Szőllőssy Balázs

Egy domboldal beépülése

Ezt már csak extrapolálom: a kataklizmákat, történethordalékokat a természet visszahúzódása közben –hiszen a domboldal beépült, ez kétségtelen, de nélkülözhetetlen volt hozzá a szeizmikus kockázat, ami jelenleg is kitart,

azt már csak extrapolálom, a domboldalra nézve, a domboldalon, mikor megrázza magát a föld, megsüllyed, megemelkedik, értékével együtt, a domboldal süllyedés nélkül nem is jött volna létre, vagy nem így, hogy vízbe fut, feltöltik hordalékkal, alját megemelik, szőlőket, kőfalat futtatnak rá, egész a tetőig, a domboldal teljesen kopár volt a szőlő előtt, a kőfalak mögé ültetett park kerül, nem látogatható, csak kiváltságosoknak: inverz Achilles-ín, maroknyi üde folt a sziklára hordott földön, a part kiépítésével a földön árvíztűrő, bejárható és bejárhatatlan terek: templomok, villák és paloták, a domboldal aljáról felkúsznak lassan a házak, a tetőig,

aztán a parkot látogathatóvá teszik, a villákat, palotákat is, bizonyos korlátozásokkal, élére észak-dél irányban bulvár, a sziklára hordott földet aszfalttal fedik, az utcákon kutyák ugatnak, árusok, szőlőit kivágják, az épületek közti résekben,

17

teraszokon növények, macskák tévelyegnek, a madarak alkalmazkodók, az árvíztűrő közterek lakói a falakra vörös festékkel fújt szeizmikus kockázat-feliratoktól remegnek a domboldalon ülve, a domboldal beépülésének történetét senki nem önti végleges formába, marad majd egy-két fénykép, kilátás a tetőről vagy épp a partról, a vízről nézve, térképek, beszámolók, feltételezések, bizonyosságok, olyasmik, mint ez itt.

18

Balogh Kristóf József

Public II., 2018

lavírozott tus, papír, 50 × 62 cm