A magyar pedagógiai praxisban olyan hiányosságok figyelhetők meg, melyeknek megléte évtizedek óta állandó, de az a tapasztalat, hogy az iskola a jelentős erőfeszítések ellenére sem képes ezeket megnyugtatóan kezelni. Túlzás nélkül állítható, hogy ezen anomáliák a pedagógia napjainkig fennálló adósságai közé tartoznak. Három terület különösen erőteljesen rajzolódik ki, és sürgős beavatkozást kíván: az iskola elszámoltathatósága, a pedagógusszakma professzionalizmusa és a leszakadó tanulórétegek esélyegyenlőségének biztosítása.
