Ă prilis
Tartalomjegyzék
GERGELY ISTVÁN ÁPRILIS (VERS)
ONLINE ZENEOKTATÁS
ÁPRILISBAN TÖRTÉNT...
DIGITÁLIS OKTATÁS
ÉS
CSALÁD
ELSŐ ONLINE VERSENYEK AZ ÉVBEN
OTTHON A DIGITÁLIS LÉTBEN /INTERJÚ/
ONLINE ZONGORA KONCERT
ONLINE TEHETSÉGNAP
ONLINE FUVOLA, FURULYA
KIHÍVÁSAINK
KONCERT
ÁPRILISBAN
ONLINE ZENEOKTATÁS
2. évfolyam - 8. szám XIII.
- FELJEGYZÉSEK EGY PADAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL
Gergely István:
Április
Nem mesél már kályhádban a tűz, barkát zizzent szellőcskén a fűz, álmos dongó virágport kutat, harmat csókol hajnali utat. Felhő és nap játékát játssza, kabát és ing civódik váltva. S mert a szél néha még füttyös is, tudhatod, megjött az április.
Forrás: http://operencia.com/gergely-istvan-aprilis/
3.
Áprilisban történt... ÁPRILIS ELSEJE
- ONLINE BOLONDOZÁS
Április hónap első napja megannyi bohóckodásra ad alkalmat amúgy is, miért is hagynánk ki a mókázást, csak azért, mert a kibertérbe száműzött bennünket a járvány… Iskolánk apraja nagyja vicces megjelenést kölcsönzött magának erre a napra, így a jókedv igencsak garantált volt! Azt gondolom, mindenki kitett magáért, igazán ötletes, kreatív arcok jelentkeztek be reggel az órákra. Nagyon klassz volt!
MENTIMÉTER - ÁPRILISI ONLINE ÉRZELMI KÖRSÉTA Ugyan most már kicsit vegyesebb érzelmekkel, mégis mókásan, boldogan és jól vagyunk! De ami a legfontosabb, a gyerekek továbbra is otthon érzik magukat nálunk - és reméljük, nem csak szó szerint.
4.
Első online versenyek az évben SIMONYI ZSIGMOND HELYESÍRÁSI VERSENY - 5-8. OSZTÁLY Mint minden évben, így idén is részt vettünk a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen. Sajnos a verseny szervezői már a járvány előtt arra a következtetésre jutottak, hogy a következő években online szervezik tovább a versenyt, hiszen anyagilag nem biztosított a verseny jövője. Így idén egy átmeneti megoldásként az iskolákban kellett évfolyamonként a tehetséges diákokkal megíratnunk a tesztet, majd feltölteni egy online felületre. Ez alapján lehetett a kerületi versenyből a fővárosi legjobb tízbe jutni. Az iskolából sajnos nem sikerült egyik évfolyamon sem bejutnunk a legjobb 10 közé. A legjobbakat viszont mindenképpen szerettük volna jutalmazni, hiszen ez egy plusz vállalás és felkészülés volt a részükről, így az évfolyamelsők és a résztvevők ötöst kaptak. Az eredményeket itt olvashatják: 5. évfolyam I. Sebők Panna (5.b) 87p/100 II. Raáb Dávid (5.b) III. Szonda Eszter (5.a) IV. Zentai-Galló Nilla (5.b) 6. évfolyam I. Buday Olivér (6.) 88p/100 II. Márkus Emma III. Tóth Jázmin IV. Bazula Gréta V. Tóth-Mátrai Rozina VI. Péntek Dániel VII. Endersz Frigyes
7. évfolyam I. Szabó Sára (7.b) 89p/100 II. Birkás Botond (7.a) III. Lauchsz Laura (7.a) IV. Oros Dorottya (7.b) VI. Bányai Boglárka (7.a) VII. Kis Nikolett (7.a) 8. évfolyam I. Szakál László (8.) 91p/100 II. Babcsányi Tamás III. Szakál Zsófia IV. Jónás Vencel
Gratulálunk a versenyzőknek a részvételért.
KOMPLEX ANYANYELVI VERSENY - 3-4. OSZTÁLY Az idei évben sokadszorra volt lehetőségük részt venni a 3-4. osztályosoknak a kerületi komplex anyanyelvi versenyen. A kialakult helyzet ellenére is voltak lelkes diákjaink és szüleink, tanáraink, akik támogatták őket a versenyzésben. Ezúton is köszönjük a segítségüket. A 3. évfolyamon a 77 kerületi indulóból Restyánszki Anna az előkelő 7. helyen zárt, míg Salamon Léna 17. lett. A 4. évfolyamon a 87 indulóból Sashalmi Málna 8., Tési-Horváth Emma 17., míg Csikány Luca a 23. helyen zárt. Gratulálunk a versenyzőknek, szüleiknek és magyartanáraiknak egyaránt.
5.
Online zongora koncert Az áprilisi online koncertünket ebben az évben több szempontból is kivételesnek mondhatjuk. Megtervezett belső iskolai márciusi fellépésünket sajnos le kellett mondanunk a kialakult országos járványhelyzet miatt. Kicsi csalódottság volt bennünk emiatt, de nem volt sem a tanároknak sem pedig a gyerekeknek túl sok idő a gondolkodásra vagy a búsulásra, mert hamar át kellett állnunk az online oktatásra. Ez pillanatok alatt meg is történt a maga technikai bizonytalanságaival és a teljes iskola tökéletes szakmai hozzáállásával együtt. Lelkünkben sok félelemmel, de egyben bizakodva kezdtük el az Új Alma iskola első zongora online koncertjét szervezni. Mondhatjuk bátran, hogy ez a koncert történelmi pillanatot írt az iskola életében és egyben egy zenei ősbemutatónak is számított, mert ilyen még nem fordult elő a múltban. Most ezzel az eseménnyel igazán a történelem részesei és alakítói lehettünk a gyerekekkel együtt. A koncert két részből épült fel a zoom korlátait kikerülve. Az első részben az alsósok játszottak, akik mind öltözetükkel, mind pedig játékukkal igényessé és egyben művészivé is tették ezt a koncertrészt. Az egész hangversenyt valami meghatározhatatlan szeretet légkör és pátosz hatotta át. A hangversenyen a hangok csak szálltak az éteren át és még az sem zavart senkit, hogy néha az internet is bezavart a maga sajátosságaival lassítva a hangok suhanását. Egy negyed óra sem telt a második koncertrész után, amikor fellépők és hallgatóik hamar becsatlakoztak az online koncertbe. Ebben a részben is különleges darabok hangoztak el a gyerekek előadásában, mint például Beethoven Moonlight Sonataja vagy Mozart D-mol Menüettje. A klasszikusok mellett természetesen már hagyományainkhoz híven - mai pop dalok is mint például: James Arthur Impossible-je, Lenoard Cohen Hallelluja dala vagy Christina Perry Thousand Years című dala is. Az egész koncert teljesen más volt, mint amelyeket eddig megéltünk, de ennek ellenére mégis hasonló érzések és zenei élmények kavarogtak a levegőben. Azt a meghitt belső egységet és összefogást, ami ezen a koncerten is érződött mind a fellépő gyerekek mind pedig a hallgató szülők részéről, még a hatalmas távolság sem törte meg, ami közöttünk volt földrajzilag. Azon a késő délutánon egyek voltunk mi Újalmások a zenében és a művészetben egy láthatatlan fonallal összekötve, melyet semmi sem szakíthat szét. Még egy vírus sem… Ezen az estén mindenki győztesen szállt ki a Google Classroomból egy felejthetetlen online zongora koncert hangjaival betelve. Csemer István
6.
Online fuvola, furulya koncert Idén a pandémia miatt elmaradt a tavaszi tanszaki koncertünk, hisz pont az iskolabezárás másnapján tartottuk volna. A zongoristák után mi is vállaltuk, hogy online megtartjuk ezt az eseményt. Bevallom, én nagyon izgultam mi fog ebből kisülni. Szerencsére nem voltak technikai problémák, majdnem mindenki részt vett, beültek a szülők a szobába, nagyszülők csatlakoztak a Zoom-linkhez. A gyerekek fegyelmezettek, nagyon aranyosak és felkészültek voltak. Jó hangulatú, tartalmas egy órát töltöttünk el, ami egy pillanat alatt elrepült. Büszke vagyok a tanítványaimra, akik az egész online-oktatást és még egy koncertet is ilyen kreatívan és lazán oldanak meg. Hargitai Eszter
7.
Online zeneoktatás Zenetanárainkat is megkértük, meséljék el, ők hogyan élték meg az elmúlt időszakot.
ÉNEK ÓRÁK A DIGITÁLIS TÉRBEN - FELJEGYZÉS EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL III. RÉSZ
Amikor március közepén elkezdtem azon gondolkozni, hogyan tudom kivitelezni az ének órákat az online térben, elég nagy fejtörést okozott, hogy MIT TUDUNK csinálni. Mert azt rögtön tudtam, hogy mit nem: közösen énekelni, dalos, ritmusos játékokat játszani - szóval azokat a tevékenységeket, amik normál esetben egy ének óra döntő részét alkotják. Aztán szépen körvonalazódni kezdett, hogyan tudjuk ebből a helyzetből is a legtöbbet kihozni, és ebben rengeteget segített a gyerekek lelkesedése, éneklési kedve. Mivel a zoomban egyszerre csak egy ember énekhangja tud hallatszódni, így vagy én énekelek, és a gyerekek otthon lenémítva énekelnek velem, én pedig nézem a sok kis tátogó szájat; vagy pedig egy-egy vállalkozó kedvű gyerek énekli a dal valamelyik versszakát. Legnagyobb örömömre rengeteg gyerek vállalkozik erre, sokszor 3-4-szer is elénekelnek egy dalt, annyi a jelentkező. A hetek alatt láttam sok kis háziállatot, kistesót, kedvenc játékot… Nagyon jó élmény, hogy a gyerekek ilyen módon bepillantást engednek az otthoni közegükbe. Úgy érzem, hogy ebben a furcsa helyzetben is kicsit közelebb tudtunk kerülni egymáshoz, ami igazán felemelő érzés. Ihász Katalin
8.
KORONA, AZ ELNYÚJTOTT PILLANAT - FELJEGYZÉS EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL IV. RÉSZ
Van egy jel a zenében, ami arra hivatott, hogy elnyújtsa a mű végső kicsengését, mind az előadót, mind a hallgatóságot benne felejti még az élményben, lassan vezeti ki abból és adja át újra a valóság pillanatának. Ez merő véletlen, de a neve nem más, mint KORONA! És itt van ez a vírus! A másik KORONA, nehezen ad vissza bennünket a megszokott kis életünknek. Anyák napján írom ezeket a sorokat, épp egy klassz szeles, napos sétáról visszatérve. Eltelt már vagy hét teljes hét azóta, hogy úgy élünk, hogy online felületeken dolgozunk, kapcsolódunk családunkhoz, ismerőseinkhez, tanítványainkhoz, kollégáinkhoz. Tanulságos időszak. Az igazat megvallva rosszabbra számítottam. Úgy érzem, hogy az emberi kapcsolatok minősége sokban hozzájárul ahhoz, hogy miként vészeljük át ezt az időszakot. Szerencsésnek érzem magam, mert én gyerekekkel dolgozom időm nagy részében. Kiemelt figyelmet és türelmet kíván meg ez a helyzet, de kárpótol is egyben. Tanít engem megismerni önmagam. Megismerni a korlátaim vagy épp ellenkezőleg, valami újat vár el tőlem és visz előre. Sosem gondoltam, hogy egy ipad-re letöltött alkalmazást használunk majd hangszer helyett. És mégis. De megható az az igyekezet és küzdelem, találékonyság és kitartás, jókedv, amivel például az egyik tanítványom esetében találkoztam. A túlélési ösztön csodás remeke ez! Őszintén bevallom, a munka híve vagyok az órákon, játékosságom kimerül abban, hogy kedves rajzokkal látom el az általam lekottázott dalokat, melyeket, találékony tanítványaim vicces névvel látnak el. Így született meg pl. a gólyaszaurusz vagy a pávaszaurusz kifejezés is. Talán hat hét is eltelt mire kicsit lazítottam és hagytam, hogy a gyerekek valami olyanra tanítsanak, ami plusz jókedvet hozott mindenkinek. Nagyon jó érzés volt, felszabadító. Nem kell nagy dolgokra gondolni, végre tudtunk képernyőt megosztani és a táblára rajzolni vagy kottázni. Az a pillanat, mikor nem veszed magad olyan komolyan! Persze van, hogy nagyon is komolyak vagyunk és kipróbálunk új dolgokat. Három kis tanítványom is komponál és benevez egy online kreatív versenyre. Nagyon büszke vagyok rájuk. És végül, de nem utolsó sorban, minden tanítványomra szeretettel gondolok, még akkor is mikor vannak nehéz pillanatok. Nagyon jó lesz újra együtt! Fantasztikus jók vagytok online kis emberek és nagyok!
Gróf Kata
9.
ZENE AZ ONLINE TÉRBEN - FELJEGYZÉS EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL V. RÉSZ Március közepén a zeneiskola életét is szinte szó szerint kettévágta, felborította a járvány. A meghirdetett tavaszi koncerteknél már érezhető volt a hatás. Sokkal kisebb közönség volt, mert a nagyik, nagypapák nem nagyon jöttek már - érthető okokból - a koncertekre, csak felvételről tudtak gyönyörködni a kis muzsikusokban. Végül a két utolsó koncert - Csemer István zongoristáinak és Hargitai Eszter furulyásainak és fuvolistáinak el is maradt. Az első időszakban a technikai nehézségeket kellett leküzdeni, és a megfelelő utakat megtalálni. A tanári csapat a zeneiskolában is nagyon tettre készen és elfogadóan kezelte a helyzetet, de kellett a tanácsadás és a vezetés a "hogyanokhoz". Nagyon hálás vagyok, hogy az igazgatónőnk, Parditka Orsolya, felismerve a helyzetet, rögtön másnapra "válságstábot" hívott össze, ahol már kész tervei voltak, és Bakos Péternek, ahogy ezt a váltást az informatika oldaláról előkészítette és azóta is kezeli. Nélkülük nem ment volna egy hétvége alatt ez a nagy váltás, de talán még most sem működne.
10.
Senki nem szereti a gondokat, nehézségeket. Mégis amikor már távolabbról látjuk ezeket az időszakokat, sokszor tapasztaljuk, hogy ez milyen új ismereteket, képességeket szabadított fel bennünk és a környezetünkben. (Persze akkor már könnyebb!) És ilyenkor látjuk meg, hogy kire, kikre számíthatunk igazán. Én sok területen éltem ezt meg ebben az időszakban is! Az iskola vezetés részéről, minden segítséget és támogatást megkaptunk, hogy a munkánkat a lehető legmagasabb szinten tudjuk folytatni. A hozzáértő szülők tanácsokkal, kisebb oktatással és kölcsön gépekkel segítettek. A gyerekek pedig kíváncsian várták az órákat és segítettek, ha valamit ők előbb tudtak a gépen kezelni (mert ilyen is van ám!). A délutáni óráikra - meglepően - sokkal pontosabban, rendszeresebben jelentkeztek be, mint addig a "normál" iskola életbe. Fantasztikus élmény volt ez az összefogás a helyzet okozta kihívások és nehézségek megoldásában! Azt éreztem, hogy mindenki a helyén van és teszi a dolgát. Nagyon felemelő volt ennek a részének lenni!
A zenei oktatásban más jellegű nehézségek merültek fel, mint a közismereti órákon. Nekünk nagyon fontos jól hallani és látni a gyermek muzsikálását, hogy tudjunk neki segíteni. Erre néhány esetben még most is keressük a megfelelő megoldást, de ez sem lehet akadály. Ki kellett minden otthonban találni, hogy milyen szögben látni jól a zongora billentyűin a gyerekek kezét, hogy hallatszik jól a fuvola, vagy néhány szülőnek meg kellett YouTube-ról tanulni hegedűt, csellót hangolni. Az együtt zenélésre az online tér nem ad lehetőséget élőben, az időbeli csúszás miatt - ezért sem tudnak működni a kórusok és a zenekarok. A tanáraink ezt úgy pótolják, hogy felveszik előre a kíséretet, vagy másik szólamot és a gyermek felvételről lejátszva tud vele együtt zenélni. Bízom benne, hogy tudtunk segíteni a gyerekeknek azzal, hogy a zeneórákkal tartottuk a megszokott rendszert az életükben (hisz annyi minden más megváltozott), de még inkább a zene lélekformáló hatásával. Hiszen a zene megnyugtat, stresszoldó hatású és energiával tölt fel. Produktív ezért az önbizalomnak is nagyon fontos!
Azóta, nagy izgalmak között, online megtartották a két elmaradt koncertet is! Ez azért olyan élmény, amiben nem sok mindenkinek van része! Tanítványaink közül van olyan akit online furulya versenyre, másokat online zeneszerzési versenyre nevezett be a tanárnője. Ki hitte volna ezt év elején? Tényleg sok nehézséget hozott ez az időszak, de az igazán fontos dolgokat kiemelte és aláhúzta. Még az iskola épülete is magányos és árva a gyerekek nélkül, hát még egy pedagógus. Ehhez viszonyítva, én örülök, hogy a mai világban az elérhető technikával tudunk velük rendszeresen, legalább a monitoron keresztül "találkozni"! A nehezebb napokon egymást lelkesítjük. Mi, tanárok a gyerekeket és bizony fordítva is! Mindannyian csak azt reméljük, hogy több van már mögöttünk ebben a történetben, mint előttünk! Kitartást és jó egészséget kívánok mindenkinek! Rajz Andrea
11.
Digitális oktatás és család ÁTLAGOS NAPOK, NEM ÁTLAGOS KÖRNYEZETBEN - FELJEGYZÉS EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL VI. RÉSZ Komoly kihívás elé állított mindenkit az elmúlt pár hónap... Így volt ez a mi kis családunkban is. A hirtelen jött digitális átállás, az otthoni munkarend alapjaiban változtatta meg hétköznapjainkat. A feleségemmel együtt dolgozni otthonról, közben a 2 éves kisfiúnkra is figyelni, izgalmas vállalkozásnak ígérkezett. Bende már jól beszokott bölcsisként kevésbé értette meg, mi is folyik a nagyvilágban, miért nem mehet bölcsibe, miért is vannak lezárva a hőn szerett játszóterei. Ettől függetlenül mondhatom példásan helyt álltunk mindannyian ebben az időszakban. Mert hát ugye, felkelni fel kell, hiszen csakis közös reggelivel indulhat a nap. Úgy lesz hatékony és harmonikus a napunk. 7 óra ébresztő a felnőtteknek, 7:15 Bendének. Aztán jöhet a "hasrapuszi", az "elveszem a csikikét", és apró kis játékok, hogy a pusztító utálatosság (azaz az öltözés), mégiscsak megtörténjen. Mi akartunk fiúgyermeket! :) 7:30-kor talpig díszben már a konyhaasztalnál ülünk és próbáljuk meggyőzni Bendét az éppen aktuális reggeli előnyeiről. Akármi is legyen az. Persze az első
12.
pár héten még nagy lendületből készültek a gofri -és palacsintahegyek. Aztán ahogy teltek-múltak a hetek beértük a felvágottas kenyérrel is. Itt azonban meg kell jegyeznem a drága feleségem 2 hónap alatt egyszer sem főzte ugyanazt. 7:45-kor kötelező puszik és ajtóbecsukás, indulhat az online alma. Minden reggel -akármi is volt előtte, vagy várt utána- lendületesen, könnyeden, mókásan. :) Legalábbis a feleségem szerint. Aki legutóbb a főiskolán látott a szakmában. Elmondása szerint lenyűgöző az a fajta alkalmazkodás-képesség, amit egyik pillanatról a másikra teszek. Előbb még férj és apa, egy pillanat múlva jókedélyű, a srácokkal viccelődő, de közben kellően követelő és határokat betartó paidagógosz. Nos, biztosan. Érdekes volt számomra is, hogy kívülről hogyan is nézhet ki az ember a munkájában, hivatásában. Az iskolában mindig "csak" a gyerekek, olykor tanárkollégák véleményét hallja az ember. Bendét sem kellett sokszor külön kérni, egy-két órán hajlamos volt magának figyelmet követelve bejönni az óra kellős közepén, hogy kifejtse véleményét a re-
formkorral, esetleg a mondatele mzés cs ínjáv al bínjával kapcsolatban. De hát mit várjon egy apa a kisfiától, aki már 1 évesen a római Colosseumról és gladiátorokról szóló könyveket lapozgatott? Vagy éppen az 5.-es töri könyvben keresgéli rendszeresen saját elmondása szerint a nyugati birodalmat. (Nyugatrómai Birodalom) Néha tehát figyelmet követelt Bende óra közben is. Az ilyen helyzetek sürgős megoldást igényeltek. Két lehetőség volt. Egy, meggyőzni arról, hogy a gyerekek mindjárt szünetre mennek és akkor majd ő következik, és lesz olvasás az Anna, Peti, Gergőből, vagy déli harangszó (1:48), esetleg 1-es villamos próbajárata (8:21) a Youtube-ról. Kettő, jelezni diszkréten anyának, hogy azonnal jöjjön, mert a gyerek elszabadult és nyomogatja a gyerekek képét a képernyőn, hangoskodik, ugrál az ölembe, miközben előadást tartok egy fontos történelmi eseményről, stb. Mondanom sem kell. Bende nem egy helyben ülő típus, eleven, társasági lény, akit többször sikerült meggyőzni az első verzióról. Természetes, hiszen az én fiam! :) A kettes verzióról most inkább ne beszéljünk! Már el is felejtettem. Huuu, azok a hisztik. Nem mellesleg lassan két és fél éves, benne a dackorszakban rendesen…
Aztán a konklúziókat levonva az úgynevezett digitális oktatás 2. hetétől a 2. szünetben Bende erős anyai és apai ráhatásra felöltözött és leballagott sétálni anyával a környező parkokba, hogy kieressze a fáradt gőzt. Az új csúcsszuper moci, amit a karanténra hozott el az angyalka a szemünk fényének, igazán bevált. Így aztán apa rettenthetetlen elszántsággal tarthatta tovább óráit délig. Ekkor jött általában a mélypont. Korai ebédelőként 12:00-kor tanári értekezleten részt venni ebéd híján pár hétig elég hervasztó volt, de mindezt a hatékony és gördülékeny működésünk kedvéért kénytelen voltam elfogadni. Sokszor nem jött össze az együtt ebéd, de azért volt hogy igen, és olyan is, amikor félig-meddig. A folytatásban Bende-altatás, vagy munka következett. Az igazán nehéz pillanatok pedig akkor következtek be, amikor Bende benyomta az unalmast, és az égvilágért sem akart elaludni. Ilyenkor nehéz volt mit tenni, maradt a kivárás. És persze a vili. Tudni kell, hogy 1 éves kora óta nagy szerelem a villamosozás. A kiscsaládunk rendszeres programjai közé kúszott be észrevétlenül a karácsonyi, az újévi, és a bármikori tujázás. Ezzel meg lehetett fogni. És nemcsak azért, mert Bende kívülről fújja az egyes villamos megállóit
elejétől a végéig, hanem fontos volt ezeket a gyakorlatban is viszontlátni. És hát a kérem vigyázzanak az ajtók záródnak, tűűűűű tűűűű tűűűűű, csttttt. A következő megálló: Kacsóh Pongrác út jellegű mondatok sorjáztak Bende ajkáról... Komoly érv volt tehát a vilizés (majd buszozás is), amit bármilyen lehetetlen pillanatban bedobva eséllyel célt érhettünk nála. Így aztán a délutánok is megtöltődtek tartalommal. Pe rs ze v olt f ocizás , labdagúrítás a közeli dombról, dunakorzózás a pesti rakparton, kirándulások a közeli erdőkbe, autózás, kocsimosás, buborékfújás, rajzolás, gyurmázás, állandó barátkozás az utcán hasonlóan galoppozó sorstársakkal. Az esti rutinok a hetek múlásával egyre jobban elkezdtek elcsúszni. Pedig abszolút pedáns embereknek mondanám magunkat. Valahogy a vacsora fél 7-7ről, fél 8-8-ra csúszott. Persze ettől függetlenül ennek is megvoltak a fontos, elmaradhatatlan pontjai: evés, mókázás, 8 órai köszönettaps az ablakon beszűrődő sokakkal (Bende egyik kedvenc része, tapssal és Hajráááá magyarokkal!-fűszerezve). Aztán az esti halolaj és az elmaradhatatlan éneklés, amikor telihassal Bende rágyújtott mindig a nótaszóra, leginkább a Hej Vargáné ká-
13.
posztát főz tarolt, de sok más dalocska is előkerült a repertoárból. A fürdés aztán 8 utánra, az esti mese fél 9-9-re tolódott a hosszú dalolászás után. És fél 10kor Bende még simán kukorékolt. Hát hogyne a kakas évében született, és igazi bakként nehéz volt lebeszélni őt arról, hogy a vonattologatás helyett inkább az ágyat válassza. Így lett sokszor 10 óra, vagy még később, mire Bende az álmok mezejére vándorolt. Akár anya, akár apa volt aznap a soros altató, ez így is kellően kimerítő volt. De nemcsak nekünk, érezhetően Bendének is, ahogy haladtak előre a hónapok. És hát kötelező megemlítenem az anyák napi kihívásunkat, amire két hétig minden nap együtt készültünk, amikor kettesben voltunk Bendével nagy titokban, hogy anyát meglepjük. Aztán én is meglepődtem. A cél az volt, hogy Bendét megtanítsam az Orgona ágát... elénekelni az anyukájának. Egy hangot nem adott ki, egy szót nem mondott belőle addig a gyönyörű szép napsütéses vasárnapig. És akkor amikor a liftből kilépve az ajtó előtt várakozva virágcsokorral a kezünkben mondtam neki, hogy akkor itt a nagy alkalom, izgatottan berohant a lakásba, megölelte anyát és hiba nélkül elénekelte a dalt szeretett anyukájának. És még megismételte ötször. Könnyfa-
14.
kasztó volt, nemcsak nekem. :) Aztán lassan Bendének már kevés lett anya és apa közelsége. Rendszeres témává vált a bölcsistársak hiánya, és hogy kivel mi lehet. (És persze a bölcsis nénik Szilvi és Evelin néni, és a dadus is). Hiába, a kortársak nemcsak kamaszkorban, de már bölcsis korban is mennyire fontos szerepeket tudnak betölteni egy pirinyó kis emberke életében. Így aztán Bende egy hete szedte sátorfáját, és elkezdte újra a bölcsistársakat boldogítani hétfőtől csütörtökig. Újra kinyílt számára a világ, és a napjai még színesebbé váltak ezáltal. Összességében elmondhatom, hogy bár a munkában v aló hely t állást megnehezítette a kiskrapek, de ennyi időt még nem töltöttem vele (és a feleségemmel is csak egy évtizede). De ez mégis különleges adomány volt a sorstól, amit mindig nagyon megbecsülök majd, ha viszszagondolok erre az időszakra az életemben. Zibrányi Péter
Otthon a digitális létben Interjú az online oktatással kapcsolatos élményekről két Újalmás alsó tagozatos családdal, aki elmesélik hogyan telt az elmúlt pár hónap. Mesélnek a nehézségekről, az időszak pozitívumairól, a rendszerről, ahogyan ők látják, szülő szemmel. S persze a gyerekek sem rejtik véka alá a véleményüket.
KARANTÉNNAPLÓ - INTERJÚ TOLLÁR MÓNIKÁVAL ÉS CSILLIK BENEDEKKEL I. RÉSZ - Március elején már érezhető volt, hogy a járvány bennünket is elér majd. Számítottatok az iskolák bezárására? - Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténik! Ilyet elképzelni sem tudtam… Nekem ez az egész járvány és vírus téma is totál távoli, hihetetlen volt az utolsó pillanatig. - Végül hogyan érintett benneteket a hír? Mi volt az első gondolatotok? Mi járt a fejetekben? - Megdöbbentett, ledöbbentett a hír! Az első gondolatom az volt, hogy Jesszusom, így hogyan tud majd folytatódni az életünk a megszokott módon… Hogy ki lesz a gyerekkel itthon egész nap, ha ő nincs iskolában… Hogy hogyan fogunk tudni dolgozni őmellette… És mi lesz a baráti kapcsolataival, a gyerektársasággal… Meg hogy hogyan fog ő digitálisan iskolába járni… - Beni hogyan fogadta? Beszéltetek vele erről? Hogyan készültetek az otthoni tanulásra? - Benedek jól fogadta a bejelentést, mert azonnal rájött, hogy nem kell reggelente korán kelnie és felöltöznie! Beszélgettünk vele a digitális oktatásról kicsit, de persze valójában mi sem tudtuk, mire számítsunk, milyen is lesz ez az egész. Mindenesetre vettünk 2 új laptopot, amiből az egyiket neki adtuk napi használatra a szobájában és a tancuccait is összerendeztük egy helyre. - Majd eljött a nagy nap, kedden próbaverzióban elindult az oktatás. Gondolom, mindenki izgatott volt nálatok. Hogyan telt az első nap? Milyen volt a hangulat? - Feszültségekkel és bizonytalansággal teli nap volt felnőttként; gyerekként pedig egy nagy, hatalmas buli! Tetszett a napi 4 órás órarend és legális gépezési lehetőség…csak az a hangzavar ne lett volna az online térben! Persze az első napokban a háttérben felsejlő lakás- és szobabelsők, a kóricáló családtagok és háziállatok voltak a legérdekesebbek. Furcsa élmény volt még az első közös ebéd otthon, hiszen nagyjából 8 éve csak hétvégente és nyáron ebédelünk együtt, egyszerre. - Majd beindult a gépezet, megkezdődött az első igazi online tanítás. Milyen volt a hangulat otthon? Ti hogyan láttátok a rendszer működését? Mi volt az első nap tapasztalata? - Az első nap nemhogy a rendszer, de a működés sem volt világos számomra. Már akkor érezem, hogy szinte lehetetlenség lesz egy légtérben dolgozni felnőttként és tanulni gyerekként. Egészen megrémített az a fajta digitális elszabadulás, ahogyan a gyerekeinket beledobtuk az online térbe! Amit eddig tiltottunk, szabályoztunk, azt gyakorlatilag most teljes mellbedobással favorizáltuk. Akkor értettem meg, hogy most léptünk át egy olyan életformára, amiből visszafele nincs, nem lesz út…
15.
- Azóta másfél hónap telt el. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot? - Erőteljes hangulat-ingadozásokkal. A digitális tér nem alkalmas a személyes kapcsolatok teljes körű kiváltására és az összezártság is nehéz pálya. Leginkább a bizonytalan jövő a szörnyű benne… Vannak napok, amikor rosszul vagyok a laptop -tévé-mobil trió látványától is, mert ezek köré szerveződnek kötelezően a napjaink. Aztán, más napokon nagyon tudom élvezni, hogy nem rohanunk sehova és valójában semmiről sem maradunk le… A mindennapok örömei például a közös, jó hangulatú leckeírásban nyilvánultak meg: gyakran elkalandozunk a feladatról és sok minden másról nagyokat beszélgetünk. Másik nagy élmény volt, hogy minden nap együtt ebédelünk! - Mik voltak a nehézségek a mindennapokban? - Például az, hogy nem tudtam a saját munkámra koncentrálni, nem haladok vele. Aztán az, hogy a közös, nehézkesebb leckeírás engem gyakran kifárasztott. Illetve sokszor zavart az iskolai ZOOM-órák hangereje, amikor zengett a gyerek szobája a becsukott ajtó ellenére is. Végül, hogy gyakran nem tudtam eldönteni, ténylegesen mennyit kell a gép előtt ülnie a gyereknek az iskolai feladatai miatt és mikortól ragad ott... - Mi az, amiben te segíteni tudtad Beni vagy a pedagógusok munkáját? - Türelem, humor, megértés… - Most már van kellő rálátás és tapasztalat. Mit gondolsz, mik a rendszer előnyei és hátrányai? Mennyire tud hatékony lenni a rendszer a normál tanításhoz képest? - Mindenképpen a rendszer előnyének tartom, hogy a gyerek a digitális oktatás során alapvetően önálló, nyugodt, jókedvű volt. Mindemellett azonban sajnos a hátrányai is előjöttek szépen: egyre inkább multitaskingoló, digitálisan addikt, elkényelmesedő lett. A normális tanításhoz képest érzésem szerint ez egy alacsonyabb hatékonyságú, kevésbé élvezetes forma, ami a normál tanítást jelenleg – a jelenlegi formájában - nem képes kiváltani. - Mit gondolsz, mi az, amit hasznosíthatna majd az iskola az online oktatásból? - A digitális transzformáció a mindennapjaik része lett, tehát nem kezelhetjük őket úgy, mintha a mi gyermekkorunkban nőnének fel ők is! A saját számítógép és mobiltelefon használatának menetrendjét, szabályait, előnyeit és veszélyeit, illetve a személyes anyagaik tárolásának és megosztásának részleteit alaposan tisztáznunk kell velük. - Mi az, ami nektek leginkább hiányzott ebben az időszakban, amit az online oktatás egyáltalán nem tudott pótolni? - A barátaival való élő kapcsolattartás és a nonverbális kommunikáció lehetősége. Egyke (mármint én is az vagyok, Benedek is az) gyerekként nagyon megérintett az elmagányosodása…
16.
- S végül egy pozitív, előrenéző kérdés a végére, ami egyfajta vízió: Mi lesz majd az első dolog, amit megtesztek, ha feloldják a korlátozásokat teljes mértékben? - Elmegyünk egy élményfürdőbe, aztán megünnepeljük a márciusban elmaradt születésnapi party-ját a barátaival.
- Beni, március elején beszédtéma volt a barátaid között, hogy mi lesz, ha bezárják az iskolákat? - Igen, viccelődtünk rajta, hogy de jó, nem lesz iskola. Örültünk neki, mert akkor nem lesz házi feladat, nem kell ülni majd az órákon és csinálhatjuk azt, amit akarunk, egész nap. - Milyen érzések kavarogtak benned, amikor Orsi néni bejelentette, az Újalma bezárja kapuit egy időre? - Nem tudom. Kicsit örültem, kicsit nem örültem. Azért nem örültem, mert azt gondoltam, a barátaimmal azért jó lenne találkozni, együtt lenni napközben, suli időben… - Hogy érezted magad az első napon? Idézd fel az érzést! - Nem tudtam, mi lesz, hogy lesz. Nem gondoltam, hogy tanulni fogunk. De az jó volt, hogy kaptam egy számítógépet a szobámba. - Meséld el, milyen érzés otthon iskolába járni! - Jó is meg rossz is! Azért jó, mert nem kell reggel korán kelni és bemenni a suliba. Azért rossz, mert nem találkozom a barátaimmal. Én otthon nem érzem úgy, mintha iskolába járnék! Nyugisabb sokkal az egész, de sokkal több baj lehet vele: például elmegy az internet, nem működik az alkalmazás… - Mi tetszik benne a legjobban és mi a legkevésbé? - A legjobb benne az, hogy nem kell korén kelni és a legrosszabb az, hogy nem találkozom a barátaimmal. - Mi az, amit ebből az időszakból szívesen tovább csinálnál, ha majd újra az iskolában folytatódik a tanulás? - A több alvás és hogy többet játszunk együtt a barátaimmal a számítógépen. Nagyon jó a viberezés és a zommolás a többiekkel! - Mi lesz az első dolgod (lehet több is), ha feloldják a korlátozásokat és újra szabadon lehet jönni-menni? - A Gyulai Várfürdőbe szeretnék elmenni, vagy Egerszalókra… - Remélem, hamarosan megvalósul!
Farkas-Juhász Enikő
17.
