A nemzetközi migráció jelenségével összefüggő tendenciák és kihívások Olaszországban by Antall József Tudásközpont

AJRC ELEMZÉSEK

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE AJRC2021E22

Restás Bianka

A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ JELENSÉGÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ TENDENCIÁK ÉS KIHÍVÁSOK OLASZORSZÁGBAN

d i g i t a l i s t u d a s t a r. a j t k . h u

1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Dobrowiecki Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4.

A kiadó elérhetősége: 1027 Budapest, Királyfürdő utca 4. Tel: +36 20 310 8776 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ JELENSÉGÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ TENDENCIÁK ÉS KIHÍVÁSOK OLASZORSZÁGBAN RESTÁS BIANKA

BEVEZETÉS Az Olaszország területén élő külföldi származású személyek számát tekintve jelentős növekedést figyelhettünk meg a kilencneves évektől napjainkig. Az elmúlt három évtizedben jellemző migrációs folyamatok nemcsak politikai, de társadalmi és kulturális változásokat is eredményeztek az országban, ezáltal számos kihívást gördítve az olasz társadalom és politikai szereplők elé. A közelmúltban a kérdéssel összefüggő politikai és társadalmi diskurzus középpontjában egyebek mellett olyan kérdések álltak, mint az irreguláris migráció kezelésével összefüggő kihívások, az országban adott időszakokban tapasztalható nagyarányú migráció humanitárius és biztonsági aspektusai, Olaszországnak, mint a migráció kezelésében az egyik legfontosabb szerepet betöltő frontországnak a szerepe és felelőssége a kérdés kezelésében, valamint az ezen szerepből adódó rövid és hosszú távú gazdasági, társadalmi és politikai következmények. A 2014-től tapasztalható fokozott mértékű migráció következtében kialakult helyzet „válságként” vagy „vészhelyzetként” történő uniós értelmezésével egyidőben az olasz befogadórendszer leterheltsége, a tengeri felkutatási és mentési tevékenységgel összefüggő dilemmák és annak humanitárius vonatkozásai, valamint a közös uniós migrációs és menekültügyi politika hiányosságai kerültek a figyelem középpontjába. A migrációval összefüggő kihívások és lehetőségek eltérő megítélése egyúttal komoly társadalmi és politikai feszültségekhez vezetett az országban. Ezen folyamatok egy olyan időszakban zajlottak, amikor az ország törékeny gazdasági helyzetével (nagyarányú munkanélküliség, alacsony gazdasági növekedés, magas államadósság és egyéb problémák) is magyarázható társadalmi elégedetlenség már egyébként is fokozottan jelen volt Olaszországban, az ott látható negatív demográfiai folyamatokkal (öregedő társadalom, csökkenő születésszám) kapcsolatos kérdések pedig szintén mindinkább előtérbe kerültek. A három problémakör (gazdasági problémák, demográfiai folyamatok, migráció) így esetenként egymással összefüggésben, az azokból következő kihívásokat akár indokolatlanul is összemosva került tárgyalásra politikai és társadalmi szinten egyaránt. Jelen elemzés célja a nemzetközi migráció jelenségével összefüggő tendenciáknak és kihívásoknak a bemutatása Olaszország vonatkozásában.

MIGRÁCIÓS TENDENCIÁK OLASZORSZÁGBAN Az 1991 és 2020 közötti harminc év folyamatait tekintve megfigyelhető az Olaszország területén tartózkodó külföldi származású személyek arányának a folyamatos növekedése – arányuk 1991-ben a teljes lakosság 1,4%-át (807 812), majd a 2000-es évek elején 3,1%-át (1 750 000)

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

alkotta, 2010-re 8%-ra volt tehető (4 747 000), 2020-ra pedig elérte a 10%-ot (5 923 000).1 2014 és 2021 között a Földközi-tengeren keresztül több mint 700 000 bevándorló érkezett Olaszországba. A 2014-2016 közötti időszakot vizsgálva jelentős növekedést láthattunk az olasz partokhoz irregulárisan érkező bevándorlók számában: 2014-ben 170 100, 2015-ben 153 842, 2016-ban pedig 181 436 személy érkezett Olaszországba.2 A 2014-től jellemző növekedés tükrében logikus lenne azt feltételezni, hogy az ország területén található külföldieknek az aránya is jelentősen növekedett. A rendelkezésre álló adatok azonban azt mutatják, hogy 2014 és 2021 között az Olaszország területén törvényesen tartózkodó személyeknek az aránya csekély, 2%-os növekedést mutatott, míg az törvénytelenül tartózkodó személyek esetében ez a növekedés 6%-ra volt tehető. Ezen számok alakulását az is befolyásolta, hogy ugyanebben az időszakban 900 000 külföldi származású személy olasz állampolgárságot szerzett (tízből mindegy negyedik személy Olaszország területén született bevándorló szülő gyermekeként), 320 000, az Olaszországban legálisan tartózkodó külföldi származású személy pedig ezzel egy időben elhagyta az ország területét.3 2017-től a korábbi évek trendjétől eltérő folyamatokat tapasztalhattunk, a Földközi-tengeren az olasz partokhoz érkező személyek száma ebben az évben ugyanis a 2016-ban mért érték kétharmadára csökkent (119 369 fő). 2018-tól kezdve pedig további, számottevő csökkenés volt megfigyelhető, ekkor 23 370 érkezést, majd 2019-ben 11 471 érkezést regisztráltak. 2020-ban ismét egy enyhe növekedés volt látható (34 154 érkezést regisztráltak), az ekkor tapasztalható számok azonban messze elmaradtak a 2015–2017 között jellemző értékektől.4 A már 2017-ben is tapasztalható, majd a 2018-tól egyre számottevőbb csökkenés okainak vizsgálatakor két tényező említése elengedhetetlen. Egyrészt, lényeges utalni a 2016–2018 között hivatalban lévő Gentiloni-kormány alatt bevezetett, Marco Minniti belügyminiszter nevéhez köthető intézkedésekre, közöttük a Líbiával történő többszintű tárgyalások szerepére (utóbbiak a migráció hatékonyabb ellenőrzését célozták), illetve a szintén ekkor bevezetett olasz magatartási kódex jelentőségére.5 A csökkenő számok alakulását mindemellett az első Conte-kormány ideje alatt (2018–2019) belügyminiszteri tisztséget betöltő Matteo Salvini nevével fémjelzett szigorítások is egyértelműen befolyásolták. A 2018-tól tapasztalható jelentős csökkenés ellenére a 2014 és 2017 közötti időszakban jellemző migrációs folyamatok (amelyek egyebek mellett az „arab tavasz” nyomán Észak-Afrikában és a Közel-Keleten bekövetkezett politikai lavina hatásainak voltak a következményei) jelentős rövid, közép-, illetve hosszú távú kihívásokat Stima presenza irregolare in Italia. Anni 1991-2020. Fondazione ISMU (Iniziative e Studi Sulla Multietnicitá) <https://www.ismu.org/dati-sulle-migrazioni/#1620031414351-a600237b-1828 > Hozzáférés: 2021. július 30. 1

2 Mediterranean Situation. Italy. UNHCR. The UN Refugee Agency. <http://data2.unhcr.org/en/situations/ mediterranean/location/5205 > Hozzáférés: 2021. szeptember 7. 3 Matteo Villa: ISPI Fact-checking. Le migrazioni nel 2021. Istituto per gli Studi di Politica Internazionale (ISPI). 2021. július 17. <https://www.ispionline.it/it/pubblicazione/ispitel-fact-checking-migrazioni-2021-31027 > Hozzáférés: 2021. július 30.

Mediterranean Situation. Italy. UNHCR. The UN Refugee Agency. <http://data2.unhcr.org/en/situations/ mediterranean/location/5205 > Hozzáférés: 2021. július 30.

5 Restás Bianka: Csökkenőben a földközi-tengeri migráció? Az új olasz magatartási kódex és a líbiai intézkedések hatásai és kilátásai. Antall József Tudásközpont. 2017. <https://ajtk.hu/hu/kutatas/kutatoi-blog/ csokkenoben-a-foldkozi-tengeri-migracio-az-uj-olasz-magatartasi-kodex-es-a-libiai-intezkedesek-hatasai-eskilatasai > Hozzáférés: 2021. augusztus 25.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

eredményeztek az országban. Utóbbiak közül lényeges kiemelni egyebek mellett az olasz befogadórendszer jelentős és tartós leterheltségét, illetve a fokozott mértékű migrációnak az olasz belpolitikára, illetve migrációs politikára gyakorolt hatásait. Az idei év tendenciáit tekintve az látható, hogy 2021. január 1-től május 25-ig az Olaszországba érkező bevándorlók száma meghaladta a 13 700 főt. Ez a szám a megelőző két évhez képest egyértelmű növekedést jelentett, 2019 és 2020 azonos időszalában ugyanis 1 490, illetve 4 767 személy érkezett az országba, vagyis a 2021-es év szóbanforgó időszakában az érkezések száma majdnem megháromszorozódott 2020 azonos időszakához képest. Az 2019-ben és 2020-ban megfigyelhető csökkenéshez egyértelműen hozzájárultak a Covid-19 világjárvány következtében hozott, szabad mozgást és utazást érintő korlátozások.6 2021. szeptember 5-i adatok szerint összesen 39 893 személy érkezett az országba tengeri úton, közülük a legtöbben, vagyis 33 426-an Szicíliába.7 A bevándorlók területi eloszlását tekintve az olasz tartományokat jelölő mellékelt ábra alapján jelentős eltéréseket figyelhetünk meg az ország egyes területein. Lombardia, Emilia Romagna tartományokban, illetve Szicíliában volt a legmagasabb a bevándorló közösség teljes lakossághoz viszonyított aránya, míg a legalacsonyabb arány Szardínia, Molise és Valle d’Aosta tartományokban volt jellemző.

Az Olaszországban reguláris (világoskék) és irreguláris (piros) módon tartózkodó személyek számának alakulása 1991 és 2020 között. Forrás: Fondazione ISMU

6 Sbarchi in aumento: dall’inizio dell’anno sono oltre 13mila i migranti giunti in Italia via mare – Comunicato stampa 26.5.2021. Fondazione ISMU. 2021. május 26. <https://www.ismu.org/sbarchi-in-aumento-dalliniziodellanno-sono-oltre-13mila-i-migranti-giunti-in-italia-via-mare-comunicato-stampa-26-5-2021/ > Hozzáférés: 2021. augusztus 3.

