Fókuszban Izrael 2017/1. by Antall József Tudásközpont

F ÓKUSZBA N Izrael szerepe az átalakuló világrendben 2017. 1. szám ingyenes kiadvány

Interjúk

Társadalom Kultúra

Gazdaság

Nemzetközi kapcsolatok KÖSZÖNTŐK

KÖSZÖNTŐK

Minden jog fenntartva. A kiadványban található cikkek az Antall József

Tudásközpont tulajdonában állnak. Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható,

sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést és adatbankban való felhasználást!

KÖSZÖNTŐK

TARTALOMJEGYZÉK

5 6

8–11

12–13 14–20

22 23 24 25–26 27–28

Köszöntők Impresszum Lectori Salutem! / Szerkesztői köszöntő

Interjúk Magyarország és Izrael kapcsolatrendszere - Interjú Őexc. dr. Nagy Andorral Interjú Németh Zsolttal Fókuszban Izrael szerepe az átalakuló világrendben – Interjú Őexc. Yossi Amranival

Nemzetközi kapcsolatok Kontinensek metszéspontjában A stratégiai mélységért való küzdelem A regionális elszigeteltségből való kitörés Egy új közel-keleti rend hajnala Izrael kapcsolatai a Közel-Keleten túl

46 47 49–50 51 52–53

54–55 56 56–57 58–59

60–64

30–31 32–35 36–38

Társadalom Többszörösen multikulturális társadalom Nemzeti ünnepek és kultúra Izraeli oktatási rendszer 66–73 74–77

40 41–42 43–45 4

Biztonságpolitika Sorkatonai szolgálat Az izraeli fegyveres erők Izrael geostratégiai környezete

KÖSZÖNTŐK

Belpolitika A zsidó és demokratikus állam szerkezete és kihívásai Cionizmus Politikai intézményrendszer Simon Peresz –– az utolsó alapító atya Izraeli narratívák a palesztinokkal és arabokkal köttetendő békéről

Gazdaság Szocialista gazdaságból innovációs nagyhatalom Energia mindenek felett Az izraeli gazdaság kihívásai Fenntartható fejlődés vívmányai

TOP5 zene, film, híres ember

Könyvkritika Parag Khanna: Connectography – Mapping the Future of Global Civilization

Az Antall József Tudásközpont Bemutatkozás Interjú Antall Péterrel

Következő szám ajánlója

KÖSZÖNTŐK

Fókuszban: Izrael Az Antall József Tudásközpont Fókuszban kiadványsorozatát, mely a globális hatalmi rend legnagyobb hatású országait mutatja be, egy kisméretű, ám nemzetközi szinten annál fontosabb állammal folytatjuk. Izrael a nemzetközi média egyik leggyakrabban tárgyalt országa, mind pozitív, mind negatív összefüggésben, legyen szó innovációról, gazdaságról, fegyveres konfliktusokról, társadalmi egyenlőségről vagy éppen annak hiányáról. A Közel-Kelet regionális nagyhatalmai közül Izrael rendelkezik a legkisebb területtel, emellett azonban a térség legütőképesebb hadseregét is magáénak tudhatja. A zsidó állam által követett politika, és az ország sorsa alapvetően meghatározza az Európa számára egyre inkább potenciális veszélyforrássá váló dél-keleti szomszédság stabilitását. Az elmúlt közel hetven évben a fiatal zsidó állam innovációs, tudományos és gazdasági nagyhatalommá lépett elő, hamarosan pedig az energiahordozók területén is jelentős nemzetközi szereplővé válik. Mindezen kérdések, melyeket a kötetben lényegre törően kifejtünk, nélkülözhetetlen ismeretanyagot jelentenek a külpolitika iránt érdeklődő magyar olvasóközönség számára. Bízunk abban, hogy a kiadvány hozzájárul Izrael és Magyarország kapcsolatainak kölcsönösen előnyös fejlődéséhez.

KÖSZÖNTŐK

Lectori Salutem!

Szerkesztői köszöntő

Izraelről nekem elsőre mindig egy megrázó fotómontázs jut eszembe. A képen egy sorfal látható, amelyet két fényképből állítottak össze. A sorfal távolabbi, fekete fehér végén egy koncentrációs táborban álló sor látható, amelyen lefogyott, megkínzott emberek állnak. A kép közelebbi fele pedig már egy színes sorfalban végződik, amelyen felfegyverzett izraeli katonák sorakoznak . A kép címe: Izrael népe él! A második dolog, ami eszembe jut a gyönyörű ország, amelynek kiapadhatatlan történelmi, kulturális és vallási emlékein és hagyományain túl a világ a három ábrahámi vallását köszönheti. A múlt a jelen és a jövő sehol a világon nem találkozik (ütközik?) ennyire erőteljesen, mint a Szentföldön. A zsidóság óhazájának alapjain egy modern, innovatív ám hagyományait elkötelezetten tartó gazdasági és politikai nagy kishatalom nőtt ki. A folyamatos fenyegetettség érzése egy sajátos állam-berendezkedést eredményezett, amelyet áthat a vallási dogmatizmus. A jövőre hetvenedik évfordulóját ünneplő ország az egyik legfigyelemreméltóbb történelmi „projekt”. Az idei évre eső számos évforduló pedig kitűnő alkalmat ad arra, hogy bemutassuk Izrael Államot. Könnyű helyzetben vagyok, mivel kollégámnak tudhatom a témakör egyik kiváló szakértőjét, Csepregi Zsoltot. Jelen szám az ő munkája.

A hidegháború utáni korszakot lezáró, átalakulóban lévő világrendről szóló diskurzusban rendszerint a megelőző korokban meghatározó erőforrásokban gazdag felemelkedő államokat tárgyaljuk, Kínát, Oroszországot, Indiát, míg aggódva szemléljük a Nyugat elbizonytalanodását, Japán demográfiai és gazdasági válságát. A terület, népesség és természeti erőforrások jelentősége azonban folyamatosan csökken, a globális relevancia legfontosabb forrása a technológia. Izrael jelentősége az átalakuló világrendben éppen ezért rejtettebb, de nem kevésbé fontos a XXI. század globális hatalmi viszonyainak előrejelzése szempontjából. A technológiai haladás élcsapatában elhelyezkedő, fiatal és dinamikus zsidó államnak gazdasági, katonai erejéből és nem utolsósorban földrajzi elhelyezkedéséből kifolyólag a Föld legbefolyásosabb államai között van a helye. Egy olyan korszakban, melyben a Közel-Kelet térségére jellemzően biztonsági kihívások forrásaként tekintünk Európából, azonosítanunk kell azon államokat, amelyekben létezik a potenciál, hogy a regionális együttműködés, és így a stabilitás fő aktoraivá váljanak. A Fókuszban sorozat ezen száma az Izraelt mozgató összefüggésekre kíván rámutatni, hozzájárulva a hazai külpolitikai diskurzus elmélyítéséhez, egyben bátorítva az Olvasót, hogy személyesen győzödjön meg a leírtak igazságtartalmáról, hiszen Izrael sosem volt elérhetőbb távolságra Magyarországtól, mint napjainkban.

Kégler Ádám – Főszerkesztő Nemzetközi Igazgatóhelyettes Antall József Tudásközpont

Csepregi Zsolt – irodavezető Ázsiai és afrikai kapcsolatok iroda Antall József Tudásközpont

KÖSZÖNTŐK

IZRAEL ÁLLAMA ADATOKBAN

Főváros: Jeruzsálem (nemzetközileg el nem ismert)

Kormányforma: parlamentáris köztársaság Államalapítás: 1949.május 14.

Himnusz: Hatikva ( A Remény) Hivatalos nyelvek: héber, arab Népesség: 8,6 millió

Államfő: Reuven Rivlin ( 2012- )

Miniszterelnök: Benjámin Netanjahu ( 2009-)

Bruttó hazai termék: 327,631 milliárd USD (2017, IMF) Egy főre eső bruttó hazai termék: 37,778 USD (2017, IMF) Hivatalos fizetőeszköz: új izraeli sékel KÖSZÖNTŐK

INTERJÚK

MAGYARORSZÁG ÉS IZRAEL KAPCSOLATRENDSZERE Interjú Őexc. Dr. Nagy Andorral, Magyarország tel-avivi nagykövetével

Az Ön tapasztalatai alapján hogyan alakult a két állam viszonya az elmúlt három évben? Magyarország és Izrael között nincsenek olyan konfliktusok, amelyek okot adnának, hogy a két állam kapcsolata kedvezőtlen legyen. Legalább háromszázezerre tehető azoknak az izraeli állampolgároknak a száma, akiknek van magyar gyökerük. Ez persze nem azt jelenti, hogy mind beszélnek magyarul, de nagyon jelentős a magyar ajkú közösség létszámát és befolyását tekintve is Izraelben. Marseille után Budapest rendelkezik a második legnagyobb zsidó közösséggel Európában. Ez a két tény predesztinálja, hogy a két ország között a kapcsolatok jók legyenek. A Kárpátmedencén kívül itt él az egyik legnagyobb magyar ajkú közösség, amely zsidó származású, így Izrael biztonsága Magyarországnak ebből a szempontból is fontos. A két miniszterelnök személyes kapcsolata is kifejezetten jónak tekinthető. Megfelelőnek tartom a kor8

INTERJÚK

mányzati együttműködést is, bár ebben van némi aránytalanság: több magyar miniszter és államtitkár jár Izraelben, amelynek nagyon egyszerű oka van – az izraeli kormánykoalíció többsége minimális, a külföldi utazási lehetőségeik így korlátozottak. A kulturális kapcsolatokat is kielégítőnek érzem, a tel-Aviv-i Operaházban az Operettszínház rendszeresen fellép, a Liszt Ferenc Zeneakadémia és a Jeruzsálemi Zenei Akadémia hallgatói rendszeresen diákcserét és közös programokat szerveznek. Természetesen vannak zavaró tényezők, ezek a magyarországi antiszemitizmussal függnek össze. Két alkalommal is bekérettek az izraeli Külügyminisztériumba, olyan szoborállítási ügyek miatt, amelyeket a hazai zsidó közösség sérelmezett. Az izraeli rendszer úgy működik, hogy a diaszpóra zsidóságával nagyon élő kapcsolatuk van, ha ezek bármilyen problémát érzékelnek, akkor az izraeli kormányzat igyekszik azt diplomáciai csatornákon keresztül jelezni. Mindegyik ügyben sikerült megoldást találni, és az International Holocaust Remembrance Alliance soros elnökeként Magyarország sikeres elnökséget zárt, Takács Szabolcs, európai uniós ügyekért felelős államtitkár vezette egy éven keresztül ezt a nemzetközi szervezetet. Sikerült elérnie, hogy az EU ne fogadjon el egy olyan törvénytervezetet, amely lehetővé tette volna, hogy a Holokauszt során a zsidók sérelmére elkövetett tettekről ne kelljen nyilatkozni személyiségi jogokra hivatkozva. A magyar-izraeli tudományos együttműködés különösen nagy jövő előtt áll, közös célunk a két tudományos közösség közötti kapcsolatok és a közös munka elősegítése, különös tekintettel az Európai Unió Horizon 2020 pályázati keretrendszerére, melynek Izrael az egyetlen teljes jogú, nem uniós tagja. Ezt a küldetést szolgálja a negyven izraeli kutatót tömörítő Magyar-Izraeli Tudós Társaság, amelyet két éve hoztunk létre és amelynek legtöbb tagja magyar gyökerekkel rendelkezik, illetve magyar társkutatókkal dolgoznak. A társaság tiszteletbeli elnöke Daniel Hershkowitz professzor, a Bar-Ilan Egyetem elnöke, Izrael korábbi tudományos és technológiai minisztere. Palkovics László oktatási államtitkár nemrégen tett izraeli látogatásán

három területet emelt ki, a smart city, e-learning és e-health témáit és a mérnöki, kutatói, egyetemi együttműködéseket, amelyek gazdasági együttműködéshez vezetnek a két ország között. Ön szerint milyen területen lenne érdemes elmélyíteni az együttműködést a két állam között? Sajnálom, hogy nem vagyunk egymásnak fontos gazdasági partnerei annak ellenére, hogy a TEVA az egyik legjelentősebb és legrégebbi külföldi befektető Magyarországon, második legnagyobb gyáruk nálunk található, nagyon elégedettek a magyarországi jelenlétükkel, kifejezetten sikeresnek tartják a magyarországi leányvállalatot. Megemlíteném a Nav&Go magyar-izraeli közös vállalatot, amelyet 2015-ben Európa leggyorsabban növekvő cégének választották meg, több mint kilencszáz szoftverfejlesztő dolgozik náluk. A magyarországi ingatlanbefektetéssel az izraeli befektetők a gazdasági válság miatt rosszul jártak, de ezen a téren is változás tapasztalható. Összességében a gazdaság terén, de új területeken is szükséges elmélyíteni az együttműködést, ezek a területek a high-tech, a startup világ, az élettudományok, és a mezőgazdaság. Ezeket a területeket tartjuk stratégiai prioritásoknak, de ide sorolhatjuk az energetikát, a megújuló energiák kérdését is. Maga Izrael és különösen Tel-Aviv környéke a világ egyik leginnovatívabb térsége. Tel-Aviv vonzáskörzete a világ negyedik leginnovatívabb régiója, az első három helyezett mind az Egyesült Államokban található. Izrael sok pénzt költ kutatás-fejlesztésre, a GDP négy-öt százalékát. Létezik egy sajátos startup-klíma Izraelben, amely Amerika mellett nagyon vonzóvá teszi a startup cégek számára Izraelt. Meggyőződésem, hogy könnyebb Izraelből egy magyar cégnek a Szilícium-völgyben sikert elérni, mint közvetlenül próbálkozni. Programjaink egy része is ezt szolgálja, szeretnénk ezt a startup-rendszert jobban megismertetni a magyar döntéshozókkal és minél több sikeres startup céget kihozni Izraelbe, hogy partnert találjunk nekik, akiknek a segítségével aztán Amerikában, amely a mai napig központi szerepet játszik a high-tech világban, eredményeket érhessenek el.

A visegrádi államok együttműködésére jó példa a high-tech terén a nagykövetség azon kezdeményezése, hogy Izrael legnagyobb high-tech expo rendezvényén a visegrádi államok közösen jelentek meg, egy standon. A visegrádi államok másik három tagállamával hagyományosan jó az együttműködés a gazdasági, tudományos és kulturális területen, a kooperáció egyre intenzívebbé válik a harmadik országokban is. Ehhez a jelenlegi diplomaták kiváló partnerek, az együttműködést azonban még jelenleg is tanuljuk és fejlesztjük.

Én azt gondolom, és ezt nem szabad félreérteni, hogy „nem vagyunk Izrael térképén”, ami részben a mi hibánk is. Ez most változik.

A gazdasági folyamatok mellett milyen izraeli folyamatokat érdemes Magyarországról figyelemmel kísérni? Számomra három év után a legérdekesebb megállapítás az, hogyan tud egy ország tartósan negatív imázzsal sikeres lenni. Valljuk be, hogy Izrael megítélése a médiában, elsősorban az izraeli-palesztin konfliktus miatt nem pozitív, azonban egy olyan országot tudtak felépíteni, amely az egy főre eső GDP tekintetében Japánnal és Franciaországgal vetekszik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs Izraelben szegénység, de ez egy nagy teljesítmény egy hatvan�nyolc éves állam esetében. Azt gondolom, hogy ennek a sikernek az egyik titka az erő. Izrael, főleg a hadseregének, az emberek kitartásának köszönhetően a közel-keleti térség messze a legerősebb állama lett és ezt az erőpozíciót érvényesíti is, amely nem szimpatikus, de mindenképpen hatékony. Egy olyan közegben kell politizálnia, amely egy arab közeg, huszonkét arab INTERJÚK

állam, négyszázötven millió arab él a térségben, és ebben működik egy kifejezetten sikeres Izrael, amelynek nagy szerencséje, hogy legfontosabb szövetségese az Amerikai Egyesült Államok, főképpen az ott élő nagyszámú és befolyásos zsidó diaszpórának köszönhetően. Ilyen stratégiai szövetségessel a háttérben sikerült Izraelnek egy nagyon jelentős pozíciót elérnie. Miképpen értékeli Izrael Magyarországot és régióját? Milyen partnerséget épít ki térségünkben? Én azt gondolom, és ezt nem szabad félreérteni, hogy „nem vagyunk Izrael térképén”, ami részben a mi hibánk is. Ez most változik. Én magam is próbálok ennek érdekében tenni. Azt gondolom, hogy a régiót érdemesebb megcélozni, mivel a visegrádi négyek együttműködése az elmúlt egy évben két okból kitapintható módon felértékelődött. Említettem, hogy az Egyesült Államok Izrael stratégiai szövetségese, azonban az Európai Unió magát Izrael második legfontosabb partnerének tekinti. Ha a gazdasági mutatókat nézzük, akkor az izraeli gazdaságnak az Európai Unió államaival van a legszorosabb kapcsolata, nem Amerikával és messze nem Kínával. A politikai és diplomáciai kapcsolatok feszültebbek az EU és Izrael között, és ehhez kapcsolódóan az európai mainstream ellenzékének tartott visegrádi együttműködés felértékelődött, mert sok tekintetben egy oldalra sodródott Izraellel. A másik ok, ami miatt Izrael értékeli a V4-et az Unión belül, miszerint ez az egyetlen formális együttműködés, számarányát tekintve a maga hatvan milliós lakosságszámával jelentős régió. Mára kimondhatjuk, hogy ez Európa gazdasági motorja. Térségünkben három százalék fölött van az éves növekedés, ami európai átlagban magasnak számít, és ezért Izrael igyekszik a V4-es országokkal jó diplomáciai és politikai kapcsolatokat kiépíteni. A négy ország közül a legjobb kapcsolata Csehországgal van, amelynek az alapvető oka, hogy 1948ban, mikor az izraeli állam megalakult, a csehek szállítottak fegyvert, amely nagyon fontos helyet foglal el az izraeli kollektív emlékezetben. A lengyel mindig is speciális viszony volt, 10

INTERJÚK

az Izraelbe alijázottak jelentős része lengyel területekről érkezett, így a kapcsolat intenzív volt, ugyanakkor a náci haláltáborok miatt nagyon ellentmondásos is. Magyarországgal, valamint Szlovákiával a kapcsolatok egyre jobbak lesznek. Összességében azt gondolom, hogy Magyarországot, mint a V4-es régió meghatározó államát kell pozícionálni, mert egy regionális együttműködésben sokkal nagyobb tartalék van, a gazdasági szereplőknek is sokkal egyszerűbb egy régióba befektetni, mint egy öt-tíz vagy akár negyven milliós országba. Hogyan értékelné Izrael biztonságérzékelését az ország környezetét jellemző instabilitás kapcsán? Egyértelmű, hogy Izrael számára a biztonság témája elsődleges a közbeszédben, minden ezt követően jön, mindent felülír. Jelentősen felértékelődik, hogy a közel-keleti térségnek van négy olyan stabil állama, amelyet még mindig államnak lehet nevezni, ezek egyike Izrael, Egyiptom, Törökország és Jordánia mellett. A többi országban, lásd Irak, Szíria – és részben ide tartozik Libanon is – az állami szerkezet nagyon komoly kihívásokkal néz szembe. Izrael tekintetében azt mondták tíz éve, hogy ha megoldódik az izraeli–palesztin konfliktus, akkor megoldódnak a Közel-Kelet konfliktusai is. Az Iszlám Állam megjelenésével ez radikálisan megváltozott, mert ma már nem az izraeli –palesztin konfliktust tartják a térség legjelentősebb politikai-katonai konfliktusának, hanem az ISIS és a radikális iszlám által jelentett fenyegetettséget, amelynek az a célja, hogy minél több arab országban befolyásra tegyen szert. Megjelent egy síita-szunnita szembenállás és egy radikális muszlim és mérsékelt muszlim ellentét is, amelyben már az sem kizárt, hogy Izrael együtt tud működni olyan mérsékelt szunnita országokkal, amelyek abban érdekeltek, hogy az erőteljes iráni-síita befolyást csökkenteni lehessen. Iránnak a Hezbollah, Szíriában és Jemenben a huszik a regionális szövetségesei, és az általa megjelenített fenyegetettség képes egy táborba sodorni a szunnita államokat, amelyek eddig teljesen más logika alapján rendeződtek, akár Izraellel szemben.

Az ide akkreditált nagykövetek között van egy olyan mondás, hogy mindenki legalább egy háborút át kell, hogy éljen a négyéves ciklusa során. Számomra ez 2014-ben jött el, amikor a Hamas a Gázai övezetből ötven napon keresztül rakétázta Izraelt, Izrael pedig válaszcsapásként Gázát bombázta. Naponta többször jártunk le az óvóhelyre, amit korábban én soha nem tettem, hiszen nem volt erre szükség. A következő háború Északról érheti Izraelt. Amint a szíriai háború véget ér, csak idő kérdése, hogy a libanoni Hezbollah mikor fordul Izrael ellen. A Hezbollah rakétakészlete nagyobb, mint a NATO készlete. Annyi rakétát tudnak kilőni egyszerre, hogy az izraeli rakétaelhárító rendszer komoly kihívás elé kerülne, ezért az izraeliek úgy készülnek, hogy ha ez megtörténik, elkerülhetetlenné válik a közvetlen háború északon. Ebben a térségben a háborúkkal együtt kell élni, még a diplomatáknak is. Izrael legfontosabb dolga az önvédelem, „egyszerű” katonai doktrína mentén működik: mindent megtorol, ami Izrael elleni támadást jelent. Tehát ha átlőnek egy rakétát, legyen az Szíriából vagy akár a Gázai övezetből, Izrael hadserege, különösen légiereje képes az ország megvédelmezésére bármilyen támadással szemben. Ebben nagy segítségére van az amerikaiakkal megkötött stratégiai katonai együttműködés, amely rekordösszegű, dollármilliárdos segítséget jelent Izraelnek. Hadiiparát így olyan szinten tudja tartani, hogy bármilyen kihívással sikeresen szembe tudjon nézni, és meg tudja őrizni az Egyesült Államok számára ezt a stratégiai szövetségesi pozíciót. Összességében mi alapozhatja meg Magyarország és Izrael kapcsolatának fejlődését? Erre egy személyes megjegyzéssel válaszolnék. Amikor kikerültem Izraelbe, ráeszméltem, hogy mennyire nem ismertem a történelmet. A hatvanas években nőttem fel, a holokauszt utáni generáció képviselője vagyok, alig tanultunk valamit arról, hogy mi is történt pontosan a második világháború alatt a deportáltakkal. Ezt itt kellett személyes élettörténetekből megértenem, és úgy gondolom, hogy a magyar

holokauszt komoly tragédia a két ország közötti kapcsolatrendszerben. Az emberek többsége, ismerve ezt a fájdalmat, ugyanakkor igyekszik hidakat is építeni, én magam is ilyen hidakat építek mind a gazdaságban, mind a kultúrában, mind a politikában. Megtalálni azt, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt. A mi generációnknak az a feladata, hogy megpróbáljon ezt a fájdalmat ismerve pozitív dolgokra koncentrálni, olyan eseményeket szervezni, amelyek lehetővé teszik az együttműködést. Azt tapasztalom, hogy óriási potenciál van ezekben az együttműködésekben és nagyon sok területen nem tudunk egymásról. Az izraeliek jelentős része Nyugat-Európára, Amerikára koncentrál, a magyaroknak sem jut eszükbe feltétlenül, hogy akár egy egyetemi együttműködést is érdemes lenne inkább az izraeliekkel megvalósítani, mint másokkal. Amikor elindul egy ilyen együttműködés, mindkét fél rádöbben arra, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségek vannak ezen a téren.

Dohány utcai zsinagóga, Európa legnagyobb zsidó szakrális épülete

Tel-Aviv, Izrael gazdasági központja INTERJÚK

MAGYARORSZÁG ÉS IZRAEL: AMI ÖSSZEKÖT Interjú Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével

Az Ön tapasztalatai alapján milyen szerepet játszik Izrael állama Magyarország külpolitikai gondolkodásában? Mivel sok magyarországi lakosnak élnek rokonai, barátai Izraelben és ott élő állampolgáraink száma is növekszik, közvetlenül érdekeltek vagyunk Izrael biztonságában, a Közel-Kelet stabilitásában. Megközelítésünk mindig az emberek biztonságára fektetett hangsúlyt, lévén ez a központi érték a zsidó-keresztyén kultúrában. Másodsorban Izrael nagyon fontos gazdasági, technológiai partnere Magyarországnak. A magyar kultúra nagyon jelentős része a magyar zsidó kultúra – itt él Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége a maga százezres létszámával –, amelynek fontos támasza a zsidó kultúra fennmaradásáról, újratermeléséről gondoskodó állam, ezért Magyarország számára fontos ezzel az országgal a kulturális kapcsolat, kulturális csere és általában ennek az államnak a léte. Minden évben több hallgató van a magyar egyetemeken Izraelből. Zsidó reneszánsz szemtanúi vagyunk Budapesten a zenei és kulturális fesztiválokkal, amikor ellepik a budapesti utcákat 12

INTERJÚK

a standok és a színpadok, a 2019-es készülő Maccabi Európai Játékokkal stb. Azt gondolom, hogy alapvetően jól érzi magát a magyarországi zsidóság itt. Nem festem rózsaszínre a helyzetet, de szerintem alapvetően jó nálunk a zsidóság helyzete – innen nem kell kényszerből vagy félelemből alijázniuk, hanem gazdagszik, erősödik ez a kultúra, szerves része a társadalmunknak. Nekünk ez a közösség mindig szempont a döntéseinknél, lakmuszpapírként működik és számít a véleményük. És ez fordítva is igaz, a zsidó kultúra jelentős eleme a magyar zsidó kultúra – kétszázezres az izraeli magyar ajkú közösség –, tehát Izraelnek is érdekeltnek kell lennie a különböző országokban, különösen a Kárpát-medencében élő magyar zsidósággal és Magyarországgal való kapcsolatban. Közös ügyünk az antiszemitizmus elleni küzdelem. Izraelnek ez létéből fakadó érdeke, de Magyarország számára is a társadalmat megosztó és destabilizáló jelenség az antiszemitizmus, ezért nemzeti érdekünk a visszaszorítása, amiben kiemelt szövetségesként tekintünk Izraelre. Ez a feladat egyre nagyobb figyelmet igényel Európa nagy társadalmi változásai miatt. Hogyan értékeli a kétoldalú kapcsolatok alakulását Magyarország és Izrael között a diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele óta eltelt huszonhét esztendő során? Talán az én véleményemnél is fontosabb, hogy az itteni zsidóság milyen véleménnyel van a kapcsolataink alakulásáról. Mindennél beszédesebb, hogy ők sikertörténetnek tartják a diplomáciai kapcsolataink alakulását. Ennek az is az oka, hogy Magyarország mindig kiáll Izrael mellett minden nemzetközi fórumon. Kicsit nagyobb kitekintésben azt mondhatnám, hogy Izrael állam megalapítása óta – amiben szintén volt magyar szál – a diplomáciai kapcsolataink akkor alakultak jól, amikor volt önálló mozgástere a magyar diplomáciának. Azonnal elismertük a megalakult államot, és amikor megszabadultunk a terhes szovjet örökségtől, azonnal felvettük a kapcsolatot. Vagyis azt mondhatjuk, hogy amikor mi határozhattuk meg a szuverén magyar külpolitika irányát, akkor mindig volt és van is jól működő magyar–izraeli diplomáciai

kapcsolat – így 1989 óta ismét. Ennek az okai, tartalma a korábban mondottakban található. A nyáron lejárt megbízatású Ilan Mor nagykövet úrral személyesen is jó kapcsolatom volt, amit kölcsönösnek mondhatok, gyakori vendégei voltunk egymásnak. Eredetileg katonaember volt, nem köntörfalazott soha, így mindig nyíltan megbeszéltük, ha bármi feszültséget okozott a két ország kapcsolatában. Ő szóvá tette, ha Izrael vetett fel valamit, mi pedig megoldást kerestünk rá és általában találtunk is. Az olyan nagy ívű események pedig, mint a Wallenberg-év 2012-ben, ami országos, átfogó programokat nyújtott, kifejezetten jó fényben tüntették fel hazánkat, és persze nagyon aktívan részt is vett az eseményeken. Általában mindig, mindenhol jelen volt. Ilan Mor mindig nagyon tájékozott volt, de büszke vagyok arra, hogy tudtunk még neki is kellemes meglepetést okozni a beregszászi zsinagóga felújításának támogatásával kapcsolatban, amiben egy kis részem nekem is volt. Én úgy érzem, hogy hatékony és gyümölcsöző volt az együttműködésünk külügyi államtitkárként és külügyi bizottsági elnökként is. Mindig szívesen fogok emlékezni rá, és persze nyitottan várom az együttműködést az utódával, akinek szerintem nem lesz nehéz dolga felvenni utána a kapcsolatokat. Munkássága során milyen benyomások érték, hogyan tekintenek Magyarországra, illetve a visegrádi államokra Izraelből? Amint már előjött, Magyarország az egész Kárpát-medencei zsidóság centruma is. Nemcsak Ukrajnában, hanem Romániában, Szlovákiában és Szerbiában is áldozunk a zsidóság kulturális kincseinek megőrzésére. Ez egy kicsit kiemel minket a visegrádi körben is. Nemcsak zsidóként, hanem magyarként is tekintünk rájuk, és ők is anyaországként is viszonyulnak hozzánk. Véleménye szerint melyek azok a legfontosabb izraeli politikai, gazdasági, biztonságpolitikai folyamatok, amelyeket érdemes Magyarországról figyelemmel kísérni? A két ország adottságaiban sok a közös vonás, ami adja magától, hogy keressük az együtt-

működést különösen az innováció és a kultúra területén. Ha megnézzük, ezek olyan területek, amikben nemzetközi hírnevet szereztünk magunknak. Azonban talán a legfontosabb a biztonságpolitikai szál, amiről szólnék most. Izrael abban azért jelentősen különbözik Magyarországtól, hogy bár kis ország, de óriási hatással van a világpolitikára. Ezért ezt a szálat különös figyelemmel követjük, mert nemcsak a Közel-Kelet egyik kulcsszereplője, hanem egyéb globális tendenciák irányának a befolyásolója is. Tehát Izrael befolyása, tapasztalatai és kompetenciái a biztonságpolitikában számunkra fontos tanulságul szolgálnak. Izrael világviszonylatban is példaadó a külhonban élő nemzettársakkal történő kapcsolattartásban. Ennek természetesen vannak praktikus okai is, hiszen a diaszpóra sokat tud tenni az anyaországért, de elsősorban egy erkölcsi kérdésről van szó: Izraelben világosan látják, hogy a világ zsidósága számára érzelmi szükséglet is az anyaországgal való kapcsolat. Mi, magyarok, hasonló helyzetben vagyunk, mint Izrael: sok honfitársunk él világszerte (köztük sokan egyszerre részei a zsidó és a magyar diaszpórának), ezért sokat tanulhatunk Izraeltől ezen a téren is. Ön szerint milyen területeken mélyíthető el az együttműködés Izrael és Magyarország között, hogyan szolgálhatja Magyarország stratégiai érdekeit az Izraellel ápolt kapcsolat? Nagyon sok mindent említettem már, most hadd idézzem fel azt a közös listánkat, amit egyaránt fejleszteni szeretnénk: elsősorban a kultúra, az oktatás, az innováció, a gazdaság és a mezőgazdaság területei ezek. A tőkén kívül a turizmus is egyre inkább vonzódik Magyarországhoz, aminek természetesen örülünk. Egy szó, mint száz, az irány a kapcsolataink és a barátságunk tovább erősítése.

INTERJÚK

FÓKUSZBAN IZRAEL SZEREPE AZ ÁTALAKULÓ VILÁGRENDBEN Interjú Őexc. Yossi Amranival, Izrael Állam budapesti nagykövetével

Nagykövet úr egy korábbi előadása során említette, hogy Izrael számára új prioritást jelent nem csupán diplomáciai és katonai szuperhatalomnak lenni, hanem mindezek mellett diplomáciai nagyhatalommá is válni. Tudná, kérem, ismertetni részleteiben ezt a stratégiát? Úgy gondolom, a szuperhatalom kifejezés félrevezető, nem hiszem, hogy szuperhatalomnak kellene, hogy nyilvánítsa magát bárki, bármilyen aspektusból. Előadásomban az izraeli külpolitikai gondolkodásban kirajzolódó azon percepcióra kívántam rámutatni, miszerint egy ország négy erősségbe szükséges, hogy befektessen. Az első az emberi erőforrások, az oktatás színvonala, a társadalmi egység. Még ha egy mul14

INTERJÚK

tikulturális társadalomról, olvasztótégelyről is beszélünk, a lényeg egy bizonyos mértékű társadalmi kohézió fenntartása. A nemzetet bizonyos alapvető értékek mentén össze kell tartani. Az emberi aspektus, az emberi erő, a nemzet biztonságának alapja. A második pillért a gazdasági hatalom alkotja, az életszínvonal, az életminőség, amely lehetővé teszi a befektetést az oktatásba, tudományba és a kultúrába. Emiatt fontos gazdasági téren erőssé válni, e tekintetben Izrael megélt már egy forradalmat, és véleményem szerint jelenleg is forradalmon megy keresztül. A gazdaság lehetővé teszi, hogy egy ország és annak kormánya megvalósítsa terveit, de a nemzetközi közösségben betöltött pozíciója szempontjából is lényeges tényező. A nemzetközi színtéren betöltött relevancia a stratégiai gondolkodásban nagyon fontos összetevő. Napjainkban az államok igyekeznek újra feltalálni magukat, újraalkotni relevanciájukat. A harmadik erő a katonai, amely bizonyos államokban lényegibb kérdés, nem hasonlítanám össze a katonaság jelentőségét Európában, vagy Magyarországon a haderő jelentőségével Izraelben, vagy a Közel-Keleten. Egy instabil régióban, egy zűrzavaros időszakban, Izraelnek erősnek kell lennie. Hogy milyen mértékben, az egy másik kérdés, de a katonai erőbe való befektetés és az ország megerősítése központi jelentőségű, azonban, jelent-e a katonai hatalom stratégiai értéket, relevanciát az országnak? Ilyen messzire nem mennék el. Spárta egy történelmi példája annak, hogy lehetsz katonai szuperhatalom és mégis elveszítheted a csatáidat. Izrael a négy alappillér egységében gondolkodik, amelyben a katonai hatalom csak sorban a harmadik és nem az első tényező. Az első helyen áll az ember, a társadalom, a második a gazdaság, harmadik a hadsereg és a negyedik a nemzetközi legitimitás, vagy más szavakkal az állam szerepe és pozíciója a nemzetközi porondon. Az országok küzdenek a nélkülözhetetlen legitimitásért, ennek eszköze pedig a diplomácia. Tehát előadásomban, amelyre utalt, igyekeztem hangsúlyozni a diplomácia kulcsszerepét Izrael biztonsága szempontjából. Izrael diplomáciai erejének megítélése

szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül a régiójában és a globális színtéren végbement változásokat, a hatalmi viszonyok eltolódását a világpolitikában és a diplomáciában megjelent új referenciákat. A diplomácia ma részben nyilvános diplomácia, részben branding, illetve közösségi média. El lehet nyerni a New York Times figyelmét, de annak értéke limitált összehasonlítva a múltbeli viszonyokkal. A New York Times vélemény- vagy szerkesztői rovata fontos, mivel egy gondolkodásmódot tükröz, de kisebb a jelentősége a közvéleményre gyakorolt hatásában, mivel Facebookon, Twitteren vagy bármilyen más közösségi médián keresztül sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerülhetünk a közvéleménnyel és befolyásolhatjuk annak alakulását. A diplomácia másik vetülete a hatalmi egyensúly, már nem olyan világban élünk, amelyben kizárólag egy szuperhatalom lenne jelen. Izraelnek tisztában kell lennie a globális szinten végbemenő változásokkal, és bizonyos átalakulások nem az általad gyakorolt politika következményei, de igazítanod kell politikádat a megváltozott körülményekhez. Még nem láthatjuk előre, milyen irányba viszi el a Trump-kormányzat az Egyesült Államok külpolitikáját, de az elmúlt nyolc-tíz évben kirajzolódott trendnek első eleme az Ázsia felé fordulás, második a delegálás és hátulról vezetés, a harmadik a koalíciók iránti igény, amely nem csak az Obama-adminisztráció által követett politika volt, az idősebb Bush ugyancsak támogatta a koalíciókat. Látható, hogy az Egyesült Államok, legyen bármennyire is a legnagyobb hatalom, tartózkodó és óvatos a rendelkezésére álló hatalom használata tekintetében, következően az afganisztáni és iraki tapasztalatainak. Hogy ez milyen mértékben vagy időtartamban lesz meghatározó folyamat, az az új adminisztráción áll. Végső soron minden kormányzatnak számolnia kell a közvéleménnyel, és közösen kell meghatározniuk, mennyire fontos az erő használata bizonyos esetekben és az mennyiben szolgálja az amerikai célokat. A szovjet blokk szétesését követően az emberek úgy gondolták, hogy egy egypólusú világban élünk, amelyben az USA egyszerre a világ csendőre és bankára, az Egyesült Államok

a diplomácia Mekkája. Új egyensúlyi viszonyok alakultak ki a világpolitikában, nem lehet leírni Kínát és érdekeit, nem csupán a közvetlen szomszédságában, így Észak és Dél-Koreában, Oroszországban és Japánban, hanem Európa tekintetében sem. A kínai termékeket áruba bocsájtják a kontinensen, így Kína érdekelt az európai stabilitásban, ez a piac munkahelyeket jelent a kínai dolgozók számára. Tehát egy láncreakciót láthatunk, ez nem az a fajta globalizáció, amelyet 1991–1992 között elképzeltünk, miszerint alapvetően Kínában termelnek, és a termékeit eladja máshol, Kína egy nagyhatalom, és a nagyhatalmak között egy bizonyos egyensúly létezik. Mit jelent ez Izrael számára? Legyünk bármennyire is közel az Egyesült Államokhoz, hiszen egyetértés van közöttünk a demokrácia és a zsidó – keresztény gondolatvilágba tartozó más értékek kapcsán is, azonban a világ többi államával is egy szoros hálózatot kell kialakítanunk a közös érdekekre alapozva. Izrael és Oroszország között az elmúlt tizenöt-húsz év során szorosabbá vált a kapcsolat a stratégiai ügyek kapcsán, mivel Oroszország jelentős szereplő a világpolitikában, a Közel-Keleten, az Izraellel szomszédos Szíriában orosz fegyveres csapatok szolgálnak. Megkerülhetjük-e Oroszországot, mint világhatalmat, a történelmével, érdekeivel és preferenciáival egyetemben? A válasz az, hogy nem. Ez ugyancsak azt jelenti, hogy Ázsia felé is nyitni kell. Az Ázsia felé fordulás nem szűkíthető az Egyesült Államokra, és az nem Obama elnök találmánya, már a Bush éra alatt megkezdődött. Izrael már a kora kilencvenes években megkezdte az Ázsia felé fordulást, a piacok és Kína felemelkedése miatt, és mivel Ázsia Izrael stratégiai szomszédsága. A stratégiai szomszédságod nem csupán a közvetlen szomszédokra korlátozódik, hanem sokkal mélyebb annál. A szomszédod szomszédja szolgáltatja számodra a biztonságot. Ez vezetett a kialakuló és fejlődő kapcsolatokhoz Dél-Koreával, Japánnal Szingapúrral és Indiával. Ezek az államok Izrael stratégiai szövetségesei Ázsiában. Mint látható, nem írható le egy partner csak azért, mert nincsenek közvetlen érdekegyezések, ki kell azokat találni és fejleszteni a kapcsolatokat. INTERJÚK

Izraeli zászló az ENSZ New York-i székhelye előtt

A harmadik aspektus, hogy korunkban hogyan tarthatsz fent szoros relációt a partnerországokkal. Ennek öt százaléka az emberi tényező, a vezetők közötti kémia. Nincs szükség már nagykövetekre, hogy diplomáciai csomagokat és üzeneteket közvetítsenek, a vezetők közvetlenül is tudnak beszélni egymással. Szükség van azonban a nagykövetekre és követségekre, abból a szempontból, hogy érdekek hálózatát alakítsák ki és kössék össze a pontokat. A hangsúly áthelyeződött az érdekegyezések kiépítésére. A személyes aspektus sohasem lesz elegendő, bármilyen közel is álljanak a vezetők, az érdekek a gazdasági együttműködés alapján állnak, ezek jelenthetik a piacokat, a tudás- és technológia-megosztást. Nem azon múlik, mit tudsz adni, hanem hogy mit tudsz kapni a partneredtől, ez egy kétoldalú folyamat. Az államok együttműködésének másik vetülete a stratégiai együttműködés, a fenyegetések nem korlátozódnak a hazai és közvetlen határodon jelenlévő veszélyekre. A fenyegetések átcsaphatnak, ezért titkosszolgálati együttműködésre van szükség a módszerek és taktikák terén, minél több partnerrel kell együtt dolgozni. Ami a mi hátsó udvarunkban történik, berobbanhat Európába és fordítva, erre példaként szolgálnak az európai önkéntesek az Iszlám Állam szolgálatában. A stratégiai együttműködés a stabilitás alapja. A cél, hogy megőrizzük hazáinkban és határaink mentén a stabilitást és a békét, illetve, hogy megakadályozzuk, hogy a határainkon keresztül bármi fenyegethesse otthonainkat. 16

INTERJÚK

Az Izrael területének több mint felét kitevő Negev-sivatag

Áttekintésében beszélt a stratégiai partnerek fontosságáról. Láthattuk, Benjámín Netanjáhú miniszterelnök úr diplomáciai kapcsolatokat épít a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és Szub-Szaharai Afrikában. Mi az átfogó célja az izraeli diplomáciai nyitásnak, tekinthető-e egy új „Perifériás Szövetségnek”? Az izraeli politika mindig is a lehető legtöbb állammal való kapcsolat kiépítésére és elmélyítésére irányult. Nincsen új stratégia, egy új realitás van, amely új lehetőségeket teremt. Ennek az új realitásnak a részeleme Izrael gazdasága és stratégiai erőnk, amellyel a jelen pillanatban rendelkezünk, részét képezik bizonyos világszinten zajló történelmi folyamatok, amelyek lehetővé tették, hogy Izrael fontosabb szereplője legyen a stabilitásnak és biztonságnak térségünkben és azon túl is. A stratégiánk az ötvenes és hatvanas években született, Izrael mindig is szövetségeseket keresett. Volt olyan szövetség, amelyik helyes volt és volt amelyik hibás, a szuezi háború egy visszavonuló nagyhatalmakkal kötött szövetségnek volt példája, hogy ne sértsem meg senkinek se az érzéseit. Ez a koncepció egyértelműen a térkép adta realitásokból következik. A térkép maga nem változik, az adott, amik változnak, azok a térkép nyújtotta lehetőségek. Meg kell néznünk a körülöttünk lévő szomszédjainkat. Stratégiai környezetünk megváltozott az Egyiptommal és Jordániával megkötött békeszerződések és az oslói megállapodások óta. Béke és együttműködés van Izrael és

Egyiptom, illetve Jordánia között, és bár a szíriai helyzet nem tesz lehetővé egy hasonló áttörést, de határaink így is viszonylag biztonságosak. Azonban messzebb kell tekintenünk a közvetlen szomszédságunkon, és látni, honnan érheti fenyegetés Izraelt, és hogyan tudjuk ezt ellensúlyozni? Szükséges fejlesztenünk védelmi képességeinket, és ezt meg is tesszük, ki kell alakítani közös érdeket más országokkal, amelyek kompenzálni tudnak bizonyos fenyegetéseket. Amennyiben az ellenséged kétezer mérföldre van határaidtól, ugyanakkor rendelkezik jelenléttel a határaid mentén, szükséged van a stratégiai mélységet nyújtó diplomáciai védőernyőre, a rakétákon és fegyvereken túlmenően. Az ellenséged szomszédja a legjobb barátod, legalábbis annak kellene lennie. Erről szól a Perifériás Partnerség. Széleskörű vita zajlik az izraeli politikusok között annak folytán, hogy lehetséges-e normalizálni a kapcsolatokat a szunnita arab államokkal. Elérkezhet a regionális béke, mielőtt az izraeli–palesztin konfliktus rendezésre kerül? Az izraeli–palesztin konfliktus megoldása Izrael állam és az izraeli nemzet érdeke, az ország regionális és globális státusza miatt is. A számos felhívás, amelyeket a közvetlen, előfeltételek nélküli tárgyalások érdekében tettünk, nem üres beszéd, az valóban tükrözi stratégiai érdekeinket, és e tekintetben Netanjáhú miniszterelnök nagyon tisztán nyilatkozik. Sajnálatos módon nem látunk hajlandóságot a palesztin oldalon, hogy a konstruktív tárgyalások útjára lépjenek. Az elmúlt húsz év során a tárgyalásokra tett meddő kísérletek arra utalnak, hogy lehetséges, hogy a palesztin vezetők képtelenek meghozni ezt a történelmi döntést. A konfliktus bármilyen lezárása kompromisszumok megkötését követeli mindkét oldaltól. A palesztinok számára ez azt jelenti, hogy elismerik Izraelt, mint zsidó és demokratikus államot, amely azt jelenti, hogy nem lesz „visszatérés törvénye”, az ország karaktere zsidó marad, ennek bármilyen fajta elutasítása, akár arra hivatkozva, hogy ezt már 1993-ban megtették, elfogadhatatlan. A cél nem egy újabb átmeneti megállapodás, hanem végleg lezárni a konfliktust.

Helyesen utal arra a kérdésre, miszerint megoldhat-e egy konfliktus lezárása egy másikat a Közel-Keleten. Ez a várakozásainkon és céljaikon is múlik. Amennyiben szeretnénk mélyebb, normálisabb kapcsolatokat kialakítani, úgy az izraeli–palesztin konfliktus lezárása kulcskérdés. Fontos azonban nyitott határokat kialakítani a Közel-Keleten? Ebben nem vagyok biztos. Szükséges-e egy közel-keleti schengeni övezet, vagy akarjuk-e, hogy az izraeli filharmonikus zenekar a közeljövőben Damaszkuszban lépjen fel, valóban fontos ez? Érdemes ezt átgondolni, én mérsékelném az elvárásaimat. Először politikai egyetértést, stratégiai együttműködést és gazdasági kapcsolatokat kell kialakítanunk. Közös beruházásokat eszközölni az infrastruktúra területén. Kizárólag az idő múlásával és a történelmi folyamatokon keresztül alakulhat ki szorosabb kapcsolat az emberek között. Nem adom fel a reményt, hogy bekövetkezhet a normalizáció, csupán azt állítom, hogy ez a folyamat el fog tartani egy ideig. Tehát bármilyen fontos is legyen az izraeli–palesztin konfliktus, nem vagyok benne biztos, hogy ez az egyetlen oka annak, hogy nincsenek a mainál szorosabb emberek közötti kapcsolatok. Egyiptommal békében élünk negyven éve, az egyetértés politikai szinten létezik, emellett stratégiai és katonai vetületekben is. Gazdasági téren megkezdődött bizonyos fokú együttműködés, legalábbis az infrastruktúra és földgáz tekintetében, de az emberek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez több idő kell. Az izraeli–palesztin konfliktus megoldása fontos, de annak lehetséges hatása aránytalanul fel van nagyítva, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne kellene minden lehetséges erőfeszítést megtenni, hogy lezárjuk. Az államok közötti együttműködés érdekeken, és a valóság helyes felmérésén alapszik. Amikor felmérted, mi történik a szomszédaiddal, a gazdasági helyzetedet, az államod általános helyzetét, utána lehet partnereket keresni. Az arab tavaszt követően a Közel-Keleten a gazdasági növekedés és a népességnövekedés kezelésének szükségessége, továbbá a globális változások miatt a térség államai partnereket keresnek a régión belül. Találtak is egyet, Izraelt, amely egy megbízható, együttműINTERJÚK

ködésre kész állam. Ez egy fontos fejlemény, mivel előkészíti a terepet a következő szakasz számára. Az EU-ban megvalósult schengeni övezet több ezer éves történelem eredménye, amelyet oly sok háború tarkított. Valahogyan az európaiak kevésbé türelmesek, amikor a Közel-Keletről van szó, de ezek a folyamatok időt vesznek igénybe. Hogyan értékelné Izrael kapcsolatát az Európai Unióval, amely egyik oldalról az ország legfontosabb gazdasági partnere, másrészt a diplomáciai kapcsolatok sokszor feszültek? Az EU nem egy statikus szervezet és jelentős kihívásokkal áll szemben, ezek főként belsők, de nagy számban vannak jelen külsők is. Az európai vízióban létező, a föderális Európa álma, valóban Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere. Azonban, ha ezt elemeiben vizsgáljuk, huszonnyolc országot, már más a történet. A gazdasági érdekek nem pusztán Izrael érdekei, hanem európai érdekek is. Ki is nyilatkozhatna megfelelőbben a politikai döntések és országok gazdasági szankciókkal sújtásának kapcsolatáról. A gazdaság fontos szempont az európai külpolitikai döntéshozatalban. Tehát amennyire Európa izraeli érdek, ezzel együtt Európának egy új szemléletet kellene kialakítania arról, hogy milyen lényeges egy stabil Izrael Európa stabilitásának szempontjából. Az európai megközelítés Izrael tekintetében a történelemben, a jelképekben és bizonyos mértékű álszentségben gyökerezik. Izraeltől elvárják, hogy olyan értékek mentén cselekedjen, amelyeket Európa a maga és más államok számára nem ír elő. Felnézünk Európára történelmi és kulturális okokból, Európa partnereinek tekintjük magunkat. A kapcsolat jövője inkább múlik Európa álláspontján Izrael közel-keleti stabilitása kapcsán, mint az európai elvárásokon, amelyek egy bizonyos politika izraeli végrehajtását várják el, amelyet egyes személyek Európában fontosnak tartanak. Lényeges hangsúlyozni, hogy Európa sosem volt homogén, és mindig is belső ellentmondás feszült az Izraellel fenntartott kapcsolat bilaterális és multilaterális aspektusai között. 18

INTERJÚK

A világnak szüksége van egy erős Európára, azonban Európa saját háza táját kellene, hogy először rendbe tegye, és egyenlő mércét kellene alkalmaznia Izraellel és más államokkal szemben. A kapcsolat minősége és közelsége ezen az új megközelítésen múlik. Hogyan lehetséges, hogy Európa, amely oly mérsékelt nyelvezetet használ a legtöbb nemzetközi válság kapcsán, amikor Izraelre kerül sor, eltelik érzelmekkel. Elképzelhető, hogy Európának fel kéne tennie magának a kérdést, miért van ez. Nem akarok elidegeníteni, vagy kritizálni senkit, csak azt kérdezem, miért foglalkoztatja ilyen mértékben Európát Izrael, miközben alapvetően más szemszögből is lehet vizsgálni a régiónkat. Ez alatt értve egy erős, demokratikus Izraelt, amely igen etikus magatartást mutat mindenfajta kritérium alapján, mind az állam, mind pedig a kormánya. Mindeközben Európa beavatkozik Izrael belügyeibe, ez alatt értem az ítélkezést az izraeli döntések fölött, és magát a nyelvezetet, amit használ. Ítélkezni szabad, de amikor a szuverén területünkről van szó, végső soron a mi döntésünk, hogy hogyan kormányozzuk az államunkat. Ismerősen hangozhat, amit mondok, mivel több európai vezető is hasonló nyilatkozatokat tesz. Felteszik a kérdést, hogy ki hatalmazta fel Brüsszelt arra, hogy meghatározza szuverén országok helyett a jövőjüket. Nem vagyunk sem Európa kliens állama, sem a gyarmata, de lehetünk partnerek a kultúra, a tudomány, a gazdaság, és ami a legfontosabb, a stratégiai kérdések terén. Ha Európa megvizsgálná, mi ment végbe az elmúlt húsz évben, rájönne, hogy egyetlen stabil partnere van a Közel-Keleten, Izrael. Félreértés ne essék, nem akarunk Európa zsoldosai lenni, ez a partnerségről szól és annak megértéséről, hogy a közel-keleti válságokat hogyan lehet megoldani, hova fektessék az európai forrásokat, hogyan lehet jobbá tenni a KözelKeletet. Hogyan lehet átláthatóságot és jó kormányzást vinni a Közel-Keletre, ahelyett, hogy különböző államoknak papolnak olyan értékekről, amelyek magában Európában is megmérettetés alatt állnak.

