Fokuszban NEMETORSZAG 2017/5. by Antall József Tudásközpont

Németország

to z

ó nag

ál

to z

ó E u ró

Társadalom Kultúra

áb

m, a

Interjúk

y ta l o

a n Egy

ál

2017. 5. szám ingyenes kiadvány

Gazdaság KÖSZÖNTŐK

2017. 5. szám ingyenes kiadvány

Egy változó nagyhatalom, a változó Európában

Minden jog fenntartva. A kiadványban található cikkek az Antall József

Tudásközpont tulajdonában állnak. Jelen kiadvány a jogtulajdonos

írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést és adatbankban való felhasználást! A cikkek szövegének lezárása: 2017. október 15.

KÖSZÖNTŐK

TARTALOMJEGYZÉK

5 5 -

Köszöntők Főszerkesztői köszöntő Szerkesztői köszöntő

6 -

Bevezető Németország alapadatai

7–13 -

14–17 18–21 -

24–29 30–32 33–35 36–40 41–44 45–49 50–51 52–56 -

Fókuszban Tragédia vagy új esély? — német belpolitikai körkép a szövetségi választások után

Interjú 25 év német-magyar barátság Interjú Őexc. Dr Györkös Péterrel, Magyarország berlini nagykövetével

Körkép Német egység – német kétség A német politikai rendszer A politikai kultúra fontossága a német társadalomban Bundeswehr 3.0: A német védelempolitika felzárkózása korunk kihívásaihoz Németország kitolt bástyája, az Európai Unió Németország és a visegrádi országok gazdasági kapcsolatai a rendszerváltástól napjainkig Egy hosszú és rögös út – a német– lengyel kiegyezés A német iszlám – a jelenség története

58–59 60–61 62 -

64 65 66–67 68 69–70

71 -

72–73 74–75 76 78–79 80–81

82 -

Portrék Német egység, európai egység – Helmut Kohl kancellársága Muttikultur - Angela Merkel portréja Martin Schulz megítélése

Kultúra Top 5 zene Top 5 film Top 5 helyszín Oktoberfest és sörkultúra A magyarországi németek története és szerepe Magyarországon A német nyelv kilátásai Európában

Antall József Tudásközpont AJTK bemutatása Múltbéli eseményeink Új köteteink Szerzőink Képek és ábrák jegyzéke

Következő szám Fókuszban: a digitalizáció

KÖSZÖNTŐK

Lectori salutem!

Szerkesztői köszöntő

Mostani számunkban – a nemrég lezajlott szövetségi

A Fókuszban magazin Németországról szóló szá-

és politikai hatalmát, Németországot mutatjuk be.

hónappal a német szövetségi választások után átfogó

választásokhoz kapcsolódva – Európa vezető gazdasági Az ország gazdasága erősebb, mint valaha, de

ugyanez már nem feltétlenül mondható el a német társadalomról. A választási térképeket nézve az ország

keleti és nyugati fele között nagyobb a megosztottság, mint az újraegyesítés óta bármikor. Nem véletlen,

hogy a kancellár asszony a választásokat követően a pártja szavazatvesztésének fő okaként a szociális

problémákat nevezte meg, és a társadalmi kérdé-

sekre az eddigieknél sokkal jobban fókuszáló kormányzásra tett ígéretet.

Ugyanekkor európai szinten sokan egy német–fran-

cia vezetésű reformidőszakot vetítenek előre, amelynek keretében a frissen, négy évre megválasztott Merkel és

Macron-tandem reformálhatja meg az Európai Unió intézményrendszerét. Mindez történik egy átalakuló

világrendben, ahol a nagyhatalmak szerepe és egymáshoz fűződő viszonya is igen gyorsan változik.

mának megjelenési időpontja nem véletlen: néhány képet ad Németország politikai, gazdasági helyzetéről és globális szerepéről. A cikkek a választások ered-

ményeit vizsgálják, valamint általánosan is bemutatják a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmát. Hogyan

alakul Németország globális helyzete a választások után? Milyen hatással lesz Németország politikájára

és nemzetközi megítélésére a radikális jobboldali párt,

az AfD bekerülése a szövetségi parlamentbe? Milyen a gazdasági kapcsolat Németország és Magyarország,

illetve Lengyelország között, és milyen szerepet játszik Németország az Európai Unióban? Mely helyszínekre érdemes ellátogatnunk Németországban, valamint

milyen zenét, illetve filmeket keressünk, ha kicsit köze-

lebb akarunk kerülni a német mentalitáshoz? Ezekre és ezekhez hasonló izgalmas és aktuális kérdésekre kaphatnak választ olvasóink a magazinból.

Németország már csak mérete miatt és gazdasági

Részletesen elemezzük Németország és a viseg-

erejéből adódóan is állandóan a napi európai uniós

is, hiszen nem mindegy, hogy régiónkban a roboti-

mint az idén elhunyt Helmut Kohl, vagy a negyed-

rádi országok politikai, illetve gazdasági kapcsolatait záció térnyerésével miként alakul a német gép- és autógyártás jövője.

Köszönöm a mostani szám szerkesztőjének,

Bodolay Dalmának és a Tudásközpont szerzőinek a kitűnő munkát!

és világpolitika fókuszába kerül. Vezető politikusai, szerre kancellárrá választott Angela Merkel mára

Németország szimbólumaivá váltak. Magazinunkban munkássága bemutatásával emléket állítunk Helmut

Kohl kancellárnak, és Angela Merkelt is megpróbáljuk egy kicsit közelebbről megismerni, milyen is a „színfalak mögött”. Az olvasáshoz jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánunk! Auf geht’s!

Kégler Ádám – Főszerkesztő

Bodolay Dalma – Szerkesztő

Nemzetközi Kapcsolatok Referens Antall József Tudásközpont KÖSZÖNTŐK

BEVEZETŐ

NÉMETORSZÁG ALAPADATAI

Főváros: Berlin

Államforma,

politikai rendszer:

parlamentáris szövetségi köztársaság

erlin

Terület:

357 376 km²

Európai Unió tagországa:

1958. január 1. Schengen-tagság: 1995. március 26.

Képviselői helyek száma

az Európai Parlamentben: 96 Európai Bizottság német tagja:

Günther Oettinger, aki a költ-

ségvetésért és az emberi erőforrásokért felelős

Soros uniós elnökség:

1958 óta 11 alkalommal, leg-

utóbb 2007-ben, legközelebb 2020-ban kerül újra sorra

GDP: 3.134 billió EUR (2016)

Hivatalos nyelv: német

A népességnek az EU össz-

Pénznem:

Népesség:

aránya: 16,1% (2016)

Az euróövezet tagja

lakosságához viszonyított

BEVEZETŐ

Euro; 1999. január 1. óta

82 175 684 fő (2016)

FÓKUSZBAN

TRAGÉDIA VAGY ÚJ ESÉLY? — NÉMET BELPOLITIKAI KÖRKÉP A SZÖVETSÉGI VÁLASZTÁSOK UTÁN Menyes Roland A szeptember 24-én lezajlott német szövetségi választások nemcsak a radikális AfD nem várt jó szereplése miatt érdemelnek figyelmet, hanem a tömegpártok támogatói bázisának zsugorodása, és ezzel párhuzamosan az 1949 óta alapjaiban változatlan szövetségi politikai logika látványos átalakulása miatt is. Jelen cikk még a koalíciós tárgyalások lezárása előtt született, célja épp ezért nem lehet az új kormányzat helyzetének értékelése, csupán azon folyamatok elemzése, melyek eredményeként Németország — egyes szakértők szerint — politikai földindulást élt át. Egy évtizedes politikai agónia újabb állomása — az SPD és a baloldali gondolat hanyatlása A 2013 óta a CDU/CSU-val (Kereszténydemokrata Unió/Keresztényszociális Unió) közösen, nagykoalícióban kormányzó SPD tavaly ősszel kellemetlen helyzetben találta magát. Népszerűsége huszonnégy éves mélyponton állt, és vezető politikusai nem látszottak alkalmasnak arra, hogy 2017-ben a győzelem esélyével szállhassanak szembe a nagy ellenfelet az utóbbi három választáson sikerre vezető Angela Merkellel. Frank-Walter Steinmeier akkori külügyminiszter, aki a közvélemény-kutatások szerint egyébként hosszú ideje Németország legnépszerűbb politikusa, 2009-ben már elbukott a Merkellel vívott harcban, míg Sigmar Gabriel alkancellárként, illetve gazdasági- és energiaügyi miniszterként sem tudott Merkel mellett igazán érvényesülni. Mivel pártelnökként elvileg utóbbinak kellett volna felvállalnia a kihívó szerepét, az, hogy nem tudott hozzájárulni az SPD népszerűségvesztésének megállításához, különösen fájó személyes kudarcként értékelhető. A rendelkezésre álló alternatívák hiánya végül kényszerűen

vezetett ahhoz, hogy Gabriel az európai szinten jól ismert, de a német belpolitikától mind ez idáig távol maradó Martin Schulzot kérje fel a kancellárjelölti és egyúttal a pártelnöki pozícióra. A közvélemény-kutatási adatok, valamint az SPD-n belül tapasztalt lelkesedés kezdetben látszólag visszaigazolták a döntést, mivel mind a szociáldemokraták, mind Schulz népszerűsége már januárban — röviddel a jelölésének bejelentését követően — szárnyalni kezdett, és nem kevéssé ennek hatására a pártgyűlés márciusban egyhangúan bizalmat szavazott neki. A röviddel ez után következő gyakorlati megmérettetések azonban már kétségeket ébresztettek afelől, hogy tényleg ő lesz pártja megmentője. A német politikai berendezkedés sajátosságaihoz tartozik, hogy a tartományi választásokra nem a szövetségiekkel egy időben kerül sor, ebből fakadóan — kis túlzással — valahol mindig kampány van. Schulznak a tavasztól őszig terjedő időszakban három tartományban lett volna lehetősége az SPD-t sikerre vezetni, közreműködése azonban minden esetben legalábbis kétséges eredményt hozott. A márciusi, a saar-vidéki voksolás eredménye Schulz valós politikai potenciáljáról még nem adott világos képet. Az SPD ugyanis csak épp annyit erősödött, hogy négy évvel korábbi eredményét hozni tudja, míg a CDU főként annak köszönhetően nyert, hogy a szociáldemokraták győzelme esetére egy, a „die Linkét” (az NDK volt kommunista pártjának egyik politikai utóda) is szükségképpen tartalmazó koalíciót jósolt, és ezzel képes volt a konzervatív oldalt mozgósítani. Az első nyilvánvaló kudarc május közepén következett be, amikor Schleswig-Holsteinben az itt 1988 óta rövid megszakítással végig kormányzó erőként FÓKUSZBAN

jelen lévő SPD kénytelen volt átadni a stafétát egy, a CDU-ból, a szabaddemokratákból és a zöldekből álló koalíciónak. Az igazi mélypontot azonban egy héttel később „sikerült” elérni Észak-Rajna Vesztfáliában – innen származik Schulz – ahol az SPD a tartomány létezése óta legrosszabb eredményét könyvelhette el, lemondásra késztetve ezzel a párt helyi vezetőjét. Mindeközben az SPD – és ezzel párhuzamosan Schulz – népszerűsége folyamatosan esett, és ebből zömmel csak a CDU/CSU profitált. Ez már csak amiatt is érdekes, mert Németországban a két nagy tömegpárt mellett jellemzően négy-öt kispárt is jelen van, melyek szövetségi szinten nagy általánosságban 5-10%os eredményt ér(het)nek el. Nyilvánvaló tehát, hogy a választók zöme nem ideológiailag vezérelt, hanem potenciális CDU/CSU–SPD átszavazó. Ez a pártprogramok ismeretében persze nem is annyira meglepő: a konzervatívok és a szociáldemokraták – részben talán annak köszönhetően, hogy négy évig nagykoalícióban kormányoztak – majd mindenben egyetértettek. Schulz ezt felismerve azzal próbált pártjának új arculatot adni, hogy visszatért a klasszikus baloldali értékekhez, és a szociális igazságosság jelszavát tűzte a zászlajára. A döntés időszerűnek tűnt, mivel a Schröder-kormányok (1998–2005) által támogatott munkaerő-piaci reformok kritikusai szerint azok egyes csoportokat tartós társadalmi leszakadására ítéltek, így kétségessé tették, kiknek az érdekeiért is küzd tulajdonképpen az SPD. A német választók preferenciáit azonban az említett kurzusváltással sem sikerült a párt számára kedvező irányban és mértékben befolyásolni. A kudarc okára egy nemrég közzétett felmérés világít rá talán a legjobban, ahol a megkérdezettek kétharmada úgy nyilatkozott, hogy alapvetően elégedett az össztársadalmi jólétből rá jutó résszel, 80%-uk pedig egyenesen úgy vélte, hogy a társadalom legjobban kereső 50%ához tartozik. Ezzel szemben az OECD adatai szerint az utóbbi néhány évben mind a jövedelmi egyenlőtlenségeket számba vevő Gini-mutató, mind a szegénységi ráta nőtt. Ahogy tehát azt az SPD kényszerűen megtapasztalhatta, a valóság és annak felfogása jelentősen különbözik 8

FÓKUSZBAN

egymástól. Arra, hogy mivel lehetett volna valóban megszólítani az embereket, ugyancsak az említett felmérés adott választ: a legnagyobb félelmek a robotizáció következtében bekövetkező állásvesztéshez, a nemzeti intézményrendszer gyengüléséhez és a nemzetállami keretek felbomlásához kapcsolódtak. Bár az első kérdéshez a szociáldemokratáknak nagyon is kellett volna tudniuk mit szólni, ezt a kampány során érdemben egyáltalán nem tették meg. A második és a harmadik téma pedig eleve olyan, melyet elméletileg is inkább egy jobboldali ideológia mentén politizáló párt karolhat fel – nem véletlen, hogy a rendszerkritikus, szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németország Számára) épp az utóbbi években tűnt fel a német politika színpadán, és ma már a 16 tartományi parlamentből 13-ban képviselteti magát. Szeptember 24-én aztán kiderült, hogy a politikai térkép szövetségi szinten is drasztikus átalakuláson megy keresztül, és hogy Schulz utolsó, inkább matematikára, mint mély politikai megértésre alapozott reménye, miszerint választást a közvélemény-kutatásokban pártpreferenciát megjelölni nem tudók döntik majd el az SPD javára, hamvába holt volt. A szociáldemokraták ugyanis történelmi vereséget szenvedtek: szövetségi választáson 1949 óta nem szerepeltek ilyen rosszul. Schulz tehát nemhogy a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be, de olyan helyzetbe sodorta az SPD-t, melyből nehezen látszik a kiút. Ha a párt továbbra sem találja meg a megfelelő hangot és cselekvési tervet, még az NSZK létrejötte óta fennálló politikai egyensúly is borulhat, mely a mérsékelt jobb- és baloldal kisebb pártokkal színesített váltógazdaságára épül. Vészjósló, hogy jelenleg a szociáldemokraták támogatottsága közelebb áll az AfD-éhez, mint az uniópártokéhoz. Számla a nyílt társadalmi viták hiányáért – a CDU/CSU vereséggel felérő győzelme Az SPD-nek sovány vigaszt jelenthet csupán, hogy Angela Merkelnek sincs oka örülni. Egyrészt, mert az uniópártok gyengülése ugyancsak történelmi mértékű, másrészt, mert az AfDvel egy néha kifejezetten a nemzetiszocialistákat idéző stílusban kommunikáló, jobboldali radiká-

lis politikai alakulat vált szalonképessé a német választók körében. Mindezért pedig a kancellár leginkább csak önmagát okolhatja. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy fontos társadalmi problémákat inkább elhallgató stratégiája megágyazott a kényelmetlen kérdéseket feszegetni hajlandó és azokra egyszerű válaszokat kínáló szélsőségeseknek. A merkeli színtelen-szagtalan középút ráadásul azokat is a — meglepő módon — szélsőségesen piacbarát programmal előálló

Az SPD zászlaja az európai és a német zászló mellett

Angela Merkel beszédet mond a választási kampány idején

CDU/CSU választói transzparensek Angela Merkel beszéde alatt FÓKUSZBAN

AfD-hez űzte, illetve eredeti táborukba késztette visszatérni, akik az FDP átmeneti eltűnése után a CDU-ban vélték megtalálni a liberális gazdaságpolitika zászlóvivőjét. A német választók változásra való igényét mutatta ugyanakkor az is, hogy — nem várt jelenségként — a szövetségi szinten listát állítani képes pártok közül az alapvetően esélytelenek is vittek el szavazókat a konzervatívoktól. Ennek oka az lehet, hogy az utóbbi időben az uniópártok egyes ügyekben a hagyományos konzervatív értékeket kifejezetten rugalmasan értelmezték (lásd például az egyneműek házasságának megszavazását röviddel az előző parlamenti ciklus lezárása előtt), valamint ódzkodtak alapvető társadalmi problémákra kellő figyelmet fordítani (mint például a bevándorlás és az integráció). Az így elért 32,8%-os eredmény csupán arra volt elég, hogy a CDU/CSU elkezdhessen egyezkedni a szabaddemokratákkal és a zöldekkel egy működőképes kormányzó erő — egy úgynevezett Jamaica-koalíció — létrehozásáról, miután az SPD a kormányzati együttműködés folytatásának lehetőségét egyértelműen kizárta. Merkel dolgát tovább nehezítheti, ha nem sikerül kielégítő módon rendezni a CDU és a CSU között fennálló komoly konfliktusokat. A menekültválságra adott elégtelen válaszok, valamint az, hogy Horst Seehofer, a bajor testvérpárt vezetője — a hangzatos szavak ellenére — Merkellel szemben csak igen ritkán tudta érvényre juttatni akaratát, az utóbbi időszakban erősen erodálták a CSU bázisát. Amennyiben a párt a koalíciós tárgyalások során sem tudja céljait elérni, könnyen lehet, hogy a szeptember 24-i politikai pofon — a CSU a négy évvel korábbihoz képest Bajorországban több, mint 10%-kal rosszabbul teljesített — csak ízelítőnek bizonyul majd a 2018-ban esedékes tartományi választáson kapotthoz képest. A párt ilyen lejtmenete pedig nem maradhatna következmények nélkül Berlinben sem. A belső megosztottság ellenében — a zöldek kétes sikere Cem Özdemir, a zöldek vezetője a választásokat követően nem tűnt igazán boldognak. Ez azonban nyilvánvalóan nem a párt remek eredményének szólt, hanem az AfD sikerének, ami török 10

FÓKUSZBAN

szülők gyermekeként bizonyára személyesen is komolyan megrázta. A zöldek 9,2%-os szavazataránya egyébként már csak az utóbbi időben egyre élesebbé váló belső ellentétek miatt sem lebecsülendő teljesítmény. Az energiaipari átalakulás dübörög — az elektromos energia 30%-át ma már a megújulók szolgáltatják, az atomerőművek kora pedig Németországban néhány éven belül leáldozik —, az úgynevezett Energiewende hivatalos szövetségi célkitűzéssé formálása viszont egy ideig úgy tűnt, kihúzza a zöldek lába alól a talajt. Támogatóik egy része politikájuk ilyen elsöprő hatását látva már-már a párt létjogosultságát is kezdte megkérdőjelezni. A pártvezetés erre válaszul az elektromos autók elterjedésének kötelező kvóták útján történő elősegítése mellett tört lándzsát. Ezzel valószínűleg minden rendben is lett volna, ha a Porsche és a Daimler hazájaként ismert Baden-Württemberg miniszterelnöke történetesen nem a zöldek pragmatikus szárnyához tartozó Winfried Kretschmann, aki a radikálisabb követelések irányába való elmozdulást nemrég egyszerűen őrültségnek címezte. A belső viták folytán előálló bizonytalanság vagy azért nem okozott komolyabb problémát, mert a választókat a jobboldali radikalizmus előretörése annál sokkal jobban aggasztotta, vagy azért, mert az SPD szavazói az egyéni mandátumoknál a szociáldemokrata jelölteket, míg listán a párt természetes szövetségesének számító zöldeket támogatták. Valami azonban biztosnak látszik: ha a zöldeknek nem sikerül rövid úton újra határozott profilt kialakítaniuk, és azt például a koalíciós tárgyalások során következetesen képviselniük, úgy a választóik türelme elfogy. A szabaddemokraták visszatérése – a jobbra tolódó FDP jutalma A 2013-ban hatvannégy év után a Bundestagból kiesett FDP elképesztő visszatérést produkált. Három évvel ezelőtt még kevéssé volt világos, hogy a párt egyáltalán túléli-e a puszta létét fenyegető kudarcot, annál is inkább, mert ekkorra már egyik szövetségi tartomány kormányzatában sem képviseltették magukat. Christian Lindner azonban jött, látott és győzött. 2015ben, az észak-rajna-vesztfáliai parlamentben tartott

) 69

Af D

( ke n i L

(92 )

SP D(

153 )

FDP (80)

709 mandátum

67 )

U CD

e ün r G

(

24 6)

(

8,6%

9,2%

10,7% 4,8%

8,9% 8,4%

4,7%

41,5%

25,7%

32,9%

20,5%

12,6%

a 2017-es szövetségi választások eredményeképp előállt mandátumeloszlás a Bundestagban

CDU / CSU a 2017-es (

SPD

) és a 2013-as (

AfD

Grüne

FDP

Linke

) szövetségi választások hivatalos eredménye FÓKUSZBAN

CDU / CSU

AfD

SPD

Grüne

Linke

FDP A Bundestagba bejutott pártok eredményei az egyes szövetségi tartományokban (a sötétebb színárnyalatok jobb eredményeket jelölnek) 12

FÓKUSZBAN

beszéde, melyben az SPD képviselők ellen intézett heves kirohanásokat, akik — véleménye szerint — ahol csak tudják, akadályozzák a fiatal vállalkozókat, míg maguk az államból élnek, programadónak tekinthető. Az igazi áttörésre mindazonáltal ez év tavaszáig várni kellett, amikor a SchleswigHolsteinben és Észak-Rajna-Vesztfáliában is mes�sze 10% fölött teljesítő FDP mindkét tartományban a kormánykoalíció tagjává vált. Ugyanez a siker ismétlődhet meg szövetségi szinten, ha Lindner ezúttal 10,7%-os eredményt elérő pártja meg tud egyezni a CDU/CSU-val és a zöldekkel a kormányzati együttműködés részleteiben. Az FDP sikerére azonban árnyékot vet, hogy azt egyes, klasszikusan liberális értékek feláldozása révén érte el. Lindner ugyanis – érzékelve a közhangulat változását – elsősorban a bevándorlás kérdésében az AfD által képviselt irányba mozdult el. Az FDP-re a választások után egyébként ugyanaz érvényes, mint a zöldekre: hirtelen szerzett népszerűségüket könnyen elbukhatják, ha nem ragaszkodnak erősen az általuk hangoztatott értékekhez. A vörös örök—a Die Linke stabil támogatottsága A Die Linke vezetői párt történetének második legjobb eredményét nyugtázhatták. A szélsőbal következetes képviselője nem tör kormányzati szerepre, így nyugodtan folytathatja azt az elvi politizálást, amelyet retorikai szinten legjobban talán az NDK kommunista pártjának egykori tagjából vérbeli demokratává vedlett Gregor Gysi gyakorol a Bundestagban. Üröm az örömben, hogy a Die Linke továbbra is elsősorban a keleti tartományok pártja maradt, és mivel a választók elsöprő többségének szemében sehogy sem tudja levetkőzni szocialista örökségét, valószínűleg tartós ellenzékiségre ítéltetett. A szélsőjobb újra szalonképes — a harmadik helyre befutó AfD törékeny egysége Alice Weidel szívélyes köszönetet mondott a választóknak az AfD jelentős sikeréért. A párt egyik listavezetőjének udvarias szavai azonban legalábbis furcsán hatottak a másik jelenlétében, aki a szövetségi kormány migrációért, menekültekért és integrációért felelős, török gyökerekkel rendelkező megbízottját, Aydan Özoğuzt nemrég még Anatóliába kívánta száműzni. Gauland kijelentése

azért is kavart nagy vihart, mert az általa használt kifejezés „entsorgen” (kidobni, megtisztítani) egyértelműen a holokauszt idejének hivatalos nyelvezetét idézte. A 2013-ig még CDU színekben induló politikus a 12,6%-os eredmény tudatában még kevésbé érezhette szükségét a finomkodásnak. És bár Merkel elleni kirohanása — a kancellár utáni hajtóvadászatról beszélt — bizonyára nagy hatást tett támogatóira, gyorsan meg kellett tapasztalnia, hogy az AfD jövőjének biztosításához a szavakba öntött agresszió önmagában nem lesz elegendő. A párt egyik vezetője, Frauke Petry ugyanis, röviddel a választások eredményének közzététele után nemcsak az AfD sajtókonferenciáját hagyta ott, hanem a pártból való kilépését is bejelentette. A lépés önmagában nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük Petry törekvéseit: már 2015ben síkra szállt az AfD megreformálásáért, és bár javaslatai akkor elbuktak, a háttérben azóta végig a párttagság megosztásán munkálkodott. Valószínűnek tűnik ezért, hogy az elkövetkező hónapokban többen csatlakoznak majd hozzá. Petry célja egyébként egy olyan párt létrehozása, mely következetesen konzervatív értékrendet képvisel, retorikája kevéssé radikális és középtávon a CDU/CSU vetélytársává nőheti ki magát. Hogy elképzelése mennyiben életképes, ma még nehezen megjósolható. Belpolitikai földindulás? Vajon az AfD feltűnése és a nagy pártok látható meggyengülése egy új éra hajnalát jelzi? Ezt ma még nehéz eldönteni, bizonyos változások mindazonáltal elkerülhetetlennek tűnnek. Egyrészt a politikai kultúrában, mivel a „bejáratott” pártok egymást már jól ismerő képviselői között kialakult informális, egymás kölcsönös tiszteletére épülő szabályokat a radikálisok feltűnése minden bizonnyal feldúlja majd. Másrészt a Bundestagban tárgyalt kérdések tekintetében: az AfD ugyanis azok érdekeit képviselve erősödött meg ennyire, akiknek problémáira a szövetségi törvényhozás az utóbbi években mintha nem figyelt volna. Lehetséges, ezért, hogy az AfD hosszú távon – sokak félelmére rácáfolva – nemhogy gyengíteni, hanem még erősíteni is fogja a német demokráciát.

FÓKUSZBAN

INTERJÚK

25 ÉV NÉMET–MAGYAR BARÁTSÁG Interjú Frank Spenglerrel, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletvezetőjével

25 évvel ezelőtt kötötték meg a Német– Magyar Baráti Szerződést. Hogyan látja ön a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletvezetőjeként a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország közötti kapcsolatot a 25 éves Baráti Szerződés fényében? A történelem folyamán fokozatosan erősödő kapcsolatot a két ország szilárd alapokra helyezte a 25 éve megkötött barátsági szerződéssel, amelynek elsődleges célja az volt, hogy Európa felosztottsága amilyen hamar csak lehet, megszűnjék. A szerződés egy új kezdetet jelentett az európai értékközösségben. A Német–Magyar Baráti Szerződés jubileuma mindenképpen jó alkalom arra, hogy a bilaterális kapcsolatokról elgondolkozzunk. A jubileum szó az ótestamentumból ered, melynek jelentése ünnep. A jelenlegi véleménykülönbségek miatt azonban a magyar–német kapcsolatokban megfigyelhető változások nem mindegyikét fogadhatjuk ünne14

INTERJÚK

pelve. A Konrad-Adenauer-Stiftung az Antall József Tudásközponttal együttműködve idén február 6-án egy magas rangú szimpózium keretében mérlegelte a bilaterális kapcsolatokat. A rendezvény eredménye, hogy politikailag sok területen ugyanazt az álláspontot képviseli a két ország, néhány témával kapcsolatban azonban, mint például a bevándorlás- és menekültpolitika, valamint az európai integráció, komoly véleménykülönbségek figyelhetők meg. Különösen pozitívan értékelhetőek azonban a gazdasági kapcsolatok. Az autóiparban mutatott együttműködés mindkét ország számára különösképpen sikeres. A nemrégiben elhunyt volt kancellár, Dr. Helmut Kohl 1989 decemberében a magyar parlamentben kihangsúlyozta, hogy a magyarok ütötték ki az első téglát a falból. Magyarországon mindig is társadalmi konszenzus volt a német újraegyesítés támogatásáról. Ezt egész biztosan sosem fogják elfelejteni a németek. Orbán Viktor miniszterelnök többször is azt nyilatkozta, hogy a magyarok és a németek nemcsak tisztelik, de kedvelik is egymást. Ez a tény minden véleménykülönbség ellenére is jó alapot adhat a politikai párbeszéd kiterjesztésére, hogy különösképpen a gazdasági kapcsolatok a kölcsönös haszon érdekében elmélyülhessenek. Az ön véleménye szerint mennyiben játszik Németország fontos szerepet Magyarország külpolitikájában? A német külpolitika súlypontja az európai integráció és az Európai Unió. A szoros együttműködés minden EU-tagállammal, így Magyarországgal is, különösképpen fontos. A bevándorlás és a menekültválság, Oroszország Krím annexiója, a döntés a Brexitről Nagy-Britanniában, valamint

Donald Trump „Amerika First” politikája csak néhány azok közül a változások közül, amelyek miatt nekünk, európaiaknak különösképpen figyelnünk kell arra, hogy az együttműködés szorosabbá váljon a külpolitikában. Csak együtt tudjuk képviselni az érdekeinket egy folyamatosan növekvő globalizált világban. A jövőben kénytelenek vagyunk a saját erőnkre támaszkodni, ide tartozik az európai határok védelme is. Hatékony és globális kül- és biztonságpolitikára számítok a jövőben Európában. Németország szerepe fontosabb lesz a külpolitikában, így az Európai Unió tagországainak külpolitikájára gyakorolt befolyása is növekszik majd. Fontos, hogy az európai szavazási mechanizmusok működjenek, és egyik ország se érezze magát kizárva. A bilaterális kapcsolatok tekintetében remélhetőleg a parlamenti együttműködés erősödik majd, hogy a két ország hangsúlyosabban legyen képes megtárgyalni a külpolitikai célokat. A magyar külgazdaság-politika kiterjesztésével a két nemzetgazdaság összefonódása Németország és kiemelten Magyarország számára is fontos. Ugyanez érvényes az energiaellátásra is, amely a magyar külpolitika fontos eleme. Mely területeken fejlődhetnének ön szerint a magyar–német kapcsolatok a jövőben? Hogyan látja ön e kapcsolatok jövőjét? A barátsági szerződés bevezető részében, amely a Szovjetunió összeomlása után röviddel köttetett, egy bölcs előrejelzés arra utalt, hogy a közös európai biztonság legjobban az egymásba fonódó intézmények továbbfejlesztésével biztosítható. Így tehát én pontosan a biztonságpolitikában látom az együttműködés kiterjesztésének lehetőségét. Talán ez a terület lesz majd az új összekötő kapocs, az új narratíva Európa számára. Kizárólag egy katonailag erős Európa tudja a békét, a szabadságot és a jólétet biztosítani Európában. Gazdasági területen a digitalizáció lesz fontos elem az együttműködés erősítésében, nemcsak a termelésben, hanem a növekvő fejlődésben is. Ez jó esély arra, hogy értékes munkahelyek legyenek Magyarországon. Az emberek mobilitása és a két ország közötti turizmus így fellendülne. Ez által lehetőség nyílna a német és magyar társadalom közötti kapcsolat elmélyíté-

MAGYARORSZÁGON MINDIG IS TÁRSADALMI KONSZENZUS VOLT A NÉMET ÚJRAEGYESÍTÉS TÁMOGATÁSÁRÓL. EZT EGÉSZ BIZTOSAN SOSEM FOGJÁK ELFELEJTENI A NÉMETEK. sére. Véleményem szerint többet kell tennünk azért, hogy a két ország polgárai közelítsenek egymáshoz. E tekintetben például a Magyar– Német Ifjúságért Egyesület megalapítása fontos lépés volt, ezenkívül az Andrássy Egyetem támogatásának kiterjesztése is fontos lenne. Néhány évvel ezelőtt javaslatot tettem egy Magyar–Német Polgári Alap létrehozására, hogy ez mindenekelőtt a magyar–német barátság már meglévő kezdeményezéseit támogassa. A magyarországi németek munkájára is felhívnám a figyelmet, akik nemcsak a német hagyományok ápolásával, hanem a Németországhoz fűződő sokoldalú kapcsolataikkal is építői a Magyarország és Németország között átívelő hídnak.

Mi a véleménye Németország és a visegrádi országok kapcsolatáról? Hogyan látja az együttműködés jövőjét? A Németország és Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország közötti kereskedelmi volumen 50%-al magasabb, mint a Kínához kapcsolódó kereskedelem. Önmagában ez a tény is alátámasztja az ezekhez az országokhoz fűződő kapcsolatok értékét. Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépése miatt a hatalmi egyensúly újra megváltozik majd Európában. Ez bizonyára hatással lesz a visegrádi országok Németországhoz, illetve a Franciaországhoz INTERJÚK

fűződő kapcsolatára egyaránt. Németország számára a V4 országok továbbra is fontos partnerek lesznek a közös érdekek képviselésében (például az állami költségvetés adósságaira való tekintettel). A V4 országok európai javaslatai a kívánt EU-s reform keretében fontos elemei lesznek az EU integrációpolitikájának. Mik a tervei és céljai a Konrad-AdenauerStiftungnak Magyarországon? Hogyan értékeli az alapítvány (politikai) szerepét Magyarországon és globálisan? Magyarországon 1990 óta van a KonradAdenauer-Stiftungnak képviselete. Német politikai alapítványként a feladatunk, hogy a kereszténydemokrata értékrendre alapozva Magyarország demokratikus és gazdasági fejlődését támogassuk. Lehetőség szerint minél többeket szeretnénk az aktív politikai részvételre biztatni. Az alapítvány Magyarországon a politikai képzés és párbeszéd területén elismert partner. Az Európai Néppárt magyar párttagjaihoz, a Fideszhez és a KDNP-hez partneri kapcsolat köti a KonradAdenauer-Stiftungot. A körülbelül 100 külföldi képviseletből álló hálózatunkon keresztül a partnereinknek lehetőséget adunk arra, hogy a nemzetközi színtéren hangsúlyosabban vehessenek részt. A brüsszeli irodánk ilyen szempontból fontos szerepet játszik. 2017 januárjában szerveztünk először közösen az AJTK-val egy ebédet az alapítvány házában, ahol Orbán Viktor miniszterelnök mondott beszédet. Az utóbbi években az alapítvány munkásságában hangsúlyosabban jelent meg a két ország közötti véleményés információcsere, különösképpen a politikai változásokról szóló eszmecsere. Az alapítvány elsődleges feladati közé tartoznak és maradnak továbbra is a tudományos viták, politikai párbeszéd és a személyes eszmecserére való lehetőség megteremtése. Nagyon fontosak számunkra a partnereink, a helyi rendezvényeinket minden esetben a magyar féllel együttműködésben szervezzük. Nagyszámban vannak kitűnő partnereink Magyarországon, akik a munkánkat rendkívül megkönnyítik. A honlapunkon minden tevékenységünk követhető. Az alapítvány munkásságát a jövőben még inkább határokon átívelővé akarjuk tenni. A munkakörülmények az alapítvány 16

INTERJÚK

A NÉMETORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG, SZLOVÁKIA, CSEHORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTTI KERESKEDELMI VOLUMEN 50%-AL MAGASABB, MINT A KÍNÁHOZ KAPCSOLÓDÓ KERESKEDELEM. számára Magyarországon rendkívül kedvezőek. Ez azonban sajnos nem mondható el mind a 120 országról, amelyekben tevékenykedünk. Egyre inkább érzékeljük, hogy az autoriter országokban ellenállásba ütközik a demokráciáért, jogállamiságért és gazdasági szabadságért folytatott tevékenységünk. A fejlesztéspolitikai kihívások, a fokozódó globalizáció és Németország növekvő nemzetközi felelőssége is alátámasztják a külföldi tevékenységünk fontosságát. Hogyan látja Németország Európában betöltött szerepét, jövőjét a választások után? Milyen szerepet játszik Németország a globális politikai színtéren? Németországban a demokratikus hagyományok ereje abban áll, hogy az európai integráció mélyítése egy általánosan támogatott gondolat, még akkor is, ha eltérő vélemények vannak a részleteket érintő kérdésekben. Meg vagyok róla győződve, hogy a CDU/CSU Angela Merkel kancellárral a német választások után is meghatározó szerepet játszik majd a német politikai irányvonalak, és ezzel együtt a német Európa-

politika formálásában. A német álláspont vélhetően nem fog megváltozni. Egy Németország által szorgalmazott közös európai külpolitika és védelmi politika erősítené az ország globális politikai pozícióját. A német fellépés attól is függ majd, hogy mennyire sikerül majd Európában összetartást elérni, és közösen fellépni a világgal szemben. Németország kétségkívül továbbra is készen áll majd arra, hogy a nemzetközi színtéren saját érdekeit képviselje, és vállalt feladatait ellássa, úgymint a fenntartható fejlődés előmozdítása és a nemzetközi békefenntartás. Mit gondol Európa jövőjéről a 2017-ben lezajlott választások után? Merre tart Európa? Sajnos nincsen kristálygömböm, amiből Európa jövőjét és fejlődésének irányát megtudhatnám. Nagyon remélem, hogy a gazdasági válság nehezén túl vagyunk. Már láthatóak a jelei egy gazdasági fellendülésnek. Egy válság mindig a nacionalizmus erősödésének melegágya. Az európai választások megmutatták, hogy az emberek számára fontos a nacionalizmus elutasítása. Megtanultunk különbséget tenni a nacionalizmus és a hazaszeretet között. A Brexitnépszavazást követő tárgyalások megmutatták, hogy nincs alternatívája a közös Európának. Remélhetőleg ez majd Európa újra talpra állasához vezet, és nagyobb támogatottsággal megszületnek a szükséges reformok is. A külső fenyegetések növelni és erősíteni fogják az integrációt. Melyek a legfontosabb társadalmi kihívások Németországban? Mit várhatunk a jövőben a politikai utánpótlástól? Semmi sem olyan állandó, mint a változás. Úgy gondolom, hogy a jövőben még fontosabb lesz, hogy a társadalom rugalmasan és gyorsan tudjon reagálni a külső és belső kihívásokra. Ennek előfeltétele, hogy egy tudásalapú, konszenzusorientált és demokratikus társadalom jöjjön létre. Ez a fiatalokon múlik, hiszen minden generációt újra és újra meg kell nyernünk a demokrácia támogatására. Teljes bizalommal vagyok a politikai utánpótlás iránt, még akkor is, ha a szabadidős tevékenységeik jelentősen megváltoztak. A fiatalok már nem hajlandóak gyorsan és hosszú távra elköteleződni egy párt mellett. Ezen felül

az új technikai fejlődésnek hála teljesen átalakult a politikai kommunikáció is. Azonban a fiatalság továbbra is érdeklődik a politika iránt, az ő esetükben azonban mindez már máshogy nyilvánul meg. Sokan közülük készek elköteleződni egy bizonyos időre, vagy egy adott kérdés mellett. A pártoknak tehát muszáj lesz alkalmazkodniuk az új elvárásokhoz, és át kell alakítaniuk az általuk nyújtott ajánlatokat. A jövő pártjainak nyitottnak, átláthatónak és digitálisnak kell lenniük. Az Ön számos külföldi tapasztalata fényében az érdekelne, hogy hogyan értékelné az életet Magyarországon német állampolgárként? Mennyire barátságosak a magyarok, ha külföldiekről van szó, általánosságban, de az Ön személyes példáján keresztül is? Mindig is az volt a vágyam, hogy az alapítvány magyarországi irodáját vezessem. A pozitív elképzeléseimben nem csalódtam, éppen ellenkezőleg. Ebben nagy szerepe van a kiváló csapatomnak, valamint több partnernek és barátnak, akik közül többen nagyon jól ismerik Németországot. Nem igazán tudnék még egy olyan országot mondani, ahol a németeket ilyen szívesen fogadják, mint itt Magyarországon. Budapest is egy világra nyitott, fiatalos város, sajátos sármjában hagyomány és a modernitás keveredik. Nagyon sajnálom, hogy a magyar nyelv elsajátítása nehézségekkel jár. „Szótlan” azonban ettől függetlenül sem vagyok, hiszen magyar tudás nélkül is lehet itt boldogulni, ebben gyakran segítségemre szolgál egy pohár magyar bor vagy egy kupica pálinka!

INTERJÚK

INTERJÚ ŐEXC. DR. GYÖRKÖS PÉTERREL, MAGYARORSZÁG BERLINI NAGYKÖVETÉVEL

változásnak vagyunk a szemtanúi, és türelemmel kell lennünk, meg kell adnunk a szükséges időt és tiszteletet a német politikai erőknek, hogy ezt a kérdést rendezzék.

Ön szerint a szövetségi választások eredményei milyen üzenetet hordoznak a német politika szereplőinek? Teljesen egyértelmű, hogy a német választások eredménye számos olyan kérdést vet fel, amelyeket a német politikának, a parlamenti pártoknak, az új kormánynak és a német társadalomnak a következő időszakban meg kell válaszolnia. A folyamat megkezdődött, már dolgoznak a koalíciós opciók feltárásán, illetve a következő német kormány megalakulásán. Egy nem túl rövid folyamatról beszélünk, a német alaptörvénynek megfelelően az újonnan választott német parlament október 24-én megalakult. A koalíciós tárgyalások, az egyik potenciális, matematikailag parlamenti többséget kiadó verzióban, az úgynevezett Jamaica-verzióban megkezdődtek, de még nagyon az elején járnak. Az általános várakozások szerint ideális esetben is az év vége felé, karácsony előtt állapodhatnak meg, de sokan azt sem zárják ki, hogy mindez átcsúszik a jövő év elejére. Én azt gondolom, hogy mindenkinek, így nekünk is kellő türelemmel kell ehhez a folyamathoz viszonyulnunk. Egy demokratikus 18

INTERJÚK

A Junge Union drezdai Deutschland Tagung elnevezésű kongresszusán Angela Merkel szociális kérdésekkel, illetve problémákkal magyarázta a mostani választási eredményt; és ezentúl egy, a szociális kérdésekre jobban fókuszáló kormányzati működést vetített előre. Ön szerint, ez az üzenet miről szólhat? Egy baloldali fordulatról, esetleg a menekültválság következményeinek egy újfajta megközelítéséről, vagy teljesen másról van itt szó? Nyilvánvalóan nagy szerepet tulajdonított a fontos társadalompolitikai kérdéseknek, amelyek kezelését a következő kormányzati ciklus kiemelt feladatai közé sorolta, ha nem a legfontosabb feladatoké közé. Nagyon sok politikai, szakújságírói elemzés lát napvilágot, és abban szerintem mindegyik egységes, hogy teljesen letisztult képet, teljesen világos, egyértelmű válaszokat ma még senki sem adhat a választási eredmény kapcsán. A társadalom kis mértékű elbizonytalanodását jelenti, és ezt az elbizonytalanodást összekapcsolja a migrációs válsággal, amelyben valóban fontos szerepet játszanak a szociális kérdések. Ha megnézzük az elmúlt, most már két év politikai folyamatait, akkor arra jutunk, hogy a migrációs válság kezdetben egy olyan krízishelyzetet eredményezett, amely tulajdonképpen a menekültek elosztására korlátozódott, illetve szembesített az úgynevezett „Kontrollverlusttal”, vagyis a folyamatok feletti ellenőrzés elvesztésével, amelyet a határellenőrzés új gyakorlatakor tapasztaltunk meg. Ezt a válsághelyzetet bizonyos mértékig kezelték, nem csak Németországban, hanem az egész Európai Unióban, és ebben Magyarország nem kis szerepet játszott: az ellenőrzést jelentős mértékben,

még ha nem is teljesen, sikerült visszanyerni. Ezt követte, egy mondjuk úgy, biztonsági válság, hiszen Németország területén is több terrorcselekményre került sor, amelyek egyértelműen összefüggésbe hozhatók a kontrollálatlan illegális bevándorlással. Őszintén reméljük, hogy az illetékes hatóságok urai a helyzetnek, és nem kell a jövőben ilyen súlyos biztonsági kockázatokkal és eseményekkel számolnunk. Viszont két kérdés egyértelműen előtérbe került: az egyik az ön által is említett szociális, vagy nevezhetjük elosztási válságnak is, a másik egy kulturális identitási válság. Mindkettő nagyon aktuális, intenzíven tárgyalt, vitatott téma Németországban, és megjegyzem, lényegében minden párt foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Hiszen, ha csak arra utalok, hogy a radikális baloldali párt, a Die Linke is komoly vitát folytat arról, hogy ennek a migrációs folyamatnak milyen következményei vannak például a minimálbér világára, a munkaerőpiac világára, az oktatási rendszer működésére, az iskolák állapotára, a lakhatási költségekre és a bérleti díjakra, akkor azt látjuk, hogy egy nagyon komoly vita van kialakulóban, amely valós, tényleges problémákat vet fel. A bökkenő már csak az, hogy milyen formában található rájuk megoldás. A másik, a kulturális identitás kérdése. Németországban a haza, az otthon témája régóta háttérbe szorított kérdéskör volt, és ez most nagyon sok formában a felszínre tört. Van, aki úgy fogalmaz, hogy Németország Németország tud-e maradni? Erről is nagyon érdekes politikai és társadalmi viták zajlanak, és ugyan messze vannak még a kikristályosodástól, én mégis úgy gondolom, hogy ezek a viták, illetve a kimenetelük olyan lesz, amely Németország határain kívül is érezteti hatását. Magyarország nagyköveteként hogyan látja a német–francia törekvéseket az EU megújítására, illetve az eddig ismert elképzelések alapján ön szerint milyen hatással lehet ez hazánk, illetve a visegrádi országok uniós pozícióira? Európában is minden változik, hiszen sajnálatos módon Nagy-Britannia úgy döntött, hogy elhagyja az Európai Uniót, amiből az is következik, hogy nemcsak egy tagállammal

MAGYARORSZÁGON TÖBB, MINT HATEZER NÉMET VÁLLALAT VAN; TÖBB, MINT HÁROMSZÁZEZER MAGYAR EMBERNEK ADNAK MUNKÁT. csökken a létszám, nemcsak EU 28-ról 27-re változunk, hanem a geostratégiai képlet is változik, hiszen egy kontinentális Európává válunk Nagy-Britannia kilépésével. Ennek a kontinentális Európának a közepén helyezkedik el az egységes Németország, amelynek a részaránya, vegyük akár az EU27-ek lakosságát, akár az EU27-ek GDP-jét, vagy éppen az exportteljesítményét, jelentősen megnövekedik. Ez nem pusztán egy úgynevezett statisztikai növekmény, e mögött nagyon komoly minőség és tartalom húzódik meg. Tehát nyilvánvalóan mindannyiunk számára alapkérdés, hogy Németország, az új német kormány hogyan pozícionálja magát az Európai Unió és az eurózóna jövőjét meghatározó kérdésekben. Erre semmiképpen sem adhatunk elhamarkodott választ. Utalt arra, hogy Németország és Franciaország közös megközelítést alkalmaz, én azonban ezt az általános szándéknyilatkozatokon kívül a konkrét tartalmi kérdésekben nem látom kiforrottnak, ami természetes is, hiszen, mint említettem, Németországban most kezdődnek a koalíciós tárgyalások ebben az úgynevezett Jamaica-verzióban. Az első két, tapogatózó megbeszélések során négy fontos témakört emeltek ki, de a lehetséges koalíciós partnerek elgondolása között egyelőre még nagyon jelentős eltérések vannak. A négy témakör egyike maga Európa. Az is biztos, hogy a jövőben Németország nagyon intenzíven konzultál és egyeztet Franciaországgal, ami természetes, de én abban is bízom, hogy ez nem lesz egy egyoldalú konzultációs mechanizmus Németország részéről, hiszen éppen INTERJÚK

az előbb említett földrajzi fekvés és politikai, gazdasági súly okán joggal várhatjuk el, és el is várjuk, hogy Németország ezt a konzultációs és együttműködési nyitottságot Franciaország mellett más földrajzi irányokba is kifejezésre juttassa. Itt nyilvánvalóan Közép-Európa, a visegrádi térség kiemelten jön számításba. Hogyan viszonyult a német külpolitika a fokozatosan erősödő visegrádi együttműködéshez? Természetesen az új kormányzat külpolitikai prioritásait most még nem tudjuk figyelembe venni. Sajnálatos módon, a migrációs krízis miatt, elég ambivalens viszony alakult ki közöttünk. Azt hiszem, hogy ezt most már a közügyekért kevésbé érdeklődő polgárok is jól látják, hiszen ahogy a kormányok az egész krízisről gondolkodtak, ahogy kezelték azt, mindez nem kis nézeteltérésekhez, konfliktusokhoz vezetett Németország és a visegrádi országok között. Úgy gondolom, hogy itt van egy felszín alatt mindenképpen egyértelműen tetten érhető tartalmi konvergencia, és remélem, hogy ez előbb-utóbb nyíltan is megmutatkozik, hiszen az Európai Unió előtt álló kihívások egyben a Németország előtt álló elsődleges kihívások is. Az egyik ilyen a biztonság kérdése, a másik pedig a versenyképesség, a globális versenyképesség kérdése. Én azt gondolom, hogy ebben a két nagy témakörben a visegrádi országok rendkívül fontos szövetségesei Németországnak, tehát nem csak általánosságban jelenthetjük ki, hogy számunkra Németország az első számú partner és szövetséges. Abban is biztos vagyok, hogy ez nem egy egyirányú utca, hanem kölcsönösen érdekeltek vagyunk abban, hogy ezt a két dimenziót, a biztonságot és a versenyképességet közösen erősítsük meg. Erre a jelenlegi adottságok, illetve a jövőben megszerzett képességek, potenciális források alapján szerintem komoly esélyünk van. Miként értékeli a magyar–német kapcsolatokat, és milyen elvárásokkal tekint a jövőbe, bár most úgy gondolom, hogy már körül is írta a Nagykövet úr, vagy esetleg kifejtené bővebben?

INTERJÚK

A magyar–német kapcsolatrendszer különleges. A Magyarországot, a magyar kormány politikáját illetően többször is elhangzott – esetenként a bántó kategóriába is sorolható – nyilatkozat, nem utolsó sorban a német választási kampányban, én mégis úgy gondolom, hogy ez a különleges kapcsolat ettől nem gyengült, sőt, tulajdonképpen, egy új minőséget is nyerhet. Valóban vannak kérdések, amelyeket másképp közelítünk meg, másképp látunk, de ebben fokozatosan közeledhetnek az álláspontjaink. Erre nyilvánvalóan akkor nyílik majd több konkrét lehetőség, amikor megalakul az új német kormány, amikor meglesz a programja. Biztos vagyok abban, hogy ezt követően a kétoldalú kapcsolatok is egy új dinamikát, új minőséget nyernek. Ahogyan ön fogalmazott, különleges a viszony, márpedig részben azért is, mert a magyarországi német befektetések – főleg az autó- és gépgyártás területén – meghatározó szerepet töltenek be a GDP-nk és a külkereskedelmi mérlegünk alakulásában. Viszont mostanában egyre több szó esik a robotizációról, az automatizációról, főként ezekben a szektorokban. Ön szerint túl korai még erről beszélnünk, vagy esetleg már rövidtávon is érdemes ennek a hatásaival komolyan számolnunk? Ez soha nem korai, sőt tulajdonképpen, ha valaki erről még nem gondolkodott, és nem beszélt, akkor az elkésett. Mi ezzel intenzíven foglalkozunk, és nemcsak a berlini nagykövetség, félreértés ne essék, hanem azt gondolom, hogy Magyarországon mind a kormányzat, mind a vállalati, sőt azt mondanám, nemcsak a vállalati, hanem az oktatási szektor is. Arról van szó, hogy a digitalizációval elindult egy olyan folyamat a világban, amely a társadalmat és a gazdaságot is újrarajzolja. Ahogyan ön említette, a magyar gazdaság számára a német gazdasággal való összekapcsolódás, összefonódás minden tekintetben és abszolút dominánsan meghatározó. Magyarországon több, mint hatezer német vállalat van; több, mint háromszázezer magyar embernek adnak munkát. Ha a családtagokat is figyelembe vesszük, akkor több, mint egy millió magyar megélhetése, jövedelme függ közvetle-

nül ettől az együttműködéstől. De azt gondolom, hogy ebben az esetben is többről van szó, mert ha megnézzük a digitalizációból következő kérdéseket, akkor jól látható, hogy rövid időn belül el kell hogy dőljön, mi a jövője ebben a korszakban a klasszikus, hagyományos – nevezzük – német mérnöki, termelői modellnek. Nevezetesen ezeket a képességeket, ezeket a mérnöki, termelői képességeket sikerül-e oly módon megújítani, hogy a régi értékeket ne veszítsük el, hanem inkább átmenthessük és adaptálhassuk erre az új korszakra. És ez Magyarországot minden tekintetben, gazdasági, de merem állítani, hogy társadalmi tekintetben is alapvetően befolyásolja. Ezért a német vállalatokkal, a német egyetemekkel való együttműködés a magyarországi jövőképet alapvetően meghatározza majd, és ennek nagyon biztató jelei vannak. Vegyük például az oktatást: Magyarország átvette, és sikeresen alkalmazza a duális képzés rendszerét. A digitalizáció terén is azt látjuk, hogy az infrastruktúra kiépítésében, az úgynevezett ipar 4.0-ás folyamatok gyakorlati átültetésében egészen jelentős előrehaladás tapasztalható. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindez elégséges lenne, mindig kell lennie egy nagyon komoly tartaléknak. Mind az ipar, mind az infrastruktúra, mind a jogszabályi környezet, mind az oktatási rendszer átalakítása során folyamatosan fejleszteni kell annak érdekében, hogy ha politikai folyamatok néha be is lassulnak, a reálgazdaság, a reáloktatás, a reál társadalmi fejlődés terén egy percet se veszítsünk. Berlinben élve mi az, ami a legjobban hiányzik itthonról, illetve mi az, amit nagyon-nagyon kedvel Németországban és a német emberekben? Berlinben nagykövetnek lenni, a magyar nagykövetségen dolgozni rendkívül megtisztelő dolog, már az épület elhelyezkedése miatt is, amely kitűnő helyen, Berlin lehető legszebb, legnevezetesebb történelmi pontján van. Kitűnő helyen és a lehető legszebb kilátással, együtt a francia, az amerikai, a brit nagykövetséggel és az Európai Bizottság, valamint az Európai Parlament képviseletével. Központi helyen, egy messziről látszó, csodálatos, magyar nemzeti zászlóval az épület tetején. Tehát azt gondolom, hogy ha valaki

Berlinben magyar nagykövet, akkor az soha sincs távol a hazájától. Nyilvánvalóan egy problémát át kell majd hidalnunk az Air Berlin megszűnésével, hiszen ez, ha reményeim szerint átmenetileg is, de elég komoly problémát okoz a Budapest és Berlin közötti, amúgy dinamikus közlekedési kapcsolatban. Hogyan került magyar tulajdonba egy ilyen frekventált helyen lévő épület? Ezt a történetet elég jól ismerem, mert annak idején kezdő diplomataként foglalkoznom kellett vele. 1966-ban, amikor a volt NDK-ban a magyar nagykövetség új helyre költözött, akkor ez az épület itt volt az Unter den Linden és a Wilhelmstraße sarkán. A Wilhelmstraßét ekkor még Otto Grotewohl Straßénak hívták, és ha megnézik a történelmi felvételeket a ’60-as, ’70-es évekből, akkor látszik, hogy itt a Pariser Platz teljesen üres volt, eltakarították a háborús romokat, de a fal felállítása miatt nem húztak fel új épületeket, így az akkori magyar nagykövetség épülete volt az utolsó az Unter den Lindenen. Viszont adódott egy probléma: nevezetesen az épület ugyan magyar tulajdonban volt, de a telek nem, mert az NDK-ban külföldi nem szerezhetett telektulajdont. A német egyesítéskor természetesen arra törekedtünk, hogy ezt a rendkívüli helyszínt megtartsuk, méghozzá magyar tulajdonban. Az egyesülő Berlinben azonban, különösen itt, a központban az ingatlanárak, a telekárak az egekbe szöktek. A megoldás az lett, hogy a magyar és a német kormány között, az akkori Antall-kormány és Kohl-kormány között létrejött egy úgynevezett ingatlancsere-megállapodás. Három, egyébként nagyon jó minőségű budapesti ingatlant ajánlottunk fel, és cserébe itt maradhattunk, megkaptuk ezt a telket. Vagyis egy teljes egészében magyar tulajdonú, Berlin leginkább frekventált helyén álló, rendkívül méltó nagykövetsége van ma Magyarországnak.

Nagykövet úr, nagyon szépen köszönöm az interjút! Az interjút készítette: Kégler Ádám, 2017 október 20-án.

INTERJÚK

KÖRKÉP

KÖSZÖNTŐK

KÖRKÉP

NÉMET EGYSÉG – NÉMET KÉTSÉG Baranyi Tamás Péter

Egyetlen európai ország felosztása és egyesítése sem váltott ki soha annyi indulatot és érzelmet, mint Németországé – nemcsak a hidegháború évtizedeiben, de már a 19. században, sőt azt megelőzően is. Rövid cikkünkben áttekintjük, hogy milyen dinamika tartotta a németek lakta területeket megosztottan, és milyen körülmények kellettek ahhoz, hogy a 19. század végén és a 20. század végén is egységes Németországban egyesüljenek. Renovatio imperii Romanorum – a Római Birodalom megújítása, ez volt III. Ottó német-római császár uralkodási programja, és ez szerepelt birodalmi pecsétjén is. A Római Birodalom mint a keresztény műveltség, az írásbeliség és a hatékony központi hatalom ideálja már régóta az európai uralkodók szeme előtt lebegett, hiszen római császárnak címezte magát már Nagy Károly is, akit Leó pápa 800 karácsonyán császárrá koronázott. I. Ottó német király 962-ben, észak-itáliai hadjárata után egyesítette az olasz és a német királyi koronát, az új birodalmat pedig már a Német Nemzet Szent Római Birodalmának (Sacrum Romanum Imperium Nationis Germanicae) nevezték. A kora középkori birodalmi megújítási kísérlet annyiban volt sikeres, hogy valóban kulturális és műveltségbéli megújulást hozott, Bizánctól független civilizációs központot hozott létre, de soha nem váltotta valóra a Mediterráneum és Európa vágyott politikai egységét. A korabeli németség ugyanis nemcsak a latin műveltség letéteményesének tartotta magát, hanem a feudalizmus egyik őshazája is volt, ami nem kedvezett a központi hatalomnak, a nagy császárok után pedig mindig a széttöredezés korszakai következtek. A pápaság és a császárság 11–12. századi 24

KÖRKÉP

Nagy Károly birodalmi érméje „Karolus Imp(erator) Aug(ustus)” felirattal, 812 körül

küzdelmei sem az egység irányába mutattak. Mégis, a pápai áldás legalább olyan fontos része volt a német-római birodalmiságnak, mint a német területek feletti tényleges hatalom. A birodalmiság jelvénye azonban mégiscsak az maradt, hogy a német herceg vagy király mekkora befolyással bírt az észak-olasz városállamokban. A középkor nagy császárkoronázásait észak-itáliai hadjáratok (Italienzug) előzték meg, hogy a végén Rómába utazhasson a német király (Romfahrt), akit a pápa felken római császárnak. A helyi csatározásokban éppen alulmaradók gyakran megmentőként üdvözölték a leendő császárt, megénekelték a helyes kormányzás visszatérését. Dante úgy várta VII. Henriket, mint aki majd megtisztítja és egyesíti Itáliát, Petrarca pedig hasonlóan üdvözölte IV. Károly uralkodását. Az itáliai hódítások

azonban nem voltak tartósak – általában nemigen élték túl a német sereg távozását. Hét választófejedelem, három egyházi (Köln, Trier és Mainz érsekei) és négy világi fejedelem (cseh király, szász fejedelem, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf) választja a császárt, akit Itáliában kell megkoronázni. A harmincéves háború során a lázadó rajnai palotagrófot ideiglenesen a bajor herceggel váltották fel, majd a háború után szentesítették is az immár nyolc elektort (választófejedelmet). A Német-római Császárság azonban soha nem volt egységes államalakulat, mivel eleve kisebb, helyi identitású államocskák képezték, amelyek birodalmi szinten soha nem forrtak össze. Bár a kora újkorra a Habsburg-ház irányította császárság hatalmas területeket fogott össze Cádiztól Bécsig, Nápolytól Amszterdamig és az Újvilágban, de közigazgatásilag csak még jobban felaprózódott a birodalom területe, és nem esett át a kora újkori egységes államképződésen. Közben az elvileg választott, de gyakorlatilag a Habsburgok örökletes uralma alá kerülő császárság felébresztette a közép-európai hegemónia harcos ellenzőit is. Nemcsak az Oszmán Birodalom, hanem Anglia, Svédország, a németalföldi felkelők, és legfőképpen Franciaország is ellene voltak a Habsburg/ német-római hegemóniának. A francia külpolitika alapja innentől kezdve Közép-Európa és a német területek széttagoltságának fenntartása lett, ami meghatározta nemcsak a harmincéves háború stratégiáját, hanem az azt követő századokét, egészen 1871-ig. A több száz hercegi államra és városra osztott birodalmat a vesztfáliai béke után elterjedt Flickenteppich gúnynévvel illették, ami annyit tesz: foltozott szőnyeg. Ezen a szőnyegen a legnagyobb foltok kétségkívül az osztrák örökös tartományok köré szerveződött Habsburgház, a keleti végeken Berlin és Königsberg központú Poroszország, valamint a kicsit kisebb Bajorország és Szászország voltak. A széttagoltságban tartott németség először a 19. század elején fordult az egységes nemzettudat irányába. Mindezt közvetlenül két dolog váltotta ki: a sorozatos vereségek Napóleonnal szemben, valamint a már régóta csak papíron létező Német-római Császárság megszűnése.

A Német-római császárság legnagyobb európai kiterjedése V. Károly császár uralkodása alatt (1519–1556). Vörössel az aragón korona, lilával a kasztíliai korona területei, naranc�csal Károly burgundiai, sárgával a Habsburg öröksége, világossárgával pedig a birodalmi területek

Francia huszár kezében zsákmányolt porosz zászlóval a jénai csatában (1806) KÖRKÉP

Napóleon nemcsak császárrá koronázta magát 1804-ben, hanem könnyűszerrel elfoglalta a porosz Berlint, és Párizsba vitette a brandenburgi kapu tetején álló négyes fogatot. Mindez felélesztette az egységes német nacionalizmust, amely kiegészült a francia forradalom univerzális eszményeiben való csalódással is. Ez az újfajta német nacionalizmus és a kisnémet–nagynémet ellentét határozta meg a 19. század nagy részét. A bécsi kongresszus szintén nem hozott létre egységet, helyette a laza konföderációként működő, 35 hercegi államból és 4 szabad városból álló Német Szövetséget, amelyben a Habsburg és porosz területeknek csak a régi birodalmi térségei voltak benne. Az a kényes helyzet is előállt, hogy a nagy osztrák és porosz államok, melyek képesek lehettek volna az egye-

sítésre, nem voltak etnikailag homogének, míg a homogén kisállamoknak nem lett volna elég erejük. Az 1833-ban létrejött Vámszövetség (Zollverein), az 1848-as parlamenti és népi felbuzdulás nemcsak a polgári liberális politikáról, hanem a német egységről is szólt. A kérdés az volt, hogy egy Poroszország vezette kisnémet egység jöjjön létre, mely ekképp kizárná az etnikailag is vegyesebb Habsburg területeket, vagy éppen a Habsburgok által vezetett nagynémet egység, mely heterogénebb és decentralizáltabb állam lett volna. Kevésbé a politikai eszméken, mint inkább Poroszország katonai erején múlott, hogy a nagynémet egység terve lekerült a napirendről: 1866 júliusában Königgrätz mellett ugyanis a porosz csapatok tönkreverték az osztrákokat. A német területek egyesítéséhez

A második Német Birodalom kiterjedése és belső egységei. Kékkel Poroszország 26

KÖRKÉP

csak Poroszországnak volt elég ereje: 1851ben Szászország megtörésével, 1864-ben a schleswig–holsteini háborúval, majd pedig 1866-ban Ausztria legyőzésével. Az 1870–71es francia–porosz háború és a századok óta vitatott Elzász-Lotaringia megszerzése után a versailles-i tükörteremben jelentették be az új német Reich létrejöttét. A német egységet összekovácsoló Bismarck halála azonban törést okozott, mivel utódai csak töredékét örökölték a Vaskancellár politikai zsenijének, és expanzív politikájukkal az I. világháborút készítették elő, melynek szörnyű következményei voltak a németségre nézve. A területi veszteségek – nyugaton Elzász-Lotaringia visszakerült a franciákhoz, a Saar-vidék nemzetközi felügyelet alá, keleten Felső-Szilézia, Kelet-Poroszország és Posen a lengyelekhez került – mellett a csillagászati összegű háborús jóvátétel lényegében ellehetetlenítette a német gazdaságot. A német politikai rendszer – a „weimari köztársaság” – nem volt elég erős, hogy politikai és gazdasági válaszokat tudjon adni. Az országot továbbra is Berlinből irányították, sőt, a délnémet államok számára Bismarck által garantált külön jogokat elvették, így korának egyik legliberálisabb berendezkedése egyben föderatív centralista is volt. Gyengeségei, valamint a német állampolgárok szavazatainak megosztottsága vezetett a ’30-as években a náci párt felemelkedéséhez, amelyet a törvénytelen felhatalmazási törvény és az állami terror eszközei tettek alkalmassá a diktatúra bevezetésére. A hitleri Németország szerette magát Harmadik Birodalomnak címezni – lévén a Német–római Császárság az első, a porosz vezetésű Német Birodalom pedig a második. Ez az új birodalom, melytől újabb ezeréves fennmaradást reméltek, egy az elsőnél is borzasztóbb és kegyetlenebb háborút zúdított a kontinensre és a világra. Az ezer esztendőből végül csak 12 év maradt, a totális háborút pedig totális vereség zárta: az ország területét négy megszállási övezetre osztották fel. Valójában azonban öt megszállási övezet volt, hiszen a hagyományosan említettek – amerikai, szovjet, angol, francia – mellett KeletPoroszország is gyakorlatilag szovjet–lengyel megszállás alá került. A győztes nagyhatalmak-

nak azután azzal a dilemmával kellett megbirkózniuk, hogy Németország többé ne fenyegethesse a világ békéjét gigászi erejével. Már a jaltai konferencián felmerült, hogy miképpen lehetne felosztani, és ezzel meggyengíteni Németországot. Az Anschluß, vagyis az Ausztriával való „egyesülés” tilalma már az 1943-as moszkvai nyilatkozat értelmében nem jött számításba. Winston Churchill Németország-terve azonban ezzel nem számolt: a három kialakítandó államalakulat egyike egy apró „Nyugat-Németország”, egy Sziléziát is magában foglaló Észak-Németország és egy Ausztriát, sőt, talán Magyarországot is magában foglaló Dél-Németország volt. Roosevelt elnök több részre osztotta volna a német területeket: Hannover, Poroszország, Hessen, Szászország, Bajorország, valamint a Ruhr- és Saar-vidékeket nemzetközi felügyelet alá helyezte volna. A végül megvalósuló négyhatalmi megszállás, illetve Berlin városának négy zónára osztása kevésbé felelt meg valamelyik tervnek, mint inkább a háború utáni reális helyzetet mutatta. A nyugati és déli német tartományok a nyugati szövetségesek kezén voltak, akik 1947-re egy nagy „amerikai zónává” alakították ezeket. Az északkeleti tartományok a Szovjetunió megszállása alatt álltak. 1949-ben az előbbiből alakult meg a Szövetségi Köztársaság, az utóbbiból pedig a Német Demokratikus Köztársaság. A két német állam nem sok mindenben hasonlított egymásra: a polgári demokratikus, kapitalista Nyugat állt szemben a szocialista Kelettel, a gazdasági csodát véghez vivő NSZK a keleti blokkon belül is gyenge lábakon álló NDK-val. A Grundgesetz értelmében a nyugati országrész mindemellett szövetségi állam maradt, amelynek központja a megosztott főváros helyett Bonn lett, míg az NDK teljesen központosított ország volt, amelyet Kelet-Berlinből irányítottak (vagy, ahogy sokan gúnyosan nevezték, Pankowból). Mindehhez hozzájárult, hogy Berlinben épült fel a hidegháború talán legkifejezőbb szimbóluma, a berlini fal. Az 1961-ban emelt építmény NDK-s neve, az antifasiszta védfal (antifaschistischer Schutzwall) nem tükrözte valódi szándékát, amely nem képzelt fasiszták kívül tartása, hanem a jobb életre és több szabadságra vágyó NDK-s állampolgárok benntartását célozta. KÖRKÉP

A berlini fal „színes oldala” 28

KÖRKÉP

Ha a szovjetek tartósan meg akarták osztani Németországot, több szempontból sem jártak el helyesen, hiszen a kelet–nyugati irányú megosztottságnál több táptalaja lehetett volna egy észak–déli megosztottságnak, a berlini fal pedig erőteljes képi szimbólumot adott azok kezébe, akik nem mondtak le az ország egyesítéséről. Bár az 1970–80-as években, különösen a nyugati oldalon veszített értékéből az újraegyesítés eszméje, Helmut Kohl kancellársága és a szovjet birodalmiság elenyészése lehetőséget teremtett az országegyesítésre. Nyugati oldalon azonban még ekkor is ódzkodtak ettől a megnevezéstől, mert nem kívántak régi rossz reflexeket kiváltani európai szomszédaikból, és inkább a szemérmes „változás” (Wende) szót alkalmazták. Sokak érzelmét fejezte ki korábban François Mauriac francia író, amikor azt mondta: „Annyira szeretem Németországot, hogy remélem, örökre két darab is lesz belőle.” A nyugat-európai vezetőket, Mitterrand elnököt, Thatcher miniszterelnököt és Andreotti miniszterelnököt nem volt könnyű meggyőzni a német „változás” elfogadásáról. Kohl kancellár azonban három helyen is bebiztosította politikájának sikerét: meg�győzte Gorbacsovot, hogy anyagilag jobban jár az egységes Németországgal; meggyőzte Bush elnököt, hogy országa nem jelent veszélyt; és az európai egységet tette meg a német egység „másik felévé”. Az egységes Németország nem jelent veszélyt, ha egy egységesülő Európa közepén helyezkedik el. A kőkemény tárgyalások végül sikerre vezettek, és a két német állam egyesült, illetve az NSZK részévé vált az NDK is: nem tartották meg az államstruktúrát, hanem „öt új szövetségi államként” (fünf neue Bundesländer) felvették őket az NSZK-ba. Az NDK „bekebelezése” azonban nem ment olyan egyszerűen, és sok mindenben a keleti országrész is hatott a nyugatira. A korábban kicsit kisvárosias, már-már provinciális NSZK, a Bonn Republik a sokkal inkább vibráló, nagyvilági és úgy egyáltalán, világiasabb Berliner Republiknak adta át a helyét. Azok a progresszív törvények, melyeket szövetségi szinten az 1990es évek végén meghoztak, és amelyek a keleti oldalon sokszor sokkal régebb óta életben voltak, megváltoztatták az ország életét. Közben a nyu-

gati és a keleti oldal közötti kereseti, életszínvonalbeli, életminőségbeli különbségek csökkentek ugyan, de el egyáltalán nem tűntek. A Szövetségi Köztársaság, sőt, részben az Európai Unió elképesztő anyagi lehetőségeit kihasználva sem sikerült veszélytelenné tenni a két országrész közötti különbséget. A „fejekben lévő fal”, (Mauer in Kopf) még mindig létezik, a gúnynéven csak Ossie-ként emlegetett keletieket még mindig sokan lenézik, míg a Wessie-ként is hívott nyugataik sznobnak, önteltnek és ítélkezőnek tűnnek. A politikai kultúra is máshogy fejlődött: a radikálisan baloldali, posztkommunista Die Linke ugyanúgy inkább a keleti tartományokban tud győzni, mint a radikális jobboldali Alternativ für Deutschland; miközben a gazdagabb déli és nyugati államok a mérsékeltek felé húznak. Míg korábban úgy tűnt, az NDK-területek integrációja hozta magával az NSZK progresszív átalakulását is, most sokkal inkább úgy tűnik, a keleti területek képviselik a hagyományos német kispolgári éthoszt a nyugati kozmopolitizmussal szemben.

KÖRKÉP

A NÉMET POLITIKAI RENDSZER Pál Zsombor Szabolcs

A mai német politikai rendszer alapjait az 1949-ben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország ellenőrzése alatt tartott, Trizóniának nevezett területen bevezetett alaptörvény (Grundgesetz) fektette le, melynek hatályát kidolgozása pillanatában még ideiglenesnek tekintették. Az ideiglenes jelleg mellett azért sem akarták a dokumentumra az alkotmány szót használni, nehogy ez a keleti és a nyugati országrész szétszakadásának alkotmányban történő rögzítését vonja maga után. Bár a szöveg az újraegyesülés esetére új alkotmány kidolgozását irányozta elő, 1990ben mégis ezt az alaptörvényt fogadták el az új Németországi Szövetségi Köztársaság alkotmányos alapjaként is. A német szövetségi parlament épülete, a Bundestag belülről

KÖRKÉP

Mivel a nácizmus előretörésének okát sokan a két világháború közötti időszak rosszul kialakított, instabil politikai berendezkedésében látták, az alaptörvény összeállítása során az egyik fő célkitűzés az volt, hogy kiküszöböljék e korszak intézményi hibáit, melyek a demokratikus rendszer bukásához vezettek. Az alaptörvény tehát a politikai folyamatban való részvétel mindenki számára történő szavatolása mellett korlátozza a szélsőséges erők befolyását, továbbá a fékek és ellensúlyok összetett rendszerének kialakításával a hatalom minél teljesebb megosztását irányozza elő. A német politikai berendezkedés intézményi struktúrája máig ezt a célkitűzést tükrözi vissza.

A hatalmi ágak nyugati demokráciákban megszokott szétválasztása mellett ezt a hatalommegosztást szolgálja a német állam történelmi hagyományokban gyökerező föderatív szerkezete, vagyis a hatalom szövetségi és tartományi szintek között való megosztása, decentralizálása is. A berendezkedés alapját a tizenhat, saját kormányzattal és félszuverén státussal bíró tartomány (Land) jelenti. A tartományok egykamarás törvényhozó testületei a közvetlenül választott Landtagok. A saját hatáskörükben szabályozott választásokon győztes legnagyobb párt vagy koalíció adja a tartományi kormányt is vezető tartományi miniszterelnököt (Ministerpräsident). A tartományok hatásköre elsősorban a helyi ügyek szervezésére, illetve a szövetségi szinten megalkotott joganyag tartományi végrehajtására terjed ki. Ugyan vannak területek, ahol a tartományi és a szövetségi szint együttes felelősséggel bír, illetve a szövetségi szint erősebb, de az alaptörvény által pontosan nem meghatározott felelősségi körbe tartozó kérdések esetében a tartományok általában fenntartják maguknak a döntési jogot. A tartományi és a szövetségi törvényhozás közötti kapcsolódási pontot a hatvankilenc tagot számláló Szövetségi Tanács (Bundesrat) jelenti, ami a szövetségi törvényhozás tartományi szintű ellenőrzését is szolgálja. Ennek tagjait a tartományi kormányok jelölik ki, és mivel munkájában a Ministerpräsidentek is részt vesznek, a tartományi miniszterelnökök állandó tanácskozási szerveként is szolgál. A tartományok által megszerezhető mandátumok száma népességarányuknak megfelelően változik, ezeket azonban nem kötelező teljesen feltölteni, mivel a delegált tagoknak a tartományi kormány utasításai alapján egyébként is egy tömbben kell leadniuk a szavazataikat. A Szövetségi Kormány (Bundesregierung vagy Bundeskabinett) először minden törvényjavaslatot köteles a Tanács elé bocsátani, de ennek jóváhagyása ténylegesen csak azokban az esetekben szükséges, amelyek a tartományok illetékességi körébe tartoznak. A szövetségi törvénykezés igazi fórumát a Szövetségi Gyűlés (Bundestag) jelenti, amelynek négyévente országos választásokon megválasztott 598 képviselője dönt a végrehajtó szervek

által kezdeményezett szövetségi törvények elfogadásáról. Ugyancsak a Bundestag választja ki a szövetségi kancellárt (Bundeskanzler), emellett pedig vizsgálja és széleskörűen ellenőrzi a kormány intézkedéseit. A két háború közötti intézményi anomáliák kiküszöbölése érdekében az alaptörvény a szövetségi kancellár jogkörét a korábbinál nagyobbra, a szövetségi elnök (Bundespräsident) jogkörét viszont a korábbinál szűkebbre szabta. A német rendszerben a főhatalom megtestesítője lényegében a kormányzati munkának irányt szabó kancellár. Az általa meghatározott irányvonalat mindenkinek követnie kell, viszont a felelősség nincs megosztva a kormány és a kancellár között, vagyis a döntéshozatalban a kormány a kancellár alá tartozik. A kancellár ellenben az őt megválasztó Bundestagnak tartozik felelősséggel a kormány vezetéséért. A korábbi negatív tapasztalatok nyomán, a stabilitás érdekében azonban a Bundestag által gyakorolt kontroll is korlátozott, mivel a konstruktív bizalmatlansági indítvány értelmében egy kancellár csak akkor váltható le, ha a leváltásáról szavazók elmozdításával egyidejűleg az utódját is meg tudják választani. A kancellárral szemben a szövetségi elnök inkább ceremoniális funkciókat lát el. Az ő megválasztása sem közvetlenül történik, ugyanis az elnököt a Bundestag képviselőiből és a velük azonos számú tartományi delegáltakból álló Szövetségi Közgyűlés (Bundesversammlung) választja meg. Ez az alaptörvény szelleme szerint garanciát jelent hatalmának a pártpolitikától való függetlenítésére. A Bundespräsident tesz javaslatot a kancellár személyére, illetve lehetősége van a Bundestag feloszlatására is. Mivel ő írja alá KÖRKÉP

elnök4

kancellár3 szövetségi kormány

kinevezett tagok

szövetségi közgyűlés

szövetségi szint tartományi kormány szövetségi gyűlés1

tartományi szint5

szövetségi tanács2 miniszterelnök

szövetségi

állami

alkotmánybíróság

törvényhozás

szavazati joggal rendelkező emberek törvényhozó hatalom

választja/kinevezi

végrehajtó hatalom

delegál/tagja

bírói hatalom

formális módon kinevezi/vétójoga van

1 – képviselőkre és pártlistákra leadott szavazatok alapján négyévente választják 2 – a szövetségi államok kamarája: az egyes tartományok képviselete népességük alapján történik 3 – a kormányzati munkának irányt szabó, az elnök javaslata alapján megválasztott kormányfő 4 – a föderatív államot jelképező, ceremoniális funkciójú államfő, akinek csak szükségállapot esetén nőnek meg a jogkörei 5 – a tagállamok szerveinek nevei tartományról tartományra változnak

A német politikai rendszer vázlatos felépítése a különböző szerződéseket és törvényeket, illetve ő nevezi ki a kormányhivatalnokokat, az aláírás, valamint a kinevezés megtagadásával a fenti esetekben vétójogot gyakorolhat, ami hozzájárul a hatalmi ágak további kiegyensúlyozásához. A hatalmi ágak és a törvénykezés ellenőrzését szolgálja ezenfelül a tartományi és szövetségi szinten is működő, a legtöbb hasonló intézménynél tágabb hatásköröket élvező alkotmánybíróság (Landes-, illetve Bundesverfassungsgericht) is. A kihirdetése óta eltelt közel hetven év tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az 1949-ben kialakított politikai rendszer teljesítette a kidolgozói által kitűzött politikai célokat. Bár minden szereplő széles hatáskört élvez a maga területén, a hatalmat egyetlen intézmény vagy politikai szereplő sem tudja a saját kezében összpontosítani; 32

KÖRKÉP

a rendszer sikeresen izolálja a szélsőséges erőket, a számos intézményi féknek köszönhetően pedig a döntéshozatal egy, az összes érdekelt fél bevonását eredményező konszenzusépítési folyamat keretében zajlik.

A POLITIKAI KULTÚRA FONTOSSÁGA A NÉMET TÁRSADALOMBAN Jancsek Enikő

Németország kétséget kizáróan Európa egyik legsikeresebb országa. E siker fontos alkotóeleme a fejlett politikai kultúra, melynek alapjait a politikai képzés és a politikai tudat kialakítása jelentik. Politikai kultúrán olyan, adott társadalmat jellemző „puha” politikai tényezők összességét értjük, mint a politikai vélemények (beliefs), magatartás (attitude) és értékek (values). A németek szerint demokratának nem lehet születni: a polgárok nevelés útján válnak azzá, ezért minden nemzedéknek újra kell tanulnia a demokráciát. A német politikai kultúra a liberális, nyugati demokrácia családjába tartozik és az egyik legstabilabbnak számít a világon. Megértéséhez figyelembe kell vennünk olyan fontos tényezőket is, mint az egységes német nemzetállam – a többi nyugat-európai nemzetállamhoz képest – késői létrejötte (1870–71), a második világháború után

egy új, föderális, demokratikus berendezkedés kialakítása, valamint az azt kísérő bámulatos gazdasági fejlődés. Az 50-es évek villámgyors gazdasági kibontakozásában (Wirtschaftswunder) fontos szerepet játszott az újból elért szabadság és visszaszerzett önrendelkezés feletti öröm, valamint az is, hogy a túlélők tudatosan el akartak távolodni az országot romba döntő nemzetiszocializmustól. Így alakulhatott ki egy új, a Bundesrepublik létrejötte óta folyamatosan fejlődő politikai kultúra, melynek eredményességét jól példázza, hogy a részvételi arány az 1949 óta tartott szövetségi választásokon sosem esett még 70 százalék alá. Jóllehet, a legutóbbi három alkalommal már egyre kevesebben járultak az urnák elé (a 70-es évek 90 százalék feletti mutatói a múlt homályába vesznek), általánosságban elmondható, hogy

Bundestag KÖRKÉP

még mindig többen éltek választójogukkal, mint a volt kommunista országokban, például Magyarországon a rendszerváltást követően. A politikai kultúra sikerességét az is alátámasztja, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban nem alakult ki olyan szélsőjobboldali párt, amelyik hosszan vagy sikeresen megállta volna a helyét a politikai palettán. Mindezen felül a civil társadalom Németországban komoly szerepet játszik az alkotmányos intézményrendszer fenntartásában: a negyedik hatalmi ágnak is nevezett média például engedhetetlen a politikai rendszer hatékony működéséhez. A politikai képzés A politikai kultúra legfontosabb pillére a politikai képzés. Ez olyan nevelési folyamatokat jelent, amelyeknek célja, hogy mindenkinek legyen a politikáról egy egyedi, saját maga által kialakított képe. A német állami politikai képzés utóbbi 50 éve egy valódi sikertörténet. Nagy kihívást jelentett ugyan Németország egyesítése, azonban elmondható, hogy kivételekkel, de az előbbi kijelentés az 1989 óta eltelt időszakra és a keleti tartományokra vonatkozóan is igaz. Jóllehet, Kelet-Németországban az államilag finanszírozott politikai képzés több tényező miatt mind a mai napig nehéz helyzetben van: a civil társadalom fejletlen, a pénzforrás kevés, és – az NDK politikai oktatásának örökségeként – folyamatos az állami ideológiával szembeni gyanú. Mindezekből fakadóan a demokratává nevelés itt keményebb diónak bizonyul, mint a mindenkori NSZK-ban. A megtervezett és tudatos politikai képzéshez tartozik az iskolában zajló és az iskolán kívüli fiatal- illetve felnőttképzés. Az egyes területekhez kapcsolódóan különböző támogatási modelleket, struktúrákat és szaktudományokat dolgoztak ki. E keretfeltételek között tud mindenki – különböző életutaktól és motivációktól függetlenül – a politikai ismeret- és értékátadásból részesülni. Ami az iskolában folyó képzést illeti, a vonatkozó, kötelezően teljesítendő tantárgy fontosságát tekintve közvetlenül a természettudományok, a nyelvek, a matematika, illetve a történelem után következik. Az óra keretében a diákok megta34

KÖRKÉP

nulják a német állam, illetve az Európai Unió működését, kitérve a demokrácia fontosságára és az állampolgári kötelességekre. A fiatal- és felnőttképzés esetében ehhez képest egy nagyon szerteágazó rendszert látunk, nehezen mérhető adatokkal. A képzés itt már nem iskolai keretek között zajlik, hanem teljesen önkéntes alapon működik; rendszerint egyszeri alkalmakról van szó, melyekre speciális feltételek érvényesek. Wahl-O-Mat A Wahl-O-Mat egy internetes segédeszköz, amely a választást kívánja egyszerűsíteni és a választópolgárokat szavazásra ösztökélni. Az eszközt mind a helyi, a parlamenti, illetve az európai parlamenti választások előtt legfeljebb két héttel lehet elérni a Politikai képzésért felelős szövetségi központ (Bundeszentrale für politische Bildung) honlapján. A Wahl-OMat egyébként a holland „StemWijzer” alapján készült, amelyet papírformában már 1989-ben is ki lehetett tölteni. Egy Wahl-O-Mat a következőképp zajlik: összeáll egy 18–26 év közötti elsőszavazókból álló csapat, amely a szavazás előtt három hónappal egy workshop alkalmával, szakemberek segítségével összeír 80-100 kérdést. Ezeket a kérdéseket a Wahl-O-Mat csapata elküldi a pártoknak, melyeknek három hetük van az összes kérdés megválaszolására és amen�nyiben szükségesnek érzik, indoklás adására. Ezután a résztvevők egy második workshop során kiválasztják azt a 38 végső kérdést, melyek a választás legfontosabb, illetve legvitatottabbnak tűnő témáit feszegetik. A végső kérdéssort négy vagy legfeljebb két héttel a választás előtt lehet először kitölteni. Így tud a bizonytalan választópolgár a legegyszerűbben fontos kérdések alapján a szavazata leadásáról dönteni. Nem kell az összes pártprogramot elolvasnia vagy a politikusok szerepléseit követnie; a WahlO-Mat gyors és egyszerű, ami manapság sokszor a legfontosabb szempont. Applikációként telefonra is letölthető, a kérdőív kitöltése pedig mindössze 15 percet vesz igénybe. A program sikerességének jele, hogy 2002-es létrehozása óta már 48 millióan használták. A 2013-as Bundestag-választások alkalmával megdőlt

a használati rekord is, amikor is összesen 13,3 millióan töltötték ki a szavazás előtt a Wahl-OMat kérdéssorát. Nem meglepő tehát, hogy szinte mindegyik párt él e jól bejáratott rendszer adta lehetőségekkel. Politikai alapítványok és szerepük A politikai kultúra és a politikai képzés kapcsán fontos még megemlíteni a pártközeli alapítványok szerepét, mind a német bel-, mind a külpolitikában. Ezek teljesen egyedi intézmények, főképp történelmi okok miatt: a weimari köztársaság idején, illetve a közvetlenül azt követő időszakban a pártoknak nem sikerült az állampolgárok nagy részét meggyőzni a demokratikus értékek fontosságáról, így a demokratikus politikai kultúra nem szilárdulhatott meg. Az 1945 után létrehozott politikai alapítványok célja éppen ezért a közösségek jövőbeni formálásán keresztül e folyamat elősegítése lett. A politikai alapítványok kötelezettséget vállalnak a szabad, demokratikus alapelvek követésére, valamint arra, hogy a szolidaritás, a szubszidiaritás és a kölcsönös tolerancia elveinek megfelelően működnek. Az ide sorolható intézmények releváns rendezvényei minden érdeklődő állampolgár számára nyitva állnak. A német Bundestagban lévő pártok alapítványai a politikai képzés céljával céljával alakultak, de anyaszervezetüktől szervezetileg és pénzügyileg is különállók. Finanszírozásuk főképp a Belügyminisztérium, Külügyminisztérium, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium, Kutatási és Oktatási Minisztérium, illetve a Német Parlament büdzséjéből valósul meg, de ezen túl a szövetségi tartományokban is további bevételből részesülhetnek. Hat nagyobb alapítvány tartozik ide; a kapott finanszírozás szerinti sorrendben ezek a Friedrich Ebert Alapítvány (Sozialdemokratische Partei Deutschlands SPD – Németország Szociáldemokrata Pártja), a Konrad Adenauer Alapítvány (Christlich Demokratische Union Deutschlands CDU – Kereszténydemokrata Unió), a Hanns Seidel Alapítvány (Christlich-Soziale Union in Bayern CSU – Bajor Keresztényszociális Unió), a Friedrich Naumann Alapítvány a Szabadságért (Freie Demokratische Partei FDP – Német Szabaddemokrata Párt), a Heinrich Böll

Alapítvány (Bündnis 90/Die Grünen – Szövetség ’90/Zöldek), a Rosa Luxemburg Alapítvány (Die Linke – Baloldali Párt). Érdemes megjegyezni, hogy az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland AfD) jobboldali populista párt 2016 decemberében hozott létre egy saját alapítványt. A tényleges működés megkezdésének, valamint az állami költségvetésből folyósított támogatás megszerzésének feltétele, hogy a párt képviselői bent üljenek a Bundestagban. A politikai pártok alapítványait általánosságban egyébként diplomatikus segédcsapatoknak szokták nevezni, melyek külföldi jelenlétüknek köszönhetően úgynevezett mellékkülpolitikát folytatnak: a helyi politikai, gazdasági és társadalmi elit azon tagjait támogatják, akik a demokratikus és piacgazdasági struktúrák megszilárdításában vállalnak szerepet. Összességében elmondható, hogy a német társadalom politikai kultúrájának utóbbi hetven évben végbement fejlődése egyedülálló a tekintetben, hogy ilyen tudatosan sikerült megszervezni az állampolgárok demokratává nevelését. És bár a politikai képzés még ma is számos kihívás előtt áll, Németország egyértelműen konstruktív példát szolgáltat a világ többi országa számára.

KÖRKÉP

BUNDESWEHR 3.0: A NÉMET VÉDELEMPOLITIKA FELZÁRKÓZÁSA KORUNK KIHÍVÁSAIHOZ

Stepper Péter

A Bundeswehr a német újraegyesítés utáni modern története során 1999-ben és 2004-ben is nagyobb reformokon esett át, jelenleg pedig a 2011-től máig tartó reformfolyamat zajlik töretlenül. 2011-ben mondott beszédében Radoslaw Sikorski lengyel külügyminisztertől elsőként hangzott el az azóta sok helyen idézett állítás, miszerint „csak egy dologtól félhetünk jobban, mint a német hatalom megnövekedése, az pedig Berlin tétlensége.” 2008 után sokan Berlintől várták a megoldást az európai válságok kezelésére. Az európai gazdaság versenyképességének csökkenése mellett megjelent az ukrán válság, a Krím-félsziget annexiója 2014-ben, majd a kelet-ukrajnai területeken zajló harcok.

Ursula von der Leyen a 2016. évi berlini ILA légibemutatón 36

KÖRKÉP

A szíriai polgárháború elhúzódásával és az iraki biztonsági helyzet romlásával pedig megnövekedett a kényszervándorok száma az Európai Unió déli határain. Az egyszerre megjelenő hagyományos és nem hagyományos biztonsági fenyegetésekre az európai tagállamok egyre inkább Németországtól kezdték várni a megoldásokat. A katonai kérdésekben visszafogott Berlin mindig is óvatosan és kis mértékben járult hozzá az európai védelempolitikai kérdések kezeléséhez, aminek történelmi okai vannak. Németország II. világháború utáni újrafegyverzése (Wiederbewaffnung) egy problémákkal teli folyamat végén történhetett meg. Az amerikaiak erősen ellenezték, hogy a német hadsereg a náci

birodalom által használt Wehrmacht nevet viselje, így választották végül Hasson von Manteuffel ötlete alapján a Bundeswehr elnevezést. Amikor a Szovjetunió 1949-ben sikeres atombomba-kísérletet hajtott végre, majd 1950-ben elkezdődött a koreai háború, megnőttek az egy esetleges kelet-német támadástól való félelmek. 1952-re az NDK-ban felszerelt Kasernierte Volkspolizei erőit egy javarészt szovjet parancsnokság alatt működő, 110 ezer fő nagyságú állomány tette ki, amelyhez tartozott 47 nehézfegyverzettel felszerelt harckocsi, 480 szovjet T–34 jelzésű harckocsi és 35 katonai repülőgép. Ebben az időszakban az NSZK-nak lényegében nem volt egyáltalán hadereje. Az NSZK felfegyverzése több problémát is meg tudott volna oldani egyszerre, de a franciák és az angolok is ellenezték, mondván, hogy a még mindig négyhatalmi megszállás alatt levő Németország jelentheti az egyik legnagyobb veszélyt az érdekeikre. Párizs és London remélték, hogy az amerikaiak képesek politikailag nyomást gyakorolni Berlinre, hogy együttműködjön európai partnereivel. Adenauer viszont folyamatosan igyekezett visszanyerni az ország függetlenségét, amelyben jelentős komponensnek számított az újrafegyverzés. Még az Európai Védelmi Közösség tervére vonatkozó francia javaslatot is támogatta 1952-ben, amelynek lényege az lett volna, hogy az újrafegyverzés egy közös európai keretben történjen meg, és valójában a németek ezzel csak korlátozottan nyerték volna vissza szuverenitásukat. A javaslat érdekes módon a francia törvényhozásban bukott meg, amely nem akart francia csapatokat külföldi parancsnokság alatt látni. Sztálin 1952es német újraegyesítési javaslata válaszút elé állította Adenauert, aki nem hitt egy semleges Németország jövőjében, az 1953-as elsöprő választási győzelme után pedig a német társadalom támogatottságát bírva utasíthatta vissza a (komolytalan) szovjet javaslatot, és követelhetett szabad választásokat az NDKban. Adenauer ezzel egyértelműen letette voksát a nyugati védelmi közösség mellett. Az amerikaiak pedig azzal a helyzettel szembesültek, hogy a NATO az egyetlen jól működő védelmi kezdeményezés (az EVK és a NYEU nem működött), viszont a transzatlanti együtt-

működés keretében fontos lett volna számukra, hogy mások is kivegyék a részüket a terhekből, és képesek legyenek megvédeni saját európai területeiket egy esetleges szovjet támadás esetén. Ezt nem látták biztosítva a német hadsereg nélkül. Ennek legfőbb oka, hogy a relatíve nagy katonai erővel bíró franciákat lekötötte az algériai és vietnámi háború. 1955-ben Németország a NATO tagja lett, 1957-re 90 ezer fős állomán�nyal, amely 1960-ra 270 ezer főre növekedett, 1965-ben pedig már 455 ezer főt számlált, ami ekkorra jelentősen meghaladta az NDK katonai képességeit. 1990-ig lényegében a német hadsereg adta az európai területvédelmi erők gerincét a mintegy félmillió fős haderejével. 1990 után a Bundeswehrbe olvasztották a kelet-német National Volksarmee (NVA) le nem szerelt részeit, majd igyekeztek átalakítani a haderőt, hogy megfeleljen az átalakuló biztonsági kihívásoknak. Németország már a hidegháborúban is részt vett számos humanitárius műveletben, ami 1990 után is folytatódott. Egészen 1999-ig nem robbant ki hatalmas vita a fegyveres erők külföldi bevethetőségéről, mivel alapvetően nem harci feladatokat láttak el korábban. A főbb nemzetközi missziókat áttekintve azt láthatjuk, hogy az agadiri földrengés után nyújtottak technikai segítséget Marokkóban 1960-ban, a friauli földrengés után humanitárius segítséget Olaszországban 1976-ban, élelmiszersegélyeket jutattak Etiópiába 1984-ben, majd légi szállítási feladatokat vállaltak a namíbiai ENSZ misszióban, illetve tábori kórházat működtettek Iránban 1990-ben. A fegyveres erők külföldi bevetését a német alkotmány 87/a cikke szabályozta, amely szerint a védelmen kívül a fegyveres erők csak akkor vethetők be, ha azt a jelen alaptörvény kifejezetten lehetővé teszi. 1973-ban a német külügyminisztérium jogi főosztálya úgy értelmezte ezt a kitételt, hogy az out-of-area műveletekben ez alapján nem lehet bevetni német fegyveres erőket. A jogi érvek mellett azt is látni kell, hogy Németország az 1990-es 2+4 szerződések megkötéséig nem nyerte vissza teljesen szuverenitását, így továbbra is óvatosan közelítettek a hadsereg bevetésének kérdéséhez. Az 1990es években a teljes szuverenitását visszanyert KÖRKÉP

Németországra jelentős nyomást gyakoroltak, hogy vegyen részt ENSZ béketeremtő műveletekben a Balkánon, illetve Afrikában. 1994-ben egy alkotmánybírósági döntés úgy rendelkezett, hogy a német haderő bevethető multilaterális kontextusban, hiszen Berlin ezekben az esetekben nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségeit teljesíti. Ennek ellenére meglepő fordulatot jelentett Németország részvétele az 1999-es koszovói konfliktusban, amely NATO-keretben zajló, ENSZ BT felhatalmazás nélküli légicsapásokat jelentett, amihez Berlin a Tornado vadászrepülőgépekkel nyújtott felderítő támogatást. Ezután a regionális középhatalommá nőtt Németország nehezen talált indokot arra, hogy kimaradjon a nemzetközileg támogatott műveletekből, így részt vettek az afganisztáni háborúban, a 2010-es évekre pedig már nagyjából 8 ezer német katona látott el szolgálatot különböző külföldi missziókban. Az iraki megszállást a kezdetektől ellenezték, és az 1973. sz. ENSZ biztonsági tanácsi határozatban foglaltak alapján induló akciót is elutasították. Ezek a lépések ismét aggodalmat keltettek, miszerint Németország mennyire akar és mennyire képes együttműködni partnereivel a nemzetközi biztonságot fenyegető kihívások elhárításában. 2014 óta viszont ismét erőteljesen dolgoznak a német haderő képességeinek javításán, hogy a politikai akarat megléte esetén alkalmas legyen a megfelelő feladatok ellátására. A biztonság növelése érdekében különböző nemzeti és nemzetközi kötelezettségeket vállalt Németország. Érdemes megemlíteni elsősorban a varsói NATO-csúcstalálkozót, ahol az európai tagállamok megerősítették abbéli ígéretüket, hogy honvédelmi kiadásaikat növelni fogják, 2024-re pedig ez biztosan meghaladja az adott ország éves nemzeti össztermékének két százalékát. Ha mindenki folyamatosan növeli kiadásait, akkor a NATO költségvetése évente nagyjából 3 százalékkal növekszik, amire szükség is van az új kihívások kezelésére. A költségvetés mellett a másik jelentős probléma a haderő nagysága. A Military Balance adatai szerint a francia, német, olasz és brit haderő 1.3 millió fős 1996-os együttes aktív állománya 2016-ra 716 ezer főre csökkent. A haderő intézményétől való elidege38

KÖRKÉP

nedés és a negatív demográfiai trendek miatt Németország még azt is fontolóra vette, hogy a professzionális haderőben való munkavállalás lehetőségét külföldi állampolgárok számára is megnyitja, mivel komoly problémákkal szembesültek a toborzás során. 2015-ben a Time magazin Angela Merkel német kancellárt választotta az év emberének, őt tekintették a szabad világ vezetőjének, és komoly elvárások jelentek meg Németországgal szemben, hogy regionális hegemónként vállalja azt a felelősséget, amely földrajzi fekvése és gazdasági ereje miatt szükségképpen rajta nyugszik. Berlin relatíve jól kezelte a 2008-as gazdasági válságot, habár Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter megszorító intézkedésekre tett javaslatait nem fogadták kitörő örömmel a partnerek. Németország eközben aktívan szerepet vállalt az európai válságok és néhány globális szinten is megjelenő probléma kezelésében. Mediátorként aktív szerepet vállaltak az iráni P5+1 tárgyalások során, illetve jelentős segítséget nyújtottak az instabil régióknak pénzügyi fejlesztési támogatásokon keresztül. 2015-ben nem hátráltak meg az irreguláris migráció jelentette kihívás elől, hanem pragmatikusan megnyugtatták partnereiket, hogy képesek és hajlandók kezelni a problémát. A 2014-es müncheni biztonságpolitikai konferencia a katonai szerepvállalás tekintetében vonakodó német hozzáállás megváltozását mutatta. Joachim Gauck elnök és Ursula von der Leyen védelmi miniszter is hangot adott abbéli vélekedésének, miszerint Berlinnek nagyobb felelősséget kell vállalnia a világpolitikai kihívások kezelésében. A müncheni konszenzusként ismert elköteleződés kimondása után két évvel sikerült elfogadni a 2016-os fehér könyvet, amely Németország biztonságpolitikai kihívásait elemzi. A német biztonságpolitikai tervezésben a fehér könyv egy nagystratégiai elképzelést jelent, ezért nem foglalkozik részletes iránymutatások kidolgozásával. A fehér könyv irányvonalai mentén dolgozzák át a Bundeswehrről szóló, 2011 óta érvényben levő koncepciót és az alacsonyabb szintű más stratégiai dokumentumokat. A 2016-os fehér könyv a német biztonságpolitika helyzetéről két részre tagolódik. Az első

a biztonságpolitikai környezettel, a második a Bundeswehr helyzetével foglalkozik. Az első részben Németország stratégiai helyzetét azonosítja, a stratégiai prioritásokat, valamint a főbb nemzeti és nemzetközi kötelezettségeket. A második részben kifejti, hogy mi számít a Bundeswehr feladatának a megváltozott biztonságpolitikai környezetben, és irányelveket dolgoz ki a képességfejlesztéssel kapcsolatban. A haderőhöz kapcsolódó dokumentum felveti azokat a jogi, gazdasági és társadalmi kérdéseket, amelyek megválaszolása szükséges a Bundeswehr fenntartható működtetéséhez. Németországnak viszont nincs átfogó nemzeti biztonsági stratégiája, ezért is számít jelentős dokumentumnak a 2006-os fehér könyv 2016os revíziója. Az új dokumentum azonosítja a főbb kihívásokat, és leírja, hogy Németországnak képesnek kell lennie, hogy magas intenzitású, váratlanul kitörő és esetlegesen elhúzódó fegyveres konfliktusokban is helyt tudjon állni. Ennek érdekében növelni kell a készenléti szintet és a gyorsreagálási képességeket. A képességek javítását a nemzeti programokon túl további együttműködéssel kívánják elérni, így a NATO-keretben zajló fejlesztések mellett Berlin számára fontos az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikai kezdeményezéseinek megreformálása is. Németország számára a NATOcsatlakozás mellett az Európai Közösségek nemcsak szimbóluma volt az európai egységnek, hanem egy olyan intézmény, amelyre a biztonság közös garanciájaként tekintett. Nem meglepő, hogy az újraegyesülés után támogatta az európai uniós keretben induló biztonság- és védelempolitikai közös kezdeményezést. Míg viszont Franciaország hagyományosan a kormányközi keretben megvalósuló együttműködést favorizálta, amelyben igyekszik saját hatalmát erősíteni, addig Berlin a föderalista alapokra helyezett együttműködéstől azt várta, hogy saját ereje megnövekedésének élét tompítsa az európai partnerek szemében. Amíg Franciaország inkább elméleti alapon közelített a kérdéshez, általánosságban támogatva az európai védelmet, de ódzkodva a konkrét lépésektől, addig Berlin igyekezett megfogható koncepciót kialakítani. Jelenleg az „aki akar, tehet többet az együttműködésért” elv alapján létrehozták a PESCO

(Permanent Structured Cooperation) keretrendszert, amelynek célja, hogy a tagállamok juttassanak pénzügyi eszközöket az uniós költségvetésbe, annak érdekében, hogy intézményileg tudjanak katonai programokat finanszírozni. Ez a megoldás szimpatikus lehet a komolyabb elköteleződéstől hezitáló Franciaországnak és Németországnak is, amely szeretné az uniós intézményen keresztül finanszírozni saját hadiiparát és fejleszteni a védelmi képességeket. Németország számára szükséges az európai védelmi rendszer megújítása, mivel felemelkedő regionális hegemónként neki kell megküzdenie az újabb kihívásokkal. Merkel kancellár képes volt sikereket felmutatni az elmúlt években a tárgyalóasztalnál és a nemzetközi missziós szerepvállalási képesség javítása érdekében a haderőreform kapcsán is. Az Iránnal folytatott P5+1 tárgyalások, valamint az ukrajnai helyzet miatt indított minszki folyamat kapcsán Berlin képes volt közvetítő szerepet vállalni. A globális politikában legalább ilyen korlátozott mértékű szerepvállalást el is várnak Németországtól a szövetségesei. Katonailag ugyan Berlin nem avatkozott bele a líbiai konfliktusba, de kérdéses, hogy mennyire maradhat távol a jövőben az észak-afrikai válságövezet problémáitól. A hadsereg létszámának csökkenése még a csökkenő pénzügyi eszközök miatti képességvesztésnél is veszélyesebb, mivel a hadsereg intézményének népszerűtlenségét tükrözi. Egy középhatalom számára megengedhetetlen, hogy ne rendelkezzen cselekvőképes haderővel, ezért a régóta elodázott Bundeswehrreform nem várathat sokáig magára. Jó kiindulópontnak tűnik a reformokat sürgető müncheni konszenzus és a 2016-os fehér könyv megjelenése is, kérdéses, hogy mennyi idő alatt sikerül a tervezett reformokat véghezvinni, és mennyiben talál partnerekre Németország a többi uniós tagállam, így kifejezetten Franciaország személyében. A PESCO segítségével képesek fellendíteni a hadiipart, és javítani a katonai eszközpark helyzetén, de továbbra is nyitott kérdés, hogy men�nyire lesz vonzó karrierlehetőség csatlakozni a Bundeswehr professzionális erőihez.

KÖRKÉP

AKTÍV ÁLLOMÁNY

LÉGIERŐ

TENGERÉSZET

• 28 000 fő

• 16 300 fő

• 121 Eurofighter Typhoon vadászrepülőgép • 68 Tornado IDS • 20 Tornado ECR vadászbombázó

• 8 fregatt (ebből 3 Bremen osztályú és 5 Braunschweig osztályú)

• 176 800 fő • szárazföldi haderő: 59 300 fő • összhaderőnemi támogató egységek: 41 400 fő • orvosi csapatok: 19 700 és egyéb: 12 400 • Tartalékosok: 27 600

• 15 db H145M Eurocopter támadóhelikopter • 71 Sikorsky Ch 53 nagy méretű szállítóhelikopter • 3 db Eurocopter As532 Cougar közepes méretű szállítóhelikopter

A BUNDESWEHR SZÁMOKBAN

KÖRKÉP

• 4 db A310 Airbus MRTT • 5 db A400M és 40 db C-160D Transall szállító repülőgép • 69 db Texan II T6-A légcsavaros repülőgép • 40 db T38 a Talon sugárhajtású kiképző repülőgép

• 7 romboló (ebből 4 Brandenburg, 3 Sachsen osztályú)

• 6 db 212-A típusú tengeralattjáró

NÉMETORSZÁG KITOLT BÁSTYÁJA, AZ EURÓPAI UNIÓ Voller-Szenci Ildikó

Egy friss tanulmányban jelent meg, hogy Németországnak nemcsak azért fontos az Európai Unió, hogy saját nemzeti érdekei megvalósításának céljából eszközként ki/felhasználja, hanem azért is, mert a kívülről érkező veszélyekkel szemben az Európai Unió egyfajta kitolt bástyája Németországnak. Amennyiben maradunk ennél a képi kifejezésnél, akkor fontos megjegyezni, hogy a 2008-as gazdasági válság előtt az Európai Uniónak volt egy német bástyája, míg 2008 után talán nem borzolok kedélyeket, hogyha kijelentem, hogy a németek várának van megannyi bástyája, pontosan 26 (számolva már a Brexittel) és ehhez hozzáteszem Brüsszelt is, mint 27. bástyát. A német dominancia, amely a 2008-as gazdasági válság alkalmából nyert teret, s azóta folyamatosan egyre erősebbé vált, olyan mérföld-

köveken van túl, mint a német kezdeményezésre létrejött normandiai négyes, a Brexit-tárgyalások elindítása előtti merkeli mondás (Nagy-Britannia ne mazsolázzon!) vagy a törökökkel kötött, menekültekről szóló megállapodás. Németország gazdasági ereje és politikai súlya az Európai Unióban lassan 10 éve folyamatosan növekszik. Miközben Németország megőrizte és megerősítette kapcsolatát az összes tagállammal, azzal a hozzáállással, hogy csak akkor tudjuk az Európai Uniót tovább fenntartani, ha képesek vagyunk közös kompromisszumokkal tovább mélyíteni ezt; sikerült arról is mindenkit meggyőznie, hogy ő a legfelelősségteljesebb vezető, kinek nemzeti céljai megegyeznek az egységes Európai Unió céljaival és annak megszilárdításával. Ráadásul a merkeli siker kézzelfogható adatokkal is alá-

A Német Szövetségi Köztársaság és az Európai Unió zászlaja KÖRKÉP

támasztható, hiszen a legfrissebb felmérések szerint az EU-t támogatók köre a januári 32%-ról 64%-ra bővült Németországban. Hogy ez vajon azt jelenti, hogy a németek örülnek annak, hogy az egész EU-t a saját képükre formálják, vagy azt, hogy támogatják Merkel kancellár vezetői stílusát, végül is mindegy, mert azáltal, hogy az Egyesült Királyság óriási politikai és gazdasági űrt hagyott maga után, törvényszerű volt, hogy a vele egy szinten lévő Németország, a legerősebb EU-ban maradt tagállam fogja eldönteni, hogy mi is lesz a megüresedett hellyel. A Brüsszelbe kitolt német bástyák a 2004-ben csatlakozó kelet-közép-európai országokkal kezdtek megerősödni. Köztudott, hogy a térség országai geopolitikai és történelmi okokból sokkal közelebb állnak Németországhoz, mint Franciaországhoz, vagy az alapító tagállamok bármelyikéhez. Az évek során, ahogy Berlin ereje egyre nőtt, úgy érezhetően a brüsszeli német jelenlét is egyre feltűnőbbé vált. Ezen fejlődést azonban úgy kell elképzelni, hogy a németek csatlakozásuk kezdetétől, de leginkább újraegyesítésüktől nagyon komolyan vették uniós tagságukat. Röviden jellemezve: mintadiákok voltak. Tervszerűen átállították az egész közigazgatásukat az európai, inkább angolszász jeleket viselő közigazgatási működésre, a közélet képviselői gyorsan beletanultak az uniós érdekképviselet módszertanába és labirintusába, a kutatóközpontok óriási növekedésnek indultak s vonzották a tehetséges embereket, akik folyamatosan elemezték a forgatókönyveket, és ezáltal pontos információkkal látták el az ország vezetőit és képviselőit, amikor azok Brüsszelbe mentek tárgyalni, angolul (!). Bár az állam nagysága miatt eleve sok pozíció automatikusan megilleti a németeket, a 2014– 2019-es ciklus elején sok németet látunk kulcspozícióban, amelynek aránya minden bizonnyal tovább növekszik. Markus Russ (aki 8 éven át vezette a Hanns Seidel Alapítvány brüsszeli képviseletét, s jelenleg a Consilium AG tanácsadó cég brüsszeli igazgatója) elmondása szerint 2019 után majd mindegyik fontosabb uniós intézmény főtitkári pozícióját németek fogják betölteni. A főtitkári pozíció azért fontos, mert tulajdonképpen ők vezetik az adott intéz42

KÖRKÉP

ményt. Jelenleg az Európai Parlament főtitkára Klaus Welle, az Európai Külügyi Szolgálaté pedig Helga Schmid, mindketten németek. Az Európai Bizottság főtitkára jelenleg a holland Alexander Italianer, akit a szóbeszéd szerint a Bizottság elnökének kabinetfőnöke, az óriási befolyásra szert tett Martin Selmayr fog 2019-ben váltani. 2020-ig az Európai Tanács főtitkára a dán Jeppe Tranholm-Mikkelsen, aki mellett viszont – a német cégek miatt komoly gazdasági portfólióval – ott dolgozik Carsten Pillath. A 751 fős Európai Parlament körülbelül 13%-át teszi ki az egyben legnagyobb német delegáció, a maga 95 főjével. Az Európai Parlament német elnöke, Martin Schulz 2012 és 2017 között vezette a házat, majd a német választások miatt lemondott. Jelenleg az Európai Parlament 14 alelnöke közül 3 német: Rainer Wieland (EPP), Evelyne Gebhardt (S&D) és Alexander Graf Lambsdorff (ALDE), mely számmal Németország felülreprezentálja magát. Az Európai Parlamentben a németek mindegyik politikai frakcióban jelen vannak, a legtöbb képviselő a CDU/CSU tagja, s így az Európai Néppárt (EPP) frakcióját erősítik. 2014 óta az EPP frakció vezetője Manfred Weber, aki a bajor parlament legfiatalabb tagja volt, majd 2004-ben európai parlamenti képviselő lett. Sokak szerint 2019-ben ő a várományosa a német biztosi széknek. Ha Merkel kancellár nem talál más országbelit alkalmasnak, akkor akár még az Európai Bizottság elnöke is lehet. A párt másik nagy embere David McAllister, aki Merkel kancellár asszony külön kérésére a külügyben jól ismert Elmar Brokot váltotta idén nem kis viharral az Európai Parlament Külügyi Bizottságának elnöki székében. Folyosói hírek szerint McAllister Németország külügyminiszteri székének várományosa. A német CDU/CSU frakciót Daniel Caspary és Angelika Niebler vezetik. Mindketten régi motorosok. Niebler 1999 óta tagja az Európai Parlamentnek, Caspary 2004 óta. Az elmúlt időszakban mindketten jelentős pozíciókat töltöttek be a parlamenti szakbizottságokban. Az EPP német frakciójának 33 tagja igen aktív, közülük öten töltenek be szakbizottsági elnöki pozíciót (külügy, pénzügyi ellenőrzés, USA, Afrika, pénzmosás bizottságok), 13-an alelnöki pozíciót (főleg gazdasági és pénzügyi

Az Európai Parlament épülete Brüsszelben

területeken), a bizottságok szakmai témáinak elosztásáért felelős koordinátorok száma 9 fő. Egy képviselő több vezetői szintű pozíciót is betölt. A második legerősebb pártcsoport a szociáldemokraták 27 fős csapata, akik az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének (S&D) tagjai. A frakciót 2004 és 2012 között Martin Schulz vezette, majd amikor EP elnök lett, akkor az olasz Gianni Pitella vette át a frakció vezetését. Jelenleg az S&D-ben a németek egy alelnöki tisztséget töltenek be, Udo Bullmann személyében. A német szociáldemokraták a CDU/CSU-s kollégáikkal ellentétben nem halmoztak fel annyi pozíciót, de azért közülük is kikerült 2 szakbizottsági elnök (kultúra és nemzetközi kereskedelmi bizottságok), 3 alelnök és 8 koordinátor. 2017 óta a német szocialista frakció vezetője Jens Geier, aki 2009 óta képviselője az Európai Parlamentnek. A harmadik párt, ahol a német képviselők szép számban vannak jelen, a Zöldek pártja. A frakció társelnöke a 2009-ben kinevezett Rebecca Harms, aki jelenleg a belga Philippe Lamberts-szel vezeti közösen a pártot. A 13 fős német delegációnak többsége nő. Kiemelném itt a 31 éves Julia Redát, aki az egyik legfiatalabb EP képviselő, s egyben a Zöldek frakciójának az alelnöke, valamint Ska Kellert, aki 27 évesen lett EP képviselő, s azóta szintén a frakció alelnöke. Az európai parlamenti frakciókban kifejtett német érdekérvényesítés mellett fontos megjegyezni, hogy e frakciók pártjaiban is vezető pozícióban ülnek a német kollégák, valamint az európai pártok munkáját komolyan kiegészítik a német politikai pártok brüsszeli képviseletei. Mivel minden német pártnak van saját érdekképviselete Brüsszelben, mely képvisele-

tek folyamatosan tartják a kapcsolatot a fővárosban székelő politikai pártképviseletekkel, a pártvezetés szorosan követni tudja a brüs�szeli döntéshozatali mechanizmust. Mindezt ki kell azzal egészíteni, hogy mivel mind a 16 tartománynak van brüsszeli képviselete, a tartományok fővárosait is bevonták a mindennapi egyeztetésbe. A brüsszeli képviseletek folyamatosan fogadnak tartományi képviselőket, delegációkat, látogatócsoportokat stb. Ebben a munkában komolyan részt vesznek a pártalapítványok és egyéb alapítványok brüsszeli képviseletei is. A teljesség igénye nélkül a legaktívabb német alapítványok a Bertelsmann Stiftung, Friedrich-Ebert-Stiftung (SPD hátterű), Friedrich-Naumann-Stiftung (FDP hátterű), Hanns-Seidel-Stiftung (CSU hátterű), HeinrichBöll-Stiftung (Zöldeké), Konrad-AdenauerStiftung (CDU hátterű). Ezen nagy alapítványok munkáját kiegészítik a szakpolitikai intézetek, például gazdaság terén a Német Gazdasági Intézet (IW) vagy biztonságpolitikai területen a Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet (SWP). Óriási jelentősége van annak, hogy majd mindegyik német nagycég saját érdekképviseletet tart fenn Brüsszelben, továbbá, hogy a szakszervezetektől kezdve az összes szakpolitikai ernyőszervezetben ott ülnek a német vállalatok vezetői. Mivel a németek tisztában vannak azzal, hogy a gazdasági és pénzügyi döntések döntő többségét Brüsszelben fogadják el, úgy helyezkedtek, hogy ezen a területen abszolút dominanciára tettek szert. Az érdekképviselet, vagy más néven lobbierő azonban nem lenne teljes, ha nem tennénk hozzá a megannyi tanácsadó cég, valamint a média képviselőit. Az ARD brüsszeli stúdiójának például nagyobb épülete van, mint a magyar állandó képviseletnek. Visszatérve az intézményrendszerhez, az Európai Tanácsban Németországot Schröder kancellár volt kabinetvezetője, Reinhard Silberberg képviseli, aki 1978 óta áll a német diplomácia kötelékében. A 2014 óta igen sikeres állandó képviseletet vezető nagykövet beceneve „altes Schlachtross”, melynek jelentése igen tapasztalt és hatékony ember. Silberberg 2018-ban nyugdíjba vonul, s a németek már azon törik a fejüket, hogy ki fogja az országot KÖRKÉP

képviselni a 2020-as német EU-elnökség alatt. A német állandó képviselet 100 fős diplomáciai kara szintén jelentős érdekképviseleti erőt jelent az országnak. Az Európai Bizottság „rettegett Ivánja” a korábban említett Martin Selmayr, aki Juncker elnök kabinetfőnöke. Sokak szerint Selmayr keze mindenhová elér, s mint Merkel kancellár előretolt bástyája, szinte minden junckeri lépést Selmayr tervez meg. A biztosi karban Németországot a CDU-s Günther Oettinger képviseli, aki BadenWürttenberg miniszterelnöksége után 2010-ben került az Európai Bizottságba. Jelenleg a második öt éves ciklusát tölti. A Barroso-elnökség alatt energiaügyi biztos volt, majd Juncker elnöksége alatt először a digitális portfólióval volt megbízva, majd 2017 óta az uniós költségvetésért felel. A szeptemberben megnyíló többéves pénzügyi keretnek, azaz az EU többéves költségvetésének az elosztásáról szóló tárgyalások fő felelőse lesz. Oettinger, vagy becenéven Mr. Europe, nagyon kedvelt ember Brüsszelben. Saját szimpatizánsait egyfajta klubba tömörítette, és rendszeres találkozókat szervez nekik. Privát rendezvényből különben szintén sok van. Talán a legismertebbek a CDU/CSU párt klubrendezvényei vagy a Tönissteiner Kreis e. V., amely a német vállalati vezetőket tömöríti egybe. Ezen zártkörű rendezvényeken bizalmasan lehet információkat adni s kapni, mely alkalmakon nemcsak részt venni érdemes, hanem konkrét ügyekkel készülni is. Egy jól ismert musicalből átvéve, s a jelenlegi helyzetre alkalmazva kijelenthetjük, hogy „Germany makes the world go around”, amely jelenség nagyon komolyan érezhető Brüsszelben is. A németek maguk is úgy tartják, hogy ahol ők ott vannak, minden lehetőséget kihasználva elkezdenek szervezni. „Kicsit már a ló túloldalára is átesve” – mondja Markus Russ. A tanácsadó szerint a németek igen sikeres brüsszeli érdekképviseleti hálózatot hoztak létre. „Egy német Brüsszelben mindent el tud intézni. A fejlődésnek ezen a fokán már azt is látjuk, hogy vezetők lettünk – igen ám, de mit kezdünk ezzel a vezető szereppel?” – teszi fel a kérdést Russ. Németország tudja, hogy követőkre van szüksége, ehhez azonban az kell, hogy megtanuljon másokra figyelni, és képes legyen csapatban 44

KÖRKÉP

dolgozni. Russ szerint ez lesz Németország számára az elkövetkezendő időszak nagy kihívása. A Bertelsmann Alapítvány brüsszeli képviselet vezetője, Henning vom Stein szerint a 2008-as pénzügyi-, majd a migrációs válságnak köszönhetően jelentős hatalom került vissza az Európai Tanácshoz, amely megerősítette a tagállamok nemzeti kormányait. Ennek a trendnek köszönhetően a nagyobb fővárosokban kezdett koncentrálódni a hatalom, amely egyrészt megnyitott egy új kommunikációs felületet, azaz a tagállamok Brüsszelen kívül kezdtek el szerveződni, másrészt elindított egy dezintegrációs folyamatot, vagy másképpen szólva egy klikkesedést. Vom Stein szerint ez utóbbi azért rossz irány, mert a helyes döntéshez továbbra is Brüsszelben érhető el a megfelelő információmennyiség. A Berlin–Párizs-tengely helyett továbbra is a junckeri fehér könyvre kellene koncentrálni, amely alapjában véve az uniós kormányzás stratégiáját fogalmazza meg, azaz, hogy hogyan tudunk mi, 27-ek jobban integrálódni egy közös, jobb jövő érdekében. Vom Stein szerint ez az évtized a németeké, amely óriási felelősséggel jár. Fontos célkitűzésnek kellene lennie, hogy nem hátra, hanem előre nézünk. Okos és integrált EU-ra van szükségünk a mai globális kihívások közepette. Fontos, hogy a nemzeti parlamentek több inputtal járuljanak hozzá az uniós döntések helyes irányának meghatározásához. Ideje lenne egymást megismerve, egymást segítve olyan Brüsszelt létrehozni, amely egy rendszerről szól, s nem valamilyen központi hatalomról.

NÉMETORSZÁG ÉS A VISEGRÁDI ORSZÁGOK GAZDASÁGI KAPCSOLATAI A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG Menyes Roland

Manapság, különösen az eurózóna országaiban, egyre sokasodnak a német gazdasági modellt érő kritikák. Bár az ide sorolható vélemények egy része valós problémákra mutat rá, és az is kétségtelen, hogy az Európai Unió jelenlegi struktúrája nem mentes az ellentmondásoktól, a német gazdaság szerepének negatív értékelése különösen kelet-közép-európai nézőpontból igen indokolatlannak tűnik. A régió ugyanis az elmúlt több mint negyedszázadban rengeteget profitált Németország gazdasági expanziójából. Az elért eredmények különösen figyelemre méltóak, ha számba vesszük a kiinduló állapotot. A rendszerváltást megelőzően a keleti blokkot hármas dezintegráció határozta meg. Egyrészt

a Kelet és a Nyugat szétszakítottsága miatt, melynek következtében Kelet-Közép-Európa leszakadt a nyugat-európai fejlődési folyamatoktól. Másrészt a régión belüli dezintegráció miatt, mely arra volt visszavezethető, hogy a KGST-n belül a Szovjetunió központi szerepe érvényesült, az egyes országok közötti kapcsolatok viszont csökevényesek maradtak. Harmadrészt meg kell említeni a belgazdaság és a külgazdaság elválasztását, melynek legjellemzőbb vonása az állam különböző eszközökkel megvalósított külkereskedelmi monopóliuma volt. A központi tervezésen alapuló szocializmus által okozott gazdasági torzulásokon – mint a túlzott iparosítás, a magánszektor szándékolt elfojtása vagy

A Volkswagen szárnyai alatt a Škoda mára villanyautókat is fejlesztő, high-tech nagyvállalattá vált

KÖRKÉP

a gazdaságtalanul működő és a valós piaci igényektől elszakadt állami nagyvállalati szektor – túl azonban nem lehet elhallgatni azokat az eredményeket, melyek a későbbi, már piacgazdaság keretei között kibontakozó fejlődést nagyban segítették. Ilyen volt a népesség iskolázottságának és szaktudásának viszonylag magas szintje, illetve elsősorban Magyarországon a gazdasági reformokkal kapcsolatban 1968-tól kezdve gyűjtött tapasztalatok. Az 1989-es rendszerváltás és a vasfüggöny lebontása új fejlődési távlatokat nyitott, az átmenetet azonban jelentősen megnehezítette a Szovjetunió, és ezzel párhuzamosan a korábbi exportpiacok összeomlása, valamint az is, hogy ez idő tájt érdemi nyugat-európai gazdasági kapcsolatokról még nemigen lehetett beszélni. Ami Németországot illeti, helyesebb a helyzetet egy sajátos közbenső állapotként leírni, ahol az ország régióban játszott gazdasági szerepe már és még nem volt tisztán kivehető. „Már”, hiszen az NDK és a régió közötti kereskedelem a KGST szétesésének köszönhetően gyakorlatilag megszűnt. A keletnémet export 94%-os csökkenése e tekintetben igen beszédes adat, és egyúttal rávilágít arra is, milyen nehézségekkel kellett az egykori keleti blokk országainak megküzdeniük, hogy fél évszázados kihagyás után újra beilleszkedhessenek a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe. A „még” megjegyzés ezzel szemben az NSZK kelet-közép-európai gazdasági jelenlétének akkortájt tapasztalható hiányára utal. A német újraegyesítés azonban minden tekintetben változást hozott, és lehetővé tette, hogy – a belső konszolidációval párhuzamosan – a visegrádi országok által igen rövid idő alatt bevezetett átfogó szabadpiaci reformoknak köszönhetően megindulhasson a Kelet és Nyugat közötti gazdasági integráció. A négy ország 2004-es uniós csatlakozása a vázolt folyamatok betetőzéseként értékelhető, különösen, mivel az EU-val kiépülő kapcsolatokban is a Németországba történő kivitel növelése vált külgazdasági célkitűzéseik talán legfontosabb elemévé. A 90-es években formálódott ki az a régióra jellemző, a közgazdászok által függő piacgazdaságnak (Dependent Market Economy) nevezett modell is, melynek lényege, 46

KÖRKÉP

hogy egy gazdasági nagyhatalom a közeli (fél) periféria országait beszállítói bázisként kapcsolja magához, multinacionális vállalatai pedig gazdasági erejüknek köszönhetően jelentős belpiaci pozíciókat szereznek meg. Vannak, akik ezt új gazdasági gyarmatosításként értékelik, látni kell azonban, hogy ez a fejlődési út egyrészt gyakorlatilag alternatíva nélküli volt, másrészt kölcsönös előnyökkel járt. Az már a rendszerváltás idején nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista gazdaságok korszerűsítése komoly nyugat-európai beruházások, technológia- és tudástranszfer nélkül elképzelhetetlen. Az új nemzetközi gazdasági kényszerek miatt az állami tulajdonban lévő mamutvállalatok hatékonyságát és versenyképességét sürgősen növelni kellett, ez pedig arra sarkallta az egyes országokat, hogy rövid időn belül átfogó privatizációt hajtsanak végre. Ennek nagy nyertesei sok esetben a tőkeerős és jelentős know-how-val rendelkező, elsősorban német vállalatok lettek. A magánosítással kapcsolatban megfogalmazott kritikák ellenére, melyek főleg a tervezetlenséget és a tapasztalt visszásságokat emelik ki, a folyamat a modernizációs célokat tekintve inkább sikeresnek értékelhető, és nyilvánvalóan nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 90-es évek elejének sokkja után a visegrádi országok növekedési pályára tudtak állni. A következőkben immár adatokkal és modellekkel alátámasztva tekintjük át röviden a német gazdaság a régió gazdasági közelmúltjában játszott kiemelkedő szerepét. Az arányok érzékelésének kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az Audi Hungária Motor Kft. bevétele 2015-ben 7,69 Mrd EUR, a Magyar Telekom Nyrt.-é 1,97 Mrd EUR, a E.On Hungária Energetikai Zrt.-é 1,29 Mrd EUR, a Lidl Magyarország Bt.-é 1,03 Mrd EUR, a Bayer-Hungária Kft.-é 0,17 Mrd EUR, a Phoenix Pharma Zrt.-é 0,78 Mrd EUR, a Henkel Magyarország Kft.-é pedig 0,4 Mrd EUR volt. (Forrás: Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara)

A NÉMET NAGYVÁLLALATOK ÁRBEVÉTELE (2016) munik

24,4 Mrd EUR

45,8 Mrd EUR

yszeripa

Phoenix Pharma

73,1 Mrd EUR

Henkel

38,2 Mrd EUR

Bayer

RWE

E.ON

153,3 Mrd EUR

217,3 Mrd EUR

yó g

e n e r gi a

Robert Bosch

58,4 Mrd EUR

Daimler

73 Mrd EUR

Volkswagen

Deutsche Telecom

Metro

Lidl Stiftung 70 Mrd EUR

gyártás

te l

au tó

skede

sk e re

yi p veg ar

g é p ip ar

ó ci

om ek

18,7 Mrd EUR

46,8 Mrd EUR KÖRKÉP

Működőtőke-beruházások Németország az utóbbi 27 évben megtízszerezte külföldi működőtőke-állományát. A fejlődés különösen látványos volt a visegrádi országokban, ahol 1990-ben még csupán Lengyelország és Magyarország részesült – igen csekély mértékben – német beruházásokból, a 2010-es évekre azonban a gazdaság működése ezek nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlenné vált. 2014-es adatok szerint e forrásokból a legtöbb Lengyelországnak jutott (25,8 Mrd euró), ennél valamivel kevesebb (24,7 Mrd euró) Csehországnak. Magyarország 14 Mrd euróval a harmadik, míg Szlovákia 7,5 Mrd euróval a negyedik helyen állt. Hogy ezek a számok kontextusba helyezhetők legyenek, érdemes megemlíteni, hogy a visegrádi országok nyitott gazdaságok, ahol a tőke be- és kiáramlása igen kevés korlátozásba ütközik, és nagy számban vannak jelen multinacionális vállalatok. Ez tükröződik a magas GDP/FDI mutatókban, melyek jellemzően 40-80% körül alakulnak. Az említett összegek azonban még így is igen jelentősek: a régióba érkező összes működőtőke-befektetések mintegy negyedét teszik ki. Ami ennek ágazatok szerinti megoszlását illeti, Magyarország esete reprezentatívnak tekinthető, ahol 2/3 rész a szolgáltató szektorba és kereskedelembe, 1/4 rész pedig az iparba, méghozzá főként az autógyártásba, a telekommunikációba, a gépgyártásba, az elektronikába és a vegyiparba áramlik. A német működőtőke-beruházások nem csak a makrogazdasági szinten fejtenek ki pozitív hatást. Ugyanilyen fontos a vállalati termékszerkezet megújításához nyújtott ösztönzés, valamint a technológiai innováció és az üzemszervezés korszerűsítése terén érzékelhető bármilyen változás. Itt kell azonban megemlítenünk, hogy a külföldi tőkére alapozott modernizáció az elmúlt évtizedekben bizonyos tekintetben csak féloldalasra sikerült. Mivel a német vállalatok magas termelékenységű és nagy hozzáadott értékű, kevésbé foglalkoztatásintenzív termelést valósítanak meg, a belső foglalkoztatási helyzeten közvetlenül csak korlátozottan képesek javítani. Ugyanakkor az a várakozás sem vált teljes egészében valóra, miszerint a fejlett külföldi vállalatok újításai és know-how-ja lassan 48

KÖRKÉP

„leszivárog” a hazai kis- és középvállalkozások szintjére. Ugyan a közvetlen beszállítók rengeteget profitálnak az intenzív kapcsolatokból, összgazdasági viszonylatban az eredmény inkább kiábrándító, mivel a multinacionális és belföldi vállalatok termelékenysége között még ma is igen jelentős – Magyarország esetében például két és félszeres – különbség mutatkozik. A német importigény jelentősége A működőtőke-beruházások mellett az áruk és szolgáltatások áramlása ugyancsak nagy jelentőséggel bír, ha fel akarjuk mérni az egyes országok közötti gazdasági kapcsolatok intenzitását. Németország 2015-ben 620 Mrd euró értékben importált az Európai Unió országaiból. A legjelentősebb importáló ágazatok a gépjárműgyártás, a vegyipar és a gépgyártás voltak. Ezek közül egyedül a gépjárműgyártás önmagában 90 Mrd euró értékű behozatalért volt felelős, melyből Lengyelország, Csehország, Magyarország és Ausztria fele részben részesedett. Ha nézőpontot váltunk, még inkább nyilvánvalóvá válik a német gazdaság régióban játszott szerepe. Németország ugyanis a visegrádi országok számára a legfontosabb exportcél: Csehország kivitelének 31%-a, Magyarországénak 27%-a, Lengyelországénak 26%-a, Szlovákiáénak pedig 22%-a irányul ide. Ezzel a négy ország összeurópai szinten sorrendben az első, harmadik, negyedik és hatodik helyen áll. Hasonlóan beszédes a német importkereslet által generált bruttó értékteremtés összgazdasági értékteremtéshez viszonyított aránya, mely Csehország és Szlovákia esetében 8% körül, míg Lengyelország és Magyarország vonatkozásában 6% körül alakul. Ennek kétharmadáértháromnegyedéért a német ipar beruházási javak és közbenső termékek iránti igénye felelős. A foglalkoztatásra gyakorolt hatás ezzel összemérhető mértékű. Csehországban az összes munkavállaló 9%-a dolgozik német importigényt kiszolgáló cégeknél (470 ezer fő), Szlovákiában 8%-a (180 ezer fő), Magyarországon 6%-a (240 ezer fő), míg Lengyelországban 5%-a (890 ezer fő).

A visegrádi országok előnyei Németország szempontjából Bár az EU-tagság és a kedvező földrajzi helyzet nagy jelentőséggel bír, a befektetők a jó gazdasági környezetet, a szakképzett munkaerőt, a piaci lehetőséget, a megfelelő infrastruktúrát, valamint a kedvező gazdaságpolitikát értékelik igazán sokra. Önmagukban ezen tényezők azonban nem volnának elegendőek nagy mértékű beruházások ösztönzésére, ha a munkaerő alkalmazása terén a térség nem lenne szigorúan pénzügyi szempontból is versenyképes. Itt az átlag órabérek közötti eltérések és a munkatermelékenységek közötti különbségek egyaránt számítanak. Mivel pedig az órabérek Németországban 3-5-ször magasabbak, mint a visegrádi országokban, a munkaórára vetített termelékenyég azonban csak 1,5-2-szer nagyobb, a termelés kiszervezése szigorúan matematikai alapon is megéri. Ugyanilyen fontos az a versenyelőny, ami az adózás után elérhető nettó profitráta vonatkozásában jelentkezik, mely az EU15-ökben a feldolgozóiparban 2-2,5% körül mozog, Magyarországon viszont a sikeres német cégek esetében ennek 3,5-4-szerese is lehet. A szoros kapcsolat hátrányai a régió szempontjából Németország évről évre jelentős GDP-arányos folyó fizetési mérleg-többletet mutat fel, amiért rendre kritikák kereszttüzébe kerül. Egyes vélemények szerint az ország gyarapodása a többi EU-tagállam kárára történik, ezért a szolidaritás azt kívánja, hogy célzottan csökkentse versenyképességét, kedvezőbb helyzetbe hozva ezáltal a többieket. A kevéssé sikeres gazdaságok számára az érvelés tetszetősnek tűnhet, valójában azonban a közös belső piac olyan összefonódásokat hozott létre, melyek „biztosítják”, hogy az európai növekedés motorjaként számon tartott Németország gazdasági erejében, illetve lehetőségeiben bekövetkező bármilyen változás az összes többi országot is érinti valamilyen mértékben. Ebből következően a javasolt „megoldás” közvetett hatásai valószínűleg súlyosabbak lennének, mint az abból esetlegesen származó rövid távú előnyök. A nehezen átlátható összefüggések épp a német gazdasághoz ezer szál-

lal kötődő visegrádi országok példáján keresztül világíthatók meg a leghatásosabban. A Prognos AG által készített és nemrég közreadott elemzés alapforgatókönyve 2017 és 2019 között évente átlagosan 1,8%-os növekedéssel számol Németország vonatkozásában, ennek alternatívájaként pedig mindhárom évben stagnálással. Utóbbi esetben 2019 végére Németország összes uniós gazdasági partnere közül a visegrádi országoknak kellene arányaiban a legnagyobb veszteséget – 0,6-0,8% közötti reál GDP-csökkenést – elkönyvelniük. A cég szakértői a német versenyképesség csökkenésének hatásait is szimulálták, mégpedig úgy, hogy az alapforgatókönyvhöz képest a fajlagos munkaerőköltség évente 1%-kal nőjön egészen 2019-ig, amikortól is a helyzet „rendeződik”. Ebben az esetben a drágábbá váló termelés mind a német exportot, mind az importot visszafogná, ami ismét elsősorban a visegrádi országokat érintené különösen kedvezőtlenül: 2023-ban kivitelük 0,5-0,7%-kal, össztermelésük 0,2-0,25%-kal alakulna alacsonyabban, mintha végig az alapforgatókönyv valósulna meg. Összefoglalás Hogyan értékelhető tehát a rendszerváltás kezdete óta eltelt majd három évtized távlatából Németország szerepe a visegrádi országok gazdasági fejlődésében? A mérleg minden bizonnyal pozitív, még akkor is, ha a szoros kapcsolatok bizonyos szintű kiszolgáltatottságot teremtettek, és a kezdeti várakozások nem mindegyike igazolódott be. Az informatika, a telekommunikáció, valamint a német igényeket kiszolgáló feldolgozóipar terén például látványos az előrehaladás, az infrastruktúra vonatkozásában azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A négy ország német gazdasági orientációja azzal járt ugyanis, hogy az egymás közötti összeköttetések a keleti blokk összeomlása után inkább le-, mint kiépültek. Milliónyi egyéb szempont számba vétele helyett lezárásként azonban érdemesebb inkább arra utalni, hogy ma – nem kis mértékben a német gazdasági jelenlétnek köszönhetően – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia ugyanúgy a magas jövedelmű országok exkluzív klubjának tagja, mint Németország. KÖRKÉP

EGY HOSSZÚ ÉS RÖGÖS ÚT – A NÉMET–LENGYEL KIEGYEZÉS Dobrowiecki Péter

„Megbocsátunk és megbocsátást kérünk” – e történelmi szavak alapjaiban rengették meg a háború utáni (nyugat-) német és lengyel társadalmat, egyúttal pedig útjára indították a lengyel– német megbékélési folyamat hullámvölgyekkel tarkított és mai napig tartó folyamatát. Két évtizeddel a kontinens számára felmérhetetlen szenvedést és pusztulást hozó második világháború lezárását követően a lengyel püspöki kar tagjai a fenti szavakat tartalmazó, nyílt pásztorlevélben fordultak német társaikhoz, felismerve a két nemzet közötti megbékélés szükségességét. Az átélt borzalmak, valamint a kommunista államhatalom propagandája hatására – amely szerint a kommunista Német Demokratikus Köztársaság (NDK) baráti szövetséges, míg a Német Szövetségi Köztársaság ellenséges, kapitalista, az egykori nemzetszocialista tisztségviselőknek menedéket

nyújtó államnak számított – a lengyel társadalom nagy része értetlenkedve és elutasítóan fogadta az 1965. november 18-án kelt levelet. Bár a levél hatalmas szimbolikus jelentőséggel bírt, közös, vagy akár csak egyoldalú politikai akarat hiányában nem eredményezett konkrét, a megbékélés további előrehaladását segítő lépéseket. A párt által meghatározott külpolitikai irányvonal nyílt megszegése egyúttal nem maradhatott megtorolhatatlanul Lengyelországban – az 1965 végén kezdődő egyházellenes kampánynak csak Władysław Gomułka főtitkár 1970-ben bekövetkezett bukása vetett véget. A kétoldalú kapcsolatokban való tényleges, egyúttal nem kevésbé szimbolikus áttörésre újabb öt évet kellett várni. Mindehhez kellett az is, hogy 1969-ben a Szabaddemokrata Párt (FDP) támogatásának köszönhetően első alkalommal kerülhetett szo-

A nehéz történelmi örökség ellenére mára rendeződtek a kétoldalú kapcsolatok 50

KÖRKÉP

ciáldemokrata politikus Nyugat-Németország élére. Kancellárságának egyik meghatározó lépéseként Willy Brandt meghirdette új külpolitikai irányvonalát, amelynek célja az NSZK és a keleti tömb államai közötti politikai kapcsolatok rendezése volt (Neue Ostpolitik). Az ennek részeként 1970 decemberében Lengyelországba látogató nyugatnémet kancellár az államközi viszonyok alapvető helyreállítása mellett egyedülálló gesztust is tett, mikor váratlanul térdet hajtott a varsói gettó hőseinek emlékműve előtt. A külpolitikai kapcsolatok részeként Brandt részlegesen, szerződésben ismerte el a két állam második világháború utáni, Odera-Neisse mentén húzódó államhatárát, amely lépés azonban óriási felháborodást váltott ki a Lengyelországnak odaítélt területekről kitelepített németek és az őket képviselő olyan befolyásos szervezetek, mint például az Elűzöttek Szövetsége (Bund der Vertriebenen) részéről. Az államközi kapcsolatok rendezését követően a lengyel vezetés határozottan elzárkózott a megbékélés folyamatát elősegítő további német–lengyel kezdeményezések elől. A Szolidaritás Független Szakszervezet 1980 augusztusában való létrejötte, gyors megerősödése és tömegmozgalommá válása új belpolitikai helyzetet eredményezett Lengyelországban, amely végül Wojciech Jaruzelski tábornok miniszterelnökké és pártfőtitkárrá való kinevezéséhez és a hadiállapot kihirdetéséhez vezetett. A Helmut Schmidt vezette nyugatnémet kormány óvatosan, egyfajta kettőséggel reagált a lengyelországi változások hírére: a lengyel párttal való viszony megromlásától tartva Bonn nem ítélte el nyíltan – a széles körben elterjedt vélemények szerint egy potenciális szovjet inváziót megakadályozó – hadiállapot bevezetését, mindemellett azonban titokban informálisan támogatta a Szolidaritás politikai küzdelmét. A Lengyelországba küldött adományok és segélyek tömegével ugyanakkor szimpátiájuk kinyilvánításának sokkal közvetlenebb formáját választották a nyugatnémetek százezrei. A keleti tömb államaiban végbemenő politikai folyamatok megteremtették a feltételeket egy egyesült Németország és egy demokratikus Lengyelország létrejöttéhez. A berlini fal leomlását követően – amelyre éppen Helmut

Kohl kancellár lengyelországi látogatása során került sor – további gyors javulásnak indultak a német–lengyel kapcsolatok. Rövid mérlegelés után Kohl és Lengyelország (közel fél évszázad óta először nem kommunista) miniszterelnöke, Tadeusz Mazowiecki 1990. november 14-én aláírta a német–lengyel határszerződést, amely ratifikálta az 1945-ben megállapított német–lengyel határ vonalát és végérvényesen gátat szabott egyes csoportok határmódosítással kapcsolatos követeléseinek. A szerződést követően fél évvel, 1991. június 17-én a két ország képviselői aláírták a jószomszédsági és baráti együttműködésről szóló megállapodást is, amelynek keretében a felek hitet tettek a nemzeti kisebbségek jogainak kölcsönös védelme és a nemzetek közötti kulturális kapcsolatok elmélyítése mellett. Az államközi szerződések megkötésén túl az 1990-es évek elejétől számos olyan német– lengyel kormányzati és civil együttműködés alapját is letették, amelyek tevékenységének fő célja a megbékélési folyamat elmélyítése, és a két ország közötti közvetlen partneri kapcsolatok erősítése volt (többek között ekkor kezdte meg munkáját a Német–Lengyel Megbékélési Alap, a Német–Lengyel Tudományos Alap és a Német–Lengyel Kooperációs Alap is). A Németország és Lengyelország közötti megbékélési folyamat az időnként fellángoló – elsősorban politikai okokból fakadó – viták és vádaskodások ellenére töretlenül halad előre, a rendszerváltás óta eltelt közel három évtized során elért közös eredmények sikeressége pedig megkérdőjelezhetetlen. Mindazonáltal továbbra is szükség van a megbékélés politikai és civil támogatására, hiszen a politikusok által meghozott döntések tényleges hosszútávú hatása az állampolgárok szintjén a kölcsönös megbocsátással, megismeréssel, végül pedig a negatív sztereotípiák megszüntetésével valósulhat meg.

KÖRKÉP

A NÉMET ISZLÁM – A JELENSÉG TÖRTÉNETE Benedek Tibor Wilhelm

„Az iszlám Németország része.” Christian Wulff volt szövetségi elnök 2010-es kijelentése annak idején élénk vitát váltott ki Németországban. Ez a vita leginkább a körül forgott, hogy az iszlám mennyiben része Németországnak, valamint hogy nem lenne-e célszerűbb a Németországban élő muszlimokat Németország részének tekinteni? A német társadalom tehát bizonytalan volt a szövetségi elnök kijelentésének valós értelmét illetően, annak ellenére, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt: Németország lakosságából legalább 4-5 millió muszlim vallású. Az iszlám többféle módon jelent meg Németországban a történelem során – a 20. század második felében a Törökországból, a volt Jugoszláviából és az Észak-Afrikából érkező vendégmunkások bevándorlása, a családegyesítések, illetve a menekültstátuszért folyamodók

A volt szövetségi elnök Christian Wulff és Angela Merkel 52

KÖRKÉP

révén. 2017-ben pont ez, tehát a menekültstátuszért való folyamodás képzi a közvita tárgyát, főleg a menekültek beáramlása kapcsán 2015ben meghirdetett Willkommenskultur nyomán, valamint az elidegenüléstől, az iszlamizációtól és a terrorizmustól való félelmek miatt. De vajon milyen szerepet játszanak az országban a lényegében társadalomba beilleszkedett és ezáltal a többi muszlimnak példaként szolgáló német iszlám közösség tagjai? Ahhoz, hogy a német iszlám jelenségével tisztában legyünk, először is azt kell megértenünk, hogy miként alakítható ki egyáltalán, és mit is jelent pontosan. Wolfgang Schäuble 2016-ban például a Welt am Sonntag című német hetilapban egy szabad és a világra nyitott német iszlám elterjesztése mellett állt ki. Egy ilyen jellegű iszlám, vélemé-

nye szerint, megkönnyítené a Németországgal való azonosulás lehetőségét és a muszlim bevándorlók integrációját is. Ez a motívum, tehát hogy a németországi iszlámnak mindenekelőtt szabadságszeretőnek és toleránsnak kell lennie, az ezt követő viták során is sokszor felbukkant még. A szabadságszerető és toleráns iszlámról szóló nyilatkozatok és polémiák azonban nem szükségszerűen jelentik azt, hogy ma, 2017-ben a német társadalomba beilleszkedett iszlámra ténylegesen ez a szabadságszeretet és tolerancia lenne jellemző. A német iszlámot elsősorban úgy lehet leginkább megérteni, ha bemutatjuk, hogyan is terjedt el, és milyen reakciók születtek, illetve milyen attitűdök alakultak ki vele kapcsolatban a német társadalom részéről. Mindkét vizsgálati szempont alapvető szerepet játszott a német iszlám végső formájának kialakulása során. A német iszlám elterjedésének történetében a muszlim vendégmunkások már említett, 1960as, 1970-es évek során történő bevándorlása fontos tényezőnek bizonyult. Ebben az időszakban nemcsak Törökország, Marokkó és Tunézia, hanem az egykori Jugoszlávia is munkaerő-tobor-

zási egyezményt kötött a német szövetségi kormánnyal. Mivel ezekben az országokban inkább a mérsékelt iszlám volt az uralkodó, az innen érkező vendégmunkások számára az integráció is könnyebb volt. Az a tény, hogy a muszlimok nagy része szekularizált országból származott, arra enged következtetni, hogy az integrált vagy mérsékelt iszlám a közeljövőben megvalósítható. További kedvező tényező az iszlám németországi beilleszkedése tekintetében, hogy a vendégmunkások lassan négy generáció óta élnek az országban, és így ez alatt az idő alatt sikerült idomulniuk a társadalmi elvárásokhoz és körülményekhez. Azt is muszáj azonban hozzátennünk, hogy a muszlim országokban fellelhető mérsékelt, illetve liberális iszlám a rá jellemző tolerancia ellenére sem feltétlenül egyenlő a Németországba beilleszkedett iszlámmal. Ennek az az oka, hogy a hasonló demokratikus és jogállami normák ellenére a valláshoz való hozzáállás minden társadalomban más és más. Magyarán a német társadalomnak, illetve a német államnak más elvárásai vannak a Németországba integrálódott mérsékelt iszlámmal kapcsolatban, mint egy muszlim országnak, például Törökországnak a saját mérsékelt iszlám

Török tüntetők Németországban KÖRKÉP

irányzatával kapcsolatban. Fontos továbbá, hogy a német kormány és a vendégmunkások már az első munkaerő-toborzási egyezmények megkötése idején egyetértettek abban, hogy a megegyezések hatálya határozott időre szól majd. Ez annyiból érdekes, hogy az átmenetinek érzett ott-tartózkodás miatt a vendégmunkások vallásgyakorlata mindig is elsősorban anyaországaik iszlámértelmezésétől függött, és így a befogadó német társadalomhoz való alkalmazkodást soha nem tekintették sem szükségesnek, sem pedig észszerűnek. Fontos tényező még az is, hogy a 2,3 millió török muszlim ma a teljes németországi muszlim lakosság 50%-át teszi ki. A bevándorlás kezdeti éveiben a muszlim bevándorlók javarészt Törökországból érkeztek, többségüknek pedig ma is török útlevele van. Az, hogy a törökök milyen arányban vannak jelen a német társadalomban, két okból is rendkívül fontos. Először is a török népesség jelentős számaránya miatt évtizedek óta intézményesen is képviselve van, és meghatározó szerepet játszik Németországban. Intézményeire jó példa a vallások intézetének török-iszlám uniója

Integrációt elősegítő kurzus Németországban 54

KÖRKÉP

(Türkisch-Islamische Union der Anstalt für Religion e. V.), valamint az iszlám kulturális centrumok szövetsége (Verband der Islamischen Kulturzentren). Másodszor a bevezetőben már említett iszlámvitában, amely a múltban mindenekelőtt a törökökkel kapcsolatos, illetve az ő integrációjukról szóló vita volt, ma Recep Tayyip Erdoğan szimpatizánsait éri kritika. Ez a vita tehát nemcsak a német többségi társadalom értetlenségére világít rá az egyes német törökök egy Európában vitatott, idegen államfővel való identifikációjával kapcsolatban, hanem az évek alatt kialakuló, Németországban élő törökök ellen irányuló kritikákat is tovább tárgyalja. A Németországban élő törökökkel kapcsolatban megfogalmazott legélesebb kritika azt hánytorgatja fel, hogy nem törekednek arra, hogy a helyi társadalomba a nyelv elsajátításával, valamint az oktatás, a munkaerőpiac és a női emancipáció területén is beilleszkedjenek. Ezzel kapcsolatban fontos azt is megemlíteni, hogy a vendégmunkásokról szerzett tapasztalatok döntően hozzájárulnak napjaink iszlámról szóló vitáihoz és a német iszlám integrációjával kapcsolatban kialakított elképzelésekhez is.

A német iszlám létrejöttéhez vezető első lépést az az 1999-ben a szövetségi kormány által kiadott brosúra jelentette, amely első ízben állapította meg, hogy Németország bevándorlási célországgá vált. Ezt követően, 2005-ben életbe lépett az úgynevezett bevándorlási törvény (Zuwanderungsgesetz), amely lehetővé tette az etnikailag homogén német társadalom gondolatával való végleges szakítást, a bevándorlás jogi kereteinek rendezését, illetve az állampolgárság megszerzését. Ezek az iránymutató törvényhozói döntések, amelyek közé a 2005-ös integrációt elősegítő rendelet (Integrationskursverordnung) és az implicit nyelvi támogatás is tartozik, a vendégmunkások egy részével közvetlen összefüggésben is láthatóak, akik több politikus szemszögéből a nem német állampolgárságuk és a szervezeti keretfeltételek miatt csak viszonylagosan tudtak integrálódni Németországban. Az integrációs rendelet végrehajtásáért Németországban a Migrációs Ügyekért Felelős Szövetségi Hivatal (Bundesamt für Migration und Flüchtlinge) felel, amely a kulturális és társadalmi integráción túl a gazdasági integrá-

Berlini mecset

ciót is fontos feladatának tartja. Ez mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjának általános nehézségein túl a gyáriparban az 1980-as, 1990-es évek során bekövetkező szerkezeti átalakulás is elsősorban a vendégmunkásokat érintette. Az iszlám integrációját elősegítő állami erőfeszítések egyik legfontosabb jele a 2006-ban megalapított Német Iszlám Konferencia (Deutsche Islamkonferenz), amely létrejötte óta több alapvető kérdést is igyekezett megvitatni. Az általa tárgyalt témák között így megtalálhatjuk a „szociális tevékenység” (Wohlfahrt), a „muszlim szervezetek személyzete” (Religiöses Personal), valamint a „vallásoktatás és iskola” (Religionsunterricht und Schule) kérdéseit is. A konferencia tehát nemcsak kulturális témákat jár körbe, hanem az iszlám németországi szervezeti beilleszkedését is igyekszik elősegíteni. A muszlim ifjúsági szervezetek szakmai színvonalának növelése érdekében tartott szemináriumok és workshopok, az imámok példaértékű továbbképzése, valamint az iszlám egyre több tartományban bevezetett iskolai oktatása nemcsak a Német Iszlám Konferenciájának eredményességét, hanem a Németországba már beilleszkedett iszlám sikerességét is jól bizonyítja. A konferencia emellett a munkaerő-piaci kérdésekre is próbál nagy hangsúlyt fektetni, a munkahelyi integrációt az iszlám németországi integrációjával állítva párhuzamba. Ilyen irányú tevékenysége során kapott nagyobb figyelmet a „példaértékű esetek a muszlimok közösségében” (Rollenbilder in muslimischen Milieus) elnevezésű projektcsoport is, amely a fiatal török nők munkahelyi orientációjában nyújt segítséget, illetve ezzel összefüggésben, de némileg tágabb kontextusban a török nők emancipációját is szorgalmazza. Természetesen a törökökön kívül más nemzetiségek is élnek Németországban. A korábban már említett országokból származó vendégmunkások mellett a németországi muszlimok közül többen a Távol-Keletről vagy Délkelet-Európából érkeztek. Az említett régiókat sújtó polgárháborúk következtében a Németországba bevándorló muszlimok száma már az 1980-as és az 1990-es években gyors növekedésnek indult. A 2015 óta majdnem egymillió menekültet megmozgató menekültáradat nemcsak méretei, hanem az ezzel kapcsolatban KÖRKÉP

megnyilvánuló segítőkészség és szolidaritás tekintetében is új fejezetet nyitott a németországi bevándorlás történetében. A civil lakosság segítőakciói mellett ugyanakkor azokat a már meglévő muszlim közösségek irányából érkező kezdeményezéseket is meg kell említeni, amelyek célja, hogy a Szíriából, Irakból vagy Afganisztánból újonnan érkezett hitsorsosaik állami integrációját elősegítsék. A már korábban is Németországban élő muszlimokkal való együttélésből szerzett tapasztalatokból okulva Németország az újabb integrációs törekvések során már arra is odafigyelt, hogy a menekültek csoportosítása az egész ország területén arányosan kerüljön meghatározásra. A nagyvárosok hatalmas törökök lakta negyedeiben, valamint a korábbi menekülttáborokban szerzett tapasztalatok alapján ez a fajta kiegyenlített elosztás bizonyult a legjobb megoldásnak arra, hogy a nehezen integrálható párhuzamos társadalmak kialakulását meg lehessen akadályozni. A Németországba már beilleszkedett iszlám esetében viszont mindezeken túl fontos szólni a muszlim lakosság radikalizálódásának megakadályozására tett állami intézkedésekről is, amelyek jelentősége elsősorban a (Németországban is) gyakorivá váló terrorista cselekmények miatt nőtt meg. Ezzel kapcsolatban a már említett intézmények és programok mellett a biztonsági szolgálatok jelentősége is előtérbe került. Ezek közül a muszlim radikalizálódás megfékezésében a legfontosabb szerepet a szabadság és a demokratikus rend fenntartását biztosító alkotmányvédelmi hivatal játssza. A német biztonsági szolgálatoknak lehetőségük van arra, hogy a muszlim szervezeteket, mecseteket, imámokat és hívőket megfigyeljék, sőt adott esetben még a tevékenységüket is betilthatják, ha úgy ítélik meg, hogy az a demokratikus alapjogok vagy mások szabadsága ellen irányul. Ezek az intézkedések végeredményben az alkotmányos védelem által megfigyelt, veszélyesnek minősülő személyek vagy szervezetek számának, illetve működési körének csökkenését, ezáltal pedig a Németországba már beilleszkedett iszlám közvetlen támogatását segítik elő. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy az Iraki és Szíriai Iszlám Állam megalapítását követően a német dzsihádisták szíriai polgárháborúban való elköteleződése, illetőleg az Európában 56

KÖRKÉP

és Németországban elkövetett terrortámadások a német társadalmat és a német politikai elitet rendkívül érzékennyé tették. Ennek következtében manapság főleg a vallásukat aktívabban gyakorló muszlim szervezetek ellenőrzése vált szigorúbbá. Ugyan az ő esetükben a biztonsági aspektusok kerülnek előtérbe, már az előbbiekben is láthattuk, hogy a németek németországi iszlámhoz való viszonyát nem lehet csupán a biztonsági ellenőrzések jelentette új tendenciára redukálni. Mára a németországi iszlám történetét a vendégmunkások alkalmazása, a menekültekkel szemben tanúsított szolidaritás és segítőkészség, valamint az integrációs törekvések hibái, és a sikeres integráció irányába tett lépések határozzák meg. Az előbbiekben tárgyalt német iszlám jelentése, valamint Wolfgang Schäuble a jelentés változását előmozdító kijelentése arra enged következtetni, hogy az iszlám integrációját célzó törekvések Németországban ma már beépültek a demokratikus rendbe. Ezek a törekvések mindenekelőtt azokra a hívekre építenek, akik vallják a társadalmi integráció fontosságát, és támogatják azokat az iszlám intézményeket, amelyek a német alaptörvényben leírtaknak, illetve a német demokratikus értékeknek megfelelően, átláthatóan működnek. Azt, hogy a német társadalomnak és a muszlimok mindennapjainak mennyire képezik részét az ilyen jellegű elképzelések, a jelen cikk csak korlátozottan hivatott megvilágítani. Az azonban bizton állítható, hogy az állami intézmények többek közt az iskolai vallásoktatáson keresztül megvalósított törekvései nagy számú muszlimot érnek el, így eszközt jelentenek az iszlám németországi integrációjával kapcsolatos elképzelések propagálása számára. A jövőben azonban valószínűleg további kihívást jelent majd az iszlám közösségek és a vallásértelmezéseik eltérő jellege és sokszínűsége. Mindenesetre a német vagy integrált iszlám ma már része az országban élő muszlim közösségnek, és ezáltal egy olyan intézményes keretet jelent a tagjai számára, amelyik képes az ország demokratikus alapértékeivel való azonosulásra.

PORTRÉK KÖSZÖNTŐK

PORTRÉK

NÉMET EGYSÉG, EURÓPAI EGYSÉG – HELMUT KOHL KANCELLÁRSÁGA Baranyi Tamás

Ma már mindenki egyetért abban, hogy Helmut Kohl kiemelkedő történelmi jelentőségű kancellár volt, aki keze nyomát nemcsak Németországon, de az Európai Unión is rajtahagyta. Nem volt ez mindig így, hiszen Kohlt sokan fantáziátlannak, a német egységet kivitelezhetetlennek, az európai projektet pedig gazdasági öngyilkosságnak tartották. Helmut Kohl Rajnavidék–Pfalz tartományban született, itt járta végig a politikai ranglétrát, történelmi és államigazgatási doktorátusát pedig a baden-württembergi Heidelbergben szerezte – bár ludwigshafeni otthonától az egyetemi város sem volt 20 kilométerrel távolabb. Már 1946-ban belépett a Kereszténydemokrata Unió (CDU) ifjúsági szervezetébe, és ezután meredeken ívelt felfelé politikai karrierje: 1964-től Pfalz város CDU-vezetője, 1966-tól tartományi elnöke lett, majd 1969-től Rajnavidék–Pfalz miniszterelnöke, e poszton a legfiatalabb. Otthonosan mozgott szűkebb pátriájában, ám sokan ezt tekintették gyengeségének is: túlságosan délnémet, katolikus, „vidékies” és úgymond „egyszerű ember volt”, doktorátusa ellenére sem entellektüel, akit az észak-németek, főleg a berliniek nem tartottak elég széles látókörűnek. Gyors politikai bukására számítottak akkor is, amikor 1973-ban a CDU országos elnökévé választották, majd amikor 1982. október 1-jén a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja lett, minthogy sikerült a Szabad Demokratákat (FDP) „elcsábítania” a szociáldemokratákkal (SPD) való koalícióból. Ezt követően egy vitatott, de jogszerű bizalmatlansági indítvány után előrehozott választásokat írt ki, melyet a CDU minden idők egyik legnagyobb arányú győzelmével zártak, így 1983-tól választás is megerősítette Kohlt a kancellári székben. 58

PORTRÉK

Az új kancellár politikája a konszenzusos közép politikája volt, de bizonyos ügyek mellett a végsőkig kiállt, minden ellenállást legyűrve, mármár brutális elszántsággal valósította meg őket. Ilyen volt az „eurorakéták” kérdése – az Egyesült Államok újabb európai rakétatelepítési terve a szovjet SS-20-asok üzembe helyezésére válaszul –, amit az NSZK politikai közvéleményével nehéz volt elfogadtatnia. Valójában a korábbi szociáldemokrata kormány is ebbe a kérdésbe bukott bele. Kohlnak azonban sikerült. A „keleti politikát” illetően újra az egyesítés, és nem a közeledés politikáját hirdette meg, különösen akkor, amikor látta, hogy történelmi lehetőség adódik a megvalósításra. 1985 után a Szovjetunió gyenge volt, az NDK a csőd szélén állt, az NSZK pedig erős volt és gazdag. Mindehhez hozzájárult Gorbacsov személyisége is, aki inkább a szocializmust mentette volna, mint a birodalmat, és aki európai módon volt képes tárgyalni a németekkel. Sokan ma is állítják: történelmi fordulópont volt ez, Kohl csak „jó helyen volt, jó időben”. Nos, ha ez így is van, akkoriban ez még nem volt ilyen világos. 1989-ben a német egység gondolata valójában egzotikumnak, sőt, felelőtlenségnek hangzott sokak számára: német baloldali értelmiségiek arról értekeztek, hogy a fogyasztói társadalom kedvéért nem áldozható fel az NDK szocializmusa, az akkor éppen Berlinben ösztöndíjjal tanuló Niall Ferguson történész cikkét pedig, melyben a német egységet vizionálta, visszadobta a The Guardian, mondván, hogy elrugaszkodott a valóságtól. Egyáltalán nem volt tehát egyértelmű, hogy lesz német újraegyesítés. Sőt, ezt a legtöbb európai vezető szerette volna elkerülni. Kohl nagyszerűsége abban állt, hogy először ismerte fel az NDK

lakosságának szándékát az egységről. Néhány héttel a berlini fal leomlása után tíz pontos cselekvési tervet hirdetett a Bundestagban az egyesítésről, amiről előzetesen nem értesítette egyik ország kormányát sem. Feszült pillanat volt ez, hiszen Kohl határozott lépéseket tett egy olyan ügyben, ami korábban az illetlenség kategóriájába tartozott. George Bush amerikai elnök volt az egyetlen vezető, aki kiállt a terv mellett. Bushsal a háta mögött Kohl hosszas tárgyalások alatt meggyőzte Mitterrand francia elnököt és Thatcher brit miniszterelnök asszonyt, hogy a német egység nem jelent veszélyt, hiszen az egységes Németország az egységes Európa tagja marad. Ezután következtek a tárgyalások a még mindig megszálló hatalmakkal: NagyBritannia, Franciaország, Egyesült Államok, Szovjetunió, melyek közül a legnehezebb ez utóbbi volt. Végül 11 hónapnyi kemény tárgyalássorozat után Helmut Kohl lényegében német márkával vásárolta meg a német egységet. 1990. október 3-án a brandenburgi kapunál tartott tűzijátékkal ünnepelték a 45 éve várt pillanatot. Kohl mindig úgy fogalmazott, hogy a német egység az érme egyik fele, az európai egység pedig a másik fele, a kettő nem képzelhető el egymás nélkül. Ahogy a német egység megvalósult, a kancellár nekilátott új célokat és perspektívát vázolni az Európai Közösség elé is. Helmut Kohl politikai döntése volt az integráció szorosabbra fűzése, a volt szocialista országokkal való kapcsolatok bővítése is. Sokan már az NDK integrációját is gazdasági katasztrófaként látták 1990-ben, azonban Kohl a német és az európai esetben is politikai döntést hozott: az integrációra most van itt az idő, a gazdaság pedig majd helyrebillen később. Ahogyan az Európai Közösség, majd az Európai Unió keleti bővítéséhez is ragaszkodott, úgy tette le voksát a közös fizetőeszköz mellett is. Az eurót sokan támadják napjainkban, mivel hiányos tervezése miatt hozzájárul a kontinens gazdasági problémáihoz, de kétségtelen tény, hogy egységes kereskedelmi övezetet hozott létre, és hozzájárult az egységes európai identitás megteremtéséhez. Hogy az Európai Uniót megváltoztatta az euró, nem kétséges – gondoljunk csak bele, mi lett volna a 2015-ös görög válság megoldása, ha a medi-

Helmut Kohl

terrán ország nem a közös pénznemet használja. Kohl ebben az esetben is arra törekedett, hogy nehezebb legyen visszatérni a második világháborút követő megosztott Európához. Egyedül Bismarck tartotta meg tovább a kancellári széket, mint Kohl, aki 16 évig volt az ország élén, mielőtt Gerhard Schrödernek átadta volna a kormányrudat 1998-ban. Ezután nagyrészt visszavonult a közélettől, képviselőnek sem jelöltette magát. Írt azonban több könyvet is, visszaemlékezéseket és politikai témájú köteteket. A Nobel-békedíjat, melyre többször jelölték, és amit kiérdemelt, soha nem kapta meg, egyesek szerint a CDU kipattanó finanszírozási botránya miatt. Családi tragédiája mellett hosszú ideig tartó betegség is gyötörte, ám még 2014ben is tollat ragadott, hogy felhívást intézzen a kontinens népeihez Aggodalom Európáért címmel. Helmut Kohl az Antall József Tudásközpont tiszteletbeli elnökségének is tagja volt, intézményünk pedig két kötetet is kiadott a kancellár tollából magyar nyelven: A fal leomlásától a német újraegyesítésig című memoárt (AJTK, 2013), és az imént említett európai felhívást (AJTK, 2015). A kancellár, aki örökre megváltoztatta Németországot és Európát, 2017. június 16-án hunyt el ludwigshafeni otthonában. 87 évet élt. A Strasbourgban tartott gyászszertartáson Európa több jelenlegi kormányfője mellett a láthatóan meghatódott Bill Clinton volt amerikai elnök, illetve János Károly spanyol király és Zsófia királyné is jelen volt.

PORTRÉK

MUTTIKULTUR – ANGELA MERKEL PORTRÉJA Bodolay Dalma

Angela Merkel, leánykori nevén Angela Dorothea Kasner, aki lengyel felmenőkkel is bír, politikai pályafutása előtt fizikusi diplomájával tudományos munkatársként dolgozott Kelet-Berlinben. 1973-ban kezdett fizikát tanulni az akkori KarlMarx Egyetemen Lipcsében. Egy diákcsereprogram alkalmával ismerte meg első férjét Moszkvában, akinek nevét ma is viseli. Politikai pályafutása a rendszerváltáskor kezdődött, amikor belépett a Demokratikus Ébredés (Demokratischer Aufbruch – DA) mozgalomba 1989 őszén. Ismertté Helmut Kohl kancellár által vált, aki mellett először ifjúsági és nőügyi miniszterként, majd környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszterként is dolgozott. Helmut Kohl kancellárral való viszonya a CDU 1999-es pártfinanszírozási botránya kapcsán megromlott, a két kancellár azonban idővel megbékélt egymással. Kohl 85. születésnapján Angela Merkel fenntartások nélkül dicsérte a volt kancellár érdemeit a német lapokban. Helmut

Angela Merkel az Andrássy Egyetemen 2015 februárjában 60

PORTRÉK

A kancellár asszony és híres kéztartása

Kohl temetésén, a strasbourgi megemlékezésen végül Angela Merkel beszélt a német újraegyesítést levezénylő államférfi életútjáról. Merkel politikáját az utóbbi években a menekültválsággal kapcsolatban sokan kritizálták: többen őt tartották felelősnek a 2015-ös illegális határátlépők számának drasztikus növekedéséért. Ennek okaként a kancellár asszony nyilatkozatát tették felelőssé, amelyben minden Szíriából érkezőnek befogadást ígért Németországban. Ez ugyan csökkentette népszerűségét, és hatására a szélsőséges pártok Németországban is erősödtek, kampányának utolsó néhány hónapjában azonban újra fölényesen vezetett kihívójával, Martin Schulzcal szemben. De ki is valójában Angela Merkel, akit a nemrégiben elhunyt Helmut Kohl csak „kislánynak” nevezett, akit hatszor választott meg a Forbes magazin a világ legbefolyásosabb nőjévé és Brüsszelben „a Döntéshozónak” hívják? Nevének hallatán sokak szeme előtt a híres kéztartása (a Merkel-rombusz – Merkel-Raute) jelenik meg, hiszen a hivatalos fotókon a kancellár asszony mindig így szerepel. A védjegyévé vált kéztartás még a 2013-as Bayreuth-i Fesztiválon is bekerült A bolygó hollandi egyik jelenetébe. Kéztartásán túl színes kosztümjei is ikonikusak, leggyakrabban talán zöldben látjuk, ez a szín Angela Merkel kedvence. Külföldi útjain általában kéket visel, a pirosat az ünnepélyes alkalmakra tartogatja, ezt a színt azonban soha nem veszi fel az SPD-vel (szociáldemokrata párt) való tárgyalásokra. Privát életéről nem tudunk sokat, szabadidős tevékenységekre nem igazán jut ideje, de az biztos, hogy a focit nagyon szereti, és a német válogatott meccseit teljes átéléssel követi a lelátókról, szelfiket készít a játékosokkal, és karját a magasba emelve ujjong, ha a válogatott gólt rúg. A kancellár asszony szerényen, mindenféle luxus nélkül él és jelenik meg, talán ez is az oka annak, hogy ilyen népszerűségnek és tiszteletnek örvend világszerte. Második férjével, Joachim Sauer fizikai és elméleti kémia professzorral él együtt. Amennyiben ideje jut rá, a stresszt főzéssel és sütéssel vezeti le, kedvenc receptje alapján gyakran készít szilvás süteményt. Gyermekei nincsenek, de hazájában sokszor emlegetik őt min-

den német „Muttijaként” a szövetségi kormány iránt tanúsított felelősségvállalása, illetve „Hausfrauként” megfontolt gazdaságpolitikája miatt. Hiába választották meg azonban immár negyedik alkalommal kancellárrá, az idei választások eredményei nem tették sem őt, sem pártját felhőtlenül boldoggá, hiszen jóval nagyobb támogatottságra és erősebb győzelemre számítottak. A kormányalakításhoz a CDU/CSU 32,9%-os győzelmével járul hozzá, mivel azonban a szociáldemokraták nem kívánnak a jövőben a kereszténydemokratákkal szövetségben kormányozni, Angela Merkelnek nagy szüksége lesz a többi párt támogatására. A következő négy évben a kancellár asszony újabb kihívásokkal áll szemben. A parlamentbe bejutó AfD (Alternative für Deutschland) radikális jobboldali párt bekerülése után hajtóvadászatot hirdetett Angela Merkel ellen. Hogy ez a gyakorlatban pontosan mit jelent majd, egyelőre senki sem tudja, de a párt jelenléte a parlamentben mindenképpen nyugtalanító. Ami biztos, hogy főként az újonnan bekerült párt jelenlétének köszönhetően vehemens vitáknak és nézetkülönbségeknek lehetünk majd szemtanúi Angela Merkel negyedik kancellári ciklusa alatt.

PORTRÉK

ANGELA MERKEL KIHÍVÓJA: MARTIN SCHULZ Bocskor Kitty

Martin Schulzot a legtöbb ember az Európai Parlament volt elnökeként ismeri. Azonban EU-s karrierjét hátrahagyva idén új fába vágta a fejszéjét, és ő lett Angela Merkel kihívója a német választásokon. Ugyan a közvélemény-kutatások továbbra is Merkel győzelmét jósolták, kezdetben sokan jó esélyeket láttak Martin Schulz számára is. Honnan jött Martin Schulz, és miért látták őt valódi kihívónak? Schulz 1955-ben született Hehlrathban, a német–holland–belga határtól nem messze fekvő német kisvárosban. A középiskolát érettségi nélkül fejezte be, és könyvárusként kezdett dolgozni. 1982-ben saját könyvesboltot nyitott Würselenben, amelyet több mint egy évtizeden át vezetett sikeresen. Fiatalon kezdett a politikával foglalkozni. 19 évesen lépett be a SPD-be (Németország Szociáldemokrata Pártja), és 31 évesen lett Würselen polgármestere, amely tisztséget 11 éven keresztül töltötte be. 1994-ben európai parlamenti képviselőnek választották. Több szakbizottságban dolgozott, majd 2000-től az SPD-delegáció vezetője és egyben a szocialista frakció alelnöke lett. 2004-től az EP szocialista frakciójának elnöke volt, egészen a 2012-es európai parlamenti elnökké választásáig. 2017 januárjáig volt az EP elnöke. Ez a rövid életrajz bár összefoglalja Schulz elismerésre méltó szakmai eredményeit, nem ad magyarázatot arra, hogy mi Schulz népszerűségének kulcsa. A megoldás a kampánystratégiában rejlik, ugyanis a magasan képzett Merkellel szemben Schulz a mindennapi ember sikerét testesíti meg. Annak ellenére, hogy jó képességű diákként ismerték, érettségi vizsga nélkül fejezte be a középiskolát, húszas éveiben egy könyvesboltban dolgozott, alkoholproblémákkal küzdött, és öngyilkosságot is megkísérelt. Nehézségeit legyűrve küzdötte fel magát az európai parlamenti székbe. Schulz az EP-ben töltött ideje alatt fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy az addig háttérbe szo62

PORTRÉK

„Ebben az országban azok lesznek az SPD legnagyobb ellenségei, akik támadják a demokráciánkat.”

rult, kevés figyelmet élvező intézmény szerepét és presztízsét növelje, amellyel kivívta képviselőtársai elismerését. Sokak számára Schulz fiatalkori útkeresése miatt testesített meg egy olyan személyt, akinek a bőrébe bárki könnyen beleképzelheti magát. Így kézzelfoghatóbb és rokonszenvesebb lett a mindennapi választópolgár számára. A várakozások ellenére Martin Schulz végül nem győzte le Angela Merkelt a választások során, sőt az SPD történelmi vereséget szenvedett. Ennek az oka több dologban keresendő. Schulz bár ügyesen használta fel a kezdeti népszerűségét, nem sikerült csábító jövőképet ajánlania a választópolgároknak. Sokan úgy vélték, hogy Merkel és Schulz nyilvános vitája gyakorlatilag nem is volt vita, hiszen rengeteg mindenben egyetértettek. Az SPD-nek nem sikerült kialakítania a hiteles ellenzék képét az emberekben. Ebbe a vitán kívül az is belejátszott, hogy a párt az előző ciklusban a kormánykoalíció része volt, így politikájuk egyébként is nagyon hasonlított Merkelére. A vereség ellenére Schulz a SPD elnöke maradt, és decemberben ismét indulni fog az elnöki posztért. A választásokat követően hangsúlyozta, pártja nem lesz tagja a kormánykoalíciónak, ellenzéki pozíciót foglal majd el, remélve, hogy így nagyobb eséllyel vág majd neki a következő választásoknak.

KULTÚRA KÖSZÖNTŐK

TOP

Zene

Rammstein 19 9 4 - ben alakult zene kar, nevüket a német város, Ramstein-Miesenbach szolgáltatta, ahol 1988-ban az USA Ramstein Légibázisán egy légibemutató katasztrófába fulladt. Az együttes Rammstein című száma a tragédiára való megemlékezés. Hatalmas sikereket értek el világszerte, annak ellenére, hogy dalszövegeik nagy része német. Kétszer jelölték őket Grammydíjra, 1998-ban és 2005-ben. Érdekesség, hogy a 110393 Rammstein nevű kisbolygót róluk nevezték el.

TOP 5

Hans Zimmer Oscar-, Grammy- és Golden Globe-díjas német zeneszerző, Frankfurtban született. Az áttörést az 1988-as Esőember című film jelentette számára, amelynek zenéjét szerezte, és amelyért Oscarra is jelölték. Ekkor nem nyerte meg a díjat, 1995ben Az oroszlánkirály zenéjéért viszont igen. Azóta több népszerű film zenéjén dolgozott, úgymint a Karib-tenger kalózai-sorozat, a Sötét lovag-trilóga, az Eredet, a Gladiátor, a Da-Vinci kód stb.

Robin Schulz 1987-ben Osnabrückben született. 17 évesen kezdett el a lemezlovas szakmával foglalkozni, 20 évesen már saját night-clubja volt, ahol dj-ként dolgozott. Első kislemezét 2012-ben adta ki, majd 2014ben tört be igazán a köztudatba, és egyre feljebb jutott az európai toplisták élén. Idén tavasztól egy, az életéről szóló dokumentumfilm is elérhető az interneten.

Paul Kalkbrenner Lipcsében született 1977-ben, majd Berlinben nőtt fel. 1999 óta adja ki a zenéit a berlini székhelyű BPitch Control kiadón keresztül. Dalai gyakran vezetik a különböző slágerlistákat és letöltési listákat. Gyakran lép fel különböző nagy fesztiválokon, és a legnépszerűbb elektronikus zenét játszó klubokban. A Berlin Calling című film jelentette színészi debütálását.

Scooter Népszerű német elektronikus zenei együttes. Számos sláger fűződik a nevükhöz, amelyek a tagváltások miatt sokszor igen eltérő stílusúak. Legjellemzőbb stílusjegyük a frontember, H. P. Braxxter sajátos előadásmódja. Az általa írt szövegeket legtöbbször összefüggéstelen jelmondatok és szavak alkotják, amelyeket a legkülönbözőbb helyeken lát, például egy lengyel kamion oldalára felírva.

TOP

Film

A m á s o k é l e t e (D a s Leben der Anderen, 2006) Az egyik legismertebb német film. A besúgóállam mindent befonó rendszerének működését sem a történelemoktatásnak, sem a közbeszédnek nem sikerült még megfelelőképpen feldolgoznia, és megértetnie azokkal, akik nem éltek benne. A mások élete erre vállalkozik, és azon felül, hogy el is éri a célját, még közönségfilmként is működik: feszült, izgalmas, és nagyon erős hangulatokkal dolgozik – úgy rendít meg, hogy közben nem lesz közhelyes.

A bukás – Hitler utolsó napjai (Der Untergang, 2004) A filmben Bruno Ganz briliánsan alakítja a paranoiás, beteges és kimondot tan szánni való Hitlert. A realitását vesztett diktátor utolsó néhány napját bemutató film a főszereplőn kívül is komoly gondolatokat ébreszt a hábo-

rúkat mozgató emberek valódi arcáról, csakúgy, mint a gonoszság és a megszállottság természetéről.

A hullám (Die Welle, 2008) A Morton Rhue regényéből forgatott film egy botrányosan félresikerült pedagógiai kísérletről szól. A napjainkban játszódó történet középpontjában egy német gimnáziumi osztály áll, akiket a tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) érdekes kísérletre vesz rá: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg, hogyan működött a hitleri autokrácia rendszere. A tanár kezdeményezése szárnyalni kezd, és a kezdetben ártatlannak tűnő Hullám nevű klubból hamar szélsőséges és erőszakos mozgalom jön létre, akik megkísérlik átvenni az irányítást a város felett. A film – és a könyv, valamint az annak alapjául szolgáló szociológiai kísérlet – ékes példája a fasizmus lappangó létezésének.

Good Bye, Lenin! (2003) 1989-ben Kernerné szívinfarktust kap és kómába esik. Egy év múlva felébred, amikorra már nincs berlini fal, ellenben megjelentek a nyugati termékek. Fia (Daniel Brühl) attól fél, hogy anyját túlzottan felzaklatná a változás, így megpróbálja annak hálószobájában visszaállítani az NDK-t, propagandástul, mindenestül. A németek az elmúlt években több filmmel bizonyították, hogyan lehet szembenézni a múlttal, amelyre ez a film is remek példa. A Good Bye Lenin! könnyen átérezhető és érthető magyarok számára is.

To n i E rd m a n n (2 016) Ines fiatal üzletasszony, aki csak nemzetközi karrierjének él. Apja, Winfried aggódik lánya steril és boldogtalan élete miatt, és elhatározza: újra vidámságot hoz a napjaiba. Alteregójaként, Toni Erdmannként jelenik meg Ines bukaresti irodájában, majd tárgyalásokon, fontos fogadásokon és munkavacsorákon is felbukkan, és egyre kellemetlenebb helyzetekbe hozza lányát. A mulatságos jelenetekkel a film remekül ábrázolja a magányt és az elszigeteltséget, és sikerül elérnie, hogy a „csak teljesítjük a feladatainkat és közben elszalad mellettünk az élet” mondat már nem is hat elcsépeltnek.

KÖSZÖNTŐK TOP 5

TOP

Helyszín

Neuschwanstein A híres kastély nem véletlenül lehet ismerős számunkra; ez adta ugyanis Az inspirációt a Disney vidámparkokban található kastélyhoz. a várat 1869–89 között II. Ludwig bajor király építtette. a megtekintéséhez számos vezetett túra közül választhatunk. Ezen felül érdemes a környezetében is szétnézni, csodálatos kis bajor városok, falvak, templomok, középkori maradványok találhatóak a vidéken.

Berlin Az ország fővárosa, és egyben legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa, tele látnivalóval. A kötelező nevezetességek közé tartozik természetesen a Brandenburgi kapu, a berlini fal emlékmű és a Chekpoint Charlie, a Reichstag épülete, a Pergamon Múzeum és így tovább. Jó időben pedig a gyönyörű, fákkal tarkított Unter den Linden út egyik teraszán pihenhetünk meg. 66

TOP 5

Mosel-völgy A Trier és Koblenz között található völgy Németország egyik legszebb vidéke. Szokatlanul meredek hegyek szegélyezik a folyó kanyargós útját, melyen végig szőlőültetvények húzódnak. A völgy ugyanis Németország fehérbort termő vidékei közül a legjelentősebb. Ennek következtében a környék nemcsak a túrázókat vonzza, de a borturizmus is egyre nagyobb méreteket ölt errefelé.

Fekete-erdő A baden-württembergi sűrű fenyveserdő évszázadok óta vonzza a természet kedvelőit. Népszerű úti célok a csillogóan tiszta tavak, a nyári hagyományőrző fesztiválok, a környék csodaszép városa, Freiburg, vagy a fürdőiről híres Baden-Baden. Erre található az ország legnagyobb vidámparkja, az Europa Park is.

Köln Németország egyik legrégebbi települése, a rómaiak alapították 50-ben. Az egyik legeredetibb város, saját sörkultúrával, dialektussal, utánozhatatlan bohókás karakterrel. Híres ünnepe a karnevál. Világszerte ismert a kéttornyú katedrálisa és persze a kölnivíz. Érdemes adventi időszakban a karácsonyi vásárt is megtekinteni. KÖSZÖNTŐK TOP 5

OKTOBERFEST ÉS SÖRKULTÚRA Bodolay Dalma

I. Lajos (akkor még herceg) és Terézia Sarolta szász hercegnő 1810-es müncheni esküvője volt az első Oktoberfest apropója. Az öt napig tartó lakodalmat az ifjú pár és a helyiek a városfal körüli lóversennyel ünnepelték. Azóta hívják a helyszínt a hercegnő tiszteletére Theresienwiesének. Az eseménynek olyan nagy sikere volt, hogy attól kezdve minden évben megrendezték, az utóbbi néhány évtizedben pedig az ország legnagyobb turisztikai látványosságává nőtt. Az évente körülbelül 6 millió látogatót vonzó rendezvényre legnagyobb számban Olaszországból és az Egyesült Államokból érkeznek. Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy az ünnepen részt vevő hölgyek dirndlt, a férfiak pedig lederhoset viselnek. A hagyományos viselet ára 200 eurónál kezdődik, de például egy 150 ezer Swarowski kővel kirakott ruhát 100 ezer euróért vásárolhatnak meg a népviselet igazán komoly rajongói. A szervezők azonban a kevésbé kényes és értékes ruhát ajánlják annak érdekében, hogy a fesztivált kényelmesen, aggodalom nélkül élvezhessék a vendégek. A tradicionális színek a piros, a kék, a lila, a türkiz és a rózsaszín, de hibázni más színek viselésével sem nagyon lehet. Egyedül arra kell figyelni, hogy a színpompás dirndlt fehér blúzzal kombináljunk. A kötény kötési módja a hölgy családi állapotát mutatja. Amennyiben a bal oldalon van megkötve, viselője még eladósorban van, jobb oldalon kötött kötényt az asszonyok hordanak. Szüzeknek elöl, özvegyeknek a ruha hátoldalán illik megkötni. A népviselet formájában, hosszúságában, színében és anyagában is különbözik, így egy különlegesen színes forgatag fogadja az Oktoberfestre látogatókat. A tradicionális zenék és hangulat mellett az esemény legfontosabb vonzereje a különböző sörfajták kipróbálásának lehetősége. A sörkínálat az utóbbi években alapvetően a következő: 68

TOP 5

Augustiner, Paulaner, Spaten-Franziskaner, Löwenbräu, Hacker-Pschorr és Hofbräu. Természetesen a helyi bajor ételkülönlegességekben sincs hiány: főként olyan sertésételekkel találkozhatunk, mint a csülök, a különféle sültkolbászok, de a híres „Sauerkrautot” és a bajor perecet is érdemes kipróbálni. Az Oktoberfestre 2018-ban szeptember 22-étől október 7-ig várják a látogatókat. A belépés ingyenes, de ha nagyobb társasággal ülnénk majd le valahol, érdemes lesz korán érkezni vagy előre asztalt foglalni. A foglalás nem jár külön költséggel, viszont egy bizonyos mennyiségű étel és sör fogyasztására kötelez, ez azonban valószínűleg nem okoz majd problémát a vendégeknek.

Oktoberfest Münchenben

A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK TÖRTÉNETE ÉS SZEREPE MAGYARORSZÁGON Bodolay Dalma

Magyarország második legnagyobb nemzetisége a német, mintegy 185 ezer fővel, amely a társadalom 2,5%-át teszi ki. Ezért nem véletlen, hogy a német nyelv oktatása hazánkban napjainkban is kiemelkedő jelentőséggel bír. Több hazai városban lehet kéttannyelvű, illetve nemzetiségi iskolát, gimnáziumot találni, ahol a diákok az érettségi után felsőfokú német nyelvtudásra tesznek szert, hiszen tantárgyaik nagy részét németül tanulják. Az általános tanórákon kívül több ilyen iskolában népismeretet is tanulnak, ahol a magyarországi németek szokásaival, tradicionális ételeivel és a nyelvvel ismerkedhetnek meg a diákok.

Sváb család a 30-as évek végén

A magyarországi németeket hazánkban általában sváboknak nevezik, függetlenül attól, hogy az itt élő németek közül nem mindenki tartozik a dunai svábok közé. Szokásaikat több településen is őrzik, a „sváb” falvakban, városokban nemzetiségi zenekarok, tánckarok és dalkörök működnek aktívan. Otthoni körben a fontos ünnepeket a sváb hagyományoknak megfelelően ünneplik: így gyakoriak a sváb esküvők, szüreti felvonulások, farsangi bálok, amelyeken több generáció táncol a nemzetiségi zenékre, és fogyasztja a hagyományos ételeket. Magyarországon már 750-ben megjelentek németek, ekkortól kezdődött a betelepítésük. Ez elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a kereszténység a keleti vidékeken is elterjedjen. A 9. században bajor szerzetesek kezdték meg a betelepítéseket azokra a területekre, ahol előzetesen erdőt irtottak, és a Németországból érkezők ezeket a földeket művelték meg, hogy új életet kezdjenek. Szent István királlyá koronázásával az ország Nyugat felé orientálódott, valamint a kereszténység elterjedése is megkezdődött, és a király Bajor Gizella hercegnővel való házassága a pogány hagyományokkal való végleges szakítást jelentette. Szent István király törvényei létrehozásában nagy szerepet kapott a bajor, az alemann és a frank jog is. A német lakosság folyamatosan érkezett Magyarországra, de a legnagyobb számú betelepítés Mária Terézia uralkodása alatt történt, ekkor közel 150 ezer németajkú lakos érkezett hazánkba letelepedés és a hosszú távú munkavállalás tervével. Őket azonban az ígért jólét helyett ínség fogadta, és több generáció munkája biztosította csak megélhetésüket. Gazdasági sikereik mindenképpen figyelemre méltóak, ahogyan a semmiből felépítették és gondozták közösségeiket, politikai szerepvállalásra azonban ekkor még nem került sor. A 19. század végére TOP 5

Hagyományőrző esküvő Leányváron

a németajkú lakosság már másfél milliós volt, és az 1919-ben autonómiáról szóló törvénnyel végre megkezdődhetett a német önkormányzat kiépítése és az összetartozás-tudat erősítése. A második világháborút követő megtorlások következményeképpen a Magyarországról Németországba telepítendők számát félmillióban határozták meg. 1946 januárjától 170 ezer embert költöztettek Württemberg területére, 1947-ben pedig 50 ezer német volt kénytelen elhagyni otthonát, és Kelet-Németország területén letelepedni. Ez a történelmi esemény volt a legnagyobb tragédia, amely az ezer éve itt élő németeket sújtotta, hiszen a háborúban csupán ártatlan civilként

résztvevők vagyonukat és jogaikat is elveszítették. Az ’50-es évektől újraindult a német nyelvoktatás. Ekkor még csak heti egy-két órában foglalkoztak Az iskolákban ezzel a nyelvvel, a rendszerváltás után viszont már jóval intenzívebbé vált a német kultúra ápolása. A német testvérvárosokkal való kapcsolatok is újraéledtek a szorosabb együttműködés reményében. A kisebbségi törvénnyel a német nemzetiségi polgároknak lehetőségük nyílt saját képviseleteik megválasztására, valamint 2014-től nemzetiségi szószóló is van a parlamentben. Ezek a változások ugyancsak az együttműködést és a hagyományok ápolását segítik.

Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem

Az első német nyelvterületen kívül működő

német nyelvű felsőoktatási intézményt 2001-ben alapították Magyarországon. Az első mester- és szakirányú képzések 2002 szeptemberében indultak el 65 diákkal. Ez a magánegyetem ma

sem ad otthont hatalmas diákseregnek, mindös�Angela Merkel az Andrássy Egyetemen

TOP 5

sze 223 mesterszakos hallgató és doktorandusz

A NÉMET NYELV KILÁTÁSAI EURÓPÁBAN Pál Zsombor Szabolcs

Több mint 100 millió anyanyelvi beszélőjével a német ma Európa legnagyobb nyelve, amely Németországon kívül hivatalos nyelv még például Ausztriában, Belgiumban, Luxemburgban és Svájcban, de több beszélője van egyebek mellett Franciaországban, Svédországban és Dániában is. A nem anyanyelvi beszélők esetében természetesen az angolé a főszerep, de a második helyen, a franciával fej fej mellett haladva ott található a német is, melyet tanult nyelvként az unió lakosainak 14%-a beszél. Bár Németország történelmi öröksége miatt a nyelv iránti érdeklődés sokáig mérsékelt volt, úgy tűnik, ez az utóbbi időben változásnak indult. Ez valószínűleg a német gazdaság teljesítményének, a németnyelvű országok stabilitásának, illetve a németekhez manapság társított pozitív képzeteknek köszönhető. A Goethe Institut becslései szerint napjainkban világszerte mintegy 14,5 millió ember tanul németül, akik közül a legjelentősebb hányad, mintegy 9,4 millió fő Európán belül, mindenekelőtt Lengyelországban és Franciaországban él. Ugyan az EU 24 hivatalos nyelvéből az Európai Bizottsági eljárási nyelveként az angol és a francia mellett a német mindig is privilegizált szerepet élvezett, eddig az angol dominanciája miatt ebből nem sokat tudott profitálni. Érdekes lesz

megfigyelni, hogy a nyelv iránt megnyilvánuló érdeklődés és az EU Brexit után átalakuló nyelvi erőviszonyai hogyan fogják befolyásolni a német uniós és ezen keresztül a globális nyelvpiacon belül elfoglalt pozícióját. Több uniós tisztviselő ugyanis a Brexit után rögtön felvetette, hogy ha az angol nem tartozik többé az EU nyelvei közé, akkor a hivatalos munkanyelvek közül is ki kellene venni. Szakértők szerint egy ilyen váltásra egyelőre kevés esély mutatkozik, ráadásul az unió állampolgárainak 80%-a továbbra is azt látja a leghasznosabbnak, ha a gyereke angolul tanul. 20%-uk viszont a német vagy a francia elsajátítását tartja praktikusabbnak, így, bár az angol várhatóan első nyelvként továbbra is fontos marad, második nyelvként van még tere a németnek a növekedésre. A német praktikumát eközben az is jelentősen növelheti, hogy az angol munkaerőpiac bezárulásával a külföldön boldogulni kívánó uniós állampolgárok még nagyobb arányban áramolhatnak az EU gazdasági motorját jelentő Németországba. A további terjedéshez azonban az is fontos lenne, hogy maguk a németek is felismerjék a nyelv erejét országuk befolyásának építésében, és az eddigi visszafogott hozzáállásukkal szakítva jobban támogassák nyelvük tanítását.

végzi itt a tanulmányait. Az AUB a gyönyörű, Ybl

országából érkeztek. Az egyetem öt területen

a budapesti palotanegyedben. A Magyarországon

tudomány, politológia, jog, közgazdaságtudo-

Miklós által tervezett Festetics-palotában található, kiemelt felsőoktatási intézményként számon tartott egyetem finanszírozását különböző országok és régiók biztosítják, közöttük Magyarország,

Németország (kiemelten Bajorország és Baden-

Württemberg), Ausztria, Svájc és a Trentino-Dél-Tirol autonóm régió. Az AUB 16 éves története során hall-

gatói Európa és a Független Államok Közössége 29

működtet tanszékeket: történelem és kultúramány és diplomácia. A tárgyakat a németül

beszélő professzorok európai fókusszal, inter-

diszciplináris módon tanítják. Egy innovatív arculat a nemzetköziségért. Ez a sokszínűség

ad otthont egy közvetlen, barátságos és össze-

tartó közegnek, rengeteg évközi programmal és mindig visszatérő alumnival.

TOP 5

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Az Antall József Tudásközpont hétéves fennállása alatt számos rendezvénysorozatot és konferenciát hívott életre, melyek egyaránt szólnak a felsőoktatásban tanulóknak, valamint a hazai és nemzetközi szakmai közönségnek. A tehetséggondozás mint antalli gondolat és a különböző tudományterületeken megvalósuló hiánypótlás a Tudásközpont szakmai tevékenységének alapvetései. Az AJTK hét év tapasztalattal a háta mögött olyan hazai think tankké kíván válni, amely bizonyos témákban (a Visegrádi Együttműködés, az USA, Kína és Oroszország jövőbeni szerepe, biztonságpolitika, fenntartható fejlődés, technológiai és társadalmi innováció) régiós viszonylatban megkerülhetetlen. A három nemzetközi irodára (EU-V4, Transzatlanti kapcsolatok, Ázsiai és afrikai kapcsolatok), három tematikus irodára (Biztonságpolitikai iroda, Fenntartható fejlődés iroda, Tehetséggondozás iroda) valamint a Brüsszelben és két hazai egyetemi városban, Pécsett és Győrött létrehozott regionális irodákra épülő munka legfőbb célja az országon belüli és országok közötti intézményi kapcsolatok bővítése, valamint a szakmai együttműködések elmélyítése nemzetközi konferenciák, workshopok és előadás-sorozatok révén.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

A Tudásközpont Könyvműhely gondozásában megjelenő kötetek a politika- és társadalomtudomány iránt érdeklődőknek teszik magyarul is elérhetővé a közelmúlt és napjaink legnagyobb hatású gondolkodóinak és közéleti személyiségeinek üzenetét. Az AJTK könyvkiadási tevékenysége magában foglalja szakmai publikációk megjelentetését, tudományos igényű, elsősorban a biztonságpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén hiánypótló politika- és társadalomtudományi művek közreadását, valamint egyetemi szakkönyvek közzétételét. Az önéletrajzi sorozatban a hidegháború időszakának emblematikus alakjai (Ronald Reagan, George Bush, Margaret Thatcher és Helmut Kohl) vallanak azokról a sorsfordító évekről és döntésekről, amelyek máig meghatározzák az életünket. Szakkönyvsorozatunk a 21. századi politikai, társadalmi és gazdasági élet meghatározó jelenségeire reagálva a nemzetközi kapcsolatok és a geopolitika, a politikatörténet, a közgazdaságtan és a pszichológia legújabb eredményeit felhasználó írásoknak ad teret. Az Antall József Tudásközpont 2015 tavaszán nyitotta meg brüsszeli irodáját. 2015. március 31-én ünnepélyes keretek között felavatták Antall József néhai miniszterelnök szobrát az Európai

Parlament Antall-épületszárnyában, majd sor került a Variációk Európára konferenciasorozat első állomására, amelyet májusban és ősszel újabb konferencia követett. 2017 januárjában a Konrad-Adenauer-Stiftunggal közös rendezvényén Orbán Viktor magyar miniszterelnök, HansGert Pöttering, az Európai Parlament egykori elnökének és a KAS elnökének köszöntőjét követően mondta el Európa 2017 elnevezésű beszédét, melyben közös jövőnk kihívásait vázolta fel. Az AJTK szakmai tevékenységének legújabb és legnagyobb szabású rendezvénye a think. BDPST konferencia. A think.BDPST célja, hogy Magyarország is felkerüljön a nagy regionális konferenciák (GLOBSEC, krynycai gazdasági fórum, Prague European Summit) térképére azáltal, hogy hazánk rendezi meg a régió legnagyobb, átfogó innovációs fórumát, előmozdítva ezzel a gazdasági, a kormányzati és a tudományos élet képviselői közötti szorosabb párbeszédet. Az esemény a Külgazdasági és Külügyminisztérium társszervezésében és a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával valósul meg. A Tudásközpont 2017-ben ötödik alkalommal rendezte meg a névadójáról elnevezett Antall József Nyári Egyetemet, melynek elsődleges célja a Visegrádi Együttműködés erősítése és

láthatóvá tétele az oktatás területén. A kéthetes programra minden évben 40-50 mesterképzésben, illetve PhD-képzésben tanuló diák nyer részvételi lehetőséget. A közép-európai tanulmányok iránt érdeklődő hallgatók számára az esemény lehetőséget biztosít tudásuk elmélyítésére, a V4-es régió és Magyarország közelmúltbeli történelmének megértésére. Az ötödik, jubileumi Nyári Egyetem teret biztosított egykori, már szakterületükön elhelyezkedett hallgatói számára, hogy tudásukat átadják a fiatalabb generáció számára, valamint alumni találkozóval is kiegészült, melynek keretén belül az eseményen való részvételük utáni tevékenységeikről számoltak be, és vezetői képzéseken is részt vehettek. Az Antall József Tudásközpont fontos küldetésének tekinti a tehetséggondozást és a felsőoktatási intézmények közötti kapcsolati háló kialakítását. Ennek jegyében rendezi meg évről évre a Dunai Regattát, amelyen egyre több hazai egyetem vesz részt, 2017-ben 18 magyar és 2 külföldi egyetem, Maastricht és Hannover csapatai mérkőztek meg egymással nyolcas evezős és sárkányhajós futamokban. A Dunai Regatta célja a tehetséggondozás mellett a Duna sokszínű használata, és Magyarország imázsának építése.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

MÚLTBÉLI ESEMÉNYEINK

Hogyan definiálja Közép-Európa önmagát az Európai Unión belül? 2017. szeptember 25. Brüsszel

Német szövetségi választások 2017. szeptember 26.

A Római Szerződés hatvanadik évfordulója, valamint a magyar V4-es elnökség alkalmából az Antall József Tudásközpont, Csáky Pál európai parlamenti képviselővel együttműködve konferenciát szervezett az Európai Parlamentbe. A konferencia célja az Unió közös jövőjének megtárgyalása volt jeles szakértők bevonásával, ideértve az európai identitást és a közös értékeket is a közép- és kelet-európai országok szemszögéből. Az eseményen felszólalt Mairead McGuinness, az Európai Parlament alelnöke, Őexc. Nagy Zoltán, Magyarország Belgiumba akkreditált nagykövete, és Martonyi János, Magyarország egykori külügyminisztere. A konferencia Csáky Pál új, az Egy hang KözépEurópából címet viselő könyvének bemutatásával zárult. A könyvről Paul Rübig, Európai Néppárt Páneurópai Munkacsoportjának elnöke osztotta meg gondolatait.

A német szövetségi választások után két nappal a Tudásközpont kerekasztal-beszélgetést rendezett, melynek keretén belül a választások eredményeit és azok Németországra és Európára gyakorolt hatását elemezték meghívott vendégeink. Megnyitó beszédében Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftunk magyarországi képviselet vezetője, a Németország előtt álló kihívásokról beszélt, minekután az új koalíció hosszú tárgyalási folyamat előtt áll. Habár a CDU megnyerte a választásokat, sokkal jobb eredményekre számítottak, s annak ténye, hogy az AfD bekerült a parlamentbe aggodalomra adhat okot. A panel résztvevői voltak dr. Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Diplomáciai Tanszékének adjunktusa, és dr. Hendrik Hansen professzor, az Andrássy Egyetem Nemzetköziés Európa-politikáért felelős tanszékének vezetője. Az esemény moderátora Menyes Roland, a Tudásközpont kutatója volt.

ANTALL ANTALLJÓZSEF JÓZSEFTUDÁSKÖZPONT TUDÁSKÖZPONT

MÚLTBÉLI ESEMÉNYEINK

SUSCO Budapest 2017 2017. október 26.

Trump és a Közel-Kelet 2017. november 14.

A fenntartható energiagazdálkodásról és -tárolásról szóló régiós párbeszéd elindítása érdekében rendezett nemzetközi eseményt az Antall József Tudásközpont. Immár negyedik alkalommal került sor a SUSCO BUDAPEST fenntartható fejlődés konferenciára a magyar fővárosban, Globális Energiatérkép: Meddig fenntartható az energiaellátásunk? címmel. A rendezvényen az Európai Unió hat országának (Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Dánia, Magyarország) 12 előadója – geopolitikai szakértők, klímakutatók és jogi szakértők – vitatták meg Európa és a világ energetikai jövőjét a globális energiabiztonság, a megújuló energia terjedése, illetve az energiaellátást támogató legkorszerűbb technológiai és menedzsmentmegoldások mentén. Az idei konferencián előadóink között köszönthettük többek között Thierry Le Bouchert, az ETIP SNET alelnökét, Jürgen Kroppot, a PIK Potsdam elnökhelyettesét, valamint Ságvári Pált, energiabiztonságáért felelős utazó nagykövet urat.

A rendezvény Eytan Gilboa professzor, Az Israel Public Diplomacy Forum elnöke és akadémiai igazgatója, egyben a Bar-Ilan Egyetem Nemzetközi Kommunikáció Központjának igazgatója előadásával kezdődött, ahol három összefüggő kérdésről beszélt, melyek Izrael és Az Egyesült Államok számára egyaránt kihívást jelentenek – Irán, Szíria és Az izraeli–palesztin konfliktus. Ezek után vette kezdetét a kerekasztal-beszélgetés, melynek további résztvevője, Benkő Levente Csongor, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai ügyekért felelős helyettes államtitkára, Gilboa professzor előadására reflektálva fejtette ki a véleményét a tárgyalt témákat illetően. a kerekasztal-beszélgetés moderátora Csepregi Zsolt, a Tudásközpont Ázsiai és afrikai kapcsolatok irodájának vezetője volt.

ANTALLJÓZSEF JÓZSEFTUDÁSKÖZPONT TUDÁSKÖZPONT ANTALL

ÚJ KÖTETEINK

Within, the reader may not only get to know the most decisive Hungarian Prime Minister of the last 25 years, but an erudite political thinker and an acclaimed historian as well. Self-discipline, perseverance, crystal-clear arguing, strategic vision and a hint of irony – characteristics both his friends and adversaries alike came to know – unfold throughout these pages. The volume contains József Antall’s detailed portray, his most important interviews and speeches both home and abroad, which brings back the atmosphere of the great political transformation, and offers an insight into European history in the early 1990s. “The fact that Hungary is now one of the 25 members of the European Union is – among others, but in the first place – his merit.” Helmut Kohl, Former Chancellor of Germany “This English publication of József Antall’s speeches and interviews allows broader European audience and young generations to become acquainted with the thoughts of this outstanding player in the political changes of the Central European region.” Wilfried Martens, Former Prime Minister of Belgium „He was a friend to the United States and an active partner in the international effort to deepen and secure democracy, stability and economic reform in Central and Eastern Europe.” Bill Clinton, Former President of the United States

- Ft

„He placed our bilateral relations on an entirely new footing, based on equality, mutual respect and confidence.” Boris Yeltsin, Former President of the Russian Federation

ROLAND DANNREUTHER: NEMZETKÖZI BIZTONSÁG

Edition for the 25th Anniversary of the Formation of the Antall-Government József Antall: an ifluent teacher, an innovative scholar, and a conscientious politician. These are the selected works of the first Prime Minister of Hungary after the peaceful transition from dictatorship to democracy in 1989. József Antall was already active during the 1956 Revolution as a young politician, and then he became a founding member of the Hungarian Democratic Forum, the first political party to challenge the monopoly of the Communist Party. He led the party to victory in the free election in 1990 and became Prime Minister until his untimely death.

ROLAND DANNREUTHER

József Antall NEMZETKÖZI BIZTONSÁG

Politische Reden, Interviews zu Hause und im Ausland

9 786155 559051

Carl J. Jensen – David H. McElreath – Melissa Graves: Bevezetés a hírszerzésbe

Antall József: Politische Reden, Interviews zu Hause und im Ausland

A nagy tapasztalatokkal rendelkező amerikai szerzőtrió összefoglalja mindazt, amit a hírszerzés elméletéről és gyakorlatáról tudni érdemes. A volt FBI-ügynök, a büntetőjogász és a Citadelen óraadó tanársegéd a fogalmi meghatározásokat követően bevezeti az olvasót a hírszerző közösségek és a hírszerzési módszerek, eljárások világába, a megszerzett információk elemzésének és értékelésének fogásaiba, a jelentések elkészítésének módjába. A kötet szól az elhárításról, a fedett műveletekről, a katonai és a bűnügyi hírszerzésről is, összegezi a hírszerzés előtt álló kihívásokat, valamint körvonalazza jövőjét. Mindemellett bemutatja a történetét is, a függetlenségi háborútól kezdve a világháborúkon át, a carteri, reagani éveken keresztül napjainkig, megérkezve a kiberbiztonság, a terrorizmus és a biológiai fegyverek kérdésköréhez. A könyvet elsősorban a társadalomtudományi, illetve a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tanulmányokat folytató egyetemi hallgatóknak ajánljuk, de hasznos olvasmány lehet azoknak a döntéshozóknak is, akik a hírszerzés eredményeit, jelentéseit felhasználják, illetve mindenkinek, aki az információszerzés és -feldolgozás területén mélyebb ismereteket akar szerezni.

Antall József a szemléletformáló tanár, az újító tudós, a felelős politikus. A rendszerváltoztatás utáni első magyar kormány miniszterelnökének beszédei és interjúi németül is megjelennek. Az Antall Józsefet jellemző finom irónia, kristálytiszta érvelés, stratégiai látásmód tükröződik az itt olvasható írásaiban, a vele készített interjúkban és a felszólalásaiban is. Pályaképe a következetes építkezés példája. Ívének fontos elemei a közép-európai együttműködés, az euroatlantizmus igenlése, a keresztény-szociális elkötelezettség és a nemzet sorsáért érzett felelősség. A kötetbe rendezett írások alapján az olvasó a néhai miniszterelnököt nemcsak az elmúlt harminc évet megalapozó politikusként, hanem kiművelt politikai gondolkodóként és elismert történészként is megismerheti. A Jeszenszky Géza válogatta gyűjtemény bő fele nemzeti témák köré csoportosul, olyan szövegek szerepelnek itt, mint az 1956-os októberi forradalom évfordulóján elmondott beszéd, a híres pizsamás interjú, a taxis sztrájkot követő felszólalás. A kötet ezután külpolitikai beszédeket sorjáz, majd politikafilozófiai írások következnek, hogy végül megismerhessük Antall József gondolatait a magyar történelem nagyjairól.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

REGIONAL STRATEGIC CONFERENCE

28-29 MARCH 2018

VÁRKERT BAZÁR, BUDAPEST HUNGARY

SAVE THE DATE think.bdpst.org

SZERZŐINK

Baranyi Tamás Történész, doktorjelölt Kutatásvezető

Német egység – német kétség Német egység, európai egység – Helmut Kohl kancellársága

Antall József Tudásközpont

Dobrowiecki Péter

Egy hosszú és rögös út – a német–lengyel kiegyezés

Történész, doktorjelölt EU-V4 irodavezető Antall József Tudásközpont

Voller-Szenci Ildikó,

Németország kitolt bástyája, az Európai Unió

Jogász Brüsszeli irodavezető Antall József Tudásközpont

Bodolay Dalma Nemzetközi kapcsolatok szakértő, MA Nemzetközi kapcsolatok referens Antall József Tudásközpont

Benedek Tibor Wilhelm Vallásszociológus Kutató Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Muttikultur – Angela Merkel portréja Oktoberfest és sörkultúra A magyarországi németek története és szerepe Magyarországon

A német iszlám – a jelenség története

Bocskor Kitty

Martin Schulz megítélése

Nemzetközi kapcsolatok szakértő, MSc Nemzetközi kapcsolatok referens

Top 5

Antall József Tudásközpont

Jancsek Enikő

A politikai kultúra fontossága a német társadalomban

Nemzetközi kapcsolatok szakértő, MA Nemzetközi kapcsolatok referens

Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem

Antall József Tudásközpont

Menyes Roland

Tragédia vagy új esély? — német belpolitikai körkép

Jogász, Mérnökmenedzser, doktorjelölt

a szövetségi választások után

Kutató Antall József Tudásközpont

Németország és a visegrádi országok gazdasági kapcsolatai a rendszerváltástól napjainkig

Pál Zsombor

A német politikai rendszer

Történész, doktorjelölt Kutató

A német nyelv kilátásai Európában

Antall József Tudásközpont

Stepper Péter

Bundeswehr 3.0: A német védelempolitika felzárkózása

Nemzetközi kapcsolatok szakértő,

korunk kihívásaihoz

doktorjelölt Nemzetközi kapcsolatok referens Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

KÉPEK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE:

3.0 https://en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/

Belső borító: Shutterstock

3.0 https://en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/

media/File:Berlin_Wall6353.JPG Freepenguin, CC BY-SA media/File:Berlin_Wall6352.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https://en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/

9. oldal: Az SPD zászlaja Az uniós és a német zászló mellett

media/File:Berlin_Wall6355.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https://en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/media/

9. oldal: Angela Merkel beszédet mond a választási kampány

File:Berlin_Wall6350.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https://

idején: Shutterstock

en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/media/File:Berlin_Wall6310.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0

9. oldal: CDU/CSU választói transzparensek Angela Merkel beszéde alatt: Shutterstock

24. oldal: Nagy Károly birodalmi érméje „Karolus Imp(erator) Aug(ustus) felirattal, 812 körül: https://en.wikipedia.org/

11. oldal: a 2017-es szövetségi választások eredményeképp

wiki/Charlemagne#/media/File:Charlemagne_denier_May-

előállt mandátumeloszlás a Bundestagban, forrás: http://

ence_812_814.jpg CC BY-SA 3.0

www.epochtimes.de/politik/deutschland/wahlergebnislaender-so-waehlten-die-bundeslaender-afd-siegt-in-

25. oldal: a Német-római császárság legnagyobb európai

sachsen-und-bildet-im-osten-hinter-cdu-zweitstaerkste-

kiterjedése V. Károly császár uralkodása alatt (1519–1556).

kraft-a2225523.html

Vörössel Az aragón korona, lilával a kasztíliai korona területei, naranccsal Károly burgundiai, sárgával a Habsburg öröksége,

11. oldal: a 2017-es és 2013-as szövetségi választások hivat-

világossárgával pedig a birodalmi területek: https://en.wiki-

alos eredménye, forrás: http://www.epochtimes.de/politik/

pedia.org/wiki/Charles_V,_Holy_Roman_Emperor#/media/

deutschland/wahlergebnis-laender-so-waehlten-die-bunde-

File:Empire-Roman-Emperor-Charles-V.jpg CC BY-SA 3.0

slaender-afd-siegt-in-sachsen-und-bildet-im-osten-hintercdu-zweitstaerkste-kraft-a2225523.html

25. oldal: Francia huszár kezében zsákmányolt porosz zászlóval a jénai csatában (1806): https://en.wikipedia.org/wiki/

12. oldal: a Bundestagba bejutott pártok eredményei

Battle_of_Jena%E2%80%93Auerstedt#/media/File:Bat-

Az egyes szövetségi tartományokban, forrás: http://www.

tle_of_Jena.jpg

epochtimes.de/politik/deutschland/wahlergebnis-laenderso-waehlten-die-bundeslaender-afd-siegt-in-sachsen-und-

26. oldal: a második Német Birodalom kiterjedése és belső

bildet-im-osten-hinter-cdu-zweitstaerkste-kraft-a2225523.

egységei. Kékkel Poroszország: https://en.wikipedia.org/wiki/

html

German_Empire#/media/File:Deutsches_Reich_(1871-1918)de.svg CC BY-SA 3.0 28. oldal: a berlini fal „színes oldala”: Shutterstock

22-23. oldal: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Berlin_Wall6356.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https://

30. oldal: a német szövetségi parlament épülete, a Bundestag

commons.wikimedia.org/wiki/File:Kani_Alavi,_East_

belülről: Shutterstock

Side_Gallery_Berlin.jpg Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https:// en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/media/File:Berlin_ Wall6287.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https://commons. wikimedia.org/wiki/File:Berlin_Wall6357.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https://en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/media/File:Berlin_Wall6266.JPG Freepenguin, CC BY-SA 3.0 https://en.wikipedia.org/wiki/East_Side_Gallery#/ media/File:Berlin_Wall6330.JPG Freepenguin, CC BY-SA 80

31. oldal: Shutterstock 32. oldal: a német politikai rendszer vázlatos felépítése: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/ cf/Political_System_of_Germany.svg/1200px-Political_System_of_Germany.svg.png CC BY-SA 3.0 DE 33. oldal: Bundestag: Shutterstock

36. oldal: Ursula von der Leyen a 2016. évi berlini ILA légibe-

commons.wikimedia.org/wiki/File:Angela_Merkel_Ju-

mutatón: Shutterstock

li_2010_-_3zu4.jpg Armin Linnartz, CC-BY-SA 3.0 DE

40. oldal: a Bundeswehr számokban, forrás: The Military

60. oldal: Angela Merkel Az Andrássy Egyetemen 2015

Balance 2017

februárjában: Andrássy Universität/ Képszerkesztőség

40. oldal: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Coat_of_

61. oldal: Shutterstock

arms_of_Germany.svg 41. oldal: a Német Szövetségi Köztársaság és Az Európai Unió zászlaja: Shutterstock

62. oldal: Shutterstock 63. oldal: Shutterstock

43. oldal: Az Európai Parlament épülete Brüsszelben: Shutterstock 45. oldal: a Volkswagen szárnyai alatt a Škoda mára villanyautókat is fejlesztő, high-tech nagyvállalattá vált: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Skoda_Vision_E_ IMG_0094.jpg Alexander-93 CC BY-SA 4.0 47. oldal: Német nagyvállalatok árbevételei (2016), forrás:

64. oldal: Hans Zimmer: Shutterstock 64. oldal: Robin Schulz: Shutterstock 64. oldal: Rammstein: Shutterstock 64. oldal: Paul Kalkbrenner: Shutterstock

Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara

64. oldal: Scooter: Shutterstock

50. oldal: a nehéz történelmi örökség ellenére mára ren-

65. oldal: a hullám: https://www.flickr.com/photos/

deződtek a kétoldalú kapcsolatok: Shutterstock

kmar/3068452186 CC BY-NC-ND 2.0

52. oldal: a volt szövetségi elnök Christian Wulff és Angela

66. oldal: Neuschwanstein: Shutterstock

Merkel: Shutterstock 66. oldal: Berlin: Shutterstock 53. oldal: Török tüntetők Németországban: Shutterstock 67. oldal: Mosel-völgy: Shutterstock 54. oldal: Integrációt elősegítő kurzus Németországban: Shutterstock

67. oldal: Fekete-erdő: Shutterstock

55. oldal: Berlini mecset: https://commons.wikimedia.org/

67. oldal: Köln: Shutterstock

wiki/File:Wilmersdorfer_Mosque.JPG

68. oldal: Oktoberfest Münchenben: Shutterstock 68. oldal: Shutterstock

57. oldal: Shutterstock 59. oldal: Helmut Kohl: https://commons.wikimedia.org/ wiki/File:Bundesarchiv_B_145_Bild-F074398-0021,_Bonn,_ Pressekonferenz_Bundestagswahlkampf,_Kohl.jpg Bundesarchiv, B 145 Bild-F074398-0021 / Engelbert Reineke / CC-BY-SA 3.0

69. oldal: Sváb család a 30-as évek végén: Leányvári archívum 70. oldal: Hagyományőrző esküvő Leányváron: Leányvári archívum 70. oldal: Angela Merkel Az Andrássy Egyetemen: Andrássy Universität/ Képszerkesztőség

60. oldal: a kancellár asszony és híres kéztartása: https://

KÖVETKEZŐ SZÁM

FÓKUSZBAN: A DIGITALIZÁCIÓ A folyóirat következő száma a digitalizációval és annak társadalmi hatásaival foglalkozik. A technológia az elmúlt ötven évben többet fejlődött, mint az elmúlt ötezer évben összesen, és ez olyan változásokat indított el a mindennapi életünkben, munkánkban és társas viszonyainkban, amelyeket még csak most kezdünk felismerni. Vannak már okos eszközeink, de még távolról sem tudjuk azokat okosan is használni. Miután minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a közeljövő nem a gépekről, hanem a gépek és az ember Digitalisation viszonyáról szól majd, on fontos, hogy effects the society a digitalizációnak ne csupán a technológiai, hanem a társadalmi aspektusait is megvizsgáljuk. A legfrissebb kiadványukban tehát szó lesz a digitalizáció gazdaságra, biztonságra, kultúrára és szabadidőre gyakorolt hatásairól. Bemutatjuk a digitális világ legalapvetőbb építőelemeit és legösszetetteb projektjeit – a tranzisztortól a szingularitásig. Megkértünk számos szakpolitikai döntéshozót és szakembert, hogy fejtsék ki véleményüket a kérdéssel kapcsolatban. Felkerestünk piaci szereplőket, digitális oktatással foglalkozó szakembereket, akik szintén elmondják, amit a digitalizációról és a javában zajló negyedik ipari forradalomról tudni érdemes. A lapszám a 2018-as think.BDPST rendezvényre jelenik meg.

A digitalizáció

Interjúk

2017. 5. szám ingyenes kiadvány

Társadalom

Kultúra

Gazdaság

A Fókuszban kiadvány számai elérhetőek a Tudásközpont honlapján, www.ajtk.hu/fokuszban. A Fókuszban ingyenesen letölthető a honlapon történő regisztrációt követően.

KAPCSOLAT

IMPRESSZUM

Antall József Politika- és Társadalomtudományi

Kiadó: Antall Péter, Igazgató

Tudásközpont Alapítvány

Főszerkesztő: Kégler Ádám

Cím: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Szerkesztő: Bodolay Dalma, Nemzetközi kapcsolatok referens

Web: www.ajtk.hu

A szám megjelentetésében közreműködött: Jancsek Enikő,

Telefon: +36 20 310 87 76

Nemzetközi kapcsolatok referens

E-mail: ajtk@ajtk.hu

Korrektor: Maros Edit, Szala Boglárka Címlap és grafikai tervezés, nyomdai előkészítés: Kiss Gergely

KÖVETKEZŐ SZÁM

KÖSZÖNTŐK