Az Open Doors egy olyan nemzetközi projekt, amely az egyik legnagyobb nemzetközi önkéntesszervezet Service Civil International (SCI) öt tagszervezete szervezésével a menekültek és menedékkérők integrációs lehetőségeit vizsgálja Európa öt országában, Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban Cipruson és Magyarországon az Európai Bizottság Europe for Citizens programja támogatásával. A projekt része egy szociológiai kutatás, amely három kérdőív segítségével igyekszik feltérképezni a társadalmi integráció helyzetét és lehetőségeit a menedékkérők, a szociális munkások, valamint a közvélemény válaszai alapján, illetve országonként egy-egy esettanulmány is készül a témában. Emellett a résztvevő országok mindegyikében megrendezésre kerül egy 2-3 napos nyilvános esemény, amely a gyakorlatba ülteti, és egy nagyobb közönség számára is elérhetővé teszi a kutatás részeredményeit. Ezeken a rendezvényeken és a projekt ideje alatt folyamatosan készül egy dokumentumfilm is, amely szintén a kutatás és a rendezvénysorozat eredményeinek bemutatására hivatott. Magyarország esetében a rendezvényt Fóton a Károlyi István Gyermekközpont kísérő nélküli menekült kiskorúinak együttműködésével rendeztük meg 2013. március 1-4-ig. Az itt élő fiatalok integrációs lehetőségei sokkal jobbak, mint az ország többi menekültügyi intézményének lakóié, hiszen ők a magyar gyermekvédelmi rendszer alá tartoznak, magyar iskolába járnak, intenzíven tanulják a nyelvet, és még elég fiatalok ahhoz, hogy azt könnyedén be is fogadják. Célunk volt a kreativitás, a design és a vizuális kommunikáció segítségével egy olyan program létrehozása, amely valóban elősegítheti a menekült fiatalok integrációs lehetőségeit a helyi közösségbe, valamint a magyar társadalomba.
2011 óta a Fóti Károlyi István Gyermekközpont az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) fenntartói kijelölése alapján hivatott befogadni az ország területére érkező kísérő nélküli kiskorúakat, akik menedéket (menekült vagy oltalmazott státuszt) kérnek, és biztosítani az ő gyermekvédelmi ellátásukat. A kísérő nélküli kiskorúak mindegyike hosszú és veszélyes utat tesz meg, ameddig Magyarországra eljut. Legtöbbször rendkívül összetett okokból kényszerülnek elhagyni otthonukat, hiszen legnagyobb részük háborús övezetből érkezik: alapvetően a fegyveres harcoktól, attrocitásoktól való félelem, illetve az alapvető védelem hiánya, az emberi, gyermeki jogok megsértése lehet a menedékkérelem indoka. Nagy részük menekülése előtt elvesztette szüleit, közvetlen hozzátartozóit. Legtöbb esetben súlyos trauma érte őket, amely rendkívül sérülékennyé teszi testi-lelki fejlődésüket. Legtöbbjük úgy tekint Magyarországra, mint egyfajta tranzitállomásra, nem pedig a utuk végcéljára, így kevésbé motiváltak az integrációra. Az ellátás számukra kiegészül a magyar nyelv oktatásával, valamint részt vesznek a magyar közoktatásban. Nevelőik igyekeznek felkészíteni őket a többségi társadalomba való beilleszkedésre (tiszteletben tartva vallásukat és kultúrájukat), és egy pszichológus is segítségükre szolgál, hogy feldolgozzák a menekülés során őket ért traumás élményeket. „Egy személy társadalmilag kirekesztettnek tekinthető, ha nem vesz részt semmilyen kulcstevékenységben abban a társadalomban, amelyben él.” /Open Doors Research Design/ Saját tapasztalataink alapján azt láthattuk, hogy a gyermekközpontban élők legnagyobb része Afganisztánból érkezett, és főleg 16-17 éves fiúkról van szó, illetve ottlétünkkor több utógondozott fiú is csatlakozott hozzánk. Rajtuk kívül él még a központban egy szomáliai csoport, néhány szír és iráni fiatal. A fluktuáció igen nagy, folyamatosan érkeznek újabbnál újabb kiskorúak, de sokan közülük valóban csak átmeneti szállásnak tekintik a Gyermekközpontot, és egy-két éjszaka után továbbállnak. A körülbelül 90 ténylegesen itt lakó között csupán két lány van, akik nehezen tudnak beilleszkedni a fiúk közé. A különböző nemzetiségű, sőt, még a különböző afgán törzsekből származó csoportok is elzárkóznak egymás elől, tehát még magán a központon belül is erős szegregáltságot tapasztaltunk. Munkánkat az egyik lakóegységben kezdtük meg (6 lakóegység van, amelyek mindegyikében 15-15 fiatal lakik), itt csak afgán, azon belül is pastu kiskorú fiúk, míg az emeleten a szintén afgán, de a dari és hazari törzsekből származó fiatalok laktak. Azt láttuk, hogy sokszor a különböző afgán törzsekből származó fiúk között nem csak egyfajta ellenszenv akadályozza a konfliktusmentes együttélést, hanem a közös nyelv hiánya is, hiszen a hazarik és a darik perzsául, míg a pastuk pastu nyelven beszéltek, és voltak, akik egyáltalán nem is értették a másik csoport nyelvét.
„A szűkebb értelemben vett kultúra (...) kulcsszerepet tud játszani abban, hogy a társadalom tagjai ne csak passzív elszenvedői legyenek a változásoknak, hanem alkotói is.” /Kapitány Ágnes és kapitány gábor/
A célközönség bevonása a tervezési folyamatba („designing with” a korábbi „designing for” helyett) már régóta ismert jelenség a skandináv országokban illetve az Egyesült Államokban, és ezt az elvet a szociális design képviselői kiemelten igyekeznek szem előtt tartani. Ennek a kommunikációs közegnek a jelenléte a tervezés során több szempontból is fontos. Ez a személyes kapcsolat egyrészt eszköze a design-kutatásnak, amely
biztosítja, hogy a közösség, akinek tervezünk valóban szükségét látja az adott designterméknek, és amely felméri, hogy mik azok az összetevők ami miatt a célközönség befogadja majd az elkészült alkotást. Csak egy ilyen alapos felmérés segítségével mérhetjük fel az igényeket, és a szükségleteket. Így a tervek közös gondolkodás, konszenzus alapján születnek, ezáltal ideális esetben a résztvevők mindegyike azonosulni tud azokkal.
A fóti menekült fiatalok esetében a kommunikációnak különösen kiemelt szerepe van. Mindennapi szükségleteik, tájékozódásuk, életük megkíván egy közös nyelvet. A központ falain belül ugyan mindig találnak segítségre, vagy anyanyelvüket beszélő társakra, azonban amint elhagyják a Gyermekközpontot, rögtön problémát jelenthet egy hétköznapi feladat megoldása csupán a közös nyelv hiánya miatt. Természetesen az ő segítségükre is szolgálnak az utcai jelzések, a piktogramok, a képek, de sokszor személyes kommunikációjuk során nincs lehetőségük ezek használatára. Többször azonban azt tapasztaltuk, hogy egy-egy hiányzó kifejezés megértetésekor előkerült egy papír és egy ceruza, vagy esetleg egy fotó az internetről, amely áthidalta ezt a nyelvi problémát. Ezek a tapasztalatok is alátámasztják a képek élő nyelvként funkcionáló szerepét. Ennek a kommunikációnak a megteremtése lehetett alapja a további közös munkálatoknak is, hiszen a szociális design folyamatában nagy szerepet játszik az igényfelmérés, amelyhezszükség van az ő véleményükre, és annak kifejezésére is.
„A szavak megosztanak - a képek összekötnek.” /OTTO NEURATH/
48
32
24
8
24
48
24
16
24
16
24
8
16
32
32
24
32
24
16
16
8
16
16
32
24
40
16
8
16
8
16
16
8
24
16
4
4
4
4
4
Ez az eszköz egyszerre tölti be egy nagyméretű betűkirakó szerepét, amely segítség lehet a nyelvtanulásban, egyszerre memóriajáték, amely a vizuális kultúra fejlődésében játszhat szerepet, és egyszerre lehet üzenőtábla, amely a közösség kovácsolódását segíti. Ezt az eszközt a közösségi térben helyeztük el, így részévé válhat mindennapi életüknek. A tábla 200 db egy 10x20-as osztású rácsra felhelyezett kockából áll, amelyek minden oldala hasznosítható. A kocka négy oldalán a magyar ABC betűi találhatóak, a magyar és angol nyelvn betűmegoszlási arányait figyelembe véve, egy oldala egy piktogramot ábrázol, amelyek mindegyike párban van, végül az utolsó oldal táblafestékkel van lefestve, így ez egy JOKER felület, krétával írható és letörölhető.
A piktogramok célja egyszerre a játék, és a kommunikáció kiegészítése. Ezeknek megalkotása kiemelt kooperációs folyamatot igényelt, ezért a jelek létrehozásában a nevelők és a menekült fiatalok segítségét kértem. Válaszaik és korábbi rajzaik alapján egy redukciós folyamat segítségével született meg az a 100 jel, amely a leghasznosabbnak tűnt az ő szempontjukból.
Azt tapasztaltuk, hogy a közös munka valóban már önmagában is integrációs lehetőségekkel bír, hiszen megteremti, sőt feltételezi az egymással való kommunikációt, tehát az együtt dolgozó csapat tagjai akarva-akaratlanul is többet tudnak meg egymásról. A program során a magyar és az afgán fiatalok közösen tevékenykedtek, közös cél érdekében hoztak létre valamit. Az eredmény rögtön érzékelhető volt: munka közben beszélgetések, közös emlékek és egy közös végtermék született, amelyre mindenki büszkén tekintett. Ezáltal a fenntartás felelőssége is, mint közös cél lebeghet előttük.
A designer tevékenysége csupán annyiban különbözik a hétköznapi emberi kreativitástól, hogy az ő feladata nem csak egy esetleges probléma szükségszerű megoldása, hanem a probléma tudatos keresése, újabb és újabb kihívások hivatásszerű vállalása. Emellett feltételez egy olyan példamutató hozzáállást, amely szinte oktatói jellegű: nem elég megoldani egy problémát, hanem ösztönözni kell arra másokat, hogy ők is ezt tegyék, hogy a designer, vagy a tervezőcsapat továbbállásával ne szűnjön meg a fejlődés, hanem legyen folytatása. A fóti tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy megfelelő koordinációval a design nem csupán egy termék létrehozására alkalmas eszköz lehet, hanem annál sokkal nagyobb célokat is elérhet. A tervezési folyamat elsajátítása, a kreativitás elősegítése másokat is arra ösztönözhet, hogy kezdeményezőként lépjenek fel a design-folyamatban. Ez az a cél, amelyet a fóti gyermekotthon esetében remélhetünk a jövőben, és amely a szemünk előtt lebeghet más projektek kapcsán is. Talán futurisztikusnak tűnhet ez a cél, de a design feladata mégis az, hogy „minden ember designer legyen”. /Victor Papanek/
köszönet Hosszu Bözsének, dendel nikinek, a károlyi istván gyermekközpont minden dolgozójának és lakójának, zeeshannak, aminnak, elhamnak, mussanak, zolinak, anettnak, Az útilapu hálózatnak, a fóti ökumenikus általános iskola és ginmázium 9. osztályának, tominak, gyurinak, sárának, Monikanak, jekliné pintér zsuzsannának és jekli istvánnak, Vargha balázsnak, balla dórának, és mindenkinek, aki hozzájárult a projekt sikeréhez.
Jekli Ágnes MOME 2012 Konzulens: Vargha Balázs Témavezető: Balla Dóra