Bekattant milliárdosok nélkül nem megy

A vitorlázás AnnAk ellenére igAzi pénztemető, hogy A világ egyik legnépszerűbb sportjA. A nAgy nemzetközi versenyek bármelyikén A mezőny elejének költségvetése minimálisAn dollártízmilliókbAn mérhető. A sportág még A tömegsport szintjén is nAgyon drágA, A csúcsesemények, mint Az AmerikA kupA, A sydneyhobArt klAsszikus, A volvo oceAn rAce vAgy A földkerülő versenyek és A rekordkísérletek elképzelhetetlenek bekAttAnt milliárdosok, esetleg A mArketingértékre nAgyon is számító vállAlAtok, pénzintézetek támogAtásA nélkül. lássuk tehát, honnAn is ömlenek A dollárszázmilliók.

Anagy nemzetközi vitorlásversenyek finanszírozói között felbukkan svájci gyógyszermilliárdos, amerikai tech csúcsmenedzser, olasz luxusdivatcég, holland biztosítótársaság, de számos nagy világvállalat – mint a Telefónica, a Volvo, az Emirates légitársaság – is „vízhatlan ruhába öltözik”. Számolatlanul érkezik a sportágba a feltörekvő világ pénze is, Kínából, Hongkongból, Oroszországból – és néha ki tudja, milyen forrásból. A vitorlázás Forma–1-ének tartott Amerika Kupa már régóta a pénzemberek csatája (is), hiszen a nemzetközi professzionális vitorlázás csúcsán már semmit sem lehet a véletlenre bízni, minden apró mozzanatot pontosan meg kell tervezni, aminek viszont nagyon komoly ára van. Az America’s Cup a leghíresebb és a legnagyobb presztízsű regatta a vitorlázásban, csak a legjobb versenyzők érhetnek el erre a szintre, főként a match-race (páros verseny) bajnokságokból, vagy az olimpiákról, a kishajós világbajnokságokról. Ez az egyik legrégebbi vitorlásverseny, kiemelkedő, öt kontinenst lefedő nézettséggel, ahol a nevezési díjat néhány éve 325 ezer amerikai dollárról 450 ezer euróra emelték. Jól jelzi a tét nagyságát, hogy a 3,9 millió lakosú Új-Zélandnak 700 millió dollár bevételt, illetve befektetést hozott az Amerika Kupa, és például az aucklandi kikötő új életre kelését is annak köszönhette, hogy 2000-ben megrendezhette a versenyt. Bertarelli besokallt

A legjobb európai csapatot, a kétszeres győztes svájci Alinghit a gyógyszeriparban érdekelt svájci Ernesto Bertarelli finanszírozta, ám a 2010-ben Valenciában lebonyolított versenyen elszenvedett csúnya vereség után „besokallt”, és kiszállt. A legutóbbi, 2013-ban futott versenyen indult csapatok költségvetése 20–300 millió dollár között mozgott. Ez azonban már kikezdte az aspiránsok tűrőképességét: Jim Clark, a Netscape és a Silicon Graphics milliárdos társalapítója például úgy nyilatkozott, hogy „bár van elég pénzem, nem vagyok hajlandó beszállni ebbe az őrült versenybe. Ha a kiadások megmaradtak volna az 50–75 milliós

AmerikA kupA-pénzek 2013-bAn

Forrás: A 100 leggazdagabb-gyűjtés

tartományban, akkor elgondolkodnék egy jó csapat összeállításán, de nem én fogom megdönteni a 200 millió dolláros finanszírozási rekordot.” A legutóbbi, 2013 szeptemberében San Franciscóban tartott verseny rendezésének költségei 200 millió dollár körülire dagadtak, s a győztes helyi csapat, az Oracle ezenfelül „gyenge” negyedmilliárdot invesztált a sikerbe. Az Oracle fő tulajdonosa, Larry Ellison 11 év alatt – ennek során visszanyerték a kupát az USA-nak a gyógyszermágnás Bertarelli pénzelte svájci Alinghi csapattól – összesen több száz millió dollárt „szórt” az óceánokba az Amerika Kupa bűvöletében. A képhez hozzátartozik, hogy tavaly először bonyolították le a versenyeket kéttestű (katamarán) hajókkal, amelyeket nagyjából a semmiből kellett kifejleszteni. Ez – érthetően – iszonyú pénzeket emésztett fel. A tesztelések során több hajót is porrá törtek, így azokat javítani, illetve pótolni kellett. Az egyenként nyolcmillió dollár körüli összegbe kerülő 72 lábas (egy láb kürülbelül 30 centiméter) katamaránok igencsak próbára tették a kihívókat, akik közül többen vissza is léptek, s a versenyeken végül a táblázatban is felsorolt csapatok vettek részt.

RC 44: arab sejkek, orosz milliárdosok játéka

A nagyon gazdagok „játéka” az RC 44 világsorozat, ahol az Amerika Kupa legendás új-zélandi kormányosa, Russell Coutts által tervezett hajókkal versenyeznek orosz, arab, ausztrál, holland, brit, olasz és amerikai csapatok. Coutts háromszor nyerte el a „feneketlen kannát”, a versenysorozatban máig veretlen és nem mellékesen olimpiai bajnok. A hajók darabja több mint 600 ezer euróba kerül – egy használt RC 44-est azonban már 110 ezer euróért kínálnak az interneten, vélhetően az első darabok egyikéről van szó. A csapatok éves költségvetése, a több helyszínből álló nemzetközi RC 44-es bajnokság részvételi költsége közel még egyszer ennyi. A versenyeket általában egzotikus milliárdosparadicsomok közvetlen közelében rendezik. A méregdrága RC 44-esek vásárlói jellemzően arab

Egyszemélyes pénzdíjak

A legutóbbi, 2012–2013-as Vendée Globe győztese 160 ezer eurót vehetett fel a kasszában, a második 100 ezer, a harmadik 75 ezer, a negyedik 55 ezer, a tizedik pedig 10 ezer eurót nyert. A fennmaradó 70 ezer eurót a többi versenyző között osztották szét úgy, hogy senki sem kaphatott többet, mint a tizedik befutó.

sejkek, orosz milliárdosok, de fut szlovén csapat is a versenysorozaton. Larry Ellison ebből a buliból sem akar kimaradni: ilyen hajója és RC 44-es csapata is van. Nyereséges a Volvo Ocean Race

Az egyik legnagyobb sajtófelhajtás közepette zajló földkerülő csapatverseny, a Volvo Ocean Race (VOR) legutóbbi sorozata 2012 márciusában fejeződött be. A szervezők sikerként kommunikálták, hogy 201 ezer dollár többlettel zárták a versenysorozatot. A 65, később 70 lábas csodahajókkal futott versenyt a legnagyobb világcégek között jegyzett vállalatok támogatják, köztük a Telefónica, a Groupama, a Veolia, a Gazprom, az Ericsson vagy a Puma, s idén talán beszáll a Turkish Airlines is. Ezek szponzorálják a csapatokat, igaz, felbukkan némi „állami” egység is, például a kínai államé (formálisan a Hainan cég a támogató), de Abu-Dzabi is adott pénzt a Volvo Ocean Race-hez. A verseny során 10 szakaszban kerülik meg a Földet a hajók, továbbá rendeznek hat kikötői futamot is – ezek összesítésével alakul ki a végeredmény. A szakaszok versenyről versenyre változnak, hiszen a nagy turistalátványosságnak számító befutók és rajtok nyomán várható bevételek olyan vonzóak – a versenyeket összesen mintegy 1,5 milliárd néző látja –, hogy a szervezők nagyjából ott zárják le a szakaszokat, ahonnan kedvezőbb ajánlat érkezik, azaz ahol többet fizetnek. A tervek szerint idén rajtoló újabb verseny költségvetését a korábbihoz képest 30 százalékkal mérsékelni akarják – mondta Knut Forstad, a Volvo Ocean Race vezérigazgatója. Ez annyit jelent, hogy csapatonként a hajóra és a 11 fős legénységre legfeljebb 15 millió eurót lehetne költeni két év alatt – ez legutóbb 25 millió volt. Az egész versenyre ezenfelül 62 millió eurót fordítana a verseny tulajdonosa, a Volvo. A szervezők számításai szerint a VOR közvetlen gazdasági hatása több mint 250 millió euróra tehető.

Az RC 44-es sorozat fontos magyar vonatkozása, hogy azon csak a Kápolnásnyék melletti, karbontechnológiájáról világszerte elismert Pauger hajógyártó üzemben készült, a sportág abszolút csúcstechnológiáját képviselő versenyhajókkal lehet részt venni. Láng Róbert, aki már számos rangos vitorlásprojektet valósított meg – a Nemere II felújítása, az Adriatic Challenge alapítása és a Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokságok szervezése –, fejébe vette, hogy egy RC 44 vásárlásával a tehetséges hazai vitorlázóknak is esélyt ad arra, hogy bekerüljenek a nemzetközi profi vitorlázás vérkeringésébe. Nem olcsó az egyéni földkerülés sem

A leghíresebb – és legnehezebb – egyéni földkerülő verseny a sokáig francia privilégiumnak számító Vendée Globe. Ilyenen indult a múltban kétszer is, és már készül a következő rajtra saját tervezésű és építésű hajójával a magyar Fa Nándor. Az Open monohull 60 lábas hajók jellemzően 2-3 millió euróba kerülnek. A hajók megépítésének költségei a verseny 1989-es indulása óta nyolcszorosukra nőttek. Szakemberek szerint egy négyéves Vendée Globe-program hozzávetőleg ötmillió euróból jön ki. A versenyzők költségvetése nagyon kiélezett, nemritkán úgy kezdenek bele a tervezésbe és a hajó építésébe, hogy a teljes büdzsé nem áll rendelkezésükre, néhány százezer euró általában hiányzik. Természetesen őket is szponzorok támogatják, de itt már ritkább az olyan egyértelmű finanszírozás, mint a VOR esetében, a szükséges pénzt jellemzően több helyről kalapozzák össze.