Mediterranean Situation. Italy. UNHCR. The UN Refugee Agency. <http://data2.unhcr.org/en/situations/ mediterranean/location/5205 > Hozzáférés: 2021. szeptember 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

A bevándorlók tartományok szerinti eloszlása Olaszországban8 Forrás: Fondazione ISMU

AZ OLASZ BEFOGADÓRENDSZER KÉRDÉSKÖRE, A MENEDÉKKÉRELMEK ÉS A NEMZETKÖZI VÉDELEM ALAKULÁSA Az olasz befogadórendszer helyzetét vizsgálva említésre méltó, hogy míg a 2014 és 2017 közötti időszakban jellemző tendenciák következtében 2017 októberére 191 000 fő9 tartózkodott a befogadást ellátó intézményekben, 2021. július végén 60%-al kevesebb, vagyis 76 488 főt regisztráltak.10 A befogadórendszer hatékonyságát és szerkezetét tekintve meg kell jegyezni, hogy bár utóbbi képes volt kezelni a jelenleginél lényegesen jelentősebb számú érkezések következtében kialakult terheket, még napjainkban is háromból két bevándorlót a CAS (Centri di Accoglienza Straordinaria) elnevezésű ún. „rendkívüli” befogadó

A grafikonon piros színnel jelölt tartományok esetében a bevándorlók teljes lakossághoz viszonyított aránya 10%-22% közé, míg a sárgával és zölddel jelölt tartományokban 6-9%, illetve 3-5% közé tehető. A fehér szín azokat a tartományokat jelöli, ahol a bevándorlók teljes lakossághoz viszonyított aránya kevesebb, mint 3%. 8

Villa, 7.

Presenze migranti in accoglienza. Fondazione ISMU. Utolsó frissítés: 2021. július 31. <http://www.libertaciviliimmigrazione.dlci.interno.gov.it/sites/default/files/allegati/cruscotto_statistico_ giornaliero_31-07-2021.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 4. 10

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

központokban helyeznek el, amelyek eredeti szerepüket tekintve inkább magasabb számú érkezések idején hivatottak biztosítani a befogadást. A kisebb befogadóképességű és kifejezetten integrációs projekteket is lehetővé tévő SAI (Sistema Accoglienza Integrazione, korábbi nevén SPRAR, majd SIPROMI) elnevezésű rendszer mindössze 25 000 személyt helyezett el az áprilisban regisztrált 76 000 főből.11 A befogadórendszer kapacitásnövelése és egy fenntarthatóbb és hatékonyabb rendszer kialakítása ennek következtében egy rendszeresen tárgyalt kérdéskör Olaszországban a migráció jelenségével összefüggésben. A menedékkérelmek elbírálásának és a nemzetközi védelem biztosításának tendenciáit tekintve az elmúlt években jelentős változások következtek be Olaszországban. A benyújtott menedékkérelmek számát vizsgálva látható, hogy míg 2014-ben 63 456, 2015-ben pedig 83 970 kérelmet nyújtottak be, addig 2016-ban ez a szám jelentősen, 123 600 főre, 2017-ben pedig 130 119 főre növekedett. 2018-ban a benyújtott kérelmek száma jelentősen csökkent (53 569 fő), 2019-ben és 2020-ban pedig még utóbbi számnál is kevesebb, 43 783 és 26 963 kérelmet adtak be.12 A statisztikai adatokból az is kiderül, hogy a legtöbb kérelmet minden évben afrikai származású bevándorlók nyújtották be.13 A 2018 nyarán megalakult első Conte-kormány a megelőző kormányok migrációs politikájához képest egy jóval határozottabb fellépéssel kívánta kezelni a migrációt, részben a 2014–2017 közötti időszakban jellemző folyamatok hatására. Az akkor belügyminiszteri posztot betöltő Matteo Salvini politikai programjának egyik legfontosabb célkitűzése a migráció szigorúbb kezelése volt. A kérdéssel összefüggő legfontosabb intézkedései közül kiemelhető egyebek mellett a „zárt kikötők” politikájának14 meghirdetése, valamint a 2018-ban és 2019-ben elfogadott migrációs-biztonsági intézkedéseknek (decreti di sicurezza) az elfogadása. Utóbbiak szigorú szabályozásokat vezettek be egyebek mellett a migráció, illetve a tengeri mentést végző nem kormányzati szervezetek–NGO-k–hajóinak tevékenysége és működése tekintetében.15 A 2018 októberében elfogadott, Salvini nevéhez köthető rendelet (majd 2018. december

Villa, 6-7.

Dati e statistiche della Commissione Nazionale per il Diritto di Asilo. Ministero dell’Interno. Dipartimento per le libertá civili e l’immigrazione. Hozzáférés: 2021. május 3. <http://www.libertaciviliimmigrazione.dlci. interno.gov.it/it/documentazione/statistica/i-numeri-dellasilo > Hozzáférés: 2021. augusztus 4.

2014-ben 42 593-at, 2015-ben 52 882-t, 2016-ban 88 487-et (72%), 2017-ben 92 250-et (70%), 2018ban 25 231-et (47%), 2019-ben 13 513-at (31%), 2020-ban 10 786-ot (40%). Forrás: Quaderno statistico per gli anni 1990-2020. Ministero dell’Interno. Dipartimento per le libertá civili e l’immigrazione. <http:// www.libertaciviliimmigrazione.dlci.interno.gov.it/sites/default/files/allegati/quaderno_statistico_per_gli_ anni_1990_2020.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 4. 13

Ezen megközelítés értelmében az akkor belügyminiszteri posztot betöltő Matteo Salvini hangsúlyozta, hogy Olaszországnak nem minden esetben kötelessége fogadni a tenger felől a területére érkező menekülteket. A szigorítás gyakorlati következményei között említhető, hogy Salvini több esetben megakadályozta a bevándorlókat szállító hajók kikötését Olaszország területén. 14

Restás Bianka: Salvini „zárt kikötők”-politikájának jövője a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom közötti megegyezés tükrében. 2019. szeptember. Antall József Tudásközpont. <https://digitalistudastar. ajtk.hu/hu/kutatoi-blog/salvini-zart-kikotok-politikajanak-jovoje > Hozzáférés: 2021. augusztus 5. 15

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

1-jétől törvény) gyakorlatilag megszüntette a humanitárius védelem16 nyújtásának lehetőségét Olaszországban, és helyébe egy új, szigorúbb feltételekhez kötött „különleges” védelmi kategóriát vezetett be. Az intézkedés következtében a humanitárius/különleges védelmi státuszt elnyerők aránya a 2015–2017 közötti időszakban jellemző 28%-os átlaghoz képest 1%-ra csökkent.17 A törvény ezzel párhuzamosan a nemzetközi védelem megtagadási arányának jelentős növekedéséhez is vezetett. Míg korábban tíz menedékkérő közül átlagosan körülbelül négy (2017-ben a nemzetközi védelmet kérelmezők 42%-a) részesült nemzetközi védelemben (menekült, menedékes vagy oltalmazotti státusz), 2019-re ez az arány mindössze 21%-ra csökkent (tíz főből átlagosan kettő nyert el ilyen státuszt). Az említett szigorításokat követő két évben körülbelül 400 000 fő tartózkodott irreguláris módon az országban, amely személyek a korábbi szabályok értelmében feltételezhetően humanitárius védelemben részesültek volna. 2020-ben a második Conte-kormány alatt elfogadott új rendelet (majd 2020. december 18-től törvény) a védelmi státusz szélesítését célozta, ennek következtében a „humanitárius” céllal elnyert védelem aránya 9%-ra növekedett.18 Mind a Salvini által bevezetett intézkedéseket, mind pedig az azok egyfajta fellazításáról szóló döntéseket számos kritikával illették társadalmi és politikai szinten egyaránt. A jobb-és baloldali pártok között zajló, a kérdés biztonsági és humanitárius aspektusait, illetve a szigorúbb, illetve „megengedőbb” migrációs politikák előnyeit és hátrányait boncolgató viták pedig rendszeressé váltak Olaszországban. Figyelemre méltó, hogy a 2008 és 2020 közötti időszakot vizsgálva 2018 júniusában volt a legmagasabb (41%) azoknak az aránya, akik egyetértettek azon állítással, mely szerint a migráció veszélyezteti mind a közbiztonságot, mind a személyes biztonságot.19 Az első Conte-kormány alatt az említett folyamatokkal párhuzamosan hangsúlyossá vált Olaszország szerepének és felelősségvállalásának a tárgyalása a migráció kezelésében uniós szinten, ezzel összefüggésben pedig az olasz kormány egyértelmű álláspontot fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a migrációt a jövőben közös, hatékonyabb, és a terheket egyenlőbb módon elosztó európai megoldásokon keresztül tartaná szükségesnek kezelni. Az Olaszországra, mint frontországra nehezedő terheket jól szemlélteti, hogy a bevándorlók uniós elosztását célzó kezdeményezések ellenére az Olaszországba érkezők esetében tíz személy közül kilenc az ország területén marad.20 Ezen személyek elhelyezése, a benyújtott menedékkérelmek elbírálása – illetve amennyiben pozitív elbírálás következtében az ország területén maradnak, A humanitárius védelem azon személyek számára tett lehetővé egyfajta alternatív védelmi státuszt, akik nem jogosultak menekültstátusz elnyerésére vagy kiegészítő védelemre. Jelentőségét alátámasztja az a tény, hogy 2018-ban a menedékkérők 20%-a részesült humanitárius védelemben Olaszországban. Forrás: Ennio Codini: The legal framework. In: Vincenzo Cesaro: The Twenty-sixth Italian Report on Migrations 2020. Fondazione ISMU. 2021. 42. <https://www.ismu.org/wp-content/uploads/2021/04/ISMU_ XXVI-Italian-Report-on-migrations_2020.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 26. 16

Villa, 19.

Ibid.

Paola Barretta–Nicola Pasini–Giovanni Giulio Valtolina: Politics, immigration, and the media: a troubled relationship. The Twenty-sixth Italian Report on Migrations 2020. Fondazione ISMU. 2021. 125. <https://www. ismu.org/wp-content/uploads/2021/04/ISMU_XXVI-Italian-Report-on-migrations_2020.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 30. 19

Villa, 15.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

az integrációjukat célzó programoknak a megszervezése – egyértelműen komoly logisztikai, szervezési és pénzügyi feladatokat jelent. Nem véletlen, hogy a menedékkérelmek elbírálásának szabályait lefektető, jelenleg hatályban lévő dublini rendszer reformja az olasz belpolitikában a visszatérően tárgyalt kérdések egyike. A BEVÁNDORLÓK VALLÁSI ÉS NEMZETISÉG SZERINTI MEGOSZLÁSA A migráció jelenségével összefüggésben különösen fontos felhívni a figyelmet a bevándorló közösség rendkívül sokszínű etnikai, nyelvi, kulturális és vallási jellemzőire, ezzel összefüggésben pedig a bevándorló közösség és a befogadó társadalom közötti kulturális és nyelvi különbségekből eredő kihívásokra és lehetőségekre. Jelen részben röviden az Olaszországban található bevándorló közösség vallási és nemzetiség szerinti megoszlását mutatjuk be, illetve ismertetjük, hogy jellemzően mely országokból érkeztek bevándorlók Olaszországba az elmúlt években. Az alább megjelenített grafikon alapján láthatjuk, hogy az Olaszország területén élő külföldi származású személyek legnagyobb része ortodox keresztény (32,3%), muszlim (27,1%) és katolikus keresztény (17,0%), míg a kopt keresztény, evangélikus és más keresztény, buddhista, hindu, szikh és egyéb vallású személyeknek az aránya 3,3%-0,6% közé tehető.21 A 2021 év elejei helyzetet szemléltető grafikon adatai alapján látható, hogy az Olaszországban élő külföldiek közel egyharmada az iszlám vallás követője.

Az Olaszország területén tartózkodó külföldi származású személyek vallási megoszlása22 (2021. januári 1.) Forrás: Fondazione ISMU

21 Alessio Menonna: L’appartenenza religiosa degli stranieri residenti in Italia. Prime ipotesi al 1° gennaio 2021. Fondazione ISMU. 2. <https://www.ismu.org/wp-content/uploads/2021/06/Lappartenenza-religiosa-deglistranieri-residenti-in-Italia.-Prime-ipotesi-al-1%C2%B0-gennaio-2021.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 6. 22 A külföldi származású személyek vallási hovatartozása a következőképpen alakult 2021 év elején: muszlimok (27,1%), ortodox keresztények (32,3%), katolikus keresztények (17%), evangélikus keresztények (3,3%), kopt keresztények (0,6%), egyéb keresztény felekezethez tartozók (3%), buddhisták (2,8%), hinduk (2%), szikhek (1,9%), egyéb vallást követők (1,9%), semmilyen felekezethez nem tartozók (9%).

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Az ISMU olasz alapítvány által közzétett elemzés rámutat, hogy az olaszországi muszlim közösség tagjai között legnagyobb arányban marokkói, albán, bangladesi és pakisztáni származású személyek találhatóak, utóbbi három nemzetiség a teljes muszlim közösség több mint felét alkotta 2021. januári becslések szerint. Ezzel egyidőben az is látható, hogy a marokkói származású bevándorlók között 98,6%, a bangladesi származású bevándorlók között 96%, a pakisztániak esetében 95,6%, míg az albánok esetében pedig 42,5% volt a muszlimok aránya. Az Olaszországban élő, az iszlám vallást követő személyek származási országait tekintve az első tíz helyen Marokkó, Albánia, Banglades, Pakisztán, Szenegál, Egyiptom, Tunézia, Észak-Macedónia, Koszovó és Mali említhetőek ugyanezen elemzés szerint.23 Az olasz belügyminisztérium adatai szerint az idén augusztus 5-ig az Olaszország területére tengeri úton eljutó 30 324 bevándorló közül a legtöbben Tunéziából, Bangladesből, Egyiptomból, Elefántcsontpartról, és Guineából érkeztek.24

A 2021. augusztus 5-ig az Olaszország területére Földközi-tengeren érkezők származási országok szerinti eloszlása. Forrás: Olaszország belügyminisztériuma

Menonna, 2-3.

Nazionalità dichiarate al momento dello sbarco al 5 agosto 2021. Ministero dell’Interno. <https://www.interno.gov.it/sites/default/files/2021-08/cruscotto_statistico_giornaliero_05-08-2021.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 6. 24

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Míg a tavalyi év egészét tekintve azt látjuk, hogy az Olaszországba tengeri úton érkező bevándorlók származási országai között az első tíz helyen Tunézia (38%), Banglades (12%), Elefántcsontpart (6%), Algéria (4%), Pakisztán (4%), Egyiptom (4%), Szudán (3%), Marokkó (3%), Afganisztán (3%) és Irán (3%) szerepeltek,25 addig 2019-ben Tunézia (23%), Pakisztán (10%), Elefántcsontpart (10%), Algéria (9%), Irak (9%), Banglades (5%), Irán (4%), Szudán (4%), Guinea (3%) és Szomália (2%) foglalták el az első tíz helyet.26 A 2018-as évben a legtöbben Tunéziából (22%), Eritreából (14%), Irakból (7%), Szudánból (7%), Pakisztánból (7%), Nigériából (5%), Algériából (5%), Elefántcsontpartról (5%), Maliból (4%) és Guineából (4%) érkeztek Olaszországba,27 2017-ben az első tíz származási ország között pedig Nigéria (15%), Guinea (8%), Elefántcsontpart (8%), Banglades (8%), Mali (6%), Eritrea (6%), Szudán (5%), Tunézia (5%), Szenegál (5%) és Marokkó (5%) említhetőek.28 Az elmúlt öt év tendenciáit összehasonlítva azt láthatjuk tehát, hogy az Olaszországba érkező bevándorlók jelentős része olyan országból származik, ahol az iszlám vallás követőinek a száma a legszámottevőbb. Amennyiben utóbbi tendencia a jövőben is folytatódik, joggal feltételezhető, hogy az Olaszországban élő bevándorló közösség vallási megoszlását tekintve egyre számottevőbb lesz a muszlimoknak az aránya. Utóbbi tényből számos kulturális és nyelvi dilemma következik, amelyek sok esetben a politikai és a társadalmi diskurzusban a bevándorlók integrációjának kérdéskörével összefüggésben kerülnek tárgyalásra.

A BEVÁNDORLÓK INTEGRÁCIÓJÁNAK KÉRDÉSKÖRE OLASZORSZÁGBAN A bevándorlás jelenségének egyértelmű és jól látható következménye az eltérő kultúráknak a találkozása és egymás mellett élése Olaszországban. Utóbbi tényből számos kérdés adódik, egyebek mellet az, hogy melyek azok a kihívások, akadályok vagy problémák, amelyek a nyelvi, kulturális és vallási sokszínűség következtében társadalmi szinten megjelenhetnek, illetve ezek feloldására milyen eszközök állnak rendelkezésre. Szintén lényeges kérdés, hogy a bevándorló közösség tagjai milyen nehézségekkel szembesülnek a társadalomba történő beilleszkedés egyes szakaszai során és milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre, amelyek a gazdasági, politikai és társadalmi integráció elősegítését célozzák. Az egyes uniós országok integrációs tapasztalatai és integrációs politikái eltérőek, ahogyan a bevándorló közösség integrációjának mértéke is. Fontos hangsúlyozni, hogy a különbözőségekből eredő problémák nem megfelelő kezelése mindkét oldalon (a befogadó társadalom és a bevándorló közösség

25 Cruscotto statistico giornaliero. Ministero dell’Interno. Dipartimento per le libertá civili e l’immigrazione. <http://www.libertaciviliimmigrazione.dlci.interno.gov.it/sites/default/files/allegati/cruscotto_statistico_ giornaliero_31-12-2020_1.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 6. 26 Cruscotto statistico giornaliero. Ministero dell’Interno. Dipartimento per le libertá civili e l’immigrazione. <http://www.libertaciviliimmigrazione.dlci.interno.gov.it/sites/default/files/allegati/cruscotto_statistico_ giornaliero_31-12-2019.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 6. 27 Cruscotto statistico giornaliero. Ministero dell’Interno. Dipartimento per le libertá civili e l’immigrazione. <http://www.libertaciviliimmigrazione.dlci.interno.gov.it/sites/default/files/allegati/cruscotto_statistico_ giornaliero_31-12-2018_0.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 10. 28 Cruscotto statistico giornaliero. Ministero dell’Interno. Dipartimento per le libertá civili e l’immigrazion. <http://www.libertaciviliimmigrazione.dlci.interno.gov.it/sites/default/files/allegati/cruscotto_statistico_ giornaliero_31-12-2017.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 10.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

szintjén egyaránt) számos problémát eredményezhet. Ahogyan azt közös tanulmányukban Dömös és Tarrósy is hangsúlyozza, amennyiben a két csoport közötti strukturális és térbeli elkülönülés állandóvá válik, utóbbi szegregációhoz, illetve gettók kialakulásához vezethet. A jól működő integrációs politika tehát elengedhetetlen a konfliktusok csökkentéséhez, amely mérsékelheti a két csoport közötti vélt vagy valós súrlódásokat, ellentéteket.29 Az integráció kérdésköre jellemzően nem képezte az olasz bevándorlási politika szerves részét, ahogyan az 1980-as évekig a migráció kérdésének kezelése sem volt prioritás az olasz politikában. Egyes kormányok kifejezetten „nagylelkűen” közelítették meg a kérdést, a nélkül, hogy a jelenség esetleges problémás oldalai tekintetében félelmeket fogalmaztak volna meg. Éppen ellenkezőleg, sokkal inkább annak lehetséges előnyeire helyezték a hangsúlyt. A kilencvenes évek végéig az olasz migrációs politikák viszonylag lazábbak és „megengedőbbek” voltak, főként a tartózkodási engedélyek és a kiutasítási nyilatkozatok kérdéskörére szűkítve a jelenség tárgyalását.30 A bevándorlók befogadásában és integrációjában Olaszországban nemzeti szinten ma rendkívül fontos szerepet tölt be a korábban már említett SAI (Sistema di Accoglienza e Integrazione, Reception and Integration System) rendszer. A SAI elsődleges célja, hogy támogatást nyújtson minden arra rászoruló személy számára (beleértve a menedékkérőket is) és lehetővé tegye, hogy ezen személyek fokozatosan képesek legyenek önállóan és hatékonyan résztvenni az ország életében a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és a helyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a társadalmi interakció megvalósulása, valamint a kiskorúak iskolai integrációja révén.31 A SAI fontos jellegzetességei között említhető, hogy azt elsősorban állami szervek (Belügyminisztérium; ANCI32 és a helyi hatóságok) finanszírozzák, működtetésében azonban aktívan részt vesznek önkéntes szervezetek és egyesületek, illetve nem kormányzati szervezetek egyaránt. Érdemes kiemelni, hogy a SAI célja olyan stabil, hatékonyan működő helyi hálózatoknak a kialakítása, amelyek a befogadási, védelmi és integrációs intézkedéseknek a sikeres megvalósulását célozzák az ebben érdekelt partnereknek a bevonásával.33 A SAI létesítmények kettős fogadási logikán alapulnak, vagyis két szinten tesznek lehetővé specifikus szolgáltatásokat. Az első kategóriába az alapszolgáltatások sorolandóak, amelyek minden ott tartózkodó személy számára elérhetőek, beleértve a menedékkérőket is. Utóbbiak közé nem tartoznak a kifejezetten integrációt célzó szolgáltatások. A második kategória körébe ezzel szemben már integráció-specifikus szolgáltatások tartoznak, különös hangsúlyt fektetve a munkaerőpiaci integráció kérdéskörére. Utóbbi a már védelem alatt álló személyek számára érhető el. A migrációval

29 Dömös—Tarrósy: Integration of Migrants in Italy: Local Actors and African Communities. European Spatial Research and Policy. 2019/2. 96. <http://real.mtak.hu/105093/1/05_Domos%2C%20Tarrosy.pdf > Utolsó hozzáférés ideje: 2021. augusztus 12.

Dömös—Tarrósy, 97.

SAI: History, Objectives and Characteristics. <https://www.retesai.it/english/ > Hozzáférés: 2021.augusztus 13.

Associazione Nazionale dei Comuni Italiani, vagyis Olasz Önkormányzatok Országos Szövetsége

SAI: History, Objectives and Characteristics.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

összefüggésben tavaly elfogadott 130. sz. törvény erejű rendelet34 5. cikke az említett szolgáltatásokon túl „további integrációs intézkedéseket” tett lehetővé a SAI létesítményekben elhelyezett személyek számára, mint például olasz nyelvtanfolyamokhoz és más oktatási lehetőségekhez való hozzáférés, valamint az Olaszország területén elérhető szolgáltatásokra és karrierlehetőségekre vonatkozó információszolgáltatás nyújtásásak lehetősége.35 Az általános nemzeti szintű integrációs program mellett lényeges szerepe van a helyi integrációs programoknak, utóbbiak ugyanis sikeresebb megoldásokat kínálhatnak helyi szinten, az által, hogy hatékonyabban képesek felismerni adott helyi problémákat, helyzeteket és az azok megoldásához szükséges lehetőségeket. Fontos kiemelni, hogy Olaszországban a nem kormányzati szervezetek jelentős szerepet töltenek be az ilyen helyi kezdeményezéseknek a megvalósításában. Utóbbi összefügg azzal a ténnyel, hogy az ún. erős civil társadalom szerves részét képezi az olasz politikai kultúrának, amely több szinten gyökerezik, egyebek mellett visszavezethető a szakszervezetek vagy a szindikalizmus meghatározó szerepére.36 Számos olasz civil szervezet foglalkozik a migrációval összefüggő kihívásoknak a kezelésével, amelyek egyebek mellett törekszenek arra, hogy az eltérő kultúrákat egymáshoz közelebb hozzák, illetve támogatják, hogy a bevándorlók az olasz társadalom aktív tagjaivá váljanak. Az ilyen jellegű kezdeményezéseknek lényeges szerepük van abban, hogy az olasz nyelvet és kultúrát hatékonyabban ismertessék meg a bevándorló közösséggel helyi szinten, mindemellett pedig különböző kezdeményezéseken keresztül a befogadó társadalmat is igyekeznek közelebb hozni a bevándorló közösséghez. Utóbbi tevékenység által a szóbanforgó szereplők az állam bevándorlási politikájának hiányosságait is hivatottak orvosolni.37 Az integráció kérdéskörével összefüggésben gyakran kerül említésre a bevándorlók munkaerőpiaci helyzetének kérdésköre és az ezzel kapcsolatos kihívások. Az utóbbiakra vonatkozó rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az irreguláris módon érkező bevándorlók és menedékkérők munkaerőpiaci integrációja meglehetősen lassú folyamat. Míg a foglalkoztatási okból érkező bevándorlók38 körében az érkezést követő öt év elteltével 80%-os foglalkoztatottság jellemző, a menekültek és a családegyesítés céljával érkező személyek esetében ez az arány mindössze 30%-os. Az idő előrehaladtával ez az arány bár javulást mutat, azt látjuk, hogy a menekültek esetében az 50%-hoz közeli foglalkoztatottság eléréséhez több mint tíz év szükséges, míg ahhoz, hogy utóbbi 70%-hoz közelítsen, több, mint húsz év.39 A munkanélküliségre vonatkozó adatokat tekintve egy 2021-ben publikált tanulmány rámutat, hogy a külföldi származású személyek körében összességében kedvezőtlenebb foglalkoztatási helyzet (13,8%-os munkanéküliség ráta) volt jellemző az olaszok esetében tapasztalt 9,5%-os munkanélküliségi rátával szemben. A nők esetében

34 Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italiana: DECRETO-LEGGE 21 ottobre 2020, n. 130. <https://www.gazzettaufficiale.it/eli/id/2020/10/21/20G00154/sg > Hozzáférés: 2021. szeptember 9.

Codini, 44.

Dömös—Tarrósy, 101.

Ibid.

2019-ben az Olaszországba érkező bevándorlók mindössze 6,4%-a érkezett munkavállalási céllal.

Villa, 20-21

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

ez a különbség némileg magasabb volt, körükben ugyanis 16,3% (bevándorlók) és 10,4% (olaszok) volt a munkanélküliek aránya.40 A foglalkoztatási tendenciákkal összefüggésben érdemes felhívni a figyelmet egyrészt arra, hogy a bevándorlók jellemzően olyan gazdasági szektorokban helyezkednek el, amelyek az olaszok körében nem népszerűek. Ilyen területek például az építőipar, a házigondozás és otthoni ápolás, illetve a háztartási foglalkoztatás.41 Másrészt, a bevándorlók egyértelműen felülreprezentáltak azokban az ágazatokban, ahol a termelékenység alacsony, ez pedig a jellemzően alacsonyabb fizetéseket is magyarázza: az EU területén kívülről érkező bevándorlók éves fizetése átlagosan 35%-kal alacsonyabb a teljes foglalkoztatott populációhoz képest.42 2017-ben a munkaképes korú (15-64 év közöttiek) külföldi származású személyek a teljes foglalkoztatott populáció 10,5%-át alkották Olaszországban, amely közel négy millió főt jelentett.43 Figyelemre méltó, hogy 2017-ben az Olaszországban működő vállalatoknak a 9,6%-a volt külföldi tulajdonban, míg az egy személy tulajdonában lévő vállalkozások esetében ez az arány 16,5% volt. A vállalkozások működtetésében leginkább érintett személyek marokkói (14,7%), kínai (11,3%), román (10,6%), albán (6,9%), bangladesi (6,7%), szenegáli (4,3%) és egyiptomi (4%) nemzetiségűek voltak.44 A fenti adatokat az integráció kontextusában vizsgálva megállapítható, hogy a helyi és nemzeti szintű integrációs programoknak a kidolgozása kiemelten fontos, utóbbiak ugyanis nemcsak a bevándorlók gazdasági, politikai és társadalmi integrációját segíthetik elő, de a kulturális akadályok enyhítését és feloldását célozva hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy a félelem, a xenofóbia, a kirekesztés, és a radikális vélemények kialakulásának lehetőségét mérsékeljék. Az ilyen programoknak a szerepe a Covid-19 világjárvány kontextusában még inkább felértékelődhet, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint a járvány tovább súlyosbította az országban az elmúlt években egyébként is egyre fokozottabban érzékelhető rasszizmust és egyenlőtlenségeket. Felmérések rámutatnak, hogy a járványnak jellemzően kettős hatása volt a diszkriminatív és a rasszista megnyilvánulások dinamikáira. Egyrészt tovább erősítette az országban jellemző egyenlőtlenségeket, másrészt hozzájárult az idegengyűlöletet és rasszizmus erősödéséhez.45 A bevándorlók elleni gyűlölet-tweetek száma már a világjárványt megelőzően, 2019-ben is 15,1%-kal emelkedett a megelőző évhez képest, az összes tweetek számából a bevándorlók ellen irányulók aránya ekkor körülbelül 32% volt. Utóbbival összefüggésben lényeges megjegyezni, hogy a félelem és a bevándorlókkal szembeni negatív megítélés és az ilyen jellegű megnyilvánulások egyebek mellett a migráció jelenségének nem megfelelő ismeretéből és értelmezéséből fakadnak. A bevándorlás jelenségének és az arra vonatkozó adatok pontatlan és hiányos ismeretét támasztja Laura Zanfrini: The labour market. In: Vincenzo Cesaro: The Twenty-sixth Italian Report on Migrations 2020. Fondazione ISMU. 2021. 49. <https://www.ismu.org/wp-content/uploads/2021/04/ISMU_XXVI-Italian-Reporton-migrations_2020.pdf > Hozzáférés: 2021. augusztus 26. 40

41 Caritas Italiana: Common Home. Migration and development in Italy. 2019. május. 6. 13. <https://www.caritas.eu/wordpress/wp-content/uploads/2019/05/CommonHomeItalyEN.pdf > Hozzáférés: 2021. szeptember 1.

Zanfrini, 50.

Caritas Italiana, 19.

Caritas Italiana, 20.

Riniolo, 139.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

alá egyebek mellett, hogy az olaszok közel 50%-a úgy véli, hogy Olaszországban magasabb az illegális bevándorlóknak a száma a legális bevándorlókhoz képest. Ezt a valós számok azonban megcáfolják. Ezzel egyidőben felmérések arra is rávilágítak, hogy az olaszok hajlamosak jelentősen túlbecsülni az Olaszországban területén tartózkodó bevándorlók arányait.46

ZÁRÓ GONDOLATOK Olaszország a nemzetközi migráció kezelésében meghatározó frontországként folyamatosan változó vándorlási dinamikáknak van kitéve. Az elmúlt években Olaszország bár eltérő intenzitással, de összességében tartós jelleggel tapasztalta meg a világ számos országából érkező bevándorlók és menedékkérők jelenlétét és az ezzel összefüggő kihívásokat. Jelen elemzés a közelmúltban jellemző főbb migrációs tendenciákat mutatta be a jelenséggel szorosan összefüggő kihívások említésével párhuzamosan. A fentebb ismertetett folyamatok eredményeképpen a bevándorlás kérdésköre ma egyike a politikai és társadalmi diskurzus középpontjában álló kérdéseknek Olaszországban, még akkor is, ha 2020-ban az egészségügyi, gazdasági és társadalmi válság hatására utóbbi alacsonyabb gyakorisággal került tárgyalásra. A bevándorlók számának növekedése, párhuzamosan az országban tartósan jellemző gazdasági és munkaerőpiaci kihívásokkal kétségkívül jelentős társadalmi és politikai feszültségeket eredményezett Olaszországban. Az ország terülén élő különböző nemzetiségű személyeknek az egyre növekvő száma következtében az eltérő kulturák egymás mellett élésének kérdésköre és az ebből következő kihívásoknak a tárgyalása egyre aktuálisabb, az integráció előmozdítását célzó eszközöknek és lehetőségeknek a tudatos átgondolása így a szerző szerint kiemelt prioritást kell, hogy jelentsen nemcsak Olaszországban, de más, a jelenség által érintett államokban egyaránt.

Riniolo, 137.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány