Nyugat-Szaharában a helyzet változatlan? A Marokkó és a Polisario Front között kiújult fegyveres kon by Antall József Tudásközpont

AJRC ELEMZÉSEK

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE AJRC2021E18

Krajcsír Lukács

NYUGAT-SZAHARÁBAN A HELYZET VÁLTOZATLAN? A MAROKKÓ ÉS A POLISARIO FRONT KÖZÖTT KIÚJULT FEGYVERES KONFLIKTUS NEMZETKÖZI DIMENZIÓI

d i g i t a l i s t u d a s t a r. a j t k . h u

1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4.

A kiadó elérhetősége: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. Tel: +36 20 310 8776 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

NYUGAT-SZAHARÁBAN A HELYZET VÁLTOZATLAN? A MAROKKÓ ÉS A POLISARIO FRONT KÖZÖTT KIÚJULT FEGYVERES KONFLIKTUS NEMZETKÖZI DIMENZIÓI KRAJCSÍR LUKÁCS

Derült égből villámcsapásként érte Spanyolországot, amikor május 17-én több ezer marokkói bevándorló tömegesen próbált illegálisan behatolni az afrikai partvidéken elhelyezkedő, de „különleges kormányzati területű” határvárosai területére: Ceutánál mintegy 6000-en próbálták meg a tenger felől bejutni, miközben a Melillánál több százan próbáltak meg átmászni a határ mentén felhúzott kerítésen. A spanyol média által – méretei miatt – „precedens nélkülinek” nevezett esemény miatt Pedro Sánchez miniszterelnök azonnal Ceutába utazott, és közölte, hogy minden szükséges eszközzel megvédik a határokat. A spanyol hadsereget is bevetették a helyzet stabilizálására, majd alig egy nap alatt 2700 bevándorlót deportáltak vissza Marokkóba.1 A „sokkot” elsősorban nem váratlan és nagy létszámú határátlépés váltotta ki (az ugyanis gyakori incidens a spanyol enklávéknál), hanem sokkal inkább a marokkói határőrség szerepe – ugyanis a beszámolók szerint aktívan hozzájárultak a tömeges határátlépéshez. Természetesen felmerül a kérdés, hogy Rabat miért akart ilyen módszerrel nyomást gyakorolni Madridra? A kézenfekvő válasz alapján Marokkó így kívánta figyelmeztetni Spanyolországot – és burkoltan más államokat – arra, hogy ideje lenne változtatni a vitatott hovatartozású nyugat-szaharai terület ügyében tanúsított korábbi hozzáálláson, főleg miután kiderült, hogy „Afrika utolsó gyarmatának” függetlenségért harcoló fegyveres csoport egyik magas rangú tagját az ibériai ország egyik kórházában ápolják. Vajon miért lett „hirtelen” feszültségforrás az 1973-ban alapított Polisario Front (teljes spanyol nevén Frente Popular para la Liberación de Saguía El-Hamra y Río de Oro) tagjainak külföldi tartózkodása? Minden bizonnyal összefüggésben van ez azzal, hogy 2020. november 13-án – közel harmincévnyi fegyverszünet után – ismét kiújultak a harcok Marokkó és a szaharáví (ṣaḥrāwī) népcsoport által 1976-ban kikiáltott Szaharáví Arab Demokratikus Köztársaság (SZADK) között.2 Az elemzés elkészítésekor még mindkét fél kerülte a nagyobb összecsapásokat, s a harcok többnyire könnyűtüzérségi-, rakéta-, légiés dróntámadásokban, illetve kisebb rajtaütésekben merültek ki. Mind Marokkó, mind a Polisaro már eddig is komoly támogatókat tudhatott maguk mellet, de ők kezdetben

Spain hit by massive wave of migrants from Morocco. Al-Monitor. 2021. május 18. <https://www.al-monitor. com/originals/2021/05/spain-hit-massive-wave-migrants-morocco > Hozzáférés: 2021. július 8.

A tanulmányban a régebb óta ismert arab személy és földrajzi nevek átírása a Ligeti Lajos által 1981-ben kiadott Keleti nevek magyar helyesírása című szótára alapján történt, mivel sok esetben így honosodott meg a magyar nyelvben és a köztudatban, mint például intifáda, Rabat, Tíndúf. Az újabb személyek, kevésbé ismert földrajzi helyek neveinél, illetve bizonyos kifejezések esetében a szerző zárójelben adta meg a tudományos átírásban szereplő alakot és abból próbálta levezetni a magyart. 2

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

még óvatosan viszonyultak a kérdéshez és inkább a nyugalom helyreállítására próbálták ösztökélni a feleket. Azonban 2020 decembere óta több váratlan politikai és diplomáciai fordulat történt, amelyek felborították az addig fennálló status quót. Ezért ez az elemzés fő tárgyát nem Nyugat-Szahara története, a fronton zajló harcok vagy a szaharáví menekültek helyzete,3 hanem a kiújuló konfliktus regionális és nemzetközi aspektusai adják. Ennek részeként külön-külön tárgyalva az egyes országok és térségek hozzáállását és reakcióit.

1. kép: Nyugat-Szahara térképe Forrás: Schuttersock/Olinchuk

3 Ezekről bővebben: Krajcsír Lukács: Végjáték? A Polisario Front évtizedes harca Nyugat-Szahara önálláságáért. AJTK kutatói blog. 2020/11. <https://digitalistudastar.ajtk.hu/hu/kutatoi-blog/vegjatek-a-polisario-front-evtizedesharca-nyugat-szahara-onallasagaert > Hozzáférés: 2021. július 8.; Besenyő János: Nyugat-Szaharai konfliktus – az önállósodási küzdelem kezdete, a Nemzetközi Bíróság döntése és a „Zöld Menet”. Kül-Világ. 2009/2. 37–57.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

AFRIKA ÉS KÖZEL-KELET A 2010-es évek elejétől kezdve Marokkó – VI. Muhammad (Muḥammad) király kezdeményezésére – intenzifikálta külpolitikai szerepvállalását, amelynek keretében az ország tevékeny szerepet kezdett játszani az afrikai ENSZ békefenntartó műveletekben, növelte a politikai és gazdasági súlyát Nyugat-Afrikában; szorosabbra fűzte a kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Európai Unióval (azon belül Franciaországgal, Németországgal és Olaszországgal), mindemellett az arab államokkal is jelentősen javult a viszonya. 4 Bár kezdetben úgy tűnt, hogy Rabat külpolitikai erőfeszítései gazdasági érdekeket (kereskedelem, külföldi beruházások, zöldenergia) szolgálnak, a fő célt a Nyugat-Szahara megszállása miatti nemzetközi elszigeteltségből való kitörés jelentette. Ez utóbbit pedig kétségkívül sikerült elérni, amikor Marokkót 2017-ben visszanyerte tagságát az Afrikai Unióba (AU), amelynek elődszervezetéből az észak-afrikai állam 1984-ben lépett ki. A sikeren felbuzdulva, a marokkói külpolitika egy újabb célt tűzött ki maga elé: elérni Nyugat-Szahara területen való külföldi diplomáciai képviseletek létrehozását, ezáltal de facto kieszközölve a vitatott terület feletti marokkói szuverenitás elismerését. Elsőként Elefántcsontpart létesített 2019 júniusától tiszteletbeli konzulátust Nyugat-Szahara „fővárosában”, El-Ajúnban (al-ʿAyūn; franciául: Laâyoune). A következő hónapokban olyan afrikai országok szánták el magukat konzulátusok – tiszteletbeli és hagyományos külképviseletek – nyitása mellett, mint Burkina Faso, Dzsibuti, Gambia, Guinea, Középafrikai-Köztársaság, Libéria vagy Zambia.5 Ezek az afrikai országok nem meglepő módon a harcok kiújulását követően Marokkó mellé álltak. Bár a Polisarionak továbbra is maradtak komoly támogatói a szubszaharai országok körében (Etiópia, Mauritánia, Mozambik, Namíbia, stb.), de a Polisario vezetésben a Dél-afrikai Köztársaságot tartották a legfontosabbnak. Dél-Afrika 2004-ben hivatalos diplomáciai kapcsolatot hozott létre a SZADK-kal, s csakhamar rendszeressé váltak a magas szintű hivatalos találkozók. A dél-afrikai diplomácia lett a leghangosabb szószólója az önálló szaharáví államiságnak, egyúttal Marokkó legnagyobb bírálójának is számítottak az AU-ban és az ENSZ-ben. Épp ezért érte váratlanul a SZADK-ot, amikor Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök a kezdeti kiállás után decemberben nem Marokkót, hanem Polisariot szólította fel a harcok befejezésére és a tárgyalások folytatására. Sőt, nem sokkal később a dél-afrikai diplomácia elutasította a nyugat-szaharai ügy ENSZ Biztonsági Tanács elé való terjesztését, mert szerintük az úgyis Rabat javára döntene.6 A szaharávíkat a Dél-afrikai Köztársaság magatartásánál is jobban nyugtalanította az arab és közel-keleti országok lépései. Az Egyesült Arab Emirátusok 2020. november 4-én konzulátust nyitott el-Ajúnban. Ez annak tükrében számított meglepőnek, hogy évekkel korábban még komoly feszültségek jellemezték Abu Dhabi és Rabat viszonyát: Marokkó nem csatlakozott a Katar elleni 2017-es blokádhoz, illetve az Emírségek – más

Vékony Dániel: Valami új, valami régi: Marokkó szerepe Nyugat-Afrikában. KKI-elemzések. 2020/78. 5–7.

Crisis Group Middle East and North Africa: Time for International Reengagement in Western Sahara. Briefing No. 82. 2021/március. 11. 5

South African president disavows Polisario over Western Sahara. The Arab Weekly. 2020. december 7. <https:// thearabweekly.com/south-african-president-disavows-polisario-over-western-sahara > Hozzáférés: 2021. július 8. 6

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

arab országgal egyetemben – nem támogatták, hogy az észak-afrikai ország rendezhesse meg a 2026-as futball világbajnokságot. A konzulátus létesítését VI. Muhammad történelmi döntésnek nevezte, és az emírségi külügyminiszter 2021-es marokkói útján egy sokkal aktívabb együttműködést helyezett kilátásban a két állam között.7 Az Emírségek példáját hamarosan Bahrain és Jordánia is követte. Decemberben felröppent a hír, hogy Egyiptom – amely évtizedeken át a Polisario egyik legfontosabb támogatója volt – szintén diplomáciai képviseletet tervez nyitni, ugyanakkor Kairó gyorsan cáfolta a híreszteléseket, hozzátéve, hogy semmiféle érdekeltségük nincs a vitatott területeken és a feleknek meg kell ismét állapodnia.8 Annak ellenére, hogy azóta egyetlen másik észak-afrikai és közel-keleti ország sem jelezte konzulátus-nyitási szándékát, a háború kiújulása óta a legtöbben Rabatot támogatják: Katar és Szaúd-Arábia éppúgy, mint Törökország.9 Lényegében a Polisarionak egyetlen fontos szövetsége maradt a régióban, mégpedig Algéria.10

ALGÉRIA Az algériai kormányok álláspontja és a közvélemény hozzáállása Nyugat-Szaharához több mint negyven év óta változatlan: Marokkó egy megszálló erő és a vitatott területen élőknek jogunk van a függetlenséghez.11 A hetvenes években a Polisario vezérkara és a SZADKkormánya is Algériába menekült, a mai napig innen irányítva a Marokkóval szembeni küzdelmet. A hivatalos adatok szerint az észak-afrikai ország menekülttáboraiban 176 ezer szaharáví menekült él, leginkább a nyugat-algériai Tíndúf régióban. Az algériai katonai és politikai elit számottevő anyagi és humanitárius segítségben részesítette az SZADK-t, miközben szükséges fegyverrel, lőszerrel, hírszerzési anyagokkal szintén ellátta a Polisariot. Sőt, fegyveres összecsapásokat is vállalt az érdekükben: az algériai területen fekvő táborok ellen végrehajtott marokkói légi és tüzérségi bombázásokat nem egyszer határvillongások követték Algéria és Marokkó között. Miután 1991-ben Marokkó és a Polisario fegyverszünet kötött, Algéria továbbra is folytatta a Polisario Front

Moroccan king, UAE FM discuss cooperation. Arab News. 2021. január 22. <https://www.arabnews.com/ node/1796436/middle-east > Hozzáférés: 2021. július 8.

Mohamed Saied: Egypt denies plans to join states opening Western Sahara consulates. Al-Monitor. 2020. december 9. <https://www.al-monitor.com/originals/2020/12/egypt-open-consulate-western-sahara-moroccopolisario.html > Hozzáférés: 2021. július 8. 8

9 Pinar Tremblay: Western Sahara conflict tests Turkey-Algeria ties. Al-Monitor. 2020. november 19. <https:// www.al-monitor.com/originals/2020/11/turkey-algeria-morocco-western-sahara-conflict-tests-ties.html > Hozzáférés: 2021. július 8. 10 Irán szintén a Polisario a legfontosabb támogatói közé tartozott, amely marokkói értesülések szerint 2010-es években fegyverrel is ellátta a szervezetet. Sőt, Teherán titokban algériai állampolgárokat kezdett el toborozni, akiket aztán a Forradalmi Gárda tagjai képeztek ki. Bár ezen állítások azóta sem nyertek bizonyítást, elegendő volt arra, hogy Marokkó 2018 májusában megszakította a diplomáciai kapcsolatait Iránnal, kiutasította az iráni szervezeteket és személyeket az észak-afrikai országból. Amióta 2020 novemberében ismét fellángoltak a harcok, a nemzetközi médiumokban és fórumokon iráni-marokkó vitákra került sor. Rabat a marokkói állam integritásának aláásásával és Polisario felfegyverzésével vádolja Teheránt (és már a libanoni síita szervezetet, a Hezbollahot is), amelyet az iráni diplomácia cáfol és továbbra is a szaharáví önálló állam mellett szólal fel.

Crisis Group Middle East and North Africa (2021), 5.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

támogatását, igaz, a kilencvenes években zajló algériai polgárháború miatt sokkal inkább a politikai rendezésben, a függetlenségi népszavazás megtartásában és a szaharáví menekültek visszatérésben voltak érdekeltek.12 Amikor 2020. november 13-tól kiújultak a harcok, Algír az elsőként szólalt fel az ügyben: „jogos önvédelemnek” minősítve a Polisario Front támadásait, s minden fórumon élesen támadta a marokkói vezetést.13 Az ENSZ-ben és AU-ban továbbra is az algériai diplomácia a legaktívabb, ha a Polisario melletti kiállásról és Rabat elítéléséről van szó. Sőt, 2021. február 2-án valamennyi jelentősebb algériai párt levelet küldött Joe Biden amerikai elnöknek, hogy bírálja felül elődje döntését és az Egyesült Államok térjen vissza a nyugat-szaharai üggyel kapcsolatos ENSZ BT-határozatokhoz. Mindeközben az algériai hadsereg mozgósításokat hajtott végre, növelte az algériai-marokkói határon lévő egységek számát, valamint januárban a Polisario részvételével egy nagyszabású katonai hadgyakorlatot tartottak Tíndúf város környékén. Az algériai hatóságok utasították a hazai vállalatokat, hogy érvénytelenítsék kereskedelemi és pénzügyi szerződéseiket Marokkóval.14 Ugyanakkor közelebbről megvizsgálva az algériai reakciókat megfigyelhető, hogy Algéria távolságtartóbban viselkedik – legalábbis a hidegháború éveihez képest. Annak ellenére, hogy egyes elemzők és újságírók szerint nem elképzelhetetlen, hogy a nyugat-szaharai harcok ismét határ menti összecsapásokhoz vagy a legrosszabb esetben egy algériai-marokkói háborúhoz vezethetnek,15 Algír minden bizonnyal egy bizonyos szintig támogatja a fegyveres csoportot és nem fog kockáztatni egy súlyosabb konfrontációt Rabattal. Ebből kifolyólag megfelelhetnek a valóságnak azok az értesülések, amelyek szerint Algéria a diplomáciai, propaganda és humanitárius segítségen kívül – ellentétben a hidegháború alatti évekkel – még nem szállított fegyvereket a Polisarionak.16 Az óvatosabb magatartásához két fontos tényező járult hozzá. Az egyik belpolitikai: az elmúlt hónapokban mind a politikai (Nemzeti Felszabadítási Front/FLN), mind a katonai vezetés a tüntetésekkel, választásokkal és a hatalom esetleges átmentésével volt elfoglalva, így kevesebb figyelmet szenteltek a külpolitikai kérdéseknek. 2019 áprilisában a húsz éve hatalmon lévő Abdelaziz Bouteflika elnök bejelentette, hogy engedve a hetek óta zajló

1991-es megállapodás további eredménye, hogy felállították a MINURSO elnevezésű, jelenleg 228 civillel és katonával működtetett ENSZ-békemissziót. Bővebben a szerepükről lásd: Besenyő János: A nyugat-szaharai válság – Egy magyar békefenntartó szemével. Publikon Kiadó, Pécs, 2012. 12

Crisis Group Middle East and North Africa (2021), 11.

Algeria cancels commercial contracts with Morocco, raises questions. The Arab Weekly. 2020. december 5. <https://thearabweekly.com/algeria-cancels-commercial-contracts-morocco-raises-questions > Hozzáférés: 2021. július 8.; François Soudan: Morocco/Algeria: Western Sahara conflict shows signs of escalation. The Africa Report. 2021. március 4. <https://www.theafricareport.com/69335/morocco-algeria-western-sahara-conflict-shows-signsof-escalation/ > Hozzáférés: 2021. július 8. 14

Jihâd Gillon: Are Morocco and Algeria on the brink of war? The Africa Report. 2021. március 3. <https://www. theafricareport.com/69676/are-morocco-and-algeria-on-the-brink-of-war/ > Hozzáférés: 2021. július 8.; Dr Mustafa B Mheta: Could the hostility between Morocco and Algeria descend into a full-blown conflict? Middle East Monitor. 2021. március 10. <https://www.middleeastmonitor.com/20210310-could-the-hostility-between-morocco-and-algeriadescend-into-a-full-blown-conflict/ > Hozzáférés: 2021. július 8. 15

Crisis Group Middle East and North Africa (2021), 12–13.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

tüntetéseknek nem indul a decemberi elnökválasztásokon.17 Csakhogy hiába tartották meg nélküle a választásokat, azt szintén az ancien régime egy másik jelöltje, Abdelmadzsíd Tabbún (ʿAbd al-Maǧīd Tabbūn) nyerte meg. Ez pedig korántsem vetett véget az elégedetlenségnek az észak-afrikai országban. Az COVID-19 terjedése érdekében bevezetett – tömegrendezvényeket korlátozó – intézkedések ellenére országszerte folytatódtak a tüntetések, tiltakozások és sztrájkok. Miután pedig 2020. november 1-jén tartott népszavazáson elfogadták az új „reformalkotmányt”, az ország lakossága a 2021. június 12-re kitűzött parlementi választásokra készült. Az algériai vezetést már csak azért is kerülte a marokkóiakkal való súlyosabb konfrontációt, mert nem akart lehetőséget szolgáltatni sem a szekuláris, sem az iszlamista ellenzéki erőknek, hogy a Marokkóval való esetleges összetűzéseket felhasználva támadják a kormányt vagy voksokat szerezzenek a parlamenti választásokon. Algéria „visszafogottságának” másik oka, hogy egyes nemzetközi szereplők reakciói és váratlan lépései igencsak meglepték az ország vezetését. Már eleve az elbizonytalanította Algírt, hogy a Polisario néhány fontosabb régión kívüli támogatója – mint például Oroszország – a konfliktus kiújulása óta inkább semleges álláspontra helyezkedett. Viszont, ami leginkább óvatosságra késztette az algériai vezetést, hogy Rabat egy váratlan diplomáciai húzással egy nagyon komoly szövetségest tudott megnyerni az ügyének.

2. kép: A Szaharáví Arab Demokratikus Köztársaság Forrás: Shutterstock/Alex Vector

Bővebben Algériáról lásd: Éva Ádám: Ellenforradalmak a Közel-Keleten. Éva Ádám: Ellenforradalmak a Közel-Keleten – Algéria. AJTK kutatói blog. 2019. április 30. <https://digitalistudastar.ajtk.hu/hu/kutatoi-blog/ ellenforradalmak-a-kozel-keleten-algeria > Hozzáférés: 2021. július 8.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Bár a hidegháború óta Washington nem egyszer egyetértett és bizonyos fokig támogatta a marokkói vezetésnek a Nyugat-Szaharával kapcsolatos elképzeléseit (például a 2006-os autonómia-tervezetet), de ezen a téren nyíltan soha nem kötelezte el magát Rabat mellett, nehogy maga ellen fordítsa a SZADK szövetségeseit. A 2020. november 13-át követő hetekben még úgy tűnt, hogy a Trump-adminisztráció szintén tartja magát ehhez a korábbi gyakorlathoz. Sőt, a Fehér Ház a csendet csak december 8-án Mike Pompeo külügyminiszter nyilatkozatával törte meg, e szerint a konfliktus „nem szabad katonai eszközökkel megoldani”, hanem tárgyalásos úton kellene rendezni.18 Ennek fényében a nemzetközi közösséget váratlanul érte Donald Trump két nappal később tett bejelentése. Az elnök 2020. december 10-i Twitter-bejegyzésében közölte, hogy elismeri Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett, cserébe azért, hogy az észak-afrikai ország negyedik arab államként csatlakozik az Ábrahám Megállapodáshoz.19 „Az Egyesült Államok szerint a független Szaharáví Állam egyáltalán nem reális opció, nem vet véget a konfliktusnak. Kizárólag egy marokkói szuverenitás alatt megvalósuló autonómia jelentheti a megoldást” – állt az amerikai Külügyminisztériumnak még aznap közzétett nyilatkozatában.20 Miután pedig december 22-én Izrael és Marokkó közös nyilatkozatott tett közzé a diplomáciai kapcsolatok normalizációjáról – amelyek a 2000-ben kitört második palesztin intifáda miatt szakadtak meg – Washington közölte, hogy hamarosan konzulátust nyit a szintén marokkói adminisztráció alatt fekvő Dákhlaban (Dāḫla).21 A távozó Trump-adminisztráció egyik utolsó diplomáciai missziója is Nyugat-Szaharával volt összefüggésben. David Schenker különleges megbízott a marokkói útján elvetette azt a felvetést, miszerint az Egyesült Államok katonai bázist létesítene a vitatott területen, de a két állam közötti egymilliárd dolláros fegyverüzletet, amely többek között drónokat és precíziós bombákat is tartalmazott, megerősítette.22 Természetesen az amerikai lépéseket heves bírálatok követték nemcsak a SZADK politikai vezetésétől és annak külföldi támogatóitól (legfőképp Algéria részéről), hanem olyan – a kérdésben inkább semleges álláspontot képviselő – államokból is, mint Franciaország vagy Oroszország. Az ellenzők abban bíztak, hogy a marokkói szuverenitás USA által történő elismerése nem lesz hosszúéletű Joe Biden elnöki beiktatásával.23 Optimizmusuk korántsem volt alaptalan, hiszen a kérdés megosztotta az amerikai közéletet: mind a Demokraták, mind a Republikánusok részéről egyaránt komoly ellenvetéseket fogalmaztak meg Trump

Crisis Group Middle East and North Africa (2021), 10.

Bővebben az Ábrahám Megállapodásról: Csepregi Zsolt: Vajon ki a győztes? Történelmi kiegyezés Izrael és az Egyesült Arab Emírségek között. AJTK kutatói blog. 2020/8. <https://ajtk.hu/hu/kutatas/kutatoi-blog/vajonki-a-gyoztes-tortenelmi-kiegyezes-izrael-es-az-egyesult-arab-emirsegek-kozott > Hozzáférés: 2021. március 29. 19

United States Recognizes Morocco’s Sovereignty Over Western Sahara. The American Journal of International Law. 2021/április. 321. 20

21 Az első nem afrikai és nem közel-keleti ország, amely bejelentette, hogy konzulátust nyit Nyugat-Szaharában, Haiti volt: működését Dákhlaban kezdte meg december 14-én. 22 A felfegyverzett drónok leszállítása azért lényeges, mert Washington addig megtagadta ezek leszállítását, mivel sohase kaptak garanciát Rabattól, hogy azokat esetleg nem a Polisario Front ellen fogják bevetni.

Crisis Group Middle East and North Africa (2021), 12.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

ad hoc döntésével kapcsolatban, amely nemhogy szembement a nemzetközi joggal, de még a vitatott területen élőket sem vette figyelembe. 2021 februárjában 26 amerikai szenátor közös levelet küldött Bidennek, amelyben kérték az elismerés felülbírálását, Nyugat-Szahara ügyének elkülönítését az arab államok Izraellel való kapcsolatának normalizációtól, továbbá a szaharáví referendum megtartását.24 Mindazonáltal a Fehér Ház látszólag még mindig nem hajlandó megkockáztatni a visszavonással járó konfliktusokat. Egyrészt ez súlyos következménnyel járhat az 1777 óta fennálló amerikai-marokkói kapcsolatokra nézve. Másrészt marokkói szempontból az izraeli normalizáció és a szuverenitás elismerésének kérdése túlságosan összefonódott, így az amerikai visszakozás könnyen lenullázhatja az izraeli-marokkói viszony rendezésében eddig elért eredményeket. Főleg, hogy a marokkói kormánnyal és uralkodóval ellentétben, a lakosság alig 4%-a támogatja az Ábrahám Egyezményt, amellyel szemben még mindig nagy a társadalmi ellenállás – például ezért sem sikerült még rendezni David Govrin ügyvivőnek és az izraeli összekötő irodának otthont adó ingatlan kérdését.25 Ezekből kifolyólag a Biden-adminisztráció minden bizonnyal hallgatólagosan elfogadja Trump döntését és inkább a kivárásra, az „ügy elfelejtésére” játszik. Ennek jeleként Antony Blinken külügyminiszter áprilisban közölte a marokkói delegációval, hogy „nem sietnek visszájára fordítani Trump elismerését”. Továbbá a hivatalos amerikai weboldalakon és térképen továbbra is a Nyugat-Szaharát magában foglaló Marokkó-térkép szerepel.26 Trump döntése után marokkói külügy elégedetten konstatálhatta, hogy Nyugat-Szahara ügyében egy fontos nemzetközi szereplőt viszonylag könnyen meg tudott nyerni magának. Rabat örömét csak fokozta, hogy más nagyhatalmak, mint Kína vagy Oroszország, kerülték az állásfoglalást, nyíltan egyik oldal mellé sem álltak. Viszont egyes európai országok magatartása már teljesen más lapra tartozott.

SPANYOLORSZÁG Dacára annak, hogy a Nyugat-Szahara térsége a 19. század vége óta spanyol gyarmati uralom alatt állt és a Polisario is először a spanyol katonák ellen folytatott függetlenségi háborút, a katonai kivonulást követően Madrid vált a SZADK egyik legfontosabb támogatójává. Habár a spanyol támogatás mértéke erősen függött a kormányok színezetétől és összetételétől, néhány baloldali párt (mint például az Egyesült Baloldal) és a társadalom egy jelentős részének szimpátiája mindvégig fennmaradt. Ez a fajta szolidaritás akkor vált igazán lényegessé, amikor a 2019-es választások után az újbalos populista Podemos, valamint az Egyesült Baloldal más kisebb baloldali pártok segítségével koalíciós kormányt alakított. Tagjaik a Polisario álláspontját képviselték, együttműködtek a szaharáví aktivistákkal, valamint nem egyszer kemény szavakkal illették Rabatot. Ennek tükrében

The American Journal of International Law (2021), 321.

Moroccans refuse to rent property to Israel liaison officer in Rabat. Middle East Monitor. 2021. június 1. <https://www.middleeastmonitor.com/20210601-moroccans-refuse-to-rent-property-to-israel-liaison-officer-inrabat/?fbclid=IwAR2iJcJp-Dstg8JUYHgrTM3zfWQV_o_k8_4H2RW2vRHJJGgicuhjPzk0fYo > Hozzáférés: 2021. július 8. 25

Joseph Stepansky: Why Biden’s Western Sahara policy remains under review. Aljazeera. 2021. június 13. <https:// www.aljazeera.com/news/2021/6/13/why-biden-administration-and-western-sahara > Hozzáférés: 2021. július 8. 26

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

némileg meglepő volt, hogy miután folytatódott a háború, a Pedro Sánchez vezette kormány önmérsékeltre és a tűzszünet betartására szólította fel a feleket, nem ítélve el Marokkót és az SZADK mellett sem állva ki egyértelműen. Ez csakhamar megosztotta magát a kormányt is: Alberto Garzon, az Egyesült Baloldal vezetője már mindjárt az elején leszögezte, hogy a pártja „illegális agressziónak” tartja a marokkói hadsereg hadműveleteit és jogosnak nevezte Polisario ellenállását.27 A közéletben zajló vitákat még jobban kiélezte, hogy körülbelül tízezer szaharáví menekült él Spanyolország területén, akik közül sokan felemelték hangukat a kialakult helyzettel szemben – november közepétől gyakran előfordult, hogy a marokkói konzulátusok és követségek előtt tartottak demonstrációkat. Mi több, Valenciában a konzulátus tetején lévő marokkói zászlót leszedték, majd az SZADK zászlóját tűzték ki a helyére.28 2021 áprilisában a marokkói titkosszolgálat kiderítette, hogy a COVID-19-ban megbetegedett 73 éves Ibráhím Gálít (Ibrāhīm Ġālī), az SZADK harmadik elnökét és a Polisario főparancsnokát, a Logroñó-i kórházban kezelik. A marokkói diplomácia azonnal a bilaterális kapcsolatok „veszélybe sodrásával” és „háborús bűnöket” elkövető személyek bújtatásával vádolta meg Madridot. A helyzetet tovább rontotta, hogy a spanyol hatóságok hamis személyazonosságot és algériai útlevelet állítottak ki Gálíról.29 Később a külügyminisztérium elismerte Polisario vezetőjének spanyolországi kezelését, kiemelve, hogy június 1-jén meg kell jelennie az Audiencia Nacional (Nemzeti Törvényszék) előtt, hogy választ adjon – az emberjogi szervezetek és egyes szaharáví aktivisták által is hangoztatott – háborús bűnökre vonatkozó kérdésekre. A marokkói miniszterek nyilatkozatai alapján a legtöbb magyarországi és nemzetközi cikk és elemzés a bevezetésben részletezett május 17-i határincidenst is Gálí ügyével hozza összefüggésbe, amely szerintük ez Rabat részéről egyfajta válaszlépésnek/nyomásgyakorlásnak tekinthető.30 Bár a marokkói nyomásgyakorlás nem befolyásolta azt, hogy a spanyol bíróság bizonyítékok hiányában ejtette a vádakat Galíval szemben, de Rabat annyit mindenesetre elért, hogy az SZADK elnökének távoznia kellett az országból – végül Galít egy algériai katonai kórházba szállították, ahol Tabbún és az algériai katonai vezetés több magasrangú tagja is meglátogatott a betegágyán.31

27 IU denuncia que el despliegue marroquí en Guerguerat supone "una agresión ilegal" al Sáhara y viola los acuerdos de paz. Confidental Digital. 2020. november 13. <https://www.elconfidencialdigital.com/articulo/ ultima-hora/iu-denuncia-despliegue-marroqui-guerguerat-supone-agresion-ilegal-sahara-viola-acuerdospaz/20201113185122185195.html > Hozzáférés: 2021. július 8. 28 El Gobierno condena el «intento» de colocar la bandera saharaui en el consulado de Marruecos en Valencia. Ok Diaro. 2020. november 15. <https://okdiario.com/espana/gobierno-condena-intento-colocar-banderasaharaui-consulado-marruecos-valencia-6435533 > Hozzáférés: 2021. július 8.

Graham Keeley : Fresh Dispute Erupts Between Spain and Morocco Over Western Sahara Leader. VOA News. 2021. május 10. <https://www.voanews.com/europe/fresh-dispute-erupts-between-spain-and-morocco-overwestern-sahara-leader > Hozzáférés: 2021. július 8. 29

Vargha Márk: Ostromállapot. Migrációkutató Intézet Gyorselemzések. 2021/9. 1.; Moroccan minister links Ceuta crossings to Polisario leader's hospitalisation, Reuters. 2021. május 19. <https://www.reuters.com/world/moroccanminister-links-ceuta-crossings-polisario-leaders-hospitalisation-2021-05-19/ > Hozzáférés: 2021. július 8. 30

Western Sahara: Polisario Front leader arrives in Algeria. Deutsche Welle. 2021. június 2. <https://www. dw.com/en/western-sahara-polisario-front-leader-arrives-in-algeria/a-57764852 > Hozzáférés: 2021. július 8. 31

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

NÉMETORSZÁG A spanyol politikai vezetés korábbi állásfoglalásából Marokkó számolhatott azzal, hogy Nyugat-Szahara ügye előbb-utóbb zavarokat fog előidézni a bilaterális kapcsolatban, azonban a marokkói-német kapcsolatok megromlására szinte senki nem számított. Már csak azért sem, mert a német külpolitikában Nyugat-Szahara teljesen marginális kérdés, s egyszerűen nem volt eset arra, hogy ezen ügy miatt valaha is komoly nézeteltérés alakult ki volna a felek között. Mindez részben megváltozott Horst Köhlernek, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) volt vezetőjének, ENSZ nyugat-szaharai főmegbízottjának való 2017-es kinevezésével. Az egykori német elnöknek 2018 végén sikerült tárgyalóasztalhoz ültetnie Algéria, Marokkó, Mauritánia és az SZADK képviselőit, s bár áttörést nem tudtak elérni, megállapodtak a tárgyalások folytatásáról. Csakhogy Köhler egészségügyi okok miatt 2019 májusában lemondott a posztjáról – sőt, mivel a felek nem tudtak megállapodni az új főbiztos személyéről, ezért pozíciója máig betöltetlen maradt és további tárgyalási fordulókra sem került sor. Ugyanakkor Németország 2020 novemberétől többször felemelte a szavát az ENSZ-ben a fegyverszüneti tárgyalások folytatása érdekében. Amíg a német diplomácia örömét fejezte ki az izraeli-marokkói normalizációval kapcsolatban, addig szokatlanul éles hangon ítélte el Trumpot Nyugat-Szahara miatt. Pár nappal később a nyugat-szaharai konfliktus megvitató ENSZ-konzultáció során a német nagykövet egyenesen „megszállásnak” nevezte a marokkóiak nyugat-szaharai jelenlétét, bírálva marokkói telepesek tömeges betelepítését és burkoltan kritizálva magát VI. Muhammadot is.32 2021 elején úgy tűnt, hogy a német vezetés ennél messzebbre nem merészkedik, hiszen nem akarta veszélybe sodorni a Marokkóval kiépített szoros kereskedelmi és biztonságpolitikai kapcsolatokat. Ezért például Götz Schmidt-Bremme, Marokkóban szolgálatot teljesítő német nagykövet leszögezte, hogy a marokkói autonómiatervezetnél „aligha található realisztikusabb és megbízható” megoldás vagy a Polisario tevékenysége csak káoszhoz vezet.33 Azonban a marokkói kormány március 1-jén váratlanul utasította a szerveket és a minisztériumokat, hogy azonnal függesszenek fel mindenfajta kooperációt a német nagykövetséggel, állami intézményekkel, hatóságokkal és NGO-kal. Május 6-án a marokkói külügyminisztérium Németország „antagonista aktivizmusára” hivatkozva visszahívta a nagykövetét.34 Nem kellett sokat várni Berlin válaszára sem: befagyasztottak mintegy 1 milliárd dollárnyi Marokkónak fejlesztési programot, leállították a segélyek kifizetését, valamint véget vetettek a közös zöld energetikai kooperációnak is.35 32 Statement by Ambassador Christoph Heusgen in the Security Council VTC consultations on Western Sahara, December 21, 2020. Permanent Mission of the Mission of the Federal Republic of Germany to the United Nations. 2020. december 22. <https://new-york-un.diplo.de/un-en/news-corner/-/2430402 > Hozzáférés: 2021. július 8. 33 Sahara: Autonomy Proposal, Most Realistic Solution - Germany's Ambassador to Morocco. Agence Marocaine De Presse.2021. január 13. <https://www.africa-live.de/wegen-feindseliger-handlungen-gegen-dieinteressen-marokkos-marokko-ruft-seine-botschafterin-aus-berlin-zurueck/> Hozzáférés: 2021. július 8. 34 „Wegen feindseliger Handlungen gegen die Interessen Marokkos“: Marokko ruft seine Botschafterin aus Berlin zurück. Africa Live. 2021. május 6. <https://www.africa-live.de/wegen-feindseliger-handlungen-gegendie-interessen-marokkos-marokko-ruft-seine-botschafterin-aus-berlin-zurueck/ > Hozzáférés: 2021. július 8. 35 Dr Mustafa B Mheta: Germany freezes over $1bn aid to Morocco over Western Sahara. Middle East Monitor. 2021. március 10. <https://www.middleeastmonitor.com/20210621-germany-freezes-over-1bn-aid-tomorocco-over-western-sahara/ > Hozzáférés: 2021. július 8.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A marokkói-német viszony ilyen mértékű elmérgesedéséért nem kizárólag NyugatSzahara kérdése a felelős, ez inkább csak az „utolsó cseppet” jelentette a pohárban. Először is a marokkói diplomácia sértésként vette, hogy őket nem hívták meg a 2021. június 23-án kezdődő második berlini konferenciára, amelynek fő témája a líbiai hatalmi átmenet volt. A marokkóiak sérelme abból fakadt, hogy az ő közvetítésükkel sikerült tető alá hozni a 2020-as búzníkai (būznīqa) megállapodást, amelynek keretében a Tobruk és Tripoli vezette kormányok, valamint legjelentősebb külföldi támogatóik, a hat éve tartó második líbiai polgárháború lezárásáról, a politikai reformokról és a 2021 végére tervezett választásokról döntöttek. Ezzel pedig Rabat szerint a német házigazda nem ismerte el a marokkói erőfeszítéseket és az országot egyáltalán nem tartja fontos szereplőnek Észak-Afrikában.36 Más feltételezések szerint viszont egy évek óta húzódó kiadatási ügy, Muhammad Hádzib (Muḥammad Ḥāǧib) esete, is hozzájárult a megromlott viszonyhoz. A marokkói-német állampolgárságú ellenzékit hét éven át Marokkóban tartották fogva. 2017-ben bekövetkezett szabadulását követően Duisburga költözött, ahol tovább bírálta nyilvánosan a marokkói kormányt és a királyt. Rabat erősen fellépett a marokkói álláspont szerint terrorista tevékenységet folytató Hádzib letartóztatását, de hiába adott ki nemzetközi elfogatóparancsot ellene, az Interpol 2021. februárjában visszavonta azt.37 További magyarazátok közé tartozik, hogy a COVID-19 járványra hivatkozva a német hatóságok nem adtak schengeni vízumot a marokkóiaknak (miközben Rabat szerint az elmúlt hónapok járvánnyal kapcsolatos alacsony halálozási és fertőzöttségi mutatók ezt a lépést nem igazolnák). Bármelyik legyen is ezek közül a tényleges indok, a marokkói-német konfliktus kirobbanása és kiszélesedése rámutatott arra, hogy Nyugat-Szahara ügyében Rabat külpolitikájában komoly fordulat állt be, s ezentúl nem restek vállalni a sokkal nagyobb konfliktust is még az egykor legközelebbi partnereikkel is.

KONKLÚZIÓ: VIHAR ELŐTTI „CSEND” A Marokkó és a SZADK közötti harcok 2021 közepén még az alacsony intenzitású konfliktusok közé tartoztak. Még akkor is, ha a közel 2700 kilométer hosszú „marokkói fal” (berm) mentén néha súlyosabb összecsapásokra került sor: februárban a Polisario Front 30 év után először hajtott végre támadást egy mélyen a marokkói területeken fekvő bázis ellen, miközben áprilisban a marokkóiak először vetettek be felfegyverzett drónokat, s végeztek a fegyveres szervezet katonai rendőrségének parancsnokával.38

36 Bericht: Marokko will Beziehungen zu deutscher Botschaft aussetzen. Deutsche Welle. 2021. március 2. <https://www.dw.com/de/bericht-marokko-will-beziehungen-zu-deutscher-botschaft-aussetzen/a-56741671 > Hozzáférés: 2021. július 8. 37 Von Hans-Christian Rössle: Weil ein Mann aus Deutschland Kritik an Marokko übt? Frankfurter Allemeine. 2021. május 7. <https://www.faz.net/aktuell/politik/ausland/marokko-aeussert-sich-zur-diplomatischen-krisemit-berlin-17331466.html > Hozzáférés: 2021. július 8. 38 Crisis Group Middle East and North Africa (2021), 13.; Simon Speakman Cordall: Tensions between Morocco, Polisario Front remain after leader's killing. Al-Monitor. 2021. május 6. <https://www.al-monitor.com/ originals/2021/05/tensions-between-morocco-polisario-front-remain-after-leaders-killing#ixzz6zjWQxDuM > Hozzáférés: 2021. július 8.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Abban szinte mindegyik térségen kívüli állam egyetért, hogy szükség van a harcok minél előbbi befejezésére és a vitatott területeken élők hovatartozását rendező népszavazás megtartására. Ugyanakkor a nemzetközi közösségen belül abban már lényeges különbségek vannak, hogy melyik harcoló fél érdekeiket és célkitűzéseit kell megvalósítani, illetve Rabatra vagy a Polisario Frontra kell-e nagyobb nyomást gyakorolni, nehogy elmélyítsék, sőt – horribile dictu – kiterjesszék a konfliktust. Mivel a Biden-adminisztráció geopolitikai okok miatt még mindig nem vonta vissza az előző adminisztráció döntését a marokkói szuverenitás elismeréséről, Rabat az Egyesült Államokkal, illetve más afrikai és ázsiai országokkal a háta mögött továbbra is behatással tud lenni más államok Nyugat-Szaharával kapcsolatos politikájára. Korántsem eredménytelenül: korábban a SZADK-t elismerő vagy vele kapcsolatokat ápoló 84 államból mára csak 39 maradt. Ezzel együtt Rabat azokkal is fel mert vállani konfrontációt, akikkel korábban igencsak gyümölcsöző biztonságpolitikai és gazdasági kapcsolatokat tartott fenn, de a vitatott területek esetében ellentétes állásponton voltak. Habár egyelőre nem tudni meddig fog folytatódni a diplomáciai adok-kapok Németországgal, Spanyolország esetében már kezd beérni a marokkói nyomásgyakorlás gyümölcse. Június végén Madrid váratlanul bejelentette, hogy Nyugat-Szahara ügyében hajlandó megvitatni a marokkói javaslatokat, ami lényegében száznyolcvan fokos fordulatot jelentett a korábbi spanyol állásponthoz képest.39 A Polisario esetében viszont Algéria lehet a katalizáló tényező. 2021. június 12-én tartott parlamenti választások után, amelyet ismételten a 2002 óta folyamatosan hatalmon lévő FLN nyert meg (igaz, a várakozásoknál gyengébb eredményt elérve), lényegében lezárult Algéria közel hatvanéves történelmének egyik legmozgalmasabb időszaka. Bár a régi-új algériai kormánynak továbbra is ügyelnie kell majd a belső elégedetlenségre és az iszlamizmus jelentette kihívásra, de mostantól sokkal nagyobb energiát és figyelmet szentelhet a nyugat-szaharai háborúra. Ez pedig nemcsak a Polisario felfegyverzését hozhatja magával, hanem akár nyílt összetűzést is, amelybe a belpolitikai eseményekből megerősödő Algéria sokkal bátrabban merhet majd belevágni – főleg, hogy Algír évek óta az ötödik-hatodik legnagyobb fegyverimportőr a világon, s az észak-afrikai ország olyan erős régión kívüli partnereket tudhat maga mögött, mint Kína vagy Oroszország.40 Mindazonáltal feltételezhető, hogy Marokkó és a Polisario Front közötti 2020. november 13-án kiújult fegyveres összecsapás egyelőre még az 1975 és 1991 között vívott első nyugat-szaharai háborúhoz hasonlóan utat fog bejárni, vagyis a frontokon egymást követik a nyugodtabb és intenzívebb időszakok. Az eszkaláció elkerülése érdekében és egy minél hamarabb életbe lépő fegyverszünet eléréséhez szükség van, a külső, főleg a régión kívüli szereplők visszafogott magatartására. Ennek hiányában a jelenleg még alacsony intenzitású konfliktus könnyen az egyik legsúlyosabb háborúvá válhat Afrikában és a Közel-Keleten.

39 Spain's new position on Western Sahara is a 'victory for Moroccan diplomacy'. Middle East Monitor. 2021. június 22. < https://www.middleeastmonitor.com/20210622-spains-new-position-on-western-sahara-is-avictory-for-moroccan-diplomacy/ > Hozzáférés: 2021. július 8. 40 Etienne Copel: Morocco/Algeria: The armed forces behind the Western Sahara conflict. The Africa Report. 2021. március 4. <https://www.theafricareport.com/69722/morocco-algeria-the-armed-forces-behind-thewestern-sahara-conflict/ > Hozzáférés: 2021. július 8.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány