Fókuszban USA 2017/3.

Amerikai Egyesült Államok

Interjúk Társadalom

Kultúra

2017. 3. szám ingyenes kiadvány

Gazdaság KÖSZÖNTŐK

1

B3

2

KÖSZÖNTŐK

2017. 3. szám ingyenes kiadvány

Amerikai Egyesült Államok Irányváltás?

Minden jog fenntartva. A kiadványban található cikkek az Antall József

Tudásközpont tulajdonában állnak. Jelen kiadvány a jogtulajdonos

írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést és adatbankban való felhasználást!

KÖSZÖNTŐK

3

TARTALOMJEGYZÉK

5 -

Köszöntők

53 54 -

8 -

14 18 22 24 28 32 36 -

46 48 50 51 52 -

4

Bevezető Dr. Jeszenszky Géza: Vége a „Pax Americana”-nak? Mit hozhat a világnak Trump elnöksége?

Belpolitika John O’Sullivan: Igen, képesek vagyunk rá. Tényleg?

Mindegyikünk?

J. D. Gordon: A Fehér Ház meghódítása Hogyan vélekednek a Budapesten élő amerikaiak a választási eredményekről?

Elizabeth Wahl: Trump belpolitikája a megosztott Amerikában Migráció az Egyesült Államokba Kaló Máté: Közösségi média a 2016os elnöki kampányban: Hogyan nyerjünk csúnyán?

Pálmai Zsolt: Amerika hangja: Donald Trump és a külkereskedelem

Kultúra 5 sorozat, amit látni kell az amerikai politika témakörében 2016 tíz legnépszerűbb könyve az Egyesült Államokban 2016 tíz legkedveltebb dala és legnépszerűbb albuma az Egyesült Államokban A legnagyobb amerikai márkák a Forbes szerint A legtöbb bevételt hozó filmek az Egyesült Államokban 2016-ban

KÖSZÖNTŐK

56 -

A legjobb amerikai televíziós műsorok 2016-ban A top 10 amerikai egyetem

Könyvajánló Stumpf Anna: Bill Gertz: Amerika láthatatlan háborúja

58 60 62 -

Antall József Tudásközpont Bemutatkozás Múlt- és jövőbeli eseményeink Új köteteink

66 -

Következő szám

KÖSZÖNTŐK

Lectori Salutem!

Szerkesztői köszöntő

Négy hónap telt el Donald Trump beiktatása óta, és

Elnézve a 2016-os évet, a legutóbbi népszámlálás

elnökségének első száz napja ugyancsak tartogatott

mát. A Tudásközpont számos tavalyi rendezvényén

biztonsággal elmondható, hogy váratlan győzelmén túl

meglepetéseket. Annak ellenére, hogy Hillary Clinton győzelme borítékolhatónak tűnt, végül mégis a milliárdos ingatlanmágnást választották meg az Amerikai

Egyesült Államok negyvenötödik elnökének, így késztetve az embereket a kampányolás alapigazságainak

újragondolására. Megfigyelők és elemzők számos megközelítéssel hozakodtak elő a 2016-os elnökválasztási

versenyen történtek, valamint a Trump-kormány által majd folytatandó politika értelmezésekor.

Donald Trumpnak köszönhetően új szóval bővült

a nemzetközi kapcsolatok szótára: golfdiplomácia.

Az új elnök beemelte kedvenc hobbiját – valamint kedvenc golfpályáit – a diplomácia világába, és úgy tűnik,

manapság a világ dolgairól a Mar-a-Lago-i Trump

National Golf Club pályáin döntenek. A kézfogásairól pedig ne is beszéljünk…

Jelen számunk nemcsak az új elnököt és annak

politikáját mutatja be a Trump-jelenség megértésének érdekében, hanem az őt megválasztó országot is.

Ebben számos vendégszerző, a Tudásközpont munkatársai, valamint a transzatlanti iroda vezetője és egyben

a szám szerkesztője, Pálmai Zsolt, voltak segítségünkre.

Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet

mondjak nekik a munkájukért – önnek, kedves olvasó, pedig jó olvasást kívánok!

Kégler Ádám – Főszerkesztő Igazgatóhelyettes

Antall József Tudásközpont

erősen alábecsülte a világszerte élő amerikaiak száfelszólalók közül többen is – mind a közönség sorai-

ból, mind a különböző méretű és formájú kerekasztalok körül ülők közül – olyan markáns véleményt fogal-

maztak meg, olyan erős érdeklődésről és esetenként

mély tudásról tettek tanúbizonyságot, mint a legtöbb amerikai, akivel alkalmam volt az elnökválasztásról és általában az amerikai politikai cirkuszról beszélgetni.

Ez persze nem annyira meglepő: a hidegháború utáni világban valamilyen mértékben mindannyiunkat érin-

tenek az egyetlen máig megmaradt szuperhatalommal kapcsolatos történések. Az Amerikai Egyesült

Államok külpolitikája erősen befolyásolja a biztonsá-

gérzetünket, a gazdasági mozgásai képesek pénzügyi válságba taszítani az egész világot, az állampolgá-

rai életét befolyásoló intézkedései pedig a határain messze túlnyúló társadalmi folyamatokat inspirálnak.

Zenészei és filmesei még mindig világszerte uralják

a slágerlistákat és a jegypénztárokat. A Fókuszban jelen száma a modern Amerika mindezen elemeiből merítve mutatja be, hogyan is nézett ki az ország 2016

végén – miközben a kiadvány minden sorára rávetül

annak az embernek az árnyéka, aki előtt most megnyílt a lehetőség, hogy ezen elemek mindegyikét drasz-

tikusan átalakítsa. Kiadványunk keretein belül tehát

Donald Trump ismét kisajátítja magának a rivaldafényt.

Pálmai Zsolt – Irodavezető

Transzatlanti Kapcsolatok Iroda Antall József Tudásközpont KÖSZÖNTŐK

5

Dr. Jeszenszky Géza

John O’Sullivan

J. D. Gordon

Dr. Jeszenszky Géza

John O’Sullivan, a Brit

J. D. Gordon szenior

külügyminisztere

parancsnoki fokozatú

a Secure Free Society

az Antall-kormány

volt, és az Egyesült

Államokban (1998–

2002), Norvégiában és Izlandon (2011–2014)

VENDÉGSZERZŐINK

szolgált Magyarország nagyköveteként.

VÉGE A „PAX AMERICANA”-NAK? MIT HOZHAT A VILÁGNAK TRUMP ELNÖKSÉGE? 8. oldal

Birodalom Rendjének tagja, a Duna Intézet

elnöke. Szerkesztő és

rovatvezető, több szenior szerkesztői pozícióval

a háta mögött, a London Times vagy a National

Review magazinoknál és a Szabad Európa Rádió/ Szabadság Rádiónál.

Különleges tanácsadója volt Margaret Thatcher miniszterelnöknek és

írója Az elnök, a pápa

és a miniszterelnök című könyvnek.

IGEN, KÉPESEK VAGYUNK RÁ. TÉNYLEG? MINDEGYIKÜNK? 14. oldal

6

KÖSZÖNTŐK

kutató a Center for

(SFS) washingtoni think tanknél. A nyugalmazott haditengerészeti

parancsnok szóvivő volt a Pentagonnál 2005 és

2009 között. Elnöke volt Donald Trump Nemzeti Biztonsági Tanácsadó

Bizottságának és vezető külügyi tanácsadója

a republikánus elnök-

jelölteknek, az egykori arkansasi kormányzó,

Mike Huckabee-nek és a nagyvállalati vezető, Herman Cainnek.

A FEHÉR HÁZ MEGHÓDÍTÁSA 18. oldal

Elizabeth Wahl

Kaló Máté

Stumpf Anna

Elizabeth Wahl újságíró, a CNN, az MSNBC, a Fox News, a Bloomberg és számos más nemzetközi csatornán és dokumentumfilmben szerepelt. 2011 és 2014 között az RT TV amerikai ágánál volt tudósító és bemondó, és akkor tett szert nemzetközi hírnévre, amikor nyilvánosan felmondott, elítélve a csatorna eltorzított tudósítását az ukrán– orosz konfliktus és a krími beavatkozás kapcsán.

Káló Máté független poli-

Anna Stumpf Smith

sen publikál a 168 óra

toni Magyarországi

tikai elemző, rendszeremagazinban.

KÖZÖSSÉGI MÉDIA A 2016-OS ELNÖKI KAMPÁNYBAN: HOGYAN NYERJÜNK CSÚNYÁN? 32. oldal

Lacey a washingKezdeményezési

Alapítvány ügyvezető

igazgatója és a Common Sense Society Budapest igazgatóhelyettese. A Heti Válasz hetilapnál jelennek meg cikkei.

STUMPF ANNA: BILL GERTZ: AMERIKA LÁTHATATLAN HÁBORÚJA 56. oldal

TRUMP BELPOLITIKÁJA A MEGOSZTOTT AMERIKÁBAN 24. oldal

KÖSZÖNTŐK

7

BEVEZETŐ

VÉGE A „PAX AMERICANA”-NAK? MIT HOZHAT A VILÁGNAK TRUMP ELNÖKSÉGE? Dr. Jeszenszky Géza Egykori külügyminiszter

„A politikai fundamentalizmus, ami nemcsak iszlám fundamentalizmusként jelentkezhet, hanem más világkultúrákban, más politikai kultúrákban is felléphet, a XXI. század bolsevizmusaként világunkat a legsúlyosabban fenyegeti.”

(Antall József a Nemzetközi Demokrata Unió (IDU) végrehajtó bizottságának budapesti ülésén, 1993. szeptember 1-jén) A demokrácia és az euro-atlanti értékek győzelmét hozó hidegháború befejezésekor reálisnak tűntek George Bush elnöknek az amerikai Kongresszus két háza előtt 1990. szeptember 11-én mondott szavai, hogy egy új, békés világrend köszöntött be. „Egy új korszak, amely mentes a terror fenyegetésétől, erősebb az igazságért folytatott küzdelemben és biztonságosabb a béke keresésében. Olyan korszak, amelyben a világ nemzetei keleten és nyugaton, északon és délen virágozhatnak és harmóniában élhetnek. […] Ma új világ születik, olyan világ, amely teljesen más, mint az, amelyet ismerünk. Olyan világ, ahol a törvény uralma váltja fel a dzsungel törvényét. Olyan világ, ahol a nemzetek elfogadják, hogy közös felelősséggel viseltetnek a szabadság és az igazság iránt. Olyan világ, ahol az erős tiszteli a gyengék jogait.”1

1. Bush, George – Scowcroft, Brent: Átalakított világ. Budapest: Antall József Tudásközpont, 2014. 374.

8

BEVEZETŐ

Nem tudok jobb értékelést fűzni e beszédhez, mint Ady karácsonyi szavait:

„Karácsonyi rege /Ha valóra válna, / Igazi boldogság /Szállna a világra.”

Bush beszéde nem egy „Pax Americana,” hanem a „Pax Democratica” víziója volt. Pontosan tizenegy évvel később, a New York-i terrorista merénylet volt az ébresztő a szép álomból. Az iszlám fundamentalizmus, „a terror elleni háború” eredménytelensége, az Ukrajna ellen elkövetett orosz agresszió, az Európába menekülő tömegek, a négy legújabb európai, sok áldozatot követelő merénylet, végül az orosz fegyverek szíriai sikere végleg véget vetett „a történelem végét,” egy békés és igazságos világot ígérő reményeknek. Meglepő, hogy a mai nemzetközi rendetlenségben akadt egy luxuskörülmények között élő 70 éves üzletember, aki kényelmes életét feladva minden tapasztalt, esélyes vetélytársát legyőzte és megszerezte a világ még most is legerősebb hatalmának vezetői posztját.

Nem egy lentről érkezett szegény verte meg a gazdag elit jelöltjét, mint történt nem egyszer az amerikai választásokon, legutóbb Barack

Obama esetében. Nem egy jó megjelenésű fiatal győzött, főként a női szavazók jóvoltából, ahogy ez történt 1960-ban John F. Kennedyvel. Nem egy győztes katona lett az elnök egy civillel szemben, mint számos esetben, legutóbb 1952-ben, amikor Eisenhower, a II. világháborús főparancsnok a kommunizmus fölött is győzelmet ígérve lett a nyertes. Most egy dúsgazdag, arrogáns nőfaló, aki a vietnámi háború idején ügyesen kibújt a katonai szolgálat alól, legyőzte az első női elnökjelöltet – a feminizmus országában!

Titka az volt, hogy a hagyományos elvekből és a hagyományos politikából kiábrándult, anyagi helyzetükben megrendült, a háborús kiadásokba belefáradt választók elhitték Trumpnak, hogy vis�szahozza a régi szép időket, a növekvő jólétet és Amerika nagyságát, világméretű vezető szerepét. Éles verseny után kis különbséggel győző elnök már sok volt az amerikai történelemben, voltak a választási kampányokban nagy politikai, ideológiai különbségek, de ennyi személyeskedő sértés, ennyi etikátlan trükk, ennyi fenyegetés, ennyi kölcsönös vád és riogatás valószínűleg még sosem kísérte az elnökválasztást. Arra is volt már példa (legutoljára 2000-ben Al Gore és George W. Bush versenyében), hogy nem az országosan legtöbb szavazatot kapott jelölt lett az elnök, hanem az, aki az egyes államokban megválasztott elektorok többségét megszerezte.

(Ez nem valami különleges, torz jelenség, számos országban elég a győzelemhez a választókerületek többségében nyerni az összes szavazat kisebbségével – ahogy ez nálunk is gyakori.) Viszont ritkán, talán soha nem fogadta az eredményt olyan elkeseredés a vesztes táborában, mint most, és a világ jelentős részében is inkább aggodalommal, mint reménységgel várják Donald Trump elnökségét. Mi ennek az oka?

Magyarországon a kormányhoz közel álló médiumok azt szokták hangsúlyozni, hogy Trump szembefordult a nyugati világban évtizedek óta uralkodó bel- és külpolitikai konvenciókkal, az ún. liberális elittel, a legismertebb világlapokkal, az ideologikus „világcsendőr”, demokrácia-exportőr szereppel, a kereszténységet és a fehér szupremáciát háttérbe szorítani akaró és a szexuális kisebbségek kultuszában tetőző „politikai korrektség”-gel. Az új évezredben valóban vég-

letes túlzások jelentkeztek a nyugati demokráciák többségében: a leggazdagabb felső rétegek jövedelme a pénzügyi válság ellenére elhúzott a középosztály életszínvonalától, nőtt az állami és a nemzetek feletti szervezetek bürokráciája, az új politikusi generáció a problémák megoldásában tehetetlennek bizonyult, miközben támogatta a hagyományos értékek elhagyását. Mindennek a megváltoztatását ígérte Trump, de egyénisége és eddigi életpályája alapján hitelessége megkérdőjelezhető. Deklarált szándékainak egy része valóban veszélyes és/vagy nehezen végrehajtható. Azt ígéri, hogy „újra naggyá teszi” Amerikát, ennek érdekében katonai szövetségeseitől (a NATO-tól Japánig és Dél-Koreáig) sokkal nagyobb pénzügyi hozzájárulást vár el, miközben növeli országa katonai kiadásait. („Nincs potyautas, fizess többet az USA védőernyőjéért!”) Nem bánja, ha újabb országok jutnak atomfegyverhez, de jelentősen növeli Amerika atomcsapást mérő potenciálját. „Jöjjön egy új fegyverkezési verseny, amit az Egyesült Államok meg fog nyerni!” – nyugtatja a közvéleményt. Putyin Oroszországával megegyezésre jut a külpolitikai vitákban, leállítja Iránnal a békülékenységet, még jobban Izrael mellé áll a közel-keleti konfliktusban, hadserege bevetése nélkül megsemmisíti a magát Iszlám Államnak nevező terrorista alakulatot, fallal zárja le a mexikói határt, kitoloncol tizenegy millió illegálisan Amerikában tartózkodót (köztük egy-két százezer magyart?), leállítja az iszlám vallásúak bevándorlását, megszünteti milliók betegbiztosítását, saját embereivel tölti be a Legfelső Bíróság hiányzó helyeit. Lehetséges mindez, jóra vezethet mindez? A megválasztott elnök első, megnyugtató nyilatkozatai alapján azt kezdtem gondolni, hogy ha nem váltja be a választási kampány során tett ígéreteit, még akár jó elnök is lehet. Ahogy azonban alakul az új elnöki csapat, egyre több a kétség. Egy sikeres katonai puccs után sem szokott egy ország annyi tábornokot tenni kulcspozíciókba, mint Trump teszi. Egy Putyinnal kiváló viszonyt ápoló sikeres és gazdag üzletember lesz a külügyminiszter – elég lesz ez a világpolitikai feszültségek oldódásához? A kereskedelem veszi át a diplomácia helyét, olvassuk. Ez ismerősen hangzik, de én úgy tapasztaltam, hogy a kettő között kölcsönös függés van. Nem biztos, hogy BEVEZETŐ

9

Donald Trumpnak, az Egyesült Államok 45. elnökének beiktatása

egy keményen tárgyaló, könyörtelen vállalatigazgató többet ér el a külföldi vezetőknél, mint egy jó modorú, művelt, a világ összefüggéseit alaposan ismerő diplomata.

Az Egyesült Államok alkotmányos berendezkedése és hagyományai megkötik az elnök kezét. Ha nem tudja csökkenteni országa belső megosztottságát, nem fog tudni eredményes külpolitikát folytatni. Amerika gazdasága jól működik, jó a foglalkoztatottság, baj a pénzügyekkel, az államadóssággal és a jövedelmek nagyon egyenlőtlen elosztásával van. A szocialisztikus programjával igen sikeres Bernie Sanders mint jelenség, figyelmeztető. Oldani kell az ideologikus szembenállást is. Meg kellene állítani a „politikai korrektség” olyan abszurd megnyilvánulásait, mint hogy az egyik egyetemen a diverzitás jegyében Shakespeare képét kicserélték egy leszbikus fekete költőnő plakátjára. Vagy az udvarlást összetéveszteni a „szexuális zaklatással.” Az ember nemének fizikai megváltoztatása se számítson emberi jognak. De a „Tea Party” keresztény fundamentalizmusa aligha a legjobb ellenszere a balos ideológiai diktatúrának.

A világ sorsára azonban Trump külpolitiká10

BEVEZETŐ

jának lesz komoly hatása. Nem a megválasztott elnök találta ki, hogy jó lenne kiegyezni Oroszországgal. F. D. Roosevelt óta sokan megpróbálták, mondhatjuk, minden utóda, csak ez sosem Amerikán múlott. A republikánus ifjabb Bush Putyin szeméből bíztatást olvasott ki, Obama meghirdette a „reset,” a kapcsolatok újraindításának politikáját. Most látszólag kedvező a lélektani pillanat, de őszinte-e Putyin december eleji beszéde, készsége tavaszt hozni a moszkvai télbe? A szíriai beavatkozással Oroszország újra megvetette a lábát a KözelKeleten, mire fogja ezt használni? Evidens, hogy az iszlám fundamentalizmus legalább annyira fenyegeti Oroszországot, mint a Nyugatot, eddig azonban a szavakon túl nem volt érdemi együttműködés a letörésére. De ott vannak a régi feszültségek, nemcsak Izrael körül, de hogyan lehet leszerelni a siita-szunnita szembenállást, vagy van-e mindenki számára elfogadható megoldás a kurd kérdésben? Ukrajna ügyében vannak racionális megoldások (garantált katonai semlegesség, nemzetközileg ellenőrzött népszavazás a Krímben, valódi föderalizmus, autonómia erős nyelvi jogokkal, kondominium, védnökhatalmi státusok), de a politikai sebeket

nehéz gyógyítani, az érzelmeket nehezen írja fölül a ráció. 25 évvel ezelőtt Európa hangos volt a decentralizálás, regionalizmus, autonómia elvétől, azután ezt elnyomta a többségi nemzetek nacionalizmusa. Márpedig ez robbanásveszélyes, ennek bizonyítéka, ami a szemünk előtt történik Törökországban.

A magyar külpolitikai horizont számára még Amerika is távol van, és attól tartok, hogy a Távol-Keletre csak mint reménybeli piacra tekint. Helyes erősíteni a kapcsolatokat Kínával és Dél-Koreával, több figyelmet érdemel Japán, és Ausztráliában sem csak az ötvenezer magyar származásút kell látni. Indonézia, Malajzia, Vietnám, Szingapúr – érdemes ezekre figyelni, az utóbbitól tanulni is. De a Távol-Kelet lesz a Trump-adminisztráció legnagyobb próbatétele.

Az új elnök Kína-politikája könnyen beleszaladhat egy kereskedelmi háborúba, amit nagyban súlyosbíthat, ha Kína folytatja jelenlegi konfrontatív politikáját a Dél-kínai-tenger térségében, ezzel egyidejűleg pedig igyekszik kiszorítani az Egyesült Államokat a Csendes-óceán nyugati térségéből, vagy legalább csökkenteni az amerikai befolyást Tajvanon és Japánban. Érdekes fejlemény, hogy hetven év után most napirendre került az orosz-japán békeszerződés ügye.

Mégsem annyira szilárd az orosz-kínai barátság?

Végül: hogyan alakulhat a magyar-amerikai viszony Trump alatt? Amerikán múlott, hogy az elsőszámú vezetők között tíz éve, Bush budapesti látogatása óta nem volt érdemi találkozó.

De nem volt valódi indoka, még kevésbé értelme a nálunk mesterségesen gerjesztett Amerikaellenességnek. Attól, hogy egy kis országnak nem tetszik a kettős mérce, az még létezik.

A külföldi kritikán sosem érdemes megsértődni, inkább azt kell nézni, mi az alapja? Még a nagy államok külpolitikai sikereinek is a barátok, a jó szövetségesek képezik az alapját, ez volt a NATO eredményességének a titka. Washington és Budapest viszonyában is van most egy kedvező lélektani pillanat, ezt meg kell ragadni. Pénzbe fog kerülni, jelentősen növelni kell a katonai költségvetésünket, de ez jó befektetés, a biztonságot szolgálja. A Visegrádi Együttműködés első külföldi támogatója (de nem kezdeményezője)

az Egyesült Államok volt. A lengyel külpolitika pillére a szoros viszony Amerikával. Csehország létét is Wilson elnöknek köszönheti. Az atlantizmus nem oroszellenes, legfeljebb egyes oroszok képzeletében. Pár éve megindult egy rendszeres konzultáció a visegrádiak, a baltiak és az öt virágzó északi demokrácia között. Erre lehetne építeni egy új atlantizmust, ami egyben a magyar-amerikai viszonyt is tartósan jó alapokra helyezné.

BEVEZETŐ

11

HOGYAN VÁLASZTANAK ELNÖKÖT? Pálmai Zsolt Négyévente ugrásszerűen megnő az Egyesült Államok elektori kollégiumára történő Google-keresések száma, és ennek jó oka van: az országon kívül élő legtöbb ember számára (és sok esetben az ottani lakosoknak is) a választási rendszer túl komplikáltnak, olykor pedig egészen ellentmondásosnak tűnik. A rendszert a legkönnyebben leegyszerűsítve érthetjük meg.

Tételezzük fel, hogy az ország csak három államból áll, amelyek lakosságának 100%-a részt vehet a szavazásokon. Az egyszerűség kedvéért hívjük őket: A, B, és C államnak. Az első állam 20 lakossal/szavazóval rendelkezik, a második 30-cal, míg a harmadik 40-nel. Minden 10 lakosért cserébe az államok egy elektori szavazatot kapnak (a valóságban egy elektor körülbelül 700 ezer lakost képvisel).

1) A választások megnyeréséhez a jelöltnek meg kell szereznie az elektori szavazatok többségét. Lévén, hogy a mintaállamunk összesen 9 elektorral rendelkezik, ez azt jelenti, hogy a jelöltnek legalább 5 elektori támogatói szavazatot kell elnyernie ahhoz, hogy győztes lehessen (a támogatói szavazatok egyenlő eloszlása esetén a győztest a Kongresszus választja ki).

A elektori kollégium létrehozása mögött eredetileg az a szándék rejlett, hogy az országot irányító elnöknek és helyettesének megválasztásáról az állampolgárok által megválasztott, jól értesült képviselők döntsenek, mindeközben garantálta azt, hogy a kisebb államok is fontos szerepet tölthessenek be a választási folyamatban. Azonban a 19. század végétől kezdve az elektori szavazatokat egy „a győztes mindent visz” elv szerint ítélik oda (kivéve Nebraska és Maine államokban), amely szerint az adott államban a szavazatok többségét megszerző jelölt automatikusan az állam összes elektori szavazatát is megkapja.

Tehát, amíg az amerikai választási rendszerben sok lehetséges eredmény születhet, addig az általunk felvázolt helyzetben csak négyféle módon lehet elosztani az elektori szavazatokat, hiszen bármely két államban való győzelem elégséges az összesített győzelemhez: 5-4 (a győztes nyert A és B államokban), 6-3 (A és C államokban), 7-2 (B és C államokban) és 9-0 (mindhárom államban). Az Egyesült Államokban olykor előforduló sajátos csavar (mint például a 2000-es és a 2016-os elnöki választás esetében) akkor következik be, amikor a jelölt az összes szavazat többségét elnyeri, ugyanakkor a rendszer sajátossága miatt mégis a másik jelölt rendelkezik több elektori szavazattal. (Azaz valóban lehetséges az, hogy egy jelölt az Egyesült Államok elnökévé válik úgy, hogy csupán 11 államban nyerte el az állampolgárok szavazatának a többségét.)

A két fő, amerikai politikai pártnál maradva tegyük fel, hogy egy demokrata (kék) és egy republikánus (piros) jelölt méretteti meg magát a mintaállamunk elnökválasztásán. Első államunkban 11 ember szavaz a republikánus jelöltre, míg 9 a demokratára, ezáltal biztosítva előbbi legkisebb szavazattöbbséggel való győzelmét. B államban a republikánus jelölt 16 szavazatot kap, míg a demokrata 14-et – azaz megint a legkisebb szavazattöbbséggel győzedelmeskedik. Ezzel szemben a C államban a demokrata jelölt a megnyerhető 40 szavazat közül az összeset elnyeri.

SZAVAZÓK

ELEKTOROK

A

2

B

3

C

4

12

INTERJÚK INTERVIEW

2) Számoljuk össze az állampolgári szavazatok eredményét! Demokrata: 9+14+40=63 Republikánus: 11+16+0=27 SZAVAZÓK

ELEKTOROK

A

2

B

3

C

4

3) Az eredményekre tekintve láthatjuk, hogy a demokrata jelölt elsöprő többséggel szerezte meg az állampolgárok szavazatait. Egy olyan rendszer esetében, ahol a legtöbb állampolgári szavazatot birtokló jelölt győzedelmeskedik, a demokrata politikus lenne az új elnök.

Azonban az Egyesült Államok és a mi saját feltételezett modellünk esetében a győzelemről az elektori szavazatok döntenek, az „egyszerű” állampolgári szavazatok pedig csak az államhatáron belüli rangsort szabják meg. „A győztes mindent visz” elv alapján így a republikánus jelölt kapja A (2) és B (3) államok elektori szavazatait (összesen 5 szavazatot), míg a demokrata jelölt csupán 4 szavazatot nyert el.

Demokrata szavazatok (63)

Republikánus szavazatok (27)

4) Ez azt jelenti, hogy az elektori szavazatok többségét elnyerve a republikánus jelölt lesz az ország új elnöke annak ellenére, hogy 90 emberből csupán 27 szavazott rá ténylegesen.

Természetesen amennyiben 60 lakos/szavazó élne C államban, úgy a demokrata jelölt győzedelmeskedett volna csupán egy állam elnyerésével.

SZAVAZÓK

ELEKTOROK

A

2

B

3

C

4 INTERJÚK

13

BELPOLITIKA

IGEN, KÉPESEK VAGYUNK RÁ. TÉNYLEG? MINDEGYIKÜNK? John O’Sullivan A Duna Intézet elnöke

Barack Obama a 2008-as elnökválasztást a remény és a változás üzenetével, valamint az „Igen, képesek vagyunk rá!” szlogennel nyerte meg. Furcsamód – ámbár eltérő politikát folytatva – Donald Trump a 2016-os elnökválasztáson némileg hasonló programmal, és a „Tegyük újra naggyá Amerikát” szlogennel győzedelmeskedett, amely Obamáéhoz hasonló érzelmeket tükrözött, azonban inkább nacionalista, mint populista felhanggal. Talán az összes demokrata jelölt effajta szlogenekkel működik.

E ponton túl azonban a hasonlóságoknak vége szakad – legalábbis, ha Trumpot és Obamát nézzük egyszerre. Még túl korai az Obama-kormány tevékenységét nyugodt közönnyel szemlélnünk.

Akik szeretnének erről pozitív értékelést olvasni, azoknak ajánlanám Jonathan Chait Audicity: How Barack Obama Defied His Critics and Created A Legacy That Will Prevail című könyvét vagy Michael D’Antonio A Consequential President című kötetét. Meg kell hagynunk, mindkét könyv Obamát mint az amerikai politikában új irányt mutató elnököt mutatja be, jobbára a csalódott baloldali kritikusokkal szemben, akik úgy érzik, Obama az elnökségi évei alatt kis számú – és kevés progresszív – eredményt ért el. A republikánusok még ennél is ellenségesebb képet festenének, mondván, hogy távozásakor fajilag még jobban megosztott országot hagy hátra, egy világviszonylatban gyengébbet, amelynek számos problémája még megoldatlan, különös tekintettel a bevándorlási törvény reformjára.

A most rögtönzött vázlatomban azt állítom, hogy az elnöksége alatt „ceremoniális” és „monarchikus” kötelezettségeinek eleget tett (ő személy szerint igen népszerű), azonban a „hatékonyság” 14

BELPOLITIKA

és a „végrehajtói” kötelezettségek oly sok részében elbukott, hogy elnökségét nem könyvelhetjük el teljes körű sikerként.

Az az elképzelés kérdőjeleződik most meg, hogy nagyhatású elnök az lehet, aki új „irányt” jelöl ki az amerikai politikában, ami utódait arra készteti, hogy annak a politikai irányelveknek a keretei között maradjanak, amit ő vagy alkotmányosan, vagy az általános vélekedésnek megfelelően rögzített. Barack Obama még jelöltként is ez alapján az elképzelés alapján dicsőítette Reagan elnököt, amiért az a konzervativizmust új, irányadó nézetté tette, és következésképp kicsinyítette Bill Clinton eredményeit, amiért az nem volt képes átalakítani ezt a szemléletet.

Obama remélte, ő maga is nagyhatású elnök lesz azáltal, hogy progresszív politikáját az új nézetté formálja. Támogatói úgy vélik, hogy ez sikerült neki. Azonban most Trump belekezdett a saját politikai irányvonalának kijelölésébe – tulajdonképpen azt teszi Obamával, amit Obama tett Reagannel. Meglátjuk majd az elkövetkezendő négy vagy nyolc évben, hogy melyik fog győzedelmeskedni!

Trump a novemberi választáson megnyerte a verseny első csatáját Obama bajnokának legyőzésével. Clinton asszony nem bizonyult jó jelöltnek, azonban az általa szolgált Obamakormány képviselője volt, és annak szinte minden politikai irányvonalát magáévá tette. Amennyiben elbukott, az azt jelezte, hogy ezek a politikai irányvonalak széles körű nem tetszést váltottak ki. Sokan meg voltak győződve arról, hogy Clinton nyerni fog. Miért is ringatták magukat ebbe a tévhitbe? És mi a magyarázata annak, hogy néhányak előrejelzése beigazolódott?

A 2008-as választás közben híressé vált, ikonikus, “Remény” felirattal ellátott plakát

Egy Amerikában nyaraló ausztrál kollégám és barátom, Roger Franklin levelében megjósolta nekem, hogy Donald Trump könnyedén győzedelmeskedni fog. Beszámolt az Amerika keleti partján, a kampány utolsó heteiben tett utazásáról, amikor is beszélgetésbe elegyedett sokakkal, és arra jutott, hogy a nép által megfogalmazott vélemény valószínűleg Trump győzelmét hozza.

Más riporterek is látták ezeket a jeleket, de nekik nem sikerült előjelezniük a történteket.

Az amerikai választások szakértője, Henry Olsen volt azon kevesek egyike, aki ezt megtette. A megfigyelők nagy része látta, hogy Hillary Clinton körülbelül négy ponttal előrébb áll az utolsó közvélemény-kutatások szerint, és azt a következtetést vonta le, hogy a feje tetejére állt verseny visszafordul az establishment kedveltjének egyértelmű győzelmét. Néhányan – mint például Roger Franklin – vagy azért nem értettek ezzel egyet, mert közvetlen kapcsolatban voltak az utca emberével, vagy azért – mint például Henry Olsen – mert várható meglepetéseket olvastak ki a tealevelekből, történetesen, hogy „Trump rejtőzködő támogatói” megtévesztették a közvélemény-kutatókat.

De győzött Trump? És Clinton veszített?

Visszagondolva én úgy ítélem meg, hogy inkább Clinton veszített, mint Trump győzött. A felmérések bizonyítják – amelyek nem biztos, hogy perdöntőek – hogy bármely más republikánus legyőzte volna Clintont, még nagyobb különbséggel, mint Trump, hiszen számos republikánus jelölt még nagyobb támogatásnak örvendett az induláskor. Hillary Clinton kétségkívül rossz jelölt volt: merev, esetlen és unalmas, botrányoktól sebzett és csupán egy szűk választótestületnek nyerte el a tetszését.

Hillary Clinton volt a jelenlegi politikailag korrekt, progresszív, globalista szociáldemokrata, multikulturális, posztamerikai rezsim megtestesítője, amelyik túlszabályozza az életet, leértékeli az állampolgárságot, felforgatja a hagyományos szokásokat, önkényesen visszautasítja a törvények alkalmazását, büntethetővé nyilvánítja a diszkriminációt (egyúttal különböző jogokkal rendelkező csoportokra osztja az állampolgárokat), hatalmat ad a globális intézményeknek, valamint erkölcsi propagandát terjeszt bármivel kapcsolatban, a kóros elhízástól kezdve a külvárosi fejlesztések fontosságáig. Elutasítása, tehát a progresszívista politika szemszögéből, vereség volt – épphogy vereség egy igencsak megosztott Amerikában. Számos megfigyelő szerint Obama személyes varázsának védőpáncélja nélkül az obamaizmus is vereséget szenvedett.

Más republikánus politikus talán jelentősebb BELPOLITIKA

15

győzelmet aratott volna a választásokon. Ami Trump győzelmét illetően még sokkal érdekesebb – és fontosabb –, hogy más módon nyert, és más szavazókkal, szavazói körökkel.

Megnyerte a nagy részét azoknak a választóknak, akiket a pártok mindegyike előzőleg elhanyagolt. A média ezt a csoportot „a fehér munkásosztályként” definiálta, azonban ez a réteg sokkal terjedelmesebb annál, és más osztályokkal, etnikai csoportokkal is elegyedik.

Tagjait legjobban talán az identitáspolitika és ennek trendjei „láthatatlan áldozataként” írhatjuk le. Jellemzően a hidegháború végétől ismerjük a jelenséget: a magas számú bevándorlás, a támogató intézkedések, a kétnyelvűség, a multikulturalizmus és a genderkvóták alakították.

Valamilyen gonosz egybeesés folytán ez az osztály a rozsdaövezetbeli amerikai ipar hanyatlásának áldozata. Egyszóval ők azok az emberek, akik a munkájuk elvesztése esetén mindenkinél nehezebben találnak új munkahelyet.

Trump megnyerte magának ezeket a szavazókat, a nacionalizmus, a protekcionizmus és a politikai korrektség elutasításával, mindemellett képes volt megtartani a kisebbségi szavazókat is. Tulajdonképpen valamelyest javított az afrikai-amerikaiak és a spanyol ajkú állampolgárok közötti republikánus szavazók arányán.

Legnagyobb kezdeti vereségei a diplomával rendelkező, előkelő, fehér szavazók körében voltak (hezitálok „tanultabbnak” nevezni őket), akik általában véve a republikánusokra szavaznak, azonban ez alkalommal máshova tették le a voksukat – legtöbben a libertariánus jelöltre.

Ahogy azt Obama elnök is állítja, manapság a választásoknak megvannak a következményei.

Gondoljunk csak a Republikánus Párt választás utáni erejére: irányítja az amerikai elnökséget, az amerikai Kongresszus mindkét házát, harminchárom kormányzóságot, valamint hatvankilencet a kilencvenkilenc állami törvényhozói ház közül, ezáltal a kormányzás az államok felében a párt teljes birtokában van. Az újonnan megválasztott Trump elnök új jelöltet nevez majd ki a Legfelső Bíróságban megüresedett helyre, és ennek köszönhetően helyreáll a bizonytalan öt a négyhez konzervatív többség a bíróság berkein belül. Amennyiben még több bíró vonul vissza 16

BELPOLITIKA

(vagy hal meg) az elkövetkezendő négy évben – amely valószínűsíthető –, úgy Trump tovább növeli majd ezt a többséget.

A Republikánus Párt szavazói körképe most sokkal biztatóbb. A „munkásosztálybeli fehérek” északi blokkja kiegészülve a szakszervezeti szavazókkal, akik egykor a demokraták fő támaszai voltak, most a kibővített republikánus koalíció szilárd tagjaivá váltak. Valószínűsíthetően hűségesek maradnak, hacsak nem csalatkoznak komolyan Trump elnökben. A diplomával rendelkező fehérek valószínűsíthetően szintén szép számmal visszatérnek majd a párthoz, ahogy Trump az elnöksége alatt nagyobb megbecsülést nyer. És amennyiben az elnök az észszerű bevándorlási politika útjára lép, vagyis összességében csökkenti a bevándorlás mértékét, legyen szó annak törvényes vagy törvénytelen formájáról, illetve a „családok újraegyesítése” helyett a képességek alapján szorgalmazza a bevándorlást, továbbá a multikulturalizmust a patrióta asszimilációval igyekszik felváltani, akkor képes lesz a demokratákat segítő választási balkanizációt fokozatosan lelassítani, megszakítani és visszafordítani.

Egykoron a republikánusokra való szavazás asszimilációs mozdulatnak volt tekinthető, amelyet csak az amerikai haditengerészethez való csatlakozás előzött meg. Visszaállhat ez a rend, amennyiben Trump hallgat Jeff Sessions szenátorra, az amerikai Szenátus bevándorlási politikában legtájékozottabb tagjára, és szerencsére a Republikánus Párt élén álló legkorábbi támogatójára. Az „új amerikanizációs” politika betömhetné az amúgy a Republikánus Párt legerősebb választói erődjén ütött lyukakat – ugyanakkor kényelmesen illeszkedik Trump „Amerika először” szemléletmódjába is.

Azonban milyen fajta republikanizmus válik majd a párt uralkodó ideológiájává, amely megjelenik mind Trump elnöknél (aki finoman fogalmazva filozófiailag sokarcú karakter), mind az üzletorientált, kongresszusi republikánus intézménynél, mind a megosztott, az országban jelen lévő szellemi „konzervatív” mozgalomnál?

Ezen erők mindegyike befolyásolja majd a másik kettőt. Azonban mit mondanak majd a szellemi konzervatívok? Sokan közülük a klasszikus liberális amerikai konzervativizmus végét siratják,

amely Ronald Reagan elnöksége óta a republikánus gondolkodás filozófiáját adta. Megfelelő módon olvassák a rúnákat? Én nem hiszem. Értetlen liberális elemek a médiában úgy festették le a Trump felemelkedése szította vitát, mint egy rasszista alternatív jobboldal felé történő éles elmozdulást. A valóságban ez egy marginális jelenség, sőt, még ennek is csak a perifériáját érinti. A konzervativizmus berkein és a Republikánus Párton belül végbemenő csata – mely egyszerűen a Trump mellett vagy ellen való viaskodásként vette kezdetét – komoly politikai vitát gerjesztett. Néhány okos ember továbbviszi ezt olyan fontos kérdések kapcsán is, amelyekről vagy megfeledkeztek, vagy a nemzeti politika peremére kerültek.

A végkövetkeztésemhez két általános gondolatból indulnék ki.

Az első az az, amit John Gray is kifejtett a brit New Statesman című magazinban, hogy a szabadpiac többé nem a jobbközép politika központi szerveződési gondolata. Ez sajnálatos lenne, ámbár nem meglepő, hiszen ez az uralkodó gazdasági és politikai intézmény nemzetközi szinten Reagan és Thatcher óta. Ha valami rosszul sikerül, akkor az oktalanul is erre lesz fogva – mint ahogy például a 2008-as pénzügyi válság esetében történt –, és úgynevezett javító intézkedéseket vezetnek be, mint például a protekcionizmus. Ezeket a rendelkezéseket – amelyek csökkentik a gazdasági szabadságot és hatékonyságot – tévesen fogják megítélni, és talán korlátozóak is lesznek, hiszen a legtöbb politikai döntéshozó általánosságban jobban megalapozott piaci logikával rendelkezik, mint az 1960-as években élő átlagember.

A második gondolat az volna, hogy – válaszul olyan eseményekre mint a menekültválság, a szupranacionális intézetek növekedése, a terrorizmus, a Brexit, az euró, az iszlám radikalizmus, és természetesen Donald Trump – egyéb kérdések válnak a konzervativizmus központi elemévé, amelyek az eliteket (ideértve a jobbközép eliteket) elválasztják a szavazóktól. Az identitáspolitika nemzeti konzervatív változatait vallja ez a réteg, amely a közösség, a hazafiasság, a demokrácia, a szuverenitás és a biztonság (mind gazdasági, mind nemzeti szinten) kérdéseit hangsúlyozzák a globális kormányzás,

a multikulturalizmus, a nyitott határok stb. felett.

Magyarországon igencsak ismert jelenség ez Orbán Viktor és a Fidesz politikájaként. És mivel az elitek nyíltan visszautasítják a számukra nem tetsző demokratikus döntéseket – ahogy az Nagy-Britanniában a Brexit esetében, vagy Európában a menekült- és migránspolitika esetében történik –, ez egyre népszerűbb konzervatív üggyé válik.

Az Egyesült Államok esetében egy harmadik következmény is észlelhető. Charles W. Cooke a National Review-tól és jómagam is (mindkettőnk angol kivándorló) egymástól függetlenül arra a következtetésre jutottunk Trump felemelkedésének korai szakaszában, hogy ha a Republikánus Párt ezeket a gondolatokat magáévá teszi, akkor hasonlítani fog a régi, Thatcher korszak előtti össznemzeti tory pártra – egy a társadalmi konzervatívokat, gazdasági konzervatívokat, vallási konzervatívokat és külpolitikai konzervatívokat egy nagy tető alá hozó, széles bázist magáénak tudó konzervatív pártra. Ez a párt helyenként dühítően ódzkodna a gazdasági logikától (szerintem); rendszeresen barátságos gesztusokat tenne a jólét és a közgazdaság társadalmi harmóniája felé; mindezt hazafias, ámde nyugodt hangnemben cselekedné; (kissé) populista, (s picit jobban) nacionalista lenne, mint a jelenlegi Republikánus Párt; kevesebbet beszélne a vállalkozókról és többet a mérnökökről; valamint ezen okokból kiszorítaná a sokkal észszerűbb rivális pártokat, és nagyjából átvenné a hatalmat.

Vagyis magától értetődően ez lenne az Amerikai Egyesült Államok kormányzó pártja.

Amennyiben Trump képes ezt a pártot létrehozni, akkor megsemmisíthetné Obama hagyatékát, és új irányvonalat jelölne ki az Amerikai Egyesült Államok számára. Amennyiben nem sikerül neki, akkor Obama hagyatéka fennmarad, és ő maga megmaradna nagyhatású elnöknek Jonathan Chait fantáziáiban.

Igen, ketten nem tudják ezt megcsinálni.

BELPOLITIKA

17

A FEHÉR HÁZ MEGHÓDÍTÁSA J. D. Gordon Szenior kutató a Center for a Secure Free Society (SFS) washingtoni think tanknél

2016. november 8-án Amerika megdöbbentette a világot.

Minden praktikus szempontból választói puccsot láthattunk. A politikai establishment – annak republikánus és demokrata része egyaránt – dőlt meg azon választóknak köszönhetően, akiket megriasztott a húsztrillió dolláros közadósság, a több millió külföldre vándorolt munkahely, az ország helyzetének gyengülése a nemzetközi porondon, mindemellett az elmúlt ötven év legsúlyosabb etnikai megosztottsága és az abból fakadó zavargások.

Donald Trumpnak, Amerika egyik leghíresebb üzletemberének és valóságshow-sztárjának szavaival élve, itt volt az ideje ÚJRA NAGGYÁ TENNI AMERIKÁT. Egy hosszú, kétéves kampány végén, két tucat republikánus, demokrata és független elnökjelölt (köztük jelenlegi és korábbi állami kormányzók, szenátorok) közül kiemelkedve a többszörös milliárdos vállalkozó lesöpörte az Amerikát az utóbbi huszonnyolc évből húsz során kormányzó Bush- és Clinton-dinasztiákat.

Washingtontól Brüsszelen át Berlinig az elitek mindenhol azt sulykolták, hogy ez lehetetlen. 2015 nyarán bizonyos jelentős sajtóorgánumok, mint például a balra hajló Huffington Post, úgy döntöttek, hogy a továbbiakban a politikai rovat helyett a „szórakoztatóipari hírek” között tárgyalják Mr. Trumpot.1 A demokrata és republikánus establishment számtalan politikusa, illetve a média és a think tankek gyakorlatilag már az első szavazat leadása előtt elnökké avatták a Demokrata Párt jelöltjét, a korábbi külügyminiszter és First Lady Hillary Clintont. Mekkora hiba volt!

Ugyanakkor jómagam a Trump-kampány Nemzetbiztonsági Tanácsadói Bizottságának vezetőjeként, valamint Mike Huckabee korábbi arkansasi kormányzó és a magánszférából érkezett Herman Cain vezérigazgató elnöki kampányainak (2015 és 2011) külpolitikai főtanácsadójaként mindig is tudtam, hogy egy anti-establishment jelölt is győzhet. Az amerikaiak régóta kétségbeesetten várják a változást Washingtonban, bármit is mondjon a mainstream média, amely általánosságban a status quót támogatja.

Bár az országos közvélemény-kutatások rendre több százalékkal Mr. Trump fölé mérték Mrs. Clintont, a volt államfő feleségét, nem az országos többség választja az elnököt, hanem az elektori kollégium intézményén keresztül az államok. Vagyis az egyes tagállamok népességét képviselő összesen 538 férfi és nő szavaz az adott állam választásának megfelelően. Így tehát, bár Clinton asszony kapta az országos szavazatok többségét (48,2 százalékot Trump 46,1-ével szemben, közel 2,9 millióval többet), az elektori kollégium adatai alapján 304-227-re kikapott. A végső számlálás szerint Mrs. Clinton 65,8 millió szavazatot kapott, míg Mr. Trump 62,9 milliót. 2 Ugyanakkor, hogy jobban megértsük, miként hódították meg a republikánusok a Fehér Házat, miközben az összes szavazó körében ilyen nagy különbséggel alulmaradtak, hasznos megérteni az USA választási térképét és tendenciáit az elmúlt évtizedek tükrében.

2. Abramson, Alana: „Hillary Clinton Officially Wins Popular Vote by Nearly 2.9 Million Votes.” ABC News, 1. Byrnes, Jesse: „Huffington Post to cover Trump as enter-

December 22, 2016. – http://abcnews.go.com/Politics/

tainment news, not politics.” The Hill. July 15, 2015. – http://

hillar y- clinton- of ficially-wins-popular-vote -2 9 -million/

thehill.com/blogs/ballot-box/presidential-races/248314-huffing-

story?id=44354341.

ton-post-to-cover-trump-as-entertainment-news-not.

18

BELPOLITIKA

Trump beszédet tart egy kampánygyűlésen

A republikánusok és a demokraták között zajló országos választások jóval szorosabbá váltak, miután Ronald Reagan elnöksége 1988-ban véget ért. A hatalmas népszerűségnek örvendő, két ciklust is szolgáló republikánus elnök – aki korábban Kalifornia kormányzója és hollywoodi filmsztár volt – képességei alapján máig az amerikaiak ideális elnöke. Reagan erős és karizmatikus vezető volt, aki megnyerte a hidegháborút, legyőzte a kommunizmust, és áhítattal emlegette Amerikát, mint egy „fénylő várost a hegyen”.

A nyolcvanas évek politikai aranykora óta Amerika jóval megosztottabbá vált, republikánusok és demokraták, pirosak és kékek, elefánt és szamár egyre távolabb került egymástól. Az ötven amerikai államból a legnagyobb városi lakossággal bírók, mint pl. New York és Kalifornia, stabilan kékké váltak, mialatt az inkább kisebb városokból és vidéki területekből álló államok, mint pl. Texas és Alabama, inkább pirosak lettek. A demokraták magukénak tudhatják az északkeleti és nyugati parti régiót, valamint a felső Közép-Nyugatot, míg a republikánusok számára a Dél számít bástyának.

Bár számos oka van ennek a felosztásnak, a lista tetején társadalmi-gazdasági és demográfiai tényezőket találunk.

A nagyvárosokban többnyire magas demokratafölény látható, a stabil szavazóbázist pedig a politikailag liberális egyetemi elitek és a leginkább aluliskolázott városi szegények szövetsége adja. A demokraták általában a nagy állam, a magas adók és a szegényeket segítő drága társadalmi támogatások mellett kardoskodnak, többnyire a gazdasági felső és középosztály, köztük a kisvállalkozók kárára. Emellett progres�szív társadalmi programot hirdetnek, amelyben

A Trump-kampány ikonikus piros sapkája

az LMBT-aktivizmus és a droglegalizáció előkelő helyen szerepelnek mostanában. A feketék és a spanyol ajkúak etnikai kisebbségi csoportjai túlnyomórészt a demokratákat támogatták az utóbbi időben, Clinton asszonyra 88 és 66 százalékuk szavazott 2016-ban. 3 Vallásos kisebbségek, mint például a zsidó és muszlim közösségek, szintén erős demokratatámogatóknak számítanak, ahogy a fiatal szavazók is.

Ezzel szemben a kisebb városok és a vidéki települések többnyire a republikánusokra szavaznak, és nagyrészt politikailag konzervatívok.

A republikánusok a korlátozott méretű államot, az alacsonyabb adókat és a korlátozott bevándorlást preferálják, valamint az erős nemzetvédelmi törekvéseket támogatják. A fehér szavazók kis többséggel inkább republikánusoknak számítanak.

A társadalmi konzervatívok, különösen a mélyen vallásos neoprotestánsok (nagyjából 90 millió amerikai) stabilan republikánus bázist képviselnek. Ők azok, akik megpróbáltak szembeszállni a progresszív törekvésekkel, különösképpen a melegházasságot, az abortuszt és az LMBT közösség tagjainak katonai szolgálatát ellenzik. Az idősebbek szintén többnyire republikánus szavazók.

Az ötven államból közel negyven stabilan kék vagy piros, és e minőségükben nem is nagyon inogtak meg az elmúlt évtizedekben. Így tehát a valódi küzdelem a nagyjából tucatnyi

3. Tyson, Alec– Maniam, Shiva: „Behind Trump’s Victory: Division

by Race, Gender, Education.” Pew Research Center, November 9, 2016. – http://www.pewresearch.org/fact-tank/2016/11/09/ behind-trumps-victory-divisions-by-race-gender-education/.

BELPOLITIKA

19

úgynevezett ingaállamban zajlik, ahol demokraták és republikánusok, valamint városiak és vidékiek majdnem egyenlő arányban vannak jelen. Ezek az úgynevezett lila államok vegyítik a kéket és a pirosat, és ezáltal döntő jelentőségűek az elnökválasztások során. Az ilyen kulcsállamok között találjuk az ország néhány legnépesebb államát, így pl. Floridát, Ohiót és Észak-Karolinát. A republikánus és demokrata jelöltek kampánytevékenységének nagy része ezekben az ingaállamokban összpontosul.

A 2016-os választások során Trump kampánystábja tudta, hogy közel mindegyik ingaállamot és legalább egy, de inkább több hagyományosan kék államot is meg kell nyernie. Bár a választási matematika erősen a demokratáknak kedvezett, az ingaállamokban végzett közvéleménykutatások nagyon szorosak voltak a választás előtti utolsó hónapban, ami azt jelezte, hogy amennyiben minden jól alakul, Mr. Trump még akár nyerhet is.

Végül így is lett.

Mr. Trumpnak nemcsak sikerült megnyernie kettő kevésbé népes állam (New Hampshire és Nevada) kivételével az összes ingaállamot, de három hagyományosan kék és népes államot is „megfordított”.

Michigan, Pennsylvania és Wisconsin mélyen demokrata államaiban rengetegen laknak; az első kettő az ország tíz legnépesebb állama között van, de Wisconsin is befér a top 20-ba. És az elektori kollégiumi szavazataik együttesen jelentős arányú győzelmet hoztak Mr. Trumpnak, az összesített országos szavazatok terén szenvedett vereség ellenére is.

Ezzel együtt a Wisconsinban, Pennsylvaniában és Michiganben szerzett győzelmek azonban egy hajszálon múltak: összesen 107.000 szavazaton múlott, hogy ez a három állam kékből pirosba fordult, és Mr. Trump költözhetett be a Fehér Házba.

Ironikus módon a volt egyetemem, a Pennsylvania State University NFL-stadionja pont 107.000 férőhelyes. Tehát gyakorlatilag a Penn State meccsein egy tetszőleges őszi szombaton megjelenő közönséggel megegyező számú választó döntött a leendő elnök személyéről. Bámulatos belegondolni!

De mi is volt az a döntő tényező, ami miatt az a három stabilan demokrata állam republikánussá lett 2016-ban, és Mr. Trump felé billentette a mérleg nyelvét?

20

BELPOLITIKA

Valójában több ilyen tényező volt.

Először is a munkahelyek és a gazdaság helyzete. Az ország legnagyobb városai közül több is (Detroit, Milwaukee és Philadelphia) Michiganben, Wisconsinban és Pennsylvaniában találhatók.

A nagyvárosokon kívül nagy számú fehér, szakszervezetpárti munkás él, akik hagyományosan a demokratákat támogatják, és a termelői szektorban – pl. autógyárakban vagy a fémiparban – dolgoznak. Mr. Trump közvetlenül őket szólította meg, hangosan és számos alkalommal, elítélve a szabadkereskedelmi egyezményeket, és a külföldre vitt amerikai munkahelyek visszahozását ígérve.

Persze a republikánusok hagyományosan támogatják a szabadkereskedelmet, de Mr. Trumpot nem kötik a pártvonalak, és számos demokrata szavazó támogatását nyerte meg, amikor szembement a republikánus állásponttal.

A második ok maga Hillary Clinton volt, aki nagyon gyenge jelöltnek bizonyult. Az országos közvélemény-kutatások rendre úgy találták, hogy az amerikaiak többsége megbízhatatlannak és tisztességtelennek tartja, legfőképpen az olyan esetek miatt, mint amikor kockára tette az USA nemzetbiztonságát azzal, hogy külügyminiszterként engedély nélküli, privát e-mail-szervert használt, vagy amikor a 2012-es bengázi terrortámadást egy videofelvételre fogta (amely állításról ő maga is tudta, hogy hamis, ahogy azt a saját e-mailjei később bebizonyították), vagy amikor több tízmillió dollárnyi támogatást fogadott el külföldi kormányoktól az alapítványa számára. Aztán mindezeket tetézte egy, a kampány során tett végzetes hibával. Egy 2016 szeptemberi rendezvényen a „Trump szavazók felét” az ő szavajárásával egy „rakatnyi szánalmas alaknak” nevezte. A demokraták körében egyre inkább aggasztó tendenciát tükrözve azt állította, hogy Trump támogatói „rasszisták, szexisták, homofóbok, xenofóbok, iszlamofóbok stb.” 4 Ahelyett, hogy az amerikaiak valódi problémáival

4. Blake, Aaron: „Voters Strongly Reject Hillary Clinton’s ‘Basket of Deplorables’ Approach.” The Washington Post, September 26, 2016. – https://www.washingtonpost.com/news/the-fix/ wp/2016/09/26/voters-strongly-reject-hillary-clintons-basket-of-deplorables-approach/?utm_term=.195598c85049.

foglalkozott volna, és a munkahelyek visszaszerzéséről vagy a nyitott határok és az egyre növekvő, radikális iszlamista terrortámadások jelentette veszélyek elleni küzdelemről beszélt volna, inkább megsértett nagyjából minden negyedik amerikait.

Ezzel ellehetetlenítette a vitát, és a republikánus oldal malmára hajtotta a vizet.

A harmadik tényező pedig a két tábor lelkesedése közötti különbség. Mr. Trumpnak már a gyűlései is felértek egy mozgalommal, hiszen alkalmanként 30.000 vagy akár még több ember is összegyűlt egy koncert- vagy sportcsarnokban – akár egy nap több alkalommal is, különböző államokban, az év bármely napján. Az ilyen rendezvényeken ugyanúgy tapintható volt az energia, mint egy rockkoncerten, Hillary Clinton pedig egyszerűen képtelen volt ilyen reakciókat gerjeszteni.

A Demokrata Párt vezetősége azt feltételezte, hogy a kék államok majd automatikusan ugyanúgy beállnak mögé, mint 2008-ban a szenátor, 2012-ben pedig a már elnök Obama mögé. A kampány utolsó hetében kétségbeesetten pakolták tele zenei celebekkel Clinton asszony nyilvános megjelenéseit: fellépett mellette Bruce Springsteen, Katy Perry, Jay-Z és Beyoncé, akik napjaink legnépszerűbb amerikai zenészei közé tartoznak. Persze ez ma már magától értetődő, de Hillary Clinton nem Barack Obama – hiába támogatták a celebek, ez is csak hozzájárult a vereségéhez. Bár a demokraták komolyan vették, hogy saját közegükben szólítsák meg a szavazókat, hogy mozgósítsák őket, az erőfeszítéseik kevésnek bizonyultak.

Mi tehát a tanulság?

Az establishment számára az, hogy soha nem szabad alábecsülni az amerikai nép akaratát.

Az amerikaiak számára pedig az, hogy övék a hatalom. Éltünk az alkotmány által biztosított szavazati jogunkkal, és új pályára állítottuk a nemzetet.

BELPOLITIKA

21

HOGYAN VÉLEKEDNEK A BUDAPESTEN ÉLŐ AMERIKAIAK A VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEKRŐL?

Budapesten élve lehetőségem adódott, hogy sokkal nyitottabban beszéljek amerikaiakkal és európaiakkal a választásokról. Egyaránt beszéltem vehemensen Trump-ellenes és bizakodóbb emberekkel is. Egy ilyen egyensúlyt sokkal nehezebb lett volna megtalálnom az Egyesült Államokban. Bár csalódott vagyok, hogy Trump továbbra is úgy viselkedik, mint egy valóságshow-sztár, remélem, hogy a győzelme jelzésértékű lesz a politikusok számára, és rámutat arra, hogy lépéseket kell tenniük a középosztálybeli szavazók hatékonyabb megszólítására.

Maddy Stein, Fulbright-ösztöndíjas egyetemi hallgató, Antall József Tudásközpont

November 8-át megelőzően biztos voltam abban, hogy Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok első női államfője, de ez az érzés gyorsan elmúlt, ahogy a többi politológus, akikkel a (választási) bulin voltam, arra a meggyőződésre jutott, hogy Donald Trump lesz a következő elnök. Zavarodott és szomorú voltam, valamint félelemmel vegyes szégyenérzet töltött el. Értem, hogy az emberek miért szavaztak Donald Trumpra, és bár nem értek egyet az érveikkel, azért remélem, hogy az elkövetkező négy év egy olyan időszak lesz, amely során a többség arra törekszik majd, hogy megértse az Egyesült Államokban húzódó törésvonalakat.

Tara Riggs, politológus egyetemi hallgató, CEU

22

BELPOLITIKA

A választásokat követően mély gyászérzet töltött el. Nem a január 20-át követő káros lépések miatt, hanem a már november 8-a óta eltelt időszak negatív fejleményei miatt is. Trump elnökké választásával a választói joggal rendelkező amerikaiak kollektívan a társadalmi és a politikai diskurzus elfogadható részévé tették az elnök minden egyes rasszista, bigott, elitista és szexista megjegyzését. Milyen üzenetet rejt ez az Egyesült Államok a diszkriminált, hátrányos helyzetben lévő és tényleges politikai képviselet nélküli állampolgárai számára? Gyászolom azt a visszafordíthatatlan folyamatot, azt az óriási kárt, amelyet mindez ezeknek az embereknek és közösségnek okozott.

Aki Neumann, Fulbright-ösztöndíjas egyetemi hallgató

Bár eléggé biztos voltam abban, hogy Clinton nyer majd, de volt egy rossz érzésem, hogy mégis összejöhet Trumpnak a dolog. A választásokat követően sokkolt az eredmény, azonban minél többet járok utána, hogyan és miért nyerhetett Trump, annál inkább érthető a folyamatok végkimenetele. Clinton nem volt a legjobb jelölt, és a kampány során elkövetett néhány olyan nagy hibát, amelyek csak később váltak egyértelművé. Sok amerikaihoz hasonlóan én is kíváncsian várom, hogy milyen irányba halad az Egyesült Államok az elkövetkező négy évben. Sajnos Trump tettei a választások óta nem járultak hozzá semmivel az előzetes félelmek eloszlatásához.

Az amerikai választási eredményeket hallva nagyon meglepődtem; folyamatosan mindenhonnan azt hallottam, hogy Trumpnak esélye sincsen, és hogy készülhetünk egy újabb Clinton-elnökségre. Én is így vélekedtem, hiszen ugyanezt hallottam a médiából, a családomtól, a baráti társaságom tagjaitól is. A probléma azonban az volt, hogy a szociális kapcsolataim már túlságosan zártak és elszigeteltek voltak ahhoz, hogy megértsem, ténylegesen men�nyien is támogatják Trump jelöltségét. Amint a választás eredményét feldolgoztam, máris egy másik érzés kerített hatalmába: aggódni kezdtem a kooperatív társadalmi diskurzus teljes jövőjéért. Ha mindenki egy véleménybuborékban él, akkor hogyan válhatunk toleránssá mások iránt?

Cameron Wright, Fulbright-ösztöndíjas matematika szakos egyetemi hallgató

Allison Pingley, Fulbright-ösztöndíjas politológus, egyetemi oktató, ELTE

BELPOLITIKA

23

TRUMP BELPOLITIKÁJA A MEGOSZTOTT AMERIKÁBAN Elizabeth Wahl Washingtoni tudosító

Donald Trump politikai kampánya és elnökségének kezdete egy mélyen megosztott Amerikát tárt a világ elé. Az üzleti mágnás nacionalista, nativista és letelepedésellenes eszmékből táplálkozó üzenetei elsősorban a vidéken élő kékgalléros amerikaiakat mozgatták meg. Magas részvételi arányuk a választásokon felszínre hozta a felgyülemlett frusztrációkat és indulatokat Washington iránt, amely – véleményük szerint – sorsukra hagyta őket.

Trump kampánya nagymértékben eltért a hagyományos politikai normáktól: a jelenlegi elnök közvetlen volt, politikailag inkorrekt, és egy tévésztár módjára tudta, hogyan uralhatja a médiát, és hogyan lehet folyamatosan jelen a hírekben. Felbukkanását és befolyását viszont lényegesen alábecsülte a többi politikai döntéshozó. Viszonylag sok olyan követőt toborzott maga köré, akiknek elegük lett a washingtoni elitizmusból, és vonzónak találták a nem szokványos, bevándorlásellenes és antiglobalizációs

A Black Lives Matter polgárjogi csoport tüntetése 24

BELPOLITIKA

álláspontját. Megígérte, hogy a munkásosztály szónoka lesz, az és hazahozza az óceántúlról az elveszett munkahelyeket. A globalizációt és a szabad kereskedelmet okolva az amerikai középosztály egyre lesújtóbb helyzetéért, Trump a protekcionizmust támogató kül- és gazdaságpolitikát képviselte. A vidéken élő munkásokhoz szólva a szén- és a kőolajiparágak újjáélesztéséről beszélt, miközben figyelmen kívül hagyta a megújuló energiaforrásokat, és teljesen mellőzte az éghajlatváltozás hatásait és valós veszélyeit. Trump politikai programjának prioritásai között szerepel az úgynevezett Obamacare egészségbiztosítási rendszer hatályon kívül helyezése, mivel Barack Obama, korábbi demokrata elnök egészségbiztosítási törvénymódosítása évek óta csípi a republikánusok szemét.

A konzervatívabbak szerint az Obamacare túlságosan bonyolult, felborítja az egészségügyi rendszert, és korlátozza az amerikaiak egészségügyi lehetőségeit.

A bevándorlást illetően Trump könyörtelen volt.

Kampánya egy több milliárd dollár értékű fal kiépítését szorgalmazta a mexikói–amerikai határ mentén, amelynek költségét – állítása szerint – Mexikó fedezné. Ami az Egyesült Államok határain belül tartózkodó bevándorlókat illeti, Trump bejelentette, hogy 11 millió immigráns deportálására kerül majd sor, továbbá betiltaná a muszlimok és a menekültek belépését az országba.

Trump konzervatív kampánya és elszigetelési politikája fokozta a faji feszültségeket. Az alternatív jobboldal egyre erősebb hangot kapott az Egyesült Államokban. A szélsőjobboldal teret nyert közösségi médiában, a különböző fórumokon pedig a nacionalista hozzászólások gyakran rasszista és antiszemita színezetet kaptak.

A kampány során hirtelen olyan személyek kerültek előtérbe, és támogatták a republikánus elnökjelöltet, mint például David Duke, a Ku-Klux-Klan korábbi vezetője. Sokan bírálták Trumpot amiatt, hogy csak azután ítélte el az effajta gyűlöletkeltő kijelentéseket, miután a média és mind a republikánus, mind a demokrata közéleti szereplők is megtették. Ennek ellenére a faji feszültség különböző megjelenési formái folyamatosan jelen voltak a kampánya során.

A választások eredménye rámutatott arra, hogy az amerikai társadalom, politikailag és gazdaságilag is mennyire megosztott. A középosztály tömegesen Trumpra szavazott, elsősorban a középfokú iskolai végzettségűek és az idősebb, fehér bőrű férfiak. Hillary Clintonra, a demokrata párt jelöltjére, a nők, a nagyvárosokban élők és a felsőfokú végzettségűek adták le nagyobb számban a voksukat. Clinton közel hárommillióval több szavazatot kapott, viszont az elektori kollégium szavazatai alapján Trump vitte el a győzelmet.

Sokan abban reménykedtek, hogy a választásokat megnyerve Trump maga mögött hagyja a megosztó beszédeket, és visszafogottabb stílusban, óvatosabban válogatja majd meg a szavait. Ezek a remények azonban gyorsan szertefoszlottak, Amerika pedig továbbra is mélyen megosztott maradt. Trump valóban hozzáfogott a kampányígéretei megvalósításához.

Rögtön aláírta az Obamacare leépítését szorgalmazó végrehajtó parancsot. Hét muszlim ország-

gal szemben bevezette a vitatott beutazási tilalmat, amely több amerikai reptéren zavargásokat és tiltakozásokat váltott ki. A tilalmat később a fellebbviteli bíróság felfüggesztette. Néhány héttel később Trump bemutatta az utazási tilalom második változatát, amely kímélte Irakot, és bizonyos csoportoknak megengedte a beutazást, viszont a szabadságjogokkal foglalkozók szerint a második elnöki rendelet még mindig alkotmányellenes, mivel megkülönbözteti a muszlimokat. Néhány órával annak hatályba lépése előtt egy hawaii szövetségi bíró felfüggesztette Trump rendeletét. Ami pedig az Egyesült Államok és Mexikó határa közötti falat illeti, Mexikó egyértelműen világossá tette, hogy nem pénzeli a fal megépítését, Trump kezdeményezése pedig a két ország közötti kapcsolatok elhidegüléséhez vezetett. Ekkor vált teljesen világossá, hogy a több milliárd dolláros határzárt az amerikai adófizetők pénzéből valósítanák meg.

Mindeközben az amerikai igazgatásban egymást érik a botrányok. Az Egyesült Államok Hírszerző Közösségének jelentése szerint az amerikai elnökválasztási kampány során feltehetően orosz beavatkozás történt, különböző hekkertámadások és érzékeny információk közzététele révén. A beavatkozások feltételezett célja az volt, hogy a választások manipulálásával Trumpot részesítsék előnyben. Michael Flynn, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója lemondott, miután nyilvánosságra került, hogy hamis nyilatkozatot tett a washingtoni orosz nagykövettel folytatott beszélgetése tárgyáról, ugyanis nem közölte, hogy a tisztviselővel az Oroszország ellen elrendelt amerikai szankciókról is tárgyalt, amire abban az időben nem volt hatásköre. Az ügy kapcsán Jeff Sessions igazságügyi miniszter az Oroszországgal kapcsolatos összes vizsgálat alól kivonta magát. Jelenleg mind a képviselőház, mind a szenátus hírszerzési bizottsága vizsgálja, hogy volt-e kapcsolat Oroszország és Trump között, hogy vajon beavatkozott-e Moszkva az amerikai választási folyamatba.

Az elnök korábban is rossz viszonya a sajtóval még rosszabbra fordult. A mainstream médiát folyamatosan „álhírterjesztőnek” minősíti, viszont a polgárok ezeket a megnyilvánulásait a szólásszabadság megsértéseként és a kritikus sajtó BELPOLITIKA

25

Trump-ellenes tüntetők a Women’s March nevű tüntetésen

26

BELPOLITIKA

megfojtásaként élik meg. Gyakran a kedvenc közösségi oldalán, a Twitteren tesz közzé különböző, olykor hamis üzeneteket és nyilatkozatokat. Állítása szerint a választások során több millióan illegálisan voksoltak (amiről nincsenek megalapozott adatok); azzal hencegett, hogy az ő beiktatási ünnepségén jelent meg a történelem során a legnagyobb tömeg (a rendezvényen készített fényképek másról tanúskodnak); valamint megalapozatlanul azt állítja, hogy a kampány során elődje, Barack Obama lehallgattatta a telefonjait a Trump Tower épületében. Mind a közösségi médián keresztül, mind a megszólalásaiban az elnök gyakran azt a benyomást kelti, hogy nincs tisztában a valósággal, így sok amerikai azon töpreng, vajon mennyire őszinték a nyilatkozatai.

Trump támogatottsága is rozoga lábakon áll. ötven nappal a hivatalba lépése után népszerűsége mindössze negyven százalékot tett ki, amivel megdöntötte a történelmi minimumot.

Viszont az elnök csapata egy sikeres vezetőt lát benne, aki merészen végrehajtja a kampány során megígérteket.

A külpolitikát illetően Trump olyan álláspontokat vall magáénak, amelyek eltérnek a republikánusok és az amerikai társadalom általános külpolitikai nézeteitől is. Folyamatosan dicsérő hangnemben nyilatkozik Vlagyimir Putyin orosz elnökről, olyan célzásokat téve, amelyek az Oroszországgal szembeni szankciók feloldásának lehetőségét is firtatják. Trump megkérdőjelezte a NATO jelentőségét, kiállt a Brexit mellett, és azt ígérte, hogy az ország külpolitikáját az „Amerika az első” választási jelszavához igazítja, jelezve, hogy az Egyesült Államok jelenleg kevésbé fontos szerepet tölt be a világ színpadán.

Az anti-establishment politika, amelyet Trump képvisel, nem amerikai találmány. A bevándorlóés menekülthullám több európai országban is növelte a populizmus és a szélsőjobboldali pártok, politikusok népszerűségét. Az egyre jobban digitalizálódó, post-truth világban az álhírek globális jelenséggé nőtték ki magukat és villámgyorsan terjednek. A politikai extrémizmus egyre nagyobb teret kap, a liberális demokrácia jövője pedig igencsak kérdéses az Atlanti-óceán mindkét oldalán.

BELPOLITIKA

27

Az Egyesült Államok 10 legnagyobb letelepedett népcsoportja, 2015 Születési hely

Bevándorlók száma

A teljes letelepedett népesség részaránya

Dominikai Köztársaság

1 063 000

2,5%

Salvador

1 352 000

3,1%

Guatemala

928 000

2,1%

India

2 390 000

5,5%

Fülöp-szigetek

1 982 000

4,6%

11 643 000

26,9%

Mexikó Korea

1 060 000

2,4%

Kína

2 065 000

4,8%

Kuba

1 211 000

2,8%

Vietnám Egyéb országok 28

BELPOLITIKA

1 301 000

3,0%

18 295 000

42,3%

MIGRÁCIÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA

Az illegálisan betelepült népesség születési helye, 2012. január Születési hely

Becsült népesség

Részarány

Mexikó

6 720 000

59%

Salvador

690 000

6%

Guatemala

580 000

5%

Honduras

360 000

3%

Fülöp-szigetek

310 000

3%

India

260 000

2%

Korea

230 000

2%

Kína

210 000

2%

Ecuador

170 000

2%

Vietnám

160 000

1%

1 760 000

15%

Egyéb országok

BELPOLITIKA

29

Az Egyesült Államok törvényes állandó lakosainak éves száma az 1820 és 2015 közötti fiskális évekre nézve Törvényes állandó lakosok száma (ezer)

1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 O 1830

1850

1870

1890

Forrás: Migration Policy Institute

1910

1930

1950

1970

2010

1990

Üzleti év

A bevándorlók és az Egyesült Államokban születettek aránya a választott foglalkozás szerint, 2014 Külföldön születettek részaránya Az USA-ban születettek résza foglalkoztatottságban aránya a foglalkoztatottságban

Foglalkozás Menedzsment, szakma vagy ezekhez tartozó

30,3%

38,2%

Szolgáltatás

24,6%

16,9%

Értékesítés és iroda

17,0%

25,1%

Természeti erőforrások, építkezés és üzemeltetés

12,9%

8,1%

Gyártás, közlekedés és anyagszállítás

15,2%

11,7%

Megjegyzés: A százalékok összege a kerekítésnek köszönhetően nem 100%. Forrás: MPI táblázatba foglalt adatai, U.S. Census Bureau 2014 ACS

30

BELPOLITIKA

11,8

11,5

11,4

2011

2012

10,8

2010

4 2 0

DHS becslések nem képződtek 2001 és 2004 között

Év Forrás: US Department of Homeland Security

2010

9279

10,8

PL

2009

HU

1215

11,6

683

2006

SK

6

2005

640

10

SLK

8

2000

393

Millió

CZ

10,5

10

2008

12

11,3

A 2000-es népszámlálás alapján A 2010-es népszámlálás alapján

11,8

14

2007

Illegális bevándorlók népessége, 2000–2012

A törvényes állandó státust elnyerő személyek átlagos éves száma a visegrádi országokból

Forrás: US Department of Homeland Security

Turista / Üzleti utazások a top 12 Visa Waiver országból, 2014 20

Százalék (%)

15

10

5

c Sv

áj

g zá rs Íro

sz or éd Sv

lla

nd

ág

ia

g Ho

Sp

an

sz

yo

lo

or

rs

sz

zá

ág

lia O

la

ea

trá sz Au

or l-K

or cia an Fr

Né

Dé

sz

sz or et m

Ki lt Eg

ye

sü

ág

ág

n pá Ja

rá

lys

ág

0

Forrás: Migration Policy Institute

Az Egyesült Államok menekültbefogadása és betelepítésének tetőzése az 1980 és 2016 közötti fiskális évekre nézve 240

Befogadott menekültek (ezer)

220

Éves tetőzés Befogadott menekültek száma

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 O

1980

Forrás: Migration Policy Institute

1985

1990

1995

2000

2005

2010

2015

Üzleti év BELPOLITIKA

31

KÖZÖSSÉGI MÉDIA A 2016-OS ELNÖKI KAMPÁNYBAN: HOGYAN NYERJÜNK CSÚNYÁN? Kaló Máté Független politikai elemző

Donald Trump az Egyesült Államok 45. elnöke.

Egy évvel ezelőtt nem sokan fogadtak volna arra sem, hogy egyáltalán eljut a végső versenyig, de sikerült neki. Nem volt hagyományos jelölt sem kampányígéreteiben, sem kommunikációs stílusában. Néhányan úgy jellemezték, hogy képzetlen, és a jelöltsége elhibázott, hiszen hajmeresztő kijelentésekkel és bírálatokkal illeti az ellenfeleit és bárkit, aki kritizálni meri.

Vajon egy tudatosan kidolgozott stratégia volt ez az egész, vagy egy véletlenül elsült ágyú – amely célba talált?

Donald Trump a Twitter jelöltjeként lépett fel, és kijelentette, hogy elnökként is ezt a platformot használja majd, ami védjegyévé is vált gyorsan a körülötte kialakult politikai jelenségnek. Érvelése szerint a Twitter erős és hatékony módja annak, hogy az üzenetei eljussanak az amerikai nyilvánossághoz, beleértve a hétköznapi szavazókat, a szövetségeseket, a vállalatokat és a külföldi kormányokat is. És teljesen igaza van. Míg ellenfeleit „sok szöveg, kevés tett” emberekként jellemzi, ő maga rengeteget beszél róluk. Egyszerű, erőteljes és sokszor bántó nyelvezetű üzeneteivel ő határozta meg a kampány alatt a napirendi témákat.

Az üzenetei minden mást háttérbe szorítottak – főleg a szakpolitikai témákat. Közvetlen Twitter- és Facebook-kommunikációját a média és a követői azonnal továbbítják, maximalizálva a szavai hatását. Ne lepjen ez meg senkit, hiszen a híradási verseny szerint a médiaszolgáltatók nem alkalmazhatnak minőségi szelekciót a tartalmakkal kapcsolatban, főleg ha a témát az egyik elnökjelölt adja. Mivel Trump tulajdonképpen magához ragadta az irányítást, megakadályozta a demokratákat abban, hogy a kampányukat szakmai kérdések felé irányít32

BELPOLITIKA

sák – amelyekben Clinton erős lett volna –, így jelentősen csökkentette az ellenfele esélyét a győzelemre.

A demokraták túl későn kezdték kritizálni a milliárdosból lett politikust a médiában, és a közösségi oldalak korlátai limitálták, hogy megfelelő választ adjanak a hamis állításaira. Az igazságfeltáró törekvéseket meggyengítették Clinton saját botrányai, amelyek valamiért őt sokkal jobban nehezítették célja elérésében, mint Trumpot a sajátjai. Mindez jól mutatja, hogy a közösségi média hogyan alakította át a tradicionális tervezés folyamatát. Ironikus módon a leggazdagabb jelölt használta leginkább az ingyenes médiamegjelenéseket, és alig költött fizetett hirdetésekre, ami minden politikus kampányálma.

Fontos, hogy Trump és riválisai mit tweeteltek? Kutatások szerint Trump tweetszövegei vagy nagyon pozitívak, vagy nagyon negatívak voltak, és általában személyes témájúak (ami számíthat bóknak és kritikának is), míg Clinton tweetjei általában pozitívabbnak, de kevésbé személyesnek bizonyultak, inkább megfontolt és fegyelmezett közösségimédia-használatra utaltak. Fegyelmezettsége azt is jelentette, hogy kevésbé volt spontán, mint ellenfelei, amely jól látható különbségeket eredményezett a követőtáboruk összehasonlításakor.

Vagyis kijelenthetjük, hogy Trump a közösségi médiának köszönheti győzelmét? Óvatosan a következtetésekkel! Először is, a népszavazást Clinton nyerte, közel 3 millió szavazattal országszerte. Veresége azzal magyarázható, hogy kampánya nem vette figyelembe gyengeségét a közép-nyugati államokban, és cselekvéshiánya is a választások elvesztéséhez vezetett. A másik oldalon Trumpnak viszont sikerült sok olyan államot megnyernie, amelyek

Hillary vs. Trump game of tweets Friday, December 21, 2016

@HillaryClinton twitter.com/HILLARYCLINTON

@realDonaldTrump twitter.com/REALDONALDTRUMP

Joined

Followers

Joined

Followers

2013

12,1 M

2009

20 M

'To all the little girls watching...never doubt that you are valuable and powerful & deserving of every chance & opportunity in the world.'

Wife, mom, grandma, women+kids advocate, FLOTUS, Senator, SecState, pantsuit aficionado, 2016 presidential candidate.

Hillary's tweets about Trump

President-elect of the United States

Trump's tweets about Hillary Trump won

Aftermath of the Debate

After Trump's speech - Florida, Tampa

'Today we make America great again!'

AVG:7

Aftermath of the Debate

Charity Dinner

AVG:3 aug. 1.

szept. 1.

okt. 1.

nov. 1.

aug. 1.

szept. 1.

okt. 1.

nov. 1.

dec. 1.

Sentiment results The most frequently tweeted words

Top Mentions timkaine POTUS FLOTUS

thank work

great

good

win

great

good

DonaldJTrumpJr

wow

better

love

ready

won

stronger HFA

badly

issues

false

lost unfit

Positive

TeamTrump

72,0 HillaryClinton

lost hard

megynkelly

disaster

fear

failed

hard debt

-72,0

poverty wrong

hate

FoxNews Negative

nice dangerous

JoeBiden

BillClinton

oreillyfactor

amazing

love

EricTrump foxandfriends

support best proud

TimKaine

Top Mentions

right

failing

CNN

dishonest bad crooked

TheBriefing2016 Hillary_esp

nytimes

realDonaldTrump

@IvettAlexa (graphics: http://caglecartoons.com/)

BELPOLITIKA

33

TWITTER

KÖVETŐK SZÁMA

Barack Obama Donald Trump Hillary Clinton

POSZTOK SZÁMA

83 231 964 21 761 910 12 552 119

15 435 34 358 9 807

REPUBLIKÁNUSOK John McCain 2 110 367 12 218 Ted Cruz 2 027 853 18 211 Mitt Romney 1 875 624 1 608 Sarah Palin 1 374 008 3 686 Paul Ryan 1 349 115 10 172 Mike Pence #1 ( https://twitter.com/mike_pence ) 1 213 383 5 242 Mitch McConnell 206 169 1 531 Condoleeza Rice 195 861 436

DEMOKRATÁK Bill Clinton 6 842 123 535 Bernie Sanders #1 ( https://twitter.com/berniesanders ) 5 059 659 10 252 Bernie Sanders #2 ( https://twitter.com/sensanders ) 3 791 846 16 012 Al Gore 3 023 361 2 020 John Kerry 2 541 152 2 249 Joe Biden 1 525 985 1 199 Nancy Pelosi 945 876 4 455 Harry Reid 425 935 4 032 Chuck Schumer 296 356 9 180

Demokrata és republikánus politikusok a közösségi médiában

évek óta nem szavaztak republikánus jelöltre.

A közösségi média valószínűleg segítette őt abban, hogy ledolgozza a lemaradását, így végül megnyerte az elnökválasztást. 2008cal összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Obama kampányának hagyományos közösségimédia-használata még egy olyan kort festett, amelyet a tradicionális média uralt. Ezzel szemben Trump sikeres kampányt vezetett egy olyan környezetben, ahol a közösségi oldalakon megjelenő hírek értéke néha felülmúlta a tradici34

BELPOLITIKA

onálisan megjelenőkét, és tette ezt egy különös módszerrel: egyszerűen önmaga volt, bármilyen szűrő nélkül.

Rendkívül kockázatos és furcsa stratégiája volt ez egy olyan embernek, aki az ország legmagasabb rangú politikai tisztségére pályázott úgy, hogy nem kockáztatta integritását, és a róla kialakult kép sem változott a médiában.

Talán a teljes igazságot soha nem ismerjük meg, azonban azt már tudjuk, hogy a Fehér Ház megnyerése nem a végső cél, és megvan

FACEBOOK

KEDVELŐK SZÁMA

KÖVETŐK SZÁMA

Barack Obama Donald Trump Hillary Clinton

54 306 676 18 796 729 10 134 361

52 140 693 19 644 408 10 019 528

REPUBLIKÁNUSOK Mitt Romney Paul Ryan Sarah Palin Ted Cruz Mike Pence John McCain Condoleeza Rice Jeb Bush John Kasich Mitch McConnell

10 396 559 4 796 602 4 754 204 2 140 027 1 046 280 913 914 676 690 341 550 289 625 164 111

9 541 019 4 470 615 4 292 223 1 947 090 1 041 703 806 873 659 434 320 123 299 767 174 401

DEMOKRATÁK Bernie Sanders #1 5 715 662 5 592 148 Bernie Sanders #2 4 936 337 4 822 958 Bill Clinton 3 983 612 3 891 157 Nancy Pelosi 448 826 434 031 Al Gore 349 517 339 117 Chuck Schumer 213 787 217 196 John Kerry 157 534 155 953 Harry Reid 137 174 133 278

az ára: négy év kormányzás. Ez pedig újabb kérdést vet fel: Képes lesz-e Trump vezetőként véghezvinni az ígéreteit? Ha igen, akkor remek politikus, és szerencsés, hogy egy republikánus Kongresszust tudhat maga mellett. Ha nem, akkor nagyon meggyőző kommunikációt kell folytatnia, hogy meggyőzze a szavazóit az ellenkezőjéről. Azonban Trumpnak tisztában kell lennie azzal, hogy bár a kritikus államokban sikerült kis többséggel nyernie, a megosztó kampánystratégiája miatt rendkívül alacsony

népszerűséggel kezdi az elnökségét. Ahhoz, hogy 2020-ban sikeresen indulhasson a második ciklusért, teljesítenie kell a politika színpadán, különben a legjobb kommunikáció sem mentheti meg a szavazófülkékben.

BELPOLITIKA

35

AMERIKA HANGJA: DONALD TRUMP ÉS A KÜLKERESKEDELEM Pálmai Zsolt Antall József Tudásközpont, Transzatlanti Kapcsolatok Iroda vezetője „Politikai jelöltként inkább az emberek érzelmeire hagyatkozom, a teoretikusokat meghagyom önöknek.” Az idézet, bár nem Donald Trumptól származik, kiválóan összefoglalja a Republikánus Párt 2016-os elnökjelöltjének politikai hitvallását, és az előválasztási verseny során kétségkívül hatékonynak bizonyult. Newt Gingrich, a Trump-kampány egyik legaktívabb képviselője, ezzel a mondattal szintén sikeresen zárta rövidre a közte és a CNN riportere közti beszélgetést,1 melyben a Kongresszus korábbi képviselőházi elnöke arról győzködte vitapartnerét, hogy hiába mutatnak az FBI adatai csökkenő országos tendenciát az erőszakos bűncselekmények terén,2 az „átlag amerikai” mégsem érzi úgy, hogy nagyobb biztonságban lenne, és hogy kevesebb erőszakos bűncselekményre kerülne sor az országban.

Az alábbi tanulmány amellett érvel, hogy Trump politikusként hasonlóképpen az érzelmekből indul ki, és azokat tekinti fő eszközének az elnökség megszerzéséhez, még akkor is, amikor nézetei első ránézésre nem találkoznak az amerikai választópolgárok többségéével.

A tanulmány célja nem a jelölt elképzelésének minősítése, hanem annak elemzése, hogy azok mennyire és milyen módon vezethetők vis�sza az Egyesült Államokban uralkodó általános véleményekre. Ehhez a Trump által legtöbbet (és legnagyobb hévvel) emlegetett területek közé tartozó külkereskedelem kérdését veszi példának. Az itt kifejtett tézis azt az implicit állítást is magában foglalja, hogy általában is elmondható, hogy Trump politikai elképzeléseinek vizs-

gálatakor az egy adott ügy mögött megbúvó, a társadalom többsége, vagy legalább is egy politikailag fontos szelete által magáénak vallott érzelmekre célszerű koncentrálni a kérdéses terv ideológiai vagy akadémiai háttere helyett.

A tanulmány mindvégig abból a feltételezésből indul ki, hogy a republikánus jelölt elsődleges jelenlegi célja az elnökség elnyerése.

Szokatlanul kevés stabil kapaszkodó áll rendelkezésünkre Donald Trump politikai elképzeléseinek elemzéséhez. Kampányának hivatalos honlapján összesen hét programpontot találunk, és ezek közül csupán egy szól a kereskedelemről, az is csak a Kínával való viszonyról.3 Emiatt a különböző kérdésekben képviselt álláspontját inkább interjúk és sajtótájékoztatók során elhangzott kijelentéseiből ismerhetjük meg. Ez nem meglepő annak ismeretében, hogy az ingatlanmogulból lett politikusnak nyílt ellenérzései vannak a mélyebb elemzésekkel és terjengős szakmai dokumentumokkal szemben, és több alkalommal gúnyolta is demokrata riválisát, amiért annak kampánya aprólékosan kidolgozott reformtervezetek egész sorával állt elő. Mi több, Trump egyenesen kijelentette, hogy külpolitikai kérdésekben önmagát tekinti elsőszámú tanácsadójának, illetve – ami jelen esetben még fontosabb – legalább ennyire szokatlan hivatkozási pontot jelölt meg, mikor azt állította, hogy nézetei „pont ugyanazok, mint mindenki másé.”4 Ahogy

3. US-China Trade Refom <https://www.donaldjtrump.com/ positions/us-china-trade-reform > Hozzáférés: 2016. augusztus 6.

1. Feeling vs Fact. 2016. július 27. <https://www.youtube.com/

4. Michael Grunwald: Donald Trump’s One Unbreakable

watch?v=xnhJWusyj4I > Hozzáférés: 2016. augusztus 6.

Policy: Skip the Details. Politico. 2016. július 17. <http://www. politico.com/magazine/story/2016/07/donald-trump-poli-

2. Unifrom Crime Reporting Statistics. FBI. <http://ucrdatatool.

cy-2016-hillary-clinton-214058 > Hozzáférés: 2016. augusz-

gov > Hozzáférés: 2016. augusztus 6.

tus 6.

36

BELPOLITIKA

a jelen tanulmány is rávilágít egy konkrét terület kapcsán, utóbbi kijelentése bármennyire is sekély kampánylózungnak hangzik, viszonylag pontosan azonosítja Trump politikai elképzeléseinek egyik elsődleges forrását.

Donald Trump nem titkolja, hogy a kapzsiság eddigi életének meghatározó eleme, sőt, saját vagyonosodását bizonyítékként használva ígéri, hogy hatékonyan fog „az Egyesült Államok érdekében kapzsiskodni.”5 Politikai programjában ez jórészt az Egyesült Államok jelenleg érvényben levő (főleg a NAFTA) és tervezett (elsősorban a TPP) 6 szabadkereskedelmi egyezményeinek éles kritikáját és újratárgyalására tett ígéretét, a külföldre költöztetett munkahelyek visszahozását, és általában véve az ország számára előnyösebb külkereskedelmi kapcsolatok kiépítését jelenti. Támadó szónoklataiban a leggyakoribb célpontok Kína és Mexikó, mint az establishment politikusai által kötött rossz alkuk nyertesei, akik adott esetben még tisztességtelen eszközökkel is károsítják az amerikai gazdaságot (gyakran kritizálja például Kínát a jüan árfolyamának manipulálásáért),7 Kínának a WTO-ba való felvételét pedig „a történelem legnagyobb munkahelylopásának” titulálta.8 A szabadkereskedelmi egyezmények azonban összességében pozitív megítélésnek örvendenek

5. Zack Beauchamp: Think America’s terrified of Donald Trump? Check out how the rest of the world’s reacting. Vox. 2016. május 5. <http://www.vox.com/2016/5/5/11590870/ trump-world-reaction > Hozzáférés: 2016. augusztus 6.

6. Jonathan Swan—Ben Kamisar: Trump’s Agenda Tackles Taxes, Spending and the Wall. The Hill. 2016. július 18. <http://

az amerikai lakosság körében. A Pew Research Center 2016 márciusi felmérésében a válaszadók 4%-os többséggel azt állították, hogy a szóban forgó alkuk hasznosak voltak az ország számára, illetve 3%-os többséggel pozitívnak ítélték azok hatását családjuk pénzügyeire.9 Az eredmények ráadásul minden vizsgált demográfiai csoportban az egyezmények kedvező megítélését mutatták. A Gallup nem sokkal később hasonló arányokat mért a szabadkereskedelemről alkotott általános vélemények terén, ugyanakkor konkrét egyezmények (a felmérés a NAFTA-t és a TPP-t említi) esetén már egyenlő méretűnek mutatkozott (28%) a megállapodásokból való kihátrálást ellenzők és támogatók tábora – bár ennél is többen (43%) vallják magukat bizonytalannak.10 Kijelenthető tehát, hogy Trump nézetei ez esetben nemhogy „mindenki másé”-val nem egyeznek (hiszen a népesség körében sem beszélhetünk egyértelmű konszenzusról), de még csak az amerikaiak többségéével sem.

A kereskedelemmel kapcsolatos kérdések vizsgálata ugyanakkor rávilágít arra is, hogy ha összevetjük a jelenlegi egyezmények általános megítélését és az azok bizonyos követkeményeiről alkotott véleményeket, akkor elmondható, hogy az átlag amerikai is számos szempontból egymással némileg ellentmondásban levő álláspontokat képvisel (erről bővebben lejjebb).

Fontos megjegyezni továbbá, hogy a republikánus jelölt nem kategorikusan utasítja el a szabadkereskedelmet, így álláspontját nem magyarázhatjuk következetes izolacionizmussal sem (ami egyébként is ellentmondana annak az általános és Trump által is hangoztatott feltevésnek, hogy ő elsősorban pragmatista, nem idealista). Hogy miért válhatott mégis az egyik

thehill.com/homenews/campaign/287841-trumps-agendatackles-taxes-spending-and-the-wall > Hozzáférés: 2016. augusztus 6.

9. Views on Economy, Government Services, Trade. Pew

7. Darren Samuelsohn—Manuela Tobias: Donald Trump’s

Research Center. 2016. március 31. <http://www.peop-

Policy Problems. Politico. 2016. május 12. <http://www.

le-press.org/2016/03/31/3 -views-on-economy-govern-

politico.com/story/2016/05/donald-trumps-policy-prob-

ment-services-trade/ > Hozzáférés: 2016. augusztus 4.

lems-223092 > Hozzáférés: 2016. július 7.

10. Americans Split on Idea of Withdrawing From Trade 8. Donald J. Trump: How to Make America Wealthy Again

Treaties. Gallup. 2016. április 28. <http://www.gallup.com/

<http://fortune.com/2016/06/28/transcript-donald-trump-spe-

poll/191135/americans-split-idea-withdrawing-trade-treaties.

ech-jobs/ > Hozzáférés: 2016. augusztus 7.

aspx > Hozzáférés: 2016. augusztus 4.

BELPOLITIKA

37

leghatékonyabb üzenetévé az eddigi kereskedelmi gyakorlat kritikája, annak megértéséhez fontos szélesebb és szűkebb lencsén keresztül egyaránt megvizsgálni a kérdést.

Az első (és a Trump által feltételezhetően ösztönösebben azonosított) sarkalatos pont Kína.

Az ázsiai ország az Egyesült Államok elsőszámú kereskedelmi partnere: 2015-ben 598 milliárd dollár értékben cseréltek gazdát termékek a két fél között.11 Közismert és gyakran hangoztatott adat továbbá a népköztársaság által birtokolt amerikai adósság mértéke (2016 májusában 1 270 milliárd dollár).12 Az ázsiai ország tehát kétségkívül jelentős gazdasági tényezőnek számít az amerikai állampolgárok szemében, akik ennek megfelelően komoly riválisként és problémaforrásként tekintenek rá a kapcsolódó felmérések szerint.13 A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy az amerikaiak szerint országuk korábbi nagyhatalmi státusa határozottan megingott: az USA kevésbé játszik vezető szerepet a nemzetközi politikai színpadon, és ezzel együtt kisebb tisztelet is övezi, mint korábban.14 Továbbra is fontos és pozitív dolognak tartják az ország fokozott részvételét a globális gazdasági folyamatok-

ban15, de Kína jól láthatóan fő riválisként jelent meg a kétezres években, és a Gallup felmérése szerint mára a világ elsőszámú gazdasági hatálmává vált az amerikaiak szemében16 (ezt a Pew hasonló felmérése nem tükrözi, de az elmúlt évek tendenciáiból náluk is komoly versenytársként jelenik meg Kína).17 A szűkebb gazdasági kérdéseken túl az is látható, hogy Kína általánosságban is aggályokat és félelmet kelt az amerikaiakban. Még a liberális demokratáknak is viszonylag nagy része (46%) tekinti fenyegetésnek Kína világhatalommá való felemelkedését, a független (51%) és republikánus (57%) szavazók körében pedig domináns attitűdnek látszik.18 A népköztársaságot viszonylag kevesen tartják tényleges ellenségnek (20-27%), azonban 43% és 47% között van azok aránya, akik szerint Kína „komoly problémát” jelent az USA számára. Emellett a válaszadók 84%-a fejezett ki kisebb vagy nagyobb aggodalmat

15. Public Sees U.S. Power Declining as Support for Global Engagement Slips. Pew Research Center. 2013. december 3. <http://www.people-press.org/2013/12/03/public-sees-u-spower-declining-as-support-for-global-engagement-slips/ > 11. U.S.-China Trade Facts. USTR. <https://ustr.gov/countri-

Hozzáférés: 2016. augusztus 4.

es-regions/china-mongolia-taiwan/peoples-republic-china > Hozzáférés: 2016. augusztus 7.

16. Americans See China as Top Economy Now, but U.S. in Future. Gallup. 2016. február 22. <http://www.gallup.com/

12. Major Foreign Holders of Treasury Securities. Department

poll/189347/americans-china-top-economy-future.aspx?g_

of the Treasury. 2016. július 18. <http://ticdata.treasury.gov/

source=China&g_medium=search&g_campaign=tiles >

Publish/mfh.txt > Hozzáférés: 2016. augusztus 7.

Hozzáférés: 2016. augusztus 4.

13. 6 Facts about How Americans and Chinese See Each

17. China and the Global Balance of Power. Pew

Other. Pew Research Center. 2016. március 30. <http://www.

Research Center. 2016. június 29. <http://www.pewglobal.

pewresearch.org/fact-tank/2016/03/30/6-facts-about-how-

org/2016/06/29/3-china-and-the-global-balance-of-power/ >

americans-and-chinese-see-each-other/ > Hozzáférés: 2016.

Hozzáférés: 2016. augusztus 4.

augusztus 4.

18. Public Uncertain, Divided Over America’s Place in 14. Perceptions of U.S. Global Power and Respect. Pew

the World. Pew Research Center. 2016. május 5. <http://

Research Center. 2016. május 5. <http://www.people-press.

www.people-press.org/2016/05/05/public-uncertain-divi-

org/2016/05/05/8-perceptions-of-u-s-global-power-and-res-

ded-over-americas-place-in-the-world/ > Hozzáférés: 2016.

pect/ > Hozzáférés: 2016. augusztus 4.

augusztus 4.

38

BELPOLITIKA

Elhagyatott gyár Youngstownban, Ohióban

az ország növekvő befolyásával kapcsolatban.19 Több más közvélemény-kutatás is mutatja, hogy Kína különböző gazdasági, biztonsági és emberi jogi aggályokat ébreszt az amerikai választópolgárokban,20 de a jelen tanulmány szempontjából a legrelevánsabb a Gallup felmérése, amely szerint az amerikaiak összességében negatív véleménnyel vannak az országról, és Kína Oroszország, Észak-Korea, Irán és Irak között található az Egyesült Államok legnagyobb ellenségeként megjelölt országok listáján (a harmadik helyen).21 Végül pedig, a szabadkereskedelmi egyezmények kérdéséhez visszatérve, érdemes megke-

19. International Threats, Defense Spending. Pew Research Center. 2016. május 5. <http://www.people-press. org/2016/05/05/3-international-threats-defense-spending/ > Hozzáférés: 2016. augusztus 4.

resni, hogy a NAFTA-hoz és a TPP-hez hasonló alkuk általános népszerűsége ellenére Trump miért képviselhet markánsan kritikus álláspontot – továbbra is abból kiindulva, hogy elsődleges célja a győzelem novemberben. A kulcsot ez esetben az úgynevezett rozsdaövezet államai (Pennsylvania, Ohio, Nyugat-Virginia, Indiana, Michigan és Illinois) jelentik, melyek több elemző szerint is a győzelemhez vezető utat képviselik Trump számára egy olyan elektori térképen, amely az elmúlt választások során látott tendenciák alapján továbbra is inkább a demokraták számára előnyös.22 A régió neve a szóban forgó államokban valaha virágzó, mára azonban látványos hanyatlásnak indult ipari termelésből ered, a „rozsdásodás” tragédiájáért – vagyis a több százezer munkahely megszűnéséért – pedig sok szavazó a szabadkereskedelmet okolja, amely révén korábbi munkájukat immár külföldi munkások végzik, külföldi üzemekben.23

20. China and the Global Balance of Power. Pew Research Center. 2016. június 29. <http://www.pewglobal.

22. Ronald Brownstein: Trump’s Path Runs Through the Rust

org/2016/06/29/3-china-and-the-global-balance-of-power/

Belt. The Atlantic. 2016. március 29. <http://www.theatlantic.

> Hozzáférés: 2016. augusztus 5, valamint Pew Research

com/politics/archive/2016/03/trumps-path-through-the-rust-

Center (2016. március 30).

belt/475767/ > Hozzáférés: 2016. augusztus 8.

21. Americans See China’s Economic Power as Diminished

23. The View from the Rustbelt. The Economist. 2016. május

Threat. Gallup. 2015. február 26. <http://www.gallup.com/

19, valamint Alex Seitz-Wald: Why Trade Matters in the Rust

poll/181733/americans-china-economic-power-diminished-th-

Belt. MSNBC. 2016. március 12. <http://www.msnbc.com/

reat.aspx?g_source=China&g_medium=search&g_campaig-

msnbc/why-trade-matters-the-rust-belt > Hozzáférés: 2016.

n=tiles > Hozzáférés: 2016. augusztus 5.

augusztus 8.

BELPOLITIKA

39

A TPP trójai falónak ábrázolva egy tünetésen

NAFTA-ellenes tüntetők

40

BELPOLITIKA

Az ebből fakadó aggodalom és frusztráció ráadásul (és itt jelenik meg a korábban említett ellentmondás) a közvélemény a teljes népesség körében is érzékelhető: a Pew felméréseiben a válaszadók 60%-a nagyon komoly, 29%-a pedig bizonyos mértékig komoly problémaként jellemezte az amerikai munkahelyek külföldre vitelét.24 Bár a hivatkozott kutatás Kínára vonatkozik, az általa felfedett attitűdöket azon felmérések is tükrözik, amelyek az Egyesült Államok globális gazdasági szerepvállalásának eredményeiről, illetve az ország ideális külpolitikai céljairól kérdezik a választókat: 73% szerint árt az amerikai gazdaságnak az amerikai cégek által létrehozott munkahelyek külföldre helyezésre, 81% szerint pedig az amerikai munkahelyek megőrzése a külpolitika legfontosabb feladatai közé tartozik. Nem elhanyagolható részlet továbbá, hogy a felmérés ékes bizonyítéka a Trump-kampány szakértői véleményeket (és alkalmanként tényeket) hanyagoló köznépi fókuszának is: a szóban forgó kérdésben a több ezer szakértőből álló Council on Foreign Relations megkérdezettjeinek csupán 29%-a ért egyet a szélesebb népességgel25 – vagyis kétségkívül inkább az emberek érzelmeire hagyatkozik, a teoretikusokat pedig meghagyja másoknak.

Trump kereskedelemmel kapcsolatos nézetei és programja tehát, bár nagy vonalakban nem tükrözik az átlag amerikai álláspontját, részleteiben azonban nagyon is mainstreamnek mondhatók, valamint az elnöki kampány szempontjából potenciálisan hasznosítható érzelmekre apellálnak. Kína gazdasági és katonai értelemben is egy Amerika felé (sokak szerint fölé) törő hatalomként él a köztudatban, az ezzel járó, különböző létkérdéseket érintő aggályok pedig kellően egyszerű összefüggésekre épülnek ahhoz, hogy az egyébként szabad kereskedelmet támogatók körében is egy politikailag potens ellenségképpé tegyék az ázsiai országot, amelynek megerősödése, és azon keresztül az amerikai munkavállalókra gyakorolt kedvezőtlen hatásai, kisebb

mértékben Obama elnökhöz és pártjához, és teljes mértékben a Trump által elsődleges nemzeti sorsrontóként megjelölt politikai establishmenthez köthető. Emellett pedig államokra és választókerületekre lebontott választási stratégiájának kulcseleme lehet a rozsdaövezet leszakadó iparvidékein található csalódott és dühös szavazók arról való meggyőzése, hogy ellenfelével ellentétben ő nem a nagyvállalatok, hanem az amerikai munkások érdekeit képviseli. Ehhez nem elhanyagolható precedens, hogy a szabadkereskedelemmel szemben hasonló módon és mértékben kritikus Bernie Sandersnek Michigan államban ennek az üzenetnek a sulykolása meg is hozta a kívánt eredményt Hillary Clintonnal szemben, ami az állambéli győzelmével az előválasztási verseny egyik legnagyobb meglepetését produkálta. Úgy tűnik tehát, hogy Trump szerint a választók valójában nem is úgy gondolkodnak a szabadkereskedelmi egyezményekről, ahogy azt a közvélemény-kutatóknak eddig vallották. Az általa kínált narratíva szerint jóllehet, a NAFTA és a TPP elméletben az USA számára előnyös megállapodások látszatát keltik a többség szemében, de, ahogy azt az emberek is láthatóan érzik, a gyakorlatban amerikai munkahelyek megszűnéséhez vezetnek, összességében „rossz szájízt hagyva” maguk után az általuk szolgálni hivatott lakosságban. Hogy ez a pszichológiai stratégia intuíció vagy számítás eredménye, mellékes részlet; a lényeg, hogy kétségkívül működik: a választók többsége a gazdaság (53%), valamint a munkahelyteremtés- és védelem (52%) terén egyaránt jobban bíznak Trumpban, mint Clintonban.26 Ennek fényében pedig nem ok nélkül hangoztatja a republikánus jelölt, hogy az ő hangja az embereké is.

26 Trump Leads Clinton on Top-Ranking Economic Issues.

Gallup. 2016. június 2. <http://www.gallup.com/poll/192104/ trump-leads-clinton-top-ranking-economic-issues.aspx > Hozzáférés: 2016. augusztus 10.

24. Pew Research Center (2016. március 30).

25. Pew Research Center (2013. december 3).

BELPOLITIKA

41

T O RY I

N

THE S R

IC

UMP V R T

N U M BE

TRUMP GYŐZELME SZÁMOKBAN Elektori szavazatok 304 – 227 Elektorok elpártolása Trumptól, ill. Clintontól 2–5 Állampolgári szavazatok 62 979 636 (46.1%) - 65 844 610 (48.2%) A fehér amerikaiak Trumpot támogatták inkább (Edison Research) 58-37% arányban A latin lakosság Clintonnak kedvezett (Edison Research) 66-28% arányban Az afroamerikai lakosság szintén Clintonra voksolt inkább (Edison Research) 88-8% arányban A női szavazók inkább Clinton felé húztak, míg a férfiak Trump felé (Edison Research) 54-42% arányban Donald Trump támogatottsága a keresztény lakosság körében (Pew) 55% A diploma nélküliek inkább Trumpra szavaztak (Edison Research) 52-44% arányban A 18-29 év közöttiek szavazatai Clintonnak kedveztek (Edison Research) 55-37% arányban A két jövedelemcsoport, amelyik nem Trumpra szavazott (Edison Research) $30e és $49 999 között, illetve $30e alatt keresők

42

BELPOLITIKA

2016 Presidential Election Results A 2016-OS ELNÖKVÁLASZTÁS EREDMÉNYEI

306

DONALD TRUMP TRUMP (R) DONDALD Electoral Voters Elektori szavazat

232

HILLARY CLINTON (D) Electoral Voters Elektori szavazat

WA 11 OR 7

CA 54

VT 3

ND 3

MN 10

SD 3

WY 3 UT 6

AZ 8

62,523,126 Popular Votes 62 523 126 állampolgári szavazat

MT 3

ID 4 NV 4

61,523,126 Popular Votes 61 523 126 állampolgári szavazat

IA 7

NE 5

CO 8

KS 6

NM 5

OK 8 TX 32

AK 3

WI 11

MO 11 AR 6 LA 9

IL 22

MS 7

NH 4

ME 3

NY 33

MI 18

PA 23 OH IN 21 WY 12 5 VA 13 KY 8 NC 14 TN 11 AL 9

GA 13

SC 8

MA 12 RI 4 CT 8 NJ 15 DE 3

FL 25

MD 10 DC 2

HI 4

Source: POLITICO

Forrás: 270 to Win BELPOLITIKA

43

Habár nem fő common választási main hírforrásoknak sok Clintonés Trump-szavazó Though not election számítanak, news sources, some Clinton and Trumprendszeresen voters keresett fel relied hazai elektronikus híroldalakat regularly on digital-native outlets TRUMP-szavazók VOTERS

CLINTON -szavazók VOTERS 15%% 19%%

Google News The Huffington Post*

9

11 12

Yahoo News Breltbart*

24

11

1

9

BuzzFeed* Drudge Report*

1

10 11

Source: Survey conducted Voters Divided Their Source for Election News” Forrás: “ Trump, Clinton VotersNov.29-Dec.12, Divided in Their2016 main „Trump,Clinton Source for Election News” 2016.innov.

29.main és dec.

12. közötti felmérés

News dominated as News maindominált campaign source for Trump voters; AFox Trump-szavazóknál a Fox mintnews fő kampányhírforrás; a Clinton-szavazók közt viszont no single source as pronounced among Clinton voters egyik hírforrás sem emelkedett ki.

AZ ÖSSZES SZAVAZÓ

ALL VOTERS Fox News* 19% CNN* 13 Facebook 8 helyiLocalTV televízió 7 NBC 5 MSNBC 5 ABC 5 NPR 4 CBS 4 New York Times 3 Local helyi newspapers újságok 3

TRUMP-SZAVAZÓK

TRUMP VOTERS Fox News* 40% CNN 8 Facebbok 7 NBC 6 helyiLocal televízió TV 5 ABC 3 CBS 3 Local radio 3 helyi rádió

CLINTON-SZAVAZÓK

CLINTON VOTERS CNN* 18% MSNBC 9 Facebook 8 helyi televízió Local TV 8 NPR 7 ABC 6 New York Times 5 CBS 5 NBC 4 helyi újságok 4 Local newspapers Fox News 3

Forrás: “ Trump, Clinton Voters Divided in Their main Source forDivided ElectioninNews” 2016.Source nov. 29.for ésElection dec. 12.News” közötti felmérés Forrás: Source: Survey conducted Nov.29-Dec.12, 2016 „Trump,Clinton Voters Their main

Az Obama-elnökség értékelése Ez a grafikon a legutóbbi közvélemény-kutatások eredményei alapObama Job Approve - This–chart combines the latest opinion polls into trendlines and is ján számolt lehetséges trendek ábrázolása, az új kutatások alapján mindig frissítik a függvényt. updated whenever a new poll is released 100

75

Approve 47,4% Egyetért 47,4%

Approve Egyetért 48,2% 48,2%

Nem ért egyet 47,4% 47,4% Disapprove

Nem ért egyet48,2% 48,2% Disapprove

Trend 56,1% Approve Egyetért 56,1%

50

0 Dec.1 2008

Dec.1 2009

Forrás: Huffpost Pollster Source: 44

szept. 9, 9 Sept.

2012

máj. 33, May 2010

25

BELPOLITIKA

Dec.1 2010

Dec.1 2011

Nem ért egyet 56,1% 56,1% Disapprove

Dec.1 2012

Dec.1 2013

Dec.1 2014

Dec.1 2015

Dec.1 2016

Donald Trump népszerűségének – Ez a grafikon a legutóbbi Donald Trump Favorable értékelése Rating - This chart combines theközvélemény-kutatások latest opinion pollseredményei into alapján számolt trendek ábrázolása, alapján mindig frissítik a függvényt. trendlines andlehetséges is updated whenever a newaz új pollkutatások is released.

100

75 Unfavorable 62,7% Népszerűtlen 62,7%

Trend Unfavorable Népszerűtlen 40,5% 40,5%

50

Favorable 40,5% Népszerű 40,5% Favorable31,8% Népszerű 31,8% 25 March 26, 2016

0 jún. 11 June 2015

szept. 1 Sept.

márc. 1 jún. 11 June Dec. 1 March.1 2016

szept.

Sept. 11

Dec. 1

márc.

1 March.1

2017

Forrás: Huffpost Pollster Source:

2016Általános General Választás: Election: Trump vs. Clinton chart combines the latest opinion polls 2016 Trump Clinton ellen -–This Ez a grafikon a legutóbbi közvélemény-kuinto trendlines usingalapján a poll-tracking and is updated wheneveraz új a new poll is released. tatások eredményei számolt model lehetséges trendek ábrázolása, kutatások alapján mindig frissítik a függvényt.

55

52,3 %

46,5 %

47,4 %

48,7 %

46,3 %

47,3 %

Clinton 47,3 % 45 Trump

41,7 %

35

44,1 %

52,3 %

43,8 %

39,6 %

40,9 %

41,7 %

25

June jún. 11 2015

Sept. szept.11

Dec. 1

March márc. 11 2016

June jún. 11

Sept. 11 szept.

Source: Forrás: Huffpost Pollster BELPOLITIKA

45

KULTÚRA

5 SOROZAT, AMIT LÁTNI KELL AZ AMERIKAI POLITIKA TÉMAKÖRÉBEN (KEMÉNY ANDRÁS, KOVÁCS GERGELY, PÁLMAI ZSOLT)

Drót A sorozat pontosan tudja, hogy hova akar eljutni, és mennyi idő kell ahhoz, hogy odaérjen. Öt nagyszerű évadon át úgy adagolja a történéseket, hogy nézés közben az embernek nemcsak arra nyílik lehetősége, hogy együttérezzen a karakterekkel, vagy éppen elítélje őket, cselekedeteiket, vagy hogy rádöbbenhessen a motivációikra, hanem arra is, hogy ténylegesen úgy érezze, minden zugát ismeri Baltimore városának. Hajléktalan narkósoktól kezdve rendőrökön át a kikötőmunkásokig, a tanárokig, a kábítószer-kereskedőkig és a korrupt politikusokig mindenkinek lehetősége nyílik a ragyogásra, a bizonyításra. A Drótnak sikerül átadnia a politikai döntések és viszályok begyűrűzését a mindennapi életbe, azt, hogy miként befolyásolja egy magas szintű konfliktus közvetlenül vagy akár közvetve egy egész város vagy éppen egy tini életet.

(Kovács)

46

KULTÚRA

Az elnök emberei A Vulture.com az elmúlt 25 év legjobb tévédrámáját kívánta megtalálni. A lista első körös kiesői között szerepelt Aaron Sorkin szeretett agyszüleménye, Az elnök emberei. Ennek egyik oka lehet, hogy irreálisan idealisztikus képet mutatott a kormányról, ahol általában mindenre úgy találtak megoldást, hogy inkább arra figyeltek, mit mond a másik. Ez az elbűvölő történet rajongva mutatja be azt a fajta magabiztosságot, amely a történelmet, minden fordulatot és az amerikai kormány tetteit oly gyakran – a most már legendás – walkand-talk, vagyis a séta közben zajló beszélgetésekkel jeleníti meg a tévéképernyőn. A modern politikai diskurzusban, ebben az inkább mostoha környezetben sok a tanulandó, épp ezért Az elnök emberei mellett nem árt valami cinikusabbat is nézni. Lássuk a következő sorozatot!

(Pálmai)

Kártyavár Ha Az elnök emberei egy pohár tej elalvás előtt, akkor a Kártyavár felér egy vödör váratlanul érkező jéghideg vízzel az arcunkba. A könyörtelen majority whip karakter valamelyest eltúlzottnak mondható, de a konfliktusok, amelyeket kezelnie kell és a washingtoni erőharc hitelességéhez nem fér kétség. A sorozat maró cinizmussal nem éppen a nemes erőfeszítések székhelyeként mutatja be a közhivatalt. Alapmű, ha valakit elkapott az amerikai politikai láz.

(Kemény)

Az alelnök A két legfontosabb emberi jellemvonás, amely Az alelnök politikusaiban közös, az a becsvágy és az inkompetencia. Ha valahogy mégis sikerül valami olyat tenniük, ami jobbá teszi az amerikaiak életét, az csupán az opportunizmusuk mellékes következménye. A műsor humora egyedülálló a mai televíziós palettán: gyorstüzelő párbeszédekkel és színes szitkozódásokkal teli, egészen a vulgáris regiszterig, komolyan megcáfolva azt az általános érvényű igazságot, miszerint angolul nem lehet bravúrosan káromkodni. A sorozatra kétfélékképpen tekinthetünk: felhőtlen stresszlevezető vagy komoly, társadalomkritikus szatíra.

A karakterek ennek megfelelően vagy az előbbinek vagy az utóbbinak megfelelően működnek. Figyelembe véve a 2016-os elnökválasztás bulvárszerű eseményeit Az alelnök időszerűbb lehet, mint valaha.

(Pálmai)

Mutassatok egy hőst!

Mivel David Simon, a Drót készítője, úgy gondolta, hogy túl egyszerű volt eladnia nehezen emészthető mesterművét, egy minisorozat készítésébe kezdett, amelynek témája a késő 80-as évek lakóhelyvitája New York államban.

A Mutassatok egy hőst! valós eseményeken alapul, és egyike azoknak a műsoroknak, amelyekre nehéz rábeszélni az embert, szimplán a helyszín, a karakterei és a története alapján, amelyek mind nagyon hétköznapiak. De amennyire unalmasnak hangzik a bevezető, annyira gyorsan felfedi magát a kifejezetten amerikai, de egyáltalán nem hollywoodi történet a személyes becsvágyról, a kisvárosi politikáról, rasszról, osztályról, hamis és múltba veszett hősökről. Nem véletlen az sem, hogy főképp Bruce Springsteen számai adják a sorozat zenéjének nagyját. (Pálmai) KULTÚRA

47

2016 TÍZ LEGNÉPSZERŰBB KÖNYVE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az év legsikeresebb könyvei kategóriánként, az eladási számokat figyelembe véve.

2. Paula Hawkins: Lány a vonaton „A könyv attól igazán izgalmas, ahogyan Hawkins az emberi tudás határait, valamint az emlék és a képzelet közti zavaros kapcsolatot ábrázolja. Mindennapi vonatútján az utastársait figyelve Rachel elgondolkodik: »Felismerem őket és ők felismernek engem. De nem tudom, vajon valóban annak látnak-e, aki vagyok.« Természetesen nem.

Már az is elég nehéz – ha nem lehetetlen –, hogy valaki saját magát annak lássa, aki.”

(NPR) 3. Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek „Moyes fordulatos, szívfacsaró regénye provokatív morális kérdéseket tesz fel, miközben egy páratlan kapcsolatot mutat be két ember között, akik a vakszerencsének köszönhetik a találkozást.

Tipikusan az a könyv, amelyet az ember nem tud letenni – akkor sem, amikor rájön, hogy nem akarja tudni a végét. Nem gyenge szívűeknek való regény, 48

KULTÚRA

FIKCIÓ

1 1. J. K. Rowling, Jack Thorne és John Tiffany: Harry Potter és az elátkozott gyermek (első és második rész) „A Harry Potter és az elátkozott gyermek azért tud működni, mert egy színdarab, csupán kvázi-folytatása a sorozatnak.

Könyvként több szempontból sem teljesített volna az elvárásoknak megfelelően, de szövegkönyvként olyan színes képet fest a Rowling által megalkotott varázsvilágról, hogy mindenki azonnal meg akarja nézni majd a darabot.”

(The Indian Express)

azonban a gyönyörűen megírt történet ráébreszti az olvasóit, hogy sosem késő elkezdeni élni.”

(BookPage) 4. Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 5. John Grisham: A súgó

6. Jeff Kinney: Egy ropi naplója. Dupla para 7. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak 8. Kristin Hannah: A fülemüle 9. Jojo Moyes: Miután elvesztettelek 10. J. K. Rowling: Legendás

ISMERETTERJESZTŐ

1 1. Bill O’Reilly és Martin Dugard: Killing the Rising Sun „Az egyik legalaposabb és legrészletesebb könyv az USA Japán elleni harcairól a II. világháború folyamán. Rengeteg érdekes tényt és részletet közöl megragadóan, és ezzel sikeresen köti le az olvasó figyelmét.”

(QuickBookReviews)

2. Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet „Több szempontból is figyelemre méltó könyv, kiemelkedően érdekes leírása annak, hogy miként változik valaki mindenható orvosból nyugtalan beteggé, milyen tekintélyelvű személyiség volt sebészként, és ezzel szemben milyen megszeppent a másik oldalon.”

(The Guardian) 3. Marie Kondo: Rend a lelke mindennek „Ha nem társalogtál mostanában a zokniddal, köszönted meg a cipődnek a munkáját, vagy hajoltál meg (akár csak képzeletben) a lakásod előtt, akkor lehet, hogy épp ideje megfontolnod.”

(The Guardian) 4. Ron Chernow: Alexander Hamilton 5. Tom Rath: StrengthsFinder 2.0 6. J. D. Vance: Hillbilly Elegy 7. Chip Gaines és Joanna Gaines: The Magnolia Story 8. Roger Priddy: First 100 Words 9. Rupi Kaur: Milk and Honey 10. Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv

állatok és megfigyelésük. Az eredeti forgatókönyv

KULTÚRA

49

2016 TÍZ LEGKEDVELTEBB DALA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A legnépszerűbb dalok listáját a radio airplay közönségének szavazatai alapján, az eladások és az online zenecsatornák letöltési aktivitási adatainak megfelelően a Nielsen Music készítette.

1. Justin Bieber: Love Yourself 2. Justin Bieber: Sorry 3. Drake featuring WizKid & Kyla: One Dance 4. Rihanna featuring Drake: Work 5. Twenty One Pilots: Stressed Out 6. Desiigner: Panda 7. Adele: Hello 8. The Chainsmokers featuring Daya: Don’t Let me Down 9. Justin Timberlake: Can’t Stop the Feeling 10. The Chainsmokers featuring Halsey: Closer

2016 TÍZ LEGNÉPSZERŰBB ALBUMA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az év legkedveltebb albumainak listáját – stílustól függetlenül – az eladás, illetve a letöltési aktivitás és a digitális eladások alapján a Nielsen Music készítette.

1.Adele: 25 „Egy album, amely újnak és mégis ismerősnek hat egyszerre – egy gyönyörű válogatás monumentális balladákból és izgalmas zenei kalandozásokból. Adele hangja nemzeti kincs, a világ kilencedik csodája.” (Entertainment Weekly)

2.Drake: Views “Az album Redemtion című száma csak az egyike azoknak a csodaszép daloknak, amelyek a még meglévő falakat lebontják a rap és R&B között.” (Los Angeles Times) 50

KULTÚRA

3.Justin Bieber: Purpose „Bieber ezúttal egy kevésbé tömegigényt kielégítő albummal állt elő és így sokkal érdekesebb a végeredmény: különleges találkozása az elektrónak és az R&B-nek a sci-fi filmekből ismerős hangokkal és szokatlan vokális mintákkal, amelyek mind a sztár puha és csábító hangját ellenpontozzák.” (The Telegraph) 4. Beyoncé: Lemonade 5. Rihanna: Anti 6. Twenty One Pilots: Blurryface 7. Chris Stapleton: Traveller 8. One Direction: Made in the A.M. 9. The Weeknd: Beauty behind the Madness 10. Original Broadway Cast: Hamilton: An American Musical

A LEGNAGYOBB AMERIKAI MÁRKÁK A FORBES SZERINT (az összegek dollárban vannak megadva)

1.Apple: 154,1 milliárd

2.Google: 82,5 milliárd

3. Microsoft: 75,2 milliárd

4. Coca-Cola: 58,5 milliárd

5. Facebook: 52,6 milliárd

6. IBM: 41,4 milliárd

7. Disney: 39,5 milliárd

8. McDonald’s: 39,1 milliárd

9. GE, 36.7 milliárd

10. Amazon: 35,2 milliárd KULTÚRA

51

A legtöbb bevételt hozó filmek az Egyesült Államokban 2016-ban (Box Office Mojo) 1. Szenilla nyomában BV 2. Zsivány egyes: Egy Star Wars történet BV 3. Amerika kapitány. Polgárháború BV 4. A kis kedvencek titkos élete Uni 5. A dzsungel könyve BV 6. Deadpool Fox 7. Zootopia: Állati nagy balhé BV 8. Batman Superman ellen: Az igazság hajnala WB 9. Suicide Squad: Öngyilkos osztag WB 10. Doctor Strange MS

$486 295 561 $477 364 924 $408 084 349 $368 384 330 $364 001 123 $363 070 709 $341 268 248 $330 360 194 $325 100 054 $232 641 920

A legjobb amerikai filmek 2016-ban a Metacritic listája alapján 1. Holdfény

4. Kaliforniai álom 5. Tower 6. The Fits 7. 13th 8. Paterson 9. A préri urai 10. Newtown

52

KULTÚRA

„A maga csendes, radikálisan kecses módján kulturális vízválasztó ez a film – egy mű, amely átrajzolja az összes, média által közvetített képet a fiatal, fekete férfiakról, és a helyébe egy sor intim igazságot helyez. A moziból kábultan, teljesebben, kicsit tisztábban lép ki az ember.” (Boston Globe)

2. Nem vagyok a rabszolgád

„A film megrendítően adja elő történetét. Egy csokorba gyűjtve a James Baldwin írásai ihlette szétszórt képeket és történelmi videókat a Nem vagyok a rabszolgád valódi mozis szeánsz, és az egyik legjobb film, ami valaha a polgárjogi mozgalmakról készült.”

(The Guardian)

3. A régi város „Az egyik legviccesebb film, amelyet arról láttam, hogyan lehet megbirkózni a tragédiákkal. Nem mintha ez egy vígjáték lenne, egy másodpercre sem az. Ez egy roppantul megindító és gyönyörűen rezonáló dráma az életről, arról, hogyan dolgozható fel egy több évvel ezelőtti sorscsapás.” (Chicago Sun-Times)

A legnézettebb televíziós műsorok a 2015–2016-os időszakban az Egyesült Államokban Forrás: Nielsen Media Research, 2015–2016- os évad, a nézők száma millióban megadva, kivételt képeznek: az ismétlések, sport előtti és utáni műsorok és az amerikaifoci-hosszabbítások.

TOP 10 műsor a 18–49 évesek szavazatai alapján

TOP 10 műsor az összes néző szavazata alapján

1. The Walking Dead 2. NFL Vasárnap Esti Football 3. Empire 4. NFL Csütörtök Esti Football 5. Agymenők 6. Trónok harca 7. X-akták 8. NFL Hétfő Esti Football 9. Modern család 10. A Grace klinika

AMC NBC Fox CBS/NFL Network CBS HBO Fox ESPN ABC ABC

9,6 7,8 6,6 6,0 5,8 5,0 4,8 4,6 4,4 3,7

1. NFL Vasárnap Esti Football 2. Agymenők 3. N.C.I.S. 4. The Walking Dead 5. NFL Csütörtök Esti Football 6. Empire 7. N.C.I.S: New Orleans 8. Zsaruvér 9. Dancing With the Stars

10. X-akták

NBC CBS CBS AMC CBS/NFL Network Fox CBS CBS ABC Fox

22,0 20,6 20,5 18,9 17,7 16,2 16,1 14,6 3,7 3,6

A legjobb amerikai televíziós műsorok 2016-ban, a Metacritic listája alapján 1.Rectify (4. évad) A Rectify egy dráma, amelynek az utolsó évada a SundanceTV csatornán megy szerdánként.

Megdöbbentően reálisan mutatja be, hogy mi vár a szabadulásuk után a volt fegyencekre, a családjukra vagy akár a teljes közösségre. (The New York Times)

2. O.J.: Egy amerikai hős

Történelmileg pedáns, témájában lenyűgöző és mélyen emberi, az O.J.: Egy amerikai hős egy ösztöndíjas remekmű, újságírás és filmművészet egyszerre.

(Los Angeles Times)

3. Foglalkozásuk: amerikai

Egy elképesztő évad, amely hihetetlenül intenzív és állandó gondolkodásra késztet, nem beszélve arról az elemi, izgatott várakozásról, amely az összes jelenetet belengi. Nincs semmi hozzáfogható ma a televíziós világban!

(Wall Street Journal)

4. Transparent (3. évad) 5. Aznap Éjjel 6. Atlanta (1. évad) 7.American Crime Story (1. évad) 8. Szilícium völgy (3. évad) 9. BoJack Horseman (3. évad) 10. Az alelnök ( 5. évad)

KULTÚRA

53

A TOP 10 AMERIKAI EGYETEM A QS VILÁG EGYETEMEI RANGSOR ALAPJÁN (2017-es rangsor; súlyozott indikátorok: akadémiai hírnév, munkaadó hírnév, diák-kar arány, karonkénti idézetek száma, nemzetközi kar és diák arány) 1. Massachusetts Institute of Technology (MIT); 2. Stanford University; 3. Harvard University; 4. California Institute of Technology; 5. University of Chicago; 6. Princeton University; 7. Yale University; 8. Cornell University; 9. Johns Hopkins University; 10. University of Pennsylvania

54

KULTÚRA

1

2

4

6

9

3

5

7

8

10

KULTÚRA

55

KÖNYVAJÁNLÓ

BILL GERTZ: AMERIKA LÁTHATATLAN HÁBORÚJA Stumpf Anna A washingtoni Magyarországi Kezdeményezési Alapítvány ügyvezető igazgatója

Bill Gertz veterán nemzetbiztonsági szakújságíró évtizedek óta az amerikai védelmi apparátus kíméletlen kritikusa, a Fehér Ház politikai hovatartozásától független külpolitikai héja. Az új adminisztráció beiktatásával egy időben megjelentetett iWar - War and Peace in the Information Age című könyve egyszerre ad metszően erős bírálatot az Obama-kormány nyolc évének külpolitikai stratégiájáról, és kínál konkrét policy-javaslatokat az újonnan összeálló Trumpadminisztráció számára a 21. század új típusú háborúinak megnyeréséhez. Gertz Pentagonon és hírszerzési körökön belüli személyes kapcsolatai alapján anektodákkal gazdagítva egy korántsem biztató csataképet fest le Amerika globális információs háborúban elfoglalt pozíciójáról, de legalább megoldáscsomaggal szolgál egy reménnyel teli ország számára. Új küzdőtér, régi küzdelem Gertz tézise egyszerű: az Egyesült Államok a (dez)információs háborút akkor és csak akkor fogja tudni megnyerni legfőbb kihívói, Kína, Oroszország, Irán, az Iszlám Állam és ÉszakKorea ellen, ha maga is offenzívába, vagyis könyörtelen globális kampányba kezd saját politikai ethoszának primátusa mellett. Bármi áron.

Ha hazugság kampányt kell folytatni, ám legyen, ha heckelni kell külföldön, uccu neki, ha mecsetekben kell kémkedni, nem túl magas ár. A szerző a fenti országok általi teljes pályás letámadást egy sor olyan, nagy nyilvánosságot kapott kiberoffenzívával illusztrálja, amelyek egyenként valahogy mintha soha nem érték volna el a közvélemény ingerküszöbét, összességében viszont egy könyörtelen háború képét mutatják, ami már csak 56

KÖNYVAJÁNLÓ

memóriánk felfrissítése szempontjából is élvezetes olvasmány, még ha ijesztő is.

A könyv egész beállítottsága néhol túl erősen is ideológiai jellegű, de több dimenzióban egybecseng a magyar származású Sebastian Gorka Defeating Jihad: The Winnable War c. bestseller könyvének tézisével. Eszerint Amerika globális dzsihád elleni küzdelme pontosan abban a szabadság-rabság ideológiai dichotómiában értelmezendő, mint a kommunizmus elleni harc a hidegháború idején.

Gertz szerint teljes tévedés az a geopolitikai narratíva, amely a nemzetállamokat túlhaladva, a tradícionális konfliktusok korszakán túllépve, a közös normák és értékek globális térnyerésére alapozva a nemzetközi béke és együttműködés eszméjét minden állam természetes törekvéseként értelmezi. A harcmód változott, de a harc és a konfliktusok természete nem.

Twitter, Facebook és más bűntársak „Lángol az egész világ és a közösségimédiahálózatok adják az olajat a tűzre.” – írja.

Amikor az olyan közösségimédia-oldalak szolgáltatói, mint a Facebook vagy a Twitter közösen több mint másfél milliárd felhasználót számlálnak, az adott cég adatfelhasználási és cenzorálási belső szabályai rögtön új dimenzióba kerülnek.

Gertz a dzsihádisták, Oroszország és Kína elleni harcban is a fent említett két közösségimédia-szolgáltatót kifejezetten gyenge láncszemnek tartja. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján amíg Amerikában a CIA-vel és az FBI-jal való együttműködésük a „szólásszabadság” primátusára hivatkozva aligha példaszerű az iszlamista „magányos farkasok” kiszűrésében és felderí-

tésésében, addig ugyanezen cégek például kínai piacszerzés érdekében egyértelműen hajlandóak lejjebb adni és a kínai „helyi viszonyokhoz” (értsd: korlátlan kormányzati cenzúra) alkalmazkodni.

Nemzetbiztonsági „polkorrekt” mint önbénítás Gertz könyve mélyebb, szervezetkulturát, társadalmi trendeket és politikai szókincshasználatot is érintő megfigyeléseken alapul, amelyek kül- és biztonságpolitikai alapvetéseinek fontos kontextusát alkotják, és amelyek Donald Trump kormányra kerülésére vonatkozóan is magyarázóerővel bírnak. Értékelése szerint az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb teret nyerő progresszív, balliberális politikai narratíva szánt szándékkal elvakította, vagy következetesen elhallgattatta azt az elemzői réteget, amely képes lett volna felvenni Amerika legelszántabb riválisaival szemben az információs és kiberhadviselési versenyt.

Példaként hoz a szerző több, Amerikán belül elkövetett terrorcselekményt az elmúlt évekből, amelyek megakadályozhatóak lettek volna, ha az FBI és a CIA egymás és saját képességeinek debilizálása helyett elismeri a militáns iszlamista doktrínák Amerika-ellenes és gyűlölet-keltő-rekrutáló erejét. Több belső forrásra hivatkozva az amerikai kormányzati hírszerzési elemzők saját belső frusztrációját illusztrálva emeli ki, hogy az elmúlt majdnem egy évtized során hogyan sorvadt el Amerika dzsihád elleni harcának ideológiai dimenziója, és ezzel egyetemben hogyan csökkent rohamosan előrejelzőés felderítőképessége. Kemény kritikát kap itt a világ ügyeitől való visszavonulást és eredendő amerikai bűntudatérzetet erőltető új baloldal és az Obama-adminisztráció.

ciós háború aranykorának egykor nagyra tartott szervei (Radio Free Europe, Voice of America, US Information Agency) milyen gyors minőségi hanyatlásnak indultak a kilencvenes évek után, és független szervezeti státusuk, majd az éveken keresztül lebénított vezetőségük mennyiben járult hozzá Amerika globális soft power befolyásának csökkenéséhez. Megoldásként a szerző egy sor projektet sorol fel, aminek központi eleme egy hatékonyan irányított, jelentősen finanszírozott, szervezetileg független, amerikai identitásában erőteljes és magabiztos komplex kormányzati kommunikációs gépezet lenne, amely egyszerre képes reagálni az alternatív közösségimédia-oldalakon rekrutáló iszalmista twitterharcosokra, a fizetett orosz média trollokra, a legkifinomultabb kínai heckerekre és a kritikus infrastruktúra-központokat érintő iráni kibertámadásokra.

Az Information America minden lenne, de apologetikus, visszahúzódó és óvatos biztosan nem.

Testhezálló ötletcsomagnak tűnik Amerika új elnöke számára.

Vissza Amerika igazi hangját Az amerikai alapító atyák egytől egyig értették az információs hadviselés és a sajtó nemzetstratégiailag döntő szerepét. A hidegháború végével viszont az USA hipergyorsasággal beleesett önnön sikerének csapdájába, fokozatosan csökkenő figyelmet fordított saját nemzeti sikertörténetének globális marketingjére.

A könyv tanulságos számadást ad arról, hogy az amerikai nyilvános diplomácia és informáKÖNYVAJÁNLÓ

57

Az Antall József Tudásközpont hatéves fennállása alatt számos rendezvénysorozatot és konferenciát hívott életre, melyek egyaránt szólnak a felsőoktatásban tanulóknak, valamint a hazai és nemzetközi szakmai közönségnek. A tehetséggondozás mint antalli gondolat és a különböző tudományterületeken megvalósuló hiánypótlás a Tudásközpont szakmai tevékenységének alapvetései. Az AJTK hat év tapasztalattal a háta mögött olyan hazai think tankké kíván válni, amely bizonyos témákban (a Visegrádi Együttműködés, az USA, Kína és Oroszország jövőbeni szerepe, biztonságpolitika, fenntartható fejlődés, technológiai és társadalmi innováció) régiós viszonylatban megkerülhetetlen.

A három nemzetközi irodára (EU-V4, Transzatlanti kapcsolatok, Ázsiai és afrikai kapcsolatok), három tematikus irodára (Biztonságpolitikai iroda, Fenntartható fejlődés iroda, Tehetséggondozás iroda) valamint a Brüsszelben és két hazai egyetemi városban, Pécsett és Győrött létrehozott regionális irodákra épülő munka legfőbb célja az országon belüli és országok közötti intézményi kapcsolatok bővítése, valamint a szakmai együttműködések elmélyítése nemzetközi konferenciák, workshopok és előadás-sorozatok révén.

58

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

A Tudásközpont Könyvműhely gondozásában megjelenő kötetek a politika- és társadalomtudomány iránt érdeklődőknek teszik magyarul is elérhetővé a közelmúlt és napjaink legnagyobb hatású gondolkodóinak és közéleti személyiségeinek üzenetét. Az AJTK könyvkiadási tevékenysége magában foglalja szakmai publikációk megjelentetését, tudományos igényű, elsősorban a biztonságpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén hiánypótló politika- és társadalomtudományi művek közreadását, valamint egyetemi szakkönyvek közzétételét.

Az önéletrajzi sorozatban a hidegháború időszakának emblematikus alakjai (Ronald Reagan, George Bush, Margaret Thatcher és Helmut Kohl) vallanak azokról a sorsfordító évekről és döntésekről, amelyek máig meghatározzák az életünket.

Szakkönyvsorozatunk a 21. századi politikai, társadalmi és gazdasági élet meghatározó jelenségeire reagálva a nemzetközi kapcsolatok és a geopolitika, a politikatörténet, a közgazdaságtan és a pszichológia legújabb eredményeit felhasználó írásoknak ad teret.

Az Antall József Tudásközpont 2015 tavaszán nyitotta meg brüsszeli irodáját. 2015. március 31-én

ünnepélyes keretek között felavatták Antall József néhai miniszterelnök szobrát az Európai Parlament Antall-épületszárnyában, majd sor került a Variációk Európára konferenciasorozat első állomására, amelyet májusban és ősszel újabb konferencia követett.

2017 januárjában a Konrad-Adenauer-Stiftunggal közös rendezvényén Orbán Viktor miniszterelnök Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament egykori elnökének és a KAS elnökének köszöntőjét követően mondta el Európa 2017 elnevezésű beszédét, amelyben közös jövőnk kihívásait vázolta fel.

Az AJTK szakmai tevékenységének legújabb és legnagyobb szabású rendezvénye a think.

BDPST konferencia. A think.BDPST célja, hogy Magyarország is felkerüljön a nagy regionális konferenciák (GLOBSEC, krynycai gazdasági fórum, Prague European Summit) térképére azáltal, hogy hazánk rendezi meg a régió legnagyobb, átfogó innovációs fórumát, előmozdítva ezzel a gazdasági, a kormányzati és a tudományos élet képviselői közötti szorosabb párbeszédet. Az esemény a Külgazdasági és Külügyminisztérium társszervezésében és a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával valósul meg.

A Tudásközpont 2016-ban negyedik alkalommal rendezte meg a névadójáról elnevezett

Antall József Nyári Egyetemet, melynek elsődleges célja a Visegrádi Együttműködés erősítése és láthatóvá tétele az oktatás területén. A kéthetes programra minden évben 40-50 mesterképzésben, illetve PhD képzésben tanuló diák nyer részvételi lehetőséget több mint 20 országból.

A közép-európai tanulmányok iránt érdeklődő hallgatók számára az esemény lehetőséget biztosít tudásuk elmélyítésére, a V4-es régió és Magyarország közelmúltbeli történelmének megértésére.

Az Antall József Tudásközpont fontos küldetésének tekinti a tehetséggondozást és a felsőoktatási intézmények közötti kapcsolati háló kialakítását. Ennek jegyében rendezi meg évről évre a Dunai Regattát, amelyen egyre több hazai egyetem vesz részt, 2016-ban 16 magyar egyetem és két brit elit egyetem, az Oxford és a Cambridge csapatai mérkőztek meg egymással nyolcas evezős és sárkányhajós futamokban.

A Dunai Regatta célja a tehetséggondozás mellett a Duna sokszínű használata és Magyarország imázsának építése.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

59

KÖZELMÚLT ESEMÉNYEI

Budapest American Studies Forum és A Fehér Ház meghódítása kerekasztal-beszélgetés – November 29-30December 1.

Az európai védelem megújítása: A NATO stratégiai adaptációja az új kihívásokhoz – 2016. december 2.

Yes, he could? – Kerekasztal-beszélgetés az Obama-elnökségről – 2017. február 7.

A 2016-os őszi félév folyamán a transzatlanti kapcsolatok iroda tevékenysége az amerikai elnökválasztás köré összpontosult. A Budapest American Studies Forum alkalmával húsz, a kelet-közép-európai térségből érkező diák folytatott eszmecserét a 2016-os választásokról, míg A Fehér Ház meghódítása című kerekasztal az elnökválasztás tanulságait vizsgálta.

Az exkluzív kerekasztal-beszélgetés résztvevői Elizabeth Wahl újságíró, J. D. Gordon, Donald Trump nemzetbiztonsági igazgatója, Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke voltak.

Az esemény moderátora Adam LeBor újságíró volt.

A konferencia alkalmával meghívott szakértőink a NATO és az európai biztonság jövőjét tárgyalták meg. A három panelből álló esemény olyan kérdésköröket ölelt fel, mint az észak-atlanti szövetség alkalmazkodása az új biztonsági környezethez, Donald Trump elnökségének hatása, az információs háború jelentésének pontos definiálása, illetve a Brexit utáni európai biztonsági stratégia. A konferencián felszólalt Ian Brzezinski, volt helyettes védelmi államtitkár az amerikai Honvédelmi Minisztériumban, az Atlanti Tanács munkatársa, Paul King, a NATO Review és a NATO.tv főszerkesztője, J. D. Gordon, Donald Trump nemzetbiztonsági igazgatója.

A kerekasztal-beszélgetésen Barack Obama elnökségének nyolc évét elemezték meghívott szakértőink: dr. Magyarics Tamás, Amerika-szakértő, az ELTE professzora; Horváth Gábor, a Népszabadság volt washingtoni tudósítója; valamint Zord Gábor László, a Magyar Nemzet újságírója.

Magyarics szerint Obama nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, amely egyfelől a vele szemben támasztott túlzott elvárások és a republikánus többségű szenátus miatt volt. Horváth Gábor az ex-elnök érdemeit emelte ki, miszerint kiváló retorikus; reményt sugárzott magából.

Zord Gábor László szerint a különbség az elvárás és az eredmény között az, amely Donald Trump elnökké választását előkészítette.

60

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

JÖVŐBELI ESEMÉNYEINK

Terrorellenes küzdelem külhonban és határainkon belül – A terrorelhárítási tevékenység vizsgálata nemzetközi és európai szinten – 2017. április 25.

Dunai Regatta – 2017. május 6.

Antall József Summer School 2017 – 2017. július 4-13.

A szakértők két, egymással összefüggő, de különböző nézőpontú panelben tárgyalják a legfontosabb kérdéseket.

Az első részben a nemzetközi terrorizmus, mint taktika és társadalmi jelenség vizsgálatára kerül sor a nemzetközi szintéren, különös tekintettel a transzatlanti szövetségi rendszerre. A második panel az európai országokat, ezen belül is főként nyugati szövetségeseinket már súlyosan érintő kérdésről, a radikalizációról szól, amit szociológiai, pszichológiai és politikai szemszögből is vizsgálat alá veszünk. A panelek a terrorelhárítás aktuális kérdéseire keresik a választ a két felvetett probléma elemzésén keresztül, beemelve a rendészeti és titkosszolgálati szempontokat is.

A 2017-es esztendőben is megrendezésre kerül a Dunai Regatta! Május 6-án, a Műegyetem rakparton, a megszokott felhőtlen és kihagyhatatlan Regatta élmény várja majd a látogatókat. 2016ban több mint tizenötezer ember élvezte a sok napsütéssel, záporral és szivárvánnyal tarkított tavaszi napot. Idén összesen tizennyolc nemzeti és nemzetközi csapat fog összecsapni. Mindemellett idén is lesznek sportbemutatók, cheerleader show és természetesen kulturális programok, valamint esti koncertek is. Még több információ a dunairegatta.hu-n található.

Az idei Nyári Egyetem programjának fókuszában az Európai Unió áll, mely 2017-ben ünnepli a Római Szerződés aláírásának hatvanadik, a Maastrichti Szerződés aláírásának huszonötödik, valamint a Lisszaboni Szerződés aláírásának tízedik évfordulóját. Mindemellett idén ünnepeljük a Nyári Egyetem ötödik évfordulóját is, melynek alkalmából – a tehetséggondozást, mint a Tudásközpont egyik prioritását szem előtt tartva – létrehozzuk az AJSS Alumni Society-t is az elmúlt évek és a jövőbeli részvevőink közösségeként. A jelentkezési időszak 2017. március 31-ig tart. Bővebb információ a Nyári Egyetem honlapján található: http://ajsummerschool.com/

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

61

ÚJ KÖTETEINK

Washingtoni éveim

Washingtoni éveim

CONDOLEEZZA RICE

Condoleezza Rice: Washingtoni emlékeim

Baranyi Tamás Péter - Szálkai Kinga: Újhold: A török külpolitika útkeresése a 21. század elején

Az amerikai Délről jövő, alabamai fekete értelmiségi családból származó Condoleezza Rice 2000-ben került George W. Bush kampánystábjába. A republikánusok győzelme után 2001től nemzetbiztonsági tanácsadóként, 2005-től 2009-ig pedig külügyminiszterként volt tagja az elnök első és második adminisztrációjának.

Memoárjában e nyolc mozgalmas évéről mesél: azokról a legfelső szinten zajló vitákról, amelyek a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az afganisztáni és az iraki katonai beavatkozásokhoz vezettek, továbbá az amerikai kormányzat első számú diplomatájaként tett folyamatos utazásairól is, amelyek során közös nevezőt kellett találnia a szemben álló felek között, mérsékelnie a diktatórikus rezsimek által jelentett veszélyt, vagy épp előmozdítania a demokratikus kormányok hatalomra kerülését szerte a világon.

Visszaemlékezései révén egy több száz éves demokratikus hagyománnyal rendelkező ország diplomáciájának napi működését ismerhetjük meg, közelképeket kapva olyan vezető politikusokról, tárgyalópartnerekről vagy diktátorokról, akikről naponta hallunk a hírekben, és beléphetünk azokba a tárgyalószobákba, ahol emberek millióinak sorsát meghatározó, történelmi döntések születnek.

Törökország évszázadokon keresztül Európa történelmének egyik meghatározója volt – ereje teljében és gyengeségében egyaránt. Az Oszmán Birodalom romjain létrehozott Török Köztársaság földrajzi helyzeténél fogva régiókat és kontinenseket köt össze, hidat képezve Kelet és Nyugat között. Törökország, lassan száz évvel a köztársaság kikiáltása után – az oszmán múlttal együtt, illetve anélkül – a térség elismert és tudatos regionális hatalmává vált, sajátos érdekekkel, amelyeket képes és akar is érvényesíteni, még ha eddig változó sikerrel is tette azt.

A tanulmánykötet szerzői és az Antall József Tudásközpont közreműködő munkatársai azt az ambiciózus célt tűzték ki maguk elé, hogy egy kötetben foglalják össze és elemezzék a Török Köztársaság geopolitikai tényezőit. A kötet tankönyvként és kézikönyvként egyaránt használható módon mutatja be az érdeklődők számára, hogy az állam sajátos geopolitikai elhelyezkedésére épülve hogyan alakultak a török külpolitika főbb irányvonalai a 21. század elején. Ehhez a kötet egy általános geopolitikai áttekintést követően megfelelő történeti alapozást biztosít, majd néhány kiemelt politikaterület bemutatása után a két- és többoldalú államközi kapcsolatok bemutatására helyezi a hangsúlyt.

62

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

KÖTETEI

Beáta – ó története

ése

ás ok énete István –

Mark M. Lowenthal hírszerzési elemző, egyetemi oktató. Az amerikai hírszerző közösség több jelentős intézményében töltött be vezető pozíciót, így szolgált a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) elemzésért felelős igazgatóhelyetteseként, a Nemzeti Hírszerzési Tanács értékelésért felelős alelnökeként, az amerikai Külügyminisztérium hírszerzésért felelős helyettes államtitkáraként és a Képviselőház Állandó Választott Hírszerzési Bizottsága (HPSCI) stábjának igazgatójaként. 1994 óta tart kurzusokat a hírszerzésről és a hírszerzési elemzésről amerikai és európai egyetemeken (Columbia Egyetem, John Hopkins Egyetem, Paris Institute of Political Studies).

Jelen könyve az egyik legismertebb és legelismertebb összefoglaló munka a hírszerző közösség történetéről, felépítéséről, eljárásairól és a politikai döntéshozatalra gyakorolt hatásáról. Az aktualitásra törekvő kézikönyv részletesen tárgyalja a kiberbiztonság és kiberhírszerzés problémáit, a nemzetállami és transznacionális problémákat, az Iszlám Államot és az egyes országok hírszerző szolgálatait.

nyok

n dban er

as yakorlata

álkai Kinga

eresése n

ISBN 978-615-5559-21-1

4500 Ft

er: ság

MARK M. LOWENTHAL „A hírszerzés a politikát szolgálja ki, a politika alárendeltje, és akkor működik – elemzési és műveleti szempontból – a legjobban, ha világosan meghatározott politikai célokhoz kapcsolódik.”

HÍRSZERZÉS A TITKOKTÓL A POLITIKAI DÖNTÉSEKIG

MARIE-HELEN MARAS: A TERRORIZMUS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA

HÍRSZERZÉS A TITKOKTÓL A POLITIKAI DÖNTÉSEKIG

MARK M. LOWENTHAL: HÍRSZERZÉS – A TITKOKTÓL A POLITIKAI DÖNTÉSEKIG

MARK M. LOWENTHAL

ONT HELY

MARIE-HELEN MARAS

A TERRORIZMUS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA

9 786155 559211

Mark M. Lowenthal: Hírszerzés – A titkoktól a politikai döntésekig

Marie-Helen Maras: A terrorizmus elmélete és gyakorlata

Mark M. Lowenthal hírszerzési elemző, egyetemi oktató. Az amerikai hírszerző közösség több jelentős intézményében töltött be vezető pozíciót, így szolgált a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) elemzésért felelős igazgatóhelyetteseként, a Nemzeti Hírszerzési Tanács értékelésért felelős alelnökeként, az amerikai Külügyminisztérium hírszerzésért felelős helyettes államtitkáraként és a Képviselőház Állandó Választott Hírszerzési Bizottsága (HPSCI) stábjának igazgatójaként.

1994 óta tart kurzusokat a hírszerzésről és a hírszerzési elemzésről amerikai és európai egyetemeken (Columbia Egyetem, John Hopkins Egyetem, Paris Institute of Political Studies).

Jelen könyve az egyik legismertebb és legelismertebb összefoglaló munka a hírszerző közösség történetéről, felépítéséről, eljárásairól és a politikai döntéshozatalra gyakorolt hatásáról.

Az aktualitásra törekvő kézikönyv részletesen tárgyalja a kiberbiztonság és kiberhírszerzés problémáit, a nemzetállami és transznacionális problémákat, az Iszlám Államot és az egyes országok hírszerző szolgálatait.

A terrorizmus globális kihívás, nem ismer határokat, nincs tekintettel nemre, korra, vallásra és kultúrára, ugyanakkor állandóan változik. A terroristák gyakran arctalan, gátlástalan, többnyire megtévesztett emberek. A szerző – a legújabb elméleti kutatások és gyakorlati eredmények alapján – komoly tapasztalatok birtokában, tudományos igénnyel elemzi ezt a jelenséget, nemcsak tankönyvszerű szerkesztésben, hanem izgalmas olvasmányként is. Bepillantást enged a terrorszervezetek belső világába, valamint a terrorelhárítás területén nagy gyakorlattal rendelkező szolgálatok által alkalmazott módszerekbe.

Dr. Marie-Helen Maras a biztonsági tanulmányok és a büntetőjog egyetemi docense a New York-i Városi Egyetem John Jay Büntetőjogi Főiskolájának Security, Fire, and Emergency Management tanszékén. Korábban mesterképzési kurzusokat vezetett, többek között „Transznacionális bűnözés, transznacionális biztonság és kiberbűnözés” címmel, valamint A számítógépes törvényszéki orvostan, a bűnügyi helyszínelés, a nemzetközi szervezett bűnözés, a terrorizmus és terrorelhárítás, a válságkezelés és a katasztrófakészültség tárgykörében.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

63

KÉPEK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE:

largest-immigrant-groups-over-time>

Belső borító: Shutterstock

29. oldal: Baker, Bryan and Nancy Rytina. “Estimates of the Unauthorized Immigrant Population Residing in the

8. oldal: Székely, Aladár. Portrait of Endre Ady and Mihály

United States: January 2012.” U.S. Department of Homeland

Babits. 1917. Photograph. National Széchenyi Library,

Security. March 2012. Web. 25 July 2017.

Budapest. Web. 25 July 2017.

<https://www.dhs.gov/sites/default/files/publications/ois_ill_

<https://commons.wikimedia.org/w/index.

pe_2012_2.pdf>

php?curid=17906471> 30. oldal: Migration Policy Institute. “Legal Immigration to the 11. oldal: White House photographer. The inauguration of

United States, 1820-Present.” n.d. Web. 25 July 2017. <http://

Donald J. Trump as the 45th President of the United States.

www.migrationpolicy.org/programs/data-hub/charts/

20 January 2017. Online Image. Web. 25 July 2017.

Annual-Number-of-US-Legal-Permanent-Residents>

<https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Donald_Trump_ swearing_in_ceremony.jpg>

Migration Policy Institute. “State Immigration Data Profiles.” n.d. Web. 25 July 2017.

15. oldal: Lord, Jim. Poster featuring the iconic “Hope” image

<http://www.migrationpolicy.org/data/state-profiles/state/

made famous during the 2008 election: Shepard Fairey’s

workforce/US#>

Obama portrait on a banner in Chicago in 20108. 4 February 2008. Online Image. Flickr. Web. 25 July 2017. <https://www.

US Department of Homeland Security. “Estimates of the

flickr.com/photos/lord-jim/2245362705>

Unauthorized Immigrant Population Residing in the United States.” n.d. Web. 25 July 2017.

Page 17: Souza, Pete. Barack Obama and Donald Trump in

<https://www.dhs.gov/immigration-statistics/

the Oval Office. 10 November 2016. Online Image. Flickr.

population-estimates/unauthorized-resident>

Web. 25 July 2017. <https://www.flickr.com/photos/hinkelstone/31196987133> 31. oldal: U.S. Department of Homeland Security.

19. oldal: Skidmore, Gage. Donald Trump. 19 March 2016.

“Infrographics 2014.” n.d. Web. 25 July 2017. <https://www.

Online Image. Flickr. Web. 25 July 2017.

dhs.gov/immigration-statistics/visualization/2014>

<https://www.flickr.com/photos/gageskidmore/25858555481> Migration Policy Institute. “US Annual Refugee Ressettlement Skidmore, Gage. Make America Great Again. 18 June 2016.

Ceilings and Number of Refugees Admitted, 1980-Present.”

Online Image. Flickr. Web. 25 July 2017.

n.d. Web. 25 July 2017. <http://www.migrationpolicy.org/pro-

<https://www.flickr.com/photos/gageskidmore/27150179783/>

grams/data-hub/charts/us-annual-refugee-resettlement-ceilings-and-number-refugees-admitted-united>

24.oldal: Blue, Fabinacci. Black Lives Matter protest against St. Paul police brutality. 20 September 2015. Online Image.

33. oldal: Kovács, Ivett Alexa. Hillary vs. Trump Game of

Flickr. Web. 25 July 2017. <https://www.flickr.com/photos/

Tweets. 20 December 2016. Online image. Web. 25 July 2017.

fibonacciblue/21587635011/>

<https://public.tableau.com/profile/yvette#!/ vizhome/Hillaryvs_Trumpgameoftweets/

26. oldal: Dixon, Mark. Anti-Trump protester sat the ‘Women’s

Hillaryvs_Trumpgameoftweets>

March’ 2. 21 January 2017. Online Image. Flickr. Web. 25 July 2017. <https://www.flickr.com/photos/9602574@

39. oldal: stu_spivack. Abandoned factory in Youngstown,

N02/32409721756>

Ohio. 01 October 2006. Online image. Flickr. Web. 25 July 2017. <https://www.flickr.com/photos/35034346243@

28. oldal: Migration Policy Institute. “Largest U.S. Immigrant

N01/258030932/>

Groups over Time, 1960-Present.” n.d. Web. 25 July 2017.

40. oldal: AFGE. AFGE leaders, staffers and activists partic-

<http://www.migrationpolicy.org/programs/data-hub/charts/

ipate in #StopFastTrack rallies in the D.C. metro area during

64

the month of April. 20 April 2015. Online image. Flickr. Web.

President_Joe_Biden_jokes_with_Julia_Louis-Dreyfus.jpg>

25 July 2017. <https://www.flickr.com/photos/afge/16602034534/>

48. oldal: Shutterstock

Winstead, Jim. Anti-NAFTA Protester. 15 April 2006. Online image. Flickr. Web. 25 July 2017.

49. oldal:

<https://www.flickr.com/photos/jimwinstead/129247349>

World Affairs Council of Philadelphia. Bill O’Reilly at the World Affairs Council of Philadelphia. 30 September 2010.

42-43. oldal: 270 to Win. “Live Election Night Map.” 28

Photograph. Flickr. Web. 01 August 2017. <https://www.flickr.

November 2016. Web 25 July 2017.

com/photos/26702824@N08/5057122843>

<http://www.270towin.com/ maps/270towin-election-night-map>

50-51. oldal: Shutterstock

44. oldal: Gottfried, Jeffrey, et al. “Trump, Clinton Voters

52. oldal:

Divided in Their Main Source for Election News.” Pew

Moonlight [Credit: A24]

Research Center. 18 January 2017. Web. 25 July 2017. <http://www.journalism.org/2017/01/18/trump-clinton-votersdivided-in-their-main-source-for-election-news/> HuffPost Pollster. “Obama Job Approval.”n.d. Web. 25 July 2017. <http://elections.huffingtonpost.com/pollster/ obama-job-approval> 45. oldal: HuffPost Pollster. “Donald Trump Favorable Rating.” n.d. Web. 25 July 2017. <http://elections.huffingtonpost.com/pollster/ donald-trump-favorable-rating> HuffPost Pollster. “2016 General Election: Trump vs. Clinton.” n.d. Web. 25 July 2017. <http://elections.huffingtonpost.com/ pollster/2016-general-election-trump-vs-clinton> 46. oldal: Pichard, Francois. The West Wing. 10 February 2010. Online image. Flick. Web. 01 August 2017. <https://www. flickr.com/photos/tchuntfr/3269112999> 47. oldal: Photo Giddy. House of Cards. 27 February 2013. Online image. Flick. Web. 01 August 2017. <https://www.flickr.com/ photos/12905355@N05/8513133481> Jackson, Lawrence. Vice President Joe Biden jokes with Julia Louis-Dreyfus of the TV show, “Veep,” as she sits at his desk in the Vice President’s West Wing office at the White House .

12 April 2013. Online image. Wikimedia Commons. Web. 01 August 2017. <https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Vice_ 65

KÖVETKEZŐ SZÁM

FÓKUSZBAN: FRANCIAORSZÁG – AUTRE TEMPS, AUTRE MOEURS

F ÓKUSZBA N F R A NC I AOR S Z ÁG

2017. 3. szám ingyenes kiadvány

Aut r

e te m

ps,

a ut r e mo eu rs

Franciaország az egyik legfontosabb állam az európai kontinensen és a világon egyaránt.

ENSZ Biztonsági Tanács-tagként és európai uniós országként állandó, aktív résztvevője a globális politikai folyamatoknak. Egyedi történelmi öröksége más országéhoz nem fogható.

Varázsát egyszerre adja a francia forradalom unikális volta; egyedülálló kultúrája; művészeti, tudományos és filozófiai központja Párizs; rendkívüli kulináris élvezetekkel szolgáló konyhája és természetesen a csodálatos, a világörökség részét képező helyszínek, épületek sokasága.

A francia elnökválasztások közeledtével a Fókuszban következő száma bepillantást nyújt a francia politikai kultúrába, és sorra veszi az idei elnökválasztást befolyásoló tényezőket.

Ezen kívül megvizsgálja az integráció különböző aspektusait, beleértve az ország politikai és tiltakozási kultúráját, koloniális birodalmi történelmét, humanitárius munkáját és a NATO-hoz és az EU-hoz fűződő kapcsolatát. A következő számunk tehát ezt a komplex, színes országot a „liberté, égalité, fraternité” hazáját vizsgálja meg. Vive la France!

Interjúk

Társadalom

Nemzetközi kapcsolatok

Kultúra

A Fókuszban kiadvány számai elérhetőek a Tudásközpont honlapján, www.ajtk.hu/fokusz-

ban. A Fókuszban ingyenesen letölthető a honlapon történő regisztrációt követően.

KAPCSOLAT

IMPRESSZUM

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont

Kiadó: Antall Péter, Igazgató

Alapítvány

Főszerkesztő: Kégler Ádám, Nemzetközi igazgatóhelyettes,

Cím: 1093 Budapest, Czuczor utca 2

Antall József Tudásközpont

Web: www.ajtk.hu

Szerkesztő: Pálmai Zsolt

Telefon: +36 20 310 8776

A szerkesztésben közreműködött: Horváth Mónika

E-mail: ajtk@ajtk.hu

Borító és grafikai tervezés, nyomdai előkészítés: Kiss Gergely Grafikus gyakornok: Gyökös Anett Fotókredit: Shutterstock

66

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

67

www.ajtk.hu 68

KÖVETKEZŐ SZÁM