Az első hullámverések

2006

aZ első HulláMverések

Ügyfelem a mai magyar sajtó működését, fejlesztését és elterjedését teljes mértékben támogatja, segítséget nyújt a sajtó fejlődése és minél magasabb színvonalának elérése érdekében. Dr. V. Q. személyes adatai azonban nem tartoznak a sajtó támogatásának vagy fejlesztésének körébe. Az Ön által kért személyes adatok továbbá nem képezik közérdekű adat tárgyát a személyes adatok védelméről szóló 1993. évi LXIII. törvény 2. §-ának 3. bekezdése szerint. Ezek az adatok ugyanis kizárólag személyes adatnak (2. § I. bekezdés) vagy inkább különös érzékenységgel bíró különleges adatnak (2. § 2. bekezdés) tekinthetők, amelyek nyilvánosságra hozatala kizárólag az érintett írásos hozzájárulásával lehetséges. V. Q. úr nem kíván hozzájárulni személyes adatainak semmilyen formában történő nyilvánosságra hozatalához, tekintettel arra, hogy anyagi körülményei vagy társadalmi pozíciója esetleg másokban irigységet, ellenérzést válthat ki. Ügyfelem közszereplése a média számára a szükséges mértékben ismert, és az ott elhangzottakon kívül nem kíván további adatokat magáról nyilvánosságra hozni, nem szeretne a közvélemény előtt úgy megjelenni, hogy az esetleges félinformációkból az olvasók olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Ezért döntött úgy, hogy csak a legszükségesebb mértékben tájékoztatja személyes adatairól a sajtót. V. Q. úr képviseletében arra kérem, hogy tartsa tiszteletben ügyfelem állampolgári jogát személyes adatainak védelmére, arra vonatkozóan, mely, mint információs önrendelkezési jog, alkotmányban biztosított a lapjogosítvány... Tisztelettel: X. Y.

Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Természetesen tiszteletben tartom, hogy a Magyar Hírlap szerkesztősége – számos külföldi példa nyomán – összeállítja és Magyarországon elsőként önálló kiadványban publikálja a 100 leggazdagabb magyar listáját. Önhöz hasonlóan én is hiszek abban, hogy „az egyes ember sikere az egész ország dicsősége is egyben”. Meggyőződésem az is, hogy Ön és munkatársai elvitathatatlan szakmai felkészültséggel és körültekintéssel, komoly idő- és energiaráfordítással dolgoznak a kiadványon. Mindezek ellenére, kérem, fogadja el döntésemet: a kiadványban nem kívánok szerepelni. Megértését köszönöm. Budapest, 2002. október 29. Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Mindenekelőtt engedje meg, hogy a Magyar Hírlap szellemiségének régi tisztelőjeként és állandó olvasójukként megköszönjem megtisztelő figyelmüket. Meggyőződésem, hogy – ahogy eddigi ötleteik és bátor vállalkozásaik is igazolják – ez a legújabb összeállítás is megnyeri majd széles olvasótáboruk tetszését. Éppen ezért végtelenül sajnálom, hogy „A 100 leggazdagabb magyar” listáján való szerepléstől a leghatározottabban el kell zárkózzam. Ennek az első olvasásra talán barátságtalan gesztusnak nagyon egyszerű okai vannak: – A lista címében foglalt megállapítás – a szó elsődleges értelmében, ami szerint a gazdagság az anyagi javak, a vagyon mértékével mérhető – személyemre vonatkozó minősítése nem felel meg a valóságnak. Nevem ilyen kontextusban való említése tehát nemcsak személyemet, hanem – ami egy ilyen vállalkozásnál ennél sokkal fontosabb – az Önök mély szakmai hittel vallott tényfeltáró publicisztikáját tenné komolytalanná és hiteltelenné. – Amennyiben a „gazdagság” minősítést a hivatalos értelmezés szerinti sorrendben második, ill. harmadik értékhely – nevezetesen a közösség számára is értéket jelentő dologi vagy szellemi teljesítmények – mentén keressük, akkor ez egy másik „lista” ( itt foglalnak helyet pl. a ma élő magyar Nobel-díjasok is). Az igazi publicisztikai bravúr az lenne, ha sikerülne megtalálniuk azt a száz magyart (Magyarországon született és azóta is itt élő magyart), aki mindkét kritériumnak megfelel. Akkor annak a dolgozatnak az lehetne a címe: „Teljes életek Magyarországon”.

O. P.

Tisztelt Szakonyi Péter! Faxon kaptam egy szócikket, amelyet a 100 leggazdagabb emberről készült kiadványban készülnek közölni. Szeretném jelezni, hogy mint szociológus évek óta foglalkozom a magyar tőkésosztály kialakulásával és így a gazdagság témakörével is. A 100 leggazdagabb ember kiválasztása komoly kutatómunkát igényelne, és ebben az esetben hamar kiderülne, hogy jól menő vállalkozásaim és kellemes életszínvonalam ellenére – sajnos – egyáltalán nem lehetnék tagja egy ilyen top 100-nak. Kérem ezért, hogy ne szerepeljek a kiadványban. Tisztelt Kocsi Ilona, Mélységes megdöbbenéssel és felháborodással vettem tudomásul, hogy az október 7-én kelt tiltakozó levelem ellenére Önök mégis úgy döntöttek, hogy nevem szerepelni fog a 100 leggazdagabb magyar című kiadványban. Ezért ismételten szeretnék hangot adni tiltakozásomnak, és nyomatékosan felszólítani Önt és a tisztelt szerkesztőséget, hogy a nevemet sem közvetett (cégemre vagy más ezzel kapcsolatos utalással) sem közvetlen módon NE JELENTESSÉK MEG! Amennyiben kifejezett tiltakozásom ellenére mégis megjelennek velem kapcsolatos információk, úgy az jogi eljárást fog maga után vonni. Kérem ismételt kérésem szíves betartását!

Dr. E. A. úr nem járul hozzá és kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy a neve a Top 100 kiadványban – bármilyen összefüggésben – feltüntetésre kerüljön. A világszerte és különösen Magyarországon jelenleg tapasztalható bizonytalan és kiszámíthatatlan közbiztonsági körülmények, a magas arányú bűnözés miatt a vagyoni helyzettel kapcsolatos bármely információ nagy nyilvánosság előtti megjelenése nagyfokú személy- és vagyonbiztonsági kockázatot rejt magában. Köztudott, hogy a vagyonra vonatkozó információnak a bűnözők között milyen kitüntetett értéke van, különösen olyan személyek vonatkozásában (akik közé tartozik dr. E. A. úr is), akik hétköznapi módon, biztonsági őrök és hasonló védelmi rendszer nélkül élnek. Külön kiemelést érdemel és fokozott odafigyelést, védelmet indokol az a körülmény, hogy dr. E. A. úrnak kisgyermeke van. Levelükben jelezték, hogy a T. Szerkesztőség a kiadványt a benne szereplők egyetértésével kívánja megjelentetni. Kérem, hogy a T. Szerkesztőség szíveskedjen megbízónk kérésének megfelelően eljárni, és haladéktalanul írásban visszaigazolni azt, hogy megbízónk nevét a kiadványban (illetve ehhez hasonló kiadványban) nem tüntetik fel. ...Mint azt Szakonyi Péternek is kifejtettem, ügyfeleim igen megtisztelőnek tartják a szerkesztőség elismerő figyelmét, ugyanakkor a kiadványban sem azért nem kívánnak szerepelni, mert magát az együttműködést nem kívánják Önökkel, vagy bármi módon nehezíteni akarnák a kiadvány összeállítóinak munkáját. Messzemenően tisztelik a sajtótörvényből adódó szerkesztőségi jogokat is, ezért semmilyen módon nem kívánják a lap döntését befolyásolni.

„Tisztelt Kocsi Ilona! Tisztelt Szakonyi Péter! Tisztelt Emőd Pál! Amit Önök gazdag vagyonnak tartanak, az valójában nem más, mint a munkánkhoz szükséges elengedhetetlen termelőeszközök, gépek, épületek, berendezések együttese. Számomra sajnálatos, de tény, hogy nem tudnánk elvégezni munkánkat ezen eszközök nélkül. Közgazdasági szempontból is elégedetlen vagyok, hiszen a valósághoz hozzátartozik az is, hogy magas hiteleket kell felvennünk tevékenységünk sikeres működtetéséhez. Továbbá jelzem Önök felé azt is, hogy a magánvagyonom nem több, mint egy átlag magyarnak, ami kimerül egy családi házban és egy részben birtokolt nyaralóban. Az Önök kiadványa után nagyon nehezen tudok a szemébe nézni azon munkatársaimnak, akikkel együtt kezdtük a vállalkozás építését, és csak annyiban különbözünk egymástól, hogy én voltam az, aki a hitelszerződéseket a bankjainkkal aláírta. Vállaltam a kockázatot azért, mert az 1990-es évek elején nagyon sok embernek nem adatott munkahely. Egy lényegesen hatékonyabb vállalati munkaszervezés megtanulása arra késztetett bennünket, hogy más vállalatoknál is alkalmazzuk a módszereinket, ezzel jobbítva az ott dolgozók és a megrendelőink elégedettségét. Így jutottunk el arra a pontra, hogy a vállalatcsoportunkhoz több vállalkozás csatlakozott, és jó közérzetben fejlődve dolgozunk közös érdekeinkért. Pusztán arról van szó, hogy a személyes vagyonukat illetően a lap információi tévesek. A T. K. cég jogi személyiségű társaság, amelynek vagyona természetesen nem azonos T. K. személyes vagyonával. A cég kétségtelenül jól prosperál, tekintélyt szerzett magának mind az építőipar szakmai berkeiben, mind az általuk épített lakások vásárlói körében, amely azonban az 1991. évtől kezdődő, az elmúlt 12 hosszú év munkájának eredménye. A vállalkozás egyik sikerének titka évek óta következetesen folytatott üzletpolitikájukban rejlik, nevezetesen abban, hogy a nyereség csaknem egészét évről évre viszszaforgatták a cégbe. S mivel ezt a módszert követték, személyes vagyonuk messze nem olyan ütemben gyarapodott, mint az a jól prosperáló vállalkozás láttán a külső szemlélőnek feltételezhető. Maguk is azt vallják, hogy egy ország méltán büszke lehet azokra a vállalkozóira, akik tisztes profitot termelnek, miközben maradandót alkotnak, a leggazdagabb száz között azonban – ma még – nincs helyük, ott szerepeltetni személyüket a közvéleményt félrevezető és valótlan állítás. Ezért és nem „a közreműködés megtagadásának szándékával” kértük Önöket, hogy álljanak el eredeti elképzelésüktől, és T. K.-t ne szerepeltessék tervezett kiadványukban. Mert ahogyan a sajtót megilleti a szabad véleménynyilvánítás joga – a Magyar Hírlap jelmondatát idézem: A hír szent, a vélemény szabad –, a riportok alanyait is megilleti a hallgatás joga, különösen abban az esetben, ha annak a bizonyos hírnek a valóságtartalmát éri sérelem. Véleményüket messzemenően tisztelve ügyfelem nevében tehát arra kérem Önt, szíveskedjen méltányolni kérésünket.

A sikert én is fontosnak érzem. Sikeres vállalkozónak tartom magam, azonban Önökkel ellentétben – ahogy azt levelükben írták – számomra nem a pénz az értékmérő. Azt gondolom, hogy nem szeretnék olyan társadalomban élni, ahol az a fő szempont, hogy kinek mennyi vagyona van. Személyiségi jogaimban Önök durván és otromba módon megsértettek, és nem is sejtik, hogy milyen károkat okoztak a vállalkozásunknál ezzel a hibás, minden alapot nélkülöző listájukkal. Hagyják meg számunkra azt a feladatot, hogy önérvényesítő módon, személyesen vagy munkatársaimon keresztül tegyük közzé a vállalat eredményeit, éves jelentéseit a különböző korrekt, gazdasági napi- és hetilapokban. Bízom abban, hogy Önök ezen kiadvány megjelenésével hatalmas haszonra tesznek szert, így kiszorítanak engem és hasonló tisztességes vállalattulajdonosokat erről a listáról. Az otrombaságuk mellett – én úgy gondolom, hogy – Önöknek nem az volt a fontos, hogy az első lépést megtegyék egy nyitottabb, átláthatóbb társadalom felé, hanem mondjuk ki őszintén, Önök ezen az ügyön – mások személyiségi jogainak megsértésén keresztül – akarnak nagy vagyonra szert tenni. All right this is your risk! Sok sikert hozzá, de a jövőben engem hagyjanak ki belőle! Tisztelettel:

B. J.

AMENNYIBEN KIFEJEZETT TILTAKOZÁSOM ELLENÉRE MÉGIS MEGJELENNEK VELEM KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK, ÚGY AZ JOGI ELJÁRÁST FOG MAGA UTÁN VONNI. KÉREM ISMÉTELT KÉRÉSEM SZÍVES BETARTÁSÁT!

Tisztelt Asszonyom, Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon számos nálam jóval gazdagabb ember van, ráadásul ők szívesen is szerepelnek. Tisztelettel kérem, hogy a névsorból hagyjanak ki.

Köszönettel:

H. Gy. Kedves Szerkesztők! A szakmai szöveggel nagyrészt egyetértek, pontosításként talán annyit, hogy az utóbbi két évben nemcsak a magyar céget felügyeltem, hanem a cég egyik alelnöke is voltam. A vagyonommal kapcsolatban nem szeretnék nyilatkozni, nem szeretném, ha ezzel kapcsolatban bármi is megjelenne, az említett becslést nem tartom reálisnak. J. K.

A levéllel kapcsolatban véleményemet tömören az alábbiakban szeretném összefoglalni: 1. Nem kívánok a lapban megjelenni, és nem is adom hozzájárulásomat, hogy rólam bármilyen cikket publikáljanak ilyen környezetben. (Mint a lap régi olvasója, nem is értem, hogy hogyan indulhat el egy egyébként színvonalas újság ilyen bulvárlapokhoz illő irányba.) 2. A tervezet elolvasása után az első reakcióm az volt, hogy ez csak tréfa vagy gyenge provokáció lehet, dobtam volna automatikusan a szemétbe, mikor feltűnt a faxon a Magyar Hírlap felirat. Komolyan kell tehát vennem a levelet, ez indított arra, hogy egyáltalán válaszoljak. 3. A leírtak nagyon sok pontatlanságot és egyoldalúságot tartalmaznak. Mivel a megjelenéshez nem járulok hozzá, ezért ezeket nem részletezem, remélem, más módon sem kell majd helyreigazítanom. 4. Azt hiszem, hogy vagyonom alapján a „felső tízezerhez” tartozom, de erősen kétlem, hogy a 100 leggazdagabb ember között lennék. A vagyonom mértékére közölt becslés távol áll az igazságtól. (Egyébként őszintén kíváncsi lennék arra, hogy hogyan születnek ilyen listák és becslések...) 5. Ha a lap – eddigi színvonalához illő módon – komolyan akar foglalkozni a nagyobb magánvagyonok kialakulásával, és ennek részeként (mások mellett) rólam is kíván írni, akkor készségesen állok rendelkezésükre. Ez most nem az.

Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ügyfelem alkotmányos jogainak védelme érdekében az alábbiakra hivatkozva határozottan megtiltjuk, hogy vonatkozásában bárminemű adatot közzétegyenek akár anyagi körülményeire, akár bármilyen más személyes adataira vonatkozóan. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 3. § (1) bekezdése szerint a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg személyhez fűződő jogsérelmet. Az 1959. évi IV. tv. A Polgári Törvénykönyvről szóló törvény 81. § (1) bekezdése szerint személyhez fűződő jogot sért, aki magántitok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél. A Polgári Törvénykönyv és a Büntető Törvénykönyv szerint magántitok minden, aminek titokban tartásához az érintettnek méltányolható érdeke fűződik, ami lehet személyi, családi, vagyoni helyzetre vonatkozó adat, körülmény, de lehet eszmei jellegű is. Ügyfelem vonatkozásában a méltányolható érdek teljes egészében, maradéktalanul fennáll, Ügyfelem nem kíván ilyen és ehhez hasonló bármilyen más sajtóközleményben szerepelni, továbbá bármilyen sajtótermékben leközölt személyes adat nyilvánosság általi megismerésének veszélyei előre nem jelezhetőek, és adott esetben komoly következményekkel járhat. Tisztelt Hölgyem! Tisztelt Uram! T. Cs. vezérigazgató nevében ezúton lemondom a Magyarország 100 leggazdagabb emberéről szóló Top 100 kiadványban való szócikk közzétételét. Kérem Önöket, hogy írásban jelezzenek vissza arról, hogy a T. Cs.-ről tervezett szócikk nem fog megjelenni a kiadványban. Fentiek természetesen nem érintik a cég 1 oldalas hirdetésének megjelentetését. Megbízóm kérésére ezúton közlöm Önökkel a következő tényeket: A. U. úr vagyonának döntő részét a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett (...) részvénycsomagja teszi ki. Egészen pontosan megbízóm tulajdonában (...) db (...) Rt. részvény van. Mellékelten megküldöm önnek a BIF Rt. részvények 180 naptári napos forgalmi adatait, melyből kiszámítható, hogy a (...) Rt. részvények 180 napra vetített súlyozott átlagára (...) Ft. Ez a számítási módszer tükrözi leginkább egy részvény valóságos piaci értékét. (Például a gazdasági társaságokról szóló törvény kivásárlási szabályai is ilyen módon rendelik meghatározni a kivásárlással érintett részvények értékét.) Az érték pontosságát garantálja még, hogy a forgalmi adatok a nyilvános tőzsdei kereskedés valós adatai. Mindebből megállapítható, hogy A. U. tulajdonában lévő (...) Rt. részvények értéke (...) Ft. A. U. tulajdonában ezenkívül nincs olyan vagyontárgy, amely értékénél fogva jelentőséggel bírna vagyoni helyzetének megállapítása során. Rendelkezik még azon lakóingatlan részbeni tulajdonjogával, amely megbízóm és családja otthonául szolgál. Ezen ingatlanrész értéke azonban A. U. vagyoni helyzetét érdemben nem befolyásolja. Mindebből következően ügyfelem vagyona nyilvánvalóan még csak meg sem közelíti az Önök által alsó határként kezelt 2,5 milliárdos értéket. A. U. úr határozottan nem kíván az Önök által összeállítandó 100-as listán szerepelni, bármely adatának közzétételéhez kifejezetten nem járul hozzá. Döntésének indoka az, hogy álláspontja szerint személyének megítélése során nagyságrendileg eltörpül vagyoni helyzetének felemlítése mindazon emberi és tudományos értékek mellett, amelyeket eddigi életútja során legalábbis önnönmaga és környezete számára fel tudott mutatni. Kérem, hogy a már hivatkozott 100-as listán, illetve az ebbe a témakörbe tartozó bármely írásokban A. U. urat egyáltalán ne szerepeltessék.