KÍNA „ÁZSIAI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉGBELI ÁLMA” TÓTH ANETT
AJRC-Elemzések 2014E01
AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa
Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Éva Ádám Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Közraktár utca 4-6.
A kiadó elérhetősége: H-1093 Budapest, Közraktár u. 4-6. Tel: +36 1 482 7703 Email: ajtk@ajtk.hu Web: www.ajrcbudapest.org / www.ajtk.hu
© Tóth Anett, 2014 © Antall József Tudásközpont, 2014 ISSN 2416-1446
2
KÍNA „ÁZSIAI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉGBELI ÁLMA”
TÓTH ANETT
November 11 és 13 között Pekingben került megrendezésre az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) gazdasági vezetők találkozója, amely kitűnő lehetőséget biztosított, hogy Kína hangot adjon az ázsiai és csendes-óceáni térségbeli elképzeléseinek, és a nemzetközi befolyásuk fokozását megcélzó a „kínai álomnak”. Kína nagyhatalmi ambíciói 2013-mas hivatalba lépése óta Xi Jinping kínai államfő nagy erőkkel dolgozik az általa elképzelt, kínai típusú új világrend megvalósításán. Xi az „új típusú nagyhatalmi kapcsolati rendszerről” szóló beszédei során már egyértelművé tette, hogy a status quo-n alapuló régi modell helyett új rendet kíván létrehozni, melyben Kína legalább az Egyesült Államokkal egyenlő vezetői szereppel rendelkezik. Az államfő rendszeresen hangot ad a Kelet- és Délkínai-tengeren való területi követeléseinek, melyeket a nemzetközi színtéren jelenleg egy fél sem ismer el. Stratégiájának része, hogy versengő intézményeket hoz létre, így az IMF, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank vetélytársaként indítványozta az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank megalapítását. Ezen kívül egy az Egyesült Államokat kizáró regionális biztonsági formációt szorgalmaz, valamint a szabadkereskedelmi egyezmények területén is előállt egy alternatívával, amely az Obama-féle Csendes-óceáni Partnerséggel (TPP- Trans-Pacific Partnership) ellentétben központi szerepet biztosítana Kínának. Alternatívák a szabadkereskedelmi együttműködésre Az Egyesült Államok „ázsiai fókusz” politikája az évtizedekig tartó közel-keleti összpontosítás után a csendes-óceáni régióra koncentrál, és arra próbál megoldást találni, hogy gazdaságilag ellensúlyozza Kínát. Ennek a politikának a központi eleme a TPP, mely az Egyesült Államok mellett a térség 11 államát foglalja magában; Ausztrália, Brunei, Chile, Malajzia, Mexikó, Új3
Zéland, Kanada, Peru, Szingapúr, Vietnám és Japán tartoznak az országok közé, akik az USA leggyorsabban növekvő kereskedelmi partnereiként és a világ GDP-jének 40%-ával rendelkező szövetségként ellensúlyt tudnának képezni a régióban. A TPP indítványozói az együttműködésben a szabadkereskedelem és a piac liberalizációjának új lehetőségeit látják, az USA és Ázsia gazdaságának eddig nem látott integrációjában. A Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) ellentétben, amely bizonyos átpolitizált kérdésekben, mint az állami támogatások a mezőgazdaságban, a szolgáltatások kereskedelme és a szellemi tulajdonjogok védelme nem foglal állást, a TPP kiterjesztőbb és hitelesebb tudna lenni ezeken a területeken, emellett szigorú követelményeket fogalmazna meg a munkavállalók és a környezet jogainak védelmére. A találkozón Peking egy kevésbé széleskörű együttműködéshez, az Ázsiai-Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Övezethez (FTAAP – Free Trade Area of the Asia-Pacific) próbált támogatást szerezni. Az FTAAP kezdeményezést a kínai államfő így jellemezte: „Ez egy történelmi lépés, amely tükrözi az APEC tagok bizalmát és elkötelezettségét a regionális gazdaság integrációjának elősegítésére.” Barack Obama méltatta Kína erőfeszítéseit, melyek során felhívta a figyelmet az APEC szerepére az FTAAP megvalósításában, ugyanakkor megismételte, hogy az Egyesült Államok számára továbbra is a kisebb körű TPP élvez elsőbbséget.
Az új Selyemút gazdasági övezet Az Ázsiai-Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Övezet (FTAAP) viszonylag szerény tervezete azonban nem a valódi kínai reakció az amerikai érdekek mentén szerveződő Csendes-óceáni Partnerség (TTP) létrehozására. Helyette az „új Selyemút stratégia”, melyet Xi Jinping 2013ban jelentett be, sokkal nagyobb hangsúlyt kap a jelenlegi politikai döntéshozatalban. A stratégia
kereskedelmi
és
infrastrukturális
megegyezések
összessége,
melyek
a
szabadkereskedelmet – valamint a kínai soft powert – mozdítják elő Kína nyugati és délnyugati partnereivel. A hetedik és tizedik század között virágzó, Kínát Közép-Ázsián keresztül Európával összekötő kereskedelmi útvonalra való utalás bemutatja az új Selyemút gazdasági övezet célját; a kereskedelem, befektetések, energia és infrastruktúra területein kívánja
4
mélyíteni Kína és a szomszédos országok kapcsolatait, valamint a kínai valuta, a renminbi nemzetközivé tételét célozza meg. Az APEC konferencia előtti hétvégén, november 8-án a kínai államfő, Xi Jinping egy 40 milliárd dolláros (10 ezer milliárd forintos) Selyemút-alap létrehozását jelentette be, amely utak, vasutak, kikötők és repülőterek építését támogatja Közép- és Kelet Ázsiában. Ezzel lehetővé válhat olyan gazdasági nehézségek leküzdése, melyek akadályozzák az „új selyemút gazdasági övezet” és a „XXI. századi tengeri selyemút” koncepció országainak infrastrukturális, erőforrásokat feltáró, ipari valamint pénzügyi együttműködését. Az Egyesült Államok várakozásai szerint Kína a fent említett TPP szigorú munkaügyi és környezeti előírásai miatt mindenképpen kívül maradna a határai mellett szerveződő előnyös kereskedelmi együttműködésen. Ha pedig Peking mégis rászánná magát a társulásra, a WTOhoz való csatlakozásának mintájára a folyamat során gazdaságilag nyitottabb országgá válhatna. Meglehet, hogy az Egyesült Államok egyik várakozása sem fog teljesülni, ugyanis az új Selyemút gazdasági együttműködés jobban összehangolható Peking céljaival, mint a TPP, amely az amerikai kereskedelmi modell egyértelmű jeleit hordozza magán. Az új Selyemút stratégia a TPP-vel ellentétben nem kívánja csökkenteni a kormányok mozgásterét a piaci műveletekben, sem mérsékelni az állami tulajdonú vállalatok fontosságát. Éppen ellenkezőleg, felső szintű kormányzati koordinációra támaszkodik és növelné a nagy állami vállalatok valamint a kormányok erejét. A szellemi tulajdonjogok és a hazai szabályozás helyett pedig nagyszabású infrastruktúra-fejlesztésre, energiaforrások kereskedelmére és szállítására, valamint a gyáripar áthelyezésére fókuszál. Ezek a tulajdonságok is sejtetik, hogy Kína számára – a jelenlegi politikai és szociális rendszerük fenntartása érdekében – az új Selyemút stratégia a járhatóbb út. Konklúzió Habár a pekingi APEC találkozón látszólag a TPP és az FTAAP közötti választás volt a középpontban, a globális kereskedelem befolyásolásának kihívásaihoz, illetve Kína gazdasági feltörekvésének megértéséhez az új Selyemút stratégiát is szem előtt kell tartanunk. Az amerikai és kínai kapcsolatok jövője, valamint az Ázsiában játszott szerepük Barack Obama és Xi Jinping konferencia utáni informális találkozásán sem tisztázódott. 5