Megváltozna-e ez az európai politikában végbemenő jobboldali fordulattal? Hagyományosan az európai baloldal volt kritikusabb Izraellel szemben, a jobboldal pedig megértőbb álláspontjával kapcsolatban. Ez nem jobboldal és baloldal kérdése, nem szeretném ilyen kategóriák mentén szemlélni a kérdést. Ezek az ideológiák meghatározásra szorulnak, elavult kifejezések, amelyek nem érvényesek napjainkban. Ami alkalmazható, hogy Európa bizonyos kihívások előtt áll és új válaszokra van szüksége. Lehetséges, hogy a hagyományos jobb- és baloldal képtelen ezeket a válaszokat megadni. Vannak bizonyos belpolitikai változások Európában és bár nem kommentálom a soron következő választásokat, beavatkozni se fogok, de azt állítom, hogy Európának válaszokat kell kidolgoznia a maga számára a gazdasági növekedés, a népesség, a demokrácia, a határok, a szomszédság kérdésében, és hogy mi Európa küldetése a világban. Európa meg van róla győződve, hogy van egy bizonyos missziója a világban, de legalábbis a közvetlen szomszédságában. Meg kell kérdezniük magukat, hogy ebben a küldetésben hatékonyak voltak-e, milyen mértékben és hogyan lehetnek asszertívabbak és effektívebbek. Amikor a véleménynyilvánításról van szó, Önök igen asszertívak bizonyos ügyek kapcsán, de valójában mennyire hatékony Európa? Mindazok a szabályok, amelyek az egyes államokra vonatkoznak, érvényesek Európára, mint unióra is. Az erő elsősorban az emberből, társadalomból ered, a nemzeti erőből, amely nem az etnicitásról szól, hanem a társadalmi kohézió bizonyos mértékéről. A gazdasági aspektus a második, és Európa ezekre a kihívásokra a 2008-as válság óta még nem talált választ. Védelem tekintetében nem véletlen, hogy Európa a közös hadseregről és fegyverkezésről kezdett el beszélni. Európa a NATO-ra, Amerikára volt utalva és az értékekre, „a világ tökéletes és nincs szükség haderőre”. Valóban így van ez? Ez egy igen szűklátókörű nézet. A diplomácia területén messze elől jár Európa, azonban a diplomáciai asszertivitást más hatalmi eszközükkel is társítani kell. Európa diplomáciai asszertivitásának eredménye az uniós döntéshozók szerint többek között

az iráni nukleáris megállapodás, amellyel szemben Izrael igencsak szkeptikus. Hogyan tud védekezni Izrael olyan szerteágazó fenyegetésekkel szemben, mint az Irán jelentette kihívás, illetve aszimmetrikus konfliktusok a Hezbollahhal, Hamasszal és radikális szunnita csoportokkal szemben, mint az Iszlám Állam? Említette a kérdésének elején az iráni nukleáris megállapodást, mint európai sikert, én ezt iráni sikernek nevezném. Európa része volt a P5 csoportnak, amely egyértelműen az Obamaadminisztráció stratégiai célkitűzéseit követte, azaz egy megállapodás elérését Iránnal. A megegyezés próbája még előttünk áll, tíz-tizenöt éves időtávlatban dől el annak eredménye, és nagyban múlik az irániak magatartásán. Nem kerülte el az Egyesült Államok és a világ figyelmét a nemrégiben végrehajtott ballisztikus rakétateszt, amelyet Irán a napokban hajtott végre. Ezt meg kell említeni, még ha nem is mélyülünk el jobban az iráni atomprogram témájában. Stratégiai szinten, amellett, hogy befektetsz és fejleszted a nemzeti erőt, még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez a nemzeti erő többszintű, nem egyoldalú, ha erős vagy, releváns vagy, és az erőt más mércével mérjük 2017-ben. A külpolitika másik aspektusa a szövetségek. Vannak hagyományos, történelmi, értékalapú szövetségek, amelyek hosszú távúak. Ez nem zárja ki a rövid távú szövetségek megkötését, ahol remélni lehet, hogy ezek a jövőben erős kapcsolatokká fejlődnek. A fontos szempont a bizalom és ellenőrzés, ahogy Ronald Reagan mondta. Nem ítélheted meg a partnereidet a saját kritériumaid alapján. Léteznek határok, amelyeket nem lehet átlépni. Van tere a morális aspektusnak, nemzetközi jognak és etikának a nemzetközi kapcsolatokban, és általában a politikában, de az alapvető üzenet, hogy a stabilitáshoz partnerségekre van szükség. Nézzék meg, mi történt Líbiában, ahol egy Kadhafinak nevezett ember alatt stabilitás volt, a menekültek előtt az utolsó gátat jelentette Európa felé. Európa együttműködött Kadhafival évtizedeken keresztül, majd Európa hirtelen elhatározta, hogy Kadhafi egy kegyetlen despota. Ki fizeti meg ezért az árat? Ez reálpolitika, nem lehetsz válogatós bizonyos ügyekben, a nagyobb képet kell átlátni. Ez igaz INTERJÚK

vezetőkre, országokra, diplomatákra is, ez a diplomácia alapvető aspektusa, meglátni a tényezőket és összekötni őket egy egységes politika keretein belül. Ez azt jelenti, hogy azonos politikát kell követni X, Y és Z ország tekintetében? Nem. Minden egyes országgal, érdekektől hajtva kell kialakítani egy közös nyelvet a partnerséghez. Ezek a partnerségek átalakulhatnak majd, ahogy Netanjáhú miniszterelnök kifejtette, egy olyan gyakorlattá az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely megértőbb és támogatóbb Izraellel kapcsolatban? Ez egy cél, egyértelműen ezért kell dolgoznunk, nem mondanám, hogy ez egy álom, hanem egy álom, ami valóra válhat. Hogy a következő közgyűlésen vagy öt, tíz éven belül? Izraelnek a világban betöltött státuszában láthatunk bizonyos változásokat. Ezt láthattuk az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2334-es számú határozatának meghozatala után és az Európai Unió Külügyek Tanácsának legutóbbi ülésén is. Jelenti-e ez azt, hogy a helyzet kedvezőbb számunkra? Nem, újra és újra küldenünk kell és partnerségeket kialakítani. A külpolitikában nem csak az számít, te mit teszel, hanem hogy a partnereid mit lépnek, mit igényelnek a barátaid és ezek alapján kell teremteni egy közös alapot. A közös érdekek azonosításában elért bizonyos diplomáciai eredmények nem csak az izraeli külpolitika eredményei, hanem partnereinké. Végső soron az életben és a politikában is minden az érdekekről szól. A diplomácia jelentősége abban áll, hogy kidolgoz, meghatároz érdekeket, hogy más államok támogassanak. Nem a szemed fénye miatt, hanem mert szolgálod a másik fél érdekeit. Sajnálom, hogy ennyire pragmatikusan, cinikusan hangzik, amit mondok, de létezik egy bizonyos mértékű cinizmus a világpolitikában. Végezetül, Ön szerint hogyan fogják a környezeti körülmények, a klímaváltozás befolyásolni a Közel-Kelet viszonyait? Egy beszivárgó elsivatagosodással állunk szemben a Közel-Keleten. Emlékszem, hogy mialatt felnőttem, összesen két súlyos homokvihart éltem ár, amelyek nyugatról, a Magreb térségből jöttek, viszont manapság Szíria felől érkeznek 20

INTERJÚK

ezek. Lakott környezetünk biztonságban tartása és bizonyos környezeti fenyegetésekkel szembeni küzdelem megköveteli az államok közötti együttműködést. Az Európai Unió a Szén- és Acélközösséggel kezdődött, a Közel-Keleten azonosítanunk kell az élet azon vetületeit, amelyek összeköthetnek minket, ez a békés együttélés elsődleges alapja. Ez lehet az infrastruktúra, hiszen nem kell ugyanabba befektetni minden egyes államban. Izraelnek például jelentős tengervíz sótalanító kapacitása van, így vizet szolgáltatunk Jordániának és a palesztinoknak, ezt még nagyobb mértékben felhasználhatjuk az együttműködés és a béke érdekében. Izraeli földgázt adunk el a Palesztin Hatóságnak, Jordániának és Egyiptomnak, ahelyett, hogy bárhova exportálnánk ezeket a világ minden tájára, a régiónak kell az első helyen szerepelnie. Létezik egy regionális vízmenedzsmenti hálózat az Öböl-menti arab monarchiákban, amelynek Izrael részese, együtt kell működnünk ezen ügyek kapcsán. A válságkezelő műveletek ugyancsak fontos területei a kooperációnak, a tűzvész, amely nemrég Izraelben is tombolt, nem az első, és nem az utolsó. Horvátország és Ukrajna küldött repülőgépeket a megsegítésünkre, létre kell hoznunk egy regionális együttműködést, melynek keretében, ha egyik államban tűzvész van, a környező országok, függetlenül attól, hogy van-e diplomáciai kapcsolatuk, a segítségére sietnek. Ide kellene invesztálni a diplomáciai energiát, felépíteni az együttműködés alapját, amely végső soron elvezethet a békéhez. A globális változások és fenyegetések, mint az éghajlatváltozás, a jövőbeni együttműködés kulcsát jelentik. Európa mindig felteszi magának a kérdést, hogyan érhet el pozitív változást, hát itt tudna! Segítsen nekünk tanulni tapasztalataiból. A Németország és Franciaország közötti szerelem is csupán az utóbbi hetven év gyümölcse, mit akarnak hát tőlünk az európaiak? Gondoljanak csak vissza a saját történelmükre.

IZRAEL TERÜLETI FELOSZTÁSA

Izrael területe az 1949-es tűzszüneti határok mentén

Izrael által elfoglalt területek 1967-ben

Izrael által annektált területek

Hamasz fennhatóság

Izraeli katonai fennhatóság

KÖSZÖNTŐK

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

KONTINENSEK METSZÉSPONTJÁBAN Izrael földje ugyan földrajzilag egyértelműen Ázsiához tartozik, azonban földrajzi fekvésének köszönhetően szoros kölcsönhatásban áll Afrikával és Európával is. A terület fölötti uralomért évezredeken át folyó küzdelem zajlott az ókortól kezdve napjainkig, hiszen a mai Izrael földje a három kontinens nagyhatalmai között elterülő ütközőzóna volt. Az ókorban az egyiptomi, asszír, babiloni birodalmak hadjáratai, később perzsa, görög és római hadak dúlták fel, majd a keresztes háborúk során csaptak össze a Jeruzsálem elfoglalására felesküdött európai királyok és a közel-keleti muszlim hatalmak seregei. Az Oszmán Birodalom első világháborút követő szétesése után a hajdani Brit Birodalom fennhatósága alá került a mai Izrael földje. Az alkonyához közeledő világhatalom az Indiai szubkontinens feletti uralmuk biztosítása érdekében igyekezett kihasználni ezt a területet. Az évezredek során mindhárom kontinens számtalan népe igyekezett megtartani ezt a területet, amely az idők során geopolitikai átjáróház mellett a három ábrahámita világvallás szent területévé is vált. A zsidóság ezen a területen fejlődött politeista törzsi társadalomból a világtörténelem jelenlegi ismereteink szerint első szigorúan egyistenhívő népévé. A hitük megkülönböztette őket a többi kánaánita nyelveket beszélő szomszédos közösségektől, majd elősegítette azok asszimilációját a zsidó etnikai-vallási csoportba. Időszámításunk előtt ezer évvel három zsidó király uralkodott sorban az egyesített terület fölött, azonban a teljeskörű zsidó önrendelkezés rövid életűnek bizonyult. A salamoni fénykort követő belső széthúzás még közel ezer éves váltakozó sikerű zsidó sorsot biztosított, amelyet a Római Birodalom elleni lázadás pecsételt meg 22

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

i.sz. 132-ben, melynek eredménye a zsidóság kiűzetése lett a világ négy égtája felé. A három szomszédos kontinens (és a nagy földrajzi felfedezések eredményeként Amerika) zsidó közösségeinek tagjai, közel kétezer éves szétszóratást követően ma újra együtt élnek Izraelben. Nem egyedül, hiszen a nyolc és félmillió izraeli állampolgár negyede nem zsidó, az izraeli katonai igazgatás alatt álló Ciszjordánia pedig mintegy két és félmillió palesztin arab otthona. Izrael politikailag és társadalmi összetételében is különleges elegyét adja a három kontinens találkozásának. Az ország, hasonlóan az elmúlt évezredekhez, hidat alkot a vallások, kultúrák, népek, gazdasági és hatalmi befolyási övezetek között, miközben saját jogon is jelentős regionális hatalommá fejlődött. Izrael sorsa alapvetően befolyásolni fogja a „világsziget” jövőjét a XXI. században is.

Jeruzsálem ostroma és lerombolása a rómaiak által (David Roberts festménye, 1850)

Jeruzsálem a világ földrajzi és teológiai közepeként ábrázolva Heinrich Bünting „A világ egy lóherében” című, 1581-es térképén

A STRATÉGIAI MÉLYSÉGÉRT VALÓ KÜZDELEM Izrael nemzetközi jogi alapjai közül kiemelendő az ENSZ Közgyűlésének 181. számú határozata, a felosztási terv, melyet 1947. november 29-én fogadtak el nagy többséggel a szervezet akkori tagállamai. A terv három, földrajzilag alig összefüggő zsidó enklávét vizionált a brit Palesztin Mandátum területén, amely katonailag védhetetlenné tette volna az államot. A jishuv, azaz a mandátumterület zsidó közösségének vezetői, élükön David Ben-Gurionnal, Izrael első miniszterelnökével, elfogadták a felosztási tervet, hiszen a második világháború borzalmait túlélt európai zsidóság számára azonnal otthont kellett biztosítaniuk. 1948. május 14-én Tel-Aviv egyik jellegtelen épületének földszinti termében, a pesti születésű Herzl Tivadar arcképe alatt állva Ben-Gurion kikiáltotta Izrael Államának függetlenségét, ahogy a brit katonai erők (miután Indiát elvesztették) elhagyták a korábbi mandátumterületet. A frissen kikiáltott államot másnap a felosztási tervet el nem fogadó arab államok megtámadták. A következő egy év leforgása alatt azonban Izrael nem csupán megvédte területét, de azt jelentősen növelni is

Ben-Gurion kikiáltja Izrael függetlenségét

tudta. A zsidó állam csapatai a Golán-fennsík délnyugati lejtőitől a Vörös-tengerig elfoglaltak minden területet, kivéve Jeruzsálem keleti felét, Ciszjordánia területét és a Gázai övezetet. Az első arab-izraeli háborút, vagy izraeli terminológiával élve a függetlenségi háborút lezáró 1949-es tűzszüneti egyezmény így egy földrajzilag sokkal inkább védhető országot teremtett, ugyanakkor az elmenekülő arab lakosság sorsa megalapozta az izraeli–palesztin konfliktust. Izrael földrajzilag újabb területeket vett birtokba az 1967-es hatnapos háború során, melynek kezdetén megelőző csapást mért a háborúra készülő egyiptomi–szír erőkre, miközben intenzív diplomáciai erőfeszítéseket tett, hogy a Jordán Hasemita Királyság kimaradjon a konfliktusból. A végső soron mindhárom oldalról szorongatott állam hat nap alatt elfoglalta a Gázai övezetet és a Sínai-félszigetet, Ciszjordániát Kelet-Jeruzsálemmel egyetemben és a Golánfennsíkot. Izrael így történelmében először védhető határokkal rendelkezet, nevezetesen a Szuezi-csatornával, a Jordán folyó völgyével és a természetes erődként funkcionáló Golánfennsík magaslataival. Ugyanakkor az elfoglalt területek arab lakossága tovább élezte az izraeli–arab konfliktust, akik ellentétben a függetlenségi háború után Izraelben élő arabsággal, nem kaptak állampolgárságot, hanem katonai adminisztráció alá kerültek, míg az elfoglalt területek sorsa nem rendeződik.

David Rubinger ikonikus képe a Kelet-Jeruzsálemet elfoglaló izraeli katonákról a hatnapos háború során NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

A REGIONÁLIS ELSZIGETELTSÉGBŐL VALÓ KITÖRÉS A stratégiai mélység azonban nem csupán földrajzi szemszögből értelmezhető Izrael számára. Az első áttörést az Abden-Nasszer egyiptomi elnök halálát követően hatalomra került Anvar Szadat összetett politikája hozta el. Egyiptom és Szíria 1973-ban meglepetésszerű támadást intézett Izraellel szemben. A jóm kippúri háború során az Egyesült Államok fegyverszállítmányai nélkül Izrael képtelen lett volna megfordítani a háború menetét. Végső soron, habár a tűzszünet előtt az izraeli erők már Kairó és Damaszkusz kapujában álltak, a zsidó állam lakosságát és politikai vezetőit sokkolta országuk sebezhetősége. Szadat a háborút követően békejobbot nyújtott Izraelnek, jeruzsálemi látogatása során szoros, mondhatni bajtársi viszonyt épített ki Menachem Beginnel, Izrael első jobboldali miniszterelnökével és a Sínai-félsziget visszaadásáért cserébe békeszerződés köttetett a két korábban ádáz ellenség között. Egyiptom az Egyesült Államok katonai támogatását megszerezve, kiszakadhatott a szovjet érdekszférából, míg Izrael számára megszűnt a bekerítettség veszélye. Izrael történetében a hidegháború vége hozta el a lehetőséget a nagyszabású nyitásra. A szocialista blokk szétesésével Izrael nem csupán nagyobb mozgástérhez jutott a nemzetközi politikában, de a megmaradt ellenséges arab-szocialista államok, mint Szíria, Irak és Líbia is elvesztették a szovjet szuperhatalom támogatását. A hidegháború lezárását követő világrendben Izrael, az arab államok és a Palesztin Felszabadítási Szervezet a Madridi konferencia és az oslói békefolyamat keretében lépéseket tettek a kapcsolat normalizálódása irányába. A béketörekvések azonban az évezred végére pusztán részleges eredményeket értek el. Izrael stratégiai érdekei szempontjából kulcsfontosságú volt a békeszerződés megkötése a Jordán Hasemita Királysággal (1994) és a palesztin autonómia kialakítása Ciszjordánia bizonyos területein és a Gázai övezetben. 24

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Az új évezred első évtizede Izrael külkapcsolatainak erodálódásához vezetett több korábbi partnerrel. Legfontosabb veszteség a török stratégiai viszony megszakadása volt, illetve a Hamasz 2007-es gázai hatalomátvételét követően a Gázai övezet folyamatos konfliktus forrásává vált. A libanoni Hezbollah ugyancsak folyamatos kihívást jelentett a zsidó állam számára, melynek kicsúcsosodása a 2006-os háború volt az izraeli fegyveres erők és az Irán támogatását élvező Hezbollah között.

Ellenségekből bajtársak: balról: Menachem Begin izraeli miniszterelnök, Jimmy Carter amerikai elnök és Anvar Szadat egyiptomi elnök a Camp David-i megállapodások aláírásakor

Ichák Rabin Husszein jordán királlyal a békeszerződés megkötését követően

EGY ÚJ KÖZEL-KELETI HATALMI REND HAJNALA A 2010-es év végén megindult „arab tavasz” forradalmi hulláma több szempontból új fejezetet nyitott Izrael külkapcsolatainak történetében. A Közel-Kelet országaiban végbement társadalmi változások megrengették Izrael geostratégiai környezetét, megszüntetve az ellenséges, de kiszámítható relációkat, melyeket Izrael ápolt az arab világ országaival, Egyiptom és Jordánia kivételével. A legfontosabb váltást a szíriai és kisebb mértékben az iraki polgárháború eredményezte, mivel a fegyveres küzdelem és az Iszlám Állam felemelkedése következtében kialakult hatalmi vákuum mozgásba hozta a regionális nagyhatalmakat. A radikális szunnita dzsihádista szervezetek elleni harcra helyeződött a hangsúly, illetve nyíltabbá vált a szunnita–síita hatalmi harc. Az új körülmények között a zsidó állam sokkal kevésbé jelent potenciális ellenséget a szunnita többségű arab államoknak, létével az elmúlt évtizedekben az arab államok, kénytelen-kel-

letlen, de megbékélni látszanak. Az első kézzelfogható eredménye az új közel-keleti hatalmi rendnek a Törökországgal évekig húzódó kiegyezési folyamat 2016-os lezárása volt. A régió két nagyhatalma, amelyek a palesztin ügy kapcsán és Törökország arab világban kialakított regionális ambíciói miatt fokozatosan eltávolodtak egymástól, a megváltozott körülmények között sokkal többre értékelték a kiszámítható és vis�szafogott együttműködésen alapuló kapcsolatot, mint az ellenséges viszony fenntartását. Nem számíthatunk arra, hogy visszatér a kilencvenes évekhez hasonló „aranykor” a két ország kapcsolatában, azonban Izrael számára Törökország legalább semleges magatartása elsődleges fontosságú, segítheti Izrael azon stratégiai célkitűzését, miszerint a palesztin gazdaságot befektetések eszközlésével fejleszteni szükséges. A zsidó állam biztonságát alapvetően meghatározza a legnagyobb szomszédjával, Egyiptommal ápolt viszony. Az 1979 -es békeszerződést követően a két állam kapcsolata meglehetősen hűvös maradt, az intenzív biztonsági együttműködéshez elégtelen gazdasági és társadalmi kapcsolatok társultak. Az egyes próbálkozásokat, mint az egyiptomi földgázexport Izrael számára, ellehetetlenítette a Sínai-félsziget

Isztambul, Ahmed szultán dzsámija NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

egyre romló biztonsági állapota. Izrael számára hatalmas kihívást jelentett volna, amennyiben az arab tavasz nyomán hatalomra került Muszlim Testvériség, ahogy a 2013-ig regnáló Muhammad Murszi fenyegetett, felmondja a két állam közötti békeszerződést. Izrael biztonsági percepciójába így újra visszatért volna egyrészről a hagyományos hadseregek általi bekerítettség északi és déli irányból, miközben párosult volna a Hamasz és a Hezbollah nem hagyományos fenyegetésével. Murszi elnöksége alatt nem váltotta be ezt a bizonyára nemzetközi felháborodást kiváltó fenyegetést, a Muszlim Testvériség megdöntése a hadsereg által és Abdel Fattah al-Sziszi hatalomra kerülése pedig biztosította Izrael számára a kedvező geostratégiai körülményeket. A minden korábbinál intenzívebb biztonsági együttműködés a remények szerint kiegészülhet a gazdasági kapcsolatok intenzívebbé válásával is. Izrael elsődleges érdeke, hogy Egyiptom gazdasága megfelelően ellássa munkahelyekkel a gyorsan növekvő egyiptomi népességet. Az Öböl-menti monarchiák és Marokkó alkotta konzervatív szunnita arab államok és Izrael érdekeltté váltak a pragmatikus együttműködésben.

Naplemente Jeruzsálemben 26

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Ezt a tendenciát erősítették mind a közös gazdasági és környezeti kihívások, mind az Irán és Szaúd-Arábia közötti hatalmi harc intenzitásának növekedése, mely Szíria, Irak, Libanon és Jemen területén zajlik. A nyílt együttműködés azonban az arab országok álláspontja szerint nem jöhet el a palesztin kérdés lezárása nélkül. A jelenlegi reláció azonban így is hatalmas előrelépés a hatnapos háborút követően az Arab Liga által elfogadott kartúmi határozathoz képest, melynek alapján Izraelt semmi esetben sem ismerik el az arab államok. 2002-ben az Arab Liga, ezen belül is legfőképpen Szaúd-Arábia új diplomáciai horizontot nyitott az Arab Béketerv meghirdetésével, amely az izraeli–palesztin békeszerződés megkötése esetén a kapcsolatok teljes normalizációját irányozta elő Izrael és az arab államok között. A feltételek merevsége miatt azonban a zsidó állam politikai vezetése e tervet válasz nélkül hagyta, míg 2016. május 31-én Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök és az újonnan beiktatott Avigdor Lieberman védelmi miniszter pozitívan nyilatkoztak a szaúdi tervről. A régió szunnita arab államainak és Izrael érdekeinek konvergálása így 2016 nyarára a béke reményét hozta vissza a turbulens térségbe.

IZRAEL KAPCSOLATAI A KÖZEL-KELETEN TÚL Az ENSZ felosztási tervének megszavazásakor a képviselettel rendelkező államok nagy többséggel elfogadták a zsidó állam létrejöttét. A hidegháború során Izrael az arab államok mellett elvesztette a szocialista országok és az „el nem kötelezett államok” tömbjével a kapcsolatot, majd 1979-ben Irán is megszakította a diplomáciai viszonyt a zsidó állammal. A folyamat azonban kedvező irányba fordult a Szovjetunió összeomlásával és a kelet-európai rendszerváltásokkal, melynek eredményeképpen egy sor állam vette fel újra a diplomáciai kapcsolatot a zsidó állammal. Izrael jelenleg a világ 158 országával tart fenn intenzív relációt. Izrael hasznos partner a modern vízgazdálkodás és mezőgazdasági eljárások, napenergia-felhasználás és más tudásalapú ipari szektorok területén. Megkerülhetetlen tényező továbbá a terrorizmus és a közel-keleti szélsőséges fegyveres szervezetek elleni küzdelemben, köszönhetően a hatékony nemzetbiztonsági szervezeteinek és hadseregének. Az együttműködés új mérföldkövét jelentette a NATO 2016-os döntése, misze-

rint Izrael felkérést kapott a katonai szövetség brüsszeli főhadiszállásán való irodanyitásra, elősegítendő az együttműködést a Közel-Kelet stabilitása érdekében. Izrael stratégiai viszonyt ápol az Európai Unió összes tagállamával, ezek közül kiemelkedő a Német Szövetségi Köztársaság katonai, gazdasági támogatása, melyet a zsidó államnak nyújt. Az Európai Unió emellett Izrael legfontosabb kereskedelmi partnere, jelzésértékű, hogy ez az egyetlen teljes jogú nem uniós tagország, amely teljes tagsággal rendelkezik az európai integráció Horizon 2020 tudományos-fejlesztési programjában. Az Európai Unió tagállamai közül kiemelkedő jelentőséggel bír a Görögországgal és Ciprusi Köztársasággal ápolt kapcsolat, amely az izraeli stratégiai gondolkodásban a „stabilitás Közel-Keletig nyúló tengelye”-ként jelenik meg, egyben a néhány éve felfedezett, jelentős mennyiségű izraeli tengeri földgázkincs kitermelését segíti elő. Az úgynevezett el nem kötelezett államok leválása a szovjet politikai erőtérről lehetőséget

Görög-izraeli közös tengeri hadgyakorlat NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

biztosított Izrael számára, hogy diverzifikálja világgazdasági kapcsolatrendszerét, különösen Kínával, annak civil technológiaéhségére alapozva intenzíven fejlődik a két állam gazdasági kapcsolatrendszere. Izrael emellett üdvözölte a One Belt One Road kínai infrastruktúrafejlesztési kezdeményezést, amelyre stabilizáló tényezőként tekint a Közel-Keleten. A zsidó állam fejlett hadigazdasága a civil kereskedelmi kapcsolatok mellett lehetőséget biztosított egy, az Egyesült Államok globális pozícióját nem veszélyeztető, viszont jövedelmező katonai technológiatranszfer-rendszer kialakítására Indiával és Dél-Koreával. Ugyan Izrael számára e kelet-ázsiai kapcsolatok kedvezően ellensúlyozhatják a 2008-as gazdasági válság miatt szűkülő európai piacokat, azonban a zsidó állam biztonsága szempontjából nem helyettesíthetik az Egyesült Államok támogatását. Washington kormányokon átívelő elköteleződése Izrael biztonsága mellett megjelenik a hatalmas mértékű haditechnikai

Izrael kapuja a világra, Haifa kikötője 28

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

támogatásban, illetve a zsidó állam ellenséges hatalom általi megtámadása esetén feltétlen, kvázi-szövetségesi kapcsolatban. Fontos azonban kiemelni, hogy bár gyakorlati együttműködés és retorika szintjén azt gondolhatnánk, hogy az Egyesült Államok szerződéses keretek között garantálja Izrael biztonságát, ilyen szövetségesi paktum eddig nem köttetett meg, miközben Washington nemzetközi katonai támogatására szánt forrásainak mintegy fele Izraelbe irányul (nem számítva a külföldön állomásoztatott amerikai katonák jelentette költségeket). Annak ellenére, hogy Izrael haderejét a világ technológiailag legfejlettebb és legütőképesebb hadseregei között tartják számon, az ország kis méretéből eredő stratégiai mélység hiánya szükségessé teszi, hogy erős, vitathatatlan erejű globális hatalom biztonsági garanciáit tudja maga mellett. Ezen okból kifolyólag Izrael transzatlanti biztonsági rendszerhez való igazodását a jelenlegi világrendben semmilyen más szövetség nem helyettesítheti.

5 6

A HÉBER NAPTÁR ÉS JELES NAPOK KÖSZÖNTŐK

TÁRSADALOM

TÖBBSZÖRÖSEN MULTIKULTURÁLIS TÁRSADALOM Izrael társadalmáról sokaknak csupán annyi információjuk van, hogy zsidók és arabok élnek együtt az államban. Ugyan ez egy igaz megállapítás, azonban mindkét népre monolit egységként tekint, ami nem is lehetne messzebb a valóságtól. A zsidóság, amely az európai nemzetektől eltérően nem csupán etnikai csoportként határozza meg magát, hanem úgynevezett etnikai-vallási (ethnoreligious) csoportként, Európában példanélküli, azonban a világban számos más hasonló nép él. Izraelben a drúz közösség vagy a nemzetközileg ismertebb indiai szikh népcsoport is kizárólagos vallással bír. Az izraeli állampolgárok 75%-át adó zsidóság kapcsán le kell szögezni, hogy a zsidó népesség kétharmada rendelkezik legalább részleges közel-keleti és észak-afrikai háttérrel (mizrahi, azaz keleti zsidó), míg egyharmaduk tartozik kizárólag az askenázi, nyugati zsidósághoz. A két nagy csoport mellett kisebb, önálló kulturális háttérrel rendelkező zsidó csoportok is élnek Izraelben, mint a több mint százezer fős etióp zsidóság (Beta Israel), illetve a mintegy tízezer fős indiai zsidóság. Az ország szociokulturális viszonyait meghatározza emellett az egymilliós, posztszovjet államokból Izraelbe kivándorolt zsidóság. Vallási szempontból az izraeli zsidóság két fő csoportra oszlik, az askenázi, nyugati vallási irányzatra, illetve a szefárd (szó szerinti fordításban: spanyol) vallási rítust követő csoportokra, amelyhez a keleti zsidóság tartozik. A vallási spektrumon ugyanakkor az egyes rítusokon belül megkülönböztethetünk haredi, azaz ultraortodox zsidókat, vallásos cionistákat, modern ortodoxokat, és teljesen szekuláris zsidókat is. A két fő áramlat mellett az etióp zsi30

TÁRSADALOM

dóság önálló papsággal és liturgikus nyelvvel rendelkezik. A vallási törvények értelmezése szempontjából Izraelben egyedül az ortodox értelmezés fogadott el állami szinten, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy világszinten az úgynevezett konzervatív és reform zsidó irányzatok számos országban erősebbek, köztük az Egyesült Államokban is, amely a világ két legnagyobb lélekszámú zsidó közössége közt számos nézeteltérés alapjául szolgál. Izraelben várhatóan a következő évtizedekben rendezni szükséges a zsidó vallás intézményes jellegét. Számos kísérlet történt az elmúlt években az ortodox irányzat monopóliumainak megtörésére, akár a házasodás, a Siratófalnál engedélyezett zsidó szertartások, vagy az üzleti élettel szoros összefüggésben lévő kósersági engedélyek kiadásával kapcsolatban. Téves ugyanakkor az a nézet, hogy Izraelben a zsidó vallás államvallási státusszal bírna. Hivatalosan három „egyház”, az ortodox zsidó (egy askenázi és egy szefárd főrabbival), a szunnita iszlám és a kereszténység számít bevett vallásnak, sokkal inkább mutatva az ottomán korszak vilajetjének (tartomány) berendezkedését. Ezek a vallások saját vallási bíróságokkal rendelkeznek, amelyek a hívek mindennapi ügyeit intézik, ezen felül a drúz etnikai-vallási közösség rendelkezik önálló vezetőséggel és elöljárókkal.

Izraelbe megérkező zsidó bevándorlók

Zsidó nyelvek

a „jampec”, „jatt”, „sóher”, vagy a „mázli” kifejezés.

népek közé”, tulajdonítják a Bileám mezopotámiai

nyelvileg is összeforrott a befogadó nemzetekkel.

„Nép, mely egyedül lakozik és nem számít a többi

prófétának a kijelentést, amely érzékelteti a zsidó nép másságát, különállóságát. A zsidóságot azonban

láthatjuk egy merőben más szemszögből is, hiszen

a zsidó nép a nagy szemita népcsalád egyik tagja.

A héber nyelv szoros kapcsolatban áll az arabbal, az etióp nyelvekkel, és a máltaival.

A zsidó nyelvekből Magyarországon a jiddis ismert, a héber nyelvtan és ábécé keveredése a befogadó német nép nyelvével, amely meghatározta a közép-európai zsidóság, így a hazai zsidóság nyelvi kultúráját

A világsziget összes térségében a helyi zsidóság

A ladino nyelv a héber és a spanyol keveréke, amelyet

a Spanyolországból kiűzött, Oszmán Birodalomban menedéket lelő, földközi-tengeri szefárd zsidóság beszélt. Keleten is megfigyelhető volt ez az összeolvadás a muszlim területeken, így alakulhattak ki olyan

egzotikus nyelvek, mint a judeo-arab, judeo-malayam

és a judeo-iráni nyelvek. A zsidóság sosem lakozott egyedül, szerves része volt a közösségét körülvevő társadalmaknak, legyen szó az őshazáról és a környező szemita népekről vagy a szétszóratásban

is az emancipáció kezdetéig. Az ezt követően felgyor-

a befogadó nemzetekről. A zsidó nyelvek gazdag

több jövevényszavunk megmaradt a jiddusből, mint

és élő kapcsolaton alapuló dinamikát.

sult emancipáció és így az elmagyarosodás mellett

Az izraeli társadalom negyedét alkotják nem zsidó népi és vallási csoportok, amelyek legalább olyan változatosak, mint maga a zsidóság. A legnépesebb csoportot a szunnita muszlim arabság alkotja, amely a társadalom közel egyötödét teszi ki. A keresztény arabság felekezeti szempontból számos egyházhoz tartozik, a 120,000 fős közösség az izraeli társadalmon belül a legalacsonyabb szegénységi ráta mellett a legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, megelőzve a többségi zsidóságot. Az izraeli keresztény arab iskolák az ország legjobbjainak számítanak, így számos muszlim család is igyekszik gyermekeit ezen oktatási intézményekben taníttatni. Az arab ajkú közösség további csoportját alkotják a Negevsivatag beduinjai, akiknek a legfontosabb kihívást a városiasodás folyamata jelenti Izraelben. A beduin kultúrában a lakhatást a hagyományos vándorló életmód határozta meg, így az úgynevezett „beduin városokba” való átköltöztetése a közösségnek számos politikai vitát eredményezett. Végezetül az észak-izraeli drúz közösség, amelyek létszáma meghaladja a 100,000 főt, ugyan arab ajkú, azonban önálló etnikai-vallási csoportként definiálja önmagát. Ciszjordánia arab lakossága az izraeli araboktól eltérően nem rendelkezik izraeli állampolgársággal, így az izraeli jogegyenlőség kérdését való-

palettája mutatja be legjobban ezt a hagyományon

jában nem zsidó–arab, hanem izraeli–palesztin kontextusban szükséges vizsgálni. Az izraeli kormány hivatalos álláspontja szerint az izraeli–palesztin konfliktus és így a társadalmak megbékélésének útja az úgynevezett kétállamos megoldás, melyre külön fejezetben térünk ki a későbbiekben.

Drúz katonák Izrael északi határán TÁRSADALOM

NEMZETI ÜNNEPEK ÉS KULTÚRA Az izraeli nemzeti kultúrának különlegességét három fontos tényező figyelembevételével foglalhatjuk össze. Először is érdemes szem előtt tartani, hogy ez a világ egyetlen olyan országa, ahol a lakosság jelentős többsége a zsidó vallási és etnikai csoporthoz tartozik. Törvényi értelemben is ez határozza meg az ország jellegét, az alaptörvény Izraelt „zsidó és demokratikus” államként definiálja. Tovább árnyalja a képet a zsidóság jellege, hiszen az kulturálisan igen sokszínű, Izrael nemzeti ünnepei így magukba foglalják a nyugati askenázi és a keleti mizrahi zsidóság hagyományait. Harmadrészt nem feledkezhetünk meg Izrael három kisebbségi vallásáról, melyek az arab ajkú polgárok által gyakorolt szunnita iszlám, a különböző keresztény felekezetek és a drúz vallás. A nemzeti ünnepek két jelentős csoportra oszthatók: az első az országhoz kapcsolódó ünnepek, a második a zsidó vallási hagyományokból eredő jeles napok. Előbbi csoportba tartozik többek között a Függetlenség Napja (Jom HaAtzmaut), amely az ország 1948-as kikiáltásáról emlékezik meg. Az ünnep különlegességét adja, hogy az Emlékezés Napját (Jom HaZikaron) követő napon kerül rá sor. A tiszteletadás keretében ezen a napon az izraeliek egy percre megszakítják napi rutinjukat, az autókat megállítják az autópályán és kiszállnak. Az egész országban megszólaló légvédelmi szirénák hanghatása mellett emlékeznek némán a holokauszt során elpusztítottakra és Izrael állam védelme során elhunyt katonákra és civilekre. A néma főhajtás tökéletes ellentéte a rákövetkező napi ünnepség, amelyen magas állami kitüntetéseket nyújtanak át, a nemzeti zászló lobog mindenfele, kék-fehér dávidcsillagos játékokkal játszanak a gyerekek és a családok grilleznek a parkokban. Az ünnepek másik nagy csoportjából, a zsidó vallási ünnepek közül kiemelendő három ünnepi 32

TÁRSADALOM

időszak: a tavaszi, amely a Pészách, az egyiptomi kivonulás ünnepe; az őszi időszak, amelynek során a zsidó újévet (Ros Hasana) követi a bűnbánat tíz napja, amelynek betetőzése a Jom Kippur. E napon a hagyományőrző zsidók 25 órát böjtölnek. Az ünnepet megelőző héten bocsánatot kérnek ismerőseiktől, akiket előző évben megbántottak (igazodva a korszellemhez, sokszor telefonon). Ezt az időszakot a Szukkot, azaz a Sátoros ünnep zárja le, amelynek során a családok szalmasátrat építenek a kertekben és parkokban, ahol étkeznek vagy akár kint is alszanak. A sátor jelképezi a sivatagi életmód viszontagságait, amelyre a zsidók így emlékeztetik magukat. Végezetül a nemzetközileg talán legismertebb zsidó ünnep a Hanuka, amelyet gyakran neveznek „Zsidó Karácsonynak”. A fény ünnepének valódi története azonban Jeruzsálem felszabadításáért az ókorban vívott függetlenségi háborúban ered. A Makkabeusok háborúja i.e. 165-ben az ország és így a jeruzsálemi Második Templom hellén uralom alóli felmentésével és az ott felállított Zeusz oltár ledöntésével és zsidó előírások szerinti újrafelszentelésével zárult. Összességében is elmondható, hogy a zsidó ünnepekben, mivel egy etnikai-vallási csoport hiedelemvilágáról van szó, a másik két ábrahámita világvalláshoz képest eltérő módon keveredik a történelmi emlékezet, az etika és a világ működésébe vetett vallásos hit. A nemzethez tartozás tudata és a vallási meggyőződés nehezen választható szét egymástól. Érdekes példával szolgál erre a történelmi folyamatra, hogy az etióp zsidóság, kiknek ősei minden bizon�nyal a leghamarabb váltak le a nép demográfiai gócpontjától, egészen a XX. század végén való Izraelbe érkezésig nem ünnepelte a Hanukát, mivel egyszerűen nem volt tudomásuk arról, hogy az i.e. II. században megtörtént az ünnep alapjául szolgáló felszabadítási háború. Ugyanakkor kialakítottak egy saját ünnepet, amelyről viszont a világ nem etióp zsidói nem bírtak ismeretekkel, az Etiópiában eltöltött hosszú évszázadok alatt a Sigd ünnepén imádkoztak Jeruzsálembe való visszatérésért és a kollektív bűnbocsánatért. Ezt az ünnepet napjainkban egy jeruzsálemi hegyen ünnepli több ezer fő, és Izrael beemelte nemzeti ünnepei közé.

Etióp zsidó főpapok a Sigd ünnepén, Jeruzsálemben

Izraeli család a függetlenség napját ünnepli

Magyarok Izraelben

szempontból a Kárpát-medencén kívüli, a „világsziget”

képeztek a zsidó állam megalakuláskor, nyelvi, kulturális

kerű közösséggel ápolt kapcsolat komoly lehetőségeket

A magyar származású izraeliek különleges csoportot és történelmi okokból. Az egyetlen jelentős lélekszámú

askenázi zsidó közösségként, amely nem indoeurópai

nyelvet beszélt, távol álltak mind a nyugati, mint a keleti

szomszédoktól, a messzemenő emancipáció pedig

olyan kulturális javakat eredményezett, amelyek az izraeli közéletet is jelentősen gazdagították az irodalom, film-

művészet, zene és tudományok terén. Ismert jelenség

volt a konzervatív egyetemeken kialakult „magyar maffia”, amely az összetartó, magyar származású izraeli akadémi-

közepén elhelyezkedő egyik legnagyobb magyar gyötartogat az anyaországnak. Olyan politikusok tartoznak a közösséghez, mint Daniel Hershkowitz professzor, a Bar-Ilan Egyetem elnöke és korábbi tudományos és

technológiai miniszter, Yair Lapid korábbi pénzügyminiszter és a jelenlegi legnépszerűbb izraeli politikus, vagy

Merav Michaeli, az izraeli Munkapárt képviselőasszonya, míg a tudományos életben Avram Hershko Nobel-díjas

biokémikus neve a legismertebb.

kusokat jelentette. A szerelem azonban nagy erő, a jelen-

legi izraeli társadalom magyar származású tagjai egyesítik Izrael nyugati és keleti arcát a széleskörű vegyes házas-

ságokon keresztül. Izrael azon állampolgárainak számát,

akiknek felmenői a történelmi Magyarországról származnak, több százezer főre teszik. Magyar nemzetpolitikai

Jáyr Lapid, a legnépszerűbb izraeli politikus

TÁRSADALOM

IZRAEL DEMOGRÁFIAI KIHÍVÁSAI Mint az izraeli társadalomról szóló fejezetben olvasható, az állam igen színes népességgel rendelkezik, mind etnikai, mind vallási összetételét tekintve. A leegyszerűsítő vélemény szerint Izrael demográfiai kihívása az arab népességben rejlik, ez az állítás azonban nem fedi a valóságot. Az ország karaktere valóban változás alatt áll, azonban az arab népesség számaránya nem fog változni az elkövetkezendő évtizedekben, így a kijelentés megalapozatlan. Ezzel szemben a valódi demográfiai kihívás a hagyományos többség, a szekuláris zsidó réteg csökkenése a társadalmon belül, és a vallásos-cionista és ultraortodox közösség számarányának radikális növekedése. A vallásos-cionista réteg politikai

Mezőgazdasági kibuc Észak-Izraelben 34

TÁRSADALOM

szerepvállalása hagyományosan az izraeli politikai paletta jobboldalát erősíti, míg az ultraortodox réteg a saját vallásos pártjainak befolyását növeli. Az ultraortodox közösség részvétele a munkaerőben hagyományosan alacsony, privilégiumaik miatt kevés tagjuk vesz részt a katonai szolgálatban. Izrael elsődleges feladata ezért az ultraortodox szektor munkábaállásának elősegítése. Izraelnek szembe kell néznie a ténnyel, hogy a hagyományos pionír-cionista többséget fokozatosan felváltja egy jóval heterogénebb izraeli társadalom. Kizárólag fejlett demokratikus értékek mentén, az oly szükséges nemzeti közmegegyezés alapján lehet hatékonyan kormányozni és egyben tartani az átalakulás alatt álló zsidó államot.

VALLÁSI MEGOSZLÁS Ultraortodox (Haredi) Vallásos-tradicionális Szekuláris

Drúz

Egyéb

(nem-arab keresztények, baháiok)

Keresztény arab

50%

Muszlimok

zsidó 4%

Beta Izrael

}

% 18

Izrael szakrális és világi arcai A zsidó állam nem csupán a kisebbségei miatt sokszínű, hanem mint láthatjuk, maga a zsidóság is egy igen heterogén etnikai-vallási csoport. Három fogalom jól bemutatja ezt a jelenséget, a rabbi, a kóserság és a kibuc. A rabbi a zsidó vallásban nem szigorú értelemben vett pap, hiszen papok csak az első és második templomban szolgálhattak, a zsinagógák nem helyettesítik a hajdani jeruzsálemi templom által betöltött szakrális funkciókat. A rabbi valójában tanító, aki a vallási élet vezetése mellett, illetve ezen keresztül az etnikai-vallási közösség történelmi emlékezetét igyekszik fenntartani. Nincs két egyforma rabbi, hiszen a zsidó vallás számos felekezete más-más értelmezésekkel szolgál arra vonatkozóan, hogyan is kell ellátnia funkcióit a közösség életében meghatározó, akár politikai szerepet is vállaló rabbiknak, sőt, a rabbi több felekezetben lehet nő is. Míg Izraelben a szekuláris polgárok egy jelentős része nem is érintkezik rabbikkal (legfeljebb születés, házasság és elhalálozás esetén), a kóserság közvetve vagy közvetlenül mindenkire vonatkozik. Izraelben nem egyszerű nem kóser ételt beszerezni, köszönhetően annak, hogy a kóserság szabályait betartó élelmiszer fogyasztható a halal iszlám előírást követő muszlimok által is (magyarul nem érintkezett disznóval). Tejes és húsos éttermek váltják egymást Izraelben, kreatív megoldásokat dolgozva ki a kávéhoz szolgáló tej kiváltására és szójasajtból készült sajtburger elkészítésére. Minél világiasabb a városnegyed, annál több nem kóser éttermet találhatunk, de a nagyobb piaci lefedettség kedvéért alapvetően a vallási előírásokat szem előtt tartó, rabbinátusi jóváhagyással ellátott élelmiszerekkel és termékekkel találkozhatunk a boltokban. A szekuláris zsidóság jelképe lehetne a kibuc, a szocialista gyökerű termelő közösség. A kibucokban hagyományosan mezőgazdasági munkát végző zsidók éltek együtt, megosztva egymással mindent, megvetve a magántulajdont, miközben új hazájukat építették. A kibucnak komoly gyakorlati haszna volt, mivel a közösségnek kevés anyagi java volt, az egyenlő elosztás hatékonynak bizonyult az állam kezdeti éveiben, és mivel kevesen értettek a mezőgazdasági munkához, a dolgozó kezeket egységbe kellett szervezni. A kibuc könnyen védhető állást is jelentett különösen az államalapítást megelőző évtizedekben és azt követően is a határokon. Az anyagi körülmények javulásával a szocialisztikus megoldások vonzereje jelentősen lecsökkent. Kibucok helyett ma már mosávokkal találkozhatunk, ahol a föld magántulajdonban van, sokkal tisztább tulajdonosi viszonyokat teremtve. A nagyvárosok körüli összetartó közösségek ma is meghatározzák az izraeliek életét, azonban a „hőskorszak” emlékét ma már csak a fejlett technológiát használó mezőgazdasági, ipari és turisztikai kibucok őrzik.

TÁRSADALOM

IZRAELI OKTATÁSI RENDSZER A zsidó állam demográfiai összetételéből eredően különleges az állam oktatási berendezkedése is. Az izraeli gyerekek középiskolás tanulmányaik befejezéséig négy fő állami rendszerben végezhetik a tanulmányaikat, az első három kategóriába a héber tanítási nyelven működő iskolák tartoznak, a negyedik az elsődlegesen arab tanítási nyelvű iskolai rendszer. A zsidó diákok a vallási spektrum három összefoglaló szintjén helyezkedhetnek el, a szekuláris iskolák, cionista-vallásos, illetve ultraortodox tanítási program szerint végezhetik tanulmányaikat. A négy állami rendszer mellett működnek a különleges iskolák, ezek egyrészt a vegyes etnikumú zsidó–arab magániskolák, illetve a keresztény egyházak által fenntartott iskolák. Utóbbiak a ország legmagasabb színvonalú képzését nyújtják, így számos muszlim család is ezekbe az iskolákba igyekszik beíratni gyermekeit. Ennek a rendszernek a legfőbb hátulütője, hogy ugyan tekintettel van a diákok eltérő kulturális hátterére, azonban megnehezíti a különböző zsidó csoportok közötti átjárást, illetve magasabb szinten a zsidó–arab kölcsönös megismerést. A vallásos pártok politikai ereje egyben gátolja, hogy az ultraortodox zsidó iskolák kiszolgálják az izraeli nemzetgazdaság érdekeit, mivel oktatási programjukban háttérbe szorulnak a világi tárgyak, mint a matematika, természettudomány és az idegennyelvoktatás. A korábbi törvényt, mely automatikusan megvonta volna az állami támogatást azon iskoláktól, amelyek nem tanítanak megfelelő mértékben világi tantárgyakat, visszavonták, az oktatási miniszter hatáskörébe került a szankciókról való döntés. További fontos szempont a két államnyelv oktatása, a zsidó iskolákban az idei évtől kezdve már elsősöknek is kötelező arab nyelven tanulni. Az arab iskolákban is kötelező a héber nyelv, azonban a gyenge hébertudás továbbra is megnehezíti az izraeli arab közösség egy részének munkába állási lehetőségeit, ám hatalmas 36

TÁRSADALOM

különbségek vannak az egyes arab települések között integráció szempontjából. Az izraeli zsidóság arab nyelvtudásának fejlesztése az arab országokba irányuló gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében is elsődleges fontosságú a belső megértés és harmónia elősegítésén felül. A középiskola egyben a katonai toborzás elsődleges területe, hiszen míg Magyarországon a legfontosabb fejfájása egy diáknak, hogy hol tanuljon tovább, addig Izraelben a megfelelő katonai egység megtalálása a fő kérdés. Ugyan a katonai szolgálat nem érinti a teljes lakosságot, a döntő többség a középiskolai évek végén a képességeinek és természetesen ambícióinak megfelelő szakaszba igyekszik bejutni, megfelelve az adott osztag fizikai és szellemi követelményeinek. A magyar egyetemválasztáshoz hasonlóan a fiatalok preferencia sorrendben jelölik meg a kívánt katonai egységeket, majd egy 1-100-ig terjedő skálán kapott pontszám alapján sorozzák be őket. Így a jó programozási, matematikai képességekkel rendelkező fiatalok bejuthatnak a hadsereg elit informatikai hadviseléssel foglalkozó egységeibe, a legrátermettebb fizikummal és mentális állóképességgel rendelkező fiúk és lányok a fronton szolgálatot teljesítő harcoló alakulatokba kerülhetnek. Izraelben ugyanakkor nagy feszültségeket váltott ki, hogy a katonai szolgálatra nem kötelezett keresztény, muszlim és ultraortodox zsidó közösségek mentesülnek ettől a több éves tehertől,

Einstein és a Jeruzsálemi Héber Egyetem Albert Einstein Nobel-díjas fizikus a cionista ügy lelkes támogatója volt, bár az államelnöki pozícióra való jelölését visszautasította (az anekdota szerint arra hivatkozva, hogy ehhez ő nem elég okos). Végrendeletében a Héber Egyetemre hagyta a nevével összefüggő jogdíjakból érkező bevételt, amely mind a mai napig jelentős anyagi forrást jelent a patinás felsőoktatási intézménynek.

Név

FŐ IZRAELI EGYETEMEK Bar-Ilan Egyetem

Tel Avivi Egyetem

Jeruzsálemi Héber Egyetem

Ben Gurion Egyetem

Haifai Egyetem

Izraeli Technológiai Intézet

30000 fő 23000 fő 21000 fő

18000 fő 13000 fő

1955

1956

1918

1969

1972

1912

Ramat Gan

Tel Aviv

Jeruzsálem

Beér Sheva

Haifa

Város

Alapítás

Diákok száma

20000 fő

TÁRSADALOM

Jeruzsálemi Héber Egyetem látképe

másik oldalról nézve viszont a munkába állási esélyeiken ront a katonai szolgálat kihagyása. A feszültségre adott két válasz, egyre fontosabbá válik a zsidó államban. Egyik az önkéntes bevonulás: évről évre nő a keresztény, muszlim és ultraortodox önkéntesek száma a hadseregben, különösen a keresztény arab és a szunnita beduin közösség jár ebben élen. A katonai szolgálatot elutasító fiatalok ugyanakkor vállalkozhatnak az úgynevezett nemzeti szolgálatra, melynek során saját közösségükben végeznek hasznos munkát, iskolákban, öregotthonokban, rendőri szerveknél. Ez a megoldás különösen a muszlim és keresztény fiatalok és a vallásos zsidó nők számára vonzó. A nemzeti szolgálatra jelentkező nem zsidó ifjak száma az elmúlt hat évben 600-ról 4500-ra növekedett, ami mutatja a korábbi merev, elutasító álláspont megváltozását Izrael nem zsidó közösségeiben, fokozatos integráció figyelhető meg. Általában tehát a sorkatonaság idejét követően mennek a fiatalok egyetemre, jellemzően húsz-huszonegy éves korukban. Izrael a harmadik helyen áll a népességen belüli diplo38

TÁRSADALOM

mások számában (Kanadát és Oroszországot követően), az állampolgárok 49%-nak van diplomája az OECD 2014-es statisztikái szerint. Az izraeli felsőoktatás nem képes kiszolgálni az orvostanhallgatók igényeit, így több ezer izraeli fiatal tanul külföldön, Magyarországon is mintegy ezer izraeli orvos, pszichológus tanul a Semmelweis Egyetemen, Szegeden és Debrecenben. Az egyetem minden esetben fizetős, amely jelentős terhet jelent a középosztály számára, így sokszor olcsóbb külföldön, különösen Kelet-Európában tanulni. Az izraeli egyetemek úttörő munkát végeznek a technológiai tudástranszfer területén, minden nagy egyetemnek létezik tudástranszfer irodája, amelynek célja, hogy a már folyó kutatásból piacképes terméket illetve szolgáltatást tudjon értékesíteni, bevételt termelve az egyetemnek, emellett hozzájárulva a legendás izraeli innovációs gazdasághoz. Az izraeli mentalitás egyik karakteres eleme, az úgynevezett „hutzpa” (asszertivitás, vállalkozókedv), elősegíti a kutató-vállalkozói réteg kifejlődését, amely megtöri az egyetemek és kutatóhelyek elefántcsonttorony jellegét.

Szárazföldi erők: Állomány: 26000 hivatásos katona, 106000 sorozott állomány, 400000+ tartalékos

Légierő Állomány: 34000 fő

Harci repülők: 401 db Tüzérségi ágyú: 530db

Harci helikopter: 44 db

AZ IZRAELI VÉDELMI ERŐ SZÁMOKBAN (forrás: The Military Balance 2017)

Légvédelem/Rakétaelhárítás: 3 db Arrow/Arrow 2 (Nyíl) rakétaelhárító üteg 10 db Iron Dome (Vaskupola) rakétaelhárító üteg 17 db MIM-23B I-Hawk légelhárító rakétaüteg

Stratégiai csapásmérő erők: 24 Jerikó II ballisztikus rakéta kilövőállomás Ismeretlen számú Jerikó III interkontinentális ballisztikus rakéta

Páncélozott csapatszállító (APC): 1200 db

Aktív haderő: 176500 fő Tartalékosok: 465000 fő Védelmi költségvetés: 15,9 milliárd USD Harckocsi (MBT): 500 db

Tengerészeti erők: Állomány: 9500 fő

Hadi és támadóhajó: 25 db

Tengeralattjáró: 5 db KÖSZÖNTŐK

BIZTONSÁGPOLITIKA

SORKATONAI SZOLGÁLAT Az izraeli hadsereg ugyan létszámában nem veszi föl a versenyt a globális nagyhatalmak fegyveres erőivel, az elmúlt évtizedekben lezajlott digitalizációs forradalom az Izraeli Védelmi Erők fölényének erősödését eredményezte. Izraelben minden zsidó állampolgárnak kötelező a katonai szolgálat, mely alól vallási, vagy világnézeti okokból lehetséges felmentést kapni. A férfiak közel három, míg a nők két évet szolgálnak az Izraeli Védelmi Erőkben, a fiatalok életének meghatározó része a felkészülés a katonai szolgálatra, mely megelőzi az egyetemi tanulmányokat. Az utolsó középiskolai évek során sokkal inkább azon képességeikre összpontosítanak a tanulók, amelyek a választott fegyvernem, vagy az adott osztag felvételi eljárásában előnyt jelentenek, legyen az fizikai

Izraeli szárazföldi erők jeruzsálemi ünnepségen 40

BIZTONSÁGPOLITIKA

alkalmasság, vagy számítógépes, matematikai ismeretek és készségek. A zsidó állampolgárok mellett a drúz és cserkesz kisebbség férfitagjainak kötelező a katonai szolgálat, emellett a Negev-sivatagban élő szunnita muszlim beduin férfiak is nagy számban vonulnak be önként a hadseregbe. Előbbi két kisebbségnél közösségi elvárás a katonai szolgálat, míg a beduinokat a leszerelt katonákat megillető anyagai és tanulmányi előnyök motiválják leggyakrabban. Az elmúlt évtizedekben tabunak számított a muszlim és keresztény arabság körében a katonai szolgálat, azonban mára évről évre növekszik az e közösségekből kikerülő önkéntesek száma. Izraelben komoly vita folyik az ultraortodox zsidóság katonai szolgálatának kötelezővé tételéről, hiszen a gyarapodó közösség aránytalanul kis szerepet vállal a fegyveres honvédelemből. Az arab kisebbség katonai szolgálatát ugyan az izraeli politikusok nem kívánják kötelezővé tenni, azonban az önkéntesek számát gyarapítani akarják, emellett kötelezővé tennék a nemzeti szolgálatot, melynek keretében az arab fiatalok egészségügyi, oktatási és közösségi intézményekben teljesítenének társadalmi munkát.

AZ IZRAELI FEGYVERES ERŐK Az izraeli hadsereg technológiai ütőképességének alapvető pillére a fejlett hadiipar, amely kizárólag intenzív nemzetközi fegyverexporttal képes biztosítani a kutatáshoz és fejlesztéshez szükséges anyagiakat, emellett a civil innovációs szektorral kölcsönösen profitálnak egymás fejlesztéseiből, kutatóik szakértelméből. A központi költségvetés katonai ráfordításai a nemzeti össztermék mintegy hat százalékra rúgnak, amely a fejlett ipari államok átlagos ráfordításának négyszerese. Az izraeli katonai eszközpark jelentős támogatásban részesül az Egyesült Államok részéről, amely egyrészt tíz éves keretmegállapodásban határozza meg azt az Izrael számára rendelkezésre álló, éves szinten mintegy négy milliárd dolláros összeget, melyből a zsidó állam katonai beszerzéseket valósíthat meg. Emellett az Egyesült Államok további dollár százmilliókkal támogatott kiemelt katonai kutatásokat többek között a rakétavédelem területén. Érdemes kiemelni az izraeli tengerészeti erő fejlődésében játszott német szerepvállalást. Németország kedvezményes áron építi ki Izrael haditengerészeti erejét, amelyet az egyre növekvő számú fregatt és tengeralattjáró flotta alkot, kiemelt feladata az izraeli fennhatóság alatt álló tengeri földgázmezők kitermelésének védelme. Végezetül említést

kell tenni a zsidó állam feltételezett nukleáris ütőerejéről. Nemzetközi biztonságpolitikai szakértők nagy többsége szerint Izrael az ellenséges arab államok hagyományos katonai erejének fölényétől tartva fejlesztette ki nukleáris csapásmérő erejét a hidegháború során, amelyet Izrael abban az esetben vetne be, ha az állam teljes elpusztulása elkerülhetetlenné válna egy háború során. A zsidó állam ugyanakkor hivatalosan a stratégiai kétértelműség doktrínáját követi, se nem erősíti meg, se nem cáfolja, hogy nukleáris fegyverekkel rendelkezne. A zsidó állam hadereje jelentős fejlődési úton ment keresztül az elmúlt szűk hetven esztendőben a külső biztonsági környezet változásaival összhangban. Izrael 1948-as megalakulásakor mindösszesen a brit palesztin mandátum területén működő zsidó milíciákból és önvédelmi csoportokból (Palmach, Irgun, Lehi) volt kénytelen a frissen kikiáltott állam egységes hadsereget szervezni, amelynek képesnek kellett lennie Az utolsó hívás a családnak bevetés előtt

% to GDP

Izrael védelmi kiadásai nemzetközi összehasonlításban OECD Economic Surveys Israel, © OECD, 2016 január, 22. old.

BIZTONSÁGPOLITIKA

a támadó arab államok seregeinek feltartóztatására. A rosszul koordinált invázió következtében Izrael növelni tudta az ENSZ felosztási terve alapján számára megítélt területet, azonban jelentősnek mondható stratégiai mélységgel továbbra sem rendelkezett. Az izraeli stratégiai gondolkodásban így kezdetektől jelen van az elsődleges irányelv, miszerint a konfliktusokat a lehető leghamarabb az ellenség területére kell áthelyezni és döntő győzelmet kell elérni. Mind egy Izrael területén vívott háború, mind egy azon kívül zajló, elhúzódó konfliktus a zsidó állam végzetes meg�gyengülésével lehet egyenlő. A zsidó milíciákból kialakított izraeli hadsereg kezdetben Csehszlovákián keresztül eljuttatott szovjet, majd francia–brit, később amerikai katonai eszközökkel volt képes ütőképes fegyveres erővé válni, amely a hidegháború során négy esetben is győzelmet aratott a vele szembenálló arab államok seregei fölött. Ezt a katonai készültséget Izrael kizárólag úgy tudja biztosítani, hogy egy viszonylag kis létszámú állandó hadseregre támaszkodoik, amely képes feltartani a támadó erőket, amíg a hatékony tartalékos-mozgósítás nem fokozza az izraeli háborús gépezet teljesítményét. Izrael társadalma, minden vívmánya mellett, a világ leginkább militarizált nemzete (Global Militarization Index 2015). A védelem gerincét a tartalékosok hadrafoghatósága adja, amelyet a férfiak esetében éves szinten megismételt kiképzéssel ér el a zsidó állam. A hosszú évek alatt összekovácsolódó tartalékosok ütőképes osztagok maradnak, miközben az őket irányító parancsnokaik sokszor a gyermekeikkel egyidősek. A mozgósítás során Izrael beveti a modern technológia összes vívmányát, így a katonai parancsnokság SMS-ben értesíti

USA USA Oroszország Oroszország

Kína

Franciaország Franciaország Németország Németország

Nagy Britannia Britannia Nagy Izrael* Izrael*

a katonákat a gyülekezési pontokról. A társadalom militarizáltsága, miközben folyamatos kísérleteket tesznek a tehermentesítésre, nem fog csökkenni, mivel nem csupán a konvencionális haderők elleni felkészültséget támogatja, hanem az ország társadalmi, gazdasági szerkezetét és kultúráját is alapvetően meghatározza. Fontos szempont, hogy a milíciahagyományok tovább élnek, a parancsnoki struktúra decentralizált és a világ többi fejlett hadseregeihez mérten erősen informális. A rendszer támogatja az egyéni kezdeményezéseket a katonai célok elérése tekintetében, így a hadsereg ezen értékei és a társadalomban jelenlévő sajátságos izraeli kultúra ciklikusan erősítik egymást. A militarizált társadalom azonban nem lett volna elegendő a számbeli és stratégiai fölényben lévő ellenséges szomszédok legyőzésére, ehhez a fejlett haditechnika elengedhetetlen volt. Izrael kiemelten fejlesztette páncélos erejét, tüzérségét és légvédelmét, illetve a stratégiai csapásmérő képességet is kulcsfontosságúnak tekinti mind a mai napig. Jellegzetes momentum az izraeli Merkava tank története, amely nem csupán a világ egyik legfejlettebb harckocsija, de a zsidó állam egyedülálló abban a tekintetben is, hogy kis méretéhez képest képes volt kifejleszteni, többezres számban legyártani és üzemben tartani ezt a félelmetes páncélos erőt. Habár az izraeli gazdaság össztermékének mintegy hat százaléka megy védelmi kiadásokra, azonban még ez az összeg is kevés lenne az állam különleges biztonsági szükségleteinek fedezésére. Az izraeli haderő így a baráti és de facto semleges államoknak eladott katonai eszközökön keresztül biztosítja a szükséges bevételt, illetve a már említett amerikai katonai büdzsével.

2010

2011

2012

2013

2014

2015

Összesen

8098

9104

9163

7687

10470

10484

55006

6172

8695

8480

8107

5468

5483

42404

1496

1338

1728

2055

1360

1966

9943

898

1752

1025

1511

1734

2013

8932

2745

1349

816

722

1785

2049

9467

1151

1040

934

1645

1644

1214

7627

686

588

481

414

400

710

3280

KATONAI EXPORT SZÁMOK (2010–2015, millió USD, forrás: SIPRI Arms Transfers Database) 42

BIZTONSÁGPOLITIKA

*Izraelt Olaszország, Spanyolország és Ukrajna megelőzik, Hollandiával holtversenyben a tízedik legjelentősebb fegyverexportőr ország a vizsgált időszakban.

IZRAEL GEOSTRATÉGIAI KÖRNYEZETE Izrael biztonsági környezete szempontjából három nagy fordulópontot különböztethetünk meg. Az első forradalmian új helyzet az egyiptomi békeszerződés aláírásával kezdődött (1979), melynek következtében Izrael a továbbiakban nem egy geopolitikai harapófogóban létezett, hanem (Jordánia de facto semlegességéből eredően) a szír frontra fókuszálhatott. A második változás egy elhúzódó folyamat, melyet a hidegháború végétől kezdődően a szunnita arab államokkal ápolt viszony enyhülése jellemez. Az Egyiptommal és Jordániával létrejött békét követően ugyan a regionális rendezés nem valósult meg a kilencvenes években, azonban az első öbölháború lezárulásával a szír–iraki potenciális katonai koalíció létrejöttének az esélye is megszűnt, amely létében fenyegethette volna Izraelt. A zsidó állam négy és fél évtizedet követően olyan helyzetben találta magát, amelyben nem létezett olyan konvencionális hadsereg, amelynek inváziójára számíthatott

volna. A harmadik, az előbbi folyamatokkal szemben kedvezőtlen paradigmaváltást az aszimmetrikus hadviselés elsődleges fenyegetéssé válása jelenti, ide értve a terrorista fenyegetést, illetve a gázai és libanoni frontokat, ahol az izraeli haderő ugyancsak nem másik, hagyományos katonai erőkkel szemben harcolt. A megváltozott körülményekre az izraeli haderő jelentős átalakítással válaszolt, melynek keretében leszerelés alatt áll a hagyományosan nagy jelentőséggel bíró páncélos erők egy része, összességében kisebbé, ugyanakkor technológiailag ütőképesebbé tették a haditechnikai állományt. Izrael a következő öt évben teljes haderőreformot hajt végre a tavaly elfogadott Gideonterv alapján. A tervezet egyrészt megnöveli a hadsereg rendelkezésére álló büdzsét, amelyet azonban nem a fegyveres erők felduzzasztására, hanem áramvonalasítására használnak fel. Az Izraeli Védelmi Erők egyrészt tovább fejleszti az aszimmetrikus hadviseléssel szembeni képességeit, például a tömeges tüzérség precízióssá tételével, emellett felkészül az Iránnal szemben viselendő harci cselekményre, amen�nyiben a perzsa állam a nukleáris megállapodást felrúgva atombombát állítana elő, melyre a zsidó állam az egyetlen megmaradt egzisztenciális fenyegetésként tekint a közeljövőben. Az izraeli

F-35-ös lopakodó vadászbombázó BIZTONSÁGPOLITIKA

hadsereg legnagyobb kihívása továbbra is a stratégiai mélység hiányából ered, különösen a légiflotta számára szükséges biztosítani a manőverezéshez elengedhetetlen területet. A török–izraeli viszony megromlását követően a hellén országpáros vette át ezt a stratégiai szövetségesi szerepet. Földrajzi korlátait a technológiai megoldásokban való élenjárással igyekszik ellensúlyozni a zsidó állam. Az Izraeli Védelmi Erők szárazföldi erejének modernizációja mellett a légi és tengeri flottája is jelentős átalakuláson megy keresztül. A legmodernebb harcigépeket, az amerikai F-35-ös gépeket először Izrael állíthatja hadrendbe az Egyesült Államok szövetségesei közül 2018ban. A zsidó állam ugyan 100 darab gépet kívánt megvásárolni, azonban csak 50 darabra adott le megrendelést. Ugyanakkor ez a flotta is generációváltást jelent a teljes légierőnél, mivel az idősebb gépek is hálózatba lesznek kötve az F-35-ös gépekkel, így fel tudják használni azok jóval fejlettebb radar- és célzó rendszerét. Az izraeli légierő ugyan kisebb létszámú lesz, de hatékonyabban tudja megsemmisíteni a légvédelmi állásokat, és összességében csapásmérő ereje is növekedni fog. Az izraeli tengeri flotta hagyományosan kisebb jelentőséggel bírt, mint a másik két

Izraeli tengeralattjáró a haifai öbölben 44

BIZTONSÁGPOLITIKA

haderőnem, feladata szinte kizárólag a tengeri úton való ellenséges beszivárgás megakadályozása volt. A Földközi-tenger keleti medencéjében felfedezett földgázmezők miatt azonban Izraelnek szüksége volt a haditengerészet nagyszabású fejlesztésére: a Német Szövetségi Köztársaság biztosít dízelmeghajtású tengeralattjárókat Izraelnek, illetve a felszíni flotta fejlesztésében is vesz részt. A földgázmezők védelme mellett az izraeli haditengerészet együttműködik Ciprussal és Görögországgal, mivel különösen a szomszédos szigetállam igényli a regionális katonai hatalom biztonsági garanciáit. Végezetül nemzetközi biztonságpolitikai szakértők álláspontja szerint Izrael felhasználja tengeralattjáró flottáját egy potenciális iráni nukleáris csapással szembeni elrettentő erőként. Összefoglalva, Izrael számára elsőrendű katonai érdek a minőségi fölény fenntartása a régióban, az iráni fenyegetéssel szembeni elrettentő erő, az aszimmetrikus hadviselés megvívására képes haderő tökéletesítése, és fenntartani azt az állapotot, amelyben Izrael képes ellensúlyozni a stratégiai mélység hiányát regionális szövetségek segítségével és rendelkezik a harci cselekmények támadó fél területére való azonnali áthelyezésének képességével.

IZRAELI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS

Affairs Cometee (AIPAC), amely rendszeres állomása

megfelelő reprezentáció nélkül. Izrael külső támogatá-

2016-ban Donald Trump amerikai elnök első komoly

Egyetlen állam sem érheti el céljait a világpolitikában

sát négy alapvető pillérre oszthatjuk a hagyományos

az amerikai elnökjelöltek kampányának, itt hangzott el

külpolitikai beszéde. A fő célpont itt ugyancsak nem

diplomáciai eszközök mellett. Ezek közül csupán egy

a néhány milliós szavazóréteget képviselő amerikai zsi-

az előbbitől szélesebb „Izrael lobbi”, illetve a bizton-

más Izrael-párti amerikai szavazópolgár. Az „Izrael lobbi”

az úgynevezett „zsidó lobbi”, ennél talán fontosabb is

ságpolitikával, és a gazdasági kérdésekkel összefüggő

jelenlét. Kétségtelen tény, hogy a világ hatalmi központjaiban élő zsidóság, összetett kötődést érezve az ősha-

zához és egyben a demográfiai súlypontot adó Izraelhez, erős hangként jelenik meg az Izraelről folyó nemzetközi diskuruzban. London, Párizs, Moszkva és különösen az Egyesült Államok zsidósága természetes módon

állást foglal Izrael támogatása ügyében. Legfontosabb

világszintű szervezetük a Zsidó Világkongresszus, amely kontinentális és állami alszervezetekre oszlik. Fontos

dóság, hanem a több tízmilliós keresztény cionista és

kifejti működését a különböző törvényhozási szervek-

ben, mint a European Friends of Israel, vagy az amerikai Kongresszus és Szenátus Izraelt támogató csoportjai.

Érdemes megemlíteni, hogy Izrael vallási alapú támogatása nem korlátozódik a keresztényekre. Különösen fon-

tos a hindu szimpátia megnyilvánulása, de beszélhetünk bizonyos mértékű muszlim-cionizmusról is, hiszen a zsi-

dóság privilegizált helye az iszlám valláson belül jó alapot nyújt ehhez, a reálpolitikai konfliktusok lezárása esetén.

Izrael támogatottsága az etnikai-vallási kötődések

kiemelni, hogy ezen érdekképviseleti szervezetek elő-

mellett és egyre nagyobb mértékben reálpolitikai ala-

mind a mai napig fontos bevételt jelent az oktatásban,

rámutatott. Izrael, mint stabil és erős katonai hatalom

segítik a zsidó filantrópok izraeli adományozását, amely egészségügyben és egyéb szociális ellátórendszerekben a gazdaságilag erre különösebben rá nem szoruló

Izraelnek. Érdemes megemlíteni a zsidó parlamenti képviselők szervezetét, amely összefogja a zsidó szárma-

pon történik, ahogy arra Yossi Amrani nagykövet úr is a Földközi-tenger keleti medencéjében nélkülözhetet-

len szövetségese a NATO-nak, amelyet jól jelez, hogy az izraeliek képviseleti irodával rendelkeznek a NATO brüsszeli főhadiszállásán. Gazdasági szempontból

zású honatyákat a világ országaiban.

Izrael tagja a legfejlettebb államokat tömörítő OECD

Ennél érdekesebb rávilágítani az „Izrael lobbi” összetett

szervezetének és a fenntartható fejlődés területén elért

jelentik az előbbiekben tárgyalt zsidó közösségek, ame-

újabb lehetőséget adnak az izraeli érdekérvényesítésre,

jellegére, amely három alapvető pillérre épül. Az elsőt

lyek ugyanakkor intenzív vitát is folytatnak egymással arról, hogy Izrael milyen politikát kövessen. Második csoportját adják a keresztény cionisták, amely jelenthet val-

lási elköteleződést, illetve szó szerint „olyan keresztényt, aki azonosul a cionizmus céljaival”. Legyen az indíttatás

vallási vagy sem, az Izraelt támogató erők fontos szerepet töltenek be a zsidó állam külső legitimitásában. Egyik

legfontosabb szervezetük az American-Israel Public

eredményei valamint a közel-keleti szükségszerűség miközben az a közös jót szolgálja. A következő „üvegplafon” amelyet Izraelnek át kell törnie a nemzetközi diplomáciában, az Egyesült Nemzetek Szervezete. Tzipi

Livni, korábbi külügyminiszter asszony főtitkár-helyettesi

kinevezése fontos mérföldkő lehet a zsidó állam legitimitásának lehorgonyzásában António Guterres, 2017. január elsején beiktatott főtitkár által.

BIZTONSÁGPOLITIKA

BELPOLITIKA

A ZSIDÓ ÉS DEMOKRATIKUS ÁLLAM SZERKEZETE ÉS KIHÍVÁSAI Izrael egyedülálló helyzetben van a világban, mivel az egyetlen olyan ország, amelynek többségét adó népcsoportja egy etnikai-vallási csoport, azaz szoros kapcsolat van az etnikai és vallási identitás között, ráadásul mindenki, aki zsidó vallású, akár beleszületett, akár betért, automatikusan az etnikai népcsoport tagjává is válik. Így különösen komoly feladatot jelent a „zsidó állam” közjogi meghatározása, hiszen a zsidó etnikum elkerülhetetlenül magával vonz vallási aspektusokat is. Izraelnek többek között emiatt az ellentmondás miatt sem sikerült még alkotmányt elfogadnia, ezzel szemben úgynevezett alaptörvényeken keresztül szabályozzák azon kérdéseket, amelyekben sikerült a törvényhozásnak megállapodnia az elmúlt évtizedekben.

Az izraeli törvényhozás épülete, a Knesszet 46

BELPOLITIKA

A nemzeti-nemzetiségi kérdés szabályozása is egy hiányzó alaptörvény, mivel annak nem csupán a kisebbségek jogait és viszonyát kell meghatároznia, de komoly ellentétek vannak az izraeli zsidóságon belül is, hogy mit jelent pontosan az ország zsidó karaktere, illetve mit jelent zsidónak lenni. Az ellentét feloldása érdekében a politikai vezetők zsidó és demokratikus államként hivatkoznak az országra. Gyakran éri vád Izraelt a vallási szabályozottság miatt, azonban ez sokkal inkább a török uralom maradványa, az izraeli politikai elit inkább abban hibáztatható, hogy nem volt képes megreformálni azt a rendszert, amelyben a három nagy vallási közösség papságának (keresztény, muszlim, zsidó) számos monopóliuma van az emberek életében. Így lehetséges, hogy Izraelben nincs világi házasság, kizárólag a megfelelő vallási intézményhez lehet fordulni, ezért számos izraeli megkerüli a rendszert, külföldön, általában Cipruson kötnek házasságot, majd hazatérve elfogadtatják azt az izraeli hatóságokkal. Ez a rendszer különösen sújtja a zsidóságot, amely jóval sokszínűbb, mint a zsidó vallási intézményrendszer, amely az ortodox-ultraortodox irányzat befolyása alatt áll. A vallási forradalom azonban lassú lefolyással, de zajlik Izraelben, több jogot követelnek a modern ortodox, konzervatív, reform és etióp zsidó vallási irányzatok is.

CIONIZMUS Az Ószövetség és Közép-Európa nemzeti ébredéseinek találkozása Kevés országnak van olyan mélyen gyökerező államideológiája, mint Izraelnek. Ahogyan a politikai élet ismertetésénél olvashatjuk, egy kivételével az összes parlamenti párt a cionizmus alapján építi fel végső soron különböző politikai platformját. A cionizmus jelentős magyar kapcsolattal is rendelkezik, és nem csupán amiatt, hogy a pesti születésű Herzl Tivadar indította el a világméretűvé vált politikai cionizmus mozgalmát. A cionizmus (Cion, héberül Jeruzsálem szinonimája, ugyanakkor a teljes „Szentföldet” is jelentheti) első alapvető forrása, miszerint a zsidó hagyományban a Teremtő Ábrahámnak, azaz a zsidó népnek ígérte Izrael földjét. A zsidó nép kiűzetését követően azonban az imádkozáson kívül keveset tett a saját állam megteremtése érdekében, így a cionizmust semmiképpen sem azonosíthatjuk kizárólag a vallási hagyománnyal. Ahhoz, hogy a „visszavágyódás” sikert érhessen el, a XIX. századi közép-európai nemzeti mozgalmak inspirációjára volt szükség, amely a célt (saját nemzetállam) összekapcsolta a hatékony eszközzel, azaz a politikai tömegmozgalommal és kiterjedt diplomáciai munkássággal. Herzl Tivadar motivációja a politikai mozgalom megindítására ugyancsak hasonló volt más közép-európai nemzetekhez, míg a magyarok, lengyelek az idegen birodalmak rabigája alól kívántak felszabadulni, a zsidóság – ugyancsak az emancipáció ellenére – sokszor ellenséges befogadó nemzettől kívánt fizikailag elszakadni. A politikai cionizmus alapműve az 1896-ban megjelent Die Judenstaat (A Zsidó Állam) című politikai kiáltvány, majd könyv, amelyben Herzl lefektette az önálló zsidó nemzeti otthon megteremtésének stratégiáját, majd a cél beteljesítése érdekében 1897-től kezdődően minden évben cionista kongresszust hívott össze, amelyek keretében kialakították az állam megalapításához szükséges intézményrendszert. Érdekesség, hogy a cionizmussal szemben leginkább tartózkodó csoportot az emancipációban élenjáró

Herzl Tivadar

magyar és német zsidóság alkotta, míg leglelkesebb támogatói az orosz cárság sorozatos pogromjait elszenvedő zsidó közösségek voltak. Herzl álma végül valóra vált, mint ahogyan azt 1897-ben az első cionista kongresszuson megjövendölte, ugyan egy évet tévedve, de 51 évvel később valóban megalakult a zsidó állam. A cionizmus így Izrael államalkotó ideológiája lett, azonban értelmezése jelentősen eltér a különböző politikai formációk körében. Herzl Tivadar által az 1902-ben megjelentetett Altneuland (Ősújország) című könyvben vizionált zsidó nemzetállamnak mai fogalmakkal mérve egy demokratikus, vallási és etnikai együttélést hirdető, technológiailag fejlett, szociális piacgazdaságot működtető államnak kell lennie. Ami nem valósult meg elképzeléseiből, az egyetemes béke temploma Jeruzsálemben, amelyet egy nemzetközi békéltetőbíróságként képzelt el, illetve reményei szerint Izraelnek nem lett volna szüksége semmifajta hadseregre. Ellenben abban a tekintetben reálpolitikus volt, hogy a zsidó nemzeti otthont a török szultán fennhatósága alatt, a német császár védnöksége mellett képzelte el. A Herzl-féle cionizmus összefoglalva tehát a zsidóságra népként, és csak másodsorban mint vallási csoportra tekint, így a nemzeti felszabadítási mozgalmak inspiráciBELPOLITIKA

ójából merítve önálló nemzetállam megteremtését kívánja. Az elmúlt százhúsz évben azonban létrejött a vallásos-cionizmus, zöld-cionizmus és szocialista cionizmus is, teljesen lefedve a politikai spektrum jobb és baloldali vetületét egyaránt. Érdemes számon tartani, hogy a világon ugyanakkor több úgynevezett keresztény-cionista meggyőződésű személy van, mint zsidó származású ember összesen. A keresz-

Zsidó tüntetés a brit kormány mandátumpolitikája ellen 48

BELPOLITIKA

tény cionizmus maga is több ágra osztható, de abban megegyeznek, hogy a zsidó népnek is szükséges, hogy legyen egy nemzetállama, Izrael, azonban különböznek abban, hogy men�nyiben tekintenek a zsidóságra is csupán mint egy népre a sok közül, vagy pedig a keresztény teológia alapján többletszereppel ruházzák fel a zsidóságot Jézus Krisztus második eljövetelének előmozdításának elősegítésében.

POLITIKAI INTÉZMÉNYRENDSZER Az izraeli törvényhozás egykamarás rendszerben működik, a teljes állam egy választókerületnek számít. Az arányos mandátumelosztási rendszerben összesen 120 helyet lehet szerezni az izraeli parlamentben, a Knesszetben. Az izraeli politikai rendszer hagyományosan instabil, ritkaságszámba ment a fiatal állam történetében az olyan kormány, amely képes volt kitölteni négy éves mandátumát, jellemzőek az előrehozott választások. A politikai rendszer volatilitását csökkentendő a parlamenti bejutási küszöböt 2%-ról 2014. márciusában 3.25%-ra emelte az izraeli törvényhozás. A bejutási küszöb megemelése (amely összehasonlításképpen Magyarországon 5%, Törökországban 10%) egy kevesebb parlamenti frakcióból álló törvényhozást eredményezett, amely így stabilabb politikai rendszert hozhat. Felmerült a vád, miszerint a változtatás az arab pártok ellen irányult, azonban az új szabályok miatt az arab erők az összefogást választották, így a 2015-ös parlamenti választásokon az Egyesült (Arab) Lista vált a Knesszet harmadik legerősebb frakciójává. Ez a politikai formáció egyedülálló a Közel-Keleten, hiszen közösen politizálnak benne arab-nacionalista, iszlamista és kommunista politikusuk. Nem szerencsés ugyanakkor az itt zárójelbe is tett „arab” jelző használata, hiszen a kommunista párt révén zsidó politikus is része a frakciónak. Az izraeli törvényhozásban felmerült a bejutási küszöb további megemelése 7%-ra, amely visszaállítaná a kvázi kétpárti, jobb és baloldali ernyőpártok és egy kisebb arab érdekeket a zászlajára tűző párt által jellemzett politikai rendszert. A tervet, nem meglepő módón a jobb és baloldal két nagy pártja, a Likud és a Munkapárt támogatja, míg a bejutási küszöböt eddig éppen csak megugró pártok természetesen ellenzik. Az izraeli politikai paletta, mint ahogyan azt a cionizmus ideológiájáról szóló fejezetben is olvashatjuk, igen színes, ugyanakkor az említett Egyesült Listán kívül minden parlamenti párt a cionizmus talaján áll, bár a vallásos pártok viszonya a cionizmussal igencsak vis�szás. A jelenleg parlamentben lévő pártokat hat

A Knesszet, izraeli törvényhozás

Ayoub Kara izraeli miniszter 2009-ben

Netanjáhú kampányposzteren

csoportra oszthatjuk, nevezetesen: vallásos-ultraortodox, vallásos-cionista, jobboldali, centrista, baloldali, illetve az ideológiai szempontból anomália Egyesült Lista. A vallásos-ultraortodox pártok kapcsolata a cionista állammal kettős, mivel hivatalosan elutasítják a zsidó állam megteremthetőségét politikai eszközökkel, mivel azt hitük szerint kizárólag a Megváltó hozhatja el. Ezért a jelenlegi cionista államberendezkedésben csak részlegesen tudnak szerepet vállalni, mivel az számos vallási törvényt nem tart számukra elfogadható módon szem előtt (többek között a szombat, mint szent pihenőnap totális tiszteletben tartását), ezért, különösen az Egyesült Tóra Judaizmus párt (az askenázi ultraortodox zsidók pártja) pusztán olyan szerepet vállal a kormánykoalícióban, amellyel vallásos kötelezettségeknek tesz eleget, mint az egészségügy irányítása. A Shas szefárd-ultraortodox párt rugalmasabban közelíti meg az ellentmondást, fő célkitűzése a muszlim többségű államokból származó úgynevezett mizrahi, azaz keleti zsidók és általában véve a szegény rétegek érdekeinek képviselete. BELPOLITIKA

A szűkebb értelemben vett cionista pártok négy csoportja már jobban leképezi a hagyományos európai politikai palettát, a baloldali Munkapárt (amely jelenleg Cionista Tábor frakcióban működik a kisebb A Mozgalom párttal együttműködésben, ami mindenképpen problémás elnevezés annak tükrében, hogy a többi párt is a cionizmus talaján áll) és a Meretz (amelyet neveznek Izrael legbaloldalibb „még cionista” pártjának is) a szociális igazságosság kérdéskörét tűzi zászlajára. Az izraeli jobboldal három nagyobb csoportra oszlik, a vallásos-cionista Habayit Hayehudi (A Zsidó Otthon) a palesztin kérdésben nem támogatja a kétállamos megoldást, ehelyett autonómiát adna Ciszjordánia palesztin népességének. A legnagyobb parlamenti párt, Benjámín Netanjáhú miniszterelnök vezetésével, a Likud konzervatív társadalompolitikát és neoliberális gazdaságpolitikát támogat. Végezetül a jelenlegi védelmi miniszter, Avigdor Lieberman vezetése alatt álló Jiszrael Bejtejnu (Izrael a Hazánk) párt korábban az orosz ajkú izraeliek érdekeit képviselte, diplomáciai szempontból „héjának” számít, azonban támogatja az izraeli–palesztin konfliktus kétállamos megoldását. Az izraeli politikai paletta legújabb csoportját a centrista pártok képezik. Korábban is léteztek a szekularizmus és gazdasági növekedést előtérbe helyező pártok, mint a magyar származású Tommy Lapid (Yair Lapid korábbi pénzügyminiszter édesapja) pártja, azonban az izraeli szavazók egy jelentős rétege, reagálva a középosztály relatív anyagi nehézségeire, az elmúlt években új hangot követelt a politikai közbeszédben. Ez az új hang a konfliktus kérdését háttérbe helyezte a közvetlen gazdasági problémákhoz képest, és „politikai normalizációt” hirdetett, felülemelkedve a hagyományos jobboldali-baloldali ellentéten, élesen szembehelyezkedve az ultraortodox zsidóság kiváltságaival. Yair Lapid Van Jövő (Jes Átid) pártja 2013-ban robbant be a politikai közéletbe, majd 2015-ben a Kulanu párt, amelyet a jelenlegi pénzügyminiszter, Móse Kahlon vezet, vallott hasonló álláspontot, a Jes Átidnál valamivel konzervatívabb politikával. Az izraeli–palesztin és izraeli–arab konfliktus tekintetében ezen pártok pragmatikus álláspontot képviselnek, 50

BELPOLITIKA

kihasználnának bármilyen nyitást a kapcsolatok normalizálására, akár békemegállapodás, akár az ahhoz vezető kisebb lépések, együttműködések terén, azonban semmi esetre sem tennék kockára a zsidó állam biztonságát. Végezetül érdemes megemlíteni, hogy bár az Egyesült (Arab) Listát nevezik az izraeli arabság képviselőjének, azonban a szavazati arányokból látható, hogy az arab lakosság jelentős része nem erre a formációra szavaz. Az arab szavazók és képviselők jelen vannak az izraeli baloldali pártokban, a Munkapártban és a Meretzben, míg az izraeli drúz arabok az izraeli jobboldalt erősítik, Ayoub Kara korábbi miniszterhelyettes felelt a regionális együttműködésekért Netanjáhú kormányában, 2017 elején miniszterré nevezték ki. Az izraeli törvényhozás választja meg az államelnököt, nevezi ki a kormányfőt és fogadja el az összes törvényt. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság jogkörei közé tartozik a már elfogadott törvények alkotmányos kontrollja, alkotmány helyett az alaptörvényekkel szembemenő jogszabályokat semmisítheti meg. A Legfelsőbb Bíróság az aktivista izraeli igazságszolgáltatás mintája, ezt politikai meggyőződés szerint pozitív és negatív értelemben is gyakran felhozzák vele kapcsolatban az izraeli honatyák és honanyák. A XX. KNESSZET ÖSSZETÉTELE

Egyesült Lista

Cionista Tábor

Egyesült Tóra Judaizmus

Izrael a Hazánk

Meretz Shas

Van Jövő

Kulanu

Zsidó Otthon Likud

SIMON PERESZ Az utolsó alapító atya

2016. szeptember 28-án veszítette el Izrael az államalapító politikusgeneráció utolsó tagját. Simon Peresz korábbi államfő, miniszterelnök és az izraeli biztonsági architektúra meghatározó alakjaként haláláig formálta államának viszonyait. Simon Peresz a mai Lengyelországban született, 1934-ben vándorolt ki családjával a Brit Palesztin mandátumba. Az ifjú Peresz a baloldali ifjúsági mozgalmon keresztül ismerkedett meg az országos politikával, David Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, így már 28 évesen a fiatal állam Védelmi Minisztériumában a fegyverbeszerzésért felelős osztályvezető-helyettes lett, majd osztályvezető. A néhai államelnöknek múlhatatlan érdemei vannak az izraeli hadsereg felfegyverzésének titkos diplomáciai úton való elérésében, illetve a Dimona városában megteremtett nukleáris létesítmény projektjének kiépítésében, amelyet az elemzők az izraeli nukleáris elrettentő erő kulcspontjának tartanak. A legendás politikus halálát követően az állami vezetés jelezte, hogy a dimonai létesítményt átkeresztelik Simon Peresz nevére. A legendás politikus karrierje összességében tükrözi az állam kihívásait és fordulópontjait. Míg a kezdeti években a zsidó állam fegyveres védelme határozta meg az ország prioritásait és így Peresz beosztásait, addig a hetvenes évek második felétől a szomszédokkal kötendő béke jelentette a legfőbb feladatot, miközben Izraelnek a belpolitikai korszakváltással is meg kellett bir-

kóznia, így a jobboldali politikai fordulat nyomán Menachem Begin köthette meg Egyiptommal a békeszerződést. Peresz már a nyolcvanas évek végén megkezdte a béketárgyalások előkészítését Jordániával, azonban erőfeszítései csupán a hidegháború lezárultával, a megváltozott körülményei közt érhettek be. Simon Peresz kulcsszerepet játszott az 1995-ben meggyilkolt Jichák Rabin izraeli kormányfő külügyminisztereként a jordán és palesztin békefolyamat elindításában, utóbbiért Jasszer Arafattal, a Fatah palesztin politikai szervezet néhai vezetőjével és Ichák Rabinnal közösen átvehették a Nobel-békedíjat. Simon Peresz, miközben a fiatal állam összes kulcsfontosságú eseményében szerepet játszott, a választópolgárok által sosem lett megválasztva az ország vezetésére, politikusi karrierje 2005-ös államfői kinevezésével teljesedhetett be. Elnökként azon vezetők szűk köréhez tartozott, akik mintegy informális globális bölcsekként, az összes tekintélyes konferencián keresett előadók voltak. Simon Peresz a főként ceremoniális elnöki tisztséget a regionális béke és a technológiai haladás ösztönzése érdekében használta fel. Élete során biztonságorientált „héjából” igazi „galambbá” vált. Utolsó éveiben legfontosabb üzenetét a következőképpen lehet összefoglalni: a háborúk kora véget ért a KözelKeleten, a terrorizmus kora jött el, amely felszámolható a kiváltó okok megoldásával. Izrael számára a megváltozott környezetben egyedül a szomszédjaival köttetett átfogó béke és a technológiai haladás nyújthat tartós garanciát a túlélésre. Peresz szerint az innováció az egyetlen olyan küzdelem, amelyet szükséges a zsidó államnak megvívnia, mivel ezen a téren képes győzelmeket aratni oly módon, hogy senki más nem veszít, mindenki csak nyer. A néhai államfő temetése Jeruzsálemben zajlott 2016. szeptember 30-án a Herzl-hegyen, Herzl Tivadar sírköve mellett ravatalozták fel. A világ hetvenöt országából érkeztek vezetők Peresz elnök búcsúztatására, különösen fontos szimbolikus jelentősége volt az egyiptomi, jordán és főként a Mahmúd Abbász palesztin elnök által vezetett palesztin delegáció jelenlétének Izrael utolsó „alapító atyjáinak” temetésén. Magyarországot Orbán Viktor miniszeterelnök képviselte. BELPOLITIKA

IZRAELI NARRATÍVÁK A PALESZTINOKKAL ÉS ARABOKKAL KÖTTETENDŐ BÉKÉRŐL Az izraeli kormány hivatalos álláspontja, amelyet Benjámín Netanjáhú miniszterelnök 2009-es BarIlan Egyetemen elmondott beszédében hirdetett meg, az izraeli–palesztin konfliktus kétállamos megoldása. Ennek keretében Izrael egy demilitarizált palesztin állam mellett tudja elképzelni létét, egyben a palesztin vezetéstől elvárja, hogy elismerje Izrael léthez való jogát, mint a zsidók nemzetállama. Az izraeli–palesztin konfliktus ugyanakkor egy jóval nagyobb kérdésbe illeszkedik, nevezetesen Izrael és a Marokkótól Irakig terjedő arab világgal való kiegyezés ügyébe. A modern zsidó állam hatvankilenc éves történelme során ez a kérdés határozta meg leginkább az izraeli biztonságpercepciót és hatalmas változáson ment keresztül. Izrael megalapítását követően a szomszédos arab államok nem fogadták el az „idegen test” létrejöttét, az 1947-es ENSZ felosztási tervet elutasították, azt a hidegháború két szuperhatalmának diktátumaként fogtak fel. Reálpolitikai érdekeik mentén Izrael összes szomszédja igényelte-e stratégiailag fontos területet. Szíria Libanon és Izrael bekebelezésével válhatott volna regionális nagyhatalommá, Jordánia földközi-tengeri kijáratot szerezhetett volna. Emellett az ekkor még konzervatív monarchikus berendezkedésű arab államok tarthattak attól is, hogy veszélyes szovjetbarát kommunista állammá átalakulva Izrael káros ideológiai behatást gyakorol a térségre. Paradox módon éppen számos arab monarchia vált szovjetbarát arab-szocialista állammá az elkövetkezendő évtizedekben, nevezetesen Szíria, Irak, Líbia és az 1970-es évekig Egyiptom. Maga Izrael képes volt változatos szövetségeken keresztül a nyugati szövetségi rendszer része maradni, az alapító atyák szocialisztikus ideológiája nem hatott ki az ország hidegháborús szerepvállalására, az államalapítást követően hamar errodálódott. Az izraeli béketörekvések és az állam politikai, katonai vezetésének gondolkodásmódját nem lehet megérteni az izraeli biztonságpercepció 52

BELPOLITIKA

nélkül. Az izraeli oktatásban, közbeszédben a kezdetektől jelenlévő üzenet a „soha többé nem lehetünk gyengék” és a „soha senkitől nem fogunk függeni”, amely a zsidó nép hányattatott sorsából leszűrt következtetésekből ered. Izraelben hosszú évekig tabu volt nyíltan beszélni a holokausztról, kimondva, kimondatlanul az izraeli zsidók gyengének látták az elpusztult európai zsidóságot. Ez a beidegződés csak 1961-ben Adolf Eichmann jeruzsálemi pere során oldódott fel, amikor az izraeliek megértették a második világháború és a „végső megoldás” összetett körülményeit. Mindezek ellenére az izraeli gondolkodás előtérbe helyezi a biztonság önerőből való garantálását, minden egyéb szempont csak ezt követően kerül számításba. Az izraeli győzelemmel végződő háborúk sorozata és a folyamatos fenyegetettség megerősítette az izraeliekben azt a meggyőződést, miszerint kizárólag az erő segítségével maradhatnak életben a Közel-Keleten. Maga Menachem Begin, aki békét kötött Anvar Szadattal, az egyiptomi elnököt Izrael „makulátlan ellenségé”-nek nevezte, nem bízott abban, hogy a szomszédos arab államok valóban elfogadják Izrael létét. A zsidó állam politikai vezetése ugyanakkor kedvezően reagál a pragmatikus megfontolásból kialakuló béketörekvésekre, azonban fenn kívánja tartani a lehetőséget, hogy a béke összeomlása esetén is elegendő erő maradjon a birtokában az ország megvédése érdekében. Ezt a helyzetet ki lehetett alakítani Egyiptommal és Jordániával, azonban a további béketörekvéseknél jóval komolyabb nehézséget fog jelenteni. A Szíriától 1967-ben elfoglalt és Izrael által annektált Golán-fennsík stratégiai jelentősége felbecsülhetetlen. A fennsík egy kilométerrel magasodik a környező területek fölé, ezt használták ki a szír erők az izraeli települések zaklatására, amíg katonaságuk itt tartózkodott. Izrael emiatt a fennsík teljes területéről nem fog lemondani, még akkor se, ha létrejön egy stabil szír

kormány, amellyel fel lehet újítani a béketárgyalásokat. A terület megosztásába beleegyezne, hiszen katonai fölényére támaszkodva Izrael képes lenne győzelmet aratni a szír erők felett, amennyiben azok támadást kísérelnének meg. Sokáig úgy gondolták, hogy Izrael a Kinnerettavat tápláló vízkészletek miatt ragaszkodik a területhez, azonban az izraeli vízgazdálkodás és megújuló technológiák bevetésének köszönhetően ez az aspektus veszített jelentőségéből. A szírekkel kötendő békeszerződésnél is komolyabb kihívást jelent a palesztin kérdés megoldása, mivel ez éppen a korábban említett stratégiai mélység további feladásával járna. Az izraeli kormánynak így két alapvető feltétele van a független palesztin állam létrehozása esetén, Palesztinának egy demilitarizált államnak kell lennie, Izrael továbbra is katonai erővel jelen kíván lenni a Jordán-folyó vonalán, amelynek segítségével ellenőrizné a terrorista erők beszivárgását a palesztin területekre, és védelmezhetné az országot Jordánia destabilizálódása esetén is. A Jordán-folyó mentén mindös�sze néhány olyan átkelő van, amelyen jelentős katonai erő átkelést kísérelhet meg különösebb

technikai előkészületek nélkül, ezeket az izraeli haderő továbbra is ellenőrizni kívánja. Az izraeli politikai és katonai diskurzusban, miközben a Hamasz és Hezbollah jelentette aszimetrikus kihívás folyamatosan jelen van, stratégiai szinten egyetlen egzisztenciális fenyegetéssel számol a zsidó állam, Iránnal. Az Irán és a világ nagyhatalmai közötti nukleáris tárgyalásokat, melynek eredményeképpen bizonyos garanciákért cserébe a perzsa államot sújtó gazdasági szankciókat leépítették, az izraeli vezetés nem fogadja el. A katonai tervezésben Izrael egy tízéves időintervallummal számol, mely alatt szükséges felkészülnie egy atombombát előállító, fejlett ballisztikus rakétaarzenállal rendelkező Irán által jelentett fenyegetésre, amely egyben szövetségesekkel rendelkezik a zsidó állam határai mentén. A jelenleg zajló fejlesztések az Izraeli Védelmi Erőkben, legyen az rakétavédelem, kíbertechnológia, haditengerészet és légierő, mind a következő egzisztenciális fenyegetés elhárítására készítik fel Izraelt, amely már csak eredendő biztonságpercepciójából következően is igyekszik egy vagy több lépéssel a potenciális ellenfelek előtt járni.

Golán-fennsík látképe BELPOLITIKA

GAZDASÁG

SZOCIALISTA GAZDASÁGBÓL INNOVÁCIÓS NAGYHATALOM

Netanja városa napfelkeltekor

A zsidó állam gazdasági struktúrája jelentős változáson ment keresztül az elmúlt hatvankilenc évben. Már az állam megalapítását megelőzően komoly kihívást jelentett az európai zsidóság felkészítése az alapvetően mezőgazdasági munkát igénylő államalapítási folyamatra a cionista mozgalom szakosodott szervei által. A köztudatban jelenlévő „kibucmozgalom” ugyan mára jelentősen vesztett szerepéből, azonban az állam függetlenségének kikiáltásakor valóban igaz volt, hogy a gazdaság erősen magán hordozta a szocialista szellemiségű gazdaságpolitikai elképzeléseket. Az új állam gazdasági és a szétszóratásból újfent összegyűjtött zsidóság egységbe kovácsolásának igényei szükségessé tették a mezőgazdasági termelés kibucokban való megvalósítását, az erőltetett, központilag 54

GAZDASÁG

szabályozott iparosítást és a védelmi ipar kiemelt szerepét. Az izraeli gazdaságpolitika a hetvenes évek végétől piacbarát fordulatot vett, és a nyolcvanas évek végétől kezdődő, Simon Peresz izraeli miniszterelnök kormányzásához köthető gazdasági reformok egy új, tudásalapú, az egyéni vállalkozást előtérbe helyező gazdaságstruktúrához vezettek. A sikeres gazdaságpolitikai fordulat eredményeképpen az elmúlt tizenhárom évben az izraeli nemzeti össztermék évente átlagosan négy százalékkal bővült, kiemelkedve az OECD többi tagállamai közül. A növekedés az előrejelzések szerint továbbra se torpan meg. Az izraeli innovációs ipar jelentősen profitál a katonai szolgálat alatt elsajátított képességekből és szakértelemből, emellett példaértékűek

az izraeli egyetemek tehetséggondozási programjai és tudástranszfer irodáik sikeres munkája, amely igyekszik a sikeres kutatásokat a piacon életképes termékekbe és szolgáltatásokba csatornázni. Az izraeli kutatók így sikeres vállalkozóvá válnak, amelyet elősegít az állam nagyvonalú szerepvállalása a start up vállalkozások finanszírozásában, másrészt a kedvező befektetői környezet. Szüksége is van Izraelnek a tudásalapú gazdaság hozzájárulására az állami bevételekhez, hiszen az ország katonai terhei ugyan a nemzeti össztermék arányában csökkenő tendenciát mutatnak, azonban ezzel együtt az izraeli társadalmi osztályok el is várják, hogy a hagyományos ellenségekkel való kiegyezés okán több pénz jusson a különböző állami szolgáltatásokra, és kevésbé hajlandóak feláldozni anyagi jólétüket a katonai potenciálért cserébe. A tudásalapú gazdasági növekedés mellett Izrael nem számíthatott más bevételi forrásra, legalábbis így volt ez a 2000-es évek végéig. Az innováció motorjai voltak emellett Izrael kíméletlen éghajlati viszonyai, amelyek elősegítették a fejlett vízgazdálkodás és napenergia-felhasználás kifejlődését. A hazai igények ellátása mellett lehetősége nyílt az izraeli cégeknek, hogy technológiaexport segítségével közvetve növeljék az állami bevételeket is, másrészt a fejlesztési segítségen keresztül Izrael igyekszik régi-új baráti kapcsolatokat ápolni mind a KözelKeleten, mind a szubszaharai régió államaiban. A Weizmann Tudományos Intézet részecskegyorsítója éjszaka

Israel

OECD

Non- OECD

10 8 6 4 2 0 -2 -4 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016 Az izraeli nemzeti össztermék alakulása nemzetközi összehasonlításban OECD Economic Surveys Israel, © OECD, 2016. január, 9. old.

GAZDASÁG

ENERGIA MINDENEK FELETT

AZ IZRAELI GAZDASÁG KIHÍVÁSAI

Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke egyszer humorosan megjegyezte, hogy a Teremtőnek sikerült a zsidóknak ígérnie a Közel-Kelet egyetlen olyan területét, ahol nem található kőolaj. Valóban, a zsidó államban nem volt esélye a régió számos államára jellemző járadékgazdaság kifejlődésének, hiszen földje nem rejt sem jelentős kőolaj, sem földgázkészleteket. Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott a kétezres évek végén a Földközi-tenger medencéjében végzett sikeres kísérleti fúrásokkal. Izrael 2016. februárjában, megháromszorozva korábbi hivatalos előrejelzését, a már bizonyított 1200 milliárd köbméterre rúgó földgázkészleten túl további 2100 milliárd köbméter földgáz kitermelését tartja lehetségesnek saját lelőhelyein. A zsidó állam egyrészt csökkentheti kitettségét az energiahordózók importja tekintetében, gyakorlatilag önellátóvá válik energiatermelés szempontjából a következő évtizedekben. Másrészt a felfedezett földgázkincs messzemenően átalakíthatja a Földközi-tenger medencéjében meglévő kapcsolatait. Az energiahordozók kitermelése és szállítása Európába fontos eleme a görög–ciprusi–izraeli, egyre szorosabbá váló együttműködésnek, másrészt a 2016 nyarán végbement kiegyezés Törökországgal megnyithatja az utat a kapcsolatot bebetonozó, kölcsönösen jövedelmező földgázszállításnak, hiszen Ankara nélkül nem képzelhető el a zavartalan és kedvező ár-érték arányban megvalósuló földgázexport a régióban.

A „Startup Nemzet” mellett létezik egy párhuzamos izraeli gazdaság is, amely legalább annyi lehetőséget biztosít az ország kereskedelmi partnerei számára, mint az innovációs szektor. Az OECD, legfejlettebb ipari országok 2016-os jelentése szerint Mexikó után Izraelben a legmagasabb a szegénységi ráta. Az izraeli társadalmat emellett magas fogyasztói árak és a lakáspiac szűkössége miatti magas lakásárak is sújtják. Ezen problémák megoldása az izraeli kormány kiemelt célja, így a leszakadó régiókban történő infrastruktúrafejlesztés, felgyorsított lakásépítés és a külkereskedelmet akadályozó szabályozások ésszerűsítése mind potenciális gazdasági lehetőségekkel kecsegtetnek Izrael partnerei számára. Ezen lépéseket elősegíti az alacsony inflációs ráta, amely lehetővé teszi az expanzív monetáris politikát (azaz a „bankóprés” bevetését), illetve a földgázkincsből származó jövőbeli bevételek. Magyarország szempontjából érdemes kiemelni, hogy az izraeli társadalom legfontosabb gazdasági gondja a magas élelmiszeripari árak (a 2011-es, az országot megrázó tüntetéshullám a túró egekbe szökő ára miatt robbant ki). Az egyes termékeket a kósersági előírások nehézkes, rabbinátusi szabályozottsága miatt különösen nehéz importtal helyettesíteni. Emiatt jelentős gazdasági potenciált jelenthetne a magyar termelők számára az izraeli előírásoknak megfelelő termékek kivitelre való termelése. A lakásárak leszorítása érdekében az Izraeli Védelmi Erők több katonai bázisát és gyakorlóterepét (többek között a páncélos hadosztályokat) a gyéren lakott Negev-sivatagba költözteti át, így a legnagyobb demográfiai nyomás alatt lévő központi területeken felszabaduló területeket be lehet építeni a lakosság számára. Izrael területe Leviatán földgázmező kitermelése, mely az egyiptomi Zohr mező felfedezése előtt a Földközi-tenger legnagyobb lelőhelyének számított

GAZDASÁG

azonban így is hatékonyabb kihasználásra szorul, ezért nagyszabású úthálózatfejlesztés és vasútépítés indult be Izraelben az elmúlt években, különösen dél felé, a nehezebben elviselhető éghajlatú Negev-sivatag felé igyekeznek átirányítani az új otthont keresőket. Az izraeli gazdaság legfontosabb kiugrási lehetősége (az izraeli–arab konfliktus lezárása mellett) az arab szektor felzárkóztatása. Ugyan megjegyeztük, hogy a százezres keresztény arabságot ez a kérdés kevésbé érinti, hiszen életszínvonaluk már jelenleg is a legmagasabbak közé tartozik az országban, azonban az állampolgárok közel ötödét kitevő muszlim arabságban rejlő gazdasági potenciál lebecsülhetetlen. Az izraeli kormány 2015 decemberében elfogadott fejlesztési terve a 2016-os évtől kezdve átalakítja a költségvetés tervezését, az arab szektor preferenciális forrásallokációban részesül. A 15 milliárd sékeles (mintegy 1100 milliárd magyar forint) Arab Fejlesztési Terv legfőképpen a leszakadó arab települések közlekedésének fejlesztésére és ipari parkok építésére fókuszál. index 2003=100

2004

Israel

2006

OECD

2008

A názáreti Angyali Üdvözlet-bazilika United States

2010

United States

2012

2014

IZRAEL ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS

A zsidó állam földrajzi elhelyezkedése már az ország megalapításától kezdődően komoly nyomást helyezett a gazdaságra a természeti erőforrások, különösen vízgazdálkodás és energiahordozók területén. Izrael jövőjében kettős kihívásként jelentek meg ezek a kérdések, szűkítve az állam külpolitikai mozgásterét, azonban a technológiai vívmányok önellátóvá tehetik Izraelt, mind ivóvíz, mind elektromos árammal való ellátottság területén. Az izraeli technológiai innováció ugyan az elmúlt két évtizedben vált nemzetközileg ismert jelenséggé, azonban fontos hangsúlyozni, hogy különösen a vízgazdálkodás tekintetében az állam megalapításától kezdve komoly munkát fektettek a mezőgazdaság vízigényének lecsökkentésére. A látszólag egyszerű csöpögtetéses öntözés, amely Izraelben már a hetvenes években elterjedt, mintegy felére csökkenti az öntözéshez használt vízmennyiséget. A fenntartható fejlődés előtérbe helyezése megjelent már Ben-Gurion politikai prioritásai között, tekintettel az ország területének mintegy 70%-án fekvő Negev-sivatag stratégiai jelentőségére. Ben-Gurion a legfőbb cionista tettnek tartotta a sivatag termővé tételét. Kijelentése szerint „Generációnk legfőbb kihívása nem az ellenséges erőkkel szembeni küzdelem, hanem a déli és Negev-sivatagbeli kietlen földterületek elhódítása a tudomány erejével és betelepítéssel”. Ez az évtizedes küzdelem vált sürgetőbbé a klímaváltozás jelenségének felismerésével, illetve a jelentős gazdasági és külpolitikai előnyök ígéretével. Izrael 2016-ra eljutott arra a pontra, amikor több vízzel rendelkezik, mint amennyi nemzetgazdaságához szüksége lenne. A nyerő kombináció 58

GAZDASÁG

az innovatív és viszonylag olcsó megoldások alkalmazása mind a víztermelés, mind az újrahasznosítás terén. Izrael hagyományosan nagy hangsúlyt fektetett a szennyvíz felhasználására a mezőgazdasági öntözés területén, mára a szennyvíz 90%-át újrahasznosítják, ezzel világelső, a második helyen Spanyolország van jelentősen lemaradva, 25%-os újrahasznosítási aránnyal. A technológiai korlátok korábban megakadályozták, hogy a tengervíz sótalanításával teljes mértékben felszámolható legyen a függőség Izrael szomszédjaitól. 2007-ben az ország jelentős vízhiánnyal küzdött, 1,9 milliárd köbméter vízre lett volna szüksége, azonban 500 millió köbméter hiányzott természetes forrásokból, és az ország legnagyobb természetes víztározójának számító Kinneret-tó folyamatosan apadt. Az izraeli kormányzat jelentős beruházásokat eszközölve az elmúlt tíz évben sikeresen növelte a vízigény felének előállítását a tengervízből. Az ország célja 2050-re elérni a 70%os arányt a tengervízből fedezett vízszükséglet tekintetében, amely igen konzervatív fejlődést prognosztizál a következő bő három évtizedre, tekintetbe véve az előző évtized erőfeszítéseit. A felhalmozódott technológiai tudás és a fölösleges vízkészletek új lehetőséget nyitottak Izrael előtt a vízdiplomácia terén, nem csupán a szomszédos országok tekintetében, hanem a világ minden táján, különösen az afrikai kontinensen. Izrael víztechnológiával összefüggő exporttevékenysége emellett komoly bevételi forrást is jelent, az éves kivitel értéke meghaladja a két milliárd dolláros összeget. Izrael szinte teljes mértékben importálni volt szükséges az energiahordozóit, a nukleáris technológia energetikai alkalmazása, pedig nemzeti. Az ország célja 2020-ra elérni a 10%-os arányt a teljes energiatermelésen belül. Izrael földrajzi adottságaiból következően a napenergiának van a legjelentősebb potenciálja az országban, különösen a Negevsivatag területén. A belső szabályozási környezet két éven keresztül nem engedélyezte új naperőművek tendereztetését, azonban az idei évben az Energiaügyi minisztérium által kiírt pályázatok előrevetítik a célarány teljesítését a határidőre.

Napelemek a Negev-sivatagban

Önjáró öntözőrendszer a Negev-sivatag határán GAZDASÁG

TOP 5

Top

Étel

Schnitzel tirasz – rántott kukoricaszelet Minden bizonnyal a német nyelvterületről származó zsidóság hozta magával a bécsiszeletet Izraelbe, azonban a kibuclét szűkösségei és a kósersági előírások miatt kukoricamálé került a rántás közé. A nélkülözésből kiindult étel mára mirelit formában is kapható nemzeti eledellé vált.

Shakshuka

A tojásos lecsóhoz hasonlítható izraeli ételt fogyasztják reggelire, ebédre és vacsorára is. A shakshuka elkészítési módja jól mutatja honnan származik az elkészítője, ehetjük feta sajttal, humusszal, csípős líbiai kolbásszal, darált, fűszeres bárányhússal és kérhetjük pitában, ha gyorsan, tartalmas ételt kívánunk elfogyasztani az utcán.

Humusz

A csicseriborsókrém kiemelt szerepét az izraeli életben semmi se mutathatná jobban, mint hogy külön ige létezik a héber nyelvben a „humusz kikanalazása” kifejezésre. A humuszt szinte mindennel fogyasztják, jellemzően kis tányéron szolgálják fel, közepébe olivaolajat, fűszereket és sokszor thinát (szezámmagkrém) tesznek és pitával kanalazzák ki. Humusszal kenik ki továbbá a helyi kézbefogós ételek belsejét is, illetve különleges kombináció a shakshukás (közel-keleti tojásos lecsó) humusz.

Krembo

Izraeli reggeli

Az izraeliek életében a reggeli kiemelt fontosságú étkezés. Egy „tisztességes” asztalra tojás, saláta, tonhal, válogatott tejtermékek, humusz és más kenhető szószok kerülnek a magos cipó mellé. A bőséges, mégis egészséges ételhez kávét és narancslevet fogyasztanak. Az izraeli reggelit minden kávézóban kérhetjük, különböző változatokban. 60

TOP 5

Az ember identitását sok szempont meghatározhatja, a munkája, hite, családja. Az izraeliek szerint azonban semmi nem jellemzi jobban az embert, mint hogy melyik irányból kezdi el elfogyasztani a krembot, amely a leghagyományosabb izraeli édesség. A helyi „négercsók” számos töltelékkel rendelkezik, tovább nehezítve a döntést.

Top

Sof Ha’Olam Smola The Gatekeepers (2012)

A dokumentumfilm az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Shin Bet korábbi vezetőivel készített interjúkon keresztül mutatja be a zsidó állam dilemmáit a terrorellenes küzdelem terén. Mindenki számára kötelező forrás, aki meg kívánja érteni a politikai-hírszerzési és katonai szférák kapcsolatát valamint az aszimmetrikus hadviselés problematikáját.

A világ végén fordulj balra (2004) Az 1960-as évek izraeli társadalmát és az új bevándorlók nehézségeit mutatja be a keserédes vígjáték. Az indiai zsidó család az aliját követően Dél-Izraelbe költözik, ahol Marokkóból származó szomszédokkal érintkezve kiütköznek a szétszóratásból eredő kulturális különbségek a két közösségben, egyben bemutatja, hogy a szerelem és barátság nem ismer kulturális határokat.

Személy

Élj és boldogulj (2005)

Az izraeli társadalom részét képező etióp zsidóság viszontagságos életét ismerhetjük meg az Etiópiából Izraelbe menekített kisfiú életén keresztül. Shlomot, aki bár keresztény, egy jobb élet reményében küldi édesanyja Izraelbe az etióp zsidókat kimenekítő Izraeli Védelmi Erőkkel.

A film bemutatja az etióp közösségre váró nehézségeket új hazájukban, amelyben több ezer éves elszakítottságuk nagy szerepet játszik, mára azonban minden ötvenedik izraeli tartozik a közösséghez.

A magyar kocka – utazás Andre Hajduval (2013)

A magyar származású, Izrael legmagasabb állami kitüntetésében részesült

izraeli zeneszerző, Andre Hajdu életét követi végig a dokumentumfilm, amely nem csak a magyar származású izraeliek sorsába, hanem a vallásos és ateista zsidó világ találkozásába is gazdag betekintés nyújt a Hajdu család tagjaival készített interjúkon keresztül.

Mivtsa Yonatan – A Mennydörgés hadművelet (1977)

Az Ugandában, terroristák által eltérített francia repülőgép történetén

keresztül megismerhetjük a túszok kiszabadítására indult izraeli kom-

mandó történetét, melynek során életét vesztette Benjamín Netanjáhú miniszterelnök bátyja. A játékfilm érzékletesen bemutatja a milícia hagyományokkal rendelkező izraeli fegyveres erők meglepő informalitását,

amely a mai napig hatást gyakorol az Izraeli Védelmi Erők szerkezetére. TOP 5

Top

Tel-Aviv, Jaffo óvárosa Az Izrael gazdasági központjába olvadó negyed a vallások együttélésének kiváló példáját adja. A tengerparti magaslatra épült óváros volt a régió legfontosabb kikötője az oszmán időkben, a kikötő ma kiváló halas éttermeiről ismert. A legmagasabb ponton épült kilátóból fennkölt kilátás nyílik a felhőkarcolókkal tarkított Tel-Avivra és a tengerre.

Hely Haifa, Bahai kert A Bahai vallást a XIX. század közepén alapították Perzsiában, a negyedik legnagyobb ábrahámita világvallás. Legszentebb zarándokhelyük a prófétáik sírja, amely a tengerparti Haifa városának hegyoldalán található. A „bahai lovagok” (vallási szolgálatot teljesítő hívek) által gondozott komplexum gyönyörű kertje és épületei méltán váltak az ország büszkeségévé.

Akko, keresztes erőd Akko óvárosa önmagában festői látvány, a tengeröblön keresztül rálátunk Haifa városára. Az izraeli arabok által lakott óváros alatt a keresztesek hatalmas erődvárosa található. A feltárt, hajdani csarnokokon, piactereken át vezető tárlatvezetést követően megdöbbenéssel vesszük tudomásul, hogy az óváros teljesen más pontján lyukadunk ki. Az erőd így érzékletesen bemutatja a keresztes háborúk viharos történetét, a harcosok és polgárok mindennapi életét.

TOP 5

Jeruzsálem, óváros A három ábrahámita világvallás szent városa mindenki számára nyújt érdekességeket. A gazdag történelmi hagyaték mellett egy nyüzsgő metropolisz várja az utazót. A vallások iránt érdeklődők meglátogathatják az Al-Aksza-mecset aranykupoláját, a Siratófalat és a Szent Sír Templomát, amelyben hat keresztény egyház gondozza Jézus Krisztus sziklasírját. A látogatás során ne hagyjuk ki Dávid király tornyát, az erődben kialakított múzeum mutatja be a Szentföld történelmét több ezer éves távlatban. Maszada A Jeruzsálemtől délre fekvő erőd a Holt-tenger mellett magasodik a kietlen Negevsivatagban. A római légiókkal szemben felkelő zsidók utolsó csapatainak hősies helytállása fontos szerepet játszik az izraeli katonai mentalitásban. Az izraeli kiskatonák itt esküsznek fel: „Maszada soha többet nem eshet el” fogadalmat tesznek. Az erőd meglátogatását követően mártózzunk meg a közelben lévő Holt-tengerben, amely a világ legmélyebb és az egyik legsósabb vízfelülete, így elmerülni sem lehet benne. TOP 5

Top

Személy

Golda Meir Izrael nagy politikusgenerációjában kiemelendő a néhai miniszterelnök-asszony, a világ negyedik megválasztott női kormány fője. Múlhatatlan érdemei voltak a fiatal zsidó állam felfegyverzéséhez szükséges anyagi források összegyűjtésében és munkaügyi miniszterként az izraeli szociális védőháló kiépítésében. Az izraeli vaslady-nek nevezett vezető irányította az államot 1969-től egészen a jom kippuri háború végéig. 64

TOP 5

David Ben-Gurion Izrael államalapító miniszterelnöke már az ország kikiáltása előtt alakította brit palesztin mandátumban élő zsidó közösség sorsát. Az államalapítást követően mind a mai napig ő volt a leghosszabb ideig miniszterelnöki pozícióban, összesen tizenöt évig. BenGurion halálában is nagy hatást gyakorol országának személetére, a sírját felkereső polgároknak a Negev-sivatagba kell ellátogatniuk.

Herzl Tivadar Az 1860-ban Pesten született Herzl az izraeli államideológia politikai mozgalommá szervezésének legfontosabb alakja. Herzl, izraeli terminológiában „az ország megálmodója”, az izraeli történelmi emlékezet és politikai gondolkodás legfontosabb alakja. A Herzl-hegy tetején áll sírja, ahonnan letekinthetünk a városra. A hegy szolgál az izraeli állami vezetők nyughelyéül és itt található a legfontosabb katonai temető. Ilan Ramon Izrael első és mindeddig egyetlen asztronautája. A vadászpilóta 2003-ban halt hősi halált a kilövés közben megsemmisült Columbia űrhajó fedélzetén. Izrael második legnagyobb, épülő reptere az ő nevét viseli. Natalie Portman Az izraeli-amerikai színésznő (született: Neta-Lee Hershlag, Jeruzsálem) a Jeruzsálemi Héber Eg ye te m e n és a Harvardon végezte tanulmányait. Legnagyobb filmsikere a Fekete Hattyúban nyújtott szerepéért elnyert Oscar-díj, emellett sokan emlékeznek Mathilda szerepében nyújtott kiváló alakítására a Léon, a profi című filmben.

KÖNYVAJÁNLÓ

PARAG KHANNA: CONNECTOGRAPHY – Mapping the Future of Global Civilization

A világrend átalakulása, a hidegháborút követő hatalmi viszonyok lebomlása a szemünk előtt zajlik. A folyamat, amelyet a fejlett technológiák korábban elképzelhetetlen mértékben felgyorsítanak, egyszerre jelentenek kihívást és lehetőséget a Föld államai számára. Parag Khanna 2016-ban megjelent sikerkönyve formabontó vízióval szolgál a kialakulóban lévő új világrendrendszer kapcsán, amelyben az államok helyett a termelőegységek és fogyasztók közötti beszállítói hálózat hatékonysága alapján szerveződik újra a glóbusz. A gazdasági szükségszerűség, az emberiség összeköttetésre irányuló vágya, a közlekedési technológia új vívmányaival találkozva átalakítja a regionális és hatalmi viszonyokat. Az államok helyett hatékony gazdasági egységek közötti együttműködés és versengés elegyével számol a szerző, míg ma államoknak vannak városai, a jövőben sokkal inkább a sikeres megapoliszok határozzák meg az államok sorsát. Ebben a jövőképben, mint a szerző által tárgyalt sikertörténetek is bemutatják, kizárólag azok a közösségek lesznek sikeresek, amelyek hajlandóak megújulni, és felvenni a fejlődés egyre kíméletlenebb ütemét. Khanna rámutat, hogy a XXI. században a politikai és gazdasági egységeknek alapvetően máshogy kell szemlélniük a térképet, a mesterséges határok

által felszabdalt virtuális valóság helyett a földrajzi környezet funkcionális kapcsolatrendszere alapján kell fejlesztenünk épített környezetünket. Khanna könyve hasznos, gondolatébresztő térképek és grafikák sorával mutatja be, hogy a kontinensek közötti és azokon belüli gazdasági infrastruktúra fejlesztése hogyan alkothatja újjá és hozhatja ki a legtöbb rejtett erőforrást az előttünk álló forradalom kulcseleméből: a szervesen összetartozó emberi közösségekből. A vállalkozás dimenziói lenyűgöző nagyságban, ugyanakkor átlátható módon rajzolódnak ki. Khanna nem tántorodik el attól sem, hogy „beárazza” a világ átalakításának költségét, amely az elkövetkezendő tíz évben is több tíz billió amerikai dollárt emészt majd fel. A befektetés azonban a szerző szerint az emberiség legfontosabb küldetése lehet annak érdekében, hogy a nagyhatalmak közötti feszültségből kirobbant harmadik világháború megvívásának szörnyűségével szemben a kreatív versengésen alapuló kereskedelmi „kötélhúzás” határozza meg a civilizációnk jövőjét.

KÖNYVAJÁNLÓ

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

BEMUTATKOZÁS

Az Antall József Tudásközpont nyolcéves fennállása alatt számos rendezvénysorozatot és konferenciát hívott életre, melyek egyaránt szólnak a felsőoktatásban tanulóknak, valamint a hazai és nemzetközi szakmai közönségnek. A tehetséggondozás mint antalli gondolat és a különböző tudományterületeken megvalósuló hiánypótlás a Tudásközpont szakmai tevékenységének alapvetései. Az AJTK hat év tapasztalattal a háta mögött olyan hazai think tank-ké kíván válni, amely bizonyos témákban (a Visegrádi Együttműködés, az USA, Kína és Oroszország jövőbeni szerepe, biztonságpolitika, fenntartható fejlődés, technológiai és társadalmi innováció) régiós viszonylatban megkerülhetetlen. A három nemzetközi irodára (EU-V4, Transzatlanti kapcsolatok, Ázsiai és afrikai kapcsolatok), két tematikus irodára (Biztonságpolitikai iroda, Fenntartható fejlődés iroda) valamint a Brüsszelben és két hazai egyetemi városban, Pécsett és Győrött létrehozott regionális irodákra épülő munka legfőbb célja az országon belüli és országok

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

közötti intézményi kapcsolatok bővítése, valamint a szakmai együttműködések elmélyítése nemzetközi konferenciák, workshopok és előadás-sorozatok révén. Az Antall József Tudásközpont névadója szellemi örökségéhez méltón kiemelt figyelmet szentel a külhoni magyarság, a Visegrádi Együttműködés, az európai uniós integráció és az atlantizmus kérdéseinek. A Tudásközpont politikai pártoktól független szervezet, amely nem foglalkozik hazai aktuálpolitikai témákkal, de szakmai tevékenysége kifejezetten naprakész a globális kérdésekben. A XXI. század kulcskérdései: a kül- és biztonságpolitika, a fenntartható fejlődés vagy a technológiai innováció kiemelt helyet foglalnak el programjaink sorában és kutatási tevékenységünkben. A Tudásközpont Könyvműhely gondozásában megjelenő kötetek a politika- és társadalomtudomány iránt érdeklődőknek teszik magyarul is elérhetővé a közelmúlt és napjaink legnagyobb hatású gondolkodóinak és közéleti személyiségeinek üzenetét.

Az AJTK könyvkiadási tevékenysége magában foglalja szakmai publikációk megjelentetését, tudományos igényű, elsősorban a biztonságpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén hiánypótló politika- és társadalomtudományi művek közreadását, valamint egyetemi szakkönyvek közzétételét. Az önéletrajzi sorozatban a hidegháború időszakának emblematikus alakjai (Ronald Reagan, George Bush, Margaret Thatcher és Helmut Kohl) vallanak azokról a sorsfordító évekről és döntésekről, amelyek máig meghatározzák az életünket. Szakkönyvsorozatunk a XXI. századi politikai, társadalmi és gazdasági élet meghatározó jelenségeire reagálva a nemzetközi kapcsolatok és a geopolitika, a politikatörténet, a közgazdaságtan és a pszichológia legújabb eredményeit felhasználó írásoknak ad teret. Az Antall József Tudásközpont 2015 tavaszán nyitotta meg brüsszeli irodáját. 2015. március 31-én ünnepélyes keretek között felavatták Antall József néhai miniszterelnök szobrát az Európai Parlament Antall-épületszárnyában, majd sor került a Variációk Európára konferenciasorozat első állomására, amelyet májusban és ősszel újabb konferencia követett. 2015 őszén a migrációs válságra reflektáló konferenciánkon

ütköztettük a visegrádi országok álláspontjait. 2016 júniusában megrendeztük a Schengen 2.0 – Saving Schengen elnevezésű teltházas konferenciánkat, melyet 2016 szeptemberében egy újabb konferencia követett, ezúttal a terrorizmus elleni európai választ helyezve középpontba. A rendezvény társszervezői az Egmont Intézet és a Wilfred Martens Intézet. 2016 őszén a Visegrádi Együttműködés fennállásának 25. évfordulója alkalmából meghívott szakértőink egy kerekasztal-beszélgetés formájában vitatták meg az együttműködés jelenét és jövőjét. 2017 januárjában a Konrad-Adenauer-Stiftunggal közös rendezvényen Orbán Viktor magyar miniszterelnök Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament egykori elnökének és a KAS elnökének köszöntőjét követően mondta el Európa 2017 elnevezésű beszédét, melyben közös jövőnk kihívásait vázolta fel. Az AJTK szakmai tevékenységének legújabb és legnagyobb szabású rendezvénye a think.BDPST konferencia. Az Antall József Tudásközpont a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH), a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA), a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai partnerségével, a Nemzetközi Visegrádi

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Alap és a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) támogatásával első ízben 2016. március 8–10. között rendezte meg Magyarország stratégiai konferenciáját, mely a think.BDPST – Connect to the Future címet viseli. A nyitó konferencia középpontjában az innováció, új technológiák és a regionális fejlesztés állt. A think.BDPST célja, hogy Magyarország is felkerüljön a nagy regionális konferenciák (GLOBSEC, Krynyca, Prague European Summit) térképére azáltal, hogy hazánk rendezi meg a régió legnagyobb, átfogó innovációs fórumát, előmozdítva ezzel a gazdasági, a kormányzati és a tudományos élet képviselői közötti szorosabb párbeszédet. A Tudásközpont az innovációs tematika mellett a fenntartható fejlődés ügyét is szakmai tevékenysége középpontjába helyezi. 2016. november 16-án harmadik alkalommal rendeztük meg a SUSCO Budapest fenntartható fejlődés konferenciát. Az első évben az elméleti alapok és az ENSZ következő 50 évre kitűzött céljainak (SDGs) elemzése állt a tanácskozás fókuszában, második évben az élhető nagyváros (smart city) és a fenntartható közlekedés témáját járták körül a szakemberek, 2016-ban pedig a városok vízellátása (Water and the City) került terítékre. Kül- és biztonságpolitikai konferenciánk ugyancsak évente kerül megrendezésre, célja, hogy a hazai kutatók nemzetközi szaktekintélyek részvételével vitassák meg a globális biztonságpolitikai kihívásokat. Első alkalommal az új világrendet, második konferenciánkon az USA és Oroszország viszonyát, míg 2016-ban Törökország helyzetét elemezték a szakemberek. Éves konferenciánk mellett egyik legrégebbi és töretlen népszerűségnek örvendő programunk a Kül- és biztonságpolitika első kézből előadássorozat, amely hónapról hónapra teret ad a legaktuálisabb biztonságpolitikai kérdések megvitatásának. A Tudásközpont 2016-ban immáron negyedik alkalommal rendezte meg a névadójáról elnevezett Antall József Nyári Egyetemet, melynek elsődleges célja a Visegrádi Együttműködés erősítése és láthatóvá tétele az oktatás területén. A kéthetes programra minden évben 40-50 mesterképzésben, illetve phd képzésben tanuló 68

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

diák nyer részvételi lehetőséget több mint 20 országból. A közép-európai tanulmányok iránt érdeklődő hallgatók számára az Antall József Summer School lehetőséget biztosít tudásuk elmélyítésére, a V4-es régió és Magyarország közelmúltbeli történelmének megértésére, valamint kultúránk megismerésére. A Visegrádi Együttműködés iránti elkötelezettségünket a Visegrad Bridge-díj átadásával is mélyíteni kívántuk. A díjat a Nemzetközi Visegrádi Alap és az Antall József Tudásközpont a rendszerváltoztatás huszonötödik évfordulója alkalmából hozta létre azzal a szándékkal, hogy időről időre kitüntessen egy-egy személyt a politika, gazdaság vagy a diplomácia területéről a V4 érdekében végzett munkájáért. A díjat elsőként Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság egykori elnöke, a Visegrádi Együttműködés egyik alapítója vehette át. A Visegrad Bridge-díj mellett a Tudásközpont egy másik díjat is rendszeresen odaítél, a névadónkról elnevezett Antall-díjat, mellyel azon személyek tevékenységét kívánjuk elismerni, akik munkájukkal eredményesen szolgálták és jelenleg is szolgálják a nemzet felemelkedésének ügyét. Legutóbb Dr. Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke vehette át. A Tudásközpont a néhai miniszterelnök elkötelezettségét szem előtt tartva kiemelten fontosnak tartja a külhoni magyarsággal való kapcsolatot, ezért minden évben részt vesz a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen szakmai programokkal, illetve határon túli fiatalokat is keres gyakornoki programjába. Az Antall József Tudásközpont fontos küldetésének tekinti a tehetséggondozást és a felsőoktatási intézmények közötti kapcsolati háló kialakítását. Ennek jegyében rendezi meg évről évre a Dunai Regattát, amelyen egyre több hazai egyetem vesz részt, 2016-ban 16 magyar egyetem és két brit elit egyetem, az Oxford és a Cambridge csapatai mérkőztek meg egymással nyolcas evezős és sárkányhajós futamokban. A Dunai Regatta célja a tehetséggondozás mellett a Duna sokszínű használata és Magyarország imázsának építése.

KÖZELMÚLT ESEMÉNYEI Is this the New Normal? – Előadás a litván külpolitika új kihívásairól– 2017. január 17. 2017. január 17-én az Antall József Tudásközpont, a Külgazdasági és Külügyminisztériummal együttműködve, vendégül látta Rolandas Kačinkast, a Litván Köztársaság külügyminisztériumának politikai igazgatóját, aki korábban Washington DC-ben volt nagykövethelyettes. Az érdeklődők a teltházas eseményen részletes betekintést nyerhettek a litván külpolitikai elképzelésekbe: az előadó röviden beszámolt az elmúlt 27 év legfontosabb eredményeiről, majd kitért az Európai Unió keleti szárnyát érintő kihívásokra (pl. Ukrajna, NATO, terrorizmus, kiberbiztonság, menekültválság stb.), valamint ismertette az ország Oroszországgal és Fehéroroszországgal való viszonyát is. Az előadást követő beszélgetést Baranyi Tamás Péter, az Antall József Tudásközpont kutatási vezetője moderálta.

Magyar–Német Barátsági Szerződés 25. évfordulója alkalmából rendezett pódiumbeszélgetés – 2017. február 6. Az est házigazdái, Kégler Ádám, az Antall József Tudásközpont igazgatóhelyettese és Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stfitung magyarországi képviseletvezetője nyitották meg az eseményt. Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitóbeszédében kifejtette, hogy a német–magyar együttműködés több, mint puszta gazdasági, kulturális vagy tudományos kooperáció. Dr. Manfred Emmes, a Német

Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete és Dr. Györkös Péter berlini magyar nagykövet kiemelték a szerződés fontos részeit, mint például a több száz év alatt felépített barátságot vagy a különleges örökségről szóló részt. A pódiumbeszélgetés moderátora Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, korábbi nagykövet volt. A beszélgetésen részt vett Arnold Vaatz, a Német Szövetségi Parlament CDU/CSU frakcióvezető-helyettese; dr. Hiller István, a Magyar Országgyűlés alelnöke; Tobias Zech, a Német Szövetségi Parlament gazdasági együttműködéséért és fejlesztéséért felelős bizottságának tagja és dr. Gulyás Gergely, a Magyar Országgyűlés alelnöke. A beszélgetés során olyan témákról volt szó, mint a történelem kapcsán levonható következtetések, vagy az országok helyzete az Európai Unióban, valamint az Unió jövőbeni sorsa. Többször elhangzott, hogy közös témákkal és közös tervekkel kell a jövőre készülni. A részvevők azt is kiemelték, hogy az együttműködésnek az elkövetkező években is kiemelt szerepe lesz. Yes, he could? – Kerekasztal-beszélgetés az Obama-elnökségről – 2017. február 7. A kerekasztal-beszélgetésen Barack Obama elnökségének nyolc évét elemezték meghívott szakértőink: dr. Magyarics Tamás, Amerikaszakértő, az ELTE professzora; Horváth Gábor, a Népszabadság volt washingtoni tudósítója; valamint Zord Gábor László, a Magyar Nemzet újságírója. Magyarics véleménye szerint Obama sajnos nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

amely egyfelől a vele szemben támasztott túlzott elvárásoknak, másfelől a republikánus többségű szenátusnak volt betudható. Összességében, véleménye szerint, jelentős javulás nem érzékelhető sem a bel-, sem a külpolitikában. Horváth Gábor a beszédre való reflektálásában az ex-elnök érdemeit emelte ki, miszerint kiváló retorikus, reményt sugárzott magából. Zord Gábor László szerint a különbség a várakozás és az eredmény között az, amely Donald Trump elnökké választását előkészítette. A gazdaság stabilizálásának kérdésére válaszolva Zord Gábor László hangsúlyozta, hogy a GDP nem elegendő mérőszám, komplexebb vizsgálat kell, hogy a gazdaság egészét értékelhessék. Horváth Gábor hozzátette, hogy hetvenöt hónapon át bővült a munkaerőpiac, ami történelmi rekordnak számít. Véleménye szerint a válságból való kilábalás lassabb, mint a harmincas években, azonban gyorsabb, mint az Európai Unióban, továbbá a General Motors kimentése is precedens nélküli volt. A beszélgetés zárásaként a szakértők közönségkérdéseket vitattak meg, érintve Obama kül- és belpolitikai szerepét, valamint Trump várhatóan konfliktusos elnökségét. Will the UN Rise Again? – Beszélgetés az ENSZ jövőjéről és a főtitkárválasztásról – 2017. február 14. António Guterres ENSZ főtitkárrá választása a világrend új korszakának kialakulásával esik egybe. Beszélgetésünk során meghí70

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

vott előadóink, Martin Nesirky, az ENSZ Bécsi Tájékoztatási Irodájának igazgatója és Kuntár Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Főosztályának főosztályvezetője, négy fő témára összpontosított: a főtitkárválasztás folyamatára, arra, hogy miért hiúsult meg, hogy Közép- és Kelet-Európa adhassa a nemzetközi szervezet vezetőjét; az ENSZ megreformálásának lehetőségeire annak érdekében, hogy a struktúrák jobban tükrözzék a jelenlegi globális hatalmi viszonyokat. Megvizsgálták továbbá a békefenntartó műveletek fejlődési irányait és a humanitárius tevékenység hangsúlyosabbá válásának lehetőségét, tekintve, hogy Guterres 2005–2015 között az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának vezetője volt.

A holland parlamenti választások – Kerekasztal-beszélgetés – 2017. március 21. A 2017-es holland választások kimenetelét vizsgálják majd szakértőink egy kerekasztal-beszélgetés keretein belül, közvetlenül a holland választások után. 2002 és 2012 között Hollandiában öt választást tartottak, mivel egyetlen kormánynak sem sikerült a teljes mandátumi idejét kitölteni. 2012-ben a Munkapárt (PvdA) és a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) koalíciója szerezte meg a többséget, azonban a migrációs válság hatására a szélsőjobboldali Szabadságpárt (PVV) népszerűsége ugrásszerűen nőtt. A párt vezetője, Geert Wilders refe-

rendumot ígért az EU-s tagságról, amennyiben nyer a 2017-es választásokon. Milyen politikát folytat majd az újonnan megválasztott kormány? Képes lesz-e egy teljes mandátumi időt kitölteni? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ a 2017. március 21-én tartandó kerekasztal-beszélgetésünkön.

think.BDPST 2017 – Connect to the Future és Young Leaders’ Forum 2017 – 2017. március 29–31. Az AJTK szakmai tevékenységének legújabb és legnagyobb szabású rendezvénye a think.BDPST konferencia. Az Antall József Tudásközpont a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH), a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA), a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai partnerségével, a Nemzetközi Visegrádi Alap és a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) támogatásával első ízben 2016. március 8–10. között rendezte meg Magyarország stratégiai konferenciáját. A 2017. március 29–31. között második alkalommal megrendezésre kerülő think.BDPST konferencia elsősorban azokra a társadalmi és technológiai újításokra fókuszál, amelyek komoly hatást gyakorolnak majd az oktatásra és a szakemberképzésre, valamint a jövő gyógyászatára és gyógyszeriparára. Bővebb információt a rendezvény honlapján olvashatnak: think.bdpst.org

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Dunai Regatta – 2017. május 6. A 2017-es esztendőben is megrendezésre kerül a Dunai Regatta! Május 6-án, a Műegyetem rakparton, a megszokott felhőtlen és kihagyhatatlan Regatta élmény várja majd a látogatókat. 2016-ban több mint tizenötezer ember élvezte http://dunairegatta.hu

Antall József Summer School 2017 – 2017. július 4–13. Az idei Nyári Egyetem programjának fókuszában az Európai Unió áll, mely 2017-ben ünnepli a Római Szerződés aláírásának hatvanadik, a Maastrichti Szerződés aláírásának huszonötödik, valamint a Lisszaboni Szerződés aláírásának tízedik évfordulóját. Mindemellett idén ünnepeljük a Nyári Egyetem ötödik évfordulóját is, melynek alkalmából – a tehetséggondozást, mint a Tudásközpont egyik prioritását szem előtt tartva – létrehozzuk az AJSS Alumni Society-t is az elmúlt évek és a jövőbeli részvevőink közösségeként. A jelentkezési időszak 2017. március 31-ig tart. Bővebb információ a Nyári Egyetem honlapján található: 72

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

a sok napsütéssel, záporral és szivárvánnyal tarkított tavaszi napot. Idén összesen tizennyolc nemzeti és nemzetközi csapat fog összecsapni. Mindemellett idén is lesznek sportbemutatók, cheerleader show és természetesen kulturális programok, valamint esti koncertek is.

http://ajsummerschool.com/

Condoleezza Rice: Washingtoni emlékeim Az amerikai Délről jövő, alabamai fekete értelmiségi családból származó Condoleezza Rice 2000-ben került George W. Bush kampánystábjába. A republikánusok győzelme után 2001től nemzetbiztonsági tanácsadóként, 2005-től 2009-ig pedig külügyminiszterként volt tagja az elnök első és második adminisztrációjának. Memoárjában e nyolc mozgalmas évéről mesél: azokról a legfelső szinten zajló vitákról, amelyek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az afganisztáni és az iraki katonai beavatkozásokhoz vezettek, továbbá az amerikai kormányzat első számú diplomatájaként tett folyamatos utazásairól is, amelyek során közös nevezőt kellett találnia a szemben álló felek között, mérsékelnie a diktatórikus rezsimek által jelentett veszélyt, vagy épp előmozdítania a demokratikus kormányok hatalomra kerülését szerte a világon. Visszaemlékezései révén egy több száz éves demokratikus hagyománnyal rendelkező ország diplomáciájának napi működését ismerhetjük meg, közelképeket kapva olyan vezető politikusokról, tárgyalópartnerekről vagy diktátorokról, akikről naponta hallunk a hírekben, és beléphetünk azokba a tárgyalószobákba, ahol emberek millióinak sorsát meghatározó, történelmi döntések születnek.

Baranyi Tamás Péter – Szálkai Kinga: Újhold : A török külpolitika útkeresése a 21. század elején Nyugati „típusú” szekuláris demokrácia vagy oszmán babérokra törő birodalom? Felemelkedő középhatalom vagy harmadik világbeli ország? Törökország évszázadokon keresztül Európa történelmének egyik meghatározója volt – ereje teljében és gyengeségében egyaránt. Az Oszmán Birodalom romjain létrehozott Török Köztársaság földrajzi helyzeténél fogva régiókat és kontinenseket köt össze, hidat képezve Kelet és Nyugat között. Törökország, lassan száz évvel a köztársaság kikiáltása után – az oszmán múlttal együtt, illetve anélkül – a térség elismert és tudatos regionális hatalmává vált, sajátos érdekekkel, amelyeket képes és akar is érvényesíteni, még ha eddig változó sikerrel is tette azt. A tanulmánykötet szerzői és az Antall József Tudásközpont közreműködő munkatársai azt az ambiciózus célt tűzték ki maguk elé, hogy egy kötetben foglalják össze és elemezzék a Török Köztársaság geopolitikai tényezőit. A kötet tankönyvként és kézikönyvként egyaránt használható módon mutatja be az érdeklődők számára, hogy az állam sajátos geopolitikai elhelyezkedésére épülve hogyan alakultak a török külpolitika főbb irányvonalai a 21. század elején. Ehhez a kötet egy általános geopolitikai áttekintést követően megfelelő történeti alapozást biztosít, majd néhány kiemelt politikaterület bemutatása után a két- és többoldalú államközi kapcsolatok bemutatására helyezi a hangsúlyt.

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

BESZÉLGETÉS A FOLYÓIRAT KIADÓJÁVAL Interjú Antall Péterrel

A Visegrádi Együttműködés 25. évfordulójához kötődően 2016 végén elkészült Fókuszban ún. pilot verziója. A Tudásközpont kéthavonta megjelenő új folyóiratának célja, hogy egy-egy esemény vagy évforduló kapcsán ismeretterjesztő szándékkal és tudományos igénnyel mutassunk be egy-egy országot vagy régiót. A kísérleti szám kedvező fogadtatásának hatására az idei évben összesen öt számmal jelentkezik magazinunk. Az első magyar nyelvű nyomtatott szám megjelenésének alkalmából beszélgettünk a folyóirat kiadójával és a Tudásközpont igazgatójával. Fókuszban: Igazgató úr, az Antall József Tudásközpont ötlete tíz éve született, az intézmény pedig nyolcadik éve működik, melyek voltak a központ eddigi történetének mérföldkövei? Az Antall József Tudásközpont névadója szellemi örökségéhez méltón kiemelt figyelmet szentel a Visegrádi Együttműködés, az Európai Unió és az atlantizmus aktuális kérdéseinek. A Tudásközpont nem foglalkozik hazai aktuálpolitikai témákkal, szakmai tevékenysége a mindenkori nemzeti érdekekből kiindulva, az aktuális globális kérdéseket és folyamatokat tárgyalja. Három fő profilunk van: a kutatás, a nemzetközi tudományos rendezvények és konferenciák szervezése, valamint a könyvkiadás. A kutatói csapatunk három nemzetközi iroda (V4, KEK és európai uniós kapcsolatok; Transzatlanti kapcsolatok; Ázsiai és afrikai kapcsolatok), és két tematikus műhely (Biztonságpolitikai iroda; Fenntartható fejlődés 74

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

iroda) keretei közt végzi munkáját. A budapesti központi irodánkon felül jelen vagyunk két hazai egyetemi városban, szoros együttműködésben a pécsi és győri egyetemmel. Az irodák legfontosabb feladata az országon belüli és országok közötti intézményi kapcsolatok bővítése, valamint a szakmai együttműködések elmélyítése nemzetközi konferenciák, workshopok és előadás-sorozatok révén. Van egy képviseletünk Brüsszelben is, amelynek fő feladata a kutatási eredményeink nemzetközi terjesztése, valamint a kapcsolatépítés az EU intézményei felé. Számos konferenciát és workshopot szervezünk a kinti partnereinkkel, elsősorban a KonradAdenauer- Stiftunggal és a Wilfried Martens Központtal együttműködésben. A Tudásközpont Könyvműhely gondozásában megjelenő kötetek a politika- és társadalomtudomány iránt érdeklődőknek teszik magyarul is elérhetővé a közelmúlt és napjaink legnagyobb hatású gondolkodóinak és közéleti személyiségeinek üzenetét. Az AJTK könyvkiadási tevékenysége magában foglalja szakmai publikációk megjelentetését, tudományos igényű, elsősorban a biztonságpolitika, politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok területén hiánypótló művek közreadását, valamint egyetemi szakkönyvek közzétételét.

Fókuszban: A Tudásközpont az antalli örökség ápolását tette meg küldetésének, milyen értékekben nyilvánul ez meg, akár a külpolitikával összefüggő munkásságukban? Az idei évben egyik kiemelt stratégiai célkitűzésünk, hogy folytassuk a Tudásközpont nemzetközi szintű kapcsolatrendszerének kiépítését és a konkrét kutatási együttműködések előkészítését. Ennek érdekében előrehaladott tárgyalásokat folytattunk az izraeli Bar-Ilan Egyetemmel, a Chinese Academy of Social Sciences (CASS) vezetőivel, több németországi és oroszországi kutatóhellyel, valamint előkészítés alatt van számos amerikai egyetemmel és think tank-el történő megállapodás is.

„az Antall név itt jól hangzik” Sokszor tapasztalom és mindig igen megtisztelő és megható érzés, hogy édesapám és nagyapám neve és emléke milyen tiszteletet ébreszt a mai napig. Európában és a világ más országaiban, így Izraelben is, az Antall név olyan kapcsolatteremtési lehetőségek előtt nyitja meg az utat, amely egészen egyedülálló, ahogy egyszer egy magas rangú lengyel állami vezető mondta nekem „az Antall név itt jól hangzik”. A leszármazottjukként én annyit tehetek, hogy egy jó ügy, jelen esetben a tehetséggondozás és a nemzetközi kapcsolatépítés területén megpróbálom egyszerre ápolni a szellemi örökségüket és arra használni a nevet, hogy olyan ajtókat nyisson meg, amelyek más think tank esetén elképzelhetetlen lenne. Behatárolt az időtartam, ameddig az a politikusgeneráció, akik még kapcsolatban voltak édesapámmal vagy saját szemükkel követhették a közép-kelet európai rendszerváltozások során lefektetett eredményeinket még segíteni tudja a magyar és visegrádi érdekek érvényesítését Európában. Számos olyan példa van a világban, nyugati szövetségeseinknél is, amelyek arra mutatnak rá, hogy nagy politikusaink örökségével támogatható az ország aktuális és mindenkori külpolitikai érdeke, gondoljunk csak régi

partnerünkre, a Konrad-Adenauer-Stiftung elismerésre méltó munkásságára. Az Antall József Tudásközpont az elmúlt években a magyar ún. „soft power” érdekérvényesítés egyik jelentős szereplője lett. Az öt legfontosabb érték, mely meghatározza munkánkat, a magyar érdek egészséges szem előtt tartása, a visegrádi összefogás, az európaiság, az atlantizmus és a tehetséggondozás. Miközben tisztában vagyunk vele, hogy a világrend átalakulóban van, új hatalmak emelkednek fel, amelyekkel Magyarországnak szükséges és érdemes is elmélyítenie kapcsolatait, az alapvető iránytűt továbbra is a regionális szomszédainkkal, nyugati barátainkkal és legnagyobb szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal meglévő együttműködésünk egysége jelenti. A tehetséggondozás kiemelt szerepe megjelenik mind a munkatársak összetételében – fiatal, lelkes, széleskörű nemzetközi ismeretekkel rendelkező gárdával dolgozunk – mind a szervezett programokban, amelyek elsősorban az egyetemista és középiskolás diákság és a szakmai pályájuk elején járó szakértők ismereteit kívánják bővíteni. Fókuszban: Idén, 2017-ben melyek azok a rendezvények és projektek, amelyeket érdemes figyelemmel kísérni? Négy programot emelnék ki, a teljesség igénye nélkül. Az első a think.BDPST konferencia, a Külgazdasági és Külügyminisztérium közreműködésével megrendezésre kerülő, a régió legnagyobb innovációs konferenciájának szánt rendezvényünk. A tavalyi év neves előadóinak és a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően az idei konferencián olyan neves külföldi előadók vesznek részt, mint Őexc. Dr. Mohamad Al-Salem Al-Sabah sejk, Kuvait Állam volt miniszterelnök-helyettese, George Friedman geopolitikai elemző és Daniel Hershkowitz professzor, Izrael korábbi tudományos és technológiai minisztere. Ezt követően májusban már az ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Dunai Regatta sportfesztivál, ahol az eddigi évek tapasztalatai alapján átlagosan huszonötezer egyetemista szurkol majd a magyar és külföldi egyetemek evezőscsapatainak a Műszaki Egyetem előtti rakparton, erősítve az egyetemi összetartozás szellemét. AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Kiemelt programunk az Antall József Nyári Egyetem, melynek elsődleges célja a visegrádi gondolat megismertetése a számos országból, főként Közép- és Kelet-Európából érkezett hallgatókkal. Minden évben a több száz jelentkező közül a legjobb negyvenöt diák kerül be a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott programba. Végezetül, a decemberben megrendezésre kerülő biztonságpolitikai konferenciánkon (BUDSEC 2017) a közel-keleti regionális hatalmi egyensúly átalakulását és az Iszlám Állam elleni küzdelem kihívásait vizsgáljuk európai és közel-keleti szakértők segítségével. Fókuszban: Említette a kutatást, mint egyik fő intézményi profilt. Pontosan milyen kutatások folynak a Tudásközpontban? A tudományos rendezvényekkel, tehetséggondozással és könyvkiadással együtt végzett kutatási tevékenységet milyen irányelvek határozzák meg? Az idei évben a Tudásközpont három kutatási kulcsterületet határozott meg: energia, digitalizáció, smart city. Ebben az évben főként olyan kutatásaink, kutatói publikációink jelennek meg, amelyek köthetők a fenti témakörök valamelyikéhez. A Tudásközpontnak hagyományosan igen jó nemzetközi kapcsolatai vannak és számos nemzetközi partnerünk van közel tizenöt országban. Kollégáim összesen 18 nyelven beszélnek, szóval igen átfogó módon tudunk egy-egy kérdést megvizsgálni. A külpolitikai műhelyünk célja, hogy egyfajta hídszerepet töltsön be az akadémia, a külpolitikai döntéshozó szervek és a társadalom, ezen belül főként a fiatalok közt. Célunk érthető formában megismertetni a bonyolult összefüggésekkel teli világ működését rendezvényeinken, kutatási tevékenységünkön és könyvkiadási munkásságunkon keresztül. Tevékenységünk, bár ideológiáktól és pártoktól független, nem értékmentes. Az antalli örökség értékei által vezérelve igyekszünk ismereteket átadni a világról, melyek a korábban említett atlantizmus, európai és visegrádi gondolat. Röviden: a Tudásközpont fórumot teremt a hazai és nemzetközi külpolitikai párbeszédhez. Megemlíteném természetesen a Fókuszban folyóiratot, amelynek kapcsán most is beszél76

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

getünk. A tavalyi év egyik legfontosabb politikai eseménye az amerikai elnökválasztás volt, ezért lesz egy számunk az Egyesült Államokról, ha jól tudom az ezutáni, április végén megjelenő szám foglalkozik a Trumpadminisztrációval, az amerikai politikai, gazdasági és kulturális kérdésekkel. Az idei évben sok fontos választást tartanak, így tervezünk egy számot Franciaországról és Németországról, illetve a XIX. pártkongresszus és a 16+1 kezdeményezés kapcsán Kínáról és egy különszámot, amelynek témáját a már említett kutatási prioritásaink közül választjuk ki a közeljövőben.Nagy reményekkel tekintek a folyóiratra mivel eddig minden általunk felkért nagykövet, politikus és kutató vállalta, hogy interjú vagy önálló tanulmány formájában részt vesz az adott szám elkészítésében Washingtontól Pekingig. Fókuszban: Miben látja egy külpolitikai műhely legfontosabb feladatait a mai Közép-Európában? Számomra a tevékenységünkön keresztül elért emberek jelentik a legfontosabb személyes motivációt a munkámban. Az elmúlt közel tíz év során fiatalok ezreinek életére sikerült hatást gyakorolni, legyenek azok dolgozók, gyakornokok, vagy egyetemi hallgatók. Óriási megelégedés számomra végigkövetni, ahogy korábbi fiatal munkatársaink, gyakornokaink a Tudásközpont után a kormányzati szférában, Brüsszelben vagy a világ más tájain kapnak felelősségteljes munkát, vagy a mindennapokban, az egyetemista hallgatókat látni a kampuszokon, amint olvassák a Tudásközpont által kiadott szakkönyveket vagy vesznek részt aktívan rendezvényeinken. Fontos, hogy mindaz, amin dolgozunk, minél kényelmesebben legyen elérhető az érdeklődők számára, ezt szolgálja megújult honlapunk, amelyen keresztül összes programunk, az aktuális külpolitikai kérdéseket befogadhatóan bemutató és elemző kutatói blogunk és a Fókuszban kiadványsorozat is elérhető. Aktívak vagyunk a szociális médiában is, hiszen tudjuk, nekünk kell nyitni a hallgatók felé és nem várni, hogy ők fedezzenek fel minket.

Fókuszban: Amennyiben végigtekintünk a Tudásközpont gondozásában kiadott könyveken, számos összekötő elem merülhet fel a kiadványok között. Milyen irányelvek szerint választják ki a megjelentetendő műveket? Igyekszünk hiánypótló szerepet betölteni a magyar könyvpiacon. Az anyagi megtérülés nem elsődleges szempont, hiszen ezek a szakkönyvek nem kelnek el több tízezres példányszámban. Vannak azonban kivételek, Henry Kissinger Világrend című könyve már ötödszöri újranyomást él meg. Elsősorban azon nemzetközileg jegyzett szerzők műveit fordítjuk le magyarra, amelyek célközönségünk ismereteinek bővítését segítik elő a világ meghatározó államainak politikai gondolkodásáról és a legfontosabb nemzetközi gazdasági, biztonságpolitikai trendekről.

A 2016-os Antall József Nyári Egyetem nyitóünnepsége

Fókuszban: Interjúnk a folyóirat Izraelről szóló számában jelenik meg, ehhez kapcsolódóan kérném, hogy ossza meg gondolatait Izraellel kapcsolatban, egyben, hogy miért fontos, hogy Magyarországon Izraellel foglalkozzunk. Válaszomat két részre osztanám. Egyrészt személyesen, az Antall-család örökségéből is merítkezik érdeklődésem Izrael iránt, hiszen nagyapám, id. Antall József a második világháborúban végzett embermentő munkásságáért megkapta az Izrael egyik legmagasabb elismerésének számító Világ Igaza kitüntetést és emlékfája áll a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt múzeumban. Édesapám volt az első magyar miniszterelnök, aki Izraelben tett hivatalos látogatást. Izrael engem a tavalyi évben megtett személyes látogatás során kimagasló tudományos fejlettségével és kulturális sokszínűségével nyűgözött le. Ezért is tartom fontosnak, hogy a Tudásközpont intenzíven foglalkozzon ezzel az állammal, melyet dinamizmusa és kulcsfontosságú geopolitikai elhelyezkedése meghatározó állammá tesz az előttünk álló évtizedekben.

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

KÖVETKEZŐ RÉSZ

FÓKUSZBAN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A 2016-os amerikai elnökválasztási versenyt szokatlanul sokan érezték magukénak az Atlantióceán innenső oldalán is. Európába-szerte olyan intenzitással folytak a viták a Donald Trump és Hillary Clinton közötti párharcról (sőt, már az előválasztási küzdelemről), mintha mi magunk is az Egyesült Államok lakosai lennék. Ez persze bizonyos szempontból így is van: országaink gazdaságát, kül- és belpolitikáját, társadalmi folyamatait és kultúráját egyaránt befolyásolják az Egyesült Államokban végbemenő változások. A tavalyi évre pedig jó eséllyel mindezen területek kapcsán fordulópontként fogunk emlékezni. Ennek megfelelően a Fókuszban következő száma egy sokszínű körképet ad arról, hol tartott az USA 2016 végén. A 45. elnök személye természetesen megkerülhetetlen egy ilyen célokat maga elé tűző kiadvány esetében, de sokakat meglepő győzelmének okai és lehetséges következményei mellett érdemes szót ejteni az őt megválasztó emberekről, mindazon dolgokról, amit ők olvasnak, néznek, hallgatnak, valamint elődjének örökségéről. Trump azt ígérte, pályamódosítást eszközöl országának minden területén. A Course Correction? című számunk ezt a törekvést és a módosítani kívánt pályát mutatja majd be.

A Fókuszban kiadvány számai elérhetőek

a Tudásközpont honlapján, www.ajtk.hu/fokuszban. A Fókuszban ingyenesen letölthető a honlapon történő regisztrációt követően.

KAPCSOLAT

IMPRESSZUM

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont

Kiadó: Antall Péter, igazgató

Alapítvány

Főszerkesztő: Kégler Ádám, Nemzetközi Igazgatóhelyettes

Cím: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Szerkesztő: Csepregi Zsolt, Irodavezető, Ázsiai és afrikai

Web: www.ajtk.hu

kapcsolatok Iroda

Telefon: +36 20 310 87 76

Korrektor: Maros Edit

E-mail: ajtk@ajtk.hu

Címlap és grafikai tervezés, nyomdai előkészítés: Kiss Gergely Borítókép: Napfelkelte Netánja városa fölött Fotókredit: Shutterstock

KÖVETKEZŐ SZÁM

www.ajtk.hu 80

KÖVETKEZŐ SZÁM