Fókuszban Rendszerváltoztatás by Antall József Tudásközpont

Nemzeti narratívák

Mérleg és megítélés

2020. 1. szám ISSN 2677-1128

Nemzetközi kitekintés

Rendszervált(oz)(tat)ás, 1987–1993

TARTALOMJEGY ZÉK

Köszöntő 5

2 Bevezető 6 Kronológia 8 Hosszú készülődés az X napra – Beszélgetés Antall Péterrel, az Antall József Tudásközpont igazgatójával 12 Interjú Gulyás Gergellyel, a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel 30 Interjú Frank Spenglerrel, a Konrad-AdenauerStiftung magyarországi képviselet-vezetőjével 33

3 Nagylátószög 36 A harmadik hullám – A kommunizmus és az antikommunizmus vége az 1980-as években 38 A kommunizmus vége és a V4-országok politikai átalakulása 43 Portugália: a 20. század utolsó demokratizálódási hullámának kezdete 53 A harmadik globális demokratizálódási hullám egyik első állomása: Athén, 1974 60 A függetlenedés és a rendszerváltás horvát és szlovén útja 66 A rendszerváltás és a demokratikus konszolidáció között: Szerbia, Észak-Macedónia és Bosznia-Hercegovina 73

6 Antall József Antall József külpolitikai céljai és lépései Antall József kereszténydemokrata politikai eszmerendszere Jogállamiság-várakozások a rendszerváltoztatás környékén – Formális, materiális jogállam és jog előtti kérdések

162 164 171

182

7 Antall József Tudásközpont Új köteteink

188 190

8 Szerzők 192 Vendégszerzők 192 Szerzőink 194

Képek és ábrák jegyzéke

Narratívák 82 Rendszerváltoztatás és forradalom 84 Rendszerváltás vagy forradalom? 91 Tetszettek volna megrendezni – A magyar film és a rendszerváltoztatás 96 Gödöllői beszélgetés Grósz Károllyal 102

Irányváltás 124 Peresztrojka és rendszerváltoztatás Magyarországon 126 Alkotmányosság és jogi átmenet 129 A ma született többpártrendszer 142 Freedom – Freiheit – Szabadság: a rendszerváltoztatás hatása a mindennapokra 148 A gazdasági rendszerváltás rövid története 154

TARTALOMJEGYZÉK

196

10 Következő szám

202

KÖSZÖNTŐ

Kedves Olvasó! Immár harminc év telt el azóta, hogy Közép- és Kelet-Európa államai végérvényesen hátat fordíthattak a második világháborút követően rájuk erőszakolt, majd őket Európa többi részétől vasfüggönnyel elválasztó kommunista rendszernek. A rendszer bukása és a demokrácia több mint négy évtizednyi elnyomást követő visszatérte sokakat meglepetésként ért Magyarországon, hiszen azt nem kísérték hosszú éveken át tartó, brutálisan szétvert sztrájkok és munkástüntetések, mint Lengyelországban, vagy mindent elsöprő tömegmegmozdulások, mint Csehszlovákiában. Kádár János ember arcú kommunista államának mindennapi álarca mögött a legtöbb állampolgár nem igazán érzékelte a rendszer hanyatlását mutató jeleket, köztük a párttá alakuló ellenzéki csoportok és az állampárt – hatalmuk átmentésén fáradozó – reformerei közötti puhatolódzó tárgyalásokat. E tárgyalások kicsúcsosodását, immár a közvélemény kíváncsi tekintete előtt, a Nemzeti Kerekasztal létrejötte jelentette. Az egyeztetések során vált országosan ismertté a Magyar Demokrata Fórum egyik delegáltjaként Antall József, Magyarország rendszerváltoztatást követő első miniszterelnöke.

Talán éppen a társadalom magas várakozásai miatt az első évek megítélése ellentmondásosan alakult, hiszen a legtöbben valószínűleg túlságosan is bíztak és hittek abban, hogy Közép-Európa újonnan függetlenné vált államai és a Nyugat között csak karnyújtásnyi a távolság. Az olykor keserű tapasztalatok ellenére, harminc évvel a hátunk mögött, ma már elég történelmi távlattal rendelkezünk ahhoz, hogy kijelenthessük, a változások eredménye összességében pozitív. Az évforduló kapcsán idén a Fókuszban magazin egyik magyar, illetőleg egy másik, angol nyelven megjelenő számát is azzal a céllal állítottuk össze, hogy mérlegre tegyük a változásokat, és kidomborítsuk azoknak a jelen és a jövő számára legfontosabb tanulságait. Miközben az események szemtanúinak az emlékezésben, az azokról lemaradóknak pedig a megértésben igyekszik segíteni, a jelen kiadvány névadónknak, Antall Józsefnek és munkájának is emléket kíván állítani. Dobrowiecki Péter Kutatási vezető Antall József Tudásközpont

KÖSZÖNTŐ

HOSSZÚ KÉSZÜLŐDÉS AZ X NAPRA – BESZÉLGETÉS ANTALL PÉTERREL, AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT IGAZGATÓJÁVAL Soós Kálmán – Budapest, 2020. tavasz a nép. Utána kifosztott kincstárt talál, óriási adósságot. És az orvostudomány, amelynek történeti kutatását a vágyott politika helyett kényszerült szolgálni évtizedeken át, nem tudja megmenteni az életét. Részben azért, mert úgy dönt, a gyógy kezelésénél fontosabb a haza szolgálata. A kisebbik fiú, Antall Péter ma az édesapjáról elnevezett Tudásközpont igazgatója, 56 éves. Kivételes alkalom, hogy a politikusokat adó Antall családban eszmélő fiatalember történetei és gondolatai által pillanthatunk bele a rendszerváltoztatásba.

Repüljünk vissza egy kép erejéig 1989-be! Antall József, Magyarország leendő első szabadon megválasztott miniszterelnöke vitázik a Nemzeti Kerekasztalon a kommunistákkal az Országgyűlés Vadásztermében, miközben a kisebbik fia fotóriporterként kattogtatja rá a Nikonját, és a képek másnap az állampártiak által működtetett hírmagazinban jelennek meg. A rendszerváltoztatás idején ez gyakran előfordult. Antall József sorstragédiájában sűrűsödik a magyar rendszerváltoztatás egésze: az előtte átélt négy évtized és az örökségét hordozó három is. Élete nagy részében arra vár, hátha egyszer lesz igazi választás, és a világháború utánihoz hasonlóan szavaz a szabad nép. Eljött ez az idő, a választás szabályait is megalkothatta, és 1990-ben úgy szavazott 12

BEVEZETŐ

Politikuscsaládban nőttél fel, függetlenül attól, hogy az édesapád éppen abban az időszakban el volt tiltva a politikai élettől. Hogyan kapcsolódtál bele abba a világba, amelyet elsősorban a haza vagy a nemzet szolgálata határoz meg? Mikor érezted először, hogy más a légkör otthon, mint másoknál? Az Antall családban állandó téma volt a politika. Azt szoktam mondani, hogy nálunk két dolog genetikus: a rák meg a politika. Mind a négy nagyszülőm rákban halt meg, és az édesapám is. Egészen kicsi voltam, amikor feltűnt már, hogy napról napra mindenki megy híradót nézni, de nem értettem, mi lehet abban olyan érdekes. Tizenegyen laktunk akkor a belvárosi lakásban, a Ferenciek terén. A vietnámi háborúról szóltak a hírek, és nagyon megmaradt bennem az ismétlődő mondat: „Saigon közelében folynak a harcok.” Mi az, hogy harcok, mi az, hogy Saigon, hol van Vietnám?, kérdezgettem. A másik korai, rejtélyesnek tűnő élményem a nagyapámról1 maradt meg. Mondták, hogy miniszter volt, és éreztették, hogy az valami

nagy dolog. Jártak hozzá lengyelek is, néha izgatottan beszélgettek, és nem értettem, mit keresnek nálunk. Aztán jött egy lengyel tévéstáb, a lakásban forgattak. Izgatott, hogy mi érdekes van az én nagyapámban? Szomorú ember volt, ült a fotelban, és olvasott, meg nyelveket tanított. Majd elmondják, ha nagyobb leszek. Persze, nem lehetett egy hatévesnek elmagyarázni, hogy menekültügyi kormánybiztos volt. Állandó volt a szocialista rendszer szidása nálunk, és jó ideig viccesnek találtam, amiket mondtak. Iskolás voltam már, amikor felköltöztünk a Sas-hegyre, 1971–1972-t írtunk. Az egyik osztálytársam egyszer azt mondta: „Kádár elvtárs milyen aranyos.” Én otthon meg azt hallottam, hogy „vén hülye” meg „gazember”. Akkor most hogy van ez? Nem volt egyszerű! Kisdobosnak először nem akartak felvenni, mert rosszul tanultam. Úgy éreztem, kimaradok valamiből, nem lehetek a társaim között, aztán végül úttörő lettem. A kettős beszéd sok gyermek otthoni és iskolai élménye volt a szocialista években. Többnyire válasz nélkül maradtak a kérdések. Az Antall családban nyilván gyakrabban előfordult, hogy homályosnak tűnt a felnőttek óvatos társalgása. Az édesapádat már 1959-ben eltiltották a gimnáziumi oktatástól, a még élő diákjai ezt máig fájlalják. Vérbeli pedagógusként mikor adott magyarázatot neked a politikai kettősségre? Otthon állandóan a Szabad Európa Rádiót (SZER),2 a BBC-t3 vagy az Amerika Hangját4 hallgattuk. A magyar rádiót csak édesanyám. A világ dolgairól való tájékozódásban akkor alapvető szerepe volt a SZER-nek, ezt ma már hajlamosak vagyunk elfelejteni! Az első élmény, ami nagyon mellbe vágott bennünket, a lengyelországi sztrájkok kitörése volt. Nagyon élesen emlékszem, hogy éppen a Balatonnál nyaraltunk, és nem a tóban fürödtünk, hanem a Szabad Európában figyeltük a gdański és varsói híreket. Apám megkért, hogy soha ne beszéljünk az iskolában arról, mit mond a SZER. Előfordult, hogy meghívtak egy rendőrt beszélgetni az osztályba, ez már a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban volt, és faggatott minket, hogy ki mit hallgat. Persze nem szóltunk. Beszélt a rendőr az ellen-

APÁM TÖRTÉNELMET TANÍTOTT, MESTERE VOLT A CSALÁDI LEGENDÁK GYÁRTÁSÁNAK IS, TANULSÁGNAK SZÁNTA ŐKET. A POLITIKÁBAN A LEGENDA ÉS MITOLÓGIA GYÁRTÁSA FONTOS. séges, fellazító nyugatiakról, meg hogy a Szabad Európán a zenei műsort politikai hírek szakítják meg. Erre az egyik osztálytársam felállt, és azt mondta, nem, nem így van, hanem óra tízkor van a zene és egészkor a hírek... Legyünk észnél, kérte apám, ne üljünk föl a provokátoroknak. Előfordult ugyanis, hogy az osztálytársam 1981-ben letett egy virágot a Petőfi-szobornál a fiújával, aki a Műszaki Egyetemre járt, és azonnal elvitték őket. A forradalom 25. évfordulóján tele volt nyomozókkal a város. A fiút megpróbálták beszervezni, alá is írattak vele az ifjúságvédelmisek. Az ifjúságvédelem, ugye, megvédte az ifjúságot saját magától. Az osztálytársamra is nagyon rászálltak. Az igazgatónőnk érettségi után mesélte csak el nekem, hogy ő könyörgött az elhárításnak, hagyják békén a lányt, mert öngyilkosságra hajlamos. Voltak ilyen kísérletei, 1984-ben leérettségizett, de később végül tényleg öngyilkos lett. Ma már tudjuk, hogy az édesapádat az állambiztonság az 1981-es lengyel rendkívüli állapot bevezetése idején szigorított meg figyelés alá vonta. Erről beszélt veled? BEVEZETŐ

Amikor arról mesélt, hogy követik, vagy az utcán rá is mutatott valakire, tinédzserekként a bátyám mal még ironizáltunk, hogy ez valami fontosságtudat vagy üldözési mánia nála. Aztán 1990 után persze megtudtuk, hogy pontosan úgy volt, ahogy mondta. Sőt! Sokat mesélt ’56-ról, és tinédzserként kételkedtem a történetekben. Mindig az volt az érzésem, hogy a saját forradalmi szerepét túldimenzionálja. Azt hiszem, így is volt. Pártay Tivadar5 1989-ben azt mesélte, hogy ott voltak októberben a nagyapámnál, és akkor egyszer csak bejött Jóska fontoskodó fia. A nagyapám kisgazda miniszter volt, azért ültek le a társai, Kovács Béla6 és mások apámmal, aki persze náluk sokkal képzettebb volt. De apám akkor kezdő tanár volt, így is tekintettek rá. Persze történelmet tanított, mestere volt a családi legendák gyártásának is, tanulságnak szánta őket. A politikában a legenda és mitológia gyártása fontos. A nagyapám sokszor csitította apámat, hogy ne legyen olyan radikális. Ő nagyon óvatos volt, mert megjárta a Gestapo7 börtönét. Azt mesélte apámnak, hogy ő tudta kormánybiztosként, a Gestapo úgyis „ráépít” valakit. A titkára volt a gestapós, és a nagyapám az asztalán mindig hagyott neki valamit, hogy legyen miről jelen tenie. Ebben a témában apám óvatos is volt. Mi szerényen éltünk, az 1970-es évek közepén kezdett többet keresni, akkor igazgatóhelyettes lett a múzeumban. Sokat köszönhetünk Schul theisz Emilnek,8 akkori egészségügyi miniszternek, aki a barátja is volt. Ő figyelmeztetett bennünket, amikor a lengyel sztrájkok9 voltak, hogy ránk álltak, ezt Harangozó Szilvesztertől10 hallotta. Ne üljünk föl semmiféle provokációnak, kérte, március 15-én inkább nézzünk Bud Spencer- filmet. Mert apámon verik le, és nem akarja, hogy kényszerítsék, és a gyerekén keresztül megfoghassák. Ezt elmagyarázta nekünk apám, amikor tizenöt-tizenhat éves voltam. Ha később Nyugaton jártunk, olvastunk emigráns irodalmat, de nem csempésztünk belőle haza, nehogy lebukjunk. Apám egyik ismerősét 1980-ban azonnali hatállyal nyugdíjazták az egyetemről, mert Nemzetőr11 újságokat hozott haza, és elkapták a határon. 14

BEVEZETŐ

AZT MONDTA NEKÜNK, „MINDIG KÉSZÜLJETEK AZ X NAPRA”, HOGY AMIKOR AZ ELJÖN, MEGVÁLTOZIK A RENDSZER, AKKOR MI IS KÉSZEN LEGYÜNK AZ Ő SZEREP VÁLLALÁSÁRA. Mikor találkoztál először szamizdattal? Mi otthon hozzájutottunk. Apám nem tartott kapcsolatot az úgynevezett demokratikus ellenzékkel,12 Demszkyékkel.13 Megkért bennünket, hogy mi se járjunk hozzájuk. A bátyám egyszer elment a Rajk-butikba,14 a Galamb utcába, de én nem jártam ott. Azt mondta apám, ha kíváncsiak vagyunk bármire, Orwellre vagy másokra, a hazaiakra, akkor ő a kapcsolatain keresztül mindent megszerez. Nem akart azzal a körrel személyes kapcsolatba kerülni, akik korábban – mint maoisták15 – balról támadták a Kádár- rendszert. Bejárt hozzá a múzeumba egy régiségkereskedő, vetetett tőle ezt-azt, hogy segítse, de azt gyanította apám, hogy ráküldték. Később kiderült róla, hogy a III/III.16 embere volt, 1990 után SZDSZ-es képviselő lett. Lényegében egész életében arra készült Antall József, hogy egyszer eljön az ő ideje a politika világában, de főként a múzeumi és tudományos körökben hagytak neki teret. Apám elég rossz hangulatban volt az 1980-as években. Úgy tekintett magára, hogy kifut az

időből, nem lesz alkalma aktív politizálásra. A hatodik ikszben járt. Mindig azt hangoztatta, hogy a múzeumi munkája valójában csak a hobbija. A politika érdekelte reggeltől estig. Ezekben az években például azzal foglalkozott, ha ő lenne a német kancellár, akkor kikből állna a kormánya. Eltelik néhány év, találkozik Kohllal,17 beszélgetnek a német politikáról. A kancellár elcsodálkozik, hogy ilyen mélységig ismeri a német belpolitikát és a „játékosokat”. Mi ezt a fejben politizálást őszintén szólva pótcselekvésnek tartottuk, valójában az is volt számára. Azt mondta nekünk akkor, „mindig készüljetek az X napra”, hogy amikor az eljön, megváltozik a rendszer, akkor mi is készen legyünk az ő szerepvállalá sára. Gorbacsov reformjaival kapcsolatban is elég szkeptikus volt, azt mondta, hogy szerinte a hadsereg meg fogja buktatni, mint Hruscsovot. Nagyon érdekes, hogy Kádár Jánosnak is ez volt a véleménye. Emlékszel olyan eseményre vagy pillanatra, amikor úgy éreztétek, hogy közeleg az X nap? Az 1980-as évek elején évente eltemettünk egy szovjet pártfőtitkárt, és úgy láttuk – otthon egyértelműen, de már a gimnáziumi osztályban is –, hogy semmi nem működik. Hogy ez a mállás vagy ez a mocsár meddig tart, senki nem tudta. Én tizennyolc éves koromban éreztem először, hogy megérem, amikor nem kommunista ország lesz Magyarország. Apám viszont óvatosan elkezdett mozogni a politikában. A múzeumban volt a találkozóhely, sok külföldi is járt hozzá, felfedezték a nagykövetségek. Sok meghívást kapott. Egyre kevesebbet dolgozott a múzeumban. Ő azt gondolta, hogy a Szovjetunió végét a nagy létszámú muzulmán tömegek okozzák, mert azokat nem fogják tudni egyben tartani. Tehát, hogy demográfiai okokból bukik bele a kommunista kísérletbe. Az iskolában nyilván nem kaphattál keresztény vagy nemzeti nevelést. Otthonról mit hoztál magaddal? Érdekes volt, ahogy hazafias nevelést kaptunk apánktól. A Felvidékre elvitt bennünket, de Erdélybe nem. Erős tartása volt, és attól félt, ha

Erdélybe elmegy, meghatódik, és nem akarta, hogy mi ezt lássuk. Viszont bátorított később, járjak csak át Erdélybe fotózni, és örült neki, hogy gyakran mentem oda. A családunkat sokkal inkább hazafias, mint vallási értelemben keresztény légkör jellemezte. Nagyanyám eljárt templomba, többnyire anyám is. A bátyám ministrált, de én nem. Apám nem erőltette, csak megkérdezte: akarok-e járni, mondtam, hogy nem, és ezt jóváhagyta. A Biblia világa pedig érdekes lett volna, meg hasznos is, de inkább focizni mentem vasárnap délelőtt. Akkor így éreztem. Sosem illettem bele egyébként a családba, mindig azt mondták a kritikusaim, hogy vagabund vagyok. Jelentsen ez bármit is, volt benne egy kis igazság. Nagy nehezen végül leérettségiztem, utána nem vettek fel a bölcsészkarra. Nem tudtam a nyelvtantesztet olyan gyorsan megírni, ahogy kellett. Végigkísért ez az akkor még csak rosszaságnak nevezett diszgráfia az iskoláskoromon. A tanárnőm panaszkodott apámnak, hogy a Péter nem tud írni, erre ő azt válaszolta, nem baj, majd diktál. El kellett mennem különböző munkahelyekre. Dolgoztam könyvtárban, egy rövid ideig szállodában mint bellboy és londiner, majd több évig a Nemzeti Múzeumban, nyáron ástam, télen az adattárban voltam. Később fotóriporter lettem. Ez a szakma tényleg elég messze esik a család polgári, nagyon intellektuális légkörétől. Talán éppen ez a távolság vonzott oda? Igaz, nem tartozik bele a jogászvilágba. Apám az elején egyszer azt kérdezte: „Téged most tényleg azért fizetnek, hogy futkározzál egy fotóstáskával?” Engem ugyan érdekelt a politika, de nem vettek fel a bölcsészkarra, a fotózás meg jött magától. Átjártam Erdélybe fotózni. Otthon örökké újságokat olvastunk, az ÉS-t18 meg az Új Tü kört,19 a Valóságot,20 a Tiszatájat21 és a Mozgó Világot,22 és meg is beszéltük a dolgokat. Ezt úgy hívta apám, hogy a mi falusi olvasókörünk. Egyszer bevittem Keleti Évához23 az erdélyi fotóimat. Az égvilágon semmit nem kérdezett, megnézte a képeket, és azt mondta, ezek jók, és hat hét múlva megjelennek. Így, minden papír nélkül lettem fotóriporter. BEVEZETŐ

Azóta sem bánom. A rendszerváltoztatás hangulata már fotósként ért engem 1987-ben. Bármi történt, én ott voltam azokban az években. A társadalmi rendszer átalakítása idején így édesapád és te is a politika sűrűjében találtátok magatokat. Persze a fotóriporterek helyzete mindig különös, a kint is vagyok, bent is vagyok élménye az övék. Amikor fotóriporter szakra jártam, a Nép szabadság fotórovatának vezetője, Rédei Ferenc is azt mondta, hogy az a fotósattitűd, hogy ott is vagyok, meg egy kicsit kívülről is látnom kell a dolgokat. Öt éve fotóztam már akkor, de kellett a papír. Rédei azt mondta, hogy a német egye sítésről készült riportom a legjobb, amit a magyar sajtóban látott. Aztán a vizsgámon meg azt: „Péter, édesapád miniszterelnöksége után ebből nem fogsz megélni.” Igaza lett, mert elvágott a sajtó, de ennek nem szakmai oka volt. Amikor elmentem Németh Péterhez 1997-ben munka végett, ő volt a Posta Bank Média Holding vezetője. Beszélgettünk, és mondtam neki, hogy mutatnék fotókat, mire így reagált: „Felesleges, mindenki tudja, hogy jól tudsz fényképezni, te is tudod, hogy nem erről van szó.” A Magyar Távirati Irodában a fotózás alapszabálya volt, hogy egy képben benne kell lennie az eseménynek, a lényegnek. Ennek megvannak a kliséi. Úgy jutottam oda, hogy apám ismerte Szebellédy Gézát, az MTI Fotó főszerkesztőjét, mert a tanítványa volt. Előbb próbaképpen külsős, majd szerződéses fotós lettem. Nem szívesen dolgoztam a távirati irodában, bár ott nagyon sokat tanultam a szakmáról, inkább laphoz mentem volna. Németh Ferenc, az Élet és Tudo mány főszerkesztő-helyettese mondta 1988 őszén, hogy új lap indul Reform24 címmel, és olyan fotóst keresnek, aki fiatal, és hajlandó egész nap pörögni. Huszonnégy voltam, rávágtam, hogy boldogan. Először hetekig még fizetésem sem volt. Ültem a szerkesztőségben, és amikor az újságíró szólt, gyere, Péter, én örömmel rohantam vele, és dolgoztam. Abban az időben a sajtónak és különösen a fotósoknak mai szóval élve kellemes fee lingjük és jó életük volt… 16

BEVEZETŐ

A rendszerváltoztatás idején a sajtó nagyon progresszív és megbecsült volt. A média azt hitte, ő diktálja a rendszerváltoztatást, de csak az egyike volt a főszereplőknek, igazából szerintem a KGB volt a változások motorja Közép-Európában. A KGB látta a legmélyebben a kommunista tábor gazdasági és politikai válságát. Nem véletlenül ma keveset beszélünk Andropovról25 – bizonyos reformokat ő indított el, új embereket verbuvált a Komszomolból26 –, így került a képbe Gorbacsov is.27 Ők rendelkeztek a legátfogóbb információkkal a szovjet birodalom válságáról. Három erőcsoport volt a Szovjetunióban: a KGB, a párt és a hadsereg. Különböző időszakokban egyik vagy másik volt erősebb. Nem csoda, hogy a Szovjetunió széthullása után szervezetileg a KGB élte túl a Szovjetuniót, ha nem is teljes fényében. Mint birodalom, egész világra szóló, globális hírszerzése volt és van. MTI-s koromban például elmentem a Jurta Színházba,28 végigfotóztam az eseményt, de nem jelent meg a sajtóban. Utólag megtudtam, hogy egy az egyben ment az elhárításhoz. Persze nem csak az enyém, mindenkié. Egyszer toborzott is a fotósok körében a III/III., szuper technikát ígértek, efféléket, mesélték a kollégák, de engem nem kerestek meg, tudták, ki vagyok. A Reform friss szellemű hírmagazin volt, Tőke Péter főszerkesztő hagyta az embereket dol gozni, és meglátta a hírt. Antallról semmit nem tudtak a kerekasztal-tárgyalásokig, akkor felfedezték, hogy ki vagyok. Tőkéék a reformkommunistákra tettek, nem számítottak rá, hogy az MDF-nek ennyire megszalad. Már nyáron ki akartak nyírni a laptól, de megmentettek az újságírók, ősszel viszont a fotófőnök inkorrektsége miatt elmentem, mielőtt elküldtek volna. Akkor meg rátámadtak Tőkére: „Elengedted Antall fiát? Pedig mindjárt miniszterelnök lesz!” A választások után összefutottam az utcán Péterrel, és ajánlotta, visszavesz főmunkatársnak. Én mondtam, kösz, nem, majd négy év múlva… Négy év múlva tényleg visszamentem fotózni, de Tőke már nem volt ott. Gazsó L. Ferenc29 vett fel, végig korrekt volt velem. Addig maradtam, amíg a zavaros múltú „vállalkozó”, Veres István meg nem vette a Reformot. Mind a ketten tudtuk, hogy nem akarunk egymással dolgozni.

Antall Péter fotósként az egyik hazai Forma–1-es futamon

Sikeres voltál a fotózásban, a külföldi út jaidról is szakmai körökben elismert anyagokat hoztál haza. Később sem változott meg az édesapád véleménye erről a szakmáról? Furcsa érzés volt, hogy elmentem az Ellenzéki Kerekasztalt fotózni, ott ült apám, aztán este meg láttam otthon, a konyhaasztalnál. Azt hiszem, akkor már érezte, hogy megkapaszkodtam a szakmában. Apám miniszterelnöksége alatt készítettem egy fotóalbumot Egyiptomról. Amikor hazajöttem, mondtam neki, hogy a jövő héten kiállítás nyílik a képeimből a Várban, és remélem, eljön a megnyitóra. „Nem jövök el – válaszolta –, mert ez a te napod.” „Na, nem mondod komolyan, hogy a fiad kiállítására nem jössz el?” Erre azt felelte: „Ez a te napod, ha ott vagyok, mindenki velem foglalkozna, és nem veled, de szombat reggel korán eljövök, és megnézem”. Érdeklődve végig is nézte a kiállításomat. Én huszon kilenc éves voltam, ő meg apa, aki nem akarta elvenni tőlem a show-t. Hasonló eset, amikor az Almásy-féle afrikai expedíción voltam... Almásy László30 könyvso

rozata a „bibliám volt”. A visszatérésem után teljesen kővé váltam az egyik reggelinél, hogy honnan tud apám ennyit Almásyról. A betegsége idején már nem volt képes aludni, ha nem vett be altatót. Néha azzal sem, és fél éjszaka Az ismeretlen Szaharát olvasta. Érdekelte a fia témája… Egyszer bejött a szobámba, miután végigment a Művész úti ház folyosóján, ahol mindenütt az én, Egyiptomból hozott tárgyaim voltak (víztartó edények, hombárok, különböző nomád törzsi kard, kés stb.), és azt mondta: „Ezzel a Szahara-expedícióval megvalósítottad a gyerekkori álmodat.” „Hát úgy valahogy” – feleltem. Azt is csak a halála után tudtam meg, hogy időnként bevitte mutogatni a kabinetbe az erdélyi képeimet. Nekem ezt soha nem mondta el. Közismert, hogy édesapád és jórészt a kormánya sem tudott érdemi viszonyt kialakítani a sajtóval. A saját média létrehozásában sem voltak eredményesek. Ebből nem fakadtak „házi” konfliktusaitok? Apám szerette túlmisztifikálni a korai írásait. Emlékszem, egyszer örömmel újságolta, hogy most BEVEZETŐ

kiadják egy ifjonti dolgozatát (tizenhat éves volt, amikor megírta). Én meg mondtam neki: „Vigyázz, mert ha én ellenzéki újságíró lennék, akkor azt írnám, hogy előbb-utóbb láthatjuk a miniszterelnök kifestőkönyvét is.” Támadással vádolt meg, mire én azt mondtam: „Nem támadlak, csak én médiaaggyal gondolkodom, és értsd meg, hogy nem a barátaid. Bármit csinálsz, nem tudod megnyerni ezt a médiaréteget.” Egyszer szerveztek neki egy találkozót a ballib újságírókkal. Tátott szájjal hallgatták a fejtege téseit, majd utána „benyomtak” neki egy óriásit. A Kurírban31 például azt írták róla, hogy Antall már olyan rossz állapotban van, koncentrálni sem tud. Mondtam neki, hogy ez úgy működik, az újságírók bemennek a pagodába (vagyis a Magyar Rádióba) vagy a szerkesztőségbe, és ha nem őellene írnak vagy szólnak, akkor ott meggyanúsítják őket: „Mi van, beálltál ezek közé?” Talán a tapasztalatai tették bizalmatlanná az édesapádat. Egy MDF-gyűlés szünetében azt mondta a beszélgetőtársának, hogy vigyázni kell a balliberális újságírókkal, mert ezek egy mondaton belül kétszer megforgatják a hazugságot. Hát ez igaz, frappáns megfogalmazás. Jellemző apámra. A médiaháború32 azonban örök, ma is tart, kibékíthetetlenek az ellenfelek. Horn Gyula idején nekem is volt egy rossz korszakom. Kimentek alólam a lapok, ahová dolgoztam. Vissza kellett költöznöm anyámhoz. Úgy éreztem, eljött a tanulás időszaka. Kimentem Amerikába ösztöndíjjal, azután hazajöttem, és beiratkoztam a médiaszakra, majd a politológiára. Jött az Orbán-kormány, egy ideig a Duna TV-nek dolgoztam, utána az Igazságügyi Minisztériumban voltam. Dávid Ibolya33 miniszter vett fel, a miniszteri kabinetben dolgoztam. Mennyire más viszonyok voltak akkor, mint ma! Elmondtam a miniszternek, hogy kellene nekem egy laptop, de automatikusan csak helyettes államtitkártól felfelé jár gép. Erre a miniszter as�szony azt mondta: „Péter, itt az enyém, úgysem használom.” Megköszöntem, de mondtam, hogy ezt nem fogadhatom el, mert a folyosón elterjed, és ezért mindenki engem fog utálni. Később saját pénzből vásároltam egyet. Márki 18

BEVEZETŐ

Zoltán, az akkori főcsoportfőnök irodájában az egyik este találtuk ki, hogy a politikai pártok mellett „német mintára” legyenek pártalapítványok, és ha a törvény megvalósul, akkor az MDF pártalapítványát Antall Józsefről kellene elnevezni (Antall József Alapítvány34). Innen lehetne a következő politikai generációt kinevelni. Az első ciklus egyik tanulsága ugyanis az volt, hogy nem működött a politikai rekrutáció Magyar országon. Abban az időben több hír jelent meg arról, hogy politikai ambícióid is voltak. Sokáig lojális voltam Dávid Ibolyához, akit Boross Péter35 talált ki az MDF élére, mert tehetséges politikusnak tartotta. Ibolya behívott még 2001-ben, hogy komolyan érdekel-e a képviselőség. Mondtam, hogy tanultam, érdekel a politika, és a család szempontjából a negyedik nemzedék lennék az Országgyűlésben. Januárban már nem akarta Ibolya, állítása szerint Kövér László azt mondta: „Az Antall névnek már nincs politikai jelentősége Magyarországon.” Tudtam, hogy füllent, le is ellenőriztem azoknál, akik a két párt közötti tárgyalásban részt vettek. Egymástól függetlenül azt mondták: „Nem merült fel a neved.” Képviselőjelölt voltam 2005-ben, de visszaléptem, mert nem egyeztünk ki a Fidesszel. Egy politikai pályát nem lehet úgy kezdeni, hogy elérek 6%ot. Nem magam miatt, hanem mert az Antall névvel nem lehet amatőr játékot játszani. Nekem a kapcsolataim révén nagyjából megvolt a pénzem a kampányra. Amikor aztán Bokros Lajos36 személye előtérbe került, akkor már én nem akartam tőlük semmit. Később Kerék-Bárczy Szabolcs37 újra megkeresett, mondtam neki, hogy évek óta homlokegyenest mást csinálnak, mint amit én gondolok a világról, egyék meg, amit főztek. Előtte szerettem volna, ha önálló párt marad az MDF, de 2005-ben már kiegyeztem volna a Fidesszel. Egyszer az elnökségi tagságom is szóba került. Dávid Ibolya maga diktálta le, hogy ki lehet tag, velem szemben másokat támogatott. De hol vannak ők már? Sikerült az MDF-et politikatörténetté tenni...

Szerinted mi okozta az MDF széthullását? Nagyon hibás elképzelésnek tartottam azt, hogy kivált az MDNP.38 Anyámnál egyszer ebéd volt, ott ült Szabó Iván39 és Szabad György.40 Mondtam nekik, hogy nem fogják elérni az 5%-ot. Erre lehurrogtak. Másfél százalékot ért el az MDNP. Bátyám részt vett a szakadás előkészítésében, többször találkozott is velük az Arany mókus étteremben. Apámnak az volt a véle ménye, hogy meglévő struktúrára kell ráülni, és a meglévő infrastruktúrát nem kiengedni a kezedből. Ő valójában jövevény volt az MDF-ben, nem volt „alapító atya”, de azt látta, hogy az MDF-ből lehet modern pártot szervezni. Ha Szabó Ivánék taktikusak, akkor hagyják Lezsák Sándort41 mint pártelnököt hibázni. Nézetem szerint fél év, egy év alatt magától jégre megy. Lezsák Sándor viszont jól látta, hogy apám kormányának az első ciklusban megkopott tagjaival nem lehet nekimenni egy következő választásnak. De az MDF „Antalltalanítása” nem csak erről szólt: a szó átvitt és valós értelmében apámat, illetve a szobrát levitték a pincébe. Amiért nagyon hibáz tatom az MDF-et, az az, hogy a nemzetközi kapcsolatokat, melyeket apám kiépített, elhanyagolták. Annak idején Dávid Ibolyának többször mondtam, hogy most ellenzéki időszakban vagyunk, van idő infrastruktúrát építeni, illetve a párt nemzetközi kapcsola tait újraébreszteni. Sajnos ezzel a lehetőséggel nem élt. A Political Capital42 azt tanácsolta neki, hogy a Fórum „egy médiapárt”, és nem kell a tagsággal és a pártépítéssel foglalkozni. Az MDF-nek egyetlen országos lapja sem volt, se tévéje, se rádiója. Így nehéz… A Fidesz fordított utat járt be, Kubatov Gábor szervezte meg, hogy a Fidesz országos lefedettségű párt legyen, miután felismerték, nem lehet tartósan a politikában megmaradni pártinfrastruktúra nélkül. Végül Orbán Viktor lett a nyerő erő, aki integrálni tudta a jobboldalt, s egybe tudta forrasztani a MIÉP-től kezdve az MDF, a KDNP és a Kisgazdapárt szavazóbázisait, a szabad demokraták radiszadi értelmiségét kivéve. Ezzel megteremtette azt, amiben apám 1991-ben gondolkodott.

Néhány személyre rákérdeznék. Lezsák Sándor és az édesapád viszonyáról milyen élményeket őrzöl? Politikai ellenfele volt, direkt nem konfrontálódott vele. A legtöbb Antall elleni lázadásnak ő volt az értelmi szerzője. Apámnak persze nehéz volt elviselnie a belső támadásokat, miközben épp a hazát mentette a válságból. A politikának egyébként része, hogy a párton belül is vannak riválisok. Az idő nem neki dolgozott. Apámnak nem mondta, de Sándor „titokminiszter” akart lenni, önjelölteket viszont erre a posztra ő nagyon nem akart, még kevésbé mániákusokat. Erre a feladatkörre pragmatikus embert keresett. Érzékeny terület lévén olyan személy kellett neki, akiben bízik, és akiről tudja, hogy erre alkalmas. Sokan sokfélét gondolnak Boross Péterről. Ő ilyen személy volt? Apám a kezdetektől minisztert akart belőle, de az MDF belső egyeztetései miatt egy nagyon civil személy lett helyette, Horváth Balázs.43 Mindenki szerette Balázst, nagyon fájt nekem, amikor utoljára beszéltünk Balatonfüreden. „Nagyon beteg vagyok, Péter” – mondta, és többet már nem láttam… Boross Péter, bármilyen külső vagy belső probléma volt, telefonált: „Itt Boross. Apád?!” Határozott volt, és döntésképes, gyűjtött vezetői tapasztalatot a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalatnál. Onnan ment nyugdíjba. Fontos szerepe volt az 1994-es vereség levezénylésében. Később a Fórumban Dávid Ibolya elég sokáig hallgatott rá. A pártpolitika idegen volt neki, nem ismerte a Fórumot, nem jól mérte fel az embereket. Idegesítette is a pártpolitizálás. Mikor az elnökségben ült, akkor is önmérsékletre intette az idegesebb természetű tagokat. Volt, hogy kiszaladtak az ülésről, ő kint cigarettázott, és mondta: „Nyugodjál le, Öcsi, menjél vissza, nem eszik olyan forrón a kását!” Boross ma is polgári, nemzeti értékeket képvisel. Jeszenszky Géza viszont másik pályán mozog, mintha váltóőrrel találkozott volna. Pedig ő rokonként volt külügyminiszter. Igaz, az unokanővérem férje. Én becsülöm őt sok mindenért, például az atlanti elkötelezettséBEVEZETŐ

géért és a szakmai tudása miatt. Fontos és nagyon nehéz szerepe volt. Külügyminiszterként44 rengeteg méltatlan támadás érte, őt ütötték, hogy igazából Antallt érje. A jelenlegi ténykedését nem tudom értelmezni. Néha ma is háborgok a politikáról, hogy ezt se tudják, azt se, ez se jut eszükbe. Nógrádi György egyszer arra hívta fel a figyelmemet: „Te otthon egy információözönben éltél, amit az egyetemen nem tanítanak, neked se tanították sem a média szakon, sem a politológián.” Én valójában elemzőnek tartom magamat, nem első vonalbeli embernek, és az „információözön” jól jön a Tudásközpont vezetésében. Visszatérve a kelet-európai átrendeződés első időszakára, a nagyhatalmak körében kinek a szerepét emelnéd ki? Szerintem óriási érdeme van ebben Reagannek,45 II. János Pálnak46 és Gorbacsovnak. Reagan felismerte, hogy a Szovjetunió nem bírja azt a fegyverkezési versenyt, amibe belehajtotta. Gorbacsov szerintem nem volt jó politikus – sok tekintetben Pozsgay Imrére47 hasonlított, mindig rosszkor lépett –, de legalább nem akadályozta a folyamatot. Érdekes, hogy az oroszok a mai napig nem kedvelik és árulónak tartják, mert szétverte a Szovjetuniót. Apámnak erős kötődése volt a nemzethez, fontosnak tartotta, hogy nyugati orientációra vigye át Magyarországot. Korrekt viszonyt akart ápolni Oroszországgal, de jó távol tartani őket, és hogy Ukrajna stabil ország legyen, pufferállam kettőnk között. Szerintem ezt a Nyugat ellazsálta, nem sikerült talpon tartani Ukrajnát. Se politikailag, se gazdaságilag nem volt elég elszántság bennük, hogy megtegyék. Az amerikaiak belekényelmesedtek abba, hogy győztek a hidegháborúban, és későn ébredtek. Az jellemzi az USA-t, hogy amit katonailag megnyer, azt politikailag elveszíti. Így volt ez Vietnámmal is. Sok politikussal találkoztál, ki volt rád a legnagyobb hatással? A politikai eszmélésem Ronald Reaganhez, II. János Pálhoz és Lech Wałęsához48 köthető. Sajnos Reagannel nem találkoztam. II. János Pál pápa számomra mindig „A Pápa” marad. 20

BEVEZETŐ

Több alkalommal is sikerült találkoznom a szentatyával, a legnagyobb hatással az volt rám, amikor 1994-ben a dolgozószobájában fogadott bennünket. Mentünk a kísérettel hatalmas termeken keresztül, a svájci gárda őrt állt az ajtóknál, majd egy kis szoba előtt kellett várakozni. Méltatta apám tevékenységét. Anyám, bátyám volt még bent. Fizikálisan nagyon megtört volt, de lélekben erős. Sokféle szót használnak a hazai politikaitársadalmi átalakulásra. Harminc évvel később melyiket tartod a legalkalmasabbnak? Apám a rendszerváltoztatás szót használta, mert szerinte inget-gatyát vált az ember. Ezzel egyetértek. Tárgyalásos forradalom volt: forradalmi változások zajlottak le, tárgyalóasztalnál, békésen, valójában megelőzve a forradalmat. A baloldal viszont azt mondja, rendszerváltozás, mert organikus folyamat volt. Nekik az tetszene, hogy volt a pártállam, aztán egyszer csak demokratikus viszonyok lettek – általuk. Ők az 1980-as évek közepén már látták, hogy omladozik a rendszer. Amikor a líbiaiak kivonták a pénzüket a Magyar Nemzeti Bankból, államcsőd fenyegetett. Fekete János49 elnökhelyettes, aki egyébként a Nemzetközi Valutaalap magyar kormányzója is volt, már 1984-ben elmondta egy zárt tanácskozáson, hogy nagyon nagy változások jönnek Magyarországon is. Ezt látta az MNB, az állami vezetés. Hiteleket vettek fel, sok nyugati céget csinált a titkosszolgálat, és jött a nyugati tőke. Amikor eltörölték a devizakorlátozást, és a magyarok áradtak Ausztriába vásárolni, részben a magyar állambiztonsági szolgálatok ér dekeltségébe tartozó kinti boltokban vásárolták a Gorenjét meg a magnót. Persze ezt akkor még csak az állampárt elitje tudta. Nekik a békés átmenet volt az érdekük. A Gorenje-turizmusban50 kétmilliárd dollár (50 mil liárd forintnyi osztrák schilling) ment ki az országból. Önmagában ebbe belerokkan egy ország. Szerették azt mondani Antallra, hogy „küldött ember” volt, főleg Bíró Zoltánék51 mondták, hogy Aczél György52 küldte rá az MDF-re. Nem is ismerte Aczélt. Schultheisz távol tartotta apámtól a kompromittálásra készülő embereket. A belső ügyekről apám nem tudott sokkal többet, mint

APÁMNAK ERŐS KÖTŐDÉSE VOLT A NEMZETHEZ, FONTOSNAK TARTOTTA, HOGY NYUGATI ORIENTÁCIÓRA VIGYE ÁT MAGYAR ORSZÁGOT. KORREKT VISZONYT AKART ÁPOLNI OROSZ ORSZÁGGAL, DE JÓ TÁVOL TARTANI ŐKET. ami kiszivárgott, de óriási kapcsolatrendszere volt, és minden eseményt, folyamatot önmagában és szűk környezetében értékelt is. A nyugati lapok rendszertelenül érkeztek, főleg a Der Spie gelhez jutott hozzá. Roppant érdekes olvasni az apámról készült titkosszolgálati jelentéseket, amelyek alátámasztják, hogy minden egyes nemzetközi eseményt értékelt a maga, sajátos szemüvegén át. Amikor MDF-elnök lett, akkor már változott a helyzet, Németh Miklós miniszterelnökkel53 jó kapcsolatba került. Informáltabb lett, sok döntés előkészítésekor meghallgatták a véleményét. Emlékszem, amikor a Munkásőrség köreiben ellenállásra készülődtek, voltak ilyen hírek. Este tíz után felhívta otthon apámat, hogy a hadsereg megszállta a munkásőrlaktanyákat, nem kell tartani ettől. Azt tudni kell, hogy a Munkásőrségnek54 több tízezer, egészen pontosan hatvannyolcezer karabélya volt, és hatvanezer

főt számlált. A romániai forradalom idején Németh Miklós munkatársa, Jenei György átjött egyeztetni az Ó utcába, az MDF akkori központjába. Érdekességképpen, Ceaușescu55 elfogása után otthon voltam, és délelőtt megszólalt a telefon. Egy hölgy mutatkozott be (a nevére már nem emlékszem), régiségboltja volt Szentendrén. Jelezte nekünk, hogy a fia a barátaival fegyvert szeretne átcsempészni Romániába. Féltette a gyerekét, és azt kérdezte, tudunk-e segíteni. Ő egy ismert figura volt, az elhárításnak dolgozott, nem tudtuk eldönteni, hogy provokáció volt-e, vagy valós információ, de a megfelelő szerveknek átadtuk az információt. Volt egyébként félnivalója Antall Józsefnek? Nem volt kockázatmentes a helyzet, nem volt minden előre eldöntve. A román átalakulás fegyveres volt, veszélyes helyzetekkel. Csóti Györg�gyel56 és Zacsek Gyulával57 én is átéltem izgal makat, amikor MDF-segélyszállítmányt vittünk Erdélybe karácsony után. Éjszaka fényjeleket láttunk, és feltettük magunkban a kérdést, hogy megálljunk-e vagy sem. Csóti megállt, és neki volt igaza, mert a híd két oldalán géppuskafészek meredt ránk. Katonák voltak, igazoltattak minket. 1989 őszén Genscher,58 1990 januárjában pedig Mitterrand59 is azt mondta apámnak, hogy túl gyors a rendszerváltoztatás üteme, vissza kéne fogni, mert nem tudják, hogyan reagál Moszkva. A szovjetek nem akartak kivonulni. Látva a választás várható eredményét, a két forduló között a nem létező atomfegyvereiket szélsebesen kivonták. Arra számítottak, hogy lengyel módra a kommunista párt nálunk is benn marad a hatalomban. Aztán tapasztalták, hogy Antall nem akar a posztkommunistákkal együttműködni. Nem lehet elfelejteni azt sem, hogy amikor a Németh-kormány felállt, az egyik miniszter úgy búcsúzott el a társaktól, hogy fél év múlva találkoznak. Ennyi időt adtak az Antall-kormánynak. Kétharmados volt a költségvetési törvény, ezért kellett az SZDSZ-szel paktumot60 kötni. A paktum szót nem szeretem, mert ez két parlamenti pártnak a jogszerű megállapodása volt, amelyet a két párt vezetői írtak alá a kormányozhatóság érdekében. A fél év szinte stimmel is, ha a taxisblokádra gondolunk. Azt az „elbocsátott léBEVEZETŐ

gió” szervezte, komoly katonai ismeretekkel kellett ahhoz rendelkezni, hogy ez működni tudjon. Az SZDSZ csak ráült a hullámára, a politikai hozadéka az lett volna, hogy az Antall-kormány meggyengül, és egy „nagykoalíció” jött volna létre, de apám semmiképp nem akart a szabad demokratákkal együtt kormányozni. Egyszer szellemesen azt mondta: „Nem célszerű olyan kormányt létrehozni, ahol a miniszterek megdobálják egymást a tintatartóval.” Politikailag egy ívású kormánynak van létjogosultsága, vallotta. Létezett-e szerinted a rózsadombi terv, amely szerint előre levajazták az állampárt rendszerváltó tényezői, mi változhat, mi nem? Azt észak-amerikai szélsőjobboldaliak találták ki. Utólag tekintve, elég sok jóslatuk teljesült. Persze nem tudjuk, ki fogta a kinti „nyilasok” kezét, amikor írták. Nem kerülhetjük meg az ügynökkérdést, mert máig vitatott témája a rendszerváltoztatásnak. Miért nem vitte végbe az édesapád a lusztrációt? Az volt a véleménye, hogy Magyarországnak vissza kell nyernie a függetlenségét, melyet 1944. március 19-én elveszített. Nem szabad kockáztatni, hogy az oroszok ürügyet találjanak a maradásra. A Magyarországról kivont katonatisztek is barakkokban, vasúti kocsikban laktak családostul, a magyar jóvátétel be volt tervezve a következő évi orosz költségvetésbe. Egy valódi lusztráció61 után alig maradt volna újságíró, külkeres és bankár s a többi, lehetne folytatni a felsorolást. Egyszer, 2009-ben Pozsgay előadást tartott a határbontásról. Elmondta, hogy mit mondott Antallnak. Pozsgay interpretációja szerint ő sürgette a lusztrációt. Mire idézte Antall Józsefet: „A hely és az idő nem megfelelő erre.” Persze az én szerény véleményem az, hogy a végrehajtott lusztráció után Pozsgay például nem taníthatott volna a Debreceni Egyetemen. A demokratikus, békés átmenetnek az volt az ára, hogy a kommunista nómenklatúra átmentette magát a gazdasági életbe. Ez reális ár volt, de az ország társadalmi fejlődése szempontjából súlyos ár. Sok privatizációs ügyet le lehetne 22

BEVEZETŐ

vezetni az egykori, szigorúan titkos állományon keresztül. Az IMO-n62 végzettek lettek a legnagyobb „kapitalisták”. Tudjuk, hogy az IMO-n hírszerzőket is képeztek, akkor térjünk át az ügynökkérdésre. Nem akarom megkerülni az ügynökkérdést. Máig nem ismert, sőt titkos, hogy mi volt az amerikai–szovjet máltai megállapodásban. Apám feltételezése az volt – lehet, hogy tudta is –, hogy annak van olyan része, amelyik előírja, az állampárt bűnei ügyében ne legyenek perek. És hogy Romániában elő kell mozdítani a diktatúra bukását. Ne legyünk naivak, a román forradalom egy puccs volt. Apám kormányra kerülve már tájékozott volt, részben Németh Miklós által, részben pedig mint miniszterelnöknek, a szolgálatok kénytelenek voltak kiadni, amit kért. Borzasztóan szenvedett attól, hogy sokak mellett a gyerekkori barátja rá volt szervezve. Odavette őt maga mellé a parlamentbe, aztán amikor kiderült az érintettsége, akkor gondoskodott róla, hogy egzisztenciálisan ne szenvedjen kárt, átrakta másik minisztériumba. Azt fájlalta leginkább, hogy miért nem szólt neki. A Margitszigeten elmondhatta volna, és ezzel dekonspirálódik. De ő inkább nagyon szorgalmasan jelentett, sőt, még külön kért is feladatot, mint az iratokból kiderült. Intellektuálisan kisebbségi érzése volt apámmal szemben, és először életében fontosnak érezte magát. A szolgálat ezt kihasználta. Én személyesen egyébként kedveltem őt. Kedves volt, és szórakoztató. Volt morális és praktikus oka is Antallnak, hogy az ügynökügyet nem oldották meg. A morális okot röviden így foglalta össze: „Ameddig Horn Gyula63 meg Gál Zoltán64 ül velem szemben a parlamentben, addig nem fogok megalázott, megvert, meggyötört embereket pellengérre állítani. Ha Péter Gábor65 ÁVH-főnök ágyban, párnák közt, otthon meghalhat, akkor szervezetileg az állambiztonság legalsó szintjén működő embereket ne vegzálják, miközben a műveleti parancsokat kiadókat és a politikai felelősöket futni hagyják. Persze pragmatikus oka is volt. Antall tudta, hogy a fonal vége Moszkvában volt, és nem

akarta ezzel a kormányzástól az idejét elvonni. Azt mondta egyszer: „Értsd meg, hogy vagy ezzel foglalkozom, vagy kormányzom.” Kormányozni akart. Ráadásul a kisgazdák zűrös ügyei miatt az Országgyűlésben végül már egy influenzajárvány is elég lett volna, hogy elveszítse a többséget a kormány. A különböző ügynöklistákat politikai megbízásra készítette az Állambiztonság, részben zavarkeltés miatt. Azt a listát, amit apám Németh Miklóstól kapott, Nagy Lajosék66 állították össze. Ez egy komoly dilemma volt, hogy az egykori III/ III-nak, amit feloszlattak, mi legyen a munkatársaival. Én is azt gondolom, hogy jobb volt az a modell, hogy akit lehetett, integrálni kell az új rendszerbe, semmint szélnek ereszteni. Így is többen a szervezett bűnözésnél kötöttek ki, akár a Szovjetunió bukásával a KGB-ből. Különböző szervezett bűnözői köröknek KGB-s gyökerei voltak, elég például Szeva bácsira gondolni. Egyszer egy újságíró megkeresett, hogy írna egy könyvet a KGB magyarországi tevékenységéről, erre megkérdeztem tőle: „Vannak gyerekeid?” Azt válaszolta, hogy igen. Erre azt mondtam neki: „Akkor keressél másik témát.” Mire visszakérdezett, hogy ezt hogy értem. Azt feleltem neki: „Szó szerint vedd!” A valóságot nem lehet megírni, a hamisítást inkább kerüljük el. Persze az is érdekes, hogy ki ajánlott engem. Egy ukrán–magyar cég volt munkatársa, ami Ázsiába és Afrikába fegyvert csempészett, egykori MSZMP-s háttérrel rendelkezett. A Szovjetunió egy birodalom volt, 22 millió négyzetkilométer, 260 millió fő. Az összes posztkommunista ország magán hordja ezeknek az éveknek a nyomait. Az oroszoknak folyamatosan megvolt a hármasoktól független információs háttere, ha úgy tetszik, hálózata. A hazai szabadságmozgalmak elkönyvelhették, hogy jogállam lett Magyarország, szabadabbá vált a kultúra, az oktatás, az utazás, hamar jött a nemzetközi elismerés, de a privatizáció gyors sikerét óriási munkanélküliség kísérte. Az emberek zöme számára nem lett jobb az élet, szidni kezdték az új korszakot. Vissza is szavazták a régi világot.

APÁM A RENDSZER VÁLTOZTATÁS SZÓT HASZNÁLTA, MERT SZERINTE INGET-GATYÁT VÁLT AZ EMBER. EZZEL EGYETÉRTEK. TÁRGYALÁSOS FORRADALOM VOLT: FORRADALMI VÁLTOZÁSOK ZAJLOTTAK LE, TÁRGYALÓASZTAL NÁL, BÉKÉSEN, VALÓJÁBAN MEGELŐZVE A FORRADALMAT. A magyar demokratikus átmenet szerintem sikertörténet és érték. Apám a lengyel modellt nem akarta elfogadni, tehát hogy az állampártnak eleve legyen egy kvótája, bizonyos mennyiségű fix helye a parlamentben, hanem a német mintát akarta. Tölgyessy Péter is.67 Persze nem tetszett nekik, hogy a nómenklatúra átmentette magát a gazdasági szférába, de azt már részben előtte megtették az 1988-as törvénnyel Sárközy Tamásék.68 A privatizáció szükséges volt, mert akut tőkehiány volt, és technológiahiány. Természetesen a Nyugat piacot vásárolt ezzel, BEVEZETŐ

és a befektetőnek könnyebb volt az egykori párt állami gyökerű vezetővel tárgyalni, mivel a cégvezető a magánosítás előtt is ő volt. Olyan kapcsolati rendszerrel rendelkeztek, amivel az új garnitúra nem. A pártállamiak 1994-ben úgy érezték, hogy helyreállt a rend, a pragmatikus elit, „mint kígyóbőrt”, levetette a régi ideológiáit, és kapitalista lett. Az SZDSZ azért egyezett ki a szocialistákkal, mert azok a pénzemberek, akik finanszírozták őket, nem akartak még négy évig értelmiségi klubot finanszírozni. Az 1990-es kormányalakításkor derült ki, hogy az ország sokkal rosszabb gazdasági állapotban van, mint ami legrosszabbat el tudott képzelni apám. Az állami vagyon jóval kevesebbet ér, mint gondolták, és itt voltak a szovjet csapatok. Nem talált apám megfelelő embereket, főleg a gazdaság ügyében. Nem volt politikai rekrutáció, miközben a pártállamiaknak óriási előnyt adott a sok szakemberük. Mindig azt mondta apám, hogy egy Ludwig Erhardra69 lenne szüksége Magyarországnak. Reggel fél kilenckor elment otthonról, este tizenegy körül jött haza, ha nem gyógykezelték. Előtte fél tízkor tartott a szűk kabinetnek megbeszélést, de igazából akkor tanította őket a politikára… Olyan úton ment az Antall-kormány, ami ismeretlen volt: száz százalékig állami tulajdont piacgazdasággá konvertálni. Ma lehet azt mondani, hogy másképp kellett volna. Az is lehet, hogy van benne igazság. A mezőgazdaságban erős érdek ütközések voltak, legyen sok kisgazda, vagy nagy földek legyenek, sokféle akarat összecsapásában dönteni kellett. Kényszerpályán mozogtak. A cseh kuponos privatizáció vagy a román részleges reprivatizáció legyen-e minta? Ma gyakran összetévesztik az Antall- és a Horn-kormány privatizációs ügyeit, pedig más gazdaságpolitika, más filozófia és érdek volt mögötte. Margaret Thatcher70 azt mondta apámnak, hogy ne kapkodja el a privatizációt. Voltak olyanok, akik a lengyel példában, a „sokkterápiában” bíztak, de apám attól tartott, hogy ez azonnal olyan munkanélküliséghez vezet, amely tarthatatlan vagy kezelhetetlen, és veszélyeztetné a demokratikus államrendet. 24

BEVEZETŐ

Soros György és a mögötte lévő gazdasági lobbi azt javasolta, legyen „adósságátvállalás” – kifizetik az ország államadósságát, cserébe a tényleges privatizáció előtt kiválogathatják a piac képes cégeket. Orbán Viktor levonta ennek a tanulságát, a politikusok képzését folyamatossá tette, koalíciós kényszer helyett szövetséget hozott létre. Egy beszédében az antalli örökséget kiindulópontnak tekintette. Apám ajánlotta be Kohlnak Orbán Viktort, nagyon sokra tartotta őt. Amikor otthon háborogtunk az 1990-es évek elején, hogy már megint miket mondott az Országgyűlésben a kormányra, mindig azt mondta apám, ez belefér. Csitított bennünket, hogy ez ellenzéki logika, nem várhat tőle mást. Vegyes érzelmeim vannak bátyám, Antall György (családon belül András) nemrég a válasz. hu-n megjelent interjújával kapcsolatban. Ebben arról is nyilatkozott, hogy fültanúja volt apám Orbán Viktorral folytatott telefonos beszélgetésé nek. Az például, hogy Orbán vigyázzon a pártjára, nagyon fontos mondat volt, hiszen korábban megpróbálta behúzni a chartás értelmiség.71 Ez volt az MSZP „trójai falova” és az SZDSZ-szel kötött koalíció előkészítése. Korábban hasonlót már Kis János72 is megfogalmazott. Bátyámat a privatizáció, a gazdaságpolitika érdekelte, így jogi kérdésekről beszélgettek. Tény, hogy apámat érdekelte a fiai véleménye, engem is többször kérdezett a sajtóval kapcsolatban, de nem mondanám azt, hogy a „tanácsadója” lettem volna. Engem alapvetően a kommunikáció, a kabinetmunka, a logisztika, a személyek kiválasztása érdekelt, és az, hogy hogyan látnak el egy vezetőt információkkal, és milyen döntési helyzetei vannak. Történelmietlen a kérdés, de mi lett volna, ha 1994-ben él még Antall József? 1992-ben azt mondta: „Arról dönt az ország, hogy vissza akarja-e szavazni ezt a pragmatikus elitet, igen, vagy nem. Nem mondom, hogy diktatúrát akarnak, de uralkodni.” Annyira sok negatív kép élt a „kamikaze kormánnyal” szemben, hogy a baloldal mindenképpen nyert volna

1994-ben. Talán nem szakadt volna szét a Magyar Demokrata Fórum, mert apám másképpen taktikázott volna. Ha egészséges, akkor kemény parlamenti ellenzék lett volna, gyilkos és szellemes. Ha beteg, akkor méltatlan támadások után csendben temettük volna el. Amikor 2000-ben államfővé választották Mádl Ferencet a parlamentben, sokan gratuláltak neki. Az járt a fejemben, ha apám élne, ő lenne az államfő. Feltettem magamban a kérdést, hogy kinek lehet ezt elmondani? Anyámnak. A háta mögé álltam, és elmondtam neki. „Érdekes, kapaszkodj meg, Feri két perce ugyanezt mondta nekem: »Tudom, nem nekem kellene itt lennem.«” Van arról fogalmunk, hogy mekkora intelligenciára vall az, hogy ezt mondta? Mindig felnéztem rá, de ez után még jobban!

gel készülünk a jövőre, tanulmányozzuk ezeket az országokat. Negyvenöt munkatársam kiváló elemzéseket és könyveket készít, rendezvényeket szervez. Fiatalok, frissen végzettek, akik politikai és gyakorlati képességeket szereznek nálunk, az ötleteiket megvalósíthatják. Van brüsszeli irodánk, de nem lobbisták vagyunk, abból van ott huszonkétezer, hanem egy think tank. A Tudásközpont munkájával méltók akarunk lenni Antall József szellemi örökségéhez, amely a rendszerváltoztatás lényegét őrzi.

HIVATKOZÁSOK 1 Id. Antall József (1896–1974): jogász, politikus, 1939 és 1944 között menekültügyi kormánybiztos. A Gestapo letartóztatta. 1945-től 1953-ig az FKgP országgyűlési képviselője, 1945–1946-ban újjáépítési miniszter.

Zárjuk a beszélgetést azzal, hogy mit gondolsz a mai világunkról. Az Antall család atlantista, ez ma sem kérdés. Most Magyarország jó úton jár. Minden kritikánk mellett fontos az EU-tagságunk. Ez az ország stabilitásának a záloga. Sokan azt hiszik, meg még hirdetik is, hogy a fellendülésünk az EU- forrásokból van. Ez egy legenda, az éves GDP 4%-a jött EU-s forrásból. A politikában, egy en�nyire változó világban nehéz hosszú távra kalkulálni. Jó példa erre, hogy 2008-ban több konferencián voltam, akkor azt mondták a kor mányzatiak, hogy ha jó eredmények lesznek a mezőgazdaságban, akkor 4%-kal nő a GDP. Ehelyett lett mínusz hat. Tízet tévedtek. De jött a világgazdasági válság, és az mindent felülírt. Mint ahogy az új koronavírus és az ahhoz kapcsolódó gazdasági szükséghelyzet minden számot felülír idén és jövőre is. Amiben élünk, az a bizonytalanság kora, minden doktrína, amiben korábban gondolkodtunk, minden világnézet relativizálódik, de mégis fontos, hogy átmentsünk értékeket a huszadikból a huszonegyedik századba. A mi életünkben még Amerika marad az első számú világhatalom, szövetségesi viszonyban kell lennünk vele (ahogy az NATO-tagságunkból is következik), de mélységesen egyetértek azzal, hogy a 21. század Ázsiáé. Kína és India, sőt Afrika is jön fel. Az antalli következetesség-

2 A Szabad Európa Rádiót az Egyesült Államok kormánya hozta létre a szovjet terjeszkedés ellen és a fellazítás politikája végett a hidegháború alatt, 1949-ben. A Szovjetunióban a Szabadság Rádió sugárzott. 1993-ban szűnt meg. 3 A BBC Magyar Osztálya 1939 és 2005 között sugárzott magyar nyelvű híreket, magyar nyelvű szerkesztőséggel. Gyakran rosszul lehetett hallani, zavarták. 4 Az Amerika Hangja (VOA) a második világháborút követően negyven nyelven sugárzott híreket Kelet-Európa és a Szovjetunió felé. A magyar adás 2004-ben szűnt meg. 5 Pártay Tivadar (1908–1999): politikus, 1945 és 1948 között az FKgP képviselője. Kistarcsára és Recskre internálták. Később állami cégekben dolgozott. Buday fedőnéven az állambiztonságot informálta. 6 Kovács Béla (1908–1959): FKgP-s politikus. 1933-ban csatlakozott a párthoz, majd 1939-re annak országos főtitkárhelyettese lett. A második világháború után a Belügyminisztérium politikai államtitkára lett. 1945-ben a nemzetgyűlési választásokon a pártja 57%-ot ért el. Az 1945-től a párt főtitkáraként dolgozó Kovácsot 1947. február 25-én Budapesten a szovjet hatóságok koholt vádakkal letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták, majd ott húsz évre ítélték. 1955-től az ÁVH tartotta fogva Magyarországon. 1956-ban a Nagy Imre-kormány földművelési minisztere, majd államminisztere lett. 1958–1959-ben országgyűlési képviselőként dolgozott. 2000 óta elhurcolásának napja, február 25-e a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon. 7 A náci Németországban működő politikai titkosrendőrség, teljes német nevén a Geheime Staatspolizei rövidített elnevezése. BEVEZETŐ

8 Schultheisz Emil (1923–2014): orvos, politikus, tudomány-

mokrata párt tagja, 1982 és 1998 között a Német Szövetségi

történész. 1968 és 1974 között a Semmelweis Orvostörténeti

Köztársaság kancellárja.

Múzeum főigazgatója. 1974-től 1984-ig egészségügyi miniszter.

18 Vagyis az 1957-ben indult Élet és Irodalom című magyar

1970-től a Kútvölgyi úti Központi Állami Kórház igazgatója.

irodalmi és közéleti lapot.

Családilag sokat köszönhettünk neki, 1976-ban az ő segítsé-

19 Az Új Tükör 1964 és 1989 között működő politikai, társa-

gével kaptunk négyen útlevelet, Aczél Györgynél garanciát vál-

dalmi hetilap volt. Főszerkesztője Csanádi Imre, illetve Fekete

lalt, hogy hazajövünk.

Sándor volt. Számos neves írónak, költőnek biztosított meg-

9 A Szolidaritás az 1979-ben kezdődő és 1980 nyarára tün-

jelenési felületet.

tetésekben kicsúcsosodó lengyelországi elégedetlenségi

20 Az 1958-ban indult Valóság társadalomtudományi folyóirat,

hullám nyomán jött létre a gdański Lenin Hajógyárban. Ezzel

a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság lapja. Az 1970-es,

kapcsolatban bővebben lásd lapunk A kommunizmus vége és

1980-as években a szabadabb szellemű értelmiségi vitáknak is

a V4-országok politikai átalakulása című írását.

teret adott.

10 Harangozó Szilveszter (1929–2011): 1949-től az Állam

21 A Tiszatáj 1947-től jelent meg Szegeden. Folyóiratként az

védelmi Hivatal munkatársa, klasszikus belügyi karriert futott

éppen tűrt kategóriába tartozott. A korszak legnagyobb költői:

be. Elvégezte a Dzerzsinszkij Akadémiát, majd 1951-től Péter

Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Nagy Gáspár publikáltak benne.

Gábor titkára lett. 1968-ban a III/III-as osztály ezredese lett.

1986-ban fél évre betiltották Nagy Gáspár egyik verse, A fiú

Ettől kezdve szoros kapcsolatban állt Aczél Györggyel. 1977 és

naplójából miatt. A betiltást maga Kádár János kezd em é-

1985 között a III/III. Csoportfőnökségen a főcsoportfőnök he-

nyezte.

lyettese lett, 1985-ben pedig állambiztonsági miniszterhelyet-

22 A Mozgó Világ havonta megjelenő irodalmi, közművelődési

tes. 1989. április 30-án vonult nyugállományba.

folyóirat volt 1975 után. Működése során a három T mindegyik

11 A Nemzetőr egy Münchenben megjelenő folyóirat volt, ame-

kategóriáját (támogatott, tűrt, tiltott) végigjárta. A lapba szá-

lyet néhány ’56-os emigráns alapított. Kiemelkedő alakja Tollas

mos ismert költő, író, publicista bedolgozott. 1983-ban levál-

Tibor főszerkesztő. Hazafias szellemű, a maga idejében nép-

tották Kulin Ferenc főszerkesztőt, így a teljes szerkesztőség

szerű lap volt.

felmondott. Aczél György ugyanis nem hagyta jóvá Bibó István

12 A „demokratikus ellenzék” az 1980-as években az értelmi-

Az európai társadalom fejlődése című, a marxizmust kritizáló

ségi ellenzék egy részének öndefiníciója volt. Ebből jött létre

írásának közlését.

később a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd párttá

23 Keleti Éva (1931–): fotóművész, szerkesztő, Balázs Béla-

alakulva a Szabad Demokraták Szövetsége.

díjas és Kossuth-díjas fotóművész. Dolgozott az MTI-nél, az

13 Demszky Gábor (1952–): szociológus, politikus. A rendszer-

Új Tükörnél stb. Rengeteget tett a magyar fotóművészet nem-

változtatás előtt a demokratikus ellenzék, illetve az SZDSZ tag-

zetközi elismertetéséért például a World Press Photo zsűrijé-

ja, majd 1990 és 2010 között Budapest főpolgármestere.

nek tagjaként.

14 A Rajk-butik Rajk László építész (1949–2019) Galamb utca

24 A Reform magazin 1988 és 1998 között megjelenő képes

3. szám alatti lakásán működött, ahol illegális, orosz mozaik-

heti folyóirat volt. Alapítója és első főszerkesztője Tőke Péter

szóval szamizdatnak hívott lapokat, ellenzéki irodalmat és köny-

volt. A rendszerváltoztatás idején igen népszerű, így hatalmas,

veket terjesztettek. Rajk és az akkori „demokratikus ellenzék”

ma már elképzelhetetlennek tűnő, 370 000-es példányszámban

bizonyos védettséget élvezett. A Kádár-rendszer nem akart

jelent meg.

még egy Rajk-pert, mert abban a lakásban lakott Rajk László

25 Jurij Vlagyimirovics Andropov (1914–1984): szovjet poli-

özvegye is. Az ilyen jellegű irodalmat Antall József többek kö-

tikus, 1982-től haláláig a Szovjetunió Kommunista Pártjának

zött Oltványi Ambrus (1932–1983) irodalomtörténésztől kapta.

főtitkára. Főtitkári megbízatása előtt 1967-től az orosz állam-

15 A maoizmus a marxizmus egyik ága, megalkotója Mao Ce-

biztonság, a KGB vezetője volt. Az 1956-os magyar forradalom

tung kínai kommunista politikus és vezető volt.

és szabadságharc idején ő volt a Szovjetunió budapesti

16 A III/III. Csoportfőnökség a Belügyminisztérium állambizton-

nagykövete.

sági szolgálatának belső elhárítással foglalkozó része volt.

26 A Komszomol a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1918-

Feladata volt a belső ellenzéki, ellenséges erők feltérképezése,

ban alapított ifjúsági szervezete volt. 1977-ben 36 millió tagot

tehát lényegében egy olyan politikai rendőrség volt, melyet az

számlált. A Szovjetunió bukásával léte okafogyottá vált.

MSZMP irányított. Egyik csoportfőnöke a már említett Haran

27 Mihail Szergejevics Gorbacsov (1931–): szovjet politikus,

gozó Szilveszter volt.

1985-től 1990-ig a Szovjetunió utolsó főtitkára, majd 1991-ig a

17 Helmut Kohl (1930–2017): német politikus, a keresztényde-

Szovjetunió első elnöke.

BEVEZETŐ

28 A Jurta Színházat Romhányi László (1944–2005) 1985 és

igazgatója, majd Horn Gyula kormányában 1995 és 1996 kö-

1987 között vállalkozásban üzemeltette a Népligetben. Színházi

zött pénzügyminiszter volt. Nevéhez fűződik a „Bokros-

előadásoknak és több, például az MDF-hez, az SZDSZ-hez és

csomag”, melynek szükségességéről és hatásáról azóta is

a Fideszhez köthető alternatív politikai eseménynek is helyet

megoszlanak a vélemények. Utóbb a CEU professzora lett,

adott. A rendszerváltoztatás után Romhányi radikalizálódott,

a 2009-es EP-választáson pedig MDF-színekben szerzett man-

majd közbűntényes ügye lett, éveket töltött börtönben.

dátumot. A 2010-es parlamenti választásokon az MDF minisz-

Romhányi lapja az erősen radikális Szent Korona volt.

terelnök-jelöltje, ám a párt 2,6%-os eredményével végül kiesett

29 Gazsó L. Ferenc (1953–): Táncsics Mihály-díjas író, jogász,

az Országgyűlésből.

címzetes egyetemi docens. A Magyar Hírlap főmunkatársa,

37 Kerék-Bárczy Szabolcs (1971–): az Antall-kormány idején

majd a lap főszerkesztője. A Mai Nap Kiadó vezérigazgatója,

a miniszterelnöki kabinetben dolgozott mint fiatalember, majd

illetve a Mai Nap újság főszerkesztője. Nyugdíjba vonulásáig

az első Orbán-kormány alatt dolgozott a Miniszterelnökségen

az MTI vezérigazgatója.

és a Külügyminisztériumban is, később pedig kinevezték Los

30 Almásy László (1895–1951): felfedező, Afrika-kutató. A csa-

Angeles-i főkonzullá. Az MDF szóvivője, majd a külügyi kabinet

lád köznemesi, nem pedig a grófi ágából származott. Édesapja

vezetője lett. 2008 és 2010 között az országos elnökség tagja.

volt a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója 1872-ben.

Később Bokros Lajos tanácsadója lett, majd 2013-ban belépett

Harcolt pilótaként az első világháborúban. Fiatal éveitől vonzot-

a Demokratikus Koalícióba. 2016 őszén kilépett a pártból.

ta Afrika, így számos expedíciót szervezett Egyiptomba és

38 A Magyar Demokrata Néppárt 1996-ban vált ki az

Szudánba. A Líbiai-sivatag addig ismeretlen területére is elju-

MDF-ből.

tott. A második világháborúban a német hadseregbe vezényel-

39 Szabó Iván (1934–2005): országgyűlési képviselő (1990–

ték, német hírszerzőket telepített az angol vonalak mögé.

1998), az Antall-kormány tagja, miniszter. Az MDNP alapító

31 A Kurír 1990 és 1998 között működő országos bulvárnapi-

elnöke. 1990-ben egyéni mandátumot szerzett. 1991-ben ipari,

lap volt. Főszerkesztője Szűcs Gábor. A Postabank Média

kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter lett, majd Kupa

Portfólió része volt.

Mihályt váltotta pénzügyminiszterként, és egészen az 1994-es

32 1990-ben a sajtó jelentős része nem az MDF, hanem az

kormányváltásig tisztségében is maradt. Ezt követően a buda-

SZDSZ választási győzelmét várta. Az MDF-kormánynak alig

pesti listáról mandátumot szerzett, és az MDF frakcióvezetőjévé

volt médiamegjelenése, vagyis médiaellenszélben dolgozott.

választották. 1996-ban Lezsák Sándorral szemben alulmaradt

Voltak kísérletek ennek ellensúlyozására, pl. az Új Mag yar

az elnökjelöltségben. Más MDNP-sekkel együtt, akik zömmel

ország vagy a Pesti Hírlap formájában. A fő véleményformáló

Antall József hívei voltak, kilépett a Demokrata Fórumból.

orgánumok viszont a baloldal kezén voltak.

40 Szabad György (1924–2015): történész, az első demokra-

33 Dávid Ibolya (1954–): ügyvéd, politikus, 1990-től 2010-ig

tikus Országgyűlés elnöke. Később az MDNP alapító tagja.

országgyűlési képviselő. 1990 és 2010 között az MDF elnöke,

1942-ben a numerus clausus miatt elutasították az egyetemi

1998 és 2002 között igazságügyi miniszter.

felvételi kérelmét, majd munkaszolgálaton volt, később pedig

34 Az Antall József Alapítvány az MDF pártalapítványa volt 2003

rövid ideig orosz kényszermunkán. 1945-ben vették fel a

és 2010 között. Az Antall család kilépett mögüle, és jogi vitát

Budapesti Tudományegyetem történelem szakjára, ahol tanár

folytatott az MDF utódpártjával, a JESZ-szel (Jólét és Sza

és levéltáros diplomát szerzett. 1955-ben kandidátus lett,

badság Demokrata Közösség), amelynél az ÁSZ törvénytelen-

1969-ben akadémiai doktori értekezést írt. 1982-ben az MTA

ségeket tárt fel.

levelező, majd 1998-tól rendes tagjává választotta. Apámat

35 Boross Péter (1928–): jogász, politikus, 1993 és 1994 között

tanította a bölcsészkar történelem szakján, különleges, színes

Magyarország miniszterelnöke. Az 1956-os forradalom és sza-

egyéniségét nagyon szerette. Egyszer apám pontatlanul idéz-

badságharc idején részt vett a Budapesti Forradalmi Bizottság

te Kossuthot a parlamentben, Gyuri bácsi lekérte magát

és a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa munkájában, tevé-

a pulpitusról, beült a patkóba a helyére, és kijavította apámat.

kenysége miatt később letartóztatták, és internálták. 1971-től

Ő azok közé az emberek közé tartozott, akiket feltétlen

a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója volt. Antall kor-

tisz teltem.

mányában tárca nélküli miniszterként ő irányította a titkosszol-

41 Lezsák Sándor (1949–): irodalmár, tanár, politikus. Az MDF

gálatok működését, majd 1990-től belügyminiszter lett.

egyik alapítója, 1987-ben az ő lakiteleki háza kertjében indult el

36 Bokros Lajos (1954–): bankár, politikus. Az 1990-es válasz-

mozgalomként a Magyar Demokrata Fórum. 1996-ban megvá-

tásokon az MSZP színében került be a parlamentbe, később

lasztották az MDF elnökének, ami aztán az MDNP pártból való

lemondott. 1991 és 1995 között a Budapest Bank elnök-vezér-

kiválásához vezetett. BEVEZETŐ

42 A Political Capital elnevezésű kutató-elemző céget

1982-től pedig ezzel párhuzamosan a Nemzetközi Valutaalap

Szabados Krisztián és Somogyi Zoltán alapította. Az MDF-nek,

magyarországi megbízottja. Bankárok generációi nőttek fel a

illetve az SZDSZ-nek készítettek elemzéseket, kutatásokat, de

kezei alatt.

még a Nemzetbiztonsági Hivatal is a megrendelőik közé számí-

50 Az ún. „Gorenje-turizmus” a könnyebb Nyugatra utazást

tott. Az Antall József Alapítványban Dávid Ibolya elnök utasítás-

lehetővé tévő „világútlevél” 1988 januárjában történt bevezeté-

ba adta, hogy őket kell foglalkoztatni. Törekvésük az volt, hogy

sével indult meg. A dokumentum birtokában alanyi jogon lehe-

az SZDSZ-t és az MDF-et egy párttá gyúrják össze, de ami

tett dollárt vásárolni. Az útlevél és a pénz birtokában a szom-

a terepasztalon működik, az a valóságban nem, mert a két párt

szédos Ausztriába látogató magyarok kb. kétmilliárd amerikai

tűz és víz volt.

dollárt (50 milliárd forintnyi schillinget) költöttek el az osztrákok-

43 Horváth Balázs (1942–2006): ügyvéd, politikus. Egyéni kép-

nál. A Gorenje az akkori Jugoszláviában gyártott fagyasztó volt,

viselőként jutott be a parlamentbe 1990-ben, majd májustól

melyet ekkoriban a magyarok tömegesen vásároltak.

belügyminiszter, decembertől pedig tárca nélküli miniszter lett.

51 Bíró Zoltán (1941–): író, irodalomtörténész, politikus. 1987

1998 és 2004 között az MDF frakcióvezető-helyettese, később

és 1989 között a Magyar Demokrata Fórum első ügyvezető

kizárták, mivel szembekerült Dávid Ibolya politikájával. 2006-

elnöke. 1991-ben kilépett a pártból, és Pozsgay Imrével meg-

ban a Fidesz színeiben jutott mandátumhoz.

alapította a Nemzeti Demokrata Szövetséget. 2013-tól 2020-ig

44 Jeszenszky Géza (1941–): történész, egyetemi tanár, dip-

a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum

lomata, 1990 és 1994 között Antall kormányának a külügy-

igazgatója.

m inisztere.

52 Aczél György (1917–1991): a Kádár-korszak egyik megha-

45 Ronald Reagan (1911–2004): színész, politikus, 1981 és

tározó politikusa. Fiatalon a cionista mozgalom tagja és segéd-

1989 között az Egyesült Államoknak a hidegháborús korszak

színész volt. 1956-tól az MSZMP Központi Bizottságának, majd

lezárásában nagy szerepet vállaló elnöke.

1970-től a Politikai Bizottságának is tagja. 1974-től a

46 II. János Pál (Karol Wojtyła; 1920–2005): 1978-tól haláláig

Minisztertanács elnökhelyettese. 1985 és 1989 között a

a katolikus egyház feje. Lengyel származása révén nagy figyel-

Társadalomtudományi Intézet főigazgatója. A Kádár-érában az

met szentelt Kelet-Európa szovjet szatellitállamainak.

ideológia, a művelődés és a kultúrpolitika tartozott a feladatai

47 Pozsgay Imre (1933–2016): a Kádár-korszak egyik ikonikus

közé. Részben informálisan, de sokat foglalkozott az egykori

politikusa. 1976 és 1982 között kulturális, illetve művelődési

állambiztonsággal, jó viszonyt ápolt a III/III-as Harangozó

miniszter, majd 1988-tól 1989-ig államminiszter. Az MSZMP

Szilveszterrel. Számos írót, művészt tartott sakkban az

Politikai Bizottságának, a Hazafias Népfront Országos

információival.

Tanácsának tagja, ez utóbbinak 1982 és 1988 között főtitkára.

53 Németh Miklós (1948–): közgazdász, politikus, 1988 és

1990-ben MSZP-képviselő, majd Bíró Zoltánnal 1991-ben lét-

1989 között a rendszerváltoztatás előtti korszak utolsó minisz-

rehozta a Nemzeti Demokrata Szövetséget. A párt az 1994-es

terelnöke, 1989 és 1990 között pedig a Magyar Köztársaság

választáson nem érte el az 5%-os küszöböt, 1996-ban pedig

ideiglenes miniszterelnöke.

feloszlatta magát. Ezt követően Pozsgay egyetemi tanárként

54 Az 1957 és 1989 között fennálló Munkásőrség egy pártirá-

tanított tovább. Történelmi szerepe van a népi, baloldali értel-

nyítás alatt álló és mintegy 60 000 tagot számláló félkatonai

miség támogatásában. 1989. január 28-án ő mondta ki elő-

szervezet volt

ször nyilvánosan, hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem nép-

55 Nicolae Ceaușescu (1918–1989): román kommunista poli

felkelés volt. Ez akkor óriási zavart keltett az MSZMP-ben,

tikus, 1965-től kivégzéséig a Román Kommunista Párt veze-

és előrevetítette a Kádár-rendszer későbbi politikai

tője.

meghasonlását.

56 Csóti György (1940–): villamosmérnök, politikus. 1990 és

48 Lech Wałęsa (1943–): lengyel szakszervezeti vezető, politi-

1998 között az MDF, 2011 és 2014 között a Fidesz országgyű-

kus, 1990 és 1995 között a Lengyel Köztársaság elnöke.

lési képviselője. 1999-től 2003-ig Magyarország zágrábi nagy-

A gdański hajógyári munkások egyik vezetője, az 1980-as évek

követe. Antall József miniszterelnökségéig az MDF elnöki titkár-

végén pedig közreműködött a lengyelországi átmenet lebonyo-

ságvezetője volt.

lításában. 1983-ban tevékenységéért Nobel-békedíjjal

57 Zacsek Gyula (1947–): MDF-es országgyűlési képviselő.

jutalmazták.

1990 és 1994 között az ún. „MDF-piacok” szervezője. 1993

49 Fekete János (1918–2009): MNB-alelnök. Különböző pozí-

nyarán kizárták a vezető kormánypártból, majd megalapította

ciókban fiatal korától egészen 1988-ig a Magyar Nemzeti

a Magyar Piacpártot, ám az az 1994-es választásokon nem érte

Banknál dolgozott. 1980-tól az MNB első elnökhelyettese,

el az 5%-ot.

BEVEZETŐ

58 Hans-Dietrich Genscher (1927–2016): német politikus. Nem

rendőrség vezetőjeként részt vett a korabeli koncepciós perek

sokkal a második világháború vége előtt a Nemzetiszocialista

(pl. a Rajk László, Mindszenty József stb. ellen indított eljárá-

Német Munkáspárt tagja, a háborúban a Luftwaffénál, vagyis

sok) kialakításában. Péter Gábor az ÁVH-t a „párt öklének” te-

a német légierőnél szolgált. Amerikai, majd brit hadifogságba

kintette, és sokkal inkább a Szovjetuniónak, illetve Sztálinnak

került. 1965-től az FDP színeiben a Bundestag tagja. Willy

akart megfelelni, mint Rákosinak.

Brandt alatt belügyminiszter, Helmut Schmidt kormányában

66 Nagy Lajos (1938–2006): vezérőrnagy, 1990-ben a

külügyminiszter, majd alkancellár (1974–1982). Helmut Kohl

Nemzetbiztonsági Hivatal első igazgatója. Korábban hírszerző

kormányában ismét külügyminiszter, illetve alkancellár (1982–

tisztként dolgozott több országban. Visszavonulása után a ma-

1992). Fontos szerepet játszott Németország egyesítésében és

gánszférában, magánnyomozóként, illetve biztonsági cégeknél

a közép-európai demokratikus átmenetben.

dolgozott vezetőként, ahol hasznosítani tudta korábbi

59 François Mitterrand (1916–1996): francia politikus, 1981 és

tapasztalatait.

1995 között Franciaország elnöke.

67 Tölgyessy Péter (1957–): jogász, politológus, politikus.

60 Az 1990 áprilisában megszületett MDF–SZDSZ-paktum ke-

A rendszerváltoztatás idején az SZDSZ tagja, a Nemzeti

retében az első szabad választás után Antall József olyan stra-

Kerekasztal-tárgyalások egyik tárgyalója volt.

tégiai megállapodást kötött a Szabad Demokraták Szövet

68 Sárközy Tamás (1940–2020): jogász, egyetemi tanár.

ségével, mely szavatolta az ország kormányozhatóságát. Addig

A rendszerváltoztatás idején, 1988 és 1990 között igazságügy

ugyanis még a költségvetési törvényhez is kétharmad kellett.

miniszter-helyettes, majd 1989 és 1990 között deregulációs

A paktumot az MDF elnöke és az SZDSZ elnöke írta alá. Antall

kormánybiztos volt, funkcióinál fogva részt vett az ország

nyelvi leleményével a megállapodás nem egy „csőszkunyhóban”

piacgazdasági kereteinek kialakításában.

született, hanem teljesen legális és pontos megegyezés történt

69 Ludwig Wilhelm Erhard (1897–1977): német politikus, köz-

az ország kormányozhatósága érdekében.

gazdász. Konrad Adenauer gazdasági minisztere (1949–

61 A lusztráció a kommunista párt- és állami vezetők, titkos-

1963), nagy szerepe volt a második világháború utáni német

szolgálati hálózati személyek átvilágítását és számonkérését

gazdaság talpra állásában. 1963 és 1966 között Németország

jelentette volna.

kancellárja.

62 Az MG IMO a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete

70 Margaret Thatcher (1925–2013): brit konzervatív politikus,

volt, ahol magas szintű egyetemi képzés folyt: itt képezték ki

1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke.

az orosz, illetve a szovjet diplomácia legtöbb tagját. A KGB és

71 A Charta ’77 egy Csehszlovákiában a helyi ellenzék által

a szovjet diplomácia összefonódott. A mai napig magas szintű

1977-ben kiadott nyilatkozat volt. Zömmel értelmiségi aláírói az

egyetemi képzés folyik az intézetben.

emberi jogok megsértése ellen tiltakoztak. A mozgalom vezetőit

63 Horn Gyula (1932–2013): közgazdász, politikus, 1989 és

két évvel később perbe fogták, és börtönbüntetésre ítélték.

1990 között Magyarország külügyminisztere, 1994 és 1998

A külföldön is ismertté vált nyilatkozatot a bírósági ítéletek ha-

között miniszterelnök. 1956 és 1957 között a forradalmat le-

tására Magyarországon is többen aláírták, kérve, hogy a szoci-

verő karhatalmi fegyveres erők, a „pufajkások” tagja. Nevéhez

alista országokban ne kezdődjenek újabb politikai eljárások. Az

kötődő emlékezetes esemény, hogy 1989-ben Alois Mock

aláírók egy része fontos szerepet játszott az 1980-as évek po-

osztrák külügyminiszterrel a sajtó nyilvánossága előtt szimbo-

litikai erjedésében és az azt övező vitákban.

likusan együtt vágták át a vasfüggönynek nevezett műszaki

72 Kis János (1943–): liberális filozófus, az SZDSZ alapító tagja

határzárat.

és első elnöke. Eleinte Lukács György marxista filozófus tanít-

64 Gál Zoltán (1940–): országgyűlési képviselő, politikus. 1970-

ványaként marxista nézeteket vallott, de utóbb a liberális elkép-

től az MSZMP Politikai Főiskolájának tanára. Belügyminiszter-

zelések felé fordult, és filozófiai alapon kezdte kritizálni a mar-

helyettes, majd Németh Miklós kormányában megbízott belügy-

xizmust. Az 1980-as években részt vállalt több ellenzéki kezde-

miniszter. 1994 és 1998 között az Országgyűlés elnöke.

ményezés szervezésében is.

65 Péter Gábor (1906–1993): állambiztonsági vezető. Szegény zsidó családból származott, és már fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Szabósegéd volt (erre történik is utalás a Tanú című filmben). Az üldözött kommunisták segítésére létrehozott Vörös Segély vezetőségében is dolgozott. 1943-tól a KMP vezetőségi tagja, majd a politikai rendőrség, a PRO, az ÁVO, illetve az ÁVH vezetője. 1953-ban letartóztatták. A politikai BEVEZETŐ

K VEN ZŐ

SZERZŐK

K VEN ZŐ

GSZER DÉ

Baranyi Tamás Péter Stratégiai igazgatóhelyettes, Külügyi és Külgazdasági Intézet

A harmadik hullám – A kommunizmus és az antikommunizmus vége az 1980-as években A kommunizmus vége és a V4-országok politikai átalakulása Peresztrojka és rendszerváltoztatás Magyarországon

Erdődy Gábor Történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora,

Antall József kereszténydemokrata politikai eszmerendszere

a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora

Kéri László Politikai elemző, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont

A ma született többpártrendszer

Politikatudományi Intézetének volt kutatója

Krausz Tamás Történész, a történettudomány doktora, professor emeritus,

Rendszerváltás vagy forradalom?

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Lukács B. György Kutató, Közép-Európa Kutatóintézet, Nemzeti Közszolgálati Egyetem

A függetlenedés és a rendszerváltás horvát és szlovén útja

Eötvös József Kutatóközpont

Máthé Áron Történész, szociológus, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese

192

SZERZŐK

Rendszerváltoztatás és forradalom

SZERZ

ŐINK S RZ

RZŐIN ZE

NK SZE ŐI

Sáringer János A Budapesti Gazdasági Egyetem Társadalom tudomány és Pedagógia Intézet vezetője, a BGE

Antall József külpolitikai céljai és lépései

Külkereskedelmi Kar Közép-Európa Regionális Kutatócsoport vezetője, egyetemi docens

Stumpf István Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politika

Alkotmányosság és jogi átmenet

tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, volt alkotmánybíró és kancelláriaminiszter

Szánthó Miklós Jogász, az Alapjogokért Központ Jogi Elemző- és Kutatóintézet igazgatója, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány elnöke

Jogállamiság-várakozások a rendszerváltoztatás környékén –Formális, materiális jogállam és jog előtti kérdések

Tóth Eszter Zsófia Történész, a Veritas Történetkutató Intézet

Freedom – Freiheit – Szabadság: a rendszerváltoztatás hatása a mindennapokra

tudományos főmunkatársa

Zsiros Egon A Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója,

A gazdasági rendszerváltás rövid története

a Széchenyi István Szakkollégium tagja

SZERZŐK

193

NK SZE ŐI

Braun András Kutató

Csepregi Zsolt Nemzetközi igazgatóhelyettes

Dobrowiecki Péter Történész, kutatási vezető

Gorácz Anikó Sajtófőnök, könyvkiadási irodavezető

Pál Zsombor Szabolcs Történész, senior kutató

194

SZERZŐK

SZERZ

ŐINK S RZ

RZŐIN ZE

A rendszerváltás és a demokratikus konszolidáció között: Szerbia, Észak-Macedónia és Bosznia-Hercegovina

A harmadik globális demokratizálódási hullám egyik első állomása: Athén, 1974

A kommunizmus vége és a V4-országok politikai átalakulása

Tetszettek volna megrendezni – A magyar film és a rendszerváltoztatás

Interjú Gulyás Gergellyel Interjú Frank Spenglerrel Portugália: a 20. század utolsó demokratizálódási hullámának kezdete