2006
Az első hullámverések Ügyfelem a mai magyar sajtó működését, fejlesztését és elterjedését teljes mértékben támogatja, segítséget nyújt a sajtó fejlődése és minél magasabb színvonalának elérése érdekében. Dr. V. Q. személyes adatai azonban nem tartoznak a sajtó támogatásának vagy fejlesztésének körébe. Az Ön által kért személyes adatok továbbá nem képezik közérdekű adat tárgyát a személyes adatok védelméről szóló 1993. évi LXIII. törvény 2. §-ának 3. bekezdése szerint. Ezek az adatok ugyanis kizárólag személyes adatnak (2. § I. bekezdés) vagy inkább különös érzékenységgel bíró különleges adatnak (2. § 2. bekezdés) tekinthetők, amelyek nyilvánosságra hozatala kizárólag az érintett írásos hozzájárulásával lehetséges. V. Q. úr nem kíván hozzájárulni személyes adatainak semmilyen formában történő nyilvánosságra hozatalához, tekintettel arra, hogy anyagi körülményei vagy társadalmi pozíciója esetleg másokban irigységet, ellenérzést válthat ki. Ügyfelem közszereplése a média számára a szükséges mértékben ismert, és az ott elhangzottakon kívül nem kíván további adatokat magáról nyilvánosságra hozni, nem szeretne a közvélemény előtt úgy megjelenni, hogy az esetleges félinformációkból az olvasók olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Ezért döntött úgy, hogy csak a legszükségesebb mértékben tájékoztatja személyes adatairól a sajtót. V. Q. úr képviseletében arra kérem, hogy tartsa tiszteletben ügyfelem állampolgári jogát személyes adatainak védelmére, arra vonatkozóan, mely, mint információs önrendelkezési jog, alkotmányban biztosított a lapjogosítvány... Tisztelettel: X. Y. Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Természetesen tiszteletben tartom, hogy a Magyar Hírlap szerkesztősége – számos külföldi példa nyomán – összeállítja és Magyarországon elsőként önálló kiadványban publikálja a 100 leggazdagabb magyar listáját. Önhöz hasonlóan én is hiszek abban, hogy „az egyes ember sikere az egész ország dicsősége is egyben”. Meggyőződésem az is, hogy Ön és munkatársai elvitathatatlan szakmai felkészültséggel és körültekintéssel, komoly idő- és energiaráfordítással dolgoznak a kiadványon. Mindezek ellenére, kérem, fogadja el döntésemet: a kiadványban nem kívánok szerepelni. Megértését köszönöm. Budapest, 2002. október 29.
Tisztelt Szakonyi Péter! Faxon kaptam egy szócikket, amelyet a 100 leggazdagabb emberről készült kiadványban készülnek közölni. Szeretném jelezni, hogy mint szociológus évek óta foglalkozom a magyar tőkésosztály kialakulásával és így a gazdagság témakörével is. A 100 leggazdagabb ember kiválasztása komoly kutatómunkát igényelne, és ebben az esetben hamar kiderülne, hogy jól menő vállalkozásaim és kellemes életszínvonalam ellenére – sajnos – egyáltalán nem lehetnék tagja egy ilyen top 100-nak. Kérem ezért, hogy ne szerepeljek a kiadványban. T. K.
282 •
Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Mindenekelőtt engedje meg, hogy a Magyar Hírlap szellemiségének régi tisztelőjeként és állandó olvasójukként megköszönjem megtisztelő figyelmüket. Meggyőződésem, hogy – ahogy eddigi ötleteik és bátor vállalkozásaik is igazolják – ez a legújabb összeállítás is megnyeri majd széles olvasótáboruk tetszését. Éppen ezért végtelenül sajnálom, hogy „A 100 leggazdagabb magyar” listáján való szerepléstől a leghatározottabban el kell zárkózzam. Ennek az első olvasásra talán barátságtalan gesztusnak nagyon egyszerű okai vannak: – A lista címében foglalt megállapítás – a szó elsődleges értelmében, ami szerint a gazdagság az anyagi javak, a vagyon mértékével mérhető – személyemre vonatkozó minősítése nem felel meg a valóságnak. Nevem ilyen kontextusban való említése tehát nemcsak személyemet, hanem – ami egy ilyen vállalkozásnál ennél sokkal fontosabb – az Önök mély szakmai hittel vallott tényfeltáró publicisztikáját tenné komolytalanná és hiteltelenné. – Amennyiben a „gazdagság” minősítést a hivatalos értelmezés szerinti sorrendben második, ill. harmadik értékhely – nevezetesen a közösség számára is értéket jelentő dologi vagy szellemi teljesítmények – mentén keressük, akkor ez egy másik „lista” ( itt foglalnak helyet pl. a ma élő magyar Nobel-díjasok is). Az igazi publicisztikai bravúr az lenne, ha sikerülne megtalálniuk azt a száz magyart (Magyarországon született és azóta is itt élő magyart), aki mindkét kritériumnak megfelel. Akkor annak a dolgozatnak az lehetne a címe: „Teljes életek Magyarországon”. O. P.
Tisztelt Kocsi Ilona, Mélységes megdöbbenéssel és felháborodással vettem tudomásul, hogy az október 7-én kelt tiltakozó levelem ellenére Önök mégis úgy döntöttek, hogy nevem szerepelni fog a 100 leggazdagabb magyar című kiadványban. Ezért ismételten szeretnék hangot adni tiltakozásomnak, és nyomatékosan felszólítani Önt és a tisztelt szerkesztőséget, hogy a nevemet sem közvetett (cégemre vagy más ezzel kapcsolatos utalással) sem közvetlen módon NE JELENTESSÉK MEG! Amennyiben kifejezett tiltakozásom ellenére mégis megjelennek velem kapcsolatos információk, úgy az jogi eljárást fog maga után vonni. Kérem ismételt kérésem szíves betartását!
2021. június
