Az arab-izraeli normalizációs folyamat eredményei és kilátásai by Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AZ ARAB-IZRAELI NORMALIZÁCIÓS FOLYAMAT EREDMÉNYEI ÉS KILÁTÁSAI ÉVA ÁDÁM

1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4.

A kiadó elérhetősége: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. Tel: +36 20 310 8776 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

AZ ARAB-IZRAELI NORMALIZÁCIÓS FOLYAMAT EREDMÉNYEI ÉS KILÁTÁSAI ÉVA ÁDÁM

BEVEZETÉS 2020. augusztusban az Egyesült Arab Emírségek (EAE) és Bahrein kormányai meglepetés szerűen bejelentették, hogy normalizálják politikai és gazdasági kapcsolataikat Izraellel. Majd ugyanezt a lépést később Szudán és Marokkó kormányai is megtették. Ezzel a döntéssel csatlakoztak az arab országok azon szűk köréhez, amit eddig Jordánia és Egyiptom – illetve egy rövid ideig Mauritánia – alkotott. Mivel sem az amerikai elnök választás, sem a 2021. májusi gázai-izraeli fegyveres konfliktus nem befolyásolták érdemben az arab-izraeli kapcsolatokat, ezért tekinthetjük úgy, hogy a normalizációs folyamat a külső hatásoktól függetlenül jelenleg is zajlik, illetve a korábbi híresztelések szerint nem kizárható, hogy a jövőben további arab államok is csatlakozhatnak a „körhöz”. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy milyen adottságok (vagy szükségletek) vezettek a fent megnevezett államok döntéseihez, illetve mely más államok számára lenne előnyös egy ilyen döntés. Ez az elemzés nem foglalkozik Izrael és Jordánia, illetve Egyiptom több évtizedre visszanyúló bonyolult kapcsolatrendszerével, hanem kifejezetten a közelmúlt döntéseit vizsgálja. Az uralkodó narratíva a fenti döntések kapcsán az lett, hogy az USA a quid pro quo-elv alapján jelentős gesztusokat tett az ún. Ábrahám-egyezményeket aláíró országoknak az enyhülésért (vagy adott esetben a békekötésért) cserébe. Bár a fenti értelmezés alapvetően igaz, nem lehet ezeket a döntéseket egyszerűen az amerikai kormány érdekérvényesítésének hirtelen jött sikereként értelmezni, mivel a legtöbb arab ország és Izrael között évtizedekre nyúlik vissza a színfalak mögötti közeledés folyamata. 2020-ban a palesztin-izraeli békefolyamat eredménytelensége, az arab regionális hatalmi egyensúly áthelyeződése az Öbölbe, az Öböl monarchiái által Iránnak és szövetségeseinek tulajdonított fenyegetés növekedése, illetve az USA és a regionális szövetségesek politikai és biztonsági érdekeinek a konjunktúrája teremtettek együttesen egy olyan világpolitikai helyzetet, amiben az arabizraeli viszonyrendszer status quo-jának a megkérdőjelezése már kisebb költségekkel járt némely arab állam számára, mint annak határozott fenntartása. A közel-keleti status quo – jelenleg is érvényes – alapját a 2002-ben az Arab Liga csúcstalálkozóját követően kiadott nyilatkozat („arab békekezdeményezés”) erősítette meg, amelyben a tagállamok világosan elkötelezték magukat amellett az elv mellett, hogy csak azt követően tekintik lezártnak a közel-keleti konfliktust és alakítanak ki normális kapcsolatokat Izraellel, miután a palesztin állam az 1967-es kritériumoknak megfelelően létrejött.1 A 2020-as döntések után a normalizációs folyamatban résztvevő, vagy azzal összefüggésbe

Az „arab békekezdeményezés” teljes eredeti szövege itt érhető el: <www.prc.ps/wp-content/ uploads/2018/04/ >, az angol nyelvű hivatalos fordítása pedig itt található: <www.theguardian.com/ world/2002/mar/28/israel7 >.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

hozott országok álláspontja ambivalens, mivel amellett, hogy egyértelműen felhagytak a fenti elv alkalmazásával, rendszeresen kijelentik, hogy a közel-keleti békefolyamat alapjaként továbbra is az arab békekezdeményezésre tekintenek, illetve továbbra is a kétállami megoldás pártján állnak. A retorikai szinten tehát a status quo-t még mindig érvényesnek tekintik. Egyes arab államok álláspontját még inkább ambivalenssé tette, hogy a 2020-as Trump/ Kushner-béketerv2 mellett kampányoltak vagy aktívan részt vettek annak a palesztinok körében való elfogadtatásában. Utóbbi feladta a „területet a békéért” elvet, ami az 1967-es határok visszaállításának ENSZ által megfogalmazott alapelve, és olyan határokat vízionált, amelyek nemcsak hogy megőriznék a területi status quo-t, de jelentősen kiterjesztenék Izrael fennhatóságát a Nyugati-parton.3 Donald Trump és az őt körülvevő külpolitikai döntéshozók és tanácsadók egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy a palesztin ügy kapcsán felszínre kerültek az egyes arab államok között eddig rejtve maradt törésvonalak. Mivel azonban Joe Biden megválasztása óta Trump béketerve már a múlté – és nincs olyan alternatíva, ami megkérdőjelezné az ENSZ feltételrendszerét – ezért jelenleg az arab államoknak nem kell szembenézniük a fenti dilemmával.

AZ ÁBRAHÁM-EGYEZMÉNYEK 2020. augusztus 13-án Izrael és az Egyesült Arab Emírségek (EAE) bejelentették, hogy rendezik diplomáciai kapcsolataikat, országuk között átfogó gazdasági együttműködés veszi kezdetét, cserébe Izrael felfüggeszti a Trump-béketerv elveinek megfelelő területszerző politikáját.4 Bár Izrael telepespolitikája nem új jelenség, az ENSZ által palesztinoknak ítélt területek jogi annexiója precedens nélküli döntés lehetett volna. A döntés végrehajtásával komoly veszélybe került volna a kétállami megoldás, ami miatt jelentősen megnőhetett volna a feszültség a palesztin területeken és az arab államokat is döntéskényszer elé állíthatta volna egy ilyen intézkedés. Az EAE bejelentését a fenti kontextus fényében egyértelműen lehetett úgy kommunikálni, hogy az egy bizalomépítő lépés, ami a kétállami megoldás megőrzése érdekében történt. Ekkor tehát a normalizációs folyamat még a palesztinizraeli kontextus keretében lett elhelyezve. Valójában Izrael és az EAE között jól működő diplomáciai kapcsolatokat láthattunk az elmúlt években. 2015-ben Izrael diplomáciai szintű képviseleti irodát nyitott Abu Dhabiban (az International Renewable Energy Agency, IRENA képviseleteként), majd ezt követően izraeli diplomaták rendszeresen látogattak az Emírségekbe és a kulturális érintkezés is baráti volt a két ország között.5 Az EAE az elmúlt évtizedben a közel-keleti geopolitikai folyamatok aktív szereplőjévé vált, ezáltal Izrael komoly külpolitikai sikerként könyvelheti el a megerősített szövetséget.

Hivatalos elnevezése: „Peace to Prosperity: A Vision to Improve the Lives of the Palestinian and Israeli People”

Michael Crowley – David M. Halbfinger: Trump Releases Mideast Peace Plan That Strongly Favors Israel. The New York Times. 2020. január 28. <www.nytimes.com/2020/01/28/world/middleeast/peace-plan.html > Hozzáférés: 2021. május 17. 3

4 Jon B. Alterman: The Normalization of UAE-Israel Relations. Center for Strategic & International Studies. 2020. augusztus 14. <www.csis.org/analysis/normalization-uae-israel-relations > Hozzáférés: 2021. május 18.

5 AIPAC: The Egyptian-Israeli Peace Treaty, 40 Years On: Providing Mutual Peace and Security, Heralding Broad. 2019. május 22. <www.aipac.org/resources/eyptian-israeli-peace-treaty > Hozzáférés: 2021. május 26.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Az iraki háború, majd az arab tavasz eseményeinek a régióra nézve legfontosabb következménye az volt, hogy a térség hagyományos (gazdasági és katonai) hatalmai meggyengültek, így az erőegyensúly átbillent az Öböl gazdag olajmonarchiáinak irányába, akik sikeresen elhárították az arab tavasz átgyűrűző hatásait.6 A pán-arabizmus és pán-iszlamizmus helyett megerősödtek a nacionalista tendenciák, legfőképpen az EAE, Szaúd-Arábia és Katar pedig elkezdtek aktívan részt venni a regionális dinamikák alakításában. Az EAE katonai szereplőként, illetve ma már külső támogatóként részt vesz a líbiai politikai és fegyveres konfliktusokban. Szaúd-Arábia támogatása a Rijád és Irán között zajló jemeni proxy-konfliktusban, illetve Irán öbölbeli közvetlen fenyegetése révén az elmúlt évtizedben az EAE a konfrontatív külpolitikát folytatott a perzsa állammal szemben, aminek szükséges velejárója volt az intenzív fegyverkezés. Az Izrael és az EAE közötti közeledésnek, majd szövetségnek fontos katalizátora volt a szíriai polgárháború is, ahol a két ország érdekei egybeestek, ezért kölcsönösen támogatták egymás szíriai partnereit.7 Az Izraellel kötött és az USA-val megerősített szövetség elsősorban biztonsági garanciát és fegyverkezési utánpótlást jelent az Emírségek számára, a gyakorlatban azonban számos területen gyümölcsöző kapcsolatról beszélhetünk. 2020. szeptember 15-én az EAE – és a kedvező pillanatot az utolsó pillanatban kihasználó Bahrein is – a diplomáciai kapcsolatok normalizálásáról szóló egyezményt („Abraham Accords Peace Agreement” – utalva az arabok és zsidók közös ősatyjára) írt alá Izraellel.8 Ezek közül az Izrael és az EAE közötti egyezmény („Treaty of Peace, Diplomatic Relations and Full Normalization”) a nagyobb lélegzetvételű, mivel a diplomáciai kapcsolatok felvételére – nagykövetségek kölcsönös megnyitására – vonatkozó szándékon túl számos területtel kapcsolatban (egészségügy, tudomány- és technológia, űrkapcsolatok, idegenforgalom, kultúra és sport, energiabiztonság, környezeti kihívások, oktatás, telekommunikáció, mezőgazdaság és élelmiszerbiztonság, vízgazdálkodás, jog, stb.) lefekteti a jövőbeni együttműködés alapjait.9 A megállapodást egy hónappal később Izrael és az EAE kormányai is ratifikálták, így az a korábban Jordániával és Egyiptommal kötött megállapodásokkal egyenragú egyezménnyé lépett elő. Az azóta eltelt több mint fél év tapasztalatai alapján azt láthatjuk, hogy míg a fenti két arab állammal kötött „hideg szövetséget” a szükségszerűség (a határok rendezése) szülte, addig Izrael és az EAE között valóban pozitív, előremutató együttműködés van kibontakozóban, illetve a két nép közötti érintkezés is rendkívül intenzív és baráti.10 Aziz el Massassi: 10 years on from Arab Spring, Gulf monarchies fill Middle East power vacuum. The Times of Israel. 2020. december 7. <www.timesofisrael.com/10-years-on-from-arab-spring-gulf-monarchies-fillmiddle-east-power-vacuum/ > Hozzáférés: 2021. május 18. 6

Anchal Vohra: Israel and the Emirates Are the Middle East’s New Best Friends. Foreign Policy. 2021. január 11. <www.foreignpolicy.com/2021/01/11/israel-and-the-emirates-are-the-middle-easts-new-best-friends/ > Hozzáférés: 2021. május 18. 7

Aljazeera: Israel, UAE and Bahrain sign US-brokered normalisation deals. 2020. szeptember 15. <www. aljazeera.com/news/2020/9/15/israel-uae-and-bahrain-sign-us-brokered-normalisation-deals > Hozzáférés: 2021. május 18. 8

The Times of Israel: Full text of the ‘Treaty of Peace’ signed by Israel and the United Arab Emirates. 2020. szeptember 16. <www.timesofisrael.com/full-text-of-the-treaty-of-peace-signed-by-israel-and-the-unitedarab-emirates/ > Hozzáférés: 2021. május 18. 9

Vohra, 2021.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Bahrein aktív szerepe a közel-keleti geopolitikai folyamatokban szintén láthatóvá vált Donald Trump elnöksége alatt. A bahreini szunnita uralkodócsalád az arab tavasz során komoly egzisztenciális válságba került. Mivel a 2011-es tüntetések résztvevőit túlnyomórészt a síita lakosság alkotta, ezért az elmúlt tíz évben a bahreini vezetés is a siíta Iránt kezdte a legfőbb egzisztenciális fenyegetésként kezelni. A bahreini vezetőség az elmúlt években többször is arra utalt, hogy Izrael jelentheti a biztonsági garanciát a térség államai számára, ezért egyre inkább felértékelődött (vagy túlértékelődött) az izraeli partnerség a palesztin-izraeli konfliktus támogatásával szemben.11 A Bahrein által 2019. júniusban „Peace to Prosperity” címmel rendezett palesztin-izraeli békekonferencia is leginkább egy, az amerikai és izraeli vezetőség felé címzett üzenet volt a partnerséget illetően, mint valóban a közel-keleti béke megoldásait kereső lehetőség. Annál is inkább, mivel a palesztin vezetőség és a palesztin üzleti elit túlnyomó többsége is bojkottálta az eseményt, egyértelművé téve, hogy az USA és néhány közel-keleti szövetségesén kívül a közel-keleti konfliktus politikai megoldásának a helyettesítése gazdasági elképzelésekkel nem életképes elképzelés. 2020. októberében szudáni, amerikai és izraeli közös nyilatkozat született arról, hogy Szudán is csatlakozik az Ábrahám-egyezményeket aláíró arab országok sorához, majd 2021. januárban a szudáni átmeneti kormány államtitkári szinten titokban aláírta az Ábrahám-megállapodásokat.12 Szudán ezért cserébe lekerült az amerikai Igazságügyi Minisztérium által vezetett, terrorizmust támogató országok listájáról, illetve állam adóssága fedezésére az USA áthidaló kölcsönt biztosított az afrikai ország számára. Az USA és Szudán által aláírt szándéknyilatkozat egyébként formailag és tartalmilag is lényegesen egyszerűbb az USA és az EAE, de még az USA és Bahrein közös nyilatkozatánál is, konkrét ígéreteket és együttműködési területeket nem is tartalmaz, leginkább a kultúrák közötti toleranciát és együttműködést hangsúlyozza.13 A normalizációhoz köthető amerikai felajánlásokat további szándéknyilatkozatokban rögzítették a felek. Leginkább szimbolikus lépésnek tekinthető Szudán csatlakozása az egyezményeket aláíró országok sorához, mivel az afrikai ország évtizedekig a palesztin szervezetek egyik legodaadóbb közel-keleti támogatója volt. Az átmeneti kormány vezetőségének elkötelezettségét mutatja, hogy a szudáni kabinet áprilisban eltörölt egy 1958 óta érvényben lévő törvényt, ami eddig szankcionálta és büntette az Izraellel történő bármilyen kapcsolatfelvételt vagy üzleti jellegű kapcsolatot.14 A normalizációs folyamattal a szudáni vezetés egyértelmű célja az ország sok évtizedes nyugati elszigeteltségének a feloldása. Májusban számos

Grace Wermenbol: Why is Bahrain hosting the mideast peace conference? Atlantic Council. 2019. május 30. <www.atlanticcouncil.org/blogs/menasource/why-is-bahrain-hosting-the-mideast-peace-conference/ > Hozzáférés: 2021. május 18. 11

Reuters: Sudan quietly signs Abraham Accords weeks after Israel deal. 2021. január 7. <www.reuters.com/ article/uk-sudan-usa-israel-idUSKBN29C0Q5 > Hozzáférés: 2021. május 18. 12

U.S. Department of State: The Abraham Accords Declaration. 2021. január <www.state.gov/wp-content/ uploads/2021/01/Sudan-AA.pdf > Hozzáférés: 2021. május 18.

14 Samy Magdy: Sudan repeals Israel boycott law amid normalization efforts. The Associated Press. 2021. április 19. <www.apnews.com/article/boycotts-sudan-israel-general-news-middle-eastda8176d4e264fb2b623c90695c675afa > Hozzáférés: 2021. május 18.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

állam jelezte nyitottságát Szudán nemzetközi diplomáciai rehabilitálására, amikor egy párizsi nemzetközi konferencián ígéretet tettek a Szudán államadósság jelentős részének az elengedésére.15 2020. december 10-én a Fehér Ház elnöki nyilatkozatot tett közé, amelyben Donald Trump leköszönő elnök elismerte Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett. December 22-én az USA, Marokkó és Izrael közös nyilatkozatot adtak ki a diplomáciai kapcsolatok rendezéséről és együttműködési szándékukról a kereskedelem, innováció, beruházások, polgári repülés, mezőgazdaság, vízügyi és egyéb területeken.16 A nyilatkozat Marokkó számára leglényegesebb eleme, hogy abban az USA megerősítette Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett, illetve deklarálta azon szándékát, hogy konzulátust nyit a nyugatszaharai Dakhlában. A döntés előszele volt, hogy az EAE – első arab államként – már előző év novemberében konzulátust nyitott al-Ujúnban (Laayoune-ban).17 2021. januárban Izrael újranyitotta a 2000-ben, a második palesztin intifáda miatti diplomáciai konfliktus nyomán, bezárt marokkói képviseleti irodáját és ideiglenes ügyvivőt jelölt ki annak vezetésére.18 Szintén az elmúlt év januárjában, az USA magas rangú vezetői hivatalos ünnepségen vettek részt Dakhlában, ami az amerikai konzulátus nyitásának első lépéseként értelmezhető. Az ottani nyugati, arab és esetleg izraeli jelenlét nemcsak politikai szempontból fontos, Nyugat-Szahara óriási, eddig javarészt kiaknázatlan potenciállal rendelkezik többek között a turizmus, megújuló energiák, mezőgazdaság és halászat területén, így a helyiek egyértelműen az új szereplők megjelenésének gazdasági haszonélvezői lennének.19 Az USA és Izrael támogatása új dinamikákat teremthet a nyugat-szaharai konfliktusban, Marokkó javára billentve az egyensúlyt (Algériával és` a térség más szereplőivel szemben).

AZ ARAB-IZRAELI NORMALIZÁCIÓ FOGADTATÁSA ÉS KIHÍVÁSAI Míg 2020. augusztusban az emírségi-izraeli kapcsolatfelvételt a legtöbb szakértő és a világpolitika szereplői is egyértelműen a palesztin-izraeli közel-keleti konfliktus kontextusában értelmezték, a megállapodások számának növekedésével gyorsan egyértelművé vált, hogy azok az arab államok nyitnak Izrael felé, akik számára a normalizáció jelentősen előre mozdíthatja egyéni politikai és gazdasági érdekeiket, míg a palesztin érdekekre csupán legfeljebb névleges utalás történik. A szándéknyilatkozatok szövegeiből20 is egyértelműen

15 Mohammed Alamin – Alonso Soto: Sudan’s $60 Billion Debt in Focus at Paris Conference. Bloomberg. 2021. május 17. <www.bloomberg.com/news/articles/2021-05-17/sudan-s-60-billion-debt-in-focus-at-parisinvestment-meeting > Hozzáférés: 2021. május 18.

U.S. Department of State: Joint Declaration. 2020. december 22. <www.state.gov/wp-content/ uploads/2021/01/Joint-Declaration-US-Morrocco-Israel.pdf > Hozzáférés: 2021. május 22.

17 AFP: UAE opens consulate in Morocco-controlled Western Sahara. Arab News. 2020. november 4. <www.arabnews.com/node/1758551/middle-east > Hozzáférés: 2021. május 22.

Al-Monitor: Israel reopens liaison office in Morocco. 2021. január 26. <https://www.al-monitor.com/ originals/2021/01/israel-morocco-mission-rabat-liaison-office-uae-abu-dhabi.html > Hozzáférés: 2021. május 22.

Mosa’ab Elshamy: US Consulate a turning point for disputed Western Sahara. The Associated Press. 2021. január 10. <www.apnews.com/article/africa-global-trade-only-on-ap-foreign-policy-israeld5f1a1416e429b8a168a7eaaed3e702e > Hozzáférés: 2021. május 22. 19

lásd. <www.state.gov/the-abraham-accords/ >

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

kivehető a palesztin államiságra vonatkozó bárminemű utalás hiánya, ami hamar lerombolta azt az illúziót, hogy az Ábrahám-egyezmények kényszerítő erővel bírhatnak a közel-keleti konfliktusban. A palesztin vezetők kicsit sem voltak optimisták a normalizációval kapcsolatban, az első naptól kezdve elítélték az EAE nyitását és azt a palesztin ügy egyértelmű elárulásaként értékelték.21 A Palesztin Hatóság az EAE és Bahrein bejelentéseit követően visszahívta a két országba delegált nagyköveteit. Viszont csupán néhány állam, Algéria, Katar, Kuvait, Törökország és Irán helyezkedtek határozottan szembe a normalizációs döntéssel, ami az első pillanattól kezdve az arab békekezdeményezés integritásának fenyegetettségét mutatta. Algéria és az USA között nincsenek jelentős kapcsolatok, míg Marokkóval a nyugat-szaharai mellett más határviták is terhelik a két ország kapcsolatát, így politikai és gazdasági szempontból egyáltalán nem költséges a közel-keleti status quo melletti kiállás. Katar és Kuvait helyi társadalmi sajátosságai, politikai és gazdasági kapcsolatai révén soha nem tekintett biztonsági fenyegetésként Iránra és az arab tavasz eseményei nem, vagy csak minimálisan gyűrűztek be a két országba, amely tényezők a két Öböl-monarchia számára is nagyobb önállóságot biztosítottak az ügyben. Katar ráadásul otthont ad a gázai Hamász felszabadítási szervezet száműzetésben lévő vezetőinek, illetve Katar az övezet egyik legbőkezűbb fejlesztési támogatója. A Palesztin Hatóság (PH) számára azonban hamar rendkívül költségessé vált az izraeli kormány tavalyi annexiós tervei, illetve az arab-izraeli normalizáció elleni tiltakozás, mivel az USA és Izrael az elmúlt években komoly gazdasági nyomás alá helyezte Palesztinát, amit súlyosbított a koronavírus-válság. A kezdeti ellenállás után a PH rendezte kapcsolatait az Ábrahám-egyezményeket aláíró arab államokkal, majd Izraellel is.22 Mivel az amerikai választások kontextusában az izraeli annexiós terv végrehajtása a tavalyi év végén valószínűtlenné vált, ezért a PH döntéseit és üzeneteit egyre inkább az amerikai választásokon esélyesebbnek tartott Joe Bidennek címezte. A palesztin nyilatkozatok 2021-ben már nem az Ábrahám-egyezményekről, hanem a palesztinközi rendezésről szóltak. Ez egyértelműen azt mutatta, hogy a palesztin frakciók beletörődtek a normalizációs folyamat sikereibe és most már a palesztin-amerikai viszony rendezését tűzték ki célul. Sem az arab államok, sem az USA, sem más szereplők nem tudnak ugyanis érdemleges előrelépést elérni a palesztin-izraeli konfliktusban, ha maguk a palesztinok nem tudnak megegyezni arról, hogy ki képviselje a törvényes politikai hatalmat Palesztinában. 2020. szeptemberben megegyezésre jutott a Nyugati-partot kizárólagosan vezető Fatah és a Gázai-övezetet kizárólagosan vezető Hamász, hogy 15 év után először a Nyugati-partra és Gázára is kiterjedő törvényhozási és elnökválasztásokat fognak rendezni, ami egyértelmű üzenet volt a megfigyelők felé, de a palesztin politikát ismerő szakértők végig szkeptikusok maradtak azzal

Reuters: Palestinian leader 'rejects and denounces' Israel-UAE deal: statement. 2020. augusztus 13. <www.reuters.com/article/us-israel-emirates-trump-palestinians-ab-idUSKCN2592T5 > Hozzáférés: 2021. május 22. 21

22 Aaron Boxerman: Palestinians announce renewal of ties with Israel as annexation fears fade. The Times of Israel. 2020. november 17. <www.timesofisrael.com/palestinian-authority-announces-renewal-ofsecurity-coordination-with-israel/ > Hozzáférés: 2021. május 22.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

kapcsolatban, hogy végül valóban megtörténik a voksolás.23 Ugyanakkor a palesztinközi tárgyalás folyamata és a választások napirenden tartása egyértelműen azt mutatta, hogy a normalizációs folyamattal párhuzamosan (noha attól függetlenül) elindult egy pozitív irányú palesztin rendezési folyamat, ami növelhette a nyugati államok bizalmát a normalizációs folyamatban is. Fontos különbséget tennünk a normalizációs bejelentésekre a politikai vezetés részéről adott reakciók, illetve a társadalmi megítélés között, mivel ezekben jelentős eltérés lehet akár a bejelentést tevő országok esetében is. Vannak olyan arab államok, ahol a politikai vezetés és a társadalom többsége is egyértelműen támogatta a normalizációt (EAE); ahol a politikai vezetés támogatta, de más politikai szereplők és a tárdadalom részéről erős volt (vagy lehetett) az ellenállás (Bahrein, Szudán, Marokkó, illetve Szaúd-Arábia, Egyiptom és más semlegesen nyilatkozó államok); illetve azok az államok, ahol valamennyi politikai szereplő és a társadalom is egyértelműen ellenezte a normalizációs döntéseket (Algéria, Kuvait, Katar, Törökország, Irán és egyéb afrikai és ázsiai muszlim többségű országok). A kezdeti reakciók mellett érdemes megvizsgálni a fenti országok vezetőinek és társadalmainak az elmúlt félév válsághelyzeteire adott válaszait. Az EAE részéről az állami és társadalmi összhang egyértelműen megmutatkozik abban, ahogy az elmúlt félévben fejlődtek a kétoldalú kapcsolatok a két ország között.24 Szinte a bejelentést követően azonnal megindult a diplomáciai, turisztikai és üzleti utasforgalom a két ország között amellett, hogy számos kulturális jellegű kapcsolat is kibontakozott, ami egyértelműen az emírségiek nyitottságát és toleranciáját mutatja. Emlékezetes, hogy 2021. márciusban, a sorban negyedik megismételt izraeli választások előtt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kampánycéljai érdekében tervezett az Emírségekbe utazni, ami végül meghiúsult és egyfajta törésként értelmezte a sajtó a két ország újdonsült kapcsolataiban.25 Ugyanakkor ez túlságosan bagatell ügy volt ahhoz, hogy a számos területen megkezdődött együttműködést az EAE vezetősége lerombolja Netanjahu politikai manőverezése miatt. Bahrein politikai és társadalmi viszonyai az egész világ számára nyilvánvalóvá váltak 2011-ben, amikor a bahreini kormánynak csupán a szaúdi fegyveres erők bevonulása által sikerült visszaállítani a közrendet. A többségi síita lakosságú állam társadalmának túlnyomó része nem támogatja a normalizációt Izraellel. A bahreini bejelentést követően az elmúlt tíz év komoly megszorító intézkedései ellenére is tüntetések bontakoztak ki Manamában.26 A bahreini társadalom részéről jelentkező ellenállást mutatja, hogy még 2021. januárban

23 Deutsche Welle: Palestinian groups Fatah, Hamas agree to first elections in nearly 15 years. 2020. szeptember 24. <www.dw.com/en/palestinian-groups-fatah-hamas-agree-to-first-elections-in-nearly-15years/a-55044891 > Hozzáférés: 2021. május 22.

Vohra, 2021.

Simeon Kerr – Mehul Srivastava: UAE reduces contact with Israel in election row. Financial Times. 2021. március 18. <www.ft.com/content/d1a896bf-ce8d-4d8b-8a3a-0a14ae7c3144 > Hozzáférés: 2021. május 23. 25

26 Middle East Monitor: Bahrain: Anti-normalisation protests despite security restrictions. 2020. október 24. <www.middleeastmonitor.com/20201024-bahrain-anti-normalisation-protests-despite-security-restrictions/ > Hozzáférés: 2021. május 23.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

is szerveződtek a közösségi média különböző felületein Izrael-ellenes tüntetések.27 A lakosság hozzáállását a regionális ügyekhez meghatározza a bahreini belpolitikai helyzet, hiszen a társadalom jelentős többsége számára kilátástalan helyzetet teremt a szunnita rezsim uralma. A helyzet mindaddig változatlan maradhat, amíg az Öböl arab monarchiái és Irán viszonyában nem történik egy olyan (valószínűtlen) paradigmaváltás, ami biztonsági garanciát jelenthet előbbiek számára Irán regionális területszerzési ambíciói ellen. A normalizációt bejelentő országok közül a szudáni bejelentés volt a leginkább ambivalens. Az Umar al-Basír hatalmának megdöntése óta Szudánt vezető átmeneti kormány politikai és katonai vezetői között nem volt egyetértés az izraeli kapcsolatok rendezését illetően. Abdulláh Hamduk, az ország miniszterelnöke és politikai vezetője úgy vélte, hogy szélesebb társadalmi párbeszédnek kell megelőznie egy ilyen fontos politikai döntést és szét kell választani ezt a kérdést a szudáni államadósság és az amerikai terrorlista kérdéseitől (utóbbiakkal kapcsolatban nem kellene semmilyen Izraellel kapcsolatos feltételt szabni). Ezzel szemben Abdul Fattáh al-Burhán, az ország de facto katonai vezetője, úgy vélte, hogy egy ilyen hirtelen és radikális döntés is igazolható, ha az ország gazdasági helyzetének a stabilizálása a cél.28 A normalizáció bejelentésekor az a kritika is felmerült, hogy az átmeneti kormány nem hozhat olyan fontos döntést, ami az ország sorsát évtizedekre meghatározhatja, ehhez meg kell várni a 2022-re tervezett országos választások lezajlását. A szudáni politikai ellenzék a fenti indokra hivatkozva széleskörű társadalmi támogatottság mellett szervezett tüntetéseket tavaly októberben.29 Mindezek mellett Szudánban nem okozott belpolitikai válságot az Izraellel elindított normalizációs folyamat. Érdekesség, hogy a korábbi miniszterelnök Szádik al-Mahdi – aki a tavalyi tüntetések egyik fő támogatója volt – lánya később, 2021 elején Szudán külügyminisztere lett. Marokkó politikai és társadalmi sokszínűségéből adódóan megosztottság mutatkozott a normalizációval kapcsolatban. Míg a fő politikai erők támogatták a kapcsolatépítést Izraellel, – ami egyébként a gazdaság, mezőgazdaság, turizmus (mintegy 1 millió marokkói zsidó él Izraelben) és egyéb területeken évtizedekre nyúlik vissza –, csupán a társadalom töredéke tiltakozott a kormány döntése ellen, de komoly tüntetésekre a hatóságok (a Covid-helyzet miatt sem) nem adtak lehetőséget.30 Az azóta megvalósuló palesztinpárti tüntetések kontextusa nem korlátozódik a normalizációra, hanem az csupán egy kiegészítő eleme a hagyományos szolidaritásnak a palesztin államisággal,31 amit a kormány is támogat.

27 Garda World: Bahrain: Anti-Israel protest underway in the vicinity of Manama, 2021. január 15. <www.garda. com/crisis24/news-alerts/430016/bahrain-anti-israel-protest-underway-in-the-vicinity-of-manama-jan-15 > Hozzáférés: 2021. május 23. 28 Arab News: Sudan’s Hamdok says normalization with Israel requires societal dialogue. 2020. szeptember 27. <www.arabnews.com/node/1740586/middle-east > Hozzáférés: 2021. május 23.

Aljazeera: ‘Ignition of new war:’ Sudan political parties reject Israel deal. 2020. október 24. <www.aljazeera. com/news/2020/10/24/sudans-political-parties-reject-israeli-normalisation-deal > Hozzáférés: 2021. május 24. 29

Reuters: Moroccan authorities prevent protest against Israel ties in Rabat. 2020. december 14. <www.reuters.com/article/us-morocco-israel-protests-idUSKBN28O2MK > Hozzáférés: 2021. május 24. 30

31 Garda World: Morocco: Pro-Palestinian groups plan to protest nationwide. 2021. március 30. <www.garda. com/crisis24/news-alerts/461341/morocco-pro-palestinian-groups-plan-to-protest-nationwide-march-30 > Hozzáférés: 2021. május 24.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Az igazi próbatételt az arab/muszlim egység számára a 2021. május 10-21. között zajlott gázai-izraeli fegyveres konfliktus jelentette, amiben nagyjából 240 palesztin és 13 izraeli személy vesztette életét (palesztin oldalon körülbelül 40-50%-a az áldozatoknak gyermek és nő volt), míg számos sebesültet ápoltak a gázai és egyiptomi kórházakban is a Gázát ért izraeli légicsapások következtében (az övezet a világ egyik legsűrűbben lakott területe). A normalizációs folyamatot határozottan elutasító országok – elsősorban Törökország és Irán – a gázai konfliktus fellángolásakor fokozták a hagyományosan palesztinbarát retorikai fordulatokat, így nagy nyomás helyeződött azokra az országokra, akik a palesztinok támogatása mellett a normalizáció eredményeit is meg kívánták őrizni.32 Irán most külön figyelmet fordított arra, hogy elítélje a környező arab országokat a nem eléggé határozott kiállásukért.33 Az EAE vezetőinek viselkedése és a társadalmi reakciók is arról árulkodnak, hogy a monarchia elkötelezett az Ábrahám-egyezmények eredményeinek fenntartása mellett, ugyanakkor a retorika szintjén csatlakozik a szokásos palesztinbarát nyilatkozatokhoz is. Az Emírségek korábban felszólalt a májusi gázai-izraeli konfliktushoz vezető tervezett izraeli kilakoltatások ellen, illetve május 11-én csatlakozott az Arab Liga és az Iszlám Konferencia Szervezete által megfogalmazott nyilatkozatokhoz, 34 amelyek hagyományosan a palesztinok érdekei mellett fellépő és Izraelt elítélő nyilatkozatokat adnak ki. Valamennyi arab és muszlim országban rendkívül erős volt a gázai konfliktus palesztin ügy melletti mozgósító ereje. Az EAE nyújtja a legösszetettebb képet, mivel az ország a térségbeli vezető szerepért is állandó versenyben van, a leghatározottabb álláspontot képviseli a normalizációt tekintve, viszont ideológiai alapon a Gázát uraló Hamásszal szembe helyezi magát. Abban a kérdésben megoszlanak a szakértők, hogy az EAE egyéni nyilatkozatai elég határozottak voltak-e a gázai-izraeli konfliktussal kapcsolatban. Egyesek kiemelték, hogy az EAE vezetői nem adtak ki azonnali, Izraelt elítélő nyilatkozatokat, hanem legfeljebb aggodalmukat fejezték ki.35 Más beszámolók azt állították, hogy az EAE vezetősége szigorúan szabályozta az ország közösségi média felületeit, amelyek Izraelt támogató bejegyzésekre lettek hangolva a gázai konfliktus időszakában.36 Megint mások kiegyensúlyozott álláspontról és töretlen palesztinbarát hozzáállásról számoltak be. Még az emírségi-izraeli normalizációt támogató mértékadó szakértők Kersten Knipp: Amid escalation, Israel's Arab allies walk a diplomatic tightrope. Deutsche Welle. 2021. május 11. <www.dw.com/en/amid-escalation-israels-arab-allies-walk-a-diplomatic-tightrope/a-57497849 > Hozzáférés: 2021. május 23. 32

Almanar: Rouhani Slams Muted Response from Muslim States to Israeli Crimes. 2021. május 12. <english. almanar.com.lb/1338482 > Hozzáférés: 2021. május 26. 33

Arab News: Arab League, Muslim World League condemn Israeli attacks against Palestinians, US expresses concern. 2021. május 11. <www.arabnews.com/node/1857171/middle-east > Hozzáférés: 2021. május 26. 34

35 Ruth Sherlock: 'An Embarrassing Time': The Challenges For Arab Nations That Made Peace With Israel. NPR. 2021. május 14. <www.npr.org/2021/05/14/996503383/an-embarrassing-time-the-challenges-for-arabnations-that-made-peace-with-israel?t=1621848967995 > Hozzáférés: 2021. május 26. 36 Andreas Krieg: Al-Aqsa attacks: UAE social media influencers jump on Israel's hasbara bandwagon. Middle East Eye. 2021. május 12. <www.middleeasteye.net/opinion/israel-palestine-aqsa-attacks-uaeinfluencers-hasbara > Hozzáférés: 2021. május 26.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

is úgy vélték, hogy a gázai konfliktus kellemetlen helyzetbe hozta az EAE vezetőségét és jelenleg nem folytatódhat töretlenül a normalizáció.37 Mindent összevetve, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az EAE a normalizáció miatt az arab konszenzuson kívülre helyezkedett volna, mivel mind a multilaterális, mind az egyéni nyilatkozatok terén igazodik a közös arab-muszlim állásponthoz. Ugyanakkor az sem látszik egyértelműen, hogy a gázai konfliktus jelentős károkat okozott volna a bimbózó izraeli-emírségi kapcsolatokban. Mindenesetre érdemes kiemelni, hogy az Emírségekben – csakúgy mint a legtöbb arab országban – még mindig sokkal fontosabb a palesztin ügy támogatása (legalábbis egy fegyveres konfliktus idején), mint az izraeli-arab kapcsolatok normalizálása. A társadalmi érzelmek nem változtak meg egycsapásra a normalizáció intézkedéseit követően.38

A KÉSŐBB CSATLAKOZÓK Az első normalizációs bejelentést követően gyakorlatilag folyamatosak voltak a találgatások arról, hogy melyik arab állam jelenti be következőként kapcsolatfelvételét Izraellel. Legutóbb – ráadásul hivatalos izraeli forrásokra hivatkozva – 2021. március második felében jelentek meg olyan híresztelések, miszerint Szaúd-Arábia, Omán, Katar és Niger közel állnak ahhoz, hogy normalizálják kapcsolataikat Izraellel.39 2020-hoz képest azonban – Joe Biden elnöki győzelmét követően – jelentősen megváltozott az USA és a közel-keleti szövetségesek kapcsolatrendszere. Bár az USA a Trump és az EAE által aláírt védelmi ipari együttműködést végül jóváhagyta,40 Joe Biden azt is bejelentette, hogy nem támogatja tovább a Szaúd-Arábia és az EAE részvételével Jemenben zajló nemzetközi konfliktus fegyveres megoldását.41 A megváltozott szövetségi viszonyokat tükrözi Szaúd-Arábia helyzetfelismerése is. Elsőként a több éve fenntartott Katar-ellenes nemzetközi blokád feloldását vállalta gyakorlatilag feltétel nélkül a szaúdi vezetés.42 Majd Szaúd-Arábia hosszú idő után diplomáciai tárgyalásokat kezdeményezett Iránnal és Szíriával.43 A Trump-időszakra

37 Heba Saleh – Simeon Kerr: Conflict rattles Israeli rapprochement with Arab states. Financial Times. 2021. május 16. <www.ft.com/content/c3978b64-a57d-4ae7-ab35-6a410e4fb32e > Hozzáférés: 2021. május 26. 38 Giorgio Cafiero: Israeli aggression shows that the Abraham Accords do nothing for peace. TRT World 2021. május 17. <www.trtworld.com/opinion/israeli-aggression-shows-that-the-abraham-accords-do-nothingfor-peace-46769 > Hozzáférés: 2021. május 26. 39 Zein Khalil: 4 nations may sign peace deals with Israel soon: official. Anadolu Agency 2021. március 18. <www.aa.com.tr/en/middle-east/4-nations-may-sign-peace-deals-with-israel-soon-official/2179724 > Hozzáférés: 2021. május 26. 40 Aljazeera: Biden administration to proceed with $23bn arms sales to UAE. 2021. április 14. <http://www. aljazeera.com/news/2021/4/14/biden-administration-to-proceed-with-23b-arms-sales-to-uae > Hozzáférés: 2021. május 26.

Howard Altman – Joe Gould: US ends support for Saudi-led war in Yemen. Defense News 2021. február 4. <www.defensenews.com/news/your-military/2021/02/04/us-ends-support-for-saudi-led-war-in-yemen/ > Hozzáférés: 2021. május 26. 41

BBC: Qatar crisis: Saudi Arabia and allies restore diplomatic ties with emirate. 2021. január 5. <www.bbc.com/news/world-middle-east-55538792 > Hozzáférés: 2021. május 26. 42

43 Hussein Ibish: Saudi Arabia’s New Dialogue With Iran was Long in the Making. Arab Gulf States Institute in Washington 2021. május 4. <http://www.agsiw.org/saudi-arabias-new-dialogue-with-iran-was-long-in-the-making/ > Hozzáférés: 2021. május 26.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

jellemző teljes konfrontációt tehát szép lassan felváltják a hagyományos diplomáciai érintkezések, megjelent a kompromisszumkeresés szándéka. Ez azt is jelentheti, hogy – mindentől függetlenül – Szaúd-Arábia nem akarhat nyíltan összetűzésbe kerülni a régió Izrael-ellenes országaival, hanem helyettem ahogy eddig is tette, titkos egyeztetéseket folytat a zsidó állammal. Közismert, hogy Szaúd-Arábia évek vagy akár évtizedek óta építi kapcsolatait Izraellel, Benjamin Netanjahu 2020-ban történelmi látogatást is tett a királyságban, ugyanakkor az elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy az ország vezetőinek minden erőfeszítése ellenére a szaúdi klerikális vezetők befolyása igen jelentős és ők továbbra is rendkívül Izrael-ellenes álláspontot képviselnek a palesztin ügy rendezetlensége miatt.44 Ebből adódik az is, hogy a szaúdi vezetés az EAE-nál sokkal határozottabb, Izraelt elítélő nyilatkozatokat adott ki a közelmúltbeli gázai konfliktus kapcsán.45 Az EAE-hez hasonlóan Szaúd-Arábia is rendkívül megosztott Izrael kapcsán és a szaúdi vezetés feltehetően nem teszi kockára az ország arab-iszlám világon belüli vezető szerepét az izraeli kapcsolatok nyílt felvállalásáért cserébe. Ráadásul a néhai Abulláh király a 2002-es arab békekezdeményezés fő támogatója (néha szaúdi békekezdeményezésként is utalnak rá) volt, így egy esetleges szaúdi-izraeli normalizációs bejelentés valóban megkérdőjelezheti a dokumentum hitelességét. Mivel a marokkói fennhatóság elismerése Nyugat-Szahara felett és a szudáni állam adósság kérdése is rengeteg bizonytalanságot és dilemmát okozott a Biden-adminisztráció számára – ráadásul a gázai konfliktus a palesztin-ügyet is reflektorfénybe emelte – ezért a jelenlegi helyzetben kevés szakértő merné megkockáztatni azt a kijelentést, hogy a közeljövőben további országok csatlakozhatnak a normalizációs folyamathoz. Az arab országoknak meg kell tenniük bizonyos szimbolikus, vagy akár gyakorlati lépéseket annak érdekében, hogy hiteles szereplők maradhassanak a közel-keleti konfliktus rendezésében. Ezért az is igen valószínű, hogy a normalizációval kapcsolatos döntések végrehajtása is lassabb lesz a vártnál, bizonyos döntések pedig felülvizsgálatra kerülnek. További bizonytalansági tényezőt jelenthet, hogy Izraelben lezáratlanok a palesztin területek annexiójának, illetve palesztin családok kitelepedésének az ügyei. Izrael tehát egyedül is olyan döntéseket hozhat, amivel veszélyeztetheti az arab-izraeli normalizáció legitimitását. A kérdésben tehát a közelmúlt eseményeinek és nyitott kérdéseinek köszönhetően jóval több a bizonytalanság, mint a megjósolható fejlemény.

KONKLÚZIÓ Az arab-izraeli normalizáció 2020. augusztus óta tartó folyamatában eddig nem történtek említésre méltó visszalépések. Az Izrael és az EAE közötti kapcsolatrendszer fejlődése ideálisnak mondható, a társadalmi megosztottság és a közelmúltbeli Gáza és Izrael közötti fegyveres konfliktus sem okozott törést a kapcsolatrendszerben. Bár az arab társadalmak és politikai csoportok palesztinpártisága is töretlen, Marokkó, Szudán, Bahrein és az EAE kormányai számára sem jelent különösebb nehézséget a normalizációhoz szükséges

Sherlock, 2021.

Saleh – Kerr, 2021.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

gazdasági és jogi keretek megteremtése. Míg a normalizáció az arab közösségi elvek status quo-ját kérdőjelezte meg, addig a gázai konfliktus a normalizációval kapcsolatos dilemmákat vetette fel szakértői körökben. Egészen a közelmúltbeli konfliktusig úgy tűnt, hogy a palesztin-izraeli ügyről teljesen leválik majd a normalizációs folyamat és abban kizárólag az egyes államok egyéni érdekei válnak a fő rendezőelvvé. Ezzel szemben most ismét a palesztin ügy megoldatlanságára irányult a világpolitika figyelme, így elképzelhető, hogy egy ideig megint nem lesz függetleníthető egymástól a két folyamat. Az új amerikai kormányzat, a szaúdi-iráni tárgyalások, illetve Izrael kiszámíthatatlan döntései a palesztin területekkel kapcsolatban mind a palesztin normalizáció folyamatát bizonytalanná tevő tényezők. Emellett egyes arab államok vezetői nem feltétlenül vállalják, hogy szembe mennek a társadalmi akarattal. A következő egy évben várhatóan a meglévő kapcsolatok fenntartása lesz a középpontban, nem pedig az Ábrahám-egyezmények bővítése. A normalizáció sorsában ráadásul szerepet játszhatnak olyan, a térség egészének politikai viszonyait meghatározó események, amelyekre jelen elemzés keretei között nem volt lehetőség kitérni (mint a JCPOA egyezmény felélesztése).

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány