Irak bel- és külpolitikai viszonyai Musztafa al-Kázimi miniszterelnöki beiktatása után by Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

IRAK BEL- ÉS KÜLPOLITIKAI VISZONYAI MUSZTAFA AL-KÁZIMI MINISZTERELNÖKI BEIKTATÁSA UTÁN ÉVA ÁDÁM

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2. Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

IRAK BEL- ÉS KÜLPOLITIKAI VISZONYAI MUSZTAFA AL-KÁZIMI MINISZTERELNÖKI BEIKTATÁSA UTÁN ÉVA ÁDÁM

BEVEZETÉS Irak 2003 óta, vagyis a Szaddám Huszajn bukását követő években változatlanul egy korrupcióval és gazdasági nehézségekkel küzdő ország, amelynek a belpolitikai folyamatait meghatározza az USA és Irán katonai, politikai és gazdasági befolyásért folyó versengése. Ezt a versengést maga a 2003 utáni etno-szektariánus alapokra helyezett iraki politikai rendszer teszi lehetővé, amelynek eredeti célja a társadalmi inkluzivitás mértékének növelése lett volna, azonban csak a vallási, etnikai és politikai szekták és klikkek közötti feszültségek növekedéséhez vezetett. Ráadásul ezt a belső konfliktust kihasználta a saját befolyása és fennhatósága növelésére a két legnagyobb globális és regionális hálózattal is rendelkező terrorszervezet, az al-Káida és az Iszlám Állam is. A 2019 ősze óta zajló általános kormányellenes tüntetések egyik fő követelése ennek az arabul muhászaszának nevezett politikai rendszernek a felszámolása.1 A 2020 májusában kormányt alakító Musztafa al-Kázimi miniszterelnök ugyan rendszerszintű változások helyett csupán reformokat ígér, elemzők mégis úgy vélik, hogy végre van egy olyan vezetője a kormánynak, aki alkalmas lehet Irak politikai és katonai szuverenitásának a megteremtésére és egészséges egyensúlyt teremthet az amerikai és iráni befolyás között.2 Ugyanakkor a tüntetők nem látnak reális esélyt arra, hogy Kázimi valóban végrehajtja az ígért gazdasági reformokat, mivel a muhászaszarendszer miatt továbbra is meg van kötve a keze az uralkodó elit által. Az alábbi elemzésben azt vizsgálom, hogy milyen lehetőségek és akadályok állnak Kázimi előtt és ezek tükrében milyen irányba folytatódhatnak Irak bel- és külpolitikai folyamatai. Külön figyelmet szentelek a vallási értelemben mértékadó személyek és milíciák szerepének.

BEL- ÉS KÜLPOLITIKAI ÖSSZKÉP Irakban 2019 ősze óta rendszeres kormányellenes tüntetések zajlanak, amelyeknek belés külpolitikai mozgatórugói is vannak. Egyrészt, a tüntetők megelégelték a rendszerszintű korrupciót és a hatékony kormányzás hiányát, aminek következtében Irakban 2003 óta nem javult a gazdaság hatékonysága és rohamosan nő a munkanélküliség,3 noha rendkívül jelentős kőolajkészletei alapján Irak a világ leggazdagabb országai közé is tartozhatna. Másrészt, már a síita lakosság jelentős része is megelégelte, hogy 2003 óta Irán egyre Arwa Ibrahim: Muhasasa, the political system reviled by Iraqi protesters. Aljazeera. 2019. december 4. <https:// www.aljazeera.com/news/2019/12/muhasasa-political-system-reviled-iraqi-protesters-191202201939755.html> Hozzáférés: 2020. május 25.

Ibidem.

Renad Mansour: Iraq protests: What's behind the anger? BBC. 2019. október 7. <https://www.bbc.com/news/ world-middle-east-49960677> Hozzáférés: 2020. május 25. 3

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

nagyobb befolyást szerez az ország biztonsági és belpolitikai folyamataiba.4 Ez a befolyás jelentősen megnövekedett 2014 után, az Iszlám Állam terrorszervezet elleni küzdelem során, mivel Irán és az általa létrehozott és támogatott iraki milíciák oroszlánrészt vállaltak a terrorszervezet elleni harcban. Az akkor létrehozott Népi Mobilizációs Erők (al-Hasd al-Sábi), egy számos milíciát magába foglaló ernyőszervezet, ma már csak névlegesen áll az iraki kormány fennhatósága alatt, valójában az iráni Forradalmi Gárda (Szepáh-e Pászdárán) gyakorolja a parancsnoki feladatokat felette. Noha Irán szerepe vitathatatlan az Iszlám Állam elleni sikeres harcban, az országos tüntetések során nemcsak a kormány lemondását követelő szlogenek jelennek meg rendszeresen, hanem az iráni politikai és katonai szereplők „kivonulását” is követeli az iraki nép.5 2020. január 3-án az amerikai hadsereg nemcsak a Forradalmi Gárda alá tartozó Jeruzsálem Erők (Szepáh-e Kodsz) parancsnokát, Kászem Szolejmáni tábornokot likvidálta, hanem a Népi Mobilizációs Erők vezetőjét és az annak az ernyőszervezetébe tartozó Katáib Hizbulláh milícia parancsnokát, Abu Mahdi al-Muhandiszt is. Ezzel az iraki ernyőszervezet elveszítette a legerősebb milíciájának vezetőjét, aki a legfontosabb összekötőember volt az iraki milíciák és az iráni Forradalmi Gárda között és tevékenységével jelentősen hozzá járult Irán iraki befolyásának a növeléséhez.6 Muhandisz halála sokkal nagyobb jelentőséggel bírhat az iráni befolyás csökkenésére, mint Szolejmánié. Ugyanis kérdéses, hogy az iraki milíciaparancsnok halála után a Katáib Hizbulláh képes lesz-e megőrizni vezető szerepét a Népi Mobilizációs Erők ernyője alatt egy új erős vezetővel, vagy a többi milícia „kannibalizálja” a szervezet tagjait, és beépíti őket saját soraiba.7 Jelenleg úgy tűnik, hogy Szolejmáni és Muhandisz halála meggyengítette Irán befolyását és az iraki kormány számára lehetőség adódik a vezetés és irányítás visszaszerzésére a milíciák fölött.8 Rövidés középtávon most az a kérdés, hogy a politikai és vallási vezetők képesek lesznek-e Irán ellen mobilizálni a lakosságot és a milíciákat. Irán befolyásának növekedését 2003 óta az tette lehetővé, hogy a nyugati mintára létrehozott demokratikus, de etno-szektariánus politikai rendszerben – az etnikai arányoknak megfelelően – dominánssá válhatott a síita elit. Utóbbiak a Szaddám Huszajn több évtizedes kemény diktatórikus kormányzása alatt kisebbségben lévő szunniták elnyomása alatt éltek

France 24: In Shiite holy city of Karbala, Iraqis protest against Iranian ‘meddling’. 2019. november 14. <https://www. france24.com/en/20191114-in-shiite-holy-city-of-karbala-iraqis-protest-against-iranian-meddling> Hozzáférés: 2020. május 25.

AFP: Iraq anti-government protesters sing, dance after Soleimani death. The Times of Israel. 2020. január 3. <https:// www.timesofisrael.com/iraq-anti-govt-protesters-sing-dance-after-soleimani-death/> Hozzáférés: 2020. május 25. 5

Peter Beaumont: Abu Mahdi al-Muhandis: Iraqi killed in US strike was key militia figure. The Guardian. 2020. január 3. <https://www.theguardian.com/world/2020/jan/03/abu-mahdi-al-muhandis-iraq-iran-militias-suleimani> Hozzáférés: 2020. május 25. 6

Michael Knights – Hamdi Malik – Aymenn Jawad al-Tamimi: Honored, Not Contained: The Future of Iraq’s Popular Mobilization Forces. The Washington Institute for Near East Policy, Washington, 2020.

8 Hamdi Malik: Iraq Can Now Wrest Its Sovereignty From Iran. Foreign Affairs. 2020. május 25. <https://www. foreignaffairs.com/articles/middle-east/2020-05-25/iraq-can-now-wrest-its-sovereignty-iran> Hozzáférés: 2020. május 25.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

és többnyire Irántól kaptak menedéket vagy támogatást.9 Az amerikai kormány elérte eredeti célját Huszajn elmozdításával, ugyanakkor ahhoz a nem kívánt eredményhez is vezetett a katonai invázió és az azt követő demokratikus átmenet, hogy nagyobb mozgásteret biztosított Irán számára a térségben. Az elmúlt tizenöt év politikai és fegyveres összecsapásai Irakban javarészt az USA és Irán közötti feszültséghez köthetőek. Szolejmáni meggyilkolása után Irán jelentős politikai sikert könyvelhetett el magának: az iraki parlament 2020. január 5-én megszavazta az országban állomásozó amerikai katonai misszió megszüntetését.10 Ezzel azonban nem dőlt el végérvényesen az amerikai–iráni befolyás mérlege, mivel egyrészt az USA még javában tárgyal csapatainak kivonásáról az iraki kormánnyal, másrészt az iraki társadalom nagyon megosztott nemcsak az amerikai, hanem az iráni – tulajdonképpen bármilyen külföldi – befolyást illetően. A jelenleg a kormány ellen tüntető tömegek között találunk olyanokat, akik Irán és az USA iraki belpolitikai folyamatokba való beavatkozását sem tartják elfogadhatónak.11 Az ország bel- és külpolitikai folyamatainak irányát a következő időszakban az fogja meghatározni, hogy Musztafa al-Kázimi miniszterelnök sikeres lesz-e reformprogramja megvalósításában, milyen döntéseket hoz az USA-val és Iránnal való együttműködés terén, képes-e felszámolni Irán befolyását az iraki milíciák működésére és „államosítani” az iraki biztonságot, hogyan befolyásolják a mértékadó vallási vezetők a folyamatokat, illetve megerősödik-e a terrorszervezetek jelenléte és fenyegetése. Az alábbiakban ezért ezeket a kérdéseket fogom elemezni. Ugyan az Iszlám Állam terrorszervezet kihasználta a koronavírus megjelenése miatt kialakult veszélyhelyzetet,12 még egyáltalán nem belátható, hogy visszatér-e komoly erőkkel a szervezet. Ezért ezt a kérdést most nem tárgyalom részleteiben.

A MUSZTAFA AL-KÁZIMI ELŐTT ÁLLÓ KIHÍVÁSOK Ádil Abdul Mahdi miniszterelnök 2019 novemberében lemondott a posztjáról és az azóta eltelt fél év politikai egyeztetéseinek eredményeképpen az iraki parlament 2020. május 7-én döntött az új kormány felállításáról és Musztafa al-Kázimi miniszterelnöki kinevezésének elfogadásáról.13 Az USA és Irán is üdvözölte Kázimi kinevezését és egyáltalán az előrelépést a belpolitikai folyamatokban, az iraki politikai szereplők szerint azonban tovább növekedett a síiták szerepe a kormányzásban, a tüntetők pedig egyelőre nem érzik úgy, hogy a politikai döntéshozók érzékenyek lennének a követeléseikre. Kázimi kinevezése Garrett Nada: Part 1: Iran's Role in Iraq. The Wilson Center. 2018. április 26. <https://www.wilsoncenter.org/ article/part-1-irans-role-iraq> Hozzáférés: 2020. május 25. 9

Eric Levenson [et al.] : Iraqi Parliament votes for plan to end US troop presence in Iraq after Soleimani killing. CNN. 2020. január 5. <https://edition.cnn.com/2020/01/05/world/soleimani-us-iran-attack/index.html> Hozzáférés: 2020. május 25. 10

Ihsan Aktas: Iraqi people want neither US nor Iran. Daily Sabah. 2020. január 11. <https://www.dailysabah. com/columns/ihsan-aktas/2020/01/11/iraqi-people-want-neither-us-nor-iran> Hozzáférés: 2020. május 25.

12 Qassim Abdul-Zahra [et al.] : ISIS extremists step up attacks as Iraq, Syria grapple with virus. Military Times. 2020. május 3. < https://www.militarytimes.com/news/your-military/2020/05/03/isis-extremists-step-up-as-iraqsyria-grapple-with-virus/ > Hozzáférés: 2020. május 25.

Aljazeera: Iraq forms new government after six months of uncertainty. 2020. május 7. <https://www.aljazeera. com/news/2020/05/government-confirmed-iraq-months-uncertainty-200507013420664.html> Hozzáférés: 2020. május 25.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

és a kormány összetétele nem mutat ugyanis semmilyen elmozdulást az eddigi politikai struktúráktól és a rendszer működésétől. Mindenesetre a hatékony kormányzás záloga lehet, hogy a miniszterelnök jó kapcsolatban van az elnökkel és a parlament elnökével is, így mindenképpen pozitív politikai környezetben kezdheti el a kormányzást.14 Kázimi az USA 2003-as katonai invázióját követően tért vissza Irakba, mivel korábban a Szaddám Huszajn hatalmát ellenzők táborába tartozó, Európában élő expatrióta volt.15 Visszatérése után az iraki médiaszektor magas rangú vezetője lett, majd 2016-ban az Iraki Nemzeti Hírszerzési Szolgálat igazgatójává jelölték ki. Ebben a tisztségében nemcsak valamennyi iraki politikai szereplővel, de az USA-val, Szaúd-Arábiával és Iránnal is jó kapcsolatok kialakítására törekedett. Ennek a nyitottságának köszönhetően rendkívül pragmatikus vezetőnek tartják. Ugyanakkor vagy éppen emiatt, a Katáib Hizbulláh milícia jelenlegi vezetői részéről az a vád érte, hogy kollaborált az amerikai kormánnyal Kászem Szolejmáni és Abu Mahdi al-Muhandisz meggyilkolása kapcsán.16 Az új elnök az átmeneti kormány megalakítását követően előrehozott parlamenti választásokat ígért beiktatási beszédében.17 Célul tűzte ki az ország politikai egységének megteremtését (amit ugyebár a jelenlegi politikai rendszer nem tesz lehetővé), illetve a miniszterelnök szuverenitásának helyreállítását az ország valamennyi fegyveres szervezetének irányítása fölött. Részben ennek megfelelően ígéretet tett a külső hatalmak iraki belpolitikára gyakorolt befolyásának a visszaszorítására. Bár a tüntetők a koronavírus idején biztonsági okokból önmérsékletet tanúsítottak, 2020. május elejére ismét feszültté vált az utcai hangulat Bagdadban, ezért Kázimi tett néhány azonnali gesztust a tüntetők felé. Döntött a 2019 októbere óta a tüntetések kapcsán letartóztatott civilek azonnali szabadon engedéséről, a választási törvények reformját ígérte és visszahelyezte pozíciójába a hadsereg egyik nagy népszerűségnek örvendő tábornokát, aki az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcok hőse volt.18 Ezek az intézkedések nem eredményezték a tüntetések végét, de mindenképpen komoly bizalomépítő szerepük van. A koronavírus-járvány nem kedvezett az amúgy is számos nehézséggel küzdő iraki gazdaságnak. A járvány miatti csökkenő kereslet, illetve a Szaúd-Arábia és Oroszország közötti olajár-háború miatt az ország kőolajexportból származó bevételei mintegy negyedére csökkentek 2020. január és április között.19 Ez egy nagy csapás Irak számára, mivel az ország

Al-Monitor: Five priorities for the US-Iraq strategic dialogue include recognizing regional role for Iraq. 2020. május 8. <https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/05/iraq-us-strategic-dialogue-priorities-regionalrole-kadhimi.html> Hozzáférés: 2020. május 25.

Aljazeera: Who is Mustafa al-Kadhimi, Iraq's new prime minister? 2020. május 7. <https://www.aljazeera.com/ news/2020/05/mustafa-al-kadhimi-iraq-prime-minister-200507062954351.html> Hozzáférés: 2020. május 25.

Ibidem.

Ali Mamouri: Iraq’s parliament approves government of new PM Kadhimi. Al-Monitor. 2020. május 6. <https:// www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/05/iraq-vote-parliament-kadhimi-government-economy.html> Hozzáférés: 2020. május 25.

Hafsa Halawa [et al.]: Iraq special briefing: The challenges facing Prime Minister Mustafa al-Kadhimi. Middle East Institute. 2020. május 12. <https://www.mei.edu/blog/iraq-special-briefing-challenges-facing-prime-ministermustafa-al-kadhimi> Hozzáférés: 2020. május 26.

Ibidem.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

szinte kizárólag kőolajexportjából tartja fenn magát. 2003 óta nem nőttek jelentősen az ország bevételei, miközben évről évre egyre magasabb a költségvetési egyensúlyhiány.20 Az iraki kormány ráadásul valamennyi belpolitikai krízishelyzetet úgy próbál meg elhárítani, hogy még több munkahelyet teremt az állami szektorban, ahol növeli a fizetéseket, így generálva még nagyobb kiadásokat az állami költségvetés számára. Amíg Kázimi nem vezet be strukturális reformokat és tervezi újra Irak költségvetését, addig a jelenlegi nyersolajárak mellett az ország a csőd felé tart és csak komoly kölcsönök menthetik meg az államot.21 Az új miniszterelnök ígéretes választásnak bizonyul abból a szempontból, hogy Iránnal, az Egyesült Államokkal és a Kurdisztáni Autonóm Régió vezetőivel is jó kapcsolatban van. Emlékezetes, hogy elődje, Abdul Mahdi lemondása előtti utolsó intézkedéseként jelentősen csökkentette a Kurdisztáni Regionális Kormány alkalmazásában álló tisztviselők béreit, centralizációs intézkedései részeként.22 Júniusban várhatóan elkezdődik Kázimi és a kurd vezetők közötti egyeztetés az autonóm régió költségvetéséről. A kurdok számára optimizmusra ad okot, hogy Kázimi a föderalizmus és a decentralizáció híve, így várhatóan javulni fog a kapcsolat a bagdadi és erbili kormányok között. Az amerikai kormány a bagdadi új kormányt azzal segítette, hogy felfüggesztette azokat az Irakra bevezetett kereskedelmi szankciókat, amely eddig meggátolta Irakot abban, hogy elektromos áramot importáljon Irántól. (Az ország áram- és földgázszükséglete miatt kiszolgáltatott Iránnak.) Az amerikai támogatásnak azonban ára van. Az USA kétoldalú stratégiai párbeszédet kezdeményezett, amely júniusban fog kezdődni és legfőképpen a biztonság és gazdaság témaköreit fogja érinteni.23 Előbbit illetően az USA számára is fontos kérdések, így az Iszlám Állam terrorszervezet közelmúltbeli aktivitása és Irán regionális ambíciói lesznek a fő témakörök. Másrészt fontos, a gazdasági diverzifikáció kérdéseit illető párbeszéd fog kezdődni az USA és Irak között, amelynek köszönhetően Irak csökkentheti függőségét a nyersolajexportból származó bevételeitől és nagyobb hangsúlyt fektethet a mezőgazdaságra és más ágazatokra.24 A két nagy témakör – a biztonság és gazdaság – összekapcsolása nem lehet véletlen. Vélhetően az USA továbbra is jelen kíván lenni az ország biztonsági szektorában, féken tartva mind a terrorista szervezetek mind Irán befolyását, cserébe egy gazdasági segélycsomagért, aminek köszönhetően elkerülhetővé válik Irak gazdasági csődje. Kázimitól elemzők Irak regionális kapcsolatainak javulását is várják, elsősorban az Öböl arab monarchiáival, Jordániával és Egyiptommal.25 2019-ben az iraki parlament jóváhagyta a Baszra-Akaba olajvezeték megépítését Irak és Jordánia között, ami jelentősen

20 Ahmed Tabaqchali: Between a Rock and a Hard Place: Iraq’s Political Class’ Dilemma between Budget Realities and Protestor Demands. The London School of Economics and Political Science. 2020. március 11. <https://blogs.lse.ac.uk/mec/2020/03/11/between-a-rock-and-a-hard-place-iraqs-political-class-dilemmabetween-budget-realties-and-protestor-demands/#_ftn2> Hozzáférés: 2020. május 26.

Ibidem.

Hafsa Halawa [et al.], 2020.

Al-Monitor: Five priorities for the US-Iraq strategic dialogue include recognizing regional role for Iraq. 2020. május 8. <https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/05/iraq-us-strategic-dialogue-prioritiesregional-role-kadhimi.html> Hozzáférés: 2020. május 25. 23

Ibidem.

Hafsa Halawa [et al.], 2020.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

megnövelné Irak nyersolajexportjának mennyiségét és egyúttal egy alternatív útvonalat hozna létre.26 Ezzel egyidejűleg az iraki kormány szerződést kötött egy holland vállalattal egy a Perzsa-öbölben létrehozandó mesterséges sziget és exportterminál megépítésére, amivel Irak szintén jelentősen megnövelné az export mennyiségét és tárolási kapacitását.27 A koronavírus időszakában az iraki kormány úgy döntött, hogy kérvényt nyújt be Kuvaitnak mintegy három milliárd dollárnyi államadósság elengedésére, emellett pedig célkitűzésként fogalmazta meg a Szaúd-Arábiával való kereskedelmi kapcsolatok javítását.28 Említésre méltó, hogy a közelmúltbeli geopolitikai konfliktusokban a fent említett országok és az Öböl többi monarchiája, Katar kivételével, valamilyen szinten szemben állnak Irán külpolitikájával és területi terjeszkedésével, utóbbi eddig mégis sokkal jelentősebb befolyást tudott szerezni Irakban, mint a fentiek együttesen. Kázimi törekvése, hogy a gazdasági és kereskedelmi intézkedéseken keresztül ezentúl nemcsak Iránnal, hanem arab szomszédaival is jó kapcsolatot ápoljon, ezért valamiféle közvetítő szerepet várnak Iraktól az elemzők a regionális konfliktusokban.

AZ IRAKI VALLÁSI ESTABLISHMENT SZEREPE Az iraki síita vallási vezetők szerepe a teljes síita nemzetközi közösség vallási életében meghatározó, ugyanakkor a belpolitikai folyamatokban és az iráni befolyás szempontjából is fontos, hogy milyen megnyilatkozásai vannak a mértékadó szereplőknek. Elsősorban Ali al-Szísztáni iráni származású és az iraki Nadzsafban székelő nagyajatollah szerepe mérvadó a bel- és külpolitikai folyamatokban, aki a legmagasabb rangú mértékadó vallásjogász nemcsak az iraki, hanem az iráni vallási vezetők között is.29 Szísztáni és hasonló rangú elődjei valamennyien hagyományosan távol maradtak a politikától és inkább vallási ügyekben nyilvánultak meg. A 2003-as amerikai katonai inváziót követően azonban az Irán által támogatott síita milíciák növekvő agresszivitásának ellensúlyozásaként Szísztáni is egyre gyakrabban hangoztatta véleményét politikai kérdésekben. Leggyakrabban neki volt köszönhető, hogy a politikai és katonai összecsapások a síita iraki és koalíciós erők között egy szinten túlra soha nem eszkalálódtak. Szísztáni szerepe az iraki belpolitikai folyamatokban elsősorban a jelenleg Irán által támogatott Muktada al-Szadr vallástudós és politikai aktivista ellensúlyozása miatt fontos.30 Míg Szísztáni a konfliktusok békés megoldásában hisz, Szadr az elmúlt Carla Sertin: Iraq cabinet approves plans to build Jordan pipeline and island port. Oil&Gas. 2019. július 11. <https://www.oilandgasmiddleeast.com/products-services/34528-iraq-cabinet-approves-plans-to-build-jordanpipeline-and-island-port> Hozzáférés: 2020. május 26. 26

Faleh Al Khayat: Iraq signs deal with Boskalis that could almost double oil exports capacity. S&P Global. 2019. szeptember 17. <https://www.spglobal.com/platts/en/market-insights/latest-news/oil/091719-iraqsigns-deal-with-boskalis-that-could-almost-double-oil-exports-capacity> Hozzáférés: 2020. május 26. 27

Stephen Kalin: Iraq Turns to Neighbors to Ease Economic Strains. The Wall Street Journal. 2020. május 24. <https://www.wsj.com/articles/iraq-turns-to-neighbors-to-ease-economic-strains-11590312488> Hozzáférés: 2020. május 27. 28

Ali al-Szísztáni hivatalos oldala: <https://www.sistani.org/english/data/2/> Hozzáférés: 2020. május 27.

Khaled Yacoub Oweis: Ali Al Sistani: the subtle ayatollah shaping politics in Baghdad. The National. 2020. január 1. <https://www.thenational.ae/world/mena/ali-al-sistani-the-subtle-ayatollah-shaping-politics-in-baghdad-1.958716> Hozzáférés: 2020. május 27. 30

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

tizenöt évben milíciájának élén komoly szerepet játszott az iraki belpolitikai viszonyok szektariánus jellegének kiélezésében. A 2019 októberében kezdődő tüntetések eredményeképpen végül Szísztáni szólította fel Ádil Abdul Mahdit a lemondásra, aki hezitált a lépés megtételével, de a nagyajatollah kérésének azonnal eleget tett.31 Abdul Mahdi egyértelműen Irán szövetségese volt, ezért a perzsa állam mindent megtett azért, hogy megóvja a miniszterelnököt a bukástól. 2019 év végén az iráni Forradalmi Gárda aktívan részt vett az iraki bel politikai folyamatokban. Kászem Szolejmáni és más magas rangú vezetők rendszeres vendégek voltak Bagdadban. Az Iránhoz és Muktada al-Szadrhoz köthető agitáció vezetett ahhoz, hogy a békés tüntetések rendszeres atrocitásokhoz vezettek a védelmi erők és a tüntetők között. Emiatt érezte úgy Szísztáni, hogy nem nézheti tétlenül Irán beavatkozását és a konfliktus eszkalálódását, ami nemcsak Bagdadban, hanem Nadzsafban és Karbalában, a két legfontosabb iraki síita központban is érződött már. Szísztáni egyértelművé tette Abdul Mahdi lemondása után, hogy ő nem szeretne beleszólni az új vezető kiválasztásába, viszont a választott vezetőnek mindenképpen függetlennek kell lennie Irán és más külső hatalmak érdekeitől.32 Szísztáni mellett azonban 2003 után Szadr is jelentősen meghatározta a politikai és biztonsági helyzetet Irakban. Szadr egy ellentmondásos mozgalomvezető, akinek a megítélése és megbecsülése sem a síita közösségben, sem a politikai vezetők körében, sem a külső hatalmak körében nem egyértelműen pozitív vagy negatív. A 2000-es évek második felében leginkább a síita milíciája sikerének köszönhetően vált rendkívül népszerűvé és vált az amerikai vezetésű koalíciós erők számára az első számú közellenséggé.33 Ugyanakkor senki nem kérdőjelezte meg, hogy Szadr az egyik legnagyobb társadalmi bázist felépítő vezetővé vált az elmúlt két évtizedben, így egyre nagyobb szerepet kapott a politikai folyamatokban. Míg a 2004–2008 közötti időszakban egyértelműen a szektariánus kártyákat játszotta ki, 2010 után mérsékelt politikai vezetővé vált és nyitott a szunnita közösség felé is.34 Az évek során azonban Szadr is egyre inkább a status quo-t jelentő politikai rendszer szerves részévé vált. Mérsékelt reformokat ugyan sikerült elérnie, mivel jól játszotta az összekötő kapocs szerepet a társadalom és a kormányok között, strukturális változásokat azonban ő maga sem kívánt, megelégedett a centralizációval és a muhászaszarendszerrel. A 2019-es tüntetésekben éppen ezért – mivel a tömeg nem annyira reformokat, hanem sokkal inkább a status quo megváltoztatását követelte – nem válhatott kulcsszereplővé Szadr és csupán a tüntetések margóján jelent meg, miközben a tüntetők egy része nem kívánt azonosulni vele egyáltalán. Szadr

John Davison: Iraq protest death toll mounts as cleric warns against meddling. Reuters. 2019. december 6. <https://www.reuters.com/article/us-iraq-protests/iraqi-cleric-says-no-foreign-meddling-to-choose-new-pm-innod-to-iran-idUSKBN1YA0YA> Hozzáférés: 2020. május 27. 31

Ibidem.

International Crisis Group: Iraq’s Muqtada Al-Sadr: Spoiler or Stabiliser? Crisis Group Middle East Report N°55, 2006. július 11. <https://d2071andvip0wj.cloudfront.net/55-iraq-s-muqtada-al-sadr-spoiler-or-stabiliser.pdf> Hozzáférés: 2020. május 27. 33

Hiwa Osman: Muqtada al-Sadr's double game. Aljazeera. 2020. február 9. <https://www.aljazeera.com/ indepth/opinion/muqtada-al-sadr-double-game-200208195857994.html> Hozzáférés: 2020. május 27. 34

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

marginalizációja 2020 elejére ahhoz vezetett, hogy gyakorlatilag mozgalmával együtt Irán védőernyője alá került.35 Kérdés tehát, hogy Szísztáni politikai aktivitása és Kázimi miniszterelnöki kinevezése mellett Szadr milyen szerepet játszhat a politikai folyamatokban. Mivel Szadr az elmúlt években nagyon jó kapcsolatot ápolt nemcsak Iránnal, hanem az Öböl arab államainak vezetőivel is, ezért szerepe lehet az Irán és az arab államok közötti feszült viszony enyhítésében, amennyiben szerepet szánnak neki az iraki bel- és külpolitikában. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy politikai befolyása elvesztése és társadalmi bázisa lemorzsolódása miatt marginális figurává válik.36 Utóbbi esetén valószínűsíthető, hogy megnő Szísztáni jelentősége a síita lakosság politikai nézeteinek formálásában, ami már érezhető a milíciák közötti feszültségek alakulásában az elmúlt hónapokban.

AZ IRAKI MILÍCIÁK JÖVŐJE Az iraki milíciák legitimitása több lábon áll: függnek az iraki síita vallási vezetők, a politikai pártok és vezetőik, illetve a külső hatalmak támogatásától is. Szísztáninak nemcsak a belpolitikai folyamatokra van nagy hatása, hanem véleménye és támogatása meghatározza az iraki milíciák működését is. Ugyan, ahogy fent említettem, Szísztáni a békés politikai megoldások híve, azt ő is elismeri, hogy Irak biztonsági helyzetének javítása érdekében szükség van rendvédelmi szervezetek létrehozására és számos milícia élvezi a névleges támogatását, amelyre szükség volt például az al-Káida vagy Iszlám Állam terrorszervezetek elleni harc során. Mellette azonban Szadr milíciája is ébredőfélben van és vonzó lehet a Népi Mobilizációs Erők szétesése miatt kiábránduló önkéntesek számára. A következő években várhatóan fragmentálódik majd a 2014-ben létrehozott katonai ernyőszervezet, ami az iraki kormányt kedvező helyzetbe hozhatja és elindulhat a szervezetbe tartozó milíciák normalizációja, ugyanakkor várhatóan egyre gyakoribbá válnak majd az Irán által támogatott milíciák által az amerikai érdekeltségek ellen végrehajtott kisebb támadások. A 2019 őszén kezdődő tüntetések előre haladtával megjelent a status quo-t kritizáló tüntetők mellett egy olyan iráni támogatású tömeg, amely az amerikai katonai jelenlétet kritizálta. Az Iszlám Állam elleni harc során megnőtt a síita milíciák száma Irakban. A terror szervezet elleni sikeres harcot követően ezek az Irán és az Egyesült Államok közötti ellenséges viszony eszkalálásában kaptak szerepet. Ezek a milíciák gyakran az iraki kormánytól teljesen függetlenül, Irán támogatásával hoztak létre katonai bázisokat Irakban.37 A tüntetők és a kormány közötti feszültséget Irán arra használta fel, hogy a milíciákon keresztül nyomást gyakoroljon az amerikai hadseregre és 2019 második felében egyre gyakrabban és intenzívebben támadta a koalíciós katonai bázisokat. Ezeknek a támadásoknak amerikai

Zeidon Alkinani: Iran and Muqtada al-Sadr’s alliance against the revolution in Iraq. Open Democracy. 2020. február 10. <https://www.opendemocracy.net/en/north-africa-west-asia/iran-and-muqtada-al-sadrs-allianceagainst-the-revolution-in-iraq/> Hozzáférés: 2020. május 28. 35

Renad Mansour – Ben Robin-D'Cruz: After Latest Turn, Is Muqtada al-Sadr Losing Influence in Iraq? Chatham House. 2020. február 12. <https://www.chathamhouse.org/expert/comment/after-latest-turn-muqtada-al-sadrlosing-influence-iraq#> Hozzáférés: 2020. május 28. 36

Michael Knights: Iran’s Expanding Militia Army in Iraq: The New Special Groups. CTC Sentinel. 2019/augusztus. 1–12.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

halálos áldozata is volt, amelyre válaszul az amerikai hadsereg a helyi milíciákat támadta, amelyek viszonylag sok halálos áldozattal jártak, és így az iraki kormány ellen tüntető tömeg haragja részben az amerikai hadsereg felé fordult.38 Irán láthatóan profitált az iraki belpolitikai feszültségből és egyre fenyegetőbbé vált a támogatása nemcsak az amerikai katonai, hanem a diplomáciai misszióra is nézve. Ez az eszkaláció vezetett 2020. január 3-án Szolejmáni és Muhandisz likvidálásához. Szolejmáni halála nem gyengítette meg jelentősen az iráni Forradalmi Gárda szervezetét, viszont Muhandisz halála és Eszmáíl Kááni kinevezése a Szepáh-e Kodsz élére fontos változásokat indított el az iraki milíciák működésében. 2020. március végén Kááni látogatást tett Irakban, amely során egyeztetett valamennyi síita milícia vezetőjével. Látogatásának legfontosabb célja az volt, hogy a két tábornok halála után biztosítsa a folytonosságot a milíciák egymással és Iránnal való együttműködésében.39 A látogatása során azonban egyértelművé vált, hogy a Szísztáni által támogatott milíciák már nem fogadják el Irán fennhatóságát a Népi Mobilizációs Erők ernyőszervezete fölött, ezért várhatóan szétválik a Szísztánihoz és az Iránhoz lojális milíciák köre. A legjelentősebb, Iránhoz lojális Katáib Hizbulláh milícia jövője azonban Muhandisz halála után bizonytalanná vált amellett, hogy Muktada al-Szadr milíciájának feléledése nagy vonzerővel bírhat és elcsábíthat számos tagot az Irán által támogatott milíciák soraiból.40 A Szolejmáni és Muhandisz halála miatt kialakult szervezeti és működési válsághelyzetet kihasználva az iraki kormány már Abdul Mahdi miniszterelnök idején is igyekezett „normalizálni” a Népi Mobilizációs Erők helyzetét az iraki védelmi szektorban, vagyis nemcsak jogilag, de működés szempontjából is kontrollt gyakorolni a Hasd felett. A kormány ebben a törekvésében partnerre talált Szísztáni személyében. Az általa támogatott milíciák közül többen bejelentették 2020 áprilisában, hogy kiválnak a Hasd ernyőszervezetéből mindamellett, hogy jogilag alárendelik magukat az iraki hadsereg főparancsnokának, aki a mindenkori miniszterelnök.41 Ezzel beigazolódott az elemzők korábbi előrejelzése, miszerint az iraki nacionalista és az Iránhoz lojális milíciák között szakadást fog okozni a két tábornok halála. Ezután az is valószínűsíthető, hogy nemcsak a kormány normalizálhatja kapcsolatát a Szísztánihoz lojális milíciákkal, hanem az amerikai hadsereg is újabb partnerekre találhat az iraki védelmi szektorban. Szakértők úgy vélik, hogy a Népi Mobilizációs Erők valamennyi milíciájának normalizálásához legalább öt-tíz évre lesz szükség.42 Az iráni

Alissa J. Rubin – Ben Hubbard: American Airstrikes Rally Iraqis Against U.S. The New York Times. 2019. december 30. <https://www.nytimes.com/2019/12/30/world/middleeast/iraq-airstrikes-us-iran-militias.html> Hozzáférés: 2020. május 28. 38

Farzin Nadimi – Hamdi Malik: Qaani’s Surprise Visit to Baghdad and the Future of the PMF. The Washington Institute for Near East Policy. 2020. április 10. <https://www.washingtoninstitute.org/policy-analysis/view/ qaanis-surprise-visit-to-baghdad-and-the-future-of-the-pmf> Hozzáférés: 2020. május 28. 39

40 Ranj Alaaldin: What will happen to Iraqi Shiite militias after one key leader’s death? The Brookings Institution. 2020. március 3. <https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2020/03/03/what-will-happen-toiraqi-shiite-militias-after-one-key-leaders-death/> Hozzáférés: 2020. május 28. 41 Hamdi Malik: Pro-Sistani ‘popular mobilization units’ break with pro-Iran militias in Iraq. Al-Monitor. 2020. április 30. <https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/04/iraq-iran-pmu-sistani.html > Hozzáférés: 2020. május 28.

Michael Knights – Hamdi Malik – Aymenn Jawad al-Tamimi, 162.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

támogatású milíciák számának csökkenése viszont valószínűleg ahhoz fog vezetni, hogy gyakoribbá válnak a kisebb elszórt támadások a milíciák részéről az amerikai érdekeltségek ellen, így kompenzálva csökkent jelentőségükért és méretükért.

KILÁTÁSOK Musztafa al-Kázimi miniszterelnöki kinevezése és az átmeneti iraki kormány felállítása mindenképpen előrelépés a fél éve tartó belpolitikai bizonytalanságban. Ugyan Kázimi kezdeti lépéseit – vagyis leginkább a 2019 ősze óta a tüntetések kapcsán őrizetbe vett irakiak szabadon engedését – a tüntetők üdvözölték és egy jó bizalomépítő lépésnek tartották, a status quo megváltoztatását követelő tömeg ezzel nyilvánvalóan nem éri be. Továbbra is az etno-szektariánus viszonyokat bebetonozó muhászaszarendszer megváltoztatása a tömegek legfontosabb igénye. Irak a járvány és az olajárháború miatt jelentősen olcsóbbá vált nyersolaj miatt nagyon komoly gazdasági válságba fog kerülni, amennyiben a feszültségenyhítő intézkedések helyett nem hajt végre gazdasági reformokat. Kázimi pragmatikus politikusként nagyon jó helyzetben van ahhoz, hogy valamennyi iraki politikai szereplővel, az USA-val, Iránnal és az arab államokkal is kompromisszumot találjon politikai és gazdasági kérdésekben. A Szolejmáni és Muhandisz meggyilkolása után keletkezett szervezeti káosz az iraki milíciák körében szintén a kormánynak kedvez, amely így nagyobb eséllyel lesz képes normalizálni az ország védelmi szektorát. A 2020 júniusában kezdődő stratégiai tárgyalások az iraki és amerikai kormányok között jelentősen meghatározhatják Irak biztonsági és gazdasági helyzetének rövid és középtávú alakulását. Káziminak úgy kell tárgyalnia amerikai partnereivel, hogy az amerikai jelenlét az iraki védelmi és belpolitikában olyan mértékben csökkenjen, hogy az még az iráni befolyást preferálók számára is elfogadható legyen. Ugyanakkor korlátoznia kell Irán befolyását olyan mértékben, hogy a perzsa állam ne érezze azt, hogy marginálissá válik az iraki politikai és gazdasági életben. Az új miniszterelnök tehát egy olyan kényszerhelyzetben találja magát, amiben számos körülmény lehetővé teszi, hogy Irak elkerülje a gazdasági csődöt, megteremtse szuverenitását és sikeresen balanszírozzon a külső hatalmi érdekek között, ugyanakkor a rendszer korlátai és a szereplők szándéka könnyen olyan irányba mozdíthatja a belpolitikai folyamatokat, ahol ismét káosz és bizonytalanság vár az országra. A politikai folyamatokra ráadásul jelentős hatást gyakorolhat az Iszlám Állam terrorszervezet feléledése, amelyre utalnak jelek, de még nem megjósolható a szervezet jövője.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány