AJRC2020E05_Az amerikai–tálib békemegállapodás és Afganisztán esélye a békére by Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AZ AMERIKAI–TÁLIB BÉKEMEGÁLLAPODÁS ÉS AFGANISZTÁN ESÉLYE A BÉKÉRE SZILÁGYI LAURA

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2. Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

AZ AMERIKAI–TÁLIB BÉKEMEGÁLLAPODÁS ÉS AFGANISZTÁN ESÉLYE A BÉKÉRE SZILÁGYI LAURA1

Tizennyolc hónapnyi tárgyalás után, 2020. február 29-én az Amerikai Egyesült Államok, valamint az általa és az ENSZ által el nem ismert tálib Afganisztáni Iszlám Emírség békemegállapodást írt alá Katar fővárosában, Dohában. A megállapodás két központi eleme kölcsönös kötelezettségvállalást ír elő a felek számára: az amerikaiak kivonulnak Afganisztánból, a tálibok pedig biztosítják az ország területén tevékenykedő terrorszervezetek felszámolását. Ez az elméletben hibátlannak tűnő egyezség azonban több biztonságpolitkai kérdést is felvet az ország jövőjét illetően, ugyanakkor nem garantálja Afganisztán belső békéjének megteremtését, ahhoz ugyanis elengedhetetlen lenne, hogy a tálibok és az afgán kormány között is megállapodás szülessen. Habár a békemegállapodás tartalmaz egy afgán felek közötti párbeszéd megkezdésére vonatkozó pontot, és ennek érdekében ösztönzi az afgán kormányt arra, hogy a másik fél felé tegyen bizalomépítő gesztust, a kormányt mégis kihagyták az előzetes amerikai–tálib tárgyalásokból, így az megelőzően nem hagyta jóvá az egyezmény pontjait, csupán a kész tényekkel szembesült. A helyzetet tovább bonyolítja a jelenlegi kormánykrízis és az afgán vezetők körében megfigyelhető belpolitikai megosztottság, mivel ez dilemma elé állítja a tálibokat és az Amerikai Egyesült Államokat is. Jelen elemzés a békemegállapodás óta Afganisztánban végbement folyamatokat és az ország jövőjét illető biztonságpolitikai kérdéseket kívánja áttekinteni.

A BÉKEMEGÁLLAPODÁSHOZ VEZETŐ ÚT ÉS A MEGÁLLAPODÁS TARTALMA A 2001 óta Afganisztánban zajló nemzetközi fegyveres konfliktus komoly áldozatokat követelt és követel még napjainkban is mind az ország lakosságának és hadseregének, mind pedig az ott harcoló koalíciós erőknek a részéről. A katonai műveleteknek csak 2007 óta 42 ezer halálos áldozata2 és 74 ezren sebesültje3 volt a civil lakosság köréből. A nemzetközi koalíciós erők tagjai közül 2001 és 2019 között 3585 katona esett el, közülük 2441 amerikai állampolgár4 – vagyis az Amerikai Egyesült Államokból került ki az áldozatok 68%-a. Nem véletlen tehát, hogy Washington pontot kíván tenni a konfliktus végére, és csapatai minél hamarabbi kivonását szorgalmazza. A konfliktus

A tanulmány az AJRC Tehetség – az AJTK gyakornokainak elemzései sorozat részeként került publikálásra.

Afghanistan.Protection of Civilians in Armed Conflict, 2019. UNAMA, [s. l. a.]. <https://unama.unmissions.org/sites/ default/files/afghanistan_protection_of_civilians_annual_report_2019_-_22_february.pdf > Hozzáférés: 2020. április 3. 2

Afghanistan. Annual Report on Protection of Civilians in Armed Conflict, 2009. UNAMA, Kabul, 2010. <https://unama. unmissions.org/sites/default/files/protection_of_civilian_2009_report_english_1.pdf > Hozzáférés: 2020. április 3. 3

Number of fatalities among Western coalition soldiers involved in the execution of Operation Enduring Freedom from 2001 to 2019. Statista. 2020. január. <https://www.statista.com/statistics/262894/western-coalition-soldiers-killed-in-afghanistan/ > Hozzáférés: 2020. április 3. 4

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

azonban nem csupán emberéletekben bizonyult drágának az amerikaiak számára, hiszen az elmúlt évek során a legszerényebb becslések alapján is összesen 746 milliárd dollárt költöttek az afganisztáni háborúra és 118 milliárd dollárt a régió újjáépítésére.5 Az elmúlt évek során az Egyesült Államok és az afgán kormányok is belátták, hogy katonai úton nem lehet a tálibokkal vívott háborúnak véget vetni,6 és csakis a politikai megállapodás hozhat békét az országban. Ezért kezdőtek meg az Egyesült Államok és a tálibok közötti tárgyalások 2018 októberében. A tíz körben lezajlott megbeszélések során a tárgyalófelek között a vita elsősorban az országban állomásozó külföldi erők kivonása körül forgott.7 Az egyeztetések többi fő pontjai az Afganisztán területén tevékenykedő terrorista szervezetek felszámolása, valamint a tálibok és kormányerők közti belpolitikai párbeszéd elindításának feltételei voltak. Hosszas egyeztetések után a két fél megállapodott, hogy amennyiben a tálibok bizalomépítő gesztusként és szándékuk komolyságának kifejezése végett egy hétig támadják az ország lakosait, hadseregét és az itt állomásozó nemzetközi csapatokat, az Egyesült Államok hajlandó lesz arra, hogy az addig megtárgyaltak alapján békemegállapodást írjon alá velük. Az „erőszak csökkentése” (reduction in violence) néven elhíresült megegyezés 2020. február 21-én lépett életbe, és február 28-áig tartott. A szóban forgó időszakra a tálibok vállalták, hogy nem indítanak támadásokat városok, autópályák, valamint amerikai és afgán katonai bázisok ellen. Emellett az afgán nemzeti védelmi és biztonsági erők (Afghan National Defense and Security Forces, ANDSF) is felfüggesztették a műveleteiket, habár továbbra is készenlétben maradtak, felkészülve egy esetleges tálib offenzívára.8 A folyamatot és az egyezség betartását egyik oldalról egy amerikai–afgán, másik oldalról pedig egy tálib megfigyelőcsoport követte nyomon. A megegyezés előtt átlagosan napi hetven erőszakos incidens történt az országban.9 Ezek során a tálibok folyamatosan támadták a kormányerők bázisait, ellenőrzőpontjait, szállítmányait. Több alkalommal aknavető-belövés érte a NATO Eltökélt Támogatás Műveletében (Resolute Support Mission) részt vevő katonai missziók táborait is. A tálibok emellett a nagyobb városokban terrorcselekményeket, robbanóeszközökkel végrehajtott támadásokat is elkövettek civil célpontok ellen. Az erőszakos támadások száma a megegyezés ideje alatt jelentősen lecsökkent. A tálibok az előírt egy hét folyamán kizárólag az afgán kormányerőket támadták, és ilyen támadásból is mindösszesen nyolc-tíz darab történt. Főbb célpontjaik ellenőrzőpontok és katonai szállítmányok voltak, és a kormányerők tagjai közül összesen huszonketten, a civilek közül pedig kilencen estek áldozatul nekik.10 Ahogy Mike Pompeo, az Amerikai SIGAR: Quarterly Report to the United States Congress. SIGAR, Virginia, 30 October 2019. 48.

U.S. Relations With Afghanistan. U.S. Department of State. 2019. július 8. <https://www.state.gov/u-s-relationswith-afghanistan/ > Hozzáférés: 2020. március 23. 6

Sayed Sharif Amiri: A Summary of the Peace Process. TOLOnews. 2020. március 19. <https://tolonews.com/ afghanistan/summary-peace-process > Hozzáférés: 2020. március 25.

8 NSC Confirms Reduction in Violence Begins Tonight. TOLOnews. 2020. február 21. <https://tolonews.com/ index.php/afghanistan/nsc-confirms-reduction-violence-begins-tonight > Hozzáférés: 2020. március 23.

SIGAR: Quarterly Report to the United States Congress. SIGAR, Virginia, 30 April 2018. 82.

Hayatullah Amanat: ANDSF to End Defensive Stance: Khalid. TOLOnews. 2020. március 8. <https://tolonews. com/afghanistan/andsf-end-defensive-stance-khalid > Hozzáférés: 2020. március 24.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Egyesült Államok külügyminisztere fogalmazott: „Az erőszak csökkentése elnevezésű megegyezés nem tökéletes, de működik.”11 Ez az egy hét nem csupán az amerikai–tálib kapcsolatokban, hanem az afgán lakosság életében is hatalmas jelentőséggel bírt.12 A megegyezés biztató eredményeit követően, február 29-én az Egyesült Államok és a tálibok aláírták a három részből felépülő békemegállapodást (Agreement for Bringing Peace to Afghanistan).13 A dokumentum első része Washington kötelezettségvállalásait tartalmazza; ezek közül a legfontosabb az amerikai haderő Afganisztánból való kivonása. Ezért cserébe a tálibok szavatolják, hogy nem követnek el olyan cselekményeket, amelyek az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságát fenyegetik, továbbá ígéretet tettek arra, hogy nem működnek együtt olyan szervezetekkel (pl. az al-Káidával), melyek Amerika és szövetségesei biztonságát fenyegetik, sőt, segítik az ilyen csoportoknak az ország területéről történő kiűzését. Az amerikai kormány számára a kivonulás legfontosabb feltétele, hogy Afganisztán ne lehessen többé biztonságos menedék (safe haven) a terrorszervezetek számára. A tálibok emellett azt is vállalták, hogy az országon belül alacsonyan tartják az erőszak szintjét. A megállapodás szól a tálibok és az afgán kormány közti tárgyalások megkezdéséről is. Ennek érdekében a kormány bizalomerősítő gesztusként ötezer tálib rabot enged szabadon a börtönökből. A táliboknak biztosítaniuk kell, hogy az így szabadlábra helyezett személyek nem fognak további fenyegetést jelenteni az országra. Ez a pont utóbb komoly feszültségeket szült a két fél között, ugyanis Asraf Gani afgán elnök szerint ő az Egyesült Államok és a tálibok közti megállapodásban semmilyen kötelezettséget nem vállalt.14 Kijelentette, az USA nincs felhatalmazva arra, hogy ilyen ígéretet tegyen, mert ilyen kérdésben csakis az afgán kormány hozhat döntést. Az afgán kormány bízik a nemzetközi közösség támogatásában is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa S/2020/191-es határozattervezetében biztosította az afgán biztonsági erőket a terrorizmussal szembeni harcban és országuk biztonságának garantálása érdekében nyújtott támogatásáról. Ennek feltétele, hogy a kormány vállalja az erőszak szintjének további csökkentését, és a tartós béke elérése érdekében tárgyalásokba kezd a tálibokkal.15 Az országot a NATO is támogatásáról biztosította. Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára nyilatkozatában kiemelte, hogy az afgán biztonsági erőket a szövetségesek továbbra is segíteni fogják a kiképzés és tanácsadás területén. Ezzel egyidőben fokozatosan elkezdik leépíteni az országban való jelenlétüket, és ha az afgán erőknek már nem lesz szükségük a további támogatásukra, teljesen ki is vonulnak. A főtitkár beszédében hangsúlyozta, hogy

Kylie Atwood – Jennifer Hansler: Pompeo says US will sign an agreement with Taliban ‘if and only if’ reduction in violence is successful. CNN. 2020. február 25. <https://edition.cnn.com/2020/02/25/politics/pompeoafghanistan-peace-violence-troops/index.html > Hozzáférés: 2020. március 24. 11

Sharif Amiri: 4 Security Incidents Reported on 4th Day of RIV: MoI. TOLOnews. 2020. február 25. <https://tolonews. com/index.php/afghanistan/4-security-incidents-reported-4th-day-riv-moi > Hozzáférés: 2020. március 24.

Agreement for Bringing Peace to Afghanistan. U.S. Department of State. 2020. február 29.

Siyar Sirat: Ghani: No Commitment to Release Taliban Prisoners. TOLOnews. 2020. március 1. <https:// tolonews.com/afghanistan/ghani-no-commitment-release-taliban-prisoners > Hozzáférés: 2020. március 25.

United Nations Security Council, Draft Resolution S/2020/191. 2020. március 10.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a NATO-kivonulás teljes mértékben Afganisztán biztonsági helyzetétől függ majd.16

AZ AMERIKAI KIVONULÁS KÖRÜLMÉNYEI A békemegállapodás értelmében az Egyesült Államok tizennégy hónapon belül teljesen kivonja ott állomásozó alakulatait Afganisztán területéről. Mindezt fokozatosan hajtja végre: először az aláírástól számított százharmincöt napon belül 8600 főre csökkenti az országban állomásozó csapatai létszámát, és szövetségesei létszámát is mérsékli, öt katonai bázist pedig teljesen kiürít. A fennmaradó kilenc és fél hónapban pedig a még megmaradt erőit is visszavonja. A kivonulás hírét nem mindenki fogadja örömmel, mivel többen aggódnak annak következményei miatt vagy éppen szkeptikusak annak kimenetelével kapcsolatban. Amerikai oldalról a többi között Kenneth McKenzie tábornok, az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának parancsnoka vagy Angus King szenátor is attól tart, hogy Afganisztánban 17-19 év múlva ugyanolyan rossz lesz a biztonsági helyzet, mint amilyen 2001-ben volt: az országban a tálibok kerülnek hatalomra, és Afganisztán ismét a terrorizmus melegágyává válik, fenyegetést jelentve a világ valamennyi régiójára, a nemzetközi békére és a biztonságra.17 A helyzetnek a helyi lakosok közt is akadtak kritikusai. A legtöbb kétség az afgán biztonsági erők állapotával kapcsolatban merül fel. Többen hiszik, hogy a kivonulás negatív hatással lesz az afgán hadsereg kiképzésének és felszerelésének helyzetére, így az képtelen lesz arra, hogy megvédje az országot és annak lakosságát. Sokan a tálibokat továbbra is csak területszerzési ambíciókkal rendelkező megbízhatatlan politikai szerepnőknek, vagy egyenesen terroristáknak tartják és félnek, hogy az amerikai kivonulást követően felmondják azokat a politikai egyezségeiket, melyeket korábban az Egyesült Államok csapatai által támogatott kormánnyal kötöttek, majd átveszik a hatalmat, s ezzel veszélybe sodorják Afganisztán társadalmi, gazdasági és politikai fejlődését.18 Ez az aggály az amerikai hírszerzés jelentéseiben is megjelenik,19 ráadásul sok tálib harcos meg van győződve róla, hogy az ország jogos vezetője a legfelsőbb tálib vezér. „Ameddig a megszállóknak írmagja sem marad, és nem állt fel az iszlám kormány, a felkelőknek muszáj folytatniuk a fegyveres dzsihádot, és minden tőlük telhetőt meg kell tenniük az iszlám uralom megteremtése érdekében” – nyilatkozta több felkelő, álláspontjukat a tálibok honlapján is megosztva.20 Ezt azonban Zabíhulláh Mudzsáhid tálib szóvivő mindössze a csoportjuk pár vallásos tagja által megfogalmazott véleménynek nevezte, és hangsúlyozta, a fenti kijelentés nem tükrözi a tálib vezetőség elképzeléseit.

Jens Stoltenberg: Remarks. NATO. 2020. február 29. <https://www.nato.int/cps/en/natohq/opinions_174024. htm?selectedLocale=en > Hozzáférés: 2020. március 28.

Top US Commander Doubts Afghan Taliban Commitment to Peace. Voice of America. <https://www.voanews.com/ south-central-asia/top-us-commander-doubts-afghan-taliban-commitment-peace > Hozzáférés: 2020. március 25.

Stefanie Glinski: U.S.–Taliban Peace Deal Under Fire. Foreign Policy. 2020. március 4. <https://foreignpolicy. com/2020/03/04/us-taliban-peace-deal-under-fire-kabul-dispatch/ > Hozzáférés: 2020. március 25.

Julian E. Barnes – Thomas Gibbons-Neff – Eric Schmitt: Afghanistan War Enters New Stage as U.S. Military Preparest to Exit. The New York Times. 2020. márc 1. <https://www.nytimes.com/2020/03/01/world/asia/ afghanistan-war-troops-cia.html > Hozzáférés: 2020. március 25. 19

Ayaz Gul: Taliban DefendsIts Chief as ‘Legal’ Ruler of Afghanistan. Voice of America. 2020. március 7. <https://www. voanews.com/south-central-asia/taliban-defends-its-chief-legal-ruler-afghanistan > Hozzáférés: 2020. március 24. 20

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A tálib hatalomátvételen túl az amerikai kivonulás egy másik biztonsági kérdése, hogy a csapatok távozása után a régióban kialakuló hatalmi vákuumot milyen új szereplők tölthetik meg.21 Irán, Kína, Pakisztán vagy Oroszország például a különböző fegyveres csoportok titkos támogatása révén már jelenleg is befolyással bír Afganisztán biztonsági helyzetére.

AZ AFGÁN FELEK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD ÉS AZ AFGÁN KORMÁNYKRÍZIS Afganisztán belső békéjének megteremtéséhez elengedhetetlen az afgán kormányerők és a tálibok közötti megállapodás. Az ezt elősegítő „afgán felek közötti párbeszéd” megkezdéséhez megkívánt bizalomépítő gesztust a kormány oldaláról már említett ötezer tálib fogoly februári békemegállapodásban is rögzített szabadon engedése jelentené. Ennek március 10-ig kellett volna megtörténnie, viszont Asraf Gani afgán államfő kritizálta a megállapodást, kijelentve, hogy a rabok elengedését nem szabadna előfeltételként támasztani a tárgyalások megkezdéséhez, hanem annak a tárgyalások részét kéne képeznie, merthogy a foglyok szabadon engedése több biztonsági kockázatokat is felvet.22 Mivel tálib harcosokról van szó, komoly aggodalmat okoz, hogy szabadulásuk után ismét bekapcsolódnának a háborúba. Ezt kiküszöbölendő, a kormány úgy határozott, hogy a szabadon eresztett raboknak írásos formában kéne kötelezettséget vállalniuk arra, hogy nem vesznek részt újból a harcokban.23 A tálibok ugyanakkor kötelezettséget vállaltak arra, hogy az elengedett foglyok a békemegállapodás pontjainak megfelelően nem fognak visszatérni a harctérre. A kormány részéről azonban így is maradtak kétségek a megállapodással kapcsolatban. A tálibok értelmezése szerint ráadásul Washingtonnal kötött egyezségük alapján Ganinak a rabokat előfeltételek nélkül kellene elengednie.24 Az elnöktől az amerikai oldal is elvárja ennek a bizalomerősítő lépésnek a megtételét.25 Az ügy megoldására az afgán kormány is előállt a saját tervezetével. Ennek alapján jóindulata jeleként március 14-ig elengedett volna ezerötszáz foglyot, majd a tárgyalások megkezdése után minden újabb két hétben további ötszáz fogoly, összesen háromezerötszáz ember hagyhatta volna el a börtönöket. A tálibok viszont elutasították a tervet, és hangsúlyozták, amennyiben az afgán kormány nem szándékozik azonnal és előfeltételek nélkül elengedni az ötezer rabot, megakadályozzák, hogy az afgán felek közötti

21 US Senate Opposes Plans For Abrupt Withdrawal Of Troops. TOLOnews. 2019. február 5. <https://tolonews. com/afghanistan/us-senate-opposes-plans-abrupt-withdrawal-troops > Hozzáférés: 2020. március 24.

Siyar Sirat: Ghani: No Commitments to Release Taliban Prisoners. TOLOnews. 2020. március 1. <https:// tolonews.com/afghanistan/ghani-no-commitment-release-taliban-prisoners > Hozzáférés: 2020. március 24. 22

Ghani Signs Decree to Release Taliban Prisoners. TOLOnews. 2020. március 11. <https://tolonews.com/index. php/afghanistan/ghani-signs-decree-release-taliban-prisoners > Hozzáférés: 2020. március 25. 23

24 US envoy urges Kabul, Taliban to begin prisoner releases. Aljazeera. 2020. március 18. <https://www.aljazeera.com/ news/2020/03/envoy-urges-kabul-taliban-prisoner-releases-200318200611980.html > Hozzáférés: 2020. március 25. 25 U.S. Special Representative Zalmay Khalilzad (@US4AfghanPeace): The United States would like to see prisoner releases... Twitter. 2020. március 18., 8.31. <https://twitter.com/US4AfghanPeace/status/1240299809153695750 > Hozzáférés: 2020. március 25.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

tárgyalások megkezdődhessenek.26 A tálibok az egyezmény aláírása óta növelték az afgán védelmi erők elleni támadások számát, hogy így gyakoroljanak nyomást a kormányra. Az afgán felek közötti párbeszéd elindítását nem csupán a tálibok és a kormány közti széthúzás nehezíti, hanem az afgán vezetésen belüli feszültségek is. Februárban az afganisztáni választási bizottság a szeptemberi választás alapján Asraf Ganit jelölte meg az elnökválasztás győzteseként.27 Politikai ellenfele, Abdulláh Abdulláh azonban nem volt hajlandó elfogadni a választás eredményét, és azt a demokrácia ellen elkövetett puccsnak titulálta, majd ő maga is kormányt alakított, deklarálva győzelmét. Ezután március 9-én mindkét politikus megrendezte a saját beiktatási szertartását Kabulban, és így komoly dilemma elé állította az Egyesült Államokat és a tálibokat is.28 A helyzetet Gani próbálta meg feloldani azzal, hogy Abdulláh szövetségeseinek felkínálta kabinetjének 40%-át, Abdulláhot pedig a „Legfelsőbb Béke Tanács” elnökévé tette volna, ezáltal őt is bevonva a tálibokkal folytatott tárgyalásokba. Emellett Abdulláhnak felajánlotta az „ellenzék vezetője” szerepet is. Mindez nem vezetett eredményre, Abdulláh ugyanis visszautasította a javaslatot, és továbbra is magát tartja Afganisztán törvényes elnökének.29 A belső politikai feszültség elsimítása érdekében Mike Pompeo amerikai külügyminiszter is Kabulba utazott, ahol mindkét vezetővel tárgyalást folytatott – külön-külön és közösen is. Eredményre azonban ezek a találkozások sem vezettek. Gani és Abdulláh képtelen volt megállapodni egy olyan egységkormány felállításáról, amely képes lenne kezelni a kormányzati kihívásokat, és az országban a béke és a biztonság megteremtésének az ügyét előmozdítaná.30 Az Egyesült Államok mély csalódottságát fejezte ki, hogy a két politikus a kettejük közt folyó vita oltárán ilyen könnyen képes feláldozni Afganisztán jövőjét. A kormányválság az amerikai–afgán kapcsolatokat is befolyásolja, és így fenyegetést jelent az amerikai érdekekre. Az Egyesült Államok ezért úgy döntött, hogy felülvizsgálja az Afganisztánnal való együttműködését. Első lépésként egymilliárd dollárral csökkentette az Afganisztánra szánt kiadásait, jövőre pedig ezt a tételt akár további egymilliárd dollárral csökkentheti.31 A sok nehézség ellenére az Egyesült Államok afganisztáni különmegbízottja, Zalmaj Khalílzád hiszi, hogy az afgán felek közötti párbeszéd száz napon belül le fog zajlani, mivel

26 Ayaz Gul: Taliban Reject Afghan Government’s Prisoner Release Plan. Voice of America. 2020. március 11. <https://www.voanews.com/south-central-asia/taliban-reject-afghan-governments-prisoner-release-plan > Hozzáférés: 2020. március 25. 27 Afghanistan: Ghani, Abdullah set to hold parallel inaugurations. Aljazeera. 2020. március 8. <https://www. aljazeera.com/news/2020/03/afghanistan-ghani-abdullah-hold-parallel-inaugurations-200308061452008. html > Hozzáférés: 2020. március 27.

Rahim Faiez – Tameem Akhgar: Dueling Afghan Leaders Both Declare Themselves President. The Diplomat. 2020. március 10. <https://thediplomat.com/2020/03/dueling-afghan-leaders-both-declare-themselves-president/ > Hozzáférés: 2020. március 27. 28

Amid Controversy, Ghani Takes Oath of Office. TOLOnews. 2020. március 9. <https://tolonews.com/afghanistan/ amid-controversy-ghani-takes-oath-office > Hozzáférés: 2020. március 27. 29

30 Jennifer Hansler – Kylie Atwood: Pompeo announces review of cooperation with Afghanistan and cut in aid amid leadership impasse. CNN. 2020. március 23. <https://edition.cnn.com/2020/03/23/politics/secretary-ofstate-mike-pompeo-afghanistan/index.html > Hozzáférés: 2020. március 27.

Michael R. Pompeo: On the Political Impasse in Afghanistan. U.S. Department of State. 2020. március 23. <https://www.state.gov/on-the-political-impasse-in-afghanistan/ > Hozzáférés: 2020. március 27. 31

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Washington mindenképpen szeretné, ha még a kivonulás első szakaszában megoldódna a tálibok és a kormány közötti ellentét, és a hivatalos tárgyalópartnerek kölcsönösen elfogadnák egymást.32 A legfontosabb, hogy a tárgyalások megkezdésével tartós tűzszüneti egyezményt írjanak alá, utóbb pedig ezt politikai megállapodás is állandósíthatná. Khalílzád reményei szerint Gani és Abdulláh hajlandók lesznek megoldást találni a jelenlegi belpolitikai krízisre, mivel a világ és az afgán emberek is ezt várják tőlük, országuk békés jövője pedig mindkettőjük számára fontos. A kormánynak az afgán felek közötti párbeszéd megkezdése érdekében tett eddigi egyetlen konkrét lépése az volt, hogy március 27-én felállított egy olyan, huszonegy főből álló tárgyalócsoportot, melynek névsorát Gani elnök és Abdulláh is jóváhagyta.33 A fordulatot a nemzetközi közösség tagjai, a többi között az ENSZ, az EU és az Egyesült Államok is örömmel fogadta. A csoport első feladata, hogy a tálib foglyok szabadon engedésének ügyében megegyezésre jusson a tálibokkal.34

FOLYTATÓDÓ TÁMADÁSOK ÉS BELSŐ BIZONYTALANSÁG A békemegállapodás ellenére továbbra sem szakadt vége az országon belül dúló erőszaknak. Habár már az egyezmény aláírását megelőző megállapodás idején általánossá vált a remény, hogy tartós tűzszünet jöhet létre, ez nem valósult meg. Gani elnöknek a tálib foglyok előfeltétel nélküli szabadon engedését megtagadó nyilatkozata után a tálibok felszólították a harcosaikat, hogy folytassák az afgán kormányerőkre mért fegyveres csapásaikat. Ezt egyébként az egyezmény értelmében meg is tehetik, mivel a dokumentum szerint csak az Egyesült Államokkal és annak szövetségeseivel szemben kötelesek beszüntetni támadásaikat.35 A harcok kiújulása ellenére Washington komolyan veszi kötelezettségeit, és elvárja, hogy a tálibok is tegyenek így, azaz tartsák alacsonyan az erőszak szintjét.36 Ha szükséges azonban, akkor az amerikaiak továbbra is fenntartják az afgán kormánynak és biztonsági erőknek nyújtott katonai műveleti támogatásukat. Ezt mi sem szemléltette jobban, mint az, hogy tizenegy akciómentes nap után, március 4-én az amerikai erők Nahr-e Szarádzsban légicsapást mértek az afgán kormányerőket megtámadó tálib harcosokra.37 Az afgán védelmi erők – igyekezve megfelelni a békemegállapodásban foglaltaknak – továbbra sem hajtanak végre offenzív műveleteket. Az úgynevezett „aktív védelem” (active defense) stratégiáját alkalmazzák, bár ennek esetenként egy-egy megelőző csapás is a részét képezi.

Khalilzad Hopes Intra-Afghan Talks Conclude in ‘100 Days’. TOLOnews. 2020. március 12. <https://tolonews. com/afghanistan/khalilzad-hopes-intra-afghan-talks-conclude-100-days > Hozzáférés: 2020. március 27. 32

33 UN Envoy Welcomes Afghan Negotiation Team. TOLOnews. 2020. március 31. <https://tolonews.com/ afghanistan/un-envoy-welcomes-afghan-negotiation-team > Hozzáférés: 2020. április 3.

Uo.

Zahra Rahimi: US Gen. Miller Speaks on Taliban’s Resumed Attacks. TOLOnews. 2020. március 3. <https:// tolonews.com/afghanistan/us-gen-miller-speaks-taliban’s-resumed-attacks > Hozzáférés: 2020. március 26. 35

36 Joint Declaration between the Islamic Republic of Afghanistan and the United States of America for Bringing Peace to Afghanistan. U.S. Department of State. 2020. február 29. <https://www.state.gov/wp-content/ uploads/2020/02/02.29.20-US-Afghanistan-Joint-Declaration.pdf > Hozzáférés: 2020. március 26.

US Targets Taliban, 30 Afghan Forces Killed in Afghanistan. TOLOnews. 2020. március 4. <https://tolonews. com/afghanistan/us-airstrike-hits-taliban-helmand-first-11-days > Hozzáférés: 2020. március 26. 37

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Jelenleg a különböző harci cselekmények ugyanolyan intenzitással folynak, mint az egyezmény előtti időszakban. Ez napi ötvennél is több fegyveres incidenst jelent. A tálibok néha olyan módon próbálják magukat látszólag a békemegállapodásban foglaltakhoz tartani, hogy támadásaikért nem vállalják a felelősséget, hanem ehelyett a régióban jelen levő más felkelő csoportokra mutogatnak. A koronavírus okozta járványhelyzetre tekintettel ugyan szokásos tavaszi offenzívájukat elhalasztották,38 de a tálibok és a kormányerők közötti fegyveres összecsapások száma ezzel együtt sem csökkent jelentősen. Zábul, Kápíszá és Baglán tartományokban a tálib támadások következtében csupán két nap alatt az afgán védelmi és biztonsági erők több mint negyven tagja vesztette életét, több tucatnyian pedig megsebesültek.39 Ilyen körülmények között az Egyesült Államok nyomatékosan felszólította a tálibokat arra, hogy csökkentsék le, és tartsák is alacsonyan az erőszak szintjét.40 A tálib támadások mellett az afgán lakosság jövővel kapcsolatos bizonytalansága jelenti a legnagyobb kockázatot az országra nézve. Sokan attól tartanak, hogy az amerikai kivonulást követően a tálibok ismét átveszik a hatalmat, és ez nem sok jóval kecsegtet számukra, habár jelenleg a tálibok elfogadottsága magasabb, mint amilyen egy évtizeddel ezelőtt volt. Ugyanis az évek során a tálibok is rájöttek, hogy a lakosság támogatása nélkül nem lehet megtartani a hatalmat a megszállt területeken. Emiatt finomítottak agresszív politikájukon, de továbbra is az iszlám törvények alapján szervezik meg a kormányzást az általuk uralt tartományokban, ahol az állam funkcióit átvéve működtetik a közszolgálati intézményeket, iskolákat, egészségügyi létesítményeket, megszervezik a közigazgatást, helyi adókat vezetnek be és biztosítják a közrend fenntartását. A lakosságtól elvárják, hogy az iszlám törvényeknek megfelelően éljenek, de ezen kívül nem erőszakoskodnak velük. Azokkal, akik nem követik szabályaikat viszont kíméletlenül leszámolnak. A tradicionális iszlám rend, főként az igazságszolgáltatás és a nők jogainak tekintetében, kegyetlennek tűnhet Európa és a nyugatizálódó afgán lakosság szemében, akik emiatt tartanak tőle.41 A tálib hatalomátvétellel kapcsolatban ezen túlmenően különösen az állam egyenruhás szervezeteinek a tagjai nyugtalanok, mert nem tudják, milyen jövő vár rájuk, ha az a csoport kerül hatalomra, amelyik ellen eddig minden erejükkel harcoltak. Éppen ezért bizonytalanok abban, hogy nem kellene-e még most átállniuk a tálibok oldalára annak érdekében, hogy ezzel biztosítsák családjuk életben maradását. Szakértők szerint a biztonsági erők kétségek közt gyötrődő „ingadozó” tagjai ketyegő időzített bombát jelentenek. Amennyiben a tálibok oldalára való átállás mellett döntenek, bizonyítaniuk kell hűségüket, ezt pedig a legegyszerűbben a saját csapataikra mért támadással tehetik meg. Mindez nem újszerű jelenség, hiszen a múltban is számos olyan eset

Afghan Taliban postpone annual spring offensive due to coronavirus. The Dependent. 2020. március 14. <https://www.pakistantoday.com.pk/2020/03/14/afghan-taliban-postpone-annual-spring-offensive-duecoronavirus/ > Hozzáférés: 2020. március 30. 38

39 Massoud Ansar: Over 40 ANDSF Killed in Past 2 Days: Local Officials. TOLOnews. 2020. márcus 21. <https:// tolonews.com/afghanistan/over-40-andsf-killed-past-2-days-local-officials > Hozzáférés: 2020. március 30.

Pompeo Urges Taliban to ‘Reduce Violence’. TOLOnews. 2020. április 1. <https://tolonews.com/afghanistan/ pompeo-urges-taliban-‘reduce-violence’ > Hozzáférés: 2020. április 3.

Szilágyi Zsolt ezredes, nemzeti rangidős személyes közlése az afganisztáni Mazar-e Sharifban található Camp Marmal táborból. 2020. április 8. 41

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

történt, amikor a biztonsági erők tagjai a tálibokhoz való csatlakozásuk előtt saját bajtársaikra vagy az amerikai katonákra támadtak. Ez a fajta árulás most újból felütötte a fejét, habár a békemegállapodásban foglalt kötelezettségek miatt a renegátok most „csupán” az afgán védelmi erők tagjait támadják. 2020 márciusában két ilyen tragikus esemény is történt. Március 20-án Zábulban hat rendőr nyitott tüzet az ott alvó csapatokra. A lövöldözésben huszonnégy katona vesztette életét, a támadókról pedig bebizonyították, hogy kapcsolatban álltak a tálib felkelőkkel.42 Március 30-án Argandábban kilenc afgán katona esett áldozatul egy belső támadásnak. A támadók később csatlakoztak a tálibokhoz.43 A bizonytalanok tehát jelentős, az ország belső biztonságát destabilizáló tényezőnek számítanak.

ÖSSZEGZÉS Mint láthattuk, az erőszak csökkentését célzó előzetes megegyezés pozitív eredményeit követően általánossá vált a remény Afganisztánban, hogy az amerikai–tálib békemegállapodást hamarosan a tálibok és az afgán kormány között kialakított tűzszüneti egyezmény fogja követni. A helyi lakosok és a nemzetközi közösség is bízott abban, hogy az ország jövője kedvezőbben alakul majd, azonban a kétségek is hamar felszínre kerültek, miközben számos nehézség gördült az afgán békefolyamat elé. A szakértőket főként az amerikai kivonulás kérdése osztja meg. Túlnyomó többségük megbízhatatlannak tartja a tálibokat, és azt gondolja róluk, hogy csak a most adódó történelmi lehetőséget szeretnék kihasználni annak érdekében, hogy a jelenlegi kormány eltávolításával átvehessék a hatalmat Afganisztánban. David Petraeus, a CIA volt igazgatója a tálibokkal való tárgyalást egy komoly következményekkel járó kockázatos szerencsejátékhoz hasonlította. A megállapodás legaggasztóbb pontját annak aszimmetrikus voltában látja. Azzal párhuzamosan ugyanis, hogy fegyveres erejével az országból kivonulva minél inkább eleget tesz vállalt kötelezettségeinek, az Egyesült Államok mind kisebb kényszerítő erővel rendelkezik majd a tálibokkal szemben. Emiatt félő, hogy az utóbbiak nem fogják teljesíteni a saját vállalásaikat.44 Amennyiben ez így történik, a régióban tevékenykedő terroristaszervezetek új erőre kaphatnak, és Afganisztánt a 2001 előtti állapotába visszavetve eltörölhetik az elmúlt húsz év fáradságos harcainak eredményeit. Az Egyestült Államok szempontjából ez számít a kivonulást illető legnagyobb kockázatnak. Afganisztán belső békéjének megteremtésével kapcsolatban világos, hogy azt kizárólag az amerikai–tálib békemegállapodás nem fogja előidézni. Az ugyanis csakis egy afgán szereplők által vezetett, belső tárgyalásos békefolyamat révén érhető el, ahogyan azt az ENSZ BT S/2020/191-es határozattervezete is rögzítette. A nemzetközi közösség ezzel kapcsolatban támogatásáról biztosította az országot, így az afgán felek közötti párbeszéd Dozens of Afghan troops killed in insider attack: Officials. Aljazeera. 2020. március 20. <https://www. aljazeera.com/news/2020/03/dozens-afghan-troops-killed-insider-attack-officials-200320074159069.html > Hozzáférés: 2020. március 30. 42

Attacks in Takhmar Zabul Kill 19 ANDSF. TOLOnews. 2020. március 30. <https://tolonews.com/afghanistan/6soldiers-killed-taliban-attack-zabul-mod > Hozzáférés: 2020. április 3. 43

44 David Petraeus – Vance Serchuk: Can America Trust the Taliban to Prevent Another 9/11?. Foreign Affairs. 2020. április 1. <https://www.foreignaffairs.com/articles/afghanistan/2020-04-01/can-america-trust-talibanprevent-another-911 > Hozzáférés: 2020. április 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

nem ütközhet külső ellenállásba, és csak belülről gördíthetnek akadályokat vele szemben, ahogy az minden szinten meg is történt. A tálibok és a kormány közt évek óta dúló háború és a kölcsönös bizalmatlanság miatt számítani lehetett rá, hogy a tárgyalások nehézkesen indulnak meg a két fél között. Az afgán kormányon belüli, pontosabban a Gani vezette kormány és az Abdulláh által alakított párhuzamos kormány közti konfliktus viszont meglepetést okozott. Azt csak kevesen gondolták volna, hogy az afgán felek közötti párbeszéd megindítását a vezető politikusok közti személyes vita, illetve saját érdekeiknek a nemzeti érdekek elé állítása fogja hátráltatni. Emiatt nem csupán az afgán emberek csalódtak, de a világ is. Amíg ezt a problémát nem sikerül kezelni, addig a tálibok és a kormány közti béketárgyalást sem lehet megindítani. Az ENSZ, az EU és a NATO is felszólították az országot, hogy oldja meg a kormánykrízist, az Egyesült Államok pedig a nyomásgyakorlás érdekében csökkentette afganisztáni költségvetését, ám mindez egyelőre nem ért célt. Az afganisztáni béke megteremtésének hat fontos eredeti célkitűzése volt, ám ezekből eddig egy vagy kettő valósult meg attól függően, hogy mit tekintünk eredménynek. A hat eredeti célkitűzés az amerikai–tálib békemegállapodás aláírása; az erőszak mértékének csökkentése; a tálib foglyok bizalomerősítő gesztusként történő szabadlábra helyezése; a kormánykrízis megoldása; egy afgán tárgyalócsoport felállítása; és végül az afgán felek közötti párbeszéd elindítása voltak. Az eddigiekben az elsőn kívül csak a tárgyalócsoport felállítását sikerül elérni, a többi területen pedig egyáltalán nem sikerült eredményeket felmutatni. A jelenlegi bonyolult afganisztáni helyzetben az országnak lehetősége nyílna arra, hogy saját kezébe vegye az irányítást, és így teremtsen békét és biztonságot a saját népe számára, ezért most lenne itt az ideje annak, hogy a szembenálló felek önös érdekeiket félretéve együtt tegyék le az ország jövőbeli fejlődésének alapköveit.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány