Fókuszban Kína 2018/2. by Antall József Tudásközpont

Kína az új korszak hajnalán

Interjúk

Társadalom

2018. 2. szám ingyenes kiadvány

Kultúra

Gazdaság

Kína az új korszak hajnalán 2018. 2. szám ingyenes kiadvány

Megjegyzés a kínai helyesírásról a magyar kiadásban: A magazinban szereplő kínai tulajdonneveknél a hangsúly nélküli pinyin írásmódot használjuk, kivéve a magyar beszédben és írásban már rögzült személy- és földrajzi nevek esetében, mint például Konfuciusz, Teng Hsziao-ping vagy Peking. Minden jog fenntartva. A kiadványban található cikkek az Antall József Tudásközpont tulajdonában állnak. Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést és adatbankban való felhasználást!

TARTALOMJEGYZÉK

Fókuszban a kínai renminbi nemzetközi térnyerése és a Magyar Nemzeti Köszöntők

Vendégszerzőink

Bank Jegybanki Renminbi Programja

A renminbi kilátásai a nemzetközi valutává válás útján

61 65

Kína dekarbonizációja – Mítosz vagy valóság?

Bevezető Alapadatok

8 Kultúra és társadalom Sokszínű Kína

Fókuszban

Vice versa: Kínaiak Magyarországon –

A globalizáció 2.0 kínai külpolitikája:

Magyarok Kínában

Interjú Őexc. Kusai Sándorral,

A kínai puha erő

Magyarország volt pekingi nagyköveté-

Kínai üzleti etikett

vel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Kínai felsőoktatás – A Pekingi

oktatójával

Egyetem a jövő Harvardja?

Kínai ünnepek – Hagyomány, kultúra, fejlődés

Kínai filmipar – Múlt, jelen és jövő

102

Interjú

Top 5 Innovatív cég

106

Kínai–magyar kapcsolatok az új kínai

Top 5 Sportszemélyiség

108

kezdeményezések tükrében:

Top 5 Természeti látványosság

110

Interjú a Kínai Népköztársaság magyaror-

Top 5 Ünnepi fogás

112

szági nagykövetével, Őexc. Duan Jielonggal

Antall József Tudásközpont

Körkép A középső birodalom

A kínai külpolitika irányvonalai a Xi-korszakban

114

Múltbéli és jövőbeli programjaink

116

Új köteteink

118

Kína növekvő (világ)gazdasági szerepe a 21. században

Bemutatása

Szerzőink

121

Képek és ábrák jegyzéke

122

Kína „reform és nyitás” politikájának negyven éve

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés – Egy új nemzetközi rend hajnalán?

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés

Fókuszban – A környezeti migráció

stabilizáló szerepe Eurázsiában

A szárnyaló „16+1” együttműködés

A KKP XIX. Kongresszusa – Az „új korszak” meghirdetése

Következő szám

124

KÖSZÖNTŐK

Kedves Olvasó!

Szerkesztői köszöntő

A Fókuszban 2018. nyári lapszáma különös jelentő-

A Fókuszban magazin mostani számának közép-

hiszen intézetünk kiemelten fontosnak tartja, hogy

rendben betöltött szerepe áll. A kiadvány elsősorban

séggel bír az Antall József Tudásközpont számára,

minél szélesebb körben megismertesse a mai Kínát.

Rendezvényeinkkel, elemzéseinkkel és könyvkiadásunkkal szeretnénk közelebb hozni a hatalmas ázsiai országot. Úgy véljük, nemcsak a gazdasági és politi-

kai folyamatok megértése fontos, hanem azok a föld-

rajzi, történeti és kulturális szempontok is, amelyekre az előbbiek épülnek. A mostani lapszám tartalmát is

pontjában a Kínai Népköztársaság átalakuló világ-

azt vizsgálja, hogy az elmúlt évtizedek fejlődése nyomán gyökeresen átalakuló és modern nagyhatalommá váló Kína milyen szerepet tölt be a világgaz-

daságban és világpolitikában, de betekintést nyújt

az ország politikai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi és kulturális viszonyaiba is.

Jelen szám aktualitását a Xi Jinping államelnök-párt-

ehhez mérten igyekeztünk kiválogatni.

főtitkár által meghirdetett „új korszak” adja, amely ugyan

együttműködés, és mi köze az évszázadokig a világ-

politikában, mégis számottevő, hiszen egyértelművé vált:

„világszínpadra” lép Kína, és fontos politikai szereplő

bális főszereplőjévé váljon. A Fókuszban: Kína többek

Mi a célja Kína külpolitikájának? Mi az a „16+1”

kereskedelem ütőeréül szolgáló selyemúthoz? Valóban lesz, vagy megmarad ázsiai regionális hatalomnak? Úgy tapasztaltuk, hogy ezek a kérdések Magyarországon

is sokakat foglalkoztatnak. Ha választ adni nem is min-

dig tud, a Fókuszban arra törekszik, hogy minél több

oldalról világítsa meg az ázsiai ország jelenkori kérdéseit. A kultúra, a gazdaság, a tudomány, a politika és

a kétoldalú kapcsolatok területéről egy-egy munka-

társunk, elismert külföldi és hazai partnerünk tollából született írással szeretnénk segíteni ezt a tájékozó-

dást. Kína Marco Polo korában a világ leggazdagabb országa volt, napjainkban pedig ismét egyre meg-

határozóbb. Ezért bíztatjuk olvasóinkat, hogy a nagy velencei nyomdokain járva fedezzék fel velünk ezt a világot a következő néhány oldalon.

nem jelent éles irányváltást sem a bel-, sem pedig a kül-

Kína nyíltan vállalja igényét, hogy a közeljövő egyik gloközött arra keresi a választ, vajon milyen irányvonalak

mentén halad majd a kínai kül- és gazdaságpolitika a Kínai Kommunista Párt XIX. Kongresszusán meghirde-

tett „új korszakban”. Mindemellett több cikk foglalkozik az alig pár éve meghirdetett, több kontinensen átívelő „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel, illetve a Kína

és tizenhat közép-kelet-európai ország között létrejött

együttműködési mechanizmussal, amelyekben hazánk

is aktívan részt kíván venni. Vizsgáljuk továbbá Kína dekarbonizációjának lehetőségét és a renminbi nemzetközivé válásának folyamatát is. Ilyen és ehhez hasonló

kérdések mellett például a kínai ünnepek, üzleti etikett

és a kínai filmipar témaköreit – a régi és új Kína egy-egy szeletét – is igyekszünk bemutatni.

Baranyi Tamás Péter– Főszerkesztő

Papp Viktória Anna– Szerkesztő

Kutatásvezető

Nemzetközi kapcsolatok referens

Antall József Tudásközpont

Antall József Tudásközpont KÖSZÖNTŐK

VENDÉGSZERZŐINK

Dr. Chen Xinguang A Sanghaji Akadémia és a Fudan Egyetem Nemzetközi kapcsolatok tanszékének kutatója, a Sanghaji Statisztikai Társaság alelnöke, a Sanghaji Egyetem Közgazdaságtan Tanszékének oktatója, valamint a Kína és Globalizáció Központ (CCG) vendégkutatója. Nemzetközi kapcsolatok és gazdaság témakörében megjelent számos könyv, tanulmány és cikk szerzője, társszerzője. KÍNA „REFORM ÉS NYITÁS” POLITIKÁJÁNAK NEGYVEN ÉVE 38. oldal

Palotai Dániel A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója és főközgazdásza. Korábban elemzőként dolgozott az Európai Központi Bankban, majd a Nemzetgazdasági Minisztérium Makrogazdasági főosztályát irányította. 2013-ban az MNB delegációját vezette a kínai jegybankkal a bilaterális swap line megkötéséről folytatott tárgyalásokon. 2014-től az MNB Jegybanki Renminbi Programját felügyeli. 2015ben Popovics Sándor-díjban részesült kimagasló szakmai

teljesítménye elismeréséül. 2016 júliusától a Hitelintézeti Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. 2016-tól a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Versenyképességi szakosztályának elnöke, 2017-től az MKT alelnöke. 2017-től az MNB Bank of Chinával folyó egyeztetéseinek vezető koordinátora. FÓKUSZBAN A KÍNAI RENMINBI NEMZETKÖZI TÉRNYERÉSE ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK JEGYBANKI RENMINBI PROGRAMJA 61. oldal

dr. jur. Matura Tamás A Central and Eastern European Center for Asian Studies (CEECAS) alapítója. Egy évtizedig a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársaként a Kínával kapcsolatos kutatásokért felelt. A Nemzetgazdasági Minisztérium tanácsadójaként Magyarország Kínastratégiájának szerkesztője, Magyarország BRICSstratégiájának szerzője volt. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, óraadó a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, valamint az ESSCA School of Managementen. A European Think Tank Network on China tagja. Jogi doktori, valamint nemzetközi kapcsolatok MA-val rendelkezik. A KÍNAI KÜLPOLITIKA IRÁNYVONALAI A XI-KORSZAKBAN 30. oldal

Gao Haihong A Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS), a Világgazdasági és Politikatudományi Intézet Nemzetközi Pénzügyek Kutatóintézetének igazgatója és szenior kutatója. A Kína szerepe a nemzetközi pénzügyi rendszerben című CASS-project vezető kutatója, a Kínai Külkapcsolati Egyetem vendégoktatója, illetve a Kínai Világgazdasági Társaság bizottságának állandó elnöke. Publikációi A renminbi nemzetköziesedése, G20 és a globális gazdasági kormányzás, A nemzetközi pénzügyi rendszer – Reform és újjáépítés címen jelentek meg. A RENMINBI KILÁTÁSAI A NEMZETKÖZI VALUTÁVÁ VÁLÁS ÚTJÁN 65. oldal

Eszterhai Viktor A Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatóintézetének szenior elemzője. 2010ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen földrajz szakos tanári és történelem szakos bölcsész és tanári MA, valamint pszichológus viselkedéselemző BA diplomát szerzett. Jelenleg az ELTE Új- és jelenkori egyetemes

történeti doktori programjának hallgatója, a fokozatszerzés várható időpontja 2018. Államközi ösztöndíjas vendégkutatóként 2014 szeptembere és 2015 júliusa között 11 hónapot töltött a pekingi Tsinghua Egyetemen. 2017-ben a Fudan Development Institute vendégkutatója volt. Kutatási területei a kínai külpolitika kulturális jellegzetességei, nemzetközi kapcsolatok nem nyugati iskolái, Kína és Közép-Európa kapcsolata.

szági fejlődést vizsgálva. A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett doktori közgazdász fokozatot.

AZ „EGY ÖVEZET, EGY ÚT” KEZDEMÉNYEZÉS – EGY ÚJ NEMZETKÖZI REND HAJNALÁN?

Hári Bernadett Az Antall József Tudásközpont nemzetközi kapcsolatok szakértője Kína területen 2016 és 2017 között. Jelenleg üzletfejlesztési területen dolgozik Sanghajban. A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett közigazgatási diplomát, Kínában 2013 és 2015 között folytatott kínai nyelv és kultúra tanulmányokat Jinan városában.

42. oldal

Dr. Szunomár Ágnes A Magyar Tudományos Akadémia, a Világgazdasági Intézet és a Közgazdaságés Regionális Tudományi Kutatóközpont közös kutatócsoportjának vezetője. Fő területe Kína külgazdasági kapcsolatai, beleértve Kína és KeletKözép-Európa relációit. Jelenleg egy kutatási projekt vezetője, amely a feltörekvő gazdaságok multinacionális vállalatainak piaci tevékenységévél foglalkozik Közép- és Kelet-Európában. Továbbá a külkereskedelem és a közvetlen külföldi befektetések, valamint az ehhez kapcsolódó irányelvek mentén tanulmányozza a kelet-közép-európai folyamatokat, különös tekintettel a magyaror-

KÍNA NÖVEKVŐ (VILÁG)GAZDASÁGI SZEREPE A 21. SZÁZADBAN

Dr. Chen Xin

34. oldal

Társadalomtudományi

Dr. Chen Xin a Kínai Akadémia Európa Tanulmányok Intézet Gazdasági Osztályának igazgatója, valamint a budapesti székhelyű Kína-KKE Intézet ügyvezető igazgatója és alelnöke. Főbb kutatási területe Közép-Kelet Európa, Kína és az Európai Unió gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai. Továbbá Dr. Chen az Európa Tanulmányok Intézet doktori témavezetője és Az európai integráció, valamint az

Európai gazdaság: vállalatok és befektetések című tárgyak oktatója a Kínai Társadalomtudományi Akadémia főiskolai szintű

KÍNAI ÜZLETI ETIKETT

képzésében.

87. old

A SZÁRNYALÓ „16+1” EGYÜTTMŰKÖDÉS 51. oldal

Zhang Zhao A Pekingi Idegennyelvi Egyetem Nemzetközi újságírás és kommunikáció tanszékének oktatója. Fő kutatási területe a hagyományos kínai kultúra öröksége és a róla való beszéd.

Dr. Li Lei A Pekingi Idegennyelvi Egyetem Kína Története Kutatóközpontjának kutatója. Fő érdeklődési területe a kínai irodalom és kultúra.

A megjelenő írások

KÍNAI ÜNNEPEK – HAGYOMÁNY, KULTÚRA, FEJLŐDÉS

nem az Antall József

96. oldal

mányos szabadságon

Tudásközpont, hanem a szerzők saját, tudoalapuló álláspontját képviselik.

Különleges közigazgatási terület

Tartományi jogú városok

Autonóm területek

Tartományok

Tibe t (Xiza ng)

Qinghai

Gan

Yun n

suán

Szec

(Sich

Guizhou

g kin g) un gqin s C on h (C

Ningxia Hui uan)

nxi

Shaa

n ina Ha

n jia Fu

ton ) Kan dong g n a (Gu M H o ak ngk on aó g

n una

Hub

ng ndo Sha

Tianjin

Peking Hebei

Henan

ő-Mo

Bels

Hszincsiang-Ujgur (Xinjiang Uyghur)

x ng Gu a

gólia

i ej Zh

g an

ing

Sanghaj

Lia

n Tajv a

BEVEZETŐ

ng ua iZ h

Jia

Jilin

Heilongjiang

Hivatalos elnevezés:

népköztársaság

Államforma:

1949. október 1.

Kikiáltás:

Kínai Népköztársaság

Miniszterelnök:

Li Keqiang

Államfő:

Xi Jinping (államelnök, pártfőtitkár)

Himnusz:

Az önkéntesek indulója

Közigazgatás:

22+1 tartomány; 5 autonóm terület; 4 tartományi jogú város; 2 speciális igazgatású terület

Hivatalos nyelv:

mandarin

Főváros:

Peking

Népesség:

1 409 517 397 fő (2017. júl. 1.)

Legnépesebb város: Sanghaj (24,3 millió fő)

Terület:

9 640 821 km²

12,40 billió USD (névértéken), 23,57 billió (vásárlóerőparitáson)

GDP:

KÍNA ALAPADATAI

A Kínai Népköztársaság közigazgatási egységei

FÓKUSZBAN

A GLOBALIZÁCIÓ 2.0 KÍNAI KÜLPOLITIKÁJA Interjú Őexc. Kusai Sándorral, Magyarország volt pekingi nagykövetével, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával

Hogyan látja Kína jelenlegi szerepét a nemzetközi rendben, főleg most, hogy az Egyesült Államok protekcionista és izolációs politikája szélesre tárta a kaput Peking előtt? Egyfelől úgy látom, hogy a Trump-adminisztráció továbbra is a saját érdekei szerint kívánja befolyásolni a világ folyamatait, csak más módszerekkel – de láthatóan az Egyesült Államokban sincs e mögött teljes egység. Ez egy igen árnyalt, bonyolult dolog, így természetszerűleg Kína reagálása is többrétegű. Másfelől a Xi Jinping által fölvázolt 35 évre szóló stratégiai koncepció („Xi Jinping gondolatai a kínai színezetű szocializmusról egy új korszak számára”) is egy összetett, Kína belső fejlődésére és nemzetközi szerepére egyaránt vonatkozó, koherens, logikus tervezet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sikeres is lesz – az, hogy valami önmagában logikus, az nem garancia a sikerre. Kína a követ10

FÓKUSZBAN

kező három évtizedben fokozatosan, önmagát is megerősítve a nemzetközi viszonyok egy felelős szereplőjévé kíván válni, a nemzetközi rend és a globális (gazdasági, politikai és egyéb) kormányzás átalakításában részt vállalva. Tehát, Kína felelős nagyhatalomként nem fölborítani akarja a világrendet, hanem megreformálni, átalakítani és ebben a folyamatban részt venni – ezt mondta ki Xi Jinping a legutóbbi pártkongres�szuson. Ennek egyik eleme a „globalizáció 2.0”, amelynek tételeit már tavaly januárban a davosi Világgazdasági Fórumon is kifejtette. Kína a globalizáció folytatásában érdekelt, hiszen abból jól jött ki. Ezt az utat azonban a jelenlegi formájában nem lehet folytatni, mert túl sok vesztest teremt még azokban az országokban is, amelyek nyertesei a folyamatnak, hiszen egyenlőtlenül osztja el a globalizáció előnyeit. A koncepció lényege, hogy Kína két fázisban (2035-ig, majd 2050-ig) a világ egyik legbefolyásosabb vezető országává váljon, amely rendszerszinten befolyásolja a nemzetközi viszonyok alakítását, a világrend módosulását és a világkormányzás rendszerét. Ez nem jelenti azt, hogy Kína a klasszikus értelemben vett revizionista nagyhatalomnak hirdette volna meg magát. Kooperatív külpolitikát és külgazdaság-politikát hirdet: a többi kulcsszereplővel (például Egyesült Államok, Európa, Japán) együttműködve kívánja átalakítani a világot. Egyenlő beleszólási pozíciót kíván kivívni magának, de nem katonai eszközökkel. Az Egyesült Államok viszonylatában ez azt jelenti, hogy Kína az Egyesült Államokkal azonos súlyúvá akar válni. Az, hogy erre amerikai részről lesz-e hos�szú távon válasz, az az Egyesült Államok belső viszonyain múlik elsősorban.

Kína mint felelős nagyhatalom és a globalizáció 2.0 képviselője a Xi Jinping által a KKP XIX. Kongresszusán meghirdetett „emberiség sorsközössége” (community with shared future for mankind) eszméjét a külpolitika kereteként, irányvonalaként értelmezi. Mit is jelent ez a „sorsközösség”? Nagyon nehéz ennek a meghatározása. Én elemzőként arra hajlok, hogy ebben az esetben a kínai fogalomhasználatot, a kínai gondolkodás struktúrájában kell értelmezni, nem pedig a mienkben. Az egész kínai külpolitikai irányvonal két nagyon fontos, jól elkülöníthető elemből áll. Az egyik, amit Xi Jinping világosan kijelentett: senki ne számítson arra, hogy Kína a nemzeti érdekeiből bárhol, bármiben engedményt tesz a jövőben. A másik eleme egyfajta kooperatív világrend kialakítása, különböző gazdasági, biztonsági és egyéb érdekek összehangolása, de ehhez a többi partnernek is kooperatívnak kell lennie, tudomásul véve, hogy a kínai felfogás szerint az alapvető kínai érdekekben nem lehet engedményre számítani. Az „emberiség közös jövője” egy olyan nemzetközi gazdasági együttműködésre utal, amelynek országok szintjén és társadalmakon belül is kevesebb a vesztese, mint most. Kína is azt szeretné, ha a társadalmi differenciálódás és polarizálódás az országon belül csökkenne – ez is benne van egyébként a Xi Jinping-i koncepcióban. Továbbá ennek a harmonikus nemzetközi világnak az ideájába beletartozik például a környezetvédelem, vagyis a klímaváltozással szembeni közös fellépés, az elmaradott kínai és más térségek felemelése, valamint az ehhez szükséges nemzetközi feltételrendszer megteremtése is. Ez egyfajta egalitárius, a jelenlegi nemzetközi rendszer diszharmóniáit, diszfunkcióit és egyenlőtlenségeit enyhíteni akaró koncepció. Kína nem egyszerűen szabálykövető hatalom akar lenni a világban (tehát nem az 1945 óta, a vezető országok által kialakított rend megőrzésében, megerősítésében kíván részt venni), hanem szabályalkotó hatalommá akar válni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Kína egyedül akarja írni a szabályokat, hanem együtt a többi szereplővel. Kína gazdasági, politikai erejénél fogva nagyobb súllyal szállhat be ezeknek az új

KÍNA A KÖVETKEZŐ HÁROM ÉVTIZEDBEN FOKOZATOSAN, ÖNMAGÁT IS MEGERŐSÍTVE A NEMZETKÖZI VISZONYOK EGY FELELŐS SZEREPLŐJÉVÉ KÍVÁN VÁLNI szabályoknak a kialakításába. Mit gondol, ez alternatívája lehet-e a Nyugat vezette nemzetközi rendnek, és ha igen, mennyiben? Úgy gondolom, hogy Kína már eddig is részt vett alternatív struktúrák létrehozásában, sőt ezeknek egyik vezető ereje volt a világban. Kína ezeket a struktúrákat nem alternatívának szánja a jelenlegi világgazdaság kormányzásához, hanem eszköznek, hogy kikényszerítse, súlyának megfelelően számoljanak vele. Ennek tipikus esete volt például, amikor 2010 után az IMF-ben született egy megállapodás arról, hogy újraosztják a szavazati kvótákat, és beveszik a kínai jüant az SDR-valutakosárba. 2015-ig az amerikai szenátus ezt a megállapodást nem ratifikálta, ezért ez nem is valósulhatott meg. Az IMF-ben 5 évente vizsgálják felül a kvótákat, így 2015-ben indult el a következő kvóta-felülvizsgálat, miközben az előzőnek az eredményeit még nem érvényesítették. Időközben létrehozták többek között a BRICS országok fejlesztési bankját, a Chiang May Kezdeményezést, az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankot. Majd amikor kiderült, hogy egy súlyos pénzügyi válságban lévő ország már nemcsak az IMF-hez fordulhat, hanem például a BRICS bankhoz is, akkor az amerikai szenátus hirtelen jóváhagyta a 2010-es reformot. Ez a példa azt mutatja, hogy Kína az alternatív struktúrákat nem azért hozza létre, hogy a helyükbe lépjen a meglevőknek. Kína célja inkább az, hogy kikényszerítse azok korrekcióját, azaz megFÓKUSZBAN

engedjék neki, hogy szabályalkotó résztvevőként kapcsolódjon be a szabályok formálásába. A kínai kvóta, a kínai jüan részesedése az IMFben még nem annyi, mint az Egyesült Államoké vagy az EU-é, de már sokkal több, mint ezelőtt volt. Én ilyen folyamatokra számítok a jövőben, és így értelmezem ezeknek az alternatív struktúráknak a szerepét. Hogyan illeszkedik ebbe a folyamatba az „Egy övezet, egy út” (újabb elnevezéssel „övezet és út”) kezdeményezés, hiszen 2012 óta már nagyban változott a koncepció? Szerintem az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés a jelenlegi kínai vezetés elképzeléseinek egyik fontos eszköze, amely a globális gazdasági kormányzás átalakítására, befolyásolására, módosítására vonatkozik. A kezdeményezés egyik szerepe, hogy a világ sorsát meghatározó eurázsiai-afrikai kontinensegyüttest (amely korábban egy földrajzi egység volt) összekapcsolja, átszervezze, újrastrukturálja. Ennek az óriási geopolitikai mezőnek a gazdaságilag fejlett keleti (Kína, Japán és Dél-Korea) és nyugati vége (Európa) között sok diszfunkció, probléma van (többek között a Közel-Keleten folyó konfliktusok). A kontinenskomplexum déli végén, Afrikában szintén. Ugyanakkor a „végek” közötti részeken – Kelet-Közép-Európától Belső-Ázsiáig – gazdaságfejlesztési értelemben tulajdonképpen fekete lyuk van, amelyen még rendes kommunikációs hálózat sem halad át. Kína azt mondja, hogy építsük ki ezeket a hálózatokat. Van két technológiailag, gazdaságilag fejlett pontunk, amelyeknek szüksége van nyersanyagra, emberi erőforrásra, és ez Afrikában és Belső-Ázsiától Közép-Európáig rendelkezésre áll. Fejlesszük egységes gazdasági struktúrává úgy az egészet, hogy kiaknázzuk ennek a térségnek az erőforrásait, és ezáltal a térségnek is felzárkózási lehetőséget nyújtunk! Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés ma valóban nem ugyanaz, mint amikor 2013-ban elindították, nem véletlenül változott közben többször is a neve. Mára nagyjából kialakult, hogy mi a formája, amit a magam részéről úgy szoktam megfogalmazni, hogy ez a kezdeményezés egy laza, önfejlesztő hálózati struktúra. Nem véletlenül tudományos értékű, precíz szó az elnevezés 12

FÓKUSZBAN

utolsó szava, mert nem stratégia és nem is koncepció, hanem kezdeményezés. A kínai forrásokhoz akkor férhetnek hozzá a csatlakozó országok, ha az elképzelésük beleillik az Eurázsia-Afrika geopolitikai gazdasági térség újraszervezésének szándékába. Azt még hozzátenném, hogy ebbe a koncepcióba előbb-utóbb szervesen bele kellene illeszkednie olyan „szubregionális” együttműködéseknek, mint például a „16+1” együttműködés. Ha ez a 16 európai ország megtanulja, begyakorolja, végiggondolja, hogy miként tud külön-külön és együtt is a legtöbbet profitálni ebből, és ennek megfelelően saját maga is projekteket javasolni és így tovább. Csak hogy a legutóbbi fejleményre utaljak, Oroszország és Kína aláírt egy megállapodást az Eurázsiai Gazdasági Térség és az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés összehangolásáról. Amennyiben mindez úgy valósul meg, hogy nem versengenek egymással, hanem végiggondoltan működnek együtt, akkor az eurázsiai gazdaság újraszervezése a török és iráni határig közösen folytatható. Tudatában van-e a kínai politika annak, hogy a selyemút újjáélesztésével bizonyos értelemben visszafordítják a világkereskedelem útvonalait, amelyek a nagy földrajzi felfedezések nyomán kerültek át Eurázsiából az atlanti térségbe? Szándékosan erre irányul a politikájuk? Amíg nem gyarmatosították Indiát az angolok, addig India egy önálló világ volt. Ugyanez jellemezte Kínát is. Nem érdekelte őket, hogy Európában éppen reformáció van vagy sem. Volt egyetemes történelem és egyetemes gazdaság, de ez különböző civilizációs, földrajzi körök mozaikjából állt össze. Ami ezt mind összekapcsolta, az a nagy földrajzi felfedezéseket követő gyarmatosítás volt. Ahogy a kereskedelem és a világgazdaság súlypontja áttevődött a világot megszervező erőközpontba, Európába és később az Egyesült Államokba, úgy az vált meghatározó hatalommá, amelyik ország a világtengereket uralta, mert a kereskedelem és minden más értékcsere fő útvonala itt zajlott. Most az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés arról szól, hogy az eurázsiai-afrikai szárazföldet, hatalmas emberi és természeti erőforrásokkal ne legyen kötelező körbehajózni. Nem tudom, hogy

ezzel a szándékkal-e, de hogyha ezt a térséget gazdaságilag újjászervezik, és a gazdasági kapcsolatok szárazföldön és a belső, kisebb vízi utakon (Indiai-óceán, Szuezi-csatorna) kialakulnak, akkor mindennek a következménye biztosan az lesz, hogy a globális geopolitikai egyensúly is átalakul. A 2050-ig szóló hosszú távú kínai tervnek az egyik legfőbb végrehajtási eleme az „Egy övezet, egy út” – nem cél, hanem ez az eszköz. A hivatalos kínai megfogalmazás szerint egy multipoláris világrend a végcél, amelyet az államok közösen működtetnek, és nem szövetségek vagy szövetségi rendszerek állnak egymással szemben, és ez lehetővé tenné, hogy fegyveres vagy gazdasági konfliktus nélkül oldjunk meg problémákat, hangoljunk össze érdekeket. A modern politikában azt szokás mondani, hogy az egész emberiség érdekében gyakorolja egy adott ország a befolyását, így szolgáltat közjavakat, mint például biztonságot, békét stb. A kínaiak azt mondják, hogy szolgáltassuk ezt együtt, mindannyian, akik erre képesek vagyunk. Ez már előrelépés! Az persze nem biztos, hogy a végén mégsem csak egyedül szeretnék szolgáltatni ezeket a közjavakat. A kínai politikai gondolkodásban azonban ezt egyszerűen hegemóniának hívják, és ez az, amit Kína tagad. A kínai külpolitika partnerségek újfajta hálózatát kívánja felépíteni, ezért nem csatlakozik szövetségi rendszerekhez és nem is alkot újakat. Fontosnak tartom kiemelni, hogy amikor a kínaiak szövetségi rendszerekről beszélnek, akkor szigorúan tudományos értelemben értik. Tehát szövetség az, ha két ország jogi kötelezettséget vállal arra, hogy amen�nyiben bármelyiket támadás éri, akkor a másik mérlegelés nélkül segít. Kínának ilyen értelemben vett szövetségesei ma már nincsenek, ehelyett különböző fokú partneri együttműködéseket tart fent, ami szabadabb kezet ad, és kiterjeszti az akciórádiuszt, valamint a partnerek körét. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között, például a kínai–orosz kapcsolat jelenleg nem szövetség, de olyan közel van a szövetség állapotához, amennyire csak lehet, anélkül hogy azzá válna. Mi, akik a klasszikus nyugat-európai gondolkodásban edződünk, sokszor nem értjük magát a fogalomrendszert sem, amelyet a kínaiak használnak, mert ők nem a mi struktúránkban gondolkodnak.

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés nemcsak külpolitikai célokat, hanem Kína belső egyenlőtlenségének csökkentését és egyéb belpolitikai célokat is szolgál. Mit gondol, alkalmas eszköz lehet ez például a közepes fejlettségű országok növekedési csapdájának elkerülésére is? „Xi Jinping gondolatai a kínai színezetű szocializmusról egy új korszak számára” egy egységes, koherens koncepció, amelyben minden alkotórész végiggondolt, minden mindennel összefügg. Ennek a koncepciónak a kínai gazdaságfejlesztésre vonatkozó része szervesen illeszkedik a kínai társadalom jövőjéről elképzelt és a Kína világban elfoglalt helyzetéről alkotott gondolatokhoz. Természetesen ez vonatkozik Kína regionális egyensúlytalanságainak kezelésére is, és ennek szerves része a belső kínai területek fejlesztése. A koncepció révén is transzformálni akarják a világgazdaság működésének szerkezeti elemeit, ami összefügg a „globalizáció 2.0”-val, vagyis új kommunikációs vonalakat építenének ki, és a korábban perifériára szorult régiókat – mint például természetesen Nyugat-Kína is – bevonnák a világgazdaság fejlődésébe. A koncepciónak ugyanígy szerves része a digitális gazdaság fejlesztése, az új energiaforrások bevonása, az energetika kizöldítése stb. Az eurázsiai gazdasági térség újjászervezése egyébként a kínai gazdaság geográfiai, gazdaságföldrajzi újraszervezését is jelenti természetszerűleg. Az ebből az újraszervezett világból származó előnyök (hatékonyságjavulás, eredményesség, szervezettség stb.) mind azt is szolgálják, hogy Kína el tudja kerülni a közepes fejlettségű országok növekedési csapdáját. Ha Kína a hagyományos elképzelések szerint fejlődik tovább, azaz ha csak a régi gazdasági növekedési hajtóerőket használja, akkor nem jut előrébb a nemzetközi gazdasági értékláncokon, és ugyanúgy beleragad ebbe a gazdasági csapdába, ahogy DélkeletÁzsia országainak vagy Latin-Amerika államainak egy része. Tehát maga az „Egy övezet, egy út” szervesen illeszkedik a kínai politikai koncepciónak, Xi elnök egész stratégiájának többi részéhez is. Mindez egyrészt technológiai előrelépést, másrészt a gazdaság szerkezetét megváltoztató gazdasági innovációk bevezetését jelenti. FÓKUSZBAN

A kínai digitális gazdaságnak bizonyos szektorai ma lépéselőnybe kerültek a nyugatival szemben egyszerűen azért, mert másfajta technológiákat gyorsabban, hatékonyabban vezettek be. Például az elektronikus kereskedelemben a különböző kínai vállalatok által alkalmazott új módszerek vagy éppen a mobiltelefonos fizetés, amelyeknek kisebb a költségvonzata, tehát nagyobb a hatékonysága. Mindazonáltal semmi garancia nincs arra, hogy ezek közé a fogaskerekek közé a történelem, mások, a körülmények nem szórnak homokot. Tehát sem alulértékelni, sem felülértékelni nem szabad. A szakirodalom egyik fele azt mondja, hogy komolytalan a kezdeményezés, csak arról szól, hogy a kínaiak el akarják adni a felesleges áruikat. A másik fele szerint ez fenyegetés, és most ágyazunk meg a következő világháborúnak. Egyik sem igaz. Az imént röviden említette a „16+1”-et. Hogyan értékelné az eddigi 5-6 évét ennek az együttműködésnek? Mit jelent az együttműködés KözépEurópa és Magyarország számára? Úgy gondolom, hogy a „16+1” a 2008–10-es világgazdasági válság és az arra adott jelentős részben elhibázott európai uniós válaszok terméke. Soha nem lenne „16+1” együttműködés, ha az EU kiválóan, mind a 28 tagállam összes érdekére megfelelő figyelmet szánva kezelte volna a legutóbbi nagy világgazdasági válságot és annak minden következményét. Nem így kezelte, tehát felmerült az igény az uniós tagállamok különböző csoportjaiban, hogy piacokhoz, pénzügyi, gazdasági, technológiai és egyéb erőforrásokhoz jussanak az EU-n kívülről. Ez volt az a természetes keret vagy motiváció, amely létrehozta ezt az együttműködést. A kelet-közép-európai térség három (vagy négy) szubrégióból áll, amelyeknek – történelmi okokból – egyenként is van önálló közösségtudata (nyugat-balkáni, kelet-balkáni, V4 és balti identitás). Van azonban sok fragmentáló tényező és van egy nagy adag versengés is az országok között. Jelenleg olyan állapotban van ez az együttműködés, amilyen állapotban ebben a történelmi közegben, szerkezeti állapotában egyáltalán lehet. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unió – különösen annak meghatározó országa, 14

FÓKUSZBAN

Németország alapvetően ellenzi az együttműködést, hiszen ma a KKE-országok többsége a német gazdaságon keresztül integrálódik az EU gazdaságába. Minden, ebben az uniós KKEtérségben létrejövő kínai befektetés rendelkezik egy közös jellemzővel: nem német. Ez az, ami adott gazdasági érdekeket sért. Az együttműködés úgy fejlődhet tovább, ha konkrét gazdasági projektek révén bebizonyosodik, hogy a „16+1” felvirágoztatása jó Nyugat-Európának is. Ha olyan projektek valósulnak meg, amelyek más gazdasági szereplőknek is előnyösek, akkor egyensúlyba kerül ez a viszony. Továbbá ezeknek a KKE-országoknak ideje önálló, saját konzultációs mechanizmust életre hívniuk a „16+1” kapcsán. Egyeztetniük kell az érdekeiket, hogy ne egymással versengve, hanem észszerűen, közös előnyök alapján lépjenek fel, fogalmazzák meg az igényeiket, elképzeléseiket a kínaiak felé. Végül pedig ennek a 16 országnak nem konfrontatívan, hanem nyitottan kellene szorgalmaznia, hogy maga a „16+1” együttműködés minél szervesebben illeszkedjen bele az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésbe, és Kína felé is képviselniük kell ezt. A KKE-országoknak Kelet és Nyugat felé is az az érdeke, hogy tudatosítsa, a „16+1” integráns, de azért sajátos egyediséggel is rendelkező része az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésnek. Hiszen mindez nagyrészt EU-s gazdasági térségben működik, ahol mások a szabályok – nem értékítéletként mondom, egyszerűen mások. A „16+1” előtt nagyon nagy perspektívák állnak és állhatnak, de csak akkor, ha a mára már nyilvánvalóvá vált problémák kezelését, megoldását tűzi ki célul. Köszönjük szépen, nagykövet úr!

Az interjút Baranyi Tamás Péter és Papp Viktória Anna készítette 2017. január 9-én.

INTERJÚ

KÍNAI–MAGYAR KAPCSOLATOK AZ ÚJ KÍNAI KEZDEMÉNYEZÉSEK TÜKRÉBEN Interjú a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetével, Őexc. Duan Jielonggal

Kína az elmúlt pár évtizedben gyökeresen átalakult, rendkívüli ütemben fejlődött és fejlődik modern nagyhatalommá. Hogyan látja Kína világgazdaságban és világpolitikában betöltött növekvő szerepét, aktívabb szerepvállalását? A „reform és nyitás” politikájának 40 évvel ezelőtti bevezetése óta Kína gazdasági, tudományos, technológiai és kulturális téren, valamint a sportban, oktatásban, környezetvédelemben és a társadalom minden területén is ugrásszerű haladást ért el. Az elmúlt években az ország általános erejének teljes körű növekedésével, különösen a nemzetközi befolyás folyamatos bővülésével Kína egyre inkább a nemzetközi élet középpontjába került, és egyre aktívabb szerepet játszik. Kína jelentős mértékben (az USA, Japán és az eurózóna országainak összértékét meghaladóan), éves átlagos szinten több mint 30%-kal

járul hozzá a globális gazdasági növekedéshez. Ugyancsak komoly a szegénység elleni küzdelemhez való hozzájárulása – meghaladja a 70%ot. E téren az emberiség történelmének igazi csodáját valósította meg. Ugyanakkor a világbéke fenntartásában is fontos szerepet tölt be. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagja közül Kína adja a legtöbb békefenntartót, békefenntartási kiadása pedig a világon a második legnagyobb. Ezenkívül Kína az elmúlt öt évben olyan nagyszabású kezdeményezésekkel, mint az „Egy övezet, egy út” közös építése, fontos közreműködőjévé vált a globális kormányzásnak, a kereskedelmi liberalizációnak és a nyitott világgazdaságnak. Mint arra Xi Jinping elnök úr a Kínai Kommunista Párt XIX. Kongresszusán elhangzott beszámolójában rámutatott, Kína megerősítette a kínai színezetű nagyhatalmi diplomáciáját, előmozdította az új típusú nemzetközi kapcsolatok és az emberiség sorsközösségének kialakulását. Kitartva e meggyőződése és felelősségvállalása mellett, a nemzetközi közösség növekvő elvárásainak megfelelve a mozgásterét tovább bővíti. Ezenkívül a saját fejlődése érdekében még jobb külső környezetet teremtve figyelmét a világ felé fordítja, és eltökélt abban, hogy továbbra is a világbéke építője, a globális fejlődés támogatója és a világrend védelmezője legyen. Ehhez pedig a kínai nép bölcsességét és a kínai ügykezelést is az emberiség problémáinak megoldására alkalmazza. A nemrég sikerrel zárult XIII. Országos Népi Gyűlés és a XIII. Országos Népi Politikai Tanácskozó Testület első ülésszakán a Kínai Államtanács elnöke kormányzati értékelő beszédében rámutatott, hogy Kína kitart a külföld felé nyitott nemzeti politikája mellett és a teljes körű INTERJÚ

nyitottság egy új formájának kialakulását támogatja. Arra törekszik, hogy elősegítse a kölcsönös tisztelet, az egyenlőség és az igazságosság, a mindenki előnyére váló együttműködést szolgáló újfajta nemzetközi kapcsolatok létrejöttét. Továbbra is felelősségteljes országként játszik szerepet a nemzetközi és a regionális problémák megoldásában, hozzájárul a világbéke és a fejlődés megteremtéséhez. Kína készen áll arra, hogy minden országgal együttműködve fáradhatatlanul segítse az emberiség sorsközösségének építését. Mit gondol, hogyan tudna egy közepes méretű ország, mint Magyarország hatékonyan részt venni a kínai külpolitika elkövetkező évtizedeit meghatározó „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben? 2013-ban Kína előállt egy együttműködési kezdeményezéssel, amely a selyemút gazdasági övezet és a „21. Századi Tengeri Selyemút” közös kiépítését célozza, és ez a nemzetközi közösség részéről nagyfokú figyelmet és aktív részvételt generált. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés kiáll a közös tárgyalás, közös építés és közös eredmények elve mellett. Nyilvánvaló jellemzője az egyenlőség, a nyitottság és a befogadó szemlélet, amelyben minden ország méretétől függetlenül egyenrangú, és az eltérő kulturális rendszerek kölcsönös megértést nyernek. Akár együttműködési útvonal kialakításáról, akár egy konkrét projekt végrehajtásáról van szó, minden a résztvevők megállapodása szerint, nyilvánosan történik. Eddig több mint 80 ország és nemzetközi szervezet kötött együttműködési megállapodást Kínával az „Egy övezet, egy út” közös építésére. Tavaly májusban több mint 140 ország képviselőjének részvételével Pekingben rendezték meg az „Egy övezet, egy út” nemzetközi csúcstalálkozó fórumát, ami jól bizonyítja a nemzetközi közösség kezdeményezésbe vetett bizalmát és támogatását. Az „Egy övezet, egy út” földrajzi végállomása Európa. Európa országai – Magyarországot is beleértve – mind fontos résztvevői és partnerei lehetnek az „Egy övezet, egy út” építésének. Amikor 2015 júniusában Wang Yi külügyminiszter úr Magyarországra látogatott, aláírtak egy kormányközi egyetértési megállapodást, amely az „Egy övezet, egy út” kiépítésének közös előmozdításával 16

INTERJÚ

kapcsolatos együttműködés feltételeit rögzíti. Különös jelentőségű, hogy Magyarország volt az első európai ország, amely Kínával ilyen értelmű dokumentumot írt alá. Magyarország Európa közepének kiemelkedő földrajzi előnyökkel, fejlett közlekedéssel és logisztikai adottságokkal rendelkező országa. Különösen az utóbbi években kapcsoltak nagyobb sebességbe a kétoldalú kapcsolatok, az együttműködés több területen is tovább folytatódott, kedvező feltételeket és egyedi előnyöket teremtve ezáltal a két ország számára az „Egy övezet, egy út” építésére. A jövőben tovább erősítjük a szakpolitikai és stratégiai kommunikációt, valamint a gazdasági, kereskedelmi, beruházási, pénzügyi, digitális gazdasági és kulturális cserekapcsolatok terén létrejött együttműködéseinket, hogy a két nép számára kölcsönösen előnyös eredményeket érjünk el. Mennyiben ad új lehetőségeket a kelet-közép-európai országok és Kína közötti „16+1” együttműködés? Hogyan illeszkedik ez az előbb említett „Egy övezet, egy út” kezdeményezésbe? Kína és a kelet-közép-európai országok együttműködése („16+1” együttműködés) egy közösen létrehozott platform a barátság és a kölcsönösen előnyös kooperáció előmozdítására. A 2012-es létrehívása óta a 17 ország közös erőfeszítéseinek köszönhetően a „16+1”együttműködés jól prosperált, minden ország számára fontos fejlesztési lehetőségeket, szilárdabb alapot teremtett az együttműködéshez, és világosabbá tette a fejlődés irányát. Kelet-Közép-Európa (KKE) mint az „Egy övezet, egy út” fontos régiója központi szerepet játszik a kezdeményezés előmozdításában. A térség mind a 16 országa aláírta az együttműködési dokumentumot Kínával, azóta számtalan közös projekt hozott már eredményeket, és mindez a kétoldalú kapcsolatokat, valamint a gyakorlati együttműködés fejlődését is hatékonyan támogatta Kína és az EU között. 2017 novemberében Budapesten került sor a hatodik „16+1”-es csúcstalálkozóra, ahol is a résztvevők kiadták Kína és a kelet-közép-európai országok budapesti együttműködési nyilatkozatát, hangsúlyozva, hogy a „16+1” együttműködésre támaszkodva szeretnék foly-

tatni az „Egy övezet, egy út” megvitatását, tovább építését és eredményeinek megosztását, valamint támogatni azt, hogy ez a kezdeményezés az európai beruházási tervekhez és más fontos tervezetekhez is kapcsolódjék. A jövőben minden fél továbbra is szoros kapcsolatot és párbeszédet tart fenn, bővíti az együttműködés területeit, új módszereket fejleszt, tovább építi a tartós, pragmatikus és hatékony „16+1” együttműködést. Arra törekedve, hogy ez a kooperáció fontos eleme legyen az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésnek az európai gazdasági körökbe való integrálódás során. Milyen eredményeket hozott eddig a „16+1”? Milyen hatással lehetnek ezen együttműködési keretek a jövőben hazánk és Kína kapcsolatára? Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk? Közös platformként Kína és a kelet-közép-európai országok együttműködése a részt vevő országok együttes projektjeinek fejlődéséhez járul hozzá komoly mértékben, ugyanakkor fontos része a Kína–EU kooperációnak is. Megalapítása óta a „16+1” együttműködés eredményeként politikai, gazdasági és kereskedelmi, közlekedési és logisztikai, infrastrukturális és humán területeken hatalmas és gyümölcsöző eredmények születtek. Egyrészt a magas rangú vezetők útmutatása mellett folyamatosan erősödik a politikai bizalom. Gyakoriak a Kína és a 16 kelet-közép-európai ország közötti magas szintű találkozók, a felek kitartanak a kölcsönös tisztelet és az egyenlő bánásmód elve mellett, odafigyelnek egymás alapvető érdekeire és főbb szempontjaira, és folyamatosan javítják az általános kapcsolataikat. Kína Szerbiával, Lengyelországgal és Magyarországgal átfogó stratégiai partnerségi, míg a Cseh Köztársasággal stratégiai partnerségi kapcsolatot alakított ki. Másrészt az egymással összehangolt gazdasági együttműködés biztos léptekkel halad. A kétoldalú kereskedelmi forgalom aránya nőtt a Kína–EU kereskedelmi forgalomban, a 2010-es adatok alapján 43,9 milliárd dollárról 2016-ra 58,7 milliárd dollárra emelkedett az értéke. A termelési kapacitások és az infrastrukturális és interkonnektivitási projektek terén is rendíthetetlenül fejlődik az együttműködés. A Budapest–Belgrád

AZ „EGY ÖVEZET, EGY ÚT” FÖLDRAJZI VÉGÁLLOMÁSA EURÓPA. EURÓPA ORSZÁGAI – MAGYARORSZÁGOT IS BELEÉRTVE – MIND FONTOS RÉSZTVEVŐI ÉS PARTNEREI LEHETNEK AZ „EGY ÖVEZET, EGY ÚT” ÉPÍTÉSÉNEK. vasútvonal, a Kína–Európa szárazföldi és tengeri expresszvonal, a Három Kikötő-régió kiépítése és más jelentős projektkezdeményezések rendben haladnak, ugyanakkor a pénzügyi együttműködés is szorosabbra fonódott. Harmadrészt a különböző intézkedések kombinációjával sikerült elérni, hogy a kulturális kapcsolatok napról napra élénkebbé váljanak: erőteljesen támogatjuk a különböző területek cserekapcsolatait és együttműködését, így az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a turisztika és a média terén, a tudásközpontok, a politikai pártok, az ifjúság és a települések között. Sok színes kulturális csereprogramot rendeztünk meg, például a „16+1” turisztikai évét, a kulturális cserekapcsolatokét és a médiaévet is. Magyarország mint a Kína–KKE Gazdasági és Kereskedelmi Fórum első megrendezője a „16+1” együttműködési mechanizmushoz kiemelkedő mértékben járul hozzá, és mindvégig vezető szerepet játszik a közös munkában. A „16+1” fontos platform a Kína és Magyarország közötti pragmatikus együttműködés elmélyítése számára, valamint nagy jelentőségű a kétoldalú kapcsolatok magasabb szintre emelése szempontjából. Kína és Magyarország a jövőben is együtt munkálkodik INTERJÚ

azon, hogy a „16+1” mélyreható fejlődését tevékenyen elősegítse és biztosítsa annak stabilitását, illetve hosszú távú működését. Ami a Kínával való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat illeti, mit gondol, Magyarország mely szűkebb területeken lehet versenyképes a KKE-régióban? 2017-ben Kína és Magyarország kétoldalú kereskedelmi forgalma történelmi rekordot döntött, áttörte a 10 milliárd dolláros álomhatárt. Magyarország továbbra is Kína harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere a KKE-régióban, és Kína Magyarország legnagyobb Unión kívüli kereskedelmi partnere. Részletesebben: a Kínába irányuló magyar export 18%-kal 4,09 milliárd amerikai dollárra emelkedett, ezzel a közép-kelet-európai régióban Magyarország Kínába irányuló kivitele a legnagyobb. A Magyarországra irányuló kínai export 11,5%-os növekedéssel 6,05 milliárd amerikai dollár volt. A kétoldalú kereskedelmet a magas hozzáadott értékű elektromechanikai és csúcstechnikai termékek dominálják, köztük a hajtóművek, elektromos berendezések és alkatrészeik, a kazánok, gépek és alkatrészeik, a gépjárművek és alkatrészeik, valamint az optikai, fényképészeti, illetve orvostechnikai berendezések és ezek alkatrészei. Ezek aránya a kétoldalú kereskedelemben 80%-ot tesz ki. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar mezőgazdasági termékek kínai exportja is folyamatosan bővül, a kelet-közép-európai országok közül Magyarországnak van a legtöbb kínai mezőgazdasági exportengedélye. Hogyan értékelné Kína és Magyarország kétoldalú kapcsolatait? Melyek a fő pillérei az együttműködésnek? Milyen eredményeket hozott az elmúlt pár év, és ezek közül melyiket tartja a legfontosabbnak? A két ország és a két nép barátsága hagyományosan jó, a diplomáciai kapcsolatok és az együttműködés pedig hosszú múltra tekint vissza. Magyarország az elsők között ismerte el a 69 évvel ezelőtt megalakuló új Kínát, és vette fel vele a diplomáciai kapcsolatot. Azóta Kína és Magyarország a kölcsönös tisztelet, az egyenlő bánásmód és a kölcsönös előnyök elve alapján segíti elő a kétoldalú kapcsolatok egyre maga18

INTERJÚ

sabb szintre emelését, kezd újabb és újabb együttműködésbe, és tölti meg új tartalommal a kapcsolatokat. A két ország viszonya tavaly májusban megváltozott, átfogó stratégiai partnerséggé vált, vagyis a kétoldalú kapcsolataink a történelem során még sohasem voltak ennyire jók. A magyar keleti nyitás stratégiája nagymértékben összhangban áll az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel, amelyek konvergenciája a két ország baráti és pragmatikus együttműködésének elmélyítésében komoly szerepet játszik. Az „Egy övezet, egy út” és a „16+1” együttműködés segítségével ragyogóan alakul a két ország gazdasági, kereskedelmi, befektetési, pénzügyi és kulturális együttműködése. Mára Magyarországnak Kína a legnagyobb Európán kívüli kereskedelmi partnere, ugyanakkor Magyarország a kelet-közép-európai régión belül Kína legnagyobb befektetési desztinációja és a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. A magyarországi kínai befektetések akkumulált értéke eléri a 4,1 milliárd dollárt. A kétoldalú pénzügyi együttműködés a régióban szintén itt a leggyümölcsözőbb. Az első kelet-közép-európai RMB-klíringközpont Magyarországon jött létre, és ugyancsak Magyarország volt az első az 1 milliárd renminbiben denominált dim sum államkötvény kibocsátásában. Sőt meghosszabbította a 10 milliárd renminbi/416 milliárd forintos devizacsere-megállapodást is Kínával. A négy sikeresen működő magyarországi Konfuciusz Intézet a kínai–magyar oktatás előmozdításához és a hagyományos kínai kultúra népszerűsítéséhez is aktívan hozzájárul. A kínai és a magyar kormány támogatásával Európa első anyanyelvi és kínai kéttannyelvű oktatást biztosító iskolája gimnáziumi képzéssel bővült, és ezzel a magyarországi teljes körű kínai nyelvoktatás új korszaka kezdődött meg. Tavaly több mint 230 ezer turista érkezett Magyarországra, ez az előző évhez képest 35%-os emelkedést jelent. Mindezek kellőképpen bizonyítják, hogy Kína és Magyarország baráti együttműködése biztos alapokon nyugszik, és széles perspektívával rendelkezik. A felsőoktatási és tudományos együttműködés szempontjából milyennek mondható a két ország közötti viszony? Mely közös ügyek mentén tudnánk a jövőben előrelépni?

Kína és Magyarország oktatási együttműködése mindig is nagyon jó volt, a két ország által megkötött oktatási együttműködési megállapodások a konkrét területek cserekapcsolatai és együttműködése számára szakpolitikai iránymutatást és garanciákat nyújtanak. Az elmúlt évtizedben több magyar és kínai egyetem alakított ki egymással intézményi együttműködési kapcsolatot. A Heilongjiang Tartományi Oktatási Hivatal és a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium által tavaly októberben megkötött együttműködési megállapodás segíti a Heilongjiangi Hagyományos Orvostudományi Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem oktatási együttműködését. Li Keqiang miniszterelnök tavaly novemberi magyarországi látogatásakor a Fudan Egyetem és a Neumann János Egyetem közös képzés indításáról szóló egyetértési megállapodást kötött, ami jó kiindulópont az együttműködés következő fázisának zökkenőmentes fejlődéséhez. Kína üdvözli a magyar vezetés azon elképzelését, hogy egy kínai egyetem Magyarországon létesítsen kampuszt. A ország érintett oktatási hatóságai vagy intézményei erősíthetik a kommunikációt és a koordinációt e tekintetben, kialakíthatnak egy olyan megoldást, amelybe mindkét fél a közös nyereség szolgálatába állíthatja a képességeit. Ugyanakkor mindkét országban gyorsan nő a külföldi diákok száma, eddig közel 2000 kínai hallgató érkezett Magyarországra, hogy itt folytassa a tanulmányait, közülük az állami ösztöndíjasok száma 30%-os növekedést mutat, meghaladja a 400-at. A Kínában jelenleg tanuló 78 magyar hallgató száma is növekvő tendenciát mutat. A két fél a jövőben tanulmányozza annak lehetőségét, hogy miként lehet tovább bővíteni az ösztöndíjkvótát annak érdekében, hogy a kínai–magyar barátság számára még több építőt és utódot neveljen ki. Jövőre ünneplik a Kínai Népköztársaság alapításának 70. évfordulóját, valamint a kínai– magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel is 70 éves lesz. Hogyan készülnek erre Kínában és itt Magyarországon? Jelentős évforduló ez a két ország kapcsolatainak történetében, érdemes közösen ünnepelnünk, megosztanunk az örömöt, valamint a mély barátságot tovább örökítenünk, és új lendületet

adnunk a kínai–magyar átfogó stratégiai partnerség elmélyítésének. Úgy vélem, a két ország több megemlékezést is tart majd, és számos eseményt rendez a kínai–magyar örök barátság tiszteletére, és ezeken szívesen vesszük mindenki aktív részvételét. Itt, Budapesten mi az, ami a legjobban hiányzik Kínából, és mi az, amit leginkább kedvel Magyarországban és a magyar emberekben? Szűk három éve élek Magyarországon. Ez alatt az idő alatt sok helyen jártam, és sok magyar barátot is szereztem. A melegszívű, vendégszerető magyar nép, a végtelen magyar történelmi kultúra, a kellemes éghajlat és a gyönyörű természeti környezet, mind mély benyomást tett rám. Szeretném megragadni itt az alkalmat, hogy kitérjek a csodálatos magyar építészetre. A városközpontban álló rezidenciám eredeti neve Lánczy-palota. A 19. század végén épült, a kor neves tervezői, Giergl Kálmán és Korb Flóris tervei alapján az akkori Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, Lánczy Leó parlamenti képviselő számára. A rezidencia külsőleg fenséges, belsőépítészeti remekmű, a főlépcsőház szabálytalan ovális kiképzése, a kézműves kovácsoltvas korlát és a magyaros ólomüveg ablakok, mind a kor stílusának képviselői. Budapesten szinte bárhol gyönyörű épületekbe botolhat az ember: akár egy utcasarkon álló észrevétlen épület is egy évszázados mesterremek lehet. A New York Kávéház, az Iparművészeti Múzeum vagy az Országház pedig egyszerűen lenyűgöző! Ezzel szemben, ami itt nem akkora léptékű, az Kína „négy új nagy felfedezése”: a nagysebességű vasút, a mobilfizetés, a közbringa-rendszer és az e-kereskedelem. Mindezek az információ és a digitalizáció világában az emberek jobb életminőség iránti vágyának szimbólumai. Örülnénk, ha mindenkinek alkalma nyílna eljönni hozzánk, és megtapasztalni Kínát.

Az interjút Papp Viktória Anna készítette. INTERJÚ

KÖRKÉP

INTERJÚ

INTERJÃ&#x161;

A KÖZÉPSŐ BIRODALOM

NÉGY NAGY KÍNAI TALÁLMÁNY Eszterhainé Szőke Noémi

Baranyi Tamás Péter

Közismert, hogy az ókori Kína úttörő találmányok

sokaságát adta a világnak. Ezek közül kiemelke-

EZREDÉVES CIVILIZÁCIÓ Kína Földünk egyik legrégebbi civilizációjának otthona, ahol a csiszolt kőkorszakban már Kr. e. 8000 óta megtalálhatók a rizstermesztés nyomai. A korai jangce-völgyi Jiahu és Damaidi kultúrák sziklafeliratain már a kínai protoírás karaktereit is megfigyelhetjük. A kínai civilizációval együtt fejlődő selyemhernyó-tenyésztés szintén a Kr. e. 5000-es évekre nyúlik vissza. A Bambusz-évkönyvek és a Tavaszok és Őszök krónikája már Kr. e. 2000-től kezdve dinasztiák rendezett sorát tartják számon Kínában. Ezek az ősi írásos emlékek részletesen beszámolnak a kínai civilizáció legnagyobb alakjainak korszakáról, Lao-ce, Konfuciusz és Szun-ce

dik a négy nagy néven emlegetett találmány (si da faming), amelyek az idők során a kínai civilizáció

tudomány-technológiai fejlettségének egyik szim-

bólumává váltak, egyben a világ technikai fejlő-

désének irányára is meghatározó hatással voltak. Az egyik nagy találmány a papírkészítés tech-

nikája, amely a Han-dinasztia idején (Kr. e. 202 – Kr. u. 220) szolgáló hivatalnok, Cai Lun nevéhez köthető. Cai Kr. u. 105-ben mutatta be a császárnak az eperfakéregrost, egyéb apróra zúzott növényi rost és szövethulladék felhasználásával készített

papírt. Bár a legújabb kutatások szerint már évszázadokkal korábban is ismerték Kínában a papírt, Cai Lun technikája nyomán terjedt el a tömeges

gyártása és használata íráshoz. A 3. századra

a papír már kiszorította a korábban használt selymet és bambusztáblákat. A 6. századra a papírkészítés

annyira általánossá vált, hogy toalettpapírt is készí-

tettek, a Song-dinasztia (960–1279) pedig a világon elsőként bocsátott ki papírpénzt.

A másik nagy kínai találmány az iránytű. A mágne-

ses kövek irányjelző tulajdonságát már a Hadakozó fejedelemségek idején (Kr. e. 5. sz. – Kr. e. 3. sz.) is ismerték és használták, bár ebben az időben

még nem navigációhoz, hanem döntően jóslás-

hoz, jövendőmondáshoz. Ezeknek a szerkezeteknek az érdekessége, hogy a mágnestartalmú

irányjelző részük a későbbi európai változatokkal ellentétben nem északra, hanem délre mutatott. Az első dokumentáltan navigációhoz használt iránytű

emléke a Song-dinasztia idejéből, egy 1040 és 1044 közötti évkönyvből való. Bár Kínában ismert volt az évszázadokkal később Európában használatos ún. száraz iránytű is, sokkal elterjedtebb volt

a vizes változata, amely esetében egy tál vízbe helyezett, lebegő mágneses lap vagy tű segítette az útbaigazítást.

A harmadik meghatározó találmány a nyomtatás.

Kínában a nyomtatás egyszerűbb formáját, az ún. fadúcos vagy fatáblás nyomtatást már a Tang-

dinasztia idején (618–907) is ismerték. A legkorábbi A Bambusz-évkönyvek 1806-os kiadásának borítója 22

KÖRKÉP

ismert kínai nyomtatott mű egy 868-ból származó

Gyémánt szútra. A fadúcos nyomtatáshoz egyedileg faragott fatáblákat használtak, ahol egy-egy fatáblára egy egész oldalnyi szöveg inverzét vésték fel.

A mozgatható nyomóelemek használata Bi Sheng nevéhez fűződik, aki 1041-ben égetett agyagírásje-

gyeket használt a nyomtatáshoz, amelyeket újra fel lehetett használni. Bár ez az eljárás a kínai karakterek nagy száma miatt nem terjedt el széles körben

Kínában, maga a technika később világszerte forradalmasította a nyomtatást.

A negyedik nagy civilizációs találmány a pus-

kapor, amelyet a 9. században találtak fel. Bár

a puskapor összetevőit (faszén, kén, salétrom) már a Han-dinasztia idején is ismerték és használták a kínai gyógyászatban, magát a puskaport

csak később találták fel a véletlennek köszönhe-

A papírkészítés egyik fázisa (Ming-kori metszet)

tően. Évszázadokon át ugyanis kínai uralkodók sora szerette volna magának tudni az örök élet

elixírjét. Az egyik udvari alkimista kísérletezése során fedezte fel a rendkívül gyúlékony anyagot, amelyet tüzes gyógyszernek (huoyao) neveztek

el. Halhatatlanságot ugyan nem hozott, de más felhasználási területeit hamar kitapasztalták. Bár

nagyon közkedvelt volt a puskapor felhasználása tűzijátékokhoz, petárdákhoz, a közhiede-

lemmel ellentétben nem csak szórakoztató célra használták. Már a Tang-dinasztia korából van

feljegyzés a puskapor katonai célú felhasználá-

sáról, a Song-dinasztia idején pedig a hadi jel-

A lőpor egyik korai felhasználási módja: a rakéta

legű felhasználási köre tovább fejlődött: robbanó nyílpuskát, bombát is készítettek.

Mozgatható elemekre vésett karakterek

Kínai iránytű

KÖRKÉP

Zhongguo

idejéről, a „Tavaszok és Őszök korszakáról” (Kr. e. 771–476), valamint az ezt követő „Hadakozó fejedelemségek koráról” (Kr. e. 475–221). A megosztottság e dinamikus évtizedei után az „első császár”, Csin Si Huang-ti az ország területének egyesítésével új korszakot nyitott, a birodalmi Kína korát. Ebben a Kínában – Európával ellentétben – már ismert volt a papír, a lőpor és az iránytű; állandó hadsereggel és tengerészettel rendelkeztek; selyemmel és porcelánnal kereskedtek; és kiterjedt tudós-hivatalnoki kart tartottak fenn. Ezek a civilizációs vívmányok és jellemzők a későbbi évszázadokban is folyamatosan megmaradtak, miközben az egymást követő kínai dinasztiák mind nagyobb és nagyobb területet tartottak ellenőrzésük alatt. Összehasonlításképpen Kr. u. 800 körül a Karoling Birodalom 1 112 000 km2 felett gyakorolt hatalmat Európában, Eurázsia másik felén a Tang-dinasztia azonban 5 400 000 km2-t uralt. A kínaiak az országot Középső Királyságnak nevezték (Zhongguo, illetve 中国). Ez utalt Kína központi helyzetére a világ többi részével szemben, sőt, annak oszthatatlanságára is: a mennybolt alatti egyetlen ország, amelyhez képest mindenki más alárendelt és civilizálatlan, államok, amelyek nem érhetnek fel a kínai civilizációhoz. Mindez persze később módosult, 24

KÖRKÉP

Csin Si Huang-ti

amikor Kína újból részekre szakadt, és az északi felén megtelepedett nomád kitajok fokozatosan átvették a kínai kultúra elemeit. A chanyuani szerződésben az északi Song- és a Liao-dinasztiák egymást testvérnek nevezték, és lényegében beleegyeztek Kína kettéosztásába. A „barbár” dinasztiák és népek birodalomba integrálása később is napirenden volt, az ország pedig az egységesülés és részekre szakadás különböző periódusain ment át. A Kína és Európa közötti kereskedelem a világtörténelem nagy részében meghatározó volt. A 19. században selyemútnak elnevezett útvonalon, Közép-Ázsián és a Közel-Keleten keresztül folyt a kereskedelem az eurázsiai kontinens két pereme között. Ez a kapcsolat élő és élénk volt már a Római Birodalom korában is, sőt, írásos nyoma van Antoninus Pius (Kr. u. 138–161) idejéből, akit a kínai források Andun néven említenek, Daqin császáraként. A kereskedelem alapja a legrégebbi időktől kezdve a selyem volt, de a porcelán, a tea, fűszerek és egzotikus gyümölcsök is gazdát cseréltek a legősibb kontinensközi hosszú távú kereskedelmi útvonalon. Természetes volt, hogy ebben a kereskedelemben az európai országok mindig deficitet halmoztak fel, és nemcsak a keleti áruk nagyobb európai

7 000

6 500

6 000 4 897

5 000 4 232

tonna

4 000 3 000

2 553

2 000

1 390

1 000 50

1650

1775

200

347

1800

1822

1835

1839

1863

1867

1880

Kínai ópiumimport (1650–1880)

piaca, hanem a közvetítésen vesztett érték miatt is: a bizánci, velencei, arab és oszmán-török közvetítők ellehetetlenítették vagy megnehezítették Észak-Európa számára a Távol-Kelet kereskedelmét. A középkorban mindez a KeletMediterráneum felvirágzásához és Észak-, illetve Nyugat-Európa relatív kiszolgáltatottságához vezetett. Az ebből következő frusztráció fontos hajtóereje volt a hajózás és a térképészet fejlődésének. A legnagyobb hatása azonban valószínűleg a velencei kereskedő, Marco Polo könyvének volt, aki részletesen beszámolt 1271 és 1295 közötti kínai útjáról. A De Mirabilius Mundi nemcsak Kína felmérhetetlen gazdagságáról adott képet, hanem nyomon követhetően leírta, hogyan érhető el a távoli ország szárazföldön. Csak idő kérdése volt, hogy felmerüljön a Kínával való tengeri összeköttetés igénye is. TEA ÉS ÓPIUM A nagy földrajzi felfedezések nemcsak az amerikai kontinenst kapcsolták be a világkereskedelem vérkeringésébe, hanem feltérképezték az utat, amely Afrika megkerülésével Indiába vezet, és lehetővé tették a korszak európai hatalmainak, hogy kereskedőtelepeket hozzanak létre Ázsiában. A közvetlen, tengeri kereskedelem megnövelte az ázsiai–euró-

pai kereskedelem volumenét, de átalakította a kereslet-kínálati viszonyokat is. Egy időben annyira megnövekedett az egzotikus fűszerek iránti kereslet, hogy a kereskedők hatalmas vagyonra tehettek szert. Ebből az időből származik a holland peperduur szó, ez annyit tesz: „borsdrága”. A fűszerek helyét azonban hamarosan átvette a textilipar és két különleges növény, a tea és a mák. A hagyomány szerint Angliában először az indiai birtokokkal is rendelkező portugál hercegnő, Bragança Katalin, II. Károly király felesége honosította meg a teázás szokását. Tény, hogy Anglia a világ legnagyobb teafogyasztójává emelkedett a 18. században, és mivel 1700 körül az ország még nem kereskedett közvetlenül Kínával, holland kereskedőktől kellett beszereznie az árut, 1720 körül azonban Nagy-Britannia leállította a textiláruk behozatalát Ázsiából, ami lehetővé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy főleg a teára koncentráljon. A megnövekedett kínálat megdöbbentő keresletet termelt: az angolok tea iránti igénye húszévenként megnégyszereződött. A teafogyasztás – és más kínai javak behozatala – azonban hatalmas kereskedelmi deficitet halmozott fel, mert az angol termékek nem voltak olyan népszerűek Kínában, mint fordítva. Az egyetlen dolog, ami nagy tételben érdekelte a kínai kereskedőket, KÖRKÉP

A császári Kína időszakának kezdete. Az első császár elkezdi a nagy fal építését Konfuciusz (Kr.e. 551–479)

8 A Song Birodalom az akkori világ technológiailag és tudományosan a legfejlettebb állama. 1024-ben a világon elsőként papírpénzt hoznak forgalomba

3 A mongol származású Yuandinasztia, Kína első külföldi származású uralkodóháza

Déli dinasztia 420–589

16 királyság kora 304–439 Keleti Jin-dinasztia 317–420

Nyugati Jin-dinasztia 265–316

Három királyság kora 220–280

Xin-dinasztia 9–24

Nyugati Han Kr. e. 206 – Kr. u. 9

Qin-dinasztia Kr. e. 221–206

Északi dinasztia 420–589

Nyugat Római Birodalom Bizánci Birodalom

0 80

70 0

0 60

0 50

0 40

0 30

0 20

élénk kereskedelmi forgalom

16 0

10 0

között már bizonyítható az

KÖRKÉP KÖRKÉP

Római Császárság

A római és a kínai birodalom

Tavaszok és őszök kora Hadakozó fejedelemségek kora

Görög városállamok mükénéi civilizáció

minószi civilizáció

Kr .e .5

Nyugati Zhou 0 Kr .e .1 00

0 Kr .e .1 50

Kr .e .2

Xia-dinasztia Kr. e. 2070–1600

Shang-dinasztia Kr. e. 1600–1046

3 Keleti Han-dinasztia 25–220

Tang-dinasztia 618-907

Zhou- dinasztia Kr. e. 1046–221

Kialakul a selyemút

Sui-dinasztia 581–618

Kína egyetlen császárnője, Wu Zetian (uralk. 684–705)

Cai Lun eunuch kifejleszti a papírkészítési technologiát

1368-ban Zhu Yuanzhang parasztfelkelése visszaállítja a Han kínai uralmat az országban. Zheng He hét felfedező utat indít a tengerentúlra 1405–1433 között

modern Európa

KÖRKÉP KÖRKÉP

Kínai Népköztársaság 1949-től 00 20

0 19 0

0 18 0

17 00

0 16 0

18 41

Első ópiumháború

Kínai Köztársaság

Qing-dinasztia 1644–1912

reformáció 14 92 15 00 15 17

Amerika felfedezése

0 12 0

11 00

0 10 0

Nyugati Xia 916–1125

Liao- dinasztia 916–1125

Ming-dinasztia 1368–1644

14 0

Déli Song 1125–1279

középkori Európa

Dzsürcsi Jin-dinasztia 916–1125

Yuan-dinasztia 1279–1368

Marco Polo első útja

Északi Song 960–1127

Wen császár megépítteti a Nagy-csatornát, és újjáépítteti a nagy falat

12 71 13 00

Öt dinasztia és tíz királyság kora

A mandzsu Qing-korszak a császári Kína utolsó uralkodóháza. A Qing korszak végére az ország félgyarmati helyzetbe került

az ezüst volt, amelyből azonban Angliának nem volt sok: aranyon kellett spanyol ezüstöt váltaniuk, hogy Kínával kereskedhessenek. Az Európából kiáramló nemesfém miatt állandó volt a kereskedelmi deficit, így a britek megoldást kerestek. Az 1793as úgynevezett McCarthy-küldetés során kiderült, hogy a kínai császári udvart nem érdeklik a nyugati invenciók, az órák, a fegyverek és a teleszkópok sem. Volt azonban egy termék, amely sok kínait vonzott, különösen azóta, hogy az 1720-as években betiltották a Középső Birodalomban: az ópium. A Brit Kelet-indiai Társaság ezért úgy döntött, indiai birtokaival próbálja enyhíteni a Kínától való függést. Teát és ópiumot termeltek, az előbbit a brit import kiszolgálása, az utóbbit a kínai kereslet felhajtása miatt. Ahogy évről évre emelkedett az Angliába áramló tealádák száma, úgy növekedett a Kínát elborító ópium volumene is. A kínaiak nem nézték tétlenül gazdaságuk és közegészségügyük hanyatlását, ezért az 1830as években újabb és újabb intézkedésekkel, illetve azok szigorúbb betartatásával próbáltak meg gátat szabni a brit–indiai ópiumkereskedelemnek. A konfliktus elkerülhetetlen volt, mivel a britek jól tudták, hogy kereskedelmi érdekeik függnek az ópium szabad adásvételétől. 1839ben Daoguang császár válaszút elé került: vagy legalizálja az ópiumkereskedelmet és adót vet ki rá, vagy teljesen betiltja és be is tartatja a tilalmat. A Kínában napjainkban is nagy tekintélynek örvendő Lin Zexu főhivatalnok kapott megbízást a probléma felszámolására: 1839-ben több mint 20 000 láda, vagyis több mint 1200 tonna ópiumot foglalt le brit kereskedőktől, valamint követelte, hogy a törvények ellen vétő britek is kínai, ne angol bíróság elé álljanak. Mindkettő elfogadhatatlan volt Nagy-Britannia számára, és az ópiumháború (1839–1842) során nagyobb tűzerejével és flottájával szörnyű csapást mért Kínára. Az 1842es nankingi szerződés értelmében a kínaiaknak öt kikötőt meg kellett nyitniuk a külföldi kereskedők előtt (köztük Kantont és Sanghajt), Hongkongot át kellett adniuk a briteknek, ezenkívül szentesítették az extraterritorialitás elvét, jóvátételt fizettek az elkobzott árukért, és csak alacsony vámokkal terhelték a külföldi importot. A második ópiumháború (1856–1860), illetve az európai és japán gyarmatosítás további ter28

KÖRKÉP

jeszkedése jelezte, hogy Kína nem tudja felvenni a versenyt a gyarmati hatalmakkal, és nem tudja magát önerejéből megreformálni. KÍNA ÚJRAFELEMELKEDÉSE Az ópiumháború és a népköztársaság kikiáltása közötti évszázadot Kínában „a megaláztatás évszázadának” hívják. A Középső Birodalom koncepciója nem működött tovább: Kína, amely évszázadokig önmagát a világ középpontjának, a civilizáció bölcsőjének tartotta, a 19. század közepére európai „barbárok” félgyarmatává züllött. Az erőtlen, legitimációját veszített és mandzsu származása miatt külföldinek tartott udvar elvesztette legitimitását. Az 1911-es felkelés és a Kínai Köztáraság létrehozása azonban nem oldotta meg a problémákat: mivel Szun Jat-szen, a köztársaság atyja hamarosan meghalt, az ország pedig visszahanyatlott a hadúri rendszerbe, és a külföldi hatalmak csak tovább fokozták a kínai gazdaság elszigetelését. A különböző intenzitással, de évtizedekig folyó polgárháború, valamint a japán hódítás lassacskán felőrölte az ország természeti és emberi erőforrásait, de aztán a kínai polgárháború vége és egy erős központi kormány felállítása 1949-ben fordulópontot jelentett abban, hogy Kína milyen viszonyban áll a világgal. Az egyenlőtlen szerződések többé nem voltak érvényben, a félgyarmati státusz elemei eltűntek (bár az évszázad végéig Makaó portugál, Hongkong brit gyarmat maradt), és megindult az új, kommunista nemzetépítés folyamata, amely évtizedekig tartott. Kína sajátos, nemzeti alapú kommunizmust épített, amely a szovjetnél nagyobb teret engedett a magántőkének. Kína robusztus növekedése már a népköztársasági korszak elején beindult, igaz, meglehetősen nagy ingadozásokkal: a koreai háború, a különböző kampányok és a kulturális forradalom okozta sokkhatás mindig éreztette hatását a gazdaságon is. Az 1960-as évek közepén a hegemonisztikus szovjet kommunizmussal való szembenállás viszont új utakat nyitott Kína számára: lehetővé tette, hogy a nyugati országokkal, különösen pedig az Egyesült Államokkal építsen ki jobb kapcsolatokat. 1978-ban, amikor Teng Hsziao-ping meghirdette a „reform és nyitás” politikáját, Kína a következő alapokra

építhetett: ipari növekedés és kereskedelmi koncentráció, a nyugati kapcsolatok révén a külföldi tőke megfelelő elérése, továbbá a politikai újításokra való társadalmi igény. A Teng által meghirdetett „reform és nyitás” politikája azóta is a kínai állam alapvető céljai közé tartozik. Az 1978 óta eltelt 40 évben Kína nemcsak folytatta a gazdasági növekedést, de ez globálisan is ismertté tette. Valójában Kína ugyanolyan fontos szereplője lett a gazdasági folyamatoknak, mint amilyen 1842 előtt volt. Az Egyesült Államok és Kína, a globális kereskedelem két legnagyobb súlyú szereplője teljesen egymásra vannak utalva, ahogy azt Niall Ferguson és Moritz Schularick is felismerte, amikor megalkották 2006-ban a Chimerica, vagyis Kínamerika elnevezést. Valóban, Kína ma már nemhogy nincs kiszorítva a nemzetközi rendszerből, de egyenesen annak egyik meghatározó tagjává vált, és arra számíthatunk, hogy nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Bár Nyugaton gyakran beszélnek „Kína felemelkedéséről”, ez kissé idegen magától a kínai gondolkodástól. Pekingi nézőpontból ugyanis nem az ország jelenlegi „emelkedése” az érdekes, hanem éppen a 19–20. századi mélyrepü-

lés. Kína, az önképe szerint mindig is „Középső Birodalom”, a világ nagy erőközpontjainak egyike volt, most egy másfél évszázados anomália után ismét a világ egyik meghatározó civilizációja, gazdasági nagyhatalma, egyre nagyobb politikai befolyás birtokosa. A dolgok „természetes” visszaállításának részét képezi az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés is. Az ambiciózus kereskedelmi terv lényege egyik olvasata szerint szintén abban áll, hogy azokat a szárazföldi, eurázsiai kereskedelmi útvonalakat eleveníti fel, amelyek valaha gazdaggá tették Kínát, és amelyek éppen az európaiak által felfedezett tengeri utak révén vesztettek jelentőségükből. Az elmúlt néhány évtized Kína számára ezért kétszeresen is az idő visszazökkentését jelenti: vissza Kína központiságához és nagyságához, és vissza az eurázsiai kereskedelem hagyományos útjaihoz az atlanti kereskedelem dominanciájának ellenében.

KÖRKÉP

A KÍNAI KÜLPOLITIKA IRÁNYVONALAI A XI-KORSZAKBAN dr. jur. Matura Tamás

A kínai belpolitika eredendően titokzatos, nehezen átlátható és megismerhető, így még maguk a kínaiak is gyakran ahhoz hasonlítják a politikai elemzést, mint amikor a régi jövendőmondók a tealevelekből igyekeztek kiolvasni a jövőt. Nem sokkal jobb a helyzet a kínai külpolitika értelmezése esetén sem, hiszen a pekingi kormányzatnak – talán szándékosan – nem erőssége, hogy a stratégiájáról beszéljen vagy éppen a stratégiai dokumentumait nyilvánosságra hozza. Így az elemzőnek aligha adódik más lehetősége, mint hogy a nemzetközi kapcsolatok törvényszerűségeire, Kína érdekeire, korábbi magatartására és a szomszédok reakcióira támaszkodva igyekszik megjósolni a pekingi külpolitika várható irányát. Ez alkalommal azonban élhetünk azon ritka

Xi Jinping a 2017-es Világgazdasági Fórumon, Davosban 30

KÖRKÉP

lehetőséggel, hogy 2017 októberében, a Kínai Kommunista Párt (KKP) XIX. Kongresszusán Xi Jinping elnök-pártfőtitkár három és fél órás beszédet tartott, amely izgalmas bepillantást engedett Xi és Kína nagy, évtizedeket felölelő stratégiájába, illetve annak külpolitikai vetületeibe. Az alábbiakban áttekintjük a modern Kína fejlődésének korábbi nagyobb szakaszait, és hogy mennyiben jelent új korszakot a Xi által meghirdetett program, illetve annak milyen hatása lehet Kína nemzetközi magatartására. A MODERN KÍNA POLITIKAI MÉRFÖLDKÖVEI Beszédében Xi új korszakot hirdetett meg, hivatali idejét ezzel egyenrangúvá tette két másik jelentős időszakkal, amelyek meghatározóak voltak a mai

Kína számára. Az első természetesen Mao Ce-tung regnálásához köthető, amelynek ugyan gazdasági és belpolitikai szempontból számos katasztrofális hozadéka volt, stratégiai szinten azonban máig hálával gondolnak a „nagy kormányos” időszakára. Ennek oka, hogy a Kínai Népköztársaság (KNK) kikiáltását megelőző „megaláztatás évszázada” során a kínai nép emberi ésszel alig felfogható szenvedéseken ment keresztül, amelynek a politikai legendárium szerint a Mao által vezetett KKP vetett véget. Az 1839-ben kitört első ópiumháborútól kezdve a kínai lakosságnak egy évszázadon át folyamatosan felkeléseket és háborús pusztítást kellett elviselnie. A „megaláztatás évszázada” nemcsak a külső hódítók, hanem a belső széthúzás időszaka is volt, amely végül a több évtizedes polgárháborúban és a japán megszállásban csúcsosodott ki. A pusztítás mértékéről sokat elárul, hogy az ország népessége a 19. század második felében gyakorlatilag stagnált, mert a zűrzavaros idők több tízmilliós embervesztesége jelentősen meghaladta a természetes szaporulatot, mindeközben pedig Kína részesedése a világtermelésből az 1820-as évek 33%-áról 1950-re 4%-ra zuhant. A Mao nevéhez köthető időszak ennek az évszázadnak vetett véget: Kínában úgy tekintenek

Maóra, mint aki megalapította az új Kínát és helyreállította az ország függetlenségét, szuverenitását. A második nagy szakasz Teng Hsziao-ping „reform és nyitás” politikáját, illetve az őt követő Jiang és Hu elnöki ciklusát öleli fel. A császárkor évszázadokon át némiképp gőgösen, önként elzárkózó Középső Birodalmát, majd a maoizmus különutas Népköztársaságát fokozatosan, de folyamatosan felváltotta egy új szemléletű állam: megjelent a világ színpadán a külvilág felé megnyíló, onnan tőkét, technológiát és tudást magába szippantó, modernizálódó Kína. A tengi politika tudatosan felhasználta országa méreteiből eredő vonzerejét és a nyugati kapitalizmus természetéből fakadó lehetőségeket. Külföldön megragadta a hidegháború végével globálissá váló liberális piacgazdaság előnyeit, de otthon kordában tartotta annak működését, hogy egy olyan óriást hozzon létre, amely két évszázadnyi kihagyást követően 2015 végére vásárlóerő-paritáson számolt GDP-ben mérve a világ legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. Mindezt úgy, hogy az ország viszonylagos gyengeségét felismerve Teng, híres huszonnégy írásjegyből álló intelmében olyan külpolitikát fogalmazott meg és hagyott utódaira, amelynek alapját a vissza-

A kínai Népi Felszabadító Hadsereg a világ egyik legnagyobb létszámú fegyveres ereje KÖRKÉP

húzódás, a konfliktuskerülés, a képességek elrejtése és a megfelelő időpont kivárása jelentette. Összefoglalva elmondható, hogy míg a maói időszak a szuverenitás helyreállítását jelentette, addig a tengi a gazdagság megalapozását, Xi tervei szerint pedig az általa megkezdett új, harmadik korszak már a hatalom visszaszerzéséről szól majd. A XI-KORSZAK A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a már korábban is jelentős hatalomkoncentrációt végrehajtó Xi Jinping tovább erősítette pozícióját a KKP 2017. október 18–24. között megrendezett XIX. Kongresszusán. Bár korábban is minden kínai vezető saját elméletet alkotott, amelyet politikai örökségül hagytak maguk után, Xi az első Mao óta, aki elérte, hogy neve és gondolatai önálló fejezetként még életében bekerüljenek a KKP pártalkotmányába „Xi Jinping gondolatai a kínai színezetű szocializmusról egy új korszak számára” címmel. Ez az aktus azt is jelenti, hogy az általa meghatározott célokat utódainak is követnie kell majd. Xi a kongresszuson elhangzott beszédében is kitért iránymutatása alábbi tizennégy fontos pontjára. Először, hasonlóan a korábbi évtizedekhez, továbbra is elsődleges cél a párt vezető szerepének megőrzése. Másodszor a népre fókuszáló politika folytatása mellett tett hitet, azaz, hogy a kínai gazdasági növekedésével kapcsolatban egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az átlagpolgár életszínvonalára és problémáinak megoldására a gyarapodás puszta mennyiségi hajszolása helyett. Harmadikként az átfogó reformok folytatását említette, amely a Teng nevéhez fűződő örökség továbbvitelét jelenti, hiszen az ország további gazdasági és társadalmi fejlődése megköveteli a negyven évvel ezelőtt megkezdett reformok folytatását. A következő néhány pontban Xi kiemelte a fenntartható és környezettudatos fejlődés fontosságát, a jogállamiság fejlesztésének szükségességét, a szocialista alapértékek megőrzését vagy éppen az életszínvonal folyamatos emelésének célját. A korábbiakhoz képest azonban Xi többet és egyértelműbben beszélt Kína kül- és biztonságpolitikai törekvéseiről, ami már önmagában is egy újfajta hozzáállásra utal. A tizennégy pont32

KÖRKÉP

ból négy (10–13.) a külügyekkel volt kapcsolatos, amelyből kirajzolódik a Teng nevéhez köthető külpolitikai irányvonal fokozatos megváltoztatása is. Az 1990-ben megfogalmazott intelmek szerint Kínának nyugodt megfigyelőként kell fellépnie a nemzetközi színtéren, ahol fő prioritása saját pozíciójának biztosítása, képességeinek elrejtése, a feltűnés és a vezető szerep kerülése, amíg el nem érkezik az ország ideje. Úgy tűnik, Xi mára elérkezettnek látja az időt arra, hogy Peking ismét vezető szereplőként lépjen fel a világban, és ennek megfelelően alakítja az ország biztonságpolitikáját. Kitért arra is, hogy a kínai nagyhatalmiság visszaszerzése a maói szuverenitásra és a tengi gazdagodásra építve képzelhető csak el. Ennek megfelelően haladnak a Kína számára fontos katonai fejlesztések, a flotta kiépítése, a Dél-kínai-tenger de facto elfoglalása, a légierő fejlesztése vagy éppen a kiberhadviselésre való felkészülés. A korábbi években létrehozott Központi Nemzetbiztonsági Bizottság is tovább erősítette az elnök-pártfőtitkár hatalmát a Népi Felszabadító Hadsereg felett, és ma már megindult az a folyamat is, amely elengedhetetlen a globális kínai befolyás megerősítéséhez: a külügyminisztérium átszervezése és a diplomaták lehetőségeinek lényeges kibővítése. Szimbolikus jelentősége is van annak, hogy miközben az Egyesült Államok diplomáciai szolgálata komoly válságba került a Trump-adminisztráció kezdete óta, addig Peking megkezdte a külügyi apparátus jogköreinek bővítését, a külügyminisztérium hatáskörének megerősítését és a mindezekre fordítható források növelését. Még a kínai belpolitikában is felfedezhető a külügyek felértékelődése, hiszen a korábbi külügyminiszter, a 2018 márciusáig külügyi államtanácsosi posztot betöltő Yang Jiechi személyében húsz éve először került be vezető diplomata a KKP huszonöttagú politikai bizottságába. Xi külön kitért természetesen a vitás területek, azaz Tajvan szigetének és az „egy ország, két rendszer”, Hongkong és Makaó kérdésére is. A pártfőtitkár beszédének külpolitikai szempontból legfontosabb eleme volt, amikor kijelentette, hogy Kínának ismét jelentős, központi szerepet kell játszania a világban, és ezt a nagyhatalmi státuszt az ország 2050-ig el is fogja érni. Mindez

éles ellentétben áll a fent említett tengi stratégiával, és különös nyomatékot ad a pártalkotmányba emelt „Xi Jinping gondolatai a kínai színezetű szocializmusról egy új korszak számára” utolsó, „új korszakra” vonatkozó elemének, vagyis az új periódus a hatalom megszerzéséről szól majd. MIRE SZÁMÍTHATUNK? A kínai külpolitika fejlődését nyomon követők számára a Xi által megfogalmazottak nem jelentenek meglepő fordulatot vagy éles irányváltást. Valójában Peking az ország erősödésével párhuzamosan már évek óta fokozatosan távolodik a tengi intelmektől, és egyre aktívabb (egyesek szerint rámenősebb) külpolitikát folytat. Mindez már a Hu Jintao-korszakban megkezdődött, ám az elmúlt évek jelentős nemzeti sikerei (olimpia megrendezése, a gazdasági világhatalom visszaszerzése stb.) lehetővé tették, hogy Xi saját politikai érdekeit és hagyatékát szem előtt tartva egy új korszak nyitányát jelenthesse be. Mindeközben az Egyesült Államok váratlan és meglepő nemzetközi magatartása a Trumpelnökség első évében rá is kényszeríti a kínai kormányt, vagy lehetőséget ad Peking számára, hogy aktívabban, sőt időnként vezető szerepben lépjen fel a világ diplomáciai porondján. Nemcsak aktívabb, hanem keményebb is lesz a kínai külpolitika a következő években. Míg korábban a gazdasági növekedés előfeltételének számító stabil nemzetközi kapcsolatok érdekében Peking inkább hajlott a kompromisszumokra, a jövőben több kérdésben határozottabb fellépésre számíthatunk. Mindezt ráadásul a belpolitikai helyzet is felerősíti majd, hiszen a fokozódó nemzeti öntudat – amelyre a politikusok rá is játszanak – a politikai vezetéssel kapcsolatos elvárásokat is felsrófolják, így a kínai érdekek kemény képviselete egyre jellemzőbbé válik. Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak majd a kínai külpolitikában a Peking által létrehozott új nemzetközi intézmények és projektek, így elsősorban az „új selyemút” néven ismert „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, az Ázsiai Infrastruktúra Befektetési Bank (AIIB) vagy az amerikai TPP bukásával újabb lendületet nyerő, kínai vezetéssel formálódó Ázsiai-Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Megállapodás (FTAAP). Észre kell venni, hogy ezek

nem egymástól független törekvések Kína részéről, hanem a nemzetközi befolyás szisztematikus és fokozatos kiépítését egyszerre és együtt szolgáló lépések, amelyek együtt járnak a jüan nemzetközi szerepének erősítésével, a kínai haderő globális megjelenésével és a világ közvéleményének befolyásolására tett kísérletekkel. Persze mindezzel Peking nem tesz mást, minthogy követi saját nemzeti érdekeit és a korábbi korszakok nagyhatalmait alaposan tanulmányozva, egyedülálló erőforrásait összpontosítva adaptálja azok módszereit a 21. század környezetére. A jelenlegi washingtoni külpolitika jelentős mozgásteret nyitott meg Peking számára, legyen szó a klímavédelemről, a szabadkereskedelmi rezsimekről vagy éppen a nemzetközi megállapodások védelméről. Xi beszédében többször is utalt arra, hogy Kína az emberiség közös jövőjét biztosító közösséget szeretne létrehozni. Emellett nagy nemzetközi visszhangot keltett a korábbi évtizedek kommunikációjával szembemenő azon kijelentése, hogy Kína modellként szolgálhat más fejlődő országok számára, és ebben Peking hajlandó segítséget is nyújtani. Mindkét mondat egyértelmű jele annak, hogy Kína bejelentkezett egy új világrend kialakítására, amelyet – szemben a fennálló nemzetközi rendszerrel – saját maga hozna létre. Ez könnyen odáig vezethet, hogy a nyugati, kapitalista, liberális demokrácia megszűnik egyedüli eszménynek lenni, és megjelenik mellette a kínai politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedés modellje is. Mindez immáron nem csupán gazdasági vagy biztonságpolitikai kihívást jelentene az Egyesült Államok és a Nyugat számára, hanem a politikai értékek és elvek, a szívek és az elmék megnyerésének szintjére emelné a versengést, ezzel újraindítva azt a történelmet, amiről egyszer már azt hitték, véget ért.

KÖRKÉP

KÍNA NÖVEKVŐ (VILÁG)GAZDASÁGI SZEREPE A 21. SZÁZADBAN Dr. Szunomár Ágnes

Kína a világ legnagyobb fejlődő országa, amelynek gazdasági ereje nem csupán hatalmas, hanem az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekvő is: míg az évezred kezdetén a kínai gazdaság – a bruttó nemzeti termék (GDP) értékét alapul véve – alig 10%-a volt az amerikainak, addig ma már több mint 60%-a, vásárlóerő-paritáson mérve pedig 2013-ban meg is előzte az Egyesült Államokat. A 1990-es évek során felgyorsult, majd a 2000-es évek elején is szárnyaló kínai GDP növekedését 2010 után lassuló – de mára talán stabilizálódó – ütem jellemzi, miközben a távol-keleti óriás külgazdasági expanziója továbbra is töretlen. A növekedésnek azonban vannak árnyoldalai is, hiszen Kína gazdasági fejlődése továbbra is egyenlőtlen. A napjainkban is zajló gazdasági átalakulás során az ország számos nehézséggel és kihívással szembesül, igaz, egyedülálló előA kínai GDP növekedésének üteme (%, 1985-2017) 16 14 12 10 8 6 4

1 985 1 986 1 987 1 988 1 989 1 990 1 991 1 992 1 993 1 994 1 995 1 996 1 997 1 998 1 999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 201 0 201 1 201 2 201 3 201 4 201 5 201 6 201 7

Bruttó hazai termék (GDP) folyó áron, milliárd dollár 25000 20000 15000 10000 5000 0

2000

2010 Kína

KÖRKÉP

USA

2017

nyökkel és kedvező feltételekkel is rendelkezik: több mint 1,3 milliárdnyi ember, ami önmagában is hatalmas piac; stabil, altruista társadalom; innovációs képesség és az együttműködések iránt nyitott üzleti környezet jellemzik a távol-keleti óriást. VISSZATEKINTÉS Bár Kína már az ezredforduló előtt is jelentős világgazdasági szereplőnek számított, köszönhetően a Teng Hsziao-ping által kezdeményezett „reform és nyitás” politikájának, az új évezred kezdetére már megkerülhetetlen globális tényező lett. Kína fokozódó részvételének oka – a nyilvánvaló nagyhatalmi ambíciók mellett – a kínai gazdasági csoda révén ekkorra elért világgazdasági pozícióból eredő státusz tudatosulása, leglátványosabb eleme pedig a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő 2001-es csatlakozása volt. Kína gazdasági sikereinek kulcsa sok szempontból az az exportorientált növekedés és a beruházások hatékonyságán alapuló fejlesztési modell, amelyet a kereskedelmi és árfolyam-politikák speciális, kínai színezetű keveréke egészít ki az ily módon (is) kínai színezetű szocialista piacgazdaság keretében. Csupán strukturális okokból azonban a kínai vezetők valószínűleg soha nem választották volna a többi kelet-ázsiai ország által követett, exportorientált stratégiát, de minthogy a kínaiak elsődleges célja mindig is az ország felvirágoztatása volt, nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy egy hatalmas, kontinentális gazdaság esetében a külkereskedelem jelentős mértékben hozzájárulhat a GDP növekedéséhez. Kína WTO-csatlakozása ily módon meghatározó lépés volt a piacgazdasággá történő átalakulás útján, egyszersmind annak felismerése is, hogy az ország csak így stabilizálhatja külkeres-

kedelmi környezetét, elősegítve a további növekedést, biztosítva a pragmatista pártvezetők által kijelölt irányvonal folytatását. Az évezred kezdetétől tehát az ország globális kereskedelemben betöltött szerepe tovább erősödött, akárcsak a kínai külkereskedelem volumene. A beáramló külföldi tőke mindeközben tovább mélyítette az ország globális integrációját, és Kína a világ egyik legfőbb gyártóközpontjává vált. Kína saját külföldi beruházásai is jelentős növekedésnek indultak, eleinte elsősorban azért, hogy biztosítsák az ország növekvő energia- és nyersanyagszükségleteit, valamint hozzáférését a külföldi piacokhoz, a későbbiek során ugyanakkor a globális értékláncokba történő egyre szorosabb integrálódás és a feljebb lépés igénye is indokolta/indokolja e tőkekihelyezéseket. Az elmúlt közel két évtizedben ugyanakkor nemcsak Kína változott, hanem jelentősen átalakult maga a világgazdaság is, és benne Kína szerepe is. A gazdasági válság elhúzódó utóhatásai, a magas jövedelmű országok világgazdasági súlyának visszaszorulása és a fenntartható fejlődés iránti igény csak néhány az itt említhető hatások közül, amelyek új módszerek és megközelítések, új szereplők és szerepvállalások, valamint egy új típusú felelősségvállalás szükségességét vetik fel. ÚJ KIHÍVÁSOK Kína már 2009-ben a világ vezető exportőrévé vált. Külföldi működőtőke-fogadó országként évek óta dobogós, 2014-ben például az első, tavaly a harmadik. Mindemellett tőkekihelyezőként is egyre fontosabb szereplő: 2011-ben még csak a hatodik, 2012 óta már a harmadik legjelentősebb befektető az Egyesült Államok és Japán után. Napjainkban ugyan az egyik Bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-paritáson, milliárd dollár 25000 20000 15000 10000 5000 0

2000

2010 Kína

USA

2017

elsődleges kínai gazdaságpolitikai cél a belső fogyasztás és a szolgáltatások által támogatott növekedés előtérbe helyezése, ez azonban nem jelenti azt, hogy Kína bezárkózna, hiszen a külkereskedelem és a beáramló külföldi befektetések továbbra is jelentős szerepet játszanak a kínai gazdaság növekedésében, míg a kiáramló tőkebefektetések és az egyre jelentősebbé váló infrastrukturális projektek még tovább növelik Kína világgazdasági szerepét, hatását. A kínai gazdaság az elmúlt évek során valóban mélyreható változásokon ment keresztül, céljait és szerkezetét tekintve egyaránt. A Xi Jinping elnök által a 2016 és 2020 közötti fejlesztési célok kapcsán felvetett „innovatív, összehangolt, zöld és nyitott” fejlődési út nem csupán a jelenlegi kínai gazdasági problémákra reflektál, hanem a hosszú távú fejlődéshez vezető utat is kikövezi. Bár az évek óta fokozatosan bevezetésre kerülő strukturális reformok eredményeit nem látjuk azonnal, hatásuk távlatilag mindenképpen növeli az ország gazdasági fejlődésének minőségét. A konkrét gazdaságpolitikai intézkedések mellett az innovációvezérelt fejlődés, az adminisztratív eljárások egyszerűsítése vagy épp a korrupció elleni küzdelem és a jogállamiság érdekében tett lépések is mind hozzájárulnak egy olyan rendszer létrehozásához, amely biztosíthatja Kína tartós és fenntartható gazdasági fejlődését. A tavaly októberi kínai pártkongresszuson azonban Xi elnök még ennél is továbbment, midőn kijelentette: eljött az ideje annak, hogy Kína vezető szerepet játsszon a világban. E koncepció a kínai nagyhatalmi stratégiák iránt érdeklődő olvasók számára minden bizonnyal nem nagy meglepetés, mint ahogy az sem, hogy a koncepció végrehajtására számos lehetőség adódik Kína számára, amelyek közül néhányra példát is láthattunk a közelmúltban: a davosi csúcstalálkozón Kína már a globalizáció élharcosaként lépett fel a protekcionista tendenciák (és Donald Trump) ellenében; a nemzetközi segélyek terén – még ha a felhasználás módja, a megcélzott szektorok és országok egyes esetekben eltérőek is – Kína ma már könnyedén felveheti a versenyt az Egyesült Államokkal; de itt említhető még a technológiai fejlesztések területén tapasztalható látványos előrehaladás is.

KÖRKÉP

A JÜAN NEMZETKÖZIESÍTÉSE A fent említett globális vezető szerep megszerzésének további fontos lépése Kína világgazdasági szerepének erősítése, ennek részeként pedig a jüan nemzetköziesítésének irányába tett lépések is. Az elmúlt hetven év során az amerikai dollár volt a világ domináns pénzneme, ebben halmozták fel a világ devizatartalékainak kétharmadát. Ezzel a jüan ugyan még nem tudja felvenni a versenyt, de jelentős lépést tett a szélesebb körű nemzetközi elfogadás felé 2016-ban, amikor a Nemzetközi Valutalap (IMF) úgy döntött, hogy ötödik devizaként felveszi a kínai fizetőeszközt az SDR-kosarat alkotó devizák, azaz az amerikai dollár, az euró, a japán jen és a font sterling közé. Bár az IMF legfrissebb, 2017-es adatait alapul véve a globális devizatartalékok alig több mint 1%-át tartották csak jüanban, számos becslés szerint ez a jövőben tovább növekedik majd. Az Európai Központi Bank tavaly nyáron 611 millió dollárnyi tartalékát váltotta át jüankötvényekre, a német Bundesbank az év elején jelentette be, hogy tartalékainak egy részét jüanban tartaná, majd nem sokkal később kiderült, hogy a francia jegybank már egy ideje rendelkezik is kínai devizatartalékokkal. Ezek ugyan egyelőre eltörpülnek az említett jegybankok dollártartalékai mellett, de ennek ellenére jól tükrözik Kína növekvő jelentőségét a globális pénzügyi rendszerben. Az amerikai függés csökkentésében gondolkodó fejlődő országok részéről pedig még a fejlettekénél is nagyobb érdeklődés mutatkozik az új nemzetközi tartalékeszköz iránt. svájci frank kínai jüan

0,2 1,1

ausztrál dollár

1,8

kanadai dollár

brit font

4,5

japán jen

4,5

euró

20,4

amerikai dollár

63,5

Külföldi valutatartalékok eloszlása

AZ ÚJ SELYEMÚT Kína gazdasági növekedésének lassulásával és az erre adott gazdaságpolitikai válaszokkal párhu36

zamosan az ország globális kereskedelmi és befektetési pozíciói és stratégiái is megváltoztak. Az új kihívások külgazdasági, külpolitikai téren is új válaszokat igényeltek, különös tekintettel arra a tényre, hogy Kína úgy döntött, nem a bezárkózást választja az előtte álló feladatok megoldásának eszközéül, hanem a diplomácia, a kereskedelem és a külföldi befektetések egy sajátos elegyét, amely egyszerre bővíti és erősíti Kína külkapcsolati rendszerét és növeli üzleti lehetőségeit, miközben nem mellesleg megerősíti a párt és Xi Jinping legitimitását is. Ez az új irányvonal, amelyet Peking „Egy övezet, egy út” kezdeményezésnek nevez, tehát egyszerre ered belpolitikai, geopolitikai, történelmi és (világ)gazdasági okokból. Bár a kezdeményezés neve elsősorban annak infrastrukturális oldalát domborítja ki, valójában szerves részét képezik a kereskedelmi, befektetési és pénzügyi kapcsolatok, csak úgy, mint a turisztikai és oktatási együttműködések. Kínának az e kezdeményezés mögött meghúzódó motivációi nem szorulnak különösebb magyarázatra, hiszen annak révén kibővíti politikai és gazdasági érdekszféráját, képes lesz ellensúlyozni bármilyen – adott esetben ellene irányuló – regionális integrációt, az alternatív szállítási útvonalaknak köszönhetően kedvezőbb stratégiai pozícióba kerül, és még az elmúlt években felhalmozódott ipari túlkapacitásai felszámolására is lehetősége nyílik. A kezdeményezés nemzetközi fogadtatása ugyan meglehetősen vegyes, de épp Kína már meglévő világgazdasági jelentőségénél fogva még a kritikusabb országok is kénytelenek figyelembe venni az új kezdeményezést külkapcsolataik szervezésekor.

KÖRKÉP

NÖVEKEDÉSI KILÁTÁSOK A kínai növekedés világbanki várakozások szerint 2018-ban 6,4%-ra csökken, és az azt követő években is ezen a szinten marad majd. Ez nagyjából egybevág a kínai kormányzat elképzeléseivel is, hiszen az új növekedési normát hosszú távon 6-6,5% körül határozták meg, és ez a szint jó eséllyel valóban tartható is lesz. Potenciális kockázatot jelenthet a pénzügyi szektor sebezhetősége, egy esetleges protekcionista hullám a fejlett gazdaságok részéről, illetve a népesség elöregedése is, amely várhatóan csökkenti a munkaerő-kínálatot. E veszélyekkel azonban a kínai

2 Kína

3 Japán

4 USA

Eurózóna

Világ

vezetés már évek óta tisztában van. Az utóbbi időszakban számos adózási és pénzügyi reform került bevezetésre, minden nemzetközi fórumon KÍNA 35,2%

INDIA 8,6%

EGYÉB 13,7%

EURÓZÓNA 7,9%

DÉL-

KOREA 2,6%

NAGYBRITANNIA 1,2%

USA 17,9%

JAPÁN 1,2%

INDONÉZIA 2,5%

BRAZÍLIA 1,2%

KANADA 2,6%

2018

MEXIKÓ 1,2%

2019

TÖRÖKORSZÁG 1,2%

2020

síkra szállnak a szabadkereskedelem mellett, és az egyes kereskedelmi relációk kiegyensúlyozása érdekében igyekeznek növelni az importjukat is. Az egy család-egy gyermek modell eltörlésével, az automatizáció és robotizáció támogatásával pedig azon dolgoznak, hogy továbbra is versenyképes maradhasson a kínai ipar. A 6-6,5% körüli növekedés azonban így is kétszerese a világátlagnak és többszöröse a fejlett országok várható növekedési ütemének. Nem is beszélve a globális gazdasági növekedéshez való kínai hozzájárulásról, amely a 2017 és 2019 közötti periódusban várhatóan 35% felett lesz, szemben az Egyesült Államok alig 18 vagy az eurózóna csupán 8%-ával.

AUSZTRÁLIA 2.6%

A reál-GDP növekedése az elkövetkező években (%), becslés

IRÁN 1,8% OROSZORSZÁG 1,6%

Reál-GDP-ben mért globális növekedés százalékban kifejezve a Világbank becslései alapján (2017–2019) KÖRKÉP

KÍNA „REFORM ÉS NYITÁS” POLITIKÁJÁNAK NEGYVEN ÉVE Dr. Chen Xinguang

A 2018-as év Kína „reform és nyitás” politikájának 40. évfordulója. Megtiszteltetés a Sanghaji Akadémia számára, hogy egy átfogó jellegű írás keretében betekintést nyújthat a magyar olvasók számára Kína történelmi jelentőségű reformjának és nyitásának folyamatába, az eddig elért hatalmas eredményekbe, elősegítve ezáltal Kína jobb megértését, és hozzájárulva ezzel is a két ország közti kapcsolat és barátság elmélyítéséhez. Előszó A hazai reformok és a külvilág felé való nyitás politikájának rövidítéseként használt „reform és nyitás” kifejezés egy 1978 decemberében, a Kínai Kommunista Párt (KKP) XI. Központi Bizottságának 3. plenáris ülésén meghirdetett politikai irányt jelöl. A reformok először vidéken indultak el: 1978 novemberében egy Anhui tartománybeli faluban, Xiaogangban (Fengyang megye) bevezették az egyéni teljesítményhez kapcsolódó juttatáson alapuló ún. családi felelősségi rendszert, amely a reformpolitika nyitányának tekinthető. 1979. július 15-én az Államtanács hozzájárult ahhoz, hogy Kanton és Fujian tartományok külgazdasági tevékenységükben speciális politikát és rugalmasabb rendelkezéseket foganatosítsanak. Ez történelmi jelentőségű lépés volt a „reform és nyitás”-ban. Az elmúlt négy évtizedben a KKP vezetése alatt a kínaiak valóságos forradalmat valósítottak meg a reformok területén, amely nemcsak az emberi történelem egyik legizgalmasabb momentuma, hanem egyben hatalmas irányváltást is jelentett: az „idővel lépést tartani igyekvő” Kínából az „idő vezetője” lett. Az elmúlt negyven évben a kínaiak a felmerülő akadályok folyamatos legyőzésével kialakították a sajátos, kínai színezetű szocialista útvonalukat. 38

KÖRKÉP

A negyven évnyi reform és fejlődés révén Kína átalakította gazdasági és társadalmi képét, történelmi változásokat ért el, és rálépett a kínai nemzet ismételt felemelkedésének az útjára. Kína GDP-je az 1987-as 364,5 milliárd jüanról 2017-re 82,7 billió jüanra nőtt. Az egyes ágazatokat tekintve az elsődleges szektor hozzáadott értéke 6,5468 billió jüannal nőtt, a másodlagos szektoré 33,4623 billióval, a harmadik szektoré pedig 42,7032 billióval. Összgazdasági teljesítményt tekintve Kína jelenleg a világon a második helyen áll. Ma Kína összes nemzetisége a párt vezetésével követi a KKP XIX. Kongresszusán lefektetett célokat, és a kínai színezetű szocializmus zászlaja alatt kitart küldetése mellett: építi a mérsékelten jómódú társadalmat, lépéseket tesz a nagyobb kockázatok kivédésére és legyőzésére, a szegénység célzott csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kontrollálására, így számos területen sikereket szerezve a kínai színezetű szocializmusnak, és közösen küzdve a kínai nép ismételt felemelkedéséért. I. Diskurzus az igazság ellenőrzésének kritériumáról 1978. május 11-én egy cikk jelent meg Az igazság ellenőrzésének egyetlen kritériuma a gyakorlat címmel a Guanming napilap címoldalán egy „szakértő újságíró” tollából. A cikk nem egy akadémiai jellegű, filozofikus eszmefuttatás volt. A hatás azonban, amelyet gyakorolt, elérte a politika, gazdaság, kultúra és társadalom területeit is. Egyfajta áttörést hozott, amely Kína ideológiai emancipációjának kezdetét jelentette. Ugyanezen a napon a Xinhua Hírügynökség idézte a cikket, a rákövetkező napon pedig a Renmin Ribao és a Népi Felszabadító Hadsereg napilapja ismét megjelentette a cikket.

Ettől kezdve támadás indult az ún. „Két bármi” elv ellen (eltökélten kitartani Mao elnök bármely politikai döntése mellett, és követni Mao elnök bármely iránymutatását), ami országos szinten vitát generált azzal kapcsolatban, hogyan lehet eljutni az igazsághoz. A vita megtörte a „Két bármi” elv fojtogató szorítását, ideológiai emancipációs folyamatot indított be Kína-szerte, és kikövezte az utat a KKP korszakalkotó XI. Központi Bizottság 3. plenáris ülésének. Nagyon fontos és jövőbe mutató hatása volt az állam és a párt története szempontjából egyaránt. II. A KKP XI. Központi Bizottságának 3. plenáris ülése A KKP XI. Központi Bizottságának 3. plenáris ülését 1978. december 18. és 22. között tartották. Az ülés fordulópontot jelentett a KKP történetében, ami döntően három dologra vezethető vissza. Először is, az ülés egyszerre jelentette a múlt folytatását és a jövő kezdetét. Újraalkotta a marxista ideológiai vonalat az igazság tények általi kutatásával, és célul tűzte ki a párt számára a szocialista modernizációt. Másodszor, ez az ülés nyitotta meg az utat a jövő felé. Világossá vált, hogy a Párt történelmi küldetése az új korszakban az, hogy Kínát modern szocialista erőközponttá változtassa; ez volt a kezdete a „reform és nyitás”-nak. A kínaiak beléptek a reformok, a nyitás és a szocialista modernizáció időszakába. Végezetül, a plenáris ülés a reformot, a nyitást és a gazdaságot helyezte a középpontba, ami történelmi változást jelentett. A KKP XI. Központi Bizottságának 3. plenáris ülése jelentette a kezdetét annak az útnak, amelyen Kína elindult a reformok irányába, és amely úton figyelemre méltó sikereket ért el. III. A szigorú tervgazdasági modell reformja A tervgazdasági modellt az egykori Szovjetunió mintájára dolgozták ki és hosszú időn keresztül alkalmazták Kínában. Volt időszak, amikor ez volt a szocialista államgazdaság legszembetűnőbb jellemzője. Az 1950-es években végig hozzájárult a gazdaság felépüléséhez és az elsődleges fejlődéshez. Ugyanakkor idővel a hátrányai is egyre szembetűnőbbek lettek, és súlyos akadállyá kezdett válni a kínai gazdaság számára. A tervgazdaság egyrészt nagyon erős, monopolisztikus

Teng Hsziao-ping

kontrollt eredményezett a gazdaság felett. A piaci szabályozó elveket teljesen figyelmen kívül hagyták, ami korlátozta a piacgazdaság kialakulását, és gátolta a kereskedelem és gazdaság fejlődését. Abban az időben ezt tartották a kínai gazdasági fejlődés legfőbb akadályának. Másrészt a termelés az áru és a mennyiség tekintetében is tervezett volt. A mesterséges műholdtól kezdve a varrótűig minden termék előállítása a kötelező állami gyártási tervek alapján történt. A legtöbb termék gyártása limitálva volt, és a vásárlást kuponokhoz kötötték (például adott élelmiszer vásárlásához a megfelelő élelmiszerkuponra volt szükség). Ez nagyon megnehezítette a vásárlók számára a szükséges KÖRKÉP

termékek beszerzését, még akkor is, ha volt rá pénzük. Továbbá a kötelező állami tulajdonlás kiterjedt az ipari és mezőgazdasági termelésre és a termékek kezelésére is. A magántulajdon illegálisnak minősült, és mindenfajta munka eredményét egyenlően kellett másokkal megosztani. Ez a gyakorlat azt eredményezte, hogy a termelők nem voltak érdekeltek abban, hogy keményen dolgozzanak. Így a gazdaság ezen okok miatt hamar meggyengült. IV. A negyvenéves belső reformok történelmi eredménye Sok idős kínai kedveli a Tavaszi történet című dalt, amely egykor egész Kínában népszerű volt. A dal története így szól: „1979 tavaszán egy idős férfi rajzolt egy kört a Dél-kínai-tengernél; ezután városok gombamód nőttek ki a földből, és a gazdagság varázslatosan növekedett; a tavaszi vihar felkeltette a végtelenséget a Nagyfalon innen és túl, és a tavaszi napsugár felmelegítette a Jangce mindkét partját.” Az idős ember a dalban Teng Hsziao-ping volt, Kína „reform és nyitás” politikájának fő megtervezője. Az elmúlt negyven évben lezajlott belső reformok történelmi eredménye a következő öt fő aspektusban testesül meg: 1. A politikai struktúra tekintetében a fontosabb eredmények közé tartozik a Népi Gyűlésen alapuló politikai rendszer javítása, a pártok közötti kooperáció és a KKP vezetése alatt megvalósuló politikai konzultáció javítása, a helyi szintű kormányzatok fejlesztése. 2014 decemberében a KKP stratégiai tervet készített Négy Átfogó címmel (a mérsékelten jómódú társadalom átfogó építése, a reformok átfogó mélyítése, a jogállamiság átfogó megvalósítása, a pártfegyelem átfogó erősítése). 2. A gazdasági struktúra tekintetében Kína az innováció, koordináció, zöldítés, nyitottság és megosztás elvein alapuló új fejlődési koncepcióval és az „Öt Új” politikájával (új iparosítás, új urbanizáció, új „informatizálás”, új mezőgazdasági modernizáció, új „zöldítés”) elérte a fenntartható fejlődés megvalósítását. 2017-ben Kína világszinten a GDP-rangsorban második helyen szerepelt az Egyesült Államok mögött, a világ GDP-jéből való részesedése az 1967-es 2,2%-os szintről 40

KÖRKÉP

14,8%-ra nőtt, míg az egy főre jutó bruttó hazai termék a 8123 amerikai dollárt is elérte. 3. Ami a kulturális építkezést illeti, Kína 2017-ben második volt a világon a társadalmi szintű kutatás és fejlesztésre irányuló kiadások tekintetében (1,76 milliárd renminbi), az innovációképesség tekintetében pedig tizenhetedik helyen állt. Kínában jelenleg 2880 felsőoktatási intézmény működik, amely a világ felsőoktatási intézményeinek 20%-át jelenti, így e tekintetben a legjelentősebb az országok között. Kína a világ 146 országában nyitott 525 Konfuciusz Intézetet, valamint 1113 Konfuciusz Osztálytermet, amelyek összesen 9,16 millió tanulót fogadtak eddig. 2016-ban 205 országból 443 000 külföldi tanuló érkezett Kínába, így nemzetközi szinten harmadik, Ázsiában pedig a legtöbb tengeren túli hallgató által látogatott országgá vált. 4. A társadalmi fejlődés szempontjából mind a városi, mind a vidéki jövedelmek jelentősen növekedtek. A városi lakosok 1978-ban egy főre jutó jövedelme 343,4 kínai jüanról 36 396 jüanra nőtt 2017-re, a vidéki lakosok esetében ez az összeg 136,6 kínai jüanról növekedett 13 432 jüanra ugyanezen időszak alatt. Mindeközben Kína a döntően vidéki népességű társadalomból városiasodott társadalommá vált, így az urbanizáció mértéke elérte az 57,4%-os rátát. A „reform és nyitás” kezdetekor 250 milliós szegénység sújtotta népesség 2017-re 30,46 millióra zsugorodott, valamint a szegénységi ráta is nagymértékben (30,7%-ról 3,1%ra) csökkent, így több mint 63 millió embert emelve ki a szegénységből csak az elmúlt öt évben. 5. Ami az ökológiai fejlődést illeti, 2016-ban Kína erdővel borított területeinek nagysága 258 millió hektár volt, az erdők által borított terület mértéke pedig elérte a 21,93%-ot. 2012 óta több mint 6 millió hektárral nőtt az erdővel borított területek nagysága évente, és 118 várost neveztek ki „nemzeti erdőgazdálkodási városnak”. V. Az emberiség sorsközösségének építése a „reform és nyitás” politikáján keresztül Kína az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést az emberiség sorsközösségének építése céljával hívta életre. 2017 januárjában Kína ennek továbbfejlesztéseként indítványozta azt a nemzetközi kezdeményezést, amelyet az ENSZ Szociális Fejlesztési Tanácsa 55. ülésén elfogadott határozatába bele is

foglalt, és amelyet a nemzetközi közösség is érdeklődéssel kísért. A kezdeményezés kifejezett célja, hogy elősegítse az öt világ, azaz a „tartós béke, univerzális biztonság, közös jólét, nyitottság és inkluzivitás, valamint a szépség és tisztaság világa” építését. A kezdeményezés Kína „Öt az egyben” (az előbb említett politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi és ökológiai építkezés – a szerk.) általános tervének kibővítésével és az emberi fejlődés irányvonalával is összhangban áll. 2013 szeptemberében Kína útjára indította az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést, amely kifejezés a szárazföldön futó „Selyemút Gazdasági Övezet” és a „21. Századi Tengeri Selyemút” kezdeményezések együttes jelölésére szolgál. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés nem csupán a nemzetközi közösség problémáinak megoldásában segíthet, de biztos támaszpontot is nyújt az emberiség sorsközösségének építéséhez, egyúttal demonstrálja Kína mint távol-keleti nagyhatalom képességeit. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés a selyemút szellemében támogatja a békés együttműködést, nyitottságot és inkluzivitást, kölcsönös tanulást, kölcsönös nyereséget és együttműködést, valamint egy új típusú globalizáció irányába mutat, amely előtt bizonyosan fényes jövő áll. Az elmúlt négy év alatt az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés egy grandiózus tervvé nőtte ki magát, amely 4,4 milliárd embert, a világ energiahordozóinak kétharmadát és a Föld GPD-jének 40%-át fedi le. A kezdeményezés célja az Ázsiát és Európát összekötő szárazföldi és vízi selyemút újjáépítése, illetve a Nyugat és Kelet közötti akadálymentes teherszállítás megvalósítása. Az „Egy övezet, egy út” szinte a semmiből indult, és lépésről lépésre fejlődött, fellendítette az együttműködést olyan kulcsfontosságú területeken, mint a politikai kommunikáció, konnektivitás, akadálymentes kereskedelem, pénzügyi integráció és interperszonális kapcsolatok, továbbá előmozdította az „Egy övezet, egy út” mentén fekvő országok fejlődését és jólétét. Mindemellett új lehetőségeket biztosított 65 ország számára a gazdasági folyosók mentén, és hozzájárult a gazdasági növekedéshez nemzetközi szinten is. 2017-ben Kína „Egy övezet, egy út” által érintett országokból érkező import és az azokba irányuló export összértéke elérte a 7,37 billió renminbit,

éves szinten 17,8%-os növekedést mutatva, amely 3,6%-kal magasabb, mint Kína teljes külkereskedelmi növekedési rátája. Ez az érték Kína teljes külkereskedelme 26,5%-ának felelt meg, amelyben az export értéke elérte a 4,3 billió renminbit (12,1%), az importé pedig 3,07 billió renminbit (26,8%). 2017 májusáig a Kína által kezdeményezett Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank 1,7 milliárd amerikai dollár értékben biztosított hiteleket kilenc projekt számára. A kínai alapítású Selyemút Alap pedig 15 projekt megvalósítására szerződött, és körülbelül 6 milliárd amerikai dollár értékű befektetésre tett ígéretet.

Megjegyzés: A cikkben felhasznált adatokat a KNK Nemzeti Statisztikai Irodája adta ki. Az adatsorok némelyike elérhető a Nemzeti Statisztikai Iroda honlapján is. KÖRKÉP

AZ „EGY ÖVEZET, EGY ÚT” KEZDEMÉNYEZÉS – EGY ÚJ NEMZETKÖZI REND HAJNALÁN? Eszterhai Viktor

Az „Egy övezet, egy út” (hosszabb néven Selyemút Gazdasági Övezet és 21. Századi Tengeri Selyemút), a Magyarországon ismertebb nevén „új selyemút” kezdeményezést a Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping hirdette meg 2013 szeptemberében Kazahsztánban. Az elmúlt években a kezdeményezés élénk figyelmet kapott nem csupán a politikai szférában, de a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakemberek és a laikusok körében is. A kezdeményezés önmagában történelmi jelentőségű, azt jelzi, hogy a nemzetközi politikáiban sokáig szabálykövetőnek számító Kína, látványos fordulattal immáron szabályalkotó ambíciókkal rendelkezik. DEFINÍCIÓ: EGY ÚJ INTERKONTINENTÁLIS HÁLÓZAT A jelentős nemzetközi érdeklődés ellenére továbbra sem könnyű az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést pontosan meghatározni. Legjobban talán úgy ragadható meg, mint vázlatos javaslat, amelynek célja újradefiniálni Európa, Ázsia és Afrika kapcsolatrendszerét. Kezdeményezés és nem terv vagy program, mert a megvalósításának nincs forgatókönyve és nincsenek jól meghatározott szakaszai. Az „Egy övezet, egy út” egyértelmű analógiája a régi selyemút, a világ egykor leginkább kiterjedt kereskedelmi hálózata, amely a nagy földrajzi felfedezések kezdetéig a világgazdaság tengelyeként összekapcsolta a Föld legfontosabb civilizációs és gazdasági központjait Ázsiában, Európában és Afrikában, szárazföldön és tengeren egyaránt. Az egykori selyemúthoz hasonlóan az „Egy övezet, egy út” kimondott célja, hogy a gazdasági szerepen túl biztosítsa az információ, az ismeretek, a gondolatok, az eszmék, a művészeti stílusok, 42

KÖRKÉP

a technológia stb. cseréjét. A kezdeményezés tehát újra össze kívánja kapcsolni azokat a régiókat, amelyek bár földrajzilag egymás mellett helyezkednek el, a tengeri fókuszú világgazdaság miatt egymással csak korlátozottan érintkeznek. Ez nem jelenti a tengertől való teljes elfordulást, amit az is mutat, hogy a program fontos részét képezi a 21. Századi Tengeri Selyemút, de a szárazföldi kapcsolatok megerősítése és bővítése kétségtelenül kiemelt szerepet játszik az elképzelésekben. A fentiekből következik, hogy a kezdeményezés középpontjában a kapcsolat vagy az összeköttetés áll. A hivatalos állami dokumentumok ennek öt módját emelik ki. Az első a politikai koordináció, amely egyes nemzeti, regionális és nemzetközi intézmények politikáinak az összehangolását jelenti. A második a fizikai infrastruktúra fejlesztése, amely új és már meglévő közúti, vasúti, olaj- és gázvezetékek és optikai hálózatok összekapcsolásából áll, kiegészülve egymással együttműködő ipari parkokkal, logisztikai központokkal és tengeri kikötőkkel, átírva ennek a hatalmas régiónak a termelőközpontjai, piacai és nyersanyagforrásai közötti hagyományos gazdasági kapcsolatokat. A harmadik a kereskedelem akadálymentes biztosítása, amely első lépésként a kereskedelem útjában álló bürokratikus akadályok csökkentését jelenti, de hosszabb távon szabadkereskedelmi övezetek kiterjesztését is magában foglalja. A negyedik elem a pénzügyi integráció, amely célja a pénzügyi szolgáltatások harmonizálása és közös szabályozása, az érintett régiók valutáinak a cseréje. Végül az ötödik a humán szféra kapcsolatainak az erősítése, amely nagy hangsúlyt fektet a kultúra, valamint a kutatás és fejlesztés területén történő együttműködésekre, ösztöndíj-lehetőségeket és csereprogramokat

Kínai áru Fehéroroszországban, útban az európai piacok felé

nyújtva diákoknak, szakértőknek, kutatóknak, támogatva ezzel például a turizmust is. Az újjászülető kapcsolatok miatt az „Egy övezet, egy út” tehát leginkább hálózatként értelmezhető, amely térben rendkívül rugalmasan bővíthető, magába foglalva állami, gazdasági, intézményi szereplőket, csakúgy, mint városokat, magánszemélyeket, nem kormányzati szerveket stb. Amennyiben ezt megértjük, rögtön választ kapunk két gyakran tévesen feltett kérdésre. Az egyik, hogy merre vezet az „új selyemút”. A fentieket figyelembe véve egyértelmű, hogy nem egy útról van szó, hanem egy változatos formában létező hálózatról. A másik gyakran elhangzó kérdés, hogy mikorra készül el. Ez a kérdés pedig azért hibás, mert a hálózat rugalmasan bővíthető, így térben és időben soha nem tekinthető befejezettnek. A fizikailag létező vagy jövőben megvalósítandó infrastrukturális hálózatnak természetesen vannak fontosabb csatornái és csomópontjai, amelyek az úgynevezett főbb gazdasági folyosókban koncentrálódnak. A hat szárazföldi folyosó a Kína– Mongólia–Oroszország, az Új Eurázsiai Földhíd, a Közép-Ázsia–Nyugat-Ázsia, a Kína–Pakisztán, a Banglades–Kína–India–Mianmar és a Kína– Indokínai-félsziget gazdasági folyosók. Az első kettőn keresztül az elmúlt években jelentősen nőtt az áruszállítás, amelynek az alapját a kínai és az egykori szovjet vasúti hálózat összekapcsolása jelentette. A jelenlegi leggyorsabb vasúti kapcsolat Kína és az Európai Unió között (Ürümcsi–Duisburg) 10 nap. A gazdasági folyosók megvalósítása közül jelenleg a leglátványosabb munkálatok a Kína– Pakisztán gazdasági folyosón figyelhetők meg, köszönhetően a megközelítőleg 60 milliárd amerikai dollárt kitevő kínai befektetésnek.

KÍNA ÉRDEKEI Egy ekkora léptékű kezdeményezés csak akkor tekinthető relevánsnak, ha mögötte jól azonosítható célokat találunk Kína részéről, hiszen az új kínai külpolitika fő törekvése – hasonlóan más nagyhatalmakéhoz – saját érdekének nemzetközi érvényesítése. Az „Egy övezet, egy út” mögött számtalan célt azonosíthatunk. Először is Kína fontos törekvése, hogy diverzifikálja energia- és nyersanyag-szállítási útvonalait. Az ország az elmúlt évtizedek dinamikus gazdasági növekedése miatt egyre több nyersanyag importjára szorul, amely döntően tengeri útvonalon érkezik. Az egyik legjelentősebb importcikk az olaj, amely jelenleg 70-80%-ban a Malaka-szoroson és a vitatott hovatartozású Dél-kínai-tengeren keresztül jut el az országba, stratégiailag rendkívül sebezhetővé téve ezzel Kínát. A kormány ezért az „Egy övezet, egy út” keretében több régiót és szállítási útvonalat lefedő infrastruktúrát igyekszik kiépíteni. Másodszor fontos szempont a kezdeményezés megvalósítása kapcsán, hogy a kapcsolati háló bővítésével Kína új piacokat szerez, elsősorban az ázsiai és az afrikai piacok gyorsan növekvő középosztályára támaszkodva. Harmadik szempontként a kezdeményezés keretében megvalósuló projektek kiváló befektetési lehetőségeket jelentenek Kína számára. Az elmúlt évtizedekben az exportvezérelt gazdasági modell eredményeként hatalmas kereskedelmi többlet (3200 milliárd amerikai dollár) halmozódott fel, amelyet Kína döntően alacsony kamatozású amerikai állampapírok vásárlására fordított. Az „Egy övezet, egy út” lehetőséget biztosít a kínai kormánynak, hogy diverzifikálja KÖRKÉP

a befektetéseit, és olyan projektekbe fektessen be, amelyek nagyobb hasznot ígérnek. Negyedszer a 2008-as pénzügyi válság következtében visszaeső külföldi import miatt Kína gazdasági növekedése csak úgy volt fenntartható, hogy a kormány egy nagyméretű gazdaságélénkítő csomagot vezetett be, amely bár sikeres volt, túlzott kapacitásokat generált az infrastruktúra fejlesztéséhez és az ingatlanszektorhoz kapcsolódó vállalatoknál. Bár ezeknek a kapacitásoknak a társadalmi szempontból fájdalmas csökkentését teljesen nem kerülheti el a kormány, az „Egy övezet, egy út” alkalmas arra, hogy ezek legalább egy részét Kína külföldre helyezze ki. Mindez egyidejűleg segíti a kínai vállalatok külföldi megjelenését és erősödését, amely szinkronban van a kínai kormány korábbi célkitűzéseivel (Go Out stratégia). Ötödször az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés támogatja a kínai gazdaság strukturális átalakítását, amely egyik kulcseleme, hogy az ipari szektor minél nagyobb hozzáadott értékű termékeket állítson elő. A növekvő bérek és az egyre szigorúbb szabályozás miatt Kína az innovációvezérelt magas színvonalú ipari termelés irányába lép, amely támogatására a kormány meghirdette az okosgyártás, azaz az információs technológia és a termelés összefonódását fókuszba helyező modernizációs programját (Made in China 2025). Annak érdekében, hogy e termékek iránt legyen kereslet, piacként fontos szerep hárul Európára. Kínának itt már a fejlett ipari országok vállalataival kell felvennie a versenyt, ami azt jelenti azonban, hogy nem elég csak magas színvonalú árut előállítania, azt költséghatékonyan és gyorsan el is kell juttatnia a vevőkhöz. Mindebben az „Egy övezet, egy út” részeként megvalósuló infrastrukturális (elsősorban vasúti) beruházások nélkülözhetetlenek. Hatodik szempontként a kezdeményezés támogatja a kínai renminbi (RMB) nemzetközivé tételét. Az „Egy övezet, egy út” megvalósításában résztvevő államokkal a kínai központi bank igyekszik devizacsere-megállapodásokat kötni, amelyek a remények szerint az egymás közötti kereskedelemben növelik a kínai fizetőeszköz súlyát. Hosszabb távon a kínai elképzelések szerint az államok egyre nagyobb arányban használják majd a RMB-t tartalékvalutaként. Ezenfelül Kína a külföldi infrastrukturális beru44

KÖRKÉP

házásai esetében is várhatóan (legalábbis részben) RMB-ben hitelezi majd a projekteket, ezzel is növelve a pénznem nemzetközi szerepét. Természetesen az „Egy övezet, egy út” kapcsolódik egyes belpolitikai célokhoz is. A kezdeményezés kitörési lehetőséget biztosít Kína nyugati és középső tartományainak – elsősorban azok központi helyen lévő városainak –, amelyek fejlettségben jellemzően elmaradtak a tengerparti régióktól. A kínai kormány megítélése szerint a javuló gazdasági lehetőségek alkalmasak arra is, hogy jelentősen hozzájáruljanak egyes társadalmi feszültségek mérsékléséhez, valamint csökkentsék a kisebbségek által lakott területeken a vallási extrémizmus, a terrorizmus és a szeparatizmus (a kínai termi nológiában a „három rossz”) jelentette veszélyt. Végezetül az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés jól kapcsolódik Xi Jinping „kínai álom” programjához és Kína „két évszázados” céljaihoz (mint a mérsékelten jómódú társadalom megvalósításához 2021-re, a Kínai Kommunista Párt megalakításának századik évfordulójára; valamint a jómódú és erős Kína megteremtéséhez 2049-re, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának századik évfordulójára), mert mindkettő fókuszában Kína egykori erejének és nemzetközi szerepének a visszaállítása áll. GEOPOLITIKA ÉS ÚJ INTÉZMÉNYEK A kínai kormány határozottan elutasítja a feltevést, hogy az „Egy övezet, egy út” rendelkezik geopolitikai célokkal, így tévesnek tartja a Marshall-tervvel való összevetést is. Ez utóbbi már csak azért sem igaz a kínai vélemény szerint, mert Kínának nem célja saját gazdasági, politikai és ideológiai modelljének az exportja, szemben az Egyesült Államok második világháborút követő aktivitásával. Valójában azáltal, hogy Kína – az érintett országokkal együtt – megvalósítja az „öt összeköttetésen” alapuló, az „Egy övezet, egy út” három kontinenst lefedő hálózatát, lényegében egy új nemzetközi rend alapját teremti meg. Ázsia, Európa és Afrika elmélyülő integrációja megváltoztathatja a jelenlegi globális világ szervezeti struktúrájának geopolitikai alapját, amelyet a nyugati hatalmak eredetileg a tengeri kereskedelem és a tengeri kereskedelmi útvonalak irányítása révén hoztak létre a 16. szá-

Az “Egy övezet, egy út” legfontosabb szárazföldi és tengeri stratégiai projektjei

zadi gyarmatosítások után. Kína azonban nem csupán egy új hálózat megteremtésével hat a fennálló nemzetközi rendre: az „Egy övezet, egy út” jelentette keretrendszert megtölti új intézményeivel is. Ezek közé tartoznak az egyes régiók és Kína kapcsolatát új mederbe terelő transzregionális intézmények: a Kína–Afrika Együttműködési Fórum vagy a „16+1” együttműködés és a nagy figyelmet kapott új pénzügyi intézmény, az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank is. Az, hogy az „Egy övezet, egy út” hivatalosan minden állam számára nyitott kezdeményezés, nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan szereplők, akik ellenérdekeltek a megvalósításában. A változások legnagyobb ellenzője az Egyesült Államok, amely korábbi hegemón hatalmának szempontjából tartja a kezdeményezést fenyegetőnek. Japán és India szemében a kínai kezdeményezés egy új ázsiai rend alapjának tűnik, amelyben Kína játszaná a vezető szerepet, és amely éppen ezért elfogadhatatlan. India ráadásul kritikát fogalmazott meg az „Egy övezet, egy út” keretében épülő Kína–Pakisztán gazdasági folyosó stratégiai jelentősége és Kína növekvő indiai-óceáni (a 21. Századi Tengeri Selyemút egyik kulcseleme) befolyása miatt. Végül az Európai Unió magatartása sem egyértelmű, nélküle azonban Eurázsia kapcsolatainak újjászületése elképzelhetetlen. A kritikus hangok ellenére azonban a felsorolt szereplők számára az „Egy övezet, egy út” komoly lehetősé-

geket is rejt: az amerikai és japán pénzügyi szféra számára például befektetési opciókat, India esetében az infrastrukturális szükségletei lehetséges javítását, az EU számára pedig a keleti kapcsolatai modernizációját. A kezdeményezésnek jelentős számú támogatója is van, mindenekelőtt a fejlődő országok között, amelyek számára az „Egy övezet, egy út” modern infrastruktúrát, befektetési és kereskedési lehetőségeket teremt, olyan dolgokat, amelyekre égető szükségük van, ám a jelenlegi nemzetközi rend és ennek intézményei nem képesek biztosítani számukra. Az elmúlt években több mint 60 állam fejezte ki valamilyen formában a részvételi szándékát a kezdeményezésben. Az érdeklődés mértékét jól tükrözi a 2017 májusában Pekingben megrendezett Egy Övezet, Egy Út Fórum sikere, amelyen összesen 130 állam (közülük 29 állami vezetői szinten) és 70 nemzetközi intézmény képviseltette magát. Az „Egy övezet, egy út” tehát egy olyan átfogó vízió, amely a világ valamennyi országát és nagy intézményét érinti, óhatatlanul átalakítva a nemzetközi viszonyokat. A kezdeményezés hátterében egyértelműen Kína közép- és hosszú távú érdekei húzódnak meg, így az nem csupán egy gyorsan feledésbe merülő ötlet. A megvalósítása azonban csak akkor lehet sikeres, ha az nemcsak Kína, de más államok víziójára is épül.

KÖRKÉP

AZ „EGY ÖVEZET, EGY ÚT” KEZDEMÉNYEZÉS STABILIZÁLÓ SZEREPE EURÁZSIÁBAN Csepregi Zsolt

Az emberi történelem során soha nem éltünk még olyan békés és biztonságos körülmények között, mint a 21. század első két évtizedében. Az erőszakos elhalálozások aránya folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, míg az ősembernek, kultúrától függően 10-20% esélye volt arra, hogy egy másik ember keze által múljon ki, a középkorra ez az arány 2-5% közé csökkent, ma pedig néhány ezrelék ennek a valószínűsége. Nehéz ezeket a tudományos tényeket a közvélemény elé tárni, miközben a Közel-Kelet véres eseményeiről hallunk, illetve amikor a jövő globális hatalmi struktúráját igyekszünk prognosztizálni a világrend bizonytalan kimenetelű átalakulása közepette. Eurázsia belseje és délnyugati régiói környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásoktól és az ezek következtében kialakult belső vagy éppen internacionalizált belső

Az ősi selyemút Kína és India között 46

KÖRKÉP

konfliktusoktól szenvednek, amelyek a világszerte zajló fegyveres összecsapások döntő részének kiváltó okai. A probléma gyökere azonban egyben a megoldás kulcsa is. A geopolitika törvényszerűségei szerint a konfliktusoknak leginkább azok a régiók vannak kitéve, amelyek földrajzi elhelyezkedésük miatt „geopolitikai átjáróházként” működnek. A földrajzi elhelyezkedés átka azonban áldás is lehet; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a prosperáló államok, amelyek a történelmi selyemút mentén, a transzkontinentális kereskedelemre alapozva emelkedtek fel. Közel-Kelet és Közép-Ázsia, az eurázsiai szuperkontinens szívét alkotván egyaránt megtapasztalták a kereskedelem jótékony hatása mellett az „átkot” is, gondoljunk csak a hellén, muszlim, nyugati imperialista vagy szovjet hódításokra. A jövő és így az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés legfőbb kihívása, hogy az ez által a vállalkozás által integrálódó gazdasági térségek e régiók biztonságát megalapozzák és elmélyítsék. A kezdeményezés azonban kudarcra van ítélve, amennyiben Eurázsia belsejének és délnyugati régiójának államai nem lesznek képesek fenntartható módon globalizálódó pályára állni. A nemzetközi kapcsolatok elméletében az országok közötti gazdasági függőségi viszony (interdependencia) növekedése új alapokra helyezi az adott államok közötti relációt. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, az Eurázsiát behálózó infrastrukturális rendszeren keresztül éppen ezt a pozitív értelemben vett interdependenciát erősíti multilaterális, bilaterális és kedvező körülmények között az államon belül egyaránt. A kihívás abból ered, hogy Eurázsia mint egységes gazdasági térség a történelem során sosem létezett. A hajdani selyemút szárazföldi összeköttetést teremtett az európai és a távol-keleti termelői és fogyasztói

bázisok között, az árumozgatás azonban legfőképpen luxuscikkek keletről nyugatra való áramlását jelentette, miközben Európából nemesfém ment Kínába, mivel a Középső Birodalomnak nem volt szüksége a nyugati javakra. A történelmi selyemút útvonalát jelentősen kibővítve értelmező „Egy övezet, egy út” kezdeményezés előnye, hogy valójában egy hálózatot épít ki Eurázsia két végpontja között. A két végpont természete meghatározó, mivel az Európai Unió egységes gazdasági szereplőként megelőzi bruttó „nemzeti” össztermék tekintetében az Egyesült Államokat is, növekedése viszont a gazdasági válságot követően lelassult. Ezzel szemben Kelet- és Délkelet-Ázsia gazdag és feltörekvő hatalmai jelentik a jövő gazdasági motorját. Habár az Európai Unióhoz hasonló politikai és gazdasági egység nem létezik a világon, a Kínai Népköztársaság, Japán és a Koreai Köztársaság erőteljesen interdependens gazdasági térséget alkot, tompítva a köztük feszülő politikai ellentéteket, bár ez a gazdasági viszony áldozatává is válhat a politikai nézeteltéréseknek. Eurázsia két végpontja között természetesen jelenleg is robusztus kereskedelem zajlik, ugyanakkor az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés stabilizációs lehetősége abban áll, hogy a domináns tengeri kereskedelem mellett megjelenik a szuperkontinenst behálózó, fejlett és hatékony szárazföldi összeköttetés is. Az új, illetve a korábbiaknál hatékonyabb kereskedelmi útvonalak nem csupán a nemzetközi kereskedelemre már ma is nagyban hagyatkozó európai és távol-keleti államok, hanem az eurázsiai szuperkontinens belsejében lévő, tengeri kijárattal nem rendelkező országok számára is nagy lehetőséget teremthetnek. A kínai fogyasztás az ország nemzeti össztermékének bővülését is meghaladó ütemben, éves szinten 8-10% fölött növekszik, előrevetítve, hogy a kínai kereslet fokozatosan felzárkózik az amerikai és az európai piacokhoz, majd meg is haladja azokat. Ez olyan gazdasági lehetőségeket nyit meg Eurázsia viszályokkal terhelt régiói előtt, amelyek garantálhatják, hogy a gazdasági interdependencia és az anyagi prosperitás megszünteti azokat a társadalmi feszültségeket, amelyek Eurázsia belsejének számos régióját aktív vagy potenciális konfliktuszónává teszik.

Az infrastrukturális összeköttetés csupán az első lépés a régiók gazdagodása felé. A stabilitás azonban a közlekedési és a szállítmányozási utak mentén elő népesség jólétén múlik, ami azt feltételezi, hogy a Távol-Kelet és Európa között fekvő országok lakossága képes bekapcsolódni az áru- és szolgáltatáskereskedelembe. Habár a globalizáció jelensége nem hagyta érintetlenül Belső-Ázsiát és a Közel-Keletet, a társadalmak széles rétegei ennek pozitív gazdasági hozadékaiból nem részesültek. A tömegkommunikáció segítségével azonban ők is egyre inkább értesülnek arról, hogy Európában és a Távol-Keleten számukra szinte elképzelhetetlen gazdagságban élnek az emberek. A globalizáció negatív hatásai, mint a szélsőséges ideológiák, a fegyver- és kábítószer-csempészet és a konzervatív társadalmak számára sok esetben felháborító kulturális javak annál inkább behatoltak a gazdaságilag nélkülöző, törékeny államok világába is. A globalizáció folyamatának visszás természete adja a kontextusát a kínai kormány által rendszeresen szorgalmazott kölcsönös nyereségen (win-win reláción) alapuló kapcsolatrendszernek, amelyet az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben is érvényre juttat. Első hallásra a nyugati partnerek számára ez a gondolat, amelyet leginkább a játék elméletből ismerhetünk (nem zéróösszegű játék formában) különösnek tűnhet. Egy másik szem-

Kundzseráb-átjáró Kína és Pakisztán határán KÖRKÉP

szögből azonban jól látható, hogy a kizsákmányolás elkerülése a cél, és így már érthetőbb a kezdeményezés biztonságra törekvése. Az európai imperializmus korában Afrika kizsákmányolásának alapvető eleme volt a közlekedési és szállítási infrastruktúra oly módon való kiépítése, amely kizárólag a gyarmatosító hatalom nyersanyagigényeit szolgálta ki. Az afrikai államok ezért az első adandó alkalommal igyekeztek levetni magukról ezt a viszonyrendszert, mivel az nem szolgálta az ott lakók érdekeit. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés ezt elkerülve, kizárólag akkor lehet sikeres, ha a kijelölt és organikusan fejlődő útvonalak mentén élő lakosság nem diktátumként érzékeli azokat a beruházásokat, amelyeket a vezetőség megvalósítani szándékozik. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, maguk a kínai és nemzetközi beruházók is veszítenek, illusztrálva a kölcsönös nyereségen alapuló kapcsolat mibenlétét. Márpedig Eurázsiában a kezdeményezéssel elégedetlen lakosság képes megakadályozni az integráció elmélyülését. A 21. században az egyes országok és számos militáns nem állami szereplő adottságai egymástól elkülönülve alakultak. Míg az államok katonai költségvetése egyre inkább hivatásos, kis létszámú, technológiaintenzív hadseregekre alapozza a biztonságát, addig az anyagi javakat nélkülöző szereplők a hagyományos katonai és gerilla-hadviselés eljárásaira alapozhatnak. Jól érzékelteti ezt a különbséget a távol-keleti fegyverkezés, ahol a tengeralattjárók, repülőgép-anyahajók és rombolók, modern rakétaelhárító rendszerek beszerzésén van a hangsúly, azonban továbbra is a legtöbb áldozat életét olyan fegyverek oltják ki, amelyek a korai hidegháború technológiai színvonalán állnak. Ennek a különbözőségnek a következménye, hogy a tengeri és légi hadviselésben, továbbá a határokon messze átívelő erőkivetítésben a fejlett államok behozhatatlan fölénnyel rendelkeznek a szárazföldön azonban a bukott államok és az ott aktív helyi militáns csoportok továbbra is jelentős kihívást jelentenek. Az erős állami erőszak-monopólium nélküli régiók – mint a hadszíntérré vált szír–iraki övezet vagy Afganisztán és Pakisztán törzsi területei – jelenleg mind áldozatai ezeknek a fegyveres csoportoknak, amelyek kön�nyűfegyverekkel képesek milliókat sakkban tartani. Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés szempont48

KÖRKÉP

jából ezek a csoportok azért is jelentenek kihívást, mert – szemben a hajózási útvonalakkal, amelyek fejlett haditechnikával biztosíthatók – a szárazföldön viszonylagos előnyben vannak a gerillacsoportok, hiszen könnyűszerrel megzavarhatják a szállítmányozási útvonalakat. A piac törvényszerűségei szerint pedig egy olyan szállítmányozási útvonal, amely gyakran esik áldozatául fegyveres akcióknak, arra készteti a piaci szereplőket, hogy más útvonalat keressenek áruiknak. Végső soron az instabil régiók

Tehervonat a Tien-san hegységben, Hszincsiang tartományban

lakossága szenvedi el a legtöbb kárt, amen�nyiben Eurázsia belseje továbbra sem tudna előnyt kovácsolni az egyre intenzívebbé váló világkereskedelemből, azaz továbbra is a globalizáció vesztese és földrajzi elhelyezkedéséből kifolyólag akadálya lenne. A szállítmányozási útvonalak biztosításának két módja lehetséges, az első az útvonalak közvetlen fegyveres biztosítása a fogadó állammal együttműködésben, a második az államépítés. Pakisztánban

a közvetlen katonai biztosítást kísérli meg a kínai fél a Kína–Pakisztán gazdasági folyosó mentén. A Kínai Népköztársaság számára a pakisztáni gazdasági folyosó elsődleges fontosságú, mivel Belső-Kína megtermelt javait piacképes módon juttathatja el a nemzetközi kereskedelmi vérkeringésbe. Az útvonal azonban Afganisztán mellett a legveszélyesebb terep, hiszen olyan törzsi területeken vezet keresztül, amelyek fölött az állami kontrol nem vagy csak minimálisan érvényesül.

Kína ezért a pakisztáni kormánnyal és fegyveres erőkkel közösen igyekszik biztosítani ezt az útvonalat, amely azonban nem jelenthet valódi példát az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés számára. A pakisztáni hadsereg, függetlenül attól, hogy az ország jelentős területein nem érvényesül a központi hatalom, nagy létszámú és erős, nem utolsósorban azért, mert az Indiával 1947 óta fennálló feszültségek miatt szükséges is, hogy az legyen. Ugyan a kínai félnek itt van olyan külső partnere,

amely segíthet az útvonal biztonságát garantálni, az infrastrukturális beruházások természetszerűleg hosszú évtizedek alatt térülnek csak meg. Pakisztán stabilitását azonban a jelenlegi körülmények között nem vehetjük adottnak. A szállítmányozási útvonalakat fenyegető katonai veszélyek akkor szűnnek meg valójában, ha inkluzív gazdasági fejlődés megy végbe az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés útvonalai mentén, és a részt vevő országok a sikeresen globalizálódó gazdasági modell meghonosításával erős államot építenek ki. Egyetlen nemzetnek sincs arra megfelelő katonai potenciálja, hogy Eurázsia kockázatot jelentő instabil régióiban békefenntartó műveletekkel biztosítsa a szállítmányozási útvonalak zavartalan működését. Míg a tengeri hajózásban néhány jól elhelyezett tengerészeti bázis képes ezt garantálni (éppen a hadszíntér-technológia intenzív jellege miatt), addig a szárazföldön ez kivitelezhetetlen. A 21. századi világgazdaság követelményei azonban első ránézésre szemben állnak a biztonsági követelményekkel. A megépülő gyorsvasutaknak éppen az az előnye, hogy gyorsak, hiszen nem pazarolnak időt arra, hogy közbülső megállókban vesztegeljenek. Így azonban pontszerű fejlődés megy végbe, néhány nagyváros vagy ipari központ részesül a fejlődés gyümölcseiből. A következő évtizedek nagy kérdése, hogy a globális beszállítói hálózatok hogyan képesek olyan módon értéket teremteni, hogy a társadalom jelentős rétegei részesüljenek ebből az egyes államokon belül. Ez a kihívás nem korlátozódik az instabil régiókra, azonban míg Nyugat-Európában és egyre inkább a Távol-Keleten elképzelhetőek olyan adózási rendszerek, amelyek garantált juttatásokat adnak az alulfoglalkoztatott rétegeknek, ez a lehetőség Közép-Ázsiában nem áll fenn. Félreértés ne essék, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés önmagában nem fogja megoldani Eurázsia törékeny államainak összes problémáját. A megnyíló gazdasági lehetőségek, továbbá a kezdeményezés által serkentett intézményépítés és az államépítésben jelentős tapasztalattal rendelkező Kínai Népköztársaság tudástranszferje és a partnerállamok tisztviselőinek nyújtott képzése azonban mind elősegíthetik, hogy a veszélyeztetett régiók államai a globalizáció nyertesévé váljanak, megalapozva a tartós békét az országhatárokon belül és azokon kívül is. KÖRKÉP

„21. SZÁZADI TENGERI SELYEMÚT” Csepregi Zsolt

A nagy földrajzi felfedezések korában a világkereskedelem döntő része az európai, újvilágbeli és afrikai

gyarmatok között az Atlanti-óceánra tevődött át. Ezt követően, az Egyesült Államok szuperhatalommá

válásával az Atlanti-óceán mellett a globális áruszál-

lítás legfőbb terepe lassacskán a Csendes-óceán

lett. A 21. században, köszönhetően a távol-keleti, dél-ázsiai és a kelet-afrikai államok gyors gazdasági felzárkózásának, újfent az Indiai-óceán hajózási útvo-

nalai alkotják majd a világkereskedelem egyik, ha nem a legfontosabb ütőerét. Az „Egy övezet, egy út” kezde-

ményezésen belül megvalósuló „21. Századi Tengeri

tapasztalattal rendelkező kínai operátor cégek, emellett

erre a logikára felfűzve igyekszik felkészíteni az Indiai-

ják a „gyöngyfüzér” megtérülését, utóbbiak a „nyitás

Selyemút” vagy más néven a „gyöngyfüzér” elképzelés óceán medencéjét a megnövekedett áruforgalomra.

A Kínai Népköztársaság által követett stratégiának négy fő eleme van: a kapacitásbővítés, a hozzáférés, a profit és a biztonság. A tengeri áruszállítás, amely bár

a szárazföldi közlekedéssel összehasonlítva lassabb,

rendkívül költséghatékony, mivel jelenleg akár már 400 méter hosszúságú gigászi konténerhajók szelik

az óceánokat, áruval megrakodva. Érdekesség, hogy a világ legnagyobb hajóit a Koreai Köztársaság válla-

latai, a Samsung és a Daewoo építi, második helyen

azonban már a kínai vállalatok állnak, amelyek gyorsan zárkóznak fel. Az ilyen, közel 200 000 tonna összterhet

hordozni képes hajókat csak speciálisan kiépített kikö-

tők tudják kiszolgálni, Kína fejlesztései ezért egyrészt erre irányulnak a gigaberuházásra kiválasztott helyszí-

neken. A korábban említett „gyöngyfüzér” hasonlat jól illik ezekre a kikötőkre, Kína partjaitól kiindulva öt straté-

giai kikötő fejlesztését helyezi előtérbe a kezdeménye-

zés, nem ideszámítva a Malajziában és Indonéziában

történő korszerűsítéseket. Mianmarban a kyaukpyui, Srí Lanka szigetországának déli részén a hambantotai

kikötő, a Kína–Pakisztán gazdasági folyosó végpontján a Gwadar lett a kiválasztott, az afrikai kontinenssel való kereskedelmet a tanzániai Bagamoyo, míg

az európait a pireuszi kikötő szolgálja. A kapacitás-

bővítés és a stratégiai elhelyezkedés nem automati-

kusan garantálja az anyagi megtérülést, de Kína ezt is figyelembe veszi. A fejlesztett kikötőkben fokoza-

tosan egyre nagyobb részesedést szereznek a nagy

A világ legforgalmasabb teherkikötője - Sanghaj

KÖRKÉP

különleges gazdasági zónák kiépítésével is támogat-

és reform” gazdaságpolitikájának fontos és sikeres eszközei voltak Kína területén is 1978 után. Végezetül pár szó a biztonságról, amely két szempontból köze-

líthető meg: az ellátásbiztonság és a katonai dimen-

zió mentén. A „gyöngyfüzér” pakisztáni és mianmari

kikötői, mivel Kínával jó viszonyt ápoló, vele határos országokban helyezkednek el, alternatív elérési útvo-

nalként szolgálnak a délnyugat-kínai kikötőkhöz vezető tengeri útvonalakhoz képest. A Kínai Népköztársaság

katonai ambícióit vizsgálva a „21. Századi Tengeri Selyemút”, bármit is állítsanak a kritikusok, nem elsőd-

leges tényező. Önmagában néhány, konténerhajókat kiszolgálni képes kereskedelmi kikötő jelenléte nem

helyettesíti a kék vízi flotta megépítését, a haditengerészek évtizedeken át tartó felkészülését, hogy Kína

valódi tengeri nagyhatalom legyen. A sokat hivatko-

zott tengerészeti bázis Dzsibutiban elrettentően hathat az Afrika szarvánál korábban virágzó kalózkodásra,

szolgálhatja az Afrikában szolgáló kínai békefenn-

tartók ellátását és védelmét, azonban sokkal inkább tekinthető egy felemelkedő hatalom kezdeti szárnybon-

togatásának a globális szerepvállalás terén, mint bármiféle fenyegető tényezőnek. A „21. Századi Tengeri

Selyemút” gazdaságilag megalapozott beruházási

terv, amely Kína gazdasági stabilitását megerősíti, és javítja hozzáférését az eurázsiai és afrikai piacokhoz, végső soron azt bizonyítva, hogy a globalizáció töretlenül halad előre, és Kína nem habozik érett gazdasági nagyhatalomhoz méltóan új szerepet vállalni.

A SZÁRNYALÓ „16+1” EGYÜTTMŰKÖDÉS Dr. Chen Xin

2011-ben Budapesten tartották az első Kína–KeletKözép-Európa (KKE) Üzleti Fórumot, amely megteremtette az együttműködési lehetőséget Kína és a KKE-országok között. 2012-ben Varsóban Wen Jiabao, az akkori kínai miniszterelnök találkozott a 16 KKE-ország vezetőjével, és megegyeztek a Kína és a KKE-országok („16+1”) közötti együttműködés kezdeményezéséről. 2017 novemberében Budapesten szervezték meg Kína és a KKE-országok immár hatodik csúcstalálkozóját és a hetedik Kína–Kelet-Közép-Európa Üzleti Fórumot. A találkozó célja a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi együttműködés elmélyítése és a kölcsönös előnyökkel járó fejlődés előmozdítása volt. Így Budapest új kezdetet jelenthet a Kína és a KKE-országok közötti kooperáció fejlődésének hosszú útján.

I. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYEI A Kína és a KKE-országok közötti kooperáció gyümölcsöző eredményeket hozott politikai, gazdasági, kereskedelmi és interperszonális kapcsolatok, valamint a közlekedés, a logisztika és az infrastruktúra terén is. I. 1. A politikai együttműködés megerősítése 2011 előtt Kínának mindössze két stratégiai partnere volt a KKE-régión belül, Szerbia és Lengyelország. Ahogy fejlődött a kooperáció Kína és a régió között, egyre több ország írt alá partnerségi megállapodást a távol-keleti állammal: Csehország 2016-ban lett stratégiai partner, Magyarország pedig 2017-ben írt alá szerződést átfogó stratégiai partnerségről. Kína kapcsolata Szerbiával és Lengyelországgal szintén ezzé erősödött.

A Kína–KKE országok 2016-os rigai csúcstalálkozója KÖRKÉP

Kína kereskedelme a KKE-országokkal 2011 és 2017 között (millió amerikai dollár)

Év

2011

Ország

Volumen

Export

2017 Import

Volumen

Export

Változás 2011–2017 Import

Volumen

Export

Import

Szlovákia

5 969

2 512

3 457

5 315

2 730

2 585

-11%

-25%

Szlovénia

1 878

1 676

202

3 383

2 888

495

80%

72%

145%

Lettország

1 256

1 193

1 325

1 148

177

-4%

181%

Litvánia

1 423

1 335

1 856

1 601

255

30%

20%

190%

Észtország

1 336

1 131

205

1 267

1 007

260

-5%

-11%

27%

12 989

10 941

2 048

21 219

17 876

3 353

63%

64%

Csehország

Lengyelország

9 988

7 669

2 319

12 489

8 793

3 696

25%

15%

59%

Magyarország

9 259

6 807

2 452

10 127

6 050

4 077

-11%

66%

Románia

4 402

3 454

948

5 602

3 778

1 824

27%

92%

Bulgária

1 466

1 005

461

2 137

1 169

968

46%

16%

110%

Horvátország

1 621

1 541

1 343

1 160

183

-17%

-25%

129%

Szerbia

475

396

757

546

211

59%

38%

167%

Albánia

438

282

156

650

454

196

48%

61%

26%

136

92%

93%

90%

102

199

133

95%

48%

450%

Bosznia-Hercegovina Montenegró Macedónia Összesen

247

155

165

-33%

-15%

-44%

52 920

40 165

12 755

67 970

49 490

18 490

28%

23%

45%

Hogy fokozza a kölcsönös egyetértést és megerősítse a kétoldalú együttműködést, Kína intenzív politikai kommunikációt folytat a KKE-országokkal, és évente rendez találkozókat azok vezetőivel, illetve létrehozott egy platformot a helyi önkormányzatok együttműködésére is. Továbbá mind a 16 ország aláírta az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésről szóló egyetértési nyilatkozatot. I. 2. Jelentős kereskedelemi növekedés 2011 és 2017 között Kína KKE-országokkal folytatott kereskedelmi volumene 28%-kal nőtt, amelyből Kína régióba irányuló exportja 23%-kal növekedett, míg importja 45%-kal. Ugyanezen periódus alatt, Kína kereskedelme a 28 EU-tagországgal 8,5%-kal, míg az import értéke 15,9%-kal nőtt. Összehasonlításképp: Kína kereskedelme az egész világgal 12,7%-kal, importja 5,6%-kal gyarapodott ugyanebben az időszakban. Kína kereskedelme tehát a KKE-országokkal jelentősen javult, és különösképpen a régióból érkező import nőtt. Az országok szintjén Lengyelország kereskedelmi volumene növekedett a legtöbbet: 13 52

KÖRKÉP

milliárd amerikai dollárról emelkedett 21,2 milliárd amerikai dollárra. Kína és a KKE-országok kereskedelemének Lengyelországra eső része 25%-ról 31%-ra nőtt, ezzel első helyre került a 16 ország között. A legnagyobb növekedést a régióból Magyarország érte el a Kínába érkező import tekintetében, amely 2,5 milliárd amerikai dollárról indulva 4,1 milliárd amerikai dollár lett a periódus végére – ez a régióból érkező kínai importok 22%-ának felel meg. Az adatok alapján Kína kereskedelmi volumenének növekedése Montenegróval (95%), BoszniaHercegovinával (92%) és Szlovéniával (80%) a legnagyobb. A legjelentősebben pedig az alábbi országok importja növekedett: Montenegró (450%), Litvánia (190%), Lettország (181%) és Szerbia (167%). Kezdetben ezen országok és Kína között a kereskedelem viszonylag alacsony volt, a fejlesztési lendület azonban annál gyorsabb. Ugyanakkor látnunk kell a kereskedelem mennyiségi csökkenését Kína és Macedónia, Horvátország, Szlovákia és Észtország között is. Mindemellett csak két ország, Szlovákia és Macedónia esett el importtól

a KKE-országok közül. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a német Volkswagen által gyártott és Szlovákia által exportált Touareg kocsik iránti kereslet visszaesett, illetve csökkent a macedón nyersanyagok Kínába irányuló exportja. Az észt és a horvát import Kínába 27%-kal és 129%-kal nőtt. I. 3. Növekvő befektetések 2011 és 2016 között Kína közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek állománya a KKE-országokban 1 milliárd amerikai dollárról 1,7 milliárd amerikai dollárra nőtt, amely 2015-ben majdnem elérte a 2 milliárd amerikai dollárt. A legnagyobb befektetésnövekedést Románia (266 millió amerikai dollár), Csehország (161 millió amerikai dollár) és Lengyelország (120 millió amerikai dollár) érte el. Kína legnagyobb külföldi tőkebefektetési állománya a régióban Magyarországon volt, amely 2015-ben érte el a maximumát, 571 millió amerikai dollárt, ez a rá következő évre 314 millió amerikai dollárra esett vissza, ám még ezzel is elérte a második helyet. Az első helyen Lengyelország (321 amerikai dollár) végzett, a harmadikon pedig Csehország (228 amerikai dollár). Bulgária 2015-

ben még a harmadik helyen állt (236 amerikai dollár), majd 2016-ra visszacsúszott a negyedik helyre (166 millió amerikai dollár). A befektetési forgalmat nézve, a legmagasabb közvetlen külföldi tőkebefektetés 2016-ban érkezett Magyarországra, amely 57 millió amerikai dollárt jelentett, és csak ezután következett Szerbia (31 millió amerikai dollár) és Szlovénia (22 millió amerikai dollár). Kína befektetései 2015ben Romániában és Bulgáriában szintén elérték a 63 millió amerikai dolláros és 59 millió amerikai dolláros szintet. I. 4. Közlekedés és fejlődés A Kína és Európa között működő vasútvonal már nyolc várost érint négy KKE-országban, amelyek alternatív logisztikai utakat biztosítanak, és több exportra ösztönzik az európai államokat, kiemelten a mezőgazdasági termékeket illetően. 2015 óta a kínai légitársaságok Kína és a KKEországok nagyobb városai közt a következő új közvetlen repülőjáratokat indították: Peking–Budapest, Peking–Varsó, Peking–Prága, Sanghaj–Prága, Chengdu–Prága és Peking–Prága–Belgrád.

Kína közvetlen külfölditőke-befektetési állománya a KKE-országokban (millió amerikai dollár) 2011

2012

Magyarország

475,35

Lengyelország

2013

2014

2015

507,41

532,35

556,35

2016

571,11

313,70

201,26

208,11

257,04

329,35

352,11

321,32

Csehország

66,83

202,45

204,68

242,69

224,31

227,77

Szlovákia

25,78

86,01

82,77

127,79

82,77

Szlovénia

5,00

26,86

Románia

125,83

161,09

145,13

191,37

364,80

391,50

Bulgária

72,56

126,74

149,85

170,27

235,97

166,07

Észtország

7,50

3,50

Lettország

0,54

0,94

Litvánia

3,93

6,97

12,48

15,29

Horvátország

8,18

8,63

8,31

11,87

11,82

11,99

Albánia

4,33

7,03

6,95

7,27

Bosznia-Hercegovina

6,01

6,07

6,13

7,75

8,60

Montenegró

0,32

4,43

Macedónia

0,20

0,26

2,09

2,11

2,10

Szerbia Összesen

5,05

6,47

18,54

29,71

49,79

82,68

1008,67

1333,90

1435,76

1696,51

1976,75

1666,79

KÖRKÉP

Kína közvetlen külföldi tőkebefektetései a KKE országokban (millió amerikai dollár) 2011

2012

2013

2014

2015

2016

Magyarország

11,61

41,40

25,67

34,02

23,20

57,46

Lengyelország

48,66

7,50

18,34

44,17

25,10

-24,11

Csehország

8,84

18,02

17,84

2,46

-17,41

1,85

Szlovákia

5,94

2,19

0,33

45,66

Szlovénia

21,86

Románia

0,30

25,41

2,17

42,25

63,32

15,88

Bulgária

53,90

54,17

20,69

0,42

59,16

-15,03

Észtország

Lettország

0,45

Litvánia

1,00

5,51

2,25

0,05

3,55

0,22

0,56

0,01

0,04

0,06

1,62

0,85

Horvátország Albánia Bosznia-Hercegovina Montenegró

Macedónia

0,06

-1,00

0,21

2,10

11,50

11,69

7,63

30,79

Szerbia

Mindez hatékonyan mozdította elő a turizmust, és közvetve megkönnyítette az üzletkötést és a befektetéseket is. I. 5. Aktívabb interperszonális kapcsolatok Az elmúlt években Európába látogató kínai turisták számának növekedésével párhuzamosan, a közép-kelet európai országok is egyre jelentősebb idegenforgalmi célponttá váltak a kínaiak számára. Az utóbbi öt évben az ide érkező turisták száma 280 000-ről 930 000-re nőtt. Korábban meghirdették már a Kína és a KKEországok közötti idegenforgalom, interperszonális kapcsolatok és média évét is – az ehhez fűződő programok és rendezvények is előmozdították a turizmust és egymás jobb megértését. Az országok közötti diákcsereprogramok is virágzanak. A kínai kormány tavaly bejelentette, hogy 5000 KKE országból érkező diák kaphat ösztöndíjat, hogy Kínában tanulhasson, illetve néhány KKE-ország is hozott már létre kínai tanulók számára ösztöndíjprogramokat. Ezenkívül a 16 kelet-közép-európai országban jelenleg 29 Konfuciusz Intézet működik, amelyek kínai nyelvi kurzusain eddig közel 38 000 diák vett részt. 54

KÖRKÉP

II. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS VITALITÁSÁNAK KULCSA A „16+1” kezdeményezés gyors fejlődésének titka a tagok azon alapelvek iránti elköteleződésében rejlik, mint az „egyenrangú konzultáció”, a kölcsönös nyereség, a nyitottság és a fogadókészség, az eredmény- és innováció-központúság. Az „egyenrangú konzultáció” azt jelenti, hogy az országok a méretüktől függetlenül mind egyenlő mértékben vehetnek részt az együttműködésben és az azzal kapcsolatos konzultációban. A Kína–KKE-mechanizmus a kölcsönös tiszteleten és egyenlőségen alapul. Mindenki részt vehet a vitában és minden résztvevőnek törekednie kell a konszenzus maximalizálására, a különbségek minimalizálására és a részt vevő országok szerepének legkedvezőbb megválasztására. A kölcsönös nyereség alatt azt értjük, hogy a kormányok igyekeznek előmozdítani a minden fél számára előnyös kooperációt, amelyben a vállalatok is részt vesznek, és erre alapozzák a piaci tevékenységüket. A nemzetközi egyezményeket és szabályokat követve minden résztvevő saját komparatív előnyét növelve a közös érdekek körét gyarapítja. A nyitottság és a fogadókészség alapelve azt jelenti, hogy

az országok zökkenőmentesen és kölcsönösen segítik egymást, követve a nyíltság, becsületesség és átláthatóság ideáját. Fontos továbbá, hogy az országok nyitottak legyenek a lehetőségekre, megbirkózzanak az esetlegesen felmerülő kihívásokkal és az együttes fejlődést keressék a közös munkában. A Kína–KKE-együttműködés épp ez utóbbi előmozdítását célozta meg, ami a közjó javításán alapszik. A „16+1” együttműködés egyik gyakorlati vetületét a különböző platformok jelentik, amelyek egy vagy több, kompetenciáik és erősségeik alapján kiválasztott országgal állnak fel. Több mint 20 ilyen kooperációs platform alakult meg eddig gazdaság és kereskedelem, mezőgazdaság, egészségügy, turizmus, felsőoktatás, infrastruktúra, tengeri és belföldi navigáció, kultúra, pénzügyek, energia és logisztika területén. Az ilyesfajta innovatív megközelítés az egyes országokat aktívabb részvételre ösztönözheti, és ezáltal jobban magukénak érezhetik az együttműködést. A másik gyakorlati vetület a tervezésre és a kivitelezésre vonatkozik. A 17 ország együtt, megfontoltan dolgozott ki irányelveket minden vezetői találkozó után. Minden irányelv tartalmaz új intézkedéseket, de az előző irányelveket is továbbviszi – ez az önellenőrző folyamat eredményesebbé teszi a mechanizmust. A kooperáció fejlődésével szükségessé vált az évente megvalósuló tervezés mellett egy hosszabb távú munkaterv is, így a vezetők 2015-ben közzétették a három évre tervezett „Suzhou irányelveket”. Ebben szerepel egy olyan ötéves terv is, amely a 2020-as Kína–EU kooperációs keretegyüttműködés utáni időszakra vonatkozik, és amely összhangban állna a tágabb Kína–KKE-mechanizmussal. III. BUDAPEST – EGY ÚJ KEZDET 2017 novemberében Budapesten szervezték meg a „16+1” együttműködés hatodik csúcstalálkozóját. A találkozó eredményeit figyelembe véve, a jövőre vonatkozóan az alábbi területekre érdemes fókuszálni. III. 1. Pénzügyi együttműködés A pénzügyi kooperációnak fontos szerepe van a „16+1” mechanizmus fejlesztésében. A kínai kormány 2012-ben bejelentette, hogy 10 milliárd ame-

rikai dollár értékben egy különleges hitelkeretet hoz létre, amelynek egy része kölcsönök formájában hívható le a közös projektek megvalósítására. Azóta a Kína–KKE Befektetési Együttműködési Alapban egymilliárd amerikai dollár gyűlt össze, majd 2017-ben további egymilliárd amerikai dolláros hitelkeretbővítésre került sor. Mindemellett 2016ban a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC) elindította a Kína–KKE Alapot, 2017-ben létrehozták a budapesti Kína–KKE-csúcstalálkozó során létrejött legújabb fejlesztést, a Bankközi Szövetséget (Interbank Association), ráadásul a Kínai Fejlesztési Bank már kétmilliárd eurónak megfelelő összegű fejlesztési kölcsönt nyújthat. Ezek a befektetési alapok és politikai kölcsönök (policy loans) további ösztönzésre serkentik a régió vállalatait. III. 2. Az RMB nemzetközivé válása Az RMB nemzetközivé válásának fejlődése fordulóponthoz érkezett, amelyben a „16+1” is fontos szerepet játszik. Ahhoz, hogy továbbra is megbízhatóak legyenek a mostani működőtőke-kiáramlások, azok mértékét bővíteni kell, fokozva ezzel a határon túli befektetési, finanszírozási és tartalékképző funkciójukat. A KKEországok közül Magyarország eddig vezető és példás szerepet játszott az RMB nemzetközivé válásának folyamatában. 2013 szeptemberében Kína és Magyarország aláírt egy 10 milliárd renminbi értékű devizacsere-megállapodást (ez volt az első a KKE-országokon belül), amelyet 2016-os lejárta után a felek megújítottak. Szintén 2016-ban Magyarország Hongkongban bocsátott ki először RMB-ben denominált pandakötvényt, ezenkívül Magyarország – Lengyelország példáját követve – renminbikötvényt hozott forgalomba a Kínai Népköztársaságban. Szintén jelentős fejlemény, hogy 2015-ben a Bank of China magyar bankfiókja megkapta az engedélyt, hogy RMBklíringbankként működjön Magyarországon. III. 3. Innovációs együttműködés Az innováció által vezérelt ipari átalakulás és fejlődés mind Kína, mind a KKE-országok számára közös kihívás. A termelési kapacitás, az energia, a logisztika és a mezőgazdaság területei jó lehetőségeket biztosítanak az innovációs együttműködésre. A „16+1” keretében Kína javasolta egy KÖRKÉP

technológiára fókuszáló program létrehozását, valamint a Kína–Kelet-Közép-Európa Innovációs Fórum összehívását is, amely tavaly Pozsonyban került megrendezésre. Ezek a kezdeményezések a partnereket arra ösztönzik, hogy közös laboratóriumokat és kutatótelepeket hozzanak létre, és támogassák a kutatócseréket is. Kína örömmel látja a KKE-országok vállalatainak részvételét a Made in China 2025 programban, valamint egy „16+1” vállalkozói innovációs és fejlesztései platform létrehozását. Az újító együttműködések területén fontos szerepet kapnak a kis- és középvállalkozások is. III. 4. Kína–EU-kapcsolatok A „16+1” együttműködés egy fontos és hasznos kiegészítése a Kína–EU-kapcsolatoknak. Az együttműködés egy regionális kooperációs platform, amelyben a felek ragaszkodnak a nyitottság és az átláthatóság elveihez és kitartanak a Kína–EU kapcsolati rendszeren belüli kooperáció mellett, a releváns EU-s törvények és szabályok betartásával. A mechanizmus kapui nyitva állnak, a kínai fél örömmel fogadja egyéb országok és nemzetközi szervezetek aktív részvételét, hogy akár háromoldalúvá bővítsék az együttműködést. Jelenleg az Európai Unió, Ausztria, Svájc, Görögország, Fehéroroszország és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is megfigyelőként vesznek részt az együttműködésben. A gyakorlat bebizonyította, hogy a „16+1” együttműködés nem árt Európa átfogó érdekeinek, hanem pozitív hatása van az európai integrációs folyamatokra és növeli a Kína–EU-kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlődését.

REFLEXIÓK KÍNA ÉS EURÓPA KAPCSOLATÁRÓL

Dr. Huang Ping, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Európa Intézetének főigazgatója, a 16+1

Think Tanks Network főtitkára, valamint a Kína– KKE Intézet elnöke

Ön hogyan látja Kína és Európa kapcsolatát,

Kína és az Európai Unió közötti együttműködés fejlődését?

Kína számára az elmúlt években Európával és különösen az EU-val való kapcsolat volt az egyik

legfontosabb, és ezen kapcsolatok jelentőségét Xi Jinping hatalomra kerülése óta tovább hangsúlyoz-

tuk. Kína érdekelt az átfogóbb, fenntartható környezetfejlesztésben. Úgy gondoljuk, sokat tanulhatunk

Európától e tekintetben. Kína továbbra is fenntartja a „reform és nyitás” politikáját, sőt átfogóbb meg-

közelítéssel folytatja a nyitást külföld felé, bele-

értve Magyarországot is. Ez nem egydimenziós, hanem sokkal szofisztikáltabb, piacorientált reform.

A reform keretében több megállapodás is létrejött az EU-val a fenntarthatóbb urbanizáció, az inkluzívabb társadalom és az úgynevezett zöld fejlődés területén. Bármilyen kihívással is kell szembenéznie

Európának jelenleg, mi úgy érezzük, hogy Kína és

Európa a kölcsönös nyereség elve alapján tudja fenntartani és tovább fejleszteni a kapcsolatait.

A „16+1” együttműködés jó lehetőséget kínál Kelet-Közép-Európa (KKE) országainak, hogy

gazdasági, pénzügyi, kulturális és diplomáciai kapcsolataikat is szorosabbra fűzzék Kínával.

Ön mit gondol, a kínai vezetés miért döntött úgy, hogy egy blokként kezdeményez együttműködési platformot ezekkel az országokkal?

Ahogy az előbb is említettem, látjuk a kínai–európai

kapcsolatok fontosságát. Korábban jó viszonyban voltunk például Németországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Hollandiával is, de őszintén

szólva ekkor még nem fordítottunk elég figyelmet

a KKE-régióra. Az elmúlt 20-30 évben, a Szovjetunió

felbomlása óta, ez a térség egyre fontosabbá vált

nemcsak az EU, de Kína számára is. Tulajdonképpen az akkori miniszterelnök, Wen Jiabao ötlete volt, hogy

KÖRKÉP

kezdeményezzünk egy ilyen sokrétű együttműködési

platformot ezzel a 16 kelet-közép-európai országgal. Természetesen nincsen semmilyen matematikai ok

e mögött, pusztán 16 ország van ebben a régióban.

Úgy gondoljuk, hogy a „16+1” egy szubregionális

együttműködésként részét képezhetné a Kína és Európa közötti kapcsolatoknak.

Miben látja a „16+1” együttműködés csúcstalálkozóinak jelentőségét?

Úgy gondolom, a miniszterelnökök és elnökök találkozója kifejezetten fontos, mert ezeken a csúcsta-

lálkozókon fogadják el a különböző programokat, valamint az ütemtervet is a következő évre. Az állam-

vezetői szint alatt viszont a miniszterek és az egyes

szaktárcák – például oktatás, közlekedés, kereskedelem – képviselői találkoznak, hogy pontosítsák az adott programot. Köszönjük az interjút!

Az interjút Hári Bernadett készítette 2017 májusában.

KÖRKÉP

A KKP XIX. KONGRESSZUSA – AZ „ÚJ KORSZAK” MEGHIRDETÉSE Papp Viktória Anna

Az elmúlt pár évtized modernizációs folyamatai és gazdasági fejlődése révén elért nemzetközi pozíciója miatt Kína egyre inkább a világsajtó fókuszpontjába került. Ezzel párhuzamosan Kínának is érdekévé vált, hogy látszódjék a médiában, és ilyen formán is nyisson a világ felé, nagyobb betekintést engedve a belpolitikai eseményeibe. A pártkongresszusok a kínai politikai életben mindig is kiemelt fontosságú eseményeknek számítottak, azonban a Kínai Kommunista Párt (KKP) legutóbbi, XIX. Országos Kongresszusa (kínaiul rövidítve shijiuda, 十九大) több szempontból is jelentős volt. A kínai felsővezetésben sor került az elmúlt évtized legnagyobb mértékű tagcseréjére és – a korábbi gyakorlatot mellőzve – Xi Jinping államelnök-pártfőtitkár „gondolatai” már ez alkalommal, vagyis első terminusa végén bekerültek a KKP alkotmányába. Xi továbbá felvázolta Kína „új korszakát”, amely következő pártfőtitkári ciklusa alatt és feltehetően később is kulcsfogalom lesz a Kínát érintő diskurzusban. Az első országos pártkongresszust 1921-ben rendezték meg Sanghaj ma Xintiandi nevű negye-

A legfontosabb gyűlések helyszíne: Nagy Népi Csarnok 58

KÖRKÉP

dében, amely egyben a KKP alapító kongresszusa is volt. A korai pártkongresszusok Mao Ce-tung pártelnök vezetése alatt egészen máshogyan zajlottak, mint napjainkban. A gyűléseket ekkoriban meglehetősen rendszertelenül hívták össze, sőt 1956 és 1969 között egyáltalán nem is került rá sor. A külföldi szakértők és újságírók sokszor csak találgathattak a részletekről, jobb híján a „kremlinológia eszközeivel”, mivel az előkészületek és maga a kongresszus is teljes titokban, zártkörűen zajlott. Ez sok esetben még ma is hasonlóan működik, a legutóbbi pártkongresszusra azonban a korábbiaknál is nagyobb számban hívtak meg külföldi újságírókat – több mint 1800-an közvetíthettek az eseményről, ami néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. A pártkongresszusra vonatkozó szabályok és szokások később, a 1970-es évek második felétől, Teng Hsziao-ping reformjainak nyomán állandósultak, így elkerülve a korábbi bizonytalanságot és biztosítva a folyamatosságot a párton belül. Ekkor rögzítették, hogy a pártkongresszusok ötévente kerülnek megrendezésre, illetve a párton

Főtitkár 1 fő Politikai Bizottság Állandó Bizottsága 7 fő Politikai Bizottság 25 fő Központi Bizottság közel 400 fő Pártkongresszus kb. 2300 fő Kínai Kommunista Párt közel 90 millió fő A KKP felépítése

belüli nyugdíjkorhatárt is megszabták. Az informális qishang baxia elve alapján a káderek 68 éves koruk után nem választhatók újra semmilyen párton belüli pozícióra. Továbbá Teng vezetése óta gyakorlattá vált, hogy két ötéves ciklusonként új pártfőtitkárt választanak, majd a második ciklus befejeztével sor kerül a leköszönő főtitkár egyfajta ideológiai kanonizációjára is – főbb politikai gondolatait beillesztik a KKP Alkotmányába. Az alapításakor még csak 57 taggal rendelkező Kínai Kommunista Párt jelenleg már a világ legnagyobb politikai pártja, amelynek közel 90 millió tagja van. Noha elméletileg a Pártkongresszus a Kínai Kommunista Párt legtöbb tagot számláló, így legfontosabb szerve, a politikai döntéseket valójában a legszűkebb körű vezetés a Politikai Bizottság Állandó Bizottsága (PBÁB) hozza. A pártkongresszus legfontosabb feladatai és jogosítványai között szerepel a párt következő öt évben és a távolabbi jövőben követendő alapvető irányelveinek, politikai céljainak meghatározása és az előző ciklus értékelése a főtitkár által prezentált beszámoló alapján, a KKP Alkotmányának módosítása, továbbá a párt központi szerveinek, vagyis a körülbelül 400 tagú Központi Bizottság (KB), a jelenleg 25 tagú Politikai Bizottság (PB) és a Titkárság új tagjainak megválasztása. A legutóbbi pártkongresszus és a pártfőtitkári, a Központi Fegyelmi Ellenőrző Bizottság beszá-

molói és az Alkotmánymódosítás előkészületei a korábbi gyakorlatnak megfelelően már legalább egy évvel korábban megkezdődtek. A XVIII. Központi Bizottság 6. plenáris ülése amellett, hogy Xi Jinpinget „központi vezető” címmel ruházta fel, hivatalos közleményben hirdette ki, hogy a KKP XIX. Kongresszusát 2017 második felében tartják meg. A pártkongresszusra delegált párttagok megválasztása is elkezdődött, amelyre falusi, városi és tartományi szinten tartott helyi kongres�szusokon került sor. A beszámoló, amelyet a XVIII. Központi Bizottság nevében prezentált a főtitkár is, ez alatt az egy év alatt készült el, több ezer párttag bevonásával, tükrözve a párton belüli csoportok között létrejött kompromisszumokat, valamint formálisan megerősítve a teljes vezetés politikai álláspontját. A nem sokkal a pártkongresszus előtt tartott hetedik és egyben utolsó plénumán jelentették be a pártkongresszus pontos dátumát, és készítették elő hivatalosan is az esemény munkálatait. Végül a KKP Pekingben 2017. október 18. és 24. között megrendezésre került XIX. Kongresszusán összesen 2287 párttag képviselte a pártot Kína minden tartományából és nemzeti kisebbségéből. Ez alkalommal a KB szavazati joggal rendelkező 205 tagjának körülbelül fele cserélődött le, az új tagokat a pártkongresszuson választották meg. Ezt követően az új Központi Bizottság 1. plenáris ülése megválasztotta a szűkebb körű vezetés új tagjait is. A párton belül érvényben lévő nyugdíjkorhatárt a Központi Katonai Bizottság négy tagja, a PB hat tagja, valamint a PBÁB hét tagjából öt – Xi Jinping pártfőtitkár-államelnök és Li Keqiang miniszterelnök kivételével – érte el, így őket nem választhatták újra. Az új Központi Bizottság élére – nem meglepő módon – újabb öt évre újraválasztották Xi Jinping „központi vezetőt” is. A de facto legfontosabb döntéshozó szerv, a PBÁB új tagjainak választották Li Zhanshut, aki jelenleg a KKP adminisztratív ügyekkel foglalkozó szervét vezeti, valamint Wang Yangot, aki korábban Chongqing, majd 2007 és 2012 között Kanton párttitkáraként dolgozott, és már az előző pártkongresszuson is komoly esélyekkel indult a PBÁB-tagságáért. PBÁB-tagnak választották továbbá Wang Huningot, a tekintélyes Fudan Egyetem professzorát, aki 2002 óta a Központi Politikai Hivatal vezetőjeként KÖRKÉP

A KKP XIX. Kongresszusának alkalmából forgalomba bocsátott bélyeg

elsősorban a pártszervezetért, az ideológiáért és a propagandáért felelős, valamint Zhao Lejit, aki a korrupcióellenes kampányt vezető Központi Fegyelmi Ellenőrző Bizottság élén váltotta Wang Qishant, és Han Zhenget, aki közel 40 éve dolgozik különböző posztokon Sanghajban, és jelenleg a város párttitkára. Az új tagok képviselik a párt legfelső vezetését legalább a következő öt évben, és munkájuk elengedhetetlen a Xi által felvázolt reformokhoz. Xi Jinping több szempontból is sikeres pártkongresszust tudhat maga mögött, hiszen nemcsak pártfőtitkárként választották újra, de a gyűlésen ratifikálták a KKP Alkotmánymódosításait, így beemelve a pártfőtitkár által 2012-ben meghirdetett „Egy övezet, egy út” kezdeményezést és legfőképp Xi „gondolatait” is a szövegbe. Ehhez hasonló, korai ideológiai kanonizációra korábban csak Mao Ce-tung esetében került sor, hiszen a Teng Hsziao-ping-elméletet poszthumusz, Jiang Zemin és Hu Jintao ideológiai programját csak második (egyben utolsó) ciklusuk végén adták hozzá az Alkotmányhoz. A „Xi Jinping gondolatai a kínai színezetű szocializmusról egy új korszak számára” címet viselő átfogó ideológiai program egyaránt vonatkozik Kína külkapcsolataira és belső viszonyaira is, fő célkitűzése Kína „modern szocialista országgá” fejlesztése. A programot Xi 14 pontban foglalta össze, amelyekben többek között megerősíti a KKP irányítói jogkörét minden területen, valamint hangsúlyozza a reformok és a fejlődés további biztosítását, az életszínvonal és a természetvédelem javítását. Az új, Xi-féle korszak kezdete a Kínai Kommunista Pártban és az ország történelmében is válasz azokra az új kihívásokra, amelyekkel Kínának és a párt60

KÖRKÉP

nak szembe kell néznie, valamint eltér a Kínai Népköztársaság történetének korábbi két markáns vezetője, Mao Ce-tung, majd Teng Hsziaoping által fémjelzett időszakától. A kongresszus nyitónapján elhangzott, három és fél órás pártfőtitkári beszámoló amellett, hogy összefoglalta az elmúlt öt év eredményeit, előrevetítette és megalapozta a következő ciklus főbb politikai irányvonalait is. A pártkongresszuson meghirdetett terv szerint 2020-ra Kína eléri a „szerény jólét” társadalmát, 2035-re „alapvetően megvalósítja a szocialista modernizációt”, majd 2050-re „gazdag, demokratikus, civilizált, harmonikus, gyönyörű modern szocialista nagyhatalommá” válik. Továbbá Xi Jinping bejelentette, hogy 2050-re Kína „világelső lesz a nemzet erejét és nemzetközi befolyását tekintve”, ami egy korábbinál proaktívabb külpolitikai magatartást vetít előre. Mindazonáltal Xi hangsúlyozta, hogy Kína nem törekszik hegemóniára, a nemzetközi kapcsolatokban elkötelezett az „emberiség közös sorsközösségének” építésében, vagyis kész partnerségi kapcsolatok és érdekegyeztetés révén navigálni külkapcsolatait. Ami a gazdaság jövőjét illeti, a beszámolóban előirányozták a gyors növekedésről a magas hozzáadott értéket képviselő, minőségi fejlődésre való átállást, valamint a „reform és nyitás” politika folytatását. Kína egyre inkább a többi vezető hatalommal egyenrangú nemzetközi szereplőként szeretne megjelenni egy olyan globális rendben, ahol ehhez az Egyesült Államok erősödő gazdasági protekcionizmusa és America First politikája továbbra is teret ad a kelet-ázsiai országnak. Mindemellett Kína folytatni fogja a főleg infrastrukturális, kereskedelmi és pénzügyi projekteket magában foglaló „Egy övezet, egy út” kezdeményezés fejlesztését, amely a nemzetközi együttműködés motorja Kína számára és elengedhetetlen Xi fő programja, a „kínai álom” megvalósításához. A pártkongres�szuson felvázolt nagyszabású tervek pontos kivételezését a jelenlegi és a következő vezetésnek kell megoldania, de az ehhez szükséges összefogást és egységet igyekszik Xi is megteremteni. Az mindenesetre biztos, hogy Kína változása hatással lesz nemcsak a kelet-ázsiai régióra, de nemzetközi szinten is, így igen fontos figyelnünk, mit hoz majd Xi második ciklusa.

FÓKUSZBAN A KÍNAI RENMINBI NEMZETKÖZI TÉRNYERÉSE ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK JEGYBANKI RENMINBI PROGRAMJA Palotai Dániel

Kína gazdasági fejlődése a globális gazdaság jelenének és jövőjének egyik legfontosabb pillérét jelenti. Az ázsiai ország egyre több területen lép a világ élvonalába, és e trend valószínűsíthető folytatódása fókuszált megközelítést igényel a gazdaság szereplőitől. Kína mára nemcsak a világ egyik legnagyobb fejlesztési kezdeményezését koordinálja, az Eurázsián átívelő és Kelet-Afrikát is érintő új selyemút kiépítését, hanem meghatározó szereplővé vált a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatai révén is, amelynek egyik legfontosabb eleme a kínai fizetőeszköz nemzetközi térnyerése. Felismerve a Kína által nyújtott lehetőségeket, hazánk is több kezdeményezést indított a kínai gazdasági és pénzügyi kapcsolatok fejlesztése céljából, amelyekkel egyúttal támogatja a renminbi nemzetközivé válásának folyamatát is. A RENMINBI NEMZETKÖZIVÉ VÁLÁSÁNAK FŐBB MÉRFÖLDKÖVEI Napjaink gazdasági, pénzügyi és társadalmi folyamatai egy markánsan átalakuló, többközpontú világrend irányába mutatnak, amelyben egyre inkább kulcsszerepet játszik Kína. Szakértői vélemények szerint a 21. század Ázsia évszázada lehet: az ázsiai országok, különösen Kína, dinamikus gazdasági növekedése a globális növekedés legfőbb motorja maradhat a jövőben is, miközben a strukturális kihívások kezelése mellett az innováció vezérelt megközelítések is egyre nagyobb mértékben teret nyernek. Az elmúlt években Kína jelentős gazdasági eredményeket ért el azzal együtt is, hogy a fenntartható felzárkózás biztosításához a reformok folytatására van szükség. Vásárlóerő-paritáson mérve a kínai a világ legnagyobb gazdasága, világelső a külkereskedelem volumenét tekintve, az új selyemút kiépítését célzó kezdeményezéssel pedig a világ egyik legnagyobb fejlesztési projektjét koordinálja, miközben fizetőeszköze globális tartalékdevizává vált. Kína fejlődésében az elmúlt évtizedekben kulcs szerepet játszottak a reformintézkedések, amelyek a fokozatos és folyamatos piacnyitást szolgálták.

A kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok fejlesztése keretében pedig a renminbi nemzetközivé válása is egyre inkább fókuszba került. A kínai deviza rendkívül gyors ütemben folytatja térnyerését a nemzetközi színtéren. Hogy egy ország pénzneme nemzetközi szinten is meghatározó legyen, ahhoz előfeltételként több fázis megléte szükséges. Elsőként a nemzetközi kereskedelmi tranzakciók és a pénzpiaci elszámolások állandó szereplőjének kell lennie, majd befektetési eszközzé kell válnia, végül pedig a globális pénzpiaci szereplők általi elfogadottsága révén finanszírozó deviza szerepkörbe kerülhet. Kína már 1994-ben lépéseket tett azért, hogy a nemzeti fizetőeszköze konvertibilissé válhasson, az 1997-es ázsiai pénzügyi válság azonban kihívások elé állították ezt a törekvést. Kína 2001-ben csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez, amely egyrészt ugrásszerű fejlődést eredményezett a kínai gazdasági teljesítményben, másrészt megnyitotta az utat az árfolyampolitika további reformjaihoz is. Az irányítottan lebegő árfolyamrezsim alkalmazása mellett Kína az elmúlt években egy egyre rugalmasabb rendszer irányába mozdult el. Kína külkereskedelmi pozíciójának erősödését KÖRKÉP

A kínai jegybank pekingi központja

néhány év fáziseltolódással követte a renminbi nemzetközi devizaként történő térnyerése, azonban az elmúlt évek még jelentősebb eredményeket hoztak e téren. Az elmúlt mintegy 10 évben a renminbiben történő külkereskedelmi elszámolások volumene és aránya is egyaránt jelentősen emelkedett. A nemzetközi fizetési forgalmat lebonyolító SWIFT adatai alapján a kínai deviza nemzetközi fizetésekben betöltött szerepe alapján az ötödik leggyakrabban használt deviza (az amerikai dollár, az euro, az angol font és a japán jen után). Világviszonylatban még mindig az amerikai dollár a meghatározó a pénzügyi tranzakciók elszámolásában, sőt igaz ez azokra a tranzakciókra is, ahol a végső kedvezményezett székhelye Kína vagy Hongkong. A határon átnyúló kereskedelmi ügyletek renminbiben történő elszámolásának számos előnye mutatkozik, úgymint az alacsonyabb tranzakciós költségek és a csökkenő árfolyamkockázat. Az elmúlt években a kínai kötvénypiac is robbanásszerűen nőtt, köszönhetően mind a Kínán belüli (onshore), mind a Kínán kívüli (offshore) piac folyamatos megnyitásának. Kína célzott intézkedésekkel építi ki és fejleszti kötvénypiacát a finanszírozási források körének növelése, diverzifikációja érdekében. A külföldi szereplők a korábbi években főként az offshore piacra tudtak belépni, a renminbi fokozatos nemzetközi térnyerésével és a folytatódó piacnyitással azonban egyre több kibocsátó és befektető fordul az onshore piac felé. A kötvénypiac mellett a részvénypiacon is érdemi fejlesztések zajlanak, melynek egyik központi eleme volt a sanghaji és hongkongi tőzsde összekapcsolása. 62

KÖRKÉP

A kínai gazdaságpolitika képviselői már évekkel ezelőtt megfogalmazták azon céljukat, hogy a renminbi is a világ egyik fontos tartalékdevizájává váljon. A renminbi nemzetközi térnyerése különösen a 2008-as világgazdasági válságot követően kapott lendületet, amikor is Kína a világ legnagyobb exportőre lett. A gazdaságtan klasszikus trilemmája, az úgynevezett lehetetlen hármasság azonban jelentősen befolyásolta ezt a folyamatot is, miszerint egy ország a szabad tőkeáramlás, a rögzített árfolyam és a független monetáris politika közül egyszerre csak kettőnek felelhet meg. A tőkeáramlás fokozatos liberalizációja így a rugalmasabb árfolyamrendszert is szükségessé tette. A kínai onshore piac elérésnek növelése érdekében a kínai jegybank (People’s Bank of China, PBC) több programot is indított a 2010-es időszaktól: kezdve a bankközi piac fokozatos megnyitásától az árfolyamjegyzési mechanizmus fejlesztéséig. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) jelentős részben ezen eredményeket is díjazta, amikor a nemzetközi Lámfalussy-díjat 2018-ban Zhou Xiaochuan jegybankelnöknek ítélte oda. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2015-ös döntése mérföldkő a kínai gazdaság globális pénzügyi rendszerbe történő integrálása tekintetében. Az SDR (Különleges Lehívási Jogok), azaz a világ legmeghatározóbb tartalékdevizáit tartalmazó devizakosár felülvizsgálatakor az IMF igazgatósága megállapította, hogy a renminbi immáron megfelel a felvételi követelményeknek, így a kosarat alkotó amerikai dollár, euró, japán jen és angol font közé ötödik devizaként a renminbit is felvették 2016. október 1-jétől. A döntés egyúttal elismerte Kína monetáris és pénzügyi rendszerének megreformálásáért tett erőfeszítéseit is.

Az elmúlt években a központi bankok szintén sorra jelentették be nyitásukat Kína felé. 2017 első felében már az Európai Központi Bank is renminbialapú eszközbe fektette tartalékának egy kisebb részét, méltányolva ezzel a kínai deviza nemzetközi pénzügyi rendszerben betöltött szerepét. Hasonló befektetésről tett bejelentést a francia és a német jegybank is. Jelenleg a renminbi a világ hetedik legnagyobb tartalékdevizája, több mint 60 ország és régió tartja devizatartalékai egy részét a kínai fizetőeszközben. A kínai gazdaság globális súlyának növekedését tükrözi vissza, hogy a nemzetközi elszámolásokban fokozatosan erősödik a renminbi szerepe. A további térnyeréshez azonban a reformok folytatására, a releváns piacok szabályozásának állandó felülvizsgálatára és – ha úgy adódik – módosítására, valamint az infrastrukturális háttér fejlesztésére is szükség lehet. Nemcsak Kínának kell nyitnia a világ felé, hanem a világnak is Kína felé. A 21. század folyamatai egy multipoláris világrend kialakulását előlegezik meg, amely a nemzetközi monetáris rendszer változásában is tetten érhető. E megnyíló új lehetőségekkel és a már elindított hazai programokkal megfelelő alap mutatkozik a kínai–magyar gazdasági és pénzügyi kapcsolatok további fejlesztéséhez is. KITEKINTÉS A KÍNAI–MAGYAR GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI KAPCSOLATOKRA Magyarország hagyományosan jó és sokoldalú kapcsolatot tart fenn Kínával, az elmúlt években azonban magasabb szintű együttműködéseket szorgalmazott. Amellett, hogy külkereskedelmi partnereink között egyre jelentősebb szerepet tölt be Kína, a kínai működőtőke egyik legfontosabb régiós célországává is hazánk vált az elmúlt években. Magyarország kormányának 2011-ben meghirdetett Keleti nyitás politikája, a kínai társaságokkal kötött stratégiai megállapodások, Magyarország elköteleződése az új selyemút kezdeményezés iránt, mind hozzájárultak ahhoz, hogy 2017-re átfogó stratégiai partnerségi szintre emelkedjen a kétoldalú együttműködés. Rendelkezésre álló eszközeivel az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bank is sokat tett a kínai–magyar gazdasági és pénzügyi kapcsolatok továbbfejlesztéséért, számos csatornán keresztül nyújtva támogatást e

célok eléréséhez, elsősorban a befektetési, finanszírozási, pénzügyi piaci és pénzügyi infrastruktúrában rejlő lehetőségek tekintetében. Mindazonáltal a jegybank programjai a renminbi nemzetközivé válását is támogatták. Kína az elmúlt években egyre fontosabb külkereskedelmi partnerévé vált az Európai Uniónak és Magyarországnak egyaránt. 2016-ban hazánk 2,5 milliárd dollár értékben exportált Kínába, és ez mintegy kétszerese a 10 évvel ezelőtti értéknek. A Kínából érkező import hagyományosan magasabb, ugyanakkor a külkereskedelmi deficit jellemzően csökkenni tudott az elmúlt években. A magyar–kínai kereskedelmi forgalom elszámolásában is egyre fontosabb szerepet játszik a renminbi: 2016-ra a Kínába irányuló magyar exporton belül mintegy 40%-ra emelkedett a renminbi részaránya. A kínai fizetőeszközben történő elszámolás a magyar vállalkozások számára is előnyös, mivel a közvetítő deviza kizárásával tovább élénkülhetnek a kereskedelmi kapcsolatok. A MNB JEGYBANKI RENMINBI PROGRAMJA Az MNB az elmúlt években strukturált megközelítésben nyitott a kínai piac felé, így mára széles körű kapcsolatokkal és eredményekkel rendelkezik, amelynek központi elemeit a jegybank renminbitárgykörű programjai képezik. Az MNB a kontinentális Európában elsőként, már 2013-ban bilaterális devizaswap (devizacsere) keretmegállapodást kötött a kínai jegybankkal a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok támogatása érdekében, hozzájárulva ezzel a renminbi nemzetközi szerepének növeléséhez is. Mára a devizacsere-megállapodások a pénzügyi és reálgazdasági piacok stabilitását is biztosító eszközként szervesen beépültek a jegybanki eszköztárakba. Az MNB 2015-ben átfogó renminbiprogramot hirdetett meg azzal a céllal, hogy jegybanki eszközökkel elősegítse a kínai–magyar kapcsolatok további fejlesztését és elmélyítését. Az MNB Jegybanki Renminbi Programja szimbolikusan a kínai holdújév első napján indult el, új lendületet adva a fennálló kapcsolatok felvirágoztatásának. A program céljai között szerepel egy devizatartalék-portfolió kiépítése renminbiben; likviditási eszközként piaci zavarok esetére a jegybank által biztosított megfelelő kínai fizeKÖRKÉP

tőeszköz; illetve a renminbi elszámolásforgalmi infrastruktúrájának fejlesztése; valamint pénzügyi stabilitási szempontok érvényesítése. Az MNB – a nemzetközi gyakorlattal összhangban, ugyanakkor még az IMF SDR-kosár bővítéséről szóló döntését megelőzően – többek között a renminbi nemzetközi térnyerését, a kínai állampapír- és devizapiac strukturális jellemzőit, hozam- és kockázati paraméreit, valamint a devizatartalék befektetésének diverzifikációs szempontjait értékelve döntött a kínai kötvényportfolió fokozatos kiépítéséről. Első fázisban, közvetlen módon, a Nemzetközi Fizetések Bankjával együttműködve került sor a kínai kötvénybefektetésre, ezt követően a közvetlen befektetés lehetőségét a kínai jegybankkal, majd a Bank of Chinával kötött ügynöki megállapodás nyitotta meg. A renminbi elszámolásforgalmi infrastruktúrájának hazai fejlesztését illetően is több együttműködési megállapodás született a kínai jegybankkal, majd a Bank of Chinával. A Jegybanki Renminbi Programhoz kapcsolódóan az MNB 2015-ben elindította a Budapest Renminbi Kezdeményezést is, amellyel mindazon piaci szereplőknek, vállalati és banki döntéshozóknak, valamint kormányzati képviselőknek kívánt közös platformot biztosítani, akik érintettek a magyar–kínai reálgazdasági és pénzügyi kapcsolatokban. Amíg a Jegybanki Renminbi Program azokat a területeket foglalja magába, amelyekben az MNB saját maga tehet lépéseket, addig a Budapest Renminbi Kezdeményezés az érintettek bevonásával további eredmények elérését teszi lehetővé. A tőke-, pénz- és devizapiacokon széles körű fejlődés történt az elmúlt években a magyar–kínai kapcsolatok relációjában is. A tőkebeáramlásokat lehetővé tévő egyik fő program, a kvalifikált külföldi intézményi befektetők onshore értékpapírpiacon történő befektetéseit lehetővé tevő úgynevezett Renminbi Qualified Foreign Institutional Investors (RQFII) program kiterjesztésével a PBC 2015-ben 50 milliárd renminbi keretösszegű kvótát hagyott jóvá Magyarország számára. A kínai onshore devizapiacon közvetlen renminbi– forint-kereskedésre is van már lehetőség. A közvetlen RMB/HUF-árjegyzés bevezetése támogatja a kétoldalú kereskedelmi és befektetési kapcsolatok fejlődését, a két deviza használatát a határon 64

KÖRKÉP

átnyúló elszámolásokban, és hosszabb távon mérsékelheti az átváltási költségeket. A klíring- és elszámolási infrastruktúra hazai fejlesztését illetően jelentős előrelépést hozott a 2015ös év, amikor is a Bank of China lényegében egy kelet-közép-európai renminbi-klíringközpontot nyitott Budapesten azzal a céllal, hogy Kínán kívül is megfelelő infrastruktúrát biztosítson a renminbiben lebonyolított tranzakciók elszámolásához, továbbá az ügyfeleknek szélesebb spektrumú pénzügyi szolgáltatást kínáljon. Magyarországon a kínai bankok közül a Bank of China működik, ugyanakkor további kereskedelmi bankok is nyújtanak renminbialapú szolgáltatásokat (a számlaszolgáltatásoktól a renminbialapú hiteltermékekig). Az OTP Bank pedig 2017 júliusában képviseleti irodát nyitott Kínában, első lépésként ahhoz, hogy a bank idővel aktív üzleti tevékenységet is folytasson a kínai bankpiacon. A Budapest Renminbi Kezdeményezéshez kapcsolódóan az MNB évente – 2018-ban immáron a negyedik alkalommal – nemzetközi konferenciát szervez a további piacfejlesztés érdekében. ZÁRSZÓ Kína gazdasági súlya megkérdőjelezhetetlen a világgazdaságban, fejlődési potenciálja pedig már a közeljövőben is jelentős lehetőségekkel kecsegtet. Kína gazdasági fejlődése mélyreható változásokat eredményez, ennek egyik jele a kínai renminbi felzárkózása a világ vezető devizái közé. A renminbi nemzetközi térnyerése elősegíti a pénzügyi piacok és a külkereskedelmi kapcsolatok további fejlesztését is. A világban zajló reform- és újítási versenyben döntő fontosságú a jövőt formáló lehetőségek felismerése. A magyar–kínai gazdasági, pénzügyi és gazdaságdiplomáciai kapcsolatok ezen az úton jártak az elmúlt években, a magyar kormány és az MNB támogatásával pedig további jelentős eredmények jelezhetők előre. A gazdasági kapcsolatok további fejlesztése nem csupán a két ország számára biztosíthat újabb lehetőségeket, hazánk ugyanis az új selyemút mentén Európa és Ázsia között is hidat képez.

A RENMINBI KILÁTÁSAI A NEMZETKÖZI VALUTÁVÁ VÁLÁS ÚTJÁN Gao Haihong

2018 elején a német Bundesbank megerősítette, hogy a hozzáadja a renminbit a devizatartalékaihoz. Korábban a Banque de France és az Európai Központi Bank is bevette a renminbit a tartalékai közé. Mindez újra megerősítette a tényt, hogy a renminbi a bankok egyik lehetőségévé vált, amelyben a külföldi vagyont allokálhatják. Világszinten 2016 végére körülbelül 60 monetáris hatóság tartotta hivatalosan a renminbit mint külföldi tartalékvalutát. A renminbi „nemzetköziesedésének” egyik fő kitétele, hogy először nemzetközi tartalékvalutává váljon. A renminbi által eddig elért eredmények tükrözik a pénznem három fő vonzerejét, hogy tartalék valuta legyen. A globális pénzügyi válságot követően a hivatalos holdingokon belül a devizatartalékok diverzifikálása volt a fő irányvonal a nemzetközi pénzügyek változásában. Az amerikai dollár volt a hivatalos devizatartalék, aminek a részvénye magasan felülmúlja a globális gazdaságban betöltött gazdasági súlyát 1970 óta a nemzetközi tartalékeszközön belül. A közeljövőben történt globális pénzügyi válság bebizonyította, hogy a globális tartalék rendszer dollár dominanciája nem fenntartható. Így tehát a nem dollár tartalékalapok birtoklásának növelése lehetséges megoldásnak tűnik, hogy egyrészt változatossá váljanak a tartalékeszköz befektetések, másrészt, hogy tartósítsák a vagyon értékét és minimalizálják a kockázatot a monetáris hatóságok számára. Egy feltörekvő piac valutájaként a renminbi nemcsak a nemzetközi tartalékvalutává válás kritériumát teljesíti, hanem megadja a befektetőknek a hatalmas kínai piachoz való hozzáférés lehetőségét is. Másodszor, Kínában napirenden van a tőkenyitottság, amely fokozatosan növekszik. Ez gondoskodik a külföldi befektetők számára a renminbi megbízhatóságáról. A renminbi belefoglalása

a Nemzetközi Valutalap (International Monetary Fund – IMF) Különleges Lehívási Jogok (Special Drawing Rights – SDR) kosarába az előző két tény eredményeként értékelhető. Először is Kínát régóta a világ második legnagyobb gazdaságként tartják számon, illetve a világkereskedelemből kimagasló aránnyal részesedik. A renminbi SDRkosárba kerülésével a hivatalos külföldi tartalék összeállítása jobban tükrözi Kína növekvő fontosságát, egyúttal a kosarat is még reprezentatívabbá teszi. Egy másik fejlődés az évek során, hogy Kína elköteleződött a renminbi konvertibilitásának elősegítése iránt. Kína feloldotta azon kategóriák felügyeletét, amelyek mérsékelt kockázatot jelentenek a tőkeszámla-tranzakciók alatt. Továbbá a közvetlen befektetést és bankközi piacot például sokkal kisebb vagy semmilyen megkötések sem befolyásolják; a határokon átnyúló renminbiben denominált pénzügyi termékek gyorsan növekednek, például a Panda Kötvény és a Dim Sum Kötvény kötvénykiadások növekedése; és a renminbi offshore piaca is nagyon gyorsan fejlődött ki. Jelenleg világszerte 23 nagyváros hozott létre renminbi-klíringintézetet. Ráadásul, renminbiben denominált nyersolaj opciós szerződést is elindítottak Sanghajban, amely újabb lehetőséget biztosít a piaci résztvevőknek, az amerikai dollár által denominált mérce mellett. Belföldet vizsgálva azonban Kína pénzügyi piaca még mindig ki van téve a Jogosult Külföldi Befektetési Intézet (Qualified Foreign Investment Institutions - QFIIs) által kiutalt kvótáknak. Mindemellett Kína különféle csatornákat állított fel, hogy külföldi befektetők részére alternatív hozzáférést biztosítson a részvény és kötvény piacára. Ilyen például a Shanghai-Hong Kong Stock Connect, a Shenzhen-Hong Kong Stock Connect és a KÖRKÉP

Kontinentális Kína és Hongkong közötti China’s Bond Connect. Harmadszor, a Kínai Jegybank és egyéb központi bankok közötti együttműködés fontos szerepet játszott a renminbi hivatalos holdingjai számára: 2008 óta a Kínai Jegybank sok bilaterális devizaswap-megállapodást írt alá más országok és régiók pénzügyi hatóságaival. Ez a megközelítés mindkét oldal számára kölcsönös hasznot hoz. Egyrészt a szerződés szerint a renminbi likviditást biztosíthat pénzügyi válsággal küszködő országok számára, ugyanakkor békeidőben a partnerek Kínával való bilaterális kereskedelemben a renminbit is használhatják. Másrészt, egyéb pénzügyi hatósággal aláírt swapok kapcsán növelheti a Kínai Jegybank a renminbi nemzetközi elismerését. 2017 végére a Kínai Jegybank 36 bilaterális deviza swap-megállapodást írt alá, amelyek teljes értéke 3,4 billió jüant ér. Az elmúlt pár évben, a kínai jüan nemzetközivé válása során ígéretes fejlődésen és stagnáláson is keresztülment. A fejlődését két fázisra lehet osztani. Az első 2009-ben kezdődött és 2015 harmadik negyedévéig tartott, amely a renminbi szerepének, mint fizetési valuta, gyors betetőzését mutatta. A renminbi offshore piacának gyors terjeszkedése révén a tengerentúli RMB-betétek mennyisége nagymértékben megnövekedett, valamint a megnövekedett renminbitranzakciók iránti igényre válaszul világszerte renminbiklíringbankokat és renminbi offshore központokat hoztak létre. Ugyanakkor a tőkemérleg nyitottsági irama felgyorsult és komoly elismeréssel társult a kínai jüan számára. 2009 és 2015 augusztusa között a renminbi nominális árfolyama a dollárhoz képest 11%-kal felértékelődött, amely tovább növelte a piac étvágyát a renminbivagyon megszerzése iránt. A második fázis a stagnálását jelentette a renminbi nemzetközivé válás folyamatában, amely 2015 harmadik negyedévében kezdődött. A renminbi offshore piac mérete összezsugorodott, amely csorbította a renminbi kereskedelmi megállapodásokban és befektetési névértékben játszott szerepét. Az utóhatások többek közt a RMB leértékelődését és nagyszabású tőkekiáramlást vontak maguk után. A kínai hatóság megszigorította a felügyeletet a határon túli tőkeáramlás felett, hogy megküzdjenek a megnövekedett pénzügyi kockázatokkal és a devi66

KÖRKÉP

zapiac illékonyságával, ez azonban lassította a tőkemérleg nyitottságot és aláásta a renminbi határon túli kereskedelmét. Annak ellenére, hogy a renminbi szerepet játszik már értékmegőrző- és csereeszközként, valamint elszámolási egységként az amerikai dollárhoz és euróhoz hasonlítva a renminbi szerepe nemzetközi valutaként még mindig meglehetősen korlátozott. A dollárnak például 60%-os, az eurónak majd 20%os részesedése van a globális devizatartalékban. Az IMF-statisztikák szerint a renminbi részesedése nagyjából 1%. A renminbi a hatodik leghasználtabb valuta fizetéskor és a nyolcadik legnagyobb a külföldi tőzsdei piac tranzakcióikor, de csak 1,8%-a a teljes fizetési összegnek és 4%-a a teljes devizakereskedelem volumenének. A renminbi nemzetközivaluta-státuszának erősítése érdekében, különféle politikai intézkedésre van szükség. Először is Kína tőkemérleg-nyitottsága mindig is az egyik szükséges előfeltétele volt a renminbi „nemzetköziesedésének”. Azonban Kínának meg kell birkóznia a szabad tőkemozgás és a nemzetközi piacról érkező és a belföldi gazdaságot sújtó pénzügyi sokkok közötti kompromisszummal. Fontos hangsúlyozni, hogy a kínai pénzügyi

A shenzheni értéktőzsde egyike Kína három értéktőzsdéjének a hongkongi és sanghaji mellett

piac megnyitása a lelke a renminbi nemzetközivé válásának, ezek sorrendjét nem lehet felcserélni. Másodszor, egy fejlett belföldi pénzügyi piac elengedhetetlen a renminbi nemzetközi használatához. Ezen a ponton Kínának célja, hogy megőrizze a pénzügyi stabilitását, és fejlessze a pénzügyi felügyelet hatékonyságát, amelyek alapját képezik egy kifinomult, nagy kiterjedésű, mély és magas likviditással rendelkező pénzügyi piacnak. Harmadszor, egy rugalmas árfolyamrendszer szintén szükséges ahhoz, hogy a renminbi elsődleges nemzetközi valutává váljon. A Kínai Jegybank egy olyan árazási mechanizmust fogadott el, amely úgy határozza meg a RMB azonnali árát, hogy hivatkozik a Kínai Külföldi Cserekereskedelmi Rendszer (China Foreign Exchange Trade System – CFETS) mutatóira. Így a Kínai Jegybank el tudja kerülni a túlzott illékonyságot a nemzetközi tőzsdei piacon, miközben rugalmas marad az árfolyam. Továbbá egy nagyobb rugalmasságot megengedő árfolyam, amelyet a piaci erők határoznak meg, a renminbi szélesebb használatát támogathatja és egyidőben engedélyezi a pénzügyi felügyeletet, hogy független pénzügyi irányvonalat kövessen a szabadabb határon túli tőkemozgással szemben.

Úgy tűnik hosszú még az út, amíg a renminbi valódi nemzetközi valutává válik. A renminbi „nemzetköziesedése” elsősorban azon múlik, hogy Kína megtartja-e a mostani gazdasági hatalmát. Továbbá számít Kína pénzügyi nyitottságának irama és mértéke is. A renminbi nemzetközivé válásának folyamata a globális pénzügyi piac változásaival és a nemzetközi monetáris rendszer evolúciójával is összefonódott. Mindazonáltal kérdéses, hogy a renminbi hogyan őrzi meg a vonzerejét a jövőben és hogyan tudja növelni a szerepét mint nemzetközi valuta – ez mind a piaci választástól függ.

KÖRKÉP

KÍNA DEKARBONIZÁCIÓJA – MÍTOSZ VAGY VALÓSÁG? Varsányi Cecília és Kálóczy Mihály

Kína a klímaváltozás elleni retorika egyik élharcosává lépett elő az elmúlt években, és továbbra is vagyonokat szán a környezetszennyezés leküzdésére. A vezetés felismerte az erőltetett iparosításon alapuló gazdasági fejlesztés környezeti hatásait és annak – minden valószínűség szerint – katasztrofális következményeit; vagyis hogy az ország energiapolitikájában bevezetett új törekvések és intézkedések tulajdonképpen elengedhetetlenek. Kína új dekarbonizációs politikája nem hirtelen döntés, hanem egy folyamat eredménye. Nem csupán a környezetszennyezés és a társadalmi elégedetlenség, hanem a gazdasági érdek is elősegítette. Az energiatermelés és a környezetvédelem a fejlett országokban ma már kéz a kézben járnak. Az ország az elmúlt években a megújuló energiatermelő kapacitások dinamikus telepítése kapcsán (is) számtalanszor címlapra került, de továbbra is kérdés marad, hogy a világ – abszolút értéken – legnagyobb üvegházhatású gáztermelőjének valós lehetőségei mennyire engedik meg, hogy élre törjön a megújuló energiaforrások kiaknázásában. Vajon a meghozott intézkedések a problémák felületi kezelésén túl elegendők lesznek bármire is? Milyen irányba mutatnak az előrejelzések, ha figyelembe vesszük Kína jelenlegi társadalmi, gazdasági és környezeti állapotát, azaz a fenntarthatóság három alappillérét? ELŐZMÉNYEK 40 évvel ezelőtt a Kínai Kommunista Párt által kikiáltott strukturális reform – amely exportvezérelt növekedési modell útjára terelte az ország gazdaságát – mára világhatalommá tette Kínát. És ezzel együtt a világ egyik legsúlyosabb környezeti kihívásokkal szembenéző térségévé. A kínai vezetés belátásán múlik, hogy a gigantikus ország jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetét figyelembe véve milyen útra tereli az országot 68

KÖRKÉP

annak érdekében, hogy a kínai nemzet felzárkózása és gazdasági hatalomátvétele ne váljon egyenlővé egy totális környezeti katasztrófával (1. ábra). Kína példája tökéletesen bemutatja a fenntarthatóság komplexitását és lényegét – a társadalom, gazdaság és környezet kölcsönhatásai meglepően erősek. A környezetvédelmi probléma valójában társadalmi-gazdasági eredetű, ezért mindhárom terület együttes kezelése szükséges.

1. ábra: A világ legszennyezettebb térségei

TÁRSADALOM A Világbank adatai szerint 2016-ra Kína népessége megközelítette az 1,4 milliárdot. (2. ábra) A népességrobbanás mellett a kínai társadalom korszerkezetének alakulására is egyértelmű hatással volt az 1979-ben bevezetett családtervezési program. A legtöbb kínai iskolában – a rendelkezés utóbbi években történt lazítása ellenére még ma is egykék tanulnak; az évtizedekig tartó egygyermekes modell hatása jól látható a 3. ábrán: míg az 1960-as években a fejlődő társadalmakra jellemző háromszög alakú korfát láthatunk, addig jelenleg a fejlettebb társadalmakra jellemző, a közelmúlt adatai szerint elöregedő népesség jellemzi az országot. Ezt belátva, a pekingi kormány enyhített a szabályokon, és már nem csak azok a házaspárok vállalhatnak második gyerme-

nő

férfi

0,0% 0,2% 0,6% 1,4% 2,7% 3,2% 2,9% 3,2% 4,3% 3,6% 2,6% 2,5% 2,6%

0,0% 0,0% 0,0% 0,2% 0,5% 0,8% 1,2% 1,8% 2,8% 2,9% 3,7% 4,6% 4,4% 3,5% 3,7% 4,9% 4,1% 3,0% 2,9% 3,1% 3,2%

2,8% 2,7% 2,7% 2,2% 2,1% 2,2% 2,2% 2,1%

Kína - 2015 / Népesség: 1 376 048 942

nő

0,0% 0,0% 0,1% 0,3% 0,6% 0,9% 1,2% 1,9% 2,8% 2,8% 3,5% 4,4% 4,2% 3,4% 3,5% 4,5% 3,7% 2,7% 2,5% 2,6% 2,8% 8%

10%

Kína - 1960 / Népesség: 644 450 173

0,0% 0,4% 0,4% 1,1% 2,3% 3,1% 2,9% 3,3% 4,5% 3,9% 3,0% 2,9% 3,1% 3,2% 3,1% 2,7% 2,4% 2,4% 2,4% 2,4% 2,3%

7,1% 7,2% 10%

2,7% 3,1% 3,5% 3,7% 3,9% 5,1%

7,5% 7,6%

3,0% 3,5% 4,0% 4,3% 4,4% 5,5%

férfi

0,1% 0,4% 0,6% 1,0% 1,3% 1,8% 2,0% 2,3% 2,6%

0,1% 0,2% 0,5% 0,8% 1,2% 1,7% 2,0% 2,5% 2,9%

10%

35–39 30–34 25–29 20–24 15–19 10–14 5–9 0–4

nő

férfi

100+ 95–99 90–94 85–89 80–84 75–79 70–74 65–69 60–64 55–59 50–54 45–49 40–44

4. ábra: Légszennyezés okozta halálesetek száma 2010ben (1 millió lakosra vetítve)

10%

ket, ahol legalább az egyik szülő egyke. (Emellett a népességadatok valamelyest módosulhatnak amiatt is, hogy a korábban „törvényellenesen” született második gyermekeket is regisztrálják.) Az egykepolitika egyértelmű visszásságai mellett becslések szerint nélküle az elmúlt évtizedekben 400 millióval több gyermek született volna Kínában. Kína fenntartható fejlődésének társadalmi aspektusaira koncentrálva a pekingi kormány más szemszögből is igyekszik megközelíteni a környezetvédelmi törekvések terjedésének kérdését. A kínai univerzalizmus vallásfilozófiája az ember– környezet viszonyban kiemeli a harmónia fontosságát, a természet törvényeivel való összhang jelentőségét. Ehhez a hagyományhoz nyúlt vis�sza az elmúlt időszakban a kínai vezetés is: Wu Xiaoqing korábbi kínai környezetvédelmi miniszterhelyettes egy 2013-as kenyai konferencián beszélt először arról, hogy a kínai kormány „zöld” és „fenntartható” gazdaságnövekedés irányába kívánja terelni az országot, amelyről a Kínai Kommunista Párt XVIII. Kongresszusán hoztak döntést. Ez az új

2030 70

2020 60

2010 50

2000 40

1990 30

1980 20

1970 10

2. ábra: Kína népességének növekedése 1960-tól napjainkig

1960 0

200000000 0,2

10%

400000000 0,4

milliárd fő

600000000 0,6

10%

1E+09 1,0 8 00000000 0,8

1,2E+09 1,2

irányvonal – az úgynevezett ökológiai civilizáció – foglalkozik többek között Kína környezeti kihívásaival, illetve részben azokkal a vallási és kulturális hagyományokkal, mint a konfucianizmus, a taoizmus és a buddhizmus, amelyek erősebb alapra helyezhetik a környezetvédelem fontosságát a társadalom szélesebb körében. Ugyan az elmúlt évtizedekben ezek a nézetek a gyártás és a termelés uralmában háttérbe szorultak, azonban az utóbbi években a pekingi vezetés a vallási hagyományokba is igyekszik „belekapaszkodni”. Nem is tehet mást, hiszen az ország különböző részein megszaporodtak a környezetvédelmi tüntetések, a vidéki tiltakozásoktól kezdve a városi mozgalmakig. A 4. ábrára tekintve, sajnos nincs min csodálkozni, és sajnos ez csupána jéghegy csúcsa.

1,4E+09 1,4

China CHN Population, total SP.POP.TOTL 1,6E+09 1,6

Kína - 2050 / Népesség: 1 348 056 330

3. ábra: Kína korfájának (várható) alakulása KÖRKÉP

GAZDASÁG A 2016–2020 között érvényben lévő tizenharmadik ötéves terv – akárcsak a korábbiak – a központi tervezés keretében megvalósítandó gazdasági és társadalmi fejlődés legfontosabb céljait és stratégiáit jelöli ki. Az egyik fő cél természetesen a lakosság általános életszínvonalának emelése: 2020-ra a kínai vezetés a 2010-es értékekhez képest a reálGDP és a személyi reáljövedelmek megduplázását tűzte ki célul. Az elmúlt évtizedben a befektetésvezérelt GDPnövekedés ösztönzésére való berendezkedés és

5. ábra: Megtakarítások, beruházások és a lakossági fog yas ztás alakulása

a háztartások magas megtakarítási rátája volt jellemző: ezek a betétek olcsó tőkét jelenthettek az állami beruházások számára. (5. ábra) Amennyiben a kínai vezetés a jelenleg érvényben lévő ötéves tervben előirányzott 6,5%-os éves növekedési rátát tartani szeretné, nemigen engedhető meg a beruházások jelentős csökkenése, és mindeközben lehetővé kell tennie a lakossági fogyasztás növekedését is. Az utóbbihoz a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének valóban jelentősen emelkednie kell, hiszen az ország döntéshozói az egyébként meglehetősen takarékoskodó kínaiak körében akarják megalapozni a fogyasztói réteget. A kormányzat a tervezett életszínvonal-növelés égisze alatt a városi munkaerő-állomány bővítésére törekszik, és ehhez különféle könnyítő intézkedéseket léptet életbe (pl. ingyen juttatja lakáshoz a városba költöző vidékieket, emellé készpénz is üti a betelepülők markát), hogy az alacsonyabb termelékenységű mezőgazdasági szektor humánerőforrás-kapacitását a városi ipari termelés munkaerejévé kovácsolja. (Természetesen sokaknak nem volt más választásuk, mint hogy földjükről 70

KÖRKÉP

lemondjanak az állami ipari beruházások javára, és akaratuk ellenére a városokba költözzenek.) Mindehhez hozzátartozik, hogy az óriási infrastrukturális fejlesztések jelentős része Belső-Kína területein valósult meg, sok esetben azonban nem érkezett meg a lakosság, így komplett szellemvárosok jöttek létre, legtöbbször nagyobb városok tőszomszédságában. A kormány ezek ellenére bizakodó, és tervének végső célja, hogy 2025ig az ország lakosságának 70%-át városlakóként integrálja, ezzel is elősegítve a városi fogyasztói szegmens megteremtését. Hiszen ha a fogyasztás nő, a gazdasági növekedés elkerülhetetlen… Kérdés, hogy meddig és milyen áron. Amennyiben létre is jön ez a megfelelő vásárlóerővel rendelkező réteg, felmerül a kérdés, hogy ez a gigantikus vásárlóközönség mennyire veszi figyelembe a fogyasztása környezeti hatásait. KÖRNYEZET További kérdés, hogy az energiatermelés hogyan tarthat lépést a hatalmas fogyasztási boommal, és hogyan képes az ehhez kapcsolódó folyamatosan növekvő nyersanyagigényt fedezni. Tény, hogy a kínai GDP elképesztő ütemben növekedett az elmúlt évtizedekben (a 2016-os éves GDPnövekedés meghaladta a 6,5%-ot, de járt 15% felett is a 80-as évek közepén), azonban érdemes figyelembe venni, mennyire volt energiaintenzív ez a folyamat. Az USA Energiaügyi Tájékoztatási Hivatalának (EIA) grafikonja (6. ábra) jól illusztrálja, hogy a kínai energiaintenzitási mutató az egyik legrosszabb a világon. (Az energiaintenzitás annak mértéke, hogy egy egységnyi bruttó hazai termék előállításához mennyi energiát kell felhasználni, például fosszilis erőforrást elégetni.) Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy ez az állapot már azt az energiaintenzitást tükrözi, amely a 90-es évekhez képest a harmadára csökkent. AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁSI ÉS KLÍMAVÉDELMI SZEMPONTOK MEGJELENÉSE A JOGSZABÁLYOKBAN Az első kínai környezetvédelmi rendelkezések több mint kétezer évre nyúlnak vissza, amelyeket egy Szecsuán tartományban feltárt sírban talált fahasábokra írtak. Kína első császári dinasztiája, a Qin-dinasztia rendelkezése szerint a gazdál-

6. ábra: Energiaintenzitás alakulása 2015-ben néhány kiválasztott országban és régióban

kodó közösség és a vidék védelme érdekében korlátozták a fiatal fák kitermelését, illetve a vadászatot és a gyűjtögetést. A Kínai Népköztársaság 1949-ben alakult meg, alkotmányának jelenlegi verziója 1982. december 4-én került elfogadásra, amelyet azóta csupán négyszer módosítottak. A 9. cikkelye szerint: „Minden ásványkincs, vízkészlet […] és más természeti erőforrás az Állam, és így az egész nép tulajdonát képezi […]. Az Állam biztosítja a természeti erőforrások észszerű felhasználását […]. A természeti erőforrások kisajátítása vagy károsítása bármilyen szervezet vagy személy által bármilyen okból kifolyólag tilos. A legfontosabb stratégiai dokumentumok az ötéves tervek, amelyek Kína átfogó társadalmi és gazdasági célkitűzéseit tartalmazzák, beleértve a vonatkozó célokhoz tartozó összesített célértékeket. Ezeket a terveket törvények egészítik ki, amelyeket a Kínai Nemzeti Népi Gyűlés hagy jóvá, továbbá olyan szakpolitikák, amelyeket a kormányzati minisztériumok.” A környezet a már említett, 40 évvel ezelőtti reformok idején drasztikusan romlásnak indult. 1978 után a vidék újraiparosításában döntő szerepet játszó vidéki vállalatok (Township and Village Enterprises, TVE-k) gyors térnyerése nyomán Teng Hsziao-ping lehetőséget adott a tartományok hatásköreinek kiterjesztésére, ami tovább segítette a vidéki gazdálkodó szervezetek elterjedését. 2003 végén közel 22 millió TVE működött

Kínában, az ország GDP-jének több mint 30%át előállítva. Könnyen belátható, hogy nehezen ellenőrizhető volumenről van szó, legyen szó környezetvédelmi – vagy bármilyen egyéb szabályozási – normák betartásáról. Napjainkban – a már jellemzően nagy állami tulajdonú vállalkozásokat tömörítő kínai gazdaságban – továbbra is nehezen végrehajthatók és betartathatók a környezetvédelmi előírások. 1989-ben lépett hatályba az a környezetvédelmi törvény, amely már a különböző szennyezések (pl. mérgező gázok és szennyvíz) határértékeit rögzíti, és az azokra vonatkozó büntetéseket is. A szénipari törvény (1996), ahogy a nevéből is sejthető, csak a szénbányászat és -feldolgozás folyamatát védi, beleértve minden értintettet és azok jogait, rávilágítva, hogy az előírt környezetvédelmi szabályokat be kell tartani. A villamosenergia-törvény 1996-ban lépett életbe, csokorba gyűjtve a villamosenergiához kötődő építkezésekhez, termeléshez, ellátáshoz és hasznosításhoz kötődő általános elveket, biztosítva és elősegítve ezáltal a villamosenergia-rendszer fejlesztését. Ez lett a későbbiekben kiépítésre kerülő okoshálózatok szabályozásának jogi alapja. A tisztább termelést elősegítő törvény (2002) már foglalkozik olyan progresszív szempontokkal is, mint a szénbányászat melléktermékeinek hasznosítása, az energiatakarékosság, a kibocsátáscsökkentés és a tisztább termelésről szóló szabványok. A megújulóenergia-törvény (2006) KÖRKÉP

még mindig nem értelmezhető a klímavédelem kihívásaira adott válaszként, viszont hozzájárul az energiaellátáshoz, az energiaszerkezet fejlesztéséhez, védelmezve ezzel az energiabiztonságot és a környezetet, illetve a gazdaság és a társadalom fenntartható fejlődésének megvalósítását. Az energiamegőrzési törvény (1997-ben fogadták el, majd 2007-ben felülvizsgálták) célja az energiahatékonyság növelése és a környezet védelme és fejlesztése: többek között az energiatakarékossági támogatások és ösztönzők rendszerével és az energiahatékonysági szabványosítással. Bár a klímaváltozásra több dokumentum is hivatkozik, önálló törvény még nem született róla. A TIZENHARMADIK ÖTÉVES TERV – AMBICIÓZUS VAGY ELÉRHETETLEN? A tizedik ötéves terv (2001–2005) leszögezte, hogy a GDP 1,2%-át a környezetvédelemre kell költeni, ami bátor lépés volt, hiszen 0,3%-os emelést jelentett az előző tervhez képest. A terv környezetvédelmi céljai részben sikeresek voltak: az ipari szektorban képződő szilárdhulladék 48%-kal csökkent, ugyanakkor a teljes kéndioxid-kibocsátás 28%-kal nőtt. A következő terv (2006–2010) már a fenntarthatóság mindhárom pillérét érintette, és azok egyensúlyát is, így az üvegházhatású gázok kibocsátásának és általában az energiaintenzitásnak a 20%-os csökkentését is célul tűzte ki, előbbit konkrét célérték nélkül. A következő időszak (2011– 2015) az energiatakarékosságra, a környezetvédelemre és az új energiaforrások hasznosítására fókuszált: a nukleáris, a szél- és a napenergiára, továbbá a környezetbarát közlekedésre. Ekkor jelent meg önálló célként a dekarbonizáció, amely a széndioxid-kibocsátás csökkentését jelenti az egész társadalomra nézve – ez elsősorban az ipari és a közlekedési szektorokat érinti. A jelenlegi terv azonban kilóg a sorból. A globális és lokális feltételek a kormányt a gazdaság átalakítására ösztönözték. Ezek a következők voltak: az olcsó megújuló energiaforrások elterjedése, Kína rossz megítélése a környezetszennyezés miatt és az ennek következtében kialakuló betegségek mértéke, az államadósság és a „negyedik ipari forradalom” hatásai. Ez utóbbi a gazdaság szolgáltatásalapúvá történő átalakításával együtt nagymértékű városiasodást eredményez napja72

KÖRKÉP

inkban is. A dekarbonizáció mint elv, megoldást jelenthet ezek közül több problémára is, de jóval visszafogottabb GDP-növekedéssel jár. A kormányzati törekvések alapvetően jövőbe mutatók. A 2017-ben életbe lépett ötéves terv szerint a környezetvédelemi befektetések összege elérheti a 360 milliárd amerikai dollárt. Emellett 2018 első intézkedései között több olyat is találunk, amelyek a környezetszennyezés elleni küzdelem jegyében születtek. Az állami vezetés a környezeti szennyezés díját környezetvédelmi adóval váltotta fel, a környezetvédelmi adótörvény 2018. január 1-jén lépett hatályba. Emellett – a már 2014 szeptemberében rebesgetett híreknek megfelelően – Kína hamarosan leállítja a robbanómotoros autók gyártását és értékesítését. Ezenkívül a tizenharmadik ötéves terv már tartalmaz klímavédelmi és energetikai célokat, például az energiafogyasztási maximumot, valamint 2020ra az ország primerenergia-fogyasztásában a nem fosszilis alapú források 15%-os részesedésének elérését. A részletek azonban az ötéves terv hivatalos kiegészítő dokumentumában, a tizenharmadik energiafejlesztési ötéves tervben (Energy 13FYP) szerepelnek. További, meghatározó dokumentum a témában a Fenntartható Energia Akcióterv (SEAP – 2014–2020). Ezen stratégiák céljai hasonlóak, de a hozzájuk rendelt célértékek némileg eltérnek. AZ ERŐFORRÁSFÜGGŐSÉG Valószínűleg ezeket a célokat várta leginkább a globális környezetvédelmi közösség. Ambiciózusak? Mindenképpen. A dekarbonizációs célokat ugyanis 2020-ig elsősorban megújulókkal, földgázzal, olajjal és villamosenergiával kívánják elérni, miközben a szénfelhasználás visszaesik, ez pedig mindenképpen figyelemre méltó gazdasági váltás. Viszont ami a környezetvédelmet illeti, Kína hiába diverzifikálja és zöldíti az energiamixét – a szén aránya a teljes termelésen belül a 2016-os kétharmadról 2040-re kevesebb, mint 40%-ra csökken –, a szénfelhasználás mégis folyamatosan emelkedik, 1625ről 3188 GW-ra. Ráadásul az ország egyre inkább földgázra igyekszik támaszkodni szén helyett – valószínűleg amerikai LNG-re (liquefied natural gas – cseppfolyósított földgáz) –, és részben, hagyományosan, olajra. Nem szabad elfelejteni, hogy bár az LNG

tisztább minden más fosszilis tüzelőanyagnál, ugyanúgy hozzájárul a széndioxid-kibocsátáshoz, és így közvetlenül a klímaváltozáshoz. Jelenleg Kína kulcsszereplő az olajpiacon, ugyanis az egyre növekvő igények (a 2016-os napi 11,5 millió hordó) és az egyre csökkenő kitermelés (napi 4 millió hordó) mellett Kína a legnagyobb olajimportőr a világon. Az üzemanyag iránti igény továbbra is nő. Így Kína lehet a világ legnagyobb kőolajfogyasztója. Négy forgalomba helyezett autóból egy 2040-re elektromos lesz, de az üzemanyag-gazdálkodási szabványok limitálják a többi olajfogyasztását. A személygépkocsik olajfogyasztása Kínában 2030 után csökkenni látszik, összhangban az elektromos autók elterjedésével. TÖBBLETKAPACITÁS A gazdasági lassulás és a kevésbé energiaintenzív, szolgáltatásalapú gazdaságra történő átállás lassuló energiaigényeket eredményezett. A 2010-es évek eleje óta a villamosenergia-igény és a GDPnövekedés üteme szétválni látszik. Ahogy Kína gazdasági átalakulása végbemegy, egyre távolodik az energiaintenzív termeléstől és fogyasztástól, és az energiafüggősége csökken. A közelmúltban kiépített és nem várt többletenergia-termelő kapacitás hálózati szigorításokhoz vezetett, elkerülendő például a 2015-ös veszteségeket, amikor a kínai szélenergia 15%-a veszendőbe ment. Ebben enyhülés várható, amint továbbítható lesz a gyéren lakott, távoli északi és nyugati területeken képződött többletenergia a nagy energiaigényű keleti partmenti városokba. A Nemzeti Energiahivatal szerint ultramagas-feszültségű hálózat van épülőben. A fenti tények azt támasztják alá, hogy elérhetetlen az eredeti cél, miszerint 58 GW-os nukleáris kapacitást 2020-ra üzembe helyezzenek. A megújulókat figyelembe véve az egyetlen lehetőség, hogy a nukleáris energia piacképes legyen, az árszabályozás. Ha ez nem keresztülvihető, akkor a nukleáris energia aránya hamar csökkenni fog. Kérdéses, hogy az építés alatt álló reaktorokat valaha üzembe helyezik-e, vagy megtérülnek-e. Pedig hozzájárulhatnának a szen�nyezés elleni harchoz.

A széntüzelésű erőművekre szintén nehéz idők járnak, de elsőre talán nem egyértelmű, hogy milyen értelemben. A túlterhelés ellenére az építési munkálatok beszüntetésének nincs meg a kívánt hatása és sebessége, mert a szénerőmű-építés a gazdasági teljesítmény egyik forrása, és mert ezek az erőművek az elektromos áram elosztásában kiegyensúlyozó szerepet játszanak. Úgy vélik, a kapacitásuk felén üzemelnek csak a jövőben. LESZ A MÍTOSZBÓL VALÓSÁG? Úgy tűnik, Kína a közelmúltban megtalálta a társadalmi és környezeti, és nem csak gazdasági szempontból is helyes irányt. A fenntarthatóság pillérei között azonban nagyon nehéz lesz egyensúlyozni: a szabadon felhasználható jövedelemmel rendelkező városi népesség aránya nő, ami a fogyasztás és így a gazdaság növekedéséhez vezet. Az egyre gyarapodó igényeket nehéz úgy ellátni, hogy közben – a részben állami érdekeltségű – vállalatokat a hatóság ellen őrzi, bünteti és bezáratja a környezetszennyező tevékenységük miatt. Ugyanakkor megvan arra a lehetőség, hogy a gyárakat és a gyártókat korlátozó szabályozásokat és intézkedéseket egy önálló törvény védje, kérdéses azonban, hogy ez megfelelő eszköze-e a dekarbonizációnak. Jelen pillanatban nehéz elképzelni, hogy komolyabb gazdasági és politikai veszteség nélkül véghezvihető legyen mindez, méghozzá olyan mértékben, hogy az ne csak a kibocsátás szinten tartását, hanem a globális kibocsátáscsökkentési célokat is érdemben segítse.

KÖRKÉP

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

SOKSZÍNŰ KÍNA Eszterhainé Szőke Noémi

Kína soknemzetiségű ország. A lakosság döntő többségét, körülbelül 92%-át kitevő han nemzetiségen kívül számtalan más etnikai csoport is él együtt ezen a hatalmas területen. A han nemzetiség 1,3 milliárd fővel nemcsak Kínában, hanem a világon is a legnépesebb etnikai csoport. Elnevezése Kr. e. 206 és Kr. u. 220 között uralkodó Han-dinasztia nevéből ered, amelynek regnálását Kína első aranykorának tekintik. A han népcsoport hagyományosan a Jangce, a Sárga-

Yao nők

Naxi népviseletet viselő férfi 76

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

folyó, a Gyöngy-folyó mentén, valamint az északkeleti területekre koncentrálódva élt. A Kínai Népköztársaság a hanon kívül 55 nemzetiségi csoportot ismer el hivatalosan, amelyek közül öt (hui, tibeti, ujgur, mongol és zhuang) autonóm régióval rendelkezik. Néhány hivatalosan elismert kisebbség további számos alcsoportra osztható, például a közel 17 millió fős lélekszámmal a legnépesebb kisebbségi csoportnak számító zhuang. Tibet és Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területek kivételével a hanok mindenhol többségben vannak. A nemzetiségi csoportok legtöbbje a délnyugati Jünnan tartományban él. A hivatalosan elismert etnikai kisebbségek a helyi közigazgatásban használhatják saját nyelvüket, képviseltetve vannak tartományi politikai szinten és az országos szintű Népi Gyűlésben is.

Lahu nők hagyományos öltözetben (Kunming környéke)

51 % 9,

55 EGYÉB ETNIKAI CSOPORT

1% 0,0 N A 1% N 0,0 Z BO O S R R % O 0 , 01 GU YU G É 0,01% ÜZB BA MON 0,01% O RO Q EN

DERUNG 0,01% H E ZH E N 0, 00 5% G AO SHA N LHO 0,0 0 3 6% BA T Z H ATÁ R 0,0 033 UA % NG 0,0 HU 03 2 % I

HAN

8,4%

15 ,2

91,6%

A többségi han és 55 egyéb etnikai csoport egymáshoz viszonyított aránya

PUM I 0,0 4% AC H A NG 0,0 4% NU EV EN 0,0 3 K % I GI 0,0 N J D 3% E’ I N O A 0,0 N 3%

8 ,4

3 7, 8

% 7, 5 0

AO YI IA J U T I T IB E T

5,6 4%

5,37%

MO NG OL DON G BO U YE I YAO

% 17 0, 3% 0,1 IZ 2% RG O 0,1 KI GP % J I N AU R 0,12 D R LA 0,11% SA NG BL A 0,09 % N M AO N A 0,05% TÁDZSIK

KO R HA

2,59 %

2,5 8%

1,74 %

GXIA

G E L AO LAH U

1, 3

1,4

2, 51 %

1,6 4% 9%

3 1, 1%

3% 1,1

0,6

0,4 9 %

0, 5 6

0,44%

0,3 9%

0,37%

0, 2 9

0, 2

0,1 9% 0, 17 %

H ZA A AI K D E SH U LIS NG

SUI NAK HI Q IA

DON

Az etnikai kisebbségek egymáshoz viszonyított aránya (han nélkül) KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

KÍNA NYELVEI

mellett aránylag egységes hivatalnoki nyelvként funkci-

Eszterhainé Szőke Noémi

onált századokon keresztül. A népnyelv egységesítése

A világon a legtöbb, körülbelül 1,5 milliárd ember által

nyelve a putonghua lett. Ez az oktatás, az ügyintézés,

beszélt nyelv a kínai. Ezért ezt a nyelvet célszerűbb gyűjtőfogalomként használni, mert legalább olyan sokszínű és változatos, mint az ország maga. A hét

nagy nyelvjárás mellett – amelyek között olyan nagyok

érdekében 1956-ban a Kínai Népköztársaság hivatalos

a televízió- és rádióműsorok nyelve országszerte, egy lingua franca, amit a kínaiak többsége – ha nem is feltétlenül beszél – bizonyos szinten megért.

A kínai nyelv(ek)nek három fő jellegzetessége van.

a különbségek, hogy inkább tekinthetők önálló nyelvek-

Az egyik az egyszótagúság, amely azt jelenti, hogy

böztetnek meg. Mind közül a legelterjedtebb a kínai

gukban jelentéssel bírnak, változtatni, elvenni belőlük

nek – számos kisebb nyelvjárást, alnyelvjárást különanyanyelvűek körülbelül 70%-a által beszélt mandarin,

amelybe többek között a sztenderd kínai, az úgynevezett putonghua alapjául szolgáló pekingi dialektus is

tartozik. A mandarin a történetileg széttagolt népnyelv

a nyelv legkisebb egységei a szótagok, amelyek önma-

nem lehet. A második jellegzetesség a kívülálló hallgató számára is feltűnő dallamosság, azaz a tonalitás. Ez

azt jelenti, hogy minden szóhoz egyben jelentést meghatározó hangsúly is kapcsolódik, tehát ugyanazon

hangalakú szótag más-más hangsúllyal eltérő értelmet takar. A kínait idegen nyelvként tanulóknak legtöbbször ez okozza a legnagyobb kihívást. A harmadik jellemző az izolálás, amely miatt a szavak, illetve szótagok nem

változtathatók, nincsenek toldalékok, ragok, képzők stb. A ragozás, különféle esetek hiánya egyrészt kön�-

nyebbség a nyelvet tanulók számára, másrészt nehézséget jelent, mert a szöveg kontextus ismerete, illetve

az adott szavak megfelelő kontextusban való használata sokkal hangsúlyosabbá válik.

A kínai nyelv történetében az írás mindig kiemelten

fontos szerepet játszott, a beszélt nyelv egységének

hiányát ugyanis történetileg ellensúlyozta az írás egysége. A kínai írás az élő nyelvek közül a legősibb,

több mint 3000 éves folyamatos múltra tekint vissza. Ez az írás az Kr. e. 3. századtól kezdve területileg

többé-kevésbé egységes volt, és az idők során is aránylag keveset változott. Persze az írásnak is mindig

léteztek különféle változatai, például: irodalmi nyelv, hivatalnokok által használt írásbeliség, ám ennek elle-

nére az írás mindig a kínai egység egyik kulcseleme volt. 1956-ban – a sztenderd kínai nyelv bevezetésével

egy időben – az írástudatlanság felszámolása érdeké-

ben, nagyszabású írásreform keretében a klasszikus kínai leggyakrabban használt karaktereit leegyszerű-

sítették, létrehozva ezzel a Kínában manapság haszná-

latos egyszerűsített írást. A beszélt nyelvhez hasonlóan a kínai írás alapegysége is az önálló jelentéssel bíró

szótag. Minden szótagot egyéni írásjegyek jelölnek,

amelyből több tízezer létezik, ám a mindennapokban csak kb. 3500-4000 írásjegyet használnak.

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

VICE VERSA: KÍNAIAK MAGYARORSZÁGON – MAGYAROK KÍNÁBAN Hári Bernadett és Papp Viktória Anna

KÍNAIAK MAGYARORSZÁGON Jelenleg a legnagyobb ázsiai eredetű kisebbség Magyarországon a kínai. Már a Kádár-korszakban is érkeztek vendégmunkások hazánkba, de a ma itt élő kínaiak többsége két hullámban, a rendszerváltás utáni hároméves vízummentes időszakban, majd az ezredforduló táján érkezett Magyarországra. A gazdasági átmenet éveiben a többi volt szocialista ország viszonylatában vis�szaesett a kereskedelem, és még nem kezdtek el megtelepedni a nyugati vállalatok, áruházak, illetve a Nyugatról érkező áruk túl drágák voltak, viszonylagos áruhiány alakult ki. Az olcsó kínai termékek iránt jelentkező kereslet, és az akkoriban relatív magas életszínvonal is húzóerő volt a főleg Fujian és Zhejiang tartományokból a jobb élet reményé-

ben Magyarországra érkező kínai kereskedők, vállalkozók számára. Ekkor – eltérő becslések szerint – mintegy 40 000 bevándorló érkezett az országba. A legfrissebb, 2016-os népszámlálási adatok szerint azonban kicsivel több, mint 13 000 kínai állampolgár él életvitelszerűen hazánkban. Ennél azonban magasabb is lehet az itthoni közösséghez tartozók száma, hiszen meglehetősen magas a fluktuáció, valamint sokáig nem állt rendelkezésre pontos adat a kínai bevándorlók számáról, vonatkozó jogszabály is csak 1993-ban született. Fontos azt is megjegyezni, hogy a kínai nem tartozik a 2011-es, nemzetiségek jogairól szóló törvény értelmében a 13 hivatalosan elismert nemzetiség közé, mivel nincsenek jelen legalább 100 éve az országban, így a kisebbségjogi intézmények nem követik a mozgásukat. A hazánkban élők a kínai terminológia szerint a huaqiao csoportba tartoznak, vagyis olyan kínaiak, akik az 1978-as gazdasági reformok után vándoroltak külföldre, és megőrizték kínai állampolgárságukat. Ezzel szemben a huayi a történelmi kínai diaszpórát írja le. A huaqiaok a hazatérés lehetőségének talonban tartása és az anyaországhoz fűződő szoros kapcsolaton túl azért is dönthettek az állampolgárságuk megtartása mellett, mert a Kínai Népköztársaság nem ismeri el a kettős állampolgárságot.

A budapesti kínai közösség hölgy tagjainak tánca a 2018-as Kínai Újévi ünnepségen KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

A kínaiak többsége tehát közel két évtizede érkezett az országba, és míg az első nemzedék kevésbé, a második generációs, már itt született kínaiak (saját magukat xiangjiaorennek, vagyis „banánembernek” hívják) mára szerves tagjává váltak a helyi közösségnek. Magyarország első „téli aranyérmét” például a férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó szerezte a 2018-as phjongcshangi téli olimpián, amelynek tagja volt a kínai–magyar testvérpár, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang is. A legtöbben Budapesten telepedtek le, de Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Sopron és Szeged is tart számon kínai kisebbséget. Budapesten az észak-amerikai nagyvárosokkal ellentétben nem alakult ki klasszikus értelemben vett Chinatown, azaz város-a-városban jellegű kínai negyed. Ehelyett a fővárosban szétszóródva, kisebb központok jöttek létre: a kínaiak olyan, számukra fontosabb helyek körül telepedtek le, mint a kínai bevásárlóközpontok, piacok, valamint a XV. kerületi Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium. A letelepedni kívánó kínaiak lakóhelyválasztását alapvetően több tényező is befolyásolta, többek között a már itt élő rokonok és ismerősök, a munkahelytől való távolság és az adott hely megfizethetősége is. A hazánkban élő kínai közösség kialakította a saját „kicsi Kínáját”, hiszen az előbb említett kisebb központokban megtalálható minden olyan szolgáltatás, amely megkönnyíti és „otthonossá” teszi a mindennapjaikat: kínai fodrász, kínai bank, kínai étterem és hagyományos kínai gyógymódokat alkalmazó orvos is. Az itt élő kínaiak különböző sajtóorgánumokból is tájékozódhatnak az éppen aktuális és fontos eseményekről, kulturális programokról, ünnepekről, ugyanis van kínai nyelvű rádióműsor, tévéhíradó és több újság is. A 2000 óta hetente megjelenő Új Szemle (Xindaobao) a kínai közösség legnagyobb példányszámban megjelenő ingyenes lapja. A régióban egyedülálló a magyar– kínai kéttannyelvű általános iskola és gimnázium, amely nemcsak lehetővé teszi az anyanyelvükön, kínai tanterv szerint is zajló oktatást, de a hagyományok megőrzésében és a közösségformálásban is szerepet játszik. Ezenkívül hagyományos kínai orvoslásra épülő képzés is indult már a Semmelweis Egyetemen, amely a Heilongjiang 80

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

Hagyományos Kínai Orvostudományi Egyetem BSc szintű, kihelyezett képzése. MAGYAROK KÍNÁBAN Magyarországon a kínai nyelv tanulása évről évre népszerűbb lesz, amihez nagyban hozzájárul, hogy egyre több magyar intézmény nyújt magas szintű kínai nyelvoktatást, valamint a Kínába nyerhető ösztöndíj-lehetőségek is igen vonzóak. Jelenleg a Kínában tartózkodó magyarok nagy része diák, akik főként Sanghajban és Pekingben tanulnak, általában egy-két éves időtartamra maradnak, de sok a féléves ösztöndíjas is. A munkavállalóknál elég vegyes a kép: multinacionális vállalatoknál dolgozók, tanárok, informatikusok, közülük sokukat gyakran párja vagy családja is követ. Ezenkívül természetesen Magyarország Pekingi Nagykövetségén, illetve a Sanghajban, Chongqingban és Hongkongban működő főkonzulátusokon is jelentős a magyar apparátus. A jelenleg Kínában élő magyarok számát nehéz megmondani, minden évben változik, de Sanghajban 150-200, Pekingben pedig 50-100 magyar él körülbelül. Ezen városok mellett természetesen több más nagyváros is célpont, a diákok között népszerű még Tianjin, Jinan, Chongqing, a munkavállalóknál pedig még Kanton és Hongkong. A magyarok azonban nem csupán napjainkban találják vonzónak a Távol-Keletet: sok magyar megfordult Kínában a 20. században is, némelyek csak rövid időt töltöttek itt, de akadtak, akik évtizedekig az országban éltek. Leghíresebb közülük talán Hugyecz László Ede (L. E. Hudec) építész, de említést érdemel még Román György író és festő, aki az 1930-as években próbált szerencsét Sanghajban, nem túl sok sikerrel. Édesapjával együtt csokoládédrazsé-gyártással próbálkozott, nem számolt azonban az eltérő éghajlati viszonyokkal, így az áru megromlott, és végül kisebb kitérő után visszatért Magyarországra. A Komor család 1898-ban telepedett le Sanghajban: Komor Pál egészen 1948-ig élt itt, műkincsekkel, ékszerekkel és régiségekkel kereskedett. Nemcsak üzletember volt, hanem tiszteletbeli magyar konzul is. Az első világháború során a magyar hadifoglyokat, a második világháborúban a menekült zsidókat segítette. A fentebb említett Hugyecz László

A sanghaji Park Hotel épülete KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

Magyarországon sajnos kevésbé ismert, annál inkább Sanghajban, ahol 1918-tól 1947-ig élt, és vált rendkívül elismert építésszé. Kalandos életútja Besztercebányán kezdődött, édesapja, Hugyecz György szintén építész volt, akitől gyerekként sokat tanult a szakmáról. Az ifjú tehetség a Műegyetemen végzett, ígéretes magyarországi karrier állt előtte, azonban az első világháború átírta terveit, besorozták. Felderítés közben a kozákok elfogták, és orosz hadifogságba került, majd megsérült, és ennek következtében felkerült a Dán Vöröskereszt egyik vonatára, amely azonban az orosz polgárháború miatt nem tudott továbbhaladni. Hugyecz megszökött, és 1918-ban hosszú megpróbáltatások után végül elérte Sanghajt. A városban nagyon rövid időn belül munkát talált, egy amerikai építészirodában kezdett dolgozni, hét év után pedig megalapította a saját cégét. Kínában megváltoztatta nevét Hugyeczről Hudecre, mivel az könnyebben kiejthető volt. A városban eltöltött idő alatt körülbelül száz épületet tervezett, amelyek közel fele ma is áll. A tervezés során nem ragaszkodott egy meghatározott építészeti stílushoz, épületei is igen változatosak: sorházakat, kórházakat, templomokat, hoteleket, villákat tervezett. Egyik leghíresebb épülete a Park Hotel, amely Sanghaj egyik szimbóluma, kora egyik legmodernebb és legmagasabb épülete, a mai felhőkarcolókkal tűzdelt városkép mellett még mindig lenyűgöző látvány nyújt. Hudecet 1942-ben nevezték ki tiszteletbeli konzullá, majd egy évre rá megnyílt a sanghaji magyar konzulátus. Ebben az időszakban sokat segített a háborúban üldözött magyar zsidóknak. 1947-ben neki is el kellett hagynia az országot, családjával együtt elmenekült, soha többet nem tért vissza. Kisebb kitérők után az Egyesült Államokban telepedett le, és 1958-ban ott is halt meg.

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

INTERJÚK

Kínában élő magyarokat és Magyarországon élő kínaiakat kérdeztünk a másik országban szerzett élményeikről, benyomásaikról és arról, mi motiválta őket az elköltözésben.

Csotye Tamás (30, munkavállaló, Sanghaj) „Jelenleg Sanghajban dolgozom kereskedelmi területen, kínai munkatársakkal. Korábban éltem már az országban két és fél évet, amíg a nyelvet tanultam, Tianjin és Jinan városokban, majd három évre hazaköltöztem. Szerettem Kínában élni, jobban megismerni a kultúrát, imádom a kínai ételeket, ezért is örültem a mostani sanghaji munkalehetőségnek. A városban egészen nagy a magyar közösség, minden hónapban szerveznek közös programokat, segítik az újonnan érkezőket. Tapasztalatom szerint ahhoz képest, hogy Magyarország kis ország, sok kínai ismeri vagy legalább is be tudja azonosítani hazánkat. Kínában külföldiként élni egyszerre könnyű és nehéz is. Könnyű, hiszen kedvelik a külföldieket, barátságosak és érdeklődők, valamint nagyra értékelik, ha valaki megtanulja a nyelvüket. Nehéz abból a szempontból, hogy a kultúrájuk összetettsége és különbözősége miatt akkor is kívülállóként kezelik a külföldieket, ha jól beszélik a nyelvet, és régóta élnek az országban.”

Papp Zoltán (28, egyetemi hallgató, Hangzhou) „Három és fél éve tanulok Kínában, jelenleg a Zhejiang Egyetemen kínai nyelvészetet, fél év múlva fejezem be a tanulmányaimat, majd hazaköltözöm Budapestre. A kínai nyelv tulajdonképpen nem olyan régóta érdekel, kíváncsiságból vettem fel az egyetemen választható tantárgyként, aztán megpályáztam egy egyéves kínai ösztöndíjat, és meglepetésemre megnyertem. Kína nagyon más, mint Magyarország, az első időszakban egészen könnyen beilleszkedtem a kulturális különbségek ellenére, azonban az eltelt évek alatt egyre nehezebb lett. Véleményem szerint felületes kapcsolatokat könnyű kialakítani a kínaiakkal, hiszen kedvesek a külföldiekkel, de mélyebb baráti viszonyt már nagyon nehéz. Ha az élet úgy hozza, szívesen visszajönnék pár évre dolgozni, de hogy itt alapítsak családot, hosszabb távon itt éljek, azt nem tudom elképzelni.”

Zhao Yapei (25, egyetemi hallgató, Budapest) „Nem voltam még korábban Európában, és szerettem volna külföldre költözni, hogy máshogyan éljek, mint Kínában. Négy évvel ezelőtt adódott

a lehetőség, hogy a Corvinus Egyetemen tanuljak, így ide jöttem Budapestre. Jó az egyetem és kellemes itt az élet, a magyarok életstílusa nem olyan rohanó, mint a pekingieké vagy a sanghajiaké. Különleges tapasztalat ez számomra. A helyi kínai közösség egyfajta »hídként« működik itt Magyarországon, sok kínai boltot, éttermet és teázót üzemeltetnek, így kicsit megismertetik Kínát a magyarokkal. Tapasztalatom szerint egyre több magyar érdeklődik Kína iránt, de csak egy kis csoport ismeri igazán az országot, vannak azonban olyanok is, akik nem kedvelik a kíniakat.”

Vicky Wong (24, kínai nyelvtanár, Budapest) „A BA-s egyetemi tanulmányaim alatt félállásban tanítottam egy magyar diákot, akivel sokat beszélgettünk Kínáról, Magyarországról és a két ország közötti különbségekről. Ez keltette fel az érdeklődésemet, hogy ideköltözzek. Sokkal nyugodtabb az itteni élet, mint Kínában. Nagyon szeretem Budapestet, és mindig meglep a szépsége, amikor átkelek a Margit hídon. Úgy tudom, elég sok kínai él Magyarországon, de nem igazán kerültem még kapcsolatba velük. A legtöbb magyar tudja, milyen nagy ország Kína, de nagyon kevesen értik meg igazán a kínai kultúrát. A helyiek kedvesek a kíniakkal, de néha félreértenek bennünket – ezért is vagyok itt, hogy többet tudhassanak meg tőlem Kínáról.”

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

A KÍNAI PUHA ERŐ Papp Viktória Anna

A gazdasági reform révén az ezredfordulóra elért vitathatatlan világgazdasági pozíció Kína számára megnyitotta a globális hatalmi politizálás korszakát. Felismerve, hogy nagyhatalommá válásához pusztán a kemény hatalmi eszközök, úgynevezett hard power (vagyis politikai, gazdasági és katonai erő) növelése nem elegendő, a kínai vezetés az ezredforduló körül elkezdte az ország puha erejének, azaz soft powerjának aktív fejlesztését. A soft power Joseph S. Nye, Jr. harvardi profes�szor által bevezetett fogalom, amely egy ország azon képességére utal, hogy meggyőzéssel, együttműködéssel, kényszer vagy fizetség helyett a vonzerejével érje el azt, amit akar. Ez a kínai politikai hagyományban nem ismeretlen fogalom – már a konfucianizmus és a taoizmus is megfogalmazott a puha erőhöz hasonló koncepciókat. Az ország felemelkedésével és világgazdasági súlyának növekedésével egyre fontosabb lett a kínai vezetés számára a soft power, illetve a kulturális diplomácia külpolitikában betöltött szerepe is, amely mára annak egyik fontos pillérévé vált. Természetesen a külpolitika változását követték a puha erő fejlesztésére tett törekvések is: korábban a Teng Hsziao-ping által megfogalmazott „rejtsd el a képességeidet, és várd ki, amíg eljön az időd” elve határozta meg a külpolitikát, majd a 2000-es évek elején kihirdették a „békés felemelkedés” doktrínáját is. 2017-ben pedig Xi

Kapuőrző oroszlán 84

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

Jinping pártfőtitkári beszámolójában először fogalmazta meg nyíltan, hogy „Kína olyan nagyhatalommá fog válni, amely össznemzeti erőben és nemzetközi befolyásban az első lesz”. A „kínai színezetű puha erő” kialakítása így már az ezredforduló körül elkezdődött, de ezt csak 2007-ben Hu Jintao, akkori államelnök-pártfőtitkár a KKP XVII. Kongresszusán tette hivatalossá. Ezután Xi Jinping 2013-ban nevezte a „kínai álom” fontos elemének, amely Kína újjászületését és hajdani nemzetközi státuszának visszaállítását vizionálja. Nem csupán az erősödő hard power ellensúlyozásának vagy kiegészítésének céljával, de a kínai felemelkedés békés jellegének hangsúlyozására és egy pozitív nemzetközi kép kialakítására is fel kívánták használni a kínai kultúra, termékek és értékek terjesztését. Nye definíciója szerint a puha erő általában a külpolitika, a kultúra és a politikai értékek összeadódásából származik, azonban az ide tartozó tevékenységek köre nem meghatározott. A kínai soft power alapvetően a hagyományos kínai kulturális örökségre fókuszál. A kulturális diplomáciát Kína legfőképp az emberek közötti kapcsolat kiépítésének módjaként értelmezi, és főként olyan kezdeményezéseken keresztül igyekszik fejleszteni, mint a kulturális fesztiválok, művészeti kiállítások és kínai nyelvi képzések, amelyek szélesebb körben előmozdítják az ország megértését külföldön. Az elmúlt években egyre szofisztikáltabbá váltak a puha erő fejlesztésére irányuló törekvések, és szélesedett is a kulturális tevékenységek spektruma. A klasszikus zenén, képzőművészeten, irodalmon kívül, tágabb értelemben véve, a kínai puha erő magában foglalja a gasztronómiát, a hagyományos kínai orvoslást, valamint a konfuciánus és taoista örökséget is. A nemzeti imázst szintén befolyásoló tényező az úgynevezett pandadiplomácia vagy az olyan magas hozzáadott értékű fogyasztási termékek, márkák, mint a Huawei külföldi megjelenése, amelyek nemzetközileg is ismertté és kedveltté válhatnak, ahogy például az amerikai Coca-Cola és a Google azzá vált. Továbbá részét képezi a legnagyobb volumenű, látványos közéleti események megszervezése, mint például a 2008as olimpiai játékok és a 2010-es világkiállítás is, amelyek sikeresen zárultak le, és egyértelműen

PANDADIPLOMÁCIA Schwarcz Emese

Kína fekete-fehér medvebocsait világszerte hatalmas érdeklődés övezi. Mára azonban már köztudottá vált, hogy a pandák nemcsak az állatkertek gazdagítása

céljából jelennek meg egyre több országban, hanem Kína egyedi diplomáciai metódusát is képviselik.

Az óriáspanda sokáig a kihalás szélén álló állat-

faj volt – ezért tűzte zászlajára, illetve logójára a WWF® (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) is –, a sikeres erőfeszítéseknek köszönhetően azonban 2016-ban veszélyez-

tetettről sebezhetőre módosították a besorolását. A faj megmentése érdekében Kína egyfajta hitelrendszer

niszter-helyettest kínai tartózkodása során lencsevégre

ám már az 1950-es évektől kezdve felfedezhetők

média azonnal úgy interpretálta a jelenséget, mint

keretein belül kölcsönzi a pandákat az állatkerteknek, olyan kritériumok és sajátosságok a kölcsönzések

körül, amelyek nem kifejezetten az állatokról szól-

nak. Csakúgy, mint a Konfuciusz Intézetek esetében,

kapták, ahogy egy pandabocsot ölelget, a kínai bizonyítékot arra, hogy a miniszterhelyettes támogatja

a bilaterális kapcsolatok javítását Kínával. A média

egyértelművé teszi, hogy Kína a pandákra a jó barát-

Kína politikai irányelvei a pandák elhelyezésében is

ság és kapcsolatépítési vágy szimbólumaiként tekint.

Konfuciusz Intézet, kezdetben a helyválasztás gaz-

koz pandákat a jó politikai és gazdasági kapcso-

elhelyezése hasonló stratégiai irányultságú kérdése-

nem emberi diplomaták az utóbbi évtizedekben rend-

tükröződnek. Habár ma már számos országban van dasági érdekeket látszott követni. Az óriáspandák

ket vet fel. Amikor 2006-ban az amerikai külügymi-

világszerte érdeklődést keltettek Kína iránt. A kínai gyakorlat azonban kerüli a politikai-ideológiai különbségek kiemelését: Peking kifejezetten próbálja politikamentesen gyakorolni a puha hatalmat – a Kínai Népköztársaság (KNK) már nem a nemzetközi kommunizmus központjának, hanem a több évezredes kínai kultúra legitim örökösének igyekszik magát feltüntetni. Ellenben azért felbukkannak olyan politikai kezdeményezések, amelyek nemcsak a belföldi, de a külföldi „közönséget” is meg kívánják szólítani, és kapcsolódási pontot jelenthetnek az országgal, mint például az Új selyemút („Egy övezet, egy út”). A puha erő kivetítéséhez azonban szükség van olyan aktív csatornákra és mechanizmusokra, amelyeken keresztül el lehet érni a „címzetteket”. Mind a Konfuciusz Intézetek, mind a kínai hírügynökségek elsősorban külföldi nézőknek szánt, túlnyomóan angol nyelvű programjai és pub-

Ugyan Kína már a Tang-dinasztia kora óta ajándé-

latok reményében más országoknak, e szőrös, kis, szerszintű képviselőivé váltak a kínai külpolitikának.

likációi, valamint a külföldön működő kínai think tankek is alkalmasak erre a feladatra, amelyeket Kína jóformán az elmúlt másfél évtizedben épített ki. Jó példája ennek a jelenleg több mint 150 külföldi irodával rendelkező Xinhua Hírügynökség, amely 2020-ra világszerte 200-ra kívánja növelni irodái számát. A kínai kultúra közvetítésén és népszerűsítésén túl a korábban vitathatatlanul Nyugat dominálta nemzetközi színtéren a kínai narratívának is érvényt kívánnak szerezni. Fontos azonban megjegyezni: Kína esetében különösen igaz, hogy a kormányzat határozza meg a saját puha hatalmának tartalmát, a politikai és kulturális narratívát, amelyet külföldön terjeszteni kíván. Az effajta kultúraközvetítésnek azonban van hátulütője is, hiszen ez a tartalom nem feltétlen fest teljes képet a kínai kultúráról – inkább csak egy szelete az egész, rendkívül sokszínű és gazdag világnak. KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

Konfuciusz-szobor

A pozitív országimázs kialakításában fontos szerep jut a Konfuciusz Intézeteknek, amelyek felállítása a kelet-ázsiai ország legnagyobb szabású vállalkozása a puha hatalom használatában. A British Councilt, Goethe Intézeteket, Francia Intézeteket és egyéb nemzeti kulturális intézményeket mintául vevő Konfuciusz Intézetek a 2000-es évek elejétől kezdve jelentek meg világszerte, és az egyik leghatékonyabb eszköznek bizonyulnak a kínai nyelv, hagyományok és kultúra terjesztésében. Jelenleg több mint 500 Konfuciusz Intézet működik világszerte, amelyek egyre szélesebb közönség számára válnak ismertté. Csak 2017ben több mint 12,7 millióan vettek részt az intézetek által szervezett kulturális eseményeken, amelyeknek témái a tavaszünneptől egészen a kalligráfia és a kínai csomózástechnikák megismertetéséig terjednek. Az intézetekkel párhuzamosan Konfuciusz Osztálytermeket is létrehoztak, amelyek általános és középiskolákban működnek hasonló célokkal. A Konfuciusz Intézetek nonprofit szerveztek, amelyek létrehozását és működését a KNK finanszírozza: az egyes intézetek költségvetése körülbelül 10 000–200 000 amerikai dollár évente, de a fogadó intézmény biztosítja a helyszínt és az ott szükséges felszereléseket. Az intézetek központja Pekingben található: az Országos Kínai Nyelvoktatási Tanács (elterjedt rövidítéssel: Hanban), amely a Kínai Népköztársaság Oktatási Minisztériumával társulva felelős a program 86

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

meghatározásáért és igazgatásáért. Az intézeteket egy külföldi felsőoktatási intézmény vagy egyéb oktatási-kulturális intézet, valamint egy hasonló kínai partnerintézmény együttműködésével hozzák létre, mindehhez a feleknek el kell nyerniük a Hanban jóváhagyását és támogatását. A közelmúltban az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés égisze alá is bevonták az intézetek tevékenységét, előmozdítva ezzel az együttműködést a kezdeményezésben részt vevő országokkal, elsősorban a kölcsönös megértés révén, és azzal, hogy szorosabbra vonják az emberek közötti kapcsolatokat. Az, hogy a puha erő befolyással lehet ugyanúgy a politikai-gazdasági, mint a fogyasztói döntésekre, nyilvánvaló, azonban nehezen számszerűsíthető. Bár még jelennek meg szkeptikus hangok, mindazonáltal az elmúlt közel két évtized eredményei vitathatatlanok. Egyértelmű, hogy Kína fontosnak tartja a puha hatalom növelését, és a jövőben is folytatni fogja ez irányú befektetéseit. A pekingi vezetés célja a kultúrára fókuszáló soft power fejlesztésével növelni az ország versenyképességét, vonzerejét és befolyását a nemzetközi színtéren, hiszen ennek továbbra is prioritása van a nagyhatalommá emelkedő ország nézőpontjából. Több generációnyi időt vehet igénybe azonban egy ország puha erejének felépítése, és a 10 milliárdos éves költségvetés ellenére is ez a folyamat még gyerekcipőben jár – a Konfuciusz Intézetek története is mindössze másfél évtizedes múltra tekint vissza.

KÍNAI ÜZLETI ETIKETT Hári Bernadett

Kína kultúrája, a kínai emberek gondolkodásmódja, üzleti protokollja merőben eltér a miénktől, ezért fontos tisztában lennünk a különbségekkel, hogy eredményes tárgyalások után előnyös üzleteket tudjunk kötni a világ második legnagyobb gazdaságát képviselő cégekkel. De mi kell ehhez, és mire kell figyelnünk egy ilyen tárgyalás során? Már az üzleti tárgyalást megelőző kapcsolatfelvételnél is ütközhetünk nehézségekbe, hiszen a kínaiak óvakodhatnak idegenekkel felvenni a kapcsolatot. A gyakran használt guanxi (关系) kifejezés is utal erre, ami önmagában is kapcsolatot jelent: ha szeretnénk egy idegen céggel találkozót szervezni, érdemes egy közvetítőt vagy más olyan partnert keresnünk, aki már kapcsolatban áll a vállalattal, és szólni tud az érdekünkben. A guanxi a nyugati kultúrában talán nehezen érthető – a hangsúly a kölcsönösségen van. Kínában fontosak a személyes találkozások, közös ebédek, vacsorák, így külföldről hosszú távon nehéz fenntartani a jó kapcsolatot anélkül, hogy ne utaznánk gyakran az országba. Az üzleti tárgyalások kezdetének rendkívül fontos eleme a névjegykártya-átadás. A névjegykártyákat mindig két kézzel kell átadni, ügyelve arra, hogy a kártyán lévő írás talpa nézzen a fogadó fél felé. A fogadó félnek is két kézzel kell átvennie a kártyát, és nem szabad egyből eltennie, hanem előbb illik figyelmesen átböngésznie a tartalmát. A magyarhoz hasonlóan a kínai nevek is a csa-

Számos dologra oda kell figyelnünk, ha névjegykártyát cserélünk kínai partnerünkkel

ládi névvel kezdődnek. Fontos a pozíció/titulus megjelölése, így a megszólításnál törekedjünk a vezetéknév és a pozíció együttes használatára: egy Wang nevű cégigazgatót tehát illik „Wang igazgatónak” szólítani. A kínaiak között gyakori a tisztséghalmozás, ezért fontos számukra, hogy minél több titulus szerepeljen egy névjegykártyán. Minél több és magasabb pozíció szerepel egy névjegyen, annál nagyobb tisztelettel viseltetnek tulajdonosa iránt. Amennyiben lehetséges, a névjegykártya legyen kétoldalas, egyik oldalán angol, a másikon pedig – feltéve, hogy a szárazföldi Kínában járunk – mandarin nyelvű szöveggel. A külföldiekkel kapcsolatban álló kínaiak gyakran vesznek fel angol keresztnevet (pl. Anne Zhao), ami egyszerűbbé teszi a megszólításukat. Azok a külföldiek, akik éltek már Kínában, beszélik a nyelvet, vagy sokat utaznak ki, szintén gyakran vesznek fel kínai nevet, hiszen a helyiek számára is éppen olyan nehéz megjegyezni a külföldi, például magyar neveket, mint nekünk az övéket. Az üdvözlés náluk is a kézfogással kezdődik, ám ez nem olyan határozott, mint az európai. A kíniaktól ne várjunk olyan hajlongást, mint a japánoktól, maximum egy nagyon enyhe vállból vagy fejből történő mozgást. A tárgyalóasztalnál való ültetésnek is megvan a maga sorrendje, bár a külföldiektől nem feltétlenül várják el, hogy ezt kövessék. Ha külföldiként megyünk Kínába tárgyalni, már nagy valószínűséggel kijelölték az ülőhelyet számunkra, így elég, ha követjük az instrukciókat: a vezető általában középen ül, a vendéget pedig az ajtóval szemben illik leültetni. Ha mi fogadunk kínaiakat, hagyjuk, hogy abban a sorrendben üljenek le, ahogy szeretnének, ennek során ugyanis követni fogják a szervezeten belüli hierarchiát. Készüljünk fel, hogy a kínaiakkal nem egyszerű dolog tárgyalni: a tárgyalás sok türelmet igénylő, hosszú folyamat lesz. Az első látogatás általában mindig protokolláris, amely során a bemutatkozásra kerül a legnagyobb hangsúly, a lényegi megállapodások pedig általában csak a sokadik találkozás után születnek meg. Az üzleti tárgyalás lényeges része az étkezés, ezért ha kínai partnert fogadunk, a megbeszélést mindig érdemes összekötnünk egy ebéddel vagy vacsorával. A jó vendéglátás nagyon fontos a kínaiaknak, és mi is KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

erre számíthatunk, ha viszonozzuk a látogatást. A vacsoráknál az alkoholos italok fogyasztása is fontos szerepet tölt be, főleg a férfiak esetében. Arra is érdemes felkészülnünk, hogy a vendéglátó tósztot fog mondani, amit illik viszonoznunk. Nem szabad meglepődni, ha a tárgyalás során forró vízzel kínálnak, a kínaiak ugyanis úgy tartják, hogy ez jót tesz az egészségnek, így gyakran fogyasztják. Jó pont lehet, ha kínai vendégeinket mi is forró vízzel és teával kínáljuk. Ezzel szemben jeges üdítőt, kávét a kínaiak csak ritkán fogyasztanak, bár a fiatalabb generáció tagjai már nem utasítják vissza ezeket a „nyugatias” italokat. Ajándékkal az első látogatás során mindenképpen készüljünk: a kínaiak általában csak a találkozót követően nézik meg, hogy mit kaptak, ám előfordulnak kivételek is. Órát semmiképp ne adjuk ajándékba, mert az az idő múlását jelképezi. Kerüljük a fehér színt, illetve négyesével ne adjunk semmit, mert a kínaiak ezekről a dolgokról a halálra asszociálnak: a fehér a gyász színe, a négyes szám pedig kínaiul kiejtve úgy hangzik, mint a halál szó, csak a hangsúlyban van köztük különbség. Az ajándékot csomagoljuk be, a csomagolás során pedig használjunk arany és piros színeket, mivel ezek igen közkedveltek Kínában. A tárgyalás során a kínaiak elsősorban a vezetők véleményére kíváncsiak: természetesen a többi résztvevő is kaphat lehetőséget a felszólalásra, ám a vezető szava a döntő. Jellemző továbbá, hogy a kínaiak nem beszélnek túl jól angolul (természetesen ez idővel változni fog, és már most is akadnak kivételek), ezért érdemes előre tisztáznunk a tárgyalás nyelvét, ha pedig szükséges, tolmácsról is gondoskodnunk. Fontos tudni, hogy a kínaiak nem szeretnek direktben nemet mondani, így a „nem vagyok biztos”, „lehetséges” vagy „talán”, illetve az ezekhez hasonló kifejezések általában nemet jelentenek. Miután már kialakult a bizalmi kapcsolat a kínai partnerrel, a szóbeli megállapodások és az adott szó is fontos szerepet töltenek be: ezt általában igen komolyan veszik, de természetesen itt is előfordulnak kivételek. Az üzleti vacsorák nagy jelentőséggel bírnak egy-egy sikeres üzlet megkötése során, de külön csűrcsavaros protokollt kell itt is követni: nem mindegy hogyan ülünk le, mikor emeljük a poharunkat, sőt arra is érdemes odafigyelnünk, hogy 88

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

1. legfontosabb vendég

2. legfontosabb vendég vendéglátó

vendéglátó barátja

bejárat

A kínai üzleti vacsorák sematikus ábrája

az alkoholt nem fogyasztók bizony hátrányba kerülhetnek az üzletkötésnél. A kínaiak számára nagyon fontos az étkezés, kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy e körül forog az életük. Éppen ezért ez mindig jó beszélgetési téma is, mivel a kínaiak igen büszkék a konyhájukra és annak sokszínűségére. Ha külföldiként látogatunk az országba üzletet kötni, számíthatunk arra, hogy a megbeszélést egy ebéd vagy vacsora követi. A kínaiak mindig ugyanabban az időintervallumban étkeznek napi háromszor, ami nagyjából reggel 7–9 óra között, délben 12–14 óra között, valamint este 18–20 óra között történik. Amennyiben a tárgyalások ezeket az időszakokat közvetlenül megelőzik, például a találkozó dél előtt 11:30-ig tart, számíthatunk ebédmeghívásra is. Semmiképpen ne szervezzünk találkozót olyan időpontra, amely beleesik a fenti három időszakba, mert ez udvariatlanságnak számít. Az üzleti ebédek, vacsorák általában az éttermek körasztalos különtermeiben kapnak helyet. A résztvevők számára a vendéglátó rendeli meg a fogásokat, amelyeket az asztal közepén helyeznek el, hogy mindenki minden ételből tudjon kóstolni. Külön rendelés tehát – a nyugati szokásokkal ellentétben – nincsen. Az asztal közepén az ételek egy kör alakú üveglapon találhatók;

Terített asztal egy kínai üzleti vacsorán, közepén a forgatható üveglappal

ezt megforgatva tud mindenki minden ételből kóstolni. Kínában nem használnak villát és kést, illetve kanalat is csak ritkán, de azon külföldi vendégek részére, akik nem tudnak pálcikával enni, az udvariasság kedvéért kérni szoktak. A pálcikahasználatnál figyeljünk, hogy soha ne szúrjuk bele függőlegesen a rizsbe, mert az a temetéskor használatos füstölőkre emlékezteti vendéglátóinkat. A legjobb, ha – amennyiben befejeztük az evést – a tányér peremére vagy még étkezés közben a jobb éttermekben megtalálható tányér melletti pálcikatartóra helyezzük őket. A legfontosabb vendég vagy vendégek ülnek az ajtóval szemben, közvetlenül a vendéglátó mellett. A kevésbé fontos személyek pedig általában a vendéglátótól és a legfontosabb vendégektől távolabbi, az ajtó felé eső székeket foglalják el rang szerinti sorrendben. A vendéglátóval szemben, az ajtóhoz általában legközelebb a vendéglátó legjobb barátja/ támogatója ül, aki a személyzettel kommunikál és a fizetésben is segíthet. Az ételek sorrendje is kötött: a kínaiak hideg előételekkel (főként zöldségekkel) kezdenek, ezt követően hozzák ki a meleg ételeket. Köretet (ami náluk rizst vagy tésztát jelent) az üzleti ebédek során ritkán rendelnek, mivel rengeteg a fogás, rizst pedig a kínaiak általában akkor fogyaszta-

nak az étkezéseik végén, ha még nem laktak jól. Édességet nem igazán esznek, helyette gyümölcsöt rendelnek. Próbáljunk meg minden ételből kóstolni, még akkor is, ha nem szeretjük annyira őket, vagy furcsának tűnnek, mivel ezzel kedves gesztust teszünk a vendéglátóink felé. Amikor új fogást hoznak, abból általában a vendéglátó szed a legfontosabb vendégek részére, de legalábbis odaforgatja az üveglapot feléjük, hogy ők kóstolják meg először, mivel ez is része a vendéggel szembeni udvarias magatartásnak. Az európai szokásoktól eltérően az üzleti vacsorákon rengeteg fogást rendelnek, aminek nagy része kárba vész (mostanában már gyakoribb, hogy elvitelre elcsomagoltatják a megmaradt ételt, de az igazán formális vacsorákon ez nem jellemző). Az étkezés végén hagyjunk mindig valamit a tányérunkon, mivel ha mindent elfogyasztunk, azzal azt fejezzük ki a vendéglátóink számára, hogy még éhesek vagyunk, ami újabb fogás rendelését vonhatja maga után. Az üzleti vacsorák rendkívül fontos eleme az alkohol. Aki nem fogyaszt alkoholt, a tárgyalások során is hátrányba kerülhet. Az alkohol fogyasztása főként a férfiakra vonatkozik, a nőktől ugyanis nem veszik jó néven, ha sokat isznak, ám ez alól a külföldi nők kivételt jelenthetnek. A kínaiak KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

leggyakrabban pálinkát (baijiu, 白酒) és sört (pijiu, 啤酒) fogyasztanak. Pálinkájuk legalább olyan erős, mint a magyaroké, viszont sörük alkoholtartalma alacsonyabb a nálunk megszokottnál. Manapság a borfogyasztás is egyre divatosabb: ezekből ők az édes fajtákat preferálják. A kínaiak nagyon vendégszeretőek, és mindig figyelnek arra, hogy ha a vendégnek kiürül a pohara, utántöltsék. A vendégnek nem is illik saját magának öntenie, illetve csak akkor illik beleinnia az alkoholos italba, amikor a vendéglátó is felemeli a poharát, vagy valaki tósztot mond, illetve ivásra buzdít. A ganbei (干杯) kifejezés azt jelenti, hogy „fenékig”, tehát ha így koccintanak, akkor illik lehúzni a pohár tartalmát. Ha sokan vannak az asztaltársaságban, koccintás helyett a poharat kissé megemelik, majd az alját hozzáérintik az asztalhoz, így helyettesítve a mindenkivel való koccintást. Itt figyeljünk arra, hogy a poharunkat ne emeljük magasabbra a vendéglátó poharánál, mivel ezzel is kifejezzük iránta a tiszteletünket. Az ittas állapot a kínai vacsorákon nem számít kellemetlennek, sőt, minél több alkoholt fogyaszt valaki, a vendéglátó annál inkább úgy érezheti, jó házigazda, ami nagyban hozzájárul a sikeres üzlet megkötéséhez. Ahogy a korábbi esetben jeleztük, ez a szabály is elsősorban a férfiakra vonatkozik. A kínaiak számára nagyon fontos az arc (mianzi, 面子) vagy más néven presztízs, tekintély fogalma, illetve az arcvesztés elkerülése. Ez azt jelenti, hogy semmiképpen sem szeretnének szégyenben maradni, így a vendéglátás során sem. Ha a kínai partnert már egyszer vendégül láttuk, például a saját országunkban, biztosak lehetünk abban, hogy ezt viszonozni fogja (nem is akárhogyan), különben elveszítené az arcát előttünk. Ha nem fogy sok étel, ha a vendég nem iszik sok alkoholt, és nem érzi jól magát, az számukra tekintélyvesztéssel jár. Az arcvesztéssel kapcsolatban jó példa még az ajándékozás is. A kínaiak első alkalommal általában adnak valamit a partner számára, és számíthatunk arra, hogy ez valamilyen igényes, kínai kultúrához kapcsolható, esztétikusan csomagolt ajándék lesz. Ha nem így lenne, akkor az arcvesztéssel járna számukra. Törekedni kell arra is, hogy az az ajándék, amelyet mi adunk a kínai partnerünk számára, ne legyen sokkal értékesebb annál, amit ő ad, hiszen az számára kellemetlen 90

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

lenne, és szintén szégyenbe hozná. Rengeteg hasonló esetet lehetne még leírni, hiszen a kínaiak az arcukat, illetve annak elvesztését igen komolyan veszik, és ennek a magánéletükben is éppoly nagy jelentőséget tulajdonítanak, mint a munkában. Az előbb említett példák a formálisabb, üzleti vacsorákra vonatkoznak. Természetesen, mivel Kína hatalmas ország, régiónként lehetnek különbségek, illetve a fentiektől eltérő szokások. Azonban ha figyelünk, és kicsit felkészültebben, a szokásokkal jobban megismerkedve érkezünk az országba, és ezekre a részletekre az üzleti vacsorákon is odafigyelünk, akkor számíthatunk arra, hogy kínai vendéglátóink értékelni fogják a törekvéseinket. Természetesen egy külfölditől nem várják el, hogy maradéktalanul ismerje és kövesse ezeket a szabályokat, épp ezért nem is neheztelnek, ha eltérünk tőlük, ám ha odafigyelünk ezekre, azzal nagyban meggyorsíthatjuk az amúgy lassú és nehézkes üzletkötési folyamatot. Ahogy a fentiekben is láthattuk, sok mindenre ügyelnünk kell, ha egy kínai partnerrel szeretnénk sikeres üzleti viszonyt kialakítani. A találkozó előtt érdemes utánajárni és többet megtudni az etikett- és gondolkodásmódbeli különbségekről, hiszen ezt a gesztust a kínai fél biztosan értékelni fogja, ami könnyebbé teszi a hosszú távú, harmonikus kapcsolat kialakítását.

KÍNAI FELSŐOKTATÁS – A PEKINGI EGYETEM A JÖVŐ HARVARDJA? Eszterhainé Szőke Noémi

A kínai történelem során az oktatásnak mindig kiemelkedő szerepe volt, mivel biztosította az állam hatékony működtetéséhez nélkülözhetetlen magasan képzett hivatalnoki réteget. A császárkori Kína hivatalnoki vizsgarendszere híres volt arról, hogy tanulók millióiból szűrte ki a legjobb képességűeket, akik aztán a minisztériumokban vagy a császári udvarban kamatoztatták tehetségüket. A 19. század végére, 20. század első felére azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az évezredeken keresztül hatékonynak bizonyuló oktatási és vizsgarendszer által biztosított tudás, amely nagyrészt a klasszikus művek, filozófiai-etikai munkák ismeretén alapult, egyre kevésbé felel meg a modern kor elvárásainak. Ehhez a felismeréshez kapcsolódóan kezdődött meg a meglévő nagy múltú oktatási intézmények átszervezése (pl. Wuhan Egyetem, 1893; Pekingi Egyetem, 1898), illetve új intézmények alapítása (Fudan Egyetem, 1905; Tsinghua Egyetem, 1911) nyugati mintára, amelyek a kor technikai és tudományos elvárásainak megfelelő képzettséget biztosítottak a kínai diákok számára. A Teng Hsziao-ping által 1978-ban meghirdetett, Kína gazdasági és társadalmi fejlődését célul tűző „reform és nyitás” politikájában az oktatás és ezen belül is a felsőoktatás különösen hangsúlyos szerepet kapott. Felismerve a nagy tömegű, képzett munkaerő társadalom- és gazdaságformáló hatását, a cél első lépésben az volt, hogy az emberek minél szélesebb köre részesülhessen legalább alapszintű felsőoktatási képzésben. A KÍNAI FELSŐOKTATÁS JELLEMZŐI A kínai felsőoktatás törzsét a nyugati egyetemekhez hasonló hagyományos alapszintű, illetve posztgraduális felsőoktatási képzések adják. Az alapszint vagy BA legtöbbször 4 éves, amelyet követ egy 2-3 éves mester, majd 3 éves dok-

tori képzés. Ezenkívül természetesen különféle szakképzések, szakirányú továbbképzések is léteznek, illetve speciális területeken (pl. orvostudomány, mérnökképzés, egyes zeneművészeti képzések) a képzés osztatlan maradt. A felsőoktatás struktúrája erősen centralizált, az intézmények döntő része állami (közvetlenül az Oktatási Minisztérium alá vagy tartományi kormányzás alá rendelve), ugyanakkor a „reform és nyitás” meghirdetésétől kezdve a kormány reformprogramok keretében folyamatosan törekszik a helyi igényeknek jobban megfelelő, rugalmasabb szisztéma kialakítására. Az alapvető elgondolás az, hogy a kormány hatáskörébe a szélesebb körű, makroszintű tervezés tartozzon, helyi szinten pedig lehetőleg nagyobb teret kapjanak az intézmények a mikroszintű tervezés és menedzsment terén, valamint a helyi igényekhez való alkalmazkodásban. Az intézmények állami és nem állami forrású büdzséből gazdálkodnak. Előbbi a költségvetések kb. 60%-át teszi ki, a maradék összeg pedig nagyrészt a tandíjból, kisebb részt adományokból és magánbefektetésekből gyűlik össze. Jelenleg az állam a GDP kicsit több mint 4%-át költi oktatásra (az OECD átlag 4,5% körül van), azonban a hosszú távú cél a nem állami pénzforrások szerepének növelése, főként a felsőoktatásban. Kínában a felsőoktatásban mindenki fizet tandíjat, ami egyetemtől függően változó összeg, de arányait tekintve nem túl magas, és figyelembe veszi a mindenkori átlagkereseteket. A hátrányos helyzetű tanulókat ösztöndíjakkal, pályázatokkal és jutányos hitellehetőségekkel támogatja a kormány. Léteznek magánintézmények is, ezek színvonala azonban sokszor elmarad az állami intézményekétől, mivel döntően olyan diákokból merítenek, akik tanulmányi eredményeik alapján nem jutottak be állami intézménybe, anyagi körülményeik pedig nem teszik lehetővé, hogy külföldön tanuljanak tovább. A kínai oktatási rendszer egyik legmarkánsabb jellemzője a rendkívül nehéz, egységes felvételi vizsga, az ún. gaokao („felső vizsga”), amely (néhány magán felsőoktatási intézménytől eltekintve) az alapszintű felsőoktatásba való bekerülés megkerülhetetlen eleme. A vizsga jelenlegi formában 1977-től van érvényben. A gaokao hírhedten nehéz, rengeteg elméleti anyag bemaKULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

Az egyetemi felvételi vizsgára való készülés hatalmas erőfeszítést kíván meg a középiskolásoktól

golását igénylő vizsga, amelyet a tartományok többségében csak évente egyszer szerveznek. A tanulók éveken át, erőt megfeszítve készülnek erre az egy vizsgára, amelyen milliók küzdenek a rendelkezésre álló alapszintű felsőoktatási helyekért (2017-ben közel 9,5 millióan vizsgáztak, amelyből 3,72 millió főt vettek fel). A diákok három kötelező tárgy (kínai, matematika, idegen nyelv) mellett a továbbtanulási iránytól függően további három természettudományi vagy társadalomtudományi tárgyból vizsgáznak. A maximálisan elérhető, valamint az egyetemre való bejutást lehetővé tevő minimális ponthatár tartományonként eltérő, ezen belül pedig az egyes egyetemek is meghatározzák a felvételhez szükséges minimális ponthatárt, amely a jobb egyetemek esetében magától értetődően magasabb. Emellett az intézmények önálló kvótatervekkel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy egy-egy tartományból, régióból maximum hány főt fogadnak. A teljesítményen túl tehát sok múlik azon is, hogy az adott egyetemre jelentkező diák mely tartományból származik (milyen hukouval, azaz lakhely-regisztrációval rendelkezik), illetve mekkora verseny van az adott tartományban. A több magas színvonalú egyetemmel rendelkező tartományokban (vagy régiókban) az ott született diákok bejutási lehetősége is magasabb. Az egyetemek felvételi kvótája nem az adott tartomány népességszámától függ, hanem az intézmények saját felvételi tervétől. Általában minden tartományból származó diákra fix kvótát szabnak meg, amely a saját tartomány esetében magasabb. Egyes népes tartományokban hatalmas a verseny a jó egyetemekre való bejutásért, míg más területek, pl. Peking vagy Sanghaj esetében (amelyek a tartományi szinttel egyenrangú közvetlen irányítású váro92

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

A Pekingi Egyetem végzőseinek egy csoportja

sok) a népesség arányában tekintve sokkal több a jó egyetem, az ott születettek számára aránylag elérhetőbbek a jó nevű intézmények. Előállhat tehát olyan helyzet, hogy az egyik tartományban élő diák csupán gyengébb egyetemre való bejutáshoz elegendő pontjai egy másik tartományban élő diák esetében akár egy kulcsegyetemre való bejutást is eredményezhetnek. Emiatt például 2009 és 2014 között a legszegényebb kínai megyék 97%-a nem küldött egyetlen diákot sem a Tsinghua Egyetemre. REFORMOK A felsőoktatás színvonalának emelése érdekében három fontos reformintézkedés született az elmúlt évtizedekben. Az első, az 1992-es a „211” elnevezést kapta, amely szám egyrészt utal a 21. századra, másrészt a programban résztvevő 100 (valójában egy tucattal több) vezető kínai felsőoktatási intézményre. A programban megfogalmazott cél ezen intézmények oktatási és kutatási minőségének a fejlesztése volt, ami egyben a jövő társadalmi és gazdasági fejlesztésének is alapját képezheti. A „211” programhoz kapcsolódott a másik nagyszabású felsőoktatási reformcsomag, az 1998-as „985” projekt (az elnevezés a reform évére és hónapjára utal), amely a „211”-es intézmények közül 39-et kiemelt pénzügyi támogatásban részesített abból a célból, hogy tudomány-technológiai szempontból a világon versenyképes intézményekké váljanak. A támogatás arányát jól szemlélteti, hogy 2009 és 2013 között a kiválasztott 39 intézmény esetében csak a kutatás támogatására szánt kormányzati összeg 13,9 milliárd RMB volt (több mint 3,8 milliárd forint/év/intézmény), míg a maradék 73 „211”-es intézmény 5,1 milliárd RMB

Felsőoktatási intézmények számának alakulása 1987-2016 között 3000

250 0

2000

150 0

1000

500

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

Év

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1985

1987

1995

1990

1987 19801985 19901995 20002001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 20102011 2012 2013 2014 2015 2016

1980

Hagyományos alapszintű felsőoktatásba belépők száma (fő) 8000000

Fő

6000000 4000000 2000000 1987 1980 1985 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Év

Beirattkozottak aránya 2016-ban a képzési terület szerint Történelem 1% Agrár

Filozófia 0%

Jogtudomány 3% Oktatás 3% Idegen nyelv 4% Közgazdaságtan 5%

Mérnök 29% Természettudomány 6% Orvos- és egészségtudomány 7%

Irodalom 8%

Közigazgatás 16% Művészet 8%

Pedagógusképzés 8%

Beiratkozottak aránya 2016-ban a képzési területek szerint

támogatást kapott, a programban részt nem vevő 670 főiskola és egyetem pedig összesen 7,9 milliárd RMB-t. A reformoknak köszönhetően a kínai felsőoktatás óriási átalakuláson ment keresztül. Az 1990es évek második felére a felsőoktatási képzéshez jutó hallgatók száma Kínában robbanásszerűen megnőtt. A „reform és nyitás” meghirdetésekor a felsőoktatási korban lévők kb. 1,55%-a nyert felvételt, napjainkra ez az arány 40% fölött van,

2019-re pedig a várakozások szerint el fogja érni az 50%-ot. Húsz év alatt tízszeresére nőtt az alapszintű diplomát szerzők száma. Mindezt az tette lehetővé, hogy a felsőoktatási intézmények száma is jelentős növekedésen ment keresztül. Jelenleg mintegy 37 millió diák tanul Kínában a felsőoktatásban. 2017-ben közel 7 millióan szereztek alapszintű diplomát, amely mintegy kétszerese az USA-ban szerzett diplomák számának. Külön érdemes kiemelni, hogy a világ számos más országától eltérően Kínában nem jellemző az alacsony érdeklődési szint az informatikai és természettudományos képzési területek iránt. 2016-ban 4,6 millió diák végzett tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai szakokon, és a kormány még tovább szeretné támogatni ezeket a képzéseket Kína innovatív társadalommá alakítása céljából. Az előrejelzések szerint 2030-ra az ezen a területen végzett kínai diákok száma a világon a legmagasabb lesz. A mennyiségi mutatókat tekintve a kínai felsőoktatási rendszer mára az első a világon. Ugyanakkor az oktatás minőségi fejlődése nem tudott lépést tartani a mennyiségi bővülés ütemével. Jelentős különbség van egyrészt magán az országon belül is az oktatási intézmények által nyújtott képzések minősége között, másrészt a kínai felsőoktatási intézmények a nemzetközi rangsorokban még mindig nagyon alulreprezentáltak. Jelenleg két egyetem, a Pekingi (27. helyen) és a Tsinghua (30. helyen) szerepel a világ száz legjobb egyeteme között. Érzékelve a kihívást, hogy a felsőoktatás mennyiségi mutatói mellett a minőségi mutatókban is előrelépés szükséges, a kínai kormány 2015ben hirdette meg a harmadik nagy reformprogramját, amely a legkiválóbb egyetemek, valamint a nemzetközi szintű képzések számának megduplázását tűzte ki célul. A program keretében 42 egyetemet választott ki a kormány annak céljából, hogy bekerüljenek a világ top egyetemei közé, illetve további 95 intézményt annak érdekében, hogy világszínvonalú képzéseket dolgozzanak ki. Az egyetemi kutatásfejlesztésre szánt támogatás mértékét jól érzékelteti, hogy 2016-ban a Tsinghua 80 milliárd forintnak megfelelő központi és helyi kormányzati támogatást kapott erre a célra, és további 8 milliárd forintnyi összeget kapott KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

A KÍNAI IRODALOM NÉGY KLASSZIKUS

király története, amely Xuanzang buddhista szerzetes,

Papp Viktória Anna

Nyolctilalmas és Homoki Barát – Buddha szent köny-

REGÉNYE (SIDAMINGZHU, 四大名著)

A klasszikus kínai irodalom négy legfontosabb regénye amellett, hogy szinte mindenki által ismert Kínában,

rendkívül nagy hatással volt és van napjainkig is más művekre, valamint számos filmet, színházi darabot,

tévésorozatot is adaptáltak belőlük. A művek közös jellemzője, hogy nem a hagyományos irodalmi kínai,

hanem a kor beszélt nyelvén íródtak, és jól tükrözik

Sun Wukong, a majomkirály és két további társuk –

veinek megszerzése céljából indított útját és kalandjait mutatja be, többek között Szabó Lőrincet is megihlette.

A vörös szoba álma a szerelem és udvari cselszövés kiváló regénye, amelyben egy nemesi család bukását írja le a szerző, Cao Xueqin, rendkívül aprólékosan

jellemezve a 18. század kulturális és társadalmi életének részleteit.

az adott kor szellemét, politikai és társadalmi közegét.

A négy irodalmi mű közül a legkorábban a Vízparti

történet íródott, amelynek cselekménye epizódok laza füzére, szereplői a társadalom számkivetettjeiként önálló szervezetbe tömörülnek, hogy együtt küzdjenek a Song császári csapatok ellen. A Vízparti történet és a Három királyság története is a wuxia, azaz a régi harcművészekről szóló regények műfajába tartozik. A Három királyság története az első kínai

történelmi nagyregény, amely a Cao Cao vezette Wei

fejedelemség, a Liu Bei vezette Shu fejedelemség és

a Sun Chuan vezette Wu fejedelemség közötti poli-

tikai és katonai ellentéteket és harcokat írja le. Vu Cseng-en regénye a Nyugati utazás, avagy a majom-

Sun Wukong, a majomkirály

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

Jelenet a Vízparti történetből: Wu Song az emberevő tigrissel küzd

a Nemzeti Társadalomtudományi Alapítványtól, amely a tavalyi magyar felsőoktatásra szánt teljes összeg kb. 37%-a! A felsőoktatásnak a „reform és nyitás” meghirdetésekor hangsúlyozott stratégiai szerepe napjainkban is kiemelt fontosságú. A KKP 2017 októberében tartott XIX. Kongresszusán Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnöke beszédében kitért az oktatás fontosságára, amely az ország további fejlődésének egyik záloga egyrészt a hazai átalakulás, másrészt Kína nemzetközi elismertségének és puha hatalmának növelése szempontjából. A minőség fejlesztését és a nemzetközi elismertség elérését is szolgálják a felsőoktatás nemzetköziesítése érdekében tett lépések. A kormány az elmúlt években ösztöndíjprogramok és csereprogramok keretében támogatta ezt a törekvést. A külföldi diákok száma az elmúlt években megugrott: jelenleg kb. 442 000 külföldi diák tanul Kínában a világ 205 országából; összehasonlításképpen, ez a szám 2006-ban még csak 55 000 körül mozgott. Ezeknek a diákoknak kb. 11%-a kínai állami ösztöndíj keretében tanul az országban. Kínai diákok közül 545 000 tanul külföldön, ám döntő többségük önköltségen. A legnépszerűbb célországok az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália és Németország. A JÖVŐ A kínai felsőoktatás az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Az alapszintű felsőoktatás mára a lakosság széles rétegei számára elérhető. Az oktatás tömegesedése és a kínai oktatási hagyományok egyes régmúltra visszanyúló elemei azonban megoldásra váró kihívásokat támasztanak a kormány számára. Komoly eltérés tapasztalható a friss diplomások tudása és képességei, valamint a munkaerőpiac elvárásai között. A kínai oktatási rendszert hagyományosan jellemző elemek (a magolás, az önálló és kreatív gondolkodás ösztönzésének, illetve a valós világbeli tapasztalatnak a hiánya) negatív hatással vannak a kínai diákok komplex, globális szemléletet igénylő munkaterületeken való elhelyezkedésére. Ez a nagy elméleti tudást, ún. hard skillt igénylő területeken (informatika, természettudományok) kevésbé jelent problémát, mint a soft skilleket (kommunikációs készség, analitikus gondolkodás, menedzserkészség) igénylő területek esetében.

A másik problémát a top és az átlag kínai felsőoktatási intézmények közötti színvonalkülönbség jelenti. Már az első nagy reformprogramok is kiválasztott intézmények célirányos fejlesztésére irányultak. A harmadik, 2015-ös oktatási reform keretében kiválasztott 42 egyetemből 8 Pekingben, 6 Sanghajban található, és a többi intézmény nagy része is az egyébként is fejlettebb keleti partvidéken. Ezt a problémát (részben) áthidalandó a kiemelkedő teljesítményű egyetemek testvéregyetemi kapcsolatok révén igyekeznek tapasztalattal, felszereléssel, képzési és fejlesztési tervvel ellátni a szegényebb egyetemeket. Nehéz megjósolni, hogy a sikeres mennyiségi bővülést követően a minőségi fejlődési célokban is jól teljesít-e majd Kína. Az országos szintű reform programok mellett ugyanis sokszor kevésbé látványosan, ám folyamatosan zajlanak az évekig tartó, lokális szintű kísérletezések, amelyek keretében a kormány egy-egy megreformálandó célterületet (például a felvételi vizsga tartalma, képzések felépítése stb.) ad ki a tartományoknak, amelyek szabadkezet kapnak a lehetséges reformok kigondolásában és tesztelésében, hogy amennyiben sikerrel járnak, a fejlesztést az ország más területein is alkalmazhassák. Eltökéltségből, pénzből, ötletből és energiából nincs hiány, így könnyen előfordulhat, hogy a század közepére a kínai egyetemek a rangos nyugat-európai és amerikai intézményekhez hasonlóan vonzóak lesznek a külföldön tanulni szándékozó diákok számára.

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

KÍNAI ÜNNEPEK – HAGYOMÁNY, KULTÚRA, FEJLŐDÉS Dr. Li Lei és Zhang Zhao

Több ezer éves történelme során Kína kifinomult ünnepi kultúrát alakított ki. Az ünnepek közül a négy legfontosabb a tavaszünnep, a Qingming, a sárkányhajó-fesztivál és az őszközépünnep, amelyeket 2007. december 16-án az Államtanács hivatalos nemzeti ünnepekké nyilvánított. A lakosság körében a legnépszerűbb az újév estéje, a tavaszünnep, a lampionünnep, a Qingming, a sárkányhajó-fesztivál, a Qixi és az őszközép ünnepe. I. HÁROMEZER ÉV HAGYOMÁNYOS KÍNAI ÜNNEPEI A hagyományos ünnepek a felhalmozott kínai történelmi és kulturális emlékezet életben tartását szolgálják. Az emberek nemzedékről

Tavaszünnepre feldíszített bejárat 96

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

nemzedékre alakították ki azt a természeti ciklusokhoz kapcsolódó elképzelést, amely szerint ezek az ünnepek az univerzum hosszú távú törvényszerűségeibe engednek betekintést. A természet és az univerzum nagyságával és végtelenségével szembesülve olyan kiemelt időpontokat határoztak meg, amelyekkel az élet értelmét magyarázták, és ehhez a béke, a bőség és a termésbetakarítás szempontjából fontos vallási és népi rituálékat kapcsoltak. A hagyományos kínai ünnepek az ősi földművelő kultúrában gyökereznek. A legősibb kínai ünnep a tavaszünnep, amelynek korai elnevezései (zai, sui, nian) mind a gabona növekedési ciklusához kapcsolódtak. A Qingming ünnep idején az időjárás Kínában melegebbre vált, a növények ekkor indulnak virágzásnak. Az emberek ebben az időszakban fognak hozzá a mezőgazdasági munkához. Van is egy földműves szólás a Jangce folyótól délre: „Hamarosan itt a Qingming és a Guyu, lássunk neki a földjeink műveléséhez!” Az őszközépünnep a rizsbetakarításhoz kapcsolódó esemény. Minden évben ciklikusan követik egymást a tavaszi ültetéshez, a nyári földműveléshez, az őszi betakarításhoz és a téli nyugalmi állapothoz kapcsolódó hagyományos ünnepek, nagyban gazdagítva a kínai kultúrát.

II. HÍRES KÍNAI ÜNNEPEK A tavaszünnep A tavaszünnep idejére eső kínai újév a legfontosabb eseménynek számít az országban. Mozgó ünnep, amely minden évben az első holdhónap első napjára esik. Az egymástól távol élő rokonok ekkor összegyűlnek, emiatt ez az időszak az utazás szempontjából az év legforgalmasabb periódusa: a repülőterek, a vasútállomások, a buszállomások tömve vannak hazafelé igyekvő emberekkel. Az óév tizenkettedik holdhónapjának huszonharmadik napját az újév előestéjének nevezik. Erre készülve az emberek kívül-belül kitakarítják otthonaikat, ruháikat, konyhai eszközeiket, ágyneműt cserélnek, stb. Az ajtókra piros szalagok kerülnek, rajtuk szerencsét hozó feliratok és az új évre vonatkozó kívánságok. Ezenkívül a bejárati ajtókra tűznek olyan képeket is, amelyek az ajtó szellemét és a gazdagságot jelképezik; a gonosz szellemek elűzésére és a béke és bőség bevonzására szolgálnak.A ragaszokon, feliratokon megjelenő legfontosabb karakter a fu, ennek jelentése boldogság, áldás. A papírra festett karaktert gyakran fejjel lefelé tűzik fel, mivel kínaiul a „megfordított fu” kiejtése homofon a „megjött a szerencse” kiejtésével (fudaole).

A bejárati ajtó két oldalára még egy-egy nagy vörös lampion is kerül, az ablakokra piros papírkivágásokat, a falakra pedig színpompás újévi festményeket ragasztanak. Az emberek kiemelt fontosságot tulajdonítanak a tavaszünnep előestéjének. Mindenki ünnepélyesen (lehetőleg új ruhába) öltözik fel, és az egész család összegyűlik, hogy együtt költse el a szokásosnál jóval bőségesebb és különlegesebb vacsorát. Ezt követően leülnek beszélgetni, és együtt nézik meg az újévi televíziós műsort is. Az utóbbi években a Kínai Központi Televízió (CCTV) által sugárzott szórakoztató műsorok a tavaszünnep fontos elemeivé váltak. Az emberek ezen az estén sokáig fennmaradnak, hogy ébren várják az újévet. Ennek beköszöntével jókívánságokkal halmozzák el egymást, elsőként a szüleiket, ezt követően minden gyermek piros borítékba (hongbao) csomagolt pénzt kap ajándékba. A petárdákat és a tűzijátékokat pedig hagyományosan a gonosz szellemek elűzésére használják ilyenkor. A vidám, élettel teli légkör nem korlátozódik csupán az otthonokra: az utcákon, a tereken számos kültéri program, oroszlántánc, lampionos sárkánytánc, templomi ünnepségek sora várja a szórakozni vágyókat.

Sárkányhajóverseny a kínai Foshan városban KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

A tavaszünnep az év első holdhónapjának tizenötödik napján, az úgynevezett lampionos ünneppel zárul. A Qingming ünnep A nyugati halottak napjához hasonló Qingming minden évben az április 4–6. közötti időszak valamely napjára esik. Az ünnep egyik legfontosabb szokása a sírok lesöprése, ezért az emberek felkeresik a rokonaik sírjait, tiszteletük jeleként megtisztogatják azokat, majd az elhunyt kedvenc ételét, italát, valamint pénzt szimbolizáló papírosokat helyeznek el rajta áldozat gyanánt. Ezeket aztán mind elégetik annak reményében, hogy az elhunyt a túlvilágon se szenvedjen hiányt semmiből. Manapság, mivel a temetkezést széles körben (különösen a városokban) a hamvasztás váltotta fel, az ünnepi szokások nagyon leegyszerűsödtek, gyakran csupán virággal emlékeznek az elhunytra. Ez a nap nemcsak a halottakra való emlékezésről szól, de alkalom a kikapcsolódásra, a szórakozásra is. Ebben az időszakban ugyanis a természet megújul, a fák zöldellnek, virágoznak, amely jó lehetőséget nyújt a kirándulásra, barangolásra a természetben. A sárkányhajó-fesztivál Az ötödik holdhónap ötödik napján (a Gergelynaptár szerint általában júniusban) tartott sárkányhajó-fesztiválnak több mint kétezer éves története van. A hagyomány szerint a Hadakozó fejedelemségek korában élt egy költő és hivatalnok, Qu Yuan, aki Huai fejedelem bizalmas tanácsadója volt. A kiemelkedő tudású Qu udvari sikere azonban irigységet váltott ki riválisaiból, akik megrágalmazták őt az uralkodó előtt. A fejedelem hitt a vádaknak, és száműzte udvarából egykori bizalmasát. Az uralkodójához még ekkor is lojális Qu bánatában a folyóba vetette magát. A környékbeli falusiak rizsgombócot szállító csónakjaikkal siettek a költő megmentésére, de már későn érkeztek. A falusiak evezőkkel csapkodták a vizet, és rizst szórtak bele, hogy távol tartsák a halakat és az ártó szellemeket Qu testétől. A hűséges költőről, államférfiról való megemlékezésként a sárkányhajó-fesztivál során becsomagolt, háromszög alakú ragacsos rizsgombócot, zongzit fogyasztanak, és országszerte sárkány98

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

hajóversenyeket rendeznek. És ezek a megmérettetések napjainkban már nemcsak Kínában, de világszerte népszerűségnek örvendenek. A fesztivál idején az ajtókra ürmöt és kálmost szokás akasztani, amely távol tartja az élősködőket és a rossz szellemeket is. Egy másik jellemző szokás, hogy az emberek kis tömjénnel és más illatos fűszerekkel megtömött párnácskákat hordanak maguknál, amelynek az egészségre jótékony hatást tulajdonítanak. A Qixi ünnep Az év hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik a duplahetes, vagy más néven Qixi ünnep, amely Kínában a nyugatiak Valentin-napjához hasonlóan a szerelmesek ünnepe. Főként a lányok tulajdonítanak nagy jelentőséget ennek a napnak, ezért a fiatal lányok ünnepének is nevezik. Az eseményhez kapcsolódik egy ősi történet, amely egy Niu Lang nevű ökörpásztor és a mennyekben élő hercegnő, Zhi Nu szerelméről szól. A szerelmesek nem maradhattak együtt, ám minden évben egyszer a szarkák összegyűlnek a világból, és a testükből hidat képezve lehetővé teszik, hogy a pár találkozzon. Az elmúlt években – az üzletek promóciós kampányának is köszönhetően – az ünnep növekvő népszerűségnek örvend a fiatalok körében. A Valentin-naphoz hasonlóan a Qixi ünnepén a fiatalok egy romantikus randevú keretében megajándékozzák egymást, és együtt töltik az időt. Az őszközép ünnepe Ez az ünnep a nyolcadik holdhónap tizenötödik napjára esik, a Gergely-naptár szerint legtöbbször októberre. Hagyományosan ekkor volt a gabona és a gyümölcsök betakarításának ideje, és ebben az időszakban még az időjárás is kellemes. Az ünnep idején a családtagok összegyűlnek, hogy áldozatot mutassanak be, és a teliholdat csodálva az életről, a szerelemről, a családról és a távol lévő barátokról beszélgessenek. Az ünnep elmaradhatatlan csemegéje a holdsütemény (yuebing).

HARMÓNIA A SOKSZÍNŰSÉGBEN

kifejezéseképp megajándékozzák egymást. A férfiak leg-

Dr. Li Lei és Zhang Zhao

órát vagy nyakkendőt adnak ajándékba kedvesüknek.

– NYUGATI ÜNNEPEK KÍNÁBAN

A globalizáció korában az ünnepek a kultúrák közötti

kommunikáció egyfajta eszközeivé váltak. Amint Kína nyitott a külvilág felé, a nyugati ünnepek is megjelentek az országban, a saját társadalmi jellemzőikhez igazodva.

többször virágot vagy ékszert, a nők pedig csokoládét,

Az emberek szívesen mennek étterembe, hogy egy gyertyafényes vacsora keretében ünnepeljenek. A Valentin-

napra időzített éttermi randevúra mérföldkőként tekintenek egy szerelmi kapcsolat fejlődése szempontjából.

Sok férfi ezen a napon kéri meg barátnője kezét, és

sok pár az esküvőjét időzíti ekkorra. 2014-ben a Valentin-

Helyi karácsony

nap egybeesett a tavaszünnepet záró lampionfesztivál

godt estének fordítják. Ez azt a plusz jelentéstartalmat

hasonlóan a szerelmesek ünnepe volt Kínában. A nyu-

Kínában a szentestét ping’annak, azaz békés, nyuis kifejezi, amelyet a harmónia testesít meg az ünnep

kínai felfogásával összhangban az ősi konfuciánus hagyomány fontos elemeként. A nyugatiakhoz hason-

lóan karácsony estéjén a kínaiak is gyakran összegyűlnek rokonaikkal, barátaikkal. Időközben a kínaiak helyi

hagyományt is kialakítottak, amelynek keretében almát

időpontjával, amely az ősi időkben a Valentin-naphoz gati és keleti ünnepek ilyetén egybeesése különleges

pluszjelentéssel ruházta fel 2014. február 14-ét. Ráadásul, a „2014214” a két ünnepet kifejező nagyon népszerű szlogenné is vált, mivel a számok kínai kiejtése hasonlít az „örökké szeretlek” szókapcsolat kiejtésére.

Ezeken az ünnepeken túl az anyák napja, a halloween

ajándékoznak egymásnak.

és a hálaadás is egyre népszerűbb alkalmak a kínaiak

dításából eredeztethető. A kínai nyelvben az alma

lehetővé teszi a fejlődő kínai gazdaság és az emberek

A karácsonykor átadott alma a szenteste kínai for-

megfelelője a pingguo szó, amelynek kiejtése emlé-

keztet a ping’anéra, amely szentestét jelent. Ennek

a hasonlóságnak köszönhetően vált ez a gyümölcs a jókívánság helyi kulturális szimbólumává. Vagyis

számára. A nyugati ünnepek elterjedését egyrészt

növekvő életszínvonala, másrészt a mind gyakoribbá váló, határokon átívelő kultúrák közti kommunikáció is elősegíti

ezt a tendenciát. A kínaiak ezeket az ünnepeket a saját

hagyományaiknak, szokásaiknak megfelelően veszik át,

kreatívan nyúltak egy nyugati hagyományhoz, vagy

ezáltal gazdagítva és sokszínűbbé téve a saját kultúrá-

A kínaiak úgy tartják, hogy a karácsonyeste kapott

maga is sokkal többet tud meg a világról és a különböző

éppen a meglévő helyi tradíciót terjesztették ki arra. alma békét és harmóniát hoz számukra.

Sok szülő vesz a gyermekének karácsonyfát, amel�-

lyel erőt, egészséget és energiát kívánnak számukra.

Karácsony másnapján, reggel néhányan nyugati min-

tára ajándékkal is meglepik gyermeküket. Mindemellett a karácsony üzleti szempontból is változásokat hozott:

jukat. Kína nyitottabbá válásával egyidejűleg az ország

hátterű emberekről. A szeretet, a béke, az együttlét, a bol-

dogság és a jövőbe vetett hit, amelyek a nyugati és kínai ünnepi kultúrában egyaránt megtalálhatók, így az embe-

rek életről és közös értékekről vallott univerzális felfogásának alapja lehet.

számos városban már kora decemberben feldíszítik a legnagyobb bevásárlóutcákat és áruházakat, és ezt az időszakot karácsonyi szezonnak nevezik. Az ünnephez

kapcsolódó fogyasztás számos iparágat érint a kereskedelemtől kezdve a filmiparon át a vendéglátóiparig.

Karácsony napján sok áruház akár éjfélig is nyitva tart. Ebből a szempontból a karácsony Kínában inkább amolyan „fogyasztói ünnep”.

Egy más típusú romantika

A globalizáció előretörésével párhuzamosan manapság

egyre több kínai ünnepli a Valentin-napot, és a szeretet

A Valentin-nap nagy népszerűségnek örvend a fiatal kínaiak körében

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

Őszközépünnepi lámpások

Qingming ünnepén a temetőkben erre az alkalomra vásárolt speciális papírtpénzt égetnek 100

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

III. A HAGYOMÁNYOS KÍNAI ÜNNEPEK EGYEDÜLÁLLÓ KULTURÁLIS JELENTÉSTARTALMA A hagyományos kínai ünnepek a kultúra hordozóiként olyan tradicionális értékeket képviselnek, mint a hűség, a felelősségvállalás, a szorgalom és a harmónia. Évről évre a kínaiak továbbadják ezeket az értékeket, erkölcsi eszményeket a következő generációnak. 1. Hűség és igazságosság A hűség és az igazságosság a hagyományos kínai morál két kulcseleme. A hűség fontosságáról alkotott elképzelés az ősi időkig nyúlik vissza. A patriarchális, klánokhoz kötődő uralom öröklési rendszerének bevezetésével az uralkodó-alattvaló kapcsolat a szülő-gyermek viszonyhoz vált hasonlatossá. Ennek a két kapcsolattípusnak az egymásba oltása a hűség és az igazságosság egyfajta teljességét hozta létre. A hagyományos kínai ünnepeknek fontos eleme a hűséges és igazságos hősök (mint pl. Qu Yuan) tisztelete, és a rájuk való emlékezés. Így a segítségükkel az utókorral is megismertethetők ezek az érdemek. A hűség és az igazságosság a kínai írástudó és hivatalnokréteg számára is központi értéknek számított. A családi és nemzeti kapcsolatokban gyökerező erények számtalan embert fordítottak az ország és a nép szolgálata felé. 2. A természet és az emberiség A természet és az emberiség kapcsolatára a konfuciánus Dong Zhongshu hívta fel a figyelmet, mintegy kétezer évvel ezelőtt. Az univerzumot a kínaiak hagyományosan nagy, kiterjedt világnak tartják, míg az emberi társadalmat egy kis világnak. Lényegüket tekintve az ember és a természet kapcsolódik egymáshoz, ezért az embereknek követniük kell a természet törvényeit, valamint törekedniük kell a természet és az emberiség közti egyensúlyra. Az élet lényegéhez való visszatérés a „menny és az ember egységén” keresztül érhető el. Ugyanakkor a „menny és az ember egysége” csak úgy tapasztalható meg, ha a természet és a lélek egysége erős. Az emberek eltérő célból és eltérő módon ünneplik a különféle fesztiválokat. A tavaszünnep idejére eső napokat olyan nevek-

kel illetik, mint patkány napja, kutya napja, disznó napja, ló napja, ökör napja, kecske napja, ember napja, gabona napja, menny napja, kő napja. Ezek az elnevezések a természet iránti tiszteletet fejezik ki. Hiszen az ismert mondás szerint is: „Ha jól bánok a természettel, ő is jól bánik majd velem.” Ez alatt a természettel való, egy hónapig tartó párbeszéd alatt az emberek a bőségért, a békéért és a biztonságért imádkoznak. 3. Harmónia és szépség A harmónia fontosságát a kínaiak évezredek óta hirdetik, és ennek megfelelően igyekeznek élni az életüket. A harmónia és a szépség számukra újraegyesülést és betetőzést jelent, amely a kínai kultúra, és főként a hagyományos ünnepek szellemiségének az alapját adja. Tavaszünnep idején az egész család összegyűlik, és az új évbe való együttes, könnyed belépést a tipikus fogások közös elkészítésével is kifejezésre juttatják. A záróeseményen, a lampionfesztiválon elfogyasztott édes gombócleves az emberek együttlét, boldogság és harmónia iránti vágyát fejezi ki. Őszközépünnep idején fogyasztott holdsütemény is ezt az igényt szimbolizálja, ezzel szemben a Qixi ünnep kifejezetten a boldog házasság iránti vágy köré épül. És miközben a Qingming idején a harmónia és a szépség iránti sóvárgást a fűz meg a gyékény, a Qixi alatt ezt a som testesíti meg. A felsorolt ünnepek a kínai kulturális örökség fontos részét képezik: gazdagítják a népi hagyományokat, és kifejezésre juttatják az emberek kollektív történelmi emlékezetét. Az ünnepek által hordozott értékek a kínai bölcsesség alapját is adják, amely a globális sokszínűség és a globális kormányzás terén is hasznosíthatók. Az ember, a természet és a nemzetek közti harmóniára való törekvés jelen világunkban is fontos érték, és a fenti párok, valamint az eltérő szépségekben megjelenő egység is mind ezt testesítik meg. Ezáltal az ősi és máig élő kínai ünnepek a kínaiak és a világ minden lakójának fejlődéséhez, jólétéhez is hozzájárulhatnak.

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

101

KÍNAI FILMIPAR – MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ Eszterhainé Szőke Noémi

A kínai mozgófilmgyártás története hosszú múltra tekint vissza. Az első hazai gyártású filmet 1905ben készítették, az ezt követő években pedig a filmkészítés önálló iparággá nőtte ki magát. A filmgyártás központja a 20. század első felében a Távol-Kelet Hollywoodjaként is emlegetett Sanghaj, valamint Hongkong lett. A kínai filmgyártás az 1920–1930-as években élte első aranykorát, amelynek a japán megszállás vetett véget. A hosszú háborús éveket követően azonban a kínai filmipar újból életre kelt, és az 1940es évek végére már nézők százmilliói váltottak jegyet a mozikban. A kontinentális filmgyártást ekkoriban a szocialista realista témájú alkotások

Az ikonikus Bruce Lee 102

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

jellemezték. A hongkongi filmipar legjellegzetesebb alkotásai a harcművészeti témájú, ún. wuxia filmek közül kerültek ki. A wuxia filmek hozták meg elsőként a világhírnevet a kínai színészek számára. Az 1970-es évek elején feltűnő Bruce Lee tragikusan rövid pályafutása ellenére a 20. század egyik ikonjává vált: forradalmasította a wuxia műfajt – az addig csak régmúltban játszódó filmek mellett megjelentek a jelenkorba átültetett, hős harcosról szóló történetek –, és világszerte ismertté és népszerűvé tette nemcsak az ilyen témájú filmeket, de magát a kínai harcművészetet is. A hongkongi wuxia filmek másik világsikert befutó alakja Jackie Chan, aki a kungfu-vígjáték műfajteremtőjeként vált ismertté, és Hollywoodban is sikeres karriert futott be. Szintén a wuxia filmeknek köszönhette hazai, majd globális elismertségét Jet Li. A harcművészeti filmek mellett a másik jellegzetes hongkongi műfajt, az ún. triádfilmek jelentik, amelyek a szervezett kínai alvilág bűntársaságainak (triádok) életébe kalauzolja el a nézőket. Ezek a filmek John Woo 1986-os

Szebb holnap című műfajteremtő alkotása óta szintén a mai napig népszerűségnek örvendenek nemcsak Kínában, de világszerte is. Az 1980-as évek időszaka mérföldkőnek számított, mert az ebben az évtizedben kinőtt, ötödik generációként emlegetett filmkészítők munkássága nyomán az addig csak hazai nézőközönségnek szánt kontinentális kínai filmekre külföldön is kezdtek felfigyelni, és egyre több alkotás rangos nemzetközi filmfesztiválokon is sikereket ért el. Az elismerések sorát generációja legismertebb, máig rendkívül aktív tagja, Zhang Yimou nyitotta Vörös cirokmező (1987) című, Arany Medve-díjas alkotásával, amelyet számos további elismerés követett: a Ju Dou (1990) és A vörös lámpások (1991) című filmek Oscar-jelölést kaptak, az 1992-es Kjú Dzsű története (Qiu Ju da guan si) pedig Arany Oroszlán-díjat nyert. Chen Kaige 1993-as Isten veled, ágyasom! (Ba wang bie ji) című alkotása Arany Pálma-díjban részesült. Ezeknek a filmeknek jó részében felbukkan a generáció múzsájának tekinthető, ünnepelt színésznő, Gong Li.

Gong Li, az ötödik generációs filmesek múzsája napjainkban is felkapott sztár

Az 1990-es évek második felében egy új (hatodik generációként is emlegetett) filmes nemzedék jelent meg Kínában, akiknek munkásságát a kis költségvetésű filmek, amatőr színészek alkalmazása, konvenciókkal való szakítás, merész témaválasztás és erős társadalomkritika jellemzi. Bár nem a kritikusok és a széles nézőközönség megnyerése motiválta őket, a 2000-es évektől mégis számos alkotásuk nemzetközileg is pozitív visszhangot keltett, például Wang Xiaoshuai A pekingi biciklista (Shiqi sui de danche, 2001), illetve a Shanghaji álmok (Qing hong, 2005) című filmjei vagy Jia Zhangke 2006-os Csendélet (Sanxia haoren) című alkotása. Az 1990-es évek a kínai filmipar számára nemcsak művészeti, de pénzügyi szempontból is változást hoztak: Feng Xiaogang rendező újfajta marketinges stratégiája nyomán az évtized második felében megszülettek az első hazai kasszasikerek, az ún. hesui pian filmek. Ezek olyan, a széles nézőközönségnek szánt alkotások, amelyek megjelenését kifejezetten az év végére, a kínai holdújévre időzítik. A hesui pian filmek hatalmas bevételt termeltek, és a 2000-es évek elejére a globális film piacon a kínai filmek súlya anyagi szempontból vetekedett a hollywoodi produkciókéval. A hazai kasszasikerek mellett ekkoriban készültek az első, már a nyugati országokban is széles körben népszerűvé vált és anyagilag is sikeres világprodukciók. Úttörő volt ebben Ang Lee 2000-es Tigris és sárkány (Wo hu cang long) című filmje, amelyet két évvel később Zhang Yimou Hős (Ying xiong) című alkotása követett. Előbbit összesen négy Oscar-díjjal jutalmazták, és a bevételeit tekintve máig a valaha volt legsikeresebb, nem angol nyelvű mozifilm az Egyesült Államokban. Mindkét film amerikai koprodukcióként készült, rendkívül látványos, wuxia stílusú alkotás, amelyben a kínai filmgyártás és zenei élet krémje felvonult. A Tigris és sárkány és a Hős sikerén felbuzdulva az utóbbi években hatalmas beruházással, nemzetközi koprodukciók keretében sorra készülnek az újabb és újabb szuperprodukciók. A kínai filmipar elmúlt évtizedekben zajló változásai a globális filmgyártásra is érezhető hatással vannak. A nyugati filmstúdiók nem hagyhatják figyelmen kívül a világon immár második legnagyobb filmes piacot, így egyben a kínai közönség KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

103

elvárásait. (2016-ban például Kínában megdőlt a globális heti jegybevétel rekordja 557 millió dollár értékű jegyeladással.) A globális filmipar 20. századi történetében végig vezető szerepet játszó hollywoodi filmgyártás ugyanis egyre nagyobb mértékben támaszkodik a szűkülő hazai piac helyett a növekvő középosztály miatt óriási potenciálokkal rendelkező kínai piacra. Ennek a tendenciának megfelelően az elmúlt években sok kínai-amerikai koprodukciós alkotás született, amelyek célközönsége már nem feltétlenül, illetve nem elsősorban az USA lakossága volt, hanem a távol-keleti óriás lakosai. A 2016-os Warcraft: A kezdetek című fantasy például az Egyesült Államokban a bemutató hetében csak 25 millió dollár bevételt hozott, míg Kínában ez az összeg 156 millió dollárt tett ki. A koprodukciós alkotásokon túlmenően az elmúlt években a kínai óriásvállalatok (pl. az Alibaba vagy a Tencent) tetemes összegekkel szálltak be az amerikai filmgyártásba. 2016-ban az ingatlanfejlesztési és szórakoztatóipari érdekeltségekkel rendelkező Dalian Wanda cégcsoport felvásárolta a Legendary Entertainment filmstúdiót, amelynek nevéhez olyan filmek köthetők, mint a Jurassic World vagy Christopher Nolan Batman-trilógiája

és Csillagok között című filmje. A cég ezzel tovább bővítette egyébként is hatalmas filmes érdekeltségét, miután a 2010-es évek elején olyan piacvezető amerikai, európai és ausztrál filmszínházláncokat kebelezett be, mint az AMC Entertainment, az Odeon&UCI és a Hoyts. A kínai filmgyártás pozícióit erősíti, hogy az iparág gyakorlatilag önellátó: rendelkezik a gyártás minden folyamatához szükséges, képzett szakembergárdával és nagy méretű, modern filmstúdiókkal (Kínában található a világ legnagyobb filmstúdiója, a 330 hektáron elterülő, 1996-ban alapított Hengdian stúdió, amelynek kiterjedése meghaladja a Paramount és a Universal stúdiók együttes méretét), valamint az ipart eltartani képes piaccal. A legnagyobb bevételt hozó kínai filmek – a 385 millió dollárt elérő, 2015-ös Monster Hunt ([Szörnyvadászat], Zhuo yao ji), az 554 millió dolláros, 2016-os The Mermaid ([A sellő], Mei ren yu) és a legutóbb 874 millió dollárral új rekordot döntő Farkasharcos 2 (Zhan lang 2) – tisztán kínai alkotások voltak. Ugyanezt támasztja alá az is, hogy a bővülő kínai filmpiacon belül a hollywoodi filmek aránya az elmúlt években csökkenő tendenciát mutatott: a 2012-es 49%-ról 2017-re 32%-ra csökkent. A kínai filmipar ma már minden tekintetben nemzetközi súlyú és minő-

A világ legnagyobb filmstúdiójában, a Hengdian stúdióban a Tiltott város mása is helyet kapott 104

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

MODERN KÍNAI ZENE

Eszterhainé Szőke Noémi A kínai zene kapcsán legtöbben egy hagyományos pentaton dallamot játszó zenészt, esetleg festett arcú,

színpompás kosztümökben tradicionális operát éneklő énekest képzelnek maguk elé. Pedig a „reform és nyitás” politika meghirdetését követően a kínai zenei élet

is felpezsdült, és napjainkra hihetetlenül sokszínűvé

vált. A pop zene mellett az 1980-as évek végétől hamar nagy népszerűségre tett szert a rock, a metál és a punk

zene is. Kezdetben külföldi előadók lemezei domináltak a piacon, de hamar megjelentek a hazai együttesek is.

Manapság Kínában mindenféle, Nyugaton létező kön�nyűzenei stílus fellelhető, különösen népszerű az utóbbi években a rap, a soul és az R&B. A kínai zenei életet

virágzó klubélet, nagyszabású fesztiválok (a leghíre-

sebb az 1997 óta megrendezésre kerülő Midi rockfesztivál) és országszerte népszerű, több százmilliós

nézettséget produkáló tehetségkutató műsorok jellemzik. Kína mára a világ egyik zenei központja, a világ

legnagyobb könnyűzenei piacával. A könnyűzenével

Lang Lang, az extravagáns zongoraművész

párhuzamosan a nyugati klasszikus zene is teret nyert

gati típusú klasszikus zene művelése Kínában nem

műveltség növelését a kormány is erősen támogatja,

belefektetett nagyon intenzív anyagi és emberi erőforrás

az országban. A klasszikus zene tanulását, a zenei

és az egymással versenyző szülők is mindent megtesznek azért, hogy gyermekük valamilyen klasszikus

zenei oktatásban is részesüljön. A hangszerek közül

a zongora a legnépszerűbb, becslések szerint mintegy 35-40 millió diák tanul zongorázni Kínában. Bár a nyu-

tekint vissza hosszú múltra, az elmúlt pár évtizedben kezdi meghozni a gyümölcsét. Ennek bizonyítékát olyan

világszinten is elismert művészek jelentik, mint a Tigris és sárkány című film kapcsán Oscar-díjjal jutalmazott

zeneszerző, Tan Dun, vagy az extravagáns zongorista, Lang Lang.

ségű, és ragyogó kilátásokkal rendelkezik a jövőre nézve. Ugyan kicsi a valószínűsége annak, hogy a kínai filmek az amerikai produkciókhoz hasonló mértékben fogják dominálni a világ filmpiaci arculatát, de az biztos, hogy a kínai ízlés, stílus és a kínai piaci igények markánsan rányomják bélyegüket a jövő filmiparára. Kínai színészek, helyszínek szerepeltetése egy-egy nyugati filmben hatalmasat dobhat a nézettségi és bevételi mutatókon, ami valószínűleg – főként a kasszasikernek szánt produkciók esetében – erősen formálni fogja a globális filmpiac arculatát.

KULTÚRA ÉS TÁRSADALOM

105

TOP

Innovatív cég

Tencent Az 1998-ban alakult, internetes szolgáltatói szektorban tevékenykedő vállalatcsoport neve talán az Alibabánál kevésbé ismerősen cseng, pedig a világ ötödik legértékesebb cége. Nevéhez olyan népszerű alkalmazások fűződnek, mint a „kínai messengerként” is emlegetett QQ vagy a közel milliárdos aktív felhasználói számmal rendelkező WeChat, de számos népszerű online és számítógépes játék fejlesztése is fűződik a nevükhöz. 2017-ben a cég becsült értéke az ázsiai cégek közül elsőként haladta meg az 500 milliárd dollárt, és egyúttal maga mögé utasította az amerikai közösségimédia-óriás Facebookot is.

Jack Ma, az Alibaba „atyja”

Alibaba Group Az 1999-ben Hangzhouban alapított, e-kereskedelemmel foglalkozó cégcsoport egy új, innovatív kínai generáció szimbóluma. Az Alibaba alapítása óta számos, rendkívül sikeres leányvállalattal bővült, mint például a Taobao webáruház, az online fizetést lehetővé tevő Alipay vagy a Youku Tudou videomegosztó oldal. Az Alibabát mára a világ 10 legértékesebb vállalata között jegyzik, 2016 óta a világ legnagyobb viszont eladással foglalkozó cége. A 2017-es kínai szinglik napján 24 óra leforgása alatt 25,4 milliárd dolláros rekord forgalmat bonyolított. 106

KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM KULTÚRA

Xiaomi, Vivo, Oppo Mindhárom fogyasztói elektronikai cikkeket gyártó céget a 2000-es évek első évtizedében alapították (utóbbi kettő testvérvállalat), és mára a fő profiljuk az okostelefon-gyártás. A világpiaci részesedést tekintve mindhárom cég benne van a top 10-ben. Stratégiájuk eltérő: a Xiaomi a költségek csökkentése céljából döntően csak

online értékesíti termékeit, és drága reklámkampányok helyett a közösségi médiát használja; a Vivo és az Oppo ellenben tetemes összeget költ offline marketingre, amelynek meghatározó részét teszi ki a sportesemények, sportklubok szponzorálása.

Huawei Az Európában is jól ismert távközlési és fogyasztási elektronikai cikkeket gyártó cég 1987-ben kezdte meg működését, és óriási szerepe volt a modern kínai telekommunikációs hálózat kiépítésében. A cég 1997-ben kezdte meg külföldi tevékenységét, 2004-ben pedig az európai telekommunikációs piacon is megvetette a lábát. 16 kutatási és fejlesztési központtal és több tucat innovációs központtal rendelkezik világszerte, kiterjedt partnerhálózata segíti abban, hogy ne veszítsen innovatív erejéből. A Huawei a kínai okostelefon-piac első számú márkája, globális szinten pedig a harmadik helyen áll.

A Wanda pláza Nanchangban

Dalian Wanda Az 1988-ban alapított, ingatlan szektorban tevékenykedő cégcsoport mára a világ legnagyobb kereskedelmi ingatlanfejlesztésekkel foglalkozó magánvállalatává nőtte ki magát. A 2000-es évek elejétől a cég profilja nagyszabású vásárlások révén többek között a szórakoztató- és filmiparral is bővült. 2012-ben az amerikai AMC Theatres felvásárlásával a cég megszerezte az USA filmszínházpiacának legnagyobb hányadát. A nagyarányú felvásárlás a következő években is folytatódott, és a Wanda cégcsoport mára a világ legnagyobb mozihálózatának tulajdonosa lett. KULTÚRA KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM

107

TOP

elsőként került az NBA-be. Yaót nyolc alkalommal választották be az NBA All-Star Game-be, és öt alkalommal az All-NBA csapatába. Egy interjú során elkapott arckifejezéséből világszerte népszerű mém is készült.

Sportszemélyiség

Yao Ming A sanghaji születésű kosaras az egyik leghíresebb kínai sportoló. Pályafutását a Shanghai Sharksban kezdte, majd 2002-ben az amerikai Houston Rockets igazolta le, ezzel kínaiként 108

KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM KULTÚRA

Li Na A teniszjátékos Li Na 1999-ben kezdte profi pályafutását. Li volt az első ázsiai származású teniszező, aki Grand Slam tornát nyert: először 2011-ben a Roland Garroson, majd 2014-ben az Australian Openen. Egyéniben kilenc, párosban pedig két alkalommal diadalmaskodott WTA tornán. 2014-ben az egyéni világranglista második helyén állt, ám ugyanez évben krónikus térdsérülése miatt bejelentette a visszavonulását.

Ma Long A 2015 óta az asztalitenisz-világranglista első helyén álló Ma eddigi karrierje során számos rekordot döntött Kína nemzeti sportága területén. Háromszoros olimpiai bajnok, kilencszer nyert világbajnokságot és hétszer világkupát. Ő a világon az első férfijátékos, aki egyéniben minden címet bezsebelt. És még mindig csak 29 éves!

Fu Yuanhui A 2016-os riói olimpia egyik legszimpatikusabb alakja az akkor húszéves, fiatal úszónő, Fu volt, aki mókás grimaszaival és gyermekien őszinte interjúival pillanatok alatt belopta magát nézők millióinak a szívébe. Fu a riói olimpián egy bronzéremmel lett gazdagabb, és még ugyanazon a nyáron a tokiói Ázsiai Úszóbajnokságon aranyérmet szerzett. Népszerűsége hazájában azóta is töretlen.

Lin Dan A kétszeres olimpiai bajnok és ötszörös világbajnok Lin minden idők egyik legsikeresebb egyéni tollaslabdázója. Már 28 éves korára – eddig páratlan módon – teljesítette a tollaslabda Super Grandslamet, és elsőként tudott egyéniben két egymást követő olimpián (2008ban és 2012-ben) is győzni. A rajongói által csak Szuper Danként emlegetett Lin a 2017-es Malaysian Openen aratott sikerével minden jelentősebb megmérettetést megnyert a tollaslabda világában. KULTÚRA KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM

109

TOP

Jiuzhaigou Nemzeti Park Kína első nemzeti parkját az UNESCO 1992-ben a világörökség részének nyilvánította. Az ország délnyugati részén fekvő, hegyekkel, völgyekkel, égszínkék színű hegyi tavakkal, vízesésekkel tarkított park igazi ékszerdoboz. Népszerű turisztikai célpont a mozgásra, jó levegőre, feltöltődésre vágyók körében.

Természeti látványosság

Zhangye Danxia Földtani Park A szivárványhegyek elnevezést is használják a Gansu tartományban található különleges geológiai képződményre, amely az eltérő színekben pompázó rétegeknek köszönheti egyedi megjelenését. A rétegek színét a különböző ásványianyag-tartartalom okozza. Érdekes módon csak a 2000-es évek elejétől kezdett nagyobb figyelem irányulni erre a különleges természeti képződményre, amelyet így még napjainkban is elkerül a tömeges turizmus. 110

KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM KULTÚRA

Huangshan A Huangshan, magyarul Sárga Hegy az egyik legszebbnek tartott kínai hegy, amely nevét a mitikus Sárga Császárról kapta. Szépségét a gyakran ködbe burkolózó hegycsúcsok, különleges alakú sziklák és fenyők adják. Az ókortól kezdve napjainkig megszámlálhatatlan képzőművészeti és irodalmi alkotás ihletője. Rendkívül népszerű belföldi turisztikai célpont.

Namtso-tó A Tibeti Autonóm Terület északi részén, 4718 méter tengerszint feletti magasságban fekvő tó, ahogy neve is utal rá (tibeti nyelven jelentése „az ég tava”), a világ legmagasabban fekvő sós vizű tava, a három tibeti szent tó egyike. Minden évben zarándokok és turisták sokasága látogat el ide, hogy imádkozzon, vagy csak egyszerűen gyönyörködjön a páratlan szépségű kilátásban. A magas hófödte hegyek és a part menti pusztaság kontrasztja különleges, varázslatos látványt nyújt.

Li-folyó A Guanxi tartományban kanyargó Li-folyó mentén kúpszerűen magasodó, zöldellő karszthegyek jellegzetes és kedvelt természeti látképei Kínának. Népszerű program a folyón való sétahajózás vagy a kalandosabb bambusztutajozás, amelynek során a természeti szépségek mellett a hagyományos módon, kormoránnal halászó helyiek tevékenységébe is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők.

KULTÚRA KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM

111

TOP

Ünnepi fogás

Jiaozi A jiaozi a kínai holdújév estjének hagyományos fogása, és általában is a kínaiak egyik kedvenc étele. A vékony tésztából készült gombóc lehet gömbölyű, félhold alakú, főzhetik vagy süthetik. A töltelék lehet édes vagy sós, készülhet zöldségekkel, gombával vagy hússal. Tavaszünnep idején azonban kerülendő a savanyú töltelék, amely keserű és szegény évet vetít előre.

Zongzi A zongzi egy jellemzően háromszög alakú, bambusz vagy más erősebb levélbe csomagolt, ragacsos rizses alapú csemege, amelyet a sárkányhajó-fesztiválokon fogyasztanak, ezzel emlékezve a hazaszeretet szimbólumává vált költő és államférfira, Qu Yuanra. A zongzi töltelékét sokféle ízben, sósan és édesen is készítik. Hagyományosan otthon, családi körben összegyűlve készítik, a recept pedig generációról generációra száll.

112

KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM KULTÚRA

Holdsütemény A holdsütemény (yuebing) a kínai őszközépünnep jellegzetes süteménye. A formája általában kerek vagy négyszögletes, tetejét szerencsét hozó írásjegyek, esetleg virág motívum vagy az ünnephez kapcsolódó történet egyik szereplője, a jade nyúl díszíti. Számtalan verzióban, édes és sós töltelékkel egyaránt készítik, amelyek közül a leghagyományosabb a lótuszgyökérmassza, az édes babmassza, illetve a teliholdat szimbolizáló sós kacsatojás.

Hosszú élet tésztája A hosszú élet tésztája (chang shou mian) jellegzetes születésnapi fogás, de szívesen fogyasztják tavaszünnep idején is. Az átlagnál hosszabb, erősebb, búzalisztből készült tésztát tálalhatják levesbe főzve vagy kifőzve, pirítva, húsos vagy zöldséges feltéttel. Lényeges azonban, hogy a hosszú, erős és boldog életet szimbolizáló tésztát tálaláskor és fogyasztáskor tilos elvágni, elszakítani, mert ez az élet megrövidítését szimbolizálja.

Tavaszi tekercs A tavaszi tekercs (chun juan) nemcsak a kínaiak, de a külföldiek körében is népszerű étel. A vékony tésztát zöldségekkel és/vagy hússal töltik, majd jellegzetes tekercset formáznak belőle, amit forró olajban, hirtelen sütnek ki. Aranyszíne a bőséget és gazdagságot szimbolizálja, ami miatt a tavaszünnep elmaradhatatlan fogása. KULTÚRA KULTÚRAÉS ÉSTÁRSADALOM TÁRSADALOM

113

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Az Antall József Tudásközpont kilencéves fennállása alatt számos rendezvénysorozatot és konferenciát hívott életre, amelyek egyaránt szólnak a felsőoktatásban tanulóknak, valamint a hazai és nemzetközi szakmai közönségnek. A tehetséggondozás mint antalli gondolat és a különböző tudományterületeken megvalósuló hiánypótlás a Tudásközpont szakmai tevékenységének alapvetései. A budapesti székhelyű AJTK egy think tank szervezet, amely olyan nemzeti, regionális és nemzetközi viszonylatban releváns témákban végez kutatási tevékenységet, mint a Visegrádi Együttműködés, az USA, Kína és Oroszország jövőbeni szerepe, a Közel-Kelet, a biztonságpolitika, a fenntartható fejlődés, valamint a technológiai és társadalmi innováció. A három nemzetközi irodára (EU-V4, Transzatlanti kapcsolatok, Ázsiai és afrikai kapcsolatok), három tematikus irodára (Biztonságpolitikai iroda, Fenntartható fejlődés iroda, Tehetséggondozás iroda) valamint a Brüsszelben és két hazai egyetemi városban, Pécsett és Győrött létrehozott regionális irodákra épülő munka legfőbb célja az országon belüli és országok közötti intézményi kapcsolatok bővítése, valamint a szak-

114

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

mai együttműködések elmélyítése nemzetközi konferenciák, workshopok, közös kutatások és előadás-sorozatok révén. A Tudásközpont Könyvműhely gondozásában megjelenő kötetek a politika- és társadalomtudomány iránt érdeklődőknek teszik magyarul is elérhetővé a közelmúlt és napjaink legnagyobb hatású gondolkodóinak és közéleti személyiségeinek üzenetét. Az AJTK könyvkiadási tevékenysége magában foglalja szakmai publikációk megjelentetését, tudományos igényű, elsősorban a biztonságpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén hiánypótló politika- és társadalomtudományi művek közreadását, valamint egyetemi szakkönyvek közzétételét. Az önéletrajzi sorozatban a hidegháború időszakának emblematikus alakjai (Ronald Reagan, George Bush, Margaret Thatcher és Helmut Kohl) vallanak azokról a sorsfordító évekről és döntésekről, amelyek máig meghatározzák az életünket. Szakkönyvsorozatunk a 21. századi politikai, társadalmi és gazdasági élet meghatározó jelenségeire reagálva a nemzetközi kapcsolatok és a geopolitika, a politikatörténet, a közgazdaságtan

és a pszichológia legújabb eredményeit felhasználó írásoknak ad teret. Az AJTK szakmai tevékenységének legnagyobb szabású rendezvénye a think.BDPST konferencia. A think.BDPST célja, hogy Magyarország is felkerüljön a nagy regionális konferenciák (GLOBSEC, krynycai gazdasági fórum, Prague European Summit) térképére azáltal, hogy hazánk rendezi meg a régió legnagyobb, átfogó innovációs fórumát, előmozdítva ezzel a gazdasági, a kormányzati és a tudományos élet képviselői közötti szorosabb párbeszédet. Az esemény a Külgazdasági és Külügyminisztérium társszervezésében és a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával valósul meg. Az AJTK különös figyelmet szentel a Kínai Népköztársaság nemzetközi színtéren betöltött szerepvállalásának. A Tudásközpont évente megrendezésre kerülő Távol-Kelet konferenciája az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés különböző aspektusait vizsgálja, elősegítendő a közös gondolkodást kínai és európai szakértők között. A tágabb, közép-európai–kínai közös projektek megvalósítását lehetővé tevő „16+1” együttműködés inspirálta a Tudásközpont, a Central and Eastern European

Center for Asian Studies (CEECAS) és a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének támogatásával megvalósuló Understanding China tanulmányversenyt, amelyre a 16 kelet-közép-európai államból érkeztek a legkiválóbb egyetemi hallgatók, majd tanulmánykötet jelent meg a szakmai zsűri által bírált művekből. A Tudásközpont Kínát vizsgáló tudományos tevékenységéhez elengedhetetlen a kínai partnerszervezetekkel folytatott intenzív együttműködés, amelynek példája a Kínai Társadalomtudományi Akadémiával (CASS) közösen szervezett Kína–Kelet-Közép-Európa Intézet budapesti megnyitása. Az Antall József Tudásközpont fontos küldetésének tekinti a tehetséggondozást és a felsőoktatási intézmények közötti kapcsolati háló kialakítását. Ennek jegyében rendezi meg évről évre a Dunai Regattát, amelyen egyre több hazai egyetem vesz részt, 2018-ban a 18 magyar és a V4-ek egyetemeinek csapatai mérkőztek meg egymással nyolcas evezős és sárkányhajós futamokban. A Dunai Regatta célja a tehetséggondozás mellett a Duna sokszínű használata és Magyarország imázsának építése.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

115

MÚLTBÉLI

ESEMÉNYEINK

Kiberhadviselés a jövőben 2018. április 11.

A V4-ek és a Kelet-Mediterrán – Az együttműködés lehetőségei 2018. április 24.

Dunai Regatta – V4 Races 2018. május 5.

A Wilfried Martens Centre társszervezésében megvalósuló eseményen meghívott előadóink azt vizsgálták meg, hogyan lehet növelni a nemzetek ellenálló képességét a kibertámadásokkal szemben, valamint azt, hogy milyen intézkedéseket kell bevezetni az állami és szupranacionális szinten. Az első panel annak módját tárgyalta, hogyan növelhető a kiberháborúval szembeni ellenállás szupranacionális szinten, valamint boncolgatta, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközeink elegendőek-e ahhoz, hogy a digitális korszakban államainkat és azok lakosait megvédjük. A második panel a kibertámadásokat az egyes nemzetállamok szemszögéből vizsgálta, különös figyelmet fordítva a nemzetek biztonsági stratégiájára.

A konferencia első panelje a Kelet-Mediterrán térségre ma jellemző legfontosabb politikai és társadalmi kihívások feltérképezésére fókuszált. A konferencia második paneljének középpontjában a V4-ek és a KeletMediterrán térség államai közötti együttműködések és szinergiák megteremtése állt. Az eseményen felszólalt Efraim Karsh, a Begin-Sadat Center for Strategic Studies igazgatója, Elena Lazarou, az EPRS elemzője, Sherin Gharib, az Austrian Institute for International Affairs tudományos kutatója, Dimitrios Triantaphyllou, a Kadir Has Egyetem Center for International and European Studies igazgatója, Szigetvári Tamás, az MTA Közgazdaságés Regionális Tudományi Kutatóközpont, Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint Adam Balcer, a WiseEuropa Institute külpolitikai projektmenedzsere.

A hatodik alkalommal, a Magyar V4 elnökség programsorozatának kiemelt eseményeként, a Magyar Turisztikai Ügynökség társszervezésével megvalósuló eseményen tizennyolc hazai és a visegrádi országok csapatai képviseltették magukat az evezős és sárkányhajós futamokban, valamint a strandröplabda-bajnokságon. A csapatok a Duna legszebb fővárosi szakaszán, a Parlament és a Műegyetem rakpart közötti távon mérkőztek meg. Ezek után a strandröplabda, a falmászás és az e-sportok kipróbálására is lehetőség nyílt. A Regatta folyamán a profi evezősök futamában a Széchenyi István Egyetem győzedelmeskedett, míg a sárkányhajósok közül a Semmelweis Egyetem (1. futam) és a Testnevelési Egyetem (2. futam) nyerte meg a küzdelmet.

116

ANTALL JÓZSEF JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT TUDÁSKÖZPONT ANTALL

A Tudásközpont 2017-ben ötödik alkalommal rendezte meg a névadójáról elnevezett Antall József Nyári Egyetemet, amelynek elsődleges célja a Visegrádi Együttműködés erősítése és láthatóvá tétele az oktatás területén. A kéthetes programra minden évben 30-35 mesterképzésben, illetve PhD képzésben tanuló diák nyer részvételi lehetőséget. A közép-európai tanulmányok iránt érdeklődő hallgatók számára az esemény lehetőséget biztosít tudásuk elmélyítésére, a V4-es régió és Magyarország közelmúltbeli történelmének megértésére. A kéthetes esemény folyamán a résztvevők világos képet kapnak az együttműködés és a közép-európai térség történelmi, gazdasági, pénzügyi, külpolitikai, biztonságpolitikai, multilaterális, innovációs, energetikai és kulturális kapcsolatairól, illetve a fenntartható fejlődés kérdésköréről a régióban. A nyári egyetem ideje alatt a résztvevők a sokszínű szakmai programok mellett számos kulturális eseményen is részt vehetnek, aminek fő célja az interkulturális párbeszéd elmélyítése. A diákoknak többek között lehetőségük van ellátogatni a Parlamentbe, valamint egy egynapos kirándulás keretei között megtekinthetik a visegrádi királyi palotát is, amely az Együttműködés szempontjából fontos történelmi jelentőséggel bír, hiszen 1991-ben Antall József miniszterelnök kezdeményezésére itt tartották meg a Visegrádi Együttműködés első tárgyalását. Az ötödik, jubileumi Nyári Egyetem teret biztosított egykori, már szakterületükön elhelyezkedett hallgatói számára, hogy tudásukat átadják a fiatalabb generációnak, valamint alumni találkozóval is kiegészült, amelynek keretén belül az eseményen való részvételük utáni tevékenységeikről számoltak be, és vezetői képzéseken is részt vehettek. A 2018. július 2–12. között megrendezésre kerülő eseményen a Visegrádi Együttműködés más országokkal és országcsoportokkal való kapcsolatára, az Európai Unióban betöltött szerepére és az EU kihívásaira, továbbá a Nyugat-Balkán integrációjára, az országhatárokon átívelő biztonsági fenyegetésekre és a regionális együttműködés változó formáira helyezzük a hangsúlyt. 2018-ban ismét teret biztosítunk a Nyári Egyetemen már korábban részt vett hallgatóknak – akikről büszkén mondhatjuk, hogy budapesti tartózkodásuk óta fontos pozíciókban helyezkedtek el a kormányzati, üzleti és akadémiai szférában –, hogy az általuk kutatott témákban előadhassanak.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

117

JÖVŐBELI

ESEMÉNYEINK

Antall József Summer School 2018. július 2–12.

ÚJ KÖTETEINK

Xi Jinping: Kína kormányzásáról

Richard Susskind – Daniel Susskind: A szakmák jövője

„Az egyre fokozódó nemzetközi érdeklődésre válaszul és annak érdekében, hogy a világ többi része jobban megértse a kínai kormányzás filozófiáját, valamint az ország bel- és külpolitikáját, a Kínai Államtanács Információs Irodája, a KKP Központi Bizottságának Pártirodalmi Kutatóintézete, valamint a Kínai Nemzetközi Kiadócsoport közös kiadásban jelentette meg a Kína kormányzásáról című könyvet. Ebben a gyűjteményben Xi Jinping 2012. november 15-e és 2014. június 13-a között született legfontosabb műveiből válogattunk. A könyvben szerepelnek Xi Jinping beszédei, beszélgetései, interjúi, utasításai és üdvözlőlevelei is. A 79 írást 18 fejezetbe rendeztük és jegyzetekkel egészítettük ki, hogy az olvasó ezek segítségével még jobban megismerhesse a kínai társadalmi rendszert, történelmet és kultúrát. A könyvben 45 fénykép is szerepel, amelyeken Xi Jinping látható munka közben vagy a hétköznapokban. A felvételek többsége a Kínai Kommunista Párt 2012-ben tartott XVIII. Országos Kongresszusa óta eltelt időben készült.” (Részlet a kínai kiadó előszavából.)

A szerzőpáros lenyűgöző összefoglalását adja annak a folyamatnak, ahogy a – nem is távoli – jövőben a technológiai fejlődés következtében valamennyi szakma átalakul. Fokozatos változás szemtanúi lehetünk: napjainkban a szakértelem megszerzése és a társadalomban való szétosztása is alapjaiban módosul, és ez a hagyományos szakmák felbomlásához vezet. Ez a tézis első pillantásra ijesztőnek tűnhet, épp ezért a szerzők új gondolkodásmódot szorgalmaznak, és felvillantanak számos, a változásban rejlő lehetőséget. Richard Susskind korábban több könyvet is publikált a jogi szolgáltatások jövőjével kapcsolatban, és az elmúlt csaknem két évtizedben a világ számos pontján tartott előadásokat a témában. A visszajelzések meggyőzték arról, hogy elmélete nemcsak a jogász szakmára érvényes, hanem az orvosok, könyvvizsgálók, építészek, újságírók, tanárok és más szakmák képviselőinek munkájára is. Kutatását kiterjesztette, így ez a kötet bármely más szakember számára hasznos és elgondolkodtató olvasmány.

118

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

ÚJ KÖTETEINK

Tibor Frank – Tamás Magyarics: Handouts for U.S. History

Csoma Mózes: Korea története

Frank Tibor és Magyarics Tamás először 1995ben, majd 1999-ben kiadott angol nyelvű tankönyve közel tíz év után újra megjelenik. A harmadik, javított, bővített kiadás öt újabb fejezetet tartalmaz, amelyek az elmúlt évek történéseivel egészítik ki a hiánypótló kiadványt. A kötet az Amerikai Egyesült Államok történelmét és annak sok kultúrájú társadalmát mutatja be kezdetektől napjainkig; a világhatalmat és azt, hogy miként befolyásolta a föld többi országának történelmét. A nagy tudású szerzők a felfedezések és az első telepesek korától indulva a polgárháború idején át a világháborúkig és azon túl a hidegháború eseményein keresztül egészen a multikulturalizmusig elemzik az USA mindennapjait, a kortárs politikai, gazdasági és kulturális folyamatok alakulásait is boncolgatva. Mindketten bíznak abban, hogy eddig is népszerű tankönyvük harmadik kiadása diákokat és történelem iránt érdeklődőket egyaránt vonz majd, átfogó áttekintést nyújtva arról az államról, amely oly sok éven át alakította nemcsak a maga, hanem a világ országainak sorsát. Az olvasót térképek, függelékek és bőséges bibliográfia segíti a további eligazodásban.

Az elmúlt években a Koreai-félsziget helyzete a nemzetközi politika egyik kiemelt ügyévé vált. Dr. Csoma Mózes Korea-kutató monográfiája a kezdetektől a legutóbbi fejleményekig mutatja be a félsziget történetét, az egyes korszakok tárgyalásánál pedig részletesen kiemeli a dél-koreai és az észak-koreai történelemszemlélet közti különbözőségeket. A hidegháborús megosztottság ugyanis a félsziget ókori, középkori és újkori történelmének értelmezésére is rányomta bélyegét: a Koreai Köztársaság és a KNDK tankönyvei másmás módon mutatják be az egyes korszakokat és a történelmi szereplőket. A 20. századi fejlemények tárgyalásakor a szerző nagy számban használt fel eddig publikálatlan levéltári forrásokat, amelyek sok új információt tartalmaznak a Koreai-félsziget viszonyainak alakulásáról. A monográfia elkészítéséhez a szerző több volt diplomatával és egyéb szemtanúval készített interjút, akik az elmúlt évtizedek során forrásértékű megfigyeléseket tettek a koreai politikai folyamatokról.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

119

ÚJ KÖTETEINK

Jakub J. Grygiel – A. Wess Mitchell: Nyugtalan határvidék – Felemelkedő riválisok, sebezhető szövetségesek és az amerikai hatalom válsága

Magyarics Tamás (szerk.): Amerikai konzervatív gondolkodók

Miközben az USA az utóbbi években globális külpolitikai visszavonulót fújt, a Balti-tengertől a Dél-kínai-tengerig terjedő sávban három autoriter állam – Oroszország, Irán és Kína – egyre magabiztosabban próbálja újraéleszteni egykori birodalmát. A három feltörekvő hatalom, a régi dicsőség visszaszerzése közben, az USA – az amerikai befolyási övezet határvidékén elhelyezkedő – szövetségesei felé fordult. A szerzőpáros amellett érvel, hogy a felemelkedő, revizionista hatalmak abban a reményben gyakorolnak nyomást a határvidék országaira – így például Oroszország Magyarországra –, hogy Amerika valóban hanyatlik, ezért nem tesz érdemi válaszlépéseket, a szövetségesek pedig az egykori szuperhatalomban csalódva közeledni kezdenek feltörekvő szomszédjaik felé. A Nyugtalan határvidék egy új, átfogó, aktív amerikai külpolitikai stratégia szükségessége mellett teszi le a voksát. Egy olyan stratégia mellett, amely kelet-európai, közel-keleti és keletázsiai szövetségesek hálózatával riasztja el a feltörekvő hatalmakat az agressziótól, és nem adja meg magát egy új, multipoláris világrend önbeteljesítő jóslatának.

A kötet a modern, második világháború utáni amerikai konzervatív gondolkodás sokszínűségét kívánja bemutatni az értékkonzervativizmustól kezdve a (neo)liberális közgazdasági felfogáson át a kül- és biztonságpolitikai realizmusig és neokonzervativizmusig. A szerzők névsora olyan, Magyarországon is jól ismert alkotóktól, mint Milton Friedman vagy Robert Kagan, olyan, itthon ismeretlen, de az Egyesült Államokban a mindennapi politikai-alkotmányjogi diskurzusban jól ismert tudós jogászig terjed, mint Robert H. Bork. A válogatás egyrészt árnyalni kívánja az amerikai szellemi életről mint a liberalizmus által dominált territóriumról kialakult képet, másrészt segíteni kívánja az Egyesült Államokban zajló politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jelenségek jobb megértését.

120

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

K SZER

R ZŐ I N K

INK S

ZŐ

R S Z E ZŐ

Baranyi Tamás Péter Történész, doktorjelölt

A középső birodalom

Főszerkesztő, Kutatásvezető

Csepregi Zsolt Nemzetközi kapcsolatok szakértő MA Nemzetközi koordinátor

Az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés stabilizáló szerepe Eurázsiában „21. Századi Tengeri Selyemút”

Varsányi Cecília Közgazdász MA

Kína dekarbonizációja – Mítosz vagy valóság?

Fenntartható Fejlődés irodavezető

Kálóczy Mihály Környezetmérnöki MSc

Kína dekarbonizációja – Mítosz vagy valóság?

Nemzetközi kapcsolatok referens

Papp Viktória Anna Nemzetközi kapcsolatok szakértő BSc, nemzetközi jog és kínai LLM Nemzetközi kapcsolatok referens

A KKP XIX. Kongresszusa – Az „új korszak” meghirdetése

Vice versa: Kínaiak

Magyarországon – Magyarok Kínában A kínai puha erő

A kínai birodalom négy

klasszikus regénye

Schwarcz Emese Nemzetközi kapcsolatok szakértő MA

Pandadiplomácia

Ázsiai és afrikai kapcsolatok referens

Alapadatok Eszterhainé Szőke Noémi Történész MA Nemzetközi kapcsolatok referens

Sokszínű Kína

Kínai felsőokta-

tás – A Pekingi Egyetem a jövő Harvardja? Kínai filmipar – Múlt, jelen és jövő Modern kínai zene

Top 5

Négy nagy kínai találmány

Kína nyelvei ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

121

KÉPEK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE Belső borító: A kínai nagy fal: Shutterstock

35. oldal: Bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-paritáson, milliárd dollár, forrás: Világbank 36. oldal: Külföldi valutatartalékok eloszlása, forrás: IMF

122

20–21. oldal: Sanghaj látképe: Shutterstock

37. oldal: A reál- GDP növekedése az elkövetkező években

22. oldal: A Bambusz-évkönyvek 1806-os kiadásának borítója https://

(%), becslés, forrás: http://www.worldbank.org/en/publication/

hu.wikipedia.org/wiki/Bambusz-%C3%A9vk%C3%B6nyvek#/media/

global-economic-prospects

File:Zhusu_Jinian.png

37. oldal: Reál-GDP-ben mért globális növekedés százalékban

23. oldal: A papírkészítés egyik fázisa (Ming-kori metszet): https://

kifejezve a Világbank becslései alapján (2017–2019), forrás: http://

commons.wikimedia.org/wiki/File:Making_Paper_4.PNG#/media/

www.visualcapitalist.com/chart-global-growth-happening/

File:Making_Paper_3.PNG

39. oldal: Teng Hsziao-ping: https://en.wikipedia.org/wiki/

23. oldal: Kínai iránytű: Shutterstock

Deng_Xiaoping#/media/File:Deng_Xiaoping_and_Jimmy_Carter_

23. oldal: Mozgatható elemekre vésett karakterek: Shutterstock

at_the_arrival_ceremony_for_the_Vice_Premier_of_China._-_NARA_-

23. oldal: A lőpor egyik korai felhasználási módja: a rakéta: https://

_183157-restored(cropped).jpg

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5e/Chinese_rocket.png

39. oldal. Shutterstock

24. oldal: Zhongguo: Shutterstock

43. oldal: Kínai áru Fehéroroszországban, útban az európai piacok

24. oldal: Csin Si Huang-ti: https://commons.wikimedia.org/wiki/

felé: Shutterstock

File:Qinshihuangdi3.jpg

45. oldal: Az „Egy övezet, egy út” legfontosabb szárazföldi és tengeri

25. oldal: Kínai opiúmimport (1650–1880) https://en.wikipedia.org/

stratégiai projektjei, forrás: Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai

wiki/History_of_opium_in_China#/media/File:Opium_imports_into_

Alapítvány

China_1650-1880_EN.svg CC BY 4.0

46. oldal: Az ősi selyemút Kína és India között: Shutterstock

26–27. oldal:

47. oldal: Kundzseráb-átjáró Kína és Pakisztán határán: Shutterstock

1: Shutterstock

48–49. oldal: Tehervonat a Tien-san hegységben, Hszincsiang tar-

2: Shutterstock

tományban: Shutterstock

3: Shutterstock

50. oldal: A világ legforgalmasabb teherkikötője – Sanghaj: Shutterstock

4: https://hu.wikipedia.org/wiki/Caj_Lun#/media/File:Cai-lun.jpg

51. oldal: A Kína–KKE országok 2016-os rigai csúcstalálkozója: https://

5: Shutterstock

www.flickr.com/photos/latvianmfa/30553648810

6:https://en.wikipedia.org/wiki/Wu_Zetian#/media/File:Empress_Wu_

52. oldal: Kína kereskedelme a KKE-országokkal 2011 és 2017 között

of_the_Zhou,_published_c_1690.jpg

(millió amerikai dollár), forrás: Kínai Kereskedelmi Minisztérium

7: https://en.wikipedia.org/wiki/Song_dynasty#/media/File:Jiao_zi.jpg

53. oldal: Kína közvetlen külföldi tőkebefektetési állománya a KKE-

országokban (millió amerikai dollár), forrás: Kína közvetlen külföldi

h t t p s: //e n .w i k i p e d i a .o rg / w i k i / Yu a n _ d y n a s t y # / m e d i a /

File:YuanEmperorAlbumKhubilaiPortrait.jpg

tőkebefektetéseinek kiáramlása, Kereskedelmi Minisztérium, Nemzeti

9: https://en.wikipedia.org/wiki/Zheng_He#/media/File:KangnidoMap.jpg

Statisztikai Hivatal, Külkapcsolatokért Felelős Államigazgatási Hivatal,

10: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Flag_of_the_Qing_

Kína

dynasty_(1889-1912).svg

54. oldal: Kína közvetlen külföldi tőkebefektetései a KKE-országokban

26–27. oldal: Kína, valamint az európai és az amerikai kontinens civi-

(millió amerikai dollár), forrás: Kína közvetlen külföldi tőkebefekteté-

lizációinak történeti áttekintése, forrás: https://images.chinahighlights.

seinek kiáramlása, Kereskedelmi Minisztérium, Nemzeti Statisztikai

com/allpicture/2017/07/99a04d09f69f4ac7b474c509.jpg

Hivatal, Külkapcsolatokért Felelős Államigazgatási Hivatal, Kína

29. oldal: Shutterstock

57. oldal: Shutterstock

30. oldal: Xi Jinping a 2017-es Világgazdasági Fórumon, Davosban:

58. oldal: A legfontosabb gyűlések helyszíne: Nagy Népi Csarnok:

Shutterstock

31. oldal: A kínai Népi Felszabadító Hadsereg a világ egyik legnagyobb

59. oldal: A KKP felépítése: forrás: AJTK

létszámú fegyveres ereje: Shutterstock

60. oldal: A KKP XIX. Kongresszusának alkalmából forgalomba bocsá-

34. oldal: A kínai GDP növekedésének üteme (%, 1985-2017), forrás:

tott bélyeg: Shutterstock

Világbank

62. oldal: Shutterstock

34. oldal: Bruttó hazai termék (GDP) folyó áron, milliárd dollár, forrás:

62. oldal: A Kínai Jegybank pekingi központja: Shutterstock

Világbank

66. oldal: Shutterstock

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

67. oldal: A shenzheni értéktőzsde egyike Kína három értéktőzsdéjének

93. oldal: Beiratkozottak aránya 2016-ban a képzési területek szerint,

a hongkongi és sanghaji mellett: Shutterstock

Forrás: AJTK

68. oldal: A világ legszennyezettebb térségei: https://www.theecoex-

94. oldal: Sun Wukong, a majomkirály: Shutterstock

perts.co.uk/most-toxic-countries

94. oldal: Jelenet a Vízparti történetből: Wu Song az emberevő tigrissel

69. oldal: Kína népességének növekedése 1960-tól napjainkig: https://

küzd: Shutterstock

data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL?locations=CN

96. oldal: Tavaszünnepre feldíszített bejárat: Shutterstock

6 9.

o ldal:

Légs zennyezé s

o koz t a

halále sete k

s zá ma

97. oldal: Sárkányhajóverseny a kínai Foshan városban: Shutterstock

(1 millió lakosra vetítve): https://www.statista.com/chart/4801/

99. oldal: A Valentin-nap nagy népszerűségnek örvend a fiatal kínaiak

europe-matches-asian-giants-in-air-pollution-deaths/

körében: Shutterstock

69. oldal: Kína korfájának (várható) alakulása: https://asiapacificcurric-

100. oldal: Qingming ünnepén a temetőkben erre az alkalomra vásárolt

ulum.ca/learning-module/chinas-one-child-policy

speciális papírpénzt égetnek: Shutterstock

70. oldal: Megtakarítások, beruházások és lakossági fogyasztás

100. oldal: Őszközépünnepi lámpások: Shutterstock

alakulása: https://qz.com/541214/bad-news-everyone-china-just-

102. oldal: Az ikonikus Bruce Lee: Shutterstock

committed-itself-to-growing-6-5-a-year-until-2020/

103. oldal: Gong Li, az ötödik generációs filmesek múzsája napjaink-

71. oldal: Energiaintenzitás alakulása 2015-ben néhány kiválasztott

ban is felkapott sztár: Shutterstock

országban és régióban: https://www.eia.gov/todayinenergy/detail.

104. oldal: A világ legnagyobb filmstúdiójában, a Hengdian stúdióban

php?id=27032

a Tiltott város mása is helyet kapott: Shutterstock 105. oldal: Lang Lang, az extravagáns zongoraművész: Shutterstock 106. oldal: Jack Ma, az Alibaba „atyja”: Shutterstock

74–75. oldal: Az agyaghadsereg: Shutterstock

106. oldal: Tencent-logó: Shutterstock

76. oldal: Lahu nők hagyományos öltözetben (Kunming környéke):

106. oldal: Xiaomi okostelefon: Shutterstock

Shutterstock

107. oldal: Huawei-logó: Shutterstock

76. oldal: Yao nők: Shutterstock

107. oldal: A Wanda pláza Nanchangban: Shutterstock

76. oldal: Naxi népviseletet viselő férfi: Shutterstock

108. oldal: A kosárlabda sztár Yao Ming: Shutterstock

77. oldal:Az etnikai kisebbségek egymáshoz viszonyított aránya (han

108. oldal: A teniszcsillag Li Na: Shutterstock

nélkül), forrás: AJTK

109. oldal: Ma Long: Shutterstock

78. oldal: Shutterstock

109. oldal: Lin „szuper” Dan: Shutterstock

79. oldal: A budapesti kínai közösség hölgy tagjainak tánca a 2018-as

109. oldal: A bohókás Fu Yuanhui: Shutterstock

Kínai Újévi ünnepségen: Shutterstock

110. oldal: A tüneményes szépségű Jiuzhaigou: Shutterstock

81. oldal: A sanghaji Park Hotel épülete: Shutterstock

110. oldal: Zhangye Danxia szivárványos vonulatai: Shutterstock

84. oldal: Kapuőrző oroszlán: Shutterstock

111. oldal: A Huangshan csipkézett ormai: Shutterstock

85. oldal: Shutterstock

111. oldal: Halász kormorránnal a Li-folyón: Shutterstock

86. oldal: Konfuciusz-szobor: https://www.flickr.com/photos/

111. oldal: A lélegzetelállító Namtso: Shutterstock

rob_web/466866299

112. oldal: Jiaozi: Shutterstock

87. oldal: Számos dologra oda kell figyelnünk, ha névjegykártyát

112. oldal: Zongzi: Shutterstock

cserélünk kínai partnerünkkel: Shutterstock

113. oldal: Holdsütemény: Shutterstock

88. oldal: A kínai üzleti vacsorák sematikus ábrája: AJTK

113. oldal: A hosszú élet tésztája: Shutterstock

89. oldal: Terített asztal egy kínai üzleti vacsorán, közepén a forgatható

113. oldal: Tavaszi tekercs: Shutterstock

üveglappal: Shutterstock 92. oldal: Az egyetemi felvételi vizsgára való készülés hatalmas erőfeszítést kíván meg a középiskolásoktól: Shutterstock 92. oldal: A Pekingi Egyetem végzőseinek egy csoportja: Shutterstock 93. oldal: Hagyományos alapszintű felsőoktatásba belépők száma (fő), forrás: AJTK 93. oldal: Felsőoktatási intézmények számának alakulása 1987–2016 között, forrás: AJTK

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

123

KÖVETKEZŐ SZÁM 2018. 3st Issue Free of Charge

FÓKUSZBAN: A KÖRNYEZETI MIGRÁCIÓ A Fókuszban magazin következő angol nyelvű száma a „környezeti migráció” fogalmával foglalkozik. Az elsőre egyértelmű kifejezés azonban nagyon is vitatható: alig találunk olyan történelmi példát, amikor a környezet ne gyakorolt volna befolyást az emberek mozgására, ez a szerep viszont általában nagyon is áttételes volt. Miért nevezhetnénk akkor az egyiket környezetinek, míg a többit nem? Tudományosan megállja-e a helyét ez a koncepció? Milyen hatással lesz az amúgy is bonyolult jogi szabályozásra, ha a klímaváltozás igazán komolyra fordul? Hogyan lehet hosszú távon kezelni a problémát humanitárius és biztonságpolitikai szempontból? Következő számunk a jelenség meghatározásával és felmerülő elméleti problémák bemutatásával kezdődik. A klímaváltozás potenciális forgatókönyveit, azok sokszorosító hatását is részletesen bemutatjuk. Visszamegyünk az időben, és körbeutazzuk a Földet, amíg a migrációt tanulmányozzuk. Példákat veszünk Olaszországtól Algériáig, a csendes-óceáni szigetektől Bolíviáig, a sarkvidéktől Dél-Afrikáig, hogy megnézzük, a vízszűkösség, az aszályok, a tengervízszint emelkedése és a globális felmelegedés hogyan járulnak hozzá a globális migrációhoz. Nem vészforgatókönyvekben gondolkodunk, és a problémák mellett bemutatjuk a sikeresnek tűnő ellenintézkedéseket is, a sivatag kizöldítésétől a vízszint-emelkedéssel való heroikus küzdelemig.

Environmental Migration

Interviews

Climate

Society

Economy

A Fókuszban kiadvány számai elérhetőek a Tudásközpont honlapján: www.ajtk.hu/fokuszban. A Fókuszban ingyenesen letölthető a honlapon történő regisztrációt követően.

KAPCSOLAT

IMPRESSZUM

Antall József Tudásközpont

Kiadó: Antall Péter, igazgató

Cím: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Főszerkesztő: Baranyi Tamás Péter

Web: www.ajtk.hu

Szerkesztő: Papp Viktória Anna

Telephone: +36 20 310 8776

Szerkesztői koordinátor: Jancsek Enikő

E-mail: ajtk@ajtk.hu

Szöveggondozás: Mihály Zita, Szala Boglárka Nyomdai előkészítés, layout és grafikai tervezés: Kiss Gergely

A jelen szám kiadását a Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetsége támogatta. 124

KÖVETKEZŐ SZÁM

KÖSZÖNTŐK 125