Kettős megítélés – a Kínai Népköztársaság külpolitikájának értékelése a délkelet-ázsiai térségben by Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

KETTŐS MEGÍTÉLÉS – A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLPOLITIKÁJÁNAK ÉRTÉKELÉSE A DÉLKELET-ÁZSIAI TÉRSÉGBEN GULYÁS ZSÓFIA

1093 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4.

A kiadó elérhetősége: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. Tel: +36 20 310 8776 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1093 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

KETTŐS MEGÍTÉLÉS – A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLPOLITIKÁJÁNAK ÉRTÉKELÉSE A DÉLKELET-ÁZSIAI TÉRSÉGBEN GULYÁS ZSÓFIA

Délkelet-Ázsia globális szerepe vitathatatlanul felértékelődött napjainkra. Jelentőségét – a dinamikusan növekvő népességéből1 adódóan egyre komolyabb gazdasági potenciálján túl – elsősorban földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. Az indiai–csendes-óceáni térség2 „szíveként” a 21. század két nagyhatalma, az Egyesült Államok (USA) és a Kínai Népköztársaság (KNK) között helyezkedik el, ezáltal geostratégiailag kulcsfontosságú a terület. A Csendes-óceán részét képező Dél-kínai-tenger fontos gazdasági csomópontként és forgalmas kereskedelmi útvonatként funkcionál; megújuló és nem megújuló erőforrásokban egyaránt gazdag. Jelen elemzés felvázolja, hogy Délkelet-Ázsia milyen földrajzi és gazdasági tényezők alapján vált a nemzetközi rend alakításáért folytatott amerikai–kínai versengés elsőszámú színterévé. Megvizsgálja, hogy hogyan manifesztálódik a térségben a nemzetközi porondon egyre erőteljesebben érzékelhető kínai asszertivitás; valamint, hogy a kelet-ázsiai nagyhatalom milyen diplomáciai eszközökkel, illetve gazdasági és katonai lépésekkel igyekszik növelni befolyását a régióban. Végezetül értékeli, hogy a régió elsőszámú kormányközi szervezete, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (Association of Southeast Asian Nations, ASEAN), valamint annak tagországai hogyan viszonyulnak a Washington és Peking között egyre súlyosabbá váló kereskedelmi, technológiai és ideológiai hidegháborúhoz.

A DÉLKELET-ÁZSIAI TÉRSÉG JELENTŐSÉGE „A Kína és az ASEAN tagállamai közötti együttműködési modell az ázsiai–csendes-óceáni térségben egyedülállóan sikeressé és élénkké nőtte ki magát, és ékes példája az emberiség közös jövőjére eredményesen építő nemzetközi közösségnek.”3 Ez a rendkívül optimista mondat a kínai államelnök, Xi Jinping (67) szájából hangzott el a tavaly november végén párhuzamosan megrendezett Kína–ASEAN Expo és Kína–ASEAN Üzleti és Befektetési Countries in the world by population (2021). Worldometer. <https://www.worldometers.info/worldpopulation/population-by-country/ > Hozzáférés: 2021. február 23.

Napjainkban megfigyelhető tendencia, hogy a hagyományosan elterjedt „ázsiai–csendes-óceáni térség” kifejezést egyre gyakrabban az „indiai–csendes óceáni térség” kifejezéssel helyettesítik az egyes államok és nemzetközi intézmények. Ez utóbbi az ázsiai–csendes-óceáni térség és az indiai-óceáni régió összekapcsolásával született újabb keletű megnevezés, amely magában hordozza az ázsiai hatalmi erőviszonyok átrendeződésének konnotációját. A földrajzi, stratégiai és gazdasági egységként értelmezett térség kiterjedtségéből adódóan kevésbé Kína-fókuszú, így a régió országain kívül az elmúlt időszakban Washington is előszeretettel alkalmazza a kifejezést. Az utóbbi években a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége is az „indiai–csendes-óceáni térség” megnevezést preferálja a különböző hivatalos fórumokon. 2

3 He Yin: China-ASEAN relationship exemplary effort in building community with shared future for mankind. People’s Daily Online. 2020. december 1. <http://en.people.cn/n3/2020/1201/c90000-9794345.html > Hozzáférés: 2021. március 7.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Csúcstalálkozó rendezvényein, Nanningban. Ez a nagyszabású esemény csak egyetlen példája annak a megszámlálhatatlan hivatalos és kevésbé hivatalos fórumnak, konferenciának, rendezvénynek és látogatásnak, amely az elmúlt évek fokozott diplomáciai interakciójának eredményeként valósultak meg Kína és a délkelet-ázsiai térség országai között. Az ázsiai nagyhatalom kiemelt figyelme a régió irányába nem véletlen. Az összesen több mint 675 millió embernek otthont adó délkelet-ázsiai térség országai hatalmas felvevőpiacot jelentenek a részben még mindig exportvezérelt4 kínai gazdaság számára. Ezt bizonyítja, hogy 2020 első félévében az ASEAN Kína legnagyobb kereskedelmi partnerévé lépett elő, amelynek okai alapvetően az Egyesült Államok és Kína között régóta húzódó kereskedelmi háborúban gyökereznek. A büntetővámok és technológiai korlátozások jelentette fenyegetés – illetve a rendelkezésre álló olcsó délkelet-ázsiai munkaerő – miatt Peking a termelésének jelentős részét kitelepítette a délkelet-ázsiai országokba, és új ellátási láncok kiépítésébe kezdett a régióban. Ennek hatására a tavaly január és június közötti időszakban Kína a külkereskedelmének 14,7%-át az ASEAN-nal bonyolította.5 Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (United Nations Conference on Trade and Development, UNCTAD) becslései szerint a globális árukereskedelem több mint 80%-a a tengereken zajlik. Ennek a volumennek a jelentős része az ázsiai fejlődő országokhoz, így Kínához és a délkelet-ázsiai országokhoz köthető.6 Összességében elmondható, hogy a tengeri kereskedelem mintegy egyharmada, illetve a földgáz-kereskedelem nagyjából 40%-a, a Dél-kínai-tengeren található kereskedelmi útvonalakon keresztül történik. Ez azt jelenti, hogy évente közel négybillió amerikai dollárnak megfelelő értékű kereskedelem köthető az Indiai-óceánt és a Csendes-óceánt összekötő Malaka-szorostól a Tajvani-szorosig húzódó területhez, a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalához.7 Azonban nemcsak a kitermelt földgáz és kőolaj járul hozzá nagymértékben a délkeletázsiai térség jelentőségének felértékelődéséhez. Az amerikai Energy Information Agency szerint akár 14 billió hordónyi földgáz, és 16–33 billió hordónak megfelelő mennyiségű kőolaj is fellelhető a Dél-kínai-tenger talapzatában. A feltételezett szénhidrogénkészle teknek azonban csak csekély hányada köthető a vitatott szigetekhez és korallzátonyokhoz, és a hatalmas mennyiségek ellenére a valóban kitermelhető földgáz és kőolaj a globális készleteknek csupán kis részét képezi.8 A terület ezenkívül megújuló erőforrásokban is gazdag: a számítások szerint a globális halállomány mintegy 12%-a a Dél-kínai-tengerben

4 Share of exports in gross domestic product (GDP) in China from 2010 to 2020. Statista. <https://www.statista. com/statistics/256591/share-of-chinas-exports-in-gross-domestic-product/ > Hozzáférés: 2021. március 7.

Issaku Harada: ASEAN becomes China's top trade partner as supply chain evolves. Nikkei Asia. 2020. július 15. <https://asia.nikkei.com/Politics/International-relations/ASEAN-becomes-China-s-top-trade-partner-as-supplychain-evolves > Hozzáférés: 2021. március 9. 5

United Nations Conference on Trade and Development: Review of Maritime Transport 2020. United Nations Publications, New York, 2020. 6–7; 20. 6

Global Conflict Tracker. Council on Foreign Relations. <https://microsites-live-backend.cfr.org/global-conflicttracker/conflict/territorial-disputes-south-china-sea > Hozzáférés: 2021. március 21.

8 Ethen Kim Lieser: How Much Oil and Gas is Contained in the South China Sea? The National Interest. 2021. február 22. <https://nationalinterest.org/blog/buzz/how-much-oil-and-gas-contained-south-chinasea-178587 > Hozzáférés: 2021. március 21.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

található, ahol emellett a világ halászhajóinak több mint fele közlekedik. A halkészletek azonban rohamosan apadnak; elsősorban a területi viták során tett környezetkárosító lépések, például a természetes élőhelyként is funkcionáló korallzátonyok pusztítása, valamint a táplálékul szolgáló élőlények megfogyatkozása miatt. Mindez nemcsak a regionális és globális élelemellátási láncban okoz már rövidtávon is jelentkező nehézségeket, hanem a helyi ökoszisztéma egyensúlyát is tovább károsítja, ami hosszú távon beláthatatlan következményekkel járhat.9

A KÍNAI ASSZERTIVITÁS ESZKÖZEI A RÉGIÓBAN Az elmúlt pár év gyökeres változást hozott Kína nemzetközi porondon tanúsított magatartását illetően. A korábban évtizedeken át egy jóval visszafogottabb, a saját képességek elrejtésén alapuló külpolitikai irányvonalat (tāoguāng yǎnghuì) követő ázsiai ország mára ellentmondást nem tűrően képviseli saját érdekeit. A 20. század során sok viszontagságot megélt KNK számára Xi Jinping 2017 őszén kezdődő második hatalmi ciklusa hozta el hivatalosan is az „új korszakot”. Az addig az eseményekre csak reagáló, passzív nemzetközi szereplő a 2010-es évek elejére globális nagyhatalommá lépett elő, ennek megfelelően pedig egyre magabiztosabbá, proaktívabbá és kellőképpen konfrontatívvá vált. Az ún. „harcifarkas-diplomácia” (zhànláng wàijiāo) alapjául szolgáló mindinkább erőteljes nemzetközi megnyilvánulásokat az ország külpolitikai döntéshozatalában végbemenő folyamatos hatalmi koncentráció kíséri.10 Az asszertív, olykor offenzív külpolitikai retorika Kína nemzetközi kapcsolatokat alakító lépéseiben realizálódik, mindez pedig különösen jelentős hatást gyakorol Délkelet-Ázsiára. A „harcifarkas-diplomácia” a legalapvetőbb retorikai fogásoktól kezdve a gyakorlatban megvalósuló nyomásgyakorlásig rendkívül széles eszköztárral rendelkezik. A járvány okozta egészségügyi válsághelyzet, valamint az Ázsia-szerte egyre növekvő belpolitikai és társadalmi feszültségek az utóbbi időben indokolták az ún. információs diplomácia komolyabb mértékű igénybevételét. A kifejezés azt a fajta véleménydömpinget takarja, amelyet az egyes „harcifarkas” diplomaták alkalmaznak a különböző hivatalos és félhivatalos csatornákon, illetve nyilvános fórumokon; így például a kínai állami médiában, a külképviseletek rendezvényein és közösségi oldalain vagy egyes nemzetközi eseményeken. A kínai narratíva vehemens képviselete során megfogalmazott, rendszerint tömör és egyszerű üzenetek a nemzetközi közösség minden tagjához szólnak, csak eltérő hangnemben. Míg a délkelet-ázsiai országokkal és a világszerte szinte mindenütt jelenlévő kínai diaszpórával folytatott kommunikáció során többnyire a szolidaritáson és az együttműködő hozzáálláson van a hangsúly – Kína pozitív arculatát erősítve –, addig

Dr. Asyura Salleh: The South China Sea: Preventing the Tyranny of the Commons. The Diplomat. 2020. január 4. <https://thediplomat.com/2020/01/the-south-china-sea-preventing-the-tyranny-of-the-commons/ > Hozzáférés: 2021. március 25. 9

A Kínai Népköztársaság külpolitikájának alakulásáról részletesen lásd: Gulyás Zsófia: A Kínai Népköztársaság jelenlegi külpolitikája Hszi Csin-ping diplomáciát meghatározó irányelveinek tükrében. Antall József Tudásközpont. 2020. november. <https://digitalistudastar.ajtk.hu/hu/ajrc-elemzesek/a-kinainepkoztarsasag-jelenlegi-kulpolitikaja-hszi-csin-ping-diplomaciat-meghatarozo-iranyelveinek-tukreben > Hozzáférés: 2021. március 3. 10

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

az Egyesült Államok és Európa esetében legtöbbször az erőteljesen harcias attitűd jut érvényre.11 Remek példája a „jótékony” Kína megnyilvánulásának az ún. maszkdiplomácia, amely eredetileg a kínai kormány által küldött egészségügyi felszerelések révén nyújtott segítséget jelentette, ám a magas profit reményében a szintén kínai nagyvállalatok hamarosan gyengébb minőségű termékeikkel árasztottál el a járvány által súlyosabban sújtott országokat. A közvélemény jelentős része így a valódi segítségnyújtást is olcsó diplomáciai fogásnak titulálta. Ám a délkelet-ázsiai országok irányában tanúsított segítőkészség eredményesnek bizonyult; míg egyes, főként nyugati országokban gyakran merült fel a „kínai vírus” kifejezés, addig az ASEAN-tagállamokban inkább a „kínai egészségügyi támogatás” kap nagyobb nyomatékot.12 Ehhez az egészségügyi együttműködések egy másik formája, az ún. vakcinadiplomácia is jelentősen hozzájárult. Washingtonnal ellentétben Peking már a legelső pillanatban felismerte a rászoruló délkelet-ázsiai országok oltóanyag- ellátásában rejlő lehetőségeket, és nagy tételben ígért kínai gyártású vakcinákat például Mianmarnak, a Fülöp-szigeteknek és Indonéziának. Ezek közül egyértelműen a legutóbbi jár élen a kínai oltóanyagok alkalmazásában.13 A járvány diplomáciaformáló ereje tehát vitathatatlan. Azonban nemcsak a külügyi szolgálatot teljesítő személyek sajátja a heves retorika; különböző informális közösségekbe verődött kínai netpolgárok is segítik Peking érdekképviseletét az online térben. Az „50 centesek” feltehetően állami alkalmazásban álló csoportjának taglétszáma akár a milliós nagyságrendet is elérheti, és – ahogy azt nevük is sugallja – a Kínai Kommunista Pártot (KKP) dicsérő internetes hozzászólásaikért cserébe vélhetően anyagi juttatásban részesülnek.14 Teljes mértékben önkéntes alapon szerveződik viszont a „Kis Rózsaszínűek”15 elnevezésű, főként fiatal nőkből álló csoport, amely a közösségimédia-oldalakon tanúsított kormány- és nemzethű megnyilvánulásainak révén már a KKP elismerését is kivívta magának.16 A kínai asszertivitás gazdasági aspektusa sem elhanyagolható. Az utóbbi években Kína és a délkelet-ázsiai régió kulcsfontosságú szereplőivé váltak egymás gazdasági növekedésének. A kereskedelmi háború miatt háttérbe szoruló Egyesült Államokat megelőzve az ASEAN már 2019-ben is Kína második legnagyobb kereskedelmi partnere volt, mintegy 644 milliárd dollár értékű éves kereskedelemmel a két fél között. 2020 elején aztán a járvánnyal küzdő Európai Uniót (EU) is megelőzve Kína elsőszámú kereskedelmi

