Globalizációkutatás az Antall József Tudásközpontban by Antall József Tudásközpont

AJRC ELEMZÉSEK

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE AJRC2021E20

Kocsev Bence

GLOBALIZÁCIÓKUTATÁS AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONTBAN

d i g i t a l i s t u d a s t a r. a j t k . h u

1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4.

A kiadó elérhetősége: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. Tel: +36 20 310 8776 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

GLOBALIZÁCIÓKUTATÁS AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONTBAN KOCSEV BENCE

ÖSSZEFOGLALÓ A globalizáció minden bizonnyal az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb (és nem mellesleg legvitatottabb) társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális jelensége, amelynek struktúráit és mechanizmusait – látszólag – alapjaiban rengette meg a 2020 elején berobbant koronavírus-járvány. A lezárt határokat, a szétzilálódott globális termelési és ellátási láncokat, a konnektivitás csökkenését, a nemzetállamnak mint potens politikai aktornak a visszatérését látva – csakhogy néhányat említsünk a világjárvány azonnali hatásai közül – sokan a globalizáció végét, de legalábbis annak markáns visszaszorulását vízionálták. Ezzel szemben mások – a globalizáció eddigi történetének tapasztalatai alapján – óvatosabban fogalmaznak, s csupán a globalizáció új szakaszáról beszélnek, kiemelve ugyanakkor, hogy a mostani átalakulás pontosabb megértéséhez újra kell definiálnunk azokat a szempontokat, amelyek alapján a globalizáció jelenségéről gondolkodunk. Függetlenül attól, hogy a jelen helyzetet mennyire radikálisan ítéljük meg, jól látszik, hogy az általunk globalizációként ismert folyamatok és trendek komoly változásokon mentek, illetve mennek keresztül. Ezen átalakulási folyamatok feltérképezéséhez és pontosabb megismeréséhez pedig – a maga kereteihez mérten – az Antall József Tudásközpont (AJTK) is igyekszik csatlakozni, s a most induló kutatásaival megpróbál néhány olyan témakört exponálni és elemezni, amelyek remélhetőleg hasznos szempontokkal járulnak hozzá a globalizáció jövőbeli alakulásával kapcsolatos vitához. A következő rövid tour d’ horizon ennek megfelelően azt a kontextust igyekszik (roppant elnagyolt ecsetvonásokkal) felvázolni, amelyben az AJTK keretein belül zajló globalizációkutatás ötlete megszületett, valamint azokat az irányokat és tematikus kereteket mutatja be és jelöli ki, amelyekre – legalábbis rövidtávon – ezek a vizsgálódások elsődlegesen fókuszálni kívánnak.

JÁRVÁNY ÉS GLOBALIZÁCIÓ A koronavírus-járvány azzal, hogy alapjaiban változtatta meg a politikai, gazdasági és társadalmi dinamikákat, s radikálisan átalakította a társadalom életének majdhogynem minden lényeges vetületét, 2020-at pár hét leforgása alatt a globális emlékezet egyik fontos referenciapontjává tette. Annak gyors felismerése, hogy a pandémiával egy fontos cezúrához érkeztünk, a humán- és a társadalomtudományokra is élénkítőleg hatott, s a járvány globálissá válásának pillanatától kezdve egy olyan extenzív (és bizonyos tekintetben példa nélküli) tudástermelés kezdődött meg, amely kísérletet tett egyfelől arra, hogy konceptualizálja azokat kihívásokat, amelyekkel a társadalmaknak rövidtávon meg kell küzdenie, másfelől pedig

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

hogy számba vegye a pandémia utáni globális folyamatok lehetséges forgatókönyveit.1 A járvány mindent felülíró és számos bizonytalanságot magában hordozó jellege miatt talán nem meglepő, hogy ezen kutatók egy jó része szinte reflexszerűen Ulrich Beckhez fordult, 2 hiszen úgy tűnt, hogy a német szociológus nyolcvanas évek közepi fejtegetései az újfajta, általa kockázatinak nevezett társadalom körvonalairól talán minden eddiginél kézzelfoghatóbb módon váltak valósággá.3 A több tucat nyelvre lefordított és számos szempontból reveláló erejű, ugyanakkor sok tekintetben (jogosan) kritizált bestsellerében Beck – nagyon leegyszerűsítve – arra mutat rá, hogy az ipari (első) modernitásból miként jött létre a késő (második) modernitás. Ennek a metamorfózisnak a bemutatása során pedig egyik fő állítása az, hogy az az újfajta tudományos és technikai-műszaki fejlődés, amely a késő modernitás sajátja, s amely számos tekintetben a mindennapi élet kockázataitól való védelem hamis illúzióját alakította ki, megannyi kiszámíthatatlan és kontrollálhatatlan mellékhatás „termelésével” jár együtt. Ezek az új vagy – Beck későbbi szerzőtársa, Anthony Giddens terminológiájával élve – kitermelt kockázatok (manufactured risks)4 pedig mindennapjaink részévé válnak, s végsősoron a civilizációs önveszélyeztetés eddig ismeretlen szintjét hozzák el.5 A találóan csak a korszellem szociológusának (Zeitgeist sociologist)6 nevezett Beck egy bő évtizeddel később az elmélet továbbfejlesztett változatát jelentette meg a Világkockázat-társadalom című könyvében, amelyben még explicitebb módon mutatta be, hogy a globális összefonódások és interdependenciák miatt az emberiségre leselkedő (és önmaga által teremtett) kockázatok térben és időben

2020 januárja és 2021 augusztus eleje közötti intervallumra nézve a „COVID-19” keresőszóra a Google Scholar adatbázisa angol nyelven hozzávetőlegesen 172.000 találatot adott ki. Ez napi 296 tudományos tartalmat jelent, azaz nagyjából öt percenként került publikálásra ebben a témában valamilyen kutatási anyag. Ehhez jönnek még hozzá az angoltól eltérő, valamint az egyéb (hasonló) keresőszavakra, illetve bővített keresésekre kiadott találatok. Vö. Dalton Conley – Tim Johnson: Past is future for the era of COVID-19 research in the social sciences. Proceedings of the National Academy of Sciences. 2021/13. <https://www. pnas.org/content/pnas/118/13/e2104155118.full.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 1.

Beck járvánnyal kapcsolatosrelevanciájáról röviden ld.: Adam Tooze: The Sociologist Who Could Save Us From Coronavirus. Foreign Policy. 2020.08.01. <https://foreignpolicy.com/2020/08/01/the-sociologist-who-could-save-usfrom-coronavirus/ > Hozzáférés: 2021. július 15. 2

3 Ulrich Beck: A kockázat-társadalom: út egy másik modernitásba. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, Budapest, 2003. Az érdekesség kedvéért érdemes azt is megjegyezni, hogy Beck Risikogesellschaft-ja részben éppen annál a felső-bajororoszági Starnbergi-tónál íródott, ahol 2020 januárjában az első német koronavírus esetet regisztrálták.

A kitermelt kockázatok Giddens-féle leírását ld. pl.: Anthony Giddens: Risk and Responsibility. Modern Law Review 1999/1.

NB. a kötet első kiadása a csernobili erőműben bekövetkezett 1986 április végi katasztrófa után pár héttel került piacra, ami nem csak a könyv eladási mutatóit emelte meg, hanem a Beck által felvázolt problémákra is sokkal jobban ráirányította a társadalom figyelmét. 5

Jonathan Skinner: The eruption of chances peak, Montserrat, and the narrative containment of risk. In: Risk Revisited. Szerk.: Pat Caplan. Pluto Press, London, 1999. 160. 6

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

delokalizáltak, s társadalmi státusztól függetlenül a Föld minden lakójára hatással lesznek.7 2020 elején a Beck (és mások) által konceptualizált, ugyanakkor mindezidáig csak ritkán megfogható kockázatok és az azokkal járó bizonytalanságok egyszerre csak valósággá váltak, s nem sokkal a járvány kitörése után egyértelművé vált, hogy (a vírus vitatott, s valószínűleg végérvényesen soha nem azonosítható eredetétől függetlenül) egy olyan par excellence kitermelt kockázattal van dolgunk, amely radikálisan újrakonfigurálja a mindennapi életünket szabályozó globális struktúrákat, egyúttal hatást gyakorol a globalizáció dinamikáira is. Nem véletlen tehát, hogy a globalizáció jövőjének kérdésköre az elmúlt időszak frekventáltabb társadalomtudományi kérdései közé tartozik. Igaz ugyanakkor, hogy az egyes narratívák – s itt utalnánk vissza a fenti bevezetőre – nagyon eltérő kimenetekkel számolnak: míg egyes értékelők a globalizáció végét vizionálják,8 addig ezzel a meglehetősen radikális és sokat (igaz, az idő múlásával egyre kevésbé) hangoztatott tézissel szemben mások jóval óvatosabban fogalmaznak, s csupán a globalizáció történetének egy újabb szakaszának nyitányát látják a jelenlegi eseményekben. Megközelítéstől és vérmérséklettől függetlenül is jól látszik mindenesetre, hogy az általunk ismert globalizációs folyamatok és trendek az elmúlt hónapokban komoly változásokon mentek/mennek keresztül, s hogy ebben a helyzetben óriási lehetőségek rejlenek a szakmai vizsgálódás számára is. S jóllehet a koronavírus járvány szerteágazó hatásai sok tekintetben még mindig kiszámíthatatlanok, az eddigi tapasztalatok alapján valamiféle körvonalak azért már kezdenek kirajzolódni, lehetővé téve ezzel bizonyos óvatos extrapolációkat.

7 Ulrich Beck: Világkockázat-társadalom. Az elveszett biztonság nyomában. Belvedere Meridionale, Szeged, 2008. A volatilis társadalmi, gazdasági és biztonsági környezet, valamint az azokban rejlő bizonytalanságok és kockázatok természetesen nem csak a társadalomtudósokat, hanem más területek képviselőit is egyre komolyabban foglalkoztatták. Jóllehet hangsúlybeli különbségekkel, de a katonai szakzsargonból származó, s azóta az üzleti életben és a vezetéstudományban is nagy karriert befutó mozaikszó, a VUCA is a beck-i diagnózishoz nagyon hasonló helyzet leírására született. Noha a VUCA (Volatility, Uncertainty, Complexity, Ambiguity) mozaikszó a hidegháború utáni világrend alapvető keretfeltételeinek leírására szolgált, de igazi népszerűségre majd csak a szeptember 11-i támadások, valamint a 2008-as pénzügyi világválság után tett szert.

Habár a járvány okozta strukturális átalakulások valóban rendkívül mélyrehatóak, érdemes megjegyezni, hogy a globalizáció jövőjével és intenzitásával kapcsolatos polémia nem teljesen újkeletű, hiszen már a 2008-as pénzügyi világválság után is sokan látták úgy, hogy az addig irreverzibilisnek hitt folyamat elveszítette korábbi lendületét, s elérkezett a deglobalizáció, de legalábbis – az Adjiedj Bakas holland trendkutató neologizmusával élve – a „slowbalization”, a lassuló globalizáció korszaka. Pár évvel később pedig a migrációs válság, a Brexit és Donald Trump elnökké választása szolgáltattak bizonyítékul azok számára, akik szerint a globalizáció (s elsősorban is annak gazdasági folyamatai) kifulladóban vannak. A deglobalizáció kapcsán ld. mások mellett a kifejezést népszerűvé tevő fülöp-szigeteki társadalomtudós, Walden F. Bello írásait. (Walden Bello: Deglobalization: Ideas for a New World Economy. Zed Books, London, 2004; idem: Capitalism’s Last Stand? Deglobalization in the Age of Austerity. Zed Books, London, 2013.). A 2008-as pénzügyi, a 2015-tel kezdődő migrációs krízis, a 2016-os Brexit és amerikai elnökválasztás hatásai kapcsán pedig bővebben ld. Harold James: International order after the financial crisis. International Affairs (Royal Institute of International Affairs). 2011/3, 525–537. Florian Bieber: Debating Nationalism: The Global Spread of Nations. Bloomsbury Academic, London, 2020; He Yafei: Brexit May Be Part of the First Wave of Deglobalization. Huffpost. 2016. július 1. <https://www. huffpost.com/entry/brexit-deglobalization_b_10755862 > Hozzáférés: 2021. július 12; Ruchir Sharma: When Borders Close. New York Times, 2016. november 12. <https://www.nytimes.com/2016/11/13/opinion/sunday/ when-borders-close.html > Hozzáférés: 2021. július 28; Laurence Chandy – Brina Seidel: Donald Trump and the future of globalization. Brookings Blog <https://www.brookings.edu/blog/up-front/2016/11/18/donald-trumpand-the-future-of-globalization/ > 2021. július 31. 8

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A következő meglehetősen rövid vázlat ennek megfelelően azokat az irányokat és tematikus kereteket jelöli ki, amelyekre az Antall József Tudásközpont keretein belül zajló globalizációkutatás – legalábbis rövidtávon – összpontosítani kíván. Ezekkel a most induló kutatásokkal az elsődleges célunk az, hogy (részben, de nem kizárólag) a COVID-19 járványnak a globalizáció különböző aspektusaira gyakorolt hatásait bemutatva egy olyan, konceptuálisan, valamint módszertanilag és empirikusan is újszerű és releváns eredményeket hozó gondolkodásnak biztosítsunk fórumot, amely hozzájárulhat a globalizáció (járvány utáni) dinamikáinak pontosabb megértéséhez. Természetesen a pandémia okozta, illetve azáltal felgyorsított átalakulási folyamatokat nem tudjuk a maguk teljességében elemezni, így csupán néhány válogatott szempont alapján igyekszünk olyan, általunk fontosnak ítélt témaköröket áttekinteni, amelyek hasznos tanulságokat hordozhatnak a globalizáció várható tendenciáit illetően. Érdemes azonban azt is aláhúzni, hogy a kutatás fő irányai az AJTK szakmai profiljába illeszkedve kerültek kialakításra, így a kérdés számos olyan vetületével nem (vagy csak tangenciálisan) tudunk foglalkozni, amelyek bár relevánsak, de kívül esnek az AJTK kutatói kollektívájának (és a bevont külső szakértők) szakmai kompetenciáin.

NÉHÁNY (VÁZLATOS) KONCEPTUÁLIS MEGJEGYZÉS A GLOBALIZÁCIÓ JELENSÉGE KAPCSÁN A globalizáció egyike az utóbbi évtizedek legdivatosabb, ugyanakkor legmegosztóbb kifejezéseinek, amely némi előzmények után a hatvanas–hetvenes években jelent meg a tudományos diskurzusban,9 majd a kilencvenes évektől kezdve vált a társadalomtudományos mezőben egyre szélesebb körben használatossá, hogy aztán egyfajta univerzális magyarázóelveként (és ideológiaként) a köznapi diskurzusba is helyet találjon magának. Míg hétköznapi értelemben a globalizáció fogalma szinte minden, határokon átívelő politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamat leírására alkalmassá vált, s ezzel párhuzamosan az egyre szenvedélyesebb közéleti viták egyik központi témájává avanzsált, addig a jelenségről szóló tudományos gondolkodás valamivel rigorózusabb definíciókkal dolgozik. Ennek ellenére a laza fogalomhasználat itt is komoly problémákat okoz, s a kifejezés pontos és a többség által elfogadott meghatározása – úgy tűnik – még várat magára.10 Jóllehet a globalizációval kapcsolatos tudástermelés az elmúlt évtizedek során komoly szakirodalmi korpuszt hozott létre, az egyes szerzők sokszor nagyon eltérő értékelése kifejezetten nehezíti a fogalommal kapcsolatos tisztánlátást.

Az előzmények kapcsán ld. pl. Jan Aart Scholte: Globalization: A Critical Introduction. Palgrave Macmillan, Basingstoke. 2005. 50–51. 9

10 „Globalisierung ist sicher das am meisten gebrauchte - missbrauchte - und am seltensten definierte … (Schlag- und Streit-) Wort der letzten, aber auch der kommenden Jahre” Ulrich Beck: Was ist Globalisierung? Irrtümer des Globalismus – Antworten auf Globalisierung. Suhrkamp, Frankfurt a. M., 1997. 42.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Komoly viták vannak – mások mellett – a globalizáció eredetével és korszakolásával,11 természetével (logikájával), valamint megítélésével kapcsolatban;12 sőt vannak, akik a fősodratú elképzeléssel szemben (miszerint jelenleg a globalizáció korát éljük)13 azt is megkérdőjelezik, hogy a globalizációnak nevezett jelenség egyáltalán újszerű folyamatokat indított-e el,14 hovatovább csupán valamiféle hóbortnak tartják a jelenségről való bármiféle diskurzust.15 Mindezek mellett az egyes diszciplínák megközelítésében is jelentősek a különbségek. Míg a közgazdaságtan alapvetően gazdasági meghatározottságú, a kapitalista pénzpiacok és világgazdaság integrációjának eredményeként létrejövő folyamatként tekint a globalizációra, (de legalábbis a gazdasági aspektus primátusát hirdeti);16 addig a szociológia

Kevin H. O’Rourke – Jeffrey G. Williamson: When did globalization begin? European Review of Economic History. 2002/1. 23–50.; Dennis Flynn – Arturo Giráldez: Path Dependence, Time Lags and the Birth of Globalization: a Critique of O’Rourke and Williamson. European Review of Economic History. 2004/1, 8–108; Christopher A. Bayly, Christopher: "Archaic" and "modern" globalization in the Eurasian and African arena, c. 1750-1850. In: Globalization in world history. Szerk.: Anthony G. Hopkins. Pimlico, London: 2002. 47–73; idem: The Birth of the Modern World, 1780–1914: Global Connections and Comparisons. Oxford University Press, Oxford, 2004; Adam McKeown: Periodizing Globalization. History Workshop Journal. 2007/1. 218–230. 11

Míg sokan és sokáig úgy látták, hogy a globalizáció (legalábbis az általuk annak kizárólagossá tett neoliberális változata) egyfajta Adam Smith-i láthatatlan kézként a progresszivitás és az általános jólét felé terelve nemcsak hogy végérvényesen egybekapcsolja és homogenizálja a világot, de a meglévő különbségeket is lassanként nivellálja, addig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a globalizációnak komoly – Gerhard Schröder, egykori német kancellár metaforájával élve – viharai (Stürmen der Globalisierung) és következésképpen károsultjai is vannak. Az ellentétes álláspontok kapcsán ld. pl. Thomas L. Friedman: The Lexus and the Olive Tree. Farrar, Straus & Giroux, New York, 1999; idem: És Mégis lapos a Föld. A 21. század rövid története. HVG Kiadó, Budapest, 2008; Dani Rodrik: Has Globalization went too far? Harvard University Press, Cambridge, MA, 1997; Walden Bello: Deglobalization: Ideas for a New World Economy. Zed Books, London, 2002; Bruno Latour: Down to Earth. Politics in the New Climatic Regime. Polity Press, London, 2018; Joseph E. Stiglitz: Globalisation and its Discontents. W. W. Norton, New York, 2002; idem: The Great Divide. Allen Lane, London, 2015; történelmi perspektívából vizsgálva pedig ld.: Peter Lindert – Jeffrey Williamson, Does Globalization Make the World More Unequal? In: Globalization in Historical Perspective. Szerk.: Michael Bordo – Alan Taylor – Jeffrey Williamson. Chicago University Press, Chicago, 2003. 12

Jürgen Osterhammel – Niels P. Petterson: Geschichte der Globalisierung. Dimensionen, Prozesse, Epochen. C. H. Beck, München, 2007. 7; John Baylis – Steve Smith – Patricia Owens: Világpolitika és globalizáció. Antall József Tudásközpont, Budapest, 2021. 32. 13

A globalizáció kifejezés a hatvanas–hetvenes években a kapitalista világgazdaság természetével és a növekvő társadalmi, gazdasági és politikai összekapcsoltságokkal foglalkozó tudományos viták során került komolyabban is az érdeklődés homlokterébe. Nem meglepő tehát, hogy az ekkor az aranykorát élő és többé-kevésbé rivális függőségi, valamint az azzal szorosan összefüggő világrendszer-elmélet képviselői tagadják a fogalom újszerűségét, s azt állítják, a globalizáció csupán az általuk már leírt jelenségek újfajta megnevezése. Vö. Immanuel Wallerstein: Bevezetés a világrendszer-elméletbe. L’Harmattan – Eszmélet Alapítvány, Budapest, 2010. 11. 14

Kenneth Waltz: Globalization and governance. Political Science and Politics, 1999/4. 693–700.

Theordore Levitt: The Globalization of Markets. Harvard Business Review. 1983/3. 92–102. Peter Dicken: Global Shift: The Internationalization of Economic Activity. Guilford Press, London, 1991; Patrik Aspers – Sebastian Kohl: Economic theories of globalization. In: The Routledge International Handbook of Globalization Studies. Szerk.: Bryan S. Turner – Robert J. Holton. Routledge, Abingdon, 2015. 41–59; Richard N. Cooper: Economic Policy in an Interdependent World: Essays in World Economics. MIT Press, Cambridge, MA, 1986. A szintén a gazdasági aspektus primátusát hirdető, de kritikusabb elemzésekhez pedig ld.: National Diversity and Global Capitalism. Szerk.: Suzanne Berger – Ronald Dore. Cornell University Press, Ithaca, NY, 1996; Paul Hirst – Grahame Thompson Globalization in Question: The International Economy and the Possibilities of Governance. Polity Press, London, 2009; Elmar Altvater – Birgit Mahnkopf: Grenzen der Globalisierung. Ökonomie, Ökologie und Politik in der Weltgesellschaft. Westfilisches Dampfboot, Münster, 1997. 16

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

jellemzően a (poszt/késő/második/reflexív) modernitás narratívájában tárgyalja azt;17 a politológia és nemzetközi kapcsolatok tudománya pedig leginkább az integráció és szuverenitás kérdései köré fűzi fel a globalizációval kapcsolatos kutatásokat.18 Miközben ezek a társadalomtudományi megközelítések a kölcsönös függőségek bővülésének és mélyülésének tágabb összefüggésében a gazdaság, a társadalom és a politika kurrens struktúráit, szereplőit és törésvonalait elemezik, addig más diszciplínák azt a történeti és kulturális mátrixot is igyekeznek feltárni és szétszálazni, amelyben a globalizáció jelensége létrejött. Ennek keretében a kultúratudományok (cultural studies) vagy éppen a kulturális antropológia a globalitás–lokalitás és hibirditás–homogenitás koordinátarendszerében vizsgálódva (elsősorban) az identitás kérdését helyezi a globalizációról való gondolkodás középpontjába,19 a történettudomány pedig – szakítva a társadalomtudományok jellemzően prezentista szemléletmódú megközelítéseivel – arra hívja fel a figyelmet, hogy a globalizáció nem valami teljesen új jelenség, amely a huszadik század utolsó harmadában alakult ki, következésképpen – szól az érvelés – a hosszú távú szemlélet nélkülözhetetlen a jelenség vizsgálatakor.20 A történeti kutatások emellett egyfelől határozottan rámutatnak arra, hogy a globalizáció

17 Ulrich Beck: Mi a globalizáció? Belvedere Meridionale, Szeged, 2005; vö.: Beck 2008.; Anthony Giddens: The Consequences of Modernity. Stanford University Press, Stanford, CT; 1990; idem: Elszabadult világ. Hogyan alakítja át életünket a globalizáció? Napvilág Kiadó, Budapest, 2005; Ulrich Lash: Sociology of Postmondernism. SAGE Publications, London, 1990; Ulrich Beck – Anthony Giddens – Scott Lash: Reflexive Modernization: Politics, Tradition and Aesthetics in the Modern Social Order. Stanford University Press, Stanford, 1994; Zygmunt Bauman: Globalizáció. A társadalmi következmények, Szukits, Szeged 2002; Martin Albrow: The Global Age: State and Society Beyond Modernity. Polity Press, Cambridge, 1996; Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat Kiadó, Budapest, 2005.

David J. Elkins: Beyond Sovereignty. Territory and Political Economy in the Twenty-First Century. University of Toronto Press, Toronto, 1995; Michael Zürn: Regieren jenseits des Nationalstaats. Globalisierung und Denationalisierung als Chance. Suhrkamp, Frankfurt a. M., 1998; Herbert Dittgen: Globalisierung und die Grenzen des Nationalstaats. In: Facetten der Globalisierung. Szerk.: Johannes Kessler – Christian Steiner. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden, 2009. 160–171; Martin Albrow: Abschied vom Nationalstaat. Staat und Gesellschaft im Globalen Zeitalter. Suhrkamp, Frankfurt a. M., 1998; Jürgen Habermas: Die postnationale Konstellation und die Zukunft der Demokratie. Blätter für Deutsche und Internationale Politik. 1998/7. 804–817. 18

Ld. pl. Global Culture. An Introduction. Szerk.: Mike Featherstone. SAGE Publications, London, 1990; Jan Aart Scholte: The geography of collective identities in a globalizing world. Review of International Political Economy. 1996/4. 565–607; Jan Nederveen Pieterse: Globalization as hybridization. In: Global modernities. Szerk.: Mike Featherstone – Scott M. Lash – Roland Robertson. SAGE Publications, London. 1995. 45 – 68; Arjun Appadurai: Modernity at Large: Cultural Dimensions of Globalization. University of Minnesota, Minneapolis, MN, 1996; John Tomlinson: Homogenisation and Globalisation. History of European Ideas. 1995/4–6. 891–897; Tyler Cowen: Creative Destruction: How Globalization is Changing the World’s Cultures. Princeton University Press, Princeton, 2002; Helena Norberg-Hodge: The March of the Monoculture. The Ecologist. 1999/3. 194– 197; Jean-Pierre Warnier: La mondialisation de la culture. Editions la Découverte, Paris, 2003. 19

20 Conceptualizing global history. Szerk.: Ralph Buultjens – Bruce Mazlish. Westview Press, Boulder, 1993, Jürgen Osterhammel – Niels P. Petersson: Geschichte der Globalisierung: Dimensionen, Prozesse, Epochen. München, C.H. Beck, 2003; Sebastian Conrad: Globalgeschichte. Eine Einführung. C. H Beck, München, 2013; Matthias Middell: Cross-Cultural Comparison in Times of Increasing Transregional Connectedness: Perspectives From Historical Sciences and Area Studies on Processes of Respatialization. Forum Qualitative Sozialforschung / Forum: Qualitative Social Research, 2021/2. <https://www.qualitative-research.net/index. php/fqs/article/view/3734/4715 >; Charles Bright – Michael Geyer: Benchmarks of Globalization. The Global Condition 1850–2010. In: A Companion to World History. Szerk.: Douglas Northrop. Wiley–Blackwell, Chichester, 2012. 285–302. A történeti szemlélet és a hosszútávú folyamatok vizsgálatának, s úgy általában a történelem hasznáról a kurrens folyamatok megértése kapcsán pedig ld. pl.: Jo Guldi – David Armitage: The History Manifesto. Cambridge University Press, Cambridge, 2014.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

nem jelent egyet sem az amerikanizációval, sem pedig a meghatározó folyamatok valamiféle nyugati centrumú homogenizálódásával és standardizálódásával,21 másfelől pedig (néhány közgazdásszal egyetemben) arra is felhívják a figyelmet, hogy a globalizációs folyamatok nem egyenes vonalúan, hanem ciklikusan, törésekkel és kitérőkkel fejlődnek (ld. globalizáció hullámairól szóló diskurzust).22 Ezek alapján tehát a globalizáció nem valamiféle organikus és lineáris folyamat eredménye, amely a (kapitalista) Nyugaton alakult ki, s amely aztán a bipoláris rendszer végével immáron feltartóztathatatlan lendületet véve ott is dinamikusan elterjedt, ahol arra korábban nem volt lehetősége.23 Sokkal inkább úgy tűnik, hogy egymással párhuzamosan fejlődő globalizációs projektekről, valamint az azok közötti változatos összefonódásokról beszélhetünk. Rádöbbenve a globalizáció jelenségének komplexitására, illetve arra, hogy ez nem, vagy csak részlegesen magyarázható a többé-kevésbé diszciplináris határok mentén elkülönülő kérdésfeltevésekkel és megközelítésekkel, a társadalom- és humántudományi szakemberek egy része olyan kutatási irányokat és szemléletmódokat kezdett el szorgalmazni, amelyek képesek a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális változások tágabb dinamikáit is feltárni. Ezek közül érdemes kiemelni az ún. „térbeli fordulat” (spatial turn) által inspirált kutatásokat, amelyek a társadalmilag létrehozott térre fókuszálva a globalizációt a különböző térbeli konfigurációk átrendeződéseinek prizmáján keresztül igyekeznek értelmezni.24 Ezen narratíva egyik érdekes megközelítése szerint a globális projektek fentebb említett multiciplitása, s a köztük lévő kölcsönhatások, konfliktusok és átrendeződések különösen is látványosak a globalizáció ún. „kritikus fordulópontjaiban” (critical junctures of globalization), amikor valamilyen sokkhatás eredményeként a globális rend (és ezzel együtt

21 Charles Bright–Michael Geyer: Globalgeschichte und die Einheit der Welt im 20. Jahrhundert. Comparativ. 1994/4. 13–45; eidem: World History in a Global Age. American Historical Review. 1995/4. 1034–1060. 22 A globalizáció expanzívabb és regresszívebb időszakairól ld. pl. Richard E. Baldwin – Philipp Martin: Two Waves of Globalisation. Superficial Similarities, Fundamental Differences. In: Globalization and Labor. Szerk: Horst Siebert. Tübingen, 1999. 3–58. Vö. David S. Jacks – Christopher M. Meissner – Dennis Novy: Trade Booms, Trade Busts, and Trade Costs. Journal of International Economics. 2011/2. 185–201. 23 Vö. Friedmann 1999. A szerző sokak által vitatott tézise szerint a globalizáció az új nemzetközi rendszer, amely felváltotta a hidegháborút. 24 A térbeli fordulatnak (és magának a térbeliségnek) a globalizáció jelenségének vizsgálata szempontjából releváns és lényegre törő ismertetését ld. Matthias Middell – Katja Naumann: Global History and the Spatial Turn. From the Impact of Area Studies to the Study of Critical Junctures of Globalisation. Journal of Global History. 2010/5. 149–170; Matthias Middell: Raumformate – Bausteine in Prozessen der Neuverräumlichung. Working Paper of the Collaborative Research Centre (SFB) 1199. Nr. 14, Lipcse, 2019; idem: Global Historical Sociology und Globalgeschichte vor der Herausforderung des spatial turn. Komplexe Dynamiken globaler und lokaler Entwicklungen. Verhandlungen des 39. Kongresses der Deutschen Gesellschaft für Soziologie in Göttingen 2018. <https://publikationen.soziologie.de/index.php/kongressband_2018/article/view/1191/1186 > Hozzáférés: 2021., augusztus 5; Neil Brenner: Beyond State-Centrism? Space, Territoriality, and Geographical Scale in Globalization Studies. Theory and Society. 1999/1. 39–78. A térbeli fordulat elméletéről bővebben pedig ld. mások mellett Spatial Turn: das Raumparadigma in den Kultur- und Sozialwissenschaften. Szerk: Jörg Döring – Tristan Thielmann. Transcript Verlag, Bielefeld, 2008; The spatial turn: interdisciplinary perspectives. Szerk.: Barney Warf – Santa Arias. Routledge, London, 2008; Fiona Williamson: The Spatial Turn of Social and Cultural History: A Review of the Current Field, European History Quarterly. 2014/4. 703–717. Magyarul pedig mások mellett ld. Berger Viktor: Térré szőtt társadalmiság. A tér kategóriája a szociológiaelméletekben. L’Harmattan – Könyvpont, Budapest, 2018; Jakab Dénes Barna: Területiség és deterritorializáció. A terület mint a társadalomelméletek vezérfonala. Replika, 2009/66. 163–176.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

a térbeli viszonyok) újfajta szegmentációja, azaz de- és reterritorializációja megy végbe.25 Ilyen kritikus pillanat volt – csak néhányat említve – az 1970-es évek világgazdasági átrendeződése, a 2008-as globális pénzügyi válság, s a rövid időtáv ellenére kijelenthetjük, hogy minden bizonnyal ilyen a mostani világjárvány is.26 Ezek a fordulópontok pedig nem csupán különleges lehetőséget kínálnak a reflexivitásra a tudomány számára, de „fogyasztói oldalról” is komolyak az elvárások a tekintetben, hogy a társadalomtudósok használható válaszokat adjanak a globalizációs folyamatok lehetséges új irányával kapcsolatban.

A KUTATÁS DIMENZIÓI TERÜLETEI A fent leírtakat figyelembe véve a saját kutatásaink során globalizáció alatt olyan sokrétű, többdimenziós és többcentrumú folyamatokat értünk, amelyek a nemzetköziesedés olyan új minőségét hozták, illetve hozzák el, amelyek lehetővé tették és teszik a különböző javak, tőkék, személyek és gondolatok széleskörű áramlását. Mindezen globalizációs folyamatok a térbeli mintázatok (legyenek ezek akár gazdasági, akár politikai társadalmi természetűek) permanens átrendeződésével járnak, s ezek különösen is jól kivehetők olyan kritikus fordulópontok esetén, mint a mostani pandémia.27 Ennek fényében pedig (több más kutatóval együtt) mi is amellett érvelünk, hogy a jelenlegi pandémia (annak minden destabilizáló hatása ellenére) nem feltétlenül jelenti a globalizáció végét, csupán a globális projektek és hegemóniák, valamint az őket kontrolláló aktorok egyfajta átrendeződéséről van szó.28 Mindezek alapján a kutatás négy, egymással és a Tudásközpontban végzett munkával szorosan összefüggő klaszterre épül fel: 1. A szabályalapú világrend jövője és a nemzetközi szervezetek szerepe A szabályokon alapuló rend általános értelemben azokra a szabályokra, normákra és intézményekre utal, amelyek a szuverén államok és a globális rendszer többi szereplőjének viselkedését és interakcióit szabályozzák. A globális rendben az elmúlt időszakban bekövetkezett strukturális változások azonban felfedték a szabályokon alapuló rend narratívájának és gyakorlatának a sérülékeny voltát. A kutatás célja az, hogy egyfelől a globalizáció folyamatában, másfelől pedig egymásra vonatkoztatva tárgyalja a szabályalapú világrend legfontosabb szereplőinek, illetve az azt megalapozó nemzetközi jogi rendszernek a megváltozott helyzetét, mozgásterét, cselekvési lehetőségeit és kényszerpályáit. A COVID-19 járvány miatti turbulens időszakban (noha az új viszonyok még nem

Middell – Naumann 2010.

Matthias Middell: The Coronakrise and Moments of Respatialization, TRAFO – Blog for Transregional Research, 2020. május 20., <https://trafo.hypotheses.org/23960 > Hozzáférés: 2021. július 28. Vö.: Hubert Knoblauch – Martina Löw: Dichotopie. Die Refiguration von Räumen in Zeiten der Pandemie. In: Die CoronaGesellschaft. Analysen zur Lage und Perspektiven für die Zukunft. Szerk.: Michael Volkmer – Karin Werner. Transcript Verlag, Bielefeld, 2021. 89–99. 26

A jelenlegi járvány során – legalábbis ma úgy tűnik – bizonyos térbeli formák ideiglenesen visszaszorulnak (pl. globális érték- és termelési láncok), míg mások (pl. nemzetállam, regionális integrációk), amelyek a földrajzi közelséget, a termelési biztonságot, illetve a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik, egyre inkább előtérbe kerülnek. 27

Vö. pl. Middell 2020

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

jegecesedtek ki) különösen is aktuális ezeknek a folyamatoknak a vizsgálata, hiszen úgy tűnik, hogy a globális rend újszerű fragmentációja megy végbe, amelynek során nem csupán a szabályozást végző aktoroknak kell új pozíciókat találniuk, s újradefiniálni saját szerepüket, de kezelniük kell számos (elsősorban gazdasági és politikai) átalakulást, ráadásul kezdeniük kell valamit a globalizáció által kitermelt kockázatokkal (pl. a klíma- és energiabiztonság vagy éppen a globális egészségügy területén), s az azok csökkentésével kapcsolatos egyre komolyabb elvárásokkal. 2. A multipoláris világrend és az alternatív globalizációs projektek A globalizáció fentebb leírt interpretációja, amely a globális projektek sokféleségéről és egyidejűségéről beszél, elveti a globalizáció lineáris és teleologikus felfogását, s sokkal inkább valamiféle többcentrumú globalizációról, valamint az ezek következtében létrejövő változatos politikai, gazdasági és kulturális kölcsönhatásokról és összefonódásokról beszél. Ez a terület következésképpen az unipoláris világrendet megbontó korábbi (pl. szocialista globalizáció)29 és kurrens (pl. Kína, Oroszország) globális ambíciókat és stratégiákat, valamint az azokban érvényesülő érdekeket, módszereket, illetve rutinizációs és intézményesülési folyamatokat vizsgálja. Különösen érdekes lesz megfigyelni, hogy a pandémia eredményeként milyen újfajta globalizációs sémák, illetve az ezeket a folyamatokat kontrolláló új aktorok kerülnek előtérbe, hiszen a járvány miatti összeomlás alapvetően változtatja meg a globális kapcsolatok, az integrációs mechanizmusok és interdependenciák szerkezetét. 3. Környezetvédelem/gazdasági struktúraváltás és globalizáció A globalizálódó világgazdaság és dinamikusan növekvő nemzetközi kereskedelem óriási lehetőségeket nyitott, illetve nyit meg a vállalkozások, régiók és országok növekedése előtt. Ez tulajdonképpen a gazdasági globalizáció pozitív szemléletű alaptézise. Ez az integráció azonban az új lehetőségekkel megjelenő előnyök és hátrányok egyre egyenlőtlenebb eloszlását is magával hozta. A globalizálódó gazdaság, a kereskedelem liberalizációja átrajzolta az egyes termelési, előállítási tevékenységek földrajzi mintáit, amivel újfajta függőségeket hozott létre, valamint a természeti környezetet sem kímélve a nem helyben előállított

29 A manapság egyre részletesebben vizsgált szocialista (vagy alternatív) globalizáció kutatói nem kevesebbet állítanak, minthogy a hidegháború idején a szocialista és fejlődő országok között létrejött gazdasági, politikai, katonai, vagy éppen kulturális kapcsolatok révén a szocialista blokk a globális kölcsönhatások egyik fontos eredőjévé vált. A globális világrendszer két perifériája között létrejött kölcsönhatások, transzferek és összefonódások a huszadik század második felének globalizációs folyamatait is új megközelítésben ábrázolják, hiszen a szocializmus globális térnyerését bemutatva felhívják a figyelmet arra a gyakran ignorált aspektusra, hogy a Kelet-Dél kapcsolatok intenzifikációja révén létrejövő sajátos szocialista globalizációs projektek nagyban hozzájárultak a globalizálódó világ kialakulásához. A szocialista globalizációs projektekről összefoglalóan ld. többek között: Alternative Globalizations: Eastern Europe and the Postcolonial World. Szerk.: James Mark – Artemy M. Kalinovsky – Steffi Marung. Indiana University Press, Bloomington, 2020; Oscar Sanchez-Sibony: Red Globalization: The Political Economy of the Soviet Cold War from Stalin to Khrushchev. Cambridge: Cambridge University Press, 2014; Between East and South: Spaces of Interaction in the Globalizing Economy of the Cold War. Szerk.: Anna Calori et. al. Berlin, De Gruyter, 2019; James Mark – Tobias Rupprecht: The Socialist Camp in Global History: From Absentee to Victim to Co-Producer. In: The Practice of Global History – European Perspectives. Szerk.: Matthias Middell. Bloomsbury, London, 2019. 81–115; Johanna Bockman: Socialist Globalization against Capitalist Neocolonialism: The Economic Ideas behind the New International Economic Order. Humanity. 2015/1. 109–128.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

termékek fogyasztásának robbanásszerű növekedésével globális ökológiai változást is okozott. A súlyos környezeti állapotromlás életre hívott olyan közgazdasági szempontokat is, mint az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése, vagy a költség alapú és kinyilvánított preferencia módszereket alkalmazó környezetértékelési módszerek, a pandémia pedig ráirányította a figyelmet a globális termelési és ellátási láncok, s általában is a nemzetközi gazdaságszervezés törékenységére. A kutatási terület elsősorban az ökológiai közgazdaságtan, társadalmi egyenlőtlenségek, újraelosztás témáit tárgyalná; a tőke, a profit és a környezetvédelem viszonyára fókuszálva, mely hasznosítható ismeretekkel szolgálna az egyes régiók és országok gazdasági fejlődése közötti összetett kapcsolatok megragadásához, és annak problémáinak orvoslásához. 4. Közép-Európa a globalizált világban. Lehetséges utak és perspektívák. Miként vett részt a közép-európai régió a globalizáció folyamatában és annak hullámaiban? Milyen társadalmi és politikai hatásai voltak a globalizációnak a régióban? Hogyan éltek a globalizáció kínálta lehetőségekkel a régió országai; illetve milyen akadályokba ütköztek ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása során? A témában végzendő kutatások ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket feltéve arra keresik majd a választ, hogy a közép-európai társadalmak hogyan pozícionálják magukat a globális folyamatokban és konfliktusokban. Mindezen vizsgálatok a sokszor manipulatív képpel szemben (miszerint Közép-Európa csupán passzív alanya a globalizációnak) egy olyan újfajta perspektívát igyekeznek majd kínálni, amelyben a térség államai a globalizáció konstitutív tényezőiként kerülnek bemutatásra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a régiót nem befolyásolnák jelentős mértékben a nagyobb globalizációs projektek, csupán azt, hogy a közép-európai térség nem feltétlenül csupán passzív alanya a globalizációnak, ennélfogva a globális folyamatokhoz való aktív hozzájárulása is hangsúlyozandó. 5. Digitális globalizáció A globalizáció és a technológia szorosan összefonódik, hiszen az emberek, az áruk és az ötletek mozgását a globalizáció mindegyik szakaszában az újabb és újabb technológiák biztosítják. Az elmúlt évtizedekben a globalizáció olyan szakaszába lépünk, amelyet nagyrészt a digitalizáció, az adatok és az információk viszonylag újfajta áramlása határoz meg. Az egyre inkább digitalizált folyamatok (áruk, szolgáltatások, pénzügyek, sőt néha emberek mozgatása) miatt egyes vélemények szerint maga a digitalizáció vált a globalizáció egyik meghatározó hordozójává, s ez a vélemény az elmúlt több mint egy évben csak tovább erősödött. Ilyen értelemben a vírus értelmezhető egyfajta schumpeteri kreatív rombolási folyamat katalizátoraként, amely a globalizáció jelenségének radikális újrafogalmazásához és újraértelmezéséhez is vezet majd. Ez a kutatási terület következésképpen áttekintést nyújtana a gazdasági és társadalmi környezet digitális átalakulásáról, az ott tapasztalható kihívásokról, és arról, hogy a digitális integráció miként hozza el a globalizáció új minőségét.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány