Az első millió története

Az első millió dollár forrását ne firtAssák, A többiről örömmel számot Adok — rockefellernek vAgy tAlán. henry fordnAk tulAjdonítják ezt Az AzótA is sokAt idézett mondAtot. A világ gAzdAgjAinAk tekintélyes része ugyAnis nem biztos, hogy legális tevékenységből szerezte Az induló tőkét s ebből lett milliomos. A mAgyAr és keleteurópAi sAjátosságok — privAtizáció, kisvállAlkozások finAnszírozásA, e-hitel — tovább árnyAlják A képet. bár A mAgyAr gAzdAgok sem szeretik kiteregetni régi ászAikAt, néhányAn mégis megtették..

PÉNZ A KÁRTYÁBAN

Egyetemistaként újságot árult a Balaton partján Varga Zoltán. A Centrál-csoport fejének — és a Wizz Air résztulajdonosának — egyik barátja addig ismeretlen kártyacsomagot mutatott neki. A lapok hátlapjára ismert közéleti személyeket nyomtattak. Ebben lehet üzlet — gondolták, de persze pénzük nem volt a nyom-

tatásra. Az ötlettel megkeresték a Postabank akkori első emberét, Princz Gábort, aki első pillantásra fantáziát látott a kártyákban és meg is rendelt tízezer csomagot. Az árat tekintve sem volt szűkmarkú, az akkor — főleg egy egyetemistának —csillagászati összegnek számító ötmillió forintot habozás nélkül „megszavazta" a fiataloknak. Akik azonnal akcióba léptek: megrajzoltatták és kinyomatták a kártyákat, a tízezer paklit pedig leszállították Princzéknek. A Balaton partján üdülő németek közül sokan megvették a különleges — német celebeket ábrázoló — kártyát. Az üzlet fényesen bevált — megvolt az első millió...

p É ter a n D r ÁS n ÉM et H UGRÁLNI Jó

Szintén a Balatonhoz kötődik egy másik millió története. Illés Tamás, a West-Bridge szállítmányozási cég tulajdonosa egy szegény Tolna megyei faluban született, de az autók szerelmese volt kisgyermekkora óta. Első munkahelye 1989-ben az akkor még párját ritkító lágymányosi FIAT-szerviz volt. Itt azonban mindössze néhány órát töltött — mert amikor a műszak végén neki kellett kisöpörni a szerviz épületét, azonnal kérte a munkakönyvét. A rövid autós „bemutatkozás” után a „légvárüzletbe" vágott. Társával a fűzfői strandon üzemeltetett — a gyerekek nagy örömére — egy felfújható várat a nyolcvanas években. A srácoknál csak ő örült jobban, hiszen havonta több százezer forintot keresett, amiből beindította autókereskedését. Előbb karambolos kocsikat újított fel, majd vadonatúj Mercedeseket szállított egyedi megrendelésre. Volt olyan év, hogy százötven kocsit hozott — szinte csak S-Class modelleket. Így nem csoda, hogy 22 évesen már hivatalos Mercedes-díler titulust kapott. MŰSZEREK EGYMILLIóBóL

A hazai orvosi műszeripar egyik legjelentősebb cége a 77 Elektronika. Zettwitz Sándor ötletéből talán nem lett volna semmi, ha nincs Demján Sándor. A kezdő vállalkozás ugyanis forrás híján nem tudott beindulni. Demján, akkor még a Skála áruházak élén, ismert volt vállalkozásbarát hozzáállásáról, ezért gondolta Zettwitz, hogy talán tőle kaphatnak némi

olt án z A rg V A

p É ter a n D r ÁS n ÉM et H ándor s itz W ett z

tőkét az induláshoz. Ahogy Nyúl Sándor, az akkori — és mostani — Demján-csapat oszlopos tagja emlékszik, néhány perc elég volt ahhoz, hogy meglássák az ötletben a fantáziát, és ki is segítették némi pénzzel az induló vállalkozást. Belőle lett aztán az évek során magyar multi... A BANKÁR SZÜLETÉSE

Egy kis faluból indult Kovács Gábor karrierje, hogy aztán Moszkva és London után Budapesten teljesedjen ki. A szegény családból származó fiú közgazdaságtant hallgatott a híres moszkvai egyetemen, és arról álmodott, hogy egyszer majd eljut a pénzügyek fővárosába, a londoni Citybe is. Az egyetem után a Magyar Nemzeti Bank híres „elitképzőjébe", azaz Fekete János szárnyai alá került. A közelmúltban elhunyt legendás bankárt — az MNB egykori alelnökét — jó néhány vezető pénzügyér és üzletember tartja szellemi atyjának. Nem véletlenül, hiszen a szakmát és az üzleti etikát is tőle tanulták, s viszik ma is tovább. Így történt ez Kovács Gáborral is, akit egy külföldi ösztöndíjra jelölt Fekete. A londoni tanulmányútból hosszabb ott-tartózkodás lett — Kovács néhány évig a Cityben dolgozott. Hazatérve ottani keresetéből — vagyis londoni fizetéséből — indította el vállalkozásait. Cégének nevében azonban azóta is őrzi az indulás szellemiségét. A bankár név ugyanis az MNB évtizedekkel ezelőtt használt átutalási kódja volt... A FŐTÉRRŐL A PLÁZÁKBA

Matyi Dezső nem szégyelli, honnan indult. A ma könyvesboltokat és könyvkiadókat is működtető üzletember negyedszázaddal ezelőtt a pécsi utcákon, mondhatni ponyván árult könyveket. Napközben a pécsi tanács hivatalnokaként dolgozott, délután pedig könyvet árult. Olyat, amit mások nem. A nagy sztár Cronin volt, akinek könyveit Pécsett nem terjesztették. Matyi felismerte a hiányt, és Pestről húszasával vitte Pécsre a múlt századi író utánnyomott köteteit. Olyannyira sikeresen, hogy vonattal nem győzött megfordulni a főváros és Pécs között. Amit délután hozott, másnap estére eladta — és ez így ment heteken, hónapokon át. Aztán a hivatali főnöke elunta az ingázást, és válaszút elé állította a fiatalembert. Matyi Dezső a könyvkereskedelmet választotta, és 1991-ben megnyitotta első üzletét. A boltot akkor született kislányáról Alexandrának nevezte el. Ma már az országban több tucat plázában — és a budapesti egykori Párisi Nagy Áruházban — látható a névadó kislány neve... A SZÁMÍTóGÉPBEN VAN A JÖVŐ

Széles Gábor már a rendszerváltás idején gazdagnak számított, 1991-ben ugyanis közel kilencvenmillió dollárt ért az általa alapított Műszertechnika Rt., ami logikusan következik abból, hogy Robert Maxwell, a brit médiamogul fantáziát látott a befektetésben, és a cég 11,5 százalékáért tízmillió dollárt adott. Az első milliók viszont már a nyolcvanas évek elején „születtek". Akikben volt tehetség és ambíció, azok a főfoglalkozás mellett kipróbálhatták magukat. Ezt tette Széles is, amikor Kőszegváry Andrással 1981 végén a Geofizikai Kutatóintézet piacgazdaságra nyitott légkörében megalakította a Műszertechnika Pjt.-t, s ott másodállásban kezdtek vállalkozni. Kezdetben egy, az Opera mögött bérelt lakásban távközlési műszerek fejlesztésével foglalkoztak, de hamarosan rájöttek, hogy az asztali számítógépeké a jövő, s ebben van az üzlet. Az asztali számítógépek térhódítását, azaz a generációváltást a mikroprocesszorok elterjedése tette lehetővé, Szélesék is kifejlesztették a maguk 8 bájtos készülékét, így 1982-ben elvágták az állami vállalathoz kötődő főállás köldökzsinórját, és kezdetét vette a Műszertechnika sikersztorija. A nyolcvanas évek közepén már 120-nál többen voltak az időközben gmk-vá alakult Műszertechnikánál, forgalmuk pedig megközelítette a háromszázmillió

or B á g zéles s

forintot, s ekkor már IBM pc-ket adtak el közepes hazai vállalatoknak. Akkoriban még az alapító gépelte az árajánlatokat, intézte a marketinget. A Műszertechnika azért lett és maradt sikeres, mert mindig visszaforgatták a teljes nyereséget. Széles Gábor például 1987-ben még Zsigulival járt, pedig akkor már legalább 200 milliót ért a cége. A konkurensek akkoriban nem így gondolkodtak, s a kemény vonalas pártapparátus visszatérésétől félve azt vallották, hogy csak az a miénk, amit kiveszünk a cégből. AZ ALGÍRI EMBERÜNK

Ha az ember jó időben jó helyen van, akkor jó esélye van a kedvező lehetőségek megragadására, így például a vagyonszerzésre. Talán így fogalmazható meg Nagy Elek első millióinak háttere. Az első milliót még állami alkalmazottként, a Középülettervező Vállalat (Közti) mérnökeként szerezte; megragadva a nyolcvanas évek közepén kínálkozó egyik gazdagodási lehetőséget. A Közti ugyanis jó néhány külföldi nagyberuházás tervezési, műszaki ellenőri munkáit menedzselte, s így a Tesco Külkereskedelmi Vállalaton keresztül exportálta a magyar műszaki tudást. Nagy Eleket Nigériába, majd Algériába küldték, mivel azon építészek közé tartozott, akik angolul és franciául is beszéltek. A német nyelvtudást pedig még Erdélyből, a szász környezetből hozta magával. De nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett 1983–1986 között Algírban, amikor a Közti javaslatára egy katonai sportcentrum építésének egyik műszaki ellenőri feladatát bízták rá, hanem ennél többet is – valódi piaci szemlélettel fertőződött meg. A 300 millió dolláros beruházásnál megtanulta, hogyan kell munkát szerezni, illetve hogyan kell lobbizni annak érdekében, hogy megrendelésekhez lehessen jutni. Az első millió(k) konkrét megszerzése a tartós külföldi kiküldetésben résztvevők számára adott volt: olyan műszaki cikkeket kellett behozni, amelyeket elvámolva itthon jobb áron lehetett eladni, mint ha a dollárban megkeresett pénzt egyszerűen átváltják. Ez a vagyonszerzési mechanizmus „működött" Nagy Elek esetében is.

lek e gy nA

TRABANTOS MILLIOMOS

Tamás István, az IBS rektora valamikor 1984-1985-ben az Országos Anyag- és Árhivatalban ismerte fel, hogy a szocializmusban a tervmutatók teljesítése és a közgazdasági szabályozók megértése olykor fontosabb, mint a valódi értékteremtés, de legalábbis azzal egyenértékű. Az árhivatalból a Fővárosi Mélyépítő és Tervező Vállalat, a Főmterv gazdasági igazgatóhelyettesének átigazolva 1985-ben fél évig a jogszabályokat bújta, hogy a vállalat gazdálkodásából kihozza az optimumot. Már a középiskolában matematikai versenyt nyert, s ez a tudás segítette Tamás Istvánt abban, hogy a Főmterv hozzáadottérték-mutatóját javítsa. Mivel ennek a mutatónak a számlálójában a költségeket kellett összeadni, rávették a dolgozókat, hogy a korábban írószerként elszámolt – és gyakran hazacsempészett – tételeket átalánybérként számolják el, amivel aztán mindenki szabadon gazdálkodhatott. Így a számláló összege megnőtt, és a mutató is jelentősen javult. Ráadásul valódi költségcsökkentést értek el, hiszen jóval kevesebbet kellett írószerre, papírra stb. költeni. Ez az elhanyagolhatónak tűnő gazdasági manőver jelentős hatékonyságjavulást, ráadásul tízmilliókat hozott a Főmtervnek és az ötlet kiagyalójának is. Jutalomként a havi 14 ezer forintos fizetése mellé így kétmilliós prémiumot kapott, amelyből aztán lakást vett. Nem sokkal később megalakította a K+T Kft.-t, majd a Dunaholding Rt.-t., amelyet éveken át vezetett. Ekkor már nem volt szegény ember, mégis Trabant Combival ment Debrecenbe a cégbíróságra, hogy bejegyeztesse a részvénytársaságot...