16
Tudomány és filozófia
Filozófia Római mozaik a Hét Bölcsről Így nevezte a görög hagyomány azokat a gondolkodókat, akik a Kr. e. 6. században éltek Hellászban és Kis-ázsiában. Különböző névsorok maradtak az utókorra, amelyek összesen 22 nevet említenek, de csak 4-en szerepeltek valamennyi listán, köztük Szolón és Thalész. Thalész szerint a víz az az őselem, amelyből minden ered. A földet vízen úszó korongnak képzelte. Honnan ismerős Thalész neve? Milyen legendás tettek, jóslatok fűződnek nevéhez? Idézze fel a Szolón tevékenységéről tanultakat! A görög „bölcsesség szeretete” kifejezésből alakult ki a „filozófia”. Minden civilizációban született olyan átfogó bölcselet, amely a világegyetem születésére, működésére, a természetre, az erkölcsökre és a megismerésre irányult, az ókori görögök azonban kitűntek erre irányuló módszerességükkel és kitartó érdeklődésükkel. Bár a „filozófia” szóhoz sokan – az ókorban és napjainkban egyaránt –, az „elvont” kifejezést társítják, a görög filozófusok számára a legelvontabb kérdések „csupán” a bölcsesség épületének legmagasabb szintjét jelentették. A filozófia magába foglalta a már megszerzett tudást, de kérdéseket, feltevéseket, és a törekvést is arra, hogy mit s hogyan lehetne jobban megismerni és jobban csinálni. A Kr. e. 6. századi kis-ázsiai ión gondolkodók (Thalész, Püthagorasz, Hérakleitosz) voltak az elsők, akik „a dolgok” eredetére, illetve alakulására nem isteni magyarázatot kerestek. A világ eredetét a négy „őselem” (víz, tűz, levegő, föld) valamelyikére vezették vissza. „Ugyanazokba a folyamokba lépünk, és mégsem ugyanazokba… Mert nem lehet kétszer ugyanabba a folyamba lépni.” „Háború mindenek atyja és mindenek királya. És egyeseket istenekké tett meg, másokat emberekké, egyeseket rabszolgákká tett, másokat szabadokká. A tenger a legtisztább és legszennyesebb víz, halaknak ital és éltető, embereknek azonban ihatatlan és pusztító.” „Az íj neve valójában az élet, és műve a halál.” [Görögül az „íj” és az „élet” szavakat egyformán ejtik.] Hérakleitosz töredékei, Kr. e. 6. század
Miért tartják Hérakleitoszt „az ellentétek harca”, a „változás” filozófusának? Értelmezze a töredékeket! Egyes értelmezői „hérakleitoszi homályról” beszélnek. Mi erről a véleménye?
Tudomány és fi lozófi a
„Mi a jó?” – tették fel a kérdést a Kr. e. 5. századi szofisták, akik magukat a filozófia tanítómestereinek vallották. Úgy gondolták, hogy nem elég bölcsnek és erényesnek lenni, tudnunk kell érveinket ékesszólóan, meggyőzően előadni is. A szofisták így jártasak voltak a nyilvánosság előtti beszéd, a retorika tudományában, s gyakran fizetett szónokokként is működtek. „Akik bölcsességüket ringyókhoz hasonlóan pénzért vesztegetik, azokat szofisták nak nevezik. Azért beszélnek, hogy másokat becsapjanak, haszonért írnak, és nem használnak senkinek semmiben.” Xenophón: Emlékeim Szókratészról, Kr. e. 4. század
Mi válthatta ki az athéniak ellenszenvét? Miért foglalkoztatták mégis gyakran a szofistákat?
„Az istenekről nem tudhatom sem azt, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek. Mert sok minden gátolja a róluk való tudást, amilyen a rejtettség és az emberi élet rövidsége.” „Minden dolognak mértéke az ember; a létezőknek, hogy léteznek, a nem létezőknek, hogy nem léteznek.” Prótagorász athéni szofista töredékei, Kr. e. 4. század
Milyen filozófiai alapkérdéseket vet fel Prótagorász? 70 évesen perbe fogták – vajon miért? Rendezzenek retorikai versenyt Prótagorász stílusában: ugyanazt az ételt megkóstolja két ember, és az egyik keserűnek, a másik édesnek tartja. Kinek van igaza?
131