AJRC-Elemzések 2015E17 Szálkai Kinga by Antall József Tudásközpont

KAZAH-KIRGIZ VÍZÜGYI MEGÁLLAPODÁSOK: A REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS ZÁLOGA?

SZÁLKAI KINGA

AJRC-Elemzések 2015E17

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Éva Ádám Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Közraktár utca 4-6.

A kiadó elérhetősége: H-1093 Budapest, Közraktár u. 4-6. Tel: +36 1 482 7703 Email: ajtk@ajtk.hu Web: www.ajrcbudapest.org / www.ajtk.hu

KAZAH-KIRGIZ VÍZÜGYI MEGÁLLAPODÁSOK: A REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS ZÁLOGA? SZÁLKAI KINGA A közép-ázsiai régió vízügyi kérdéseivel kapcsolatosan jellemzően feszültségekről, konfliktusokról olvashatunk, és a „vízháború”-elmélet képviselői is előszeretettel alkalmazzák a térség példáját annak bemutatására, hogy a határon átnyúló nemzetközi folyók felső és alsó szakaszán elhelyezkedő államok közötti geopolitikailag determinált érdekütközések hogyan eszkalálódnak és vezetnek háborús fenyegetésekhez. A valóság ennél jóval komplexebb, az alvízi és felvízi államok közötti kapcsolatok nem pusztán a geopolitikai elhelyezkedés által meghatározottak, és távol állnak a determinálttól. A konfliktus és az együttműködés ugyanis egyrészt nem egy statikus, időtlenül fennálló állapot, másrészt pedig nem kizárólagosan jellemző a két állam között fennálló kapcsolatokra. Jelen tanulmány célja, hogy Kirgizisztán és Kazahsztán példáján bemutassa, az alvízi és felvízi helyzet nem eredményez determinisztikus hatásokat az államközi kapcsolatok esetében, illetve az esetlegesen fennálló feszültségeket keltő tényezők nem jelentik azt, hogy az adott államok között nem alakulhat ki együttműködés ugyanazon a területen. Kazahsztán és Kirgizisztán vízügyi megállapodásai emellett mintát jelenthetnek a térség alvízi és felvízi államai között kialakult feszültségek kezelésére is. Kazahsztán és Kirgizisztán vízügyi helyzete A közép-ázsiai térség éghajlata alapvetően száraz kontinentális, egyes területei félsivatagosak, sivatagosak, illetve a déli völgyekben szubtrópusi klíma is előfordul. Az évi átlagos csapadék mennyiségében a változatos domborzat miatt nagy különbségek uralkodnak, a sík, sivatagos területeken az 50 mm sem meglepő adat, míg a magashegységekben a 900 mm-t is elérheti. A csapadék nagy része télen hullik.1 Az egyenlőtlen elosztás ellenére elmondható, hogy a térség

Oliver Bothe - Klaus Fraedrich - Xiuhua Zhu (2012): „Precipitation climate of Central Asia and the large-scale atmospheric circulation.” Theoretical and Applied Climatology, May 2012, Volume 108, Issue 3-4, 345-354. URL: http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs00704-011-0537-2, letöltés ideje: 2015. július 20. 1

államainak vízellátottsága megfelelő. A FAO Aquastat adatai szerint 2011-ben az évi egy főre jutó megújuló édesvíz-készlet Üzbegisztánban 1760 m3, Türkmenisztánban 4851 m3, Tádzsikisztánban 3140 m3, Kazahsztánban 6632 m3, míg Kirgizisztánban 4379 m3 volt. Az ennek mérésére alkalmazott Falkenmark-indikátor szerint abszolút vízszűkösségről akkor beszélhetünk, ha az évi egy főre jutó megújuló édesvíz-készlet nem éri el az 500 m3-t, ún. „valós” szűkösség pedig olyankor áll fenn, amikor ez az érték 1000 m3 alatt van.2 Látható, hogy ezekről a térség egyetlen országában sincs szó. Más indikátorok vizsgálata azonban azt mutatja, hogy mindennek ellenére a vízhiány gyakori jelenség Közép-Ázsiában. A Nemzetközi Vízigazgatási Intézet (IWMI) elemzései azt mutatják, hogy Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán teljes területén vízszűkösség figyelhető meg, a térség többi részén pedig hamarosan hasonló állapotok alakulhatnak ki.3 Mindez arra utal, hogy bár a régió elméletben megfelelő mennyiségű vízkészletekkel rendelkezik lakosságának ellátásához, a gyakorlatban ezen vízkészletek felhasználása olyan formában történik, hogy a térség nagy részén abszolút vagy relatív vízhiány keletkezik. Ez Kirgizisztán és Kazahsztán esetében is egyaránt jellemző, a két állam között azonban jelentős különbségek vannak vízkészleteiket és azok felhasználását tekintve. Kirgizisztán egy főre eső évi vízfelhasználása 1575 m3, míg az egy főre eső évi megújuló belső vízkészlet 4379 m3. Az összesített éves megújuló vízkészlet nagysága 23,6 km3. Az éves vízfelhasználás a mezőgazdaságban 7,5 km3, az iparban 0,34 km3, a közösségi vízfelhasználás pedig évi 0,22 km3-at tesz ki, ami összesen 8 km3-t jelent.4 Az öntözött területek nagysága 1 021 400 ha, ami a megművelt területek 75,3%-át alkotja.5 Kazahsztán egy főre eső évi vízfelhasználása eközben 1319 m3, míg az egy főre eső évi megújuló belső vízkészlet 6632 m3. Az összesített éves megújuló vízkészlet nagysága 107,5 km3. Az éves vízfelhasználás a mezőgazdaságban 14 km3, Amber Brown – Marty D. Matlock (2011):A Review of Water Scarcity Indices and Methodologies. White Paper, The Sustainability Consortium. URL: http://www.sustainabilityconsortium.org/wpcontent/themes/sustainability/assets/pdf/whitepapers/2011_Brown_Matlock_Water-Availability-AssessmentIndices-and-Methodologies-Lit-Review.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20. 2

UNESCO (2012) Managing Water under Uncertainty and Risk: The United Nations World Water Development Report 4, Volume 1. URL: http://unesdoc.unesco.org/images/0021/002156/215644e.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 125. 4

FAO Aquastat (2012): Kyrgyzstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kgz/KGZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 6. 5

FAO Aquastat (2012): Kyrgyzstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kgz/KGZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 12.

az iparban 6,3 km3, a közösségi vízfelhasználás pedig évi 0,88 km3-at tesz ki, ami összesen 21,1 km3-t jelent. Az öntözött területek nagysága 1 182 100 ha, ami a megművelt területek 98,5%át alkotja. Az adatokban egyrészt a két állam közötti területi különbség, másrészt gazdasági fejlettségük tükröződik, különösen a vízfelhasználás szektorális megoszlása közötti különbségekben. A két állam a Szir-darja révén kapcsolódik egymáshoz. Kirgizisztán számára a folyó vízgyűjtője az állam gyakorlatilag egyetlen vízkészletét szolgáltatja, míg Kazahsztán hatalmas területén más jelentős medencék is találhatóak – a Szir-darja vízgyűjtőjének viszont közel fele itt található.6 Kirgizisztán területének 80%-án a Tien-san és a Pamír hegylánchoz tartozó magashegységek húzódnak, az ország 94%-a 1000 m feletti magasságon helyezkedik el, 4%-át pedig állandóan jég és hó borítja. A kedvezőtlen viszonyoknak köszönhetően a lakosság az állam kiterjedésének csupán 20%-át kitevő területen él. A hőmérséklet a domborzatnak megfelelően alakul, a völgyekben átlagosan -18 és 28 °C között lehet. Az évi átlagos csapadékmennyiség 533 mm, de ennek eloszlását is jelentősen befolyásolja a domborzat. A síkságokon ugyanez a mutató 150 mm, miközben a hegyekben akár az 1000 mm-t is elérheti. Az állam vízkészleteinek jelentős részét a gleccserek teszik ki, melyek területének 4%-át borítják.7 Kirgizisztán nemcsak a gazdaság vízellátásának tekintetében, de energiatermelésében is szinte teljes mértékben a Szir-darja készleteire utalt. Energiatermelésének 80%-át ugyanis vízierőművek végzik (a fennmaradó részért szén-, földgáz- és kőolaj-fűtésű hőerőművek felelősek). Ezek potenciális teljesítménye évi 160 milliárd kWh energiának felel meg, aminek azonban csupán 10%-a kerül tényleges felhasználásra. A vízalapú energiatermelés 97%-át a Narin folyón található hat vízierőmű végzi, melyek közül legutóbb a 360 MW teljesítményű Kambar-ata II. első egységét helyezték üzembe 2010 során.8 A nagyarányú vízenergia-potenciál ellenére a kirgiz energiaszektor súlyos válságban van. Kirgizisztánban az energiaárak rendkívül alacsonyak, az állam maga pedig alapvetően is igen

FAO Aquastat (2012): Kyrgyzstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kgz/KGZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 4. 7

FAO Aquastat (2012): Kyrgyzstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kgz/KGZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 1. 8

Shairbek Juraev (2009):Energy Emergency in Kyrgyzstan: Causes and Consequences. EUCAM Policy Brief, No. 5. URL: http://aei.pitt.edu/11078/1/1799[1].pdf letöltés ideje: 2015. július 20., 2.

szűkös forrásokkal rendelkezik. Az energia-infrastruktúra így meglehetősen rossz állapotban van, ami veszélyezteti az állam energiaellátását, az áramkimaradások rendkívül gyakoriak az országban.9 A kirgiz hatóságok szerint az infrastruktúra hiányosságai miatt az előállított áram 40%-a elvész. A vezetékek és a transzmissziós állomások nagy részét teljesen ki kellene cserélni, a forráshiány azonban nem teszi lehetővé a javításokat, a teljes modernizációról nem is beszélve. A veszteség másik részét az áramlopások teszik ki, melyek szintén igen jelentősek az országban.

Az Üzbegisztánból érkező gázellátás gyakori kimaradásai, illetve a

Kazahsztánból érkező szén- és pakurakészletek rendszertelensége tovább növeli a kirgiz energiaellátás bizonytalanságát. 2008 telén súlyos energiaválság sújtotta az országot, az áramkimaradások a fővárost leszámítva egész Kirgizisztánban napirenden voltak. Az állam víz- és energiaellátásában fontos szerepet játszó Toktogul víztározó szintje jelentősen lecsökkent, ami veszélyeztette az érintett vízerőművek működését. 2008 áprilisára a tározóban lévő vízmennyiség a 19,5km3-es befogadóképességhez képest 6,5 km3-re csökkent, ami 4 km3-rel volt kevesebb a korábbi évinél. A

kirgiz

kormány számos

kényszerintézkedés

bevezetésével

(például

8-10

órás

áramkimaradásokkal) igyekezett kezelni a helyzetet, melyek rövid távon sem biztosítottak megfelelő megoldást. Biskek emellett a vele hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Kazahsztán segítségét is kérte. Asztana 250 millió kWh-s energiaexporttal járult hozzá a válság kezeléséhez 2008 végén, ami azonban szintén nem jelentett valódi megoldást.11 2010 tavaszán a kormány megkétszerezte a lakosság által felhasznált energia, a víz és a fűtés árát, míg az üzleti vállalkozásokat 30%-os pluszterhekkel sújtotta.12 Arra a kérdésre, hogy „Mi a legkomolyabb probléma, amivel Kirgizisztánnak jelenleg szembe kell néznie?”, 2009-ben a megkérdezett 1500 fő 31%-a a gazdasági problémákat, 28%-a pedig közvetlenül az energiaválságot jelölte 9

Shairbek Juraev (2009):Energy Emergency in Kyrgyzstan: Causes and Consequences. EUCAM Policy Brief, No. 5. URL: http://aei.pitt.edu/11078/1/1799[1].pdf letöltés ideje: 2015. július 20., 4. 11

Shairbek Juraev (2009):Energy Emergency in Kyrgyzstan: Causes and Consequences. EUCAM Policy Brief, No. 5. URL: http://aei.pitt.edu/11078/1/1799[1].pdf letöltés ideje: 2015. július 20., 1-3. Amanda E. Wooden (2014): „Kyrgyzstan's dark ages: framing and the 2010 hydroelectric revolution.” Central Asian Survey, 33:4, 463-481. URL: http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/02634937.2014.989755#.VbITl7Oqqko, letöltés ideje: 2015. július 20., 466. 12

meg. 13 A kirgiz energiaszektor reformja mindezek alapján elkerülhetetlennek látszik, a megoldási javaslatok pedig a vízerőművek kapacitásának bővítését jelölik meg elsődleges célként. Ezt a kapacitásbővítést az ország vezetése főként a Kambar-ata I. vízerőmű-rendszer megépítésével látja elérhetőnek. Bár a Kambar-ata I. a Rogunhoz hasonlóan fenyegetésként értelmezhető az alvízi államok biztonságára, ez csak Üzbegisztán részéről nyilvánul meg határozottan, Kazahsztán hagyományosan az együttműködés felé hajlik az építkezést és az elkészülő vízerőmű-rendszer üzemeltetését tekintve is. A két állam alapvetően jó kapcsolatban van, és a közép-ázsiai vízügyi együttműködés úttörői között tartják őket számon. Kazahsztán nemcsak a térség legnagyobb állama, hanem világszinten is jelentős, a 9. legnagyobb kiterjedésű ország. Területének több mint 80%-át sztyeppék és sivatagos, félsivatagos területek borítják. A téli-nyári átlaghőmérséklet az állam déli részein -3 és 30 °C, míg az északi részeken -18-és 19 °C. Az átlagos évi csapadékmennyiség az Aquastat szerint „elenyésző”, 250 mm-re tehető. Vannak olyan területek, ahol a 100 mm-t sem éri el, míg a hegyvidékeken akár 1 600 mm is lehet.14 Az elmúlt évek átlagát tekintve megfigyelhető, hogy a klímaváltozás és az emberi tevékenység hatására Kazahsztánban növekszik a vízszűkösség.15 Kazahsztán területén négy nagy hidrológiai régió található, ami megkülönbözteti az országot a közép-ázsiai térség többi államától, melyek jellemzően egy, esetleg két fő vízgyűjtő terület részét képezik. Az Ob, az Aral-tó és a Kaszpi-tenger medencéje mellett Kazahsztánban több nagyobb tó is található, melyek szintén saját vízgyűjtővel rendelkeznek. Az Aral-medence folyói közül a Szir-darja vízgyűjtőjének 43,12%-a található Kazahsztán területén, míg az Amudarja nem érinti az országot. A Szir-darja Dél-Kazahsztán és Kizilorda területén az állam egyik legszárazabb részén halad keresztül, ahol meglehetősen problémás a szükséges vízkészletek

Amanda E. Wooden (2014): „Kyrgyzstan's dark ages: framing and the 2010 hydroelectric revolution.” Central Asian Survey, 33:4, 463-481. URL: http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/02634937.2014.989755#.VbITl7Oqqko, letöltés ideje: 2015. július 20., 468-469. 14 FAO Aquastat (2013): Kazakhstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kaz/KAZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 23. 13

FAO Aquastat (2013): Kazakhstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kaz/KAZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 6.

előteremtése – Almati tartományt is beleértve e három régióban használják fel az öntözésben alkalmazott vízkészletek 90%-át.16 Az öntözéses gazdálkodás igen nagy szerepet játszik Kazahsztánban, annál is inkább, mivel a kevés csapadék és nagyfokú párolgás miatt a víz mesterséges utánpótlása szükséges a termeléshez, különösen az ország déli részein. A földművelés ezen formája több mint 1300 éves múltra tekint vissza a Szir-darja medencéjében. A klasszikus öntözéses gazdálkodás kiterjedése azonban nem haladta meg a természetes korlátokat, az ökológiai egyensúly így évszázadokon át fennmaradt. A kazah mezőgazdasági termelés a Szovjetunió időszakában azonban hatalmas léptekkel fejlődött és terjedt ki egyre nagyobb, egyre több öntözést igénylő területekre, hogy kielégítse a központilag megfogalmazott igényeket. 1954 és 1964 között a megművelt területek nagysága 11,4 millió ha-ról 30,8 millió ha-ra növekedett. Így vált Kazahsztán hagyományosan nomád gazdálkodásra épülő gazdaságból a Szovjetunió fő gabonatermelőjévé, ami igen súlyos környezeti problémákhoz vezetett a kiterjedt öntözés révén – elegendő csak az Aral-tó katasztrófájára gondolni, de emellett a talajszennyezés, az erózió, az elsivatagosodás, és a természetes vizek minőségének és mennyiségének csökkenése is jelentős károkat okozott, és az egész térségre kiterjedt. 17 Az öntözőrendszerek amortizációja idővel tovább rontotta a helyzetet. Kizilorda területén például jelenleg 278 000 ha öntözött földterületből 104 000 ha (kb. 37%) marad parlagon, egyrészt a talaj magas sótartalma, másrészt az öntözőrendszer rossz állapota miatt.18 Kazahsztánban az öntözéses gazdálkodás mindezek ellenére a Szovjetunió felbomlása után is megőrizte fontos szerepét, sőt, a kezdeti évek bizonytalanságában igen jelentős szerepet játszott az állam élelmiszerbiztonságának megteremtésében. A mezőgazdaságban dolgozó lakosság

FAO Aquastat (2013): Kazakhstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kaz/KAZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 4,10. 17

Kirsten M. de Beurs - Geoffrey M. Henebry (2004): Land surface phenology, climatic variation, and institutional change: Analyzing agricultural land cover change in Kazakhstan. Remote Sensing of Environment 89. 497-509. URL: http://psi.cz/ftp/publications/Remote%20Sensing%20Papers/Land%20surface%20phenology,%20climatic%20va riation,%20and%20institutional%20change%20%20Analyzing%20agricultural%20land%20cover%20change%20in%20Kazakhstan.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 498. Lada Zimina (2003): Developing Water Management in Kazakhstan. In:Sarah O’Hara (szerk.) Drop by Drop: Water Management in the Southern Caucasus and Central Asia, 87-106. Open Society Institute, Budapest, 93. 18

jelenleg 1,2 millió főt tesz ki, ami az aktív lakosság 14%-át jelenti, míg az ágazat a GDP 5,2%át adja.19 Kazahsztán legfontosabb mezőgazdasági terményei közé a gabonafélék, a gyapot és a zöldségfélék tartoznak. Az ország a világ hat legnagyobb gabonatermelője között van.20 Látható tehát, hogy Kazahsztán gazdasági jellegzetességei miatt erősen függ az öntözéshez szükséges vízmennyiség birtoklásától, a Szir-darja esetében azonban alvízi helyzete miatt kiszolgáltatott a felvízi országoknak, különösen a Toktogul víztározót üzemeltető Kirgizisztánnak, de az innen érkező vízmennyiség egy része felett rendelkező Üzbegisztánnak is. Asztana stratégiai előnye eközben regionális hatalmi potenciáljában rejlik, gazdasága és politikai ereje sokak szerint Közép-Ázsia vezető államává teszi. Kazahsztán és Kirgizisztán alapvető stratégiai helyzetéből, alvízi-felvízi elhelyezkedésén alapuló kölcsönös függéséből, valamint vízkészleteik és gazdaságaik fő jellemzőiből kiindulva számos inherens potenciális feszültségkeltő tényezővel számolhatunk a két ország kapcsolatában. A gyakorlatban azonban a két állam mindezek ellenére hagyományosan jó viszonyt ápol egymással, ami a vízügyek terén is egyértelműen megmutatkozik. A kazah-kirgiz vízügyi együttműködés 1992-ben Kazahsztán és Kirgizisztán megkötötte az első, a Csu és Talasz folyókat érintő különmegállapodást, ami eltért a Szir-darjára elfogadott Alma-atai Egyezmény rendelkezéseitől (melynek egyébként mindkét állam részese, együttműködésük tehát ebben a formában is tetten érhető). A különmegállapodás nem előzmény nélküli, 1983-ban, tehát még a Szovjetunió időszakában, amikor a két állam tagköztársaságként egy nagyobb entitás része volt, a Talasz vízgyűjtő területe kapcsán megkötött egyezmény 50-50%-os vízmegosztást írt elő Kirgizisztán és Kazahsztán számára. 21 A Csu és Talasz folyók és vízgyűjtő területük kapcsán kialakult

CIA (2015): The World Factbook - Kazakhstan. URL: https://www.cia.gov/library/publications/the-worldfactbook/geos/kz.html, letöltés ideje: 2015. július 20. 20

FAO Aquastat (2013): Kazakhstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kaz/KAZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 4. 21

Kai Wegerich (2008): Passing over the conflict. The Chu Talas basin agreement as a model for Central Asia? In: Rahaman, M.M. & Varis, O. (szerk.): Central Asian Waters. Water and Development Publications, Helsinki University of Technology, 117-131, URL: http://water.tkk.fi/English/wr/research/global/material/CA_chapters/10-CA_Waters-Wegerich.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 121.

helyzet rendkívül hasonló a közép-ázsiai térség nagy folyóin, az Amu-darján és a Szir-darján kialakulthoz, bár jóval kisebb léptékben. A terület folyóinak nagy része Kirgizisztánban ered, vizük fontos szerepet játszik a két állam mezőgazdasági területeinek öntözésében, amihez vízhozamuknak 90%-át felhasználják. 22 A Talasz folyó 660 km hosszú, melyből 440 km húzódik kazah területeken, vízgyűjtője 52 700 km2, aminek 78,3%-a található Kazahsztán területén. A Csu 1067 km hosszú, amiből 731 km érinti Kazahsztánt. Vízgyűjtője 62 500 km2, melynek 57,5%-a kazah terület. 23 A Talaszon emellett egy víztározó is található, melynek használata közös érdek a két állam számára. A szovjet időszakban épült, 0,55 km3 kapacitású Kirov tározó Kirgizisztán területén helyezkedik el, létrehozásának fő célja pedig az öntözéshez szükséges vízmennyiség szabályozása volt. Az államok függetlenedése után Kazahsztán és Kirgizisztán közel azonos öntözött földterületekkel rendelkezett a Csu-Talasz medencében.24 A megállapodás szerint Kazahsztán a Csu vízgyűjtő területén évi 1,24 km 3-nyi, a Talasz esetében pedig 0,79 km3-nyi vízkészlet allokációjára jogosult, ezt a vízmennyiséget Kirgizisztánnak mindenképpen biztosítani kell alvízi szomszédja számára.25 Kazahsztán és Kirgizisztán tehát a Szovjetunió felbomlása után is folytatta az együttműködést, ami a térség más államaitól eltérően a gyakorlatban is megvalósult – bár Kirgizisztán a szovjet időszakkal

összehasonlítva

kevésbé

kiegyensúlyozottabb

módon,

adott

évi

csapadékmennyiségnek és más körülményeknek megfelelően, saját érdekeit is szem előtt tartva biztosította Kazahsztán számára az öntözéshez szükséges vízmennyiséget.26

Andriy Demydenko (2004): The evolution of bilateral agreements in the face of changing geo-politics in the Chu-Talas basin. Summary of the keynote at International Conference “WATER: a Catalyst for Peace”. Alternative approaches for the management of shared water resources, Zaragoza, Spain, 6-8 October 2004. URL: http://webworld.unesco.org/water/wwap/pccp/zaragoza/basins/chu_talas/demydenko.ppt, , letöltés ideje: 2015. július 20., 31. dia. 23

Chu-Talas Commission (2011): Report on activities of the Commission of the Republic of Kazakhstan and the Kyrgyz Republic on the Use of Water Management Facilities of Intergovernmental Status on the Chu and Talas Rivers in 2010-2011. URL: http://chutalascommission.org/files/docs/ChuTalasComReport%2010_11_ENG_FIN.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 5. 24

FAO Aquastat (2013): Kazakhstan Country Profile. URL: http://www.fao.org/nr/water/aquastat/countries_regions/kaz/KAZ-CP_eng.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 8. Bizonyítja Kai Wegerich (2008): Passing over the conflict. The Chu Talas basin agreement as a model for Central Asia? In: Rahaman, M.M. & Varis, O. (szerk.): Central Asian Waters. Water and Development 26

Az együttműködés a két állam között 1998-ban tovább bővült, amikor Üzbegisztán bevonásával multilaterális együttműködési megállapodást kötöttek, melyben korábbi bilaterális szerződések tartalmát összegezve felismerték a felvízi és alvízi országok energiahiányon és a vízkészletek megosztásán alapuló kölcsönös függőségét, és a szovjet barterrendszerhez hasonló rezsimet hoztak létre. A kirgiz vízért cserébe Biskek üzbég gázt, valamint kazah szenet és pakurát kapott. 27 Az egyezmény öt évre vonatkozott, és a kvóták évenkénti újratárgyalását is tartalmazta. Az együttműködés 2003-ig mérsékelten sikeresnek bizonyult (bár az ÜzbegisztánKirgizisztán közötti barterfolyamat igen hamar felborult), ami azonban még így is kivételt jelent a közép-ázsiai vízügyi egyezmények történetében.28 A kirgiz-kazah vízigazgatási együttműködés 2000-ben túllépett ezeken a kereteken, létrehozva a Csu-Talasz szerződést. 29 A szerződés kimondta, hogy a Csu és Talasz folyók vizének igazságos és egyenlő megosztása mindkét állam érdeke. Mivel mindkét állam egyaránt használója a folyó vizeinek kezelésével összefüggő infrastruktúrának, az ehhez kapcsolódó kormányköziként megjelölt létesítmények működtetési és karbantartási költségeit a felhasznált vízkészletek arányában megosztva vállalják. Számos szakértő szerint ez a megállapodás, illetve ennek továbbfejlesztett változata lehet a későbbi regionális vízügyi kooperáció kulcsa.30

Publications, Helsinki University of Technology, 117-131, URL: http://water.tkk.fi/English/wr/research/global/material/CA_chapters/10-CA_Waters-Wegerich.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 124. 27

Shlomi Dinar (2012): The Geographical Dimensions of Hydro-politics: International Freshwater in the Middle East, North Africa, and Central Asia. Eurasian Geography and Economics, 53:1, 115-142. URL: http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.2747/15397216.53.1.115#.VbIZOrOqqko, letöltés ideje: 2015. július 20., 131. 29

Agreement between the Government of the Republic of Kazakhstan and the Government of Kyrgyz Republic on the Use of Water Management Facilities of Intergovernmental Status on the Rivers Chu and Talas (2000). URL: http://centralasia.iwlearn.org/publications/projectdocuments/regional/water-agreements-in-central-asia2011, letöltés ideje: 2015. július 20. 30

A Csu-Talasz szerződés aláírását szinte közvetlenül követően, 2001-ben elfogadott kirgiz vízügyi törvény (A vízügyi objektumok, vízkészletek és vízügyi létesítmények államközi használatáról) kimondta, hogy az állam területén kialakuló vízkészletek Kirgizisztán kizárólagos tulajdonát képezik, így ezekért és az ezekhez kapcsolódó létesítmények fenntartásáért az alvízi államoknak fizetniük kell, ami miatt komoly kritikákkal kellett szembesülnie. Az állam azonban hamarosan finomította álláspontját, és a vízügyi létesítmények fenntartási költségének megosztását javasolta. Kazahsztán esetében a 2000-es megállapodásnak megfelelő, pozitív választ kapott: Asztana 2002-ben ratifikálta a Csu-Talasz szerződést, és az év márciusa óta kb. 100 000 USD-nek megfelelő összeget fizet a Csu és Talasz folyók vízügyi létesítményeinek fenntartásáért. (Üzbegisztán ebben a formában is határozottan elutasította a javaslatot.)31 Az ENSZ Közép-Ázsiai Speciális Programja (SPECA), az EBESZ és az Ázsiai Fejlesztési Bank hatalmas áttörésként igyekezett népszerűsíteni a Csu-Talasz szerződést, és számos olyan elemzés született, ami ezt a közép-ázsiai vízügyi együttműködés általános mintájaként mutatta be.32 A 2000-es szerződésben már megjelent a közös bizottságok létrehozásának gondolata a rendelkezések gyakorlati végrehajtásának elősegítésére. 2006-ban ebbe az irányba folytatódott a Csu és Talasz folyók vízmegosztását érintő együttműködés, és létrejött a Csu-Talasz Bizottság. A kooperáció elősegítésében a nemzetközi közösség is részt vett, az EBESZ, a UNECE és a UNESCAP programja (Support for the Creation of a Transboundary Water Commission on the Chu and Talas Rivers between Kazakhstan and Kyrgyzstan" (Chu-Talas I 33 )) nagymértékben hozzájárult a Bizottság létrehozásához. A Bizottság évente legalább kétszer összeül, munkájában mindkét állam saját testületével vesz részt, melyek saját elnökkel rendelkeznek. A napi feladatokat a Titkárság végzi, mely a Bizottság mindkét testületének 31

UNECE-OSCE-UNESCAP (2006): Support for the Creation of a Transboundary Water Commission on the Chu and Talas Rivers between Kazakhstan and Kyrgyzstan (Chu-Talas I.) URL: http://www.unece.org/fileadmin/DAM/env/water/Chu-Talas/OSCE_Chu_Talas_Final_Report.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20.

titkárságát egyesíti. A szervezet négy tematikus albizottsággal működik, az egyik a jogi és intézményi kérdésekkel, a másik a vízkészletek allokációjával, a harmadik a technológiai és karbantartási kérdésekkel, a negyedik pedig a gazdasági és környezeti monitoringgal és információcserével foglalkozik.34 Kirgizisztán és Kazahsztán 2008 és 2011 között a nemzetközi közösség támogatásával dolgozott tovább a Csu-Talasz medencében kialakult együttműködés továbbfejlesztésén az EBESZ és a UNECE közreműködésével. A program (Development of cooperation on the Chu and Talas Rivers (Chu-Talas II))35 keretei között további vízügyi létesítményeket vontak az egyezmény hatálya alá, helyi vízügyi tanácsokat hoztak létre, és az integrált vízigazgatás szellemében fejlesztették a létesítményeket. Emellett közösen felmérték a szerződés hatálya alá tartozó létesítmények állapotát, és tervet készítettek azok közösen végrehajtott karbantartására és felújítására.36 A kazah-kirgiz vízmegosztás adatai összességében azt mutatják, hogy 2006 kivételével Kirgizisztán 1983-tól számítva minden évben teljesítette, sőt, több alkalommal túl is teljesítette a Csu-Talasz szerződésben vállalt kötelezettségeit a Kazahsztán rendelkezésére bocsátandó víz mennyiségével kapcsolatban. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a Kirov víztározó üzemeltetése során felmerültek problémák a vízkészletek áteresztésének időzítésével – a termelési időszakban ugyanis több esetben is kevesebb víz jutott a kazah területek öntözésére, ezzel hátrányosan befolyásolva a mezőgazdaság helyzetét.37

EU-UNDP (2011): Overview of Regional Transboundary Water Agreements, Institutions and Relevant Legal/Policy Activities in Central Asia. Promoting Integrated Water Resources Management and Fostering Transboundary Dialogue in Central Asia EU-UNDP Project (2008-2012). URL: http://centralasia.iwlearn.org/publications/projectdocuments/regional/water-agreements-in-central-asia-2011, letöltés ideje: 2015. július 20., 12-13. 35

UNECE-OSCE (2011): Project Report: Development of cooperation on the Chu and Talas Rivers (Chu-Talas II). URL: http://www.unece.org/fileadmin/DAM/env/water/ChuTalas/ChuTalas_II_Project_Report_Short_ENG.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20. 36

UNECE: Chu and Talas rivers project. URL: http://www.unece.org/env/water/centralasia/chutalas.html, letöltés ideje: 2015. július 20. 37

A két állam mindezek mellett egy közös konzorcium létrehozását is tervezi a Szir-darján, ami lehetővé tenné regionális víz- és energiaügyi programok végrehajtását. 38 A szervezet közös finanszírozásáról 2001-ben előmegállapodást is kötöttek. A regionális víz- és energiaügyi konzorcium gondolata már az 1998-as megállapodásban is szerepelt, később pedig az EurAsEC terveiben is megjelent, napjainkig azonban nem történt gyakorlati előrelépés a kérdésben.39 Az együttműködés azonban, mint a tanulmány elején állítottam, nem kizárólagos jellemzője a kirgiz-kazah kapcsolatoknak, a két állam között rendre megjelennek feszültségek a víz- és energiaügyi kölcsönös függőségek tekintetében. 2013-ban például egy kirgiz falu lakossága lezárta a területén húzódó csatornát Kazahsztán irányába, hogy a két állam megegyezésével 2001-ben elcsatolt földterületek visszaadására bírják Asztanát. A kazah kormányzat kérésére azonban a kirgiz kormány azonnal rendezte a kérdést egy parlamenti bizottság létrehozásával, illetve az elkövetők perbe fogásával.40 Más, közvetettebb problémák is előfordulnak. A kazah szénbányák privatizációja például nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Asztana nem tudja betartani a megkötött barteregyezményeket, mivel így cserealapon nem képes megfelelő mennyiségű szenet szállítani Kirgizisztánnak. Problémák adódnak abból is, hogy a kirgiz energiaárak magasabbak, és az 1998-as egyezmény keretei között ennek vásárlására kötelezett Dél-Kazahsztán és Kizil-Orda ezért hajlamos megkerülni a barteregyezmények rendelkezéseit. Ezek a feszültségek azonban általában nem a hivatalos állami irányítás oldaláról jelentkeznek, Asztana és Biskek általában ezek mielőbbi csökkentésén, a barteregyezmények betartásán dolgozik.41

ICG (International Crisis Group) (2002) Central Asia: Water and Conflict. ICG Asia Report 34. URL: http://www.crisisgroup.org/~/media/Files/asia/central-asia/Central%20Asia%20Water%20and%20Conflict.pdf, letöltés ideje: 2015. július 20., 17 Joanna Lillis (2013): „Kyrgyzstan & Kazakhstan: Water Dispute Highlights Potential for Conflict.” Eurasianet.org. URL: http://www.eurasianet.org/node/67267, letöltés ideje: 2015. július 20. 40

Következtetések A kirgiz-kazah együttműködés jó példája annak, hogy az alvízi és felvízi helyzet nem eredményez determinisztikusan konfliktust vagy együttműködést serkentő hatásokat az államközi kapcsolatok esetében, illetve az esetlegesen fennálló feszültségeket keltő tényezők nem jelentik azt, hogy az adott államok között nem alakulhat ki együttműködés ugyanazon a területen. A két állam között a fennálló feszültségek és az alvízi-felvízi viszonyból adódó függőségek nem gátolták meg az együttműködést a Csu-Talasz medencében, illetve a barteregyezmények terén – a megkötött szerződések pedig, ha bizonyos időszakokban hiányosan is, de érvényesülnek a gyakorlatban is. Bár ezen együttműködés hatásai regionális szinten nem nevezhetőek igazán számottevőnek, létezése önmagában jelentősnek tekinthető egy olyan térségben, ahol a vízügyi kérdések rendezésében általában a konfliktusos eszközök dominálnak, a vízkészletekkel kapcsolatos szerződések pusztán papíron érvényesülnek, a feszültségek és a bizalmatlanság pedig mindezek következtében uralja a vízügyekkel kapcsolatos államközi kapcsolatokat. Mik tehát azok az elemek a kirgiz-kazah együttműködésben, melyek az egész régió számára mintául szolgálhatnak? A fentiek alapján két kulcsfontosságú elem emelhető ki: a vízügyi létesítmények költségeinek megosztása és a barteregyezmények. Az utóbbi esetében nincs szó új jelenségről, a Szovjetunió időszakában ugyanis központilag meghatározott módon folyt ez a tevékenység, melynek során a felvízi országok vízkészleteikért cserébe energiát és energiahordozókat kaptak igen kedvező feltételekkel az alvízi államoktól. A vízügyi létesítmények fenntartását ebben az időszakban a központi kormányzat finanszírozta.42 A Szovjetunió felbomlása után a piaci árak bevezetése és a központi felügyelet hiánya azonban ezen rendszer teljes kiüresedését és felbomlását eredményezte, az államok körében az önérdekkövető magatartás felülemelkedett a térség javainak

közös

felhasználásához

kapcsolódó

megfontolásokon.

jelenleg

létező

barteregyezmények többsége a gyakorlatban nem valósul meg, annak ellenére, hogy egy működő barterrendszerből mind az alvízi, mind a felvízi államok profitálhatnának, a térségbeli feszültségek egyidejű csökkenése mellett.

ICG (International Crisis Group) (2014) Water Pressures in Central Asia. Europe and Central Asia Report N°233. URL: http://www.crisisgroup.org/~/media/Files/europe/central-asia/233-water-pressures-in-centralasia.pdf, letöltés ideje: 2014. december 10., 3.

A vízügyi létesítmények fenntartási és karbantartási költségeinek megosztása szintén csökkenthetné a feszültségeket a régióban. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez a megoldás elsődlegesen a felvízi államok érdekeit szolgálja, abban az esetben, ha ennek révén az alvízi államok elérnék, hogy kiszámítható módon jussanak megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez, nem kérdéses, hogy mindkét fél jelentős mértékben profitálna a kooperációból. A kirgiz-kazah példa emellett egyértelműen mutatja, hogy az ilyen jellegű együttműködés további pozitív hatásokat eredményez például az államok közötti információcsere, környezetvédelmi kooperáció, technológiatranszfer, vagy az államközi egyeztető mechanizmusok kialakításának terén. A térségbeli együttműködés fontos prioritás a nemzetközi szervezetek számára is, így az erre irányuló törekvések jelentős támogatásokban részesülnek, ami szintén fontos motivációt jelenthet ezek kezdeményezésére. A barteregyezmények és a vízügyi létesítmények költségeinek megosztása tehát számos pozitív hatást eredményezhet az egyes államok tekintetében, ami a gazdasági szféra mellett a politika területét is befolyásolja, megerősítve az állam legitimitását, a gazdasági problémák megoldása révén megnövelve az abba vetett bizalmat a lakosság körében. Mindent összevetve tehát elmondható, hogy a kirgiz-kazah együttműködés mintájának alkalmazása valóban jelentős hozzáadott értékkel járna a régióban, hozzájárulva a vízügyi feszültségek csökkentéséhez és az államok közötti bizalom helyreállításához.