11 Audrye Wong: COVID-19 and China’s information diplomacy in Southeast Asia. Brookings. 2020. szeptember 3. <COVID-19 and China’s information diplomacy in Southeast Asia (brookings.edu) > Hozzáférés: 2021. március 25.

Wong, 2020.

Gregory B. Poling – Simon Tran Hudes: Vaccine Diplomacy Is Biden’s First Test in Southeast Asia. Center for Strategic and International Studies. 2021. január 28. <https://www.csis.org/analysis/vaccine-diplomacy-bidensfirst-test-southeast-asia > Hozzáférés: 2021. április 1. 13

Joyce Lau: Who Are the Chinese Trolls of the ’50 Cent Army’? Voice of America. 2016. október 7. <https://www.voanews.com/east-asia-pacific/who-are-chinese-trolls-50-cent-army > Hozzáférés: 2021. március 26.

Említésre méltó és sokatmondó a csoport elnevezése, amely a közösség eredetére utal. A „Kis Rózsaszínűek” valószínűleg egy kínai irodalmi fórum, a Jinjiang Literature City (Jìnjiāng wénxué chéng) egyik rejtett, politikai témájú diskurzusra megnyitott csoportbeszélgetéséből nőtte ki magát még a 2000-es évek közepén. A Jinjiang Literature City rózsaszín webdizánja szolgált a név alapjául.

Lotus Ruan: The New Face of Chinese Nationalism. Foreign Policy. 2016. augusztus 25. <https://foreignpolicy.com/2016/08/25/the-new-face-of-chinese-nationalism/ > Hozzáférés: 2021. március 26. 16

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

partnerévé lépett elő a délkelet-ázsiai blokk, a bilaterális kereskedelem volumene pedig majdnem elérte a 732 milliárd dollárt.17 Az ázsiai nagyhatalom és az ASEAN között tehát egyre integráltabb ellátási láncok épülnek ki, különösen az elektronikai iparban. A dinamikusan fejlődő infrastruktúrát, de még mindig relatíve olcsó gyártási feltételeket kínáló ASEAN-tagállamok remek célpontjai azoknak a japán és dél-koreai vállalatoknak, amelyek az amerikai–kínai kereskedelmi háborúból adódó kedvezőtlen gazdasági feltételek miatt új termelési helyszínt keresnek. Malajzia, Vietnám és Thaiföld például az integrált áramkörök tömeggyártásának legújabb helyszínei, ahol jellemzően kínai nyersanyagot, szakértelmet és technológiát alkalmaznak. Tovább fokozhatja a két régió közötti gazdasági kapcsolatokat a kínai 5G-technológia rohamos fejlődése, amelyből a délkelet-ázsiai országok félvezető és elektronikai ipara profitálhat.18 Az ASEAN-tagállamok jelentős szerepet töltenek be a különböző kínai gazdasági projektekben és Kína részvételével zajló együttműködésekben. A kínai gazdasági expanzió egyik legismertebb példája az „Egy övezet, egy út”-kezdeményezés (Belt and Road Initiative, BRI), amelyhez 2013-as indulása óta 2021-ig száznegyven ország19 csatlakozott. DélkeletÁzsiában számos folyamatban lévő projekt köthető a BRI-hoz, amelyek elsősorban infrastrukturális beruházásokon keresztül célozzák a térség integrációját. Kikötők, repterek, nagysebességű vasútvonalak, ipari parkok és gazdasági övezetek épülnek a régió országaiban a kínai kormány támogatásával vagy teljes mértékű hozzájárulásával. Az utóbbi időben előtérbe kerülő projektek közé tartoznak például a dél-kínai Kunming városát Szingapúrral összekötő közel négyezer kilométer hosszú „pánázsiai vasútvonal-hálózat” egyes szakaszai; a különböző ASEAN-tagállamokat Kínával összekötő gazdasági folyosók; valamint az olyan gigantikus beruházások, mint az „Új-Rangun” elnevezésű várostervezési projekt vagy az együttműködő kormányok által párhuzamosan létrehozott ipari parkok rendszere, az ún. Two Countries, Twin Parks. Az egyes projektek egyszeri befektetéseken vagy hosszabb távú bilaterális együttműködéseken keresztül valósulnak meg. Az indiai–csendes-óceáni térség országait tömörítő szabadkereskedelmi egyezmény, a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economic Partnership, RCEP) hosszas várakozás után tavaly novemberben került aláírásra az ASEAN éves csúcstalálkozóján, Vietnámban. A megegyezés résztvevői a tíz ASEAN-tagállamon kívül Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland. A megállapodás legfőbb célkitűzése a gazdasági integráció megvalósítása a fokozatos vámleépítés, a régió kereskedelmének és befektetéseinek ösztönzése, valamint a multilateralitás elősegítése révén. Sikeressége esetén a RCEP lesz az eddigi legnagyobb szabadkereskedelmi tömb, megelőzve többek között az EU-t is. A rendkívül inkluzív egyezmény Kína szempontjából az őt kihagyó

ASEAN becomes China’s largest trading partner in 2020, with 7% growth. Global Times. 2021. január 14. <https://www.globaltimes.cn/page/202101/1212785.shtml > Hozzáférés: 2021. április 2. 17

Ayman Falak Medina: ASEAN Overtakes EU to Become China’s Top Trading Partner in Q’ 2020. ASEAN Briefing. 2020. május 15. <https://www.aseanbriefing.com/news/asean-overtakes-eu-become-chinas-toptrading-partner-q1-2020/ > Hozzáférés: 2021. április 2.

Countries of the Belt and Road Initiative (BRI). Green Belt and Road Initiative Center. <https://green-bri.org/ countries-of-the-belt-and-road-initiative-bri > Hozzáférés: 2021. április 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Transz-csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership, TPP) ellensúlyozására is szolgált volna, ám ez utóbbi Donald Trump korábbi amerikai elnök 2016-os megválasztását követően meghiúsult. Habár végül az USA nélkül, ám a TPP nyomán létrejövő Átfogó és Előremutató csendes-óceáni Partnerség (Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partnership, CPTPP) továbbra is mellőzi Kínát, összességében kijelenthető, hogy az amerikai–kínai párharc szempontjából a kialakult végeredmény az utóbbinak kedvez.20

A DÉL-KÍNAI-TENGER MINT LEGFŐBB GYÚJTÓPONT A „harcifarkas-diplomácia” keretében megvalósuló legjelentősebb nyomásgyakorlási forma a katonai expanzió. A fokozódó nemzetközi jelenlét egyik sokatmondó mutatója az ország védelmi költségvetése. Habár a transzparencia hiánya miatt gyakorlatilag lehetetlen meghatározni, hogy pontosan mennyit fordít Kína katonai kiadásokra, az biztos, hogy az összeg az új külpolitikai doktrína megszületése óta továbbra is folyamatosan emelkedik. A kínai állam hivatalos, jellemzően lefelé kerekítő becslései az ország 2021-es védelmi költségvetését közel 210 milliárd dollárnak megfelelő jüanra teszik, ami 6,8%-os növekedést jelent a tavalyi évhez képest. Ugyan egyes elemzések ennél valamivel magasabb adatokat közölnek, abban egyetértés van, hogy a felfelé ívelő tendenciát a világszerte hatalmas recessziót okozó COVID–19-járvány sem tudta visszafogni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy globális összevetésben Kína még mindig csak az amerikai katonai költségvetés töredékét fordítja védelmi kiadásokra – ebben a tekintetben az Egyesült Államok nominálisan és GDP-arányosan is lekörözi Kínát.21 A kínai haderő látványos erősödésének kiemelt jelentőséget kölcsönöz, hogy a délkínai-tengeri területek hovatartozása feletti konfliktusok globálisan is jelentős gyújtópontot jelentenek. Nem véletlen, hogy a vitatott területek ügyében már a nemzetközi jog keretein belül is próbáltak megoldást találni, azonban a kísérlet kudarcba fulladt. 2013 januárjában ugyanis a Fülöp-szigetek a hágai Állandó Választottbírósághoz (Permanent Court of Arbitration, PCA) fordult azt sérelmezve, hogy Kína, „történelmi jogokra” hivatkozva magának követeli a Dél-kínai-tenger mintegy 90%-át. A Fülöp-szigetek „Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye” (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) alapján kérte a bíróság közbenjárását. Habár 2016 júliusában – nem kötelező érvényű – ítélet született a Fülöp-szigetek javára, 22 az ügyben érdemi előrelépés nem történt, mivel Kína az eljárás kezdetétől fogva elutasította a bíróság joghatóságát. Az eset egyértelmű jelzésértékkel bír arra vonatkozóan, hogy az ázsiai nagyhatalom nem hajlandó teljes mértékben betagozódni a nyugati országok által diktált nemzetközi rendbe, és nagyhatalomként A RCEP és a CPTPP jelentőségéről és kapcsolatáról részletesen lásd: Eszterhainé Szőke Noémi: Út Ázsia évszázadához? A Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség jelentősége. Antall József Tudásközpont. 2021. január. <https://digitalistudastar.ajtk.hu/hu/kutatoi-blog/ut-azsia-evszazadahoz > Hozzáférés: 2021. április 4. 20

What Does China Really Spend on its Military? China Power. 2021. március 8. <https://chinapower.csis.org/ military-spending/ > Hozzáférés: 2021. április 4. 21

22 Press Release. The South China Sea Arbitration (The Republic of the Philippines v. The People’s Republic of China). <https://docs.pca-cpa.org/2016/07/PH-CN-20160712-Press-Release-No-11-English.pdf > Hozzáférés: 2021. április 4.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

immáron maga is oroszlánrészt kíván vállalni a globális kormányzásban. Jelen esetben azonban kifogásolható, hogy Kína 1996 májusában ratifikálta az UNCLOS-t, ezzel együtt pedig elfogadta az abban foglalt nemzetközi szabályokat. Éppen ezért jelent nagy kihívást a nine-dash line ( jiǔduàn xiàn) elnevezésű demarkációs vonal, amelyet Kína a „történelmi igényeinek” meghatározásához jelölt ki. A vonal Vietnám, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Brunei kizárólagos gazdasági övezeteit (exclusive economic zone, EEZ) közvetlenül érinti; az általa körülhatárolt területen helyezkednek el az érintett országok által is követelt Paracel- és a Spratly-szigetek, illetve a Scarborough-zátony. A 2016-os bírósági ítélet szerint viszont a nine-dash line érvénytelennek minősül, hiszen a tengerjog szerint az EEZ a parti alapvonaltól számítva nem haladhatná meg a kétszáz tengeri mérföldet. Ezen a ponton válik jelentőssé, hogy az utóbbi időben Kína mesterséges szigetek építésével igyekszik kitolni azt a határvonalat a Dél-kínai-tengeren, amelyen belül kizárólagos szuverén joga van az adott terület élő és élettelen természeti erőforrásai23 fellett gazdálkodni. A katonai bázisok telepítésére is kiválóan alkalmas mesterséges szigetek, létesítményeket és szerkezeteket létrehozására azonban kizárólag a tengerjogi egyezmény alapján meghatározott EEZ-n belül lenne lehetőség,24 így a Dél-kínai-tengeren zajló konfliktusokban rejlő ellentmondás feloldhatatlannak látszik. A feszültségek eszkalálódásának elkerülése érdekében elengedhetetlen egy magatartási kódex kidolgozása, amelyet minden érintett fél, így Kína is elfogad és betart. Ezt az űrt lenne hivatott betölteni a „Code of Conduct for the South China Sea”, amely azonban hosszú évek óta még mindig csak tárgyalási fázisban van.

KÉT TŰZ KÖZÖTT A KNK és a délkelet-ázsiai térség országainak kapcsolatait leginkább beárnyékoló tényező tehát a Dél-kínai-tengeren jelenleg is zajló, hosszú ideje elhúzódó konfliktussorozat. Ez egyben jelent gazdasági és biztonságpolitikai kihívást az érintett államok számára. Azonban Kína szempontjából is destruktív lenne az egyes délkelet-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatainak visszafordíthatatlan elmérgesedése, hiszen abból a rivális hegemón, az USA profitálna. Megannyi tanulmány és felmérés foglalkozik azzal, hogy a területi viták és a részes országok erős nemzeti öntudatának kombinációjából eredő feszültség ellensúlyozásához elegendők-e a kínai soft power eszközei, valamint azok a gazdasági expanziós lépések, amelyek valóban win-win alapú együttműködésre épülnek. Összességében számos tényező befolyásolja, hogy a régió egyes országai „melyik irányba húznak” a Washington és Peking között folyamatban lévő hidegháború kereszttüzében. A szingapúri társadalomtudományi kutatóintézet, az ISEAS–Yusof Ishak Institute25 immár harmadik egymást követő alkalommal készíti el a „The State of Southeast Asia” címet viselő összetett felmérést. A dokumentum célja, hogy a megkérdezett délkelet-ázsiai politikai

Így a terület halállománya és energiakészlete – például szénhidrogének, víz, szél.

United Nations Convention on the Law of the Sea. <https://www.un.org/Depts/los/convention_agreements/ texts/unclos/unclos_e.pdf > Hozzáférés: 2021. április 7. 24

Az intézet névadója, Yusof Ishak egykori szingapúri politikus, Szingapúr első elnöke 1965 és 1970 között.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

döntéshozók és véleményformálók nézetei alapján átfogó képet nyújtson az ASEANtagállamok aktuális helyzetéről és kilátásáról. A felmérés szerint a régió országai előtt álló három legégetőbb megoldásra váró probléma a COVID-19 világjárványból eredő egészségügyi és gazdasági válsághelyzet, különösen a súlyosbodó munkanélküliség és gazdasági recesszió, valamint a növekvő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, jövedelemkülönbségek. Azoknak a biztonságpolitikai szempontoknak a jelentősége, amelyek egy évvel korábban még komolyabb aggodalmakat váltottak ki ASEAN-szerte – így a belpolitikai instabilitás, a növekvő katonai feszültségek vagy a terrorizmus veszélye – feltűnően elhalványult. Annak ellenére, hogy a régió prioritásai az elmúlt év történéseinek hatására egyértelműen átkerültek a biztonságpolitikai tengelyről a gazdasági tengelyre, Kína megítélése tovább romlott az Egyesült Államokkal szemben: kényszerű választási helyzet fennállása esetén egy év alatt összességében 53,6%-ról 61,5%-ra emelkedett az USA-párti válaszadók aránya.26 Habár a tavalyi év váratlan eseményei miatt ideiglenesen előtérbe kerültek az olyan jellegű problémák, amelyekre Kína – elsősorban a gyorsan rendelkezésére bocsátható, nemzetközileg is jól népszerűsíthető eszközei révén – hatékony megoldást tud kínálni, alapvetően még mindig a dél-kínai-tengeri konfliktus az irányadó a régió országainak szemszögéből. A megkérdezettek szerint átlagosan közel ötször annyi segítséget kap a járványkezelés terén a térség Kínától, mint az Egyesült Államoktól;27 a gazdasági befolyást tekintve pedig – az első két felmérés adataihoz hasonlóan – ezúttal is stabilan 70%-ot meghaladó azon válaszadók aránya, akik szerint Kína a legbefolyásosabb gazdasági szereplő a térségben. Sokatmondó azonban, hogy az ázsiai nagyhatalom ilyen mértékű gazdasági befolyását a megkérdezettek több mint 72%-a aggasztónak találja. Ezzel párhuzamosan a felmérésben résztvevők közel 89%-a véli úgy, hogy nyugtalanító az a tény, miszerint Kína a régió vezető politikai és stratégiai szereplője. Mindezt alátámasztja, hogy a Dél-kínai-tenger kapcsán a válaszadók jelentős többsége a KNK által tanúsított asszertív magatartás miatt aggódik a legjobban. A kizárólag az Egyesült Államok növekvő katonai jelenlétéhez köthető kétségek ehhez képest jelentéktelenebbek – még a hagyományosan Kína-barát ASEAN-tagállamokban is.28 Habár a politikai döntéshozók és szakértők részvételével készült felmérés eredményeiből az a következtetés vonható le, hogy Délkelet-Ázsia országai – néhány kivételtől eltekintve – alapvetően az Egyesült Államokat preferálják Kínával szemben, ezt a kijelentést számos tényező árnyalja. Elsősorban a két rivális nagyhatalom térségre vonatkozó stratégiáját, illetve annak valószínű fejlődési irányát érdemes szem előtt tartani. Az utóbbi évek történései alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Kína ezidáig sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a régió országaival fenntartott kapcsolatainak fejlesztésére, mint

A három leginkább USA-párti ország a térségben: Fülöp-szigetek (86,6%), Vietnám (84%), Szingapúr (65,8%); a három leginkább Kína-párti pedig: Laosz (80%), Brunei (69,7%), Mianmar (51,9%). Ezt a felállást tükrözik a felmérés többi kérdésére adott válaszok is. 26

27 A válaszadók szerint egyedül Vietnám és a Fülöp-szigetek kap számottevő mértékű segítséget az Egyesült Államoktól.

The State of Southeast Asia: 2021 Survey Report. <https://www.iseas.edu.sg/wp-content/uploads/2021/01/ The-State-of-SEA-2021-v2.pdf > Hozzáférés: 2021. április 3. 28

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

az Egyesült Államok. A kínai Államtanács által idén januárban kiadott legutóbbi fehér könyv, a „China’s International Development Cooperation in the New Era”29 például remekül mutatja, hogy az ázsiai nagyhatalom valóban érdekelt a térségben. A dokumentum – azontúl, hogy egyértelművé teszi, hogy Kína immár a nemzetközi közösség vezető formálójaként tekint magára – kiemelten foglalkozik a délkelet-ázsiai országokkal folytatott együttműködéssel. A potenciális felvevőpiacot jelentő régió gazdasági integrációjának megvalósítását Kína fejlesztési együttműködések keretében kívánja elérni; ám a korábbi fehér könyvekben csupán „külföldi segélyként” szereplő eszközöket a friss dokumentumban már „Dél–Dél együttműködés keretében megvalósuló nemzetközi fejlesztési együttműködés” néven emlegetik. A retorikai fordulat egyértelműen jelzi a fejlődő országok és térségek, köztük a délkelet-ázsiai régió felértékelődését, valamint a segítségnyújtás kölcsönösségére mutatkozó igény erősödését Kína részéről. Felelősségteljes nagyhatalomként – illetve a világ legnagyobb fejlődő országaként – Kína számos projekttel igyekszik hozzájárulni a „közös fejlődés érdekében tett együttes erőfeszítésekhez.”30 A KNK globális megítélése szempontjából különös jelenőséggel bír továbbá, hogy a kínai kormány által életre hívott South–South Cooperation Assistance Fund égisze alatt megállapodás született a China International Development Cooperation Agency (CIDCA) és az ENSZ Fejlesztési Programja (United Nations Development Program, UNDP) között az indiai–csendes-óceáni régió járvány elleni küzdelméhez való hozzájárulásról. Az egyezmény elősegíti az ASEAN integrációját, és kiemelten támogatja a Fülöp-szigetek, Mianmar, Kambodzsa és Laosz járványkezelését. Kína regionális stratégiájához képest az Egyesült Államok Délkelet-Ázsia irányába tett elköteleződésének hiánya igencsak feltűnő volt az elmúlt években. A Trump-adminisztráció alatt kidolgozott „Free and Open Indo–Pacific”31 elnevezésű stratégia jól csengő, ám már-már közhelyes elveinek32 folyamatos nyomatékosításán túl a kapcsolatokat érdemben fejlesztő lépésekre nem került sor; és ez elsősorban az USA hozzáállásán múlt. Ráadásul az Egyesült Államok és a délkelet-ázsiai országok viszonylatában az amerikai demokrácia export jelensége is negatívan hathat a viszonyokra. Mindez Kína felé billenti a mérleg nyelvét, mivel nyugati riválisával ellentétben a kelet-ázsiai nagyhatalom nem köti semmiféle belpolitikai feltételhez az együttműködést vagy támogatást.

KONKLÚZIÓ Délkelet-Ázsia geostratégiailag kedvező elhelyezkedése, valamint egyedülálló természeti adottságai a lehetőségek mellett egyúttal hatalmas kihívást is jelentenek a régió országainak. Ahogy azt a Yusof Ishak Institute felmérésének kérdéseire adott válaszok is

29 China’s International Development Cooperation in the New Era. <http://english.www.gov.cn/archive/ whitepaper/202101/10/content_WS5ffa6bbbc6d0f72576943922.html > Hozzáférés: 2021. április 7. 30 Anthea Mulakala – Hongbo Ji: Insights on China’ 2021 white paper on international development cooperation. Devpolicy Blog. 2021. január 25. <https://devpolicy.org/insights-on-chinas-2021-white-paper-oninternational-development-cooperation-20210125-2/ > Hozzáférés: 2021. április 7. 31 A Free and Open Indo–Pacific. Advancing a Shared Vision. 2019. november 4. <https://www.state.gov/wpcontent/uploads/2019/11/Free-and-Open-Indo-Pacific-4Nov2019.pdf > Hozzáférés: 2021. április 8.

Mint a „hajózási szabadság” és a „jogállamiság”.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

megerősítik, az ASEAN-tagállamok jelenlegi egyik legégetőbb problémája, hogy a térség fokozatosan az Egyesült Államok és Kína között zajló nagyhatalmi versengés színterévé válik. A megkérdezettek döntő többségének az a véleménye, hogy a délkelet-ázsiai blokknak egyik irányba sem szabad elköteleződnie, és autonómiája megtartására kell törekednie, ennek érdekében pedig az ASEAN tökéletes egységére lenne szükség.33 Azontúl, hogy a megosztottság visszaveti a régió országainak nemzetközi érdekérdekérvényesítő képességét, a belső gazdasági integrációt is gátolja, ami tovább hátráltatja az összefogást. Egyedül a pártatlanság garantálja a jelenleg többé-kevésbé még mindkét irányba meglévő alkupozíciók fenntartását, ami hosszú távon a legkedvezőbb opciót jelenti a térség fejlődő országainak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a válaszok a regionális nemzetközi viszonyokra rálátó szakértők véleményét tükrözik – a különböző ASEAN-tagállamok lakosságának általános meglátása ennek akár az ellentéte is lehet. A délkelet-ázsiai országok részéről tapasztalható megfontoltság és óvatosság ellenére Kína és a térség államainak egymásrautaltsága vitathatatlan. A mindkét fél számára létfontosságú és megkerülhetetlen gazdasági és kereskedelmi összefonódás mellett a KNK-nak arculatépítés és globális megítélés szempontjából is kifejezetten hasznos a régió rászoruló országainak gazdasági és egészségügyi megsegítése. A segélyek és beruházások formájában érkező támogatás ráadásul tompítja a Dél-kínai-tengeren zajló konfliktusok élét, amely súlyosbodása esetén önmagában talán képes lenne a rivális hegemón Egyesült Államok mellé állítani a délkelet-ázsiai térség országait. A Biden-adminisztráció korábbiakhoz képest várhatóan pragmatikusabb térségbeli stratégiája azonban a közeljövőben még változtathat a jelenlegi status quón.

The State of Southeast Asia: 2021 Survey Report. <https://www.iseas.edu.sg/wp-content/uploads/2021/01/ The-State-of-SEA-2021-v2.pdf > Hozzáférés: 2021. április 3. 33

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány