A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T
A „NYUGAT HANYATLÁSA”-ELMÉLET AKTUALITÁSAI AZ ÁZSIAI INFRASTRUKTURÁLIS BEFEKTETÉSI BANK ALAPÍTÁSA KAPÁCSÁN
MENDLY DOROTTYA
AJRC-Elemzések 2016E04
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu
A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T
AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa
Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Baranyi Tamás Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.
A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2. Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: www.ajtk.hu/kutatas
© Mendly Dorottya, 2016 © Antall József Tudásközpont, 2016 ISSN 2416-1446
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.h
A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T A „NYUGAT HANYATLÁSA”-ELMÉLET AKTUALITÁSAI AZ ÁZSIAI INFRASTRUKTURÁLIS BEFEKTETÉSI BANK ALAPÍTÁSA KAPCSÁN MENDLY DOROTTYA1
Sok próféciát hallhatunk az utóbbi években a kialakulóban lévő új világrendről, mely elhozza a „Nyugat” hanyatlását és egy lehetséges szcenárióként az ázsiai nagyhatalmak dominanciájának korszakát. Elmondható, hogy a kezdetben nagy felháborodást kiváltó felfogás mára széles körben elterjedt és tulajdonképpen tényként hivatkoznak rá minden fórumon, illetve a világpolitikai aktualitások szinte nap mint nap hozzájárulnak e nézet relevanciájának növekedéséhez. Az elméleti felvetés alapjait a hidegháború végéhez és ezzel párhuzamosan a világ hatalmi struktúrájának átformálódásához köthetjük. Ebben a történelmi pillanatban két irányban indult el a diskurzus, melyet a ’90-es évek első felének két meghatározó alkotásának segítségével kategorizálhatunk. Az egyik irány a „történelem vége” típusú gondolatmenet, amely a nyugati társadalmi-politikai-gazdasági berendezkedés (végső) sikereként élte meg a fordulatot. Ezt az irányzatot Francis Fukuyama ’89-es cikke, majd az ebből írt ’92-es könyve, „A történelem vége és az utolsó ember” fém jelezte, melyre azóta is rengetegen hivatkoznak mindkét tábor képviselői közül. Erre válaszként született meg tulajdonképpen Samuel Huntington elmélete, melyet először ’93-ban cikk, majd ’96-ban könyv formájában, „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” címmel közölt – és melynek következtében hasonló mértékű sikereket és kritikákat mondhat magáénak azóta is. Ebből a két jellemző és nagy hatású elméleti alternatívából a második az, amely alapot szolgáltat a szóban forgó narratívákra, azaz azokra az álláspontokra, melyek szerint a 21. század elején korszakhatárt húzhatunk a régi és az új világrend között. Annyiban alapozza meg ezt a huntingtoni elmélet, hogy a történelemnek nincs „vége”, a fejlődésnek nincs végpontja – ez pedig az új évezredben is konfliktusok további kialakulását, hatalmi átrendeződéseket jelent. Nincs olyan elmélet vagy megközelítés, mely szerint a hatalmi struktúra a világban statikus lenne – és semmi nem is utal arra, hogy belátható időn belül azzá válna. A történelem nemcsak, A szerző a Budapeseti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskolájának doktorandusza. 1
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu
3
A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T hogy folytatódik, de a fenti tétel szerint a 21. század olyan hatalmi átrendeződést hoz a világpolitikában, amely a hosszú nyugati dominancia végét jelentheti. Ezt a nézetet mind elméleti, mind gyakorlati érvek sorozatával alá lehet támasztani. Ezek közül fogok a következőkben szempontjaim alapján válogatni. A „Nyugat hanyatlása”-diskurzus már a nyolcvanas-kilencvenes évek óta terítéken van. Lényege, hogy bár a Nyugat történelmi fejlődése során kialakult és jelenleg is érvényes domináns pozíciója kétségtelen, mégis számítanunk kell egy hosszútávú, tendenciózus gyengülésre, mely globális hatalmi átrendeződéshez fog vezetni. Természetesen ez a tendencia sok irányból megkérdőjelezhető, az átalakulás kiegyensúlyozatlanul halad, így számos érv sorolható fel annak cáfolatára is. A klasszikus huntingtoni elmélet felfogása szerint azonban ez a folyamat jellegzetességeihez tartozik2: lassú, nem egyenes vonalú a hanyatlás; a hatalom mértéke, mint bizonyíték pedig hagyományosan nehezen értelmezhető kérdés, melynek kvantifikálási kísérletei gyakran egymásnak ellentmondó következtetésekre adnak okot. A tendencia tehát észlelhető, ugyanakkor az egyes összetevői csak akkor állnak össze a Nyugat hanyatlásának kifejezett folyamatává, ha felfedezzük bennük ezt a tendenciát. A nyolcvanas évek óta alakuló nemzetközi politikában mindenesetre sokan vélik meglátni az árulkodó jeleket. Az elméletet tekintve a folyamat alapja a bipoláris világrend felbomlása utáni bizonytalan pillanat, amikor nem lehetett előre látni, hogy merre indul tovább a fejlődés, milyen lesz a kialakuló új hatalmi egyensúly, mi fogja biztosítani a nemzetközi rendszer stabilitását. Akik a fent említett „történelem vége”-eufórián túllendültek, különböző modelleket vázoltak fel az unipoláristól kezdve a multipoláris rengeteg variánsáig. A hidegháború végét követő unipolaritás gyengülését és fokozatos multipolaritássá válását a területet kutatók többségében elismerik.3 Az új pólusoknak pedig egyértelműen a legnagyobb gazdasági potenciállal – és ehhez mérhető mutatókkal rendelkező – országokat szokták tekinteni: Kína, India, Brazília, a távol-keleti „gazdasági csoda” államai növekvő gazdasági hatalmuknál fogva külön-külön, illetve egymás közti együttműködéseiket erősítve válhatnak – és minden jel szerint válnak is – a nyugati dominancia riválisaivá. Aktuális példája ennek a trendnek az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) megalapítása.4 Az IMF, Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Kiadó, Budapest, 2014. 122–136. 3 Pl. Charles Kupchan: The End of the Amercian Era: U.S. Foreign Policy and the Geopolitics of the Twenty-first Century. Random House, New York, 2002., vagy Dilip Hiro: After Empire: The Birth of a Multipolar World. Nation Books, New York, 2010. 4 Joseph Stiglitz: In Defence of the Asian Infrastructure Investment Bank. The Guardian. 2015. április 14. <http://www.theguardian.com/business/2015/apr/14/in-defence-of-the-asian-infrastructure-investment-bank > Hozzáférés: 2015. június 2. 2
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu
4
A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T a Világbank, és a szintén nyugati dominancián nyugvó Ázsiai Fejlesztési Bank alternatívájaként létrehozott intézményt nagy befolyással és gazdasági erővel bíró pénzügyi-fejlesztési kérdésekben illetékes szervnek szánták, amely nem a nyugati érdekek mentén és politikai céloknak megfelelően működne. Arról, hogy a célkitűzések mennyiben valósulnak meg, korai lenne nyilatkozni, hiszen az alapító okirat csak 2015 végén lépett életbe.5 Emellett szintén meg kell említenünk, hogy számos szakértő túlzottnak tartja a Bank jelentőségéről, és ezzel összefüggésben Kína potenciális szuperhatalmi státuszra töréséről szőtt divatos elképzeléseket.6 Szerintük a kínai aktivitás a különböző gazdasági, illetve pénzügyi területeken jelentékeny ugyan, de kevés a jelenlegi rendszer „bedöntéséhez”, illetve nem is célozza azt.7 Mindazonáltal a befolyásos nemzetközi szervezetek ilyen diverzifikációja, illetve az arra való törekvés a világrend változásának talán leginkább cáfolhatatlan bizonyítéka. Bármilyen irányban tájékozódunk a világrend sajátosságait taglaló szakirodalomból,8 az úgynevezett globális kormányzás eszközeinek számbavételekor döntő szerepet kap a legfontosabb nemzetközi szervezetek vizsgálata. Az ENSZ, a WTO, az IMF, a Világbank, tulajdonképpen szinte az összes igazán befolyásos, globális szereplőként megjelenő nemzetközi szervezet közös jellemzője, hogy a háború utáni időszak termékei, és mint olyanok, a győztesek által dominált hangulatban, feltételek mellett, és elvek mentén hozták létre őket. Ez természetesen azt is jelentette/jelenti, hogy speciális funkcióik betöltése során gyakran a nyugati érdekek realizálóiként, értékeik exportőreiként működnek, amely gyakorlat joggal válthatja ki az egyre erősödő „keleti” országok nemtetszését. A kiépített rendszer struktúrája Az AIIB kialakulásáról bővebben: AIIB: History of AIIB. <http://euweb.aiib.org/html/aboutus/ introduction/history/?show=0 > Hozzáférés: 2016. június 23. 6 Például az Antall József Tudásközpont szervezésében, a PAGEO által támogatott műhely keretében megtartott előadásában Szunomár Ágnes is hasonlóan vélekedett. Szunomár Ágnes: Az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank – Kína új szerepe a világgazdaságban (előadás). 2016. február 2. 7 Ennek az álláspontnak további példáit találhatjuk többek közt a PAGEO alábbi elemzéseiben is: Eszterhai Viktor: The Economist: A „ragaszkodó szuperhatalom”. PAGEO, 2015. november 20. <http://www.pageobudapest.hu/materials/file/40 > Hozzáférés: 2016. június 23.; Simigh Fruzsina: Ázsiai Infrastrukturális és Befektetési Bank. PAGEO, 2015. november 20. <http://www.pageobudapest.hu/materials/file/41 > Hozzáférés: 2016. június 23. 8 Pl. Simai Mihály: The Future of Global Governance: Managing Risk and Change in the International System. US Institute of Peace, Washington, 1994.; Ernst O. Czempiel–James N. Rosenau: Governance Without Government: Order and Change in World Politics. Cambridge University Press, Cambridge, 1992.; Martin Hewson–Timothy Sinclair: Approaches to Global Governance Theory. State University of New York Press, New York, 1999.; John Ruggie: Constructing the World Polity. Routledge, New York – London, 1998.; John Ruggie: What Makes the World Hang Together? NeoUtilitarian and the Social Constructivist Challenge. International Organisations. 1998/4. 855–885.; Thomas G. Weiss: Governance, Good Governance and Global Governance: Conceptual and Actual Challenges. Third World Quarterly. 2000/5. 795–814.; Thomas G. Weiss–Ramesh Thakur: Global Governance and the UN: An Unfinished Journey. Indiana University Press, Bloomington, 2010.; Ian Hurd: After Anarchy: Legitimacy and Power in the United Nations Security Council. Princeton University Press, Princeton, 2007.; Hans Martin Jaeger: ‘World Opinion’ and the Founding of the UN: Governmentalizing International Politics. European Journal of International Relations. 2008/4. 589–618. 5
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu
5
A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T mára nyilvánvalóan nem a valós erőviszonyokat tükrözi, így a feltörekvő országoknak jogosan lehet igénye és szüksége egy alternatív fórumra, ahol az új, dinamikus pozíciók alapján kapnak részt a döntéshozatalban – a hagyományos nyugati „értékalapú” diskurzus és az ennek való megfelelés kötöttségei nélkül. A másik logikus alternatívát az erőviszonyok változásának nyomán a jelenlegi intézményrendszer módosítása jelenthette volna, az említett változások leképezésével. A legklasszikusabb formában ez az ENSZ Biztonsági Tanácsát érintő reformkezdeményezések folyton kísértő, de soha meg nem valósuló szellemében nyilvánul meg. Ugyanez a probléma a felvetett példához közelebbi területen, az IMF-nél is tetten érhető, de a kísértésen túl itt sem realizálódott eddig olyan reformötlet, amely a fenti helyzet rendezéséhez hozzájárulhatna.9 A minta tulajdonképpen minden hasonló szervezetben ugyanaz: a reformoktól húzódozó, rugalmatlan domináns szereplők akadályozzák a dinamikusan alakuló hatalmi helyzethez való adaptációt. Taktikájuk így a történelmi fejlődés jelenlegi szintjén kontraproduktívvá vált, és potens riválisokat kezdett kitermelni saját maga számára. Ez az a momentum, amelyet meg kell ragadnunk, ha a világrend változásának irányait vizsgáljuk: a nemzetközi politika domináns aktorainak szándékai hegemóniájuk fenntartásának biztosítására visszafelé sültek el. Az évszázadokon át periférián tartott szereplők a vártnál jobban tudtak alkalmazkodni a kialakított játékszabályokhoz, és így nem várt mértékű fejlődésen mentek keresztül. Ennek eredményeképp nem elég, hogy gazdasági mutatóikkal maguk mögé utasítják a korábbi egyeduralkodókat, de mindezt adott esetben saját utas megoldásokkal teszik, gyakran a Nyugat által elvárt normák és fejlődési modell-javaslatok figyelmen kívül hagyásával. Fontos megemlíteni, hogy az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank csupán egyetlen aktualitás, mely illeszkedik a hasonló irányba mutató események láncolatába. Ugyanezen a területen többek között már korábban elindult egy kezdeményezés, a BRICS országok részéről, akik hasonló koncepcióval álltak elő. A New Development Bank ötlete egy újabb sikertelen IMF-reform kísérletet követően fogalmazódott meg, kifejezetten azzal a céllal, hogy megtörje a Nyugat által dominált nemzetközi hitelezési rendszer hegemóniáját.10 A kezdeményezésből világosan látszik, hogy az alapítók mindenképpen szeretnék megőrizni domináns pozíciójukat az intézmény vezetésében: az általuk együttesen biztosított tőke aránya semmiképpen Edwin M Truman: A Strategy for IMF reform. Institute for International Economics, Washington, 2006. 14., 63., 66. 10 Blahó András: Új nemzetközi fejlesztési bank (NDB): remények és realitások. E-CONOM. 2014/2. 14. <http://real.mtak.hu/23707/1/01_BlahoA_e_conom_III2_u.pdf > Hozzáférés: 2015. június 2. 9
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu
6
A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T nem eshet 55 százalék alá, ugyanez pedig az egyes nem-alapító államok esetében nem emelkedhet 7 százalék fölé.11 Érdekes körülmény, hogy a bank alapítása jelentősége ellenére sem örvendett akkora médiafigyelemnek, mint az AIIB felállítása. Ennek egyik oka lehet a nyugati országok teljes kimaradása, mely körülmény egész máshogy alakult az AIIB esetében: a Nyugat bástyáinak számító országok csatlakozására szintén mélyebb összefüggések tükrében kell tekintenünk. Az erőviszonyok eltolódáshoz kapcsolódik ebben a kontextusban a Nyugat által dominált rendszer „bomlásának” másik szembetűnő jelensége, mely magán a nyugati blokkon belül jelentkezik. Ahogy arra többek között Kissinger már közvetlenül a hidegháború vége után rámutatott, a közös ellenség reális fenyegetésének megszűnésével ezen a hagyományosan erős szövetségen belül is megjelent egyfajta lazulás.12 Az európai szövetségesek egyre kevésbé hajlandók alárendelni döntéseiket az Egyesült Államok akaratának, ami ez esetben az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankkal kapcsolatos pozícióikban is megnyilvánul. Olyan európai (és nem európai, de „nyugati” államok, mint például Ausztrália) jelezték a közelmúltban az alapítókhoz való csatlakozási szándékukat, melyek lojalitása az Egyesült Államokhoz korábban nehezen lett volna megkérdőjelezhető. Azonban lojalitás ide vagy oda, ezek az államok, érzékelve a hatalmi konstelláció módosulásait, szembeszálltak a kohéziós erőkkel és inkább a racionális döntést és az azzal járó jövőbeli előnyöket választották.13 Ez a fejlemény számos, témánk szempontjából érdekes implikációval bír: értelmezhető egyrészt egyfajta beismerésként a világrend változásának tekintetében. Minden racionális önérdekkövető szereplőnek észre kell vennie a trendek irányváltozásait, és alkalmazkodni hozzájuk – pusztán fennmaradásuk érdekében. A részt venni kívánó nyugati államok így csupán helyesen mérik fel a világgazdasági realitásokat, és ebből a megfontolásból hozzák meg értéksemleges döntésüket. Ezzel azonban egyúttal hosszútávon saját pozíciójukat gyengítik, hiszen lépésükkel a nemzetközi intézmények említett diverzifikációjához járulnak hozzá, természetesen az általuk dominált intézményrendszer rovására. A legfontosabb következmény azonban mégis maga az üzenet, melyet ez a stratégiai döntés közvetít: a nyugati hatalmak gazdasága tagadhatatlanul gyengül, a globális A Bank alapító okirata elérhető online: Agreement on the New Development Bank. <http://ndbbrics.org/agreement.html > Hozzáférés: 2016. június 23. 12 Henry Kissinger: What Kind of New World Order? The Washington Post. 1991. december 3. <https://www.washingtonpost.com/archive/opinions/1991/12/03/what-kind-of-new-worldorder/978316f5-9c4a-4ad2-9f be-89c8488cbd14/ > Hozzáférés: 2016. június 23. 13 Staff and agencies in Seoul: Asian Infrastructure Investment Bank: France, Germany and Italy Said to Join. The Guardian. 2015. március 17. <http://www.theguardian.com/world/2015/mar/17/ asian-infrastructure-investment-bank-france-germany-and-italy-said-to-join > Hozzáférés: 2016. június 23. 11
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu
7
A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T színtéren befolyásuk arányaiban csökken. Ha pedig emellett a gazdasági jellegű folyamat mellett megemlítünk további, hasonló irányba ható társadalmi jelenségeket – mint a menekültkérdés és következményeinek egyre erősödő és egyre megoldhatatlanabbnak tűnő problémája, vagy a világszerte felerősödő nyugatellenes diskurzus különböző, gyakran tettlegességig fajuló formái – még a legádázabb szkeptikusokban is megjelenhet a kétely a Nyugat szupremáciájának töretlenségével kapcsolatban. Ezt a rövid összefoglalást tehát azzal a megállapítással zárhatjuk, hogy a címben felvetett probléma a fentiek tükrében valósnak, és mindenképpen aktuálisnak tűnik.
8
1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu