Fordulat, vagy folytatás? – Amerikai-kínai kapcsolatok Donald J. Trump elnöksége idején

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

FORDULAT, VAGY FOLYTATÁS? – AMERIKAI-KÍNAI KAPCSOLATOK DONALD J. TRUMP ELNÖKSÉGE IDEJÉN ESZTERHAINÉ SZŐKE NOÉMI

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

© Eszterhainé Szőke Noémi, 2020 © Antall József Tudásközpont, 2020 ISSN 2416-1446

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

FORDULAT, VAGY FOLYTATÁS? – AMERIKAI-KÍNAI KAPCSOLATOK DONALD J. TRUMP ELNÖKSÉGE IDEJÉN ESZTERHAINÉ SZŐKE NOÉMI

Az Egyesült Államok idén leköszönő elnöke, Donald J. Trump valószínűleg sok szempontból úgy vonul majd be az amerikai történelembe, mint az egyik legrendhagyóbb elnökök egyike. Az üzleti világban edzett nyers stílusa és kiszámíthatatlansága, a közösségi média felületein tapasztalható, gyakran meghökkentő megnyilvánulásai nem csak az amerikai belpolitika állóvizét kavarták fel, de markánsan rányomták bélyegüket a 2016-2020 közötti amerikai külpolitikára is. Ezen belül is a kezdetektől fogva kiemelt szerepet kapott az elnök Kínával szembeni nyílt, kritikus hangvétele, amely a 2016-os a kampányidőszakban még elsősorban a távol-keleti óriás tisztességtelennek minősített kereskedelempolitikájának új alapokra helyezését tűzte ki célul, majd elnöki ciklusának négy éve során előbb gazdasági, végül ideológiai háborúba torkollott. Jelen tanulmány azt a kérdést járja körül, milyen elemekkel bővült és milyen változást hozott a Trumpadminisztráció időszaka az Egyesült Államok és Kína kapcsolatába. Az elemzés igyekszik feltárni, hogy ezek közül melyek tekinthetők kevésbé időtálló, inkább a belpolitikának szóló retorikai fogásnak, amik Trump 2020-as leköszönésével várhatóan eltűnnek, és melyek tekinthetők valódi tartalmi változásnak, amelyek hosszabb távon is hatással lehetnek a két nagyhatalom jövőbeni kapcsolatára.

A tanulmány először rövid történeti áttekintés keretében felvázolja az USA vezetésének azt a Kínával kapcsolatos, és az amerikai Kína politikát évtizedekig meghatározó reményét, amely szerint az ország integrációja a fennálló nemzetközi gazdasági rendbe maga után vonja majd Kína politikai rendszerének az átalakulását is. Ez az ún. engagement politika, amelynek töredezése – mint látni fogjuk – már Trump elnökségét megelőzően elkezdődött. Ezt követően az elemzés bemutatja a Trump adminisztráció négy éve alatt az amerikai-kínai kapcsolatokat meghatározó legfontosabb eseményeket, az USA Kína stratégiájában bekövetkezett fontosabb változásokat. Ehhez a Fehér Ház által ebben az időszakban közölt nemzetbiztonsági és stratégiai dokumentumok, valamint vezető kormányzati tisztviselők Kínával kapcsolatos felszólalásai szolgálnak elsődleges forrásként. A tanulmány kitér az USA által 2018 elején indított, majd másfél év után lendületét vesztett, kétes eredményeket hozó kereskedelmi háborúra, valamint a Trump adminisztráció által gerjesztett és 2020 nyarára a politikai közbeszédet eluraló, új hidegháborús retorikára. A tanulmányt záró konklúzió rámutat, hogy bár Trump elnökségének idején retorikai szempontból tényleg látványos fordulat következett be a korábbi adminisztrációk Kína-politikájához képest, valójában több elemét tekintve már Trumpot megelőzően megindult egy változás, amely bár egyes eszközeiben eltért, de céljaiban nagyon hasonló volt.

3

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

AZ ENGAGEMENT POLITIKA ÉS ANNAK ERODÁLÓDÁSA Az Egyesült Államok (USA) és a Kínai Népköztársaság (KNK) kapcsolatának normalizálása Richard Nixon elnök 1972. februári útjával indult, amelynek nyomán a két állam végül 1979. január 1-én lépett hivatalos diplomáciai kapcsolatba egymással.1 Ezt megelőzően az USA az 1949-ben Tajvanra menekült kormányzatot ismerte el Kína legitim képviselőjének. A diplomáciai kapcsolatok felvételének igénye amerikai részről alapvetően két okra vezethető vissza. Az első (és akkor még fontosabbnak számító) indok az volt, hogy a korábban „vörös fenyegetésként” számon tartott, a kommunista párt irányítása alatt álló Kínában az amerikai vezetés felismerte a Szovjetunióval szemben kijátszható rivális lehetőségét. A másik, főként a Szovjetunió felbomlása után megerősödő szempont az az elképzelés volt, hogy Kínának a világgazdaságba történő integrálása révén az ország politikai rendszerének liberális-demokratikus átalakulása is elkerülhetetlenül végbe megy majd. Az 1990-es évek elejétől a kínai gazdaság az amerikai vezetés elképzelései szerint haladt a liberalizáció útján: az állam szerepe fokozatosan csökkent, nagyobb szerepet kapott a piaci árképzés, egyre nagyobb teret nyertek a magánvállalkozások, és az ország piaca – persze korlátozások mellett – megnyílt a külföldi befektetők és vállalkozók előtt.

Az amerikai vezetés elkötelezettsége Kína világgazdaságba történő integrálódásának elősegítése mellett – az ún. engagement (magyarul bevonás) politika – az 1990-es évek folyamán végig meghatározó eleme maradt az USA Kína politikájának. Úgy vélték, a nyugati piacgazdaságba történő betagozódás magától értetődően vonja majd maga után a nyugati értékek és normák integrálását is. Az amerikai vezetésnek Ez az optimista reménye Kína 2001-es WTO csatlakozásának idején érte el a csúcspontját, amit a rákövetkező évtizedben fokozatos kiábrándulás követett.2 Az időközben a globális termelés központjává váló Kína politikai rendszere továbbra sem indult el a nyugati értelemben vett demokratizálódás útján, a Kínai Kommunista Párt (KKP) továbbra is kvázi egypártrendszer keretén belül irányítja az országot, amely a 2000-es évek elejére regionális, mára pedig világszintű politikai tényezővé vált. Kína gazdasági súlyának növekedésével párhuzamosan a KKP vezetésének az ország globális politikai szerepvállalásába vetett hite is megnőtt. A kínai vezetés önbizalmát fokozta az USA-ból induló, és a nyugati államok gazdaságát súlyosan érintő, 20072009 között zajló globális pénzügyi válság, amely megrendítette az amerikai gazdasági és pénzügyi modellbe vetett bizalmat. A kínai vezetés elérkezettnek látta az időt az ország gazdasági súlyával arányos világpolitikai befolyás növelésére, amely a 2010-es évek elejére egyre érezhetőbb feszültséget generált az USA vezetésében.

Bár – mint látni fogjuk – Trump nyilatkozataiban és a hivatalos stratégiai dokumentumokban is igyekezett hangsúlyozni a szakítást a korábbi adminisztrációk Kína politikájával, valójában az amerikai vezetés már az első Obama-adminisztráció (2009-2013) idején érzékelte, hogy Kína gazdasági felemelkedése politikai szinten is kihívást jelent

Az amerikai-kínai kapcsolatok enyhülési időszakáról részletesen lásd: Evelyn Goh: Constructing the U.S. Rapprochement with China, 1961–1974 From 'Red Menace' to 'Tacit Ally'. Cambridge University Press, UK, 2004.

Továbbá: Henry Kissinger: Kínáról. Antall József Tudásközpont, Budapest, 2014. 221-340.o.

1

Daniel H. Rosen: A Post-Engagement US-China Relationship? Rhodium Group. 2018. január 19. <https://www. rhg.com/research/post-engagement-us-china-relationship/ > Hozzáférés: 2020. december 7.

2

4

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

az Egyesült Államok hegemón szerepére. Ezt tükrözi a 2011-ben az akkori külügyminiszter, Hillary Clinton által megjelentett cikk, amely az ázsiai fordulat (Pivot to Asia)3 elnevezésű külpolitikai stratégia keretbe foglalása volt. A Pivot lényegében annak a felismerésnek a nyílt kimondása, hogy a 21. század gazdasági szempontból meghatározó térsége a dél-kelet-ázsiai, illetve a csendes-óceáni régió, amelynek domináns katonai és politikai hatalma egyelőre az USA. Ezt a dominanciát azonban Kína növekvő mértékben veszélyezteti. A 2010-es évek elején a Kína által jelentett fenyegetés az amerikai vezetés számára leginkább még csak a dél-kínai-tengeri hatalmi egyensúly felborulásában volt érzékelhető.4 A Pivot stratégia éppen ezért elsősorban erre a régióra fókuszált. Az ekkor még az USA versenytársaként azonosított Kínával szemben ekkor fogalmazódott meg – legalábbis a kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségre vonatkozóan – a feltartóztatás politikája az engagement helyett. Az Obama-adminisztráció elsősorban katonai (az amerikai flotta 60 százalékának a csendes-óceáni térségébe történő átcsoportosítása, a regionális szövetségek megerősítése) és gazdasági eszközökkel (egy Kínát mellőző szabad­ kereskedelmi zóna létrehozása: Trans-Pacific Partnership, vagy TPP) kívánta feltartóztatni Kína térségbeli politikai és katonai felemelkedését. A Pivot stratégia tehát már mutatja az amerikai vezetés Kínával kapcsolatos szemléletében lezajlott változást, amely – legalábbis regionális szinten – már ekkor feladta az engagement politikát Kínával szemben, és a céljait elsősorban katonai és (multilaterális) gazdasági eszközökkel kívánta elérni.

DONALD TRUMP: FORDULAT, VAGY FOLYTATÁS? A 2016-ban az elnöki címért ringbe szálló Donald Trump egy céljaiban nagyon hasonló, de eszközeiben eltérő Kína-politikát valósított meg. Már a kampányidőszakában – melynek egyik fontos pillérét képezte az USA Kína-politikájának az új alapokra helyezése – nyílt és kemény fellépést ígért Kínával szemben, tisztességtelen kereskedelem- és gazdaságpolitikával vádolva a távol-keleti országot.5 Már röviddel a megválasztását követően nagy sajtófigyelmet keltett, amikor december 2-án fogadta Tajvan (Kínai Köztársaság) szintén 2016-ban megválasztott, a sziget függetlenségét képviselő Demokratikus Progresszív Párt színeiben induló elnöknőjének, Caj Ing-vennek a gratuláló telefonhívását. A rövid telefonváltás rendhagyó volt, mert ez volt az első közvetlen elnöki szintű megbeszélés 1979 óta, amikor is az USA Tajvan helyett a KNK-t ismerte el Kína hivatalos képviselőjének, és létesített diplomáciai kapcsolatot az országgal. Sokan már az amerikai-kínai kapcsolatoknak közel negyed évszázada alapjául szolgáló „egy Kína” elvének feladását vetítették előre.6 Ezek a találgatások később nem igazolódtak be, ilyen fundamentális

3 Hillary Rodham Clinton: America’s Pacific Century. Foreign Policy. 2011.október 11. <https://foreignpolicy. com/2011/10/11/americas-pacific-century/ > Hozzáférés: 2020. november 9.

Lásd erről bővebben: Eszterhai Viktor – Klemensits Péter: Aszimmetrikussá váló hatalmi erőviszonyok Délkelet-Ázsiában. Játékelméleti megközelítés. Külügyi Szemle. 16.évf/4. 46-63.o.

4

5 Trump accuses China of 'raping' US with unfair trade policy. BBC. 2016. május 2. <https://www.bbc.com/ news/election-us-2016-36185012 > Hozzáférés: 2020. november. 9.

Michael J. Green: How Bad Was Trump's Taiwan Phone Call? Foreign Policy. 2016. december 3. <https:// foreignpolicy.com/2016/12/03/how-bad-was-trumps-taiwan-phone-call/ > Hozzáférés: 2020. december 9.

6

5

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

lépésre Trump elnöksége alatt nem került sor, de a gesztus rövid időre megfagyasztotta a hangulatot az USA és a KNK között. A kemény hangvételű kampányidőszakot és a tajvani telefonhívást követően az új elnök első éve mégis tükrözött még némi konstruktív hozzáállást: áprilisban Hszi Csin-ping elnök Trump floridai birtokára, Mar-a-Lago-ba látogatott, Trump pedig ugyanez év novemberében Pekingben viszonozta a látogatást. Mindkét fél az elnöki találkozók kellemes hangulatáról és eredményességéről számolt be és úgy tűnt, az ellentéteket sikerül tárgyalások útján rendezni.7 Trump kooperatív hozzáállása azonban nem tartott sokáig. Decemberben az amerikai kormány új Nemzetbiztonsági Stratégiát (National Security Strategy of the United States of America)8 tett közzé, amely már előrevetítette a következő években kibontakozó „puskaporos” hangulatot, és a kibontakozó kereskedelmi háborút. A dokumentumban „elvi alapokon nyugvó realizmusként”9 (principled realism) meghatározott stratégia Kínát Oroszország mellett az USA biztonságát és prosperitását veszélyeztető államként azonosította. Az előző két évtized amerikai külpolitikai hozzá­állását, amely a dokumentum által riválisnak nevezett hatalmakkal való együttműködésre törekedett, egyszer és mindenkorra sikertelennek minősítette, és a nyílt versengés korszakát hirdette. Lajstromba szedte azokat a Kína által elkövetett visszaéléseket (szellemi tulajdonjog megsértése, szabadpiaci szabályok megszegése, állami vállalatok támogatása stb.), amelyek révén az amerikai kormányzat szerint az ország tisztességtelen gazdasági előnyökhöz jutott, és amelyet a KKP vezetése az USA globális hatalmának alá­­ásására igyekszik felhasználni. A gazdasági vonatkozáson túl a biztonságpolitika is terítékre került. Kína dél-kelet-ázsiai és indiai-óceáni térségbeli gazdasági és katonai befolyási törekvéseinek ellensúlyozására az amerikai vezetés a gazdasági integráció elősegítését, a meglévő szövetségek megerősítését, valamint további biztonságpolitikai és katonai partner­ségek előmozdítását helyezte kilátásba.

A dokumentum, bár hangsúlyozta a szakítást a korábbi adminisztrációk külpolitikájával, több szempontból az Obama adminisztráció Pivot-stratégiájának nyomdokain haladt azzal a különbséggel, hogy a gazdasági együtt­működést nem egy TPP jellegű multilaterális egyezmény keretében képzelte megvalósítani10, hanem az USA számára gazdasági túlsúlya miatt sokkal előnyösebb, – a szövetségeseit azonban hátrányosabban érintő – bilaterális alapokon. Ami a biztonságpolitikai és katonai együttműködések térségbeli előmozdítását illeti, Trump egy 2004-ben még más céllal indult, majd 2007-től évekig teljesen szüneteltetett, négyoldalú egyeztetés (USA, Japán, India és Ausztrália, röviden

President Donald J. Trump’s State Visit to China. White House. 2017. november 10. <https://www.whitehouse. gov/briefings-statements/president-donald-j-trumps-state-visit-china/ > Hozzáférés: 2020. november. 30.

7

National Security Strategy of the United States of America. White House. 2017. december (A továbbiakban NSS 2017) <https://www.whitehouse.gov/wp-content/uploads/2017/12/NSS-Final-12-18-2017-0905.pdf > Hozzáférés: 2020. november. 24.

8

NSS 2017, 1.

9

Elnöki beiktatását követően Trump egyik első rendelkezése a TPP tárgyalásokból való kivonulás volt 2017 januárjában. Lásd: az Elnöki Hivatal Kereskedelmi Végrehajtó Irodájának erről szóló dokumentuma, 2017. január 31. <https://ustr.gov/sites/default/files/files/Press/Releases/1-30-17%20USTR%20Letter%20to%20 TPP%20Depositary.pdf > Hozzáférés: 2020. november 25.

10

6

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Quad elnevezés alatt futó együttműködése) felélesztésében és védelmi, ill. biztonságpolitikai jellegű átalakításában bízott, amely Kína indiai-óceáni és csendes-óceáni térségbeli gazdasági és katonai tevékenységének ellensúlyozását célozta.11 A 2017-es stratégiai dokumentum abból a szempontból mindenképp újdonságot jelentett, hogy nyíltan kimondta12 – amit valójában már a 2010-es évek legeleje óta felismert az amerikai vezetés –, hogy Kínának a nemzetközi gazdasági rendbe való integrálása az amerikai várakozásokkal ellentétben nem járt együtt az állam politikai rendszerének az átalakulásával. Újdonságot jelentett továbbá, hogy Kínára – a politikai berendezkedésének különbözősége miatt – már nem pusztán versenytársként tekint a globális politikai színtéren, hanem feltartóztatandó riválisként. Az USA Kína-politikájának engagement időszaka ezzel hivatalosan is lezárult.

A KERESKEDELMI HÁBORÚ 2018 elejétől a Trump-adminisztráció nyíltan konfrontatív hozzáállásra váltott Kínával szemben. Februárban az FBI igazgatója, Christopher Wray a Szenátus Hírszerzési Bizottsága előtt elhangzott felszólalásában13 arról beszélt, hogy Kína nem csak kormányzati, de egész társadalmi szinten (pl.: akadémiai vagy kulturális intézményeken keresztül) fenyegetést jelent az USA számára. Ezt követően a szövetségi kormányzat az év folyamán a kínaiak USA-beli tevékenységére vonatkozó büntető intézkedések és biztonsági szigorítások sorát jelentette be, melyek kiterjedtek a kereskedelem és befektetés, a technológia, az oktatás és média területére egyaránt. A Kína-ellenes hullámból az amerikai bürokrácia sem maradt ki, az elkövetkezendő egy-másfél évben fokozott figyelmet fordítottak a kínai kémkedés és kibertámadás elhárítására a kormányzati szervekben.14 2018 októberében Mike Pence alelnöknek a Hudson Institute-ban mondott beszéde15 is hűen tükrözi ezt az új, erőteljesen konfrontatív hozzáállást. A beszéd egy-két helyen még túl is mutat ezen, és a 2020-as évben teret nyerő hidegháborús retorikát is meglebegteti: egy helyen például Kínával kapcsolatban orwelliánus társadalomról beszélt, és utalt arra, hogy a történelem tanulsága szerint az elnyomó rendszerek előbb-utóbb a határaikon túl is terjeszkedésbe kezdenek.

A Kínával szembeni kritikusabb retorikát a két állam közti gazdasági kapcsolatokra is kiterjedő lépések egészítették ki. Trump már a kampányidőszakban kiemelte az USA Kínával szembeni kereskedelmi deficitjének a problémáját, amely szerinte Kína tisztességtelen Patrick M. Cronin: US Asia Strategy: Beyond the Quad. The Diplomat. 2019. március 09. <https://thediplomat.com/2019/03/us-asia-strategy-beyond-the-quad/ > Hozzáférés: 2020. december 9.

11

NSS 2017, 25.

12

Michael Kranz: The director of the FBI says the whole of Chinese society is a threat to the US — and that Americans must step up to defend themselves. Business insider. 2018. február 13. <https://www. businessinsider.com/china-threat-to-america-fbi-director-warns-2018-2 > Hozzáférés: 2020. november 24.

13

Erről részletesebben lásd: Dr. Christopher Ashley Ford: Bureaucracy and Counterstrategy: Meeting the China Challenge. Conference on Great Power Competition. 2019. szeptember 11. <https://www.state.gov/ bureaucracy-and-counterstrategy-meeting-the-china-challenge/ > Hozzáférés: 2020. november. 26.

14

Remarks Delivered by Vice President Mike Pence. The Hudson Institute. 2018. október 4. In: Trump on China Putting America First. A collection of speeches laying out the most significant United States foreign policy shift in a generation. Szerk.: Robert C. O’Brian. 2020. november 02. <Trump-on-China-Putting-America-First.pdf (whitehouse.gov) > Hozzáférés: 2020. november 25. (A továbbiakban: Trump on China, 2020.) 5-21.

15

7

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

kereskedelem politikájának (pl.: kényszerű technológia transzfer, korlátozott piaci hozzá­ férés, szellemi tulajdon lopás, állami vállalatoknak nyújtott támogatás stb.) a következménye.

Elnöksége idején aztán végig központi célkitűzés maradt az USA kereskedelmi deficitjének a csökkentése. Annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon a kínai vezetésre, Trump 2018 tavaszától büntető vámok sorozatát eszközölte, amelynek elsődleges célpontjai a kínai import termékek voltak. Ez 2018 júliusa és 2019 augusztusa között több mint 550 milliárd dollár értékű vámot jelentett a kínai termékekre vonatkozóan. A válasz természetesen nem maradt el, a pekingi kormányzat több mint 185 milliárd dollár értékű (gyakorlatilag az összes amerikai import terméket lefedő) vámmal viszonozta ezt az elkövetkezendő időszakban.

A kereskedelmi háborúval párhuzamosan az amerikai kormány hadat üzent a globális szinten is meghatározó kínai tech cégeknek, amelyeket a kormányzati szintű és ipari kémkedéssel vádolva nemzetbiztonsági kockázatnak kiáltott ki. A kormány előbb a hivatalos személyek, tisztviselők számára tiltotta meg több kínai telekommunikációs és videós technológiát forgalmazó cég, köztük a legnagyobb ZTE és a Huawei termékeinek használatát, majd fokozatosan tovább szűkítette ezen cégek amerikai üzleti tevékenységének a körét. Trump azonban nem állt meg a kínai információstechnológiai cégek USA-beli tevékenységének korlátozásánál, az adminisztráció szövetségesei körében is erőteljes lobbi tevékenységbe kezdett, hogy biztonságpolitikai szempontokra tekintettel ne használjanak kínai telekommunikációs technológiát. Trump várakozásaival ellentétben azonban a vámháború, bár a kínai gazdaságra is volt érezhető negatív hatása, az USA gazdaságát összességében sokkal hátrányosabban érintette. A kereskedelmi deficitet nem sikerült csökkenteni, sőt, a kivetett vámok ellenére a 2018-as évben Kína rekord értékű kereskedelmi többlettel zárt az USÁ-val szemben. 16 A Moody’s Analytics egy 2019 szeptemberében közzé tett tanulmánya szerint a vámháború következményeként egy év alatt mintegy 300 ezer amerikai munkahely szűnt meg, és a vetélkedés legalább 0.3 %-os GDP csökkenést eredményezett az ország gazdaságában. Ráadásul a kivetett vámtarifák egy jó része nem csak Kínát, hanem az USA többi kereskedelmi partnerét, köztük szövetségeseit is sújtotta, és összességében a világgazdaság növekedésére in negatív hatással volt.17 2019 decemberében az amerikai termelési szektor évtizedes mélyponton zárt18, amely ismét rámutatott a kereskedelmi háború kétes eredményére, amelytől pont a termelés egy részének az USA-ba történő relokációját, valamint új munkahelyek létesülését várták. A lendületét vesztett vámháborúnak 2020 januárjában a két fél közti kereskedelmi megállapodás (Phase One Deal) volt hivatott véget vetni. A megegyezés többek között kitért egyes vámtarifák csökkentésére, a kínai gazdaság- és kereskedelempolitikát érintő bizonyos strukturális reformokra, valamint tartalmazta azt is, hogy Kína a 2017-es évhez képest 200 milliárd dollárral nagyobb értékben

2020: U.S. trade in goods with China. United States Census Bureau. <https://www.census.gov/foreign-trade/ balance/c5700.html >

16

Maria Cosma – Jesse Rogers – Mark Zandi: Trade War Chicken: The Tariffs and the Damage Done. Moody’s Analytics. 2019. szeptember. <https://www.moodysanalytics.com/-/media/article/2019/trade-war-chicken.pdf > Hozzáférés: 2020. november 26.

17

Dan Burns – Jason Lange: U.S. factory sector in deepest slump in more than 10 years. Reuters. 2020. január 3. <https://www.reuters.com/article/us-usa-economy-pmi-idUSKBN1Z21JF > Hozzáférés: 2020. november. 26.

18

8

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

vásárol az Egyesült Államoktól termékeket és szolgáltatást, 2021 végéig bezárólag.19 Ez utóbbi célkitűzés teljesíthetőségét már az egyezmény aláírásakor kétségbe vonták a szakértők20, azonban a terveket teljesen felülírta egy váratlan esemény, a januárban a kínai Vuhan városában kitört, majd pár hónapon belül világméretűvé vált koronavírus járvány, amely újabb teherként nehezült a két ország egyébként is feszült kapcsolatára.

KERESKEDELMI HÁBORÚBÓL IDEOLÓGIAI HÁBORÚ A COVID-19 járvány, ami globális szintű problémaként együttműködési pont kellett volna legyen az USA és Kína kapcsolatában, most újabb apropóul szolgált a nagyhatalmi versengéshez, ezúttal a nemzetközi narratíva dominálásáért folytatott harc keretében.21 Már a vírus tavaszi első hulláma idején világossá vált, hogy az USA vezetése – különösen a gazdasági fejlettségéhez mérten – az egyik legkevésbé volt képes hatékonyan kezelni a járványt. Ez, valamint a járvány miatt prognosztizált gazdasági visszaesés rendkívül negatívan érintette az ősszel az újraválasztásért ringbe szálló Trumpot.

2020 májusában a Fehér Ház újabb stratégiai dokumentumot publikált Kínával kapcsolatban (United States Strategic Approach to the People’s Republic of China).22 A dokumentum számos ponton megerősítette a már 2017-ben lefektetett irányvonalat, részletesen kifejtve annak négy alappillérét: a haza, az amerikai emberek, és az amerikai életmód védelme; amerikaiak jólétének az előmozdítása; a béke erőpozícióból való megőrzése; valamint az USA befolyásának a növelése. A stratégia leszögezte, hogy ennek a négy pillérnek a fenntartása céljából minden globális gazdasági, geopolitikai és ideológiai konfliktus vállalása Kínával szemben jogosnak tekinthető. Ezt az USA és Kína között zajló stratégiai vetélkedést definiálta „elvi alapú realizmusként”, és kijelentette, hogy a két állam kapcsolatát mindig is nagyhatalmi versengés fogja meghatározni. A stratégia azt is világossá tette, hogy az USA nem fogja hagyni, hogy Kína bármely nemzetközi szervezetben jelentősebb befolyásra tegyen szert. A dokumentum részletesen kitért a kínai belpolitikára, kritizálva az alapvető emberi jogok megsértését, az etnikai, vallási kisebbségek helyzetének romlását.

Bár a stratégia ekkor még hangsúlyozta, hogy ellenérzései dacára az USA nem kíván

Economic and Trade Agreement Between the Government of the United States of America and the Government of the People’s Republic of China. United States Trade Representative. 2020. január 15. <Economic_And_Trade_Agreement_Between_The_United_States_And_China_Text.pdf (ustr.gov) > Hozzáférés: 2020. november. 30.

19

20 Például az egyezményben foglalt, az energia szektorra vonatkozó export célokról kiderült, hogy nem is állt rendelkezésre ilyen arányú termelési kapacitás az USÁ-ban, tehát Kína, ha akart sem tudott volna a kitűzött mennyiségben importálni. A kereskedelmi egyezmény eredeti célkitűzéseiről, és a 2020-as évi alakulásáról részletesebben lásd: Chad P. Bown: Trump's phase one trade deal with China and the US election. Peterson Institute of International Economics. 2020. október 27. <Trump's phase one trade deal with China and the US election | PIIE > Hozzáférés: 2020. december 02.

Továbbá: Chad P. Bown: US-China phase one tracker: China’s purchases of US goods. Peterson Institute of International Economics. 2020. november 25. <https://www.piie.com/blogs/trade-and-investment-policywatch/trumps-phase-one-trade-deal-china-and-us-election > Hozzáférés: 2020. december 02.

Mel Gurtov: Testing Time for US-China Relations. ChinaUS Focus. 2020. május 04. <Testing Time for USChina Relations - Mel Gurtov - CHINA US Focus > Hozzáférés: 2020. december 02.

21

United States Strategic Approach to the People’s Republic of China. White House. 2020. május 20. <U.S.-StrategicApproach-to-The-Peoples-Republic-of-China-Report-5.20.20.pdf (whitehouse.gov) > Hozzáférés: 2020. november. 23.

22

9

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

kísérletet tenni a kínai politikai berendezkedés kívülről történő megváltoztatására, Hong Kong kapcsán ugyanakkor jelezte, hogy ha a gazdasági érdekeltségeinek a megsértéséről van szó, az más kategória alá esik. Az újonnan közzétett startégiában már érezhető egy ideológiai konfliktus megalapozása, ami május végén aztán még erősebb fokozatra váltott.

Mivel a koronavírus járvány világméretűvé válásával Trump számára meghiúsult a terv, hogy elnökválasztási kampányában gazdasági eredményeket mutasson fel, az adminisztrációnak új hívószót kellett találnia: a hidegháborús retorikához nyúltak (amely 2018 végén Pence alelnök beszédében már felvillant ugyan, de valódi teret nem nyert még akkor), hogy mozgósítsák a választókat. Május 30-án mondott beszédében23 az elnök a világ, és benne az USA járványügyi és ehhez kapcsolódó gazdasági problémáiért teljes egészében a kínai kormányt tette felelőssé, amely hagyta elszabadulni a – Trump szavaival élve – „vuhani vírust”. Az elnök bejelentette továbbá, hogy az USA felfüggeszti pénzügyi hozzájárulását a WHO-ban, mert a nemzetközi szervezet szerinte már teljesen kínai befolyás alá került. Május végén az elnök azt is bejelentette, hogy visszavonják Hong Kong korábbi kedvezményezett kereskedelmi státusát, miután Kína új biztonsági törvénykezést foganatosított a szigeten.

A nyár folyamán a Trump-adminisztráció teljesen új szintre emelte az amerikai-­kínai rivalizálást: a globális szintű gazdasági és politikai versengést követően már ideológiai harcot is hirdettek, és egy második hidegháború képét vetítették előre. Június és július folyamán magasrangú amerikai kormányzati és szövetségi kormányzati vezetők beszédjeinek sorozata hivatott bemutatni az USA közvéleményének a hidegháborús szintű ellenséggé felnagyított Kína „mesterkedéseit”. Robert O’Brien, nemzetbiztonsági tanácsadó június 24-én elhangzott beszédében kijelentette24, hogy a KKP nem csak Kína gazdasági és politikai befolyásának világméretű kiterjesztésén dolgozik, hanem a marxista-leninista ideológia terjesztését is célul tűzte ki. Amire a korábbi amerikai adminisztrációk idején évtizedek óta nem volt példa, O’ Brian magának a KKP-nak a hatalmi legitimitását is megkérdőjelezte, amikor éles megkülönböztetést tett a kínai nép, és az attól kvázi függetlenül ténykedő KKP között. Christopher Wray, az FBI igazgatója a július 7-én elhangzott beszédében25 folytatta ezt a megkülönböztetést, amikor kiemelte, a kínai fenyegetés alatt nem a kínai állampolgárok, hanem a kínai kormány, illetve a KKP tevékenységét érti. William Barr főügyész július 16-án tartott beszédében már magától értődően illegtim entitásként utal a KKP-ra, mint amely „elnyomó eszközök révén uralkodik az évezredes kultúrával rendelkező kínai népen, abból a célból, hogy találékonyságukat és produktivitásukat kihasználva megpróbálják aláásni a fennálló nemzetközi rendet”.26 az ideológiai

23 Remarks Deliverd by Donald J. Trump. The Whitehouse Rose Garden, 2020. május 30. In: Trump on China, 2020. 33-38.o.

24 Remarks Delivered by National Security Advisor Robert C. O’Brian. The Arizona Commerce Authority in Phoenix, Arizona. 2020. június 24. In: Trump on China, 2020. 39-57.

Remarks Delivered By Federal Bureau of Investigation Director Christopher Wray. Hudson Institute, Washington D.C. 2020. július 7. In: Trump on China, 2020. 59-71.

25

Remarks Delivered by Attorney General William Barr. Gerald R. Ford Presidental Museum, Grand Rapids, Michigan. 2020. július 17. In: Trump on China, 2020. 73-88.

26

10

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

töltetű Kína-ellenes beszédek sorát Mike Pompeo külügyminiszter zárta, július 23-án .27 A beszéd helyszíne maga is szimbolikusnak tekinthető, hiszen arról a Richard M. Nixon elnökről elnevezett könyvtár kertjében hangzott el, aki az ötvenes években az USA-beli kommunista-ellenes vizsgálódások egyik aktív szereplője, később pedig az amerikai-kínai kapcsolatok normalizációjának elindítója volt. Pompeo beszédében utal is Nixon külpolitikai örökségére, amely Kínával együttműködve, a kínai gazdasági és politikai rendszer változásának elősegítésével igyekezett az országot a „nemzetek családjába” bevonni. Pompeo szerint az elképzelés és a vágy akkoriban érthető volt, az elmúlt évek azonban bebizonyították ennek a lehetetlenségét. A külügyminiszter szerint a kudarc legfőbb oka a kommunista ideológia évtizedeken átnyúló, világszintű hegemóniára való törekvése, amellyel szemben csak egy kvázi új hidegháború keretében veheti fel a szabad demokratikus országok szövetsége a küzdelmet. Pompeo már nem csupán megkérdőjelezte a Kínát vezető KKP hatalmának legitimitását, de – a májusban megfogalmazott Kína startégiát meghaladóan – multilaterális összefogás keretében külső beavatkozásra szólította fel az országokat a kínai politikai rendszer megváltoztatása érdekében.

Az amerikai-kínai kapcsolatok 2020 nyarának végére évtizedek óta nem látott diplomáciai mélypontra zuhantak. Szimbolikus jelképe volt annak, hogy júliusban az amerikai kormány a kínai kémtevékenységre hivatkozva bezárta a houstoni konzulátust28, amely az első kínai konzulátus volt az USA és a Kínai Népköztársaság kapcsolatának történelmében. Erre válaszul a kínai kormány bezárta a három és fél évtizede működő amerikai konzulátust Csengtuban.29A két ország kapcsolata azonban ekkor már sokkal inkább az amerikai elnökválasztásról szólt, semmint a realitásról. Trump az első, 2016-os elnökválasztási kampánya idején az America First szlogent tűzte zászlajára, amely később egész elnöksége során meghatározta izolacionalista külpolitikáját. Ebben a szlogenben Kína szerepe fontos, de nem a legfontosabb volt, és a hangsúly elsősorban a két állam kereskedelmi kapcsolatának új – az USA számára kedvezőbb – alapokra helyezésén, valamint az amerikai kereskedelmi deficit csökkentésén volt. Négy évvel később a helyzet megváltozott. A Trump adminisztrációnak az agresszív és konfrontatív gazdaságés kereskedelempolitikával sem sikerült érdemi változást kieszközölnie az amerikai-kínai gazdasági kapcsolatokban, egyúttal a szövetségeseivel szemben is gyakorolt versengő kereskedelempolitikája, majd az elnöksége vége felé az igyekezete, hogy hidegháborús retorikája kapcsán nyílt állásfoglalásra kényszerítse az államokat Kína ellenében, kontraproduktív volt. Sem az európai, sem a dél-kelet-ázsiai szövetségesei, melyek többségének Kína az egyik, vagy épp a legfontosabb kereskedelmi partnere, nem érzik annyira fenyegetőnek a Kína felemelkedése jelentette kihívást, hogy nyíltan akarnának konfron Remarks Deliverd by Secretary of State Michael R. Pompeo. The Richard Nixon Presidential Library and Museum, Yorba Linda, California. 2020. július 23. In: Trump on China, 2020. 89-103.

27

28 Briefing With Senior U.S. Government Officials On the Closure of the Chinese Consulate in Houston, Texas.

U.S. Department of State. 2020. július 24. <https://www.state.gov/briefing-with-senior-u-s-government-officialson-the-closure-of-the-chinese-consulate-in-houston-texas/ > 29 Echo Xie: China takes over US consulate at Chengdu in tit-for-tat retaliation for Houston. South China Morning Post. 2020. július 27. <https://www.scmp.com/news/china/diplomacy/article/3094786/us-flaglowered-last-time-chengdu-consulate-china-retaliates > Hozzáférés: 2020. december 7.

11

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

tálódni vele, főleg úgy, hogy közben az USA is potenciális versenytársként kezeli őket.

A Fehér Ház 2020. november 2-án, egy nappal az elnökválasztás előtt President Trump on China: Putting America First címmel30 kiadott beszédgyűjteménye a második elnöki ciklusért ringbe szálló Trump külpolitikai stratégiáját gyakorlatilag egészében az ellenségnek kikiáltott Kína legyőzése köré építette. A dokumentum bevezetője a jelenlegi globális politikai helyzetet nyíltan a második világháborút követő, eszkalálódó hidegháborús időszakhoz hasonlítja, ahol a demokratikus államok közösségére már nem a Szovjetunió jelent egzisztenciális fenyegetést, hanem egy nála is komolyabb ellenfél, Kína. A dokumentum, amely többségében a 2020 nyarán elhangzott, fentebb már bemutatott beszédek gyűjteménye, nyíltan hirdeti, hogy történelmi jelentőségében George Kennan 1946-os „Hosszú táviratával” vethető össze. A szöveg valójában a globális hatalmi realitásokat és Kína felemelkedésének a fennálló nemzetközi renddel szemben jelentett kihívásának valódi természetét kevéssé tükröző, inkább retorikai próbálkozásnak tekinthető, hogy egy második hidegháborút hirdetve érzelmileg mozgósítsa az amerikai szavazókat.

KONKLÚZIÓ Az 1990-es évek elejétől az amerikai-kínai kapcsolatokat meghatározó engagementpolitika már a Trump-adminisztrációt megelőzően széttöredezett, köszönhetően annak, hogy Kína globális gazdaságba való betagozódása láthatóan nem járt együtt az ország politikai berendezkedésének várt átalakulásával. Az Obama-adminisztráció idején az engagement feladása a Pivot-startégia keretében még csak regionális szinten történt meg, és az amerikai kormányzat ennek során a katonai és a multilaterális gazdasági eszközökre helyezte a hangsúlyt.

Trump elnöksége idején Kína stratégiai versenytársból az USA legfőbb riválisává vált, nem csak regionális, de már globális szinten egyaránt. A rivalizálás során a Trump adminisztráció legfontosabb eszköze a kereskedelmi vetélkedés volt, és a 2017-es Nemzetbiztonsági Stratégiában foglaltak ellenére az USA katonai szövetségi rendszereinek a megerősítésére érdemben nem került sor, ahogy a bilaterális alapon kezelt gazdasági kapcsolatok révén sem sikerült az USA vezetésével előmozdítani a csendes-óceáni és dél-kelet-ázsiai térség gazdasági integrációját sem. Trump elnökségi időszakának a következő adminisztráció számára talán legfontosabb tanulsága, hogy pusztán gazdasági szankciókkal és kereskedelmi háború generálásával nem lehet megtörni Kínát, mivel annál sokkal integráltabb és központibb szereplője a világgazdaságnak. Lényeges kiemelni, hogy a korábbi adminisztrációk fontos eszközének számító diplomácia Trump elnökségének végére gyakorlatilag teljesen erodálódott. A Trumpot az elnöki székben követő Joe Biden egyik fontos feladata lesz a diplomácia szerepének helyreállítása a két nagyhatalom kapcsolatában. Bár az engagement politika illuzórikus céljával, amely szerint Kína teljesen nyugati normák és értékek mintájára formálható, valószínűleg végleg

30 Trump on China Putting America First. A collection of speeches laying out the most significant United States foreign policy shift in a generation. Szerk.: Robert C. O’Brian. White House. 2020. november 02. <https://www.whitehouse.gov/wp-content/uploads/2020/11/Trump-on-China-Putting-America-First.pdf > Hozzáférés: 2020. november 25.

12

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

leszámolt az amerikai vezetés, és sok területen előtérben marad a két állam közt a Trumpidőszakban megkezdett versengés (pl.: tech szektor), a hidegháborús retorika várhatóan eltűnik, de Kína, mint rivális megmarad. Ugyanakkor remélhetőleg az olyan globális kérdésekben, mint a környezetvédelem, globális klíma­változás, járványok kezelése stb., a versengés mellett az együtt­működés is szerepet kap majd.

13

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány