy zongorát az utánfutójával, letette a tér közepére és zongorázott. Rengetegen odamentek, élvezték, sütött a nap. Szuper volt. 20 percen belül jött a rendőr, és elzavarta. A Mátyás-templom papja feljelentette, és különben is 50 telefont kaptak már a lakóktól egy olyan téren, ahol nincs lakóház, és amúgy is van az önkormányzatnak egy rendelete arra, hogy a Budai Vár főterén, a Szentháromság téren, ahová a legtöbb turista látogat, semmi nem történhet.

Mi szeretünk gazdagnak látszani, maga Budapest is ennek a dzsentri, parvenü hozzáállásnak az imádnivaló, hamis képét nyújtja, mert ami Párizsban kőből van, az nálunk gipszhabarcs és stukkó. Nem bánom egyébként, hogy nem úgy nézünk ki, mint amilyenek vagyunk, mert az siralmas lenne. Akkor inkább elfogadom azt, amit Karinthy mondott: Bárcsak egyszer megengedhetném magamnak, hogy úgy éljek, ahogy élek! Van egy különös jelenség. Minden, amit dédapáink csináltak 1870 és 1914 között, az csodálatos, de mind hagyomány, vagyis rendszerint úgy viszonyulunk hozzá, hogy maradjon is úgy. Semmi ne változzon. Ahonnan ezeket a mintákat anno vettük, azok idővel mind változtak, és újabb és újabb gondolatok jöttek. Például Bécsben, ugyanezeken az eklektikus palotákon elképesztő tetőfölépítmények jelentek meg, isteni loftokat építettek rájuk, amiket kinyitottak és telerakták üvegablakokkal. Mi meg nem engedünk egy ilyen felsővárost kialakítani Budapesten, holott nagyon kéne. Egy nagyon radikális, környezettudatos koncepció lökheti előre ezt a várost. Ha energetikusok, mezőgazdászok és dizájnerek kezdenének együtt dolgozni, akkor egy olyan várost lehetne csinálni, amelyik felkészül az energetikai problémákra, részint a városi mezőgazdaságra,

Iszonyatosan nagy kapacitású hőforrások vannak a város alatt. A fűtés így olcsón megoldható, tehát energiafüggetlenek lennének. Fenntarthatósági szempontból kell újragondolni a várost, és ennek persze vannak dizájn- és életforma-elemei is.

harmadrészt pedig jól is néz ki. Tehát stílust, fazont ad a dolognak. A Budapest legbelsőbb kerületeiben lévő lakások fűtése az alattuk lévő 72 fokos vízzel megoldható lehetne. Iszonyatosan nagy kapacitású hőforrások vannak a város alatt. A fűtés így olcsón megoldható, tehát energiafüggetlenek lennének. Fenntarthatósági szempontból kell újragondolni a várost, és ennek persze vannak dizájn- és életforma-elemei is. A klímaváltozás így is nagyon durván át fogja alakítani a város létfeltételeit. A temérdek légkondis doboz nem megoldás. Olyan önfenntartó megoldások kellenek, mint a napkollektorok, vagy a tetőre, erkélyekre ültetett növények. Kéne egy olyan program, amely minden utcába fasorokat vinne, mert ez a legtermészetesebb módja annak, hogy a házfalak nyáron árnyékolva legyenek, télen viszont melegíthesse őket a nap. Kell egy olyan energetikai városfejlesztési koncepció, amelyik számol ezzel az 50-80 évvel későbbi állapottal, de nincs ilyen jövőbe mutató városterv. A 70-es, 80-as években Európa egyik legjobban működő tömegközlekedése volt a miénk, sajnos most omlik éppen össze. Holott éppen most kellene mindent beleadni. Fontos, hogy a kerékpár egyértelmű és erőteljes alternatíva

SZTEM

legyen a városon belül. Már most is az, mert százezezernél többen járnak biciklivel. Az elmúlt 3-4 évben robbanásszerűen alakult ki a Critical Mass kerékpározós életforma. 2013 nyarától indul a BuBi, a budapesti ingyenes biciklirendszer, ami Barcelonában és Párizsban már néhány éve sikerrel működik. Ezek a biciklik úgy vannak kitalálva, hogy a részelemei nem kompatibilisek más biciklikkel, tehát nincs értelme ellopni őket, mert nem tudod rászerelni a saját biciklidre, és a biciklit magát se tudod ellopni, mert annyira egyedi, mintha a hetes buszt lopnád el. Járhatsz azzal csajozni de csak egyszer! A Szeretem Budapestet programon belül volt egy ajánlásunk, hogy milyen hajléktalanellátó rendszert kellene felállítani, hogy ne koncentrálódjanak annyira a Nyugati pályaudvari aluljáróba, a Blahára és a Moszkvára, ahová a mostani segélyezési rendszer vonzza őket. Ott adnak ruhát, kaját, naná, hogy mindenki odamegy. Utána meg szomorkodnak, hogy de sokan vannak, tolonganak minden piros lámpánál. Nemrég a Millenárison felparcelláztak egy területet, ahol apró, 5 négyzetméteren kis kerteket ápolnak az emberek. A városi kert nagyon fontos irány. Nonszensz, hogy spanyol paradicsomot eszünk, ez rettenetesen terheli a környezetet. Ezek a helyi mozgalmak már elindultak. Annak a sok

embernek, akik városban laknak, itt kell megoldást találni. Érdemes erről most gondolkodni, nem akkor, mikor már nagyon nagy a gáz. Mi még mindig a 120-130 évvel ezelőtti párizsi mintában gondolkozunk, holott most már nekünk is a 2010-es párizsi módra kéne ráhangolódnunk. Budapest jövőképét is ez alapján kéne alakítanunk.

SZTEM

Bombera Krisztina A kérdésről eszembe jut kamaszkorom fontos társa, legjobb barátnőm merénylete Sex Pistolsos egykori közös barátunk farmerdzsekije ellen, amelynek háta közepén – rendes punkhoz illően – a következő felirat díszelgett vastagon, golyóstollal: NO FUTURE. Amíg barátnőm alá nem írta, szintén golyóstollal: SŐT, LESZ JÖVŐRE IS.

Nagy volt a sértődés, a dzseki persze így ciki lett, tehát hordhatatlan, nekem azonban gyakran eszembe jut a gimnáziumi bölcsesség. Nemcsak, hogy lesz jövő jövőre is, még alkalmazkodni is fogunk hozzá. Az alkalmazkodás számomra az empátia, humor, önismeret, rugalmasság, világra nyitottság, tisztelet és együttműködés valamiféle izgalmas, pozitív keveréke. Talán Amerikában tanultam erről a legkeményebben. Amikor az ember ismerős kis környezete ismeretlen nagyvilággá változik. Szerettei és barátai helyett alkalmi szövetségesek veszik körül. Anyanyelve helyett másik nyelven beszélget. Megszokott tárgyai helyett idegen tárgyak veszik körül. Az alkalmazkodást nem csak a világvégén lehet persze hasznosítani. Itthon is jó, ha az ismerős világot kicsit kinyitjuk nagyvilággá. Barátaink mellett megtaláljuk az alkalmi szövetségeseket. Az anyanyelvünkön is megértjük, amikor valaki másképp beszél, mint mi. Az alkalmazkodás a változásnak, vagy az eltérőnek, a szokatlannak nemcsak az elfogadása, hanem

megértése és így talán élvezete is. Aki alkalmazkodik, az nem retteg attól, hogy mi lesz itt. Vagy ott. Vagy amott. Új állásban. Vagy új városban. Új szomszédokkal. Vagy kevesebb pénzből esetleg. Hiszen alkalmazkodni nemcsak az újhoz lehet, hanem a régihez is: legyen az helyzet, barát, társ, bármi vagy bárki, aki változik, nem kövül bele abba, amilyennek megismertük. Aki alkalmazkodik, az bátor. Szemben azzal, aki megalkuszik. A megalkuvó retteg attól, hogy mi lesz itt. Foggal-körömmel kapaszkodik abba, ami van, nehogy eljöjjön az, ami lesz. Illetve, ami esetleg lehet, ha nem kapaszkodik. Ha nem fogad szót urainak és parancsolóinak, élete gúzsba kötőinek – legyen az bármi vagy bárki –, ha nem ragaszkodik az ismerős, vagyis kontrollálható világához, akkor is, ha az méltatlanságra, hazugságra, csalásra vagy öncsalásra kényszeríti. A megalkuvó szomorú csapdája, hogy nem tudja: a jövője akkor sem kontrollálható, ha a jelenéről sikerül magával elhitetni, hogy szoros

SZTEM

Aki alkalmazkodik, az nem retteg attól, hogy mi lesz itt. Vagy ott. Vagy amott. Új állásban. Vagy új városban. Új szomszédokkal. Vagy kevesebb pénzből esetleg. Hiszen alkalmazkodni nemcsak az újhoz lehet, hanem a régihez is: legyen az helyzet, barát, társ, bármi vagy bárki, aki változik, nem kövül bele abba, amilyennek megismertük.

gyeplő alatt tartja. A megalkuvó beéri azzal, amit ismer, mert fél attól, amit és akit nem ismer. Ahelyett, hogy érdekelné, hogy mi lesz, mi lehet itt, beleragad abba, hogy mi volt itt – nosztalgiázik rajta, vagy ellenkezőleg, retteg, még a múlttól is. Persze azt, hogy mi lesz itt, nem csak ölbe tett kézzel, nyitottsággal, barátsággal kell várnia az alkalmazkodó típusú embernek sem. Lehet azért tenni is ezt-azt, hogy ami itt lesz, jobb legyen, mint ami van, vagy volt. Aki nem retteg, hanem bízik a változásban, egyetlen gondolattal nekiállhat a maga dolgának. A gondolat pedig egy olyan embertől származik, akitől jó sokan kérdezték, hogy mi lesz itt, mikor megpróbáltak bízni benne. „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” Gandhi tanácsa nyomán tehát ki az első, akitől az ember kérdezhetné, mi lesz itt? Ha nem jut épp jobb eszünkbe, akkor is van gyors válasz önmagunknak. Például: nyár van. Ez már biztos. Nem fognak annyian fázni. Lehet megint picit többet mosolyogni egymásra.

DIVAT

Lakatos Márk

Az élet szép! Én mindig ezt vallottam, így külön örömömre szolgált, hogy a Nagy Almában tett első kiruccanásom során rögtön ebbe a mondatba ütköztem Stella McCartney jóvoltából. Az elegáns manhattani Christie's aukciós ház éves rendezvényére repültem ki, hogy a fiatal és ambíciózus barcelonai énekes palántát, Adrian Garzónt öltöztessem a „Zöld aukció” gazdagokat és hírességeket felvonultató party-jára. De ha már ott voltam, én is villantottam egy igazán feltűnő Domokos Mihály öltönyben, némi vintage Dolce & Gabbana és Armani kíséretében. A hatás nem maradt el.... A New York-i sznob aukciós party közönségétől a Soho szexi galerista sleppjéig mindenhol megállítottak, mindenki azt kérdezte, hogy ki tervezte a ruhát és hol lehet kapni. Mondtam, hogy a tengerentúlon a zord Kárpátok „mélyvizes medencéjében”. Vigyázat! Csak úszóknak. Remélem, hogy a Gombold Újra! projekt minél hamarabb megteremti a lehetőségét annak, hogy az igazán tehetséges fiatal magyar tervezők megtalálják az utat a hazai és a külföldi sikerek felé! Jöttem-mentem a városban, Mihalik Enikő, Tombor Zoli és Szelei Robi barátaimmal lógtunk. Brooklyn, Little Italy, Chelsea Market, Meatpacking Disctrict és a legvagányabb man-

Remélem, hogy a Gombold Újra! projekt minél hamarabb megteremti a lehetőségét annak, hogy az igazán tehetséges fiatal magyar tervezők megtalálják az utat a hazai ás külföldi sikerek felé!

hattani Magyar Kulturális Központ, ahol drága vendéglátóim, Eszter és Zita jóvoltából még egy 26. emeleti fotózást is összerántottunk egy szépreményű szőke modell fiúval, Connor McLain-el, aki azóta már Párizsban és Milánóban próbálja meghódítani a világot. És ha már ott voltam, a beregszászi származású Tziporah Salomon barátnőm fantasztikus vintage gardróbját is megörökítettem itthonról vitt antik magyar ruhák és a Gombold Újra! tervezőinek extravagáns darabjaival. Imádta a Prenoir papírcsipke kreációit. Szóval remekül telt el a néhány napos villámlátogatás, készülök a visszatérésre. Új barátokat találtam és néhány jó öreg cimborám megszerettette velem New York őrületét. Otthonosan éreztem magam. Ja, és sikerült ott is felborzolnom egy kicsit a kedélyeket: aki nem hiszi járjon utána a Star magazin hasábjain, vagy kérdezze meg Nicki Minaj-tól!

DIVAT

Stella Mccartney t谩ska a Christie'S aukci贸r贸l

INTERJÚ

A híres ruha: Domonkos Mihály Szürke szmoking ing: Em porio Armani Csokornyakkendő: Gucci www.gucci.com Fekete nyúlszőr sapka: Ka ngol

Póló: Keszei Borbála & Hatházi Fanni Kardigán: Domokos Mihály Vintage telefonszerelő táska: Los Angeles Massai szandál: Louis Vuitton www.louisvuitton.com

INTERJร

MAKE-uP ArtiSt Pulรณver: Keszei Borbรกla & Hathรกzi Fanni

INTERJÚ

Kalap: GAS Napszemüveg: Prada Farmerkabát: Diesel

Fekete lurex öltöny: Lakatos Sándor http://www.sandorlakatos.com/ Fehér smoking ing: Gucci www.gucci.com Fekete nyaksál: Lanvin www.lanvin.com

INTERJÚ

Adrian Garzon

ACtor AND SiNGEr www.adriangarzon.com Kockás öltöny és Világoskék ing: Gucci www.gucci.com Pöttyös selyem zsebkendő: Nervesa www.nervesa.it

tziPorA SALAMoN Fejdísz és kepp: Cséfalvay Lilla és Fanny Szoknya: issey Miyaki Fodrott Viktoriánus nyaksál

INTERJÚ

Antik ezüst pitykegombos mellény és piros-fehér csíkos póló: Anna Antikvitás 1055 Falk Miksa u. 18-20 Filc bomberdzseki: Balenciaga Bordó selyemsál: Guess Fekete lekent farmer: Christian Dior Hommes Fekete öv: Gucci www.gucci.com

TZIPORA SALAMON DIVATBLOGGER & JELENSÉG! http://www.tziporahsalamon.com/ Tziporah - Kézi megmunkálású ezüst pénzekkel díszített koreai zakó a 20-as évekből, japán kislány kimonó, kék-fehér tengerész csíkos St. James póló, 20-as évekbeli Yunnan tartományból való kalap.

INTERJÚ

TZIPORA Piros-fekete pöttyös kaoltaszegi plisszírozott szoknya: Anna Antikvitás 1055 Bp. Falk Miksa u. 18-20. Fekete gyapjú köpeny 1930-ból Pöttyös selyemsál 1930-ból Összecsukható harmónika gyapjú kalap 1930-ból Art deco bakelit karkötők és henger alakú bőr táska Fatalpú bőrszandál: Issey Miyake

KÖSZÖ N ÉS A NE ET A DESIGN T W YO R K-I MA ERMINÁLNA GYAR K K ULTUR ÁLIS IN T

ÉZETE

T MUN

K29ATÁR

SAINAK

BUDAPEST

Nékem csak Budapest kell

A négy olasz srác arcán széles döbbenettel néz körül. Kezükben, mivel ez itt nem a reklám helye, nevezzük Magányos Bolygónak a very cool útikönyvsorozat székesfővárosunkat taglaló példányát, mely erősen ajánlja nekik az egységet, úgyis mint a budapesti retro kihagyhatatlan remekét. Teátrális, a’la Italia gesztusokkal kísért dialógusba fognak az „enni, vagy nem enni, maradni, vagy menni” gondolatsor mentén.

Végül legyőzi őket kíváncsiságuk és korgó gyomruk elegye, megspékelve angol-olasz keveréknyelven abszolvált előadásommal, amely szerint nem távozhatnak jó lelkiismerettel Budapestről, ha kihagyják a magyaros-zsidós konyha esszenciáját hordozó étkezdét. Mindezt jó szívvel ajánlom fiatal honfitársaimnak is, akik vannak oly bátrak, hogy befizetnek egy időutazásra szüleik messzeringó gyermekkorát megszemlélendő. Origóként ajánlanám mindjárt a Klauzál tér főhomlokzatán, a Vásárcsarnok mellett szerényen megbújó Kádár étkezdét, mely kábé emberemlékezet óta szolgálja a vendéget, szigorúan ebédidőben. A kivagyiságtól fényévekre lévő térbe toppanva a 60-70-80-as évek menza feelingje csapja meg ös�szes érzékszervünket. Vagyis a kor, melyet simogatós nosztalgiával retrónak becézünk. A sokat emlegetett – piros! – kockás abroszok itt viaszosvászon huzatot is kaptak, mely kettős funkcióval bír: egyrészt a kedves vendég nem mocskolja le a szép abroszt, másrészt retro nosztalgikus szívünket még jobban megdobogtatja. A falakon boldogult gyermek- és ifjúkorunk honi és internacionalista hősei virítanak, itt és most az egység hálás vendégei szerepkörében. Puskás Öcsi mellett Marcello Mastroianni, Pavarottitól jobbra Stallone, alias Rambo, majd Usztics Mátyás (kilétét egy

ifjúnak már be kell gugliznia), valamint kedvenc fotóm: Fenyő Miki gyerekeket ölel. Pont mint egy amerikai elnökjelölt kampánykörúton, mondjuk az Ohio állambeli Columbusban. Ja, és a konyha! A vízválasztó törzsvendég és alkalmi betérő között, hogy előbbi tisztában van az élet alaptörvényével, mely szerint a hely esszenciáját, a sólet-libacomb kombót kizárólag szombaton érdemes rendelnie. De akkor nagyon! Viszont mindkét nembeli vendégnek javasolni tudom a gerjedést a húsleves maceszgombóccal, a főtt marhahús meggymártással, valamint az aranygaluska című kulináriákra. Tele gyomorral folytassuk flaszter kalandozásunkat a turistacsalogató nevű Zsidónegyed koszlott, lepukkantságában echte pesti utcáin. A retro-világ legmélyebb bugyraiban elmélyülni kívánó, rettenthetetlen túrázóknak nagggyon ajánlom a Király utca 27-et, mely Berényi Lajos jelvénykészítő – mit szépítsük – kóceráját rejti. A csoda kategóriában indul már maga a zsebkendőnyi kirakat is: fosbarna vászonnal takart fűrészpor lapokon megannyi jelvény díszeleg, handlés – van aki még ismeri e kifejezést? – celofánnal serényen takarva. Határozottan kitágítja a szépségről alkotott fogalmunkat. Jó emlékű úttörő- és munkásőr jelvények, vörös csillagos TSZ-biléták, „Kiváló dolgozó” és „Szocia-

Szerző Hajdú László Fotó Füzesi Gábor

BUDAPEST

INTERJÚ

lista munka hőse” plakettek képeznek bájos pártsemlegességet Trianonos, Nagy-Magyarországos és Kisgazdapártos plecsnikkel. Az egyszerre egy látogatóra méretezett belsőben újabb élmények várnak ránk: az eladó unottan húzogatja ki a fiókokat és dönti elénk a jelvények garmadát. Jó tudni, hogy egyedi emlékérmek készítésére is van posszibilitásunk. Barangolásunkat folytassuk egészen addig, amíg egyszer csak a Kazinczy utca 21. szám elé nem érünk, amely a szerény kreativitással, ámde annál nagyobb precizitással elnevezett Elektrotechnikai Múzeumot rejti. Nem kell megijedni kedves felebarátaim, nem szándékom a dinamók, pörgettyűk, pláne a Kandó-féle fázisváltó gyönyöreire felhívni drága figyelmüket. Témánk mentén haladva sokkal inkább a múzeum udvarán és falain elhelyezett régi pesti neonreklámok figyelmes megtekintését ajánlanám. Oly gyönyörökre bukkanhat itt a kíváncsi tekintet, mint az íves Csemegekosár, amely a Tescokorszak előtt országos Csemege élelmiszer áruház (bizony mondom, így hívták) hálózat logója (ma így mondjuk), esetleg a Bölcs bagoly, amely anno a Belváros számos pontján jelezte az antikváriumokat könyvbuzi bölcsész barátaink számára. Vagy itt van falra szegezve a dinamikus, mármár mondén vonalvezetésű Levendula felirat, mely az akkori idők Drogerie Marktját jelölte. Tovaindulás előtt vizsla pillantásunkat vessük a függőleges

Ott volt aztán nevezett retro korszakban az ifjúság maga, melyet ha szerencséje volt háromévente megcsapott a kapitalizmus illata. Ilyen sűrűséggel lehetett ugyanis Nyugatra utazni. És szerény költőpénzét mire költi a tanulóifjúság? Egyszerűbbek Milka csokira és Rexona spray-re, „burzsujok” farmerre, Adidas cipőre. Ez utóbbinál álljunk meg egy elvtársi pillanatra!

Omnia feliratra, amely a korszak egyetlen iható hazai kávémárkáját promotálta. Szinte érezzük, ahogy apáink bokáig érő fekete műbőr kabátban, kalapjukat izgatottan kezükben forgatva várják, hogy a pres�szós kisasszony a belőle készült duplát vagy szimplát (gugli) szervírozza. Durit vizespoharuk (melyet ha földhöz vágtak, ezer apró, gyöngyöző, viszont nem éles szélű darabra tört), alumínium tányérkán billegett, benne a hőn áhított kávé, furcsa barna habbal a tetején. Adtak is érte serényen borravalót a kisas�szonynak, melyet Ő szocialista egykedvűséggel vágott zsebre. A lendületes vonalvezetésű Virágért neon mögött húzódó tartalmat remélem senkinek sem kell elmagyaráznom... Majd orrunkat a Károly körút felé döfve haladjunk egyenesen a Dob utca 3-ig, ahol a kapubejárat melletti kis szeparéban, fent idézett jelvénybolthoz hasonló tömény élményekben lehet részünk. Rábukkanunk ugyanis a rendkívül célirányos nevű „Kefe, ecset szaküzlet”-re, melynek névtáblája a nemesen egyszerű „Tessék kopogni” feliratot viseli. Egy szabad szemmel is jól látható összegben mernék fogadni, hogy az apró bolt Guiness rekorder az egy négyzetméterre eső kefék, ecsetek kategóriájában. Az olajozott hajópadlón egyensúlyozva, méretes pultba kapaszkodva tekintetünk hatalmas, kazettás fiókokból álló falra siklik. Avatottak erre mondják, hogy békebeli. Van itt kérem minden, mit a legendás kefeipar valaha is készített: cipőkefe, súrolókefe,

BUDAPEST

ez ma már üres fecsegés: az Astorián peckesen feszítő Tisza cipőbolt ügyesen használja ki a retro nosztalgiát, a márka alapegységén, a sportcipőn kívül 100 százalék nejlon melegítőt és pólót, valamint trendi asszesszoárokat, övet, pénztárcát is kínál.

borotválkozópamacs, drótkefe, aztán legyezőecset, cakkozó ecset, csíkhúzó ecset, olajecset. Nem is oly távoli őseink ilyen, úgynevezett szaküzletekbe jártak, ha spéci cuccokat kerestek. Kefe és Jelvény urak ugyanis mindent tudtak a szakmájukról, és e tudást büszkén adagolták vendégeik számára. Így nem fordulhatott elő, olyan blődli (már megint gugli), hogy az ember fia rossz jelvényt tűzött büszkén dagadó mellkasára a Május 1-jei felvonuláson, netán cakkozni akart a csíkhúzó ecsettel. Ott volt aztán nevezett retro korszakban az ifjúság maga, melyet ha szerencséje volt háromévente megcsapott a kapitalizmus illata. Ilyen sűrűséggel lehetett ugyanis Nyugatra utazni. És szerény költőpénzét mire költi a tanulóifjúság? Egyszerűbbek Milka csokira és Rexona spray-re, „burzsujok” farmerre, Adidas cipőre. Ez utóbbinál álljunk meg egy elvtársi pillanatra! 1971-ben pártunk és kormányunk úgy dönt, hogy felveszi az eléje dobott kapitalista cipőt! Egy laza kormányhatározattal megteremti a sportcsukagyártást a Martfűi Cipőgyárban. A „Minden időben Tisza cipőben” kezdetű reklámfilm bejárja széles e hazát, fiatalok millióit kápráztatja el. Ma már persze, a retro nosztalgia jegyében divat a 2003-ban újraindult Tisza cipő viselete, de valljuk be: közülünk azok koptatták leginkább, akiket ma egyszerűen lúzereknek hívunk, szóval akiknek amerikai nagybácsi és/vagy anyagi erő híján nem jutott Adidas. De

Ugorjunk egyet a föld alá és máris az Astoria aluljáróban találjuk magunkat, mely megér egy gyors körbepillantást. Kis hazánk első gyalogos aluljárója ölel körbe minket, mely a 60-as években akkora látványosság volt, hogy számtalan vidéki honfitársunk csupán ezért a látványért utazott fel a na’városba. Ma leginkább a neoncsövek őrzik ama boldog kort. Nem is oly távoli őseink ilyen, úgynevezett szaküzletekbe jártak, ha spéci cuccokat kerestek. Kefe és Jelvény urak ugyanis mindent tudtak a szakmájukról, és e tudást büszkén adagolták vendégeik számára.

És ha a gyomorral kezdtük fejezzük be ugyanott. A Ferenciek terén (a valaha volt Felszab téren) az Egyetemi Könyvtárral srévizavé a félemelet magasságában a város egyik legépebben megmaradt neonfelirata a jó Ibolya presszót hivatott jelölni. A barna söntés-bárpultnak támaszkodva pihenjük ki túrázásban elfáradt testünket, közben legeltessük vigyázó szemünket a környezeten, mert az kérem maga a tömény retro. A tapéta, a valaha létezett Malév nevű légiközlekedési vállalat vidám, 70-es évekbeli plakátja, a piros műbőr székek, barna puffokkal karöltve, a menzabarna asztalok, a szívet gyönyörködtető műanyag, narancssárga gömblámpák, ajvé, utunk végén ennél jobb helyen nem is lehetnénk! Jöhet a Traubisoda, Meggymárka, esetleg a házmester!

t s e p a d Bu mics Co OROSZLÁN INTERJÚ

NES HIC SUNT LEO k a Lánchíd 47º49'88"51, 19º04'33"41

Halászbástya 47º50'16"99, 19º03'52"19

vannak – írtá Itt oroszlánoken a felderítetlen ek régi térkép Az atlaszokban ma területekre. z fehér foltot. De már nem talá lsod, hogy tökéletesen ha úgy gondolág minden szögletét, ismerjük a vil még Budapestet sem . tévedsz. Talán landos. Vannak titkai . Pedig elég ka lfedezni való. Mert És van benne fe vannak… itt oroszlánok

Fotó Ba gosi Zo

lta n

BUDAPEST

Budapesti Álla 47º51'79"05º, 19 tkert º07'78"19

LegfelSO”bb Bíróság 47º50'92"32 , 19º05'18"18

Várkert bazár 47º49'37"01, 19º04'31"87

Budavári Palota 47º49'61"8, 19º03'96"34

SZŰNNI NEM AKARÓ

FIN

Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN), „Április 4-ről szóljon az ének”, „Munkásököl vasököl, oda üt ahova köll!”, „Éljen és virágozzék a magyar és szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága!” – jelentkezzen a múlt század 50-60-70-es éveiben született korosztályból egy kokiért és egy sallelért az, akinek e zengzetes idézetek nem jelentenek semmit.

Szerző Hajdú László Fotó Fortepan, Archív

Kedves ennél jóval fiatalabbak! Tudjátok meg, hogy politikailag kis hazánkban a retro korszak az 56-os forradalmat követő megtorlások lezárultával indult. A kiépülő Kádár-rendszer hivatalosan 1963-ban hirdette meg az amnesztiát, ezzel beköszöntött az „enyhülés” időszaka. Az új jelszó: „Aki nincs ellenünk, az velünk van” komoly előrelépést jelentett a Rákosi-korszak „Aki nincs velünk, az ellenünk van” harci szlogenjéhez képest. A kiépülő Kádár-kor országát sokféleképpen aposztrofálták. Volt ez „fejlett szocializmus”, a „dolgozó népek állama”, vagy kissé más nézőpontból „a legvidámabb barakk”. A lényeg, hogy a mindennapokban az emberek nagy részét békén hagyták, a széles tömegek élték a maguk kispolgári életét. A szocialista tábor más országaival ellentétben itthon volt kaja, (pia máshol is), a fusiban (vagyis a munkaidőben végzett maszek munkából) elkészült néhány praktikus használati tárgy a sufni méretű víkendházba, 6-8 év türelmes várakozás után még a Trabant- és Wartburg-előjegyzés is termőre fordult, sőt a 60-as évek közepétől 3 évente Nyugatra is lehetett utazni. Lelkesedni pedig elég volt a rendszer szimbolikus aktusai, a szocializmus élő kifejeződései, az ünnepségek során. E jeles napokon nagy hévvel forrott össze a dolgozó nép szíve az ő vezetőivel, ekkor hangzottak el a bevezetőben említett, testetlelket melengető idézetek, énekek. A FIN-t például nagyon cseles elvtársak találták ki, sok-sok munkaóra és még több gyöngyöző

homlok, valamint elszívott cigaretta árán. 1969ben vagyunk, a Pártnak egyre nagyobb fejtörést okoz, hogy az ifjúságot megmételyezhetik a szörnyű nyugati eszmék. Ne feledjük, túl vagyunk 68-as berlini és párizsi diáklázadásokon és az eltiport prágai tavaszon. Ha ez nem lenne elég, a vén kontinensre hangos káromkodással töri rá az ajtót az amerikai kultúra. 1968-ban döntő fordulat áll be a vietnami háborúban, amerikaiak milliói döbbennek rá, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni. Erre is válaszul San Franciscóból világhódító útjára indul a hippimozgalom, a tömegprotestálás mellett napi élménnyé téve a jazzt, a rockot, a drogokat, a szabad, kötöttségek nélküli életet. „Élj gyorsan, és halj meg fiatalon” – üvöltik a konzervatív Amerika képébe. Színpadra robban Jimi Hendrix és Janis Joplin, a Doors, a Beatles, a Rolling Stones. A filmvászonról olyan mozgóképek hozzák az utca brutál feelingjét, mint a Nagyítás, a Szelíd motorosok, a Bonnie és Clyde, a Száll a kakukk fészkére vagy a Taxisofőr. Az ifjúság félreérthetetlenül jelzi, hogy nem hajlandó beállni a sorba, a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és nagyon más irányba akarja vinni az apáik által alaposan elrontott világot. Hát csoda, hogy a budapesti elvtársak izzadtak? A Pártközpont (ma Képviselői Irodaház, a Margit híd pesti hídfőjénél) tárgyalótermében összegyűlt fontos és még fontosabb káderek számára a törté-

SZŰNNI NEM AKARÓ

nelem alaposan feladta a leckét. Hiszen március 15. szinte egy múlt századi hippimozgalom volt. Egy marék fiatal fogta magát és kirobbantotta a forradalmat a fennálló rendszer ellen. Ugyanakkor elvtársak, mégiscsak progresszív dolog volt ugye, hisz a reakciós császárság ellen keltek fel nemzetünk nagyjai. Szóval, se kiköpni, se lenyelni nem tudták a problémát: ünnepelni vagy agyonhallgatni. Míg nem – mondjuk – Kovács elvtársnak kigyúlt a jelzőfény (szinte már fáklya) széles szocialista homloka mögött: kössük össze elvtársak ezt a nagyon is renitens szagú március 15-öt a hős Tanácsköztársaság dicső napjával, ami ráadásul közel is van ide, mindjárt március 21-én, valamint felszabadulásunk még ennél is dicsőbb napjával, április 4-el! Lett rögtön nagy öröm a teremben, az addig gondterhelt arcok felvidultak, lapogatták Kovács elvtárs munkában megfáradt vállát, szorgos kezek töltöttek neki még egy házi barackpálinkát (szigorúan az asztal alól), és meggyújtották a szájába tett Fecske cigarettát. Kovács elvtárs hátradőlt székében, a füstkarikát kéjesen fújdogálta a műanyag álmennyezet irányába, kissé már burzsuj kinézetet vett fel. Az ő percei voltak ezek, nem vitás. Az öröm elültével e mámorba aprót belepiszkított Kiss elvtárs, aki csendben feltette a nagyon is logikus kérdést, hogy mi legyen az ünnepkör (hisz már arról beszélünk, ugye, elvtársak) elnevezése. Bizony, jó kérdés, bölcs kérdés, bólogattak serényen pártunk jeles káderei, kell egy név! Majd egyöntetűen Kovács elvtársra néztek, hisz ő ma a kreatív igazgató (ezt persze nem így hívták). Szó bennakad, hang fennakad! A szó nélkül megszólított egyed (a nap hőse, nem vitás) kis habozás után feltette a koronát életművére, beugrott neki az isteni szikra, átvágta a gordiuszi csomót: legyen a név Forradalmi Ifjúsági Napok elvtársak! Éppen belefogott volna a magyarázatba, hogy ugye ifjúság, meg forradalom, de a tárgyalóteremben kitörő lelkesedés ezt feleslegesé tette. Az elvtársak

Az elvtársak felugráltak székükből, Kovács elvtárs elé pattantak, kezét szorongatták, újfent vállát lapogatták, egy felhevült kollégától még egy elvtársi csókot is kapott kipirult orcájára. Sőt, maga Főelvtárs szólt ki Icukának, hogy gyorsan hozzon egy jó duplát Kovács elvtársnak.

felugráltak székükből, Kovács elvtárs elé pattantak, kezét szorongatták, újfent vállát lapogatták, egy felhevült kollégától még egy elvtársi csókot is kapott kipirult orcájára. Sőt maga Főelvtárs szólt ki Icukának, hogy gyorsan hozzon egy jó duplát (ez volt akkoriban a kávé közkeletű elnevezése) Kovács elvtársnak. Reménykedjünk együtt, hogy a jó K. elvtárs megkapta a megérdemelt Vörös Csillag érdemrendet. A FIN-en kívül a többi ünneppel nem volt probléma. Ötévente, április 4-én, hazánk felszabadulásának napján katonai díszszemlét rendeztek, melynek keretében a Magyar Néphadsereg demonstrálta tettrekészségét a haza és a szocialista világrend megvédésében. 1985-ben kiskatonaként e sorok írója is egy tankban gubbasztott, töltény nélküli AK 47-esével ölében, majd a Dózsa György út közepére érve nevezett járműből kiugorva, sok száz bajtársával egyetemben fergeteges „Hurrrrá!” kiáltással rohamozta meg az immaginárius ellenséget. Mely az ideológiai oktatásból kifolyólag elsősorban osztrák és olasz hegyivadászok képében támadta meg hazánkat, majd távozott vérző orral. Május 1. is kóser volt, a felvonulók a kábé egy kilométeres ünnepélyes lelkesedés után még lelkesebben zabálták és itták magukat félholtra a napfényben fürdő Városligetben. Augusztus 20-a a Dunáról szólt: délelőtt vízi- és légiparádé, este tűzijáték a Gellért hegyről. Szent Istvánt pedig jól el lehetett nyomni a szocialista Alkotmánnyal és az új kenyérrel. November 7-én, a Nagy Októberi (sic!) Szocialista Forradalom évfordulóján a lelkes tanulóifjúság az iskolák falain belül köszöntötte Lenint, aki csak népének élt. Azért Kovács elvtárs néha kicsit forog a sírjában: az agyonhallgatott október 23-a mellett a fránya civil március 15-e ütötte az első szöget a szocializmus koporsójába. De hát kérem, a hősökön néha túllép a történelem!

PROMÓCIÓ

REVITALIZING SUPREME

Kifejezetten európai nők számára kifejlesztett bőröregedés gátló arcápoló.

GLOBAL ANTI-AGING CREME

Estée Lauder filozófiája, mely szerint „minden nő lehet szép”, egyetemes igazság, mely világszerte motiválja a nőket. Minden nő másként viszonyul a szépségápoláshoz. Széleskörű európai felmérések kimutatták, hogy a modern európai nő korszerű, összetett hatású krémet keres, mely megfelel bőre változó szükségleteinek. Az Estée Lauder a felmérés eredményeit figyelembe véve kifejezetten a modern európai nők számára fejlesztette ki első globális öregedésgátló krémjét. Ahogy öregedni kezd, a bőr száraznak érződik, veszít fiatalos ragyogásából, igényei megváltoznak. Azáltal, hogy újraaktiválja a bőr természetes önmegfiatalító képességét, a REVITALIZING SUPREME GLOBAL ANTI-AGING CREME felméri a bőr változó igényeit és reagál azokra. A tudomány vívmányait alkalmazva tápanyagokat és nedvességet juttat a bőr felszíne alá, így késlelteti az öregedés jeleinek megjelenését. A természet által ihletett hatékony technológia belülről újítja meg a bőrt: serkenti a bőr természetes Nrf2 termelődését,

mely „főkapcsolóként” különböző öregedésgátló folyamatokat indít el a bőr belsejében. Egy hatékony nedvességmegőrző réteget erősítő keverék, a hatékony antioxidánsok és anti-irritánsok emellett nedvességgel és tápanyagokkal látják el a bőrt, hogy ellenállóbbá váljon az öregedés jeleinek megjelenése ellen. A bőr tömörebbé válik, új életre kel, az öregedés különböző jelei mérhetően enyhülnek. Ajánlott fogyasztói ára: 50ml 25 300 Ft, 30 ml 17 800 Ft

Thursd ay Cott

age w w w.culina ris.hu

Ébr edé s Sze rke s

zte

tte

Fü ze

si G

lók fülbeva Kakas

á bo r

.hu w.insitu

w esign w Insitu D

BAZÁR

w.m ons oon yog a.h u

INTERJÚ

Festett Bavaria teáskanna és tányér www.m-lamp.com

Sleep mask www.getcutie.co.uk

Evian courréges www.notcot.com

Half pint tejkiöntő www.forma.co.hu

en tekb loé aud üzle h C n u de rion L’Ea ller, Ma Mü glas, u o aD ható Kap

a Adams portarén Br yan dapest S u B ló z s Papp Lá lius 29. 2012. Jú

az ade.hu/webaruh ose w w w.cady-tr Gaggia Baby D 43

INTERJÚ

rosa canina

Fotó Bertalan Péter Styling Csík Melinda Haj Krepsz Gábor (Close) Smink Ágoston Zsombor Smink asszisztens Horváth Ágnes Modell Rose (Visage)

INTERJÚ

Csipkefelső STEFANEL 46.500 FT

INTERJÚ

Bandázs STRADIVARIUS 895 FT Nyaklánc H&M 1490 FT Merevített nyakék H&M 2490 FT Hosszú csiganyaklánc BRANDY&MELVILLE 20 EURO Nyaklánc kristálykővel KARMAZSIN 1590 FT

INTERJÚ

Pamutruha FRENCH CONNECTION 32.490 FT Napszemüveg H&M 2990 FT Zokni CALZEDONIA 1750 FT Fémszálas platformcipő VAGABOND 22.990 FT

INTERJÚ

Kabát FRENCH CONNECTION 51.990 FT Virágos felső PAOLA FRANI (CONCEPT GALLERY) 43.700 FT Csipkenadrág WOMEN SECRET 4990 FT

BAZÁR

INTERJÚ

Szerelmes madár nyaklánc MIMM-textildesign

s táska r rétege ő b a h r os ma bodi Pir Dora A .com r9 owroom www.sh

Gum icsiz

ma ww

w.m emo rieso f hun ga

w.drpeppershop .com

tics.com accosme .m w w w lipstick Nicki’s

ry.hu

Dr. Pepper w w

Csípős Ilcsi Esemény előtti pakolás www.ilcsi.com

Fűszertartó www.memoriesofhungary.hu

Szerkesztette Füzesi Gábor

Nike – Liberty www.nike.com

SLANG SLANG

TARTร S POP-UP

lang szonja

Fotรณ Hajdu Andrรกs Styling Lang Szonja Haj Krebsz Gรกbor Smink Kreizer Dorka, Rozsnyai Anna

SLANG SLANG

Lang Szonja divattervező, aki a Tyra Clothing márkával és az új SLANG SLANG kollekcióval már eddig is német nyelvterületen volt a legsikeresebb, előretolt helyőrséget hozott létre Bécsben. Nemrég megnyitotta popup shopját a Zollergassén. Aki gyakrabban megfordul Bécsben, tudja, hogy a Zollergasse a fiatalos kreatív dizájn utcája. Ha megnézed Lang Szonja nyári kollekcióját, látod, hogy ez a fiatal, sportos, streetwear világ elég jól beilleszkedik az utca közegébe. Olyan jól, hogy ez a pop-up a szokásosnál máris tartósabbnak ígérkezik. A következő félévben a shop még biztosan nem mozdul mostani helyéről.

INTERJÚ

Miszter ĂŠs Miszisz Hipszter

TREND

hipszterekhez. Általában akkor bukik le, amikor nem hajlandó leülni a fűbe az újonnan vásárolt nadrágjában, vagy kiderül, hogy a pólójának nincs története vagy bemond egy olyan zenekarnevet, akitől már játszottak egy dalt a rádióban. Az álhipsztert egyébként sem fogadják be a valódiak, akik azt állítják, már a szem csillogásából meg tudják állapítani, hogy köreikbe tartozó, vagy csak oda befurakodni kívánóról van szó.

Szerző Szűcs Péter Fotó Balla Vivienne

Hipszterek, húsz és harminc közöttiek, akik abból teremtettek új trendet, hogy elutasították a trendeket. Békések és kreatívak, öltözködésük és életmódjuk követendő minta lett. Vannak, akiknek magától megy a hipszterkedés, vannak, akiknek ez sok pénzbe és energiába kerül.

„Én hipszter vagyok!” „Te csak szeretnél az lenni, a valódi hipszter nem is tudja magáról, hogy az.” A párbeszéd Budapesten, a Bazilika lépcsőjén hangzott el és még hosszan folytatódott, majd arra lyukadt ki, hogy hogyan lesz az undergroundból mainstream, majd a mainstream hogyan csordul túl és bukik el, hogy helyet adjon egy következő áramlatnak. Napjainkban mindenki hipszter akar lenni, mint a Bazilika lépcsőjén megtudtuk, még az is, aki valójában nem is az. Pedig a hipszterségből csak profitálhat a társadalom, a világ kozmopolita nagyvárosaiból, New Yorkból, San Franciscoból és Chicagóból startoló a mainstreamet elutasító, de lassan az egész világon mainstreammé váló trend hatására jobb lehet például a levegő, mert a hipszter bringával jár, kisebb lehet az ökológiai lábnyom, mert alig vagy egyáltalán nem eszik húst. Odafigyel arra, hogy semmi olyan hatás ne érhesse, ami a mainstreamből vagy a bulvárból jön, ezzel a szokásával valószínűleg megtisztítja a gondolatait, sőt, a hipszterek progresszív politikai nézeteinek elterjedésével még az is lehet, hogy valamikor jobb lesz majd a világ. Az igazi hipszter, bár turkálóból öltözik, az Apple cuccokat ikonizálja, elutasítja a globalizációt, de bárhová született a világban, ugyanazt a mások számára ismeretlen indie-rock zenét hallgatja. (vannak, akik szerint a hipszterek által emlegetett zenekarok nem is léteznek) A menő hipszter tehetségének és rátermettségének köszönhetően sokat keres, de nem költ sokat. A stílusa belülről fakad, úgy néz ki, ahogyan érez. Legtöbbször ócskapiacról vagy vintage shopból választ, nemtörődöm és hanyag eleganciája észrevétlenül válik trenddé. A filmes idézetekkel nyomott pólókat már az álhipszeterek is viselik.

A valódi hipszter fiú nemcsak borostás, hanem „Krisztus arcú” is, a tekintetében természet közeli tisztaság van, kutyáját menhelyről fogadta örökbe, és képes elhitetni egy mainstream arccal, hogy ért az állatok nyelvén. Az ál-változat csak az eszköztárral rendelkezik, de nem csillan meg a szeme, ha meg kell váltani a világot és a saját gondolatai helyett idézeteket posztol a facebook falára. Az igazi hipszter már nincs is rajta a facebookon, szerinte az értelmiségiek már régóta lejöttek erről a cuccról. A valódi hipszter a természetesség híve, semmi olyat nem szeret, ami csinált, műanyag vagy lélek nélküli, nála a legtöbb a kreatív energiából és az emberségből van. Csak olcsó sört iszik, mert tudja, hogy a drága nem jobb, csak több a marketingköltsége. A legellentmondásosabb hipszterek azok, akik kreatív igazgatóként vagy marketingesként ravaszdi módon, a multik zsebéből húzzák ki a pénzt, majd a saját termékeikből nem vásárolnak, mert ezzel rontanának a saját imidzsükön. A hipszterek szellemesek, okosak és őszinték, a humoruk teszi őket szexissé. Edzőterembe nem járnak, szerintük az olyan, mintha szex helyett csak maszturbálna az ember. Nyáron bányatavakban, vadvizekben úsznak meztelenül, jógáznak és bringáznak, ha sportolnak, maximum futnak, de azt is szigorúan a szabad ég alatt. Saját elveik és a hipszter-szabályrendszer szerint élnek egészen addig, amíg be nem töltik a harmincadik életévüket és végleg a saját lábukra állnak.

Az álhipszter a hipszterhullámot meglovagoló fast fashion brandek kínálatából válogat, kínosan ügyel arra, hogy a megfelelő darabok megválasztásával a lehető legközelebb kerüljön a valódi

Érintés

dée chi 75ml r in O ue erla Masq .com u G ale lain eri uer Imp w w w.g

Szerkesztette Füzesi Gábor

Cal v in

Kle in F orb idde n Eu pho ria

Kap ható a Do ugla

s, M ü

ller,

Mar ionn aud üz

/b lac kb ox sto re om w. fac eb oo k.c ww cip ő Pe sc e – G ae ta no

hM asc ara

www .clin ique .hu

letek ben

M el iss a

Clin ique Bo ttom Las

om dyshop.c w.thebo w w ia an hocom Shop C y d o B The

schka.hu w.drhau w w ló o stáp schka te Dr.Hau

Késői s züretelé sű éde w w w.sim s Hársle onfay.bo velű 20 rgaleria.h 06. u

INTERJÚ BAZÁR

Sa de c – ww olle ulti w. cti ma sad on te e.c om

Mennyezeti üveg függőlámpa www.m-lamp.com

INTERJÚ

Ee Ka e P w w r im c 1 w. R 00 as as 8 us h P .h id Se u C a ol sh le el ct l io n

d i te lim ca com afi ial. r n g ilo ten St cen a a gn .zegn e Z w ww

n itio d e

vivo per lei www.desszertszalon.hu

bit Bu

w yó at

.hu ita r s a zil w.s

el Op

w ra pe m A

u el.h .op w w

Shiseid o Bio – perform ance S erum w w.sh

iseido.co m

00 S93 x i p ool on C Nik

.com ikon n e rop w.eu

PROMÓCIÓ

Welcome back Michael! GANT by Michael Bastian 2012 tavasz-nyár

A GANT by Michael Bastian bemutatja eddigi legjátékosabb kollekcióját a GANT-tel való együttmuködésük során. Ruhák napra élénk színekben – ezek alkotják a tökéletes nyári gardróbot. A GANT 2012-es Tavasz-nyári image kampányát ismét Magyarországon készítették. A fotózást az amerikai családi idill és a régi „Sitcom” ihlette. A 60-as -70-es évek stílusjegyeivel, színeivel és berendezési tárgyaival meghitt otthont teremtett a szerető anya,az egyetemről hazatérő tékozló fiú és az új barátnő figurájának . A fő színek az élénk lila, rózsaszín, narancs, lagúnakék és napsárga, mintaként pedig nagy virágok, vízilovak és teknősök, majmok és egy nagy hímzett nap volt. A kollekció olyan élénk, nyárias anyagokból készült mint a vászon, hajszálcsíkos kord, pamut-vászon keverék, festett farmer és nyo-

matos vízálló vászon. A legfontosabb darabjaink közé tartozik egy rojtos farmer fűszoknya, egy alul bő virágmintás ruha, egy kézzel hímzett virágos kötött pulóver a dinnyés csokornyakkendő és a szürke csíkos vászonnadrág. A kollekció fontos részét képezik a szemüvegek, itt mutatkozik meg igazán ugyanis a szezon humoros és játékos oldala. Színes napszemüvegek széles választékát készítettük el, mindegyik a Brady Bunch karakterei után lett elnevezve: ilyen a kerek „Jan”, a tequila sunrise hatású aviator, a „Marcia”, a nagyméretű aviator „Greg” és a kétszínű „Mike”.

Fotó Bertalan Péter Stylist asszisztens I. Igor Deseatnikov Stylist asszisztens II. Horváth Sára Smink Vörös Renáta Haj Krepsz Gábor Enteriőr Pálmai Angie Művészeti vezető Csík Melinda Modellek Niki(Attractive), Anna(Visage), Kolos(Wam)

PROMÓCIÓ

Welcome back Michael!

FŰRÉSZPOR

Szerző Réz András Fotó Archív

Kész. Cirkusz. A cirkusz éppen olyan, mint a kupleráj. Ha a feje tetejére áll a világ, minden felbolydul és a történések hisztérikussá fajulnak – az a cirkusz. Ugyanez a dolgok világában a kupleráj. Bár akik belülről ismerik mindkét műintézményt, határozottan állítják, hogy ezek a metaforák súlyosan tévednek, ugyanis a cirkuszban a történések nagyon is tervezettek, pontosak, a bordélyházban pedig a felfordulás, a balhé nem toleráltatik. Arról már nem is szólva, hogy a cirkusz működését alapvetően veszélyeztetné a kupleráj, a kuplerájét pedig a cirkusz.

Könyörgök, ne indíts most topicot a metaforák pontatlanságáról! A kilencedik bejegyzéstől kezdve úgyis csak arról szólna, kinek az anyja volt műlovarnő a rendszerváltás előtt, de minimum arról, kinek a kutyája volt beépített pincsi a bordélyban, és különben is mindenki buzicigányzsidólibsinácikomcsi. Ennek pedig témánkhoz semmi köze. Vagy ki tudja… Mire eljutottam a cirkuszba, a cirkusz mellett már hiába kerestem volna a freak show-t. Nem voltak torzszülöttek, nem mutogattak sosemvolt lényeket és parafenoméneket, óriásokat vagy törpéket. (Ld. Karinthy Frigyest: „Cirkusz. Halló, halló! Itt látható a világ legnagyobb törpéje és a világ legkisebb óriása! Egészen egyformák mind a ketten! Két rendes ember.”) Szóval, amikor kitereltek a Városligetbe, egy politikailag egészen korrekt cirkuszi előadásnak lehettem a befogadója. Tetszett. Kicsit büdös volt, de tetszett. 7-8 éves lehettem. A szag amúgy az állatoktól volt. Ezek igen nagynak és félelmetesnek tűntek. Hozzám képest. Valamivel később, 2002. október 23-án megnéztem a Fővárosi Nagycirkuszban a Hazámhazám című darabot a Krétakör előadásában. Megértettem, hogy nem a cirkuszi állatok a félelmetesek. Mert azért a cirkuszban egy kicsit illendő félni. Hogy leesik, hogy meggyullad, hogy eltörik, hogy ledobja, hogy leharapja… És az jó, hogy ezek az események rendszerint nem következnek

be. A phenjani (Észak-Korea) cirkuszban például egykor politbohócok is riogatták a közönséget. Az egyikük Samu Bácsira hajazott, a másik pedig – sötét öltönyben – a japán imperialistákat volt hivatva jelképezni. A kis drámai közjáték jól végződött, a harcos és igen jó kiállású koreai bohóc durván lenyomta mindkettőjüket. Jöhettek a pózna-akrobaták. Nem tegnap történt. Lehet, hogy ma már ezt a bohócszámot nem adják elő. El kellene ugrani Phenjanba… Ha jól belegondolok, az a bizonyos bohócszám nem is volt igazán cirkuszba való. Inkább varietébe. Ami egészen mókás műfaj, mert félúton van a kabaré és a cirkusz között. (Idézd csak fel a Varietészínházat a Mester és Margaritából!) Bár manapság már nagyon nem egyszerű megmondani, mi hova való. Minden csupa átjárás. De ha akarod, nevezzük crossovernek, úgy mutatósabb! Átjáróházról pedig szándékosan nem beszélek, hiszen amikor Budapesten bezárultak a házak kapui, megszűntek a furcsa átjárások, és az ott lakókon kívül senki nem is sejti, hogy a háztömbök belsejében hihetetlen terek, sétányok, parkocskák rejtőznek. Az egyik helyen UFOleszállóhely is van. Ezért aztán abban a háztömbben csak idegenek élnek. Másképp kitudódna… Bocs, elkanyarodtam. Szóval már a cirkuszt elhelyezni is elég cirkuszos. Hiszen a klasszikusnak mondható cirkusz

FŰRÉSZPOR

mellett elszaporodtak az „új cirkuszok”. Kezdetben cirkusz-színháznak neveztük ezeket a nehezen besorolható izéket. Amilyen például a sokat emlegetett, és időközben fölöttébb nagyra nőtt Cirque de Soleil. Csakhogy ez a „színház” is elég pontatlan. Hiszen ezek a produkciók gyakran viselkednek úgy, mint egy színházi előadás. Történetük van, rafinált dramaturgiájuk. De ennek is számtalan árnyalata van. Mert például a svéd Cirkus Cirkör inkább valamiféle cirkusz-varieté. A francia Les Arts Sauts légtornászai meg cirkusz-balettet mutatnak be. Igaz, légi-balettet. A vietnami Lang Toi pedig zenés népszínművet ad elő. Ha a másik oldalról szemléljük, azt látjuk, hogy az akrobatikus elemek és a bohócszámok beköltöztek a kortárs színházba. Nem idegenkedik tőlük a táncszínház, a mozgásszínház. És ez a „cirkuszosság” mindig is ott volt a Krétakör előadásaiban, vagy például a HOPPart produkcióiban. Hosszan sorolhatnám. A változásoknak van egy láthatóan bulvárosabb-populárisabb iránya is, amikor ismert színművészek és válogatott celebritások trappolnak a porondra, hogy a világot jelentő kamerák előtt bokáig fűrészporban úgy tegyenek, mintha akrobaták, illuzionisták vagy állatidomárok lennének. De ilyen mélyre azért most nem merülnék a „sóbiznisz bugyraiba”. Szeretem a cirkuszt. Nem mindegyiket egyformán. És bevallom, vannak olyan produkciók is,

A cirkusz ismeri az egymásért viselt felelősséget. Szóval a flitteres cuccba, trikóba bujtatott, mókásan kifestett figurák tisztában vannak azzal, hogy az Attrakció nem egyszemélyes show. Egy-egy világszámra évekig készülnek. És pontosan tudják, hogy a szám csak akkor működhet, ha egy kéz, egy váll, egy láb éppen idejében érkezik.

amelyeknél diszkréten a markomba ásítok. Igazság szerint a cirkusz szellemét szeretem. Azt, hogy a szórakoztatóiparon belül mindmáig megőrizte a tartását. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a cirkusznak még van etikája. A cirkusz ismeri az egymásért viselt felelősséget. Szóval a flitteres cuccba, trikóba bujtatott, mókásan kifestett figurák tisztában vannak azzal, hogy az Attrakció nem egyszemélyes show. Egy-egy világszámra évekig készülnek. És pontosan tudják, hogy a szám csak akkor működhet, ha egy kéz, egy váll, egy láb éppen idejében érkezik. Kétlem, hogy a cirkuszosok angyalok lennének. De a mázsás untermann nem gondolja úgy, hogy az elkápráztató emberi piramis legtetején lenne a helye. És a trapézon a fogóember sem azzal van elfoglalva, hogy az ő édes közönségének való mórikálással múlassa az időt, miközben már repül felé a másik légtornász. A cirkuszban mindenkinek megvan a maga helye. Ettől működik. Hogyan mernél lezuhanni, ha nem lennél meggyőződve arról, hogy a többiek elkapnak? Hogyan dugnád a fejed az oroszlán szájába, ha tartanod kellene tőle, hogy közben a konkurenciád petárdát dug az oroszlán alfelébe. Szóval, ha mégis topicot indítanál arról, hogy mit is jelent a cirkusz, tekintsd úgy, hogy ez volt az én bejegyzésem. A kilencedik bejegyzést pedig már meg se várd! Ha szereted a cirkuszt. Bár ha a cirkuszt szereted…

INTERJÚ

Stage

Fővárosi Nagycirkusz

BACK Fotó Dubniczki Attila

INTERJÚ

TOPIC

Cserna-Szabó András

Dandy Jackson Fiáker zörög a macskakövön, a járdán Szakolczi Dániel sötéten ballag, leszegett fejjel, kezében kötél, a sarki vegyeskereskedésből jön, ahol a bibliai szépségű boltoskisasszonnyal héberül tárgyalt, megáll az órás üzlete előtt, schaffhausenét a küszöbre teszi, nem is ballag, inkább poroszkál, észrevétlen életek mellett halad el, a Három Dob vendéglőben házmestert rendel, nézi a használt nevű nőket, akik barna seritallal nevelgetik keblük terjedelmességét, nézi a haszontalan és cinikus férfiakat, akik eperpálinkát isznak és szíveket rajzolnak a márványasztalra, nézi a kerek fejű kocsmárost, a legidősebb Dob urat a három közül, aki a kapuból nyájasan invitálja az utcai járókelőket, majd törzsvendége, a hontalan artista asztalához telepszik. Tudja, Dob úr, meséli Szakolczi nem először, de utoljára, a világ első mutatványosát Tchatcha-enlanchnak hívták, és a Londonban őrzött pergamen szerint Krisztus előtt 3776 évvel adta elő számát Khufu király előtt, levágott állati fejet helyezett vissza a nyakra, s a jószág visszanyerte életét, de ez semmi ahhoz képest, amit mesterem, Elvino, a kígyóember tudott, képzelje, Dob úr, engemet Elvino tanított meg arra, hogy testemet úgy hajtogassam össze, akár egy lepedőt, és akkor már a legkisebb helyen is elfértem, nem lehetett úgy összebilincselni, hogy öt perc múlva ki ne szabaduljak, nem véletlenül figyelt fel rám a Weisz jogtanácsos úr fia, aki a Rákosárok utca sarkán született, de akkor már Houdini néven járta a világot, és ezzel a Weisz Erikkel még a Scotland Yardból is hülyét csináltunk, kérem, mert Harwick városában felkértük a rendőröket, tegyenek annyi bilincset rám, amennyit csak tudnak, aztán zárjanak be a legerősebb cellába, ők pedig így is tettek, és öt perc múlva Erik fogta bőröndjét, elköszönt, majd kisétált az épületből, és amikor a pandúr urak a cellához futottak, az ajtó tárva-nyitva, a bilincsek a priccsen, mert én, Dob úr, kérem, akkor már Weisz úr vulkánfíber kézitáskájában gubbasztottam. Azután önállósultam, és a közönség a lábaim előtt hevert, Ferenc Jóska gyakorta megnézte műsoromat Bécsben, és ha kellett, bilincset törtem, ha kellett, élve temettem el magam, és a fakírok sárgák voltak az irigységtől, mert amit én tudtam, azt ők nem tudhatták, még

Elvino sem tudta, mert egykori mesterem is eltemettette magát, de ő csupán négy percig bírta a homoksírt, én pedig kerek félóráig, Dob úr, kérem, megkötöztek, zsákba húztak, betettek a ládába, két mázsa homokot szórtak rám, leszögelték a ládát és felhúztak a magasba, alattam ment a műsor, a cirkusz, aztán harminc perc múlva leeresztettek, kiástak a homokból, és én élve bújtam elő a zsákból, kérem, tízezredjére is élve, mert én voltam Dandy Jackson, és a publikum tombolva ünnepelt, a kalapos asszonyságok szerelmes leveleket írtak hozzám, a tokás költők porcelánarcomról zengtek, a világlapok szalagcímben hozták rekordom, én pedig megizentem a fakíroknak, hogy jöjjenek csak az én utcámba, és mutassák meg, mit tudnak, feküdjenek a ládámba, engedjék meg, hogy rájuk töltsem a homokot, és bírják ki harminc és egy percig, de persze egy sem jelentkezett. Utóbb elhagytam a nagyvilágot, Dob úr, kérem, a nagyvilágot, mely körülrajongott, és hazatértem, hogy hazámnak előadjam főművemet, a számot, melyre egész életemben készültem: „Élő nő lefejezése”, ez volt a címe, a Népligetben mutattam be, csaknem hatezer évvel Tchatcha-enlanch után szinte ugyanaz az attrakció, csak nem állattal, hanem nővel kivitelezve, lemetszettem P. Óceánia kisasszony fejét, majd visszaillesztettem, és ő édesen kacagott, de a mutatványra a kutya se volt kíváncsi, kérem, az emberek ásítoztak, az eget bámulták vagy éppen alfelüket vakargatták, a vagyonkám elolvadt, Kistarcsán lettem portás, majd itt, a Dob utcában házfelügyelő, udvart seprek, kapupénzt szedek és üveges tótokkal iszogatok. E szavakkal hagyja ott az öreg Szakolczi a Három Dobot, s indulna a villanyos felé, hogy a zugligeti erdőben kösse fel magát, de ahogy az udvarra lép, a kapuszínbe tompa dübörgéssel gurul be a titokzatos, fekete szekrény, a verklis tekerni kezdi a kurblit, Rigoletto danol csilingelő géphangon, a háziasszonyok a gang korlátjára könyökölnek, a cselédlányok újságpapírba csomagolt kétfilléreseket ejtenek a magasból a féllábú hadfi kalapjába, aki végül Szakolczihoz fordul, s mivel a hontalan artistánál momentán egy fillér sincsen, a kötelet hajítja a zsíros filckalapba, s arra gondol, most már a Jóisten se menti meg attól, hogy még egyszer, utoljára élve bújjon a homoksírba.

TOPIC

Fotó a szerző sajátja

FREAK SHOW

Szerző Oltai Kata

Kultúrtörténeti jelenségként a cirkusz sokkal tágabb horizontot nyit meg, mint elsőre gondolnánk. Míg korábban egyértelműen a színházi közeg, a magaskultúra részeként értelmezte és pozicionálta magát, a XX. század harmincas évei, azaz a világgazdasági válság teljes mértékben átformálta, nemcsak a szereplőket, egész megjelenését, de a repertoárt és kommunikációs formáit is: a „kőszínházi” elitszórakoztatást felváltotta a vándorcirkuszok más közönséget célzó programja és életvitele.

Szakállas nők, Pierrot, kardnyelők... Cirkusz archetípusok a populáris kultúrában 76

FREAK SHOW

A vándorcirkusz hatásmechanizmusa pontosan arra épül, hogy a művészek vagy az értő közönség mellett a gyerekek és a szegénységben élő iskolázatlan tömegek is értsék és értékeljék. Az új közönség sokkal jobban szereti a borzongást és szó szerint keresi a primer gúny és nevetség tárgyát. Éppen ezért előszeretettel vonultatnak fel mutánsokat, freakeket, a társadalom kirekesztettjeit, akik részben emberi mivolttal rendelkeznek, részben viszont természetfeletti képességekkel: szupererő, kígyókat megszégyenítő hajlékonyság, egy teljes kardot elnyelő torok, vagy kielégítik a közönség viszolygásigényét, mint a szakállas- vagy majomnők, teljes testükön tetovált férfiak, abszurd helyen összenőtt sziámi ikrek vagy 47 centiméter magas törpék.

A testi rendellenességeket egészen a XVIII. század végéig sokan az ördög gúnyos játékának tekintették, amit az emberi testtel űzött, így az efféle torzulásokban szenvedők a társadalom leginkább megvetett tagjai voltak, akik csak a legritkább esetben élhették meg a nagykorúságot. A témával leginkább a XIX. században kezdtek el tudományos körökben is foglalkozni, és eleinte pusztán csak tudományos összejöveteleken mutattak be torzszülötteket az úri közönségnek tanulmányozás céljából. Ennek persze híre ment, és hamarosan akadtak páran, akiknek feltűnt, hogy a deformációk mutogatásával akár pénzt is lehet keresni. A műsorok népszerűsége egyre nőtt, míg a XX. század második felének emberjogi aktivistái el nem kezdtek kivetnivalót találni ebben.

A „farkasemberek” egy ritka örökölhető betegségben szenvednek, amelyet valószínűleg egy, az emberi evolúció kezdeti szakaszában létező ősgén megjelenése okoz. A betegség egyértelműen anyai ágon öröklődik és kimondottan gyakori Közép-Amerikában. Évszázados hagyománya van, hogy a cirkuszok és vásárok egyik legfőbb szenzációi a különféle testi rendellenességekkel született emberek, akiket mint a természet rossz tréfáját mutogattak, nem ritkán ketrecben. Megfizethető szórakozás volt, szinte ingyen bárki láthatott szakállas nőt, sziámi ikreket, törpét, illetve betegség folytán eldeformálódott embereket.

FREAK SHOW

A bohóc outsider, nem a tradicionális társadalmi struktúra része, melyet nemcsak viselkedése, hanem kinézete is sugall. Azzal, hogy a gúny tárgyává teszi magát, megszabadítja közönségét a fájdalomtól, megalázottságtól, kirekesztéstől való félelemtől.

A cirkuszi előadások dramaturgiájának elengedhetetlen része, hogy bohócok lépnek a porondra. A bohóc tulajdonképpen egy szerencsétlen burleszkfigura, aki naivsága, csetlés-botlása folytán olyan helyzetekbe sodródik, amelyekben pórul jár. De kivétel nélkül. Igazából antiférfiak, mind viselkedésükben, mind testalkatukban: infantilisak, érzelgősek, sírva fakadnak vagy hisztérikusan nevetnek, azaz olyan tulajdonságokkal vannak felruházva, melyeket hagyományosan a nőknek és gyermekeknek tulajdonítottak, szemben az eszményi, hűvösen racionális maszkulinitástól. A bohóc outsider, nem a tradicionális társadalmi struktúra része, melyet nemcsak viselkedése, hanem kinézete is sugall. Azzal, hogy

a gúny tárgyává teszi magát, megszabadítja közönségét a fájdalomtól, megalázottságtól, kirekesztéstől való félelemtől. A cirkusz kétféle bohóctípust ismer: a színes bohócot (Auguste) és a fehéret (Pierrot). A páros bohóctréfák általában a kétféle bohóckarakter közötti konfliktus jelenetei, mivel az előbbi a csínytevő, az udvari bolond, a lázadó, külsejében szakadt, harsány, hobo típus, mely a vásári komédiák szereplője is, az utóbbi viszont a szomorú, lírai, érzelmes, éteri fehérre maszkolt, megjelenésében feketefehér, elegáns figura. Mind a magas-, mind a populáris kultúra előszeretettel használja a két archetípust, az alteregó, maszkviselés, drag, társadalmonkívüliség szinonímájaként.

PROMÓCIÓ

Autós sikersztori

Magyar dizájner öntötte formába a Porsche 911-est Varga Péter a Porsche cég dizájnerei közül az egyik, az ő nevéhez is fűződik a nagybetűs Porsche karakteres kialakítása, méltán lehetünk rá büszkék itthon is.

Varga Péter designer

Péter rajztehetségével már matematika – fizika szakos diákként kitűnt a többiek közül, csendéleteket, tanulmányrajzokat készített. Az Iparművészeti Főiskolára felvételizve derült ki rendkívüli kreativitása autó-formatervezésben. A tanszékvezető tanár javaslatára indult el külföldre, az érettségi után végiggondolta, hogy milyen lehetőségei lennének itthon, és úgy döntött, inkább kimegy Németországba. Két és fél évig dolgozott egy utastereket gyártó német autóipari beszállítónál, kezdetben, mint dizájn-asszisztens és csak ezután iratkozott be a németországi pforzheimi egyetemre, ugyanis rájött, hogy diploma nélkül ebben a szakmában sem lehet továbblépni. A világon mindössze három helyen: Londonban, Passadenaban és Pforzheimben lehet autó-formatervezést tanulni felsőfokon. Ezen az egyetemen Péter volt a második magyar, akit felvettek. Varga Péter mára már a Porsche cég nyolc külső dizájnere közül az egyik legmeghatározóbb autó külső formatervezője. Ez a Porsche 911-es hetedik generációja, ami a 991-es gyári kódot kapta. Valószínűleg örökre ez marad a nagybetűs Porsche, ami mára már egy magyar mérnök, Varga Péter keze nyomát is őrzi.

ART

Csendéletek, S/M és hírességek

Mapplethor pe nem fotográfusnak készült, festészetet és szobrászatot tanult a Pratt Institute-ban, ami mindenképpen fontos adalék képi világának megértéséhez. Azonban már legkorábbi munkái is fotókhoz, – „készen talált” képekhez, magazinoldalakhoz –, kapcsolódtak, melyeket kivágott, újrakombinált és erős szexuális tartalmat kölcsönözve kollázsként rakott össze. A hetvenes évek elején költözött New York belvárosába, abban a művészettörténeti pillanatban, amikor a fotó, mint műfaj betört a műkereskedelembe, bekerült meghatározó kiállítóhelyekre, átfogó kiállításokat kezdtek szervezni, egyszóval elkezdett feljebb kúszni a kannonizációs létrán. Abba az underground körbe tartozott, aki jobb lábát a punk és alternatív rock&roll szcénában, meleg klubokban, Warhol Factory-jában vagy a Chelsea hotel szobáiban vetette meg, a bal lábát viszont az East Coast-i high society eseményein, filmbemutatókon, privátpartikon és a legelőkelőbb divatbemutatók első sorában. Ez a köztesség tette lehetővé számára, hogy mindkét közegből a neki legizgalmasabb embereket és témákat fotózza, méghozzá olyan szabadsággal, mely előtte keveseknek adatott meg. Először egy Polaroid géppel, majd nagyon hamar egy nagyformátumú, Hasselblad géppel dolgozott, elsősorban fekete-fehér képeket csinált, és nagyon korán kialakult az a kézjegy, amitől a mai napig felismerik fotóit, akár kiállítótermek falán, akár a Scissor Sisters Night Work c. album borítóján. Explicit meleg művész volt, a férfi test foglalkoztatta, illetve a férfiasnak tulajdonított archetípusok, olykor sztereotípiák boncolgatása, így tett, mikor testépítő nőkről készített sorozatot, vagy Patti Smithről készített képein, aki hosszú évekig szoros barátja volt, de saját, számos önarcképén is a cross-dressing szélsőségeit is próbálgatta. A nyolcvanas évek kulturális klímája, az AIDS fenyegetése, erre reakcióként fellépő act up movement és

saját betegsége is hozzájárult ahhoz, hogy képeinek hangvétele megváltozott. A halálközelség sokkal komorabbá, megfontoltabbá tette, hiszen a legutolsó pillanatig gyakorló katolikusként élt. 1989-ben hunyt el, ugyanebben az évben nyílt meg a cincinatti Contemporary Arts Centerben retrospektív kiállítása, melyet a konzervatív jobboldal, különös tekintettel hét szadomazochista kép tartalma miatt obszcenitással vádolt és betiltatott. Az intézmény igazgatóját perbe fogták, és hosszas tárgyalások után mentették csak fel az intézményt és Dennis Barrie-t. Mapplethorpe megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen klasszikus, a budapesti Ludwig Múzeum kiállítása közel kétszáz munkáját mutatja be, korai polaroid képeitől az utolsó évekig. A Magyarországon első alkalommal látható, nagyszabású tárlat a New York-i Robert Mapplethorpe Foundationnel együttműködésben született és szeptember 30-ig lesz látható.

ART

Robert Mapplethorpe a Ludwig MĂşzeumban

PROMÓCIÓ

GANT Kids 2012 tavasz – nyár

A Gant 2012 tavasz/nyári gyermekkollekciója a legjobb amerikai sportruházat mintapéldája, mely ugyanolyan magas minőséggel és igényes részletekkel rendelkezik mint a Gant kollekciók bármelyike. Kollekciónk két klasszikus ihletésű témája – All-American Prep és Navy Nautical – mindent tartalmaz amit a stílusos gyerekek és szüleik csak kívánhatnak. All American Prep. A kollekció e része csordultig van menő és aranyos „stréber” darabokkal vidám és élénk színekben. A klasszikus Ivy League inspiráció tükröződik a csíkos rögbipólón, a galléros pólókon és az élénk színű szövetnadrágokon. A lányos pasztellszínek és a rózsaszín különböző árnyalatai jól kiegészítik a játékos kockás- és virágmintákat. Kulcsfontosságú elemek fiúknak: kockás bermuda, csíkos puplin ingek, trópusi virágmintás úszónadrág. Kulcsfontosságú elemek lányoknak: puha pamut szett, hímzett szoknya, mintás tunika.

Navy Nautical. A hajósok öltözködésében soha nem ment ki a divatból a csillagos-sávos lobogó hagyományos kék, fehér és piros színe – ez áll e kollekciónk középpontjában is. A kényelmes éa laza pamut és vászon kulcsfontosságú szöveteink a meleg nyári napokon, kiegészítve elegáns kockákkal és csíkokkal.

A „College” stílusú pulóverek, galléros- és sima pólók hajós mintákkal kötelező darabnak számítanak lányoknak és fiúknak egyaránt. Enyhén koptatott farmerrel kiegészítve elegáns mégis kényelmes viseletet állíthatunk össze. A lányok számára új szabású darabjaink vannak; friss és izgalmas széles szárú tengerésznadrágok és szűk felsők. Kulcsfontosságú elemek fiúknak: sportos nylon dzseki, mintá pulóverek, klasszikus szövetnadrág. Kulcsfontosságú elemek lányoknak: csónaknyakú csíkos pulóver, magas derekú tengerész lenvászon nadrág, kockás pamutszoknya, csíkos ingruha.

Baby. A baba kollekció olyan ellenállhatatlanul imádnivaló mini változatait tartalmazza a felnőtt kedvenceknek mint a kis szövetnadrágok élénk színekben és kockás ingek, mintás pólók a fiú babáknak. A család legfiatalabb hercegnőjének számos csinos vászonruha, illetve hímzett és mintás darabok is találhatóak a kollekciónkban.

Új Gant Kids üzlet nyílik a Mom parkban! Május elejétől a kedvelt amerikai márka immár a gyermekek számára is elérhető. A Gant Kids ugyanolyan magas minőséggel és igényes részletekkel rendelkezik mint a felnőtt vonal.

MOZI

Porondon a film A bohóc végtelenül szomorú. A széparcú artistafiú senkivel nem beszél. Az erőművész iszákos paraszt. A műlovarnő a szívtelen istennő szerepét ölti magára. A törpe porondmester torz mosolya bűnre csábít. A csendes állatidomárt meggyilkolják. Az illuzionistát nem találja senki. Mindez egyetlen cirkuszba is belefér – pláne, ha filmen látjuk.

Szerző Wágner Gábor Fotó Archív

A cirkusz hálás terep. Elvarázsol és szemet gyönyörködtet a különlegessége, a színes forgatag, amelyből összeáll, és a sokat sejtető zajossága. A cirkusz minden megnyilvánulása összetéveszthetetlen, egyedi sajátosság. Még a szaga is, amelybe az állatok éppúgy beleadják a magukét, mint a tűz meg a széna. A cirkusznak valóban varázsa van, végzetesen vonzó egyedisége. Ami akkor is kíváncsivá tesz, ha a műfaj semmilyen hatással nincs ránk. Akkor is közelebb megyünk hozzá, odalopódzunk, hogy beleshessünk a sátorlap mögé. Hátha meglátunk egy szakállas nőt. Vagy egy olyan egzotikus állatot, amelynek még neve sincs mifelénk. Vagy a szoborszép testű artistalányt öltözés közben. A cirkusz tiltott gyümölcs. Nincs benne semmi, ami hétköznapi lenne, ezért tetszik nekünk, de közben meg is ijeszt. Kicsalogat a komfortzónánkból, ez pedig felkavar és zavarba hoz. Úgy

sejtjük, a cirkusznak saját törvényei vannak, és bármi megtörténhet a ponyvája alatt. A cirkuszt a szenvedély hajtja, ami a csodák, a varázslatok, a rejtélyek titokzatosságát teremti meg, s emiatt áthatóan lengi körbe a csábító szabadság levegője. A cirkusz az élet velejét ígéri. És ki ne szeretne ebben részt venni? Legalább csak kipróbálni egy kicsit, aztán visszatérni a biztonságba… A cirkuszt beborítja a régi korok patinája is. A nemes nosztalgia, a bölcs szentimentalizmus és az őszinte romantika. Áradnak belőle az érzelmek. Amit egy rossz ízlésű kéz ódivatússággá képes lesilányítani. A cirkusz filmre termett műfaj. Jól mutat a vásznon, mert látványos produkciókból áll. A sátorponyva alatt bármilyen üzenet megél, könnyen gyökeret ereszt a komédia és a tragédia is. Önálló karakterű figurái mély drámára és akcióra is rátermettek. A cirkusz mégsem csinált karriert a moziban soha, sem a tévében. Nem létezik olyan kategória, hogy Cirkuszos Filmek. De mindig voltak és lesznek is olyan filmek, amelyek a cirkuszban játszódnak.

MOZI

Szörnyszülöttek (Freaks, 1932) Tod Browning színész, rendező, forgatókönyvíró csúcsidőszaka a 30-as évekre esett. Elsősorban rémfilmkészítőként tartja számon az utókor, leghíresebb mozija a Lugosi Béla főszereplésével készült Dracula volt. A másik pedig a cirkuszos környezetben játszódó Szörnyszülöttek. A borongós hangulatú film, ami annak idején óriási botrányt kavart – Nagy-Britanniában 30 évre be is tiltották – egy különös társulatról szól: torz testű, testi-szellemi szörnyszülöttek alkotják javarészt. (Browning és stábja nem használtak maszkokat vagy sminket, hanem az életben is torz szereplőket kerestek). Ártalmatlanok, kedvesek, barátságosak, de szigorúan össze is zárnak, mert nem bíznak az egészségesekben. Egyetlen törvényt ismernek velük szemben: mindet bántod, ha egyet bántasz. A film ennek a tételnek az érzékletes, hidegrázós kibontása.

Cirkusz

(The Circus, 1928) A némafilm korszakának koronázatlan királya, Charlie Chaplin leghíresebb filmes alteregója, a Csavargó összesen öt moziban bukkant fel 1921 és 1940 között, a Cirkusz volt a középső a sorban. A történet szerint a rendőrség elől a cirkuszba menekülő főhős csetlése-botlása ámulatba ejti a meglepett közönséget, így hát a Csavargó marad és beáll cirkuszosnak. Egy darabig úgy tűnik, megtalálta méltó közegét, és az övéit. Sőt úgy tűnik, itt végre boldog is lehetne. De csupán az illúzióját kapja meg. Boldogságot szerelem nélkül. Annyi viszont nem elég. Elvégre ki akarna egy fejre állított világban, egy paradoxon kellős közepén élni?

Keménykalap és krumpliorr (1978) Csukás István 1973-es regényéből 5 évvel később Bácskai Lauró István készített tévésorozatot, mely a honi – és a múlt rendszerben egészen combos – ifjúsági filmgyártás csúcsmunkája lett. A Vadliba őrs kisdobosai hosszasan betegeskedő osztálytársuk gyógyulása érdekében kezdenek szervezkedni: megalapítják a Hörömpő Cirkusz Világszámot! Abszurdba hajló figurák, mint a fagylaltos Bagaméri (ki a fagylaltját maga méri), avagy a plakátragasztó Lópici Gáspár (az utca hírmondója) keresztezik az útjukat, melynek végén a frenetikus cirkuszi előadás áll.

MOZI

Országúton

(La Strada, 1954) Az olasz film maestrója, Federico Fellini akár cirkuszigazgató-porondmesternek is bevált volna. A hol líraian, hol profánul szürreális filmjei ugyanolyan gyermeki bájjal varázsolnak el, mint a legsikerültebb cirkuszi mutatványok. A vándorcirkuszos környezetben játszódó Országúton nyers szenvedéllyel, erős képekben elmesélt szerelmi (háromszög) költészet egy fura lány, egy brutális erőművész és egy bölcs bolond között. Giulietta Masina bájosan naiv mosolya éppúgy a film emblémájává vált, mint Anthony Quinn ijesztően durva arca és grimaszai.

Trapéz (Trapeze, 1956) A légtornászok mutatványa különös feszültséget hordoz magában. Egyfelől a szépség ad szeánszot, ahogy izmosra formált testük ide-oda pörög és úszik a levegőben. Másfelől saját épségüket viszik a vásárra, kockáztatják minden egyes fellépésen ezért a szépségért. Tragédiához termett helyzet. Vagy könnyes melodrámához. Az angol Carol Reedet a második megoldás érdekelte, és ebben Tony Curtis, Burt Lancaster és Gina Lollobrigida támogatták. Két szép, rivális férfi: egyik a becsvágytól fűtött kezdő (Curtis), a másik pedig a kiégettséget maga mögött hagyó újrakezdő (Lancaster). Mindketten mindent egyetlen lapra tesznek fel, a triplaszaltóra. Ám közéjük áll egy nő (Lollobrigida), és ehhez már tényleg védőháló szükséges.

MOZI

Carnivàle – A vándorcirkusz (Carnivále, 2003–2004) A tévé számára készült sorozat két évadon keresztül követte a múlt századi, világválság sújtotta Amerikán keresztül-kasul vándorló cirkusz történetét. A sorozatbeli társulat egyaránt megidézi a Szörnyszülöttek és a Gonosz lélek… társulatait. A cirkusz furcsábbnál furcsább szerzetekkel teli, és misztikus köd lengi be minden apró zugát is. Lassan hömpölygő, melankolikus-misztikus, ragadós-súlyos titkokkal terhelt világ a Carniválé.

Gonosz lélek közeleg (Something Wicked This Way Comes, 1983) A Ray Bradbury azonos című, 1962-es regénye alapján készült amerikai film (melynek forgatókönyvét maga az eredeti szerző írta) a cirkuszt körüllengő misztikumra épít. E szerint a cirkuszt valamiféle sűrű, nyugtalanító homály borítja, a mélyén szörnyűségekkel és titkokkal. A filmben mindez persze be is igazolódik, kerülnek elő szörnyűségek és titkok egyaránt, ráadásul mindent, amit látunk, gyermektekinteteken keresztül. Csak hogy még félelmetesebb legyen az élmény.

Vizet az elefántnak

(Water for Elefants, 2011) Az elrettentő példa: ez van, amikor egy bizonytalan ízlésű ember teszi rá a kezét a cirkusz izgalmas világára. A tavaly készült amerikai film giccses, szirupos, közhelyes, érdektelen, unalmas, szépelgő. Cirkusz a legrosszabb fajtából.

HANG

Kenyeret és rockcirkuszt! Az alak félhomályban áll, csendben. Kortyol egyet a kezében tartott vizes palackból, majd egyet előrelép. Megköszörüli a torkát. Aztán enyhén megdönti felsőtestét, annyira, hogy az ajkai szinte súrolják a mikrofont. Dúdolni kezd. Több tízezer ember üvölt fel ebben a pillanatban, de ő csak mosolyog magában, mintha ott sem lennének. Aztán felnéz, felgyulladnak a lámpák, felharsan a zene is, a hatás fokozhatatlan. Valami ilyesmi a rockcirkusz.

Szerző Wágner Gábor Grafika Dubniczki Attila

HANG

Minden idők legnagyobbjai

60 60 70 70

60-as évek A béke szigete

70-es évek Mindent bele!

Ahhoz, hogy egyre nagyobb fesztiválokon és koncerteken üssék el az időt az általában fiatal emberek, az kellett, hogy a rockzene megszülessen. Egy évtized bőven elég volt erre. A hidegháború és a fokozódó nemzetközi helyzet ellenére nyugodt időszak volt ez, a hippik korszaka, illetve a békés drogozásé és tiltakozásé. A gondot eleinte csak a rendőrök jelentették, majd feltűntek a balhés arcok is, aminek eredményeképp 1969 végén Altamontban az ártatlanság végképp odalett (a Hell’s Angels tagjai agyonvertek egy Meredith Hunter nevű 18 éves fekete srácot a Rolling Stones koncertje alatt).

A szomorú esemény csupán ideig-óráig vetett árnyékot a rockcirkusz fejlődésének útjába. A pop-rock biznisz hamar felejt. A következő évtized így elsősorban a fejlődésről szólt. Minden egyre profibbá vált: a hangszerek, a hangosítás, a drogok és a balhék is. A nagy rockbandák, mint a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Black Sabbath vagy a Deep Purple előbb felfutottak, majd az évtized végére annyira ellenszenvesekké váltak, hogy a nyomukba érkező és őket megtagadó ellenkulturális mozgalom, a punkok elhódították a közönségük egy részét. Jó nagy részét. Talán mert a koncertjeik vérmérséklete és egyszerűsége nagyobb vonzerőt jelentett.

10. Blockbuster RockFest

8. Toronto SARS Benefit

Az 1997-ben megrendezett, erősen amerikai rockalapú, egynapos fesztivál a Texas Motor Speedway megnyitója is volt egyben. Összesen 385 000 ember volt kíváncsi a Bush, a No Doubt, a Wallflowers, Jewel és a Counting Crows fellépéseire.

A 2003. június 30-án megrendezett kanadai jótékonysági rendezvényen bő 450 000-en látták többek között a Rolling Stones, az AC/ DC és Justin Timberlake koncertjeit.

9. Woodstock Minden rockfesztiválok őse, a hippi-mozgalom legnagyobb szabású, legendás bulija, amit 1969. augusztus 15. és 18. között rendeztek meg 400 000 ember előtt, többek között Jimi Hendrixszel, Joan Baezzel, Janis Joplinnal, Santanával, a Creedence Clearwater Revivallel.

90 88

7. Simon & Garfunkel A népszerű folk-rock duó második újraegyesülős koncertjét 1981 szeptemberében a New York-i Central Parkban tartotta 500 000 ember előtt. A koncertet az HBO is közvetítette, majd videokazettán is megjelentette.

80 80 90 00 90 10

INTERJÚ HANG

80-as évek Az üzleti szféra

90-es évek A rock újratöltve

2000-es évek Új időszámítás

Mindezek ellenére a punk is hamar kijött a föld alól és jórészt konszolidálódott. A diszkós nyolcvanas években szinte mindenki elkurvult. A rockcirkusz hatalmas üzletté vált, a show-jelleg felerősödött, köszönhetően a pomádés hajrockerek térnyerésének, illetve annak, hogy a pőre pop munkásai is (lásd Madonna) úgy gondolták, egyre nagyobb színpadra van szükségük. Az évtizedben a hatásvadászat a csúcsra járt, de olyannyira, hogy az ember egyre kisebb lett a színpad közepén.

A múlt évezred utolsó évtizede átalakulást hozott. Egyfelől beleerősített a rock, új hangok és mögöttük újfajta erő jelent meg, amit a puritanizmus iránti fogékonyság jellemzett (pl. U2, R.E.M., Pearl Jam, Nirvana, a britpop és a grunge), legalábbis eleinte. Másfelől szintén ebben az évtizedben lépett fel trónkövetelőként a világméretűvé dagadó elektronikus zenei mozgalom, ami jelentős tömegeket csábított el a rockcirkusztól a stroboszkóp vezérelte gépi alapoknak.

Sok változás nem történt az új évezredre, csak egyetlen, de az lényeges volt. A lemezeladás, mint addigi fő bevételi forrás, a letöltéseknek köszönhetően radikálisan megcsappant a kétezres évekre. Úgyhogy a zenészek számára nem maradt más lehetőség, mint egyre többet és többet koncertezni. Kicsit visszatalálni a közönséghez, közelebb menni hozzájuk. A fordulat egy régi, ám régen elfeledett igazságot erősített meg újra: az élő zene varázsa az igazi, és azt bizony semmi nem pótolhatja.

6. Isle of Wight Festival

4. Steve Wozniak’s 1983 US Festival

A britek egyik legnevesebb fesztiválja harmadszorra rendezték meg 1970. augusztus 26. és 30. között. A 600 000 főnyi közönség előtt fellépett például a Jethro Tull, a Ten Years After, a Chicago, a Doors, a Who, az Emerson, Lake & Palmer, a Free, Joni Mitchell, Leonard Cohen és Miles Davis. És sajnos ez lett Jimi Hendrix utolsó fellépése is.

Azt nyilván csak kevesen tudják, hogy az Apple-társalapító Steve Wozniak is gründolt zenei-kulturális fesztivált 1982-ben és 1983ban. A második sikerült a nagyobbra. 670 000-en látogattak el a kaliforniai Glen Helen Regional Parkba, hogy megnézzék a Mötley Crue, a U2 vagy David Bowie műsorát.

2. New York Philharmonic in Central Park

5. Summer Jam at Watkins Glen Az 1973. július 23-án megrendezett amerikai rockfesztivál egy napjának több mint 600 000 látogatója volt. A nagyok közül a Grateful Deadet, a Bandet és az Allman Brotherst láthatta a közönség.

3. Garth Brooks in Central Park A képzeletbeli dobogó harmadik helyén egyetlen ember áll. Az amerika country császára 1997-ben tartotta nagyszabású koncertjét New Yorkban, cirka 750 000 ember előtt.

A dobogó második fokán álló produkció is a Central Parkhoz köthető, ám a különlegességét az adja, hogy ez nem könnyű-, hanem komolyzenei koncert volt. Az 1986-os eseményen 800 000-en vettek részt.

1. Rod Stewart a Copacabana Beachen Az első helyen a brit előadó brazíliai koncertje áll 1994. január elsején, és valószínűleg még nagyon sokáig nem lesz megdöntve a csúcs. Mindenki kapaszkodjon meg: 3 és fél millió nézője volt az újév-köszöntő bulinak. No és persze ingyen volt.

BAZÁR

INTERJÚ

Ve w w sp w. a k m ar in ó de ra na m ive sp a.h u

CIB V isa Ins pire b w w w.c ankká ib.hu/in rt ya sipre

Cl ini qu e BB C re am

Surg e fal

en.hu w w.geop

t e l ü d n e L

w.form a.co.h u

, tánc w

r kpá eré hu k st B sepel. c ape Bud .schwinn w w w

w.c lin iqu e.c om

c nc, tán ruki: tá ami Ha Murak

Szerkesztette Füzesi Gábor

ióra ww

INTERJÚ BAZÁR

w BAO O A B ake Miy y e Iss

m issey w w.

m e.co iyak

Ft ue eq 3400 n uis diet e q mper c s Fu rtis i o lob us c a L .hu rita s a l .szi ww w ka tás a y t Ku

Ray -B

w w. ray-b an.c

las, M üller ,

www.bringohinto.hu

Bey Mar once P iona ud üulse Ka zlete phat kben ó a D . oug

an 3 025 w

ia lók alér va eti G e b ész fül v est armű P , p I a da Bu Form o Pr

GASZTRO

Töki pompos

Szerző Melocco Anna Fotó Dubniczki Attila

Tökön, egy össze-vissza számozott mellékutcában találtuk meg a pompos jelentős honi és induló nemzetközi karrierjét elindító Szklenár Zsuzsát. A szegények gyürkéjéből fesztiválkellékké avanzsált sztárétel sikere szerinte nagy részben a kemence látványának köszönhető, pedig otthon is könnyen el lehet készíteni.

A nosztalgia- és/vagy retrohullámot kihasználni tudó pompos természetesen nem töki eredetű, sütötték a kenyértésztát országszerte, Kardos László néprajztudós cselédmonográfiájából például kiderül, hogy a somogyi uradalmi cselédek körében a kilencszázas évek elején már sütöttek pompost. A szláv szóeredetből pedig nem nehéz kitalálni, hogy nem csak Magyarországon.

GASZTRO

INTERJÚ

GASZTRO

Feltámadása és sikertörténete viszont egyértelműen Szklenár Istvánnénak köszönhető, a töki pompos szóösszetétel pedig természetesen Töknek. A kisvállalkozás mellett ma már legalább harminc cég forgalmazza a kenyérlepényt ezen a néven, egy rövid időre az Auchan is felvette az áruk közé, viszonylag kevés sikerrel. A Szklenár család a nevet levédetni nem tudta, egy népi étel esetében ugyanis ez nem lehetséges. „Amikor Tökön még kemencék voltak az udvarokban, a kalács és a kenyér mellé szinte mindig készült pompos is” – magyarázza Zsuzsa. „Ez ugyanis már délre elkészült, míg a kenyér csak délutánra sült ki. A mezőn dolgozó férfiaknak és a lepénylesőknek, a gyerekeknek adták a leves mellé ebédre.” A kemencék eltünedeztek, a pompos még egy darabig sült a gázsütőkben is, de néhány évtizede már a csak néhány idős asszony tudta a receptet. „Az ötlet, hogy nagyobb közönségnek süssünk pompost, a Mesterségek Ünnepén született” – mondja Szklenár Zsuzsa. „Láttuk, hogy az összes ételstandnál hatalmas sorok álltak – a kitelepülő gasztronómia még nem terjedt el annyira, mint most. A környékbeli kézműveseket tömörítő KAS egyesülettel együtt elkezdtünk egy – a régi vásárokban már használt –hordozható kemence építésén gondolkodni” – teszi hozzá. Horgos Zsolt, zsámbéki fazekas ötlete alapján az első verzió bontott téglából készült és a vásár után azonnal összeomlott. Ezután Horgos vályogtéglával operált, majd végül a vályoghurkák nyertek, amelyeket egymásra rétegeznek, kiszárítanak, majd bevakolnak. „Tulajdonképpen a házikemence búbjában készül a pompos. Külön tűztérrel, amit a férjem talált ki” – magyarázza Zsuzsa. A pompos szó szláv eredetű. Jelentése vastagtészta, a kenyér gyürkéje, kenyérlángos, kenyérlepény vagy langalló. Zsírral megkenve, sózva adták vagy azt tették rá, ami volt a ház körül.

Hozzávalók 1 kg finomliszt, 0,5 kg félfogós búzaliszt, 0,07 kg élesztő, 0,30 kg burgonya, 0,05 kg asztali só, 0,5 l langyos víz, 0,5 l 20 százalék zsírtartalmú tejföl, 0,2 kg vöröshagyma, 0,01 kg fokhagyma, 0,5 kg angolszalonna, 0,2 kg kemény sajt A nyers kenyértésztát 10 adagra számolva egy 40x60 cm-es, enyhén olajozott vas sütőtepsire helyezzük, majd egyenletes vastagságúra, kb. 1-1,5 cm-re nyújtjuk. 200 fokon 7-9 perc alatt elősütjük. Tetejére fokhagymás tejfölt kenünk 1-2 mm vastagságban, és rászórjuk a darabolt anyagokat: a félfőre vágott vöröshagymát, a kockára vágott húsos angolszalonnát és a durvára reszelt sajtot. A feldíszített pompost visszatesszük a sütőbe és 5 percig pirítjuk.

A tejfölbe szoktak lisztet keverni, pörc is kerülhet rá. Mi maradtunk a fokhagymás, tejfölös szalonnás változatnál. Azt kapkodták el mindig. 1998-ban voltunk először a Várban, azonnal nagy sikere volt, mondja Szklenár Skanzen, Vörösmarty térre. Arról, hogy a sok elfeledett étel közül miért éppen a pomposért rajong a vásárok közönsége, Zsuzsa szerint elsősorban a látvány tehet. „A kemence és az a körüli mozgás tetszik mindenkinek. Volt már gyerek, aki könyörgött, hogy egy kicsit vághasson fát, Kapolcson mellettünk kellett az egész családjának sátrazni miattunk. Ráadásul a pomposnak története van, lehet róla kérdezni, beszélgetni. Mi válaszolunk.” Zsuzsa még megmutatta az udvaron a hordozható kemencéket, aztán ellentmondást nem tűrve megmutatta, hogy sütőben is gyorsan elkészíthető a pompos.

INTERJÚ

FŰSZ ERPA PRIKA 98

GASZTRO

Szerző Melocco Anna Fotó Archív

A konyhákban és kockás terítős kisvendéglőkben ugyanúgy ott volt a helye az asztalokon, mint a sónak és a borsnak. Ma az import erősök és chiliporok miatt sokat veszített a népszerűségéből. A magyarországi fűszerpaprikát éltetjük.

Ha a magyar fűszerpaprika szóba jön, általában két fajtája ugrik be: a piros, ami csípős és a piros, ami nem az. Pedig sokféle minőségben dolgozzák fel. Az édes-nemes például sötétebb árnyalatú a csemegénél, az erős paprikák színe pedig a sárgától az egészen sötét barnáspirosig változó színű és erősségű. Az átlag paprikahasználó főleg a csemegével és az enyhén csípős félédessel találkozik. A csípősség az őrlemény kapszaicin-tartalmától függ, ha nem haladja meg a 100 mg/kg-ot, akkor nem csíp, a magyaros ízű és jellegű paprikák kapszaicintartalma 100-200 mg/kg között van. Kezdetben a paprikaőrlést többnyire tiszai vízimalmok és néhány szél- és szárazmalom végezte, majd 1859ben megépült az első paprikaőrlő gőzmalom is. A csípősség szabályozására különböző eljárásokat használtak; a megszikkadt paprikából kézzel kivágták a magot, külön szárították a húst és a magot, majd a szakácskönyvekben sokszor előforduló módon, ízlés szerint adagolták őrléskor. A szegedi és bajai halászlevesek örök ellentétéhez hasonló és azonos alapokon nyugszik a szegedi és kalocsai paprikások állandó harca. A vitathatatlanul elsőként nemzetközi karriert építő szegediek a dualizmus korában még az Osztrák–Magyar Monarchia országait látta el fűszerrel. A huszadik század elején kialakult szabadversenyben megingott a szegedi paprika uralma, majd a világháborús zárlatok ráadásul jelentősen beszűkítették az exportlehetőségeket. Az 1930-as években fellendült újra a paprikaexport. A kalocsai fűszerpaprika termesztése már a XVIII. század elején elkezdődött, de csak az 1920-as években növekedett ipari méretűvé, és a csípősségmentes paprikával Kalocsa és környéke Szeged versenytársa lett. A fűszerpaprika először Szenci Molnár Albert szótárának 1604-es kiadásában fordul elő törökbors néven. Egy ideig megosztotta a népet, az orvostudomány károsnak kiáltotta ki, a szegényebbek viszont ezzel borsozták az ételt. A XIX. századra megszűnt mumus lenni, sőt egy századdal később már gyógyszerként is felírták, és több utazó említést tett a magyar paprikás csirkéről. A magyar konyhát sokáig a konyhakultúrák keveredése jellemezte, és éppen a zsíron enyhén pirított hagyma és fűszerpaprika felhasználása forradalmasította a nemzeti ételeket. Hangsúlyozván a magyarságot, igyekeztek lehetőleg mindent paprikázni. Levest, húst, halat, főzeléket, tojást. A II. világháború utáni, az amúgy is élelmiszerhiányos időszakban törvényszerűen visszaszorultak a gourmandok és gasztroimádók. Ám a fűszerpaprika töretlenül tartotta magát, a paprikás alapot nem lehetett kiűzni a konyhákból. A hetvenes–nyolcvanas években az evés már inkább a rutin részét képezte, és míg nyugaton kultúrája lett a főzésnek, itthon inkább a „minél

gyorsabban és könnyebben” elve terjedt el. A paprika még mindig élt, mert anyáink – és mi is – azt tanulták, hogy a háztartásban lennie kell. Körözöttekbe került és néha a szendvicsekre színezék gyanánt, ha nem volt otthon piros arany. A hamis paprikások ideje volt ez, borsóból, virsliből és szinte mindenből gyártották, ha nem akadt hús. Néhány éve aztán végre ismét sikk lett a főzés. Megszaporodtak a gasztroblogok és kiadványok, már szinte kínos volt a paprikás alappal kezdődő receptek használata. A magyar a csípős iránti szenvedélyét külföldi habanérókkal, hidalgókkal és chili negrókkal igyekezett kielégíteni. A fűszernövények használata üdvösen visszatért ugyan, a magyar ételt híressé tévő paprika a hozzá az agyakban szervesen kapcsolódó zsírral együtt nagyjából száműzetett. A paprikafesztiválok természetesen megmaradtak, a háztartásokban általában van még némi fűszerpaprika és a disznóvágásokon is kerül az abált szalonnára, de egyre kevesebb ebédnél kerül a terítőre pörköltszaft, a tudatos táplálkozás gondolata ugyanis kön�nyen kizárja a paprikát, ami köztudottan zsiradékban hevítve adja ki igazi aromáját. Természetesen nem a chili, és általában az importcikkek ellenségnek kikiáltása a cél, hiszen alig maradna valami, ha mindent elvennénk a magyar konyhakultúrából, ami nem magyar eredetű. A fűszerpaprika likvidálása lehetne az első; eredete kétséges, de nehezen mondható hungarikumnak: van tanulmány, amely arról értekezik, hogy a török hódoltság alatt ért el hozzánk, van, amelyik Kolumbusz Kristófra fogja a növény európai és ezután magyarországi elterjedését. Emellett az olajon megfuttatott, fokhagymával nyakon öntött spagettinek például egészen más íze van a rámorzsolt habanerótól és a hasonlóan szárított bogyiszlóitól. Itt is az egyenrangúság a vágyott optimum, ahol a nemzetközi konyhák beható tanulmányozása mellett nem felejtődik el a csirkepaprikás, a marhagulyás, a palócleves és többi, a szocializmus menzáin elárult és a köztudat által egészségtelennek beállított paprikás társa. A zsírt finnyásan helyettesíthetjük vajjal vagy jó minőségű napraforgóolajjal is, így adva a fitnesznek. Vagy főzzünk halászlevet, amelybe még zsiradék sem kell.

A magyar konyhát sokáig a konyhakultúrák keveredése jellemezte, és éppen a zsíron enyhén pirított hagyma és fűszerpaprika felhasználása forradalmasította a nemzeti ételeket. Hangsúlyozván a magyarságot, igyekeztek lehetőleg mindent paprikázni. Levest, húst, halat, főzeléket, tojást.

INTERJÚ

Benne vagy a whisky mátrixban? A whisky? Hát az macerás dolog. Először is: a whisky – ezt biztosan sejtetted – szeszes ital. Annak minden veszélyével. Ezért aztán az is megeshet, hogy mire megismernéd, már el is búcsúzhatsz tőle, hiszen mostanában a világ úgy halad, hogy kétségbeesetten próbálnak megóvni bennünket önmagunktól. Nem lennék meglepve, ha a dohánynemű után az alkoholos italok is a nem kívánatos kategóriába soroltatnának. Ha mégis barátkozni kezdenél vele, el kell fogadnod, hogy nem ez a gyors eszméletvesztéshez vezető legolcsóbb út. De a legnagyobb gond kétségtelenül az, hogy a whisky – a borhoz hasonlóan – kultúra, így aztán egy kicsit el kell merülnöd benne, hogy választani tudj. És a végén még örülj is neki. A legsúlyosabb feladvány a skót whisky. Egyszerűen azért, mert a temérdek whiskyfőzde mind-mind nagyon sajátos, karakteres italokat állít elő. Ezek ugyebár a „szingli” whiskyk, amelyek természetesen bekerülhetnek a házasított, blended whiskykbe is, ott azonban már egy kicsit körülményesebb felismerni őket. Félreértés ne essék, megvan a maga kultúrája az ír és az amerikai whiskey-nek (ők így írják), a kanadai vagy a japán gabonapárlatoknak, de a skót single malt whiskyk világa sokkal bonyolultabb. Ami azért érdekes, mert Skócia valamivel kisebb, mint Magyarország, durván feleannyian lakják, viszont a whiskyfőzdék közel félmilliárd fontot termelnek évente. És kb. tízezer embert foglalkoztatnak. (És akkor még szó sem esett a whiskyvel foglalatoskodó egyéb területekről.) Szóval nem tréfaság. Elismerem, a bor kultúrája még ennél is lényegesen bonyolultabb, ugyanis sok a bornagyhatalom, a pincészeteknek világszerte pedig se szeri, se száma. És míg a whiskynél az évjárattal és a termőhellyel sokat nem kell foglalkozni – az árpának nem na-

100

gyon van különösen jó vagy rossz éve, termőterülete –, a borkultúrában ennek komoly jelentősége van. A whiskyhez valójában csak árpára, vízre, esetleg egy kis tőzegre van szükség. Viszont az, hogy hogyan malátáznak, erjesztenek, szárítanak, milyen üstben párolnak, s végül hogy milyen hordóban és meddig érlelik a whiskyt, és milyen természeti környezetben, már nem mindegy. Ezért van az, hogy a skót single malt (házasítatlan malátawhisky) világában nem könnyű eligazodni. Még az sem elegendő, ha megnevezel egy főzdét. Mert bár egy főzde egyetlen alapanyaggal dolgozik, a hordók kiválasztása és az érlelési idő hihetetlen különbségeket tud produkálni. A skótok ugyanis használt hordókban érlelnek. Ezeknek egy részében előzőleg amerikai whiskey érlelődött, de szeretik a mediterrán desszertboros hordókat, és ne lepődj meg azon, hogy itt-ott használt tokajis hordók is felbukkannak. Na, nem untatlak tovább, ugyanis a skót whisky univerzumáról igazság szerint köteteket lehetne írni. Írtak is.

INTERJÚ

KÖNNYŰ/FÜSTÖS Ennek a saroknak a felső részén elhelyezkedő whiskyk orvosságosabb jellegűek és szárazabb füstösségűek. A bal oldalon található malátawhiskyk egyszerűbb, néhol már egydimenziós ízvilágúak.

GAZDAG/FÜSTÖS A térkép e sarkában található whiskyk a legszúrósabb ízűek, valamint gazdag és édes tőzegfüstös jellegük van, illetve ez a kategória tartalmazza a legtestesebb ízeket. Általában minél távolabb van az adott whisky a térkép közepétől, annál intenzívebb ez a jellemzője.

KÖNNYŰ/LÁGY A térkép e része számtalan különféle whiskyt tartalmaz. A malátawhiskyk jellemzően a középső részen kívül helyezkednek el a térképen, mivel nincs tőzegfüstös mellékízük. A különböző ízek egyensúlya is finomabb, összetettebb. Általánosságban elmondható, hogy minél távolabb található a whisky a térkép közepétől, annál „szívfájdítóbbak” és megfoghatatlanabbak az aromák és annál kifinomultabbak az ízek.

GAZDAG/LÁGY Ez egy első pillantásra ellentmondásos párosítás: egyszerre gazdag és lágy íz? Valójában ezek a whiskyk kontrasztosabb ízek helyett különleges ízkombinációkat kínálnak, így a tiszta édes ízt a fenyő frissességének lágyságával, vagy a tejkaramellás jelleget a körtével vegyítik. Minél közelebb van a sarokhoz az adott whisky, annál erősebbek az ellentétek a kétféle íz közt.

Virágos, növényes, füves frissesség

LÁGY

Szárított gyümölcsös, cherrys gazdagság

Szúrósan füstös, tőzeges gazdagság

GAZDAG

FÜSTÖS

Fűszeres-fás jelleg

Friss gyümölcsös, citrusjellegű

KÖNNYŰ

Leveles, pároltgyümölcs-jellegű lágyság

Gyógyító, száraz, füstös borsosság

Igen. Ne döbbenj meg: nyugodtan keresheted a dohányt, a fát, a mézet, a füst és a patika illatát. Mint ahogy egy másik whisky-kerék logikája szerint ráindulhatsz a vaj, a pirítós, a hal vagy akár a gumi szagára.

Diós, árpás, kekszes finomság

101

r ító er ys z ge

Gy óg

Or r

s zá

eleg

zű cí za

ORRBAN ÉRZETT HATÁS

ELSŐDLEGES ÍZ

pír

Or r m

Tő ze

Bizsergető

íz

Doh

ős

ltő Éd

SZÁJBAN ÉRZETT HATÁS

t ós

Erős

etö

Cs íp

at b ú ny va

I ta

Só

Fé

Szúrós

j Szá

Ke s

ítő

INTERJÚ

g Rá

ós

FENOLOS

á oh

Fü l

os ÁLLOTT

a Íz

le l

SAVANYKÁS jellegű

talé

GABONA

KÉNES

Gumis

Pirított Malát

és

Rob o

ALDEHIDES

s ete Sa

Szé n j to

t ad y g

ÉDESKES

FÁS

Új fa

ges kivon at

Mestersé

ze r

Hibá

in s

s hor

dó

Va ja

Dió

ös

c er

s ze

lc s

dó

mö

í ro

yü

at G

Gli

Méz

Vanilia

102

Le ve le

ÉSZTERES

Ill

Bá

OLAJOS jellegű

Av as

Főt zöldség

Szénsavas

t t ha

f re Fő t t c e

Pangó

o Káp

Á llo

UTÓPÁRLAT

Földes

led

rá

akivon

sz t u

A mátrix

Most egyetlen furcsaságot szeretnék bemutatni nektek. Mégpedig azt, milyen mátrixokkal, diagramokkal, atlaszokkal próbálják feltérképezni a skót whiskyket. Mivel ezeknek a felsorolása is kötetre rúgna, inkább csak kis kóstolót mutatunk belőle. A komoly whiskybubusok fontos kóstolási segédlete a whiskykerék (whisky wheel), amelyet ízlés és iskola szerint 8-15 cikkelyre osztanak. Ezek a cikkelyek azokat az íz- és illat-tartományokat mutatják meg, amelyeket egyáltalán érdemes az italokban keresnünk. Igen. Ne döbbenj meg: nyugodtan keresheted a dohányt, a fát, a mézet, a füst és a patika illatát. Mint ahogy egy másik whiskykerék logikája szerint ráindulhatsz a vaj, a pirítós, a hal vagy akár a gumi szagára. Ha már egyszer beléptél ebbe a világba, hamar megérted, hogy ezek a segédeszközök egyáltalán nem fölöslegesek. Mert néha ördögien nehéz nevén nevezned azt az illatot, amely megüti az orrodat. (A pajzánabb illatokról pedig nem is tesznek említést a whiskykerekek.) A blenderek – azaz a whiskyházasítók – igazi Nagy Orrok. Nekik ilyen segítségre nincs szükségük. Ők inkább saját kis vázlataikból dolgoznak. Ezek leginkább egy világváros metrótérképére emlékeztetnek. Ezen egy „vonalra” kerülnek a hasonló karakterű italok, ugyanis amikor két-három tucat komponensből kell kikeverniük a garantáltan állandó összhatást, tudniuk kell, hogy valamelyik összetevő hiánya esetén, miből lehet megkomponálni ugyanazt az ízvilágot. Ha pedig választanod kell, ahhoz is van segítség. Az Íztérkép. Ha akarod, le is töltheted a világhálóról. Bár úgy emlékszem, Skóciában zsebkendőre nyomva is kapható. Hogy mindig kéznél legyen… Az Íztérkép egyfajta mátrix, vagy ha így jobban kedveled, egy koordinátarendszer. A vízszintes tengely egyik végpontjához a kön�nyű, a másikhoz pedig a telt ízű whiskyk állnak közelebb. A függőleges tengelyen felül a

INTERJÚ

markánsan füstös, alul a tőzegfüstben nem bővelkedő italok gyülekeznek. A négy negyed pedig elég világosan kijelöli a tartományokat. Hogy te személy szerint melyik negyedből választanál, a te dolgod. Ízlések és pofonok… Sokan vannak például, akik az origo körüli, kiegyensúlyozott whiskykre esküsznek. Ilyen a Clynelish, a Glen Elgin, a Glen Ord vagy a Glenkinchie, a 14 éves Oban. Vagy a még könnyedebb Cardhu. Nem köteles mindenki rajongani azokért az italokért, amelyek készítése során a malátát tőzegfüstön szárítják. A Scapa például azoknak kedves, akik alapvetően no smoke üzemmódban érzik jól magukat. De ha mégis valamivel testesebbre vágynak, Glenmoragiet vagy Macallant szopogatnak. (Amúgy a japán whiskyk többsége is a jobb alsó mezőbe kívánkozik.) Ha elindulunk „északra”, hamarosan a füstölt csülök birodalmában járunk. Vannak olyan italok, amelyek nem túl testesek, de buján füstösek. Ilyen az Ardbeg, a Laphroaig, és ilyen a bal felső zóna már kicsit testesebb darabja, a Talisker, amely ráadásul régimódi patikák illatát is hordozza. Az az érdekessége ennek a negyednek, hogy az érlelési idő hos�szabbodásával az italok „jobbra csúsznak”, azaz gazdagodnak. Ilyen jobbra csúszott finomság a 18 éves Talisker, vagy a hasonló korú Caol Ila, amely 12 évesen még egészen más illatokkal és ízekkel mutatkozott meg. Amit a jobb felső zónában találsz, már komoly kihívás. Brutálisan intenzív ízek. És bár ezek között megtalálod a vaníliát, a karamellt, a mézet, az aszalt gyümölcsöket is, ne lepődj meg, ha mellette egy kis vasúti talpfa, szerves oldószer meg ilyesmi is előbukkan. Vagy – mint a Lagavulin esetében – a tenger illata. Csak azt a kérdést ne tedd fel, könyörgöm, hogy melyik a legjobb! Tudom én, hogy itt, a listák, rangsorok, mindenféle csillagok, lájkok és fikázások korában kellene egy LEG. De nincs, mert olyan bizarr, listába foglalhatatlan dolgokról beszélünk, mint az ízlés, a hangulat, az emlékek és a szenvedélyek. n

103

TÚLÉLÉS-ÉLMÉNY

Mi ez a cirkusz?!

Szerző Dr. Almási Kitti Fotó Archív

A szórakoztatás egyik szerepe napjainkban is leginkább az, hogy elterelje a figyelmet a valós, hétköznapi problémákról, és mint tudjuk, a cirkusz hosszú idők óta tölti be ezt a szerepet. Feszültséglevezetési lehetőséget kínál az embereknek. A mai cirkusz lehetőséget ad, hogy a bohócok révén nevetéssel, az artisták, a félelmetes, de idomított állatok, bűvészek révén az izgalom megélésével kiadjuk a feszültséget. Minden szórakoztató elem, amelyet a porond kínál, abban segít, hogy kilépjünk az adott szituációból, amelyben éppen vagyunk. A cirkusz mindig is egy misztikus világot jelképezett. Amikor belépünk a cirkuszba, abban a pillanatban magunk mögött hagyjuk a valós világot, annak minden bajával és nehézségével. Ez főként azért lehetséges, mert az „itt és most”-ba csöppenünk a „mi volt/ mi lesz” helyett. A tény miatt, hogy amit látunk és tapasztalunk, az ott és akkor történik, jobban magával ragad. Ráadásul mindenre jobban is figyelünk akkor, ha tudjuk azt is, hogy azok nem visszahozható pillanatok, nem tudunk újranézni egy-egy részt, mint például a filmek esetén. Minden idegszálunkkal koncent-

104

rálunk, ha egy veszélyes lengőtrapéz-mutatványt látunk, drukkolunk, hogy jól sikerüljenek a nehezebb produkciók, felengedünk a bohóc előadása alatt és nevetünk rajta. Az emberek többsége attól szenved leginkább, hogy olyan ördögi körbe került az életében, amelyből nem tud kijönni. Megy a verkli minden nap, ugyanazok a feladatok várnak ránk a reggeli felkeléstől a munkába beérésen át a napi rutinokig, és ebből a mókuskerékből nem tudunk kilépni. Az az ember, aki mindig ugyanazokat a dolgokat végzi, egy idő után elfásul, belefárad az ismétlődésbe, ezért nagyon fontos, hogy éljen minden kilépési lehetőséggel. A cirkusz természetesen csak egy út a sok közül, ezen belül is egy nagyon ambivalens világot képvisel. A cirkuszban egyidejűleg jelenik meg a félelem, a szorongás, valamint az öröm és a felszabadult nevetés.

INTERJÚ

105

TÚLÉLÉS-ÉLMÉNY

106

TÚLÉLÉS-ÉLMÉNY

Régóta kutatott terület, hogy a gyermekek rémülettel fogadják az ismerős ember/alak ismeretlennel való keveredését, a jelmezbe bújt, elváltoztatott rokonokat. A bohóc esetében a fej különösen torzzá válhat, amikor már teljesen felismerhetetlenné válik az emberi arc a maszkszerű smink alatt. Ebben a tekintetben feltehetően fontos volt a fehér arcfestés bevezetése, ami a 19. századi angol bohóc, Joseph Grimaldi nevéhez fűződik.

Különösen ellentétesek az érzéseink a bohócokkal kapcsolatban: legtöbben szeretjük őket, legyenek zenebohócok, zsonglőrök, akrobaták, pantomimesek vagy komédiások. Bár sokan nem ismerik, de létezik az úgynevezett kuloulrofóbia, (magyarul: bohócfóbia) nevű betegség, amelyet a 80-as években írtak le először, és azóta cirkuszi tanácsadás is indult a bohócfóbiával küzdők számára. A kutatások azt mutatják, hogy a fóbia nemcsak a gonosz, hanem a kedves bohócokra is vonatkozik, és különösen gyakori a gyermekek körében. Régóta kutatott terület, hogy a gyermekek rémülettel fogadják az ismerős ember/alak ismeretlennel való keveredését, a jelmezbe bújt, elváltoztatott rokonokat. A bohóc esetében a fej különösen torzzá válhat, amikor már teljesen felismerhetetlenné válik az emberi arc a maszkszerű smink alatt. Ebben a tekintetben feltehetően fontos volt a fehér arcfestés bevezetése, ami a 19. századi angol bohóc, Joseph Grimaldi nevéhez fűződik. A negatív érzések hátterében az is állhat, hogy amikor emberi kapcsolatokat építünk, ismerkedünk, vagy beszélgetünk valakivel, rendkívül fontos támpont a másik mimikájának fürkészése. Ebből szoktuk tudni, hogy a másik hogy érez azzal kapcsolatban, amit kifejez. Ha a mimika például nem cseng össze a mondanivalóval, akkor disszonanciát érzünk, és a bizonytalanság fokozza a szorongásunkat. Ha nincs támpont, mert csak egyfajta arckifejezést látunk az arcra festve, akkor nem tudjuk, mit rejt a felszín, akár éppen a vidámsággal,, kedvességgel ellentétes személyiségvonásokat rejthet az álarc. Legalább olyan gyakran felmerülő lehetőség, hogy a bohóc valójában szomorú a mosolygós smink alatt, mint az, hogy gonosz is lehet. Nem véletlen, hogy e témákat több film is feldolgozta. Természetesen a saját szorongásainknak megfelelően hívhatunk be katasztrófagondolatokat is a cirkuszi mutatványok láttán, hiszen azok a „másikkal” történnek, nem „velem”, így az izgalom megélése is pozitívabb. Egyfajta túlélésélmény ez, ami miatt szeretünk borzongani, majd megélni a feloldódást. Mivel természetes dolog, hogy különböző mértékben, de mindannyian rendelkezünk elfojtott agresszív készte-

tésekkel is, ezért annak elképzelése, hogy esetleg mégis leesik az artista a produkció közben, vagy nem engedelmeskedik a beidomított vadállat és megtámadhat valakit, indulatelvezető lehet. A legtöbb ember persze nem vágyik arra, hogy valóban megtörténjen a baj, elég elképzelni annak lehetőségét. Ez a fokozott veszély – mivel akár halálos is lehet egy-egy mutatvány, csökkentheti (ha csak átmenetileg is) a saját életünkben megélt félelmeket, amelyek bagatellnek tűnhetnek egy ilyen pillanatban. Sajnos ez az oldódás csak ideig-óráig tart, aztán visszarendeződünk a régi kerékvágásba. Hasonlóan ahhoz, amikor egy távoli országba eljutunk, és onnan távolról nevetségesnek érezzük a hétköznapi bosszúságainkat, de a hazatérés után néhány órán/napon belül már újra mérgelődünk miattunk. Tehát minden relatív: amikor valami kiemelt eseménynek, programnak számít, jobban koncentrálunk a jelenre, mélyebben éljük meg a pillanatot. Cirkuszban lenni különleges élmény, nem is megyünk olyan gyakran, mint moziba, és ez utóbbival ellentétben aktuálisan zajlik. Érdekes összefüggés ez, mivel visszahozhatatlan valami, ott történik a szemünk előtt, élő. Ha felvételről néznénk ugyanezt, sokkal távolibb lenne az érzés, nem vonódnánk be annyira (mint a színházban, szemben azzal, ha színházi közvetítést látunk a tévében). Élőben, a helyszínen, pár méterre a szereplőktől látjuk az izzadtságcseppeket, a levegővételt, az apró részleteket is, amiért az egésszel azonosulni tudunk. Tulajdonképpen a saját életünket sűríti a cirkusz, kiélezett formában, a sok érzelemmel, szélsőséggel. És a saját életünkben is mennyivel jobban megélnénk a pillanatot, ha tudatosítanánk magunkban, hogy minden perc visszahozhatatlan, megismételhetetlen, csak akkor és ott történik velünk úgy, ahogy abban a pillanatban. Ehhez még csak be sem kell lépni a cirkuszba, a fellépésünk folyamatosan zajlik, csak a legtöbben elfelejtünk magukra figyelni. Lefoglalnak bennünket a múlt elvarratlan szálai és a jövő feladatai, pedig az izgalom a jelenben van…

107

BOHÓCFÓBIA

A cirkusz sötét és fényes oldala

Szerző Puzsér Róbert Fotó Phillip Dixon, Tomas Muscionico és Veronique Vial (Cirque du Soleil)

Gyerekkoromban szerettem a cirkuszt. Persze nem önszántamból, hiszen ízlésem nem volt. Kicsi voltam, mások ízlésforgácsaiból építettem fel a magam odvát, melyben ma nemcsak feszengenék, de öklendeznék is. Vittek a cirkuszba, ahogy a lovakat pukedlizni, az oroszlánokat karikán átugrani, a majmokat, hogy pelenkában és zsinóros kisködmönben ellopják a nézőtéren ülő öregember kalapját. Csak néztem, bámultam ki nyolcéves buta fejemből, hogy mennyi csoda vesz körül. A lovakon színes tollak, a kikent-kifent bohócon hetvenöt és feles cipő, a szexi harisnyás néniken feszes trikó, a porondmesteren flitteres cilinder. Micsoda mámorító kavalkád! Annyira ámultam, hogy a zavaró jelek fel se tűntek. Például hogy soha nem volt félház se. Nem zavarta meg elragadtatásomat a tömény húgy- és ürülékszag, ahogy az idomított állatok nyomorúságos sorsa felett sem méláztam el túl sokáig. Aztán felnőttem.

108

INTERJÚ

109

BOHÓCFÓBIA

Nem lehet véletlen, hogy a világ legnagyobb gyorsétterem-hálózata is a bohóccal csalogatja magához a félkész esztétikai és gasztronómiai ízléssel rendelkező gyerekeket, hogy aztán saját képére deformálja őket. A bohóc az a szórakoztatásnak, ami a junk food a konyhaművészetnek.

Ma már kétségem sincs afelől, hogy a cirkusz az egyik legízléstelenebb, legerkölcstelenebb és legkorszerűtlenebb szórakoztatóipari termék a világon. Nem az a fő baj vele, hogy gyerekek érzékeihez igazítva tervezték, hanem az, hogy mélységesen alábecsülték vele mindazokat a gyerekeket, akikre pozicionálták ezt a formátumot. A kiskorú ember eredendően nem rossz ízlésű, hanem ízlés nélkül való. Attól, hogy meg lehet etetni vele a cirkuszt, még jobbat érdemelne. Ha szebb, stílusosabb, igényesebb produkciókkal szembesülne, azokat szeretné, és vélhetően jobb ízlésű felnőtt válna belőle. Förtelmes, ahogyan a cirkusz az állatkínzás etikátlanságát, a zenének nem nevezhető csinnadratta harsány ordenáréságával, valamint a vásári tömegekre hangolt olcsó szenzációhajhászattal ötvözi. A cirkusz legviszolyogtatóbb és legízléstelenebb szereplője azonban kétségkívül a bohóc. Ő a vicces ember, önbizalom nélkül. Nem hiszi el magáról igazán, hogy van humora, ezért bántóan közönséges gúnyát ölt, és összemázolja a képét, hogy legalább röhejes legyen. A bohóc a szórakoztatóipar segédmunkása. A legolcsóbb munkaerő minden értelemben. Nyilvánvaló, hogy semmilyen szellemes tréfa nem jut eszébe, ezért kínjában hasra esik. Hatalmas, piros orra messziről jelzi, hogy a homo sapiens nevű fajból bizonytalan időre kiiratkozott. Ez az önmagát eltorzító lény groteszk karikatúrája a bolygót benépesítő embernek. Nem lehet véletlen, hogy a világ legnagyobb gyorsétterem-hálózata is a bohóccal csalogatja magához a félkész esztétikai és gasztronómiai ízléssel rendelkező gyerekeket, hogy aztán saját képére deformálja őket. A bohóc az a szórakoztatásnak, ami a junk food a konyhaművészetnek. Hitvány, olcsó és igénytelen. Nem óhajt bevonni a személyes terébe, hiszen olyan neki nincs is, inkább harsány gönceivel messziről hirdeti: „Figyelem, emberek! Folyvást, csak folyvást! Megnyílott a Csinbumm cirkusz! Hopplahó! Világszám! Most ugrik a majom a vízbe!”, és egyéb ostobaságokat.

