A „megkésett tavasz” országa Mérlegen a szudáni forradalom és az átmeneti időszak by Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

A „MEGKÉSETT TAVASZ” ORSZÁGA MÉRLEGEN A SZUDÁNI FORRADALOM ÉS AZ ÁTMENETI IDŐSZAK KRAJCSÍR LUKÁCS

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2. Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

A „MEGKÉSETT TAVASZ” ORSZÁGA MÉRLEGEN A SZUDÁNI FORRADALOM ÉS AZ ÁTMENETI IDŐSZAK KRAJCSÍR LUKÁCS

„Ahogyan megfigyelhették, a régiónkban rengeteg a konfliktus és a kihívás. Az elmúlt pár esztendőben sok ország összeomlott, és nekünk szudániaknak nem szabad követnünk őket ezen az úton” – figyelmeztetett Abdallah Hamdúk (Abd Allah Ḥamdūk)1 kormányfő, amikor a 2021. február 9-én megtartott sajtótájékoztatóján bemutatta huszonhat – ebből húsz új – miniszterből álló kabinetjét.2 Dacára a főváros utcáin zajló tüntetéseknek és a külföldi bírálatoknak, a miniszterelnök igencsak elégedett volt az eredménnyel. Ugyanis az új átmeneti kormány felállítása rendkívül elhúzódott abban az észak-afrikai országban, ahol alig két évvel korábban megbukott Afrika egyik leghosszabb ideig „uralkodó”, sokak által a „szerencse kegyéltjének” nevezett diktátora – Umar al-Basír (ʿUmar al-Bašīr).3 A méltán kétes hírnévre szert tévő államfőt 2019. április 11-én a hadsereg vezetésével, több hónapnyi országos méretű tiltakozási hullámot követően, egyes külföldi szereplők áldásával távolították el a hatalomból. Azóta Szudán egy igencsak rögös, bukkanókkal teli úton halad: hiába a rengeteg belpolitikai változás és a külpolitikai fordulat, a gazdasági válságok, a külső szereplők nyomásgyakorlásai, vagy a 2020-ban bekövetkezett természeti csapások még csírájában fojthatják el a szudáni demokráciát. A megpróbáltatások sora miatt a két évvel a „szudáni tavasz” után továbbra is kérdések egész sora merül fel az ország jövőjét illetően: Vajon a szudáni lakosság 2022-ben, több mint harminc év után végre eljut az első szabad, titkos és sok jelöltet felvonultató parlamenti választásokig? Képes lesz-e a szudáni civil társadalom, amely egyedülálló módon nagy erőről és együttműködésről tett tanúbizonyságot, a demokratizálás útján tartani az észak-afrikai országot? Sőt, elég erősnek mutatkozik ahhoz, hogy megoldja a rengeteg kihívást? Vagy pont ellenkezőleg: a belső ellentétek, a gazdasági mélyrepülés, valamint a külső hatalmak beavatkozásai előbb-utóbb szétforgácsolják a civileket, így könnyű prédát szolgáltatva a rivális erők számára? Vajon a tucatnyi válság által szabdalt Szudán képtelen lesz kitörni a puccsok ördögi köréből és inkább visszatér a „diktatórikus

A tanulmányban a régebb óta ismert arab személy és földrajzi nevek átírása a Ligeti Lajos által 1981-ben kiadott Keleti nevek magyar helyesírása című szótára alapján történt, mivel sok esetben így honosodott meg a magyar nyelvben és a köztudatban, mint például Abu Dhabi, Hezbollah, Kartúm, saríia. Az újabb személyek, kevésbé ismert földrajzi helyek neveinél, illetve bizonyos kifejezések esetében a szerző zárójelben adta meg a tudományos átírásban szereplő alakot és abból próbálta levezetni a magyart. Továbbá fontos hozzátenni, hogy a szervezetek, tanácsok és pártok neveinek leírása az érthetőség és az egyszerűség kedvéért, a szakirodalmi gyakorlatból kiindulva angol rövidítések/mozaikszavak alapján történik, mint például NCP, RSF, TMC stb. 1

2 Michael Atit: Sudan Prime Minister Hamdok Names New Cabinet. VOA News. 2021. február 9. <https://www. voanews.com/africa/sudan-prime-minister-hamdok-names-new-cabinet > Hozzáférés: 2021. március 25.

Marsai Viktor: Szudáni tavaszt hoz az idei ősz? Mandiner. 2019. augusztus 31. <https://mandiner.hu/ cikk/20190831_szudani_tavaszt_hoz_az_idei_osz > Hozzáférés: 2021. március 25. 3

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

hagyományaihoz”, mint ahogyan az az ország 1956-os függetlensége óta többször előfordult? Az elemzés ezekre a kérdésekre keresi a választ. Ahhoz, hogy ezekre felelni lehessen, szükséges röviden bemutatni a szudáni forradalom és az átmeneti időszak történét. Ugyanis annak ellenére, hogy az észak-afrikai és közel-keleti régióban 2018-ban és 2019-ben végigsöprő elégedetlenségi hullámot egyfajta „arab tavasz 2.0-nak” nevezték el a magyar, a regionális és a nemzetközi médiában, magukkal a szudáni eseményekkel viszonylag kevesebbet foglalkoztak, mint az algériaival, az irakival vagy a libanonival.4 Pedig, ha ezen országok közül valahol valóban lehet igazi politikai változásról és egy valódi demokratikus folyamat kezdetéről beszélni, akkor az Szudán. Ez az állítás különösen igaz akkor, hogyha a 2019. április 11-e óta eltelt hónapok kontrasztba vannak állítva az ancien régime időszakával – az elemzés első fejezete ezért is foglalkozik annyit Basír hatalomra kerülésével és uralmával. Önálló rész foglalkozik azzal, hogy a diktátor bukása milyen kardinális változásokat eredményezett Kartúm külpolitikájában – különösen az Egyesült Államok és Izrael vonatkozásában. A negyedik fejezet a legégetőbb belső problémákat helyezi górcső alá, mint a gazdasági válság és a COVID–19. Az ötödikben szintén a kihívásokról lesz szó, csak éppen azokról, amelyek kívülről ostromolják a demokratizálási folyamatokat. Végül pedig az elemzés zárásaként a szerző összefoglalja, hogy 2021 eddig milyen megpróbáltatásokat hozott az észak-afrikai ország számára és mik a kilátások a jövőre nézve.

BASÍR FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA Szudán az 1956-os Nagy-Britanniától való függetlenség óta számos, sikeres és kudarcba fulladt államcsínyen ment keresztül: a különböző nézeteket – marxizmustól kezdve a nacionalizmuson át egészen az iszlamizmusig bezárólag – valló katonatisztek és politikusok mindig csak hosszabb-rövidebb időre tudták megtartani a hatalmat.5 Ugyanakkor a negyedik arab-izraeli háborút az egyiptomi hadsereg kötelékében megjárt, később dandártábornoknak kinevezett Basír 1989. június 30-i hatalomátvétele lényegesen eltért a korábbi államcsínyektől. Többek között abban, hogy a katonatisztek és az iszlamisták, akik a Nemzeti Iszlám Frontban tömörültek. Sőt, az évekkel később készített interjúk és a különböző vissza emlékezések szerint eredetileg a Muszlim Testvériség helyi szárnya játszotta a központi szerepet, s Haszan at-Turábí (Ḥasan al-Turābī) vallási vezetőnek kezdetben sokkal nagyobb

4 Matt McGarry – Conor Finnegan: 'Arab Spring 2.0': What to know about the protests roiling Iraq, Lebanon and the Middle East. Abc News. 2019. november 7. <https://abcnews.go.com/International/arab-spring-20protests-roiling-iraq-lebanon-middle/story?id=66740013 > Hozzáférés: 2021. március 25.; Megan O'Toole: Arab Spring 2.0: Five lessons from 2011 for today's protesters. Middle East Eye. 2020. december 16. <https://www. middleeasteye.net/news/arab-spring-five-lessons-protesters-today > Hozzáférés: 2021. március 25.; Sayfo Omar: ARAB TAVASZ 2.0. Demokrata. 2019.11.01. <https://demokrata.hu/vilag/arab-tavasz-2-0-174307/ > Hozzáférés: 2021. március 25.

Bővebben az 1989 előtti szudáni államcsínyekről lásd Dévényi Kinga: Forradalmak és puccsok az arab világban a 20. század második felében. Világtörténet. 2019/3. 442–448. 5

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

befolyása volt az eseményekre, mint magának Basírnak.6 Az 1989-es puccs után minden korábbi hatalomátvételt felülmúló tisztogatásokra, kivégzésekre, a déli, főleg keresztény törzsek elleni hadműveletek (a második szudáni polgárháború) fokozására és az ellenzék elnyomására került sor. A forradalmi szervek azonnal elfogadták a kizárólag a saríia alapján történő ítélkezést, a többpártrendszer felszámolását, a totális cenzúra bevezetését, valamint a nemzetközi terrorizmusban való részvételt – többek között maga Uszáma ibn Ládin (Usāma ibn Lādin) is öt éven át az észak-afrikai országban élt. Kartúm fokozatosan elszigetelődött: az Egyesült Államok 1993-ban felhelyezte a terrorizmust támogató országok listájára (State Sponsors of Terrorism, SST)7, eltávolodott Nyugat-Európától és az arab világ nagy részétől is, mivel az Öböl-háborúban nyíltan Szaddám Huszein mellé állt. Habár a kilencvenes években az iszlám világban működő radikális szervezetek és az iszlamista értelmiségiek egyfajta követendő mintaként tekintettek a szudáni államra, a „dualista hatalommegosztás” nem maradt fenn sokáig. A két vezető közötti ellentétek már a Nemzeti Kongresszus Párt (National Congress Party, NCP) 1996-os létrehozásával nyilvánvalóvá váltak. Az időközben államfővé „választott” Basír eléggé megerősödött ahhoz, hogy 1999. december 29-én képes legyen letartóztatni a „szürke eminenciásnak” nevezett Turábít és eltávolítani embereit a párt, a forradalmi szervek és a katonai hierarchia felsőbb szintjeiről.8 Ettől kezdve Basír Szudán kizárólagos „uralkodójának” számított, aki családtagjaival és törzsi szövetségeseivel együtt egyfajta hibrid (katonák és a nem Turábíhoz hű iszlamisták által vezetett), gazdasági szempontból duopolista államot hozott létre.9 A 21. század elején Szudán viszonya tovább romlott a Nyugattal és az arab államokkal, miközben Iránnal és Kínával még szorosabbra fűzte a kapcsolatokat. A diktatúra miatt országszerte megerősödtek a szeparatista törekvések és intenzívebbé váltak a fegyveres harcok az olyan területeken, mint például Dél-Szudán, Kurdufán (Kurdufān) régiókban és a Kék-Nílus (an-Nīl al-ʾAzraqu) mentén. Mindközül a legnagyobb a 2003-ban Dárfúrban kirobbant háború volt: az ország nyugati részén elhelyezkedő, Csáddal, Közép-afrikai Köztársasággal és Líbiával határos, majdnem fél millió négyzetkilométer nagyságú területen lévő lázadó csoportok Turábíról szóló összefoglaló és vele készült interjú lásd: Bahiya Namoor: Hassan Al-Turabi's Life and Politics - Part 1, Rise to Power. Aljazerra. 2019. augusztus 7. <https://www.youtube.com/watch?v=AGEnhSHo2P0 > Hozzáférés: 2021. március 25.; Bahiya Namoor: Hassan Al-Turabi's Life and Politics - Part 2, Fall from Favour to Power. Aljazerra. 2019. augusztus 14. <https://www.youtube.com/watch?v=5Trv7pV0EPM > Hozzáférés: 2021. március 25. 6

A szudániak szerepét három jelentős al-Káida merényletben mutatták ki: az 1998-as, a Dar es-Salaamban és Nairobiban lévő amerikai nagykövetségek ellen elkövetett, összesen több mint 200 halálos áldozattal járó, valamint 2000-ben a jemeni Ádenben kikötött USS Cole romboló elleni, 17 matróz életét követő merényletekben. A nagykövetségek elleni támadást követően a Clinton-adminisztráció légicsapásokat hajtott végre az afganisztáni és a szudáni célpontok ellen, többek között lebombázva az as-Sifá (al-Šifāʾ) melletti gyógyszergyárat, amelyet Ládin érdekeltségébe tartozó vegyi fegyver üzemnek véltek. Ugyanakkor ez a gyár Szudán legnagyobb gyógyszergyára volt, amely 300 munkásnak és egészségügyi alkalmazottnak adott munkát.

Gilles Keppel: Dzsihád. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. 118.; Turábít 2005-ben szabadon engedték, de a következő években rendre újra és újra börtönbe vetetették. A vallási vezető később megpróbált pártot alapítani és befolyásolni a szudáni politikát, de Basír meggátolta őt ebben. Mivel az „arab tavasz” idején a rezsim attól tartott, hogy a rendszerellenes tüntetők esetleg felhasználhatják Turábít, ezért 2011-ben ismét letartóztatták őt. 2016-ban szívinfarktusban halt meg. 8

Alex de Waal: Sudan: A Political Marketplace Framework Analysis. World Peace Foundation Occasional Papers. 2019/19. 9. 9

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

támadásokat hajtottak végre. Erre válaszolva Basír bombázásokkal és a rettegett dzsandzsavíd (ğanğawīd) – fekete-afrikai, arabul beszélő, muszlim lovasok – bevetésével válaszolt, akik falvakat tettek földdel egyenlővé, lemészárolták a foglyokat és megerőszakolták a nem arab nőket.10 Bár a felek 2006-ban fegyverszünetet kötöttek, de a harcok a későbbi években rendre kiújultak. A hivatalos adatok szerint 300 ezer halálos áldozattal, 3 millió menekülttel járó „darfúri konfliktus” miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) 2009-ben először adott ki elfogatóparancsot egy hivatalban lévő államfő (Basír) ellen.11 A konfliktusok számának megnövekedése és a nemzetközi nyomás következtében Basír a rendszer enyhítésére kényszerült. Tárgyalásba bocsátkozott a darfúri lázadócsoportokkal, „nemzeti dialógust” hirdetett az ellenzéki pártok számára, valamint a gazdasági fejlesztésekre összpontosított. A „napfénypolitika” részeként a szudáni vezetés engedett a dél-szudáni keresztény törzseknek, akik kisebb megszakításokkal ugyan, de lényegében az 1955-ös Anyanya-felkelés óta harcoltak a függetlenségért. A 2005-ben Nairobiban kötött Átfogó Békemegállapodás értelmében 2011-ben referendumot tartottak a déli területek elszakadásáról: a választók több mint 98%-a igennel voksolt Dél-Szudán függetlenségére.12 Csakhogy a déli területek kiválása súlyos csapásnak bizonyult a Basír-rezsim számára. Ugyanis az enyhülés idején tapasztalt, évenkénti 10%-os (akkoriban Afrikában a második legnagyobbnak számító) GDP-növekedés a kőolajkitermelésnek és a déli, Kék-Nílus melletti gazdag termőföldeken végrehajtott fejlesztéseknek volt köszönhető. Dél-Szudán függetlenségével viszont Kartúm a termőföldek egyharmadát, a kőolaj-lelőhelyek és az energetikai infrastruktúra közel háromnegyedét elveszítette. Annak ellenére, hogy Darfúrban és más régiókban további nyersanyagokat (például nagy mennyiségű aranyat) találtak, ezek kitermelése a harcok, a költségek és a befektetők hiánya miatt akadozott.13 Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy a rendszer fenntartása körülményessé vált. Megszorításokat vezettek be, csökkentették az állami támogatásokat és fizetéséket, ami csak növelte az indulatokat. Az elégedetlenség 2013 szeptemberében hágott a tetőfokára: az egyetemeken kezdődő, majd a vidéki településekre is átterjedő országos tüntetés sorozatra került sor, amely során benzinkutakat, kormányzati épületeket, járműveket gyújtottak fel. A hatóságok a becslések szerint 80–200 halálos áldozat és több ezer letartóztatott árán tudták csak megfékezni a lázadásokat.14 A szudáni rezsimet akkor még elkerülte az összeomlás, mivel az Öböl-menti monarchiák bőkezű anyagi támogatást nyújtottak Kartúmnak – igaz, ennek megvolt a katonai/politikai ára, de erről bővebben majd az ötödik fejezetben lesz szó. Az évtized közepétől Szudán javított mind a Nyugattal, mind az Afrikai Unióval (AU) fenntartott kapcsolatain, amely a szankciók enyhítését, humanitá-

Ez az elemzés nem foglalkozik részletesen a darfúri konfliktussal. A témáról lásd: Csicsmann László: A darfúri konfliktus belső mozgatórugói és a nemzetközi közösség reakciója. Külügyi Szemle. 2005/1–2. 62–89.

Jean-Baptiste Gallopin – Nizar Manek: Spotlight on Sudan: Sudan’s International Relations in Regime Change. Konrad Adenauer Stiftung. 2020/október. 7.

Jelen tanulmány nem foglalkozik bővebben Dél-Szudán függetlenségével. Erről lásd: Illés Zoltán: Dél-Szudán – a független állam létrejötte és kihívásai. Külügyi Szemle. 2011/2. 176–197. 12

Waal, 14.

Jonathan Tossell: Consolidating Sudan’s transition: A question of legitimacy. Clingendael. 2020/február. 4.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

rius segélyeket és befektetések érkezését hozta magával. Csakhogy a gazdaság egyáltalán nem profitált a külpolitikai nyitásból. Szudán nemzeti jövedelme 2018-ban 33 milliárd dollár volt – vagyis közel fele a Dél-Szudán függetlensége előtt mért adatnak. A szudáni infláció a harmadik legmagasabb lett a világon, a feketepiac virágzott, valamint a becslések szerint a munkanélküliségi ráta elérte a 21,4%-ot. Az aranykivitel a teljes export közel negyven százalékát tette ki, de egyes törzsek és a bűnszövetkezetek miatt ennek majdnem felét illegálisan értékesítették. A dél-szudániakkal vívott rövid fegyveres konfliktus, a jemeni háborúban és a második líbiai polgárháborúban való részvétel miatt a hadsereg kiadásai rohamosan emelkedtek: 2018-ban csaknem kétszer annyit (4,3 milliárd dollárt) költöttek a fegyverkezésére, mint 2015-ben. A korrupció minden korábbi mértéket felülmúlt, amikor a Transparency International a 180 országot tartalmazó listáján Szudánt 172. helyre rakta. A szudáni kereskedők és oligarchák importnövelési célból felborították a költségvetési egyensúlyt, s egyre nagyobb mértékben vásároltak be a külföld pénznemekből. Ez viszont azzal is járt, hogy a hatóságok 2018-tól korlátozták a készpénzfelvételt (bankautomatából éppúgy, mint a bankokból) és a valutaváltást, így sem a szudáni középosztály, sem pedig a külföldön dolgozók családtagjai nem tudták felvenni a fizetésüket.15 Ekkora már a szudáni társadalom a tűrőképességének a határához ért. Mindösszesen egy apró szikrára volt szükség, amelyet végül maga Umar al-Basír idézett elő: sem a korábbi saját, sem pedig más regionális államfő hibáiból nem tanulva állami szubvenciók tucatjait törölte el, amivel végleg elszabadította az indulatokat az országban.

„MINDANNYIAN DARFÚR VAGYUNK!” Basír a lakosság előtt akkor vesztette el a maradék presztízsét, amikor 2018 végén nyíltan szakított a szakirodalom által „khubzizmusnak”16 nevezett rendszer fő alapelvével: a legfőbb szimbólumának számító mindennapi kenyér árát egyik napról a másikra egy szudáni fontról (0,02 dollárról) háromra (0,06 dollárra) emelte. Ezzel párhuzamosan az állami támogatások rohamos csökkenése miatt a gyógyszerek, az üzemanyagok és a közüzemi szolgáltatások szintén megdrágultak. Szudánban először csak egyes régiókban és településeken robbantak ki éhséglázadások, de ezeken a hatóságok még úrrá tudtak lenni. Viszont 2018. december 19-én az ország egyik legfontosabb ipari és vasúti központjának számító Atbara (Aṭbarah) városában kirobbant felkelés leveréséhez már kevésnek bizonyultak. A „Szabadságot, Békét, Igazságot”, „Takarodj!”, „Mindannyian Darfúr vagyunk!” jelszavakat kiabáló tüntetők ezrei vonultak fel Port Szudánban, Dungulában (Dunqulā), végül pedig a fővárosban.17 A rezsim a kijárási tilalom bevezetésével, a közintézmények bezárásával, a különböző paramilitáris egységek bevetésével igyekezett gátat szabni az eseményeknek. Viszont a halálos áldozatok 15 Ben Lowings: Sudan: Economy and Military in the Fall of Bashir. Brussels International Center Policy Brief. 2019/április. 3–4.; Crisis Group Africa: Financing the Revival of Sudan’s Troubled Transition. Briefing No. 157. 2020/június. 3.; Waal, 14. 16 A khubz (ẖubz) a „standard” arab nyelvben kenyeret jelent, az ebből fakadó irányzatot pedig „kenyérizmusnak” lehetne lefordítani. Ugyanakkor ezt a fajta politikát nyelvjárásoktól és a különböző minőségű, típusú kenyerektől (baladí, batáv, sámszí stb.) függően másképp is nevezhetik, hozzáillesztve az „izmus” képzőt.

Sudan’s genocidal regime is under siege. The Economist. 2019. január 12. <https://www.economist.com/ middle-east-and-africa/2019/01/12/sudans-genocidal-regime-is-under-siege > Hozzáférés: 2021. március 26.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

és a letartóztatottak számának rohamos emelkedése (előbbié elérte a kétszázat, utóbbié pedig meghaladta a kétezret) miatt az addig széttöredezett ellenzéki csoportok félretették a nézeteltéréseiket. 2009. január 1-jén a 21 legnagyobb szervezet közösen létrehozta a Szabadság és Változás Erői (Forces and Freedom Change/FFC) nevű ernyőszervezetet.18 Basír február 22-én rendkívüli állapotot vezetett be Szudánban. Feloszlatta a központi kormányzatot, a tartományok élére tábornokokat és ezredeseket nevezett ki, rögtönítélő bíróságokat állítatott fel. Csakhogy ezen intézkedések egyáltalán nem bizonyultak elégségesnek, így a korábbi szövetségesei szintén távolodni kezdtek tőle. Egyre többször érkeztek hírek arról, hogy katonák nem nyitottak tüzet a tüntetőkre vagy egymás ellen fordították a fegyvereiket. Basír számára a meglepőbb fejlemény az volt, amikor a szudáni titkosszolgálat (National Intelligence and Security Sercvice, NISS) megállapodást kötött az FFC-vel, miszerint az év végére demokratikus választásokat fognak tartani az országban és az elnöknek pedig szabad elvonulást biztosítanak – ebbe a diktátor nem ment bele. Ezért az ellenzék és az NISS, illetve a katonai vezetés egy része megegyezett az államcsínyről, amelynek végrehajtását könnyítette, hogy akkoriban egy regionális esemény hatására – Algériában a tüntetők (részleges) sikert értek el19 – még intenzívebbé váltak a Basír-ellenes érzelmek. Április elején több ezres ülősztrájkot tartottak a Kartúmban lévő katonai főparancsnokság épülete előtt és más nagyobb települések katonai bázisain. Addigra a milíciák, mint például a rettegett Gyorsreagálású Erők (Rapid Support Forces, RSF), amelyet Muhammad Hamdán Dakalú (Muḥammad Ḥamdān Daqalū), vagyis ismertebb nevén Hemídtí (Ḥemīdtī) vezetett, a kiürült államkincstár és az elmaradt fizetés miatt elfordultak az elnöktől.20 Április 10-én este lecserélték Basír testőrségét, telefonját és számítógépét lekapcsolták a hálózatról és másnap hajnali három órakor katonatisztek szállták meg az állami rádió és televízió épületét. Április 11-én délben Ahmed Avad Ibn Avf (Aḥmedʿ Awaḍ ibn ʿAvf) elnökhelyettes és védelmi miniszter bejelentette az elnök letartóztatását, az alkotmány felfüggesztését, a parlament felosztását, a kijárási tilalom meghosszabbítását, a politikai foglyok szabadon bocsátását, Szudán légterének és határainak ideiglenes lezárását. Ezzel párhuzamosan ismertette a lakosság és a világ előtt, hogy a végrehajtói hatalmat az Átmeneti Katonai Tanács (Transitional Military Council, TMC) fogja gyakorolni, amelynek ő lesz az elnöke. Csakhogy Avf nem sokáig élvezhette

Ezek között a legnagyobb és legjelentősebb az egészségügyi dolgozók, újságírók és ügyvédek által 2014ben létrehozott Szudáni Szakértői Szövetség (Sudanese Professionals Association, SPA) volt. Elsősorban a városokban és az egyre elszegényedő szudáni középosztályból szereztek támogatókat, de később nyitni tudtak a vidéki dolgozók, bányászok és más értelmiségi csoportok felé is. Tossell, 6. 18

19 Bővebben Algériáról lásd: Éva Ádám: Ellenforradalmak a Közel-Keleten. Éva Ádám: Ellenforradalmak a Közel-Keleten – Algéria. AJTK kutatói blog. 2019. április 30. <https://archive.ajtk.hu/kutatoi-blog/379/ ellenforradalmak-a-kozel-keleten-%E2%80%93-algeria/ > Hozzáférés: 2021. március 25. 20 A 2013-ban létrejött Gyorsreagálású Erők magvát a darfúri háborút megjárt dzsandzsavíd milíciák adták. Vezetőjük, Muhammad Hamdán Dakalú avagy Hemídtí, aki az évek során hírhedté vált a darfúri atrocitásai, a menekültekkel szembeni durva bánásmódja és a szervezett bűnözésben (pl. a szudáni arany kicsempészésében) játszott szerepe miatt. A becslések szerint 2019 előtt a félig a titkosszolgálat és félig a hadsereg irányítása alá tartozó RSF-ben 70–100 ezren szolgáltak. Ennek a milíciának a tagjai tűntek fel a jemeni és a líbiai polgárháborúkban is. Sokáig a Basír-rendszer támaszai voltak, de pár nappal az államcsíny előtt átálltak. Később is fontos szerepet játszottak a szudáni eseményekben, az elemzés még többször visszatér rájuk.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a győzelmet. Az AU, az FFC és a tüntetők nyomására már másnap távozni kényszerült a hatalomból, mivel sokan az ancien régime egyik fő emberének tartották.21 Április 12-én egy újabb televíziós adásban ismertette, hogy posztját átadja Abdel-Fattáh el-Burhán (Abd al-Fattāḥ al-Burhān) tábornoknak, aki a Jemenbe küldött szudáni erők főfelügyelője volt és nem kötődött sem Basírhoz, sem annak közvetlen köréhez. Két nappal később az FFC és a TMC megegyezett arról, hogy a junta csak a legfontosabb bel-és külpolitikai kérdésekben fog dönteni, egy civil miniszterelnököt neveznek ki az ország élére, valamint leváltják a tartományok élén álló katonatiszteket. A következő napokban folytatódtak a megbukott rezsim vezető személyiségeinek – a belügyminisztertől kezdve ügyészeken át egészen a vallási vezetőkig bezárólag – letartóztatása és perbe fogása. Magát Basírt korrupció és külföldi devizafelhalmozás vádpontjában bűnösnek találták: 2019 végén két év „javítóintézetre” (rossz nyelvek szerint öregotthonra) ítéltek, miközben elrendelték a palotájában elrejtett közel 130 millió dollár elkobzását.22 Ugyanakkor a TMC a korábbi ígérete ellenére még mindig nem adta ki Basírt az ICC-nek, sőt az 1989-es puccs miatt újabb per indult ellene. 2019 májusától egyre több probléma merült fel az FFC és a TMC között, amely oda vezetett, hogy a katonák külön kezdtek el tárgyalni a külföldi küldöttségekkel, az ellenzéki mozgalmakkal vagy az együttműködésből kimaradt (pl. iszlamista) csoportokkal. A Burhánnal kapcsolatos negatív kampány és Hemídtí rohamosan emelkedő befolyása – ennek egyik megnyilvánulása volt, amikor a TMC elnökhelyettesének nevezték ki – következtében a tüntetők nagy része továbbra sem volt hajlandó elhagyni az utcákat.23 Az indulatok 2019. június 3-án csúcsosodtak ki, amikor az RSF brutálisan felszámolta az ülősztrájkot: 112 embert meggyilkoltak, nők tucatjait erőszakolták meg és több száz ember letartóztattak.24 A mészárlás hírére június 30-án országos, „egy millió fős sztrájkot” hirdetettek meg, amelyhez közlekedési vállalatok és az oktatási intézmények éppúgy csatlakoztak, mint a bankok és a gyárak. Pár hétig polgárháborús állapotok uralkodtak az országban, s a TMC még egy ellenpuccsot is megakadályozott.25 Végül a nemzetközi közösség nyomásának – például Szudán AU-tagságának felfüggesztésének – és Etiópia közvetítésének hatására, a két szudáni oldal július 17-én aláírta a Politikai Megállapodás és Alkotmányi Deklaráció nevű dokumentumot – ez egy hónappal később lépett érvénybe. Ennek értelmében 39 hónap múlva demokratikus választásokat tartanak az országban, de addig viszont a FFC és a TMC helyett egy 11 fős, öt katonatisztből és hat civilből Ugyanakkor létezik egy másik narratíva is. Eszerint a hírhedt Hemídtí, az időközben tábornoknak kinevezett RSF-parancsnok állt Avf eltávolításának hátterében, hogy így terjessze ki a befolyását az országban és a nála sokkal gyengébbnek tartott Burhán felhasználásával építse ki hálózatát az TMC-ben. Crisis Group Africa: Safeguarding Sudan’s Revolution. Africa Report No. 281. 2019/október. 7. 21

22 Sarah El-Sheikh: Al-Bashir sentenced to two years under correctional facility. Daily News Egypt. 2019. december 14. <https://dailynewsegypt.com/2019/12/14/al-bashir-sentenced-to-two-years-undercorrectional-facility/ > Hozzáférés: 2021. március 26.

Tossell, 7–8.

MEE Staf: Sudan: The names of 100 people killed in a week of deadly violence. Middle East Eye. 2019. június 12. <https://www.middleeasteye.net/news/sudan-names-100-killed-deadly-week?fbclid=IwAR29HCB5odapnGcO2 qQyj_Wcvt7AjvbAggBq3MVTA4Cn9wRFI-QiIIPSjhE > Hozzáférés: 2021. március 26. 24

Sudanese army thwarts coup attempt, arrests its chief of staff. Sudan Tribune. 2019. július 25. <https://sudantribune.com/spip.php?article67830 > Hozzáférés: 2021. március 26. 25

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

álló Szudán Szuverenitási Tanácsa (Sovereignty Council of Sudan, SCS) fogja gyakorolni a hatalmat. Az FFC követelésére a kormányfői posztot közgazdász végzettségű és Basír alatt a pénzügyminiszterséget elutasító Hamdúk kapta meg, aki szeptember 5-én már felállította a főleg civilekből álló ideiglenes kormányát. Ettől kezdve lényegesen javult a helyzet az észak-afrikai országban. Feloszlatták az NCP-t, a régi elnökhöz hű iszlamistákat kiszorították az állami szférából. Megtiltották a nők csonkítását, bővítették a jogkörüket és magasabb politikai és közigazgatási posztokat biztosítottak a számukra.26 Elkezdték a gazdasági reformok megvalósítását is – ennek menetét majd a 4. fejezet ismerteti. 2020 márciusában a Vallási Ügyek Minisztériuma feloszlatta a különböző bizottságokat, eltörölte a hitehagyás-törvényt (ami halállal sújtotta a blaszfémiát és a más vallás felvételét), valamint engedélyezte a keresztények számára az alkoholfogyasztást. Sőt, az ország függetlensége óta először fordult elő, hogy egy kopt magas pozíciót tölthet be – egy női ügyvédet neveztek ki a SCS tizenegyedik tagjának.27 Az új szudáni vezetés még a Darfúr-ügyben is áttörést ért el. Hosszas tárgyalásokat követően 2020. október 3-án Dzsúbában (Ǧubā) egy nyolc pontból álló békemegállapodást kötöttek a darfúri csoportokkal. Ennek értelmében az állam kötelezettséget vállalt a jóvátételre, a hatalom megosztására és a menekültek visszatérésére, cserébe a szeparatista mozgalmak befejezték a harcot és fegyvereseiket integrálták a szudáni hadseregbe. Bár az elemzés megírásakor két jelentős lázadó csoporttal még mindig nem sikerült egyezségre jutni, de három milícia képviselői magas pozíciót tölthettek be a 2021. február elején felállított ideiglenes kormányban.28 Természetesen szükséges hozzátenni, hogy a dzsúbái békeszerződés megkötésében és a reformok bevezetésében nem kizárólag az ország vezetése játszott szerepet, hanem más államok és nemzetközi szerezetek is tevékenyen hozzájárultak a sikerhez. Dacára annak, hogy Basír szorosan együttműködött más országokkal és igyekezett önmagát egyfajta „megkerülhetetlen államférfinak” feltüntetni a régióban, a legtöbben rezignáltan figyelték vagy éppen örömmel fogadták az eltávolítását. Sőt, egyes országok különösen nagy lehetőséget láttak a diktátor utáni Szudánban és igencsak aktív politizálást kezdtek folytatni Kartúm „megnyerése” érdekében.

KÜLPOLITIKAI FORDULATOK A forradalmat követően hatalomra kerülő új civil-katonai vezetés fő célkitűzései közé sorolta a szomszédos országokkal való viszony rendezését. Csád, Dél-Szudán, Eritrea, Etiópia és a Közép-afrikai Köztársaság egyaránt üdvözölte a történéseket, s úgy tekintettek 26 Az egész szudáni „tavasz” szimbóluma az a fénykép lett, amelyen Alá Saláh (Alā Ṣalāḥ) egyetemista diáklány szerepel. A gépkocsi tetején álló, tradicionális fehér ruhába felöltöző, a tömeg által körülvett, felfele mutató és magyarázó nő képe hamarosan bejárta a közösségi médiát. 27 Sudan scraps apostasy law and alcohol ban for non-Muslims. BBC. 2020. július 12. <https://www.bbc. com/news/world-africa-53379733 > Hozzáférés: 2021. március 26.; Crisis Group Africa (2019), 10.; Munzoul A.M. Assal: Sudan’s popular uprising and the demise of Islamism. CMI Brief. 2019/3. <https://www.cmi.no/ publications/7062-sudans-popular-uprising-and-the-demise-of-islamism > Hozzáférés: 2021. március 26.

Sudan appoints key rebel leaders to interim government. Arab News. 2021. február 4. <https://www.arabnews.com/node/1804051/middle-east > Hozzáférés: 2021. március 26. 28

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Kartúmra, mint egy újfajta regionális stabilitás fő tartópillérére.29 Habár vitathatatlan, hogy Basír a bukása előtti években jelentős szerepet játszott a térségben zajló megbékélési folyamatokban (például 2018-ban kibékítette a dél-szudáni polgárháborúban vagy a Középafrikai Köztársaságban harcolókat), de a környező államok vezetései egyáltalán nem bíztak a diktátorban, mivel ő a múltban éppúgy támogatta a szomszédos kormányok ellen harcoló milíciákat (Csádban, Közép-afrikai Köztársaságban), mint ahogyan nem egyszer súlyos fegyveres konfliktusba keveredett velük (Dél-Szudánnal). Így Basír békéltetőpolitikájára sokan úgy tekintettek, mint egyfajta időhúzást szolgáló taktikai lépésre – vagyis amint az államfő úrrá lesz a gazdasági nehézségeken, folytatni fogja a korábbi konfrontatív külpolitikáját. Április 11-e után a szomszédos országok Szudánhoz való optimista hozzáállását jól szimbolizálta, hogy már az elnök letartóztatását követő hetekben katonai, politikai, üzleti delegációkat indítottak – és vice versa. Április közepén egy dél-szudáni delegáció utazott Kartúmba, amelyet az ország olajügyi minisztere vezetett és a cél a vitatott határmenti olajmezőkről és a kitermelésről való megállapodás volt. Nem sokkal később Burhán tábornok ellátogatott Dzsúbába és megtárgyalták a Szudánban élő menekültek helyzetét. Május közepén az eritreai külügyminiszter látogatott el a szudáni fővárosba, majd a következő hetekben újabb és újabb küldöttségek érkeztek – ezek az utak korántsem múltak el eredmény nélkül, mert 2019 nyarán újranyitották az évek óta lezárt eritreai-szudáni határt. A dél-szudáni és az eritreai vezetés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kartúmi mészárlást követően helyreálljon a kommunikáció az FFC és TMC között, sőt Abij Ahmed Ali etiópiai miniszterelnök személyesen utazott Kartúmba, hogy elsimítsa az ellentéteket. Dzsúbá központi szerepet játszott a darfúri milíciák és az SCS közötti tárgyalások megkezdésében: 2019. szeptember 11-én Salva Kiir dél-szudáni elnök felügyelete alatt a felek aláírták a szándéknyilatkozatot, amely megágyazott a 2020. október 3-i békemegállapodásnak.30 Nem csak a szomszédos szubszaharai országok szavaztak nagyfokú bizalmat a posztbasíri Szudánnak. Ugyanis ahogyan 2018 végétől egyre nőtt az elégedetlenség az országban, úgy vált egyre aktívabbá Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia – hármukat a szakirodalom és a közbeszéd gyakran csak az „arab trojkának” nevezi. Az Emírségek felvette a kapcsolatot az FFC-vel, Szaúd-Arábia az NISS-szel és az RSF-el alakított ki szoros együttműködést (Hemídtí egyszerre ápolt szoros viszonyt az emírségiekkel és a szaúdiakkal), Egyiptom pedig a szudáni hadsereg Basír-ellenes szárnyával egyeztetett. 2019 tavaszán a három arab ország a szudáni titkosszolgálattal együtt alkut ajánlott a diktátornak: ha rögvest távozik a hatalomból, az egyiptomiak biztosítják számára a szabad elvonulást, Szaúd-Arábiában telepedhet le, családtagjait nem vonják felelősségre és vagyona egy részét átmentheti.31 Mivel ebbe diktátor nem ment bele, ezért Abu Dhabi, Kairó és Rijád egyhangúlag a szudáni ellenzéki erők mögött sorakozott fel. Geopolitikai szempontból az arab trojka célja az volt, hogy az előzőnél egy sokkal stabilabb, kiszámíthatóbb és befolyásolhatóbb elit kerüljön az észak-afrikai ország élére, amely előbb-utóbb csatlakozni fog az egyiptomi-emírségi-szaúdi Gallopin–Manek, 11.

Andrews Atta-Asamoah – Omar S. Mahmood: Sudan after Bashir: Regional opportunities and challenges. East Africa Report. 2019/23. 5–9. 30

Gallopin–Manek, 10.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

tengelyhez és ellensúlyozza a katari-török páros befolyását a régióban. Épp ezért nem meglepő módon Burhán első külföldi útja Kairóba vezetett, Hemídtíé pedig Rijádba, ahol Muhammad ibn Szalmán (Muḥammad ibn Salmān) koronaherceggel találkozott. Az Öböl-menti monarchiák elsősorban anyagilag kívánták megerősíteni az új kormány helyzetét: 2019 áprilisában egy 3 milliárd dolláros segélycsomagot jelentettek be, amely gyakorlatban 500 millió készpénzt és 2,5 milliárdnyi élelmiszer, gyógyszer és üzemanyag támogatást jelentett.32 Az Emírségek titokban fegyvereket szállított Szudánnak, Egyiptom pedig információkkal látta el a hatóságokat, hogy le tudják tartóztatni és bíróság elé állítani a Basír-rezsim embereit. A június 3-i mészárlást követően mindhárom ország nyomást gyakorolt a TMC-re, hogy minél előbb rendezze a viszonyát az FFC-vel és vonják felelősségre az incidens felelőseit. Ugyanakkor az arab trojka azt sem akarta, hogy a katonai vezetés elszigetelődjön és távozzon a hatalomból. Ezért az Emírségek meggyőzött néhány aktivistát és pártot, hogy ne ítéljék el oly hangosan a TMC-t és lehetőleg a többi politikai csoportot is késztessék az együttműködés folytatására. SzaúdArábia szintén hasonlóan lépeseket tett és nyár végére már 200 millió dollárnyi segítséget nyújtott Kartúmnak. Az egyiptomiak közbenjárására 2019. szeptember 7-én az AU visszavette Szudánt a tagjai közé. Ezenfelül Abu Dhabi központi szerepet játszott abban, hogy Szudán más szomszédos államokkal is rendezze a viszonyát, illetve tevékenyen hozzájárult a darfúri harcokat befejező, 2020.októberi dzsúbái megállapodás megszületéséhez is.33 Az arab trojka – különösen az Emírségek – közvetítő ténykedése máshol is megnyilvánult: például Izrael estében. Szudán a függetlensége óta ugyanis rendkívül ellenségesen viszonyult a közel-keleti országhoz. A negyedik arab-izraeli háborúban (1973) egyiptomi parancsnokság alatt több mint 3000 szudáni katona harcolt – maga Umar al-Basír is ejtőernyősként vett részt a harcokban. Közben Izrael nem kevés fegyvert és szükséges kiképzést biztosított az 1955-ös Anyanya-felkelést kirobbantó dél-szudáni törzseknek, de a 2000-es években az is előfordult, hogy az izraeli légierő megsemmisítette a Hamásznak és/vagy a Hezbollahnak küldött szudáni fegyverszállítmányokat. Ráadásul az Izrael-ellenesség tekintetében Szudánnak igencsak erős szimbólumértéke volt, mivel 1967. szeptember 1-jén Kartúmban tartott arabközi találkozón fogadták el a híres „három nemet” tartalmazó deklarációt: „nemet a békére, nemet a tárgyalásokra és nemet Izrael létére”. Basír a hatalomra kerülése után folytatta a korábbi irányvonalat, amelyet csak tovább erősített a palesztin szervezeteknek nyújtott támogatásával. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan mégis voltak óvatos diplomáciai tapogatódzások. A nyolcvanas évek elején hatalmon lévő szudáni vezetés több gesztust tett az izraeli kormánynak, mint például segítettek a hatezer etiópiai zsidó kimenekítését célul kitűző Mózes-hadműveletben. Sőt, még Basír idején is előfordultak hasonló próbálkozások, miután Kartúm szakított Teheránnal és iráni állampolgárokat és szervezeteket utasított ki az országból.34

Waal, 20.

Jean-Baptiste Gallopin: The Great Game of the UAE and Saudi Arabia in Sudan. Project on Middle East Political Science. <https://pomeps.org/the-great-game-of-the-uae-and-saudi-arabia-in-sudan > Hozzáférés: 2021. március 26.; Gallopin–Manek, 12. 33

34 Ehud Yaari: The Sudan Agreement: Implications of Another Arab-Israel Milestone. The Washington Institute for Near East Policy. <https://www.washingtoninstitute.org/policy-analysis/sudan-agreement-implications-anotherarab-israel-milestone > Hozzáférés: 2021. március 26.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Egyelőre a szakirodalomban még nem tisztázott, hogy a diktátor bukása után pontosan mikor és hogyan került sor a Benjamin Netanjahu és az SCS vezette kabinet közötti kapcsolatfelvételre. Annyi bizonyos, hogy az első, magas szintű találkozót Ugandában tartották meg. 2020 februárjában, az Egyesült Arab Emírségek titkos tárgyalást szervezett Burhán és Netanjahu között. A két órán át tartó beszélgetés során a felek megállapodtak a kommunikációs csatornák megnyitásáról, az arab trojka és az amerikai közvetítés elfogadásáról, és a Latin-Amerikába, illetve Dél-Afrikába tartó izraeli polgári repülőgépek áthaladásáról Szudán felett. Azonban a „normalizáció” nagyon lassan haladt, mégpedig a Szudánban zajló belpolitikai viták miatt: a hadvezetés, a TMC és olyan katonatisztek, mint Burhán és Hemídtí voltak a rendezés hívei, miközben az FFC és a társadalom nagy része elutasította azt. A háttérben zajló tárgyalásokról, a normalizációval kapcsolatos kormányzati érvekről és ellenérvekről egyelőre még nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű forrás, hogy azok alapján pontosan rekonstruálni lehessen a folyamatot. A következő fontos lépcsőfok az volt, amikor 2020 augusztusában Mike Pompeo amerikai külügyminiszter egy közel-keleti körúton vett részt, hogy a normalizáció fontosságáról és előnyeiről győzze meg a helyi vezetéseket – a szudáni út azonban korántsem sem nevezhető sikeresnek, de ennek részleteit majd az ötödik fejezet fogja taglalni. Az amerikai külügyminiszternél nagyobb sikereket ért az október 21-én Szudánba indított közös amerikai-izraeli küldöttség, ugyanis két nappal később Donald Trump amerikai elnök már egy televíziós beszédében tudatta, hogy Szudán szintén csatlakozni fog az Ábrahám-megállapodásokhoz.35 November 23-án egy újabb izraeli delegáció szállt le a szudáni fővárosban, de a sajtó értesülései szerint csak a mezőgazdaságról, egészségügyről és vízbiztonságról egyeztettek.36 Szudán az Ábrahám Egyezményt végül 2021. január 6-án írta alá – csak az Egyesült Államokkal, Izraellel viszont még jelen elemzés megírásáig sem kötötte meg azt. A poszt-basíri szudáni külpolitika nem kizárólag Izrael vonatkozásában tudott komoly eredményeket felmutatni. Az észak-afrikai ország viszonya az Egyesült Államokkal különösen hűvös volt, mivel Kartúmot több (köztük az al-Káida által elkövetett) terrormerényletért tartották felelősnek és így már a Clinton-adminisztráció idején felhelyezték a terrorizmust támogató országok listájára – 1996 és 2002 még a hivatalos diplomáciai kapcsolatok is szüneteltek. A 2010-es évek közepétől az arab trojka közbenjárására Washington fokozatosan enyhített a Szudánnal szembeni politikáján. Az Obama-adminisztráció egyik utolsó intézkedései közé tartozott, hogy feloldotta a rezsim ellen bevezetett gazdasági és kereskedelmi szankciókat. 2017-ben Trump elnök engedélyezte a szudániak beutazását és katonai attasékat neveztek ki egymás országaiba. Ennek ellenére a Fehér Ház továbbra sem volt hajlandó egy bizonyos határt átlépni, így például nem akarta Szudánt levenni az SST-listáról.

Szeptember 15-én Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Egyesült Államok és Izrael aláírta az Ábrahám Egyezményt. Szudánon kívül még később Marokkó csatlakozott a megállapodáshoz. Bővebben a témáról magyarul: Csepregi Zsolt: Vajon ki a győztes? Történelmi kiegyezés Izrael és az Egyesült Arab Emírségek között. AJTK kutatói blog. 2020/8. <https://ajtk.hu/hu/kutatas/kutatoi-blog/vajon-ki-a-gyoztes-tortenelmikiegyezes-izrael-es-az-egyesult-arab-emirsegek-kozott > Hozzáférés: 2021. március 29.; Szalai Máté – Wagner Péter: Ábrahám-megállapodások. KKI Elemzések. 2020/84. 1–11. 35

Dan Williams: Israel delegation to Sudan talks agriculture, health care cooperation. Reuters. 2020. november 23. <https://www.reuters.com/article/uk-israel-sudan-idUSKBN2831IU > Hozzáférés: 2021. március 26. 36

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A forradalom kezdetén az Egyesült Államok még viszonylag kevés figyelmet fordított az észak-afrikai országra: az első hivatalos megnyilatkozásra is 2019. január 23-ig kellett várni, de a rezsimet még akkor sem merték szigorúan elítélni. Ahogyan viszont teltek a hónapok és Basír egyre durvábban lépett fel, úgy Washington egyre keményebben bírálta Kartúmot és elkezdett más országokkal együttműködni. Április 10-én Nagy-Britanniával és Norvégiával egyetemben a hatalom átadására szólította fel Basírt. A katonai puccs napján az Egyesült Államok az EU-val közösen követelte egy rendkívüli ülés összehívását az ENSZ-ben. Az amerikai diplomácia egy héttel a diktátor bukása után már felszólította a TMC-t, hogy tartsa be az emberi jogokat és adja át a hatalmat egy civil kormányzatnak.37 Éppúgy, amikor a mészárlásról érkeztek hírek, Washington elítélte az esetet, támogatta az AU és az ENSZ politikáját, sőt még önálló lépéseket is tett. Például Tibor Nagy, az afrikai ügyekkel foglalkozó államtitkár a szudáni fővárosba utazott tárgyalni, míg Donald Booth személyében különleges megbízottat neveztek ki. Ráadásul az amerikai diplomácia nem kevés nyomást gyakorolt az arab trojkára is: David Hale, az amerikai külügyminisztérium politikai ügyekért felelős titkára személyesen a szaúdi hadvezetéssel tárgyalt arról, hogy „fogják vissza a szudáni katonai vezetést”, valamint fogadtassák el velük a polgári erőkkel való kiegyezést és a hatalomátadást.38 A megalakulását követően a Hamdúk-kabinet delegációkat küldött az Egyesült Államokba és az EU-ba – a cél a maradék szankciók feloldása és külföldi befektetők országba való csalogatása volt. Kartúm és Washington már 2019 végén megállapodott arról, hogy nagykövetet neveznek ki egymás országaiba és Szudán 72 millió dolláros kártérítést fizet az USS Cole-romboló áldozatainak. Viszont a Trump-adminisztráció egyáltalán nem siette el az amerikai-szudáni kapcsolatok rendezését, sőt, a Kongresszus és különböző ügynökségek jóváhagyásaira még hónapokat kellett várni. Ugyanúgy hetekig úgy tűnt, hogy Pompeo 2020. augusztusi útja, amikor igyekezett összevonni Szudán SSTlistáról való levételét, a nyugati befektetéseket és az Izraellel való normalizációt, szintén kudarccal végződött. Még a szudáni nagykövet is csak 2020 szeptemberében tudta átadni a megbízólevelét. Ezért abban az időszakban Kartúm leginkább csak az európai országok esetében tudott némi eredményt elérni, igaz, a rendelkezésre álló információk szerint ezen felajánlások teljesítése még mindig várat magára: több szankció feloldását követően az EU összesen 250 millió eurónyi támogatást ígért, de ezenkívül még Svédország 160 millió eurónyi, Németország 80 millió eurónyi, Franciaország pedig 17 millió eurónyi segítséget ajánlott fel.39 Nagy-Britannia 453 millió dollárnyi kölcsön átutalását helyezte kilátásba, hogy Kartúm rendezni tudja az Afrikai Fejlesztési Bankkal szemben felhalmozott tartozásait. Továbbá London kötelezettséget vállalta arra nézve is, hogy 54 millió dollárral járul hozzá a szegény szudániakat segítő Családsegítő Programhoz.

37 Sudan: huge crowds call for civilian rule in biggest protest since Bashir ousting. The Guardian. 2019. április 19. <https://www.theguardian.com/world/2019/apr/19/sudan-huge-crowds-call-for-civilian-rule-in-biggest-protestsince-bashir-ousting > Hozzáférés: 2021. március 26.

Asamoah–Mahmood, 15.; Crisis Group Africa (2019), 8.

Jean-Baptiste Gallopin: Bad Company: How Dark Money Threatens Sudan’s Transition. European Council on Foreign Relations Policy Brief. 2020/június. 8. 39

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A jég az amerikai-szudáni kapcsolatokban – akárcsak az izraeli-szudániban – október második felében tört meg. Október 19-én Trump bejelentette, hogy Kartúm 335 millió dollárnyi kártérítést fizet ki az USS Cole és a kenyai, tanzániai nagykövetségek elleni támadások áldozatainak – másnap Szudán már át is utalta az összeget. Ezt követően Washington elengedte a felhalmozott adósság egy részét és több százmillió dollárnyi humanitárius segélyt ajánlott fel.40 Október 23-án Trump megkérte a Kongresszust, hogy vegyék le Szudánt az SST-listáról: erre hivatalosan végül december 14-én került sor. Amikor 2021. január 6-án az Egyesült Államok és Szudán aláírta az Ábrahám Egyezményt, akkor Steven Munchin pénzügyminiszter és szudáni kollégája szintén megállapodást kötött egymással. Ennek értelmében Washington kifizeti Kartúm fennmaradó tartozásait a Világbanknál, valamint lehetővé teszi több mint 1 milliárd dollárnyi hitel felvételét az amerikaiaktól.41 A Basír-utáni hatalmi elitnek a megbékélési és a normalizációs külpolitikájával több volt a célja, mint rendezni Kartúm viszonyát az egyes államokkal vagy akár egész régiókkal. Az SCS-ben, különösen a Hamdúk-kormányban, úgy tekintettek erre, mint egyfajta „szükséges, nem túl népszerű” lépésekre. Ugyanis az ország és szociális problémái, amelyek szignifikáns mértékben hozzájárultak a diktátor bukásához, nemhogy nem tűntek el 2019 áprilisa után, de még inkább elmélyültek, ezzel igencsak ingatag helyzetet teremtve az országban.

BELÜLRŐL FAKADÓ PROBLÉMÁK... Az új szudáni vezetés már hetekkel Basír bukása után kénytelen volt szembenézni a diktátor által hátrahagyott nehéz örökséggel. Ahogyan arra már ez az elemzés kitért, Dél-Szudán függetlenségét követően súlyosan megcsappantak a kőolajeladásból származó bevételek, amely miatt a múlt évtized közepétől a gazdasági mutatók és az életkörülmények egyaránt rohamos romlásnak indultak. A 2018-as év végi tüntetések hátterében is gazdasági okok (az állami szubvenciók eltörlése) álltak, miközben a rezsim fizetésképtelensége alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi szövetséges törzsek, szervezetek és milíciák Basír ellen forduljanak. Épp ezért amint Hamdúk elfoglalta a miniszterelnöki széket, gazdasági intézkedések sokaságát vezette be: a pénzügyi intézetek reformja, az előző rezsim vezető tagjai által felhalmozott állami vagyon visszaszerzése (2020 májusáig 1,5–3 milliárd dollárt sikerült, de állítólag még háromszor ennyit kellene), a feketepiac és illegális valutaváltás felszámolása, a költségvetés 15%-ának az egészségügyre és oktatásra való fordítása a korábbi 5% helyett.42 Bár kétségtelen, hogy a szudáni kormány élvezte a nemzetközi közösség szimpátiáját és külföldi támogatásban részesült, mégis tovább romlott a helyzet az országban: 43

Gallopin–Manek, 14.

Unitead States signs $1.2bn loan deal with Sudan. Africa News. 2021. január 6. <https://www.africanews. com/2021/01/06/united-states-signs-1-2bn-loan-deal-with-sudan/ > Hozzáférés: 2021. március 26. 41

Crisis Group Africa (2019), 29.; Gallopin (2020), 18.

Adatok a Coface és Trading Economics oldalról vannak: <coface.com > és <https://tradingeconomics.com > A 2020-as évnél a szögletes zárójelben a becsült érték van. 43

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

2018

2019

2020

2021 (előrejelzés)

-2,3

-2,5

-8,3 [-7,2]

0,8

50,4

105,2 [148]

72,8

Folyó fizetési mérleg (%, GDP-hez viszonyítva)

-13,1

-15,1

-12,7

-10,7

Államadósság (%, GDP-hez viszonyítva)

186,7

201,6

259,4

250

GDP növekedés (%) Infláció (%)

Szudán más mutatók terén szintén rosszul áll. 2019-ben a külföldi államadósság elérte a 60 milliárd dollárt, a költségvetési hiány meghaladta az öt milliárdot. Az elemzés megírásakor a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint 2021. január 1-jén 1 USD majdnem 400 szudáni fontot (SDG) ért – pár nappal korábban hivatalosan még 55 SDG volt.44 Az export (főbb partnerek: Öböl-menti államok, Kína, Egyiptom) felére visszaesett és a kieső bevételek miatt a szudáni kormány nagyméretű készpénznyomtatásba kezdett. Így viszont – Venezuela és Zimbabwe után – Szudán lett a legnagyobb hiperinflációban szenvedő ország: 2020-ban az inflációs ráta havi lebontásban májusban elérte a 100%-ot, júliusban a 143%-t, októberben pedig a 230%-ot. Ezen túlmenően a mezőgazdaság szintén súlyos csapásokat volt kénytelen elkönyvelni. Az országot egyszerre sújtotta a legnagyobb, több mint száz fő halálát okozó és százezer otthont megsemmisítő nílusi áradás és az egész Afrika szarván végigsöprő, az utóbbi évtizedek legkiterjedtebb sáskajárása – mindezek eredményeként Kartúmnak 2,2 millió tonnányi gabonával többet kellett importálnia.45 Mind a természeti katasztrófák, mind a poszt-basíri állapotok miatt egyre több mezőgazdaságban dolgozó vesztette el a munkáját: a munkanélküliség ráta 13% és 15% között ingadozik, a 29 év alattiak egyharmada állástalan vagy törvénytelen tevékenységből tartja fenn magát. Az elszegényedés szintén megállíthatatlannak tűnik. 2020-ban 6,2 millióan extrém szegénységi szinten (napi 1 dollár/fő) éltek, s közöttük több mint három millió nő és gyerek számít alultápláltnak. Több millió szudáni számára a kormány és a nemzetközi donorok által közösen indított Családsegítő Program jelenti az egyetlen bevételi forrást, amely 500 szudáni fonttal támogatja őket. Mindezekből kifolyólag nem túl meglepő módon virágzik a feketepiac – azon belül is a valutaváltások, amelyeket sok esetben a régi rendszer egykori emberei végeznek –, az illegális kereskedelem, valamint a határokon átívelő arany- és egyéb

Adin Lewis – Nafisa Eltahir: Analysis: Delay in currency reform puts donor support for Sudan at risk. Reuters. 2021. február 9. <https://www.reuters.com/article/sudan-economy-analysis-int-idUSKBN2A92IC > Hozzáférés: 2021. március 29. 44

Samuel Okiror: Second wave of locusts in east Africa said to be 20 times worse. The Guardian. 2020. április 13. <https://www.theguardian.com/global-development/2020/apr/13/second-wave-of-locusts-in-east-africa-said-to-be20-times-worse > Hozzáférés: 2021. március 29.; Floods-hit Sudan facing ‘unprecedented challenges’, UN warns. Aljazeera. 2020. szeptember 25. <https://www.aljazeera.com/news/2020/9/25/over-800000-affected-in-sudanflooding-un > Hozzáférés: 2021. március 29. 45

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

nyersanyagcsempészet. Ezért fordulhatott elő, hogy a korruptságáról széleskörben ismert Basír bukása után a Transparency International korrupciós indexében Szudán a 174. helyre csúszott le.46 A gazdasági jellegű bűncselekmények már olyan jelentős mértékben megszaporodtak, hogy „gazdasági szükségállapotot” vezettek be, amely értelmében speciális, ún. „gazdasági rögtönítélő bíróságokat” állítottak fel. Sőt, az igazságügyi minisztérium erősen lobbizik azért, hogy elfogadják az ún. „valutatörvényt” – eszerint az illegális váltást végző személy akár tízévnyi börtönt is kaphat. 2020-ban nemcsak a gazdasági helyzet miatt kellett szükségállapotot bevezetni. Szudánnak szintén szembe kellett néznie a COVID–19 járvánnyal, amelyre az egészségügy egyáltalán nem volt felkészülve. 2020 elején több mint 40 millió lakosra 80 lélegeztetőgép és 200 intenzív ágy jutott, a gyógyszerimportban 20%-os visszaesés következett be az előző évhez képest és mindössze 1,9 orvos jutott tízezer betegre – miközben az egészségügyi személyzet négyötöde a városokban összpontosult.47 Az első koronavírusos esetet 2020. március 13-án regisztrálták: egy az Egyesült Arab Emírségekből hazatérő, majd elhunyt férfinál mutatták ki. A szudáni kormány egy ideig halogatta az intézkedések bevezetését, de végül április 13-án betiltották a nyilvános találkozókat, az utcán való imádkozást, bezárták az iskolákat és a közintézményeket, vízumok kiadását felfüggesztették és nyolc országból – köztük Egyiptomból és Olaszországból – érkező repülőjáratokat töröltek. Az intézkedések ellenére a hatóságok azt már nem tudták megakadályozni, hogy az Egyiptomból ellenőrizetlenül hazatérő munkások, a szomszédos országokból érkező menekültek és a hatósági karanténból megszökő emberek miatt jelentősen megugorjon az esetszám. Így májusban több mint ötezer, júliusban pedig tízezer szudáninál mutatták ki a koronavírust. Ugyan 2020 közepétől a napi fertőzöttek száma csökkent (valószínűleg azért, mert hónapokig csak egyetlen tesztlabor működött, s a korábban részletezett természeti katasztrófák miatt kevesebb tesztet végeztek), de novembertől havonta ismét hat-hétezer új esetet regisztráltak. Az elemzés írásáig közel harmincezer szudáninál mutatták ki a koronavírust, több mint kétezren vesztették életüket – igaz, azt mindenképp szükséges hozzátenni, hogy a fertőzöttek tényleges száma a hivatalos adatok négy-ötszöröse lehet. Bár ezekből kiindulva úgy tűnhet, hogy a COVID–19 járvány nem érinti olyan súlyosan Szudánt, mint a többi afrikai országot, ellenben a szudáni társadalomnak egy másfajta járvánnyal szintén meg kell küzdenie. 2020 augusztusában, tizenegy év után ismét felbukkant a polio (járványos gyermekbénulás), amely miatt a kormány legalább akkora erőfeszítést tesz 8,2 millió szudáni gyerek mielőbbi beoltásáért, mint a koronavírus-elleni vakcinák beszerzéséért.48 A COVID–19 következtében bevezetett intézkedések már szinte azonnal érezhetővé váltak a gazdaságban. 2020. május 7-én az ország pénzügyminisztere közölte, hogy a kormányzati bevételek 37%-kal, az adóbevételek 21%-kal és külföldi támogatások 36%-kal

Az adat a szervezet <http://www.transparency.org > oldalán felelhető 2020-as felmérésből származik.

Joseph Peissel – Eleanor Keeble: Economic impacts of and policy responses to the coronavirus pandemic: early evidence from Sudan. Supporting Economic Transformation Briefing Paper. 2020. április. 2. 47

48 Sudan kicks off second response campaign against polio outbreak. Africa News. 2021. január 25. <https:// www.africanews.com/2021/01/25/sudan-kicks-off-second-response-campaign-against-polio-outbreak/ > Hozzáférés: 2021. március 29.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

alacsonyabbak, mint egy évvel korábban.49 Ez az utóbbi adat pedig különösen rossz hírnek bizonyult a szudáni vezetés számára, mivel akárcsak a Basír-rezsim, ugyanúgy a Hamdúkkormány többnyire a nemzetközi donoroknak köszönhetően nem omlott össze. A nyugati országokon és az arab trojkán kívül Kartúm olyan csoportok anyagi segítségében bízik, mint az 55 országot és nemzetközi szervezetet (Arab Liga, Világbank stb.) magába foglaló Friends of Sudan: a tagok a 2020-as berlini konferencián összesen 1,8 milliárdot ajánlottak fel, de egyes becslések szerint a szudáni költségvetés több mint negyedét ők biztosították.50 A jelenlegi elit egyik legfontosabb célja, hogy megállapodjon az olyan nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, mint a Nemzetközi Valutalap (International Monetary Fund, IMF) vagy a Világbank. Azonban ezek a szervezetek a gazdasági mélyrepülés, az Egyesült Államokkal való viszony rendezésének lassúsága és a COVID–19 miatt sokáig elutasították Kartúm kéréseit. Végül a szudáni diplomáciának 2020 nyarán sikerült megállapodásra jutnia az IMF vezetőivel: egy közös reformprogramot dolgoztak ki és nem sokkal később Hamdúk aláírta azt. Csakhogy a hitelek egyik alapfeltétele volt, hogy Kartúmnak jelentősen meg kell vágnia a szubvenciókat. Különösen az üzemanyagét, amely a teljes állami szubvenciók 71%-át (vagyis a GDP 10,6%-ának megfelelő összeget) teszi ki, de az IMF azt szeretné, hogy a támogatást 2,2%-ra szorítsák le.51 A Hamdúk által folytatott gazdaságpolitika célja nem kizárólag a mutatók és az életkörülmények javítása, hanem az is, hogy a reformokkal visszaszorítsák a hadsereg és milíciák hatalmát. Bár a fegyveres testületek befolyása a TMC megszűnését és az SCS létrejöttét követően némileg visszaszorult, de nem szűnt meg teljesen, mivel magasrangú tisztek még így is rengeteg kulcspozíciót tölthettek be az ország diplomáciai, politikai és üzleti szféráiban – például 2020 elején emírségi közbenjárással Hemídtít nevezték ki a széles jogkörökkel rendelkező ún. „gazdasági válságstáb” élére.52 A gazdasági kérdések terén a Hamdúk vezette kabinet viszonylagos szabadságot élvezett, de a tábornokok továbbra is beleszólást akartak a politikai és a szociális reformokba, az új alkotmány megszövegezésébe és a külpolitikai döntéshozatalba. Különösen ez utóbbi eredményezett súlyos konfliktusokat, hiszen mindkét fél magának követelte a kizárólagos jogot a külpolitikai irányvonal meghatározására és teljesen másképp képzelték el az egy-egy adott országgal való viszonyt. Ráadásul az elmúlt években nem egy olyan külső fenyegetés ütötte fel a fejét, amely súlyos következményekkel járhat Szudánra nézve.

... ÉS A KÍVÜLRŐL ÉRKEZŐ KIHÍVÁSOK A szudáni civil és katonai frakciók közötti, külpolitikai kérdésből fakadó ellentét már az Izraellel való normalizáció során megnyilvánult. Mint ahogyan a harmadik fejezetben említve volt, amíg a hadsereg, a milíciák és a titkosszolgálat lényegesnek tartotta az Izraellel való kapcsolatfelvételt, addig a Hamdúk vezette kormány, hivatkozva a saját Crisis Group Africa (2020), 4.

Peissel–Keeble, 2.

Patrick Werr: Sudan inflation soars, raising spectre of hyperinflation. Reuters. 2020. november 29. <https://www. reuters.com/article/us-sudan-economy/sudan-inflation-soars-raising-spectre-of-hyperinflation-idINKBN2890CH > 51

Gallopin.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

„átmeneti” jellegére, a mélyülő gazdasági, egészségügyi és szociális válságokra, a 2022-es parlamenti választásokat követően létrejött parlamentre akarta hagyni a döntést. Már az ugandai Burhán-Netanjahu találkozó után nagy vita kerekedett a szudáni közéletben, éket verve nemcsak a társadalom és az átmeneti kormány vagy a katonai és a civil szféra közé, hanem ellentéteket szítva a FFC-n belül is, hiszen nem mindegyik párt támogatta a kiegyezést. Továbbá a kartúmi és más városokban lezajlott heves Izrael-ellenes megmozdulások és zászlóégetések szintén rámutatták arra, hogy a lakosság körében nem mindenhol fogadják örömmel a viszony rendezését – főleg, hogy ezeket az indulatokat az iszlamisták vagy az NCP esetleges utódpártja(i) kihasználhatják a választásokon.53 Így fordulhatott elő, hogy amikor Mike Pompeo a 2020. augusztusi közel-keleti útján bejelentette Kartúm rövid időn belül történő csatlakozását az Ábrahám-megállapodásokhoz, akkor a szudáni kormány gyorsan leszögezte, hogy erre semmiféle felhatalmazása nincs és még hónapokig nem kíván az üggyel foglalkozni. Ellenben a következő hónapokban Burhán, Hemídtí és más magasrangú parancsnokok többször közölték, hogy az északafrikai ország hamarosan követni fogja Bahreint és az Emírségeket. Viszont a Hamdúkkormány állandóan cáfolta ezeket a híreket, és kirúgták azokat a külügyi alkalmazottakat, akik normalizációról szóló bejegyzést tettek közzé a közösségi oldalakon vagy erről nyilatkoztak a médiában.54 Még 2020 októberében is előfordult, hogy a szudáni vallásjogi tanács fatvát adott ki a normalizáció ellen. Trump október 23-i tévébeszéde után a kartúmi vezetés jelezte, hogy az amerikai elnök szavai még nem jelentik a normalizálást, hanem csak annak szándékát, de így sem tudták megakadályozni az újabb Izrael-ellenes tüntetések kirobbanását az országban. Sőt, 2020 őszén, az amerikai-szudáni tárgyalások lelassulásakor maga Burhán fenyegetett azzal, hogyha Washington nem veszi le őket az SST-listáról, akkor Kartúm mégsem írja alá az Ábrahám Egyezményt.55 Kétségtelen, hogy az Izraellel való normalizációt övező belpolitikai viták rámutattak a civilek és a katonák közötti komoly politikai nézeteltérésekre, de az igazán megosztó tényezőnek az „arab trojkához” való viszony bizonyult. A Hamdúk-kabinet és az FFC sokkal inkább a Nyugattal, AU-val és a szubszaharai országokkal kívánt együttműködni, mintsem Egyiptommal, az Egyesült Arab Emírségekkel és Szaúd-Arábiával. Bár Kartúm számára jól jött ezen arab országok pénzügyi és diplomáciai támogatása, de a kormány korántsem akart a „tengely” geopolitikai érdekeinek „engedelmes kiszolgálójává” válni. Ugyanakkor mind a mai napig Burhán és a hadsereg nagy része elsősorban Kairó igényeihez próbál igazodni (az egyiptomi és szudáni hadsereg között már 1956 óta szoros volt a kooperáció), miközben Hemídtí és a többi szudáni milícia Abu Dhabi és Rijád céljait

Yaari.

Michael Atit: Sudan Fires Foreign Ministry Spokesman After Israel Statement. Voa News. 2020. augusztus 19. <https://www.voanews.com/africa/sudan-fires-foreign-ministry-spokesman-after-israelstatement > Hozzáférés: 2021. március 30.; Sudan government not mandated to normalize Israel ties, Pompeo told during visit. Arab News. 2020. augusztus 25. <https://www.arabnews.com/node/1724411/middle-east > Hozzáférés: 2021. március 30. 54

55 Lara Jakes: Officials Say Peace Accord Between Sudan and Israel Is Already at Risk of Unraveling. The New York Times. 2020. december 22. <https://www.nytimes.com/2020/12/01/us/politics/sudan-israeltrump-peace-accord.html > Hozzáférés: 2021. március 30.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

képviseli.56 A szudáni Gyorsreagálású Erők és az Öböl-menti monarchiák közötti szoros kötelék még a Basír-éra utolsó éveibe nyúlt vissza: 2015 márciusában Szudán bejelentette csatlakozását a szaúdi vezetésű, a jemeni húszik ellen irányuló katonai hadműveletekhez. Sőt, a diktátor nemcsak anyagiakban és szóban támogatta a koalíció erőfeszítéseit. Kartúm az évek során mintegy tízezer fegyverest – többnyire RSF kötelékébe tartozó milicistát – küldött az Arab-félsziget déli országába, ahol a szaúdiak után a legnagyobb (becslések szerint kettő-négyezer főnyi) veszteségeket könyvelhették el.57 Nem meglepő módon hamarosan Hemídtí vált a legfontosabb összekötő kapoccsá, aki az emírségi uralkodói körökkel éppúgy személyesen találkozgatott, mint Szalmán koronaherceggel. Az RSF-milicistákat „keményvalutában” fizették ki (egy tisztjük akár 55 ezer dollárt is kaphatott, ha ötéves szerződést írt alá), miközben a szudáni hadsereg kötelékében harcolók – többnyire légierő tagjai – szudáni fontban kapták meg a fizetésüket. Így fordulhatott elő, hogy az RSF csakhamar egy gazdaságilag erős tényezővé vált Szudánban és annyira szoros kapcsolatot épített ki az emírségiekkel és szaúdiakkal, hogy ironikus módon néha előbb követték az Öböl-mentiek parancsait, mint a szudáni hadvezetés utasításait.58 Ennek ellenére az arab trojka mégsem volt elégedett Basírral, mivel Szudán nem egy esetben együttműködött az egyiptomi-emírségi-szaúdi tengely riválisaival.59 Ezért nem meglepő, hogy végül tevékeny szerepet játszottak a diktátor bukásában. Szudán már április 11-e utáni napokban egyre inkább távolodni kezdett Katartól és Törökországtól. A szudáni hatóságok megtiltották a katari külügyminiszternek, hogy belépjen az ország területére, valamint Kartúm nyíltan elutasította Doha egymilliárd dolláros ajánlatát. Bezárták a katari televíziós adók irodáit, határozatlan időre felfüggesztették az oszmán kori Szavákin (Sawākin) kikötő 2017 óta tartó, Törökország általi fejlesztését valamint a Qatar Airways kartúmi járatait is.60 Folytatták a Muszlim Testvériség elleni kampányt: bár még nem tiltották be a szervezetet, de a katari-török szponzorációban részesülő politikai csoportosulásaikat több ellenzéki együttműködésből kiszorították.61 Dacára annak, hogy az ellenzéki szervezetek még a tüntetések alatt erőteljesen követelték a szudáni katonák Jemenből való kivonulását, a TMC a hatalomátvételt követő napokban leszögezte, hogy továbbra is az Arab-félsziget déli részében fekvő országban maradnak. Sőt, Kartúm azt is közölte, hogy Líbiában mostantól nem a tripoli kormányt, hanem az arab trojka által támogatott Khalífa Haftart (ẖalīfa Ḥaftar) fogják segíteni. 2019. július 25-ig már ezer RSF-tag segített a Líbiai Nemzeti Hadseregnek a frontvonalak stabilizálásában

Crisis Group Africa (2019), 11.

Huge Sudanese losses in Yemen highlight fighters' role in the conflict. Middle East Eye. 2019. november 10. <https://www.middleeasteye.net/news/thousands-saudi-paid-sudanese-mercenaries-die-frontline-yemen > Hozzáférés: 2021. március 30. 57

Waal, 15–16.

Például továbbra is jó kapcsolatokat tartott fenn Katarral és Törökországgal. A 2017-es katari válság idején Basír nyíltan semleges álláspontra helyezkedett és elfogadta Doha gazdasági segítségét. Egyiptomban a Muszlim Testvériség üldözött tagjainak nyújtott menedéket és Líbiában a tripoli székhelyű Nemzeti Megváltás Kormányának nyújtott fegyver- és embertámogatást. 59

Asamoah–Mahmood, 10–11.

Assal.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

és a Tripoli elleni ostrom megindításában – becslések szerint a szudániak létszáma az év végére három-négyezerre nőtt.62 Természetesen ezek a lépések sem az FFC-nek, sem pedig a lakosság nagy részének nem tetszettek. A 2019 szeptemberében kinevezett Hamdúk burkolt külpolitikai célja volt, hogy visszaszorítsa a tengely befolyását. Különösen az Emírségekét, mert egyes feltételezések szerint idővel a szaúdiak lényegében „hátraléptek” és az egész szudáni helyzet kezelését Abu Dhabira bízták.63 Ők pedig nem vesztegették az idejüket: az RSF-n kívül egyes darfúri csoportok éppúgy emírségi támogatásban részesültek, mint a mérsékelt iszlamista Nemzeti Umma Párt. A monarchia aktívan hozzájárult a titkos izraeli-szudáni találkozók vagy a darfúri béketárgyalások megszervezésében is. Sőt, egyes vélemények szerint az Emírségek állt annak háttéreben is, hogy Kuvait és a Világbank visszavonja egy közös, 2,7 milliárd dolláros mentőcsomagját.64 Ezért a szudáni civil kormány valóságos hadjáratot indított az emírségi befolyás csökkenésért. A szudáni diplomácia más országok és szervezetek felé nyitott. A tárgyalások során inkább olyan közvetítőket kértek fel/vettek be, mint az AU, Etiópia vagy az Egyesült Államok. Ezzel párhuzamosan az FFC ellenállását felhasználva több Emírséghez közel álló személyt sikerült eltávolítani magas pozíciókból, többek között Hemídtínek is le kellett mondania a „gazdasági válságstáb” vezetéséről. Kihasználva azt, hogy Port Szudán kikötőmunkásai a Dubai Port World részvénytársaságnak felvásárlási szándéka ellen tüntettek 2020 áprilisában, rendeletet hoztak az egyes kulcságazatok, logisztikai központok és termőföldek esetleges privatizációja ellen.65 A legmeglepőbb siker, hogy szembemenve a hadsereggel és az Öböl-menti monarchiákkal, Kartúm 2020 elején elkezdte a szudáni fegyveresek kivonását Jemenből, csak egy zászlóaljnyi RSF-milicistát hagyva hátra.66 Mindenesetre ezek a szudáni lépések már elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy az egyiptomi, emírségi és szaúdi vezetésben megrendüljön a bizalom az átmeneti kormány és a civil vezetés iránt. Ennek első jele az volt, hogy bár 2019 végére az Öböl-menti monarchiák 750 millió dollárnyi készpénz és anyagi támogatást nyújtottak Szudánnak, de a „maradék” 2,25 milliárd még mindig nem érkezett meg. Ráadásul ezek nagy része is Hemídtíhez közeli fegyveresekhez és vállalatokhoz került – ő pedig 170 millió dollárnyi készpénzt tett félre a bankokban, míg az egyik cége egymillió tonnányi szudáni aranyat szállított Dubajba.67 Egyiptomban még nagyobb volt a csalódás. Az etiópiai Nagy-Reneszánsz Gát esetében Kartúm – Addisz-Abebával együtt – 2020 februárjában megtagadta a Washington által előterjesztett megállapodás aláírását, sőt, pár héttel később elutasította, hogy az Arab

62 Jason Burke – Zeinab Mohammed Salih: Mercenaries flock to Libya raising fears of prolonged war. The Guardian. 2019. december 24. <https://www.theguardian.com/world/2019/dec/24/mercenaries-flock-tolibya-raising-fears-of-prolonged-war > Hozzáférés: 2021. március 30.

Gallopin.

Gallopin–Manek, 12.

UAE taking steps to gain control of Sudan’s main port. Al Jazeera. 2020. április 25. <https://www.aljazeera. com/economy/2020/4/25/uae-taking-steps-to-gain-control-of-sudans-main-port > Hozzáférés: 2020. március 30. 65

66 Ammar al-Ashwal: Sudanese troops continue exit from war-stricken Yemen. Al-Monitor. 2020. február 3. <https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/01/yemen-sudan-pullout-troops-war-uae-saudi-arabiacoalition.html > Hozzáférés: 2020. március 30. 67

Crisis Group Africa (2020), 8.; Gallopin (2020), 18.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Liga nyilvánosan is Kairó mellett foglaljon állást a kérdésben. Az egyiptomi hatóságok a kormányt okolták azért, hogy semmit sem tesznek az illegális migráció megakadályozása érdekében, mert amíg 2017-ben hatezren, addig 2019-ben már harmincezren lépték át a határt. Ezenfelül a határtól nem messze épített egyiptomi katonai bázisok és beinduló gáztermelés miatt ismét kiújult az évtizedek óta tartó vita a Haláíb (Ḥalāīb)-háromszög hovatartozásáról, amely de facto egyiptomi adminisztráció alá tartozik, de Szudán szintén magáénak követeli.68 Mindezekből kifolyólag korántsem alaptalan feltételezés hogy az arab trojka enyhébb vagy keményebb eszközökkel, de a jövőben mindenképp igyekszik nagyobb befolyást gyakorolni Szudánra – és amennyiben az események nem az elképzeléseik szerint haladnak, akkor ismét keményebb lépésre szánhatják el magukat a szudáni támogatottjaik oldalán, mint 2019 első felében. Azonban amíg az egyiptomi-emírségi-szaúdi tengely jelentette kihívással már szinte a kezdetektől számoltak Kartúmban, addig derült égből villámcsapásként érte az ország vezetését az Etiópia felől érkező veszély. A meglepődés teljes mértékben érthető, mert 2019-ben Addisz-Abebában is örömmel fogadták a szudáni diktátor bukását és pozitívan tekintettek az etiópiai-szudáni kapcsolatok elé. Az akkor még alig egy éve kormányfői székben ülő, az oromoi népcsoportból származó, Nobel-békedíjas politikus, Abij Ahmed Ali, azonnal egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben támogatásáról biztosította a tüntetőket és mértékletességre szólította fel a katonai vezetést. Ahogyan azt a kormányfő találóan megjegyezte a nyilatkozatában: „Amikor béke és fejlődés van Szudánban, az a mi javunkra is válhat, és ha bármikor probléma merül fel Szudánban, az minket is hasonló mértékben érinthet. Amikor Szudánban szembesülnek egy problémával, akkor mi vagyunk az első választusuk és így számunkra elkerülhetetlen, hogy részt vállaljunk a terhük cipelésében”.69 Az etiópiai külügyminiszter első külföldi politikusok egyike volt, aki a forradalom utáni Szudánban személyesen egyeztetett mind az FFC-vel, mind a TMC-vel, Burhán pedig 2019. május 28-án ellátogatott az etiópiai fővárosba. A kartúmi mészárlás után Abij Ahmed az észak-afrikai országba rohant, hogy személyesen simítsa el az ellentéteket, illetve közvetítőként ajánlkozzon fel az AU és a szudáni vezetés között. Ezzel párhuzamosan Mohamed Dirir személyében különleges megbízottat nevezett ki, aki központi szerepet játszott a 2019. július 17-i belpolitikai megállapodás megszületésében.70 A következő hónapokban Etiópia aktívan lobbizott azért, hogy a „Szudán Barátai” nevű csoport több segélyt és kedvező hiteleket biztosítson Kartúmnak, cserébe a szudáni diplomácia a „gátkérdésben” Addisz-Abeba mellé állt. A Hamdúk-kormány azért is igyekezett szorosabbra fűzni a viszonyt Abijjal, hogy így ellensúlyozza a katonai juntát és csökkentse az arab trojka befolyását. Csakhogy a két ország közötti viszony 2020 áprilisától érezhetően megromlott. Ebben a hónapban Burhán az etiópiai katonai vezetőkkel való találkozó során felhívta a figyelmet arra, hogy a szudáni hadsereg készen áll az ország területi integritásának megvédésre

68 Sherif Mohyeldeen: The Egypt-Sudan Border: A Story of Unfulfilled Promise. Carnegie Middle East Center. 2020. június 11. <https://carnegie-mec.org/2020/06/11/egypt-sudan-border-story-of-unfulfilled-promisepub-81995 > Hozzáférés: 2021. március 30.

Crisis Group Africa (2019), 26.

Asamoah–Mahmood, 10.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

és a megfelelő válaszcsapásra, mivel egyre gyakrabban érkeztek hírek a körülbelül 1600 kilométer hosszú etiópiai-szudáni határ mentén zajló fegyveres incidensekről. Különösen az al-Fasakha (al-Fašẖa)-háromszögből: a termőterületekben gazdag, közel 300 négyzetkilométer nagyságú terület hovatartozása már lényegében az 1902-es és az 1907-es britszudáni- etiópiai egyezmény megkötése óta vitatott volt. 2008-ban úgy tűnt, hogy a kérdés nyugvópontra ért, amikor Basír és az Etiópiában 1978 óta hatalmon lévő Tigráj Népének Felszabadítási Frontja (Tigrayan People's Liberation Front, TPLF) megállapodást kötött. Ennek részeként a területet Szudán részeként ismerték el, de cserébe az itt élő több ezer amhara népcsoporthoz tartozó földműves zavartalanul élhetett tovább, mezőgazdasági tevékenységet folytatott és szabadon átjárhatott Etiópiába. Csakhogy miután Basír megbukott, az etiópiai kormányban fokozatosan megkérdőjelezték a megállapodás jogosságát, mivel azt a TPLF „titkos, nem kellően megvitatott alkujának” tartották.71 2020 májusától a farmerek alkotta helyi milícia és az RSF egyre többször került fegyveres összetűzésbe, amelybe a két ország hadserege is bevonódott – szudáni katonai és civil áldozatokat hagyva maga után.72 Az etiópiai diplomácia akkor még el tudta simítani az ellentéteket és bocsánatot kért az áldozatok hozzátartozóitól. Azonban nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy kiújuljon az ellenségeskedés. 2020. november 4-én Abij Ahmed hadjáratot indított az Etiópia északi területein fekvő Tigráj régióban, miután a TPLF több támadást hajtott végre etiópiai katonai célpontok ellen.73 Az offenzíva során etiópiai civilek és a tigráji milícia vezető tagjai is Szudánba menekültek – a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint öt hónap alatt 75 ezren kerestek menedéket az észak-afrikai országban.74 Bár Kartúm már 2020 novemberében lezárta a határt, de nem tudta megakadályozni, hogy a fegyveres harcok átszivárogjanak az ország területére. Egyrészt a határvédelmet ellátó (és a fegyver- és embercsempészetben résztvevő) RSF milíciák lefoglalták a menekültek – többek között TPLF-vezetők – magukkal hozott ingóságait, de ez nem mindig ment fegyveres erőszak alkalmazása nélkül. Másodszor a szudáni hadvezetés növelte a térségben állomásozó egységek számát és a határ menti területeken szükségállapotot vezetett be. Ez viszont azzal járt, hogy az al-Fasakha-háromszögben élők különleges jogait nem tartották tiszteletben, így a szudáni erők december 16-án bevonultak a térségbe és ellenőrzőpontokat alakítottak ki. Bár 2020. december 22-én Addisz-Abeba és Kartúm megállapodott a harcok befejezéséről, de a szudáni hadsereg december 29-én újabb támadás indított és elfoglalt tizennégy falut. Így a harcok az amhara milíciák és a szudáni haderő között még 2021 elején is folytatódtak, s egyes források szerint már nemcsak etiópiai,

Alex de Waal: Viewpoint: Why Ethiopia and Sudan have fallen out over al-Fashaga. BBC. 2021. január 3. <https://www.bbc.com/news/world-africa-55476831 > Hozzáférés: 2021. március 30. 71

Gallopin–Manek, 15.

Bővebben a háború okairól és menetéről lásd Marsai Viktor: Polgárháború Etiópiában: a 2020-as tigráji válságról. Stratégiai Védelmi Kutatóintézet Elemzések. 2020/25. 1–12.

75,000 Ethiopians fled to Sudan in 5 months. Middle East Monitor. 2021. március 16. <https://www. middleeastmonitor.com/20210316-75000-ethiopians-fled-to-sudan-in-5-months/ > Hozzáférés: 2021. március 30.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

hanem még az eritreai hadseregből érkező katonák is felbukkantak a farmerek oldalán.75 Az Etiópiával vívott fegyveres konfliktus rámutatott arra a szomorú tényre, hogy Szudán számára a 2021-es esztendő sem lesz különb 2020-nál: az átmeneti kormány a politikai-gazdasági eredményeit korántsem élvezheti sokáig, hiszen újabb és újabb problémák merülnek fel, amelyek lelassítják és akár meg is gátolhatják az új demokratikus rendszer megszilárdulását.

KONKLÚZIÓ: PENGEÉLEN TÁNCOLVA „Már nincs mód fenntartani magunkat. Utálom azt mondani, hogy gazdaságilag a helyzet jobb volt Basír idejében, mint utána” – fakadt ki egy szudáni interjúalany a Financial Timesnak, miután a kormány 2020 decemberében eltörölte a gázolaj- és benzin támogatást, sőt, még kilátásba helyezte az élelmiszerrel és gyógyszerrel kapcsolatos szubvenciók megvonását is.76 Hozzá hasonlóan másokat is feldühítettek ezek a kormányzati lépések, magával hozva a benzinkutak és az üzletek előtt kígyózó hosszú sorokat, valamint az egyelőre még sporadikus éhséglázadásokat. Bár azóta némileg alábbhagytak az indulatok, de ez korántsem jelenti azt, hogy maga a kormány biztonságban lenne a társadalom felől érkező további támadásoktól. Nem is beszélve magáról Hamdúkról: már egyszer megpróbáltak végezni vele, amkor 2020. március 8-án a főváros utcáin merényletet hajtottak végre a konvoja ellen – szerencsére senki nem sérült meg a támadásban, de az eset rávilágított a miniszterelnök kényes helyzetére.77 A gazdasági, az egészségügyi és a társadalmi problémákból fakadó feszültségeket csak tovább táplálják a határokon kívülről érkező kihívások. Szudán még nem írta alá az Ábrahám Egyezményt Izraellel: valószínűleg a közel-keleti zsidó államban megtartott negyedik választás kimenetelére várnak, de éppúgy közrejátszhat az is, hogy a jelenlegi helyzetben nem kívánnak újabb olajat önteni a tűzre, amely ismét felszíthatja a társadalmi elégedetlenség tüzét. Ezért fordulhatott elő, hogy amikor 2021. január 25-én Eli Cohen izraeli hírszerzési miniszter vezette küldöttség Szudánban járt, akkor csak a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos memorandumot írtak alá, de a későbbi sajtójelentések szerint ez továbbra sem tartalmazta a hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételének pontos időpontját.78 Ezzel párhuzamosan az is kérdéses, hogy az Egyesült Államokkal való rendezett viszony mennyire bizonyul hosszú életűnek: vajon túléli-e Trump távozását vagy Joe Biden véget vet a kedvező folyamatoknak? Egyelőre még mindig nincs egyetértés az elemzők között, de az mindenesetre sokaknak feltűnt, hogy az új adminisztráció mintha érdemben egyáltalán nem foglalkozna Szudánnal. Olyannyira, hogy februárban

Bahram Abdelmoneim: Sudan army pushes to control disputed area with Ethiopia. Anadolu Agency. 2020. március 2. <https://www.aa.com.tr/en/africa/sudan-army-pushes-to-control-disputed-area-withethiopia/2162126 > Hozzáférés: 2021. március 30. 75

Andres Schipani: Sudanese citizens lose patience as economy falters. Financial Times. 2021. január 26. <https://www.ft.com/content/319c1772-cb5c-42c9-b618-d80677872d90 > Hozzáférés: 2021. március 30. 76

Sudan PM Abdalla Hamdok survives assassination attempt. Al Jazeera. 2020. március 9. <https://www.aljazeera. com/news/2020/3/9/sudan-pm-abdalla-hamdok-survives-assassination-attempt > Hozzáférés: 2021. március 30.

78 Toi Staff: First Israeli minister makes Sudan visit after normalization. The Times of Israel. 2021. január 26. <https://www.timesofisrael.com/first-israeli-minister-makes-sudan-visit-after-normalization/ > Hozzáférés: 2021. március 30.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

125 szervezet, politikus és emberjogi aktivista írta alá azt a levelet, amelyben arra kérték az elnököt, hogy nevezzen ki végre új nagykövetet és speciális megbízottat, valamint minél hamarabb utalja át az év elején megállapodott egymilliárd dollárt.79 Éppúgy azt sem tudni, hogy vajon mikor érkezik meg az Öböl-menti monarchiák által korábban megígért, több mint kétmilliárd dollár: a késedelem oka a COVID–19 és az ebből fakadó visszafogott állami költekezések lennének vagy a szudáni belpolitikai folyamatok, és az új vezetéssel szembeni elégedetlenség? A szudáni vezetés számára azonban Etiópia okozza a legtöbb fejfájást. Februárban a fegyveres konfliktusok egyre súlyosabbá váltak és a közvetítések – például az Afrikai Unióé – kudarcot vallottak.80 Ráadásul az al-Fasakha-háromszög körüli vita és a TPLF-nek nyújtott esetleges támogatás csak az etiópiai-szudáni viszály egyik oldalát képezi. A Nagy Etióp Reneszánsz-gát építése során mind Basír, mind Hamdúk inkább AddiszAbeba álláspontját támogatta és együttműködött vele – Egyiptom nem túl nagy örömére. Csakhogy az eszkalálódó konfliktus miatt úgy tűnik, mintha 2020 végétől Kartúm fokozatosan hátat fordítana a korábbi „gátpolitikájának”. Többek között már nem fogadja el Abij Ahmed azon célját, hogy 2021 júliusára befejezze a második feltöltési szakaszt, mivel a szudáni kormány szerint a gát „Szudán vizeinek 85%-át fenyegető veszedelem”.81 Ezek az ellentétek pedig az egyiptomi-szudáni katonai kapcsolatok szorosabbá válásához vezetettek: március 2-án a két ország hadserege védelmi szerződést kötött egymással, amelynek ki nem mondott célja, hogy a diplomáciai módszerek esetleges bukása után katonai eszközökkel akadályozzák meg a gát üzembe helyezését és/vagy az etiópiai harcok eszkalálódását.82 Mind az országon belülről, mind pedig az azon kívülről érkező kihívásokból leginkább a fegyveres testületek profitálnak. Megérezve a Hamdúk-kormány ideiglenes megingását, az SCS 2020. december 1-jén kiadott rendeletével létrehozta a huszonkilenc tagú Átmeneti Időszak Partnereinek Tanácsát (Council of Partners for the Transitional Period, CPTP), amelyben a hadsereg hat, a darfúri fegyveres csoportok pedig hét széket kaptak. A támogatók szerint a tanács célja a különböző politikai aktorok közötti ellentétek mihamarabbi elsimítása és a gyors döntések meghozatala, mivel a koronavírus-járvány, a természeti katasztrófák, az etiópiai-szudáni harcok és további problémák is rámutattak az új politikai elit gyors cselekvőképességének a hiányára. Viszont az ellenzők szerint a CPTP nem más, mint egy burkolt puccskísérlet, amely során 79 Call for US Pres Biden to normalise relations with Sudan ‘on his watch’. Dabanga. 2021. február 3. <https://www.dabangasudan.org/en/all-news/article/call-for-us-pres-biden-to-normalise-relations-with-sudanon-his-watch > Hozzáférés: 2021. március 30. 80 Cameron Hudson: The unintended consequence of Ethiopia’s civil war might be a border war with Sudan. Atlantic Council. 2021. március 3. <https://www.atlanticcouncil.org/blogs/africasource/the-unintendedconsequence-of-ethiopias-civil-war-might-be-a-border-war-with-sudan/ > Hozzáférés: 2021. március 30. 81 Eman El-Sherbiny: Sudan: Is the new cabinet a step forward or hollow promises? The Africa Report. <https://www.theafricareport.com/67328/sudan-is-the-new-cabinet-a-step-forward-or-hollow-promises/ > Hozzáférés: 2021. március 30. 82 Hamza Hendawi: Egypt and Sudan sign defence pact and blame Ethiopia for stalled dam talks. The National. 2021. március 2. <https://www.thenationalnews.com/mena/egypt/egypt-and-sudan-sign-defence-pact-andblame-ethiopia-for-stalled-dam-talks-1.1176240 > Hozzáférés: 2021. március 30.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

törvényhozói és végrehajtói hatalmat kapott a hadsereg, s így a kibővített jogkörökkel rendelkező Burhán lényegében Basír útjára lépett. Erre válaszul Hamdúk felgyorsította a tárgyalásokat, kibővítette a tárcák és miniszterek számát és február 9-én felállította az új átmeneti kormányt.83 Mindazonáltal a szudáni demokráciára nézve a legnagyobb veszélyt nem kimondottan Burhán jelenti. A tábornok még 2021. március közepén is arról győzködte az FFC-t és a nemzetközi közösséget, hogy a hadsereg nem tervez újabb puccsot és továbbra is az „átmeneti időszak” legfőbb védelmezője.84 Ugyanakkor a nála fiatalabb, napról-napra nagyobb befolyásra szert tevő Hemídtí már más lapra tartozik. Bár Burhán a nyilatkozatában igyekezett arról (is) meggyőzni a hallgatóságot, hogy az „RSF lényeges szerepet játszik Szudán felépítésében”, a milíciával és annak vezetőjével szemben igencsak nagy az ellenszenv. Már szinte a rezsim bukása óta őt tartják az „igazi örökösnek”, Umar Basír szellemi utódjának, aki csak az alkalmat keresi, hogy mikor vezethet be ismét diktatúrát az országban.85 Tehát összegezve az elemzésben leírtakat és a bevezetőben feltett kérdéseket: az északafrikai országban 2019 óta igencsak kényes a helyzet, mert a növekvő elégedetlenség véget vethet a demokratikus folyamatoknak, mivel a lakosság nagy része – ki az ancien régime irányába érzett nosztalgiából, ki a stabilitás és a fejlődés iránti vágyából – inkább egy erős vezetőre vagy csoportra bízná az állam vezetését, semmint egy megválasztott civil kormányra. Ugyanakkor a legtöbb aktivista, elemző, kutató, újságíró még ebben a megpróbáltatásokkal teli helyzetben is még mindig töretlen optimizmussal szemléli a szudáni eseményeket, hiszen a rengeteg nehézség dacára a szudáni civil társadalom sokkal erősebbnek bizonyult, mint ahogyan arra először számítani lehetett.

New council sparks tug of war between Sudan’s poles of power. The Arab Weekly. 2020. december 8. <https://thearabweekly.com/new-council-sparks-tug-war-between-sudans-poles-power > Hozzáférés: 2021. március 30. ; Michael Atit: Sudan Opposition Leaders: 'Hamdok Should Remain Prime Minister'. Voa News. 2020. december 3. <https://www.voanews.com/africa/south-sudan-focus/sudan-opposition-leaders-hamdokshould-remain-prime-minister > Hozzáférés: 2021. március 30. 83

84 Sudan's Burhan: 'Armed forces do not want a coup, will protect transitional phase'. Middle East Monitor. 2020. március 22. <https://www.middleeastmonitor.com/20210322-sudans-burhan-armed-forces-do-not-wanta-coup-will-protect-transitional-phase/ > Hozzáférés: 2021. március 30. 85 Jérôme Tubiana: The Man Who Terrorized Darfur Is Leading Sudan’s Supposed Transition. Foreign Policy. 2019. május 4. <https://foreignpolicy.com/2019/05/14/man-who-terrorized-darfur-is-leading-sudanssupposed-transition-hemeti-rsf-janjaweed-bashir-khartoum/ > Hozzáférés: 2021. március 30.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány