Istenervek by Attila Csonka

ISTENÉRVEK A MODERN TUDOMÁNY ALAPJÁN

TARTALOM Bevezetés........................................................................................3 1. Első istenérv: A rendezettség......................................................9 2. Második istenérv: Komplexitás................................................16 5. Ötödik istenérv: Az állandóság.................................................33 6. Hatodik istenérv: Az energiatétel.............................................38 7. Hetedik istenérv. A kauzalitás (oksági törvény).......................46 8. Nyolcadik istenérv: Az entrópia I.............................................51 9. Kilencedik istenérv: Az anyagszerveződés..............................55 10. Tizedik istenérv: A természeti törvények összefüggése (a kozmikus kód)..............................................................................62 11. Tizenegyedik istenérv: Az élet eredete...................................68 12.Tizenkettedik istenérv: Entrópia II..........................................89 13. Tizenharmadik istenérv: Energiakonvergálás ........................95 14. Tizennegyedik istenérv: Az élet zsenialitása........................101 15. Tizenötödik istenérv: Az élet rejtélye ..................................121 16. Tizenhatodik istenérv:Az élet törvénye................................127 17.Tizenhetedik istenérv: Az Univerzum életfeltételei..............132 18.Tizennyolcadik istenérv: A Föld életfeltételei ......................139 19. Tizenkilencedik istenérv: Az informatika ...........................155

Bevezetés A keresztény hit Isten kegyelmének és az ember szabad akaratának együttműködéséből jön létre. Mennél tisztább az ember egyénisége, (mennél inkább a szeretet határozza meg szándékait és tetteit), annál inkább képes arra, hogy befogadja a hit kegyelmét. Az értelem felkínálja a hihetőség szempontjait, és a szabad akarat ezt elfogadja, vagy elutasítja. A ragyogó Nap előtt bárki megteheti, hogy behunyja szemét, és azt mondja „nem látom a Napot”. Ugyanígy a legnyilvánvalóbb istenérv előtt is elzárkózhat az ember, és mondhatja. „nem látom Isten létét bizonyítva”. Arra kérdésre, hogy miért nehéz sokaknak az Isten melletti döntés, az a válaszunk, azért nehéz, mert együtt jár az életmód (gondolkodás, szokások, cselekedetek) megváltoztatásával. Ha valakinek van bátorsága kimondani, hogy hiszek Istenben, akkor azt is kimondja, hogy ezután nem akarok hazudni, lopni, gyűlölködni, mert Isten az igazságot, és a megbocsátást várja el tőlem. Sokakban olyan erős a kötődés a rossz szokásokhoz és a bűnökhöz, hogy ez teljes fogságban tartja őket, és nem engedi, hogy szabadságukat gyakorolják. Egy rabnak – aki nem akar szabad lenni - nem lehet azt mondani, hogy döntsél szabadon. Aki komolyan keresi Isteni, annak először saját szívébe kell tekinteni, és megkérdezni: szabad vagyok-e? Készen állok-e arra, hogy szabadon döntsek a hit mellett? Ezek az istenérvek a mai tudomány legújabb eredményeiből születtek. Rámutatnak az anyag és az élő szervezet titkaira, amely titkok egyértelműen hirdetik az intelligens Alkotó zseniális működését, és személyes létét. (Szerző ismeretlen) Aki felismeri az Alkotó létét, fel fogja ismerni, hogy ennek az Alkotónak szíve van. Ez a szív pedig az ember boldogságáért dobog. A döntés a Te kezedben van kedves Olvasó, akarsz-e kapcsolatba lépni a Te Alkotóddal?

2013-04-19 Katona István atya

Alapfogalmak Az örökkévalóság szükségszerűsége Honnan létezik az Univerzum, a tér, s benne az anyag? Ez az emberiség, és a Világegyetem legnehezebb kérdése. Mégis a kérdésre alapvetően kétféleképpen felelhetünk: öröktől fogva volt, vagy valahonnan lett. Ahhoz, hogy belássuk, nincs harmadik lehetőség, végezzünk el egy gondolat-kísérletet: Próbáljuk elképzelni a "semmi" fogalmát és "létezését". Milyen lehet a "semmi"? Milyen lehet az, amikor nincs tér, nincs anyag a térben és nincs idő sem ami "eltelik felettük"? Milyen az az állapot, amikor semmi sincs? Sőt, amikor a gondolat-kísérletünk által elképzelt "semmi" sincsen!? Ezek után próbáljuk elképzelni, hogy ebből az "abszolút semmiből" egyszer csak lesz-e valami? Tudjuk azt, hogy minden létező dolog okkal létezik, melyet egy (valamilyen) okra vezethetünk vissza. A természettudományban ez a kauzalitás törvénye (oksági törvény). Ám az általunk elképzelt "abszolút semmiben" nincsen okozat, nincsen semmi látható vagy láthatatlan produktum, vagy állapot, de még ok sincs! Mivel nincsen benne ok, így az okozathoz sem vezethet a "lehetőség útja", hogy az okból okozat, a semmiből valami legyen. Se ok, se lehetőség, se okozat nincsen! Ebből a gondolatkísérletből nyilvánvalóan következik az, hogy a semmiből sohasem lesz valami, a semmi mindig semmi marad!

Azt viszont cáfolhatatlanul tapasztaljuk, hogy a világmindenség, benne a Föld és az ember létezik. Ha pedig mi vagyunk, s ha a körülöttünk érzékelhető világegyetem létezik, akkor van létező, vagyis létezik a "valami". Már pedig a semmiből sosem áll elő a valami, láttuk! Folytassuk a kísérletet magunktól visszafelé. Kérdés: Mi honnan vagyunk? Válasz: Szüleink produktuma vagyunk. Kérdés: És a mi szüleink honnan vannak? Válasz: Az ő szüleik produktumai. Kérdés: És az első ember honnan van? Válasz: "Valaminek" a produktumai. Kérdés: Mi ez a "valami"? 1. válasz-variáció: A "valami" maga az anyag. (Az élettelen anyag, pl. evolúció által hozott létre minket.) 2. válasz-variáció: A "valami", az nem valami, hanem "Valaki!" A Valaki maga az Isten. (Vagy hívhatjuk pl. "Legfelsőbb Lény"-nek, de egy a lényeg "Élő Intelligencia", az élettelen "nem-intelligens" anyaggal szemben.) Kérdés az első válaszhoz: Az anyag honnan lett? Válasz: Az anyag örök. Kérdés a második válaszhoz: Az Isten honnan lett? Válasz: Az Isten örök. S itt be is fejeződik a gondolat-kísérlet, mert nincsen értelme tovább kérdezni. Ha ugyanis mégis tovább kérdeznénk, akkor ugyanide jutnánk vissza. Nézzük miért: Első variáció: Kérdés: "Isten honnan lett? Talán Őt is teremtette valaki?" - Ebben az esetben újra el kellene játszani az előbbi kérdés-feleletet, és a sok "De Ő honnan lett.... és az Őt teremtő honnan lett.... és az Őt teremtő- teremtő honnan lett..." stb. kérdések úgyis oda vezetnének, hogy KELL lennie egy abszolút legelső oknak amiből minden lett, mert semmiből sosem lesz valami! A valami (a produktum) azonban létezik, ezért kellett

hogy a Valaki mint legelső ok létrehozza a produktumot, az okozatot. Épp így igaz ez az anyag kérdés felvetésénél is. Második variáció: Kérdés: "Honnan lett az anyag?" Válasz: "Egy előző anyagból." (Pl. "őstojásból", "matematikai szingularitásból" vagy hívhatjuk bárhogy.) Kérdés: „És az honnan lett"? „Az meg egy még előzőből, és az egy még-még előzőből.” Ennek megint semmi értelme sincs. Itt a matéria a legelső ok, ami létrehozta a világegyetemet, és az embert. Leszögezhetjük: Mivel a semmiből sosem lesz valami, ezért a valaminek mint legelső oknak mindig is léteznie kellett. Ez a valami vagy az anyag, vagy nem valami, hanem Valaki és akkor az Isten. Tehát vagy az élettelen "nem intelligens" anyag, vagy az Élő Intelligencia az első indítóok. Tudom, hogy az örökkévalóság fogalma előtt kénytelen meghajolni a véges emberi értelem, és felfogni nem teljesen tudja, de nincs más alternatíva, csak e kettő: ELSŐ ALTERNATÍVA: Mi vagyunk, és létezünk - valahonnan vagyunk - minden valahonnan van - minden valami oknál fogva van - kell, hogy legyen egy legelső ok, ami mindenek előtt, öröktől fogva létezett. Ha ez az első lehetőség nem igaz, akkor csak ez marad: MÁSODIK ALTERNATÍVA: Nincs legelső, örök indítóok (mivel nincsen), ezért okozat sincsen (a Világegyetem) - az okozat okozataiként nincsen a világegyetemből az ember (materializmus,

ateizmus stb.), vagy nincsen közvetlen okozatként Istenből az ember (idealizmus, teizmus stb.) - a semmi, semmi maradt örökre. Itt nagyon egyszerű a választás, hogy melyik alternatíva a helyes. Mivel mi vagyunk, és a világmindenség létezik, ezért egyetlen alternatíva felel meg a valóságnak, - az első! Akkor viszont ha egy materialista ember azt mondja: "az anyag öröktől fogva létezik", ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen az ő hite szerint ez nem is lehet másként. És ugyanígy, ha egy istenhívőnek felteszik azt a kérdést, hogy: "Isten honnan van?" Semmi kivetni való nincs abban, ha azt feleli: "Ő öröktől fogva létezik." Leszögezhetjük: Minden okkal létezik, kivéve a legelső okot, mely öröktől fogva van. A legelső örök ok, önmagának oka. Ha nem így lenne, akkor nálánál korábbra kellene visszamennünk, és kezdődne újra az egész "de az honnan lett" kérdéssorozat. A legelső ok tehát nem is létezhet másként, mint önmagának okaként. Ha nem lenne ilyen legelső örök ok, akkor nem lenne okozat sem, és a semmi örökre semmi maradt volna. Az eddigiek, első ránézésre paradox tartalmat tükrözhetnek, hiszen ha minden okkal létezik, akkor hogy létezhet a legelső ok, ok nélkül? De ez szükségszerűség, és nem is lehet másként. Ha ugyanis nem lenne legelső indítóok, akkor semmi sem lenne, a semmi mindig semmi maradt volna. (Ma nem léteznék világegyetem.) Ha viszont a legelső indítóok nem önmagának oka lenne (vagyis lenne valami más létesítő ok amitől keletkezett), akkor azt kellene kinyomoznunk, hogy az a "még előzőbb ok" honnan lett, és akkor újra csak eljátszanánk az előző kérdésfeltevést: "De az honnan lett, és az azt megelőző honnan lett...? stb." Így tehát mindenképpen kellett lennie egy legelsőnek, nem mehetünk "visszafelé a végtelenségig", mert akkor megint

csak nem lenne legelső indítok, s akkor okozat sem lenne. (Megint csak oda jutunk, hogy nem lenne Univerzum.) Mivel azonban van Univerzum, így van legelső ok, ami nem függ semmi mástól sem, nem keletkezett semmi mástól, hanem önmagának oka, és öröktől fogva volt. Ez nem is lehet másként: Az oksági törvény alól EGYETLEN KIVÉTEL SEM lehet, csak az első ok. Az viszont TÖRVÉNYSZERÜEN kivétel KELL legyen, különben nem léteznék ma semmi. Így tehát vagy az élettelen anyag, vagy az Élő Intelligens Legfelsőbb Lény (Isten) a legelső ok, mely öröktől fogva kellett hogy létezzék. S hogy miért jártam körül ennyire ezt a kérdést? Nos azért, hogy elfogadhatóvá tegyem azt a szükségszerűséget, hogy a legelső ok önmagának oka, és öröktől fogva volt.

1. Első istenérv: A rendezettség

Alapvetően kétféle ősoka lehet a Világegyetemnek: az anyag, vagy az Isten. Ha az anyag ez az ősok, akkor a ma érzékelhető világmindenség az anyag véletlenszerű változásainak végterméke. Ha Isten a mindenség ősoka, akkor egy intelligens, teremtő akarat megnyilatkozásaként jött létre az Univerzum. De vajon melyik volt? Hiszen elvileg egyiket sem zárhatjuk ki, mert egyikről sincs közvetlen bizonyítékunk! Első megközelítésben válasszuk az egyszerűbbet, az anyag alternatíváját. Ebben az esetben nem jelölhetünk meg semmiféle intelligens okot a Világegyetem létrejöttéért és elrendeződéséért, pusztán véletlenszerű, anyagi folyamatokat. Mivel az Isten általi teremtés lényege a tervszerűség, így most ezt teljesen elvetjük, és helyébe az anyagi eredetű véletlenszerűt állítjuk. Ahhoz, hogy kiderítsük a Világegyetem ősokát, azt fogjuk figyelmünk középpontjába helyezni, hogy a világmindenség inkább tervszerűséget, vagy inkább véletlenszerűséget mutat. Mivel első megközelítésben a tervszerűt kizárva, a véletlenszerűt választjuk, definiálnunk kell a véletlen fogalmát. A véletlen fogalmának meghatározása Vezessük be a definíciót két egyszerű példával, s figyeljük meg a véletlen jellegzetességeit: Ha egytől százig megszámozunk száz kockát, majd valamennyit összekeverve egy dobozba tesszük, s ezután bekötött szemmel találomra kihúzzuk őket, nagyon valószínű, hogy nem sorban egymás után húzzuk ki a kockákat! Sőt annak is igen kicsi az esélye, hogy először csupa párosat húzunk, és ha ezek elfogytak, majd azután jönnek a páratlanok.

Mi lesz a valószínű? Nos az, hogy teljesen összevissza, minden rendszer

nélkül fognak következni a számok, akár a lottó húzáson. Egymás után sokszor (akár több milliószor is) elvégezhetjük ezt a kísérletet, és az eredmény mindig ugyanez lesz: rendszertelen összevisszaság. Ha lesznek is benne részeredmények, melyek egymáshoz kapcsolódnak (pl. a 10-est a 9-es után húzzuk ki), de többségében nem ez lesz a jellemző, és a kísérlet próbálkozásának minden újabb és újabb neki fogása tönkre fogja tenni előző próbáink részeredményeit is! Nézzünk egy másik példát is: Ha egy tucat piros és fehér golyót összekeverünk, aligha lehetne találomra csak pirosat kilapátolni. Ugyanakkor, ha ez a golyóhalmaz történetesen 10 db. darabjaira szedett és egymással összekevert 200 elemes puzzle kupac lenne, még nehezebb feladat elé állítanánk a véletlent, ha találomra akarnánk szétlapátolni az egy képhez tartozó elemeket! Itt is több milliószor elvégezhetjük a kísérletet, de az eredmény mindig hasonló lesz, s minden egyes próbálkozásunk tönkre teszi majd az előző próbálkozásunk esetleges részeredményeit! A véletlent tehát két dolog jellemzi: 1. Céliránytalan összevisszaság, melyből tökéletesen hiányzik a tervszerűség, és a rendszerűség.

2. Az állandóság teljes hiánya, mint ami minden stabilitást nélkülöz. A véletlen definíciója tehát: Céliránytalan összevisszaság az állandóság teljes hiányával . Ebből a definícióból nyilvánvalóan következik a következő tétel: véletlenszerű elrendeződés = káoszszerű összetétel A véletlen fogalmának tisztázása után nézzük meg, a Világegyetem véletlenszerű elrendeződésű-e, vagy sem. A földgolyó rendezettsége Ha képzeletben elindulunk a Föld középpontjától a felszín felé, akkor a következő rendszerekkel találkozunk: Először a földmaggal, mely két részből áll, belső- és külső magból. Azután az un. alsó köpeny (Kolszoszféra), majd a felső köpeny (két részből: Litoszféra, Asztenoszféra), ezután a földkéreg, és a földfelszín található, rajta a bioszféra magasan szervezett rendszerével... A légkörben további rendszereket találunk. Először az un. Troposzférát, majd a Mezoszférát. Ezután következik a Termoszféra, az Ionoszféra, az Exoszféra és a Magnetoszféra. Mindegyik rétegnek fontos szerepe van a földi élet szempontjából, és mindegyik rendszer, a maga nemében. Az Univerzum rendezettsége Az Univerzumban tovább folytatódik az alapvető rendezettség. Nézzük, hogyan: A Föld bolygót (1) elhagyván, a Naprendszerben (2) találjuk magunkat. Ez a rendszer a világmindenségnek az a parányi része, amelyben a Nap hatása érvényesül. A Naprendszer legfontosabb égiteste a Nap. Belsejében 15-20 millió fokos a hőmérséklet. A Nap átmérője 109-szer akkora mint a

Földdé. A Nap tömegvonzásának hatására a Naprendszerhez tartozó égitestek a bolygók, a Nap körül keringenek. A Naprendszerben kilenc bolygó kering a Nap körül. A legtöbb bolygó körül holdak keringenek, az óriásbolygókat gyűrűk veszik körül. A Naprendszert elhagyván a Tejútrendszerbe (3) lépünk. A Tejút, egy lapos, korong alakú csillagrendszer, a spirálgalaxisok csoportjából. A galaxist elhagyván az Extragalaxisrendszerbe (4) jutunk, onnan a Metagalaxisrendszerbe, (5) mely a Gigantikusrendszer (6) egy parányi része. Mindenütt alapvető rendezettséget találunk, s mindegyik rendszer egy nagyobb rendszer parányi része. Ezt a globális rendszert érzékelteti a bal oldali ábra. Mindegyik rendszer, csak miniatűr parány a következő rendszerben, és az meg a következőben... Semmi nem borítja fel az alapvető rendezettséget, és semmi nem teremt káoszt az egész "kolosszális műben", - a Kozmoszban. De vajon honnan lett ez a magasan kvalifikált szervezettség, ez a csodálatos REND? A véletlen hozta létre csak úgy? Aligha.

A miniatűrök rendezettsége Ha az anyag rétegeibe pillantunk, itt is - akárcsak a Világegyetemben -, bámulatos rendezettséget találunk. Az anyagot, atomok parányi világai építik fel. Az atomok miniatűr naprendszerekhez hasonlítanak. A protonok és a neutronok alkotják a magot, amely körül a parányi elektronok keringenek. Az elektronok keringése precíz rendben folyik az alés főhéjakon. Az atomok által felépített elemek is rendszerbe csoportosíthatók. A rendszerezés "gyűjtőedénye" a periódusos rendszer. Az atomok elemeket építenek fel és az elemek atomjaik rendszáma és elektronszerkezetük alapján csoportosíthatók. Ha az atom belsejét vesszük szemügyre, akkor ott is egyre parányibb rendszereket fedezünk fel. Ábránk csak a kvarkig "megy le", és nem részletezi, hogy azok is két csoportba rendeződnek. Az egyik csoportjuk az un. "u" kvark a másik a "d" kvark. Az atomban a magerő tartja össze a részecskéket, s ez a magerő egy újabb részecske a gluon (melyet szintén nem jelöl az ábra) közvetítésével fejti ki hatását. Az anyag miniatűr világai úgy festenek, akár a Világegyetem: rendszereken belüli precíz rendezettség, majd egyre "mélyebben" újabb és újabb rendszerek.

Két alap-alternatívánkat figyelembe véve azt kell mondjuk, hogy ezt a rendet vagy egy szuper intelligens Lény, Isten hozta létre, vagy maga az anyag, mely véletlenül ilyenre formálódott. Az egyik oldalon tehát Isten van, aki akaratával és intelligenciájával teremt, a másik oldalon pedig az anyag, ami véletlen folyamatokban formálódik. A teizmus szerint céliránytalan összevisszaság képtelen létrehozni az Univerzum magasan kvalifikált rendezettségét, mert nem rendelkezik szelektív erővel, sem intelligenciával, sem kreativitással. Ugyanakkor amit véletlenül mégis létrehoz, azt a következő pillanatban már le is bontja, jellegénél fogva. Viszont az Univerzum alapvető rendezettséget hordoz. A bolygók és csillagok keringési sebességét, nem változtatják véletlen folyamatok, hanem óramű pontossággal haladnak. Keringési irányukat és pályájukat sem változtatják véletlen folyamatok, hanem meghatározott pályákon és keringési iránnyal mozognak. Az atomok világa ugyanilyen precizitással működik! A teizmus szerint ez nem lehet a véletlen műve! A véletlen folyamatok káoszt teremtenek, de mi nem káoszban, hanem Kozmoszban élünk! Nem tagadom, matematikai esélye van annak is, hogy véletlenül rend keletkezzék, de ez olyan parányi esély, ami a valóságban nem, csak papíron elképzelhető. Körülbelül ez az esély annyi, mint amit a világhírű asztrofizikus Fred Hoyle mondott: "Annak az esélye, hogy a Világegyetem a maga szervezett rendszereivel véletlenül létrejöjjön, kb. annyi, mintha egy hurrikán végig söpörne egy repülőgép hangáron, és az ott szerteszét dobált roncsokból, egy működőképes utasszállítót építene - véletlenül". Ezért első istenérvünk így hangzik: - A valóságban a rendezettség létrejötte és fennmaradása sohasem céliránytalan összevisszaság eredménye, hanem intelligens akarattal rendelkező lény produktuma. - A véletlent, mint rendező és rendezettséget fenntartó erőt el kell vessük, mert az, céliránytalan összevisszaság.

- A globális szintű rendezettség okaként, intelligens rendező akaratot kell feltételezzünk. - Intelligens rendező akarat csak élő, intelligens lény része lehet - Két alapalternatívánkat figyelembe véve: vagy az anyag, vagy az Isten az ősok, de mivel az anyag nem élő, nem intelligens, és nem rendelkezik rendező akarattal, így egyik alapalternatívánkat elvetve (az anyagot), szükségképpen a másodikat, Istent kell, a globális szintű rendezettség okaként megjelöljük. Ezt a hipotézist erősítik meg a következő tudósok a következő nyilatkozataikkal:

"Már az első pillantásra felfedezhetjük azt, hogy a természetben rend van. Pedig elvileg elképzelhető lenne egy olyan világmindenség, amelyben teljes rendszertelenség, összefüggéstelenség és zűrzavar uralkodna. Ezzel szemben rend van a legparányibb részektől egészen a legnagyobb csillagóriásokig, egy harmatcsepptől vagy hópehelytől kezdve a galaxisok százmilliárdjáig, a rendszerek születésében, fejlődésében, életében, mozgásában és elmúlásában egyaránt.... Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy ilyen nagyon sok tényező befolyása alatt álló rendkívül összetett felépítésű és igen bonyolult működésű, gigantikus világegyetem minden apró részletében és a maga teljes összességében ilyen tökéletes rend uralkodjék? Ez másképpen nem képzelhető el, csak úgy, hogy az egész mindenség felett egy emberi ésszel fel nem fogható, mindent a legapróbb részletekig kézbentartó és igazgató értelem, csodálatos zsenialitású lény, maga Isten áll" (Dr. Török Tibor: Istenhit és természettudomány. 33.o. 37.o)

"...az Univerzum számos vetülete, összetett és rendezettséget mutató tulajdonságainak végeláthatatlan sora arra utal, hogy egy értelmes alkotó hívta életre" (Richard L. Thompson: Kérdőjelek az ősrobbanás körül c. tanulmány 24. o)

2. Második istenérv: Komplexitás Az előző részben definiáltuk a véletlen fogalmát, majd azt tanulmányoztuk, hogy az Univerzum véletlenszerű elrendeződést mutat-e, vagy sem. Megállapítottuk, hogy a világmindenség rendezett, s ebből levontuk, hogy inkább valószínűsíthetjük intelligens tervező akarat végeredményeként, mint véletlen vak erők termékeként. A második istenérv az elsőhöz szorosan kapcsolódik, sőt, ráépül az elsőre. Komplexitás A rendezettségen kívül amit még megfigyelhettünk, ez az úgynevezett komplexitás. Nem egyszerűen rendezettséggel, vagy rendszerekkel találkozunk, hanem hihetetlenül bonyolult rendszerekkel. Valamennyi rendszer együtt létező és funkcionáló összetett egésszé forr össze. Nézzük a két szempontot, hogy milyen jellemzőik vannak: 1. Egy rendszer lehet egyszerű, de lehet nagyon bonyolult is. Rendszer egy mondat, de egy lexikon is. Rendszer a kerékpár, de a repülőgép motor is. Rendszer és rendszer között óriási különbségek vannak. 2. Azon túl, hogy a Világegyetemben található rendszerek bonyolultak, még különböző szintjeik egymással összefüggő

összetettséget is alkotnak. Mert a kvarkok rendje felépíti a protonokat és neutronokat, melyek atommagot építenek. Az atommag és a körülötte héjakon keringő elektronok az atomok rendszerét alkotják. Az atomok molekulákat építenek fel, és a molekulák szerves és szervetlenek is lehetnek. A szerves molekulák felépítik az élet alapköveit az aminosavakat, melyek minden élet alapelemei, így fontosak a sejt rendszerének felépüléséhez. A szervetlen molekulák különféle halmazállapotú anyagokat alkotnak. Épp így az óriások világa: a Föld egy nagyobb rendszer része, a Naprendszeré, az egy még nagyobb rendszer része, a Tejútrendszeré, az meg az Extragalaxis rendszeré, továbbá a Metagalaxis rendszeré, s végül a Gigantikusrendszeré. Felfoghatatlan összetettség. Minden rendszer egy magasabb rendű - egy nálánál nagyobb - rendszerben folytatódik, s egyik rendszerből a másikba való átmenet zökkenőmentes és harmonikus. Tökéletesen egymáshoz és egymásba illeszkednek a különböző szinteken működő rendszerek. Röviden tehát így fogalmazhatunk: A valóság különböző szintjein működő rendszerek nagyon sokrétűek és bonyolultak. Ezen túl, a különböző szinteken funkcionáló rendszerek egymással tökéletes harmóniában összekapcsolt illesztettséggel, egy összetett globális rendszer-együttest alkotnak mindkét irányban. A parányok világa felé éppúgy, mint a kolosszális méretűek felé. A komplexitás tehát két vonatkozásban nyilvánul meg: 1. Az illesztettségben, vagyis amikor egyik rendszer tökéletes harmóniában illeszkedik a másik rendszerbe. 2. Valamennyi létező rendszer egymással harmonikusan funkcionáló globális rendszer-egészt alkot, mely egy minden szinten jelenlévő összetettséget hoz létre. Vajon képes-e a véletlen mind erre?

Egy hasonlattal élve, képzeljük el, hogy belépünk egy hatalmas üres terembe amiben egy nagy sakktábla van, s mellette 1000 kisebb tábla. A nagytáblán az 50. lépésnél jár a parti, és a kis táblákon minden egyes lépést (amit a nagytáblás partiban léptek eddig a felek), továbbvariálva, kielemezve, tovább kombinálva lennének felrakva a lehetőségek. Mit gondolnánk, hogy értelmes egymással összefüggő rendszerré "forrnak" össze a különböző rendszerek, vagy csak véletlenül, találomra lettek így felrakva? Komplexitásnak gondolnánk amit látunk, vagy azt mondanánk nem függ egyik tábla a másiktól? Én úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy nem véletlenszerűségnek gondolnánk! S ha ugyanez nem 1000 táblával, csak 10 táblával a tengerparton történne, vajon egy véletlen folyamat (pl. a szél) helyükre állíthatná-e bábuit ennek az összetett, egymással összefüggő rendszerekből álló globális rendszernek? Azt mondhatjuk, hogy nem! A komplexitás egyetlen egésszé kovácsolja a számtalan bonyolult rendszert, s tökéletesen illeszti össze a különböző szinteken funkcionáló elemeit. Ezért kimondhatjuk: - Amiket a világmindenségben látunk nem akármilyen rendezettség, és nem akármilyen rendszerek, hanem bonyolult, egymással összefüggő, komplex rendszerek. - A valóságban nem tapasztaljuk, hogy céliránytalan, véletlenszerű folyamatok ilyen globálisan összefüggő rendszeregyüttest illesztenek össze a különféle rendszerekből - Azt viszont tapasztaljuk, hogy a bonyolult rendszerek összefüggő egésszé formálása mindig értelmes, intelligens akaratra vezethetők vissza, ezért: a tapasztalatból kiindulva harmadik istenérvként kimondhatjuk, hogy a világmindenség egészében megfigyelhető bonyolult működőképes rendszerek komplexitása, értelmes, intelligens eredetet feltételez.

Mivel a véletlen nem rendelkezik értelemmel és intelligenciával, ezért a két lehetséges alternatíva közül - az anyagot formáló véletlent elvetve, - a Világegyetemben létező minden réteg- és alrétegében egymással precízen összefüggő komplexitást mutató globális rendszer végső okaként Istent feltételezhetjük. Korunk egyik legnevesebb tudósa így fogalmaz:

"Nyilvánvaló, hogy a kozmosz tanulmányozásából hiányzik egy összetevő. A Világegyetem keletkezéséhez intelligenciára volt szükség, mint ahogyan a Rubik-kocka összerakásához is arra van szükség"

3. Harmadik istenérv: Mozgás és működőképesség Az előzőekben meghatároztuk a véletlen fogalmát. Láttuk, hogy a "véletlen" egyenlő a céliránytalan összevisszasággal. Láttuk azt is, hogy a világmindenség alapvetően rendezettséget, mégpedig nagyon magasan szervezett, komplex rendezettséget mutat. Ebből levontuk következtetéseinket, mely röviden így hangzik: nagyobb a valószínűsége annak, hogy a Világegyetemben tapasztalható rendezettség intelligens tervező munka eredménye, mint annak, hogy véletlenszerű folyamatok végterméke. (Ezekről bővebben lásd az első és a második istenérveket.)

Azonban itt még nem ér véget a kreácionista érvelés. Hiszen nem elég hogy az Univerzum a parányi atomoktól a gigantikus csillagrendszerekig komplex rendezettséget mutat, de ráadásul minden egyes egysége mozog. Sőt, nem csak egyszerűen mozog, hanem elemei egymással harmonizált egységben mozognak. Mindez, a bonyolult rendezettséget tovább emeli, a működőképes mozgásban funkcionáló rendszerek szintjére! Nézzük hogyan ír erről Török Tibor.

"A természet talán legáltalánosabb tulajdonsága a mozgás. A világ ugyanis nem statikus, hanem dinamikus felépítésű. Benne minden mozgásban van, a legapróbb részeitől a csillagóriásokig. A molekulák atomjai sem merev "vegyérték-karok" közvetítésével kapcsolódnak egymáshoz, az atomok egymáshoz viszonyított helyzete általában rezgő (vibráló) és egyúttal ide-oda csavarodó (torziós) elosztásban van. Minél bonyolultabb egy vegyület, annál sokrétűbb és összetettebb a részecskéinek egymáshoz viszonyított mozgása is. Képzeljük el, milyen csodálatos táncot járhatnak abban az előttünk gőzölgő teában lévő cukor-, citromsav-, tein- stb. molekulákat felépítő atomok és atomcsoportok. Hát még egy több ezer aminosav összekapcsolódásából létrejött óriási fehérjemolekula. (...)

A környezetünkben lévő levegőt alkotó nitrogén-, és oxigénmolekulák szédítő sebességgel száguldoznak ide s tova. Az egyes molekuláknak egymáshoz és a tárgyakhoz való szakadatlan ütközése folytán pillanatról-pillanatra változik a mozgásuk sebességük és irányuk. A molekulák átlagos sebessége a hőmérséklet függvénye. A hőmérséklet növelésével nő, csökkenésével pedig lassul a mozgás, egészen az un. abszolút 0 fokig (mínusz 273,3 Celsius fok), amikor is a részecskék "hőmozgása" leáll. A világegyetem legalacsonyabb hőmérsékletű helye a galaxisok közötti (intergalaktikus), hidrogént tartalmazó gáztérben van, de ez is 2,7 fokkal több az abszolút „0” foknál, azaz 2,7 K.

Ugyanezek a megállapítások érvényesek a cseppfolyós és szilárd halmazállapotú anyagok esetében, bár ezek részecskéinek mozgékonysága (különösen a szilárd anyagoké) jóval kisebb a gázokéhoz viszonyítva. A részecskék mozgása nem csak az egységes anyagból álló un. egyfázisú, hanem többféle anyagból álló un. többfázisú rendszerekre is jellemző. Így pl. ha egy kevés vízbe egy nagy kockacukrot teszünk, úgy ez kevergetés nélkül is elkezd oldódni, mindaddig, míg a fel nem oldott cukor fölötti szirup telitetté válik. Az ember úgy gondolná, hogy ilyen un. egyensúlyban lévő két rendszernek legalább is a két fázisát elválasztó határfelületén nyugalom van. Ez azonban távolról sincs így. Ugyanis folyamatosan lépnek ki a cukormolekulák a

szirupba, de ugyanannyi cukormolekula tér vissza a szirupból a cukordarabba. A mikro- és a kozmikus világ között elhelyezkedő hétköznapi értelembe vett makrovilágnak sincs egyetlen egy mozdulatlan, sőt változatlanságra ítélt helye sem. Különbségeket legfeljebb csak ezek sebességére nézve észlelhetünk. Mozog az élő világ minden tagja, az egysejtűektől kezdve a legnagyobb lényekig. De szakadatlan mozgás, változás van minden egyes szervünkben és sejtünkben is. Sőt, maguk a sejtek is, időről időre elpusztulnak, és helyükbe újak lépnek be. Így pl. vérünkben köbmilliméterenként 4,5-5 millió vörösvérsejt van. Ezek a csontvelőben keletkeznek, de feladatukat csak kb. 60 napig tudják ellátni. Így átlagosan másodpercenként 2,5 millió vértest pusztul el és távozik a szervezetből. Együttes létszámuk azonban mégis változatlan marad, mert pontosan ugyanennyi utánpótlást biztosít a csontvelő. Alapvető tulajdonsága a természetnek a mozgás, ennek egyik formája a pusztulás és a megújulás is. (...) A mozgás, nem csak a miko- és makrovilágra jellemző, hanem így van ez a kozmoszban is. A Földünk tengely körüli forgásából származó kerületi sebessége az egyenlítő mentén kereken 1700 km/h. Földünk pálya menti sebessége pedig kereken 110.000 km/h. Földünk forgástengelye nem áll merőlegesen a Nap körüli keringési síkjára, hanem azzal 66,5 fokot zár be. Ennek következménye az évszakok változása. A Föld tengelye azonban nem marad önmagával párhuzamos helyzetben, hanem dőlésszöge megtartása mellett lassú forgást végez, és mintegy 25.000 évenként visszakerül eredeti helyzetébe. Ez azt jelenti, hogy a sarkcsillag nem marad meg mindig a Föld forgástengelyének irányában, azaz az égbolt mozdulatlan pontján. A 4,5 ezer éves gizehi piramisokban talált csillagtérképek tanúsága szerint azok meridián folyosójából kitekintve nem a mai sarkcsillag, hanem az Alfa Dragonis (sárkány) látszott az égbolt mozdulatlan helyén. Ezzel szemben időszámításunk után, 14.000 évvel a mai

sarkcsillagot égboltunk másik fénylő égitestje, a Vega fogja felváltani. A világegyetem mintegy 100 milliárd tejútrendszerének (galaktikájának) egyenként ugyancsak 100 milliárd nagyságrendet kitevő égitestjei (napok, bolygók, holdak, üstökösök) szédítő hadseregének tagjai iszonyú sebességgel száguldanak előírt pályájukon. De maguk a galaxisok sem állnak nyugalomban a világűrben. Így pl. a mi tejútrendszerünk még 100 ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguld egész nyüzsgő hadával együtt a Földünktől a Vega csillagkép irányába mutató egyenes vonal mentén. Mindemellett forgó mozgást is végez melynek tengelye a Tejút síkjára merőleges helyzetben, kb. annak geometriai középpontján halad keresztül. Diszkosz formájú Tejútrendszerünk átmérője mintegy 100 ezer fényév, közepének vastagsága pedig ennek kb. egytizede. Az égitestek ebben a hatalmas térben nagyjából egyenletesen helyezkednek el. A Tejút mentén csak azért látjuk összesűrűsödve a csillagokat, mert a diszkosz kerületének irányában sokkal több égitest látszik egymás közelében, mint az erre merőleges irányban. A forgómozgás nyomán fellépő centrifugális erő hatására óriási csillagközi gázfelhőcsóvák lépnek ki a galaxisunkból a bennük lévő égitestekkel együtt a környező világűrbe. Ezek a csóvák előrehaladásuk közben egyre inkább lelassulnak és kiszélesednek, azok anyag tehetetlensége és a gázfelhő tágulásának következtében. A galaxisok közötti (intergalaktikus) gáznyomása ugyanis jóval kisebb, mint a galaxisokban uralkodó gáznyomás. A leírt mozgások következtében galaxisunk a többi galaxishoz hasonlóan spirális szerkezetű. Egyébként - mint már említettük - a világegyetem galaxisai egymáshoz képest sincsenek nyugalomban, hanem kölcsönösen távolodnak egymástól. Ez az egész világegyetem "felfúvódásának", tágulásának és ritkulásának a következménye, amely az ősrobbanással vette kezdetét, és az idő előrehaladtával

mérséklődik. Ezek a mozgások a elképzelhetetlenül óriási mértékeket öltöttek.

kezdet

kezdetén

Az utóbbi szűk három évtizeden belül fedezték fel rádióteleszkópok segítségével az un. kvazárokat. Ezek a megfigyelhető világegyetem legszélső határain, tehát több mint 10 milliárd fényév távolságban vannak. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a most észlelt jelenségek ugyancsak több mint 10 milliárd évvel ezelőtt játszódtak le az univerzumban. A szokásos rádiócsillagokhoz képest a kvazárok egymilliószoros, sőt egymilliárdszoros intenzitást mutatnak. Egyes esetekben a szuperluminális kvazárok 7-8-szoros fénysebességgel távolodnak egymástól. Az elmondottak távolról sem merítették ki az univerzumban lejátszódó mozgások leírását. Nem volt szó a közös tengely körül forgó kettős csillagokról, a pulzárokról, amelyekről forgó mozgásuk következtében ütemes rádiójelek érkeznek a Földre. Nem volt szó, a Nap sugárzását sokmilliárdszor túlhaladó óriáscsillag-detonációkról, az un. szupernova-robbanásokról, és az ezek nyomán keletkező óriási anyagsűrűségű (millió tonna köbcentiméterenként) fekete lyukakról, melyek minden környezetükben lévő anyagot, részecskét és fotonokat magukba szippantanak. Végül meg kell említeni, hogy még igen sok jelenség lehet az univerzumban, amit csak ezután, vagy sohasem fog felfedezni a csillagászat tudománya. Láttuk tehát, hogy a természetben nincs nyugalom. Az atomok birodalmától kezdve az élővilágon át egészen az univerzum legszélső határáig, az elektronoktól a kvazárokon át a fekete lyukakig, minden mozog, nyüzsög, halad, forog, száguldozik, cikázik. Milyen nagy a valószínűsége annak, hogy ebben a szédítő orgiában előbb-utóbb minden összeütközzék mindennel, teljes pusztulásba döntve önmagát? Ilyen ütközés mégis csak ritkán fordul elő, és ilyen esetben mindig valami új, valami más jön létre, ami ugyanúgy nem lesz mozdulatlanságra kárhoztatva,

mint elődje. Honnan van ez a nagy biztonság a természetben? Mi indította el ezt a nagy nyüzsgést benne, és honnan származik a belé fektetett gigantikus energiakészlet? A tudomány a feltett kérdésekre csak kitérő, dadogó, sőt teljességgel elégtelen válaszokat tud adni." (Dr. Török Tibor: Istenhit és természettudomány 27-31. o.) A kérdés valóban az, honnan van a világmindenségben ez a roppant mennyiségű energia, ami mindent mozgásban tart? Sőt, a kérdés kiélezettebben is feltehető: Honnan van ez a roppant mennyiségű intelligens energia, ami nem egyszerűen csak mozgást eredményez, de működőképes, rendezett mozgást hoz létre. Talán úgy gondolhatnánk, hogy az ősrobbanás következménye mindez, de ez nagyon labilis talajon nyugvó magyarázat. Már önmagában az ateista ősrobbanás elképzelés is komoly fizikai törvényekbe ütközik (erről lásd később a 6. 7. és 8. istenérvet) de ha ettől most eltekintünk, akkor is ott marad annak ténye hogy a világmindenség mozgásának összetettsége és bonyolultsága nem irható le az ősrobbanással, hiszen az ősrobbanásból következő mozgás jellege (ismérvei, iránya, sebessége) sokkal egyszerűbben leírható mozgást eredményeznének, mint a Világegyetemben, a Földön és a bioszférában tapasztalható mozgások komplexitása. Az előző példánkból kiindulva (lásd az előző istenérvben használt "sakkos példát a tengerparton") itt most már a szélnek nem egyszerűen csak helyére kellene pakolnia a tengerparti sakkfigurákat, hanem egy partit le is kellene játszania, hiszen a statikus rendezettségnek (a helyükre rendezett bábuknak) dinamikus mozgásban kell, szabályszerűségeknek megfelelően funkcionálnia. Azonban, ennek a megvalósulása már az ötlet szintjén is abszurd. Sokkal valószínűbb, hogy a rendezettség, a komplexitás és a működőképes mozgás mögött intelligens tervezőmunkát feltételezzünk, mint véletlenszerű folyamatokat.

Mindezek hátterén a harmadik istenérv így hangzik: - A valóságban nem tapasztalható, hogy a céliránytalan összevisszaság működőképes rendszert és rendszereket hozzon létre, - A valóságban az tapasztalható, hogy a működőképes rendszerek mindig intelligens akaratra (mint okra) vezethetők vissza. Ezért nagy valószínűséggel feltételezhetjük azt, hogy a világmindenségben uralkodó jelleggel tapasztalható működőképes rendszerek intelligens akarat produktumai. Mivel az anyag nem rendelkezik rendező intelligenciával, és az anyagot formáló véletlen céltalan összevisszaság, így a két lehetséges alapalternatíva közül - az anyagot elvetve, mint ősokot, a véletlent elvetve mint rendezőokot, - a Világegyetemben működő rendszerek végső okaként Istent kell megjelöljük. Tőle származik az intelligens energia, ami fenntartja a mozgást, és a mozgásban funkcionáló rendszerezett működőképességet. Tóth Tibor így fogalmaz

"..ez (a Világegyetem mozgásban funkcionáló rendezettsége) felveti a komplemens problémát, az intelligens teremtés fogalmát,

ugyanis rendszerelméletileg és rendszertechnikai szempontból minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább kiált a tervezője után." (Eredetünk alternatívái, élő előadás 1998. Bp.)

4.Negyedik istenérv: Természeti törvények státusza A negyedik istenérvet a természeti törvényekből vezethetjük le. Tegyük fel a kérdést: Mik azok a természeti törvények? Prof. Werner Gitt így ír erről: "Ha a tételek egyetemes érvényessége reprodukálható módon ismételten megerősíthető, akkor természeti törvényről beszélünk. A természeti törvények a valóság lényeges struktúráit és jelenségeit egyetemesen érvényes elvek formájában írják le, méghozzá mind időbeli fejlődésüket, mind belső strukturális összefüggéseiket illetően. A természeti törvények olyan jelenségeket, eseményeket és folyamatokat írnak le, melyek az anyaggal való kölcsönhatásban játszódnak le." (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ 16. o.) Röviden: A természeti törvények, az anyaggal kapcsolatos egyetemes érvényű tételek. (Ezek a tételek legtöbbször matematikai képletként is leírhatók.) Természeti törvények például: az energiatétel, a gravitációs törvény, Newton, vagy Kepler törvényei stb. Világunkban megfigyelhető, hogy az élet biológiai törvényeknek engedelmeskedik. A sejtben és a szervezetben lezajló folyamatok biológiai törvényszerűségeknek megfelelően történnek. Ha mélyebb rétegekbe hatolunk, akkor a molekulákat és az atomokat fizikai és kémiai törvényszerűségek szabályozzák, azok mélyén pedig matematikai törvényekre lelünk. Ugyanígy van ez az Univerzumban is. A Naprendszerben, a csillagok belsejében (stb.) fizikai és kémiai törvényeknek megfelelően zajlanak a bonyolult

folyamatok, működnek.

melyek

matematikai

törvények

függvényében

A természeti törvényekkel kapcsolatban tegyünk fel egy alapvető kérdést: Hol vannak ezek a törvények? Hol léteznek, hol vannak jelen, miben vannak "lokalizálva"? Talán nem is léteznek, csak mi emberek találjuk ki őket? Úgy gondolom, hogy semmi sem biztosabb, mint a természeti törvények létezése! Mi emberek, azért adtuk neki a törvény fogalmát, mert annyira biztos, változatlan tény, létezése. A természeti törvények elválaszthatatlan összefüggésben vannak az anyaggal, így létezésük tagadása egyenlő az anyag létezésének tagadásával. Nézzük röviden jellemzőiket. A természeti törvények: 1. Tapasztalati tételek Kizárólag a tapasztalat útján ismerjük fel őket, mert milliárdszorosan tapasztaljuk létezésüket. Gondoljunk például a gravitációs törvényre. Tapasztalati tény, hogy a "pohár mindig lefelé, a föld felé esik és nem fordítva". stb. 2. Egyetemes érvényűek - Minden mérnöki konstrukció és eljárás-technikai folyamat ezeken a törvényeken alapszik. Egy épület, a vasúthálózat, vagy egy űrhajó megtervezését, megszerkesztését az teszi lehetővé, hogy ismerjük a megfelelő természeti törvényeket.

Ugyanakkor a Földön kívül is egyetemesek. A természeti törvényeket figyelembe véve tudjuk előre kiszámítani egy űrutazás röppályáját, idejét, sebességét, energiaszükségletét. A természeti törvények tehát az egész anyagi világ minden pontjára érvényesek. (Például J.C. Adams angol csillagász, és U. Leverrier francia csillagász egymástól függetlenül Newton és Kepler törvényei alapján kiszámították az akkor még nem ismert Neptunusz bolygó létezését és elhelyezkedését. Így írtak a csillagvizsgálóknak: "Irányítsátok távcsöveiteket az égnek erre és erre a pontjára és egy új bolygót fogtok felfedezni." Az egyik csillagvizsgáló fittyet hányt minderre mondván: " Milyen abszurd, hogy ül valahol egy fickó kihegyezett ceruzával egy papírlap fölött, és ő akarja megmondani nekünk, hol találunk új bolygót" A másik obszervatórium hallgatott a szóra, és felfedezte a Neptunuszt.) 3. Változatlanok Az összes általunk megismert megfigyelés szerint a természeti törvények változatlanok. Soha egyetlenegy ellenpéldát sem tapasztaltunk, ezért természeti törvények! Azt mondhatjuk tehát, hogy léteznek a természeti törvények, sőt már azelőtt is léteztek, mielőtt mi felfedeztük volna őket. (A bolygók azelőtt is a Kepler törvényei szerint leírtak alapján keringtek, mielőtt a tudós megfogalmazta volna őket. A testek a mechanika törvényei szerint leírtak alapján viselkedtek azelőtt is, mielőtt Newton megfogalmazta azokat stb. ) Azt nem mondhatjuk tehát, hogy a természeti törvények nem léteznek. Ha viszont léteznek, akkor hol? Túl egyszerű rámondani

gyorsan: Hol? Hát az anyagban! Ez egy felületes és labilis válasz, ugyanis a törvény nem anyagi minőség. Bármilyen mélyre is hatolunk az anyagba, nem fogjuk megtalálni a törvényt, mert az nem anyagi jellegű. Ezért nem tudjuk megmarkolni, hogy azt mondhassuk: "Itt van 1 milligramm törvény!" Ezért nem tudjuk megnézni a színét és alakját, mert nincs neki, nem tudjuk lemérni súlyát és hosszát, mert az sincs neki. Nem tudjuk megszagolni, meghallgatni, sem megízlelni, mert "nem anyagi" minőség! Az anyagot képesek vagyunk érzékelni öt érzékszervünkkel (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés), így minden anyagit valamelyik érzékszervünkkel észlelni tudunk. Az, hogy a természeti törvényeket (közvetlen módon) öt érzékszervünk egyikével sem észleljük, bizonyitja annak "nem anyagi" mivoltát. Ha viszont ez így van, akkor az anyag, egy nem anyagi minőségnek engedelmeskedve mozdul, kering, alakul, formálódik, változik. (És itt az sem ellenérv, hogy a törvény nem is törvény, csak mi emberek hívjuk így, és ez - amit mi törvénynek hívunk valójában az anyag jellege, mert mindegy hogyan hívjuk, törvénynek, vagy jellegnek, vagy bárminek, egy a lényeg: van valami amivel az egész anyaghalmaz összefüggésben viselkedik (ha úgy tetszik: aminek az egész anyaghalmaz engedelmeskedik) a Világegyetemben, és ez a valami fizikailag nem "fogható", mert nem anyagi minőség!) Ha viszont a törvény nem anyagi, akkor a kérdés az, hogy hol van jelen ez a "nem anyagi" s egyáltalán, ha csak anyag létezik (és

Isten nem), akkor hogyan lehet bármi is az anyagon kívül olyasmi, ami "nem anyagi"? Gondoljunk vissza két alapalternatívánkra: "Minden, vagy az anyag, vagy az Isten produktuma." olvashattuk Minden létező legelső indítóoka vagy egy Legfelsőbb Lény, vagy az anyag. Most viszont azt látjuk, hogy a világmindenség legnyilvánvalóbb, legstabilabb létezője - a természeti törvények -, nem anyagi jellegűek. Létezésük megkérdőjelezhetetlen tény, de mégsem találhatók az anyagban. Ha viszont az egyik alapalternatívát (az anyagot) kizárjuk - mint a természeti törvények "helyét" -, akkor mi marad? Nem marad más, mint a másik, egyetlen lehetséges alapalternatíva: Isten. Ki kell mondjuk, az anyag felett uralkodó természeti törvények nem anyagi minőségűek, így csak egy nem anyagi minőség, Isten intelligens akarata hordozhatja. Tehát: a nem anyagi, hanem "szellemi minőség", - Isten intelligens akarata - hordozza a nem anyagi minőségű törvényt. Ezért fogalmaz Prof. Keith Ward (Newtonnal egyetértésben) így: "Érdemes azonban megemlíteni, hogy maga Newton is úgy gondolta, hogy a természeti törvények Isten tudatában léteznek, és egyedül a teremtő Isten képes biztosítani, hogy a fizikai részecskék engedelmeskedjenek a törvényeknek." (Prof Keith Ward: Isten, véletlen, szükségszerűség. 75. o.) Negyedik istenérvemet tehát a természeti törvényekből vezetem le, melyet kétféle megfogalmazásban így mondok ki:

Az első megfogalmazás (Egylépcsős megközelítés a két alapalternatíva alapján): 1. Alapalternatíváinkat: figyelembe véve, minden létező ősoka vagy az anyag, vagy az Isten. 2. Nyilvánvaló tény, hogy a természeti törvények léteznek, így vagy az anyag, vagy az Isten az ősoka létezésüknek. 3. Én úgy találom, hogy az anyag nem lehet ősoka a természeti törvényeknek, mert azok nem találhatók az anyagban, mivel nem anyagi minőségűek. Az anyag képtelen hordozni a nem anyagit, így ezért nem találunk az anyagban semmi látható, mérhető, fogható, tapintható anyagot, - mint törvényt! 4. Ezért az anyagot, mint egyik lehetséges alapalternatívát elvetve, szükségképpen a másik lehetséges alapalternatívát - Istent - kell válasszam. 5. Ez esetben a nem anyagi törvényt, valami nem anyagi minőség Isten intelligens akarata hordozza. A második megfogalmazás (Többlépcsős megközelítés a két alapalternatíva alapján, lényegi mondanivalóját összefűzve az első három istenérvekkel): 1. Látjuk azt, hogy Kozmoszban és nem káoszban élünk. 2. Látjuk a rendezettséget, a működőképességet, s a hihetetlen komplexitást. 3. Mindhármat valami nem anyagi minőség tartja össze: a természeti törvények.

4. A természeti törvények nem lehetnek véletlenszerűek, hiszen amit fenntartanak, az nem céliránytalan összevisszaság, hanem törvények által szabályozott, mozgásban kiválóan funkcionáló komplex rend. 5. Ebből nyilvánvalóan arra következtethetünk, hogy a természeti törvények intelligens akarat eredményeként tartják fenn a működőképességet, a komplexitást és a rendezettséget. Összefoglalva: Abból, hogy a törvény státusza nem lehet az anyag, arra következtethetünk, hogy az anyagon kívül van más is. Abból pedig amit létrehoz ez a "más" (rendezettséget, működőképességet és komplexitást) arra következtethetünk, hogy nem lehet a véletlen (mert a véletlenszerű dolgok céliránytalan összevisszaságok), hanem élő, intelligens akarat. Albert Einstein alábbi mondanivalója ugyanezt erősíti meg: "A természet törvényszerűségeiben olyan magasrendű értelem nyilatkozik meg, hogy az emberi gondolkozás és rendszerezés ésszerűsége ehhez foghatóan egészen jelentéktelen gyenge visszfény." (Albert Einstein: Mein Weltbild. - C. Seeling liadása, Zürich-Stuttgart-Wien 1953. 21.1.)

5. Ötödik istenérv: Az állandóság Az ötödik istenérvet a természeti törvények állandóságából vezethetjük le. Ez alatt azt értjük, hogy a természetben lezajlódó folyamatok (mozgások, stabilitások, formálódások, változások stb.) változatlanul stabil természeti törvények hatására történnek.

Állandó természeti törvények uralkodnak az atomok világában: állandó a rendezettség az atomon belül, a molekulák is ugyanúgy kapcsolódnak mint 1, 10, 100, vagy 1000 éve. Állandó természeti törvények uralkodnak a csillagok világában is: a bolygók ugyanazon a pályán haladnak állandó sebességgel. A fizikai, kémiai, matematikai törvényszerűségek is állandók. A kozmosz kozmosz marad, és nem lesz belőle egyik nap káosz, hogy másnap újra kozmosz legyen. A világegyetem rendezettsége nem omlik össze, hogy aztán más formában újra szervezze önmagát. Minden téren, uralkodó jelleggel állandóságot tapasztalunk, s még ahol változások is vannak, ott is a változatlanul stabil természeti törvényeknek megfelelően történi a változás. (Tehát még itt sem, és ekkor sem a természeti törvényekben történik változás, hanem az anyagban.) Ezek után gondoljuk végig a templeton-díjas Prof. Paul Davies szavait: "Számtalan módja van annak, ahogyan a Világegyetem tökéletesen kaotikus lehetne. Elképzelhetnénk törvények nélkül, vagy olyan törvények zűrös összevisszaságával, amelyek rendezetlen, megbízhatatlan viselkedésre késztetnék az anyagot. Avagy ellenkezőleg, a világegyetem lehetne szélsőségesen egyszerű is, egészen a jellegtelenségig - például hiányozna belőle az anyag vagy a mozgás. Elgondolhatnánk azután olyan Világegyetemet, amelynek körülményei pillanatról pillanatra bonyodalmasan vaktában változnának, vagy akár olyat amelyben minden hirtelen megszűnne létezni. Nincs logikai akadálya ilyen rakoncátlan világegyetemek létezésének. A valódi Világegyetem azonban másmilyen. Magasrendűen rendezett. Pontosan meghatározott törvényekkel és határozott oksági összefüggésekkel rendelkezik. Egyfajta megbízhatóságot is felfedezhetünk ezeknek a törvényeknek a működésében. (Prof. Paul Davies: Isten gondolatai 192.) Keith Ward professzor hasonló dolgokat állít:

"Némileg rejtélyes az a tény, hogy a Világegyetem egész anyagtartalma az általános törvényszerűségeknek engedelmeskedik. Ha a világmindenség véletlen jellegű volna, és tisztán valószínűségi alapon működne, akkor azt várnánk, hogy a fizika és a kémia törvényei által megfogalmazott szabályszerűségek időről időre megváltozzanak, vagy akár meg is szűnjenek. Egy olyan Világegyetemben, amelyben bármi megtörténhet, az is előfordulhatna, hogy a fizika alapvető törvényei egyszerre csak érvényüket veszítsék. Mert miért is kellene az anyagi részecskéknek szüntelenül engedelmeskedni például a gravitáció fordított négyzetes távolságfüggésének, vagy miért kellene az elemi részecskék kölcsönhatásainak pontosan megfelelni a Schrödinger-egyenlet előírásainak? (Prof. Keith Ward: Isten, véletlen, szükségszerűség. 73.74.o.) A természeti törvények óriási jelentőséggel bíró tényezők. Ha pl. bármely adott pillanatban meg tudjuk határozni az alapvető részecskék tömegét, helyét és sebességét, akkor a mozgásukat és a kölcsönhatásaikat leíró természeti törvények ismeretében ki tudjuk számítani viselkedésüket a jövő tetszőleges időpontjára nézve. A természeti törvényekhez való ilyen értelmű viszonyulásunk tette lehetővé a mechanika, mint modern tudomány kifejlődését, vagy például a Neptunusz bolygó felfedezését! Azt mondhatjuk tehát, hogy - a természeti törvények egyetemesek és állandók. - az általuk fenntartott rendezettség, és működőképesség is állandó - a funkcionális mozgás és működés nem válik kaotikussá. - a komplexitás nem véletlenszerűen csapongó, hanem állandó. - az atomok, molekulák kapcsolódásai, kötései, a bolygók, csillagok mozgásai, a testek viselkedései mind-mind több ezer éve állandók.

A véletlenre azonban egyáltalán nem jellemző az állandóság! A véletlen, céliránytalan összevisszaság. Ha egy zsákból ezer dobókockát öntünk ki, és összeszámoljuk értékeiket, akkor eredményként kijön egy szám. Ha újra meg újra öntünk, szinte alig-alig fog ugyanaz a szám kijönni, mert ez a véletlen legfőbb jellege: céliránytalan összevisszaság. Most képzeljük el, hogy mi a valószínűsége annak, hogy ezt a bizonyos zsákot évezredeken át öntenénk, öntenénk és mindig ugyanazt az értéket mutatná??? Semmi! A véletlen képtelen állandó értékeket mutatni. A véletlen jellegénél fogva nem állandó. Talán az az ellenérv merülhet fel bennünk, hogy "azért nem változik alapvetően a világ, mert a természeti törvények állandóságot biztosítanak neki". Ez azonban nem válasz. Mert ha nincs Isten (most induljunk ki ebből), akkor az anyagi világ egyetlen formálóereje a véletlen. Ha nincs Isten, akkor az univerzum létrejöttéért, törvényeiért, az élet és az ember kialakulásáért egyedül a véletlen formáló ereje a felelős. Ahogy Keith Ward professzor fogalmaz: "Ha a világmindenség véletlen jellegű volna, és tisztán valószínűségi alapon működne, akkor azt várnánk, hogy a fizika és a kémia törvényei által megfogalmazott szabályszerűségek időről időre megváltozzanak, vagy akár meg is szűnjenek. Egy olyan Világegyetemben, amelyben bármi megtörténhet, az is előfordulhatna, hogy a fizika alapvető törvényei egyszerre csak érvényüket veszítsék." Vagy ahogy Paul Davies professzor fogalmaz: "Elképzelhetnénk (az univerzumot) törvények nélkül, vagy olyan törvények zűrös összevisszaságával, amelyek rendezetlen, megbízhatatlan viselkedésre késztetnék az anyagot... Elgondolhatnánk azután olyan Világegyetemet, amelynek körülményei pillanatról pillanatra bonyodalmasan vaktában változnának, vagy akár

olyat amelyben minden hirtelen megszűnne létezni. Nincs logikai akadálya ilyen rakoncátlan világegyetemek létezésének." Az a magyarázat tehát, hogy "azért nem változik alapvetően a világ, mert a természeti törvények állandóságot biztosítanak neki", helytelen magyarázat. - A természeti törvények éppúgy lehetnének kaotikusak, mint ahogy a véletlen is kaotikus! - A természeti törvények épp úgy lehetnének változékonyak, mint ahogyan a véletlen is változékony! Ehelyett azt látjuk: a természeti törvények rendezettséget tartanak fenn, s állandóak, stabilak. A véletlen pont erre a háromra nem képes soha: rendezettség, állandóság, stabilitás. - A véletlen jellege a rendezetlenség, változékonyság, összevisszaság. Ezért ötödik istenérvemet így fogalmazom meg. A véletlen jellegénél fogva képtelen a stabilitásra, állandóságra. A természeti törvények, s az általuk fenntartott világ épp ellenkezőleg: stabilak, állandók. Stabilak a fizikai, kémiai (stb.) törvények, s még ahol változik is az anyag, ott is kizárólag ezen változhatatlan törvények szerint változik! Tehát a kettő (az állandóság és a véletlen) kibékíthetetlen ellentétei egymásnak: A két alapalternatívánkból kiindulva: - az anyag alternatívájában a formáló erő a véletlen. - az Isten alternatívájában a formáló erő az intelligens akarat. Mivel: - a világmindenségben állandóságot tapasztalunk, - s a véletlen jellegénél fogva képtelen az állandóságra, ezért az anyag alternatíváját elvetve, az Univerzumban tapasztalható állandóság okaként szükségképpen az Isten alternatíváját kell megjelöljük. Isten intelligens akarata felelős a természeti törvények állandóságáért, amelyben az anyag létezik, működik, formálódik.

6. Hatodik istenérv: Az energiatétel A hatodik istenérv az Univerzum eredetéhez kapcsolódik. A tudomány jelenlegi állása szerint a Világegyetem mintegy 15 milliárd évvel ezelőtt jött létre ősrobbanás által. Napjainkban általános elismerésnek és plauzibilitásnak örvend ez a modell, melynek közvetett bizonyítékai a következők: - Látjuk, hogy a galaxisok távolodnak egymástól: mintha az egész Univerzum szétszóródóban lenne. Ez feltehetően egy robbanásszerű jelenség következménye. - A Világegyetem becsült héliumkészlete több annál, mint amennyit a csillagok valaha is megtermelhettek a magfúziós folyamatok során. A "felesleg" feltehetően közvetlenül a robbanás után alakult ki, amikor még semmiféle csillag nem létezhetett. - A legfontosabb bizonyíték az ún. háttérsugárzás. A világűrt egy nagyon hideg, minden irányból érkező sugárzás járja be. Tudományosan, ez is az ősrobbanással magyarázható. Induljunk ki mi is e modell valódiságából, és ne kérdőjelezzük meg realitását. Vizsgáljuk meg, hogy az Univerzum "magától" létrejöhetett-e, vagy szükséges volt "valami külső" erőforrás is? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, nézzük részletesen az ősrobbanás elméletét: A tudomány mai állása szerint a Világegyetem az un. ősrobbanásból született. Mintegy 15 milliárd évvel ezelőtt a Világegyetem összes anyaga-energiája egy pontban sűrűsödött, amit "ősanyagnak", vagy "őstojásnak", vagy "szingularitás"-nak hívunk. "Az „őstojás” szélsőségesen forró, rendkívül kicsi és végtelenül nagy sűrűségű volt. Valószínűleg anyaga is merőben eltért a mai ismert anyagoktól. A ma ismert részecskék, elektronok, protonok, neutronok közül, valószínűleg egyik sem lehetett benne, talán esetleg őseik. A másik megdöbbentő dolog a mérete: 10 a mínusz

huszonnyolcadikon cm-es nagyságrendű. Ez a méret sokkal kisebb, mint egyetlen elektroné." (Simon Tamás: Csillagászat 9798.o.) Ezután ebből a bizonyos "őstojásból" a következőképpen alakult ki az Univerzum. 15 milliárd évvel ezelőtt az őstojás egyszer csak felrobbant. A robbanást követő első másodpercekben rendkívül fontos események játszódtak le. Az ősrobbanás volt a kezdet, ami a "nulladik" másodpercben történt. 1. Ősrobbanás; t = 0 s. 2. Eztán a Planck-korszak nagyon rövid ideig, egyetlen másodperc több milliomod részéig tartott. Ebben a bizonyos Planck-korszakban -, az Univerzum teljesen egységes. 3. A gravitáció (mely az égitestek mozgását és elhelyezkedését határozza meg) leválása (eddig ugyanis nem különálló törvényként létezik a gravitáció) és önálló törvényként való megjelenése, s megkezdődik a Világegyetem differenciálódása. 4. A magerő leválása; (A magerő az a természeti törvény, mely egyben tartja az atommagot.) 5. Felfúvódás; Az Univerzum hirtelen hatalmasat 50 nagyságrendnyit növekszik, és eléri az 1 méteres átmérőt. (Nagyon valószínű, hogy a tágulás egy rövidig igen gyors folyamat volt: az Univerzum a másodperc tört része alatt valósággal felfúvódott, majd ezután beállt a "normális" tágulási ütemre, amely még ma is tart.) 6. Kvarkok és antikvarkok kialakulása, szabad elektronok, egzotikus részecskék 7. Szétválik az elektromágneses erő, és a gyenge magerő 8. Az Univerzum hőmérséklete egymilliárd K alá esik, és a kvarkok protonokat és neutronokat építenek fel. MINDEZEK A FOLYAMATOK 1 MÁSODPERC LEFORGÁSÁN BELÜL TÖRTÉNTEK MEG!

9. Az első másodperc végén kialakulnak az első atommagok; t = 1 s. A protonok egy része és a neutronok nehéz hidrogénné és héliummá forrnak össze, létrehozva a könnyű elemek magjait. 10. Az Univerzum tovább tágul és hűl. "Az energia uralkodását felváltja az anyag uralkodása." 11. Az anyag és sugárzás szétválása, a Világegyetem atomjai; t = 300 ezer év. Ezután a Világegyetem tovább tágult és hűlt. 12. A továbbiakban a Világegyetem anyaga tovább differenciálódott: előgalaxisok, majd csillagképződés megindulása után galaxisok alakultak ki 13. Jóval később megszületett Naprendszerünk is (Simon Tamás: Csillagászat 97-98.o.) Kb. ez, a mai tudományos körökben legelfogadottabb modell a Világegyetem kialakulásáról. Most tételezzük fel, hogy az ateista álláspont igaz, és az ősanyag ("őstojás", vagy "szingularitás" formájában) öröktől fogva létezik. Induljunk ki a legszélesebb körökben elfogadott ősrobbanás elméletéből, s gondoljuk végig. Előtte gondolatban zárjuk ki Isten létezését, s két alapalternatívánkat figyelembe véve, most csak az egyikkel - az anyaggal -, számoljunk! Ha nincs Isten, akkor az ősrobbanás az úgynevezett ősanyagból - a matematikai szingularitásból -, indult el. Az anyag valami hihetetlen sűrűségűre és parányi méretűre összezsugorodott állapotából egyszer csak felrobbant. Itt merül fel az első kérdés: Hogyan tudott felrobbanni az anyag? Más megközelítésben: honnan vette az indító energiát a robbanáshoz? Nézzük miről van szó, haladjunk sorba az elejétől: Mi az energia?

DEFINÍCIÓ: "Az energia, mint munkavégző képesség definiálható, az energia, tárolt munka... " (Gulyás-RáczTomcsányi-Varga: Fizika 44. 50. o.) Mivel az energia egyenlő a munkavégző képességgel - más szóval a tárolt munkával -, nézzük meg a fizikai munka fogalmát. Mi a munka? DEFINÍCIÓ: "A fizikában a munka, az erő és az erő irányában történő elmozdulás szorzata" (Gulyás-RáczTomcsányi-Varga: Fizika 44. 50. o.) (Persze lehet az elmozdulás ellentétes irányú is. Ebben az esetben fel kell bontanunk az erőt elmozdulás irányú és az arra merőleges összetevőkre. De ez most nem témánk.) Hol tartunk eddig?Megértettük azt, hogy az energia egyenlő a megfelelő körülmények között kioldódó, "tárolt munkával", a munka pedig mindig valami változást eredményez. Röviden leírva:ENERGIA >> MUNKA >> VÁLTOZÁS Ezek után nézzük az energia törvényt. DEFINÍCIÓ "A": "Az anyagi rendszer belső energiájának megváltozása, egyenlő a közölt energia és a rendszeren belül végzett mechanikai munka előjeles összegével" (Gulyás-RáczTomcsányi-Varga: Fizika 164. o.) Egyszerűbben megfogalmazva:DEFINÍCIÓ "B":"Egy rendszeren belül semmiféle energia nem jöhet létre és nem tűnhet el" (Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga: Fizika 164. o.) Ez a termodinamika első főtétele, amit energia tételnek, vagy energia törvénynek is hívunk.Mi következik ebből? Az Univerzumban energia található. Ez az energia átalakulhat egyik formából a másikba, de energiát sem létrehozni, sem eltüntetni a rendszeren belül nem lehet. Tulajdonképpen ez a tétel zárja ki az

un. örökmozgó létezésének lehetőségét, amely úgy adna le környezetének energiát, hogy közben saját belső energiája nem csökkenne Vagyis: Energia >> munkavégzés >> változás. Mivel a termodinamika első főtétele létezik, és egy rendszeren belül magától nem keletkezhet energia, így munka és változás sem keletkezhet! Ha ez így van, akkor az a "picurka őstojás" mitől robbant fel? Honnan vette a robbanáshoz szükséges indító energiát? Ha a robbanás változás, sőt, az ősrobbanás esetében óriási változás, amihez óriási munkavégzés és óriási indító energia szükséges, akkor az ősanyag honnan vette ezt a mérhetetlen energiát, ha az energiatörvény kizárja, hogy rendszeren belül energia szülessék? Az energia törvényből következik, hogy a változáshoz szükséges energia nem születhet rendszeren belül, így az "őstojás" csak úgy robbanhatott fel, ha kívülről energiát kapott ehhez. Ez a kívülről ható indító energia hozhatta mozgásba, csak ez okozhatta a változást, a kezdetet. Hogy mennyire szükség volt erre a külső energiára erről a Templeton-díjas Paul Davies fizika professzor így ír: "A Nagy Bumm idején uralkodó szélsőséges összepréseltség körülményei között nem volt erő a világegyetemben, amely a gravitáció összesajtoló hatását leküzdhette volna. Az összesajtolódásnak nem volt határa... az egész Univerzum egyetlen pontba préselődött. Ekkor a gravitáció és az anyag sűrűsége végtelen volt. A végtelen kicsinyre összepréselődött pontot a matematikai fizikusok 'szingularitásnak' nevezik. " (Paul Davies: Isten gondolatai 42.o.) A mai világmindenség egyetlen icipici pontban, un. szingularitásban sűrűsödött, mérete kisebb volt egy elektronnál. Ez esetben rettenetesen sűrű volt. Ha viszont rettenetesen sűrű volt, akkor óriási gravitáció tartotta egybe, ez az erő volt a legerősebb az ősanyagban. Akkor mi lehetett az az indító energia, ami ezt a legerősebb erőt legyőzte, és honnan jöhetett, ha energia

eleve nem születhetett az anyagon belül (az energia törvény miatt)? Erre csak egyetlen válasz lehetséges: kívülről jött, Istentől. Hatodik istenérvemet ezért így mondom ki: Alapalternatíváinkat figyelembe véve, a Világegyetem keletkezésének indítóoka vagy az anyag, vagy az Isten. Nyilvánvaló tény, hogy - a Világegyetem létezik. - ugyanakkor nem létezett mindig, tehát volt kezdete. - a kezdet, az változás. (Akár teremtés, akár ősrobbanás.) - a változáshoz indító energiára volt szükség. - energia nem születik rendszeren belül. - így az ősanyag nem rendelkezett indító energiával - ezért az "őstojás" (szingularitás) kívülről kapta az indító energiát. Tehát az anyagon kívül van más is. Mi lehet ez a más? Ha alapalternatíváinkat: figyelembe veszem, akkor az iménti levezetés miatt az egyik alternatívát - az anyagot -, el kell vessem, s így szükségképpen a másik alternatíva - Isten - marad. Több lépésben ugyanide jutok: Az anyagon kívül, kellett lennie valaminek, ami indító energiát adott az ősrobbanáshoz. Mi lehetett ez a valami? Ha meggondolom, hogy ez a valami rendezettséget, működőképes rendszereket, komplexitást és a mindezeket állandósító törvényeket kreált, akkor ismét csak oda jutok, hogy ez a valami intelligens akarattal rendelkező, ezért élő kell legyen. Képletszerűen: Intelligens akarattal bíró + élő + a Világegyetem előtt létező + az anyagtól függetlenül létező + óriási energiával rendelkező. Ennyi jelzőt csak egy Intelligens Legfelsőbb Lény hordoz magán: Isten. Úgy gondolom, ez egy erős istenérv. Ateista tudósok is elismerik a megoldhatatlan rejtély súlyát. Ha nincs Isten (ahogy ők hiszik), nincs válasz a Világegyetemet "beindító" energia forrására. Figyeljük meg a probléma súlyát a Nobel díjas ateista tudós Stewen Weinberg tollából, aki a Világegyetem keletkezéséről Első három perc címmel könyvet írt: "Sajnos nem tudom a filmet (az ősrobbanás szemléletes bemutatását) nulla idő pontnál

elindítani." (Stewen Weinberg: Az első három perc; 94.o.) Ez egy becsületes beismerése a problémának. Mélyen igaz az a kijelentés, melyet Prof. Paul Davies fizikus, természetfilozófus tett: "A kozmosz eredetének rejtélye feltehetően az a terület, ahol az ateista tudós kényelmetlenül érzi magát" (Paul Davies: Isten gondolatai; 33.o.) De mi van akkor, ha nem az ősrobbanás által jött létre a Világegyetem, hanem valahogy máshogy Isten nélkül? Válasz: Nem azon van a hangsúly, hogy milyen módon jött létre, hanem hogy az Univerzum kezdettel bír, és a kezdet, az változás! A változás pedig munkát és energiát feltételez! Energia pedig nem jön létre rendszeren belül. Végső kérdés: Biztos, hogy kezdettel bír a Világegyetem? Válasz: A tudomány állása szerint igen. Amennyiben a fizikai rendszerek véges számú irreverzibilis (egyirányú, megfordíthatatlan) változáson mennek keresztül, akkor, ha a Világegyetem öröktől fogva létezne, e változásoknak végtelen idővel ezelőtt be kellett volna fejeződniük. Következésképpen ezeknek a változó folyamatoknak mostanára már nem lehetnénk szemtanúi. Említsünk meg példaképpen ilyen irreverzibilis folyamatokat: - A termodinamika második főtételéből fakadóan, a hő önmagától nem áramolhat hideg testből melegbe, viszont megengedi az ellenkező irányú áramlást. Ez a törvény nem megfordítható: kijelöli az egyirányú változások útját. Mint ahogyan egy hideg és meleg szobát összenyitva a meleg a hidegbe áramlik, míg végül kiegyenlítődik a két szoba hőmérséklete, épp így van a Világegyetemben is. A tudósok nem is haboztak levonni a következtetést, hogy a Világegyetem a termodinamikai egyensúly állapota felé tart, ami egyirányú folyamat. Ez az egységesség felé tartó tendencia, amikor a különböző hőmérsékletek kiegyenlítődnek a Világegyetem nyugvó pontra jutásában ér véget. Az a tény, hogy a Világegyetem még nem érte el ezt a hőkiegyenlítődést, feltételezi azt, hogy nem áll fenn végtelen idők óta, mert akkor már végtelen ideje kiegyenlítődött volna. (Nem az

ősanyagról beszélek, hanem a Világegyetemről!!!) - Más oldalról megközelítve az un. entrópia törvény, mely a termodinamika 2. főtétele más megfogalmazásban, miszerint minden létező anyag a maximális molekula rendezetlenség felé halad. Más szóval a rendből minden a rend felbomlása felé halad, minden szerveződés a szétesés felé. Ha az Univerzum örök időktől léteznék, már minden a teljes rendezetlenség állapotába jutott volna. - Végül: Egy másik ilyen folyamat, az éjszakai égbolt sötétségéből figyelhető meg. Csak véges távolságba láthatunk el az űrben (mintegy 15 milliárd fényévnyire), ez lévén az a maximális távolság, ahonnan a fény a Földre érkezhetett az Univerzum kezdete óta. Más szóval ha az Univerzum örök idők óta léteznék, akkor minden létező fény már elérte volna a Földet, és éjjel nappal fényben ragyogna bolygónk. Röviden: Megfigyelhető, hogy az anyag bizonyos számú változássorozat után visszafordíthatatlanul megváltozik, egyik állapotból, a másik állapotba jut. Mivel számtalan ilyen változássorozat folyamatában járunk, így a Világegyetem kezdettel bír, különben (ha örökkévaló lenne), akkor ezek az egyirányú változássorozatok örök időkkel ezelőtt befejeződtek volna; ezért igaz az, hogy egy örök Világegyetem nem fér össze a megfordíthatatlan fizikai folyamatok örök létezésével. A jelenlegi tudomány (minden világnézettől függetlenül!) megalapozott tudás révén jutott el arra a felismerésre, hogy a Világegyetemnek van kezdete, s ezelőtt a kezdet előtt az Univerzum nem létezett. Ha viszont van kezdet, akkor szükség volt indító energiára is, az pedig rendszeren belül nem születik. Az anyagnak kívülről kellett kapnia. Ha viszont a teljes Univerzum anyaghalmaza "belül" van, akkor ez a "kívül" csak valami "nem anyagi" lehetett, - Isten. Tőle jöhetett az energia. Nincs más kiút.

7. Hetedik istenérv. A kauzalitás (oksági törvény) A hetedik istenérvet a kauzalitásból (oksági törvényből) vonjuk. A hatodik istenérvet folytatva azt kell mondjam, hogy az anyagnak nem csak energiája nem volt, de oka sem az ősrobbanáshoz. Képzeljük el a kicsiny "őstojást", mely öröktől fogva nyugalomban van. Induljunk ki újra abból, hogy nincsen Isten, s az anyag örök ősoka a Világegyetemnek. Nincsen még semmi más az ősanyagon kívül: nincsen élő, nincsen Isten, nincsen Univerzum, nincsen rajta kívül semmi más, csak a végtelen sűrűségűre összepréselődött anyag. Milyen indítóoka lehet annak, hogy Univerzummá váljék egy robbanás által? Tekintsünk el attól, hogy ehhez nem volt energiája (előző istenérv), s keressük az okát: mi oka lehetett annak, hogy az örökkévalóság óta változatlanságban lévő anyag megváltozzon, "megmozduljon", felrobbanjon? Az ok elvileg kétféle lehet: 1., Az anyagon belüli ok.- ha nincsen Isten, ilyet kell találjunk 2., Az anyagon kívüli ok- ha nem találunk anyagon belülit, szükségszerűen anyagon kívüli kellett legyen. Ha alaposan végig gondoljuk, az elsőt ki kell zárjuk, az oksági törvény (kauzalitás) miatt! Ki kell zárjuk, s ezért nem mondhatjuk azt, hogy "az egész ok nélkül csak úgy megtörtént", hiszen semmi sem "történik meg csak úgy magától", erről szól a kauzalitás törvénye. A víz nem magától forr fel, a labda nem magától ugrik fel a gyepről, és még sorolhatnánk. Mindennek oka van! De feltehetjük azt a kérdést, hogy nem lehetséges-e, hogy "az ősrobbanásnak törvényszerűen így kellet lennie, s ezért a szingularitás (ősanyag) nem is tudott 'nem-felrobbanni'? Ez esetben ez a törvényszerűség az ok?" Válasz: Elvileg a törvényszerűség (ha volt ilyen) kétféle lehetett: - örök - kezdettel bíró. Járjuk körbe mindkettőt: a. örök ok: Ha öröktől létezett az anyagban ez a törvényszerűség, akkor egészen a robbanás pillanatáig erősödő hatást kellett gyakoroljon az anyagra s az, ennek hatására robbant fel. A

törvényszerűség tehát irreverzibilis (egyirányú, megfordíthatatlan), és erősödő kellett, hogy legyen. Ilyen törvényszerűség azonban nem lehetett, az irreverzibilis folyamatok jellemzői miatt, még pedig azért, mert ha a folyamatok véges számú megfordíthatatlan változáson mennek keresztül, s ennek eredményeként egyik állapotból a másik állapotba jutnak, akkor e változásoknak végtelen idővel ezelőtt be kellett volna fejeződniük... (Erről részletesebben az előző istenérv végén olvashatsz.) Gondoljuk végig: 1. Ha van valami törvényszerűség, amely hatására az ősanyag egyszer csak felrobban, akkor ez a törvényszerűség a robbanás pillanatában óriási változást eredményez az ősanyagban. 2. Ez esetben a robbanást kiváltó törvényszerűség a robbanást megelőzően folyamatosan hatást kell, hogy gyakoroljon az anyagra, aminek végeredménye a robbanás. 3. Így tehát nem akármilyen hatást, hanem erősödő hatást kell gyakoroljon, különben nem jut el a tetőpontra, a robbanáshoz, a változáshoz. 4. Az erősödő hatás, egyirányú, irreverzibilis folyamat, tehát egyirányú, erősödő törvényszerűségről lehet szó. 5. Ilyen viszont azért nem létezhetett, mert az irreverzibilis folyamatok (ahol egyik állapotból a másik állapotba jut az anyag), nem létezhetnek öröktől fogva, mert akkor örök időkkel ezelőtt be kellett volna fejeződniük. Márpedig az ősrobbanás nem örök időkkel ezelőtt történt meg, fejeződött be, hanem a múlt egyetlen időpontjában. b. Ha viszont nem örök idők óta létezik a törvényszerűség az ősanyagban, akkor kezdettel bír. Ez esetben azzal, hogy "ez törvényszerű" csak kitoltuk a választ, ahelyett, hogy feleltünk volna rá. Mert ha azt mondom "Az ősrobbanásnak törvényszerűen meg kellett történnie", akkor azt kérdezem, "öröktől fogva jelen volt benne ez a törvényszerűség"? Ha erre azt mondom,

"Kezdettel kell, hogy bírjon", akkor azt kérdezem, "mi az oka ennek a kezdetnek"? S erre mit feleljek, mondjam azt, hogy "egy azt megelőző törvényszerűség"? - Ez nem válasz, hiszen így csak egyre kijjebb toljuk (a végtelenségig) a problémát! De tegyük fel a kérdést: Vajon azzal, hogy azt mondjuk "szükség van Istenre, hogy megokoljuk a kezdetet, (pl. ősrobbanást), nem mi is csak kitoljuk a megoldást egy másik tényezőre"? Más szóval nem ugyanaz a helyzet áll elő, mint az előbb? Lássuk miről van szó: Az előbb azt mondtuk, hogy az ok nem lehet az anyagban, hiszen épp az anyag változik meg "robban fel", tehát az anyag változása az okozat, s ha önmagában lenne az ok is, akkor saját magát teremtené meg. Talán egyetlen kivétel lehet, ha valami törvényszerűség révén benne volt az ok is, ami szükségszerűen elvezetett a robbanásig! Erre azt feleltük, nem lehet törvényszerű, mert 1., örök nem lehetett az ok, az irreverzibilitás miatt, 2., kezdettel bíró pedig nem lehetett az ok, mert akkor annak a kezdetnek okát kellene tovább nyomozzunk, ami létrehozta az okot, ami majd előidézi a robbanást. Itt aztán a végtelenségig mehetnénk visszafelé. Erre kilyukadunk ott, hogy nem lehetett az ok a szingularitásban, ha pedig ott nem volt, akkor azon kívül kell keressük, de mivel azonkívül nincs más, mint Isten, (mert ezek szerint kell, hogy legyen, hogy "beinduljon a folyamat"), így hozzá jutunk el! Igen ám, de formálisan ugyanott vagyunk, mint az előbb! Mert teljesen mindegy, hogy a robbanás okának kell egy okot keresnünk (mert öröktől nem lehetett benne az ok, ha viszont "nem öröktől" van benne, akkor kezdettel bír, annak meg oka kell legyen), vagy ezt az okot elnevezzük Istennek, ugyanott vagyunk: Fel kell tegyük a kérdést, - miért jött létre a Világegyetem. Az anyag oldaláról nem tudunk válaszolni rá. De az istenhit oldaláról vajon tudunk? Azt gondolom igen: Isten azért teremtett, mert Ő a Szeretet, és meg akarta osztani önmagát. Adni akart önmagából. Boldogsággal és

élettel akarta megajándékozni teremtményeit. Itt máris van ok, s ráadásul értelmes ok! Sőt, ez törvényszerű ok is. És kezdettel bír ez az ok benne? Azt felelhetjük, hogy nem, ez öröktől fogva létezik benne. Na igen, de az örökkévaló ok nem lehetséges az irreverzibilitás miatt, - szólhatna az ellenérv, csak hogy ez azért nem állná meg a helyét, mert Isten nem anyagi minőség, s Ő törvények felett áll, hiszen Ő hozta létre őket! "És ha öröktől fogva ott van benne az ok, akkor miért várt a teremtéssel az "örökkévaló időtengely" egy bizonyos pontjáig, miért nem teremtett már előbb?" - szól még mindig a kérdés! Erre azt felelhetjük, hogy már előbb is teremthetett, sőt lehet, hogy az örökkévalóság óta teremt is! (Általunk elképzelhetetlen dimenziókat, lényeket, struktúrákat.) No igen, de akkor a másik oldalon is mondhatjuk azt, hogy "az anyag is az örökkévalóság óta pulzál a "Nagy Bumm" és a "Nagy Reccs" között: Robban, a Világegyetem kitágul, a tágulás lassul, a gravitáció újra összehúzza, (itt az idő visszafelé telik), majd "önmagába zuhan", s kezdődik minden elölről a "Nagy Búmmal", s így tovább az örökkévalóságon át. Valóban lehetséges, de ennek valószínűsége nagyon csekély. A problémáról Prof. Paul Davies professzor így ír: "Ez a helyzet hasonló ahhoz, amikor egy acéltartályon belül felrobban egy bomba: elképzelhetjük ugyan, hogy minden darabkája visszapattan a falairól, s újra egyesíti a bombát, de mégis a körülmények rendkívüli találkozását kellene kiagyalni a megvalósuláshoz." (Paul Davies: Isten gondolatai 48.o.) Az anyag képtelen ilyen bravúrra. Magától, ok és energia nélkül felrobbanni, ott véletlenül rendezettséget és magasan kvalifikált Univerzumot, benne életet létrehozni, majd önmagába visszazuhanni olyan formán, hogy az energiahalálból (ahova jutott az entrópia révén) újra létrehozza azt a struktúrát amely újra rendelkezik okkal és indító energiával, ezután újra rendezett Univerzummá szerveződni egy robbanás által ..., majd ezt a képtelenséget folytatni így tovább az örökkévalóságon át, ez

tényleg csak agyszüleménynek tűnik. Ez legalább akkora abszurdum, mint a tartályba zárt bomba, ami felrobbantja önmagát, majd darabjai úgy zuhannak egymásba, hogy újra bomba épül belőlük, amiben az ok is megteremtődik, energiája is újraszerveződik a következő robbanáshoz, s ezt a képtelenséget nem egyszer, hanem végtelenszer sikeresen meg is ismétli! Ettől sokkal plauzibilisebb alternatíva az, hogy Isten az örökkévalóság óta teremt végtelen bölcsességénél és szereteténél fogva. Hihető is, logikus is és ellentmondás-mentes is. De most fogjuk össze a szálakat:- Az öröktől fogva teremtő Isten és az öröktől fogva pulzáló Világegyetem alternatívái közül sokkal nagyobb képtelenségnek látszik az anyag alternatívája (lásd acélhengerben önmagát felépítő bomba).- Ha viszont nem öröktől fogva pulzál így az anyag, akkor kezdete van, s ez a kezdet nagy valószínűség szerint az ősrobbanás. - Az ősrobbanás okkal kell bírjon, mert a kauzalitás törvénye szerint, semmilyen változás nem történik ok nélkül. - Próbálkoztunk először a "mi van, ha csak úgy megtörtént" jellegű válasszal, de ez éppen az oksági törvény miatt lehetetlenség: semmi sem történik meg "csak úgy". - Ezután a "törvényszerűen így kellett lennie" választ kíséreltük meg, de mint láttuk a törvényszerűség nem lehetett örök (az irreverzibilitás miatt), de önmagán belül kezdettel sem bírhatott (mert akkor a kezdet okát kellene tovább nyomoznunk, majd annak is az okát egészen a végtelenségig.) Ha viszont az anyagban nem volt benne az ok a robbanáshoz, mert - uralkodik rajta kauzalitás természeti törvénye - az anyag nem gondolkozik, nem érez, nincs oka változni, mert nincs akarata, érzése, gondolata: élettelen, akaratlan, öntudatlan, "holt anyag." - változásának oka, éppen ezért csak külső változtató lehet. Tehát: - kellett lennie külső változtatónak, s ha két alapalternatíváinkat figyelembe veszem, akkor ez a "külső" csakis Isten lehetett. - a külső változtató, - rendezett, működőképes, komplex világot alkotott, tehát intelligens akarattal bíró Lény kellett legyen!

Úgy gondolom, hogy a kauzalitás, és az energia törvény két szilárd természeti törvény, ami valamilyen formában (így vagy úgy, de) mindenképpen akadálya az ateista világmagyarázatnak. Mert ha azt mondom:- az anyag állapota megváltozott és felrobbant, akkor az energiatételt sértem meg. - az anyag magától robbant fel, akkor a kauzalitás törvényét sértem meg. - az anyag ok nélkül robbant fel, akkor is a kauzalitás törvényét sértem meg. A megoldáshoz nincs más kiút, csak Isten. A hetedik istenérv tehát: a kauzalitás.

8. Nyolcadik istenérv: Az entrópia I. A nyolcadik istenérvhez, fordítsuk figyelmünket még egyszer az irreverzibilis törvényszerűségekre. Nézzük miről is van szó: A fizikában léteznek az úgynevezett visszafordítható és visszafordíthatatlan folyamatok. Egy adott állapotban lévő víz megfagy, ha hűtjük, megolvad, ha melegítjük. Gondolhatunk még a só oldására vízben, illetve a sós oldat lepárlására, ami által különválasztjuk a sót, és a vizet. Ezeket megfordítható, azaz reverzibilis folyamatoknak nevezzük. Azonban, ha egy test a talajra esik és közben kissé felmelegedik, hűtés hatására nem repül vissza eredeti magasságába. Ugyanúgy, az összekevert hideg és forró vizet sem tudjuk ismét hideg és forró vízre "szétkeverni". Ezeket megfordíthatatlan, azaz irreverzibilis folyamatoknak hívjuk. Az irreverzibilis törvényszerűség alkotja soron következő érvelésem lényegét. Ehhez szeretném felidézni a termodinamika második főtételének meghatározását. DEFINÍCIÓ: "A termodinamika második főtétele szerint a természetben külső behatások nélkül mindig a hőmérséklet kiegyenlítődésére irányuló folyamatok játszódnak le, azaz hő magától nem kerülhet az alacsonyabb hőmérsékletű helyről a

magasabb hőmérsékletű helyre" (Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga: Fizika 170.o.) A termodinamika második főtételét másképp is meg lehet fogalmazni, de ehhez be kell vezessük az úgynevezett entrópia fogalmát. Az entrópia, termodinamikai állapotfüggvény, melyet az egyszerű megértés kedvéért energia átalakulási képességnek hívhatunk. Miről van szó? Az entrópianövekedés törvényét több módon lehet kifejezni, nézzük a legáltalánosabbat: DEFINÍCIÓ: "A termodinamika második törvénye szerint egy zárt rendszerben a hasznos munkára felhasználható energia csökken, bár az összenergia állandó. Ezt entrópiának nevezzük, amely a rendezetlenség miértéke." Mit jelent mindez? Ha például elektromos energiát vezetek át egy villanyégőn, akkor az elektromos energia végül hőenergiává alakul át amint áthalad az égőn, s ez a hőenergia a legalacsonyabb "minőségű" energia, ami az atomok rendezetlen mozgásából áll. Az entrópia miatt az energia mindig csak alacsonyabb minőségű energiává alakulhat át a természetes folyamatok során. A törvény alapján bármely zárt rendszerben az entrópia növekszik. Azaz a rendszer rendezetlenné válik, és az energia felhasználhatósága állandóan csökken. A törvény tulajdonképpen azt mondja ki, hogy a természetes folyamatok rendezetlenné alakítják a testek és rendszerek állapotát. Idővel minden rendezetlenné válik, bomlik. Az Univerzum visszafordíthatatlanul a maximális rendezetlenség irányába halad. Gondoljunk csak arra, mi történik, ha egy házat, "kényelmesen" magára hagynak vagy 1000 évig? Ha nem takarítják, nem rendezgetik, nem javítják, csak magára hagyják? Mivel az elemi részecskék a legkisebb energiaszintet keresik, a természetes

folyamatok lerombolják és a rendezettből rendezetlenné alakítják. Számítások szerint egy magára hagyott világváros is eltűnik ezer év alatt! Szükséges tehát, hogy kívülről (ez esetben kezünk által) hasznos, célszerű munkát, energiát vigyünk a rendszerbe (ebben az esetben a házba), hogy fenntartsuk a rendezettséget, és a rendszert! A termodinamika második törvénye értelmében minden romlik, szétesik, tönkremegy. Ezt láthatjuk a Világegyetemben is: a Nap lassan de biztosan kihűl, a csillagok elhalnak, az anyag sugárzásban oszlik szét, stb. Az Univerzum biztos, sötét halál fele halad, azaz a maximális entrópia fele. Ez a folyamat visszafordíthatatlan. Ha a Teremtő nem létezne, a világegyetem nek ez a szomorú sorsa bekövetkezne. De vajon létezik-e? Előző hét istenérvem szerint sokkal valószínűbb, hogy létezik, mint hogy nem létezik. Azonban tegyük most félre ezeket az érveket és induljunk ki magából az entrópiából. A termodinamika második főtétele nemcsak az egyetemes rendezetlenség és szétesés felé mutat előre, hanem visszafelé a kezdeti, nagyon magas fokon rendezett, minőségi energiára is, vagyis a teremtésre! Gondoljuk végig: 1. Napjainkban, tapasztalható rendezettség és komplexitás uralkodik a Kozmoszban, erről szóltak első istenérveim. Ugyanakkor az is tény, hogy a Világegyetem összentrópiája növekszik, még akkor is, ha nagyon lassan, tehát minden a magas energiaszintű rendezettségből az alacsony energia szintű rendezetlenség irányába halad. 2. Ebből következik, hogy a rendezettség és komplexitás sokkal magasabban szervezett volt évezredekkel korábban, mint napjainkban. 3. Sőt, ha a rendezettség az entrópia miatt folyamatosan csökken, akkor ebből az is következik, hogy a legmagasabban szervezett rendezettség és komplexitás volt legelőször, s a Világegyetem ebből változik el a rendezetlenség irányába.

4. Ugyanakkor az is tény, hogy amellett, hogy legelőször volt a legmagasabban szervezett rendezettség és komplexitás, de mégsem öröktől fogva, hiszen a Világegyetem kezdettel bír! (Erről is az entropia győz meg minket. Részletesebben erről a hatodik istenérvben olvashatsz.) 5. Ebből viszont az következik, hogy (ha kiindulunk abból, hogy nincsen Isten, akkor) a jellegtelen, ok és energia hiányában lévő anyag (lásd előző két érvemet) egyszer csak a legmagasabban kvalifikált rendezettséget, komplexitást, és működőképességet veszi fel magától 6. Én úgy gondolom, ez képtelenség. Minderre az anyag képtelen volt magától, ok, és szándék, energia, és akarat nélkül! Ez a legmagasabban szervezett rendezettség csak intelligens akarat produktuma lehetett, és ezt a folyamatot teremtésnek hívhatjuk, s aki ezt megalkotta, Őt Teremtőnek. Nyolcadik istenérvemet ennek hátterén így fogalmazom meg: 1. Mivel a létező Világegyetem a teljes rendezetlenség felé halad, ezért nyilvánvaló, hogy a rendezettből halad a rendezetlen felé. 2. Így a Világegyetem rendelkezett egy legmagasabb szintű rendezettséggel, amiből folyamatosan romlik. 3. Az energia törvény kizárja azt, hogy ez a legmagasabban rendezett energiaszint rendszeren belül állott volna elő. 4. Az entrópia törvény viszont kizárja azt, hogy ez a legmagasabb szintű rendezettség öröktől fogva léteznék. Volt tehát kezdete. 5. A kezdet ezért egy adott időben jött létre, és a legmagasabb szinten kvalifikált rendezettséget hozott. 6. Erre képtelen az anyag, mert se oka nem volt rá, se energiája. 7. Mivel az egyik lehetséges alternatívát kizártam, így szükségképpen a másik lehetséges alternatívát kell válasszam: Istent. Egy intelligens akarattal rendelkező Lény teremtette meg az Univerzumot, legmagasabb fokú, kezdeti energiaszintjével, rendezettségével, komplexitásával.

8. Az entrópia törvény tehát visszamutat a teremtésre, s ezáltal a Teremtőre. "Ha egy óra bizonyítja az óramester létezését, de a világegyetem nem bizonyítja a nagy Építész létét, akkor megengedem, hogy bolondnak nevezzenek" (Voltaire) - Mint ahogyan egy órát is felhúzunk, hogy járjon, a Világegyetem is "fel lett húzva, hogy járjon". - Az óra is lejár, ha elfogy a mozgáshoz energiája, a Világegyetem is "lejár", ha kimerül energiája. - Kellett, hogy valaki felhúzza az Univerzum óráját. - Az anyag nem lehetett a "felhúzó", hiszen ő a "felhúzott". A termodinamika második főtételének (az entrópia) létezésének ténye magasan szervezett kezdetre utal, tehát nem oktalan, jellegtelen ősrobbanásra, hanem célirányos teremtésre. (Persze lehet, hogy létezett az, amit a mai tudomány ősrobbanásnak hív, de még ha volt is ilyen - a fentiek értelmében -, ez a folyamat, csak része volt az intelligens teremtő munkának.)

9. Kilencedik istenérv: Az anyagszerveződés A kilencedik istenérvet az anyag szerveződéséből vonjuk. Az első istenérvben a rendezettségről szóltam, így arról már nem ejtek több szót, de a rendezettséghez vezető útról igen. Ha kiindulunk az ősrobbanás elméletéből, akkor meg kell tudjuk valahogy magyarázzuk a rendezettség létrejöttét, más szóval azt: hogyan volt az anyag képes az önszerveződésre. Nézzük, hogyan írnak erről Prof. Keith Ward és Prof. Paul Davies: "Valójában azonban az Ősrobbanás korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A Világegyetem tágulása nagyon pontosan rendezett módon vette kezdetét, összhangban számos természeti állandóval és törvénnyel, amelyek megszabták további fejlődését, aminek eredményeképpen olyanná vált, amilyennek ma

látjuk." (Prof Keith Ward: Isten, véletlen, szükségszerűség 2123.o.) "A világegyetem térbeli szerveződése is egységes. Az anyag és energia nagyléptékű eloszlása rendkívül egyenletes." (Prof. Paul Davies: Isten gondolatai 194. o.) Az Univerzum tehát a kezdet után, nagyon pontosan rendezett módon elkezdi szervezni önmagát, aminek végeredménye a ma látható rendkívül egyenletes anyag-energia eloszlás és térbeli szervezettség, rendezettség. Erre a térbeli szervezettségre jó példával szolgálnak a Galaxisrendszerek. De vajon hogyan voltak képesek kialakulni ezek a magasan szervezett rendszerek egy robbanásból? Ennek problematikájáról ír a Nobel-díjas materialista Stewen Weinberg csillagász: "A Galaxisok keletkezéséről szóló elmélet az egyik legfontosabb asztrofizikai probléma, amelynek megoldása ma még igen távolinak tűnik" (Stewen Weinberg: Az első három perc, New York, Bantam, 1977.68.o.) A szervezettségre további jó példa Naprendszerünk. A Naprendszer kicsiny rendszer, a Kozmosz nagy rendszereiben. De vajon hogyan volt képes az anyag ilyen rendszerekké szervezni önmagát? Erről a nehézségről ír Richard L. Thomson matematikus, és William McRae az angliai Sussexi Egyetem csillagász professzora: "Ha csupán a saját Naprendszerünket vizsgáljuk, akkor is alapvető nehézségekbe ütközünk. A bolygók keletkezésének hagyományos leírása - miszerint kozmikus gázból és porból álló felhőkből sűrűsödtek össze - szintén nagyon bizonytalan alapokon nyugszik, mert a gázködök kölcsönhatásait leíró egyenleteket eddig még nem oldották meg kielégítő módon." (Richard L. Tomson: Kérdőjelek az ősrobbanás körül c. tanulmány 21.o.) "A Naprendszer keletkezésének problémája talán a csillagászat egyik legfontosabb, mindeddig megoldatlan kérdése" (William McRace, "The Origin of the Earth, Moon, and Planets" in: The

Encyclopedia of Ignorance, szerk. Ronald Duncan és Miranda Weston-Smith, New York, Pergamon Press LTD,. 48.o.) Hol járunk eddig? Az Univerzum a kezdet után, nagyon pontosan rendezett módon elkezdi szervezni önmagát, aminek végeredménye nem csak, hogy rendkívül egyenletes anyag-energia eloszlás és térbeli szervezettség jön létre, de a rendezettség máig megmagyarázhatatlan magas szintje keletkezik. Ez azért különös, mert olyan ez, mintha egy háztartási kávéfőző felrobbanna és a falra fröccsent kávé, valami magasan rendezett alakzatot hozna létre. Mi lehet ilyen? Ilyen lehet például egy sorminta, egy festmény, vagy egy értelmes mondat. Tegyük fel a kérdést: Mi az esélye annak, hogy a véletlen létrehozza ezt? Adjunk sok-sok időt a véletlennek, s képzeljük el, hogyha egymás után több millió kávéfőző robbanna fel, akkor valamelyik képes lenne-e a falra festeni valami magasan rendezett alakzatot, például egy sormintát, vagy egy festményt, esetleg egy értelmes mondatot? Én úgy hiszem, ilyet elvárni a véletlentől, értelmetlenség. De tegyük fel a kérdést: mi van akkor, ha nem egyszerre lett ilyen magasan rendezett az Univerzum, hanem soksok apró egyszerű lépés tette ilyen bonyolulttá? Prof. Keith Ward így felel erre:"Bármily egyszerűnek írhatjuk is le Világegyetemünk létezésének első pillanatát, az tagadhatatlan tény, hogy jelenleg a Világegyetem az önálló részek hihetetlenül gazdag és bonyolult rendszerét tartalmazza. Valójában az a kérdés, hogyan volt képes a ma megfigyelhető bonyolultságú Világegyetem létrejönni. Félrevezető az az elgondolás, mely szerint kevésbé rejtélyes, ha a bonyolultság lépésről lépésre alakul ki, mintha pillanatszerűen jelenne meg. Ha egy csomó fémdarab apránként, de magától összegyűlik a küszöbömön, majd egy autó motorjává állnak össze, az éppoly zavarba ejtő, mintha egyik pillanatról a másikra teremne ott egy kocsi az ajtóm előtt. A bonyolultsághoz vezető és kétségtelenül egymással összehangolt lépések sorozatára éppúgy magyarázatot kell találni; mint

magának a komplexitásnak a létezésére. Ha a bonyolultat egyszerű lépések hosszú sorozatára történő visszavezetéssel próbáljuk megmagyarázni, akkor továbbra is nyitva marad a kérdés, hogy vajon miért gyűltek össze mindezen egyszerű lépések ilyen meghökkentően szervezettnek tűnő módon. Az sem segít; ha azt mondjuk, hogy a legelső lépés meglehetősen egyszerű volt, mert ebben az esetben ezt az első lépést óriási számú, összehangolt, további lépésnek kellett követnie, hogy a Világegyetem olyan legyen, amilyennek ma tapasztaljuk. (Prof Keith Ward: Isten, véletlen, szükségszerűség 28.o.) Tény, hogy magasan szervezett rendszer a Világegyetem egésze. Ez a komplexitás vagy azonnal (viszonylag rövid idő alatt) lett ilyen, vagy lassan, apró lépések sorozataként. Ám a véletlen egyikre sem képes, ugyanis a két lehetőség szerint: 1. Ha a véletlen azonnal létrehozza a rendezettséget, az olyan, mintha a véletlen első lépésben magasan kvalifikált, komplex, működőképes rendezettséget hoz létre. (Például előző példánknál maradva, a legelső felrobbanó kávéfőző a falra festi Leonárdo, Mona Lisa-ját.) 2. Ha viszont a véletlen sok apró, és egyszerű lépés eredményeképpen hozza létre a magasan kvalifikált, komplex, működőképes rendezettséget, akkor: a., azokat az egyszerű lépéseket (történéseket) amelyeket felhasznál majd a továbbiakban ki kell válassza, b., ezek után el kell különítse, c., majd egymás mellé kell rendelje, d., végül össze kell kapcsolja egymással. Bővebben kifejtve: a.,- Az Univerzumnak van kezdete. - A kezdet óta idő telt el Napjainkban a Kozmoszt rendezettnek látjuk - Ha a rendezettséghez vezető út több egyszerű lépés volt, s ha a véletlent céliránytalan összevisszaság jellemzi, akkor a több egyszerű lépés egy hányada (a végső eredmény szempontjából amit ma látunk), hasznos és használható, másik hányada viszont (a végeredmény szempontjából) haszontalan és felhasználhatatlan. -

ezért a véletlennek a hasznos (később használható) lépéseket ki kellett válogatnia a használhatatlan, (semleges) és a végső eredményt lebontó (káros) folyamatoktól. b., - mivel a véletlen lényege céliránytalan összevisszaság, ezért ugyanaz a véletlen ami először (a végső eredmény szempontjából) "hasznos lépéseket tett", képes arra, hogy a következő lépésben tönkre is tegyen mindent, - ezért a véletlennek el kell tudnia különíteni azt, amit később hasznosítani fog. c.,- ezután a hasznos lépéseket, a megfelelő sorrendben és módon egymás mellé kell rendelje, úgy, hogy közben a nem hasznosítható eseményeket folyamatosan el kell válassza a hasznosíthatótól. d.,- végül (a végső cél szempontjából) hasznos, egymás mellé rendelt lépéseket egymással működőképes módon össze kell fűzze, kapcsolja, úgy, hogy a "nagy egész" kiválóan funkcionáljon. Nézzünk egy példát: Az Univerzumot szemléltesse most egy működőképes motorkerékpár. A példa talán kicsit banális, no meg az Univerzum is milliószorosan komplexebb mint egy motorkerékpár, de a példa mégis megfelel a célnak, mert mindkettő élettelen anyag, mindkettő komplex rendezettséget árul el, s mindkettő "mozog és működik". Ennyi nekünk most épp elég. A motorkerékpár legapróbb darabjaira van szedve, alkatrészei össze-vissza hevernek egy-két négyzetméteren. Azért van "ilyen nagyon" szétszerelve, mert minél jobban szét van szedve, annál egyszerűbb végső (már szét nem szerelhető) alkatrészeihez jutottunk, ami kiválóan szemlélteti példánkban a szerveződő Világegyetem legegyszerűbb lépéseit, folyamatait. Ha motorkerékpárt akarunk építeni ebből a "kupac vasból", akkor el kell döntenünk mivel kezdjük, mert nem végezhetünk egyszerre minden műveletet. Kezdjük most a motorkerékpár motorjával. Először is ki kell válogassuk a hozzá való alkatrészeket, s a válogatáskor félre kell tegyük, el kell különítsük, a már megtalált részeket. Ha megtaláltunk minden darabot, akkor a következő lépés az lesz, hogy sorba egymás mellé kell helyezzük a

megfelelő alkatrészeket, s végül működőképes módon egymáshoz kell kapcsoljuk (össze kell szereljük) őket. Ezután jöhet a következő művelet (például a vázszerkezet összeszerelése), ahol ugyanilyen lépéssorrendben kell eljárjunk. Azt kell mondjuk, hogy a véletlennek tudnia kellett előre, hogy mit fog csinálni, mert a részműveletek sehova sem vezetnek. De tegyük fel a kérdést: Nem lehet az, hogy a véletlennek nem kellett előre tudnia semmit, csak "tette a dolgát", épp ezért céliránytalanul össze-vissza követték egymást az események, folyamatok, s végül ez lett belőle (az anyagból) ami lett (komplex rendezett Kozmosz)? A válasz nagyon egyszerű: Vegyünk a kezünkbe egy dobókockát, üljünk le az udvaron előbbi példánk "vaskupaca" mellé, s határozzuk el, hogy "véletlen segítségével" összerakjuk a motorkerékpár motorját. Fogjuk meg találomra az első alkatrészt a kupac tetején, s ezután dobjunk a kockával. Ha páros számon áll meg a kocka, tegyük az alkatrészt balra (mint a motorkerékpár motorjához használhatót), ha páratlan számon, akkor jobbra (mint ami a szerelésre váró motorhoz használhatatlant). Vajon ilyen módon ki fogjuk tudni válogatni a megfelelő alkatrészeket a motorhoz? Bizonyára nem. Ha újra meg újra kezdenénk elölről a próbálkozást, akkor sikerülne? Nem, mert még ha véletlenül egy-egy jó alkatrészt is tennénk bal oldalra, akkor is valaminek el kellene különíteni azokat, hogy a következő próbálkozásnál ezeket már ne használjuk, ne keverjük vissza újra meg újra a kupacba. S ha még ez sikerülne is (ami szerintem képtelenség), akkor a továbbiakban a dobókockával kellene eldönteni, hogy melyik alkatrészt hova helyezem, majd azt is, hogy hogyan szereljem össze. S még ha csoda csodát követne is, és több milliárd év múlva el is készülne a teljes motorkerékpár, akkor is mi biztosítana minket arról, hogy a véletlen céliránytalan összevisszasága nem rontaná el, vagy nem bontaná le a következő lépésben az egészet? (Hiszen a véletlen nem gondolkodik, és nem mondja "nos elkészült a mű,

most őrizzük meg", hanem ugyanolyan eséllyel lebontja, elrontja, felrobbantja, nélkülözi, másba fog, összezavarja, stb. A "mű megőrzése és karbantartása" csak egy lehetőség a végtelen skálán, amire nem képes a véletlen, de sokkal inkább képes intelligens rendező akarat.) Így azt kell válaszoljuk a korábban feltett kérdésre, hogy "nem lehetséges az, hogy egy magasan kvalifikált komplex rendszernél nem kell előre tudni a végeredményt, mert igenis kell tudni, ugyanis csak akkor fognak egymással funkcionálni a részelemek." Másként megfogalmazva: előre kell tudni a végső célt, mert csak így lesz a rendezetlen, véletlenszerű káoszból, rendezett Kozmosz. Ha viszont előre kell tudni, akkor 1. nem lehet a rendszer része a rendező, 2. intelligens lény kellett hogy legyen. Ha egy 1000 darabos puzzle-t a földre öntök és összekeverem, akkor kívülállóként tudom csak összerakni azt, ha ismerem a végső célt, ez esetben a képet. Ha azonban a rendszeren belül egyetlen puzzle darabka lennék pici motívummal a "hátamon" (mely parányi része a készülő nagy rendszernek, a képnek), aligha tudnám, mit is kell kirakni. Tehát kívülálló, és intelligens lény kell legyek. Kilencedik istenérvemet így fogalmazom meg: - A Világegyetem kezdettel bír, a Világegyetem magasan szervezett, komplex rendezettséget, működőképességet mutat. Az Univerzum a komplex rendezettséget vagy egyetlen lépésben vette fel, vagy sok-sok apró egyszerű lépésben. - Képtelen vagyok hinni abban, hogy az élettelen, szervezni és gondolkodni nem tudó anyag, véletlenül, első lépésben, ilyen magasan kvalifikált Világegyetemet hozott volna létre, mint amiben élünk, mert ez nagyobb bravúr lenne tőle, mintha az első kávéfőző véletlenül egy versrészletet, vagy egy Leonárdo képet festene a falra. Ugyanakkor képtelen vagyok abban is hinni, hogy a véletlen sok apró, egyszerű lépésben érte el a komplex rendezettséget, mert

ehhez (1) szelektálnia, (2) elkülönítenie, (3) egymás mellé rendelnie és (4) összekapcsolnia kellett volna az egyszerű lépéseket, majd működőképes módon (5) fenntartani a komplex rendezettséget. Mivel azonban az Univerzum alapvetően mégis ilyen (rendezett, szervezett), ehhez intelligens, kívülálló szervező Lényre volt szükség, aki már a kezdetkor tudta, hogy mit akar csinálni, s ezt meg is valósította. A komplex rendezettséghez vezető folyamat tehát intelligens szervező akarat eredménye. Ezért egyik alapalternatívánkat (a véletlen folyamatokban változó anyagot) kizárva, szükségképpen a másik alapalternatívánkat (Istent) kell válasszam. Ő volt a kívülálló, intelligens akarattal rendelkező Lény, aki az anyagot szervezte, "hangolta, és hangszerelte" "Az olyan sima Világegyetemnek mint amilyen a miénk különlegesen érzékeny hangolásra van szüksége a kezdeteknél, hogy minden tartománya ilyen tökéletesen hangszerelt formában táguljon" (Roger Penrose: Singularities and Time-Assymerty, in General Relativity: An Einstein Centenary Survey, Cambridge University Press, Cambridge 631.o.)

10. Tizedik istenérv: A természeti törvények összefüggése (a kozmikus kód). A tizedik istenérvet a természeti törvények összefüggéséből vonjuk. Az előző istenérvek (egytől kilencig) két csoportra oszthatók. Az első csoportba (1-5) azok tartoznak, amelyeket az Univerzum létezéséből, a második csoportba pedig azok, amelyeket keletkezéséből vontunk. Az alábbiakban Paul Davies professzor egy ábrában foglalja össze a kettőt: Az ábra lényegében három dolgot mutat be: 1. Kezdeti feltételeket, mint "bemeneti állapotot". 2. Természeti törvényeket, mint a "konvertálás állapotát". 3. Szervezett bonyolultságot, mint "kimeneti állapotot".

A természettudós a következőket fűzi az ábrához:

"Habár a Világegyetem bonyolult, szemlátomást nem véletlenszerű. Napról napra szabályszerűségeknek vagyunk tanúi. A Nap minden áldott reggel menetrendszerűen felkel, a fény változatlan sebességgel halad az űrben, a müonok egy raja mindig kétmilliomod másodperc felezési idővel bomlik el, és így tovább. Ezeket a szabályszerűségeket un. természeti törvényekbe foglaljuk. A természet törvényei párhuzamba hozhatók a számítógépes programokkal. Ha adott egy rendszer kezdeti állapota (bemenet) a törvények ismeretében ki tudjuk számítani valamely későbbi állapotát (kimenet). Gondolatomat vázlatosan (a fenti)... ábrán szemléltetem. Ahol a tervrajz, (vagy ha úgy tetszik a kozmikus számítógépes program) szerepét a természeti törvények töltik be, és egy kolbászkészítő-gép jelképezi. A bemenetet a kozmosz kezdeti feltételei jelentik, míg a kimenet a szervezett bonyolultság, vagy mélység. A lényeg az, hogy érték keletkezik valamiféle feldolgozó folyamat következtében, ami egy már létező ötletes törvénysorhoz igazodik. Ezekről a törvényekről

az a benyomásunk, hogy értelmes terv termékei." (Prof. Paul Davies: Isten gondolatai 130. 212.o.) Röviden: kezdeti feltételek + feldolgozó folyamat = keletkező érték jellegtelen anyag + természeti törvények = magasan rendezett komplexitás, káosz helyett Kozmosz. Továbbá még egy fontos dolgot figyelhetünk meg a természeti törvényekben, melyről így ír: "Az oksági kölcsönhatások hálója villámgyorsan szétterül amíg az egész kozmoszt magában nem foglalja... A természet a matematika nyelvén beszél... .minden alapvető törvény matematikai formába foglalható. Hogy ennek mi az oka, lényeges és kényes kérdés... Bizonyos szabályszerűség szövi át az események összességét keresztül kasul, az úgynevezett kauzális kapcsolatok'. Eme szabályszerűségek megléte tanúskodik a világ ésszerű rendjéről. Nélkülük káosz uralkodna" (Prof. Paul Davies: Isten gondolatai 23.77.81.86.o.) A természeti törvények maguk is rendezett, és az egész Világegyetemen szétterülő komplex rendszert építenek, de nem csak erről van szó: "... azt találjuk, hogy a természet rendje elrejtőzik szemünk elől titkos kódba íródott. A tudományos haladáshoz fel kell törnünk a kozmikus kódot, mélyebbre kell ásnunk a nyers adatoknál, és így felfednünk a természet mélyén rejlő rendet. Gyakran hasonlítom a tudományos alapkutatást a rejtvényfejtéshez. A kísérletek és megfigyelések nyomravezető jeleket adnak a kezünkbe, csakhogy maguk ezek az árulkodó jelek is talányosak és nagy leleményre van szükségünk a megfejtésükhöz. Minden egyes új megfejtéssel egy darabkával többet pillanthatunk meg a természet átfogó rendjéből. Amiként a keresztrejtvényben úgy a fizikai valóságban is azt találjuk, hogy a függetlenül kiderített válaszok következetesen egymást támogatva összekapcsolódnak, és egységes egészet alkotnak" Gondoljuk végig:

- A természeti törvények megfejtéséhez a világ legnagyobb koponyáira volt szükség (Kepler, Newton, Kopernikusz, Einstein stb.) - Mivel így van, ezért nyilvánvaló, hogy "elrejtőzik" az átlagember szemei elől. - Ahhoz, hogy mégis tudomásunkra jussanak, s megértsük őket, a világ legelmésebb koponyáinak "fel kell törniük". - Sok természeti törvényt csak hosszú évezredes gondolkodás és kísérletezés után sikerült "feltörni", de ez mit sem változtat azon, hogy természeti törvényekre bukkantak (még akkor is ha nagy sokára), hiszen ezek a törvények a felismerés előtt is, és utána is működő törvények voltak és maradtak. - Az idő előrehaladtával mind több- és több természeti törvényt ismertünk fel, értetünk meg, s felismertük, hogy valamennyi leírható értelmes szavakkal és logikus matematikai képletekkel. - Az ezen a téren folyton bővülő ismereteink eredményeképpen felismertük, hogy az egyes természeti törvények egymással szoros összefüggésben vannak, s akár a keresztrejtvény, az újonnan felismert törvényszerűségek belefűzhetők a korábban felismert tételek egészébe. Én úgy gondolom, hogy - ha a természeti törvények egymással összefüggenek akár a keresztrejtvény sorai, - s ha emellett meg kell fejtenünk, dekódolnunk kell őket, - akkor feltételeznem kell egy kódolót, aki kódolta az egész Univerzum rendjéért és működéséért felelős törvényszerűségek egymással összefüggő rendszerét. De talán a számítógépes hasonlat szemléletesebb a keresztrejtvénynél: "A számítógép hasonlatnál maradva azt mondhatjuk, hogy a természet törvényei üzeneteket kódolnak. Mi fogjuk ezeket az üzeneteket, a tudományos elméletnek nevezett csatornán keresztül.

... Minden, a világra vonatkozó információ, elméletben megjeleníthető kettes számrendszerrel (1-gyel és 0-val), lévén ez a legalkalmasabb a számítógépes feldolgozás számára. 'A Világegyetem - jelenti ki Mayrstein - szimulálható nullák és egyesek óriási füzéreként. A tudomány erőfeszítése pontosan e számsor dekódolására, megfejtésére irányul, hogy megértsük, kibogozzuk ezt az üzenetet. Mit mondhatunk el, ennek tartalmáról? Kézenfekvő, hogy amennyiben az üzenet kódolt, ez valamiféle szabályszerűséget, vagy rendszert feltételez, a nullák és egyesek elrendezésében, míg az erősen véletlenszerű vagy kaotikus füzér dekódolhatatlannak tekinthető'. Ezért ez a tény, hogy inkább kozmoszban, mint káoszban élünk, e számfüzérek rendezett voltában tükröződik... A számítógépes műveletek tanulmányozása segítségével felismertük, hogy a világ mind algoritmikusan, mind a logikai mélység értelmében rendezett. A kozmosz rendje többet jelent katonás fegyelemnél, szervezett bonyolultság ez." (Prof Paul Davies: Isten gondolatai 143.144.o.) Mint ahogyan a computereket a szoftver (az adott program) működteti, úgy irányítja az anyagot a természeti törvények rendszere. A működő computereknél szükség van: - programra, ami "fut", működteti a számítógépet. - a programnak szüksége van kódrendszerre, amiben érvényesülni tud. - a kódrendszernek szüksége van kódnyelvezetre, ami feltételeket biztosít neki. - Végül: a használathoz szükség van dekódoló lényre , aki érti és megfejti a kódolt információt, a működő programot. Megjegyzés: Az egész kódapparátus elején, egy intelligens gondolkodó lény , a programozó áll. A működésben lévő anyagi rendszereknél szükség van: - természeti törvényekre, amelyek mint programok működtetik az anyagot.

- Ezeket a természeti törvényeket apránként megismerve és megértve képesek voltunk dekódolni a rendszert, s ezáltal felismertük, hogy a valamennyi természeti törvény ugyanazon kódnyelvhez, és ugyanazon programhoz tartozik, s egymással összefüggő rendszert alkotnak. - Mi dekódoltuk, mi ismertük fel, mi értettük meg. De ki kódolta? Én úgy gondolom, az anyag nem kódolhatta, hiszen épp az anyagot irányítása és uralma alatt tartó törvényről van szó. Ha azt mondom, az anyag kódolta a természeti törvényeket, akkor ez olyan, mintha azt mondanám, a számítógép anyaga (a vas és műanyag) találta ki a kódnyelvet, s ebből kódolt magának egy operációs rendszert. Én úgy gondolom, hogy a nem anyagi minőségű természeti törvények (általunk oly nehezen megfejthető) kódrendszerét egy nem anyagi minőségű programozó intelligencia programozta. Tizedik istenérvemet ezért így fogalmazom meg: Én úgy gondolom, hogy - az Univerzum születésekor, a jellegtelen kezdetből érték keletkezett. - az érték a szervezett komplexitásban rejlik, melyeket természeti törvények tartanak egységben. - a szervezett komplexitás egésze mögött a nem anyagi minőségű, szervezett törvényszerűségek rendszere áll. - ezek az egymással összefüggő törvények csak hosszú évezredes kutató munka eredményeképpen váltak ismertté, ebből következően megfejtésre, dekódolásra szorultak. - Abból viszont, hogy dekódolni kellett őket, és hogy egymással összefüggő rendszert alkotnak, az következik, hogy kódrendszerről van szó. - Minden kódrendszer intelligens kódoló Lényhez kapcsolódik, mint ahogyan a dekódolás is. Ezért az anyagot (mint egyik alapalternatívánkat) elvetve, mert

"nem intelligens", s a véletlent (mint anyagformálót) elvetve, mint ami soha a világon egyetlenegyszer sem volt képes programot kódolni, szükségképpen Istent kell válasszam. Ő volt az, aki a nem anyagi minőségű természeti törvényeket programozta (ezért viselkednek úgy, mint a programok), és kódolta (ezért nem értettük őket megfejtésük előtt oly' sokáig)

11. Tizenegyedik istenérv: Az élet eredete Bevezetés Az első tíz érv megfogalmazása után, most egy teljesen új területet nyitok. Áttérek az élettelenről az élőre. Más szóval, a következő nyolc istenérvet - így, vagy úgy, de - az életből fogom származtatni. Az élet egy csodálatos dolog. Talán el sem hisszük mennyire az, amíg meg nem ismerjük komplex összetevőit. Rövidesen bepillantunk majd ebbe a "csodába"... De honnan van az élet? Az ateizmus szerint, az élet alapja az anyag, létrehozója pedig a véletlen. A teizmus szerint az élet forrása Isten. Az élet általunk ismert csúcsán az ember van. A teizmus szerint az ember alkotója is Isten, míg az ateizmus az embert egy hosszú evolúciós folyamat végeredményeként tekinti. Ha az ateista világképből indulunk ki, akkor az ember létrejöttét két nagy szakaszra kell bontsuk. Az első szakasz az atomokból, a szerves molekulákon át az élő sejtig terjed, míg a második szakasz az első élő sejttől a különböző életformákon és fajokon keresztül az emberig tart. Az első szakaszt kémiai evolúciónak hívják, a másodikat pedig biológiai evolúciónak. Az elkövetkezendőkben a kémiai evolúció területét érintjük. Kétféle hipotézis született a „spontán képződés”, vagy más szóval az "ősnemzés" elméletének magyarázására s e kettő az

abiogenezis és a heterogenezis névre hallgat. Az abiogenezis szerint az élet szervetlen anyagból keletkezett, a heterogenezis, szerint az élet - a bomló húsban tenyésző húsférgek mintájára - az elhullott szerves anyagokból jön létre. Tizenegyedik istenérvünk megfogalmazásához szükség van arra, hogy először is ismerjük meg az ősnemzés elméletét. Történelmi visszatekintés Először a heterogenezist részesítették előnyben, de miután Francesco Redi kimutatta, hogy a finom muszlinkendő alatt tartott húsból (amelybe a legyek nem tudtak belepetézni) nem fejlődnek ki a húsférgek, kezdték elvetni a teóriát. A heterogenezist hasonló módon és módszerességgel tovább cáfolták, és Schulze, Schwann, von Dusch és Schroeder munkájukkal külön-külön hozzájárultak, hogy felhívják a figyelmet a különféle szerves anyagokban jelen levő mikroszkopikus élő szervezetekre. Ezek után végérvényesen Louis Pasteur volt az, aki megadta a halálos döfést a heterogenezis tanának. Kimutatta, hogy a levegőben számos mikroorganizmus található, amelyek vízben összegyűlhetnek és elszaporodhatnak, ezzel a spontán képződés látszatát keltve. 1864-ben Pasteur e szavakkal ismertette eredményeit Párizsban a Sorbonne tudósai előtt: A spontán képződés doktrínája soha többé fel nem támadhat az enyészetből, amelybe ez az egyszerű kísérlet taszította. (R. Vallery Radot, 1920. The Life of Pasteur, franciából ford. Mrs. R. L. Devonshire. New York: Daubleday, p. 109.) Ezek után tört előre az abiogenezis hipotézise. E kérdés magát Darwint is foglalkoztatta, s 1871-es levelében így ír erről: Gyakran mondják, hogy az élő szervezet kialakulásához szükséges feltételek ma is éppen úgy adottak, mint bármikor korábban: De amennyiben (és jaj, milyen súlyos feltételezés is ez!) egy pocsolyában, ahol ammónia, különféle foszfortartalmú sók, fény,

hő, elektromosság stb. rendelkezésre állnak, egy további és még bonyolultabb átalakulásokra kész fehérjét hozhatnánk is létre, az azonnal felemésztődne, vagy felszívódna. Az élőlények létrejötte előtt ennek másként kellett történnie. (Francis Darwin, 1887. The Life end Letters of Charles Darwin. New York: D. Appletion, II. p. 202.) Ami azelőtt hihetetlenek tűnt - t.i., hogy az élettelenből élő legyen -, lassan hihetővé kezdett válni. Lássuk, hogyan: Az elsődleges lendületet a redukcionista gondolkodók adták, akik úgy egyszerűsítették a dolgot, hogy az élő anyag nem tartalmaz önálló életerőt magában. Ez az iskola, az anyag, illetve az energia megértésében két alapvető felismerésre támaszkodott. Az első Wöhler felfedezése volt, aki 1828-ban sikeresen állított elő karbamidot majd ezt követően nagyszámú szerves vegyületet szintetizáltak. E kísérlet hatására a szerves és a szervetlen világ lassan közelített egymáshoz. A második nagy lökés az egyszerűsítés irányába az energiamegmaradás elvének felismerése volt. Úgy gondolták, ha egy reakció teljes energiája maradék nélkül megmérhető, akkor a folyamathoz életerő (amelyet szintén egyfajta energiának képzeltek) nem szükséges. Ezek a nézetek lassan eluralkodtak, és jelentős akadály gördült el az abiogenezis útjából. Az 1870-80-as évek körül válságba jutott az elmélet, mert a kísérletek ellenkező eredménnyel végződtek, s az abiogenezisbe való hit megcsappant. (Ez a Pasteur kísérletek időszaka volt) Később 1924-ben, hosszas hallgatás után egy orosz tudós, Alekszander Ivanovics Oparin nyitotta újra a vitát azzal a felvetésével, hogy a bonyolult molekularendszerek és az élő szervezetek működései a korai és élettelen Földön létező egyszerűbb molekulákból fejlődtek ki. Ezzel a kémiai evolúcióelmélet határozottan modern formája vette kezdetét. 1928-ban az angol biológus, J. B. S. Haldane egy tanulmányt tett közzé a Rationalist Annual folyóiratban, amelyben a földi élet

keletkezéséhez szükséges korai környezeti feltételekről elmélkedett. Haldane elképzelése szerint az ibolyántúli sugárzásnak a korai Föld légkörére gyakorolt hatása nyomán különféle cukrok és aminosavak egyre növekvő koncentrációban képződtek az ősóceánok vizében. Elképzelése szerint az élet végső soron ebből az őslevesből jött létre. J. D. Bernal későbbi munkája 1947-ben az elképzelés kidolgozottabb változatához vezetett. Bernal lehetséges folyamatokat javasolt, amelyek során egyes biomonomerek kellő koncentrációban felhalmozódhatnak, s összekapcsolódva létrehozhatják az élet alapvető makromolekuláit. A feltételezések szerint a tengeri és az édesvízi agyag egyaránt fontos szerepet töltöttek be a terjedelmes makromolekulák szintézisében, továbbá védték azokat az ibolyántúli sugárzás keltette lebomlástól. Az elmélethez később kritikai hozzájárulást fogalmazott meg Harold Urey, aki megfigyelte, hogy a Föld és a kisbolygók kivételével a Naprendszer valamennyi bolygója reduktív, vagyis hidrogénben gazdag légkörrel rendelkezik. Urey felvetése szerint esetleg a korai Föld légköre is reduktív atmoszféra volt, amely csupán később, az evolúció során vált oxidatívvá. E feltevés szolgáltatott megfelelő körülményeket a szerves molekulák szintéziséhez. Ezek után Oparin, Haldane, Bernal és Urey alapfelvetése nyomán összetett hipotézist dolgoztak ki, amelyet a kémiai evolúció modern elméletének fogunk nevezni. Évszázadunk második felében ez a hipotézis került túlsúlyba a tudományos gondolkodásban. Nézzük, hogyan hangzik ez a modern elmélet: Az abiogenezis elmélete Ez elképzelés szerint a korai Föld légköre hidrogént, metánt, szénmonoxidot, szén-dioxidot, ammóniát és nitrogént tartalmazott, szabad oxigént azonban nem. Amíg ez a légkör a mai ember számára meglehetősen toxikus lenne, reaktív jellege a

szerves vegyületek számára igen kedvező volt. Ez a légkör az első a kémiai evolúció öt fő állomása közül. Valamikor, közel 3,5 milliárd évvel ezelőtt a Föld felszíne 100 ° C alá hűlt. Ezzel lehetővé vált, hogy fennmaradhassanak olyan szerves molekulák, amelyek nagyobb hőmérsékleten elbomlanak. A korai Földet különféle energiaformák érték. Ezen energiaforrások - villámlás, geotermikus hő, lökéshullámok, a Nap ibolyántúli sugárzása és egyebek - olyan reakciókat indítottak el a légkörben, amelyek során különféle egyszerű szerves molekulák nagy számban keletkeztek. A korai atmoszféra felső rétegeiben szabad oxigén csak igen kis mennyiségben lehetett jelen (ha egyáltalán jelen volt), így az ultraibolya sugárzás hatására - az élőlényeket a sugárzás gyilkos hatásaitól jelenleg megvédő - ózonréteg sem jöhetett létre. Ehelyett a sugárzás a redukáló légkört gerjesztette, amelynek nyomán aminosavak, formaldehid, hidrogén-cianid és számos egyéb vegyület keletkezett. Ugyanezek a vegyületek az alacsonyabb rétegekben lezajló elektromos viharok és kisülési (mennydörgési) lökéshullámok hatására is létrejöhettek. A Föld felszínén az ilyen reakciókat a szél idézte elő azáltal, hogy a tenger közelében feltörő forró láva fölé redukáló gázokat fújt. A légkörben keletkezett egyszerű vegyületeket az esők az ősóceánokba mosták. Itt az óceánokban keletkező reakciótermékekkel keveredve a szerves molekulák mind nagyobb mennyiségben halmozódtak fel. A későbbi reakciók is elkerülhetetlenül ebben a közegben zajlottak le. Az összetett szerves vegyületek előfutárai végül elérték a "forró híg ősleves" sűrűségét. Az ősleves vélhetőleg több, kisméretű tavacskában " sűrűsödött be". Sekély állóvizekben, tómedrekben vagy tengerparti lagúnákban, ahova a híg ősleves szakaszosan áramolhatott be, a víz elpárolgása nyomán a szerves vegyületek fokozatosan koncentrálódtak. További betöményedés következett be akkor is, amikor ezek a molekulák az agyagkőzeteknek az

őstavakba hulló részecskéin megkötődtek. Az agyag katalitikus hatására nagymértékű polimerizációs folyamatok indulhattak meg. A polipeptidek (fehérjék) és a polinukleotidek e folyamatokban keletkeztek. Az említett folyamatok révén megfelelő körülmények alakultak ki ahhoz, hogy un. elősejtek jöhessenek létre. Richard Dawkins világhírű biológus, a neodarwinisták egyik legnagyobb képviselője így ír erről híres „Az önző gén” c. könyvében: ”véletlenül egy felettébb figyelemre méltó molekula képződött", és ez a molekula képes volt megsokszorozni önmagát. Bár elismeri, hogy ennek valószínűsége nagyon kicsi, de azt mondja mégis így kellett történnie. Hasonló molekulák csoportokat alkottak, és membránnal vették körül magukat". Ezek a képződmények még nem voltak valódi sejtek, de mint membránok által határolt összefüggő rendszerek átmeneti időszakokra megfelelő túlélési képességgel rendelkeztek. Ebben a fejlődési időszakban belső összetettségük fokozódott, és a kellőképpen specifikus fehérjékből létrejöhettek az enzimek. Az élő sejtek egyéb tulajdonságai is kifejlődtek. Amikor a nukleinsavak - az élet örökítő molekulái - elérték a kellő fejlettségi fokot, átvették az említett életfolyamatok irányítását. Végül is az élet így vethette meg lábát a Földön. Az előző pontban felidéztem az élet eredetének általános ateista hipotézisét, az un. „ősleves-elméletet”, vagy más szóval az ősnemzést.

Az élet eredete Első észrevételként megjegyezhetjük, hogy az ősnemzés, hipotézis. Mint ilyen, tudományosan nem bizonyított, feltevés, amihez éppen úgy hit kell, mint a teremtés elfogadásához. Ez, mégsem baj! Ettől, még lehet igaz, a hipotézis! Most ismerjük meg az ősnemzés hipotézis (abiogenezis) kísérleti eredményeit.

Az abiogenezis első tudományos bizonyítékának a Miller kísérletet tartja a mai tudományos ateista közvélemény. Az evolucionista Dr. G. H. Haggis biológus szerint, ha olyan gázkeveréket készítünk, amilyen - feltételezhetően - az ősatmoszféra volt a Föld fejlődésének korai szakaszában (hidrogén, metán, ammónia, víz, szén-monoxid, kén-dioxid keveréke), és ha ebben a gázkeverékben elektromos kisülések zajlanak le, olyanok, mint amilyen a villámlás, akkor egy idő alatt, különböző molekulák képződnek benne. E nagy molekulák között, éppenséggel aminosavak is lesznek, melyek a fehérjék nyersanyagai... Ábránkon a Miller kísérlet modelljét látjuk:

Néhány dolgot szeretnék megfogalmazni: Ahogy Haggis kifejtette, „feltételezhetően ilyen és ilyen atmoszféra" uralkodott a Föld ősi korszakában. Ez a megfogalmazás jól mutatja azt, hogy senki nem tudja milyen volt az ősatmoszféra, csupán feltételezések vannak. Ebből - úgy gondolom - az következik, hogy nem bizonyító erejű a kísérlet eredménye - hogy bizonyos aminosavak létrejöttek -, hiszen eleve feltételezett anyagok kombinációjával dolgoztak. Emellett a kísérlet (kísérleti jellegénél fogva) nem fedi le még a képzeletbeli elméletet sem - ha például az edényben forrásban lévő vízre gondolok -, hiszen egyetlen „ősleves-elmélet” sem vallja azt, hogy az ősóceán forrásban lett volna. Persze érthető, hogy ez a kísérlet szempontjából elhanyagolható (de mégis nélkülözhetetlen részlet!), ám ez is ugyanazt bizonyítja, akár a feltételezett anyagok a kísérlethez való kiválogatása, hogy az élet eredete nem rekonstruálható laboratóriumi szinten. S hogy miért nem? Mert a feltételezett hipotézishez, emberi irányítással, laboratóriumi úton próbálnak alapot teremteni úgy, hogy fontos részleteket a kísérletben, “hozzáigazítanak" az elmélethez. (Ilyen például a feltételezett atmoszféra beállítása, az alapanyagok kiválogatása, a víz forralása.) Ezt csak egy amolyan, első észrevételnek szántam, és nem érvelésnek. Gondolatban fogadjuk most el bizonyító erejűnek a kísérletet! Ha ezt tesszük, a probléma még így is sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre átlátnánk. Nézzük miért: Igaz az, hogy Stanley Miller 1953-ban elektromos kisüléseket idézett elő hidrogénből, metánból, ammóniákból és vízgőzből álló "légkörben", s az is igaz, hogy ennek során néhány aminosav keletkezett a már létező sokfajta aminosav közül, amelyekből a proteinek (fehérjék) felépülnek. Ám több mint harminc évvel később a kutatók még mindig nem tudták előállítani (az elfogadhatónak tekintett kísérleti körülmények között sem!) a szükséges húsz aminosavat melyek az élet nélkülözhetetlen

alapkövei. Az elfogadhatónak tartott körülményekről Miller munkatársai így vélekedtek: "Az a vegyület, mely biológiailag szóba jöhet, csak redukáló körülmények között [ha nincs szabad oxigén a légkörben] jöhet létre." (Miller, Stanley L. and Orgel, Leslie E.: The Origins of Life on the Earth 1974. 33.o.) A probléma tovább gyűrűzik. Mert oxigén jelenléte nélkül pedig sohasem jöhetett volna létre, nem hogy az élet, de egyetlen szerves molekula sem! A kényszerhelyzetet, amelybe a kémiai evolúció jutott, Hitching így juttatja kifejezésre: "Oxigéntartalmú levegőben sohasem jöhetett volna létre az első aminosav; oxigén nélküli légkörben a kozmikus sugárzás viszont azonnal megsemmisítette volna." (Hichting: The Neck of the Giraffe 65.o.) Lássuk csak a probléma súlyát: Ahhoz, hogy az életnek élettelenből való kialakulását állíthassuk, szükséges, hogy feltételezzünk egy oxigén nélküli atmoszférát. Ha ugyanis oxigén volt jelen a korai atmoszférában, akkor az élet nem keletkezhetett, mert az élet kémiai előfutárai az oxidáció révén megsemmisültek volna. Az oxigén ugyanis halálos veszély, minden szénhidrogén bázisú élet számára. Amit nem mérgez meg, azt elégeti, különösen, ha ebben még segítségére vannak a Föld pusztító viharait kísérő villámok is. Azonban ha nem volt oxigén, akkor ózon sem volt, és ha nem volt ózon, akkor nem volt, ami védje ezeket a kémiai előzményeket a káros ultraibolya sugárzástól, így az élet megint csak nem keletkezhetett. A Nap intenzív ultraibolya sugárzása elég ahhoz, hogy felbontson bármilyen molekuláris kötést, amely esetleg létrejön. Így csak azok a makromolekula halmazok maradhattak fenn, amelyek a mélyebb, sugárvédettebb helyekre kerültek. Így jutunk el a víz alatti kialakulás teóriájának szükségességéhez. Sugárvédett helyet ekkor a 10 méternél mélyebb fényszegény vízrétegekben lehetett találni - mondja az ősnemzés hipotézise. Ám az, hogy itt kialakuljon az élet, ismét nem lehetséges, mert az élethez

szükséges kémiai anyagok el lennének zárva egy külső energiaforrástól. A villámlás nem hat a vízen keresztül, nem éri el a metánt és az ammóniát. Ám ha ("csoda" történne és) ez mégis sikerülne, és aminosav képződne, ezek nem tudnának a folyamat többi részében, a polipeptid képződésben részt venni, mert a sok víz jelenlétében a szintézis nem tud megvalósulni. A sok víz ugyanis lebontja a polipeptideket aminosavakra, és ismét a kezdet kezdetén állunk. Az élet kialakulásának legelső lépcsőfokán áthidalhatatlan az akadály. A szervetlenből nem tud szerves létre jönni. A kémiai evolúció itt megtorpan, és csak átugrani képes ezt a kérdést: "Véletlenül egy felettébb figyelemreméltó molekula képződött", - olyan molekula, amely képes volt önmagát megsokszorozni, mondja Richard Dawkins az Önző gén c. munkájában. Bár elismeri, hogy ilyen esemény teljességgel valószínűtlen, mégis azt állítja, hogy ennek be kellett következnie, majd így folytatja: "Hasonló molekulák csoportokat alkottak, és ismét a véletlen előidézte, hogy körülvették magukat membránt (hártyát) alkotó másfajta proteinmolekulákból álló védőburokkal. Ily módon alakította ki önmagát az első sejt." (Richard Dawkins: Önző gén. Gondolat kiadó 1986. Siklaki István ford. 27.o.) Ennél a pontnál úgy érzem, értem, hogy mire gondolt Dawkins könyvének előszavában: "Ezt a könyvet szinte tudományos-fantasztikus regényként kell olvasni". (Richard Dawkins: „Önző gén”. Gondolat kiadó 1986. Siklaki István ford. 7.o.) A téma iránt érdeklődést tanúsító olvasó megállapíthatja, hogy ez a szemléletmód sajnos nem egyedüli eset. Az evolúcióról szóló legtöbb könyvben könnyedén átsiklanak a nagy horderejű probléma felett, hogy hogyan jött létre az élettelen anyagból az élő. A cambridge-i egyetem zoológia professzora, William Thorpe, a többi tudóssal ellentétben ezért tette a következő megjegyzést:

"Az üres spekulációk és vitatkozások, amelyek az utóbbi tíz-tizenöt évben az élet keletkezésének módjáról nyilvánosságra jutottak, túlságosan naivnak és jelentéktelennek bizonyultak. A probléma megoldása, úgy látszik, éppoly távol van, mint valaha." (Hitching, Francis: The Neck of The Giraffe 68.o.) A tudás robbanásszerű növekedése a legutóbbi időben csak az élettelen anyag és az élőlények közötti szakadék elmélyülését hozta magával. Még a legrégebbi egysejtű élőlények is felfoghatatlan komplexeknek bizonyultak, ezért a biológia legfőbb problémája az, hogy hogyan találhatná meg az egyszerű kezdetet. Hoyle és Chandra Wickramasinghe csillagászok kijelentik: "A legrégibb életformák felfedezett, sziklába zárt kövületei nem tanúskodnak egyszerű kezdetről . . . ezért nincs az evolúciós elméletnek igazi alapja." (Hoyle, Fred and Wckramasinghe, N.C.: Evolution From Space. 8.o.) A gyarapodó ismeretek mellett egyre nehezebb megmagyarázni, hogyan jöhettek létre véletlen útján, a hihetetlenül komplikált mikroorganizmusok, majd a később kialakuló soksejtű élőlények. Mert ahhoz, hogy mindez létre jöhessen a következőkre volna szükség: 1. Megfelelő őslégkör, ahol létrejönnek az első szerves molekulák 2. Ősóceánok amelyekben ezek a szerves molekulák kötéseket hoznak létre. 3. Felhalmozódás, amely által a molekulák őslevessé" teszik az ősóceánokat 4. Besűrűsödés tavakban lagúnákban 5. Az első élő sejthez vezető út: - az un. elősejt létrejötte - proteinek és nukleotidok (bonyolult kémiai vegyületek) keletkeznek - ezek egyesülnek és membránt szereznek, és körülveszik az elő sejteket - genetikus kódot fejlesztenek ki és ezzel elkezdik megsokszorozni önmagukat

Nézzük, hogy megegyeznek-e ezek a szakaszok a rendelkezésre álló tényekkel: a. Az őslégkör Mint láttuk, az őslégkör különös és megoldhatatlan problémát jelent az oxigén miatt, melyet Hitching így juttatott kifejezésre: "Oxigéntartalmú levegőben sohasem jöhetett volna létre az első aminosav; oxigén nélküli légkörben a kozmikus sugárzás viszont azonnal megsemmisítette volna". Így az őslégkör, akár volt benne oxigén, akár nem, áthidalhatatlan akadály az evolúció elindulásához! Valamint azt is fontos tudni, hogy a Miller kísérletekben az elektromos kisülések által abban a "légkörben" létrejött aminosavak csak azért maradhattak meg, mert folyamatosan eltávolította azokat az energiaforrás környezetéből, máskülönben a további kisülések során elbomlottak! (Itt visszautalnék arra a korábban kifejtett tényre, hogy intelligens akarat kiválasztása és elkülönítése nélkül, a céliránytalan véletlen azonnal tönkreteszi azt, amit az előző pillanatban "felépített". ) A problémát érzékelteti három professzor, C. B. Thaxton, W. L. Bradley R. L. Olsen: "Egy elefánt nagy energiát fejthet ki a porcelánboltban, ám nyomában többnyire csupán pusztítás marad. S valóban hihetőnek látszik, hogy az energia önmagában éppen a szólásmondásbeli elefánt módjára működött volna. A szabályozás nélkül ható napenergia többnyire pusztító hatása az első, a kémiai evolúció elmélete ellen szóló tényezők közül". (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 59.o.) b. Az ősóceánok Mint láttuk, az óceánokban sem alakulhattak ki az első szerves molekulák, mégpedig azért, mert az elektromos energia nem jut el ide. Ezért itt egy elég valószínűtlen „csavart" kell beiktatni,

miszerint nem volt oxigén a légkörben, és így a levegőben kialakultak az első szerves molekulák, majd ezután a kialakult molekulák valami általunk eddig ismeretlen, (de mégis feltételezett!) okból nem pusztultak el a kozmikus sugárzástól és az óceánok vizébe kerültek. Ez az első áthidalhatatlan szakadék az élővé válás folyamatában. Az óceánok vizében viszont újabb problémába ütközünk. Az aminosavaknak felfelé kell szerveződniük", és össze kell kapcsolódniuk, kötéseket kell létrehozniuk. Ezeket a kötéseket hívjuk polipeptid kötéseknek, amikor láncszerűen összekapcsolódnak a molekulák. A problémába kettős: Az egyik, hogy nincsen további energia ahhoz, hogy ezek a molekulák összekapcsolódjanak, a másik, hogyha netán újabb általunk ismeretlen (ennek ellenére feltételezett) okból, mégis összekapcsolódnának, akkor a víz azonnal lebontja azokat. Hitching ezt a magyarázatot adja: "A vízfelszín alatt nincs a további kémiai reakciókhoz elegendő energia. A víz (pedig) mindenképpen gátolja a komplex molekulák kialakulását." (Hitching, Francis: The Neck of The Giraffe 65.o.) Az élethez vezető úton a második és harmadik áthidalhatatlan szakadék, hogy nincsen további rendező energia az összekapcsolódásokhoz (a polipeptid kötésekhez), és a víz természeténél fogva mindent lebont! A kémikus Richard Dickerson ennek alapján ezt mondja: "Nehéz elképzelni, hogyan mehetett végbe a polimerizáció [kis molekulák nagyobb láncba való összekapcsolódása] az ősóceán vizes közegében, amikor a víz jelenléte a depolimerizációnak [a nagy molekulák egyszerűbb molekulává való leépülésének] kedvez, és nem a polimerizációnak" (Dickerson Richard E.: “Chemical Evolution end the Origin of Life": Scientific American 1978. szept 75.o.) Ezért fogalmaz Hitching így: "Elméletileg nézve semmi esélye sincs annak, hogy az élet keletkezésének ez a kezdeti és viszonylag egyszerű stádiuma [az

aminosavak kialakulása] bekövetkezhessen." (Hitching, Francis: The Neck of The Giraffe 65.o.) c. Az ősleves Az ősnemzés szerint a légkörben keletkezett szerves molekuláknak túl kellett élniük a kozmikus sugárzást, majd az ősóceánban kellett menedéket találniuk. Itt túl kellett élniük a víz lebontó természetét, sőt valamilyen rendező energia hatására felfelé kellett szerveződniük, és polipeptideket kellett építeniük. Én úgy gondolom eddig is valószínűtlennek tűnik a folyamat, de mindehhez gondoljuk hozzá azt is, hogy ez a folyamat több milliárdszor kellett így megismétlődjön! Több milliárdszor kellett véletlenül aminosavaknak képződniük, több milliárdszor kellett valahogy túléljék a mindent elpusztító kozmikus sugárzást, több milliárdszor kellett valahogy túléljék a víz lebontó természetét, majd ezek után kellett valamilyen rendező energia hatására összekapcsolódniuk. Így kellett az ősóceánoknak szerves molekulákkal feldúsulniuk, hogy létrehozzák az úgynevezett őslevest. A biokémikus George Wald így vázolja a probléma súlyát: "A spontán szétesés sokkal valószínűbb és sokkal gyorsabban bekövetkezik, mint a spontán szintézis. Ez azt jelenti, hogy az ősleves felszaporodására nem volt lehetőség. Ez a legmakacsabb probléma, amivel szembe kell nézzünk" (Wald, George: „The Origin of Life”. Scientific American 49-50.o.) C. B. Thaxton, W. L. Bradley R. L. Olsen professzorok így írnak erről: "Ha a véletlen furcsa játékaként egy-egy fehérjemolekula létre is jöhetett volna (polipeptid aminosav-lánc), feltehetően, csak igen rövid ideig maradhatott volna fenn az ősóceánban" (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 71.o)

Ez a negyedik áthidalhatatlan szakadék, mely elválasztja az élőt az élettelentől: az ősóceán sohasem tud őslevessé válni. d. A besűrűsödés Folytatva a gondolatsort, további problémákba ütközünk. Az ősleves (mert most fogadjuk el, hogy mégis csak létrejött) lassan kisebb tavakba, lagúnákba folydogált be, és itt különféle mechanizmusok (pl. elpárolgás, lepárlás, befagyás) hatására besűrűsödtek, betöményedtek. Így a víz nem tudta lebontani a polipeptideket, és azok tovább szervezhették magukat felfelé. Ha mindez így volt, akkor a véletlennek újabb eseményeket kellett produkálnia ahhoz, hogy segítse az élettelenből az élőhöz vezető utat. De tegyük fel, hogy így volt, akkor is, újra beleütközünk a rendező energia problematikájába. A három professzor C. B. Thaxton, W. L. Bradley R. L. Olsen így ír erről: "A szerves molekulák betöményedésének legnagyobb akadályát egy másik szennyezés képezi: nevezetesen éppen a tengervíz szervesanyag-tartalma. A betöményedés révén azok a destruktív kölcsönhatások amelyek következtében a feltételezett ősleves nagyszámú komponense elbomlik, a kisebb tavakban való betöményedéssel még inkább előrehaladtak volna... .A betöményedés mechanizmusok vizsgálata számos kutató figyelmét lekötötte. Okfejtéseink alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy valamely természetes szelekciós mechanizmusra is szükség volt. A probléma megoldására olyan módszer szükséges, amely a szerves vegyületeket kiválasztja, és a káros hatású anyagoktól elkülöníti őket." (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 81.o.) Miben áll a probléma? A betöményedéskor megnőnek a destruktív folyamatok, melyek megint csak az elbomlásnak és nem a felfelé szerveződésnek" kedveznek. Ezért lett volna szükség a kiválasztó, elkülönítő és szervező energiára. Itt ismét a (fentebb

már megfogalmazott) második szakadék tátong: nincs rendező, szervező energia. De van itt még más probléma is. C. B. Thaxton, W. L. Bradley R. L. Olsen így fogalmazza meg: "E feltételezett tavaknak és lagúnáknak - melyekben a szerves anyagok betöményedhettek volna - a létezését illetően semmiféle geológiai bizonyítékkal nem rendelkezünk. Ezzel szemben a szervetlen tavak léte bizonyított tény: ma is láthatunk ilyeneket például az amerikai Yellowstone Park területén. ... (sőt) az óceánban kialakult híg őslevesre nézve sincsenek geológiai bizonyítékaink. Ha létezett ilyen óceáni ősleves, amely a kisebb tavakat szerves anyaggal ellátta, ennek bőséges nyomát kellene találnunk a prekambrium korszakból származó üledékekben, ... gyakorlatilag a földkerekség mélyen fekvő üledékeiben mindenütt. Az erre irányuló vizsgálatokban keresték ilyen maradványok nyomát, mégsem sikerült szerves anyagokat tartalmazó leletekre bukkanni." (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 80-81.o.) Úgy gondolom tény, hogy ha az ősnemzés elmélete igaz lenne, akkor a világ bármely pontján milliárd számra kellene fosszilis leleteket találnunk, de ilyenek nincsenek. Ha igaz az ősnemzés, hova tűntek a bizonyítékok? e. Az élő sejt Eddig négy áthidalhatatlan szakadékot fogalmaztunk meg, amely a véletlen útjában áll. A legsúlyosabb problémák most következnek. Mint tudjuk, több mint száz különböző aminosav van, és az élő fehérje felépítéséhez ezek közül csak húszra van szükség. Ezen túlmenően kétféle szerkezetben fordulnak elő: egyes molekulák un. "jobbra forgatók", mások "balra forgatók". A véletlen kialakulás, az elméleti ősleves esetében, a legnagyobb valószínűség szerint fele mennyiség jobbra, fele balra forgató lenne. Tulajdonképpen semmilyen ismert okát nem tudjuk, miért

ragaszkodnak az élőlények az egyik irányhoz. Mindenesetre az élővilág fehérjéit felépítő 20 aminosav mind balra forgató. Hogyan kapcsolódhatnának egymáshoz a véletlen útján az őslevesben csupán a megfelelő fajták, a "balra forgatók"? A fizikus J. D. Bernal elismeri: "Meg kell mondani, hogy ennek magyarázata, az élet szerkezeti megjelenésének legnehezebb része marad... Ezt sohasem leszünk képesek megmagyarázni" (Bernal, J. D. : The Origin of Life 1967. 144.o.) Milyen valószínűséggel kapcsolódnak össze a megfelelő aminosavak proteinmolekulává? Összehasonlításul nézzünk egy szemléltetést: Vegyünk egy kupac piros babot és számozzuk meg mindegyiket egytől ötvenig. Ezután vegyünk egy ugyanolyan mennyiségű kupac fehér babot, és számozzuk meg azokat is egytől ötvenig. Ezután alaposan keverjük össze a két kupac babot. Most minden babszem meg van számozva, és ugyanazzal a számmal több babszem is rendelkezik. Egy alaposan és egyenletesen összekevert piros-fehér babkupac előtt állunk. Példánkban kétszer ötven különböző számmal ellátott babfajta szerepel, mivel aminosavakból is legalább ennyi van. (Több van, de a példa egyszerűségéért most ennyit veszünk) Ha egy lapáttal kivennénk belőlük, mi jutna a lapátra? Ha csak a proteinek alapelemeit szemléltető babokat akarnánk kilapátolni, csak piros baboknak szabadna a lapátra kerülni, egyetlen fehérnek sem. Továbbá csak húsz fajta piros babból juthatna a lapátra, mégpedig minden egyes bab egy előre meghatározott helyre. Vagyis véletlenül csak piros babot kellene úgy kilapátolnunk, hogy a lapáton lévő babszemek számozása növekvő sorrendet mutasson. Az egyes mellé a kettes kerüljön, a mellé a hármas, majd a négyes stb. így húszig, és húsznál nagyobb számú bab nem kerülhetne bele. Ha ezek a követelmények - a proteinekre vonatkoztatva csak egyetlen egy pontban nem teljesednének, a szóban forgó

protein nem jönne létre. Vajon a feltételezett babtömeg gyakori kevergetésével, méregetésével létrejönne-e a helyes kombináció? Az élet keletkezéséhez szükséges proteinek igen bonyolult molekulákból állnak. Mennyi a valószínűsége annak, hogy az őslevesben (ha csoda folytán mégis lett volna ilyen) véletlenül akár csak egyetlen egyszerű proteinmolekula is kialakulhasson? Az evolucionisták elismerik, hogy ennek valószínűsége csupán 1: 10 a száztizenharmadikon. (Ez egy akkora szám, ahol az egyes után 113 nulla áll!) Azonban már az olyan eseményt, amelynek a valószínűsége 1:10 az ötvenediken (az egyes után 50 nulla), a matematikusok a soha meg nem valósulandó események közé sorolják! Világossá válik, hogy mennyire elképzelhetetlenül kicsiny ez a valószínűség, ha meggondoljuk, hogy a 10 a száztizenharmadikon olyan szám, amely a látható világegyetem összes atomjainak a számát meghaladja!!! Ezt a kicsiny valószínűséget nyugodtan nullának vehetjük. Az ötödik áthidalhatatlan szakadék eddig a legmakacsabb: szükség van szelektáló, rendező intelligenciára! A későbbiekben a biológiai evolúción belül többször fogunk találkozni a természetes szelekció ateista érvével, melynek lényege az, hogy a biológia versenyszférájában mindig az életképesebb állati, vagy növényi egyed a túlélő. De ne feledjük, jelenlegi témánkban, a kémiai evolúció terén még nincsenek sem állatok, sem növények, sem egyedek, sem természetes szelekció, csak céliránytalan véletlen! A véletlen nem képes szelektálni. A megfelelő aminosavaknak a meghatározott sorrendben való kapcsolódására matematikailag olyan kicsi az esély, hogy ezt a csekélységet egy akkora számmal kellene leírjuk, amely nagyobb, mint az egész általunk látott Univerzum valamennyi atomjának száma. Ez pedig elég óriási szám, ha meggondoljuk, hogy egy 1 x 1 cm-es alumínium kockának több atomja van, mint az általunk látott Világegyetem összes csillaga!!

Én úgy gondolom, az ősnemzés hipotézis olyan kicsiny valószínűséggel, másképp fogalmazva olyan nagy valószínűtlenséggel bír, hogy az emberi szavakkal leírhatatlan. És itt még nincs vége! Lássuk miért: Egyes fehérjék a sejt felépítéséhez szükségesek, mások enzimekként szolgálnak. Ez utóbbiak meggyorsítják a sejtekben lejátszódó létfontosságú kémiai folyamatokat, nélkülük a sejt elpusztulna. A sejtműködéshez azonban nem kevesebb, mint 2000 enzimként működő proteinre van szükség. Milyen valószínű ezek véletlenszerű kialakulásának esélye? A tudomány szerint ez a valószínűség 1:10 a negyvenezrediken!!! (Ez egy akkora szám, ahol az egyes után negyvenezer nulla áll!) (Fred Hoyle: Evolution From Space 24.o.) Fred Hoyle asztrofizika professzor így ír erről: "Oly szörnyen kicsi ez a valószínűség, hogy még akkor sem következhetne be, ha az egész világegyetem csak szerves őslevesből állna... Akit a közvélemény, vagy az élet [spontán] földi kialakulását meggyőződéssé formáló tudományos nevelés nem tesz elfogulttá az ezen egyszerű számítás alapján egyszer s mindenkorra elutasítja ezt az elképzelést". (Fred Hoyle: Evolution From Space 24.o.) A hatodik áthidalhatatlan szakadék, a sejtműködéshez elengedhetetlenül szükséges 2000 enzim kombinációjának véletlenszerű kialakulása. Ez akkor is képtelenség lenne, ha az egész Univerzum minden pontjában szerves őslevesből állna! És itt, még mindig nincsen vége! Ezek után a véletlennek valahogyan létre kellett hoznia a DNS-t, a genetikus kódot, azaz egy önreprodukciós mechanizmust. Tapasztalataink szerint a véletlen sohasem generál semmilyen programrendszert, márpedig a genetikai kód az. Ugyanakkor emellett, még egy probléma felmerül, melyet Hichting így fogalmaz: "A proteinek keletkezése a DNS-ektől függ, DNS viszont nem képződhet protein hiányában." Tehát kölcsönösen egyik a másik függvénye, egyik a másik nélkül nem létezhet, egyik a másik

nélkül nem alakulhat ki. Ezért fogalmazott úgy a tudós Leslie Orgel, hogy a genetikai kód léte "a legérthetetlenebb az élet keletkezésének egész problematikájában" E probléma súlyát kiválóan szemlélteti Prof. Werner Gitt ábrája

Ezek után foglaljuk össze a tényeket. Ha nincsen Isten, akkor: 1. Az ősatmoszférában véletlenül egy szerves molekulának kellett képződnie. 2. Ez rejtélyes oknál fogva nem pusztult el a kozmikus sugárzástól.

3. Ez a folyamat több milliárdszor megismétlődött, és rejtélyes módon mindegyik túlélte" a kozmikus sugárzást. 4. Az ősóceánokba kerültek. Itt rejtélyes módon a víz nem bontotta le azonnal őket. 5. Ugyanez véletlenül több milliárdszor megismétlődött, és felhalmozódtak a szerves molekulák. 6. A híg ősleves lassan tavakba, lagúnákba csordogált. 7. Véletlenül a destruktív kölcsönhatások nem érvényesültek, vagy ha igen, akkor a véletlen valamilyen módon elválasztotta és elkülönítette a romboló folyamatokat. 8. Valamiért eltűnt az összes fosszilis bizonyíték, amit milliárd számra kellene találjunk. 9. Ezek után a véletlen szétválasztotta a „balra forgató” aminosavakat, és kiválasztotta közülük azt a húszat, mely az élethez szükséges, meghatározott sorrendbe rendezte őket, és kezdetleges sejtet épített belőlük. 10. Végül a sejtműködéshez elengedhetetlenül szükséges 2000 enzim kombinációját is véletlenül létrehozta. 11. Legvégül egy genetikai kódrendszerrel beprogramozta, hogy képes legyen megsokszorozni önmagát. Mindezeken elgondolkodva, képtelenségnek tartom a felsorolt tizenegy tényezőt arra, hogy véletlenül, magától, mind-mind megvalósuljon. Tizenegyedik istenérvemet ezért így fogalmazom meg: - Ha Isten nincs, akkor fenti tizenegy tényező-együttest mind-mind a véletlen hozta létre, csakhogy véleményem szerint a véletlen jellegénél fogva képtelen erre. - Ha viszont kizárom a véletlent, akkor a „nem véletlent”, az intelligens akaratot kell válasszam. Intelligens akarata, csak egy intelligens élő Lénynek lehet. Ezért egyik alap-alternatívámat (az anyagot) elvetve, szükségszerűen a másik alap-alternatívámat, Istent kell válasszam. Ő bír intelligens akarattal, Ő volt képes az élettelenből élőt teremteni. Az ősnemzés ma legáltalánosabban elfogadott elmélete Oparin orosz tudóstól származik, aki maga így nyilatkozik: "Hogyan és pontosan mikor alakultak át a

legfejlettebb koacervátumok (fehérjecseppecskék) a legkezdetlegesebb élő lénnyé, azt nem tudjuk. Laboratóriumi körülmények közt ugyanis ezt a folyamatot nem lehetett megvalósítani, és nem állnak rendelkezésünkre az erre a folyamatra utaló őslénytani adatok sem. Tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy ... semmit sem tudunk ... az élővé válás pillanatáról . . ." (Élet és Tudomány 73/19. „Oparin az élet keletkezése” c. cikk. 880.o.) A tudós Venetianer Pál így nyilatkozik: "Az élet keletkezéséről biztosan csak annyit mondhatunk, hogy egyszer megtörtént."

12.Tizenkettedik istenérv: Entrópia II. A tizenkettedik istenérvet az entrópia törvényből vonjuk. Korábban foglalkoztam már az entrópiával, s megfogalmaztam belőle egy istenérvet. Akkor, a teremtésre való visszatekintés összefüggésében ismertettem, ezért erről már nem szólok. Most egy teljesen más összefüggésben vizsgálom újra. Az Univerzum entrópiája nő, tehát a Kozmosz energiaforrásai mind egységesebben oszlanak el. Másként fogalmazva, a Világegyetem a rendezettségből a rendezetlenség felé, az összetett állapotok felől, az egyszerűsödés felé halad. Anyagi eloszlása szintén a rendezettségből a rendezetlenség felé halad, a termikus energia által atomi méretekben keltett véletlenszerű mozgás révén. A szilárd, folyékony és gáz halmazállapotokban bekövetkező diffúziós folyamatok szintén a véletlenszerű atomi mozgások hatására a növekvő entrópia példái. Így egy adott rendszer entrópianövekedése a rendszer tömegének vagy energiájának mind fokozottabban véletlenszerű eloszlását jelöli. Figyeljük meg, hogyan ír erről három professzor C. B. Thaxton, W. L. Bradley R. L. Olsen:

"Adott rendszer entrópiája az adott tömeg- és energia-eloszlás bekövetkezésének valószínűségét is jelenti. A rendszer entrópiáját a statisztikai termodinamika eszközeivel is pontosíthatjuk. A nagy entrópia nagy valószínűségű állapotot képvisel. Minthogy a véletlenszerű elrendeződés igen valószínű, az ilyen állapotokhoz nagy entrópia társul. Ezzel szemben egy jelentős mértékben rendezett állapot kevésbé valószínű, lévén kisebb entrópiával jellemezhető. A termodinamika második főtétele tehát azt fogalmazza meg, hogy a rendszer entrópianövekedésével járó folyamatok a rendezettebb állapotból a rendezetlenebbe viszik át a rendszert, vagyis a kevésbé véletlenszerű eloszlásból a véletlenszerűbb eloszlásba. Clausius, aki megfogalmazta a termodinamika második főtételét, a termodinamika törvényszerűségeit az alábbi, híresen tömör mondatban foglalta össze: 'A világegyetem energiája állandó; a világegyetem entrópiája maximum felé halad.' Az univerzum a jelenlegi, kevésbé valószínű elrendeződés (kis entrópia) felől a legvalószínűbb elrendeződése felé halad, amelyben az összes energia egységesebb eloszlásra jut." (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 136.o.) Tehát az entrópia törvény szoros összefüggésben áll véletlen folyamatokkal és a történések valószínűségeivel. A valószínűség, a véletlen és az entrópia közötti összefüggés, képletszerűen leírható a következőképpen: valószínűség = véletlenszerű folyamatok hatására növekvő entrópia, (növekvő rendezetlenség). valószínűtlenség .= véletlenszerű folyamatok hatására csökkenő entrópia (növekvő rendezettség) Röviden: véletlen folyamatok > entrópia > rendezetlenség = ez valószínű A termodinamika második főtétele az entrópia törvény, ami természeti törvény. Mint ilyen, egyetemes érvényű és változatlan. A természeti törvények éppen azért természeti törvények, mert soha, egyetlen kivételt, vagy ellenpéldát sem láttunk,

tapasztaltunk. Így az entrópia törvény is egyetemes és változatlan. Ezért képtelenség a következő egyenlet: véletlen folyamatok + entrópia = rendezettség Mivel egyetemes, változatlan tény az entrópia természeti törvénye (hogy a véletlen folyamatok hatására minden anyagi formátum a rendezetlenség irányába halad), ezért lehetetlen, hogy mindezek végeredményeképpen valahogy mégis rendezettség jöjjön létre! Különösen igaz ez akkor, ha meggondoljuk, hogy nem csak egyszerűen rendezettség, hanem nagyon magasan szervezett, komplex rendezettség jellemzi az Univerzumot és még ennél is magasabb rendű magát az életet. Nézzük, konkrétan hogyan függ össze mindez a kémiai evolúcióval: "Minthogy az élő szervezetek lényeges makromolekulái (DNS, fehérjék stb.) elővegyületeiknél (aminosavak, heterociklusos nuklein bázisok, foszfátok, cukrok) energiában gazdagabbak, a klasszikus termodinamika alapján vélhetőleg spontán úton nem képződhettek. Ezt a következtetést Roger Caillois tömören így fogalmazta meg: 'Clausiusnak (aki lefektette a termodinamika törvényeit) és Darwinnak nem lehet egyszerre igaza' ". (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 136.o.) A probléma lényege: A kémiai evolúciónak atomokból molekulákat, szervetlen molekulákból szerves molekulákat, majd ezekből „elővegyületeket”, végül ezekből DNS-t, fehérjéket, s legvégül élő sejtet kell építeniük, amely termodinamikailag „energiagazdagodást” jelent, ami azért képtelenség, mert ellene mond egy természeti törvénynek. Nézzünk egy példát: "Az elszigetelt rendszerek általános jellemzője, hogy azokból, illetve azokba sem tömeg, sem energia nem áramlik. Ennek

példája lehet egy tökéletesen hőszigetelt termosz (nincsen hőveszteség), amelyet a vizsgálat kezdetén forró teával és jégkockákkal töltünk meg. Ezen elszigetelt rendszer teljes energiája állandó értéken marad, de annak eloszlása az idővel megváltozik. A jégkockák elolvadnak, és az energia egységesebben oszlik meg a rendszerben. Az energia kezdeti, forró (a tea) és hideg (a jég) régiókra való megoszlása rendezett, nem véletlenszerű eloszlás, s így nem is valószínű, hogy sokáig fennmaradhatna. Korábbi definíciónk alapján azt mondhatjuk tehát, hogy a rendszer entrópiája kezdetben kicsiny, s az idővel fokozatosan növekedik. Ezen túlmenően a termodinamika második főtétele értelmében az entrópianövekedés a maximális érték eléréséig növekszik, mely maximum a rendszer legvalószínűbb állapotához, az egyensúlyi állapothoz tartozik. Összegezve tehát az elszigetelt rendszerek mindig állandó energiaszintet tartanak fenn, miközben az entrópia maximumára, vagyis rendezetlenségre törekednek. Nyilvánvaló, hogy az elszigetelt rendszerben szervezettség semmilyen formában nem jöhet létre. A termodinamika második főtétele leszögezi, hogy az elszigetelt rendszer minden körülmények között az entrópianövekedés, vagyis a rendezetlenség irányában változik. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a folyamat irreverzíbilis abban az értelemben, hogy a megolvadt jégkockák immár nem fagyhatnak vissza a termoszban. A természetes bomlás illetve a rendezetlenség fokozódása iránt ható tendencia oly egyetemes jelenség, hogy a termodinamika második főtételét méltán nevezik az idő nyilának" (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye 137-138.o.) Emlékezzünk arra, hogyha feltételezzük azt, hogy nincsen Isten (s az anyag az örökkévaló), akkor az anyagon kívül nem létezik más. Ebben az esetben az anyagi világ (az általunk érzékelhető Univerzum), magában foglalja a teljes mindenséget, mint amelyen kívül nincs más létező. Ha ez így van, akkor a Kozmosz halmaza, rendszere, egyetlen teljes és zárt rendszer, hiszen nincs is rajta kívül más létező, mely

a rendszeren kívül, vagy tőle függetlenül léteznék. Így az Univerzum zárt rendszer, amely alá van vetve a termodinamika második főtételének, ahol minden a rendezetlenség irányába halad. Ez esetben a probléma lényege abban áll, hogy az idő nyila a rendezetlenség, a lefelé épülés, és nem a felfelé szerveződés irányába mutat. Így nem segíthet a sok idő sem (mondván, hogy sok idő alatt véletlenül létrejöhetett a komplex rendezettség), mert az idő nyila az ellenkező irányba mutat, s a sok idő, csak még több entrópiát, még nagyobb rendezetlenséget, lefelé épülést eredményez. Képletszerűen: véletlen folyamatok + . idő >> entrópia = rendezetlenség véletlen folyamatok + sok idő >>sok entrópia = nagy rendezetlenség A tudós Morowitz így ír erről: "Amennyiben csak egyensúlyi folyamatok zajlottak, a világegyetem teljes története során (vagyis nincsen Isten, nincs külső közbeavatkozó és az energiahalál irányába halad minden), legfeljebb egy kicsiny fehérjemolekula képződhetett volna (véletlenül)." (H.J. Morowitz, Energy Flow p. 68.) A Nobel-díjas I. Prigogine e kérdésben így vélekedik: "Annak valószínűsége, hogy normál hőmérsékleti körülmények között egyes molekulák makroszkopikus számban összeállva nagymértékben szervezett, az élő szervezetek összehangolt tevékenységeit mutató rendszerekbe tömörüljenek, elenyészően kicsi. Az élet jelenlegi formájában történő spontán alakulása tehát rendkívül valószínűtlen, még a prebiotikus evolúcióhoz rendelkezésre álló évmilliárdok leforgása alatt is" (I. Prigogine, G. Nicolis és A. Babloyantz, November, 1972. Physics Today, p. 23.) C. B. Thaxton, W. L. Bradley R. L. Olsen professzorok:

"Bizton állíthatjuk tehát, hogy az élő rendszerekre jellemző összetett állapotok egyensúlyközeli rendszerekben semmiképpen nem jöhettek létre. A spontán folyamatok éppen ellenkező irányba, az entrópia maximuma felé haladnak. A feltételezett hosszú időtartam sem oldhatja meg a problémát, hogy az 'idő nyila' a rossz irányba, vagyis az egyensúly felé mutat." ( C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye 142.o). E kérdésben a tudós H. F. Blum megjegyezte: "Tárgykörünk [a kémiai evolúció) tekintetében a termodinamika második főtétele az irányadó: a szereplő folyamatok az egyensúly felé mutatnak, tehát kisebb szabad energia és értelemszerűen a nagyobb entrópia felé. E tekintet a rendelkezésre álló bőséges időtartam csupán azt tehette volna lehetővé, hogy a rendszer még közelebb jusson az egyensúlyhoz (vagyis a teljes energia halálhoz, a rendezetlenséghez)." (H. F. Blum, 1955. American Scientist 43. 595.) A tizenkettedik istenérvet ezért így fogalmazom meg: - A termodinamika második főtétele az entrópia törvény. Ez a tétel kimondja, hogy az anyag a véletlenszerű folyamatokban mindenkor a legkisebb energiaszintre, a rendezetlenség felé törekszik. Mivel a véletlen folyamatok hatására az anyag a rendezetlenség irányába halad, ezért a kémiai evolúció (ahol az élettelen, szervetlen anyag felfelé szervezné önmagát) nem jöhetett létre. - Haszontalan a hosszú időt (a kémiai evolúció alátámasztására) segítségül hívni, mert a sok idő, csak még nagyobb entrópiát, hatványozott rendezetlenségek hoz, mivel az idő nyila, az ellenkező irányba, a rendezetlenség irányába mutat. - A kémiai evolúció tehát egy olyan hipotézis, mely az idő nyilát megfordította, s mint ilyen, ellene mond a természet törvényeinek. Ha viszont kizárom a véletlent és az időt (mely a két legnagyobb pillér az élet kialakulásának ateista elképzelésében), akkor következésképpen ki kell zárjam az anyagot is, mint amin hatást

gyakorol az idő és a véletlen. Ha viszont az anyagot (mint egyik alapalternatívát) kizárom (mint az élet indítóokát), akkor a két alapalternatívát figyelembe véve, szükségképpen a másik alapalternatívát, Istent kell válasszam.

13. Tizenharmadik istenérv: Energiakonvergálás A tizenharmadik istenérv megfogalmazásához, most tegyük félre az előző érvet. Tekintsünk el attól, hogy az Univerzum zárt rendszer, amelynek összentrópiája lassan, de biztosan nő, s tekintetünket, most csak a Föld felé fordítsuk. Figyeljük meg, hogyan ír a Földről Dr. Török Tibor egyetemi tanár: "Gondoljuk meg még azt, hogy az univerzum anyagának kereken 9/10 része hidrogén, a fennmaradó 1/10 része túlnyomó többségében hélium, és az összes többi 90 elem csak csekély hányadát képezi ennek. Ezzel a kis sűrűséggel, egyhangúsággal és szegénységgel áll szemben az univerzum egyes kiválasztott (szinguláris) pontjainak végtelen nagy gazdagsága és változatossága. Gondoljunk pl. Földünk csodálatos ásványvilágára, növény- és állatvilágára és magára az emberre,

saját magunkra, testünknek, elménknek, lelkünknek kimeríthetetlen gazdagságára. Vajon hogyan jöhetett létre ebből a semmiből ez a minden?" 76 Dr. Török Tibor: Istenhit és természettudomány 52.o. A kérdés jogos. Mert, ha gondolatban félre is tesszük azt a tényt, hogy az egész Univerzum a rendezetlenség, az energiahalál irányába halad, akkor is választ kell találnunk arra kérdésre, hogy milyen energia fékezhette bolygónkon ezt a folyamatot? Ha félre tesszük azt a lehetőséget, hogy mindez teremtés eredménye, akkor keresnünk kell ehhez valamilyen energiaforrást. Ez az energiaforrás lehetne például (az ateista érvelésben oly' sokszor előforduló) Nap. Ha eszerint az elgondolás szerint közelítjük meg a kérdést, akkor félre kell tegyük azt a tényt, hogy (ha nincsen semmi más csak az anyag akkor) az Univerzum egy zárt rendszer, aminek az összentrópiája növekszik, s ki kell ragadjuk a Világegyetemből a Földet, s azt kell mondjuk, a Föld nyílt rendszer, ahol nem érvényes a termodinamika második főtétele, mert a Föld a Napból folyamatosan energia utánpótlást kapott. Induljunk ki ebből az érvelésből, s nézzük meg, mi jellemzi a nyitott rendszereket? A nyitott rendszer jellemzője, hogy közte és környezete között energia- és anyagátadás egyaránt bekövetkezhet. Ennek kiváló példája a robbanómotor. A rendszerbe benzin és levegő jut be, majd ott elég, és széndioxid, s víz formájában eltávozik. A rendszeren átáramló anyagból felszabaduló energia hasznos munkává alakul, ebben az esetben az autó kerekeit meghajtó munkát végző forgatónyomatékká. A felszabaduló energia adott jellegű munkává alakulásához azonban valamilyen összekötő mechanizmusra van szükség. A munkavégzés (vagyis negatív entrópia) a rendszert az egyensúlytól, (a teljes rendezetlenségtől, energiahaláltól) távolra viheti, és mindaddig ott tarthatja, amíg az energia- vagy anyagáram fennmarad. Az élő rendszerekre ugyanez igaz.

Figyeljük meg hogyan ír erről három professzor C. B. Thaxton, W. L. Bradley R. L. Olsen: "Az élő rendszerek olyan összetett molekuláris halmazokból tevődnek össze, melyeknek teljes kötési energiája kémiai prekurzoraikénál kevésbé negatív, s amelyeknek termikus és konfigurációs entrópiája szintén kisebb kémiai prekurzoraikénál. Így az élő rendszerek Gibbs-féle szabadenergiája meglehetősen nagy az azokat alkotó vegyületekhez viszonyítva. Ezáltal az élő rendszerek kialakítása és fenntartása az egyensúlytól meglehetősen távoli energiaszinteken folyamatos munkavégzést kíván a rendszeren, csakúgy, ahogy a vízmelegítőben a víz forrón tartása is folyamatos munkavégzést kíván a rendszeren. E folyamatos munkavégzés energia- vagy anyagáramlást feltételez, amely nélkül a rendszer az egyensúlyi állapothoz tér vissza, és az összetett molekulák egyszerű származékokká bomlanak, csakúgy, ahogy a víz szobahőmérsékletre hűl le a vízmelegítőben, ha a gázt elzárjuk Az élő növényekben a rendszeren átáramló energiát alapvetően a napsugárzás biztosítja. A levelek térfogategységre vonatkoztatva igen nagy felületarányt biztosítanak a legtöbb növénynek, melynek révén felvehetik az egyensúlytól távoli állapotban való fennmaradásukhoz szükséges napsugárzást. Ez a napenergia a fotoszintézis bonyolult folyamatában a szükséges hasznos munkavégzésre fordítódik, amely a növényt összetett, nagy energiatartalmú állapotában tartja. A növény rendszerén anyag (víz és szén-dioxid) is átáramlik - ez a szükséges nyersanyagokat biztosítja, de energiát nem. A hasznos energia begyűjtése és tárolása révén a növények az egész biológiai világ alapját képezik. Az állatok számára a szükséges bemenő energiát a - növényi vagy állati eredetű - nagy energiájú biomassza elfogyasztása jelenti. Ezen, energiában gazdag anyag lebontása és egyes részeinek (pl. szénhidrátok) oxidációja biztosítja az energiaforrást és a nyersanyagot egyaránt.

Ha a növény nem kap napfényt vagy az állat táplálékot, a rendszer szóródása szükségképpen a halálhoz vezet. Az élethez szükséges összetett, nagy energiatartalmú állapot fenntartása folyamatos energiaforrás híján elképzelhetetlen. Ám az energiaforrás önmagában nem elégséges az élő szervezetek fennmaradásának vagy eredetének magyarázatára. Egy energiaátalakító mechanizmus is elengedhetetlen tényező, amely azt a hasznos munkát szolgáltatja, amelynek révén a molekuláris építőköveiket alkotó egyszerű biomonomerekből az összetett élő rendszerek felépülnek és fennmaradnak. Egy autó esetében a belsőégésű motor, a sebességváltó és a meghajtószíj képzi a benzin kémiai energiájának mozgási energiává történő átalakító mechanizmusát. Efféle "energia-átalakító" nélkül a benzint aligha fordíthatnánk a közlekedés céljaira. Hasonló módon az ember sem hasznosíthatná az élelmiszereket, ha gyomrát, beleit, máját vagy hasnyálmirigyét eltávolítanánk. Ezek nélkül hiába táplálkozna tovább, meghalna. A rendelkezésre álló energiát a szükséges munkavégzéssé átalakító mechanizmus híján a nagy energiatartalmú biomassza nem elégséges az élet egyensúlytól távoli állapotában való fenntartásához. Az élő rendszerek esetében az átalakító mechanizmus az energiát specifikus kémiai úton irányítja meglehetősen specifikus munkavégzésre" C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye 144 146.o. A probléma röviden a következő: Még ha a Földet a Világegyetem zárt rendszeréből ki is ragadjuk mondván: "a Föld nyílt rendszer, amely energiát kap a Napból", akkor is hiányzik az az átalakító mechanizmus, ami a kívülről érkező energiát az élet számára hasznos munkává alakítja. E nélkül pedig az energia nem épít, hanem rombol! Így olvasunk erről: „.láttuk, hogy a DNS- és fehérjemolekulák egyszerű biomonomerjeikből történő polimerizációjához szükséges munka forrása potenciálisan a rendszeren átáramló energia lehetett.

Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az efféle energiaáramlás szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az élő szervezetek makromolekulái létrejöhessenek. Ahhoz, hogy egy téglarakásból ház épüljön, munkavégzés szükséges. Ezt a munkát azonban aligha végezhetjük dinamittal: nem elegendő, hogy a rendszert energiaáramlás érje, de ennek adott mechanizmus révén hasznos munkává kell alakulnia." C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye 167.o. Ha nincs átalakító mechanizmus, mely a Napból érkező kémiai energiát az élet számára alkalmas biológiai energiává alakítja, akkor önmagában véve semmit sem ér az, hogy bolygónkat külső energiaforrás táplálja. ... azt mondhatjuk, hogy ... a konfigurációs entrópia járulékos kódolási munkaigényét, amely a véletlenszerű polipeptidek fehérjékké történő átalakításához szükséges, mind ez idáig nem sikerült felfedezni, s gyakorlatilag egyetlen olyan mechanizmust sem sikerült feltárni, amely a rendszert érő véletlen energiaáramlást e meglehetősen specifikus munkavégzéssé alakíthatná." C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye 188.o. Az élet (feltételezett) hajnalán nem létezett ózonpajzs, sem fotoszintézis. Nem volt semmi, ami megvédte volna az életet a kozmikus sugárzástól és nem volt átalakító rendszer mely a bioszféra első láncszemét jelentette volna. E nélkül azonban lehetetlenség, hogy az élet megvesse lábát és fennmaradjon a Földön! "Amint korábban is említettük, a legegyszerűbb önreplikációra képes rendszerhez is legalább 20-40 fehérje, DNS illetve RNS szükséges. Ennél is súlyosabb tényező, hogy nem ismerünk megfelelő energia-átalakító mechanizmust, amely a konfigurációs entrópia munkaigényét biztosíthatná a DNS és a fehérjék szintéziséhez. Ennek eredményeképpen mind a mai napig felbukkannak olyan elképzelések a szakirodalomban, melyek e

rendkívül nehéz problémakör megoldását a véletlenszerű folyamatoktól remélik, annak ellenére, hogy a statisztikai számítások alapján ezek bekövetkezési valószínűsége még az 5 milliárd éves időtartam figyelembevételével is elenyészően kicsiny. A munkaigénynek (elsősorban is a szerveződéshez szükséges munkáénak) tehát valamilyen, ismeretlen energiaátalakító mechanizmusból kell származnia, vagy pedig valóban csoda történt." C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye 191.o. Valóban: ha nincs ilyen átalakító folyamat, akkor az energia nem épít és nem szervez semmit. Ez esetben az entrópia épp úgy nem fékezhető le, mint a zárt rendszerben, sőt, az irányítatlan energia rombol és nem épít! Tizenharmadik istenérvemet ezek hátterén így mondom ki: - Gondolatban kiragadtuk a Földet az Univerzum zárt rendszeréből, s azt mondtuk, "mivel a Föld a Naprendszeren belül nyílt rendszer (mint amit kívülről energia ér), így nem érvényes rá az entrópia törvény, hiszen állandó energiát kap, amely fékezheti az entrópiát". - Még ha ebből a szemszögből nézzük is, akkor is hiányzik egy energia átalakító mechanizmus, mely az irányítatlan kémiai energiát értékes, hasznos, az élet számára alkalmas, specifikus, biológiai energiává alakítja át. Ilyen mechanizmus nem ismeretes, az anyag és a véletlen képtelen a specifikus energia irányításra és az energiakonvertálásra. - Ebben az esetben viszont, az, hogy a Földet nyílt rendszernek tekintjük, nem oldja meg az entrópia törvény problematikáját, hiszen az irányítatlan energia nem fékezi a rendezetlenséget, hanem növeli. Az "idő nyila" gyorsabb utat mutat a pusztulás felé. - Ezért, ha az anyagot kizárom (mint egyik lehetséges okot), akkor szükségképpen a másik lehetséges okot, Istent kell válasszam, mint aki képes az energiát teremteni és rendezni.

100

A Discovery című folyóirat R. Schubert-Soldern: Mechanism and Vitalism című könyvének ismertetése során ezt közli: Minden molekula egy - a semlegesítésre törekvő - elektrokémiai irányzat eredménye. Ezek tehát az állandóságra való törekvés kifejezői. Ám a változékonyság az élet egyik jellemzője, s így hihetetlen, hogy az állandóság állapota felé hajló anyag összessége olyan állandó kémiai változékonyságot hozzon létre ami az élő anyag jellemzője. Így tehát elképzelhetetlen, hogy élet nélkül valaha is szerves vegyület jöjjön létre" ." Discovery 1962. május. 44.o.

14. Tizennegyedik istenérv: Az élet zsenialitása Az előzőekben az élet keletkezéséről szóltam, most rátérek magára az életre. Az egyik legmélyebb kérdés: mi az élet? Mi az az "izgő-mozgó, pezsgő, változó, túlélő valami" amit életnek hívunk? Sokan próbálták meghatározni, de rendre kudarcot vallottak egytől-egyig. A Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert professzor így ír erről: "Valószínűleg minden biológus eljut ahhoz a kérdésfeltevéshez, hogy ' Mi is az élet' ? Az bizonyos, hogy senki nem adott kielégítő választ még erre a kérdésre" Szent-Györgyi Albert: Az anyag élő állapota 6. o. Magvető. Bp. 1983. Ha így áll a dolog, s még egyetlen tudós sem tudta megadni a pontos meghatározást, akkor valószínű, hogy nagyon nehéz kérdés az: mi is az élet? Én sem kísérletezem a definícióval, csupán néhány fontos észrevételt szeretnék tenni. Amit már "első ránézésre" nyilvánvalóan láthatunk, az az, hogy az élet, egy zseniális, fantasztikus dolog, egy máig felfoghatatlan csoda. (Ezért sem tudjuk meghatározni.)

101

Talán, az ahhoz vezető út, hogy minél jobban megközelítsük megérteni mi is az élet, első lépése az lehet, ha pontosan elválasztjuk az élőt az élettelentől! A fent idézett Szentgyörgyi professzor a következőképpen nyilatkozik erről: "Az élet tanulmányozása közben a magasabb régiókból egyre alacsonyabbakba szállunk, míg végül útközben az élet eltűnik, és ott állunk üres kézzel. A molekulák és elektronok élettelenek." Selye: „In vivó” -bevezetésében idézi Szentgyörgyi professzort. (Akadémia. 1973.Bp). Valóban így van. Az élet egyre alsóbb rétegeibe szállva azt látjuk, hogy a molekulák, és az atomok már nem élnek. De mi az a legkisebb egység ami még él? Hol csúszik ki az élet a kezünkből? Ez a legkisebb egység a sejt. Ha "befelé" vizsgáljuk egy élőlény alkotóelemeit, akkor azt látjuk, hogy: - maga a szervezet él. (ez a legbonyolultabb, a szervek összességéből tevődik össze.) - az önálló szervek is élnek (ez már egyszerűbb, a sejtek összességéből tevődik össze.) - a szerveket alkotó sejtek is élnek (ez még egyszerűbb, a sejt alkotórészeiből áll.) - a sejteket alkotó molekulák már nem élnek (ez még egyszerűbb, de ez már nem él.) - a molekulákat alkotó atomok sem élnek. (ez még egyszerűbb, de már ez sem él.) A sejt Mivel a sejt, az általunk ismert legparányibb - de még élő egység, ezért most vizsgáljuk meg ezt a legparányibb és legegyszerűbb életegységet: A sejt, egy hihetetlenül bonyolult vegyi gyár. Olyan bonyolult remekmű, hogy a Nobel-díjas biológus Francis Crick (a genetikai program felfedezője), azon fáradozott, hogy egyszerű szavakkal

102

leírja működését, végül belátta, hogy ez csak bizonyos fokig lehetséges. Azt mondta: "Mivel ez annyira bonyolult, így nem szükséges az olvasónak bonyolult részletekkel vesződnie". Life Iself 71.o Így most én is csak a szükséges minimumot említem meg. Nézzük a sejt alkotórészeit az egyszerűsített ábrán:

Sejthártya: Sokkal több mint fal. Ez egy ellenőrző rendszerrel "felszerelt" védőburok, mely figyeli, hogy mi megy be a sejtbe és mi hagyja el

103

azt. Túlságosan sok folyadék megrepeszthetné a sejtet, elégtelen mennyiség pedig leállítaná a sejt kémiai reakcióit. A táplálékot gondosan meg kell vizsgálnia, nincs-e benne veszélyes anyag és az csak azután juthat be a sejtbe miután biztonságosan be van takarva egy apró membrándarabbal, hogy egy várakozó lizoszómához elszállítsa azt. Riboszómák: Szerkezeti elemek, amelyek segítségével aminosavakból proteinek keletkeznek. Ezeket az apró részecskéket alig lehet látni még a hatalmas elektronmikroszkópokkal is, és ezerszámra megtalálhatók a sejtben. A riboszómák más molekuláktól vesznek át utasításokat és a test szükséges proteinjeit építik fel mégpedig precíz előírás szerint. A riboszómák igen összetettek mivel nem kevesebb mint 55 különálló proteinmolekulából állnak. Sejtmag: A sejttevékenység irányító központja, kettős hártyával körülvéve. A sejt-DNS megvédelmezésére kettősfalú membrán veszi körül a sejtmagot. Az átjárhatóságot pórusok biztosítják, amelyek bonyolult kapuk, melyek hol nyitva, hol zárva vannak. Sejtmagvacska: A riboszóma képzésének helye. Kromoszómák: Ezek tartalmazzák a sejt DNS készletét, a sejt genetikai tervrajzát. A sejtmagban helyezkednek el, a sejt DNS-ét, genetikai felépítések kulcsát tartalmazzák. A DNS-t különleges proteinek hisztonok fogják körül amelyek segítenek a szabályozásban. Endoplazmatikus retikulum: Membráncsatornácskák, amelyek a riboszómákban előállított proteineket elraktározzák, vagy szállítják. Vákuólum: Vizet, sókat, fehérjéket és szénhidrátokat raktároz. Mitokondriumok: Ezek a kis kolbász alakú képződmények az ATP molekulák termelésének központjai. A sejt számára az ATP molekulák az energiahordozók. A mitokondriumok bonyolultan rétegződött belső membránjain belül igen nagy gyorsasággal folyik az ATP termelés. Több mint egy tucat különböző kémiai

104

reakció során jön létre egyetlen ATP molekula és sejtjeink összessége sok billió molekulát termel másodpercenként. A Golgi-aparátus: Lapos membránzsákok, amelyek a sejt által termelt proteineket csomagolják elosztják és felhasználását segítik elő. Centriólumok: A sejtmag közelében vannak és a sejt osztódásában játszanak szerepet. Mikrotubulusok: A sejtek megváltoztathatják alakjukat azáltal, hogy a sejtek rugalmas vázát alkotó szerkezeti elemeket felépítik, vagy lebontják. Az igen hosszú idegsejtekben a mikrotubulusok belső "gyorsforgalmi" rendszert alkotnak. (A képen nem ábrázolt.) Lizoszómák: Ezek kis, enzimeket tartalmazó hólyagok, melyek képesek megsemmisíteni a sejtet. A sejt gyomraként szolgálnak és lebontják az anyagokat, hogy a sejt felhasználhassa. A fehérvérsejtek megtámadják a káros baktériumokat a lizoszómáikban lévő enzimekkel. Dentriolumok: Ezek a henger alakú testecskék kilenc darab egyenként három mikrotubulusból kialakult egységből állnak és a sejtosztódásban segédkeznek. Amikor a sejtek osztódnak, a Centriólumok ellenőrzik a parányi szálakat amelyek elválasztják az egyes kromoszómákat úgy, hogy minden egyes új sejt megkapja a genetikai tervrajzkészletet. A Newsweek hetilap a következő szemléltetést adja a sejt rendezettségéről és rendszeréről: "A háromszázbillió sejt mindegyike úgy működik, mint egy-egy fallal körülvett város. Erőművek termelik az energiát a sejt számára. Gyakran állítják elő a proteineket - a kémiai kereskedelem számára elengedhetetlen termékeket. Bonyolult szállítórendszerek viszik pontról pontra a speciális kémiai anyagokat a sejten belül, valamint kívülre. A határátlépő helyen őrszem ellenőrzi az exportot és az importot, és figyeli, nem fenyeget-e a külvilág részéről veszély. Fegyelmezett biológiai hadsereg áll készenlétben a betolakodók ellen. Központosított genetikai kormányzat gondoskodik a rendről" Gwynne, Peter-

105

Begley, Sharon-Hager, Mary: "The Secrest of the Human Cell". Newsweek, 1979. aug. 20. 48.o. Dr. Vida Gábor genetikus így ír a zseniális sejtműködésről: "Minden sejtben több ezerféle fehérje van, s e fehérjék legtöbbje még a rokon fajok között sem teljesen azonos. Az óriási változatosság könnyen megérthető, ha a kombinációs lehetőségeket számba vesszük. Ha 20-féle aminosavból indulunk ki, s ezekből párokat hozunk létre, 20 a másodikon, azaz 400-féle kombinációt kapunk. Ha három aminosavat kötünk egy láncba, már 20 a harmadikon, azaz 8000-féle molekula lehet. Egy tíztagú láncot már 20 a tizediken ( = 10 240 000 000 000), azaz több mint tízbillióféle módon alakíthatunk ki. A láncot 30-asra növelve, a húszféle építőkőből már 20 a harmincadikon (= 1 073 741 824 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000) lesz a variációs lehetőségek száma. Egy átlagos fehérje azonban nem 30, hanem 300 tagú aminósavláncból áll, s ebből 20 a háromszázadikon féle kombinációt hozhatunk létre! Ez egy akkora szám, amit még elképzelni sem tudunk, hiszen ez sokszorosa az egész általunk ismert világegyetemet felépítő atomok számának! A fehérjék mellett a másik óriásmolekula-féleség, a nukleinsavak még érdekesebbek... Kétféle formájuk ismert, a dezoxiribonukleinsav, vagy röviden DNS, és a ribonukleinsav, az RNS. Mindkettő állandó komponense az összes élő sejtnek. A nukleinsavaknak már az építőkövei is összetettebbek. Nukleotidokból épül fel mind a DNS, mind az RNS. Minden nukleotid három részből áll: egy nitrogéntartalmú szerves bázisból, egy öt szénatomos cukorból és egy foszforsavból. A DNS-ben a cukor dezoxiribóz, az RNS-ben ribóz. A DNS bázisai az adenin (A), timin (T), guanin (G) és citozin (C) Az RNS-ben a timint uracil (U) helyettesíti, a többi bázis ugyanaz. A nukleinsavak sokféleségét a nukleotidok összekapcsolódási sorrendje biztosítja. A nukleinsavak ... szerepe az információtárolás és továbbítás. A sejtek osztódnak, szaporodnak. Ha egy sejttől kettő lesz, minden anyagát, így a fehérjéit is meg kell kettőznie. Több ezer féle

106

enzimet kell újra elkészíteni. De hogyan? Találomra nem lehet a 20-féle aminosavból ezeket összerakni, hiszen ez a feladat olyasvalami lenne, mintha az abc betűit bekötött szemmel egy dobozból kihúzva, s egymásután sorba rakva azt várnánk, hogy majd csak kijön belőle pl. Petőfi valamelyik verse. Az új fehérjéket tehát mindenképpen a régiek mintájára kellene elkészíteni. Erre azonban közvetlenül nincs mód. Csak a nukleinsavak képesek ilyen feladat ellátására. A DNS a sejtben egy páros óriásmolekula-láncot alkot, mely így hosszában megfeleződhet, s az egyfonalas szálak ismét kettőssé egészülhetnek ki. Ezt a nukleotidok bázisainak speciális kapcsolódó képessége teszi lehetővé. A nukleinsavak tehát megfelezhetők változatlan minőségben, ugyanazzal az információtartalommal a két új sejt között. A sejt anyagcsere-folyamataihoz azonban az enzimfehérjék a lényegesek. Ezeket hogyan felezi, illetve kettőzi a sejt? Ezt is a nukleinsavak végzik! A fehérjék és a nukleinsavak kapcsolata a molekuláris biológiai kutatások egyik legszenzációsabb felfedezése volt. A fehérjék pontos aminosav-sorrendjét a nukleinsavak bázisainak sorrendje biztosítja. Ez egyben lehetővé teszi azt is, hogy egy adott sejtben csak az éppen szükséges fehérjék legyenek jelen. A többit csak mint "tervrajzot" őrzi a sejt, genetikai anyagában, a DNS-ben. Ez minden sejtosztódás alkalmával pontosan átkerül az utódsejtbe is. Ha a sejtnek szüksége van erre a fehérjére, a DNS-tervrajzról munkapéldányokat másol át a sejt. Ezek az ún. hírvivő RNS-ek (mRNS). A sejt ezek alapján elkészíti a fehérjéket két másik RNSféleség közrejátszásával. A fehérjék specifikus szerkezete a rájuk jellemző specifikus aminosav-sorrend alapján jön létre. A fehérjeszintézis során tehát a nukleinsavak bázissorrend-"nyelvét" le kell fordítani a fehérjék aminosav-sorrend-"nyelvére". E folyamat legkritikusabb lépéseit két molekulaféleség, egy RNS és egy enzimfehérje biztosítja. A fehérjék szintézise a mai élőkben nem egyszerűen aminosavak összekapcsolásával megy végbe. Az aminosavak egy viszonylag

107

rövid, mintegy 70-80 nukleotidból álló RNS-re vannak kötve (szállító RNS : tRNS), s ilyen állapotban találják meg a fehérjeszintézis helyét, a riboszómát, mely többféle RNS- és fehérjemolekulából szerveződött. A riboszóma csak elektronmikroszkóppal látható, gömbszerű testecske a sejt citoplazmájában. Ezek minden sejtben ezrével találhatók, s a DNS-ről készült "tervrajz-munkapéldányokat", a hírvivő RNS-eket képesek megkötni. Ebben az állapotban a hírvivő RNS-nek 3nukleotidnyi szakasza a riboszóma egy speciális helyére kerül, pontosan oda, ahova egy aminosavval felszerelt szállító RNS is bekötődhet. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a hírvivő RNS és a szállító RNS nukleotidhármasai egymást kiegészítik. A riboszóma ezután továbbmozdul a hírvivő RNS következő nukleotidhármasára, s ezzel egy újabb aminosavval kötött szállító RNS-nek van hely. Az előző és az újabb aminosav összekapcsolódik, az előzőről leválik a szállító RNS, és a riboszóma megint "léphet egyet". Ez a folyamat első hallásra még így túlzottan leegyszerűsítve is bonyolultnak tűnhet, de a sejt számára ez olyan könnyű', hogy amit itt most több mint 20 sorban kellett leírni, valójában kb. 1/100 másodperc alatt zajlik le". Vida Gábor: Az élet keletkezése 29-35.o. Az előző ábrán egyetlen sejtet ábrázoltunk. A sejt a legparányibb "életegység" s mégis rendkívül bonyolult, összetett és zseniális. Működése lenyűgöző! A Look című folyóirat ezért fogalmaz így: "A sejt olyan bonyolult, mint New York városa." A Look , 1962. január 16. 46.o Von Bertalanffy német biológus így nyilatkozott: "A legegyszerűbb sejt fiziko-kémiai folyamatai minden részletének megértése meghaladja felfogóképességünket" The Immene Journey, I,oren Eiseley, 1951., 206.o. Vajon a sorozatos véletlenek eredményeképpen állt elő a "holt anyagból" ez a csoda?

108

Korábban bemutattam, hogy a véletlen mindig céliránytalan össze-visszaság. Vajon képes ez arra, hogy ilyen remekművet alkosson? S az, hogy háromszázbillió ilyen csoda üzemel bennünk, szintén a sorozatos véletlenek végeredménye? Én úgy gondolom, ez nem valószínű . Valaki azonban ezt kérdezhetné: "Nem lehetséges, hogy az őslevesben kialakult első sejt nem volt ilyen bonyolult, hanem fokozatosan vált ilyenné?" Erre a kérdésre sokféle felelet létezik. Nézzünk kettőt: Az élet egyszerű formája sem alakulhatott ki magától az őslevesben (lásd 11. 12. és 13. istenérveket), így nem volt ami egyre összetettebbé váljon. Ha valami nagyon-nagyon komplex, rendezett és bonyolult, akkor az vagy egyetlen lépésben válik olyanná amilyen, vagy sok-sok apró, egyszerű lépés eredményeként. Ha viszont nagyon sok egyszerű lépés eredményeként, akkor ezeknek az egyszerű lépéseknek pontosan kell egymáshoz kapcsolódniuk, hogy végül létrehozzák a komplex végeredményt. Ám a céliránytalan véletlen nem képes egyetlen lépésben létrehozni a magasan kvalifikált komplexitást, de a milliószoros egyszerű lépések egymáshoz kapcsolására is képtelen. Végül a komplexitás állandóságának fenntartására is alkalmatlan. (Erről korábban szóltam már részletesen.) A probléma súlya azonban, még ennél is nagyobb. Hogy ez nyilvánvaló legyen, közelítsük meg a választ egy másik nézőpontból. A kérdés arra irányult, hogy "nem lehetséges-e az, hogy egy egyszerű kezdeti sejtformából fokozatosan alakult ki, a mai bonyolult sejtforma"? Figyeljünk meg, a sejtnél sokkal-sokkal egyszerűbb organizmust, egyetlen prokarióta baktériumot:

109

Ez a baktérium, az imént bemutatott sejtnél ezerszerte primitívebb. A belső membránrendszer teljes hiánya jellemzi. Nincs benne elkülönült sejtmag, mitokondrium, Golgi-készülék, nincsenek szintestjei sem és még így is kimondhatatlanul bonyolult! Nézzük hogyan néz ki: G- baktériumok sejtfala: A sejtfal alapváza egyrétegű mureinből áll, amelyet kívülről egy lipoproteid és lipopoliszacharid kettős réteg borít. G- baktériumok csillóinak alapi teste: Gyűrűsorozatból álló képlet, amely a citoplazmamembránhoz, a peptidoglukán réteghez és a külső réteghez is kapcsolódik, majd egy könyök alakú, hengeres szerkezetben folytatódik. Karboxiszómák: Ezek az ultravékony fehérjelemez által határolt sokszögű testecskék ribulóz-difoszfát-karboxiláz enzimet tartalmaznak. A cianobaktériumokra és a bíborbaktériumokra jellemzők. Csillók: Több m hosszú fagellinfehérjéből álló csillók száma sejtenként 1-50 vagy?mint 20 annál is több lehet.

110

Pilusok: m-es merev fehérjepálcikák?Ez kb. 10 segítségével a baktériumsejtek megtapadnak más sejteken. Kénszemcsék: Egyes baktériumok halmozzák fel, amelyek energiájukat kénhidrogén (H2S) oxidálásából nyerik. Glikogénszemcsék: A glükózegységekből álló poliszacharidmolekulák nitrogénszegény környezetben halmozódnak fel a sejtplazmában. Polifoszfát-zárványok: A baktériumsejt foszfát tartalék anyagát tartalmazzák. -hidroxivajsav gömböcskék:?Poli- E prokariotákra jellemző szerves vegyületek nitrogénhiányos környezetben halmozódnak fel. Cianoficin-szemcsék: A cianobaktériumokra jellemző szemcsés tartalék tápanyagok tartalma keményítőre hasonlít. "Kromoszóma": Egyetlen gyűrűbe zárult óriás (kb. 1 mm hosszúságú!) DNS molekula, amelyhez nem kapcsolódnak fehérjék és nincs membránnal körülvéve. Gázvakuólumok: Bizonyos fajokra jellemző poliéder alakú zsákok, amelyeket fehérjeburok vesz körül. A fajsúly szabályozásában van szerepük. Plazmidok: Egy vagy több a kromoszómális DNS-től független kör alakú DNS molekula. G+ baktériumok csillóinak alapi teste: A membránhoz kötődő testecske amelynek szerkezetét még kevéssé ismerjük. Citoplazma-membrán: Kétrétegű lipoproteid biológiai hártya. Periplazma: A sejtfal és a membrán közötti enzimeket tartalmazó tér. Tok: Poliszacharidokból vagy polipeptidekből álló vastag hüvely. G+ baktériumok sejtfala: Vastag merev mureinréteg amelyhez foszfáttartalmú teichoinsav és poliszacharidok kapcsolódnak. Riboszómák: Egy sejt 5.000-50.000, a fehérjeszintézisben fontos riboszómát tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy még ez a nagyon primitív baktériumsejt is tökéletesen rendezett, célszerű, komplex, és rendelkezik azzal a csodával amit életnek hívunk. Képes az

111

életben maradásra, a helyváltoztatásra, a szaporodásra. Extrakromoszómális DNS-t tartalmaz kis méretű kör alakú DNS molekulák formájában, melyek - ugyanúgy mint a növények, állatok vagy az ember sejtjei - a genetikus információt tartalmazzák. Ez a DNS molekulák által kódolt genetikus információ pontos "tervrajzot" tartalmaz a baktérium felépítéséről, s ez a kód az osztódás (szaporodás) után kerül kioldódásra. Egyetlen baktérium is olyan bonyolult, hogy Harold P. Klein egyetemi tanár (SantaClara Egyetem), aki tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának, az alábbi következtetést vonta le: "Kémiailag még a legegyszerűbb baktérium is olyan átkozottul bonyolult, hogy szinte képtelenség felfogni miképpen jött létre." Schrödinger és Bernal: Gaia 11.o. Sir James Gray, a cambridgei egyetem állattan professzora a Science Today-ban ezt írja: "Egy baktérium sokkal bonyolultabb, mint az emberek előtt ismeretes bármely élettelen rendszer. Nincs a világon olyan laboratórium amely felvehetné a versenyt a legkisebb élő szervezet biokémiai tevékenységével." Science Today, 1961., Sir James Gray, 21. old. Loren Eiseley evolucionista antropológus: "Az intenzív kutatások feltárták, hogy a feltehetően még oly egyszerű amőba is egy bonyolult önműködő vegyi gyár. Az a régi feltevés, hogy az amőba egy egyszerű festékfolt, amelynek csak a kémiai összetételét kell megállapítani ahhoz, hogy az életfolyamatot működésbe hozzuk, a legjobb esetben is az igazság szörnyű elferdítésének bizonyul. E sok hiábavaló erőfeszítés után a tudomány abban az eléggé kellemetlen helyzetben van, hogy az élet keletkezéséről olyan elméleteket kellett felállítania, amelyeket nem tudott bizonyítani. A teológusokat mindig megrótták azért, mert mítoszokra és csodákra hivatkoznak, most pedig a tudósok is kénytelenek megteremteni a saját mitológiájukat, ti. azt a felvetést, hogy az a folyamat amelyet napjaink minden erőfeszítése

112

sem képes igazolni, az valóban bekövetkezett a kezdet kezdetén" The Immerse Journey, 199. old. Azt kell kimondjuk, hogy, olyan, hogy primitív organizmus, nem létezik. Más szóval, az élet legalsó és legegyszerűbb organizmusai (mint pl. a baktériumok), és az élet legegyszerűbb alkotórészei (pl. sejtek), az ember számára máig felfoghatatlan talányt képeznek. Hihetetlenül bonyolult és komplex minden egyes organizmus, és életforma. Hol járunk eddig? - megkerestük az élet legprimitívebb alkotórészét, s azt mondtuk, hogy élő szervezetünk legkisebb és legegyszerűbb (de még élő!) egysége a sejt. - megvizsgáltuk ezt a "legprimitívebb élő egységet", és azt láttuk, hogy páratlan összetettségről és bonyolultságról árulkodik. - ezek után megvizsgáltuk a legegyszerűbb életformák egyikét, a baktériumokat. - megállapítottuk, hogy sokkal egyszerűbbek mint sejtjeink, de még így is nagyon bonyolultak és komplikáltak. Így kimondhatjuk a sejtről és a baktériumokról a következőket: - mindegyik sok-sok alkotóelemből áll. - ezen alkotóelemek összessége együttesen teszi lehetővé az életet és az életben maradást! - valamennyi, komplikált vegyi folyamatok színhelye. - mindegyik rendelkezik: - céllal: élni és túlélni akar. - egy genetikus "tervrajzzal", amelyek segítségével képes szaporodni. - egy pontos "másolási mechanizmussal" amely segítségével képes a tervrajzot lemásolni és abból új ... életet építeni. - belső védelemmel, mely segíti túlélését. - energiatermeléssel, mely fékezi az entrópiát. - "belső kereskedelemmel", mely által létezni képes. - szállítási rendszerrel, mely megvalósítja belső kereskedelmét.

113

Korábban feltett kérdésünk így hangzott: "Nem lehetséges, hogy az őslevesben kialakult első sejt nem volt ilyen bonyolult, hanem fokozatosan vált ilyenné?" Fontos látnunk azt, hogy az élet összetevői önmagukban semmit sem érnek, csak ha valamennyi együtt van jelen! Minden parányi részecske és funkció együtt fontos, mindre együtt van szükség még az élet legprimitívebb szintjein is. Valamennyi részecske csak együtt képes felépíteni az élet alapköveit, ha egy időben és egy struktúrán belül, egyszerre jelenik meg. Úgy gondolom, maga ez a tény is kizárja a véletlen kialakulás lehetőségét. Hiszen addig mit kezdene a sejt genetikus tervrajzaival, amíg nem létezik másolási mechanizmusa? Mit kezdene szállító rendszerével, amíg nem létezik belső kereskedelme, amíg nincs mit szállítania (stb.)? Az életben maradás és a szaporodás szükséges funkcióinak részelemei nem alakulhatnak ki lassan, több ezer lépésben, hanem csak egyszerre, egy időben, hiszen minden csak együtt funkcionál. Erre (hogy minden együtt és egyidőben alakuljon ki, a megfelelő helyén), képtelen a véletlen, a több ezer apró egyszerű lépés hipotézise pedig tarthatatlan. Így tehát már nem csak a külső rendező szükségszerűsége (aki egymás mellé rendezi a sok egyszerű lépést) áll a sok egyszerű lépés elgondolásának útjában, hanem az a tény is, hogy egyik funkció a másik nélkül és egyik részelem a másik nélkül nem funkcionál, és így semmire sem jó! Ezért tizennegyedik istenérvemet így fogalmazom meg: - Az élet mint olyan, egy csodálatos struktúra. Magasan szervezett, bonyolult és komplex kémiai folyamatokat szintetizáló zseniális alkotás. Még a legparányibb és legprimitívebb életformák is zseniális eredetről árulkodnak. - Primitív létformák nem léteznek. A primitívnek mondott sejt olyan bonyolult, "mint New York városa", s egy kicsiny baktérium komplikáltabb, mint a világ legelmésebb tudósai által felszerelt laboratórium!

114

- Primitív kezdet sem létezett, hiszen minden alkotóelemnek együtt és egyidőben kellett megjelennie, hogy az élet funkcionáljon. - A nagyon sok egyszerű lépésben történő kialakulás elgondolása is éppen ezért tarthatatlan. - Ha viszont kizárom a véletlen mindkét lehetőségét (az egyetlen lépésben, és a több lépésben történő véletlensorozatot), akkor a véletlen ellentétét, az intelligens akaratot kell válasszam. Az anyag nem rendelkezik intelligens akarattal, így az egyik alapalternatívát (az anyagot) kizárva, szükségképpen a másik alapalternatívát az Istent kell válasszam. Ő volt az, aki intelligens akaratával megalkotta az életet ilyen zseniálisnak, amilyennek ma látjuk, s amelyből még oly' keveset értünk. FÜGGELÉK Itt a függelékben szeretnék néhány dolgot bemutatni az élet zsenialitásáról, mely úgy gondolom alátámasztja és kiszélesíti az eddig elmondottakat: A vér: A vér előállítása mögött zseniális kémiai tudás rejlik! Egy egészséges embernek 5-6 liter vére van. Ebben három billió vértestecske van. A régiek széthullanak (percenként 72 millió), és ez a szám rögtön újra előáll, így a vértestek száma változatlan marad. Nézzük, hogyan épül fel egy vörös vértest: A piros vérsejt belsejében van egy "piros festék" a hemoglobin, aminek nagy oxigén felvevő képessége van. Miközben áthalad a tüdőn, annyi oxigént vesz fel, amennyit bír, súlyának négyszeresét, s elszállítja azt számtalan sejthez, mert ezek is lélegeznek. Ki kísérelte már meg, hogy egy hemoglobint felépítsen? Vegyük szemügyre a gyár csodás kémiai teljesítményét, amelyek a hemoglobint előállítja. Összehasonlításul lássuk: a vízmolekula 2 hidrogénatomból és egy oxigénatomból áll. Egy szőlőcukor molekula hat szénatomból 12 hidrogénatomból és 6 oxigénatomból áll. Most pedig nézzük meg a hemoglobint. Egy hemoglobin molekula, ez a skarlátvörös

115

protein, a következő képlettel írható le: 758 szénatomból, 1203 hidrogénatomból, 195 nitrogénatomból, 3 kénatomból, 1 vasatomból, és 218 oxigénatomból áll. Összesen tehát 2378 atom. Percenként előáll a testben 72 millió új vörös vértest, amelynek mindegyike az imént leírtakból tevődik össze. Egyetlen vérsejt előállításához 300 millió hemoglobin molekulát kell produkálni. S minden egyes hemoglobin molekulához 2378 atomot kell mozgósítani. Képzeljük el, ennek a 300 milliószorosát. Ebből 72 milliót gyárt percenként a test ezzel foglalkozó része. Ez percenként több mint 72 trillió atomot jelent. Ha most ezt a nap 24 órájának perceivel is beszorozzuk, akkor kapjuk meg ennek a gyárnak a napi teljesítményét. Ez pedig 73 ezer trillió atom kerekítve, amit egy 23 jegyű számmal tudunk leírni. Mindezt a csontvelő zavartalanul és folyamatosan végzi el nap mint nap 7080 éven keresztül! A magzat Dr. W W. Akers, a Rice-egyetem mérnöke, aki 1966-ban sebészekkel együtt egy mesterséges szív létrehozásán fáradozott, felkiáltott: "A test maga a tervezési tökéletesség. Feltalálhatsz bármilyen gépezetet - legyen az bármilyen bonyolult -, nézz bele a testbe és jobbat látsz." ?San Francisco Examiner Chronicle, 1966. szeptember 11., 30. old. Különösen csodálatra méltó a csecsemő kialakulása az anyaméhen belül. Valamikor mindnyájan egyetlen parányi, e mondat végén található pontnál is kisebb, megtermékenyített petesejt voltunk. Ebből az egyszerű, picinyke kezdetből formálódott rendkívül bonyolult folyamatok révén a testünk, míg teljessé nem lett minden szervünk. Ez az összetett folyamat intelligens Teremtőre vagy Szervezőre vall. A The First Nine Manths (Az első kilenc hónap) című könyv ennek a csodálatos folyamatnak a kezdetéről írja: "Amikor a hímivarsejt magja eléri a petesejt magját a két sejtmag egymás mellé kerül és a tartalmuk egyesül. Ebben a fél órában

116

dől el a tűhegy nagyságú petében az új csecsemő megszámlálhatatlan sok tulajdonsága" The First Nine Months, Geraldine L. Flanagan, 1962., 25. old. Amikor ez a két sejt egyesül, az öröklési adatokat hordozó DNSben néhány perc alatt elkészül egy teljesen új ember "tervezete"! Még az ateista Sir James Gray is elismeri ezt a tényt a Science Today című folyóiratban, amikor beszél egy "előre meghatározott tervről" és "vezérlő elvről": "Az egész folyamat többnek látszik a viszonylag egyszerűbb rendszerek szerves szerkezetté fejlődésénél. Úgy tűnik, hogy a fehérje- és zsírmolekulák a petében szabályos és felettébb bonyolult rendszerré rendeződnek ami bizonyos fokig megfelel egy házépítés folyamatának amelyet téglából fából és üvegből előre meghatározott terv szerint építenek fel. Más szavakkal: a gépezet, úgy látszik messzemenő céltudatossággal működik, ezért megilleti azt, a szervező megjelölés. . . Úgy látszik, hogy valamilyen vezérlő irányítása alatt áll" Science Today, 25., 26. old. A magzat minden élő szervezetben tervszerűen fejlődik ki. Az ateista C. H. Waddington elismeri, hogy itt többről van szó kémiai folyamatoknál. A The Nature of Li f e ( Az élet természete ) című, könyvében azt írja, hogy a sejtek "meghatározott alakú és formájú szervekké rendeződnek", s azután ezt írja: "Attól tartok, hogy a biológusok kénytelenek lesznek beismerni, hogy még mindig nincs halvány sejtelmük sem arról, hogyan megy ez végbe. Nyilvánvalóan itt többről van szó egyszerű kémiai folyamatoknál... Természetesen csak a megértés kezdetének számít, ha azt mondjuk, hogy a folyamatok, amelyeket vizsgálunk olyan elméleti kifejezésekben kényszerítenek gondolkodni, a magukba foglalják a szervezettséget is. De honnan jön létre ez a szervezettség?" The Nature of Life, C. H. Waddington, 1962., 67, old. Az anya testében elhelyezkedő magzat is a figyelemreméltó gondoskodás mesteri tervét tükrözi.

117

A Li f e című folyóirat megjegyzi, hogy ezek az elrendezések mind az első sejtben megörökített adatok irányítására mennek végbe: "A megtermékenyített petesejt, piciny sejtmagja nemcsak az emberi test felépítéséhez szükséges összes átöröklési utasításokat tartalmazza hanem tökéletes útmutatást is arra, hogy meglegyen az a bonyolult védőberendezése - magzatburok, köldökzsinór, méhlepény és minden egyéb - amely a magzat korai létezését biztosítja az anyaméhben." Life, 1965. április 30., 70., 72A. old. A magzatnak szüksége van erre a védő bölcsőre az anya testében, mert attól a naptól kezdve, amelyen a pete megtermékenyül, idegen testté válik. Rendes körülmények között a szervezet védekező ereje kivetné az ilyen idegen képződményeket. A megtermékenyített pete azonban képes "kijátszani" ezeket a védekező erőket. A csírázó élet védelme érdekében a DNS kezdeti utasítására un. trofoblast sejtek képződnek azért, hogy a magzatnak a méhben egy kicsiny fészket alakítsanak ki. A Life egy cikke írja: "A méh fala vastag, szivacsszerű nyálkahártyából áll. A trofoblast sejtek mélyen beássák magukat a nyálkahártyába, a méh sejtjeit szétroncsolva a vérből táplálékot vesznek fel és továbbítják az első magzati sejteknek. Az általuk okozott, gyógyulásnak induló seb hegszövete pedig időleges védőburkot képez a még mikroszkopikus kicsinységű ,élősdi' számára. A méhnek azonban meg kell védenie magát a támadó trofoblast sejtek további behatolásától. Pontosan hogyan teszi ezt, az titok, mert erre a test egyetlen más része sem képes. . . . Mihelyt a magzat biztosan beágyazódott a méh nyálkahártyájába hormont kezd termelni, amely biztosítja, hogy a méh nyálkahártyája ne váljon le ameddig a magzat a méhben tartózkodik. Enélkül a hormon nélkül havi vérzés következne be és ez elpusztítaná a magzatot. "Life, 1965. április 30., 70., 72A. old.

118

Vajon egy értelmes Teremtőn kívül ki tudhatta volna, hogy ilyen gondoskodásra van szükség? Én úgy gondolom, a céliránytalan véletlen szerint működő sejtek bizonyára nem lennének képesek erre. Nézzük hogyan táplálkozik a magzat az anyaméh oltalma alatt? Hogyan tud lélegzeni? Hogyan tudja eltávolítani a salakanyagokat és hogyan tudja ellátni az egyéb fontos funkciókat? Egy csodálatra méltó méhlepény segítségével: "Ahogy a napok, hetek és hónapok telnek a magzat egyre jobban befészkeli magát a méh nyálkahártyájába és a trofoblast sejtekből kialakul a méhlepény. A méhlepény erős, mozgékony, rugalmas szerv amely állandóan változik a magzat fejlődésének megfelelően. Olyan feladatokat lát el, amelyeket rendes körülmények között a tüdő, a máj, a vesék, a belek és a belső elválasztású mirigyek végeznek el, hogy csak néhányat említsünk a különféle teljesítményei közül. Póttüdő minőségében az anya véréből a méhlepénybe kerül az oxigén, és ezt eljuttatja a magzat vérébe. A méhlepény a legkülönbözőbb tápanyagokat képes felvenni az anya véréből gyakran előemésztett formában juttatja el az oldott táplálékot a magzathoz. A méhlepény olyan nagy teljesítőképességű, hogy az anya étkezése után egy-két órával már eljut a táplálék a magzathoz. A méhlepény az anya számára is termel létfontosságú hormonokat, amelyek részben pótolják a magzat számára elvont anyagokat" Life, 1965. április 30., 70., 72A. old. A méhlepény csak akkor hal el, amikor ezt a sok csodálatos feladatát már teljesítette. A gyermek megszületése után az anyai szervezet utószülésként, eltávolítja magából. Az egész folyamatot a következőképpen összegezhetnénk: "A fogamzástól a szülésig eltelt 266 nap alatt a megtermékenyült petesejt kb. 200 000 000 sejtből álló, megdöbbentően bonyolult szervezetté fejlődik, eredeti súlyának egymilliárdszorosára növekedve "Life, 1965. április 30., 54. old.

119

De mi is történik az anyaméhben valójában? Figyeljük meg hogyan olvashatunk erről: "A csodálatos kicsiny sejtek - anélkül, hogy tanulták volna mit hogyan kell csinálni -, a maguk kalandos útján felépítik az ember csodálatos testét. Némelyik sejt a 'direktor' kötelességét teljesíti. Más sejtek közvetítik a parancsot nyomban, s pontosan. Némelyik 'kőműveshez', másik 'asztaloshoz', másik 'vakolóhoz' hasonlít. Van 'generális', 'rendőr' és 'katona', 'munkás', 'orvos', 'kereskedő', 'hajós' stb. Minden további nélkül hozzáfognak a csodálatos mű felépítéséhez. Az első néhány héten a 'mérnökök' azzal foglalkoznak, hogy egyszerű szívet konstruáljanak egy kamrával, ami aztán hozzáfog a pumpáláshoz. Ugyanebben az időben a 'szerelők' megkezdik a csövek kivezetését az egykamrás szívből, s a szív a folyadékot a csöveken át pumpálja. A táplálkozás úgy történik, mintha azt egy mozgó bolt teljesítené, amely minden sejthez odaviszi a szükséges táplálékot, mintegy házhoz szállítva. Két hónap múlva megérkeznek a 'csontépítők' és megkezdik az állványzatot építeni. Aztán jönnek a 'bádogosok', hogy összeszedjenek minden anyagot, a fogak felépítéséhez. Minden pontosan tervszerűen történik, semmi sem késik, semmi sem hiányzik. Mindenütt nyüzsögnek a szorgalmas munkások. A 'csontépítők' kalciumot és foszfort gyűjtenek arányos mennyiségben. Amott 'szerelők' rakják le a sok ezer kilométeres csőhálózatot. Azzal foglalkoznak a 'villanyszerelők', hogy kábeleket fektetnek le ami később mint érzékeny hírközlő rendszer fog működni. Az erőgépek az izmok később, mint emelők üzemelnek. Elkészülnek, és a csontokhoz lesznek kapcsolva. Most a 'fényképész technikusok' jönnek, a színszakértőkkel. Nekifognak a világ legcsodálatosabb kamerájának, a szemnek az építéséhez. Felépítik a szaruhártyát, a lencsét s a parányi izmokat a lencse körül, s a látóidegeket. A szem védelmére készül a szemhéj, melynek belsejét finom bőrrel bélelik ki. Azután egy kis szökőkút készül, s általa lesz a finom mestermű mosva, fürösztve, tisztán tartva. Csodás szervezettséggel folyik a munka, épülnek ki

120

szerveink, s lesz létrehozva a legnagyszerűbb szerkezet, az emberi test." Mráz Gusztáv: Világunk 20-21. Hogyan foglalhatnánk össze azt, amit ebben a fejezetben láttunk? Talán egyetlen mondatban: az élet egy zseniális dolog! Ezt a zsenialitást látjuk egyetlen sejtben, egy piciny baktériumban. Ugyanezzel a zsenialitással találkozunk a sejtműködésben, a sejtosztódásban, a genetikus információ másolási mechanizmusában, de ugyanezt a zsenialitást figyelhetjük meg a vérben, a szemben, a fogantatásban, a magzati állapot körülményeiben, és a születés csodájában. Az élet egy zseniális dolog! Én úgy gondolom, több akadálya is van annak, hogy mindez véletlensorozat eredménye legyen. Korábban ezeket írtam le. ∗∗∗∗

15. Tizenötödik istenérv: Az élet rejtélye Előző pontunkban feltettük a kérdést: mi az élet? Beszéltem az élet struktúrájáról, zsenialitásáról, ugyanakkor nem vállalkoztam arra, hogy definiáljam azt, ami eddig még senkinek sem sikerült. Most nézzünk egy-két élet definíciót híres tudósok tollából: M. Eigen számára az élet egy "hiperciklus" (Prf. Werner Gitt: Teremtés + Evolúció = ? 78.o.) G. és H. v. Wahlert röviden úgy fogalmaznak: "Az élet az anyagnak egy rendezett állapota". (v.Wahlert, G. u. H.: Was Darwin noch nicht wissen konnte, München, 1981. 79.o.) Schrödinger és Bernal szerint: "Az élet, a jelenségek olyan csoportjába tartozik, ahol nyílt vagy folyamatos rendszerek képesek belső energiájukat azon az áron csökkenteni, hogy környezetükből különböző anyagokat illetve szabad energiát vesznek fel, majd ezeket alacsonyabb formában oda visszajuttatják." (Schrödinger és Bernal: Gaia 8.o.)

121

Ezekkel a definíciókkal két baj van. Az egyik az, hogy pontatlanok, a másik pedig, hogy hiányosak. Az ilyen típusú definíciókról írta Siku Andrea matematikus, hogy "ezen meghatározások értelmében élőnek tekinthetjük pl. a hűtőszekrényt, vagy más ember alkotta szerkezetet is" (Siku Andrea: Inverz evolúció 70.o.) Az ilyen jellegű definíciók pont arra nem felelnek, amire hivatottak lennének válaszolni: mi az élet? A tudós Peter Molton definíciója szerint: "... az élet, a rendezettség olyan tartományait jelenti, amelyek energiát használnak fel, hogy szervezettségüket az entrópia bomlasztó erőivel szemben megtartsák" (C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye 148. o.) Ez a meghatározás szintén nem fogalmazza meg mi az élet. Éppen ezért sok tudós már nem is kísérel meg válaszolni a kérdésre, inkább becsülettel bevallja, hogy képtelen rá: Venetianer Pál: "Az élet keletkezéséről biztosan csak annyit mondhatunk, hogy egyszer megtörtént." (Venetianer Pál: Molekuláris biológia: Tegnap, Ma, Holnap. 111. 108. 109.) A cambridge-i Egyetem zoológia professzora, William Thorpe: "Az üres spekulációk és vitatkozások, melyek az utóbbi 10-15 évben az élet keletkezésének módjáról nyilvánosságra jutottak, túlságosan naivnak és jelentéktelennek bizonyultak. A probléma megoldása, éppoly távol van, mint valaha." (Hichting,Francis: The Neck of the Giraffe. 1982. 68.o) A Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert professzor: "Valószínűleg minden biológus eljut ahhoz a kérdésfeltevéshez, hogy ' Mi is az élet' ? Az bizonyos, hogy senki nem adott kielégítő választ még erre a kérdésre." (Szent-Györgyi Albert: Az anyag élő állaopta 6. o. Magvető. Bp. 1983.) Öreg korára Szentgyörgyi professzor így gondolkozott:

122

"Az élet titkát kutatva az atomoknál és az elektronoknál kötöttem ki, melyekben egyáltalán nincsen élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül... ." (Siku Andrea: Inverz evolúció 71.o) Az élet - mint látjuk -, egy rejtélyes, megmagyarázhatatlan dolog. A sejt él, de összetevői - az atomok és a molekulák -, már nem élnek. De akkor hol van az élet? Nézzünk egyetlen élőlényt, nézzünk például egy embert. Sejtjei, szervei, egész szervezete él. Eszik, beszél, nevet, gondolkozik, kommunikál. Amikor meghal, halála pillanatában történik valami, amitől megszűnik benne az élet. Ha ekkor azonnal lefagyasztanánk a testét, megmaradnának a test magasan szervezett, rendezett struktúrái, de mégsem lenne benne élet. Ha ez az ember történetesen a rokonunk lenne, azt mondanánk: "Eltávozott tőlünk". De mi távozott el, hiszen teste megmaradt szinte ugyanolyan szerkezeti összetételben? Mégis "elment" tőlünk, mert ha szólunk hozzá, nem reagál. Nem örül többé, nem nevet, nem beszél... kiszállt belőle az élet. Prof Werner Gitt így fogalmaz: "A halál pillanatában a sejtekben még számos DNS információ van jelen; bár a működési- és kommunikációs információ rendszerei már kiestek. Tehát az élő és a halott szervezet között még egy másik, olyan jelentős különbség kell hogy fennálljon, amely nem az anyag tartományában keresendő" (Prof. Werner Gitt: Teremtés + Evolúció = ? 82.o. ) Gilbert Ryle ezt a szempontot a következőképpen írta le: "Ámbár az ember teste egy gép, de nem közönséges gép, mivel egyes funkcióit egy, a belsejében lévő másik gép vezérli - ez a belső vezérlőgép pedig egészen különös. Nem látható, nem hallható, se mérete, se súlya nincs. Nem szedhető szét, és a törvényszerűségek, amelyeknek engedelmeskedik, nem azonosak azokkal, amelyeket a mérnökök ismernek." (Davis P.: Gott und die modern Physik München 1986. 111.o. ) Ezt átgondolva megérthetjük, hogy az élet nem anyagi minőség. Azonnal szeretném pontosítani előző mondatomat: Tény az, hogy

123

az anyag szükséges az élethez, mert az anyag hordozza azt a valamit, amit mi életnek hívunk, de az anyag mégsem azonos az élettel! A halál pillanatában valami történik és emiatt az anyag nem hordozza tovább az életet. A halál pillanatában az anyag még ugyanolyan, (amíg nem kezdődnek el a bomlási folyamatok), de az élet már nincsen tovább a testben. Ezért mondhatjuk azt, hogy az élet nem anyagi minőség. Ez a kijelentés önmagában is istenérv. Hiszen ha nincsen Isten, akkor az anyag hogyan lenne képes bármit is létrehozni, ami nem anyagi? Figyeljünk meg egy élet definíciót, Prof. Werner Gitt tollából, ami kissé közelebb jár az igazsághoz mint az eddigiek: "Élet = materiális rész (fizikai és kémiai szemszög) + nem materiális rész (információ szellemi forrásból)" Prof. Werner Gitt: Teremtés+Evolúció=? Ez a definíció arról szól, hogy az életet az anyag hordozza, de az élet mégsem anyagi minőség, hanem valami, ami szellemi forrásból jön. Hasonlóképpen fogalmazza meg lényegileg ugyanezt Prof. Wilder Sith: "... anyag + energia + (teremtői) elgondolás = élet" Prof. Wilder Sith: Aki gondolkodik annak hinni kell 22. o. Ebben a meghatározásban is az elgondolás, a szellemi minőség lehel életet az anyagba. Végül nézzük a Szentírást: "S formálta az Úr Isten az embert a földnek porából és lehelte az ő orrába az életnek leheletét és így lett az ember élő lélekké" (Ter 2,7) A Biblia ugyanezt mondja ki, mint ahol mi tartunk eddig: 1. test (a föld elemeiből, molekuláiból) + 2. az élet lehelete (a nem anyagi minőség) + 3. isteni szándék = ÉLET Az életet tehát úgy írhatjuk le, mint azt a valamit ami isteni eredetű, ezért számunkra meghatározhatatlan csoda. Mindezek hátterén tizenötödik istenérvemet így mondom ki: A földi élet az anyagtól elválaszthatatlan ugyan, de mégsem maga az anyag az élet.

124

Erre két bizonyíték van. 1. Az életet nem lehet "megfogni", mert kisiklik a kezünkből. Az élettelen molekulák és az élő sejt között áthidalhatatlan szakadék tátong, s nem értjük mitől válik élővé az, ami még nem él (a molekulák és atomok.). A molekulákat és atomokat képesek vagyunk "megfogni", mérni, definiálni, de azt nem tudjuk mi az élet és hol kezdődik. (A molekulákban még nem, de a sejtben már ott van.) 2. Amikor eltávozik az élet, a test (az anyag) ott marad, de mégis kimegy belőle valami amit életnek hívunk. Mivel igaz az, hogy nem az anyag az élet, így az is igaz, hogy az élet nem anyagi minőség. Ha viszont nem anyagi minőség akkor az anyag nem hozhatta létre azt. S hogy miért nem? Nos azért, mert egy fontos természeti törvény a kauzalitás törvénye, megakadályozza ebben. A kauzalitás törvénye, az oksági törvény, mely szerint semmilyen okozat nem létezik ok nélkül. Ebből következik, hogy az okozat nem lehet magasabb rendű az oknál. Hiszen ha ez lehetséges lenne, akkor az okozat, az okhoz képest magasabb rendű lenne, és "valami plusszal bírna", s ez "felfelé fejlődést" jelentene, sőt, ok nélküli felfelé fejlődést, hiszen a "többnek", a "plusznak" nem volna az okhoz semmi köze, ez viszont lehetetlenség. A világosabb megértés érdekében nézzünk két példát: Ha x erővel meglökök egy golyót, akkor a golyó sebessége (mint okozat) nem lehet nagyobb, mint az azt kiváltó erő (ami az ok), hiszen ha ez lehetséges lenne, akkor az okozatban található plusz, amivel rendelkezik (ez esetben az, hogy gyorsabban gurul, mint ahogy meglöktem), nem az okból eredne, így ok nélküli lenne, ez pedig a kauzalitás törvényszerűsége miatt lehetetlenség! Ha egy liter vizet 80 fokra hevítek, majd ezen a hőmérsékleten tartom, akkor az x idő alatt gőzölög el, és nem gyorsabban. Nem gőzölhet el olyan ütemben, mintha forralnám. Az elgőzölgés üteme (mint okozat) nem lehet nagyobb, mint a hevítés mértéke (az ok), hiszen ha ez lehetséges lenne, akkor az okozatban

125

található plusz, amivel rendelkezik (ez esetben az, hogy gyorsabban gőzölög, mint ahogyan én hevítem), nem az okból eredne, így ok nélküli lenne, ez pedig a kauzalitás törvényszerűsége miatt lehetetlenség. Röviden: Az okozat sohasem lehet több, mint az ok, hiszen ha ez lehetséges lenne, akkor az okozatban lévő "több", nem az okból származna, így ok nélküli lenne, s ez a kauzalitás törvénye miatt (mely azt mondja ki, hogy semmilyen okozat nem létezik ok nélkül), lehetetlenség. Ha viszont így áll a dolog, s az okozat nem lehet "több" és magasabb rendű, mint az ok, akkor az élet (mint okozat) nem keletkezhet a nálánál sokkal alacsonyabb rendű okból, az élettelen anyagból! Ha igaz az, hogy az élet - egy zseniális dolog, egy számunkra megfoghatatlan rejtély, - valami, ami nem megragadható, mert nem anyagi minőség, S, ha igaz az, hogy a - nem anyagi nem rendelhető az anyaghoz, - s az élet több mint az élettelen akkor az is igaz, hogy az élet mint okozat, több, mint az élettelen anyag. A kauzalitás értelmében az élet okaként nem kereshetünk nálánál alacsonyabb rendű okot, csak minimum akkorát, vagy nálánál nagyobbat! Mivel az anyag mint ok, alacsonyabb rendű minőség, mint a nem anyagi minőségű élet, így nem lehet az élet oka. Az élet okaként, (az anyag alternatíváját elvetve), szükségképpen az Isten alternatíváját kell válasszam. Az intelligens akarattal rendelkező Isten az anyaggal szemben: élő (így nem alacsonyabb hanem magasabb rendű) oka az élet létezésének, és létrejöttének.

126

16. Tizenhatodik istenérv:Az élet törvénye Az ateista-materialista felfogás szerint az un. ősnemzés eredményeképpen jött létre az első sejt. Az ősnemzés két fajtája ismeretes, a heterogenezis, és az abiogenezis (mint ahogy arról részletesen szóltam korábban), de a fővonásban azonos a kettő: mindkettő élettelenből akar élőt létrehozni. Ennek az elgondolásnak komoly ellenérvét 1864-ben Pasteur fogalmazta meg, kísérletei alapján. Nézzük hogyan ír erről a Review Text in Biology című tankönyv: "Louis Pasteur, francia tudós (1860 táján) végérvényesen bebizonyította, hogy ha a mindenütt jelenlevő mikroorganizmusok szerves anyagba kerülnek és ott táptalajra találnak, táplálkozni kezdenek növekednek és elszaporodnak, ezáltal számtalan sok magukhoz hasonló mikroorganizmust hoznak létre. Élelmiszert tartalmazó üvegek lezárva és sterilen tartva még több hónap után sem tartalmaznak mikroorganizmusokat" (Review Text in Biology 252. 253. o.) Pasteur felfedezett egy természeti törvényt, ami azóta is megcáfolhatatlanul helyt áll: élő, csak élőtől származhat! Pasteur törvényét azóta, sokszor próbálták megkerülni több féle módon, ezek közül a jelentősebbekkel foglalkoztam előző érveimben. Mindegyik elképzelésnek lényege az, hogy "valahogy" mégiscsak élettelenből jöjjön létre az élő. Ez az elképzelés ugyanakkor Pasteur törvénye után csak lassan és nehezen vált hihetővé. Több apró lépés vezetett ebbe az irányba, mire újra elképzelhetővé vált az elmélet. Most nézzük kivonatosan a Pasteur-kísérlet előtti és utáni (ősnemzés irányába ható) apró lépéseket: a. Pasteur kísérlet előtti lépések: Egy radikális redukcionista gondolkozás jelentősen leegyszerűsítette az élet minőségét és struktúráját, s azt gondolták, hogy az "élő anyag" nem tartalmaz önálló életerőt. Az elméletben

127

közrejátszott az energia-megmaradás törvénye, mert úgy gondolták, hogyha egy reakció teljes energiája maradék nélkül megmérhető, akkor életerő (amelyet szintén egyfajta energiának képzeltek) nem szükséges. Megjegyzés: Ezt vizsgáltam a tizenötödik istenérvben) s az derült ki, hogy ez nincs így. Az élet még így 150 év múltán is leírhatatlan, felfoghatatlan remekmű! Definiálni nem vagyunk képesek, megtapintani nem tudjuk, mert nem anyagi minőség! Az, hogy az életerő súlyra, hosszra, színre (stb.) nem mérhető, még nem jelenti azt, hogy nincsen, hiszen az élettelen molekulák és az élő sejt közötti materiális különbség sem mérhető méretre, hosszra, súlyra, de ettől függetlenül az egyik él, a másik nem! Ez után hirdette ki Pasteur, eredményeit, melyet így összegzett: "A spontán képződés doktrínája soha többé fel nem támadhat az enyészetből, amelybe ez az egyszerű kísérlet taszította." R. Vallery Radot, 1920. The Life of Pasteur, franciából ford. Mrs. R.L. Devonshire. New York: Doubleday, p. 109. b. A Pasteur kísérlet utáni lépések: Hatvan év enyészet következett az ősnemzés elméletére, Pasteur szavai beteljesedtek. Ám 1924-ben kezdett feltámadni újra az ősnemzés tana, amikor Aleszander Ivanovics Oparin újra nyitotta a vitát. Ő mellé társult J. B. S. Haldane angol biológus, majd J. D. Bernal, és Harold Urey munkássága. Oparin, Haldane, Bernal és Urey alapfelvetése nyomán összetett hipotézist dolgoztak ki, amelyet kémiai evolúció modern elméletének neveztek. Az elmélet lényege: az élet, a bonyolult molekularendszereken keresztül a korai és élettelen Földön létező egyszerűbb molekulákból fejlődtek ki. Megjegyzés: Ezt szintén vizsgáltuk korábban, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ehhez sem a feltételek nem voltak adottak (ultraibolya sugárzás, hidrolízis, két fajta aminosavak stb.), sem a természeti törvények. (Erről a szól a tizenegyedik istenérvem.) Az atomok és molekulák termodinamikai egyensúlyra törekszenek, a véletlen ebbe az irányba működik, és a

128

sok idő sem orvosság erre, mert az "idő nyila" ellenkező irányba mutat. (Erről szól a tizenkettedik istenérvem.) Ugyanakkor az élet egy magasabbrendű szerveződés, magasabbrendű okozat, így nem keletkezhetett nálánál kisebb okból. (Erről szól a tizenharmadik istenérvem.) A kémiai evolúciót ezért (mint Pasteur törvényét "megkerülő-kísérletet") el kell vessük. Ha viszont elvetjük, akkor vissza kell lépnünk a kémiai evolúció elméletét megfogalmazó időszak előtti korra, s ez a Pasteur kísérlet ideje! "Élő csak élőből származik", - mondja ki Pasteur, - "s a spontán képződés doktrínája soha többé fel nem támadhat az enyészetből, amelybe ez az egyszerű kísérlet taszította." Ez a végkövetkeztetés mind máig igaz. Nézzük hogyan ír erről Siku Andrea matematikus: "A tudósok próbálnak életet előállítani. De mindig csak a jövőre hivatkoznak. "Majd a jövőben" - mondják. Miért a jövőben? Hogyha az élet a múltban az anyagból keletkezett és a jövőben is az anyagból fog létrejönni, akkor mi a helyzet a jelennel? MOST miért nem keletkezik élet az anyagból? ... A tudomány mai állása szerint az élet keletkezésének idején, amikor még csak az egysejtűek alakultak ki, nem voltak tudósok és nem volt tudomány. Ez azt jelenti, hogy az élet a tudománytól és a tudósoktól függetlenül, "saját magától" jött létre. Hogyha ennyire nem befolyásolja az élet létrejöttét az, hogy van-e tudomány vagy vannak-e tudósok, akkor most miért nem tapasztalhatjuk azt, hogy spontán módon élet jön létre az anyagból, mindenféle tudomány nélkül? Miért nem folytatódik az élet kialakulásának folyamata, és keletkezik az anyagból továbbra is élet? Hiszen az élet létrejöttéhez és fennmaradásához szükséges minden anyag ma is jelen van a földön." Siku Andrea: Inverz evolúció 71.72.o. Most felidézünk egy szakaszt Prof. Artúr Wilder-Smith Aki gondolkozik annak hinnie kell c. könyvéből. A könyv regényes formában ír le egy hosszú párbeszédet az ateista és az istenhívő emberek vitájáról. Ebből nézzünk egy rövid szakaszt:

129

" - Tehát - (folytatta a hívő), a ti elméleteitek szerint az anyagból (föld) energia hozzáadásával megindul a kémiai fejlődés, amelynek eredménye az őssejt vagy mikroszféra, ugye? Egy nyílt rendszerből, amely kívülről energiát kap, spontán kifejlődik az élet, szellem és teremtő nélkül? Ez a ti föltételezésetek magva? (... Az ateisták igenlően helyeseltek... ) - Minden szardíniakonzerv és minden üveges konzerv energetikailag nézve nyílt rendszer (- folytatta a hívő). Hiszen a doboz bebocsátja és kiengedi a hőt. A dobozok tartalma tetszés szerint melegíthető és hűthető. A rendszer tehát termodinamikailag teljesen nyílt. Az üveges konzerv még nyíltabb - ha ez egyáltalán lehetséges -, hiszen az üveg falán át a fényt és hőt egyaránt be és kibocsátja. Tehát mindkettő, akár a dobozos, akár az üveges konzerv energetikailag nézve igen nyitott termodinamikai rendszert képez. Ezek a rendszerek csupán az élet csíráival szemben képeznek zárt rendszert. Termodinamikailag és energetikailag nyitottak. De az, hogy az élet csírái elől el vannak zárva, tulajdonképpen nem is fontos, mert elméleteitek szerint az élet csírái könnyen előállnak mindenütt, ahol anyag és energia van. Márpedig anyag és energia bőségesen van mind a dobozokban, mind az üvegekben. Az, hogy az élet csírái ki vannak zárva, a ti álláspontotok szerint nem döntő fontosságú. Amit ti fontosnak tartotok, az pusztán energia és anyag, és az bőségesen van minden dobozban és üvegben. Ezért már réges-régen elő kellett volna állnia mindenféle egyszerű életcsírának magától, spontán, hiszen milliárdszámra ismételtétek meg a kísérletet, mégpedig az ősnemzésre nézve a lehető legkedvezőbb körülmények között. A kísérleti valóságnál - tette hozzá - az élet csíráinak kizárása sokkal fontosabbnak bizonyult, mint az energia bevezetése. Elméleteitek szerint az ősnemzésnél a fő dolog az energia beáradása a dobozba, ami tehát nyilvánvalóan nem igaz. Hányszor figyeltétek meg azt - kérdezte -, amíg a több mint száz esztendő alatt konzerviparotok (az egész világ konzervipara) milliárdszámra gyártotta a dobozokat és üvegeket, hogy az

130

energia egy olyan energetikailag nyílt rendszerben, mint a szardíniás doboz a szardíniatetemekkel (amely eszményi közeg arra, hogy testek és sejtek épüljenek benne - sokkal eszményibb, mint a feltételezett ősleves) új fajtákat, akármilyen primitíveket is, létrehozott volna? Saját kijelentésetek szerint egyszer sem. A milliárdnyi szardíniakísérlet (és egyéb konzervkísérlet) kétséget kizáróan kimutatta, hogy az energia plusz anyag (pl. szardínia) sohasem eredményezett életet, még a legkedvezőbb körülmények között sem. Ez a tény annyira biztos és hézagmentes, hogy egy egész iparág, a konzervipar virágzása függ tőle. Ha ez a tény nem lenne bizonyos, és imitt-amott mégiscsak keletkeznék élet a dobozokban, akkor a konzervipar teljesen alkalmatlan lenne az élelmiszerek tartósítására. - Miért állítjátok az ellenkezőjét annak - folytatta fejtegetését -, amit ez a kísérlet (milliárdszorosan) bebizonyított... ? Mi azt állítjuk, hogy az élet anyagból, energiából és a Teremtő munkája által (vagy a Teremtő által beépített genetikus kódrendszer által) keletkezik. Ti viszont azt állítjátok, hogy az anyag plusz energia önmagában is előállítja az életet, és ezért sem a Teremtőre, sem pedig az Ő általa kigondolt programra nincsen szükség ahhoz, hogy élet keletkezzék. A mi hitünk mögött a kísérlet súlya áll, és ezért racionális." (Prof. Arthur Wilder Smith: Aki gondolkodik annak hinnie kell, 17-20. o.) Levonhatjuk mi is azt a következtetést, hogy a kísérleti eredmények nem támogatják az ősnemzést, hanem milliárdszorosan ellene mondanak! Soha nem tapasztaltuk azt, hogy az élet élettelenből jött volna létre. Szilárd tény, természeti törvény az, hogy élő csak élőből származhat! Ezért tizenhatodik istenérvemet így mondom ki: Természeti törvény és természettudományos tény, hogy élő csak élőből származhat! Sohasem figyeltük meg ennek az ellenkezőjét sehol! Sem szervezett laboratóriumi körülmények között spontán, sem szervezett laboratóriumi körülmények között irányított

131

formában, sem a milliárdszorosan kipróbált több mint 100 éves konzerviparban a világon, sem másutt! Élő csak élőből származhat, ez milliárdszorosan bebizonyított tény. Ez vált nyilvánvalóvá Pasteur idejében, s ez igaz mindmáig! A Pasteur törvényét megkerülni igyekvő kémiai evolúció drasztikus redukcióval indult, amely arra törekedett, hogy végletekig leegyszerűsítse magát az életet, s ezáltal közelebb vigye az élőt az élettelenhez. Ez az elméleti elgondolás (hogy az élet kezdeti formái egyszerűek és alig többek az élettelennél) mára már nyilvánvalóan tévesnek bizonyultak. Ezért az ősnemzésnek sem elméleti megalapozottsága, sem gyakorlati bizonyítéka nincsen! Mivel élő csak élőből származhat, így az élettelen anyagot - mint eredetünk ősokát - elvetve, az ÉLŐ, Intelligens Tervezőt, Istent kell megjelöljük létezésünk első indítóokaként. Pasteur törvényét megkerülni és tagadni olyan próbálkozás, mint bármely más természeti törvényt (pl. a gravitáció törvényét) tagadni. Értelmetlen. "Minden molekula egy - a semlegesítésre törekvő - elektro-kémiai irányzat eredménye. Ezek tehát az állandóságra való törekvés kifejezői. Ám a változékonyság az élet egyik jellemzője, s így hihetetlen, hogy az állandóság állapota felé hajló anyag összessége olyan állandó kémiai változékonyságot hozzon létre ami az élő anyag jellemzője. Így tehát elképzelhetetlen, hogy élet nélkül valaha is szerves vegyület jöjjön létre." Discovery 1962. május. 44.o.

17.Tizenhetedik istenérv: Az Univerzum életfeltételei Írásomban utoljára, szeretnék még egyszer visszanyúlni az Univerzum szférájába, hogy megfogalmazzak belőle két istenérvet. Nem magáról a Világegyetemről szeretnék írni (hiszen

132

erről már korábban írtam), hanem az Univerzumról, mint az élet bölcsőjének lehetőségéről... Mostani istenérvem a Világegyetem életfeltételeiből, a következő érvem pedig a Föld életfeltételeiből fakad... Ha megvizsgáljuk a Világegyetem felépítését, s az azt fenntartó természeti törvényeket, akkor észrevehetjük, hogy az élet számára legideálisabban elrendezett. Bevezetésül, figyeljük meg Keith Ward professzor hogyan ír erről: "... egyes fizikusok érvelése szerint a miénk az egyetlen a tudatos életformák létrehozására alkalmas világegyetem, éppen a létezése alapjául szolgáló matematikai törvények összetettségének és pontos illeszkedésének köszönhetően... " (Keith Ward: Isten, véletlen, szükségszerűség. 158.o.) Nézzük, az Univerzumban mennyi mindennek kell egymással összefüggésben illeszkednie ahhoz, hogy élet létezhessék benne: Az egész Világegyetemet meghatározzák a természeti törvények. Ezek közül négy törvényszerűség a legalapvetőbb, és ezek a következők:( Csillagászat. Simon Tamás 92. old. alapján) 1. Elektromágnesesség, ami a legfőbb vonzási erő a protonok és az elektronok között, mely összetartja az atomot és lehetővé teszi a molekulák képződését. 2. A gravitációs erő, mely az atomok belsejében igen gyenge erő, de az óriási objektumok - bolygók, csillagok, galaxisok - esetében hat. A gravitációs erőtörvény határozza meg az égitestek mozgását és elhelyezkedését. 3. Erős magerő, amely az az erő, ami egymáshoz tapasztja az atomokban a protonokat és a neutronokat s megakadályozza az atommag szétesését. 4. Gyenge magerő, mely a radioaktív elemek bomlási folyamatát és a Nap hatékony termonukleáris tevékenységét szabályozza. Ez a négy természeti törvény érvényesül a mérhetetlen kozmoszban, s a végtelenül parányi atom szerkezetében. Mindenre kihat, amit magunk körül látunk.

133

Az életünkhöz elengedhetetlenül szükséges elemek (legfőképpen a szén, az oxigén és a vas) nem létezhetnének, ha a Világegyetemben ez a négy erő nem ilyen kifinomultan lenne beállítva. Nézzük miért: a. Elektromágneses erő: Például ha az elektromágneses erő lényegesen gyengébb lenne, akkor az elektronok nem maradnának ott az atommag körül és az atomok nem tudnának molekulákká alakulni, így nem létezhetnének sejtek sem. Fordított esetben pedig, ha az elektromágneses erő sokkal nagyobb lenne, akkor az elektronok hozzátapadnának az atommaghoz, így nem jöhetnének létre kémiai reakciók az atomok között, ami megint csak azt jelentené, hogy nem lenne élet. Már ebből a szemszögből nézve is nyilvánvaló, hogy létezésünk az elektromágneses erő pontos (és nem véletlenszerű) beállításától függ. Figyeljük meg ugyanezt kozmikus méretekben is: Az elektromágneses erő nagyságának már a parányi eltérése is kihatna a Napra, ami megváltoztatná a Földre érkező fényt, lehetetlenné téve ezzel a növények fotoszintézisét. A vizet is megfosztaná egyedülálló tulajdonságaitól, melyek nagyon fontosak az élethez. Itt is igaz az, hogy az elektromágneses erő pontos (és nem véletlenszerű) beállítása határozza meg, hogy élünk-e vagy sem. b. Gravitációs erő: Az elektromágneses erőnek a másik három erőhöz viszonyított nagysága éppen ennyire életbe vágóan fontos. Némely fizikus számításai szerint például ez az erő 10 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000-szorosa (10 a negyvenediken) a gravitációnak. Ha csak egyetlen nullát adnánk hozzá ehhez a számhoz, az arányaiban nem nagy változtatásnak tűnne (10 a negyvenegyediken). Mégis azt jelentené, hogy a gravitáció az arányát tekintve gyengébb lenne. A tudós dr. Reinhard Breuer elmondása szerint, ha kisebb lenne a gravitáció, akkor a csillagok is kisebbek lennének, és belsejükben a gravitáció nyomása nem

134

idézne elő kellően magas hőmérsékletet ahhoz, hogy magfúziós reakciók jöhessenek létre, azaz képtelen lenne sütni a Nap. Ez ránk nézve megint csak katasztrofális lenne. Ha viszont a gravitáció arányaiban erősebb lenne (mondjuk csak egy nullával kevesebb, 10 a harminckilencediken lenne), akkor Breuer szerint ezzel az apró kiigazítással egy olyan csillagnak, mint a Nap, rendkívüli miértékben lecsökkenne az élettartama, márpedig a Napunk (és a többi csillag) két figyelemre méltó tulajdonsággal bír: hosszú távú stabilitás (1) és hosszú távú kifogástalan működés (2). Itt megint azt láthatjuk, hogy pontos (és nem véletlenszerű) beállításról van szó. c. Az erős magerő: Nézzük az erős magerőt, amely egymáshoz tapasztja az atommagban a protonokat és neutronokat. E miatt a kötés miatt tudnak különféle elemek kialakulni - a könnyűelemek (például a hélium és az oxigén) és a nehézelemek (például az arany és az ólom). Ha ez a kötőerő mindössze 2 százalékkal lenne kisebb, akkor csak hidrogén létezne és az élethez elengedhetetlenül fontos oxigén, szén és vas stb. nem volna. Ha viszont ez az erő kissé nagyobb lenne, akkor csak nehézelemek lennének, hidrogén pedig nem lenne az Univerzumban, s ha ez hiányozna, akkor a Napunknak nem lenne tüzelőanyaga, az élethez szükséges energia nem léteznék, és nem lenne víz sem. Ilyen feltételek mellett megint csak nem lennénk, és nem olvasnánk ezeket a sorokat. Újra igaz az, hogy pontos (és nem véletlenszerű) beállításról van szó. d. A gyenge magerő: A negyedik erő, a gyenge magerőnek nevezett erő, amely a radioaktív bomlást szabályozza, Napunk termonukleáris tevékenységére is hatással van. Freeman Dyson matematikusfizikus szerint, ez az erő annyira finoman van beállítva, hogy a gyenge magerő - ami több milliószor kisebb, mint az erős magerő -, pontosan annyira gyenge, hogy a Napban levő hidrogén lassú, folyamatos ütemben éghessen. Ha ez az erő nagyobb vagy kisebb lenne, akkor ismét csak bajban lenne bármely életforma, amely a

135

Naphoz hasonló csillagoktól függ, ugyanis ez a precízen beállított égésfok tartja melegen - de mégsem égeti szénné Földünket, és tart életben minket. Ugyanakkor a gyenge magerő szerepet játszik a szupernóva robbanásokban, melyek a legtöbb elem létrejöttének és szétoszlásának a mechanizmusát képezik. John Polkinghorne fizikus szerint ha ezek a magerők csak egy kissé térnének el a jelenlegi nagyságuktól, akkor a csillagok képtelenek lennének létrehozni azokat az elemeket, amelyekből mi emberek összetevődünk. Ismét a pontos (és nem véletlenszerű) beállítás! Összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy a Világegyetem négy legfontosabb törvényszerűsége az élet számára nagyon pontosan lett beállítva. Ha egyik másik törvényt csak 4-5%-al "elállítanánk", azonnal nem léteznék élet. Mivel a véletlen nem képes ilyen finom hangolásra, így mindennek okaként intelligens akaratot kell feltételezzünk. Egyetlen ellenérv jöhet szóba, mely szavaimnak ellentmondani látszik, s ez így hangzik: "Nem kellett semmit sem beállítania a véletlennek, hanem minden történés, folyamat, esemény lett ahogy lett, s aztán később, az élet abból alakult ki, ami már eleve adott volt" Ha félreteszem eddigi érveimet (melyek arról szóltak, hogy az élet, a komplexitás, a rendezettség, a működőképesség /stb./, nem jöhetett létre magától és véletlenül), s csak önmagában nézem az ellenérvet, akkor is azonnal felmerül bennem néhány kérdés: - Hogyan létezhetnék élet akkor, ha például (az elektromágneses erő néhány %-os elállítása miatt) az elektronok elszöknének az atommagtól, nem maradnának rendezett pályáikon, s így nem tudnák felépíteni a még nagyobb szervezettséget, az életet? - Hogyan létezhetnék élet akkor, ha például az elektronok hozzátapadnának az atommaghoz, s így nem tudnának molekulákká kapcsolódni, s így ismét nem lennének képesek fejlődésben, "felfelé épülésben" bonyolult rendszert építeni s életet felépíteni?

136

- Hogyan létezhetnék élet akkor, ha például (a gravitációs erőállandó megváltoztatása miatt) nem kapna energiát az élet a csillagokból, ha nem sütne a Nap, vagy (a gyenge magerő apró változtatásának eredményeképpen) szénné égetné azt? Úgy gondolom, bármilyen is lenne az élet, nem létezhetne "éltető energia" nélkül, sem szénné égetve! - Milyen élet létezne akkor, ha (az erős magerő elállításából fakadóan) csak hidrogén létezne a Világegyetemben? Létezne egyáltalán élet, amit a sokrétűség, mérhetetlen komplexitás, bonyolultság, színesség és zsenialitás jellemez? Meggyőződésem szerint, nem. Úgy gondolom, ha a Világegyetem négy alaptörvénye, csak egy kicsit is eltérő lenne, nem létezne élet. Ugyanakkor elismerem, filozófiailag szinte minden és mindennek ellenkezője kitalálható, elképzelhető, de tudományosan ezek a feltevések nem állják meg a helyüket. Tudományos szemszögből azt kell mondjam, az élet a maga sokrétűségével és zsenialitásával a négy alapvető természeti törvény rendezett, pontos, precíz beállításától, és állandóságától függ. Ha a véletlen ezeket időről időre elcsavarná, nem létezne élet az Univerzumban. Nézzünk néhány tudós gondolkodót, hogyan vélekedik: Fred Hoyle asztrofizika professzor a New Scientist hasábjain: "Ha a gyenge erő valamivel nagyobb lenne, nem jöhetett volna létre hélium, ha pedig valamivel kisebb lenne csaknem az összes hidrogén héliummá alakult volna át... Igen kevés az esély egy olyan világegyetem létezésére, amelyben van némi hélium, ugyanakkor robbanó szupernóvák is vannak. Létünk az egybeesések eme kombinációjától függ, valamint az atommagok energiaszintjeinek még drámaibb egybeesésétől... " (New Scientist) Két híres tudós: egy csillagász és egy matematikus John Barrow és Frank Tipler: "Képzeljenek el egy olyan világegyetemet, amelyben egyik-másik alapvető fizikai állandó valamilyen módon meg van változtatva

137

néhány százalékkal. Egy ilyen világegyetemben az ember soha nem jöhetett volna létre. Ez az antropikus elv központi gondolata. E szerint az elv szerint a világ egész gépezetének és tervezésének középpontjában egy életadó tényező van" Keith Ward: Isten, véletlen, szükségszerűség. 161.o. Ezen tényezők miatt jutott el nagyon sok tudós arra, hogy mindezek mögött intelligens akaratot feltételezzen. Keith Ward professzor: "A Világegyetemben a bonyolult és viszonylag stabil szerkezetek megjelenését biztosító szabályok létezése az intelligens törvényalkotó létére utal" John Barrow és Frank Tipler: The Anthropic Cosmotogical Principle, VII. oldal A tizenhetedik istenérvet így fogalmazom meg: Az élet rendezett és nagyon összetett szerkezet. Elemei szintén rendezett és összetett egységek. Mindezek egymással összefüggésben léteznek, s belső harmóniájukat maradandó, precíz természeti törvények biztosítják. Ezek a törvényszerűségek a legparányibb atomtól a leghatalmasabb csillagvárosokig rendet és állandóságot biztosítanak. Az élet struktúrái, az atomok, molekulák és sejtek komplex összefüggéseiből épülnek fel, melyek az élet számára pontosan beállított természeti állandóktól függnek. Más szóval, az Univerzum elrendeződése, s az azt fenntartó természeti törvények az élet számára alkalmas teret biztosítanak. Érvelésemben ez azért bír alapvető fontossággal, mert mint láttuk, a természeti törvények csekély elállítása is végzetes hatással bírna az életre nézve, vagyis csak egy szűk sáv alkalmas az élet fennmaradására, s ezen szűk sávon belül mindennek együtt és egymással összefüggésben kell alkalmazkodniuk egymáshoz. Meggyőződésem szerint ez a "finom hangolás", nem lehet céliránytalan összevisszaság (a véletlen) műve, hiszen a precizitás sokkal inkább intelligenciát feltételez, mint véletlen folyamatokat. A véletlent kizárva, az intelligens akaratot, az anyagot kizárva az

138

intelligens Legfelsőbb Lényt, Istent kell válasszam. Ő volt a "finomhangoló".

18.Tizennyolcadik istenérv: A Föld életfeltételei Még nyilvánvalóbb előző érvelésem, ha nem az egész Univerzumot, hanem csak a Földet vesszük szemügyre. Az ateista érvelés szerint az élet azért vetette meg lábát éppen a Földön, mert itt voltak adottak létrejöttének feltételei. Ha gondolatban feltételezzük, hogy nincsen Isten, akkor figyeljük meg mennyi mindennek kellett a Földön véletlenül éppen úgy alakulnia, ahogyan alakult, hogy az élet megszülethessék bolygónkon. 1. A Naprendszer elhelyezkedése a Galaxisban: Mindjárt a Naprendszerrel kell kezdjük, ami egy ideális pontján helyezkedik el Galaxisunknak. A Naprendszer a Tejút egyik spirálkarjában van. Ha közelebb lenne a Tejútrendszer középpontjához, akkor a szomszédos csillagok gravitációs hatása miatt torzulna a Föld Nap körüli pályája és ez szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokat okozna, mely lehetetlenné tenné az élet fennmaradását. Ellenkező esetben, ha a galaxisunk legszélén helyezkedne el, akkor az esti égboltunkon szinte egyetlen csillag sem lenne. Noha ez még nem tenné életképtelenné bolygónkat, de a tudósok kiszámolták, hogy a világegyetemről alkotott jelenlegi fogalmaink alapján a Tejút szélén nem lenne elegendő a szükséges kémiai elemekből ahhoz, hogy olyan Naprendszer alakuljon ki belőle, mint a miénk. Ha tehát azt feltételezzük, hogy Isten nem létezik, akkor egy szerencsés véletlen az, hogy a Naprendszer a Tejút egyik ideális pontján helyezkedik el. 2. A Föld távolsága a Naptól: A Föld ideális távolságra van a Naptól; ez a tényező életbevágóan fontos. A Naptól mért távolság: körülbelül 150 millió kilométer. Ha a Nap forróbb lenne, akkor

139

távolságunk túl kicsi volna a megfelelő életfeltételekhez, ha viszont hidegebb, akkor közelebb kellene kerülnünk energiaforrásunkhoz, hogy elegendő energiát kapjunk. Ugyanígy igaz ez arra nézve, hogy ha egy kicsit távolabb lennénk a Naptól, vagy egy kicsit közelebb, megint csak nem létezne élet a Földön. John Barrow csillagász és Frank Tipler matematikus tanulmányozta a Föld sugarának és a Naptól miért távolságának az arányát. Arra a következtetésre jutottak, hogy az élet nem létezne, ha ez az arány valamelyest is eltérne a jelenleg megfigyelttől. David L. Block professzor pedig így nyilatkozik: "A számítások azt mutatják, hogy ha a Föld csak 5 százalékkal lenne közelebb a Naphoz akkor körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt szabályozhatatlan üvegházhatás, a Föld túlhevülése jött volna létre. Másrészt, ha a Föld csupán 1 százalékkal lenne távolabb a Naptól, akkor mintegy 2 milliárd évvel ezelőtt szabályozhatatlan eljegesedés történt volna, földgolyónk nagy részét hatalmas jégtakarók borítanák" David L. Block: Our Universe: Accident or Design? Csak a két mennyiség fennálló kombinációja (a Föld Naptól való távolsága és a Nap hőmérséklete) vezetett oda, hogy a Föld éghajlata egy nagyon szűk hőmérsékleti intervallumon belül marad, mely minden biológiai és biokémiai ismeretünk szerint egyedül kedvező az életben maradáshoz. Félrevezető az az elgondolás, hogy azért alakult és formálódott ilyenre a földi élővilág, mert ilyen viszonyok uralkodtak, hiszen a Naprendszerben rendkívül széles skáláját találjuk a legkülönbözőbb viszonyoknak, de életnek még csíráját és előfutárait sem találtuk. Vagyis téves az a feltevés, hogy mivel a Földnek ezen adottságai voltak, ezért formálódott ilyenre az élővilág, mert a szomszédos bolygókon, vagy a közeli Holdon (ahol nagyon hasonlóak a feltételek) életnek nyomai sincsenek. Megállapíthatjuk: Ha nincsen Isten, akkor a Föld-Nap távolság megint csak szerencsés véletlen, akárcsak a Nap mérete és

140

tűzereje. Ha az eddig felsoroltak közül, csak egyetlen tényező véletlenül másképp alakult volna, akkor nem léteznénk! 3. A Föld keringési pályája a Nap körül: Egy másik létfontosságú tényező Földünknek, a Nap körüli pályája, mely közel kör alakú (az ellipszis excentricitása csupán e = O,0167). Elképzelhetők és Kepler törvényeivel összhangban állnak jóval elnyújtottabb ellipszisek is. Ha így lenne, akkor napközelben rendkívüli módon megnövekedne, naptávolban pedig lecsökkenne a hőmérséklet. Minden évben lenne egy rövid forró időszak (a perhélium környékén) kb. 300 °C hőmérséklettel és egy hosszú nagyon hideg időszak (az afélium környékén). Az élet elképzelhetetlen lenne egy ilyen Földön, ahol ilyen hőmérsékleti viszonyok uralkodnak. Megint csak téves lenne azt hinnünk, hogy akkor az élet úgy alakult volna, hogy a 300-400 °C hőingadozást is kibírta volna, hiszen a Naprendszer más bolygóin és holdjain sincsen élet, ahol hasonlóan rossz életfeltételek vannak. Kimondhatjuk tehát: Ha a Föld nyújtott ellipszispályán keringene a Nap körül, most nem léteznénk. Szerencsére a Föld éppen a megfelelő távolságra és megfelelő ellipszisíven kering. Vajon véletlenül? 4. A Föld keringési ideje a Nap körül: A Föld, Nap körüli keringési idejétől, vagyis sebességétől függ egy év hossza: Az év hossza összhangban áll életciklusunkkal. Az évszakok hossza kiegyensúlyozott, úgyhogy a vetés és az aratás között elég idő van a növekedésre. A tél sem olyan hosszú, hogy ne lehetne áthidalni készletek felhalmozásával. Naprendszerünkben vannak példák az élet számára elviselhetetlen ciklusokra is, mint pl. az Uránuszé, ahol egy év 84 földi évnek felel meg, vagy a Merkúré, ahol egy év csak 88 napos. Ilyen szélsőséges esetekben felborulnának az éghajlati és biológiai állandók, melyek nélkülözhetetlenek az élethez. Szerencsére a Föld az élet számára ideális sebességgel kering a Nap körül. Ez is csak véletlen műve? 5. A Föld mérete és tömege: Ez a két mennyiség olyan jól össze van hangolva, hogy a felszíni nehézségi erő éppen elegendő az

141

atmoszféra fogva tartásához. Ha a Föld valamennyivel nagyobb lenne, akkor nagyobb lenne gravitációja, és a hidrogén amely könnyű gáz, felhalmozódna és nem tudna kikerülni a Föld gravitációjából. Légkörünk így alkalmatlanná válna a belélegzésre. Ha pedig Földünk kisebb lenne, akkor az oxigén elillanna és a bolygónk felszínét borító vizek elpárolognának. A Föld anyaga a legsűrűbb az összes bolygó közül (5,517 g/cm3). Az átmérője, sűrűsége és tömege hatással van gravitációjára, s a gravitációja pedig hatással van az életadó atmoszférára és vízre. Mivel tanúbizonyságot tesznek a Naprendszer többi bolygói, hogy a földi körülmények hiányában még az élet előfutárait sem tudják produkálni, így azt kell mondanunk, hogy - ha nincsen Isten -, akkor a Föld mérete is szerencsés véletlen következménye. Sőt, a véletlennek a bolygó átmérőjét, sűrűségét, tömegét és gravitációját is az élethez szükséges paramétereknek megfelelően kellett beállítania. Van erre esély, hogy a céliránytalan össze-visszaság (mert a véletlen, jellegénél fogva ilyen!) itt is rátalált a helyes kombinációra? "Az a sajátos helyzet tette lehetővé a Föld felszínén a víz felhalmozódását, hogy a Földnek ideális a mérete, ideális az elemek felépítése, és egy hosszú életű csillagtól, a Naptól tökéletes távolságban írja le majdnem kör alakú keringési pályáját." Integrated Principles of Zoology. 7. kiadás) 6. A Föld forgási sebessége: Azonban még mindig nem elegendő ennyi szerencsés egybeesés. Hiába kering kellő sebességgel a megfelelő távolságon és az ideális ellipszisíven az ideális méretű Föld, ha saját tengelye körül nem fordulna kellő sebességgel. Ha a Föld lényegesen lassabban forogna, a nappali és éjszakai oldal között szélsőséges éghajlati különbségek jönnének létre. A nappali oldalon a sokáig tartó besugárzás következtében elviselhetetlenül magas hőmérséklet alakulna ki, amihez hozzájönne a földfelszín kiszáradása. Az éjszakai oldal ezzel szemben túlságosan lehűlne. Már kb. 48 órás forgásidő (kétszeres naphossz, fele akkora forgási sebesség) azt eredményezné, hogy a

142

Föld minden pontján éjszakai faggyal és nagyon magas déli hőmérséklettel kellene számolni. Az ilyen hirtelen hőmérsékletváltozásokat csak egészen rövid életű szervezetek lennének képesek elviselni, ha lennének ilyenek egyáltalán. Ezek után gondoljuk meg azt, hogy szomszédos iker bolygónk a Vénusz 243 nap alatt fordul meg egyszer tengelye körül. Ha a Földnek tartana ennyi ideig, akkor a nappali része pokollá változna, az éjszakai pedig jégsivataggá. Ha viszont a Föld az ideálisnál gyorsabban fordulna meg tengelye körül, akkor a nappali és éjszakai hőmérséklet között nagyon kicsi lenne a különbség, ami jelentősen korlátozná az időjárási jelenségeket és ezzel a víz körforgalmát is. Ezenkívül a megnövekedett centrifugális erő miatt az atmoszféra nagy része a világűrbe szökne. A Földnek tehát a fent nevezett szerencsés véletlenek egybeesésén túl, éppen ideális a saját tengelye körüli forgási sebessége. Így az időjárási viszonyok kedvezőek, a vízkörforgalom optimális, és az atmoszféra is állandó. Véletlenül, ismét a helyes kombináció jött létre, vagy Tervezője van otthonunknak? 7. A földtengely megfelelő hajlásszöge: Ha nincs Isten, akkor itt még nem ér véget a "szerencsesorozat". A kedvező földi életfeltételek szempontjából további fontos tényező a Föld forgástengelyének a földpálya síkjához képesti dőlése. Werner Gitt professzor így ír erről: "Tudományosan vizsgálták azt a kérdést, mely hajlásszög mellett lehetnek kedvezőek az életfeltételek a földfelszín minél nagyobb részén. Azt az eredményt kapták, hogy ez a szög a 23 és 24 fok közötti szűk intervallumba esik." Werner Gitt: Jelek a mindenségből 111. o. Figyelemre méltó, hogy a Föld hajlási szöge véletlenül éppen 23 1 /2 fok. A hajlásszög megnövekedése beláthatatlan következményekkel járna. Például rendkívüli módon felerősítené a nyár és tél közötti különbséget. Ha a Föld tengelye

143

merőleges lenne a pályasíkjára, akkor adott szélességi fokon egész évben ugyanazok az éghajlati viszonyok uralkodnának. A besugárzott energiamennyiség azonban szélességről szélességre változna. Ennek az lenne a következménye, hogy egyrészt a földfelszín egyenlítő körüli része túl forró lenne az élet számára, másrészt a sarkok körüli lakatlan hidegzóna jelentősen kiszélesedne. Ha a Föld forgástengelye a pályasíkban lenne, akkor a földfelszín egyik felén fél évig nappal lenne, a másik oldalon pedig egyidejűleg éjszaka. Ilyen tengelyhelyzet mellett a nappali oldalon elviselhetetlen forróság, az éjszakai oldalon pedig dermesztő hideg állna be. Csak az egyenlítő környékén váltakozna nappal és éjszaka, de igen szélsőséges körülmények között. Ott évente kétszer lenne tél, mivel a sarkok merőleges megvilágításakor az egyenlítőnél a Nap a horizonton állna. Az Uránusznál és a Plútónál ilyen szélsőséges tengelyhelyzetekkel találkozunk. Csak a forgástengely tényleges, 23 1 /2 fokos dőlésszöge és az évszakok ebből adódó váltakozása hat olyan kiegyenlítően, hogy a túl forró és a barátságtalanul hideg területek a földfelszínnek viszonylag kis részét teszik ki. Werner Gitt professzor ekképp vélekedik: "Már a Föld égi mechanikai paraméterei olyan hihetetlenül kedvező kombinációt alkotnak, hogy nem is lehetne javítani rajtuk. A feltételek láncában azonban további láncszemek is vannak, melyek nélkül nem lenne lehetséges az élet a Földön." Werner Gitt: Jelek a mindenségből 115. o. Ha nem hiszünk a Tervezőben, akkor azt kell mondjuk, hogy az élet számára kedvező, egészen szűk intervallumhoz történő finom hangolás is a véletlen műve. Nem "gyanús" ez a sok véletlen? 8. A földi atmoszféra egyedülálló összetétele: A többi bolygóval összehasonlítva a földi atmoszférának magas az oxigéntartalma (21 %), ami alapvető feltétele a magasabb rendű életformáknak. Magas, de pont csak annyira magas, amennyire ideális. Ha pl. magasabb oxigénarány (50 % fölött) lenne a bolygón, akkor az

144

embereknél oxigénmérgezés lépne fel, ha viszont kisebb lenne az arány, elégtelen lenne a sejtek oxigénellátása. Sőt, az atmoszféra nagyobb oxigéntartalma a Földet gyúlékony bolygóvá tenné, ahol szüntelen tűzvész pusztítana, ha viszont felére csökkenne az atmoszféra oxigéntartalma akkor minden tűz kialudna. Nem tudnánk fűteni, nem működnének az ipari létesítmények stb. De itt még nem ér véget az atmoszféra egyedülálló szerkezete. Az oxigén mellett a levegő 78 % nitrogént tartalmaz, és csak 1 % jut a légkör többi gázára. Megvizsgálva két szomszédunk - a Vénusz és a Mars - légkörét, azt látjuk, hogy ott a fő alkotórész (96,4 ill. 95 %) a széndioxid. Ez az élőlények számára - nagyobb mennyiségben adagolva - halálos anyag. A földi atmoszféra ellenben csak 0,03 %-ot tartalmaz, azaz egy százalék háromszázad részét. A meglévő nitrogéntartalom a biológiai folyamatok szempontjából döntő jelentőségű. Ez gondoskodik a sugárzások kellő mértékű elnyeléséről, az oxigén megfelelő hígításáról és az atmoszféra megfelelő vastagságáról. A légkör kellően vastag mindehhez, azonban nem túlzottan vastag ahhoz, hogy gyengítse a zöld növények fotoszintéziséhez nélkülözhetetlen napsugárzást a látható színképtartományban. Itt megint egy precíz szabályozással találjuk szembe magunkat. Ha a légkör vastagabb lenne, akkor a növények fotoszintézisét tenné tönkre (s ezáltal mi sem tudnánk lélegezni), ha viszont vékonyabb lenne, akkor meg a káros kozmikus sugárzás pusztítaná el az életet. Hogy milyen fontos éppen a nitrogén, az azon is lemérhető, hogy mint oxigénhígító vagy az atmoszféra tömegének fő hordozója más gázzal is helyettesíthető lenne, pl. ammóniával, kéndioxiddal, kénhidrogénnel, szénmonoxiddal vagy metánnal. Ezek azonban részben rendkívül mérgezőek és így veszélyesek az életre, másrészt az élethez nélkülözhetetlen oxigén és víz jelenlétében kémiailag instabilak, tehát a nitrogén a legideálisabb. Ha nem hisszük azt, hogy a légkör megtervezettség eredménye, (tehát nem hiszünk a Tervezőben), akkor azt kell mondjuk, hogy a véletlen egybeesések kísértetiesen folytatódnak. Először a légkör

145

vastagsága ideális, aztán az oxigén mennyisége pont megfelelő, majd a "hígító anyag" a nitrogén is tökéletes "választás" a véletlen részéről! Megint csak nem helyénvaló úgy érvelni, hogy az élet olyanra alakult, amilyen feltételeket biztosított ehhez az atmoszféra, ugyanis a Naprendszer többi bolygójának különféle atmoszféráiban még az élet csírái sem tudták megvetni lábaikat. Ezért azt kell mondanunk, hogy - ha nem Isten tervezte ilyen precízen az atmoszférát -, akkor a véletlen megint "tökéletes munkát végzett". 9. A földi atmoszféra megfelelő sűrűsége: Az atmoszféra összetételéhez még hozzájön az atmoszféra sűrűsége is. Túl kicsi sűrűség esetén nem lenne kielégítő a védelem az ultraibolya- és röntgensugárzás halálos hatása, valamint a nagy, szabad szemmel is látható meteorok állandó bombázása ellen. Az atmoszféra sűrűsége a Föld tömegétől és a felszíni hőmérséklettől függ. Ha kisebb lenne a Föld tömege, ezáltal vonzóereje is kisebb lenne, és nem tudná megtartani a szükséges levegő- és vízmennyiséget. A Föld vonzóereje azonban pontosan úgy van méretezve, hogy az oxigént, nitrogént és széndioxidot éppen a kellő sűrűségben tartsa meg. Azonkívül az atmoszféra megvéd a gamma- és röntgensugárzástól is. Az atmoszféra, mint egész, kiegyenlítőleg hat a kialakuló hőmérsékleti különbségek között és nélkülözhetetlen az időjárási jelenségekhez. Az időjárási jelenségek pedig nélkülözhetetlenek a vízkörforgalom és a víz egyenletes eloszlása számára, ami megint életbevágóan fontos! Itt megint több dolog függ össze, s ezen összefüggések minden tényezőjét tökéletesen szabályozta a véletlen, ha kizárjuk a tervező intelligencia alternatíváját. 10. A Föld megfelelő ózonrétege. A Nap láthatatlan ultraibolya sugárzása (UV-sugárzás) az atmoszféra egy különleges tulajdonságának köszönhetően csak csekély arányban éri el a Föld felszínét. Az egész sztratoszférában, azaz 10 és 50 km közötti magasságban, rendkívül csekély a háromatomos oxigén (03, ózon) sűrűsége: Csupán minden százezredik gázmolekula

146

ózonmolekula. Ez az ózonfátyol mégis nélkülözhetetlen a földi élet fennmaradásához, mivel majdnem teljesen elnyeli az egészségre legkárosabb ultraibolya sugárzást. Ha nem léteznék háromatomos oxigén molekula, és nem képezne védőpajzsot felettünk, akkor hiába lenne minden eddigi feltétel kiváló, mégsem maradnánk életben! Szerencsére ez is stimmel. A The News England Journal of Medicine folyóirat szavaival elmondhatjuk: "Összességében tekintve az ég páratlan mestermű. Mint minden más a természetben, ez is kifogástalanul működik, látja el feladatát." The News England Journal of Medicine. 1973. szept. 13. 289. kötet 577.o Vajon ez is véletlenül van így, vagy pontos tervezőmunka eredménye? 11. A Föld mágneses tere: A Föld mágneses tere a felszínen kb. 0,35 gauss nagyságú (a Jupiternek van a bolygók közül a legerősebb mágneses tere: 4,2 gauss). A mágneses tér nemcsak a navigációban segít, de eltereli a Földtől a napszélnek nevezett káros sugárzást! A Földnek ideális a mágneses tere, s ez megoltalmazza lakóit. Ez csak egy fontos apróság. Szerencsére ez is ideális az élet számára. Véletlenül? 12. A Hold megfelelő mérete. A Hold okozza az árapályt a tengereken. A váltakozva elárasztott árapálymedencék nagyban hozzájárulnak az élet sokféleségéhez. Elképzelhetjük, hogy naponként mekkora katasztrófákat okozna az, ha a Hold 3-4-szer akkora lenne mint eredetileg, de szerencsére a Hold nem nagyobb a kelleténél és ez a veszély sem fenyegeti Földünket. Kicsiny apróság ez is, de annál fontosabb, hiszen naponkénti természeti katasztrófákat hárít el! 13. A Föld domborzata és talaja: A magas hegységek és a mély tengeri árkok ellenére a Föld figyelemre méltóan lapos. Ha a Föld egy méter átmérőjű gömb lenne, az egyenetlenségek a tengerszint mindkét oldalán csak egy millimétert tennének ki. Ezáltal lehetséges, hogy a Föld óriási részei lakhatók. Például lehetne a

147

Hold kősivatagaihoz, vagy a Merkúr krátereihez hasonló barátságtalan vidék a Föld, de túlnyomórészt barátságos, kiegyenlített domborzatú és az életben maradáshoz ideális. Ezen kívül a Föld talaja is fantasztikus, adottságai elengedhetetlenek a növényi élet számára. Hiába lenne a növények számára ideális a légkörben található széndioxid tartalma, és az esőkből nyert vízmennyiség, ha a talaj nem volna ideális az életben maradáshoz. Ha például a Föld egy "kőbolygó" lenne, aligha lenne rajta növényi élet. Ha pedig növényi nem lenne, akkor hiányozna a bioszféra legelső láncszeme, s így a többi sem lenne meg! A növények alakítják át a Nap kémiai energiáját biológiai energiává, és nyújtanak táplálékot a tápláléklánc első láncszemeként. Szerencsére a talaj tartalmazza a növényi, állati és az emberi élethez szükséges kémiai elemeket, melyeket a növények alakítják át a többi élőlény által felhasználható anyagokká. A Föld domborzata kiegyenlített és talaja az élethez szükséges elemek széles skáláját tartalmazza. Ha elvetjük a megtervezettség lehetőségét, akkor ez is véletlenül kellett, hogy így alakuljon. Hihető ez? 14. A Föld, egy "nedves" bolygó: Végül eljutottunk a Föld legfontosabb ismertetőjegyéhez és egyben az élet legnélkülözhetetlenebb feltételéhez: a vízhez. A víz meghatározó bázisa az élet minden formájának. Vizet ezért nem csak az óceánokban és tengerekben találunk, hanem mindenütt. A Mars széles síkságaihoz, a Hold kősivatagaihoz, vagy a Merkúr krátereihez képest még a Szahara is nedves szivacsnak számít. Vizet tehát a Föld minden pontján találunk. A felhők szállítják egyik helyről a másikra. Hol esik az eső, hol havazik, és ahol sokáig nem esik, például a sivatagban, oda az éjszakai harmat viszi el a vizet. Antoine de Saint Exupéry, az ismert francia író "Szél homok és csillagok" című könyvében tökéletes nyelvi leleménnyel szemlélteti a víz jelentőségét az élet számára. Víz! víz , nincs sem ízed, sem színed, sem aromád.

148

Lehetetlen leírni téged. Az ember megkóstol, anélkül hogy ismerne. Olyan frissítőként töltesz el, melynek felséges voltát értelmünk kifejezni képtelen. Általad visszatér minden erőnk, mely már elhagyni látszott. Hála áldásodnak, újra buzognak bennünk a lélek már elapadt forrásai. Te vagy a Föld legdrágább kincse. Az óceánok a Föld egyedülálló jellegzetessége. A földfelszín 71%-át borítják. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez a víz folyékony halmazállapotban van jelen. A világmindenség anyagának legnagyobb része vagy forró gáz (a csillagokban) vagy "mélyhűtött" állapotban van (pl. külső bolygók). Az óceánok gigantikus hőtárolóként működnek (össztérfogatuk 1370 millió km3). Fontos mérséklő hatásuk van az éghajlatra. Ha kevesebb víz borítaná a Földet, az lényegesen nagyobb hőmérsékletingadozásokat eredményezne. Az óceánok azonkívül fontos és nélkülözhetetlen táplálékforrások. A szárazföldön található mintegy 1,4 milliárd km3 víz szakadatlan körforgásban vesz részt, melynek legfontosabb résztvevői az óceánok, a tavak, a folyók, a gleccserek és a sarkok jege, valamint a talajvíz. Az atmoszférában található víz kevesebb mint százezred része az egész vízkészletnek, de az éghajlat és így az élet szempontjából alapvető szerepet játszik. Az a 13 000 km3 víz az atmoszférában vízgőz formájában van jelen és a Föld 510 millió km2 felületére elosztva 25 milliméteres vízszintet eredményezne. Az évi közepes csapadékszint 970 milliméter körül van, ami azt jelenti, hogy az atmoszféra vízmennyisége évente majdnem negyvenszer cserélődik ki. A mérsékelt és sarkközeli szélességeken átlagon felüli a csapadékmennyiség. Ez jelentősen hozzájárul a globális hószállításhoz. Ugyanez érvényes a hatalmas tengeri áramlatokra is, melyek - mint a Golf áramlat - meleg, vagy - mint a Humboldt-

149

áramlat - hideg vizet szállítanak a világtengereken keresztül. A hószállítás mellett éppoly jelentős magának a víznek a körforgása. Ha nem párologna szüntelenül a tengerek vize és nem fújnának az állandó, erős szelek több ezer kilométeres távolságokon keresztül, rövid időn belül teljesen kiszáradnának a kontinensek. A víz cirkulációja bolygónkon létfontosságú az élő szervezetek szempontjából, és "időjárás nélkül" nem valósulhatna meg. A szárazföld és a vízfelület jelenlegi aránya sem véletlen kombináció. A földfelszín adott profilja mellett a vízmennyiség 10%-os növekedése a tengerszint 300 méteres emelkedését és ezzel a kontinensek majdnem teljes elárasztását eredményezné. Fordítva, a vízmennyiség megfelelő csökkenése a kontinensek jelentős megnövekedéséhez vezetne. Ez azonban veszedelmes éghajlatváltozást és a sivatagok térhódítását hozná magával. Aki már utazott repülőn, az tapasztalhatta, hogy a pilóta az utasok köszöntése után közli a útirányt, a repülési magasságot és a külső hőmérsékletet. 10 000 méteres magasságban mindig -50 °C a hőmérséklet. Elgondolkoztunk-e valaha azon, milyen életbevágóan fontos ez a szélsőséges hideg az 5 és 20 km közötti rétegben? Ebben a magasságban a vízgőz jégkristályokká fagy, melyek először megnövekednek, majd a nehézségi erő hatására lesüllyednek. Ez a mechanizmus mintegy blokádszerűen megakadályozza a vízgőz elpárolgását a világűrbe. "Véletlenül" ez is tökéletes mechanizmus, mert a Föld több ezer év alatt sem szárad ki! Végül figyeljük meg a víz még egy fontos tulajdonságát, nevezetesen az anomáliáját: A víz 4 °C-on éri el legnagyobb sűrűségét: 1,0 g/cm3. Mind növekvő, mind csökkenő hőmérséklettel csökken a sűrűsége. A 0 °C-os jég sűrűsége 0,917 g/cm3. Könnyebb, mint a folyékony víz, ezért úszik rajta. Ez a rendkívüli tulajdonság, mely csak a vízre jellemző, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az élet a vizekben (tavakban és folyókban) télen is fennmaradjon, ugyanis ha pl. nehezebb lenne fajsúlya a folyékony víznél akkor a tengerek mélyére

150

süllyedne és ott felhalmozódva eljegesedne bolygónk! Amikor egy tó vagy folyó vize befagy, a könnyebb jég a felszínen marad, alul pedig összegyűlik a legnagyobb fajsúlyú, vagyis 4 °C-os víz, melyben a halak áttelelhetnek. Leszögezhetjük: A víz, egy ritka kincs az Univerzumban, s a Földön óriási mennyiségben van jelen. Ha nem hiszünk a megtervezettségben, akkor azt kell mondjuk, hogy szerencsés véletlen a víz jelenléte bolygónkon, az, hogy folyékony halmazállapotban van jelen, hogy ideális mennyiségében van jelen, hogy ideális a hőtároló képessége, a cirkuláló rendszere, a sztratoszféra vízgőz-jégkristály mechanizmusa (ami megakadályozza, hogy vizeink vízgőz formájában a világűrbe párologjanak), és a víz anomáliája (ami megakadályozza, hogy az óceánok - és általuk az egész bolygó - eljegesedjen). Ha bolygónk életfeltételei nem intelligens akarat tervező munkája, akkor kísérteties véletlensorozatról van szó. Nem gyanús ez a precíziós véletlensorozat? Talán ezért vélekedik a Discover folyóirat így: "A Föld a legnagyobb kozmológiai rejtély, amit minden erőfeszítés ellenére sem tudunk megoldani" Thomas Lewis: "View From the Corner of the Eye." Discover. 1981. április 69.o. Az ismertetés után el kell gondolkozzunk azon, hogy vajon mennyire hihető az, ha ennyi mindent (ezt sok kombinációs összefüggést), a véletlennek tulajdonítjuk? Annyi mindenen elbukhatott volna az élet, de minden lehetőség adott, mégpedig ideálisan adott és részleteiben összefüggő precizitást mutat. Sőt, a feltételek máig állandóak és maradandóak. S itt csak néhány feltételt szemléltünk, mely nélkülözhetetlen a földi élethez. Csak a legfontosabb és legszembetűnőbb geofizikai, mechanikai, termikus és anyagi feltételeket figyeltük meg. Én úgy gondolom, hogy a fent említett tényezők bármelyike különkülön is árulkodik arról, hogy mennyire valószínűtlen mindezek véletlenszerű kialakulása, de így együtt

151

hatványozottan az! Fred Hoyle asztrofizika professzor így vélekedik erről: "Úgy tűnik, hogy az ilyen sajátosságok, mint a szerencsés véletlenek fonala, át meg átszövik természeti világunk szövevényét. De ebből a furcsa egybeesésből olyan sok létfontosságú tartozik az élethez, hogy úgy tűnik, szükség van némi magyarázatra az indoklásukhoz." Prof. Fred Hoyle asztrofizikus a The Intelligent Universe 220. o. A tudós Dyson, Freeman J. elgondolkoztató dolgot állít: "Amikor kitekintünk az univerzumba, és felismerjük a fizika és csillagászat területére tartozó számos véletlenszerű eseményt, amelyek együttesen a mi javunkat szolgálták, szinte úgy tűnik, a világegyetem bizonyos értelemben tudta volna rólunk, hogy jövünk. Dyson, Freeman J.: "Energy in the Universe". Scientific American. 1971. szept. 59.o. A Kossuth-díjas egyetemi tanár Dr. Török Tibor ezt írja: "Gondoljuk meg még azt is, hogy az univerzum anyagának kereken 9/10 része hidrogén, a fennmaradó 1/10 észe túlnyomó többségében hélium, és az összes többi 90 elem csak csekély hányadát képezi ennek. Ezzel a kis sűrűséggel, egyhangúsággal és szegénységgel áll szemben az univerzum egyes kiválasztott (szinguláris) pontjainak végtelen nagy gazdagsága és változatossága. Gondoljunk pl. Földünk csodálatos ásványvilágára, növény- és állatvilágára és magára az emberre, saját magunkra, testünknek, elménknek, lelkünknek kimeríthetetlen gazdagságára. Vajon hogyan jöhetett létre ebből a semmiből ez a minden? Hát ez a teremtés titka!" Dr. Török Tibor: Istenhit és természettudomány 52.o. Csak az összes bemutatott tényező pontos kombinációja és kölcsönös összefüggése teszi lehetővé az életet a Földön. Ismét nem oldja meg a problémát a "több apróbb lépés" elgondolása és a hosszú idő, (ha azt mondjuk, hogy volt ideje a véletlennek létrehoznia mindezt), hiszen ebben az esetben is külső szervező kell ahhoz, hogy a sok "apró lépést" egymáshoz rendezze, és

152

egymással kölcsönös függésbe kombinálja a részleteket. Ugyanakkor vannak egyedi dolgok is, amelyekre nem volt a véletlennek több, csak egyetlen lehetősége (1,2,3,4,5,6,7, 12, és 14-es pontok), és mégis tökéletes kombinációt hozott létre! Szeretnék egy bibliai példát hozni. A Szentírás azt mondja, "Minden háznak van építője, Isten azonban a mindenséget alkotta". (Zsid 3,4) Induljunk ki egy ház példájából: A ház egy komplex szerkezet, jóllehet a Világegyetem sokkal bonyolultabb. Képzeljük el, hogy egy hatalmas kietlen pusztaságban járunk. Ez a pusztaság szemléltesse most a Naprendszert. Ahogy bolyongunk a pusztaságban különféle mostoha talajokon, kőzeteken haladunk át. Van itt minden, ami szörnyűség: emitt fagyos jégbirodalom, amott vulkánok, izzón feltörő láva, mérgező lápvidékek stb. Hosszú bolyongásunk után egy forró kietlen sivatag közepén találnánk magunkat. Tikkasztó forróság, sehol egy csepp víz, és életnek semmi nyoma. Ekkor a távolban a sivatag közepén egy gyönyörű házat találnánk, ami "hipp-hopp" a semmiből tűnne elénk! Bemennénk, és azt tapasztalnánk, hogy egy csodálatos házba léptünk! Falai tökéletesen megvédenek a Nap perzselésétől, modern légkondicionáló berendezés van benne. Ablakai tágasak, s a fény beragyogna rajtuk. Helységeiben világítás, fűtés, éléskamrája roskadásig tele friss gyümölcsökkel és zöldségekkel, s friss ivóvíz folyik a vízvezetékrendszeréből. A ház jól megalapozott lenne, készletei bőségesek, és ezeregy színben, ízben és illatban pompázna. Vajon gondolnánk-e, hogy ez a ház csak úgy véletlenül itt termett? A példa azért helytálló, mert a Föld a Naprendszerben pontosan ilyen! De bőven találunk ellenpéldákat más bolygókon a Naprendszerben. Léteznek kozmikus tüzes poklok, kozmikus jégsivatagok, kozmikus méregkonyhák és kozmikus űrök. Az állapotok az egész Naprendszer összes többi bolygóján és holdján teljesen alkalmatlanok az életfeltételekre. S ezzel szemben itt van a Föld,

153

ahol minden tökéletes feltételekkel adott. Vizei tiszták és üdék (amíg az ember be nem szennyezte), élelme bőséges, zamatos. Virágai ezer színben és illatban pompáznak. Készletei, tartalékai, ércei, ásványai, elemei gazdagságról árulkodnak. Külön védelmi rendszere van a "gyilkos, kozmikus támadások" ellen. Gondolhatjuk-e azt, hogy minden, ami jó, szép, praktikus, leleményes, pompázatos véletlenül ide csoportosult? Prof. Keith Ward szavaival elmondhatom: "Ha továbbra is fenntartjuk, hogy "mindez akár a véletlen műve is lehet", akkor ezzel kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a bizonyítékok hatására megváltozhat a felfogásunk. Amikor az "indíték nélküli... (véletlennek) nevezett" folyamat mindenütt a cél ... (és a tervezettség) felbukkanásához vezet, akkor el kell érkeznie annak a pillanatnak, amikor a gondolkodó megfigyelő elkezd gyanakodni, hogy mindez talán egyáltalán nem is oktalan (és véletlenszerű)." Prof. Keith Ward: „Isten, véletlen és szükségszerűség” 72.o. Tizennyolcadik istenérvemet így mondom ki: - Gyanús ez a sok véletlensorozat! Sokkal valószínűbb a megtervezettség alternatívája. Én úgy hiszem, nem valószínű az, hogy a Földi életfeltételek egymással összefüggő tényezői véletlenül éppen az élethez szükséges feltételeknek megfelelően alakultak. - Abban sem tudok hinni, hogy minden lett ahogyan lett, s aztán az élet ennek megfelelően olyan formán alakult, amilyen feltételekre támaszkodhatott, hiszen ha így lenne, akkor miért nem létezik más életforma a Naprendszerben? Ott is minden lett ahogyan lett, de mégsem volt képes ezen feltételek alapján kialakulni semmilyen organizmus. Űrszondáink még az élet előfutárait sem találták sehol.

154

- Mindezek hátterén a legelfogadhatóbb magyarázat, az intelligens tervezés alternatívája, melynek oka nem lehet a véletlen folyamatokban formálódó anyag, hanem csak egy intelligens akarattal bíró Lény. Az anyag alternatíváját elvetve, szükségszerűség, hogy Istent válasszam. A földi életfeltételekről záró gondolatként a Science News folyóirat szavaival elmondhatom: "Úgy tűnik, ilyen sajátos és pontos körülmények aligha jöhettek létre véletlen folytán." (Forrás: Prof. Werner Gitt)

19. Tizenkilencedik istenérv: Az informatika Bevezetés Az első főcsoport végéhez közeledve, egy teljesen új területet nyitunk, s ez a terület az informatika. Véleményem szerint talán a legerősebb istenérv az információ, ezért hagytam az első főcsoport végére. Az érvet majd a következő részben fogalmazom meg, a mostaniból pedig átfogó bevezetést nyerünk az informatikába. (Erre feltétlenül szükség van a soron következő istenérv pontos megértéséhez. ) Az alábbi gondolatok 90% Werner Gitt informatika professzor tollából ered. Tapasztalati tételek A következőkben az információról tételmondat jellegű kijelentéseket teszünk, melyek egyben mind-mind tapasztalati tételek is lesznek, így a természeti törvények erejével és változatlanságával bírnak! (Erről - vagyis a természeti törvények jellegéről -, bővebben lásd a negyedik istenérvet.) Más szóval írásom hátralévő részében minden egyes tételmondat olyan szilárd, akár a természeti törvények, s ez annyit jelent, hogy soha senki nem tapasztalta egyetlenegy esetben sem az ellenkezőjét.

155

Míg a 19. század a technikai forradalomhoz, úgy napjaink időszaka az információ forradalmához vezetett. Az első energia-átalakító gépeket alkotott, a második, az ember szellemi munkaerejét növeli, gyorsítja, könnyíti az adatfeldolgozó gépek által. De vajon mi is az információ? Hiszen sok tudós, az anyag és az energia mellett a harmadik alapfogalomnak tekinti. Hogyan definiálhatnánk? Az információ szó latin eredetű és első jelentése felvilágosítást, tájékoztatást jelent. Erről az alapról származik másodlagos értelme: hír és tájékoztatási anyag. Claude E. Shannon kísérelte meg elsőként matematikailag leírni az információ fogalmát. Az ekként megalapozott információelméletnek megvolt az az előnye, hogy össze lehetett hasonlítani a hírközlés különböző eljárásait, és rá lehetett mutatni teljesítőképességük határaira. Az információ általa bevezetett mértéke, a bit ( binary digit) lett, mely által egy jelsorozatban meg lehetett adni az információ tárigényét. Ez volt a kezdet, ám hamar ráébredt sok tudós, hogy ez a megközelítés hiányosságot mutat abból a szempontból, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a hírek tartalmi súlyát és horderejét. Nézzük néhány informatikus véleményét erről: Karl Steinbuch informatikus: "A klasszikus információelmélet egy olyan emberhez hasonlítható, aki egyenértékűnek tart egy kiló aranyat és egy kiló homokot." (K. Steinbuch: Falsch programiert Deutscher Bücherbund, Stuttgart, Hamburg, 1968. 251.o.) Warren Weaver informatikus: "Két hír (a Shannon-féle nézőpontból) egzaktul ekvivalensnek tekinthető, noha az egyik esetleg jelentésben gazdag, a másik pedig merő nonszensz." (Weaver, W.,Shannon C.E.: The Mathematical Theory of Communication Urbana (USA), University Press 1949)

156

Ernst von Weizsacker informatikus: "A Shannon-féle információelmélet haszontalansága a különböző tudományokban, általánosságban azzal magyarázható, hogy egyetlen tudományt sem lehet szintaktikai szintre redukálni." (v. Weizsacker, E. Offene Systeme I - Beitrage zur Zeitstruktur von Information, Entropie und Evolution) Werner Gitt informatikus: „A Shannon-féle információ-definíció az információnak csak egy nagyon korlátozott aspektusát ragadja meg.... Az információ lényege nem a felhasznált betűk száma, hanem a szellemi tartalma” (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ 36.o.) Az első dolog, ami azonnal nyilvánvaló, hogy minden információ lényege, annak szellemi tartalmában van. Mint ahogy egy irodalmi remekmű is több az összekevert abc-nél (mert szellemi mondanivalót hordoz), épp így igaz ez minden információra: szellemi mondanivalót hordoz, ez a lényege. Gondolatban végezzünk el egy kísérletet: Ha kezünkbe veszünk egy krétát, és azzal felírjuk egy táblára Arany János, Toldi c. elbeszélő költeményének első versszakát, akkor a krétaszemcsék különös elrendeződése hordozza az információt. Ha ezután egy szivaccsal letöröljük az egészet, akkor jól lehet a krétaszemcsék a szivacs pórusaiban és a tábla alján megtalálhatók, de a (táblára írt) információ elveszett! Ebből láthatjuk azt, hogy az információ nem az anyag, (hiszen a krétaszemcsék megmaradtak, de mégis megszűntek hordozni az információt), ezért az információ nem anyagi minőség! Ebből megfogalmazhatunk egy tapasztalati tételt: 1. tapasztalati tétel: Az információ szellemi minőség. Ezt erősítik meg a következő tudósok is: Norbert Wiener informatikus: "Az információ az információ, se nem anyag, se nem energia." (Wiener, N.: Kybernetik - Regelung und Nachrightenübertragung in Lebewesen und Maschinen Rowolhlt Verlag 1968. 252.o.)

157

Werner Strombach dortmundi informatikus: " (az információ)... rendszerezés a reflektáló tudat szintjén... " (Strombach, W.: Philosophie und Informatik Forschungsbericht Nr. 122 der Abteilung Informatik, Universitat Dortmund, 31. o.) Térjünk vissza a kísérlethez. Azt mondhatjuk, hogy Arany János Toldijának felírása intelligens akaratot igényelt, vagyis a krétaszemcsék különös elrendezése (kódolása), intelligens akaratot és értelemmel bíró kivitelezőt igényelt. Ugyanígy az olvasása (dekódolása) is intelligens akaratot és szellemi kivitelezőt igényel! Az információ tehát alapvetően 3 dolgot feltételez: 1. Egy közös kódot, melyet a kódoló és a dekódoló is ismer. 2. Kódolót, aki kódolja az információt (Ebben az esetben, aki felírta a verset). 3. Dekódolót, aki a krétaszemcsék különös elrendeződését megfejti, vagyis olvassa a verset. Ez minden esetben így van, még akkor is, ha ugyanaz a személy a kódoló (író) és a dekódoló (olvasó). Azt mondhatjuk tehát, az információ nem véletlenszerű elrendeződés, hanem minden esetben célirányos tervezés eredménye. Tételmondatként így mondhatjuk ki: 2. tapasztalati tétel: Mivel az információ szellemi minőség, ezért tisztán anyagi források kizárhatók, mint információforrások. Az emberiség írásos történelmének mintegy 6000 éve alatt még soha senki nem tudott olyan példát mutatni, hogy információ (értelmes híranyag) keletkezett volna az élettelen anyagban véletlen folyamatok által. Például soha senki sem látott olyat, hogy az őszi faleveleket úgy fújja össze a szél, hogy azok kirakják (leírják) a fent nevezett Toldi első versszakát! Továbbá a világmindenségben nem ismeretes olyan természeti törvény sem, mely magyarázatot adna arra, hogy az anyagban véletlen folyamatok által értelmes híranyag (információ) keletkezzék.

158

Mindezen túl az információ (a szellemi minőség mellett) mennyiségi fogalomként is megjelenik. Egy könyv címe is információt hordoz, meg a tartalma is. Míg információt hordoz a következő felirat, szerző és cím: "Shakespeare: Hamlet", addig információt hordoz maga a több száz oldalas dráma is. Információ és információ között mennyiségi különbségek is léteznek, és ezek a mennyiségi különbségek szintén szellemi jellegűek. Ezért tétel formájában kimondhatjuk: 3. tapasztalati tétel: Az információ szellemi mennyiség. Az információ mindig olyan kód, ami egy adó akaratán alapul, aki leadja az információt, s egy vevő akaratában oldódik ki, aki dekódolja mindezt. Ezt így mondhatjuk ki: 4. tapasztalati tétel: Információ csak akarat, szándék által keletkezik. A szellemi jellegű információ befolyásolhatja az anyag minőségeit. Például az elektromos, mechanikai vagy kémiai mennyiségek irányíthatók, vezérelhetők, szabályozhatók, hasznosíthatók vagy optimalizálhatók egy szándékot feltételező információs terv által. Ennek stratégiája - legyen szó az eljárástechnika egy szabályozástechnikai tervéről, vagy, egy energiatakarékos gépkocsi építése előírásáról vagy az elektromosság hasznosításáról egy gép meghajtására - mindig információn alapul. Először is akaratra van szükség a feladat megoldásához. Ezután következik az eszmei terv, melynek információtartalmát először programként, műszaki rajzként, leírásként stb. kódolják. A következő lépés a kivitelezés. A gombostűtől a műalkotásig minden technikai rendszer, valamint minden ember által készített tárgy, és struktúra, információ által alakított mű. Egyetlen mesterséges tárgy sem keletkezett az anyag önszerveződése által, mindegyikhez szükség

159

volt a megfelelő információra. A következő tapasztalati tételt ezek hátterén így fogalmazhatjuk meg. 5. tapasztalati tétel: Minden anyagi rendszernek az információ alkotja a nem anyagi (a szellemi) alapját. De mi a helyzet a biológiai rendszerekkel? Érvényes-e az ötödik tapasztalati tétel az ilyen rendszerekre is, vagy itt határt kell húznunk? Ez a kérdés azért fontos, mert alapja minden teistaateista vitának és értekezésnek. Ha ugyanis az élőlényekben ugyanúgy van jelen az információ, mint az ember által tervezett és kivitelezett technikai rendszerekben, akkor ez bizonyító erejű érvelés Isten létezése mellett. Ha viszont az információ szemszögéből lényegi különbség van a két rendszer (a technikai és a biológiai rendszer) között, akkor egyetlen technikai példa sem használható az élővilágra! Három szemszögből fogjuk vizsgálni a felvetett kérdést, s e három szemszög a következő: I. Az aspektus szerinti osztályozás. II. Cél szerinti osztályozás. III. Irány szerinti osztályozás. Az információ jelentéstartalmát már korábban kimondtam (tájékoztatás, hír, híranyag), de pontosan nem definiáltam a fogalmat, s azért nem, mert egyetlen mondatban nem lehet definiálni. Viszont az aspektus szerinti osztályozáson belül (ahol szót ejtünk majd statisztikáról, szintaktikáról, szemantikáról, pragmatikáról és apobetikáról) nyilvánvalóvá válik az információ komplexitásának modellszerű ábrázolása, mely definíciónkat helyettesíti majd. Később a cél szerinti osztályozáson belül találkozni fogunk az előállítási, üzemelési és kommunikációs információval, végül az irány szerinti osztályozáson belül a közölt és vett információ kategóriáit tekintjük meg. Az információk osztályozása I. Az aspektus szerinti osztályozás

160

Ezen a ponton belül (az alpontokban), az információ öt szintjével ismerkedünk: a statisztikai szinttel, a szintaktikai szinttel, a szemantikai szinttel, a pragmatikai szinttel, végül az apobetikai szinttel. a. Statisztika Ha egy könyvet (pl. Shakespeare: Hamletjét), egy számítógépes programot (pl. Windows 98.), vagy az ember génállományát tekintjük, legelőször a következő kérdésekre kell szorítkoznunk: a., Hány betűből, számból, szóból vagy jelből tevődik össze a teljes szöveg, vagy állomány? b., Mennyi az alkalmazott ábécé (pl. a, b, c,... z, vagy a genetikai betűk: G C A T) betűinek, jeleinek száma? c., Milyen gyakorisággal fordulnak elő az egyes betűk, jelek, szavak, vagy genetikai egységek? Az ilyen kérdések megválaszolásakor közömbös, hogy valamilyen jelentéssel bíró dologgal, merő képtelenséggel, vagy csupán véletlenszerűen összefűzött jel- vagy szósorozatokkal van-e dolgunk. Az effajta vizsgálatok nem a tartalomra vonatkoznak, hanem kizárólag statisztikai szempontokat követnek. Mindez az információ első és egyben legalsó szintjéhez tartozik, nevezetesen a statisztika szintjéhez. A Shannon-féle információelmélet igen alkalmas az információ statisztikai aspektusának megragadására. Ez az elmélet lehetővé teszi például, hogy kvantitatívan (mennyiségileg) leírjuk a nyelvek azon tulajdonságait, melyek lényegük szerint gyakoriságokon alapszanak. Közben teljesen figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy adott karakterlánc értelmes-e vagy sem. (A karakter az informatikában valamilyen értelmezhető jelet, szimbólumot, többnyire betűt, számjegyet, vagy írásjegyet jelent. A karakterlánc ilyen szimbólumok sorozata.). A nyelvtani helyesség kérdése sem merül fel ezen a szinten. Ezen a legalsó szinten jelenik meg a Shannon-féle információelmélet, melyet így definiálhatunk:

161

DEFINÍCIÓ: „A Shannon-féle elmélet szerint tetszőleges karakterláncot információnak tekintünk függetlenül attól, hogyan keletkezett, és értelmes-e vagy sem.Ť DEFINÍCIÓ: ť Egy karakterlánc információtartalma mennyiségi fogalom. Bit (binary digit) egységekben adjuk meg.” (Shannon-féle elmélet szerint) Werner Gitt professzor így ír erről: "A Shannon-féle definíció szerint egyetlen hír (a hír ebben az összefüggésben csupán szimbólumot, karaktert, szótagot, szót jelent) információtartalma a vételét megelőző bizonytalanság miértéke. Mivel a valószínűség csak 0 és 1 közötti értéket vehet fel, az információtartalom számértéke mindig pozitív. Több hír (pl. karakter) információtartalma úgy számolható ki, hogy összegezzük az egyes hírek értékeit... A Shannon-féle információdefiníció kizárólag a karakterláncok statisztikai összefüggéseit ragadja meg. Jelentésüket teljesen figyelmen kívül hagyja." (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ 45.o.) Mit mondhatunk tehát? Első és alapszinten az információ statisztikai fogalom, ahol a rendelkezésünkre álló betűk, számok, jelek, vagy szimbólumok csak értelmetlen mennyiségi tényezők. b. Szintaxis Ha ismét a fent említett könyvet (a Hamletet), tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a betűk nem önkényes sorrendben fordulnak elő benne. Az olyan kombinációk, mint a "most", az "itt", az "apa" a "király" újra és újra előfordulnak, viszont hiába keresünk olyan elképzelhető kombinációkat, mint "xcyklpp", "bzkukaln", vagy "dwhrqust". Másképpen kifejezve: Csak bizonyos betűkombinációk alkotják a magyar nyelv megengedett (megegyezés szerinti) szavait. Az összes többi elképzelhető kombináció nem tartozik a szókincshez. A szavak mondatokká fűzése nem történhet tetszőleges módon, hanem csak a nyelvtan szabályainak megfelelően. Az információhordozó karakterláncokban a karakterek szavakká és a szavak mondatokká fűzése jól meghatározott szabályoknak

162

van alárendelve, melyek minden nyelvben tudatos megállapodáson alapszanak. Az effajta kérdésfeltevések az információ második szintjéhez, nevezetesen a szintaxishoz tartoznak. A szintaxis a görög eredetű szüntaxisz szóból származik, mely az elrendezés és mondatszerkesztés tana. DEFINÍCIÓ: „Szintaxis néven foglaljuk össze az információ ábrázolásának összes strukturális jellemzőjét. Ezen a második szinten csak magáról a karakterkészletről (kód) és a karakterek és karakterláncok összefüggésének szabályairól (szókincs, nyelvtan) van szó, ami független mindenféle értelmezéstől.” Ezt a szintet célszerű két megkülönböztető kategóriára osztanunk: A., a kód: a karakterkészlet, mint ábrázolási eszköz. B., a tulajdonképpeni szintaxis: a karakterek egymás közötti viszonya. A. Kód: az információ ábrázolásának jelrendszere Szintaktikus szinten az információ ábrázolásához egy jelkészletre van szükség. A legtöbb írott nyelvben betűket alkalmaznak, de különböző célokra különböző megállapodások érvényesek: morzejelek, hieroglifák, nemzetközi zászlókód, hangjegyek, különböző EAF -kódok, genetikus kód, táncfigurák a méhek potrohtáncában, illatjelek a rovarok feromonnyelvében, kézjelek a süketnémák jelbeszédében, stb. A kódot illetően különböző kérdéseknek van jelentősége: a. Milyen kódot alkalmazzunk, vagyis hány kódszimbólum tartozik a jelkészlethez? b. Milyen kritériumok szerint szerkesztették meg a kódot? c. Mely adatátviteli technikák alkalmasak a kód számára? d. Egy ismeretlen rendszer esetén miről ismerhetjük fel, hogy kódról van szó? A.a. A kódszimbólumok száma:

163

A kódrendszerekben alkalmazott különböző szimbólumok száma nagyon eltérő lehet, és erősen függ az alkalmazási céltól. Az alábbiakban felsorolunk néhány kódrendszert jeleinek számával együtt: - bináris kód (2 kódszimbólum, az összes EAF-kód) - ternáris kód (3 kódszimbólum, nem terjedt el) - kvaternáris kód (4 kódszimbólum, pl. a genetikus kód négy betűje: A, C, G, T) - kvináris kód (5 kódszimbólum) - oktális kód (8 oktális számjegy: 0, 1, 2, ... , 7) - decimális kód: (10 decimális számjegy: 0, 1, 2, ... , 9) - szedecimális kód: (16 oktális számjegy: 0, l, 2, ... 9, A, B, C, D, E, F) - héber ábécé (22 betű) - görög ábécé (24 betű) - latin ábécé (26 betű: A, B, C,... ,X, Y, Z) - vakírás (26 betű) - nemzetközi zászlókód (26 zászlószimbólum) - orosz ábécé (32 betű) - japán katakana írás (50 jel; a jelek különböző szótagokat jelentenek) - kínai írásjelek (több mint 50 000 szimbólum) - hieroglifa kód (5000-7000 szimbólum) A.b. A kódválasztás kritériumai: A kódrendszerek nem hozhatók létre tetszőlegesen. Optimálisan alakítják ki őket az alkalmazásnak megfelelő kritériumok szerint. Az alábbiakban felsorolunk néhány példát: szemléletesség (pl. hieroglifák, piktogramok) - kevés számú jel (pl. vakírás, ékírás, bináris kód, genetikus kód) - rövid írási idő (pl. gyorsírás) - könnyű előállíthatóság (pl. ékírás) - könnyű érzékelhetőség (pl. vakírás)

164

- könnyű átvitel (pl. morzekód) - technikailag könnyű olvashatóság (pl. áruk és postai irányítószámok vonalkódja) - hibák könnyű észlelhetősége (hibakimutató kód, pl. hármaspróba) - egyszerű hibajavítási lehetőség (hibajavító kód, pl. Hammingkód, genetikus kód) - hangsorozatok egyszerű megjelenítése (hangjegyírás) - egy természetes nyelv hangzóinak ábrázolása (ábécék) - redundancia a zavarérzékenység csökkentésére (különféle számítógépkódok) - maximális tárolási sűrűség (genetikus kód) - ??? (méhek potrohtánca) A.c. Adatátviteli technikák Ha az átviteli technikát illetően technológiai okokból egyik vagy másik fizikai vagy kémiai jelenség mellett döntöttünk, az alkalmazott kódot is eszerint kell megválasztani. Az adó és a vevő koncepcióját is egymáshoz kell hangolni, ha garantálni akarjuk a biztos átvitelt. A legkomplexebb ilyenfajta rendszerek ismét az élő rendszerek. Az alábbiakban áttekintést adunk a különböző alkalmazott jelfajtákról: Ac.1. Akusztikus átvitel (jelhordozó: hang) - természetes emberi nyelvek (beszélt nyelvek) - csalogató, figyelmeztető és dürgési hívások az állatvilágban (pl. madárhangok, bálnák éneke) - technikai hangszerek (pl. hangszóró, sziréna, ködkürt) - zenei hangszerek (pl. zongora, hegedű) Ac.2. Optikai átvitel (jelhordozó: fény)

165

- írott nyelvek - műszaki rajzok (pl. gépészetben, elektrotechnikában, építészetben) - műszaki villogó jelzések (pl. világítótornyok) - villogó jelzések az élőlényeknél (pl. szentjánosbogár, világító halak) - zászlójelek - lyukkártya, lyukszalag - áruk és postai irányítószámok vonalkódja - kézmozdulatok (pl. süketnémák jelbeszéde) - testbeszéd (pl. tánc, harci testtartások az állatvilágban) - arckifejezés és testmozdulatok (pl. mimika, gesztikulálás, süketnémák jelbeszéde) - táncmozdulatok (pl. méhek potrohtánca) Ac.3. Taktilis átvitel (lat. tactilis = érinthető; tapintással kapcsolatos) (jel: mechanikus letapogatás) - vakírás - zenélő henger, verkli bütykös hengere Ac.4. Mágneses átvitel (jelhordozó: mágneses tér) - mágnesszalag - - mágneslemez - - mágneskártya Ac.5. Elektromos átvitel (jelhordozó: elektromos feszültség, elektromágneses hullámok) - telefon - rádió, televízió Ac.6. Kémiai átvitel (jelhordozó: kémiai kötések) - genetikus kód (DNS, kromoszómák)

166

- egy test hormonrendszere (hormonok) Ac.7. Elektromos/kémiai átvitel - idegrendszer A.d. Miről ismerhető fel egy kód? Egy ismeretlen rendszernél nem mindig könnyű eldönteni, hogy valódi kódrendszerről van-e szó, ezért szeretnénk felsorolni és elmagyarázni ennek a kritériumait. Nézzük a hieroglifák példáját. Sokáig nem tudták megfejteni ezek kódját. Ahhoz, hogy kódról beszélhessünk, először is egyidejűleg teljesülnie kell az alábbi négy szükséges feltételnek. (SZF) SZF1. Szükség van egy egyértelműen definiált jelkészletre, mely tetszőleges szimbólumokból, vagy összetevőkből állhat. SZF2. Az egyes jeleknek szabálytalan sorrendben kell előfordulniuk: Példák: a., „---.-*--**.-.---..-.-*--.-.*-*.--*” b. „Ez itt egy példa, mely bizonyít” (nem periodikusak) Ellenpéldák: c., „---. . . ---. . . ---. . . ---„ d. „aabbaabbaabbaabbaabb” (periodikusak) e. „---------------------„ f., „rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr” (állandóan ugyanazok a jelek ismétlődnek) SZF3. Az alkalmazott jelek világosan felismerhető struktúrákban jelennek meg (pl. sorok, oszlopok, blokkok, csigavonalak). SZF4. Legalább néhány jel általában ismételten előfordul.

167

Példák: g. Az apám áll az asztal előtt. h. A télikabátom teli van rakva. i. Honvágy hozott haza engem. Annak kimutatására is van elégséges feltétel, hogy ha nem kódrendszerről van szó. Egy jelsorozat nem bizonyul kódszerűnek, ha ismert a véletlenszerűség ténye (pl. a keletkezés okának ismerete). Ez akkor is érvényes, ha a jelsorozatban véletlenszerűen valamilyen kód érvényes jelei fordulnak elő. 1. példa: Véletlengenerátor által előállított jelek: AZTKJLIONG HAL KITZZZPOŐ KJHJOZR FA DDCVGTÚŐÓÜ Noha a "HAL" és a "FA" érvényes szavak a magyar nyelvben, definíciónk értelmében mégsem kódról van szó, mivel kimutatható, hogy a jelsorozat véletlenszerűen keletkezett. 2. példa: A Kornberg-szintézis során (1955) egy kólibaktériumokból származó enzim alkalmazásával létrehoztak egy DNS-polimerászt. Hosszú reakcióidő után kétféle szál keletkezett: 1. alternáló szálak: _________________________________ ... TATATATATATATATATATATA... ... ATATATATATATATATATATAT... _________________________________ 2. homopolimer szálak ___________________________ ... GGGGGGGGGGGGGGGGG ... ... CCCCCCCCCCCCCCCCCC ... ___________________________

168

Noha a két szál együttesen tartalmazza a genetikai kód összes előforduló jelét, mégis információmentesek. Kimondhatjuk a következő tapasztalati tételeket. 6. Tapasztalati tétel: A kód, az információ ábrázolásának okvetlenül szükséges feltétele. 7. Tapasztalati tétel: Ha egyszer szabadon megállapodtak a kódban, akkor ez a megállapodást a későbbiekben mindig érvényes. 8. Tapasztalati tétel: Az alkalmazott kódot az adónak és a vevőnek egyaránt ismernie kell, ha szükség van az információ megértésére. 9. Tapasztalati tétel: Csak olyan struktúrák reprezentálhatnak információt, melyek valamilyen kódon alapulnak. Ez szükséges, de még nem elégséges feltétele annak, hogy információról beszélhessünk. 10. Tapasztalati tétel: Egy kódrendszer mindig valamilyen intelligens szellemi folyamatból származik, így feltételez egy intelligens akarattal bíró szellemi alkotót. Nézzünk egy példát. Azt a mondatot, hogy "Jó reggelt kívánok" többféle kódrendszerben ki lehet fejezni. Le lehet írni latin betűkkel, például magyarul, cirill betűkkel oroszul, görög betűkkel görögül, arab írásjelekkel arabul, kínai képírással, de morzejelekkel, és gyorsírással is. Ebből megfogalmazhatunk egy fontos tapasztalati tételt: 11. Tapasztalati tétel: Tetszőleges információ tetszőleges kódrendszerben ábrázolható. (Megjegyzés. Ez a tétel nem azt állítja, hogy mindig lehetséges a tökéletes fordítás. A metaforáknak, szólásoknak, többértelműségeknek és stilisztikai fordulatoknak a célnyelven való megfelelő kifejezése a fordítás művészetéhez tartozik.)

169

A fenti tételek már a kódrendszer szintjén alapvető kijelentéseket tesznek lehetővé. Például ha megtaláljuk a rendszer alapjául szolgáló kódot, arra következtethetünk, hogy a rendszer valamilyen intelligens tervből származik. A hieroglifák esetén ezért a dekódolás előtt sem gondolta senki (a 10. tapasztalati tétel miatt), hogy a jelrendszer egy tisztán anyagi folyamat során jött létre, pl. véletlen mechanizmusok, szél és erózió által. Szeretnék röviden felsorolni néhány, minden kódrendszerre érvényes közös ismertetőjegyet: - A kód az információábrázolás és -tárolás szükséges feltétele. - Minden kódválasztást alaposan át kell gondolni a tervezésnél. - A kódalkotás szellemi (kreatív) folyamat. - Az anyag lehet kódhordozó, de nem generál kódot. B. A tulajdonképpeni szintaxis DEFINÍCIÓ: „A tulajdonképpeni szintaxis a mondatok (mondattan) és a szócsoportok (szócsoporttan) felépítését írja le, valamint azokat a formai eszközöket, melyek a mondatok és szócsoportok képzésére szolgálnak. A formalizált vagy formalizálható szabályrendszer segítségével definiáljuk egy nyelv lehetséges mondatainak halmazát. Ez átfogja a morfológiát (szóalaktant), a fonetikát (hangtant) és a nyelv szókincsét.” A következő kérdésfeltevések tartoznak ehhez a területhez: B.a. Adó-orientáltak: - A lehetséges jelkombinációk közül melyek alkotják az illető nyelv definiált szavait (nyelvi lexikon, írásmód)? - Hogyan kell elrendezni (mondatképzés, szórend, stilisztika), egymással összekapcsolni, és egy mondatszerkezetben megváltoztatni (nyelvtan) a szavakat? - Melyik nyelvet használjuk az információ ábrázolására?

170

- Milyen különleges kifejezési eszközöket alkalmazzunk (stilisztika, esztétika, a kifejezési módok pontossága, formalizmusok)? - Helyesek-e a mondatok szintaktikailag? B.b. Vevő-orientáltak: - Megérti-e a vevő az átadott nyelvet? (A tartalom megértése itt még nem követelmény.) Az alábbi példamondat jól szemlélteti a szintaxis szintjén a kérdésfeltevés lényegét: ”A zöld szabadság üldözi a gondolkozó házat” Ez a mondat értelmetlen, de szintaktikailag helyes, mert megérti az adót a vevő. Egy nyelv szintaktikáján tehát mindazokat a szabályokat értjük, melyek szerint az egyes nyelvi elemeket kombinálni lehet, illetve kell. A természetes nyelvek szintaxisa sokkal összetettebben strukturált, mint a formalizált mesterséges nyelveké. A formalizált nyelvek szintaktikai szabályainak teljesnek és egyértelműnek kell lenniük, hiszen például a digitális számítógépek compilereinek (programozási nyelvek fordítóprogramjai) nincs lehetőségük visszanyúlni a programozó meggondolásaihoz. Mivel a kódolás és a jelentések hozzárendelése megegyezésen alapszik, a megállapodás ismerete egyaránt követelmény az adó és a vevő számára. Ezt az ismeretet vagy közvetlenül adják át (pl. EAF rendszerekbe való betáplálás által, vagy öröklődés útján a természetes rendszereknél), vagy meg kell tanulni (pl. anyanyelv vagy más természetes nyelvek). Egyetlen ember sem jön a világra veleszületett nyelvvel vagy fogalmi rendszerrel. A nyelvismeret megszerzésének módja az adott szókincs és nyelvtan megtanulása. Ezek a mindenkori nyelvben, "megállapodások" eredményei. c. A szemantika

171

Tekintsük ismét az említett könyvet, Shakespeare Hamletjét. Ezt a művet (és bármelyiket) nem a betűstatisztika, de nem is az alkalmazott nyelvtan miatt tanulmányozunk, hanem mert érdekel minket a jelentése. A statisztikai jelsorozatok és a szintaktikai szabályok jelentik az információ ábrázolásának szükséges feltételét. Az átviendő információban azonban nem a választott kód, a betűk mérete, száma vagy formája vagy, az átvitel módja (írás: optikai, akusztikus elektronikus, taktilis vagy olfaktorikus jelek) a döntő, hanem a benne rejlő üzenet, állítás, értelem, jelentés (szemantika). Az információ eme központi aspektusának semmilyen szerepe sincs a tárolás és az átvitel szempontjából. Egy távirat árát nem a tartalmi súly, hanem csupán a szavak (ill. szótagok) száma alapján állapítják meg. Az adót és a vevőt azonban elsősorban a jelentés érdekli, hiszen csak a jelentés által válik információvá a jelsorozat. Ezzel elérkeztünk az információ harmadik szintjéhez, a szemantikához. A szemantika a görög szemantikósz szóból származik, ami jelölő, jelentő; jelentési aspektus. Szemantikai kérdésfeltevések például a következők: A. Adóorientáltak: - Milyen gondolatai voltak az adónak? - Milyen jelentés rejlik az ábrázolt információban? - Az explicit (világosan kifejtett) módon ábrázolt információn kívül milyen implicit (rejtett, burkolt, nem kifejtett) információt tartalmaz? - Milyen jelentéshordozókat alkalmaztak az információ számára (metaforák, idiómák, példázat)? B. Vevőorientáltak: - Megértette-e a vevő az információt? - Milyen háttér-információ szükséges az adott információ megértéséhez?

172

- A kijelentés igaz vagy hamis? - Értelmes-e a kijelentés? 12. tapasztalati tétel: Minden információ lényegéhez tartozik, hogy valaki elküldi és valakinek szánja azt. Bárhol is fordul elő információ, mindig adóval (feladó) és vevővel (címzett) van dolgunk. Mivel a szemantika adja az információ lényegét, felállíthatjuk továbbá a következő tételeket: 13. tapasztalati tétel: Csak az lehet információ, aminek van szemantikája. A szemantikával az információ egy lényeges aspektusát ragadtuk meg, mivel a jelentés az információ invariáns (minden átalakulás közben is változatlan értékű lényegi) része. A statisztika és a szintaxis számottevően megváltozhat, ha az információt egy másik nyelven ábrázoljuk (pl. kínaira fordított magyar szöveg), noha a jelentése változatlan marad. Mivel a jelentés mindig gondolati tartalmat ábrázol, érvényes: 14. tapasztalati tétel: Minden információ eredeténél valamilyen szellemi forrásra bukkanunk (adó), ha végigkövetjük visszafelé az utat, az átviteli lánc kezdetéig 15. tapasztalati tétel: Ha egy jelsorozat csupán jelek egy statisztikus sorozata, akkor nem ábrázol információt. A 12. és 14. tapasztalati tétel elvileg egy adóhoz (intelligens akarattal bíró információforráshoz) köti az információt. Hogy megérti-e valamilyen vevő vagy sem, az nem változtat az adott információ tényén. Az egyiptomi obeliszken lévő bemélyedéseket megfejtésük előtt is egyértelműen információnak tekintették, mivel nyilvánvalóan nem valamilyen véletlen folyamat eredményei voltak. A hieroglifák szemantikáját a Rosette-i kő megtalálása (1799) előtt egyetlen kortárs (vevő) sem értette, ennek ellenére már azelőtt is információ volt. Hasonlóan érvényes ez a méhek potrohtáncában közölt információra, melyet csupán Karl v. Frisch megfejtése óta ismerünk valamelyest. A genetikai nyelv

173

teljes megértésétől - egészen a trippletteknek az aminosavakhoz való hozzárendeléséig - még messze vagyunk. (De talán már nem is annyira.) Nyelvnek nevezzük az összes olyan kalkulust, mely képes jelentéseket (szellemi szubsztrátumokat, gondolatokat, nem anyagi, tudati tartalmakat) kifejezni. Csak a nyelv jelensége által válik az információ továbbadhatóvá és anyagi hordozókon tárolhatóvá. Maga az információ teljesen invariáns mind az átviteli rendszerrel (akusztikus, optikai, elektronikus), mind az alkalmazott tárolórendszerrel (elme, könyv, EAF berendezés, mágnesszalag) szemben. Ez az invariancia az információ nem anyagi lényegén alapszik. A nyelvek különböző fajtáit különböztetjük meg: 1. Természetes (köz-) nyelvek: jelenleg kb. 5100 élő nyelv a földön. 2. Mesterséges (köz-) nyelvek, jelnyelvek: eszperantó, süketnémák jelbeszéde, zászlókód, közlekedési jelek. 3. Mesterséges (formális) nyelvek: logikai és matematikai kalkulusok, kémiai szimbólumok, hangjegyírás, algoritmikus nyelvek, programozási nyelvek, mint az ADA, ALGOL, APL, BASIC, C, C++, FORTRAN, PASCAL, Pl/l. 4. Speciális műszaki nyelvek: építési rajzok, konstrukciós tervek, blokkos kapcsolási rajzok, bond-diagramok, elektrotechnikai, hidraulikai, pneumatikai kapcsolási tervek. 5. Az élő természet speciális nyelvei: genetikai nyelv, a méhek potrohtánca, különféle rovarok feromonnyelvei, hormonnyelv, a pókháló jelrendszere, a delfinek nyelve, ösztönök (pl. madarak költözése, lazac- és angolnavándorlás). d. A pragmatika

174

Induljunk ki ismét Shakespeare Hamletjéből. A korábban már említett könyv itt is segíthet nekünk abban, hogy megértsük a következő szint lényegét. Egy orosz közmondás szerint: "Egy pár szavas intelem egy órára szól, egy könyv egy egész életre." A könyveknek hosszan tartó hatásuk van. Például az ember elolvas egy szoftverkézikönyvet, és utána bánni tud a leírt rendszerrel. Sok ember olvassa egy regényt, és a könyv egészen új tettekre ösztönözi. (stb.) Az információ mindig valamilyen cselekvést vált ki (szemléletmódunk szerint nem játszik szerepet, hogy az információ vevője az információ küldőjének szándéka szerint cselekszik-e, ellentétesen reagál, vagy egyáltalán nem megy bele a játékba). Egy mosópor hirdetése után a legrövidebb szlogen hatására is előnyben fogják részesíteni vásárláskor az adott márkát. (Vagy éppen ellenreakciót vált ki.) A szemantika szintjéig nem merül fel a konkrét cél kérdése, melyet az adó az információ átadásakor kitűz magának. Azonban az adó részéről minden információátadás azzal a szándékkal történik, hogy meghatározott eredményt érjen el a vevőnél, ezt hívhatjuk pillanatnyi konkrét célnak. Hogy elérje a kívánt eredményt, az adó megfontolja, hogy milyen cselekvési mód által juthat el a vevő ehhez a pillanatnyi célhoz. Ezzel az információ teljesen új szintjéhez értünk, melyet pragmatikának nevezünk. Görögül a pragmatike szó a "helyes cselekvés művészeté"-t jelenti, vagyis a pragmatika a cselekvés aspektusa, melyben a vevő az adó által kitűzött konkrét, pillanatnyi célnak eleget tesz, vagy sem. A pragmatika kérdésfeltevései például a következők: A. Adóorientáltak: - Milyen cselekvésmódot szeretne az adó a vevőnél kiváltani? - Az adó megfogalmazott-e explicit (világosan kifejtett) módon egy meghatározott cselekvést, vagy csak implicit (rejtett, burkolt, nem kifejtett) módon közli?

175

- Az adó által előre meghatározott cselekvés csak ezen az egyedüli módon hajtható végre, vagy eleve számol bizonyos szabadsági fokkal? B. Vevőorientáltak: - Milyen hatékonyan befolyásolja a vevő viselkedését a vett és értelmezett információ? - Milyen tényleges viselkedésre készteti a vevőt? 16. tapasztalati tétel: Minden információnak van pragmatikus aspektusa. Ez alatt azt értjük, hogy minden információ, melyet az adó küld a vevőnek, egy pillanatnyi céllal bír, és ez a pillanatnyi cél, a cselekvés aspektusa. Egy hírszolgálati televízió pillanatnyi célja, hogy megtekintsék hírműsorait. Egy mesekönyv képei, hogy a gyermekek megnézzék a színes képeket. Egy zenei kotta pillanatnyi célja, hogy felcsendüljön a muzsika. Az adó pillanatnyi célja, a vevő cselekvési aspektusa, vagyis a pragmatika. Egyetlen zenei kottát sem írnak azért, hogy sose szólaljanak meg hangjegyei. Egyetlen mesekönyvet sem szerkesztenek azért, hogy sose kerüljön gyermekek kezébe. És egyetlen hírtelevízió sem sugároz azért adást, hogy senki se nézze a műsort. Ezért igaz az, hogy minden információnak van pragmatikus aspektusa. A pragmatikus aspektus lehet: - engedmények nélküli és egyértelmű, mindenfajta szabadsági fok nélkül (pl. számítógépes program, egy sejt folyamatai, katonai parancs) - a cselekvésben korlátozott szabadságot biztosító (pl. az állatok ösztönrendszere) - a cselekvésben maximális szabadságot biztosító (csak embereknél).

176

A nyelvben nem egyszerűen mondatokat rakunk egymás után, hanem kéréseket, panaszokat, kérdéseket, felvilágosításokat, kioktatásokat, figyelmeztetéseket, fenyegetéseket és parancsokat fogalmazunk meg, melyek meghatározott cselekvést váltanak ki a vevőnél. W. Strombach informatikus olyan struktúraként definiálja az információt, mely "egy vevőrendszerben kivált valamit". (Strombach, W.: Philosophie und Informatik Forschungsbericht Nr. 122 der Abteilung Informatik, Universitat Dortmund, 31. o.) Ezzel a cselekvés eme fontos aspektusára utalt. Hogy megragadjuk megkülönböztetünk:

cselekvés

különböző

fajtáit,

A. Merev cselekvésmódokat: - programozott cselekvés (gépi gyártási folyamatok, EAFprogramok futtatása, egy biológiai sejt felépítése, lélegzés, vérkeringés, szervi funkciók) - ösztönös cselekvés (viselkedési módok az állatvilágban) - idomított viselkedés (pl. rendőrkutyák, cirkuszi előadások oroszlánokkal, elefántokkal, fókákkal, delfinekkel stb). B., Rugalmas és kreatív cselekvésmódokat: - megtanult cselekvés (érintkezési formák, kézműves tevékenység) - tudatos cselekvés (ember) - intuitív cselekvés (ember) - intelligens cselekvés szabad akaratból (ember). A vevőnek mindezen cselekvésmódjai azon az információn alapszanak, melyet előzőleg az adó oldalán a megfelelő céllal megfogalmaztak. Intelligens cselekvés azonban a nélkül is lehetséges, hogy azt valamilyen adó váltaná ki.

177

Itt is megfogalmazhatunk egy tapasztalati tételt: 17. tapasztalati tétel: Az információ képes cselekvést kiváltani (ösztönözni, kezdeményezni, végrehajtani) a vevőnél. Az információ mind élettelen (pl. számítógép, autómosósor), mind élő (pl. sejtfolyamatok az állatoknál és az embernél) rendszerekben kifejti reaktív hatását. e. Apobetika Utoljára választjuk kiindulásul Shakespeare Hamletjét, hogy szemléletes módon leírhassuk az információ legfelső szintjét. Goethe egyszer ezt a kritikát írta: "Úgy tűnik, hogy bizonyos könyveket nem azért írtak, hogy tanuljunk belőlük, hanem hogy megtudjuk, milyen sokat tudott a szerzőjük." Egy könyv megírásának ez az egyáltalán nem követésre méltó szándéka mégis valami alapvetőt fejez ki: Az adó kitűz egy konkrét végső célt, amit a vevőnél el szeretne érni. Egy hirdetési szlogen végső célja az, hogy a gyártó cég nagy forgalmat bonyolítson le. Egy tévétársaság végső célja a műsorválasztással, a nézettség növelésén keresztül nagy profit termelése. Az általam leírt istenérvek célja az, hogy az érdeklődők megismerjék az Isten létezése mellett szóló érveket, és választani tudják (ha akarják) az Istenhez (és az örök élethez) vezető út első lépéseit. Máris felismerhetjük: Tetszőleges információra érvényes, hogy valakinek valamilyen célja van vele. Ezzel elérkeztünk az információ utolsó és legmagasabb szintjéhez, nevezetesen az apobetikához. Az apobetika a görög eredetű apobeinon szóból ered, melynek jelentése eredmény, kimenetel, siker (végső cél). Az apobetika tehát a végső cél, az eredmény aspektusa. Minden információ esetén feltehető a kérdés: "Miért küldi egyáltalán a vevő az ínformációt, és milyen eredményt szeretne

178

elérni vele a vevőnél?" Az alábbi példák még tovább mélyítik ezen aspektus jelentőségét: - A madarak éneke esetén például a hím szeretné magára vonni a nőstény figyelmét, vagy saját területét kijelölni. - A számítógépes programokat célorientáltan tervezik (pl. egyenletrendszerek megoldása, mátrixok invertálása, rendszereszközök). - Egy csokoládé hirdetési szlogenjével a gyártó azt szeretné elérni, hogy a vevő az ő márkája mellett döntsön. - Az államalkotó rovarok feromonnyelve olyan kommunikációs eszköz, melynek segítségével például jelezhetik az ellenséget, vagy hírt adhatnak az új táplálékforrásokról. - Az ember rendelkezik a természetes nyelvek adományával. Ennek segítségével kommunikálhat más emberekkel, és célkitűzéseket fogalmazhat meg. Az apobetika kérdésfeltevései például a következők: A. Adóorientáltak: - Definiált-e az adó egy egyértelmű célt? - Milyen célt akar elérni az adó a vevőnél? - Ez a cél közvetlenül felismerhető-e vagy csak közvetett módon lehet rá következtetni? B. Vevőorientáltak: - Milyen célt valósít meg a vevő a cselekvéssel? - Egyezik-e a vevőnél elért eredmény az adó célelképzelésével? - Elért-e olyan célt is a vevő, amit az adó nem vett számításba? (Például történelmi dokumentumok kiértékelése olyan célt is szolgálhat, ami nem volt szándékában az adónak.) Az adó által kitűzött célt a vevő különböző miértékben érheti el: - teljesen (az adó által megnevezett cselekvés pontos végrehajtásával)

179

- részlegesen - egyáltalán nem - éppen az ellenkezőjét éri el Ezek a fokozatos különbségek az egyértelműen megnevezett célokra vonatkoznak (pl. számítógépprogram, személyesen kiadott parancs vagy utasítás, hirdetési közlemény). Lehetséges azonban, hogy az adó nem nevezi meg a célt vagy egyáltalán nem is számol vele (pl. jelentéktelen tartalmú iratok az elmúlt századokból, melyek fontos utalásokat tartalmaznak a történelmi kutatás számára, ami eredetileg nem állt szándékában a szerzőnek). Itt is szeretnénk tapasztalati tételek formájában rögzíteni néhány lényeges dolgot: 18. tapasztalati tétel: Minden információ mögött szándék (célaspektus) áll. Tehát (a korábbi példáinkat felelevenítve) minden zenei kotta végső célja a zenemű felcsendülésén túl (ami a pillanatnyi cél), a lélek felemelése. Minden hírtelevízió célja a megtekintésén túl (ami a pillanatnyi cél), a hírek komolyan vétele és hozzájuk való alkalmazkodás. (Például az árvízsújtotta területek kiürítése stb.) Minden képes mesekönyv végső célja a gyermekek szórakoztatása és lekötése. (Persze ezen humánus végcélok gyakran keverednek üzleti célokkal, ami már etikai kérdés, ezért ebbe itt nem megyek bele.) 19. tapasztalati tétel: Az információ apobetikai aspektusa a legfontosabb, ugyanis ez tartalmazza az adó célkitűzését. Az alatta levő négy szint egész apparátusa csak eszköz a cél eléréséhez. (Megjegyzés: Az apobetikai aspektus néha messzemenően egybeesik a pragmatikai aspektussal.) 20. tapasztalati tétel: Az öt információs aspektus (statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika, apobetika) mind az adó, mind a vevő oldalán érvényes. Mindig az adó és a vevő kölcsönhatásában valósulnak meg.

180

21. tapasztalati tétel: Az egyes információs aspektusok olyan módon kapcsolódnak össze, hogy a mindenkori alsó szintek a fölöttük levő szintek megvalósításának szükséges feltételét jelentik. Ezért igaz a következő tétel: 22. tapasztalati tétel: Nem ismeretes az anyagi világban olyan természeti törvény vagy folyamat, mely szerint az anyagban magától információ keletkezik. Összegzés A fenti fejtegetésekből kiderül, hogy az információ többszintű fogalom, és ezért nem lehet egyetlen mondatban definiálni, viszont különböző szintjeit lehet, és meg is tettük. Röviden foglaljuk össze, hol tartunk: Az információ öt szintje még egyszer egyszerűsítve: 1. Statisztika - a jelsorozat tartománya Minden információ legalsó alapja a statisztika, ahol a rendelkezésünkre álló betűk, számok, jelek, vagy szimbólumok csak értelmetlen mennyiségi tényezők. A statisztika szintje éppen ezért nem minősül információnak. 2. Szintaxis - a szabályszerűségek tartománya Az információ második alapszintje a szintaxis. Ez a szint foglalja össze az információ ábrázolásának szerkezeti jellemzőit és szabályszerűségeit (pl. szókincs és nyelvtan a beszédben, vagy aminosavak a DNS-ben). Még ezen a második szinten sem beszélhetünk információról, de ez a szint (kód) teszi lehetővé az információ tárolását. 3. Szemantika - az üzenet, a jelentés tartománya Minden információ következő szintje a szemantika. Ez a legelső szint, ahol már információról beszélhetünk, mert itt jelenik meg először maga az üzenet! Az első szint (statisztika) a jelkészletével, a második szint (szintaxis) a kódrendszerével szolgáltat alapot az üzenetnek és a

181

mondanivalónak (a tulajdonképpeni információnak), mely itt (szemantika) jelenik meg először. Ezen a szinten tulajdonképpen három dolog jelenik meg: a. Maga az értelmes üzenet. b. Az üzenet által az üzenő (adó). c. Az üzenő (adó) és az üzenet által az üzenet átvevője (vevő). 4. Pragmatika - a pillanatnyi cél (a cselekvés) tartománya. Ez az információ következő szintje, ahol a vevőt cselekvésre készteti az üzenet. (Ez a cselekvés lehet aktív: pl. egy levél megválaszolása, vagy passzív: a hír tudomásul vétele) A pragmatika a céltartomány alsó szintje, ahol az adó által közölt információ a vevőben a pillanatnyi célt vagy eléri, vagy nem, esetleg az ellenkezőjét éri el, ám a vevő cselekvésétől függetlenül is, az adóban mindig ott motivál ez a pillanatnyi cél! 5. Apobetika - a végső cél tartománya. Ez a céltartomány második szintje, és egyben az információ legfelső szintje. Itt válik nyilvánvalóvá az, hogy minden információnak végső célja van! Az adó minden esetben céllal közelít a vevőhöz, amely cél vagy eléri az eredményét a vevőben, vagy nem, de az adóban mindig ott a célszerűség. Céllal születik meg egy levél, céllal íródnak a most olvasott sorok, céllal terveznek meg egy számítógépes programot, de még egy egyszerű hírt is céllal mondanak be a rádióban... stb. Nézzünk néhány példát arra, hogy mi a különbség a pragmatika és az apobetika szintje között: a. Ha írok egy levelet, akkor a pillanatnyi célom (pragmatika) az, hogy elolvassa az illető, akinek írtam. Ez a cselekvés stádiuma. A végső célom a levéllel azonban több. Esetleg teljesen meg akarom változtatni a vevő bizonyos életfelfogását, ez az apobetika. b. Ha reklámozok egy terméket, akkor azzal cselekvésre akarom késztetni a vevőt (pragmatika), és azt szeretném, hogy megvásárolja a termékemet. A végső célom azonban itt is több lehet, pl. profitot szeretnék termelni magamnak, vagy

182

humanitárius segítséget nyújtani ezzel a termékkel azoknak, akikhez eljut. Látható, hogy a pragmatika és az apobetika aspektusa, jól lehet azonos irányba esik, de mégis külön választható. Az információ tételeit mind, egytől egyig a tapasztalatból vezettük le, így tapasztalati tételek. Mint ilyenek, a természeti törvények változatlanságával bírnak. Végül szeretnék megismételni néhány fontos kijelentést az információra vonatkozó tapasztalati tételekben megfogalmazott természeti törvények alapján: - Nincs információ kód nélkül. - Nincs kód, szabad akaratból történő megállapodás nélkül. - Nincs információ adó nélkül. - Nincs információslánc anélkül, hogy az elején ne álljon egy intelligens akarattal bíró szellemi alkotó. - Nincs információ szemantika nélkül, mely az információs üzenet lényege. - Nincs információ cél és szándék nélkül. (pragmatika és apobetika) - Statisztikus (véletlenszerű) folyamatokban nem keletkezhet információ. A bemutatott tételek rendszerezésében a következő ábra lehet segítségünkre.

183

Négy lépcsőfokot látunk, és négy különböző nyilat. A négy lépcsőfok hierarchikus rendben ábrázolja a természeti törvényeket, az anyagot, az információt és az életet. A hierarchia legalsó tartó pillérét alkotják a természeti törvények, melyek meghatározzák és determinálják az anyagot (fizikai, kémiai törvények), az információt (a tapasztalati tételekben kimondott törvények), és az életet (biológiai törvények). A második szinten az anyag helyezkedik el, mely alapja az anyagi világnak. Az első tapasztalati tétel szerint az információ nem rendelhető az anyaghoz, mert szellemi minőség, ezért ábránkon az anyag és az élet között helyezkedik el. A nyilak értelme a következő: 1. Vékony szaggatott nyíl: Az élet információinak tárolásához és átviteléhez anyagra van szükség. 2. Vastag folytonos nyíl: Az életnek információra van szüksége. 3. Vékony folytonos nyíl: A biológiai életnek anyagra van szüksége, mint nélkülözhetetlen hordozóra. 4. Vastag szaggatott nyíl: az anyag rendezett működéséhez természeti törvényekre van szükség. Az információ fogalmának leszűkítése Most szűkítsük le az információ fogalmát. Erre azért van szükség, mert az eddigiek alapján felmerül a kérdés, hogy a levezetett tapasztalati tételek milyen területeken alkalmazhatók. Csak a

184

számítógépekre érvényesek, vagy azon túl a technika minden területére? Vajon az élő rendszerek is az érvényességi tartományba tartoznak-e? Mi a helyzet az ismeretlen rendszerekkel, melyeket szeretnénk értékelni? Mely kritériumok alapján mondhatjuk meg előre, hogy a tételek alkalmazhatók-e, vagy már kívül esnek az értelmezési tartományon. Ehhez egyértelmű értelmezési tartományra van szükség. Már megismertünk egy sor olyan példát, melyet hallgatólagosan értelmezési tartományunkba soroltunk: számítógépprogram, könyv, zászlókód, hieroglifák stb. Mi a helyzet azonban egy fém, vagy a só kristályrácsával vagy egy hópehellyel, melyeket mikroszkóppal vizsgálunk? Teleszkópok segítségével megfigyeljük a csillagos eget, és ily módon információt szerzünk a csillagokról. Egy bűnügyi szakértő a tetthelyen informálódik, és a feltűnő jelekből levezeti közvetett bizonyítékait. Egy paleontológus (őslénykutató) megvizsgálja a geológiai rétegekben talált kagylóhéjakat. A természettudós "olvas a természet könyvében", és ez által új felismerésekre jut. Céltudatosan végrehajtott mérések alapján a technikában új törvényszerűségeket ismernek fel, melyek képletekként felírva rengeteg információt tartalmaznak. Az utóbbi példák közül vajon melyek tartoznak értelmezési tartományunkba? Minden olyan tudományos fogalom definíciója, melyet a hétköznapi nyelvben is használunk, pontosításra szorul. Mivel a hétköznapi nyelvben állandó jelleggel és széles körben használjuk az információ fogalmát, így definíciónkat pontosítanunk kell, és egyben le is kell szűkítenünk. Az értelmezési tartomány leszűkítéséhez az információ egy jellegzetes tulajdonságát használjuk fel, nevezetesen helyettesítő funkcióját.

185

Az információ ugyanis sohasem maga a dolog (tárgy) vagy a tényállás (esemény, eszme), sokkal inkább kódolt jelek helyettesítik azt, amiről beszélünk (vagy írunk). A legkülönfélébb szimbólumok játszanak szerepet a valóság, vagy a gondolatrendszer helyettesítésében. Tehát az információ mindig másfajta létezők absztrakt ábrázolása! Így az újságban olvasott betűsorozat egy olyan eseményt helyettesít, mely tegnap történt - tehát nem a jelenben játszódik - egy másik országban - tehát nem az információátvitel helyén. A DNS molekula genetikai betűi azokat az aminosavakat helyettesítik, melyek csak később szintetizálódnak és épülnek be egy fehérjemolekulába. Egy regény betűi a személyeket és cselekedeteiket helyettesítik. Ezért az információ két alapvető tulajdonságát emelhetjük ki különösképpen: l. tulajdonság: Az információ nem maga a dolog vagy a tényállás, hanem olyan anyagi realitások (pl. tárgyak, fizikai, kémiai vagy biológiai állapotok) vagy szellemi összefüggések (pl. problémafelvetések, tervek, eszmék, programok, algoritmusok) absztrakt ábrázolása (alkalmas kódrendszer segítségével), melyek az információcsere helyén és időpontjában általában nincsenek jelen (érzékszervileg), nem észlelhetők, nem mérhetők, stb. 2. tulajdonság: Az információnak mindig helyettesítő funkciója van. A valóság és a kódolás megfeleltetése egy intelligens akarattal bíró Lény, szellemi tevékenységének eredménye. A 2. tulajdonság ismét világossá teszi, hogy az információ nem lehet az anyag tulajdonsága, hanem mindig szellemi konstrukció. Mindig szüksége van egy szellemi alkotóra, aki szabadon összerendeli a valóságot és az absztrakt kódolást. A fenti két jellegzetes tulajdonság segít minket abban, hogy egyértelműen leszűkítsük az információ fogalmát. A következő

186

ábra világosan megkülönbözteti a (tudományos értelemben definiált) információt a nem-információtól:

187

Tagadhatatlan tény, hogy pl. egy csillag, egy ház, egy fa, vagy egy hópehely rendezettséget mutat. Az is nyilvánvaló, hogy bonyolult rendszer lehet mindegyik, de még kód is lehet. (Gondoljunk a természeti törvények kódolására, amiről korábban szóltam.) Azonban van egy pontos szempont, ami által különválaszthatjuk a (tudományos értelemben definiált) információt a neminformációtól: Valahányszor a realitásokat közvetlenül figyeljük meg (közvetlen látás, hallás, mérés), ezek a folyamatok nem tartoznak a tudományos értelemben definiált információ értelmezési tartományába. Ha azonban egy kódrendszert használunk valaminek a helyettesítésére, akkor mindig az értelmezési tartományon belül vagyunk, és ilyenkor az összes említett tapasztalati tétel teljes miértékben érvényes. Megfogalmazhatjuk tehát a következő alapvető definíciót: DEFINÍCIÓ: „Csak olyan rendszerek tartoznak a (tudományos értelemben definiált) információ értelmezési tartományába, melyben a tárgyi vagy szellemi dolgok helyettesítés, absztrakt ábrázolás útján fejezhetők ki, egy kód alkalmazásával.” Ez illik az említett példákra (könyv, újság, számítógépprogram, DNS-molekula, hieroglifák, kotta, stb.), ezért ezek a megjelölt tartományon belül helyezkednek el. A valóság (pl. csillag, ház, fa, hópehely stb.) közvetlen megfigyelése esetén hiányzik ez a helyettesítő funkció és absztrakció, ezért ezek nem tesznek eleget információdefinfciónknak. (Legalábbis a tudományos, egzakt információ fogalmának, amelyről egész fejezetünkön belül beszélünk. Tény azonban, hogy hétköznapi értelemben egy derékszögű háromszög valósága is információként jelenik meg az elménkben, ha ránézünk, de most nem erről van szó!) A megállapított értelmezési tartományon belül a kidolgozott tételek természeti törvényként érvényesek.

188

Figyelemre méltó módon a DNS-molekulák genetikai információjukkal az értelmezési tartományon belül vannak. Amint később látni fogjuk, itt valódi kódrendszerről van szó. Három-három kémiai betű kódol egy meghatározott aminosavat, mely az 1. tulajdonságnak megfelelően sem térben, sem időben (sem máshol) nincs jelen. Csak egy későbbi folyamat során szintetizálódik az, amit itt az információ csupán helyettesít. Az energiatétel a nélkül is létezett és érvényes volt, mielőtt tudomásunk lett volna róla. Ám miután felfedezték, és egy kódrendszer segítségével megfogalmazták (nyelvileg vagy képletekkel), információ lett belőle. Az információ tehát nem létezik csak úgy magától, hanem csupán szellemi tevékenység által keletkezik. II. A cél szerinti osztályozás Információval lépten-nyomon találkozunk igen széles spektrumban: - A dobbal való híradástól az őserdőben, a távközlési műholdon keresztül történő telefonálásig. - Egy műanyag, számítógépes folyamatszabályzással történő szintetizálásától egy hengermű adaptív szabályozásáig. - Irodalom a telefonkönyvtől a Bibliáig. - Egy benzinmotor műszaki rajzától egy nagy integráltságú számítógép-chip kapcsolási tervéig. - Egy szervezet hormonrendszerétől a költöző madarak ösztönvezérelte információjáig. - Egy baktériumsejt genomjától az ember öröklődő genetikai információjáig. Előző alpontunkban az információt az un. aspektus szemszögéből osztályoztuk. Most osztályozzuk cél szerint az információt.

189

Három alapvető kategóriát állíthatunk fel, melyek a következők: előállítási, üzemelési és kommunikációs információ. a. Előállítási információ Ide sorolunk minden olyan információt, mely valami előállításának a célját szolgálja. Mielőtt egy termék gyártásra kerülne, az adó beveti intelligenciáját, ötletgazdagságát, találékonyságát, és alkalmas módon kódolja koncepcióját. Ilyen kódolt építési tervvel változatos formákban találkozunk: pl. egy gép műszaki rajza, egy sütemény receptje, a polivínil-klorid (PVC) színtézisének kémiai eljárása, egy elektromos kapcsolás huzalozási terve, vagy egy élő sejt felépítéséhez szükséges genetikai információ. A keresett megoldás minőségi kritériumai mind a gondolati tervben (az információ szemantikai aspektusa), mind a kivitelezés finomságában (pragmatika) lecsapódnak, és a konkrét esettől függően a következő címszavakkal jellemezhetők: - alapul szolgáló funkcióterv, - találmányi színvonal, - kigondolt megoldási mód, - elért optimalitás, - alkalmazott stratégia, - rövid előállítási idő, - alkalmazott technológia, - ügyes programozás és a miniatürizálás foka (pl. anyag- és energiatakarékos építési mód). A látható eredmény minősége (apobetika) például az elért cél, a felhasználásban mutatkozó célszerűség, a zseniális működési mód és a garantált működési biztonság (pl. csekély zavarérzékenység) alapján ítélhető meg. b. Üzemelési információ

190

Ebbe az információs kategóriába sorolunk minden olyan tervet, melynek az a célja, hogy a legáltalánosabb értelemben működésben tartson egy "üzemet". Üzemelési információ nélkül számos rendszer egyáltalán nem működne; ezek a programok elengedhetetlen feltételei a koncepcionálisan meghatározott folyamatnak. Egy verkli nem működik a bütykös henger programja nélkül, mint ahogy az emberi test sem lenne életképes az agy és az összes szerv idegrendszeren keresztüli kölcsönhatását leíró információs terv nélkül. Az emberi testben zajló tudatos és tudattalan információáramlás napi mennyisége kb. 3X10 a huszonnegyediken bit. Ha ezt az információtömeget összehasonlítjuk az emberiségnek a világ könyvtáraiban tárolt 10 a tizennyolcadikon bit mennyiségű össztudásával, akkor figyelemre méltó megállapításra juthatunk: Testünkben naponta milliószor több információ cserélődik, mint amennyit a világ összes könyvében tárolt össztudás reprezentál. További példák üzemelési információra a technikából és a természetből: - Egy számítógép operációs rendszere, - Egy robot vagy egy folyamatirányító számítógép programja, - Repülőgépek és hajók riasztórendszere, - A rovarok feromonnyelve, - A méhek potrohtánca, - A test hormonrendszere, - Az a fajta üzemelési információ az állatvilágban, amelyet kódolásának és átviteli módjának ismerete hiányában "ösztönnek" nevezünk (pl. a költöző madarak navigációs rendszere) c. Kommunikációs információ

191

Az összes többi előforduló információfajtát kommunikációs információ néven foglalhatjuk össze. Ide tartoznak például a levelek, a könyvek, a telefonálás, a rádióadások, a madárdal, a Biblia üzenete. Az információ apobetikai aspektusa itt nem egy termék előállítása és nem is egy folyamat fenntartása. A célok itt a következők lehetnek: tudósítás, öröm kiváltása, szórakoztatás, ismeretterjesztés, személyes közlés stb. III. Irány szerinti osztályozás Még egy további osztályozást is végre kell hajtanunk, mely az adóra és az információfeldolgozás módjára vonatkozik. Három fokozatot különböztetünk meg az irány szerinti (közölt és vett) információn belül, melyek a következők: másolt információ, reprodukált információ, kreatív információ. a. Másolt információ Másolt információ alatt a már létező információ változatlan továbbadását értjük. Másoláskor nem keletkezik új információ, itt tehát nem szellemi, hanem gépies folyamatról van szó. Ahogyan a másoláshoz szükséges berendezés ill. az alapul szolgáló eljárás szellemi kezdeményezés által (intelligens akarat eredményeképpen) jött létre, ugyanúgy a másolási eljárás is szándéktól függő cselekvés. Példák másolt információra: egy program átmásolása egy EAFrendszerben (mágnesszalag, mágneslemez, memória), DNSmolekulák replikációja egy élő sejtben, egy könyv második kiadása változtatás és bővítés nélkül, egy fotokópia elkészítése, egy idézet előadása, egy levél felolvasása. Eredetileg azonban minden másolt információ kreatív úton keletkezett. b. Reprodukált információ

192

A művészeteknél világosan különbséget teszünk a szellemi alkotók (zeneszerzők, költők, írók) és azok között, akik reprodukálják a műveket. Egy színész sem az eljátszandó cselekményt, sem az elmondandó szöveget nem maga gondolja ki; ennek ellenére hozzáteszi saját adottságait, hogy intonáció, mimika és különféle előadási módok segítségével egyedileg reprodukálja az adott művet. Egy szimfónia vagy Bach-kantáta előadásakor a művészek tevékenysége szintén reprodukáló jellegű, azaz nem változtatják meg a zeneszerző művét, mégis beleadják saját művészi egyéniségüket. Ezért analógiában a reprodukált információt úgy definiáljuk, mint szemantikailag előre adottat, melyet azonban az aktuális közvetítő átdolgozhat és feldolgozhat anélkül, hogy lényegileg megváltoztatná a kreatív úton létrehozott információt. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk az összes állatnyelvet, hiszen azoknál az összes jelentési hozzárendelés rögzítve van. A mindenkori alkalmazás nem kreatív, hanem reprodukáló módon történik. A számítógép szoftverek is ezen az elven működnek. Az összes kreatív ötletet (algoritmus ill. megoldási eljárás, adatstruktúrák) a programozónak kell előzőleg kigondolnia és program formájában leírnia. Az egyedi paraméterekkel történő alkalmazás aztán rábízható a számítógépre, mely a konkrét esetben nem tesz mást, mint hogy a kívánt módon reprodukálja az előre megadott információt. A reprodukált információ létrehozásához nincs szükség saját szellemi tevékenységre, ezért ez a munka rábízható a számítógépekre. c. Kreatív információ Ezzel elérkeztünk a továbbadott információ legmagasabb szintjéhez, a kreatív információhoz. Olyan információról van szó, mely nem másolással vagy reprodukálással keletkezik, hanem valamilyen újdonságot

193

képvisel. Ehhez az információfajtához mindig intelligens akarattal bíró alkotóra van szükség. Itt szellemi folyamatról van szó, mely nem anyagi, ezért nem is vihető át számítógépre. A kreatív információ mindig egy kognitív képességekkel bíró lénytől (személytől) származik. A kreatív információ valamilyen újdonságot képvisel. Szeretném külön kiemelni a következő tapasztalati tételt: 23. tapasztalati tétel: Minden kreatív információ intelligens teljesítményt ábrázol, és egy személyes (azaz szabad akarattal felruházott) ötletadóhoz (azaz intelligens akaratra és gondolkodásra képes lényhez) kötődik. Ugyanez másként: 24. tapasztalati tétel: Új információ, csak kreatív gondolkodási folyamatban keletkezik. Példák a kreatív információra: egy kódrendszer terve, egy nyelvrendszer terve, a természetes nyelvek korlátozás nélküli használata, egy programozási nyelv megalkotása, egy könyv megírása, egy eredeti tudományos dolgozat elkészítése, programutasítások a DNS-molekulákban, egy élőlény felépítési tervének elkészítése. Ezek után lássuk az istenérvet

Tizenkilencedik istenérv: Az információ FIGYELEM! Az itt olvasottak nem érthetők, ha nem ismered a bevezető részt. Ezért, ha az előző részt nem olvastad, a pontos megértés érdekében Az előző fejezetben alapvető ismereteket szereztünk az információról. Különbözőképpen osztályoztuk, definiáltuk, tudományos vonatkozásban leszűkítettük.

194

A mostani érvelésem lényege, hogy az élő struktúrákban létező genetikus, és biológiai információ, semmiben sem különbözik az élettelen rendszerekben létező (tudományos vonatkozásban definiált) információtól. Mint ahogyan egy számítógépes program, vagy egy regény sorai, kódot és jelentést tartalmaznak, épp így a genetikai információ is. S mint ahogyan egy computer programnak is van pillanatnyi és végső célja, így a biológiai információnak is. S végül: az információ eredete mindig intelligens akarattal bíró lényhez (adóhoz) társul, ezért a biológiai rendszerekben létező információ is intelligens tervező akaratra vezethető vissza. Ez nem lehet az anyag, csak Isten. Mindezt lássuk részletesen kifejtve. Az információ az élőlényekben Az élettel rendkívül sokféle alakban találkozunk. Már egy egyszerű egysejtűnek is olyan összetett és célirányos a felépítése, mint az emberi feltaláló szellem egyetlen termékének sem. Noha az anyag és az energia az élet szükséges alapmennyiségei, alapjában nem különböztetik meg az élő és élettelen rendszereket. Minden élőlény alapvető ismertetőjegye a működési folyamataihoz szükséges, benne tárolt információ (az összes életfunkció realizálása + genetikai információ a szaporodáshoz). Az információátviteli folyamatok alapvető szerepet játszanak mindennél, ami él. Ha például a rovarok virágport visznek egyik virágról a másikra, ez elsősorban információátviteli folyamat (genetikai információ átvitele). Az ebben résztvevő anyag mennyisége jelentéktelen. Ezzel még korántsem írtuk le teljesen az életet, de megemlítettük egy rendkívül fontos tényezőjét. A legösszetettebb információ-feldolgozó rendszer kétség kívül az ember. Ha figyelembe vesszük az emberben lezajló összes információs folyamatot, azaz a tudatosakat (nyelv, információvezérelte akaratlagos motorikus mozgások) és a tudattalanokat (a szervek információ-vezérelte funkciói, hormonrendszerek), az

195

eredmény napi 3X10 a huszonnegyediken feldolgozott bit. Ez a csillagászati információmennyiség több mint egymilliószorosa az emberiség 10 a tizennyolcadikon bit mennyiségű össz-tudásának, melyet a világ valamennyi könyvtárában együttesen tárolnak!

a. Az élet feltételei A fehérjék az élőlények strukturális felépítésének építőkövei. Csupán húsz aminosavból tevődnek össze, melyeknek azonban pontosan előírt sorrendben kell összekapcsolódniuk, hogy kiadódjon a mindenkori helyes fehérje. Elképzelhetetlenül sok lehetőség van arra, hogy makromolekulákat építsünk fel húsz aminosavból, melyek tetszőleges sorrendben összeláncolhatók. Azonban csak bizonyos sorozatok értelmesek, azaz csak ezek eredményezik az élet számára működőképes fehérjéket, melyeket a szervezet felhasználhat és beépíthet. A fehérjék az élet fő anyagi összetevői (pl. építőanyagok, tartalék anyagok, energiahordozók, hatóanyagok, szállítóanyagok stb), és többek között magukban foglalják az olyan fontos vegyületeket, mint az enzimek, antitestek, vérpigmentek és hormonok. Ezek a fontos anyagok mind szerv-, mind fajspecifikusak. Egyedül az emberi testben kb. 50 000 különböző fehérje található, melyek fontos feladatok funkcióhordozói. Struktúrájukat éppen úgy kódolni kell, mint azokét a sejtben található "vegyi üzemekét", melyeknél egy optimális technológiai folyamat szerint, megfelelő adagolásban kell végezniük a szintézist. Ismeretes, hogy az összes élőlényekben előforduló fehérje csupán 20 különböző kémiai építőelemből un. aminosavból épül fel. Ha mármost egy meghatározott fehérjét kell a sejtben előállítani, akkor közölni kell a kémiai képletét és az alkalmazott kémiai eljárást. Az élőlények

196

számára rendkívül fontos az egyes építőelemek pontos sorrendje, ezért az építési utasítást szükségszerűen írásban kell rögzíteni. Ehhez egy kódrendszerre van szükség. Ezenkívül szükség van egy mechanizmusra, mely dekódolja az információt és végrehajtja a szintézishez szükséges utasításokat. Mire van szükség minimálisan? 1. A 6. tapasztalati tétel szerint az információ ábrázolásához szükség van egy kódrendszerre, mely alkalmas módon azonosítani tudja az összes alkalmazott aminosavat. A kódrendszernek egy állandó jelkészletet kell használnia. 2. A 14. 18. és 20. tapasztalati tételek szerint ehhez az információhoz (mint bármilyen információhoz) szükség van egy jól definiált szemantikára, pragmatikára és apobetikára. 3. Ezen kívül a tároláshoz szükség van valamilyen anyagi hordozóra, mely képes a lehető legkisebb területen készenlétben tartani a szükséges információt. Nézzük, mindez hogyan történik az élő rendszerekben: A tároló médium a DNS (dezoxiribonukleinsav) molekula, olyan, mint egy kettős csigalépcső (dupla spirál). A DNS szál átmérője csupán két milliomod milliméter és éppen hogy láthatóvá tehető az elektronmikroszkópban. Erre az információs szalagra vannak felírva az A, G, T és C kémiai betűk. Ha az ember esetén leírnánk ezt a betűsort egy írógéppel, az az északi sarktól az egyenlítőig érne. A DNS szerkezete olyan, hogy minden sejtosztódásnál képes megduplázódni. Fontos követelmény a genetikai tárolóra nézve, hogy a másolási eljárás során a leánysejtekbe ugyanaz az információ kerüljön át. Ismeretes, hogy ez olyan pontosan megy végbe, mintha 280 írnok egymás után lemásolná a Bibliát - mindegyik az előző példányt és eközben csak egyetlen betűt vétenének. A replikáció során a kettős szál széttekeredik és ezzel szinkronban mindkét szálon újra kialakul egy-egy komplementer szál, mellyel együtt az eredetivel

197

azonos kettős szálat képez. Egy sejtosztódás időtartama (20-80 perc) alatt az egész molekuláris könyvtár (információtartalma az embernél kb. ezer 600 oldalas kötetnek felel meg) megbízhatóan átmásolódik. b. A genetikai kód Hogyan kell mérnöki alapossággal megtervezni egy alkalmas kódrendszert? Milyen ábécé- és szóhosszúság volna a lehető legjobb kombináció, ha mi terveznénk a genetikai programot? Ha egy meghatározott kódrendszer mellett döntöttünk, akkor szigorúan ehhez kell tartanunk magunkat, hiszen egy rendkívül összetett fordítási és végrehajtási gépezetet kell ráhangolnunk. Nézzük, milyen feltételeknek kell eleget tegyünk: 1. A fent leírt másolási mechanizmus miatt, melynek során a kettős szál széttekeredik és a replikáció (másolódás) során mindegyik szál kiegészítődik egy komplementer betűsorral, a különböző betűk számának párosnak kell lennie (páros ábécéhosszúság), tehát a páros abc-hosszúságot részesítjük előnyben. Az első feltételnek eleget téve valamennyi páratlan hosszúságú kódot kizárhatjuk. "A komplementáris másolási módszer miatt csak a páros betűszámú abc-k jöhetnek szóba. Ezért kizárható a ternáris kód (ahol a szóhosszúság 3) és a kvináris kód (ahol a szóhosszúság 5)." (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ: 78.o) Ugyanakkor a bináris kódot is kizárhatjuk (ahol az abc hosszúsága 2), mivel túl kevés a szavankénti információ az átvitelhez "Ha egy bináris kóddal négybetűs szavakat alkotunk, akkor a 4 betű/szó 1 bit/betű = 4 bit /szó < 4,32 bit/aminósav miatt túl kevés az információ" (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ: 78.o)

198

2. Mivel a sejtben a tárolást a lehető legkisebb helyen kell megvalósítani, a leganyagtakarékosabb kódot részesítjük előnyben. Minél több betűt használunk fel aminosavanként, annál nagyobb az anyagfelhasználás és ezzel a helyigény (tárolóhely), tehát a rövid szavas kódot részesítjük előnyben. 3. Növekvő ábécé-hosszúsággal nő a végrehajtási gépezet bonyolultsága. Ehhez növekvő anyagfelhasználás és magasabb replikációs hibaszázalék társul, tehát rövid abc hosszúságot kell használjunk. A második és harmadik feltételnek eleget téve kizárható a szenáris kód (ahol az abc hosszúság 6) és a hatnál hosszabbak is. "Négy jel helyett hat jel esetén a felismerési és fordítási gépezet aránytalanul bonyolultabbá és anyagigényesebbé válik. A 4-es számú variáns esetén a szónak nagyobb az információtartalma (6 bit/szó), mint a 6-os esetén (5,17 bit/szó) tehát a nagyobb lehetséges redundancia által nagyobb az átviteli biztonság." (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ: 78.o ) 4. Ahhoz, hogy erősen redukáljuk a számos másolási folyamat során előforduló átviteli hibák számát, redundanciát kell beépítenünk. A negyedik feltételnek eleget téve szintén a kvaternális kódot (ahol a betűk száma 4) részesítjük előnyben: "A 4-es számú variáns esetén ... a nagyobb lehetséges redundancia által nagyobb az átviteli biztonság." (Prof. Werner Gitt: Kezdetben volt az információ: 78.o) Az eddigiekből azt látjuk, hogy csak páros abc-t választhatunk, ahol a 2 még kevés, a 6 meg már túl sok a biztonságos és anyagtakarékos információ átvitelhez. Így egyetlen kód marad: a kvaternális kód, ahol az abc hosszúsága 4 betűből áll. Ez páros szám, és a 2 és a 6 között van. Nos a genetikai program éppen ilyen! A legideálisabb kódolású. Werner Gitt professzor ezért ír így:

199

"Mérnöki szempontból a lehető legjobb kódrendszer az élőlényeknél valósul meg. Már ez a tény is inkább a célirányos tervezés, mint a véletlen keletkezés mellett szól" (Werner Gitt: Kezdetben volt az információ: 78. old.) c. A biológiai információ Végül tegyük fel a kérdést: Információ-e a biológiai információ? A válasz megadásához hasonlítsunk össze a tudományos információ-definíció értelmezési tartományán belül létező néhány dolgot, például egy újságot, egy számítógépes programot (szoftvert), egy zenei kottát, és a DNS spirált 6 szempontból. 1. Statisztika. Az újság rendelkezik jelekkel (betűkkel, számokkal, írásjelekkel), a szoftver karakterekkel, a kotta hangjegyekkel, a DNS spirál kémiai jelekkel. Megállapíthatjuk, statisztikai szempontból nincs különbség a vizsgált 4 dolog között. 2. Szintaxis. Az újság rendelkezik szótagokkal, szavakkal és mondatokkal, melyek egy zárt kódrendszert alkotnak. Ez a kód függ a nyelvtani, szótani, mondattani, (stb.) szabályszerűségektől. A szoftver rendelkezik egy számítógépes kódrendszerrel, annak belső törvényszerűségeivel, a kotta egy zenei kóddal, zenei szabályszerűségekkel és a DNS spirál egy kémiai kódrendszerrel. A földön minden egyes élőlény és egyed tartalmazza ezt a kódrendszert (négy kémiai jelet, mint egy definiált ábécé betűit) és egy szintaxist (triplettek a hozzárendelt aminosavakkal). A teljes genetikai szintaxisrendszer a struktúraegységek (pl. expresszorok, represszorok, operátorok) alkalmazásával messze túlmutat ezen és még ma sem értjük egészen.

200

Megállapíthatjuk, hogy szintaktikai szempontból nincs különbség a vizsgált 4 dolog között, sőt, a messze legprecízebb mérnöki pontosság a DNS-spirálon valósul meg! 3. Szemantika. Egy újságnak van szemantikája (üzenete, jelentése), mert a szavaknak és mondatoknak fontos értelmük van a hírszolgáltatásban. Ez a lényege az újságnak. A szoftvernek is van mondanivalója és értelme, ami lehetővé teszi az értelmes munkát a felhasználó számára. Ez a lényege a szoftvernek. A zenei kotta is üzenet erejű mind a zenészek irányában, de a zenészek által a hallgatóság irányába is. Épp ez a lényege a zenének. Ugyanígy igaz ez az élőlények szemantikájára nézve is. Az élőlények genetikai szemantikája már részeiben olvasható, és néhány fontos funkció hozzá rendelhető a helyileg meghatározott kromoszómákhoz és génekhez anélkül, hogy teljesen értenénk magát a genetikai nyelvet. Megállapíthatjuk, hogy szemantikai szempontból sincs különbség a vizsgált 4 dolog között. 4. Pragmatika Egy újság eléri pillanatnyi célját akkor, amikor olvasásra, cselekvésre készteti olvasóit, így értesülnek egy adott hírről. Egy szoftver is eléri pillanatnyi célját, amikor használják a programot a felhasználok. A kotta is cselekvésre készteti a zenészeket, ha lejátsszák azt. A DNS spirál által megvalósult pragmatika tovább erősíti a szemantika létezését, mert a sejteket cselekvésre készteti a szemantikai információs lényeg. (Ennek a szemantikának az invarianciája felismerhető például az egypetéjű ikrek hasonlóságán.) Megállapíthatjuk, hogy pragmatikai szempontból sincs különbség a vizsgált 4 dolog között.

201

5. Apobetika. Egy újság végső célja lehet egy vulkánikus övezet lakosságának kiürítése, egy szoftver gyártó cég végső célja még nagyobb profit termelése. Egy zenei kotta megírásának végcélja lehet a lélek felemelése. Az élőlények egészének és kiválasztott részleteiknek a pontos vizsgálata alapján is kétségtelenül felismerhető a célirányosság. Minden sejt, és minden szerv célirányosan működik, s a szervezet nagy egészének életben maradása és túlélése érdekében nyilvánul meg. Így az apobetikai aspektus mindenki számára beláthatóan bizonyítható. Megállapíthatjuk, hogy apobetikai szempontból sincs különbség a vizsgált 4 dolog között. 6. A helyettesítés Amikor egy újság híreit olvassuk, akkor az ott feltüntetett betűk helyettesítik magát a hírt. A szoftver (pl. szimulátor-szoftver) kép és hanganyaga helyettesíti a valóságban lejátszódó folyamatokat. A kotta hangjegyei a felcsendülő zene, vagy ének hangjait helyettesítik. És a DNS spirál triplettjei helyettesítik azokat az aminosavakat, melyek csak egy későbbi időpontban épülnek be a fehérjékbe, és a DNS által hordozott óriási mennyiségű információ csak később kerül kioldásra és az élő egyedet meghatározó beépülésre, változásra. Megállapíthatjuk, hogy a helyettesítés szempontjából sincs különbség a vizsgált 4 dolog között. Felállíthatunk tehát egy fontos tételt: 25. tapasztalati tétel: A biológiai információ nem valami különleges információfajta. Csupán az tűnteti ki a többi információfajta között, hogy rendkívül nagy a tárolási sűrűsége, és hogy egy olyan zseniális tervet valósít meg, melyet jól ismerünk az eredményéből.

202

Irány szerinti osztályozás Az irány szerinti osztályozás tekintetében ismét nincs különbség a négy dolog között, mert valamennyi a kreatív információ körébe tartozik. Amikor egy újságíró, új hírt közöl, amikor egy programozó új programot ír, amikor egy zeneszerző új művet komponál, valamennyien újat kreálnak! Épp így történik ez az ivarsejtek találkozásakor: a biológiai információ egy teljesen új, addig még sohasem létezett egyedet (pl. embert) kreál! Később az egyed növekedésekor szintén fokozatosan és folyamatosan "információ oldódik ki" a programból, és olyan sejtek, szervek, folyamatok, életfunkciók épülnek, amelyek addig nem léteztek. Levonhatjuk a végkövetkeztetést: A négy dolog (újság, szoftver, kotta, DNS molekula): tartalmaz egy olyan kódrendszert, mely sohasem véletlenül, hanem mindig csak intelligens akarattal bíró lénytől eredhet. (lásd: 4. 9. 10. tapasztalati tételek) Ez a kód értelmes jelentést tartalmaz, mely sohasem véletlenül, hanem mindig csak intelligens akarattal bíró lénytől eredhet. (lásd: 12. 13. 14. tapasztalati tételek) A jelentésnek van pillanatnyi célja (pragmatikája) mely sohasem véletlenül, hanem mindig csak intelligens akarattal bíró alkotótól származik. (lásd: 16. 17. tapasztalati tételek) A jelentésnek van végső célja, s cél sohasem véletlenül, hanem mindig csak intelligens akarattal bíró alkotótól eredhet. (lásd: 18. 19. tapasztalati tételek) Megvalósul az úgynevezett helyettesítés is, mert mind a négy esetben a program értelme, cselekvése és célja csak később "oldódik ki". Mivel a biológiai rendszerekben lévő információra ugyanúgy igaz az, mint egy szoftverre, vagy kottára (stb.) így az élőlényekben lévő információ is értelmes jelentéssel, cselekvéssel

203

és céllal bír. Értelmes jelentés, cselekvés és cél sohasem véletlenül, hanem mindig csak intelligens akarattal bíró alkotó lénytől eredhet. (lásd: 14. 17. 18. 19. 20. 22. tapasztalati tételek.) Az irány szerinti osztályozás tekintetében az újság, a kotta, egy számítógépes program és a DNS molekula a legmagasabb rendű információfajta, mert mindegyik a kreatív információ jegyeit viseli magán. Kreatív információ sohasem véletlenül, hanem mindig csak intelligens akarattal bíró lénytől származik. Röviden a végkövetkeztetés: A biológiai információt hordozó DNS molekula minden tekintetben intelligens akarattal bíró lény, precíz, magasan kvalifikált tervező munkája. Tizenkilencedik istenérvemet ezért így mondom ki: Bizonyító erejű tény, hogy sohasem születik értelmes jelentést és előre meghatározott célt kódoló programrendszer véletlenül és magától, hiszen erre soha egyetlen példa sem született! Az információ mindig intelligens akarattal bíró szellemi eredettel bír. A biológiai rendszerek információval, mégpedig nagyon magasrendű információval bírnak. Mivel az információ nem keletkezik spontán, vagy véletlenül, így az élőlényekben lévő információ - akárcsak Shakespeare Hamletje, vagy Mozart Requiemje - intelligens akarattal bíró szellemi tervezőre utalnak. A biológiai információ intelligens tervezője (ezért) nem lehet az anyag, s így az anyagot (mint egyik lehetséges alapalternatívát) kizárva szükségképpen Istent kell válasszam. Nézzünk néhány idevonatkozó idézetet: National Geographic a sejt és a DNS molekula nagyszerűségéről: "A sejt DNS-én belüli útmutatások,- ha azokat kiírnánk,- ezer 600 oldalas könyvben férnének el... Minden sejt mintegy kétszázbillió parányi, vegyületeknek nevezett atomcsoporttól nyüzsgő világ... 46 kromoszóma-szálunk együttvéve majdnem két métert tenne ki.

204

Az őket tartalmazó sejtmag nem egész egyszázad milliméter átmérővel rendelkezik mindössze.... A legprimitívebb parányi sejt is olyan bonyolult, mint egy egymillió épületből álló város, és működése is olyan rendszerezett." (National Geographic) Prof. Keith Ward az oxfordi egyetem professzora a DNS tervrajzáról: "Maga a DNS négy különböző nukleotid sorozatból álló hosszú lánc. Ez a molekula már önmagában is meghökkentően bonyolult és nagyfokú szervezettséget mutat, igazi jelentősége azonban az, hogy magában hordozza a nagyobb, stabil szervezeti egységek (a szervek és a test) felépítéséhez és működésmódjának, viselkedési mintáinak kialakításához szükséges "kódot" vagy "receptet". A DNS molekulának az a képessége, hogy valamiféle sajátos tervrajzot képvisel, az élet fejlődésének kritikus állomását jelenti." (Keith Ward: Isten véletlen szükségszerűség 176-177. o.) Dr. Török Tibor Kossuth-díjas egyetemi tanár a DNS kémiai "szerelőmunkájáról": "A DNS-molekula olyan, mint egy kémiai szerelőszalag. A szerelés részleteit a szalagon párban álló nukleotid tagok végzik el, ezek bonyolult felépítésű, nagy kémiai aktivitású, lúgos (bázikus) természetű gyökök... Az alkatrészek a sejtfolyadékban úszkáló kémiai anyagok, amelyeket a szervezet a felvett tápanyagokból állít elő megfelelő kémiai előkészítő folyamatok során. Ezek lehetnek bomlási vagy éppen felépülési folyamatok, amelyeknek a legkedvezőbb sebességét szerves katalizátorok, ún. enzimek szabályozzák. A szerelők kiválogatják a megfelelő alkatrészeket, és beépítik a születő molekula megfelelő helyére abban a sorrendben, amelyben ők maguk sorakoznak fel a szalag mentén." (Dr. Török Tibor: Istenhit és természettudomány 68.o. ) Prof. Werner Gitt arról, hogy a DNS molekula hasonló egy "kötetekre és fejezetekre felosztott könyvhöz":

205

"A teremtésben a genetikai információtárolás és átvitel a legmélyebb benyomást keltő jelenségek közé tartozik. Itt a legszűkebb térben találjuk a biológiai szervezet anyagi részeinek beprogramozását. Minden csíra- és testsejtben a tárolt információ egy hosszú listát tartalmaz utasítással az összes anyag termelésére, melyek egy növényt, állatot vagy egy embert fölépítenek. Ezt az információt az ún. DNS-szál tárolja, mely egész "kötetet" képez, amit kromoszómának nevezünk, és ennek egyes "fejezetei" a gének." (P.Werner Gitt: Logosz, vagy Káosz 79.o.) Részlet Prof. Arthur E. Wilder-Smith a genfi egyetem munkatársa, „Aki gondolkodik annak hinnie kell” c. (regényes alakban megírt, tudományos) könyvéből: - „Ti (ateista emberek) valóban azt állítjátok, hogy a genetikus kódrendszert egész nyelvi és információs tartalmával együtt az anyag és a véletlen jelenségek írták? - Ez így van - felelték (az ateisták). - Jó - mondta a ... (hívő) - beszélhetek akkor világosabban? Az ateisták bólintottak. - Valójában azt akarjátok, hogyha elhinnénk, hogy a papír, amelyre a könyv szövege van írva, nemcsak azt a nyelvet fejlesztette ki, amelyen a könyvet írták, hanem ráadásul valamennyi eszmét és gondolatot is, amelyet a szöveg tartalmaz? Szerintetek tehát a papír írta az egész könyvet? Sőt, még maga a kötés és a fejezetfelosztás is a papírtól származik? Mi (hívők), nem tudjuk elhinni, hogy a könyv minden szava, gondolata, szókincse és fejezetfelosztása a papír alkotása lenne. Aki ezt elhiszi, az elszakadt a valóságtól. Ha ti (ateista emberek), abban hisztek, hogy a "papír", vagyis az anyag, a föld, amelyből valók vagyunk, írta genetikus "receptkönyvünket" (a genetikus kódot), akkor gondolkodásmódotok érzelmi... Mi hiszünk abban a nagy Szerzőben, aki az élet könyvét írta, mint ahogy minden egyéb

206

könyvet valamilyen szerző írt... " (Prof. Arthur E. Wilder-Smith: „Aki gondolkodik, annak hinnie kell” 32-33.o) Edwin Conklin a princetoni egyetem biológia professzora: "Annak a valószínűsége, hogy az élet véletlenül keletkezett, körülbelül annyi, mint annak a valószínűsége, hogy egy nyomda felrobbanásakor egy teljes terjedelmű szótár jön létre" (Reader's Digest, 1963. január, 92. old )

207