Véget nem érő harag Az Éhséglázadások története és a 2020-as tüntetések Egyiptomban by Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

VÉGET NEM ÉRŐ HARAG AZ ÉHSÉGLÁZADÁSOK TÖRTÉNETE ÉS A 2020-AS TÜNTETÉSEK EGYIPTOMBAN KRAJCSÍR LUKÁCS

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2. Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

„Az ember zokszó nélkül meghal a szabadságáért. De ha a gyerekei gyomrát az éhség kínozza, akkor odaadja a szabadságát is egy darab kenyérért, és azt mondja, hogy jó cserét csinált.” Eric Mowbray Knight angol író (1897–1943)

VÉGET NEM ÉRŐ HARAG AZ ÉHSÉGLÁZADÁSOK TÖRTÉNETE ÉS A 2020-AS TÜNTETÉSEK EGYIPTOMBAN

BEVEZETÉS „Egyiptomban meghirdették a Harag Péntekjét. […] Ezrek vonultak végig Kairó utcáin. […] Egyiptomban a tüntetők törvénytelen erővel és tömeges letartóztatásokkal néznek szembe. […] Szerte Egyiptomban kormányellenes tüntetések bontakoztak ki. […] Véres harccá fajult a tiltakozók és a hatóságok közötti összecsapás Gízában. […] Már három napja tartanak a demonstrációk Egyiptomban. […] Küszöbön áll az egyiptomi kormány bukása? – ezeket a szalagcímeket és cikkindító mondatokat olvasva az ember akaratlanul is a tíz évvel ezelőtti, a Közel-Keleten és Észak-Afrikán végigsöprő, s Egyiptomot egyaránt érintő, „arab tavasz” néven ismertté vált eseménysorozatra asszociál.1 Azonban a fentebb idézett mondatok nem a 2011-es egyiptomi „nílusi forradalom” évéből származnak, hanem 2020 második feléből. 2020. szeptember 20-tól ugyanis az Abdel Fattáh asz-Szíszí (Abdel-Fattāḥ es-Sīsī) egyiptomi elnökkel szembeni elégedetlenség egyre nagyobb mértéket öltött: Alexandriától Asszuánig, a líbiai-egyiptomi határ mentén fekvő Marsza Matrúh (Marsa Maṭrūḥ) kikötővárostól egészen a keleten fekvő Szuezig bezárólag tüntetések robbantak ki.2 Akárcsak 2011 januárjában és februárjában, 2020 őszén a zavargások, az úttorlaszok építése, a letartóztatások, a gyújtogatások (gépkocsik, épületek, stb.) és halálos áldozatokkal járó összecsapások ismét a mindennapi élet részévé kezdtek válni Egyiptomban.

Demonstrations in Egypt continue for third day. Middle East Monitor. 2020. szeptember 23. <https://www. middleeastmonitor.com/20200923-demonstrations-in-egypt-continue-for-third-day/ > Hozzáférés: 2020. október 22.; További idézett cikkek, beszámolók forrásai megtalálhatók a Harag a koronavírus árnyékában alfejezet lábjegyzeteiben. 1

A tanulmányban a régebb óta ismert arab személy és földrajzi nevek átírása a Ligeti Lajos által 1981-ben kiadott Keleti nevek magyar helyesírása című szótára alapján történt, mivel sok esetben így honosodott meg a magyar nyelvben és a köztudatban, mint például Alexandria, Kairó, Nasszer, Anvar Szadat, Muszlim Testvériség. Az újabb személyek, szervezetek, a kevésbé ismertebb földrajzi helyek neveinél, illetve bizonyos kifejezések esetében a szerző zárójelben megadta a tudományos átírásban szereplő alakot és abból próbálta levezetni a magyart. 2

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Csakhogy ellentétben a nílusi forradalommal, nemhogy a helyi, de még a regionális vagy a nemzetközi médiumok szintén alig vagy egyáltalán nem számoltak be az országban zajló történésekről.3 Bár az elemzés megírásakor (2020 októbere) a nyílt összetűzések száma láthatóan csökkent, de a jelenlegi vezetéssel szembeni indulatok még mindig ott forrnak a társadalom alsó, sőt, már a középső rétegeiben is. Ennek tükrében jogosan merülnek fel az olyan korántsem alaptalan kérdések, mint: Miért törtek ki 2020 szeptemberében zavargások? Mik a közvetlen és közvetett kiváltó okai az egyiptomi tüntetéseknek? Mi lehet ennek a folyamatnak a kimenetele? Vajon ugyanaz lesz a sorsa, mint az Egyiptom történetében korántsem szokatlan éhséglázadásoknak? Szintén felmerül a kérdés, hogy megismétlődhetnek-e a 2011-es események? Amennyiben igen, akkor az esetleges vezetőváltás gyógyírt jelenthet-e az arab országot régóta sújtó gazdasági és társadalmi bajokra? Vagy éppen az ellenkezője következne be, és csak tovább mélyítené az évtizedek óta halmozódó súlyos problémákat? Jelen elemzés ezekre a kérdésekre keresi a választ. A tanulmány Egyiptom legnagyobb éhséglázadásaira és tiltakozásaira fókuszál, amelyek esetében elsősorban a demográfiai, a gazdasági és a szociológiai faktorokat, mintsem a politikai, a geopolitikai, a kulturális vagy a vallási tényezőket helyezi előtérbe. Az elemző egy rövid fejezet erejéig körüljárja az éhséglázadás fogalmát és néhány történelmi példával szemlélti, hogy az ilyenfajta jelenségek korántsem számítanak különösnek a Közel-Keleten. Ezután a szerző, két különálló alfejezetben veszi górcső alá Egyiptom 1952 utáni történelmének két legnagyobb – az 1977-es „kenyérintifáda” és a 2011-es nílusi – forradalmi megmozdulását, hiszen amíg az előbbi kudarcként, addig ez utóbbi sikerként van elkönyvelve. Egy külön fejezet szól arról, hogy Kairónak az elmúlt tíz évben milyen demográfiai, gazdasági és társadalmi kihívásokkal kellett – és kell még most is – szembenéznie, amelyek nem oldódtak meg a rendszerváltásokkal, sőt, egyes esetekben inkább súlyosbodtak. Az ötödik fejezet ismerteti a 2020-as tüntetések kiváltó okait, kitérve arra is, hogy a COVID-19 milyen következményekkel járt az országra nézve.

ÉHSÉGLÁZADÁSOK DEFINÍCIÓJA ÉS GYAKORISÁGA AZ ARAB VILÁGBAN Az éhséglázadás az a társadalmi jelenség, amikor egy kisebb-nagyobb közösségben vagy akár egész országban – valós vagy vélt – élelmiszerhiány/drágulás következtében spontán és nyílt társadalmi elégedetlenség alakul ki. A részvevők célja a helyzetük javítása: az azonnali élelmiszerszerzésen kívül ilyen módszerrel akarják kikényszeríteni a politikai/gazdasági elit közbelépését és intézkedését (átfogó reformok, állami támogatások, kedvezőbb redisztribúció stb.). Viszont a hatalomátvétel vagy hatalmon lévők eltávolítása már nem tartozik a legfontosabb agendájuk közé – csak később válik azzá, ha a hatalom nem teljesíti a követeléseket vagy a hatóságok túl erőszakosan lépnek fel. Az éhséglázadást előidézhetik

Az egyiptomi eseményekről részletesebben csak azok a hírcsatornák és híroldalak számoltak be, amelyek nyíltan szembehelyezkednek a mostani egyiptomi kormánnyal. Például a katari vagy a török állam, magánszemélyek által támogatott oldalak, vagy a külföldön élő egyiptomi ellenzékiek (Muszlim Testvériség, demokratikus és Nyugat-barát értelmiség stb.) által működtetett blog- és videóoldalak. Ugyanakkor szükséges hozzátenni, hogy esetükben nem egyszer szándékos ferdítés/indulatkeltés volt megfigyelhető vagy a korábbi/ más országban készült videofelvételeket „helyszíni Egyiptomból származó exkluzív anyagként” publikálták. 3

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a környezeti változások (aszály, árvíz), demográfiai és a szociális folyamatok (elszegényedés, népességnövekedés, urbanizáció), vagy akár elhibázott adminisztratív, gazdasági és politikai intézkedések (felhalmozás, szállítási gondok, támogatási rendszer átalakítása).4 Dacára annak, hogy az élelmiszerek hiánya/drágulása, illetve a rossz szociális körülmények miatt kitört zavargások elég gyakorinak számítottak az emberiség történelemében, a társadalomtudósok és a történészek csak a hetvenes évektől kezdtek el vele behatóbban foglalkozni.5 Az azóta napvilágot látott legtöbb megközelítés az éhséglázadásokat a kiváltó okok, az események intenzitása, lezajlása, céljai és befejezése alapján jelentős mértékben elkülöníti a többi fajta, állam és közösség elleni bűncselekménytől. Rendszerint csak egy-két „közvetlen” ok – a közvetett okok esetében több tucatnyi is lehet – váltja ki, teljesen spontán módon alakul ki és azonnal érezteti a hatását. Az éhséglázadás kezdeti stádiumában a résztvevők vonatkozásában sokszor háttérbe szorulnak az életkori, ideológiai, politikai, vallási tényezők, így kevés az esélye annak, hogy a köztük lévő ellentétek azonnal a felszínre törjenek, ezzel korlátozva vagy akár véget vetve a folyamatnak. Bár az élelmiszerek miatt kirobbant zavargások nem számítanak szokatlannak a mikroközösségben, de ennél jóval gyakrabban fordultak elő városokban vagy egész régióban – ugyanakkor a több régióba átnyúló, országos szintű éhséglázadás már ritka jelenség. Az éhséglázadás leginkább pár nap, legfeljebb egy hét alatt lezajlik, amennyiben a hatóságok kellő erővel lépnek fel vagy az adott kormányzat inkább meghátrál és enged a résztvevők követeléseinek. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a vezetésnek gyorsan kell reagálnia, nehogy tovább eszkalálódjon a folyamat. Az éhséglázadás által aktivizált tömeg ugyanis „könnyű célpontot” jelent, vagyis felhasználható más politikai, gazdasági és társadalmi célok elérése érdekében: a nagyobb politika-gazdasági reformok kikényszerítésétől kezdve, a hatalmi elit távozásán át, egészen az idegen hatalmak katonai csapatainak távozásáig bezárólag akadhatnak célok. Ezért a múltban sokszor fordult elő, hogy nagyon sok politikai mozgalom vagy egyén, amely/aki korábban képtelen volt nagyobb tömegeket megszólítani/megmozgatni, az éhséglázadásokat használta fel a céljai érvényesítése vagy akár a hatalom megszerzésére. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy a történelem nagy forradalmait (a francia, orosz, iráni) gyakran lokális éhséglázadások előzték meg.6 Jelen elemzés terjedelmi és tematikai keretei nem teszik lehetővé a téma bővebb történeti elemzését. Ugyanakkor pár bekezdés erejéig mindenképp szükséges kitérni a Közel-Keletre, amely a második világháború utáni éhséglázadások egyik „klasszikus” helyszínének számított.7 A régióban a dekolonizáció, a mezőgazdasági szektorban dolgozók arányának látványos csökkenése és az egész szektor látványos technológiai átalakulása,

4 Lauren Q. Sneyd – Alexander Legwegoh – Evan D. G. Fraser: Food Riots: Media Perspectives on the Causes of Food Protest in Africa. Food Security. 2013/június. 485–486. 5 Bővebben a különböző társadalomtudományi és közgazdaságtudományi hipotézisekről és kutatási eredményekről lásd Sneyd–Legwegoh–Fraser, 486–487. 6 Bővebben a történelem nagyobb éhséglázadásairól: John Walton – David Seddon: Free Markets & Food Riots: The Politics of Global Adjustment. Blackwell, Oxford, 1994. 171–215.

Az éhséglázadások az arab világon kívül Latin-Amerikában szintén gyakoriak voltak. 1976-tól 1992-ig csak a latin-amerikai országokban 91 esetet regisztráltak.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a környezetszennyezés, az elsivatagosodás, a népességrobbanás, a belpolitikai instabilitás, a puccsok, az urbanizáció mind gyökeresen hozzájárultak az élelmiszerbiztonság, illetve a hatalomgyakorlás elveinek és módszereinek teljes átrendeződéséhez. A közel-keleti diktátorok, elnökök, uralkodók által működtett, a szakirodalomban csak „khubzizmusnak” nevezett módszer lényege, hogy az egyén és az állam közötti viszonyt az élelmiszer biztosítására helyezik, amelynek alapegysége és legfőbb szimbóluma a mindennapi kenyér.8 Vagyis gyakorlatban a vezetés a társadalom hűségének megnyerésének/megtartásának érdekében hozzájárul egy kortól, nemtől, vallási hovatartozástól és társadalmi státusztól független élelmezési rendszer kiépítéséhez és működtetéséhez. Ezt azon az áron is fenntartja, ha ezzel a többi politikai (demokratikus jogok), gazdasági (átfogó gazdasági reformok), társadalmi és vallási igények háttérbe szorulnak vagy akár sérülnek. Amennyiben valamilyen okból (elszegényedés, urbanizáció stb.) az egyén kiszorul/nem részesül a rendszerből, akkor az államnak szubvenciókkal kell biztosítania a szabad részvételt. Ugyanúgy íratlan szabály volt, hogy az arab vezetés semmilyen módon nem veszélyeztethette ezt a fajta „új társadalmi szerződést”, mert azzal a lakosság számára csupán megfelelő indokot szolgáltat az elégedetlenség megnyilvánulására, a lázadás kitörésére vagy akár az eltávolítására. Az sem számított szokatlannak, hogy egy arab ország (pl. Algéria, Egyiptom, Jordánia) értelmisége, közgazdászai, középosztálya nem kizárólag a saját vezetésüket okolta az ilyen típusú lázadásokért. Néha olyan nemzetközi szervezeteket, mint Nemzetközi Valutaalap (IMF), szintén felelősnek tartottak, mivel a hitelekért cserébe a neoliberális gazdaság politika bevezetését követelték, amelynek része az állami kiadások csökkentése – ezért nem meglepő, hogy gyakran csak „IMF-zavargásoknak” nevezik.9 Az éhséglázadások az észak-afrikai országokban sokkal gyakoribbak voltak, mint a közel-keleti államokban.10 A legtöbb halálos áldozattal járó zavargások például Algériában törtek ki. A nyolcvanas évek végi kőolajár-csökkenés11 súlyosan megviselte az észak-afrikai országot, mivel az energiahordozó a teljes export több mint kilencven százalékát tette ki. Ezért Algír kénytelen volt megvágni – az amúgy akkoriban az arab világban szokatlanul magas – szociális kiadásait és állami dotációit. Csakhogy ez a lépés 1988. október 5-től

A khubz (ẖubz) a „standard” (fuszhá) arab nyelvben kenyeret jelent, az ebből fakadó irányzatot pedig „kenyérizmusnak” lehetne lefordítani. Ugyanakkor ezt a fajta politikát nyelvjárásoktól és a különböző minőségű, típusú kenyerektől (baladí, batáv, sámszí stb.) függően másképp is nevezhetik, hozzáillesztve az „izmus” képző. A khubzizmust, mint fogalmat legelőször Tunéziában Zajn ibn Alí idején használták, amelyet a hétköznapi életben tömören úgy foglaltak össze, mint „a kaja biztosításért cserébe kussolsz” elv. Larbi Sadiki: Bin Ali's Tunisia: Democracy by Non-Democratic Means. British Journal of Middle Eastern Studies. Vol. 29, No. 1 (2002). 68. 8

Walton–Seddon, 174.

A közel-keleti térségben leginkább Libanonban (a polgárháború alatt) és Jordániában fordultak elő éhséglázadások. 1989 áprilisában Ammán 15-50 százalékos általános áremelkedésről döntött: a legnagyobb drágulás a dohánytermékek, az italok és az üzemanyagfajták terén következett be. A Dél-Jordániában végigsöprő zavargásokat a hatóságok öt halálos áldozattal és több száz sebesült árán verték le. Hét évvel később a kenyér ára egyik napról a másikra a duplájára emelkedett. 1996. augusztus 13. és 25. között, először Karak városában és több környező településen erőszakba torkolló éhségmeneteket tartottak – ebben az esetben már a hadsereg kellett bevetni a helyzet stabilizálására. Lamis Andoni – Jillian Schwedler: Bread Riots in Jordan. Middle East Report. No. 201 (1996). 40–42.

1986-ban egy hordónyi olaj már 7 dollárba került, miközben ugyanez a mennyiség az évtized elején még 40 dollár volt.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

napokon át tartó, országos méretű zavargásokhoz és a hadsereggel való véres összecsapásokhoz vezetett: még a legalacsonyabb becslések szerint is legalább ötszázan vesztették életüket a „Fekete Októberben”.12 A leghosszabb ideig tartó éhséglázadásokra Tunéziában került sor. 2008 áprilisa és júniusa között szerte a Gafsza (Gafṣa) régióban ezrek tiltakoztak, mert a kormányzat csökkentette a munkanélküli segélyt és a gabona ára a globális folyamatok következtében majdnem megduplázódott. Az éhséglázadások nem mindenhol voltak eredménytelenek. Marokkóban a hetvenes évek vége óta nem egyszer előfordult, hogy a tüntetők meghátrálásra kényszerítették a monarchia kormányait, ha hozzá akart nyúlni az árakhoz vagy szubvenciókhoz. Például 2007-ben Rabatban és Szafrúban (Ṣafrū) utcára tóduló ezrek megakadályozták, hogy a kormányzat 30 százalékkal megemelje a rizskenyér árát.13 Éppúgy Szudánban, a harminc éve hatalmon lévő Umar al-Basír bukásával végződő tiltakozásokat is az váltotta ki, hogy a kenyércipó árát egy szudáni fontról (0,02 USD-ról) háromra (0,06 USD-re) növelték, miközben a gyógyszerek, üzemanyag és villany árát szintén felemelték.14 Azonban valamennyi arab ország közül a legtöbb és legintenzívebb éhséglázadásokra Egyiptomban került sor. Már a hatvanas években sem volt ritka jelenség, hogy az éhezők és szegények Kairó szimbolikus helyszínének számító Felszabadulás-téren (Mīdān at-Taḥrīr, ismertebb nevén Tahrír-tér) vonultak fel, tiltakozva Gamál Abden Nasszer elnök gazdaság- és katonapolitikája ellen, de esetében a zavargások még nem okoztak akkora fejfájást, konfliktust és zavart, mint az őt követő elnökök esetében.15

„KENYÉRINTIFÁDA” VAGY „TOLVAJFORRADALOM”? „Nasszer gazdasági öröksége sokkal rosszabb, mint a politikai hagyatéka” – írta le életrajzi könyvében Anvár Szadat.16 Egyiptom harmadik elnöke egyáltalán nem túlzott, amikor ezeket a szavakat vetette papírra. Nasszer 1970-ben bekövetkezett halálát követően az egyiptomi

12 Rex Brynen – Pete W. Moore – Bassel F. Salloukh – Marie-Joëlle Zahar: Beyond the Arab Spring: Authoritarianism & Democratization in the Arab World. Lynne Rienner, London, 2012. 219.

Sneyd–Legwegoh–Fraser, 489.

Bővebben a 2019-es szudáni eseményekről lásd: Éva Ádám: Ellenforradalmak a Közel-Keleten – Szudán. AJTK kutatói blog. 2019. április 30. <https://archive.ajtk.hu/kutatoi-blog/367/ellenforradalmak-a-kozel-keleten%E2%80%93-szudan/ > Hozzáférés: 2020. október 26. 14

A hatvanas években a jemeni intervenció költségei terhelték meg az egyiptomi vezetést: Kairó 1962 és 1967 között mintegy 70 ezer katonával segítette a vele szövetséges jemeni nacionalista erők harcát. Csakhogy semmiféle katonai eredményt nem tudtak elérni, s az elhúzódó beavatkozás miatt az évenkénti katonai kiadások meghaladták az 500 millió dollárt. 1965-re gyakorlatilag összeomlott az egyiptomi pénzügyi rendszer: 100 millió dollár alá csökkent az ország külföldi valutatartaléka, a külső államadósság – leginkább a szocialista országok irányába – elérte a 1,4 milliárd dollárt, miközben az állami támogatásokat 20-30 százalékkal megvágták. Csökkentették az állami szubvenciókat (cigaretta, üzemanyag) és a fizetéseket (egyes helyeken a felére). Nem számított szokatlannak, hogy a hét egyik felében csak húst, a másikban pedig kukoricát és kenyeret lehetett vásárolni. Emiatt 1967 első felében rengeteg helyi zavargásra és tüntetésre került sor. Nasszert a bukástól teljesen paradox és ironikus módon Izrael „mentette meg”: a hatnapos háború ugyanis elérte, hogy a demonstrációk szimpátiatüntetésbe csapjanak át és a társadalom a gazdaság helyett a „revánsra” összpontosítson. 15

16 Sarah Sheafer: Sadat’s War Strategy: Political Gains vs. Military Victory. The Strategy Bridge. 2017. október 21. <https://thestrategybridge.org/the-bridge/2017/10/21/sadats-war-strategy-political-gains-vs-military-victory > Hozzáférés: 2020. október 20.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

társadalom leginkább a hatnapos háborúra adandó „revánsra”, a hadsereg legfelsőbb vezetése pedig a hatalmi harcokra fókuszált. Ugyanakkor az 1973-ban lezajlott negyedik arab-izraeli háborút és Szadat hatalmának konszolidálását követően egyre inkább a korábbi évtizedekből fennmaradó problémák kerültek az előtérbe. Ezek a kihívások nem pusztán gazdasági jellegűek voltak, sőt, nem kizárólag Egyiptom nézett szembe velük. A KözelKeleten 1955 és 1970 között átlagosan 40-50 százalékkal emelkedett a lakosság száma, amely következtében a hetvenes évek közepére a 24 év alattiak aránya szinte mindegyik arab országban több mint 60 százalékot tett ki.17 Viszont ellentétben a többi regionális állammal (Algériával, Irakkal, Öböl-menti monarchiákkal), Egyiptom alig profitált a hetvenes évek olajválságaiból és az olajár megnövekedéséből, mivel a saját fosszilis energiahordozóit csak a saját belső igényeinek kielégítésére tudta felhasználni – nem pedig exportra. Ebből kifolyólag kevesebb állami bevételre tett szert, a szociális kiadásait nehezebben tudta fenntartani, valamint az alacsony külföldi beruházások miatt nem tudott elegendő munkahelyet biztosítani a munkaerőpiacra bekerülő egyre több egyiptomi fiatal számára. A magasabb bevételek érdekében Kairó igyekezett más exporttermékek árát, mint például a „fehér aranynak” nevezett gyapotét, megemelni, de ezzel viszont súlyos konfliktusba keveredett az akkori legfontosabb kereskedelmi partnereivel – legfőképp a keleti blokkal. „A belső egyiptomi problémák, fizetési nehézségek és exportbevételeket tartósan meghaladó importigények az egyiptomi partnert egyre inkább arra késztetik, hogy exportárait emelje, s importárait leszorítsa […] Így Magyarország viszonylatában ismét előtérbe kerülnek az időnként igen éles hangnemű és magas szintre eljutó árviták. A magas árakra vonatkozó szemrehányások kölcsönösek” – mutattak rá egy korabeli magyar külügyi jelentésben.18 Csakhogy önmagában az exportdrágítás nem bizonyult elegendőnek. Ezért Szadat a gazdaság rendbetételére három lehetséges alternatívát vázolt fel: keményen megadóztatja a közép- és felsőosztályt, megvágja a hadsereg kiadásait vagy külföldi hiteleket vesz fel. Az elnök – nemcsak gazdasági, hanem belpolitikai okokból is, hogy csökkentse a baloldal befolyását és megtartsa a hadsereg hűségét – végül a harmadik opciót választotta. Sőt, ez esetben is leszögezte, hogy csak azzal a feltétellel fordul külföldi hitelekért, ha azokat nem a Szovjetunió és a többi szocialista ország, hanem Nyugat és az Öböl-menti országok adják. Miközben az Egyesült Államok óvatosan viszonyult az egyiptomiak tapogatózásaihoz, addig az IMF figyelmét igencsak felkeltette a lehetőség.19 Azonban ők csak abban az esetben voltak hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni, ha előtte jelentősen átalakítják az arab ország gazdasági rendszerét. Szadat meghirdette a nyitottság – azaz az infitáh (infitāḥ)

Gilles Keppel: Dzsihád. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. 118.

J. Nagy László: Magyarország és az arab világ 1947-1989. JATE Press, Szeged, 2017. 153.

Az Egyesült Államok bár elégedetten figyelte Egyiptom és a keleti blokk közötti viszony megromlását, de Washington abban már korántsem volt biztos, hogy Kairónak komolyak-e vele és Izraellel kapcsolatos békülési szándékai. Az amerikai döntéshozók fejében megfordult az a lehetőség, hogy Szadat az államközi feszültségek csökkentésével pusztán pénzt és fegyvert akar kicsikarni az Egyesült Államokból, s miután azokat megkapta, folytatja az ellenségeskedést és újabb háborút indít Izrael ellen. Az amerikaiak távolságtartásához olyan belpolitikai tényezők szintén hozzájárultak, mint Richard Nixon lemondása, Gerald Ford rövid elnöksége és a belső gazdasági-társadalmi feszültségek. Emiatt 1977-ig Washington korábban megígért 2,3 milliárd dollárnyi kölcsönnek mindössze egyharmadát utalta át Kairónak. 19

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

– politikáját, amelyre az 1974. június 10-i népszavazáson a részt vevők 99 százaléka voksolt igennel. Ez az új policy gyakorlatban egy neoliberális gazdaságpolitika bevezetését, teljes piacgazdaságra való átállást és az állami szerepvállalás drasztikus mértékű csökkentését irányozta elő. Szadat leginkább abban reménykedett, hogy a megvalósulás után gyorsabban és nagyobb mértékben jelennek meg a befektetők, amelyek immáron állami garanciákat kapnak a profit kivételére.20 Viszont már a legelején látszott, hogy az infitáh nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Sok egyiptomi szemében már a meghirdetést követően a szegénység növekedését, a korrupció terjedését és a munkanélküliség megugrását jelentette. A szakirodalomban „nyitott kapuk politikájának” is hívott policy leginkább külföldi beruházókat és az országon belüli „nagytőkéseket” hozta jobb helyzetbe, de a kisvállalkozások egymás után mentek tönkre, s a középosztályban egyaránt megindult a lecsúszási folyamat. Sokan a szolgáltatásokba menekültek, leginkább az élelmiszerek szállításával és az ételek nagyobb településeken való előállításával/értékesítésével kapcsolatos munkákat vállaltak. Az olcsó és a könnyen elkészíthető batáv (batāw), baladí (baladī), sámszí (šamsī) típusú kenyerek utcákon való árusítása egész családok számára vált fő bevételi forrássá. Egyiptom más területen sem teljesített jól. 1975-re az ország fizetési mérlegének a hiánya négy milliárd amerikai dollárt (USD-t) tett ki. Az infláció meghaladta a 30 százalékot, a városi munkanélküliség – a megugró lakosságszám és erőteljes urbanizáció – következtében már 20 százalék fölött járt. Az Öböl-menti monarchiák által beígért 12 milliárd dollárnyi támogatásból csak alig 2 milliárd érkezett meg. Azonban az egyiptomiak számára legfájóbbnak az állami szubvenciós rendszer átalakítása bizonyult. Az egyiptomi szegényeknek már az sem kedvezett, hogy a hetvenes évek közepén egy tonnányi gabona ára 60 dollárról hirtelen 250 dollárra emelkedett, de emellett más alapélelmiszerek és alapanyagok is drágulni kezdtek. 1975-től a kisebb éhséglázadások és sztrájkok általánossá váltak szerte Egyiptomban: Alexandriában éppúgy, mint az ország akkori ipari központjának számító Heluánban vagy a déli részen fekvő Asszuánban. A demonstrálók dühét csak növelte, hogy dacára a neoliberális politika bevezetésének és az 1976-os „utolsó megállapodásnak”, az IMF-hitelek nagy része még mindig nem érkezett meg. A Nemzetközi Valutaalap azzal indokolta a késést, hogy bár az egyiptomi kormány átalakította a támogatási rendszerét, Kairó még mindig 1,5 milliárd egyiptomi fontot (EGP-t) költött a dotációkra.21 Végül az egyiptomi kormány engedve a külföldi követeléseknek 1977. január 17-én „általános drágulását” jelentette be: a baladí kenyeret ötven százalékkal, a lisztet 72 százalékkal, a rizst 20 százalékkal, a cukrot 5 százalékkal, a főzőolajat 46 százalékkal, a gázolajat pedig 33 százalékkal, miközben a tea és a cigaretta ára duplájára kívánták emelni.22

J. Nagy, 153.; Walton–Seddon, 191–192.

1973-ig 1 egyiptomi font 2,3 amerikai dollárt ért. A 1990-es évek elejei államcsőd után már 1 dollár 3,15 EGP-vel volt egyenlő. 2020 őszén 1 amerikai dollár 15,7 egyiptomi fontot ért. 21

22 Krajcsír Lukács: Éhezők diadala – Az egyiptomi kenyérintifáda. Napi Történelmi Forrás. Vol. 3 (2017). <https://ntf.hu/index.php/2017/02/21/ehezok-diadala-az-egyiptomi-kenyerintifada/#_ftnref12 > Hozzáférés: 2020. október 22.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A bejelentés először általános döbbentett váltott ki a lakosság körében, akik először nem vették komolyan az áremelést. Csakhogy amikor másnap reggel az új áron kezdték árulni a korábban felsorolt élelmiszereket, nagy felháborodás kerekedett. A heves indulatok nem kizárólag a kormány irányába mutatkoztak meg, hanem a közép- és felsőosztályra felé is, mivel az alsóosztály szerint ők profitáltak leginkább az infitáh politikából. Legelőször Heluánban zajlottak tiltakozások, amelynek híre szélsebesen terjedt szét Egyiptomban. Alexandriában a hajógyári munkások vezetésével mintegy 20 ezren vonultak az utcára, de Asszuánban, Manszúrában (Manṣūra), Port Szaídban (Būr Saʻīd), Szuezben szintén tízezren tüntettek. Gíza egy nagy csatatérre hasonlított, Heluánban a hadiüzem dolgozói hozzáláttak a „munkásmilíciák” felfegyverzéséhez. Bankokba, éjjeli klubokba, szállodákba, üzletekbe törtek be. Boltokat és éttermeket fosztottak ki. Autóbuszokat, gépkocsikat és vonatállomásokat gyújtottak fel, az utakon blokádokat emeltek. Kairóban tucatnyian életüket vesztették, amikor az elnöki palota és a belügyminisztérium előtt a belbiztonsági erők (Al-Amn al-Markazī) éleslőszerrel kergették szét a gyülekező tömeget. Egyiptom két napon át gyakorlatilag irányítás nélkül maradt, s az elnök bukása pusztán idő kérdésének tűnt.23 Az egyiptomi kormány végül január 19-én meghátrált: eltörölte a korábbi rendeletet és az állami támogatások megemelését ígérte. Az 1952-es forradalom óta most először fordult elő, hogy az egyiptomi katonákat kivezényelték a nagyobb városokba, akik két-három nap leforgása alatt úrrá lettek a helyzeten. Szadat által „tolvajforradalomnak”, mások szerint viszont „kenyérintifádának” (intifāḍatul al-ẖubz) nevezett éhséglázadásban összesen 79-en vesztették életüket, 566-an sebesültek meg és 1250 embert tartóztattak le.24 Bár az elnököt az azonnali bukás elkerülte – és az IMF látva a forradalmi hangulatot felhagyott az állami szubvenciók csökkentésével kapcsolatos követeléseivel –, de a következmények hosszabb távon végzetesnek bizonyultak Szadat számára. Ugyanis az államfő hiába okolta a „nemzetközi kommunizmust” és a bűnözőket a kialakult helyzetért, teljesen elvesztette az egyiptomi szegények, a munkások és a vidékiek bizalmát. Sőt, a vele szembeni elégedetlenséget csak tetézte azzal, hogy ugyanazon év novemberében Jeruzsálembe látogatott és az egyiptomi-izraeli béke mellett szólalt fel az izraeli parlamentben (Knesszetben).25 Így tehát az 1977-es éhséglázadás alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy Szadat korábbi érdemei elhalványodjanak és az 1981. október 6-i meggyilkolásának hírét a társadalom nagy része rezignáltan fogadja. A legtöbb egyiptomi még napjainkban is úgy gondolja, hogy Szadat infitáh politikájának célja sokkal inkább a magánszektor támogatásának és külföldi tőke megnyerése volt, mintsem az egyiptomiak életkörülményeinek javítása.26

Szadat az éhséglázadás kezdetekor az Asszuánban lévő nyaralójában pihent. Az elnöknek annyira gyorsan kellett távoznia a helyszínről, hogy szigorúan titkos iratokat hagyott hátra. Nem sokkal később szárnyra kapott a hír, hogy szudáni menedékjogot kért és utód nélkül hagyta az országot. Mivel az elnök „ismeretlen helyszínre tartózkodott (helyszínen tartózkodott vagy helyszínre távozott)”, ezért a kormányban komoly ellentétek alakultak ki: a belügyminiszter a hadsereg bevetését akarta, miközben a hadügyminiszter elutasította, mert egyrészt csak Szadattól volt hajlandó ilyen jellegű parancsot elfogadni, másrészt pedig attól tartott, hogy a katonák a tüntetők mellé állnak. 23

Krajcsír, 2017.

Walton–Seddon, 203.

Brynen–Moore –Salloukh–Zahar, 219.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A NÍLUSI FORRADALOM: A DEMOKRÁCIA GYŐZELME, AVAGY AZ ÉHEZŐK DIADALA? Szadat halálát követően az elnöki székbe kerülő Huszni Mubáraknak évekig nem kellett az 1977-es kenyérintifádához hasonló megmozdulásokkal szembenéznie. Habár halálos áldozatokkal járó zavargások továbbra sem számítottak szokatlannak Egyiptomban, ezeket elsődlegesen nem gazdasági vagy élelmiszerrel kapcsolatos okok idéztek elő.27 Ugyan az arab ország 1989-re gyakorlatilag államcsődbe jutott, mivel nem tudta visszafizetni a 45 milliárd USD államadósságát, de ez még középtávon sem járt semmiféle következménnyel. Sőt, 1991-ben Kairónak sikerült megállapodnia az IMF-el egy újabb hitelcsomagról, valamint az Egyesült Államok megnövelte a támogatást, mivel Egyiptom részt vett a Kuvait felszabadításáért indított „Sivatagi Vihar” elnevezésű hadműveletben. Az arab ország gazdasági helyzete az ezredforduló környékén és a kétezres évek elején tovább javult. 2006 és 2010 között a bruttó hazai termék (GDP) növekedése elérte a nem várt évenkénti 6-7 százalékot, vagyis több százmilliárd dollárt – a mutató csak a 2008-as pénzügyi válság miatt esett vissza 1-2 százalékra. A GDP-hez viszonyított adósságállomány 2010-re 22 százalékkal csökkent a hét évvel korábban mért 38,1 százalékhoz képest. 2003-ban az egy főre jutó átlagjövedelem 7 ezer egyiptomi font (kb. 446 USD) volt, de 2010-ben már 15 ezer (kb. 950 USD). Az IMF szerint az ország tartalékai 2008 őszén 35 milliárd dolláron álltak, amely egyben történelmi csúcsot jelentett. A külföldön dolgozó egyiptomiak évenként összesen 8,5 milliárd USD-t utaltak haza a családjuknak.28 Azonban, mint ahogyan később kiderült, a Mubárak-rendszer gazdasági és szociális helyzete csak papíron tűnt stabilnak és nem mindegyik mutató terén könyvelhetett el sikereket. A külföldi tőkebefektetések nagysága 1999-ben 1,6 milliárd dollár volt, ami tíz évvel később 700 millió dollárra esett vissza. Az infláció szintén növekedett: 2006-ban még 7,64 százalékot, a 2008-as válság idején már 18,32-t tett ki, de 2011-en elején is még 10 százalék felett állt. A 2000-es évek elején Egyiptom lakossága kilenc havonként egy millió fővel gyarapodott, így az évtized végére 194 százalékkal többen laktak az arab országban, mint Nasszer idején. Leginkább a munkaképes korosztály (15 – 64 év közöttiek) aránya nőtt meg, akik már a teljes lakosság 63 százalékát alkották. Azonban sem az állami, sem a magánszektor nem tudta kellő mértékben felszívni a munkaerőpiacra beáramló fiatalokat. Ebből fakadt, hogy bár az általános munkanélküliség 2010-ben 10 százalék alatt volt, de az állástalanok 90 százaléka a 30 évnél fiatalabb korosztályból került ki. Ezen túlmenően, még akiknek sikerült is elhelyezkedni, többségében azok sem a képzettségüknek megfelelően találtak munkát, a korrupció és nepotizmus alaposan behatárolta a lehetőségeiket, valamint gyakran részmunkaidőben, szerződés nélkül dolgoztak, így a fizetésük gyakran késett vagy nem a teljes összeget kapták meg. Sok fiatal egyiptomi számára az egyetlen

1984 októberében Alexandria külvárosaiban nyolc órán át tartó heves harcot és több halálos áldozatot eredményezett, amikor a vezetés tizenkilenc hónappal meghosszabbította a Szadat elleni merénylet után bevezetett szükségállapotot. 1986. február 25-én Kairóban a belbiztonsági erők 25 ezer tagja fellázadt, mert egy olyan szóbeszéd terjedt el, miszerint a kormány újabb egy évvel kívánja meghosszabbítani a szolgálati időt – ráadásul juttatások vagy ranglétrán való lépkedés lehetősége nélkül. Az egyiptomi hadsereg és légierő mintegy száz rendőr élete árán verte le a lázadást. 27

Brynen–Moore –Salloukh–Zahar, 23–24.; Shalendra D. Sharma: The Arab world amidst the global financial crisis of 2008–2009. Contemporary Arab Affairs. Vol. 3, No. 1 (2010). 41–42. 28

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

kiutat a külföldön (Európában, Líbiában, a gazdag Öböl-menti monarchiában) való munkavállalás jelentette. Ezeken felül a mezőgazdasági termelésnövekedés – az elsivatagosodás, a környezetszennyezés, az illegális építkezések növekedése miatt – a népszaporulathoz viszonyítva fokozatosan csökkent: bár nem ért el olyan drasztikus szintet, mint Jemenben és Szíriában, de a zavarok általánossá váltak és a hazai szektor egyre nehezebben tudta kielégíteni a növekvő lakosság igényeit.29 Ezen okokból kifolyólag történhetett meg, hogy Egyiptom az évtized közepétől egyre inkább a külföldi termelőkre és ellátókra hagyatkozott, s az importoldalon jelentős megnőtt az élelmiszerek aránya. Ugyanakkor tanulva Szadat hibájából, Mubárak évekig nem mert hozzányúlni a dotációs rendszerhez: a szubvenciók továbbra is az összes kormánykiadás 25 százalékát tették ki, sőt, csak a baladí típusú kenyerek esetében a támogatás mértéke 96 százalék volt.30 Ugyanakkor emiatt Kairó jobban ki volt szolgáltatva a világgazdasági folyamatoknak, a mezőgazdasági termékek árváltozásainak és az esetleges termelési/szállítási zavaroknak, amelynek következtében néhány élelmiszer ára – a kormány közbelépése ellenére – drágulni kezdett.31 A hivatalos egyiptomi statisztikák már a 2008-as pénzügyi válság előtti hónapokban átlagosan 35 százalékos áremelkedést mértek, sőt, az igazi rekordernek a csirkehús számított, amely 146 százalékkal többe került, mint az év elején. Így miközben 2007-ben egy átlagos jövedelmű egyiptomi esetében az élelmiszerre fordított pénzösszeg a fizetésének mintegy 30 százalékát emésztette fel, addig egy évvel később már 48 százalékát. A drágulások miatt még rosszabb helyzetbe került az egyiptomi alsó osztály: a populáció több mint 40 százaléka így is a szegénységi küszöb – Egyiptomban 50 USD/hónap – környékén vagy az alatt élt. Ezért nem meglepő, hogy az egyiptomi kormány már 2008-ban nem tudott gátat szabni az éhséglázadások kitörésének. Április 6-án a Kairó közelében fekvő Mahlla (Maḥalla) városában a textilüzem 25 ezer munkása magasabb órabérért vonult ki tüntetni, de hamarosan hozzájuk csapódtak a munkanélküliek és elszegényedő egyiptomiak, akik a helyi kenyér árának megduplázását kifogásoltak – a rendőrséggel vívott összetűzés eredménye egy halott, több tucat sebesült és több száz letartóztatott személy volt. Júniusban a helyiek lezárták a Nílus-deltában fekvő Burullusz-tóhoz vezető az utakat, mert a helyi kormányzó „közvetlen disztribúciót” akart bevezetni és központilag kívánta meghatározni, hogy a pékek mennyi lisztet kaphatnak. Egyre több városban számoltak be arról, hogy a kenyérért váró hosszú sorokban verekedések törtek ki, s vásárlók néha közösen fosztották ki az élelmiszer boltokat. 2009 májusában több száz kopt csapott össze a rendőrökkel, mivel a vezetés a sertésinfluenza terjedése miatt Egyiptom teljes sertésállományának a levágására adott utasítást – ezt ugyan a hatóságok végrehajtották, de az érintettek kárpótlást már nem

29 Az adatok a következőkből vannak: Gazdik Gyula: Fejezetek Egyiptom modern kori történetéből (1805–2013). Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2017. 123–125.; N. Rózsa, 95–98. 30 Egypt: bread shortages, hunger and unrest. The Guardian. 2008. május 27. <https://www.theguardian.com/ environment/2008/may/27/food.egypt > Hozzáférés: 2020. október 22.

Például mindegyik arab országot érzékenyen érintette, hogy 2007/2008-tól a cukor, olajok, zsírok világpiaci árai 20-30 éves rekordokat döntöttek meg. 31

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

kaptak.32 A tiltakozások száma jelentősen megugrott: 2009-ben naponta átlagosan 4,4, 2010-ben pedig 5,8 különböző fajta – politikai, gazdasági, vallási stb. – tüntetést regisztráltak az országban.33 Ebből fakadó jogos kérdés, hogy akkor a 2011 elején kezdődő nílusi forradalom miért járt sikerrel ott, ahol korábban egyetlen hasonló megmozdulás sem tudott? Arról még mindig rengeteg vita folyik a szakértők között, hogy pontosan milyen – politikai, geopolitikai, gazdasági, társadalmi – tényezők robbantották ki az egész „arab tavasz” nevezetű jelenséget, s ezek közül melyik járult hozzá a leginkább a jelenség sikeréhez és gyors terjedéséhez.34 Ez az elemzés – az eddig leírtakkal összhangban – leginkább az élelmiszerrel, a gazdasággal és a szociális faktorokkal magyarázza a nílusi forradalom kitörését és sikerét. Ugyanis 2010-ben számos csapás érte a világ legnagyobb gabonatermelőit: az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Európában az esőzések és az árvizek, a posztszovjet térségben az aszály és tűzvész következtében több százmillió tonnányi gabona esett ki a világpiacról. Ez pedig különösen nehezen érintette a térségben legnagyobb gabonaimportőrnek számító Egyiptomot, amely már a 2010 végi kimutatások szerint is 1,2 millió tonnával kevesebb, vagyis csak 9 millió tonnányi gabonára számíthatott. Ráadásul vízspórolási okokból 18 százalékkal csökkentették rizsföldek nagyságát is.35 Ezért felvetődött – vagy szóbeszéd gyanánt elterjedt, ez mai napig nem egyértelmű – hogy jelentős mértékben csökkenteni fogják az állami támogatásokat. Köztük már a baladí és egyéb kenyérfajtákét is, amely ismét komoly indulatokat váltott ki a legszegényebbek körében. Csakhogy akkoriban a légkör eleve ellenséges volt Mubárakkal szemben: a különböző politikai intézkedések és emberjogi problémák miatt az elnök népszerűsége már amúgy is a mélyponton volt. Felbuzdulva Zajn ibn Alí elnök bukásán Tunéziában, amelyet az váltott ki, hogy 2010. december 17-én a rendőri intézkedések és a saját szociális helyzete miatt Muhammed al-Búazízí (Muḥammad al-Būʿazīzī) felgyújtotta magát, Egyiptomban szintén tüntetéseket szerveztek. 2011. január 25-én a „rendőrség napjára” meghirdették a „Harag Napját” (Yawm al-Ġaḍab), amelyet N. Rózsa Erzsébet szerint egyszerre jellemzett

32 Joel Beinin: Egypt: bread riots and mill strikes. Le Monde diplomatique. 2008/május. <https://mondediplo. com/2008/05/08egypt > Hozzáférés: 2020. október 22.; Mona El-Ghobashy: The Praxis of the Egyptian Revolution. Middle East Report. 2011/tavasz. 1–2.; UN agency slams Egypt order to cull all pigs. Reuters. 2009. április 29. <https://www.reuters.com/article/europeCrisis/idUSLT11250 > Hozzáférés: 2020. október 22. 33 Amy Austin Holmes – Hussein Baoumi: Despite unprecedented repression and media censorship, Sisi has faced on average five times as many protests as Mubarak did between 2008 and 2010. Carnegie Endowment For International Peace. 2016. január 29. <https://carnegieendowment.org/sada/62627 > Hozzáférés: 2020. október 22. 34 Egyes szakirodalmi állítások szerint az egyiptomi nílusi forradalom közvetlen előzménye a 2010-es novemberi-decemberi parlamenti választások látványos elcsalása (Mubárak pártja a mandátumok 81 százalékát szerezte meg) volt. Ugyanakkor olyan magyarazátokkal szintén lehet találkozni, mint: az iszlamisták (Muszlim Testvériség) egyre növekvő befolyása, a rendőri brutalitás erősödése (Alexandriában halálra vertek egy fiatal férfit, mert YouTube-ra kirakott egy videót a kábítószert használó rendőrökről), a hadsereg és a Mubárak között ellentétek (elutasították, hogy Mubárak családtagjai egyre nagyobb politikai hatalomra tesznek szert), Kairó és Washington közötti feszültségek, vagy a fiatalság és információstechnológia megnövekvő szerepe.

Food Outlook. Global Market Analysis. 2010/november. 24.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a bizonytalanság és spontaneitás.36 A Tahrír-téren gyülekező tömeg a politikai, az iszlamista vagy a pánarabista jelszavak helyett olyanokat skandált, mint „kenyér, szabadság és társadalmi igazságosság”. 2011 januárjában és februárjában a politikai orientáció, a vallási hovatartozás, a korosztály és a társadalmi csoportok közötti ellentétek gyakorlatilag semmit nem számítottak, először mindenki a romló életkörülményei és drágulások miatt vonult utcára, csak később egészült ki olyan követelésekkel, mint a demokratikus választások, az emberi jogok biztosítása vagy cenzúra eltörlése. A telekommunikációs eszközöknek köszönhetően az elégedetlenségről készült felvételek, a követelések, az üzenetek gyorsan terjedtek, s mozgósították Egyiptom lakosságát. A keményebb rendőri fellépések és halálos áldozatok számának rohamosan emelkedése csak olaj volt a tűzre. Azonban hiába az erőteljesebb hatósági fellépés és az olyan intézkedések, mint a Facebook lekapcsolása, a kormány nem tudta megakadályozni, hogy 1977 után ismét egész Egyiptom forrongjon. Ellentétben Szadattal, Mubárak számára már nem bizonyult elegendőnek a politikai és gazdasági reformok bevezetése/visszavonása, valamint a hadsereg utcákra való kivezénylése, főleg, hogy a katonák a tüntetők mellé álltak. Így végül az elnök február 11-én bejelentette a hatalomból való távozását. Egyiptom modern történelmében most először fordult elő, hogy a legalsó körökből érkező, széles teret nyerő társadalmi elégedetlenség képesnek bizonyul a hatalmon lévő személy és közvetlen környezetének eltávolítására. Nem véletlen, hogy Egyiptom – amely mindig is központi szerepet játszott az arab világban – hamarosan követendő mintává vált régióban és így nem tűnt lehetetlennek az évtizedek óta hatalmon lévő személyek vagy csoportok elmozdítása a régióban. Ugyanakkor minden helyi, regionális és nemzetközi közösségben felbukkanó optimista hang ellenére az egyiptomi társadalomnak és az új vezetésnek csakhamar be kellett látnia: a forradalom győzelme egy dolog, és teljesen más azt előidéző demográfiai, gazdasági, szociológiai kihívások megoldása.

NEHÉZ ÖRÖKSÉGEK Mubárak gazdasági öröksége sokkal súlyosabbnak bizonyult bármelyik elődjénél. Az elnök távozása után hatalmat rövid ideig kezében tartó Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (Aʿlā lil-Quwwāt al-Musallaḥa) elsősorban a közelgő választásokkal, a rendfenntartással és a Sínai-félszigeten kiújuló harcokkal volt elfoglalva.37 Így lényegében minden átfogó gazdasági-szociális reform esetleges végrehajtása Muhammed Murszí (Muḥammad Mursī) – a Muszlim Testvériség színeiben indult – elnökre maradt, aki 2012. június 30-án foglalta el hivatalát. Azonban ő túl rövid ideig állt Egyiptom élén ahhoz, hogy bárminemű lényeges változást hajtson végre. Sőt, nem egy esetben inkább rontott, mintsem javított az ország helyzetén. A munkanélküliségi mutató 12,7 százalékot ért el, kb. 250 ezer fővel nőtt az állástalanok száma. Az ország korábban soha nem látott méretű energiaválságon ment keresztül, amelynek következményeként 2012 végére az olaj árában 112 százalékos növekedés következett be. Emiatt a kormány az állami szubvenciók 72 százalékát

36 N. Rózsa Erzsébet: Az arab tavasz – A Közel-Kelet átalakulás. Osiris Kiadó – Külügyi és Külgazdasági Intézet, Budapest, 2015, 122.

Bővebben a SCAF gazdaságpolitikájáról lásd Brynen–Moore –Salloukh–Zahar, 25–26.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

az üzemanyagra és más energiahordozóra fordította, mivel a lakosságon kívül már a nagy energiaigényű vállalatok (például acélkohók, cementgyárak) is egyre nehezebben tudták maguknak biztosítani a termeléshez szükséges energiát. A növekvő állami támogatások következtében a négy évvel korábban mért 35 milliárd USD tartalék, 2012 decemberére 15 milliárdra esett vissza. Bár Egyiptom Katartól 3 milliárd dollárnyi kölcsönt kapott, de Kairó más befektetőkkel és az IMF-el már nem tudott megállapodni. Ugyanúgy a rossz biztonsági helyzet és a kormány eleve elhibázott intézkedései következtében a turizmusból származó bevételek egyes népszerű régiókban 60-70 százalékkal estek vissza. Az infláció ismét meghaladta a tíz százalékot. Ekkoriban az átlagos egyiptomi család a jövedelmének már 45-55 százalékát csak élelmiszerre fordította. Alig egy év leforgása alatt a leszakadás mértéke újabb 10 százalékkal nőtt, sőt, az akkori becslések szerint a társadalom több mint fele a szegénységi küszöb alatt élt. Általánossá váltak a központilag biztosított, jegy kártyára adott élelmiszerek: az egyiptomi háztartatások 68 százaléka így tudta fenntartani magát. Csakhogy ez egyben magával hozta a korrupció, a feketekereskedelem, a bűnözés drasztikus méretű megemelkedését – egy év alatt a rablások és fosztogatások száma 350 százalékkal nőtt.38 Murszíval szemben növekvő társadalmi elégedetlenséget jól szimbolizálta, hogy rövid ideig tartó elnöksége alatt naponta átlagosan 38,6 különféle demonstráció zajlott Egyiptomban.39 Habár a 2013. július 3-án bekövetkezett puccshoz elsődlegesen Murszí belpolitikai intézkedései (szólásszabadság és gyülekezési jog korlátozása), külpolitikai döntései (Iránnal való kapcsolatok javítása, a Szabad Szíriai Hadsereg támogatása), illetve az iszlamizmus növekvő szerepe (ezzel elidegenítve magától a koptokat, a szekulárisokat, de még az ideológiai szövetségesnek számító szalafitákat is) járultak hozzá, kétségtelen, hogy a gazdasági és a társadalmi okok szintén szerepet játszottak Abdel Fattáh asz-Szíszí hadügyminiszter államcsínyében. Az új egyiptomi vezetés a következő hónapokban leszámolt a Muszlim Testvériséggel, betiltotta a szervezet működését, illetve hozzálátott a hatalom megszilárdításához. Szíszí a 2014. június 8-én történt elnöki beiktatását követően azonnal hozzálátott a gazdasági problémák megoldásához: kezdetben úgy tűnt, hogy sikeresen veszi az akadályokat. A Szuezi-csatorna kibővítését rekordidő alatt végrehajtották. Elindították az Új Közigazgatási Főváros nevű projektet, amelynek célja, hogy egy különálló városba költöztessék a teljes állam- és közigazgatást. Teljesen átalakították a turizmust, újabb és újabb helyszíneket nyilvánítottak idegenforgalom számára fontos területté, valamint nagyméretű fejlesztéseseket eszközöltek a már meglévő turistaparadicsomokban. Kairó visszafizette a katari kölcsönöket és összesen 30 milliárd dollárnyi hitelfelvételről szóló tárgyalásokat folytatott a Perzsa-öböl menti monarchiákkal (Kataron kívül), az Egyesült Államokkal és az IMF-el. Oroszországhoz való közeledés előnyei nemcsak az újabb fegyverüzletekben nyilvánult meg: megugrott az orosz gabonaimport, s így 2015-ben a közel-keleti országban elfogyasztott búza több mint 40 százaléka (5,5 millió tonna) Oroszországból származott.

38 Carlo Sdralevich – Randa Sab – Younes Zouhar – Giorgia Albertin: Subsidy Reform in the Middle East and North Africa Recent Progress and Challenges Ahead. International Monetary Fund Publication Service, Washington, 2014. 93–94.; Gazdik, 223–224.

Holmes–Baoumi.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Csakhogy ezek intézkedések már középtávon sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A Szuezi-csatorna bővítéséből származó haszon sokáig nem térült meg, mert az alacsony olajárak következtében a tankereknek olcsóbb volt megkerülni Afrikát, mint a megemelt használati díjat kifizetni. Az „új főváros” megépítésébe ugyan az Egyesült Arab Emírségek és Kína egyaránt beszállt, de ezidáig még az „első fázis” sem készült el, és még mindig kérdéses, hogy a külföldi befektetők hajlandóak lesznek-e tovább finanszírozni a projektet. A nagyobb búzamennyiség bár látszólag megoldotta az élelmezési problémákat, ugyanakkor az Egyiptomba exportált búza nem egyszer „fertőzött” vagy „szennyezett” volt, s így Kairó inkább visszaküldte a szállítmányok egy részét Oroszországnak. A turizmus számára egy valóságos katasztrófával ért fel, amikor 2015. október 31-én a Metrojet 9268-as számú járatát terroristák robbantották fel, amelyen 224 – többnyire orosz – turista utazott. A nyugati és az orosz turisták hiányából kifolyólag 2016 elején az egyiptomi idegenforgalom mindössze 551 millió dollárnyi bevételt termelt – évtizedek óta nem volt ennyire alacsony ez az összeg. Ugyan a szunnita monarchiák 23 milliárd dollárral támogatták Egyiptomot, de azt leginkább dotációs rendszer fenntartásához (pl. üzemanyag terén) használták fel, nem átalakításra vagy reformokra. Ezzel párhuzamosan a Szíszí-rendszerben az Egyesült Államok magatartása szintén csalódást okozott. Az Obama-adminisztráció nemcsak 1,6 milliárd dollárnyi katonai segély folyósítását nem engedélyezte, hanem leállította az évenkénti 260 millió dolláros pénzügyi támogatást, és törölt egy 300 millió dollár értékű hitelegyezményt is.40 Az egyiptomi kormányt sürgette az idő, mivel 2016-ban egyre több negatív rekordot döntött meg. Például a költségvetési deficit terén, amely abban az évben 12,5 százalék volt, vagy az éves infláció vonatkozásában, amely elérte a 30 százalékot. Kairónak nem maradt más lehetősége, mint folytatni a Murszí elnöksége idején megkezdett, de egy idő után elakadt, 4,8 milliárd dollárnyi kölcsönről szóló IMF-tárgyalásokat. Ugyanakkor az egyiptomi vezetés már 12 milliárdot akart felvenni, s emiatt beleegyezett a sokkal szigorúbb feltételekbe.41 Szíszí az élelmiszer helyett az üzemanyaggal kapcsolatos szubvenciókat vágta meg, viszont azt már nem tudta megakadályozni, hogy 2016-ban az egyiptomi font (EGP) mintegy 50 százalékkal leértékelődjön és az ország mindössze 30 milliárd USD értékben exportáljon külföldre.42 A kiesett bevételek miatt néhány árura – köztük az élelmiszeralapanyagokra – kivetett tarifa és vám hirtelen a duplájára emelkedett. Az egészségügyi szolgáltatások 24 százalékkal, a tömegközlekedés 36,6 százalékkal, míg egyes élelmiszerek ára 43 százalékkal ugrott meg. Az egyiptomiak számára a leginkább húsbavágó változás az volt, hogy a cukor díjtételének nagysága 10 százalékról 20 százalékra nőtt meg, s emiatt több kis

40 Emanuele Midolo: Inside Egypt's new capital. Property Week.2019. március 8. < https://www.propertyweek. com/insight/inside-egypts-new-capital/5101721.article > Hozzáférés: 2020. október 22.; Ishac Diwan –Nadim Houry – Yezid Sayigh: Egypt after the Coronavirus: Back to Square One. Arab Reform Initiative Research Paper. 2020/augusztus. 6.; Krajcsír Lukács: Az egyiptomi-orosz kapcsolatok alakulása 2013 után. Külügyi Szemle. Vol. 15, No. 3 (2015). 28.

IMF Executive Board Approves US$12 billion Extended Arrangement Under the Extended Fund Facility for Egypt. IMF.org. 2016. november 11. <https://www.imf.org/en/News/Articles/2016/11/11/PR16501-EgyptExecutive-Board-Approves-12-billion-Extended-Arrangement > Hozzáférés: 2020. október 22.

Diwan–Houry –Sayigh, 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

és középvállalkozás már nem tudta megengedni magának a felvásárlást. Ezért ez az árufaja fokozatosan eltűnt a boltok polcairól – és fordítottan arányosan egyre nagyobb mértékben jelent meg a feketepiacon –, de a főzőolaj, az egyes gyógyszerek, a rizs és a tojás terén is hiány lépett fel. Odáig fajult a helyzet, hogy a hatóságok által szervezett, országszerte tartott razziák során kilenc ezer tonnányi cukrot foglaltak le.43 Ezért nem meglepő, hogy az elégedetlenség 2016 őszétől ismét felszínre tört: egy alexandriai férfi önégetése vagy az interneten felbukkanó, a rendszert keményen kritizáló videók tömkelege szintén azt mutatta, hogy Szíszí az előideihez hasonlóan kénytelen szembenézni a problémákkal.44 Ezért nem meglepő, hogy amikor 2016 novemberében elkezdték szervezni a „szegények forradalmát”, akkor a hatóságok nagy erőkkel vonultak fel és azonnal gátat szabtak az elégedetlenség terjedésének, nehogy 2011-hez hasonló események bontakozzanak ki.45 Ugyanakkor a kormány minden óvatossága ellenére sem tudta teljes mértékben megakadályozni a lázongásokat. 2017 tavaszán és nyarán Alexandriában, Gízában és Minjában azért vonultak utcára, mert a korrupció és a pazarlások következtében a helyi vezetés kevesebb kenyeret akart engedélyezni a pékségek számára: a korábbi három-négyezer darab helyett csak ötszázra adott szubvenciót. A kitört éhséglázadás során autó- és vasutakat zártak le, illetve elfoglalták a helyi államigazgatás épületeit, s a hatóságok csak nagy erők bevetése árán tudtak úrrá lenni a helyzeten.46 Az elmúlt években az egyiptomiak már nemcsak a gazdasági és szociális helyzetük miatt vonultak fel a városokban: például a 2019 szeptembere és decembere közötti országos méretű tiltakozáshullámok kiváltó okai a korrupció, a túlzott katonai kiadások, a rendőrállami módszerek, céljai pedig Szíszí távozásának elérése voltak. A külföldi emberjogi szervezetek becslései alapján több mint négyezer embert tartóztattak le, s a helyi ügyvédek szerint 1200 tüntetőt még mindig börtönben tartanak fogva.47

43 Annual Overall Inflation Breaks April Record Reaching 34.2 % High in July’. Mada Masr. 2017. augusztus 10., <https://www.madamasr.com/en/2017/08/10/news/u/annual-overall-inflation-breaks-april-record-reaching-342-high-in-july > Hozzáférés: 2020. október 22.; Taha Sakr: Divided opinions over man who sets himself ablaze in Alexandria. Daily News Egypt. 2016. október 16. <http://www.dailynewsegypt.com/2016/10/16/dividedopinions-man-sets-ablaze-alexandria/ > Hozzáférés: 2020. október 16.

Például egy egyiptomi sofőrrel készült videó. Video of Egyptian driver lamenting state of country goes viral. Middle East Eye. 2016. október 14. <https://www.middleeasteye.net/news/video-egyptian-driver-lamentingstate-country-goes-viral > Hozzáférés: 2020. október 22. 44

45 A meghirdetett tiltakozáson mindössze páran jelentek meg, de az alacsony részvétel oka nem kizárólag a hatóságok fellépése volt. A 2011-es és 2013-as események teljesen bizalmatlanná tették a lakosságot mindenfajta politikai változással szemben. A fiatalok úgy éreztek, hogy az idősebbek (kétszer is) „átverték őket, és ellopták a forradalmukat”, miközben az idősek az ifjabb generáció „szürreális igényeit és folyamatos lázadásait” okolták az rossz állapotokért. Egyiptom sokáig a világ legboldogtalanabb államai közé tartozott, ahol az apátia szinte általános népbetegséggé vált. A közügyek iránti érdektelenség tökéletesen megfigyelhető volt akkor is, amikor a 2015-ös parlamenti választásokon a szavazóképes egyiptomiaknak kevesebb, mint 30 százaléka járult urnához.

Expert Q&A on Egypt’s Bread Protests. The Tahrir Institute for Middle East Policy. 2017. szeptember 3. <https://timep.org/commentary/analysis/expert-qa-on-egypts-bread-protests/ > Hozzáférés: 2020. október 22. 46

47 Rare anti-Sisi protests lead to crackdown, arrests in Egypt. Al-Monitor. 2020. szeptember 24. <https:// www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/09/egypt-protests-random-arrests-citizens-rights-lawyers. html#ixzz6bbvAihA7 > Hozzáférés: 2020. október 22.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

HARAG A KORONAVÍRUS ÁRNYÉKÁBAN A 2017 óta érezhető belső feszültségek ellenére az egyiptomi gazdaság fokozatosan javuló tendenciákat mutatott. Ellentétben a korábbi évekkel, 2018 és 2020 között a Szíszí vezetésnek több gazdasági mutató terén sikerült meglepő, korábban nem várt eredményt elérnie. 2010 óta nem mértek akkora éves GDP-növekedést, mint 2019-ben: 5,6 százalékot. A Szuezi-csatorna használati díjából származó pénzösszeg – dacára az olajár-csökkenésnek – 5,8 milliárd USD volt, amely egyben egy új történelmi rekordnak számított. A turizmus ismét fellendült, ebből származó 12,6 milliárd dollár bevétel szintén több éves csúcsot jelentett. Ez egyben magával hozta azt, hogy a vendéglátóiparban ismét százezrek tudtak elhelyezkedni, amelynek következtében a munkanélküliségi ráta 8,6 százalékra esett vissza – ilyen alacsony utoljára 2007-ben volt. A növekvő állami bevételeknek és a rövid lejáratú külső államadósság magas kamatlábakon történő eladásának köszönhetően a külföldi valutatartalék 45,5 milliárd USD-re nőtt. A legmeglepőbb eredménynek az infláció visszaszorítása bizonyult: a két évvel korábban mért 32 százalékról 8-ra szorították le.48 Sajnálatos módon a nem kevés optimizmusra okot adó folyamatoknak a COVID–19 világjárvány vetett véget. Az egyiptomi Egészségügyi Minisztérium 2020. február 14-én bejelentette, hogy megtalálták az első fertőzöttet: egy a kairói repülőtéren átszálló kínai állampolgárt. Március 13-án már 56 pozitív koronatesztet hoztak nyilvánosságra, pár nappal később elhunyt az első beteg. Március 19-én lezárták a repülőtereket és felfüggesztettek minden légijáratot. Betiltották a nyilvános találkozókat, az utcán való imádkozást, az iskolákat és a közintézményeket bezárták, éjszakai kijárási tilalmat vezetettek be, s áprilisig rémhírterjesztés miatt 15 embert tartóztattak le – köztük ellenzéki aktivistákat és újságírókat. Az elemzés írásakor a rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint a koronavírus által fertőzött egyiptomiak száma meghaladta a 105 ezret, miközben 6100-an vesztették életüket a járványban. Már a járvány első hónapjaiban látható volt, hogy a COVID–19 igencsak súlyos következményekkel jár az egyiptomi gazdaságra nézve. A nemzetközi pénzügyi szervezetek mindössze 2 százalékos GDP-növekedésre számítanak. Az állami bevételek terén nem elképzelhetetlen az 50 százalékos kiesés sem: ugyanis a turizmus márciustól leállt, júliusban pedig csak nagyon szigorú feltételek és alacsony számú külföldi látogató mellett indulhatott újra. Mivel a járvány következtében csökkent a globális kereskedelem intenzitása, ezért a Szuezi-csatorna jóval kevesebb hasznot termel – ezért is fordulhatott elő, hogy a helyi hatóságok egyes hajók számára elengedték a Csatornadíj háromnegyedét. A külföldi vállalatok már közel 10 milliárd USD-t vontak ki, s az év harmadik felére 5 milliárddal csökkent az ország tartaléka. Az egyiptomi vezetés 6,1 milliárd dollárnyi mentő csomagot jelentett be, amelynek felét a turizmusra szánták, de részesülne belőle az egészségügy, a nyugdíj és az energetikai szektor is. Ugyanúgy

48 Al-Masry Al-Youm: Suez Canal made record revenues since the start of 2020: SCA head. Egypt Independent. 2020. január 11. <https://egyptindependent.com/suez-canal-made-record-revenues-since-the-start-of-2020sca-head/ > Hozzáférés: 2020. október 22.; Diwan–Houry –Sayigh, 3–6.; További adatok Trading Economics weboldalról vannak: <https://tradingeconomics.com/egypt/gdp-growth-annual >

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

folytatódnak a tárgyalások, s az egyiptomi diplomácia az IMF-el már összesen 8 milliárd dollárnyi hitelről tudott megállapodni.49 Azonban hiába az elkötelezettség és a hitelfelvétel, Kairó az egyes területeken tehetetlenül szemléli a visszaesést. A várható munkanélküliség ismét 10 százalék felett, s a bezárások miatt a közalkalmazottakat fenyegeti leginkább az állásvesztés – ez azért is fontos, mert ők voltak mindegyik korábbi vezetés legstabilabb támaszai. Még azok is, akiknek sikerült megtartaniuk az állásukat, kénytelenek szembenézni a növekvő árakkal és a csökkenő fizetéssel. Már a COVID–19 megjelenése utáni hetekben kimutatták, hogy egy átlagos keresettel rendelkező egyiptomi 8,8 százalékkal kevesebbet vitt haza, mint az év elején. Ráadásul a csökkenés mértéke a szegénységi küszöb alatt élők esetében akár 20 százalék is lehet. A külföldi hitelekért cserébe a kormány 26 százalékkal megemelte a villany árát, de már a metrójegyek és a kenyér árában is szintén történtek változások. Az egyiptomi családoknak az sem kedvez, hogy 2020 októberéig 77 ezer egyiptomi vendégmunkás repült haza Líbiából és a Perzsa-öböl menti államokból, és az ott bevezetett intézkedések vagy romló biztonsági helyzet miatt nem tudnak visszatérni a munkahelyükre. Mindezekből kifolyólag a szegények számának drasztikus méretű növekedésével és a középosztály nagy részének leszakadásával számolnak – a Világbank egyenesen 60 százalékkal.50 A szegények helyzetét még egy váratlan kormányzati lépés is tovább nehezíti. Kihasználva a koronavírus miatt bevezetett vészhelyzetet, Kairóban úgy döntöttek, hogy pontot tesznek az egyik legrégebbi, évtizedek óta fennálló ügy végére: rendezik az illegálisan épített, sok esetben egyetlen biztonsági előírásnak sem eleget tevő, egy vagy akár 8-10 szintes lakóházak ügyét. Azon kívül, hogy ezek életveszélyesek (és gyakran egész családok lelik halálukat az összeomló házakban), a mezőgazdaság számára szintén problémát jelentenek, mivel több tízezer hektárnyi nagyságú termőtalaj elől veszik el a területet. Még a kormányzati szerveknek is csupán hozzávetőleges becslések állnak rendelkezésre: 2000 és 2017 között körülbelül kétmillió ilyen lakóépület épülhetett az ország 357 regisztrált nyomor negyedében.51 2020. május 21-én Szíszí elnök a televízióban jelentette be, hogy nemcsak bíróság elé állítják az építőket, hanem a hadsereg lerombol minden ilyen jellegű építményt. Az elemzés készülésekor (2020. október) még nem járt le az eredetileg szeptember 30-ra kitűzött, de aztán újabb egy hónappal meghosszabbított határidő, viszont már a bejelentést követően érezhetően kiújult a társadalmi feszültség. Ugyanis, amennyiben az ilyenfajta épületeket nem sikerül időben legalizáltatni vagy állami támogatással felújítani, akkor az ott

Hussein Mohammed Suleiman: Economic Impact of COVID-19: Powerful Shock to Post-Reform Egypt. Euromesco. 2020/június. <https://www.euromesco.net/publication/economic-impact-of-covid-19-powerfulshock-to-post-reform-egypt/ > Hozzáférés: 2020. október 22.; Timothy E. Kaldas: The Road to (In)stability: The Impact of Covid-19 on the Egyptian Economy. Italian Institute For International Political Studies. 2020/ szeptember. <https://www.ispionline.it/en/pubblicazione/road-instability-impact-covid-19-egyptianeconomy-27495 > Hozzáférés: 2020. október 22. 49

50 World Bank Group to Extend Current Strategy in Egypt to Maintain Momentum on Reforms. Worldbank. org. 2019. április 30. <https://www.worldbank.org/en/news/press-release/2019/04/30/world-bank-group-toextend-current-strategy-in-egypt-to-maintain-momentum-on-reforms > Hozzáférés: 2020. október 22. 51 Mohamed Saied: Egypt imposes strict measures on illegal construction. Al-Monitor. 2020. június 2. <https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/05/egypt-illegal-construction-slums-emergency-law.html > Hozzáférés: 2020. október 22.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

lakóknak négyzetméterenként három és százhúsz dollár közötti összeget kell kifizetniük – vagy lebontják azt. „Havonta a munkámmal és édesapám nyugdíjával 1500 egyiptomi fontot (95,5 USD-t) keresek, de a kormány azt akarja, hogy 15 ezret (955 USD-t) fizessek ki a házam törvényesítésért” – fakadt ki dühösen egy falusi.52 Bár Szíszí kárpótlást és mintegy egymillió új lakás megépítését ígérte meg, ez aligha nyugtatta meg az otthonuk elvesztésével szembe néző egyiptomi szegényeket. A törvény miatt már nyár folyamán törtek ki kisebb zavargások, például Alexandriában, ahol egész utcák fogtak össze a lebontás megakadályozása érdekében, de még ez is kevésnek bizonyult.53 A romló szociális helyzet, a járvány miatti intézkedések és a drágulások következtében felszínre törő indulatokat pedig könnyű volt az ország belső és külső ellenzékének kihasználnia. Az előző fejezetben említett 2019-es tüntetések egy éves évfordulója alkalmából 2020. szeptember 25-re meghirdették a Harag Péntekjét (Ġaḍab aǧ-Ǧumuah). A Twitteren szerveződő eseményről a Spanyolországban élő és a 2019-es tüntetéseket elindító Muhamed Ali üzletember úgy nyilatkozott: „Ha ötmillió ember az utcákra vonul, akkor nem fognak tudni senkit letartóztatni”.54 Hiába hallgattak róla a médiában, valamint készültek fel nagy erőkkel a hatóságok, már öt nappal korábban demonstrációk zajlottak Gízában és néhány kairói nyomornegyedben. Bár a követelések és jelszavak kezdetben politikai reformokkal, Szíszí távozásával, a fogvatartott ellenzéki aktivisták és újságírók szabadon engedésével, a rendőri túlkapásokat elkövetők felelősségre vonásával és az épületek lebontásának leállításával voltak kapcsolatosak, de hamar megjelent az olaj, az elektromos áram és az élelmiszerek árának lecsökkentésének igénye is. Szeptember 25-re, a pénteki déli imát követően, már lényegében az egész ország forrongott: Alexandriától Asszuánig, a líbiai-egyiptomi határtól mentén fekvő Marsza Matrúh kikötővárostól egészen Szuezig bezárólag megmozdult a társadalom, ismét háttérbe szorultak a politikai, gazdasági, társadalmi és vallási különbségek. A külföldi jogvédő szervezetek szerint szeptember 20. és 27. között Egyiptom 27 kormányzósága közül tizennégyben 164 különféle tiltakozást regisztráltak. Azokban a napokban az épületek és gépjárművek felgyújtása, az utak lezárása és a rendőrséggel való összecsapások ismét megszokott jelenségekké vált. Az Amnesty International szerint október elejéig 496 embert tartóztattak le és eddig kettő halálos áldozatról (Gízában és Luxorban) van tudomásuk.55 Október elejére ugyan már lecsökkent a tiltakozás intenzitása, de ez még nem feltétlenül a helyzet megnyugvását jelenti – főleg, hogy október 31-én jár le a kormányzat által szabott türelmi határidő és ezután a hadsereg fogja lebontani az fent említett illegális lakóépületeket.

52 Egyptians struggle as authorities crackdown on illegal housing. Aljazeera. 2020. október 5. <https:// www.aljazeera.com/features/2020/10/5/egyptians-struggle-as-authorities-crackdown-on-illegal-housing > Hozzáférés: 2020. október 22.

Tom Allinson: Egypt: Crackdown intensifies as protests spread to rural poor. Deutsche Welle. 2020. október 7. <https://www.dw.com/en/egypt-crackdown-intensifies-as-protests-spread-to-rural-poor/a-55184682 > Hozzáférés: 2020. október 20. 53

Egypt braces for fresh anti-Sisi protests. Aljazeera. 2020. szeptember 25. <https://www.aljazeera.com/ news/2020/9/25/egypt-braces-for-fresh-anti-sisi-protests > Hozzáférés: 2020. október 22. 54

55 Egypt: Rare protests met with unlawful force and mass arrests. Amnesty International. 2020. október 2. <https://www.amnesty.org/en/latest/news/2020/10/egypt-rare-protests-met-with-unlawful-force-and-massarrests/ > Hozzáférés: 2020. október 22.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

KONKLÚZIÓ – QUO VADIS, EGYIPTOM? Az elemzés rámutatott arra, hogy az éhséglázadások és más gazdasági okokból kirobbant zavargások korántsem számítanak szokatlan jelenségnek Egyiptom 1952 utáni történel mében. A tanulmányból kiderült, hogy bár a különböző vezetéseknek – eddig egy kivétellel – mindig sikerült úrrá lenni a helyzeten, de soha nem tudták véglegesen megoldani az eseményeket kiváltó gazdasági és társadalmi problémákat, sőt, nem egy esetben pedig még inkább rontottak a helyzeten. Mindezekből kifolyólag az olvasó az elemzés végére azt a konzekvenciát vonhatja le, hogy a 2020 őszén zajló, országos méretű demonstrációknak szintén hasonló kimenetele lesz. Vagyis a kormány leveri a megmozdulásokat, rövidtávú vagy látszatintézkedésekkel lecsitítja a kedélyeket, s nagyobb változás nélkül tovább folytatja az eddigi politikát. Az indulatok ugyan megmaradnak, amelyek aztán egy másik esemény/ döntés/ügy miatt ismét a felszínre törnek, de a tiltakozást megint leverik – és ez a „ciklus” újra és újra megismétlődik. A 2020-as tüntetések szervezői/résztvevői számára különösen az 1977-es „kenyérintifáda” lehet kellemetlen mementó: hiába az országos méretű, intenzív és a társadalom több rétegét megmozgató tiltakozás, mert a hatalmi elit még egy ilyen vert helyzetből is képes talpra állni, ha egyszerre alkalmazza a furkósbotot (hadsereg bevetése) és húzza el a mézesmadzagot (gazdasági reformok, állami támogatások növelése). Azonban ezek a történelmi példák sem feltétlenül jelentik azt, hogy az egyiptomi megmozdulások minden esetben kudarcra lennének ítélve. Szíszí korántsem dőlhet elégedetten hátra a székében, abban bízva, hogy a lakosság minden tiltakozása úgyis kudarcra ítéltetett vagy, hogy a hatóságok még időben képes lesznek kifogni a szelet az elégedetlenség vitorlájából. Erre tökéles példa a 2011-es nílusi forradalom, amelynek váratlansága, spontaneitása és viszonylagos gyors sikere megdöbbentette nemcsak a nemzetközi közösséget, de a szakértőket vagy magát a régiót is. Bár arról már volt szó, hogy az „arab tavaszt” megelőző években a gazdasági recessziók miatt korántsem számítottak szokatlannak a tüntetések (2010-ben egy nap átlagosan 5,8 demonstráció zajlott szerte Egyiptomban), mégis semmi konkrét jele nem volt annak, hogy az elégedetlenség veszélyeztetheti a hatalmon lévőket. Ahogyan Gazdik Gyula történész találóan megjegyezte: „a pénzügyi válság ugyan számos tekintetben visszaesést okozott, a szociális helyzetet is súlyosbította, de nem küldte padlóra az egyiptomi gazdaságot, legfőképp azért, mert az ország nemzetközi pénzpiaci integrációja viszonylag alacsony volt”.56 Tehát a 2011-es „arab tavasz” azon ritka kivételek egyike, amikor néhány arab országban a lakosság alulról szerveződve és eleinte a különböző – életkorból, politikai nézetből, társadalmi státuszból, vallási hovatartozásból stb. – fakadó ellentéteket háttérbe szorítva képesnek bizonyult az elit eltávolítására. Ugyan az kétségtelen, hogy a nílusi forradalom sikeréhez a belpolitikai, a geopolitikai vagy akár a technológiai tényezők egyaránt hozzájárultak, ezen elemzés amellett teszi le a voksát, hogy Mubárak bukását leginkább a gazdasági (azon belül is élelmiszer) és szociális kihívásokra adott, elégtelennek bizonyuló válaszok okozták. Éppúgy az őt követő Murszí szintén nem tudta ezeket a gondokat megoldani, sőt, sok esetben úgy tűnt, mintha szándékosan negligálná azokat,

Gazdik, 126.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

így jelentősen megkönnyítve az államcsíny elfogadtatását a társadalom – és egyben a nemzetközi közösség – nagy része számára. Szíszí még a hatalomra kerülésének elején ki tudta használni az ancien régime-k által elkövetett hibákat. Nagyszabású projekteket és reformokat jelentett be, amelyektől Egyiptom felvirágzását remélte. A régi-új elit továbbra is khubzizmus szellemében próbálta működtetni az államot és megszerezni/megtartani a társadalom nagy részének támogatását. Vagyis a kenyérért és más alapélelmiszerekért, illetve az állami dotációk (pl. üzemanyag) érintetlenül hagyásáért/növelésért cserébe azt várta el az állampolgároktól, hogy nyíltan ne foglalkozzanak közügyekkel, ne bírálják a kormány politikáját, illetve ne nyilvánítsák ki az elégedetlenségüket. Bár ez eleinte működött – lásd a 2016-os „szegények forradalma” kudarcát –, de a gazdasági és globális folyamatok (belföldön és külföldön egyaránt) később egyáltalán nem Szíszínek kedveztek. A 2017-es zavargások rámutattak arra, hogy a rendszer nem tudja megakadályozni a lokális és regionális éhséglázadások kitörését. A 2019-es tiltakozások arra hívták fel a figyelmet, hogy Kairó már az országos méretű, politikai okokból fakadó tiltakozásokat szintén képtelen meggátolni, dacára annak, hogy akkoriban néhány gazdasági területen valóban javult a helyzet. A 2020-as tüntetések – amelyek az elemzés megjelenésekor már mérséklődtek, de nem szűntek meg teljesen – pedig szintén komoly figyelmeztetésnek bizonyultak: a koronavírus-járvány idején, minden olyan kormányzati döntés, amely az élelmiszerek árát, az állami támogatások rendszerét vagy a szegények helyzetét negatívan érinti, egyben a rendszer stabilitásának megingását jelenti. A gazdasági és a szociális kihívások minél előbbi megoldása azért is lényeges a mostani vezetés számára, mert közeledik a 2011-es nílusi forradalom tizedik évfordulója – s az ebben rejlő szimbólumértéket pedig Szíszínek sem ajánlatos figyelmen kívül hagyni, ha nem szeretne bármelyik elődje sorsára jutni.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány