Munka és tanulás vs. pedagógus életpálya by Agnes N. TOTH

N. Tóth Ágnes

Munka és tanulás vs. pedagógus életpálya (In: Némethné Tóth Ágnes (szerk.): Változó professzió, változó tanárképzés. Savaria University Press, Szombathely. 2011. pp. 331-360.)

A pedagógussá válás folyamata nem a pedagógusképző intézményben kezdődik, hiszen sokkal korábbi tapasztalatok is hatással vannak a leendő tanárra, amelyek a gyermeket, tanulót az oktatási rendszerbe kerüléssel érik. (Falus, 2004) A tanárok szakmai fejlődése viszont élethosszig tartó folyamat. Scheerens és munkatársai (2010) a tanárok szakmai fejlődésének folyamatát, a 2009-ben végzett OECD- TALIS (Teaching and Learning International Survey) kutatásra hivatkozva az alapképzés, a tanfolyamok, továbbképzések és az iskolai gyakorlat során megszerzett ismeretek és tapasztalatok összességeként definiálják. Az eredeti adatbázis másodelemzéséről készült tanulmány leszögezi, hogy a tanári pálya vonzóvá tétele akkor lehetséges, ha a felvételen és elhelyezkedésen túlmenően a pálya megtartó erejét is garantálni lehet, kihasználva a mobilitásban rejlő esélyeket.( Scheerens, 2010. 13.o.) A tanárrá válás folyamatának mára könyvtárnyi irodalma halmozódott fel itthon is és külföldön is, amit jelen tanulmány a pedagógusok tanulási, továbbtanulási vagy továbbképzésen való részvétel iránti elkötelezettsége oldaláról próbál színesíteni. A szakirodalomban elhíresült három „I”, mint a pedagógussá válás folyamatának szakaszai (Nagy, 2004) közül (initial education; induction education; in-service education) tehát a harmadik jelenti a vizsgálódás tárgyát. A pedagógusok továbbképzése „azoknak az ismereteknek és készségeknek a megújítására, bővítésére, fejlesztésére szolgál, amelyekre szükség van a nevelő és oktató munka keretében a gyermekekkel, tanulókkal való közvetlen foglalkozás megtartásához, a közoktatási intézmény tevékenységének megszervezéséhez, a pedagógiai szakszolgálatok és a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátásához, a vizsgarendszer működtetéséhez, a mérési, értékelési feladatok, a közoktatási intézményirányítási, vezetési feladatainak ellátásához.” (277/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet 4. § (1))

334

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

A pedagógusok továbbképzésen való részvétele elvitathatatlan lehetőséget nyújt szakmai fejlődésük, a tanári professzió kiteljesedése felé, ám a részvételi szándéktól az új ismeretek hatékony gyakorlati alkalmazásáig terjedő folyamat sikerességéről illetve buktatóiról csak szórványos információink vannak. Részben azért, mert nem általános a gyakorlat, hogy a képzés megkezdése előtt igényfelmérés készülne arról, mire van igazán szükségük a résztvevőknek, mit várnak a tanfolyamtól, részben, pedig azért mert ha a képzés befejezése után közvetlenül van is lehetőség véleménynyilvánításra, az csak kivételes esetben fordul elő, hogy a szervezők a kurzus zárását követően megvizsgálnák azok gyakorlati hozadékait, és a visszajelzések alapján módosításokat hajtanának végre a tematikában. „A tanfolyami akkreditáció csak a tervezés szintjén jelent minőségbiztosítást — hogy mi valósul meg a beadott programból, arról nem nyerhetünk innen adatokat. Bizonyos, hogy az igényes továbbképzők megszívlelik a részvevők kritikáját, s bár erre semmiféle külső kényszer nem ösztönzi őket, eredményesen tanítanak is — ám a sok milliárd forintos piac mégis erősebb és átláthatóbb központi kontrollt igényelne.”(Kárpáti, 2008. 208. o.) Kevés a szakemberek széles köre számára hozzáférhető és igazán hiteles adat arra nézve, milyen motívumok alapján választanak tanfolyamot a kollégák, milyen hatékonysággal működnek az egyes képzések, melyek a legnépszerűbbek ezek közül, és milyen jellegű kurzusokra lenne valódi igénye az érintetteknek. Mit tesz, vagy mit tehet egy egyetem a pedagógusok tanulási igényeinek kielégítése érdekében? Az alábbiakban ismertetésre kerülő kutatási adatokkal ezekre a kérdésekre keressük a választ úgy, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem diplomás pályakövetési rendszere (DPR) segítségével gyűjtött adatokat, és ugyanannak az egyetemnek a Pedagógia Tanszéke keretében, hasonló témában végzett vizsgálat megállapításait sorakoztatjuk fel.

Pedagógusnak lenni: tanulni és tanítani A Lisszaboni stratégia, az EU-2010 és EU- 2020 keretprogram, továbbá számos más uniós törekvés/intézkedés mutat rá arra, hogy az európai oktatás eredményességének legfontosabb sarokköve, a tanári hatékonyság növelése, ami a képzés színvonalának emelésén túl, a már pályán levő pedagógusok korszerű szakmai tudásának fejlesztését is igényli. És bár Európa minden országában úgy tartják, hogy a tanárok számára a szakmai

335

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

fejlődés egyben kötelezettség is, ennek ellenére a továbbképzéseken való kötelező részvétel nincs mindenütt szabályozva. Az OECD- TALIS vizsgálatban résztvevő 24 országnak több mint felében nem minimális elvárás a továbbképzések látogatása. (Scheerens, 2010. 45.o.) Csehországban a tanárok 12 napnál nem többet fordíthatnak tanévente iskolájukon kívüli továbbképzésre. Olaszországban a pedagógusok munkaszerződése szabályozza, hogy öt napnál nem hosszabb időre mentesíthetők a munkavégzés alól továbbképzési vagy tanfolyami részvétel miatt. Az Egyesült Királyságban (Anglia, Wales, Észak-Írország) a 195 napos tanév során a tanárok az igazgató irányításával 190 napot kötelesek tanításra, a fennmaradó 5 napot pedig egyéb szakmai tevékenységekre fordítani, beleértve a továbbképzéseket is. Portugáliában a pedagógusokat tanév közben, nem több mint 10 óra illeti meg, hogy saját döntésük alapján fejlődésükre fordítsák, az ennél hosszabb képzésekre a szabadságukat szükséges igénybe venniük, ami év közben nem lehet hosszabb, mint 5-8 nap. Belgiumban, Luxemburgban és Romániában un. módszertani napot biztosítanak szervezett továbbképzésre, ami több órás vagy akár egész napos is lehet. Litvániában jogszabály mondja ki, hogy maximum 5 napra átlagfizetés illeti meg azt, aki szakmai továbbképzésen vesz részt. Szlovéniában és Finnországban ez az intervallum 3-5 nap lehet. (U.o. 46-47. o.) Bizonyos OECD tagállamokban (Belgium; Bulgária, Csehország, Norvégia, Svédország; Egyesült Királyság) ösztönző rendszereket működtetnek a továbbképzési hajlandóság fokozására, mint fizetésemelés, kreditpontok vagy kedvező előmenetel. Ezek a juttatások különféle feltételekhez kötöttek, nem általánosak és nem kizárólagosak. Ugyanakkor viszont néhány más országban a részvétel fizetésemelést eredményez. Spanyolországban a tanári karriernek öt fokozata van. Amennyiben a pedagógus legkevesebb 5-6 tanítással eltöltött év után 60-100 óra továbbképzési részvételt igazol államilag elismert kurzuson, rendkívüli díjazásban részesül. Belgium német anyanyelvű területein a szakmai továbbképzésben történő részvétel egyik kritériuma a tanárok értékelésének, amelyet az intézmény vezetője végez, és amely részét képezi a tanárok előmeneteli rendszerének. Ausztriában a továbbképzésekről szóló igazolások jelentősen hozzájárulnak a tanárok álláspályázati sikereihez vagy határozatlan idejű kinevezéséhez. 336

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Litvániában, egy- egy, a szakmai fejlődést szolgáló program sikeres lezárásával a pedagógusok magasabb minősítési kategóriára (tanár; vezető tanár; mentortanár; szakértő tanár) számíthatnak. A dán, a norvég, a svéd és a brit kormányok különféle kampányokkal és stratégiákkal fokozott figyelmet fordítanak a pedagógusok továbbképzésére. (U.o. 47- 48. o.) Nem csak a részvételre ösztönzés szórványos az OECD tagállamokban, de a vizsgálatok adatai szerint annak elmaradását is ritkán szankcionálják. A tanárok szakmai fejlődését szolgáló képzési tervek általában központi és/vagy helyi szintűek, de csak néhány országban kötelező ezeket az iskola-fejlesztési tervekben szerepeltetni. Hat államban (Belgium, Csehország, Litvánia, Málta, Egyesült Királyság és Izland) a nemzeti prioritások alapján többnyire központi vagy regionális továbbképzéseket terveznek, míg a többiben központi és helyi szintű képzési terveket valósítanak meg. Ugyanebben a hat országban, a továbbképzési tervek kötelező részei az iskola fejlesztési tervének. (U.o. 49-50. o.) Európa számos országában a továbbképzések költségeit a központi költségvetés fedezi akár a legfelsőbb, akár regionális vagy helyi szintű elosztásban (Bulgária, Franciaország, Németország, Írország, Málta, Portugália, Spanyolország) vannak azonban országok, például Észtország, amelyekben ezt beépítik a tanárok fizetésébe. Számos államban (Belgium, Bulgária, Ciprus, Észtország, Finnország, Lettország, Liechtenstein, Portugália, Románia, Szlovákia és Szlovénia) viszont a központi vagy helyi szervezésű képzések jelentős hányada ingyenes. Finnországban például a munkáltatónak nem kötelessége a továbbképzések finanszírozása. A helyben (iskolában) szervezett képzések lebonyolítása és a költségeinek biztosítása a képzés szolgáltatójának feladata. Az ilyen képzésekhez az önkormányzatok általában 200-220 €-val járulnak hozzá személyenként évente. A kormány által támogatott szakmai továbbképzéseket, amelyek a nemzeti prioritások alapján szerveződnek, a finn Nemzeti Oktatási Testület koordinálja. (U.o. 50.o.) Mint ismeretes, hazánkban, a már fentebb említett jogszabály minden, a közoktatásban dolgozó pedagógusok számára hét évente legalább 120 tanórai továbbképzésen való részvételt és a tanulmányi követelmények teljesítését írja elő. Kivételt képeznek ez alól a pályakezdők, a nyugdíjhoz közel álló életkorúak, illetve azok, akik eme kötelezettségüket a rendeletben szabályozott más módon, pl. újabb szakképzettség vagy 337

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

tudományos minősítés útján kívánják teljesíteni. A közel másfél évtizedes rendszer működése sok változáson esett át, de anomáliái még ma is jelentősek. Ide sorolhatjuk például az egyes képzések minőségbiztosításának hiányát, vagy azt, hogy a rendszerben visszaesett a képző intézmények, mint programfejlesztők részvételi aránya. (Kárpáti, 2008) Az OKI által e témában végzett reprezentatív kutatás (2003) adatai szerint (Liskó,2004. 398.o.) a pedagógusok számára legnagyobb nehézséget jelentő iskolai feladatok, a tanulók felzárkóztatása és a differenciált oktatás. Ebből egyenesen kellene következnie annak, hogy a képzési kínálatban markánsan megjelenjenek a hasonló témájú kurzusok. A Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Rendszerben 2011. júliusig 1767 szakirányú továbbképzést regisztráltak. Ezek közül 935 tanfolyamnak (52,9 százalék) a szervezője vállalkozás keretében működő szolgáltató, 119 képzésnek (6,7 százalék) valamely felsőoktatási intézmény, míg 143 képzést (8 százalék) regisztráltak alapítványokhoz vagy egyesületekhez. A többi 570 tanfolyam (32,2 százalék) megyei, fővárosi vagy országos szakmai szolgáltatókhoz, módszertani intézetekhez tartozik. A továbbképzési rendszer kialakításának kezdetére utaló megállapítás, hogy „az akkreditált továbbképzési programok közel 60 százalékát a hagyományosan pedagógusképzéssel foglalkozó szolgáltatók (felsőoktatás és pedagógiai szolgáltató intézmények) jegyzik”, mára –úgy tűnik-, a magánszféra irányába mutat. Az aktuális jogi környezetnek megfelelően külön csoportot alkotva tartozik a rendszerbe a felsőoktatási intézmények (11 főiskola vagy egyetem) kínálatához kötődő hatvanhatféle regisztrált, pedagógus szakvizsgára felkészítő képzés. (V.ö. Kárpáti, 2008). Scheerens (2010), hivatkozva az Eurydice (2003) vizsgálatára, megállapítja, Európában a pedagógusok leggyakrabban informatikai, tanítás módszertani, iskolafejlsztési, iskolavezetési, a sajátos nevelési igények kielégítése vagy a multikulturális nevelés területén igényelnek szakmai továbbképzést. Hazánkban, a regisztrált képzések alig harmada, 527 kurzus (29,8 százalék) a tanítás-tanulás főcsoporthoz kódolt, pl. oktatás- módszertani, tanulás-módszertani, pszichológiai, alternatív pedagógiákról szóló tanfolyam, amelyeknek időtartama általában 30 óra (86,7 százalék). A pedagógusok által korábban megfogalmazott (V.ö. Liskó, 2004) igények 338

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

kielégítésére a kínálat módot ad. Informatikai jellegű képzést 236 tanfolyam (13 százalék), közoktatás-irányítási ismereteket 76 (4 százalék), esélyegyenlőség, gyógypedagógia, fejlesztő pedagógiai tudást 215 (12 százalék), multikulturális neveléshez kapcsolódó tananyagot 161 (9 százalék) nyújt az érdeklődőknek. A kurzusok időtartama 93 százalékban (1644 tanfolyam) 60 óra, vagy annál rövidebb. Látható tehát, hogy a hazai továbbképzési igények jól reprezentálják az európait, bár ez az összevetés nem ad információt arról, hogy az egyes témák iránt mekkora az érdeklődés, vagy, hogy a különféle képzéseknek milyen konkrét tartalmakat dolgoznak fel, és ezek közül melyek kerülnek az érdeklődés középpontjába, illetőleg melyek a leginkább hasznosak a részvevők megítélése szerint. A szervezők minőségbiztosítási kötelezettsége viszont rendeletileg szabályozott. A továbbképzés indításának első éve kivételével minden év március 31-éig el kell készíteni a továbbképzés minőségbiztosításával kapcsolatos tevékenység tapasztalatainak összegezését, és elektronikus formában eljuttatni az Oktatási Hivatalnak. (Forrás: OH-adatbázis, 2011)

Pedagógiai végzettségűek a NYME diplomásai között A diplomás pályakövetési rendszer (DPR), két egymást követő évben 1700 fő, korábban a Nyugat-magyarországi Egyetemen végzett válaszadó adatait és véleményeit regisztrálta az általuk választott pályáról és a képző intézménnyel kapcsolatos tapasztalataikról.( 50.sz.ábra)

N = 1700 fő

795 fő 905 fő

2010-es adatgyűjtés

2011-es adatgyűjtés

50. ábra A válaszadók megoszlása a két adatgyűjtés között

A rendelkezésre álló információk elemzése során arra kerestük a választ, vajon milyen arányban vannak a válaszadók között a neveléstudományi területen tanulmányokat folytatottak, ugyanis, bizonyosan ők azok, akik oktatási területen dolgoznak, így a szakmai továbbképzésekben érintettek, esetleg várományosai a legújabban tervezett pedagógus életpálya modell

339

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

nyújtotta előnyöknek.16 Ilyen módon, jelen kutatásban pedagógusként értelmezzük mindazokat, akik neveléstudományi jellegű képzésben vettek részt, beleértve az óvodapedagógiai, gyógypedagógiai, andragógiai és mérnöktanári végzettséget szerzetteket is, függetlenül attól, hogy a gazdaságnak mely ágazatában tevékenykednek. Kíváncsiak voltunk, hol, milyen területen dolgoznak a diploma megszerzése óta, és mit gondolnak választott pályájukról, betöltött munkakörükről. A válaszokból megállapítható, hogy az Egyetem tíz kara közül kettő kivételével (Geoinformatikai Kar; Közgazdaságtudományi Kar) minden más karon nyílt/nyílik lehetőség neveléstudományi tanulmányok folytatására, ezt illusztrálja a 2010-es válaszadók kari megoszlása is. A 905 végzett hallgató összesen 1029 szakot végzett el nyolc karon. Az elvégzett kurzusok 39 százalék-a (első és/vagy második szakként) pedagógiai tanulmányokra utal, (398 szak) többségük (46 százalék) szociálpedagógia (184 fő). A 2011-es adatgyűjtés során 795 válaszadó 347 pedagógiai jellegű szakon végzett. Döntő többségben (39 százalék) itt is a szociálpedagógia szerepel. Úgy tűnik tehát, hogy az összes pedagógiai jellegű szak közül, a szociálpedagógia a legkedveltebb. Amennyiben ennek a szaknak a munkaerőpiacon is ilyen nagy a népszerűsége, akkor a szociálpedagógiát végzettek között a munkanélküliek aránya nyilván valóan alacsonyabb. A neveléstudományi stúdiumokról nem szabad azonban elfelejteni, hogy a 2006-ban bevezetett bolognai rendszerű képzések miatt, a diploma megszerzésének éve alapján dönthetjük csak el, képesítették-e a végzett hallgatót oktatással kapcsolatos munkakör betöltésére vagy sem. A válaszadók harmada, (92 kurzus) az új típusú képzések résztvevői voltak, így a tanítók és óvodapedagógusok kivételével feltehetőleg nem tudtak oktatási területen elhelyezkedni, mivel a Bsc- szintű diploma erre nem jogosította őket. Közöttük a szociálpedagógiai tanulmányokat folytatottak aránya 24 százalék.

A rendszerváltás óta több alkalommal felvetődött a pedagógus életpálya modell bevezetésének szükségessége, ám ezek a tervek rendre meghiúsultak. (Nagy, 2005)

340

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Bár az elemzésbe vont részminta (N= 745fő) az összes válaszadónak (N= 1700fő) 44 százaléka, reprezentativitást mégis kizárólag a magas létszámban pedagógiai képzést nyújtó karok (Ld.51.sz.ábra) tekintetében biztosít, mint például az Apáczai Kar, a Benedek Kar; az MNSK vagy a TTK. A 2010-es adatgyűjtés 905 válaszadója, nyolc karon 398 neveléstudományi képzésben vett részt. Közülük 531 fő 2009-ben végzett, míg 374 fő 2007-ben diplomázott. Sejthető, hogy a 2007-ben diplomázottak jellemzően nem „bolognai rendszerű” képzésben végeztek, hiszen a Bsc szintű képzések három évesek, és az első ilyen diplomákat 2009-ben állították ki. 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 r ar K Ka ar s K le k BT o ar iK n E ar K á iK ök k J .K n e ök NS r e d d r n é M u r e e é T n m s . m dő iC iM Be el ar Er za Él ác aip s p é F A . őg ez M

K TT

20 1 2 0 1 -es 10 -es ad a ad tg yű a tg j yű t és ( jt és N= (N= 34 7 39 ) 8)

51. ábra A vizsgálati minta karonkénti megoszlása (Forrás DPR 2010-es és 2011-es adatgyűjtés)

Munkaerő-piaci kitekintés Oktatási, egészségügyi, szociális illetve egyéb humán területen történő munkavégzésről, a válaszadók 24 százalék-a (216fő) számolt be, akik az összes elvégzett szakoknak (1029) 33 százalékát (337) abszolválták. Vajon mekkora az átfedés a humán (oktatással összefüggő) területeken munkahelyet jelölők és pedagógiai képzési területen végzettek között?

341

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

2% 6% 2%

A 337 neveléstudományi jellegű képzésben végzett diplomás közül mindössze 216 fő (63 százalék) dolgozik oktatásban, és ugyanez az arány a szociálpedagógiai tanulmányokat folytatottak között is. 110 szociálpedagógiai végzettségű hallgatónak mindössze 2/3-a dolgozik humán területen.

10%

75% Cégnél, intézménynél teljes munkaidőben Cégnél, intézménynél teljes munkaidőben, de mellette egyéb munkákat is végez Alkalmi vagy szerződéses munkát végez Saját vállalkozást működtet Jelenleg inaktív státuszban van (GYES; GYED) Jelenleg munkanélküli

52. ábra Neveléstudományi jellegű képzettséggel rendelkezők a munkaerőpiacon

A többiek a gazdaság egyéb ágazataiban tevékenykednek, inaktívak vagy munkanélküliek. A 337 válaszadónak 5 százaléka munkanélküli (Ld.52.sz.ábra), ami az országos adatokhoz viszonyítva (11,18 százalék) annak mindössze alig fele. (KSH, 2011). 2011-ben, a 795 válaszadó, 347 abszolvált neveléstudományi szakot jelölt meg. Ebben az adatközlésben a végzettek hat képző karhoz kötődtek.(Apáczai Csere János Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Bölcsészettudományi Kar, Faipari Mérnöki Kar, Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar, Természettudományi és Műszaki Kar). Az egyes karok részvételi arányát az adatközlők képzésében a 53. sz. ábra szemlélteti, amiből az is kiderül, hogy a második adatszolgáltatásban is az Apáczai és a Benedek Karok volt hallgatói voltak aktívabbak. 180

160 140

120

100

40 20

S AC

K BT

r r Ka Ka ki ki nö nö ér r é m iM dő ar Er ip Fa

É M

SK N M

K TT

20 1 20 1 (N 10 = 34 (N = 3 7) 98 )

53. ábra A képzéseket végző karok (Forrás DPR 2011)

342

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Az ez évi, neveléstudományi jellegű képzésben végzett adatszolgáltatók többsége az egy évvel korábbihoz hasonlóan szintén szociálpedagógiát tanult. (103 fő). A végzettek több mint háromnegyede, munkaerő-piaci helyzetét tekintve alkalmazott, és képzése elsősorban a közszférában való aktivitásra irányult. Két harmad részük (66 százalék) oktatási és egyéb humán szolgáltatási ágazatban, egy harmaduk viszont a gazdaság más ágazataiban (ipari, kereskedelmi, pénzügyi) dolgozik. A 2011-ben adatot szolgáltató pedagógiai végzettségűek között relatíve több a munkanélküli, mint a 2010-es válaszadók körében. (Vö. 52; 54. sz. ábra). Míg korábban a válaszadók 5 százalék-a, addig 2011-ben 8 százaléka volt munkanélküli. A munkahellyel nem rendelkezők aránya (nem feltétlenül munkanélküli !!) az inaktívak és háztartásbeliek számával együtt ennél 1-2 százalékkal több (52-54. sz. ábra)

8% 1%

78%

Alkalmazott

Önfoglalkoztató

Vállalkozó

Munkanélküli

Nappali tagozaton tanuló diák

GYES-en, GYED-en (GYET-en) van

Háztartásbeli, egyéb inaktív (eltartott)

54. ábra Pedagógiai jellegű végzettséggel a munkaerőpiacon (Forrás DPR 2011-es adatok)

Az összes adatszolgáltató (N=1457 fő) viszonylatában a munkahellyel nem rendelkező (munkanélküli, háztartásbeli vagy inaktív) diplomások (55. sz.

343

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

ábra) aránya két év átlagában 8 százalék körüli, ami még így is alatta marad az országos rátának.17

740 720

34 83

700 680 660

nem dolgozik dolgozik

55. ábraA munkahellyel rendelkező és nem rendelkező diplomások aránya (Forrás DPR 2010 és 2011-es adatgyűjtés)

689

640

651

620 600 2010. évi adatgyűjtés

2011. évi adatgyűjtés

A KSH közzétett adatait tekintve a munkanélküli rátában 2010 és 2011 első féléve között Magyarországon jelentős eltérés nem mutatkozott. A 2011. évi első félévi arány 11,19 százalék (KSH, 2011). Az elemzésbe vont DPR-2011 minta válaszadói (795 fő) között ez mindössze 8 százalék, de az előző évi adathoz (5 százalék) képest határozott növekedés figyelhető meg. Ezzel szemben a neveléstudományi képzések végzettjeinek aránya két év átlagában 7,5 százalékon stagnál. Felvetődik a kérdés, vajon mennyire elégedettek végzettjeink választott pályájukkal, munkahelyükkel. Ennek meg-válaszolásához mindenekelőtt tudnunk kell, azon a területen dolgoznak-e, amire a képzés során felkészültek.

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

190 97

2011. évi adatgyűjtés 2010. évi adatgyűjtés

216 121 oktatási vagy egyéb humán területen dolgozik

nem oktatási vagy humán területen dolgozik

56. ábra Pedagógiai végzettségűek aránya az oktatási vagy humán szférában (Forrás DPR 2010 és 2011-es adatgyűjtés)

A 2010-ben, a neveléstudományi jellegű képzésben végzett adatszolgáltatók közül mindössze 216 fő (64 százalék) dolgozott oktatási területen, 2011-ben ez az arány 190 fő (66 százalék). Két év átlagában tehát a pedagógiai képzettséggel rendelkezőknek csak mintegy 65 17

Meg kell továbbá jegyezni, hogy a DPR két adatgyűjtése ezen a ponton lényegesen eltérő kérdéseket alkalmaz,, így az adatok összehasonlítása során levont következtetések torzíthatnak.

344

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

százaléka dolgozik a képesítésének megfelelő munkakörben. A hiányzó 35 százalék pályaelhagyónak tekinthető, akikről a kutatásból tudjuk, hogy a gazdaság legkülönfélébb ágazataiban, így a feldolgozóiparban, kereskedelemben és a közigazgatásban dolgoznak. Annak okát, hogy miért választották azt a területet, ahol dolgoznak, jelen kutatásban nem tudjuk vizsgálni, de a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi adatok tükrében valószínűsíthetjük, hogy legtöbben a jobb megélhetés reményében cselekedtek így. Általános tapasztalat, hogy a pedagógusképző intézmények környezetében telítettebb az oktatási munkaerőpiac, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a munkahely érdekében történő belső migráció ma még hazánkban nem annyira jellemző, mint némely külföldi országban, főként Nyugat- Európában vagy az USA-ban. (Ladányi, 2008) A pályaelhagyás okainak feltárása rendkívül összetett társadalmi, szakmai és egyéni magyarázatokat igényelne. A jelenség dinamizmusának növekedése belátható időn belül akár világméretű pedagógushiányt is eredményezhet, figyelmeztetnek a különféle nemzetközi kutatásokat irányító szervezetek. (OECD, EURYDICE) Mihály Ildikó (2010) nemzetközi kutatásokra hivatkozva megállapítja, hogy a pályaelhagyás leginkább a pályakezdőkre illetve az 50 év felettiekre jellemző.18 Összehasonlításként brit adatot említ, mely szerint a pályaelhagyók aránya az Egyesült Királyságban -a vizsgált évben- elérte a 18,6 százalékot. Hazai statisztikai adatok szerint, az óvodapedagógusoknak és tanítóknak 60 százaléka, a tanároknak 40 százaléka marad a választott pályán. (Kárpáti, 2008) A 2010-es, pedagógiai végzettségű válaszadók több mint harmada nem oktatási területen dolgozik. Nekik főként a közigazgatás, kereskedelem, szállítás, szálláshely-közvetítés vagy a pénzügy jelenti a megélhetést. 136an azonban (33százalék) az „egyéb” máshova nem sorolható területeket

E helyütt csak emlékeztetünk arra, hogy válaszadóink 2007-ben és 2008-ban végeztek, tehát zömében pályakezdők. A jelenség igazolására pedig összevethetjük a 7.sz. ábra adatait, és elemezhetjük a nem oktatási területen dolgozó pedagógiai végzettséggel rendelkezők számát a 10. és11. sz. ábrák segítségével.

345

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

nevezték meg. Ezek között a média, biztosítás, rendvédelem és a kulturális szféra fordul elő leggyakrabban. (57. sz. ábra)

Egyéb 33%

Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás 2%

Feldolgozóipar 5%

Villamos-energia-, gáz-, gőz-, vízellátás 1%

Építőipar 2% Kereskedelem, javítás 15%

Közigazgatás-védelem; kötelező TB 18%

Szállítás, raktáro-zás 9% Ingatlan-ügyek, gazdasági szolgáltatás 1%

Pénzügyi közvetítés 7%

Szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás 7%

57. ábra Nem oktatási vagy humán területen munkát vállaló pedagógiai végzettséggel rendelkezők (Forrás DPR 2010-es adatgyűjtés)

A 2011-es adatgyűjtésben résztvevő pedagógiai végzettségűeknek szintén mintegy harmada vállalt munkát „nem oktatási vagy humán” területen.. Közülük legtöbben a közigazgatásban, a kereskedelemben, a feldolgozóiparban vagy adminisztratív munkakörben helyezkedtek el. A válaszadók közel harmada (27százalék) egyéb, máshova nem sorolható területeket jelölt meg (Ld. 58. sz. ábra). A jelölésekben dominál a kommunikáció, média, marketing, az idegenforgalom, államigazgatás illetve a pénzügy, számviteli szolgáltatás.

346

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat 1%

Feldolgozóipar 10%

Építőipar 5%

Kereskedelem, gépjárműjavítás 11%

egyéb 27%

Közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítá s 16% Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység 8%

Információ, kommunikáció 5%

Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység 4%

Pénzügyi, biztosítási tevékenység 7%

Szállítás, raktározás 4%

Szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás 2%

58. ábra Nem oktatási vagy humán területen munkát vállaló pedagógiai végzettséggel rendelkezők (Forrás DPR 2011-es adatgyűjtés)

Összességében megállapítható, hogy a neveléstudományi jellegű képzések tartalmai a gazdaságnak megannyi ágazatában sikerrel kamatoztathatók ugyan, de a tömeges pályaelhagyás hazánkban is egyre sürgetőbbé teszi a pedagógusok élet és munkakörülményeinek tudatos átalakítását. A 2010-ben napvilágot látott „Pedagógus életpálya modell”(NEFMI 2010) tervezete szerint a beavatkozás több ponton, így a szakmai minősítési, a továbbképzési és az illetményrendszerben fog megtörténni. A tervezet nem hagyja érintetlenül a képzésbe kerülők kiválasztásának eddigi gyakorlatát sem. A képzésbe kerülők kiválasztásánál a dokumentum a szakmai elkötelezettségre helyezi a hangsúlyt. Hogy ezután a társadalom képes lesz-e biztosítani a pálya megtartó erejét, ez napjainkban még nem látható, sejthető viszont, hogy a pályán levők elégedettsége ennek egyik záloga.

347

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Néhány pálya- elégedettségi mutató A következőkben a pedagógiai végzettséggel rendelkezők pályaelégedettségét vizsgáljuk hat különböző szempont szerint, amelyek segítségével elégedettségük vagy elégedettségük mértékéről illetve okairól is tájékozódhatunk. Elemzésre kerül a munka szakmai, tartalmi része, az előmenetel, karrierépítés lehetőségei, a szakmai presztízs, a jövedelem és juttatások, a munkavégzés személyi és tárgyi körülményei, továbbá az általános pálya- elégedettség. Mivel azonban a rendelkezésre álló adatok gyűjtése két naptári év viszonylatában két különböző eszközzel történt, az átfedések csak a skálák két végpontján (teljes elégedettség- teljes elégedetlenség) támaszthatók alá megbízható adatokkal, az árnyalt különbségek (fokozatok) kimutatása a kétévi minták között nem lehetséges. A munka szakmai, tartalmi része A pálya szakmai, tartalmi része a munkavégzés iránti beállítódásnak legerőteljesebben ható tényezője. Ez az, amire a képzés során a pályát választók felkészülnek, és ez az, amire a képző intézmények felkészíthetik a hallgatókat. Minden más impulzus csak később, a munkába lépés után fejti ki hatását. A pedagógus végzettségűek véleményeit kommentáló hazai szakírók arra hívják fel a figyelmet, hogy az érintettek szakmai elégedettsége egyáltalán nem általános. (Gáspár és Holecz, 2005; Nagy, 2004; Kárpáti 2008; Chrappán, 2010) A Diplomás Kutatás 2010 adatai szerint a vizsgált 740 főből álló minta válaszai alapján bizonyítást nyert, hogy „a szakmai tartalommal való elégedettség a pályaelégedettség messzemenően legpozitívabban és egyöntetűen megítélt része, a válaszadók 74,4 százaléka nagymértékben vagy teljesen elégedett és csak mindössze 5,4 százalék elégedetlen”. (Chrappán, 2010, 270. o.) A NYME 2010-es teljes mintájának (N=821fő) 87 százalék-a elégedett a választott pálya szakmai tartalmi jellemzőivel és 13 százalék nem. A pedagógus végzettségűekre szűkített minta (N=323fő) elégedettsége ezzel megegyező, szintén 87 százalék. A 2011-es adatok jelen elemzésében, a teljes minta (N=647fő) 81 százaléka elégedett és 19 százalék nem elégedett, a részmintát képező pedagógus végzettségűek (N=283fő) 84 százaléka elégedett és 16 százalék nem. A vizsgált két év viszonylatában

348

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

az elégedettség mutatója a pedagógus végzettségű diplomások között enyhe (3 százalékpont) csökkenést jelez. A teljes mértékű elégedetlenségtől a teljes mértékű elégedettségig meghúzódó fokozatokat illusztrálja a 59. sz. ábra, amelyből kitűnik, hogy a korábbi (2010) közepes fokozatnak nincs tárgy évi megfelelője, ami a DPR adatgyűjtés eszközének változásával indokolható. 60 50 40

59. ábra A pedagógiai végzettségűek elégedettsége pályájuk szakmai, tartalmi részével (Forrás DPR 2010-es 2011-es adatgyűjtés)

30 20 10

egyáltalán nem elégedett (%)

4,00

3,00

3) 28 23) 3 N= 1( (N= 10 20

2,00

1 20

teljes mértékben elégedett (%)

Egy a kilencvenes években, (1996-97) végzett hazai, reprezentatív kutatás adataiból tudjuk, hogy a pedagógusok 88,5 százaléka nagyon, 11,1 százalékuk közepesen kedveli választott hivatását, és a 2411 főből álló teljes mintában mindössze tízen nyilatkoztak úgy, hogy nem túlságosan kedvelik azt. Az elégedetlenség okaiként elsősorban az erkölcsi és anyagi megbecsültség hiányát említették a megkérdezettek. (Nagy, 1998) Karrierépítés és szakmai presztízs Amennyiben elfogadható, hogy az erkölcsi megbecsülés maga az érvényesülés, a mások általi elismertség, akkor ez a természetes emberi igény szorosan összefügg a karrierépítéssel, a szakmai előmenetellel. A NYME 2010-es adatközlői (N= 818 fő) 68 százalékban (558 fő) elégedettek szakmai előmeneteli lehetőségeikkel. A pedagógusokra szűkített minta (N= 339fő) átlagos elégedettsége (60. sz. ábra) viszont mindössze 62 százalék. Teljes mértékű elégedettségről 45 fő (13 százalék) számolt be, és 73 fő (22 százalék) jelezte ennek szöges ellentétét.

349

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Egy évvel később, 649 válaszadó diplomásnak 63 százaléka (406 fő) volt elégedett pályája előmeneteli 120 rendszerével (v.ö. 59100 60. ábra). A 80 pedagógus 60 40 végzettségűek közül 20 azonban (N= 284 fő) 0 csak 21 százalék egyáltalán 4,00 nem vallotta magát teljesen 3,00 elégedett 2,00 elégedettnek és 13 teljes mértékben százalék egyáltalán 2011-es adatok (N= 284) 2010-es adatok (N= 339) elégedett nem. 60. ábra A pedagógiai végzettségűek elégedettsége szakmai előmenetelével (Forrás DPR 2010-es 2011-es adatgyűjtés)

A pedagógus szakma presztízse az utolsó évtizedekben az érintettek, és több kutató egybehangzó véleménye szerint is lényegesen romlott, és nemcsak hazánkban. Rhodes, Nevill és Allan (2004), Thornton és munkatársai (2002) vizsgálatát ismertetve írja, hogy a pedagógusképzés hallgatóinak választott pályájukkal szembeni aggályait az alacsony fizetés, a megterhelő munkavégzés, a szakmáról a médiában sugárzott kép, a tanórák magas száma, az adminisztratív terhek és a stressz okozzák. Valószínűsíik, hogy az alacsony státusz, a motivációhiány és a gyakorló szakemberek megtartásának egyre nehezedő társadalmi feladata is riasztóan hat az amúgy a pályára lépést fontolgató hallgatókra. A kutatók, (Rhodes, Nevill és Allan, 2004) fókuszcsoportos vizsgálattal találták meg a határozott elégedettség illetve elégedettség faktorait. A fókuszcsoport tagjai rámutattak az iskolai szervezeti értékek, a szervezeti légkör, a vezetési folyamatok, a tanítás és tanulás és az önmegvalósítással kapcsolatos nehézségekre. Az információk birtokában a vizsgálatot végzők 40 tényező (5 fokú Likert -skálán történő) osztályozását kérték 368 gyakorló pedagógustól, akiket a pályán eltöltött éveik száma szerint kategorizáltak. Az adatok elemzésével megállapítást nyert, hogy a válaszadók elégedetlensége elsősorban a különféle értékelési

350

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

mechanizmusok iskolán belüli megvalósíthatóságának hiányából (100 százalék), a teljesítmény-kényszerből (98 százalék), a társadalomnak a tanárok iránti megítéléséből (97 százalék), a munka nehézségéből és az adminisztratív feladatok mennyiségéből (96 százalék) fakad. (U.o.78. o.) A NYME diplomás hallgatóinak (2010. évi adatok, N=817) 12 százaléka (100 fő) határozottan elégedetlen volt hivatásának szakmai presztízsével, miközben 16 százalék teljes mértékig elégedett azzal. A 2011-ben válaszadók (N= 647) 21 százaléka elégedett teljes mértékben, és 11 százalékuk mond ennek ellent. Úgy tűnik, hogy a diplomások elégedettsége e téren fokozódik, míg az elégedetlenek száma stagnál. 120 100 80 60 40 20 0 teljes mértékben elégedett

2,00

3,00

4,00

=3 (N 10 3) 2 0 = 28 1( N 01

) 38

61. ábra A pedagógiai végzettségűek elégedettsége a választott szakmai presztízsével (Forrás DPR 2010-es 2011-es adatgyűjtés)

egyáltalán nem elégedett

A pedagógiai végzettségűeknek 2010-ben (N= 338) 12 százaléka (42 fő) teljesen elégedett volt pályája presztízsével, 17 százalék (57 fő) viszont egyáltalán nem. 2011-ben, (N= 283) a pálya megítélésével elégedetlenek száma alacsonyabb 12 százalék (33fő) a határozottan elégedettek száma viszont emelkedett (56 fő 20 százalék). (61.sz.ábra) Statisztikai úton bizonyítható, hogy a két mintában (2010 és 2011) a pedagógus végzettségűek két szélsőértékének (határozott elégedetlenség; határozott elégedettség) átlaga lényegesen nem tér el egymástól. A teljes elégedetlenség (s2010= 4,48; s2011=2,81 t(52)= 0,500, p=0,619). A határozott elégedettség viszont (s2010=2,58; s2011=4,10 t(52)=-1,020, p=0,312). A 2010-ben nyilatkozó pedagógus végzettségűek elégedetlensége (5 fokú skálán) 1,90 a 2011-ben adatszolgáltatóké (4 fokú skálán) 1,37. A

351

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

korábban véleményt mondó pedagógus végzettségűek elégedettsége (5 fokú skálán) 1,40, a későbbi adatszolgáltatóké (4 fokú skálán) 2,33. A Tteszt eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a két egymást követő évben adatot szolgáltató részminták átlagai között szignifikáns különbség nincs, a pedagógus végzettségűek véleménykülönbségeiben tehát a véletlen szerepe jelentős. Jövedelem, juttatások A jövedelemmel és juttatásokkal kapcsolatos attitűdök vonatkozásában nincsenek és nem is lehetnek túlságosan pozitív elvárásaink a véleménynyilvánítókkal szemben, hiszen az elégedetlenség a gazdaság minden szférájában általános, miért éppen a pedagógus végzettségűek lennének kivételek ez alól. Különösen, ha más országokban sem kedvezőbb a helyzet. Az OECD 2011.márciusban közzétett 2008-as adatai szerint a magyar pedagógusok éves keresete USD-ben számolva 3 tagállam közül a 32. helyen van. A felsorolt országok közül csupán Észtország, Lengyelország és Indonézia pedagógusai keresnek kevesebbet.(OECD, 2011) A munkavégzés jellemzőinek (óraszámok, tanuló-tanár arányok stb.) összehasonlítása e helyütt nem aktuális, de a következtetések levonása előtt semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül. Hazánkban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete a közszférában (2010) 138 481 Ft és 131 627 Ft között volt. (KSH, 2011) A 2010 -ben és 2011-ben adatszolgáltató, NYME-n végzett diplomások „nem pedagógus” részmintájának (N= 934) havi átlagos nettó (adózás utáni) keresete 115.259 Ft. Ez az összeg magában foglalja mindazoknak a fizetéseit, akik a közszférában, a versenyszférában vagy akár a magáncégeknél dolgoznak. Adatszolgáltatóink tehát az országos átlag alatti nettó keresetekkel rendelkeznek. A pedagógiai előtanulmányokat folytatottak kétévi részmintájában (N=617) ez 115.516 Ft, ami az egyéb diplomások keresetétől lényegesen nem különbözik. (Ez utóbbit szemlélteti a 62. sz. ábra.) Az 51-100 ezer Ft havi keresettel rendelkezők között tapasztalható lényeges eltérés nagy valószínűséggel, az életkorral és az abból következő GYES-GYED jogosultsággal magyarázható. Ezen a ponton érdemes újra egy pillantást vetni a 56. sz. ábrára, amely a nem oktatási területen dolgozó, de pedagógiai végzettséggel rendelkezők arányait illusztrálja, ami a két év

352

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

átlagában nézve, 35 százalék. Dacára annak, hogy a válaszadók több mint harmada nem oktatási területen dolgozik, jövedelmi viszonyaik azonban ettől nem térnek el. Levonható tehát az a következtetés, hogy a diplomások anyagi elismertsége nemcsak az oktatás területén, hanem a gazdaság más szféráiban is javításra szorul, jól lehet, az elégedetlenség átlagos mértéke 56 százalék, ami minden második válaszadó elégedetlenségét fejezi ki. 180 180 160 140 103

120 N

109 107

100 80 60

62. ábra A pedagógiai végzettségűek jövedelemviszonyai (Forrás DPR 2010-es 2011-es adatgyűjtés)

40 20

17 5 5

9 3

0 6

0 0-50e 51-100e

101150e

151200e

201250e

251300e

301-

Kereset-kategóriák 2010-es adatgyűjtés (N= 365)

2011-es adatgyűjtés (N= 252)

Látható, hogy a válaszadók több mint kétharmada 100 ezer forint körüli nettő havi keresettel rendelkezik. Visszautalunk arra, hogy életkori megoszlásuk szerint mindkét adatgyűjtésben jobbára pályakezdők nyilatkoztak. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a két részminta fizetési kategóriája között nincs jelentős eltérés, és hogy a jövedelemmel való elégedettség sem változott szignifikánsan a két adatgyűjtés között, (v.ö. 62. sz. ábra) 120 100 80 60 40 20 0 teljes mértékben elégedett

2,00

2011-es adatok (N= 253)

3,00

4,00 egyáltalán nem elégedett

2010-es adatok (N= 342)

63. ábra A pedagógiai végzettségűek elégedettsége jövedelmükkel (Forrás DPR 2010-es 2011-es adatgyűjtés)

353

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Amennyiben a bemutatott elégedettségi jellemzőkhöz (63. sz. ábra) hozzárendeljük az országos statisztikai adatokat, a párhuzamok könnyűszerrel felfedezhetők. „2011 első hét hónapjában a bruttó átlagkereset – a számviteli nyilvántartások alapján – 211 200 forint volt, ami 4,0százalék-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az átlagos havi nettó kereset 140 100 forintot tett ki, 5,5százalék- kal többet, mint a 2010. január–júliusi. A versenyszférában 143 300 forint, a költségvetésben 133 900 forint, míg a nonprofit szférában 124 900 forint volt a kézhez kapott bér átlagos összege. A versenyszférában és a nonprofit szférában 7,5 százalék körüli növekedés következett be, a költségvetés területén ugyanakkor alig változtak a nettó keresetek.”(KSH, 2011, 15. o.) Azt már láttuk, hogy csupán minden második diplomás elégedett a jövedelmével, de vajon tesznek-e, és ha igen, milyen erőfeszítéseket a pedagógusok saját anyagi előmenetelükért? Vállalnak-e újabb és újabb továbbképzéseket? Milyen motívumok alapján döntenek a tanulás mellett, és mennyire elégedettek a rendelkezésükre álló tanulási lehetőségekkel? Az utolsó két tanévben (2010/11; 2011/12) az NYME- SEK (Nyugatmagyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) tanári mesterképzésben résztvevő, korábbi pedagógus szakképzettséggel rendelkező (N= 260) hallgatóit kérdeztük arról, hogy mi motiválja őket munka melletti tanulásra, milyen tanfolyamokat preferálnak, és milyen forrásból tudják finanszírozni továbbképzéseiket. Nagy Mária (2004. 387.o.) szerint ugyanis a továbbtanulási szándék mögött nemcsak szakmai igényesség, hanem egy másik karrier építésének esetlegessége is meghúzódhat.A kutatásba bevont pedagógusok véleményeiből megtudtuk, hogy elsősorban a rövid újabb szakot adó képzés ideig (30-60 óra) tartó 19% rövid időtartamú tanfolyamokat választják képzés (64. sz. ábra) amennyiben (30-60 óra) 41% azok tartalmát hasznosnak ítélik és a költségei sem magasabb hárulnak rájuk. végzettséget adó jobb előmenetelre lehetőséget adó képzés 12%

képzés 28%

64. ábra A pedagógusok tanulási motívumai

354

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Fontos szempont továbbá, hogy a tanfolyam anyagi előnnyel is járjon, és lehetőleg helyben, vagy a lakóhelyhez közel szervezzék. A válaszadók több mint fele (60 százalék) kedveli a rövid idejű és az újabb szakot adó képzéseket (!!!), noha tudjuk, hogy ezek nem jelentenek feltétlen esélyt magasabb pozíció betöltésére, sokkal inkább a szakmai kompetenciák szélesítése a céljuk. A többiek (40 százalék) inkább a magasabb végzettséget adó vagy a jobb előmenetel esélyeivel kecsegtető kurzusok iránt érdeklődnek. Csak emlékeztetünk arra, hogy a nagyobb mintán végzett elemzés (63. ábra) hasonló következtetésre vezetett, amikor láthatóvá vált, hogy 595 pedagógiai végzettséggel rendelkező diplomás elégedettsége munkája anyagi elismertségével hozzávetőlegesen 56 százalék volt. A külső tanulási motívumok, mint például az anyagi előmenetel vagy kötelező részvétel a választások több mint harmadában (39,8 százalék), a saját érdeklődés, illetőleg a szakmai kompetenciák elmélyítésének igénye a válaszok kétharmadában (60,2 százalék) szerepel. A befejezett képzések szakmai színvonala, a gyakorlatban történő hasznosíthatósága terén megoszlanak a vélemények. A válaszadók úgy látják, több a hasznos és nagyon hasznos, mint az átlagos vagy a gyakorlatban alig használható képzés a palettán. (65. sz. ábra) nagyon hasznos

100 80 60 egyáltalán nem használható

hasznos

20 0

alig használható

nagyon magas színvonalú alacsony színvonalú

65. ábra A pedagógusok véleménye az általuk utoljára befejezett továbbképzésről

átlagos

magas színvonalú gyenge

átlagos

Alacsony vagy gyenge minőségű tanfolyamról a kutatásban alig érkezett információ, viszont a megkérdezettek (N= 260) szerint a nagyon magas

355

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

tanfolyami színvonal nem feltétlenül társul a jól használhatósággal. A tanfolyamok színvonala és gyakorlati haszna között a megkérdezettek véleményei alapján, statisztikai módszerrel összefüggést nem tudtunk kimutatni, (X2 = 2,960 szf.16 p>99) viszont a mindennapi munkában átlagosan vagy jól hasznosítható tanfolyamokról válaszadóink úgy vélekednek, hogy azok mindenképpen magas színvonalúak. Arra a felvetésre, hogy milyen jellegű továbbképzésekre tartanának igényt, rendkívül sokféle ötlet érkezett. Ezeket rangsorolva, körvonalazódik, mit tehet egy pedagógusképző intézet, az érdeklődők széles körének kíván tanulási lehetőséget nyújtani. Amint az a következő diagramon is látszik, legélénkebb érdeklődés a szakirányú (szaktárgy/ak/nak) megfelelő tartalmú tanfolyamok iránt mutatkozik. Ezt követeik az oktatási és nevelési tevékenységet támogató, majd a vezetőképzés, a szabadidő szervezést illetőleg a mentálhigiénés fejlesztést elősegítő kurzusok.

30 25

20 15 10

pályázatírást segítő tanfolyamok hatékony kommunikáció, kapcsolattartás nehezen kezelhetőség problémáját segítő oktatásmódszertani tartalmú (projekt, saját szakirányának megfelelő tartalmú

vezetőképzés

5 szabadidős tevékenységek, programszervezés mentálhigiénés prevenció

66. ábra A pedagógusok elvárásai a továbbképzések tartalmával kapcsolatban

9 6

Látjuk, (66.sz.ábra) hogy legtöbben szakirányuknak megfelelő tartalmú (26 százalék), legkevesebben viszont szabadidős tevékenységek szervezéséhez kötődő tartalmú képzést választanának (5 százalék). Vélhető, hogy a szakirányultság iránti tanulási igényt a mesterképzések nagy száma 1-2 éven belül kielégíti, a továbbképzéseknek tehát a módszertani kínálatot szükséges erősíteniük.

356

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

új szakot adó képzés 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5

rövid tanfolyam

magasabb végzettséget adó képzés

szakvizsgás képzés ha a továbbképzések tartalma a gyakorlatban jobban használható lenne ha helyben vagy közelben szerveződne ha a költségeket nem önerőből kellene finanszírozni ha a továbbképzések előadói érdekesebb előadásokat tartanának ha a továbbképzés ideje nem esne egybe a munkaidővel ha a továbbképzés munkaidőben lenne ha a továbbképzések előadói változatosabb módszereket alkalmaznának ha a képzés elvégzése anyagi előnnyel járna ha a tantestületből többen is részt vennének

67. ábra Pedagógusok véleménye az ideális továbbképzésről

Sem a tanulásra fordítható szabadidő mértéke, sem az előadások várható érdekessége, az előadók oktatási módszerei vagy a képzés végén előírt teljesítmény nem dominál a választásban olyan súllyal, mint az előzőkben említett szakmai előmenetel, anyagi előny vagy a gyakorlati alkalmazás lehetősége.(67. sz. ábra) A munkavégzés személyi és tárgyi feltételei A munka személyi feltételei (elégedettség a vezetőkkel, 140 munkatársakkal) legalább annyira 120 100 meghatározói a pálya iránti 80 elkötelezettségnek, mint a 60 40 megélhetés körülményei. Ehhez a 20 vizsgálatához ismét a DPR-ben 0 teljes regisztrált két minta (2010 és mértékben 2,00 3,00 elégedett 4,00 2011) véleményeit vetjük össze. egyáltalán nem (68. sz. ábra) elégedett 2011-es adatok (N= 282)

2010-es adatok (N= 342)

68. ábra A pedagógiai végzettségűek elégedettsége munkahelyük személyi körülményeivel (Forrás DPR 2010-es 2011-es adatgyűjtés)

357

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

A diagramon látjuk, hogy a munkahely humán jellemzőivel teljes mértékben, illetve majdnem teljesen elégedettek száma a két év viszonylatában emelkedést mutat (68. sz. ábra), míg az egyáltalán nem, vagy alig elégedettek száma csökkent. Szabályszerűségről természetesen nem beszélhetünk, azt azonban tényként állapíthatjuk meg, hogy a pedagógusok elégedettebbek a munkahely humán jellemzőivel, mint jövedelmükkel. A jövedelemmel elégedettség (63. sz. ábra) mértéke átlagosan 56 százalék, a személyi körülmények pozitív megítélése ezt jóval meghaladja, 71,5 százalék. A két adatgyűjtés között is van némi differencia, hiszen a 2010-ben részmintába került pedagógus végzettségűek (N= 342) átlagosan elégedetlenebbek voltak munkahelyük személyi feltételeivel (70 százalék), mint a 2011-ben adatot szolgáltatók (N= 282), akiknek átlagos elégedettsége 73 százalék. Ezzel szemben a nem pedagógus végzettségűek (N=841) kétévi átlagos elégedettsége a humán munkahelyi jellemzőkkel 73 százalék. A munkavégzés tárgyi feltételei, más szóval infrastrukturális jellemzői a humán jellemzőkkel együtt tovább erősíthetik a munkahelyhez kötődést. Nincsenek megbízható adatok arra vonatkozólag, hogy a tárgyi feltételeknek mekkora a szerepe a pálya elhagyásában, de feltételezhető, hogy a vizsgált tényezők (szakmai jellemzők, jövedelem, személyi és tárgyi körülmények) együttes hatása jelenti egy pálya megtartó erejét. Az OECD 2005-ös összefoglalója szerint, (OECD, 2005 ) ami 2002 és 2004 között zajló vizsgálatokon alapszik, a pedagógusok leginkább pályakezdő éveikben hagyják el a választott pályát, és ennek okaiként a munka- terheket, a szegényes munkakörülményeket és a munkahelyi stresszt említik. A pályaelhagyás következtében az általános iskolai tanároknak mintegy 25 százaléka a középiskolai tanároknak pedig harmada ötven év feletti. „Hazánkban az óvónők es tanítók 60 százaléka, a tanárok 40 százaléka marad a pályán…” (Kárpáti, 2008. 205. o. hiv. Polónyi, 2004) A munkafeltételek javítása érthetően nemcsak az oktatás hatékonyságának fokozása, de a pedagóguspálya megtartó erejének növelése érdekében is elodázhatatlan. A DPR- ben adatot szolgáltató (2010 és 2011), és a NYME- n pedagógiai tanulmányokat folytatott diplomások (N= 622) átlagos elégedettsége munkahelyük tárgyi feltételeivel 69 százalékos. Ezzel

358

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

szemben, a nem pedagógus végzettségűek (N= 842) elégedettsége 76 százalékos. ( 69. sz. ábra) 140 120 100

69. ábra A pedagógiai végzettségűek elégedettsége munkahelyük tárgyi körülményeivel (Forrás DPR 2010-es 2011-es adatgyűjtés)

80 60 40 20 0 teljes mértékben

2,00

3,00

2011-es adatgyűjtés (N= 280)

4,00

egyáltalán nem

2010-es adatgyűjtés (N= 342)

A statisztikai összefüggés-vizsgálat (T-próba) eredménye alapján állíthatjuk, hogy a mintában (N= 1464) a munkahelyi infrastruktúrával való elégedettség illetve elégedetlenségbeli véleménykülönbségek nem szignifikánsak, azokat a szakterület nem befolyásolja. (Snem_ ped.= 3,3; Sped= 3,4; T = 0,966 szf:1462 0,9> t >0,8; p< 0,05)

Összegzés Megvizsgáltuk a pedagógusok és a pedagógiai végzettséggel rendelkező diplomások tanulási hajlandóságát, motívumait és munkahelyi elégedettségét, és tettünk néhány összehasonlítást egyéb diplomás csoportokkal is. Az elemzés tanúságai szerint: o A NYME kétévi DPR adatszolgáltatóinak, mintegy harmada pedagógiai végzettségű, és jogilag pályakezdő, ezért a szakmával illetve a pályával kapcsolatban adott válaszaikat nem 19 általánosíthatjuk. o A vizsgált időszakban DPR adatokat szolgáltató pedagógus végzettségűek között legnépszerűbb a szociálpedagógia szak volt, de a

Ellentétben a pedagógusok továbbképzési igényeit vizsgáló tanszéki kutatás adataival, amelyek a válaszadók többéves/évtizedes szakmai gyakorlatáról árulkodtak.

359

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

o o

szak népszerűsége és annak munkaerő piaci előnyei jelen kutatásból nem egyértelműsíthetők. Pedagógiai végzettségű diplomásainknak csak töredéke (2/3) dolgozik oktatási vagy azzal összefüggő humán területeken, közöttük a munkanélküliek aránya az országos átlagnál alacsonyabb. (5-8 százalék) Munkája szakmai tartalmi részével a válaszadók 80-90 százaléka elégedett, míg az előmenetel lehetőségeivel csupán 10-20 százalék. A pálya presztízsével a válaszadó pedagógus végzettségűeknek csak tizede elégedett maximálisan, és ez az arány szignifikánsan nem tér el egyéb, a NYME-n végzett diplomások véleményeitől. A jövedelemi viszonyok tekintetében - a várakozással ellentétbennincs jelentős eltérés a diplomások különböző csoportjai között (pedagógiai vagy nem pedagógiai végzettség), de ennek egyik oka lehet az a tény, hogy a pedagógus képzés tartalmai rendkívül jól konvertálhatók a gazdaság más ágazataiban, ezért a végzettek mintegy harmada elhagyja a választott pályát. A fizetéssel elégedettek aránya a mintában, valószínűleg éppen a fentiek miatt, 50-60 százalékos. A mesterképzésre járó pedagógusok tanulási hajlandósága relatíve magas, ami akár a jogszabályok okozta tanulási kényszernek is köszönhető, ám több mint harmaduk (40 százalék) első helyen az előrelépést említi, mint legfontosabb tanulási motívum. A véleményeik alapján tudjuk, hogy a továbbképzések színvonala és gyakorlati hasznosíthatósága nem feltétlenül korrelál egymással. A pedagógus végzettségűek rövid időtartamú és anyagi előnyökkel járó képzéseket részesítenek előnyben leginkább, amennyiben nekik nem kell anyagi áldozatot hozniuk a tanulás érdekében. A munkahely személyi feltételeivel a pedagógus végzettségűek 70-75 százaléka elégedett, és körülbelül ugyanannyian (69 százalék) kifogásolják a tárgyi környezet hiányosságait, ellentétben a más jellegű képzésekben abszolváltakkal, akiknek elégedettsége e területen 76 százalékos, de a két csoport között a munkavégzési terület által meghatározott, szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni.

360

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Felhasznált irodalom 1.

3. 4. 5.

7. 8. 9. 10.

11. 12. 13. 14. 15. 16.

17. 18. 19.

Chrappán Magdolna(2010): Pályaelégedettség és karriertervek a pedagógus képzettségű hallgatók körében In. Diplomás kutatás A végzettek munkaerő-piaci helyzete képzési területek szerint http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/DPR/dprfuzet4/Pages267_286_Chrappan.pdf EURYDICE (2003) Key Topics in Education in Europe. Volume 3. The teaching profession in Europe:profile, trends and concerns. Report III: Working conditions and pay. Brussels: Eurydice. Falus Iván (2004): A pedagógussá válás folyamata, Educatio 2004/3. 359-374. FELVÉTELI INFORMÁCIÓS KÖZPONT http://www.felvi.hu/diploman_tul Gáspár Mihály, HOLECZ Anita (2005): Pályaszocializáció és személyiségvonások a pedagóguspálya szempontjából In: Pedagógusképzés. 2. szám 23-41. Kárpáti Andrea (2008): Tanárképzés, továbbképzés In. Fazekas Fazekas Károly, Köllô János, VargaJúlia szerk: Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, 193- 215. KSH (2011): Gyorstájékoztató, Közzététel: 2011. szeptember 16. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/let/let21107.pdf KSH (2011): A KSH jelenti, gazdaság és társadalom 2011/7. 15. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel21107.pdf KSH (2011): Gyorstájékoztató, Közzététel: 2011. augusztus 29. Sorszám: 153 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/let/let21107.pdf Ladányi János (2008) Belső migrációs tendenciák Magyarországon a piacgazdasági átmenet időszakában = Migration in Hungary during Market transition. Project Report. OTKA . Liskó Ilona (2004): A pedagógus-továbbképzés hatékonysága. Educatio, 13. évf. 3. sz. 391–405. Mihály Ildikó (2010): Pedagógusok pályaelhagyása SZAKKÉPZÉSI SZEMLE XXVI. ÉVFOLYAM 2010/1. 105-110. Nagy Mária (1998): A tanári pálya választása. In: Educatio, 3. 527–542 Nagy Mária (2004): Pályakezdés, mint a pedagógusképzés középső fázisa. In: Educatio, 3. 375– 390. NEFMI (2010): A pedagógusok életpálya- modellje (Törvénykoncepció) www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/pedag-eletpalya-modell OECD (2011): Teachers' salaries Annual statutory salaries in public institutions, minimum training,year 2008 http://www.oecd-ilibrary.org/education/teacherssalaries_teachsal-table-1-1-en OECD (2005): TEACHERS MATTER: ATTRACTING, DEVELOPING and RETAINING EFFECTIVE TEACHERS OECD 2005,5. Polonyi István (2004): Pedagoguskepzes — oktatas-gazdasagtani megkozelitesben. Educatio, 13. evf.3. sz.343–359. Rhodes, Christopher NEVILL, Alan and ALLAN, Jo (2004): Valuing and supporting teachers A survey of teacher satisfaction, dissatisfaction, morale and retention in an English local education authority In. Research in Education No. 7. 67-80.

361

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

20. Scheerens, Jaap (2010), University of Twente Teachers’ Professional Development Europe in international comparison European Union, 2010 Printed in Belgium http://ec.europa.eu/education/schooleducation/doc/talis/report_en.pdf 21. Thornton, M., Bricheno, P., and Reid, I. (2002), ‘Students’ reasons for wanting toteach in primary school’, Research in Education 67, 33–43. 22. 277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet a pedagógus-továbbképzésről, a pedagógusszakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevők juttatásairól és kedvezményeiről 4.§

362

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com