110

Kár lenne tagadni, hogy van a bohócok között néhány akrobata, aki méltányolható teljesítménnyel tud kitűnni a csiricsáré tömegből, azonban amint bohócnak öltözik, mindezt az akceptálható tudást alárendeli annak az olcsó, alantas és torz személyiségkarikatúrának, amelyet röviden úgy hívunk: a bohóc. Az sem lehet véletlen, hogy a jobb sorsra érdemes gyerekek kivétel nélkül félnek tőle. A horrorfilmek rendezői jó érzékkel csaptak le a felismerhetetlenné maszkírozott groteszk szörnyre, hadd fossa össze magát a következő generáció színe-java! Félreértés ne essék: létezik jó bohóc. Számos példa van rá: Charlie Chaplin, Groucho Marx, Jacques Tati, Fernandel, Louis De Funes, Pierre Richard, Alfonzó. A bohóckodás, a helyzetkomikumok közti csetlés-botlás, a börleszk kelléktárának használata kétségkívül méltányolandó kulturális produktum. Ez a bohócság fényes oldala. Sötét oldala, átka, kudarca és hóhéra az a cirkuszi bohóc, aki nem véletlenül festi ki magát, nehogy a civil életében felismerjék, és azzal a harsány, szemérmetlen bugrissal azonosítsák, aki a manézsban pojácáskodik. A fentiek fenntartása mellett el kell ismerni, hogy a cirkuszban előfordulnak teljesítményszámba menő produkciók is. A talajon és trapézon ugráló artisták, akik hosszú évek munkájával jutottak el arra a szintre, mely a hétköznapi ember számára valóban bámulatos, kétségkívül hozzáadott értéket jelentenek, meg is érdemelnék produkciójukhoz a méltó körítést, nem pedig ezt a közönséges, vásári parádét. Sportágat is képezhetnének, pontozhatnák őket, mint a toronyugrókat, nyerhetnének olimpiai aranyat, ha lenne bennük öntudat és bátorság, hogy megszervezzék magukat, és közös erővel merjenek nem bazári látványosság, hanem mérhető teljesítmény lenni. Nyilvánvalóan mindezt a nyomorúságos kudarcot elégelte meg néhány jóízlésű kanadai, amikor a nyolcvanas évek elején úgy döntött, hogy a „cirkusz”

INTERJÚ

111

INTERJÚ

112

BOHÓCFÓBIA

szó túl erős brand ahhoz, hogy ebek harmincadján végezze. Guy Laliberté utcazenész és artista néhány kollégájával kollégiumot vezetett artistaképzős fiatalok számára egy quebeci kisvárosban. Egy nap az az ötletük támadt, hogy az ott élő, tehetséges artistákat társulattá lehetne szervezni. 1980 nyarán kanadai turnéra indultak, ami elég bíztató szakmai- és közönségsikert aratott, anyagilag azonban veszteségesnek bizonyult. Az elsőt újabb és újabb próbálkozások követték, de pénzügyi szempontból egészen addig nem jöttek egyenesbe, amíg a kanadai kormány alájuk nem nyúlt másfél millió dollárral. Innentől kezdve szinte töretlen volt a sikerszéria, mára már valamennyi kontinensen felléptek, az Antarktisz kivételével, de ez is csak idő kérdése. Miben is áll a „nouveau cirque”, ez a formabontóan új stílusirányzat, ami a Cirque du Soleilnek köszönhető? Először is mindörökre lemondtak az állatok szerepeltetésétől. Nincs többé fogatlan, szőrét hullató oroszlán, depressziós, ősöreg elefánt, halszagú, hízott fóka, idegbeteg, szoknyás pudli, tánc címén ide-oda totyogó, szomorú medve és egyéb förtelmesen megalázott élőlény. Ugyanakkor a világ valamennyi tájáról átvették az ízlésesebb és egyedibb cirkuszművészeti stílusokat, nem egy honfitársunk is szerepel náluk. A sajátos kulturális jegyeket hordozó produkciók során gyakran a zenével és a jelmezekkel is tisztelegnek az adott ország előtt. Mindezt a globális kavalkádot a rendezők és koreográfusok a klasszikus commedia dell’artehagyomány keretébe foglalták. Előadásaik a színházhoz közelítenek: van cselekmény, az előadók szerepeket játszanak – ráadásul, mivel nincs függöny, és a színpad többnyire arénaszerű – folyamatosan benne kell maradniuk a karakterükben. Az alkotók ragaszkodnak az élőben előadott kísérőzenéhez, mely rendkívül igényes, az esetek többségében kifejezetten az adott produkcióhoz íródott, és természetesen nem is emlékeztet a hagyományosan közönséges cirkuszi csinnadrattára.

Az elmúlt évtizedek folyamán a brand működtetői mintegy harminc show-t hoztak létre, a legsikeresebbeket újra és újra előveszik és turnéznak velük. Az előadások mindig egy központi téma köré épülnek: az „O” a vízről szól, a „Ká” a harcművészetekre épül, a „Zaia” az űr végtelenségét mutatja meg, a „Zed” a tarot misztériumába avat be, míg az „Ovo” a rovarok mikrokozmoszában játszódik. Nemrég, szakítva a családi szórakoztatás hagyományával, létrehoztak egy kizárólag felnőtteknek szóló előadást is Las Vegasban. A „Zumanity” merész, de kifinomult utazás az erotika világába. Készítettek híres előadók – például Michael Jackson – dalai és személye köré épülő produkciókat is. A Beatles-számokra írt „Love” című előadást pedig az alapító, Guy Laliberté és George Harrison hosszú barátsága alapozta meg.

Az alkotók ragaszkodnak az élőben előadott kísérőzenéhez, mely rendkívül igényes, az esetek többségében kifejezetten az adott produkcióhoz íródott, és természetesen nem is emlékeztet a hagyományosan közönséges cirkuszi csinnadrattára.

Az utóbbi évek sikerei szinte elkerülhetetlenül vezettek ahhoz, hogy a Cirque du Soleil elképesztő hasznot hozó branddé nőtte ki magát, és ennek megfelelően fel is hígult. Mintegy négyezer embert foglalkoztatnak, cirkuszművészeket és sportolókat a világ negyven országából. Állandó show-ik folyamatosan futnak Las Vegasban, de hamarosan Dubaiban is megnyílik saját színházuk. Szeretnének betörni a divat világába, de terveik között szerepel egy saját étteremlánc, valamint nightclubok üzemeltetése is. A Cirque du Soleil – váljon bármilyen tömegtermékké – cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a cirkusz nem elátkozott műfaj, jó kezekben nem csupán megreformálható, de sikeresen adaptálható a XXI. századba. Előadásaik láttán megdőlnek a fizika törvényeivel kapcsolatos prekoncepciók, a műsorok gondolatébresztőek, érzelmekre és érzékekre egyaránt hatnak, sokszor felkavaróak, emellett pedig mindig ízlésesek és stílusosak. A Cirque du Soleil elérte, hogy a kultúrember újra fölvegye szótárába a „cirkusz” szót. Megmentettek egy olyan világot, amely megjelenésük előtt nem csupán halálraítéltnek látszott, de egyetlen percig sem tűnt úgy, hogy elsüllyedése bármiféle veszteséget jelent.

113

114

GANT Home 2012 tavasz – nyár Májustól új helyen a Mom parkban!

Egy időtálló koncepció KÜLÖNBSÉG VAN divat és stílus között. Mivel saját erős koncepciónk hosszú távú perspektívát nyújt, nem kell évente minden elemet újra feltalálnunk. Ezért tud a GANT Home továbbra is a minoségre és eredetiségre összpontosítani és abból ihletet meríteni. „A mi szemszögünkbol egy stílus finomítása és megerosítése sokkal fontosabb annál, mint hogy minden szezonban egy teljesen új kifejezési módot találjunk ki”, magyarázta Annette Lundh, a GANT Home tervezoje. „Ügyfeleinknek fell kell ismerniük minket, emlékezniük kell a stílusunkra.”

PROMÓCIÓ

INTERJÚ

116

RETRO

Frizsiszoc Bakelit lemez, szalagos magnó, miniszoknya, kartonruha, NDK kempingfelszerelés, Globus konzerv, Keravill bolthálózat, Skála kópé, Sokol rádió, Óbudai kísérleti lakótelep – nem sorolom tovább a magyar retró konzum ikonjait.

Szerző Hajdú László Fotó Fortepan, Archív

A 60-as évek elején-közepén Budapest kezdett kivirágozni. A második világháború, az azt követő Rákosi rendszer szörnyű évei, az 56-os forradalom és leverésének traumája lassan elhomályosodott. Az emberek belefáradtak a történelembe, a sok harcba, ellenharcba, nélkülözésbe, élet-halál kérdésbe. Vágytak az egyszerű, élhető mindennapokra, ahol békén hagyják őket. Vásárolni akartak, fodrásznál ücsörögni és trécselni, szombat este táncolni, moziba járni, jó focimeccseken izgulni, kiskocsmában nagyfröccsöt inni. És mindemellett csak egy keveset dolgozni. Maga a kor tök egyszerű volt. A rendőr még nem villanyból volt a kereszteződésben, hanem hús-vér törzszászlósból, aki egy dobogón – forgalmasabb csomópontokban üvegkalitkában – állt, és intege-

tett lelkesen a percenként egy-két egységből álló járműparknak. Mely nem ezerféle, ki tudja milyen márkájú és színű autócsodából állt, hanem a KGST országokban szorgos igyekezettel és elmélyült szaktudással gyártott négy – na jó öt – brand-et takart. Volt a 41 évig létezett NDK-ban (fiatalok kedvéért Német Demokratikus Köztársaság) életre csiholt Trabant, mely maga volt a megénekelt szocializmus, valamint kissé komolyabb társa a Wartburg. Aztán a csehszlovák (ilyen országot se keressünk a térképen) Skoda, és a lengyel Fiat-utánzat, a kevésbé talányos nevű Polski. A sort a dicső szovjet autógyártás zárta, ahol a szortiment a Zaporozsectől a Moszkvicson keresztül a Ladáig tartott. Ez utóbbi a szocialista blokk Jaguárjának számított, minimum kórházi főorvosnak kellett lenni, annak, aki egy ilyen tulajdonolt. Hacsak nem pártkáder volt az illető…

117

RETRO

Az áru nem műanyag ízű plazákban dőlt a népek elé, hanem szépen ki kellett öltözni, felvenni a legszebb ruhát és elsétálni (vidékieknek a Keleti pályaudvar felől érkezni) a Rákóczi útra. Itt álltak a szocialista fogyasztás templomai, az áruházak. A sort az Astoria vidékén álló Úttörő kezdte, feljebb csatlakozott hozzá a Verseny, a Lottó, a Csillag, a Corvin. Az áruválaszték paradicsomi volt: férfiöltönyből legalább kétféle, női ruhából volt úgy, hogy három-négyféle is akadt. A munkásosztály és a vele szövetséges értelmiség így más öltözetben parádézhatott hétköz- és megint másban ünnepnapokon. A hölgyek öröme volt a kartonruha, mely többféle színben kellette magát a polcokon. Karácsony-, valamint a Párt pirosbetűs ünnepei előtt a szocialista külkereskedelem áldásos tevékenysége folytán hirtelen még nyugati áruk is megjelentek: osztrák ing, olasz cipő, és a mindent überelő svájci neylonkabát. Ezekre nagyon ráizgult a dolgozó nép: a fontos hír órák alatt bejárta a várost, izzottak a munkahelyi telefonok, a Belvárosban dolgozók rokonaiktól, barátaiktól nem győzték felvenni a megrendeléseket, az áruházak előtt hatalmas sorok kígyóztak. Nem ritkán a Népköztársaság rendőrségének kellett rendet teremtenie. A fiatalság persze már megint másra vágyott. Nyugatmajmoló módon egy új trend, a farmer, más néven jeans mániájának ült fel. Mivel a hazai kereskedelem természetesen nem süllyedt odáig, hogy behódoljon ilyen átlátszó manővereknek, és eszébe sem jutott árulni nevezett ruhadarabot, a kevésbé öntudatos ifjúság ezt az Ecseri nevű, a hivatalos propagandában egyszerűen „ócskapiac”nak becézett városszéli helyen szerezte be. És még akkor sem változtatott káros szokásán, amikor a szocialista textilipar végre életre hívta a versenytársat, Trapper farmer néven. Melynek design-ja kirobbanó volt, a nadrágot két fazonban is árulták, volt egyenes szárú és répa!

118

A fiatalság persze már megint másra vágyott. Nyugatmajmoló módon egy új trend, a farmer, más néven jeans mániájának ült fel. Mivel a hazai kereskedelem természetesen nem süllyedt odáig, hogy behódoljon ilyen átlátszó manővereknek, és eszébe sem jutott árulni nevezett ruhadarabot, a kevésbé öntudatos ifjúság ezt az Ecseri nevű, a hivatalos propagandában egyszerűen „ócskapiac”-nak becézett városszéli helyen szerezte be.

A gaz imperializmus másik támadása gyümölcsfronton indult a magyar dolgozó tömegek ellen. Vakuljon meg a lovam, ha tudom, miért pont karácsony előtt – és csak akkor – lehetett kapni banánt és narancsot. A zöld banánért és a k.. kemény narancsért már nem is kellett a boltba fáradni, az utcán mérték, egyenest a kartondobozokból. Mindenestre akkor nem untuk a banánt, mint mostanában. Aztán ott volt a háztartás, a maga számtalan csodás műszaki cikkével. A szocialista háziasszony nem görnyedhet a teknő fölé! Hiszen arra van a derék Hajdú mosógép, amely patyolattisztára mos mindent. Hű társa a centrifuga pedig kifacsarja a ruhából az utolsó cseppet. A szórakozás vizeire evezve: a testvéri Szovjetunióból érkezett egy apró csoda, a Sokol tranzisztoros rádió, amely hordozhatósága révén forradalmasította a szocialista világrendszer hírfogyasztását. Eladdig monopolhelyzetben volt a csöves rádió. Ő a nagyszoba kitüntetett helyén trónolt, már csak szekrénnyi méreténél fogva is, és – csakúgy, mint a TV – diszkrét csipketerítővel volt letakarva. Bekapcsolás után egy-két perccel máris üzemképes állapotba csiholta magát. Decens, zöld háttérrel megvilágított kijelzőjén messzi városok nevét vésték bele, mint Peking vagy Tokio, persze teljesen feleslegesen, mert ilyenek tuti nem jöttek be rajta. Viszont minden további nélkül élvezhettük a Kossuth-, és a Petőfi Rádiót. És amikor apáink a lehető leghalkabbra vették a hangerőt, fülkagylójuk méretét kétszeresére növelve odakucorogtak a doboz mellé, akkor tudtuk: mindjárt megszólal a Szabad Európa szignálja. Tűkön ülve vártuk, hogy őseink mindent megtudjanak a világról és főként hazánkról, hogy aztán a Radio Luxemburg révén eljöjjön a mi időnk, felharsanjon a hanyatló, néha kicsit rothadó kapitalizmus zenéje, a jazz, a rock and roll és társaik.

INTERJÚ

119

RETRO

Tűkön ülve vártuk, hogy őseink mindent megtudjanak a világról és főként hazánkról, hogy aztán a Radio Luxemburg révén eljöjjön a mi időnk, felharsanjon a hanyatló, néha kicsit rothadó kapitalizmus zenéje, a jazz, a rock and roll és társaik.

120

Az ifjúság ideológiában edzettebb része inkább a hazai slágerekre gerjedt. A zenés-táncos összejöveteleken (ma a sokkal praktikusabb buli szót használnák e tevékenységre) a kisasszonyok és kisgavallérok (mily’ gyönyörű alternatívája a csajok-pasiknak) talpalávalója (húha) a vadromantikus „Pest megér egy estet!”, a „Csinibaba légy az enyém!” a már címében a rendszer kereteit feszegető „Engem a rumba döntöget romba”, vagy „Szívemben bomba van” slágerek szolgáltatták. A Budapest Bár a mai retró nosztalgia jegyében újrafutózta mindezen gyöngyszemeket, tessék megtekinteni, lehetőleg élőben! Tévéből a két magyar menő márka, az Orion és a Videoton uralta a piacot. Hétfő kivételével (akkor adásszünet volt) minden nap bejött rajtuk a Magyar Televízió. Meg még a Magyar Televízió. Természetesen fekete-fehérben. A műsorfolyam a kötelező ideológiai körökön túl az igényes, szocialista szórakozás jegyében magazinokban („Önök kérték!”), kvízjátékokban („Kapcsoltam”), és Jókai összes TV-játékokban öltött testet. A fent tárgyalt szép emlékű NDK-ból snájdig kemping-

felszerelések érkeztek, melyet a munkában megfáradt magyar nép jól megérdemelt szabadsága alatt próbált ki, például a Balaton számtalan, minden – szocialista – igényt kielégítő kempingjében. Kitérdesedett mackógatyájában kiült a sátor elé, és háromlábú kempingszékén imbolyogva fixírozta a kocsiakkumulátorra kötött szovjet gyártmányú, Junoszty miniTV-zsebkendő méretű monitorát. Ha nagyon türelmes volt – az ember a jól megérdemelt szabadság alatt, finom meleg sörrel a kezében csak nem rohan sehova –, néha halványan még a képet is sejteni lehetett. És a Fradi-Vidi meccs szünetében az asszony megfőzte az ínycsiklandó babfőzeléket, kicsinyt megbolondítva a csemegében vásárolt Globus konzerv tartalmát. Szó, mi szó, nem a retró korszak volt az Aranykor a világ ezen táján felebarátaim, mégis, furcsa módon, minden elzártsága és esetlensége, hülye ideológiája és az élet összes területén szűk kínálata ellenére volt valami megkapó bája. Valami nagyon ká-európai, ismerős fílingje, akolmelege, amit akár még szeretni is lehetett. Ami után lehet nosztalgiázni. Vagy csak ez volt a gyerekkorunk?!

2012

En g an

SUMMER Fashion meets Art

lish

-hun

gar

ian

yar -Mag go l

Fashion issUE 2012 2990 Ft

Budapest Business Journal

Megjelent! Keresd az újságárusoknál!

Vol. 02 #01

www.stilusmagazin.hu

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő Réz András Divatszerkesztő Szűcs Péter Művészeti vezető Dubniczki Attila Designszerkesztő Füzesi Gábor Szerzők Almási Kitti, Balázsy Panna, Cserna-Szabó András, Hajdú László, Melocco Anna, Oltai Kata, Puzsér Róbert, Wágner Gábor STYLISTOK Csík Melinda, Lakatos Márk, Lang Szonja FOTOGRÁFIA Bertalan Péter, Bagosi Zoltán, Dubniczki Attila, Füzesi Gábor, Hajdú András KIADÓ Absolut Media Zrt. Vezérigazgató Botka Tamás Lapigazgató Taletovics-Vedres Vanda Operatív igazgató Román Balázs Hirdetési igazgató Horváth Dóra Layout és design Absolut Design Grafikai Stúdió Nyomda Absolut Print Kft./ Siba Zsuzsanna ELÉRHETŐSÉGEK Cím 1075 Budapest, Madách Imre út 13-14. Telefon +36 (1) 398 0344 Fax +36 (1) 398 0345 E-mail stilusmagazin@amedia.hu Web www.amedia.hu Előfizetés terjesztes@amedia.hu EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREK Fővárosi Nagycirkusz, Fővárosi Állat- és Növénykert, Ludwig Múzeum A Stílus Magazin megjelenik az Absolut Media Zrt. kiadásában. A következő szám megjelenésének ideje 2012. ősz © 2003-2012 Stílus Magazin, Absolut Media Zrt. HU-ISSN 1785-2668 Terjeszti a Lapker Zrt.

A Stílus Magazinban megjelent szövegek és képek részleges vagy teljes felhasználása vagy reprodukálása az Absolut Media Zrt. írásos engedélye nélkül tilos. A kiadványban megjelent hirdetések tartalmáért az Absolut Media Zrt. felelősséget nem vállal.

MEGÉRDEMELT JUTALOM EGY NAGYSZERU NAP VÉGÉN

FOGYASZD FELELOSSÉGGEL! A JOHNNIE WALKER, BLACK LABEL ÉS A KEEP WALKING SZAVAK, A SÉTÁLÓ EMBER FIGURA ÉS EZEK KAPCSOLÓDÓ LOGÓI VÉDJEGYEK. © JOHN WALKER & SONS 2010