KARANTÉNNAPLÓ
- INTERJÚ A SEMSEY CSALÁDDAL (SEMSEY LAJOS, SEMSEY BARBARA, SEMSEY ORSOLYA) II. RÉSZ
- Március elején már érezhető volt, hogy a járvány bennünket is elér majd. Számítottatok az iskolák bezárására? - Igen számítottunk rá, sok olyan jel volt, amiből már sejtettük, hogy be fognak zárni az iskolák. Kicsit örültünk is neki, hiszen nem tudtuk még mennyire veszélyes ez a vírus. - Végül hogyan érintett benneteket a hír? Mi volt az első gondolatotok? Mi járt a fejetekben? - Örültünk neki, és kicsit meg is nyugodtunk. Biztonságosabbnak tartottuk, ha a gyerekek otthon maradhatnak. Hogy miként fog zajlani a tanítás, azt még mi sem sejtettük. - A gyerekek hogyan fogadták? Beszéltetek velük a helyzetről? Hogyan készültetek az otthoni tanulásra? - A gyerekeink a piros alma csoportba és a 4. osztályba járnak. Ők nagyon jól vették az akadályokat. Természetesen mindent megbeszéltük velük, és ők is nagyon komolyan vették a helyzetet, és mindenben nagyon aranyosan közreműködtek. A tanulással sem volt gond, hamar megtanulták kezelni a gépet, 3-4 nap után már maguk csináltak mindent. - Majd eljött a nagy nap, kedden próbaverzióban elindult az oktatás. Gondolom, mindenki izgatott volt nálatok. Hogyan telt az első nap? Milyen volt a hangulat? - Az első napok nagyon izgatottan teltek. Szerintem én izgultam a legjobban, a gyerekek nagyon könnyen vették az akadályokat, az új helyzethez könnyen alkalmazkodtak. Én azt láttam, hogy örülnek nagyon, hogy legalább így virtuálisan találkozhatnak a társaikkal, tanáraikkal. - Majd beindult a gépezet, megkezdődött az első igazi online tanítás. Milyen volt a hangulat otthon? Ti hogyan láttátok a rendszer működését? Mi volt az első nap tapasztalata? - A rendszer szuperül működött! Teljesen lenyűgöző volt, ahogy ezt az online tanítást meg tudta oldani az iskola. Sok ismerősünk irigykedve hallgatta tőlünk, hogy nálunk milyen jól működik az online tanítás. Hallottuk, hogy sok más iskolában csak heti 1 vagy 2 órát tartanak meg online, a heti tananyagot email-ben küldik ki a szülőknek. - Azóta másfél hónap telt el. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot? - Nagyon sokat játszunk a gyerekkel. Tanítás után közös ebéd, amit nagyon élvezünk, majd az online különórák jöttek, utána játszottunk, kártyáztunk, társasjátékoztunk, dartsoztunk, ha jó volt az idő elmentünk biciklizni, kirándulni. Amikor rosszabb idők voltak filmeket, meséket néztünk. Megágyaztunk a földön: matracok, párnák, pop-corn, csoki és indult a családi filmnézés. Nagyon jó volt.
18.
- Mik voltak a nehézségek a mindennapokban? - Nehézség a bezártság és persze, hogy közben azért dolgozni is kellett. Néha az is előfordult, hogy annyira belemerültünk az otthoni vagy az online munkába, hogy a gyereknek elfelejtettünk szólni, hogy jelentkezzen be a délutáni foglalkozásaikra. Előfordult, hogy egyszer-egyszer lemaradtunk fuvola vagy szolfézs óráról. Számomra nehézség volt a főzés, mert nem tudtam már kitalálni, hogy mit főzzek napról napra. - Most már van kellő rálátás és tapasztalat. Mit gondoltok, mik a rendszer előnyei és hátrányai? Mennyire tud hatékony lenni a rendszer a normál tanításhoz képest? - Azt látjuk, hogy a távtanításban a gyerekeknek nagyobb odafigyelésre van szükségük. Jobban elfáradnak, fokozottabb állandó figyelmet igényel tőlük ez a helyzet. Orsinak sajnos mostanában sokszor megfájdul a feje is. Délutánonként már fel sem merül benne, hogy leüljön a gép elé. - Mit gondoltok, mi az, amit hasznosíthatna majd az iskola az online oktatásból? - Betegség, végtagtörés, utazás esetén jól jöhetne, ha fontosabb órákon online is részt vehetnének a gyerekeknek. Nem tudjuk ez mennyire megoldható, de egy kevésbé súlyos, de ágyhoz kötött lábadozás esetén kevésbé maradna le a társaitól. - Mi az, ami nektek leginkább hiányzott ebben az időszakban, amit az online oktatás egyáltalán nem tudott pótolni? - Nagyon hiányoznak az emberek, a barátok. A gyerekeink is minden nap kérdezik mikor találkozhatnak végre a barátaikkal. - S végül egy pozitív, előrenéző kérdés a végére, ami egyfajta vízió: Mi lesz majd az első dolog, amit megtesztek, ha feloldják a korlátozásokat teljes mértékben? - Elmegyünk a gyerekek kedvenc étterembe! Meghívjuk hozzánk a barátainkat egy szalonnasütésre. Rendezünk egy olyan napot, amikor oda megyünk ahová a gyerekek menni szeretnének. - De jól hangzik! Bízunk benne, hamarosan tényleg visszakapjuk a szabadságunkat!
------
19.
- Orsi, március elején beszédtéma volt a barátaid között, hogy mi lesz, ha bezárják az iskolákat? - Nagyon keveset, csak arról beszéltünk, ha mégis bezárják, akkor nyáron kell majd iskolába járni. - Milyen érzések kavarogtak benned, amikor Orsi néni bejelentette, az Újalma bezárja kapuit egy időre? - Rossz érzés volt, arra gondoltam, hogy nem találkozhatok az osztálytársaimmal. - Hogy érezted magad az első napon? Idézd fel az érzést! - Jól, de furán is, kicsit érdekes volt az új helyzet, nem értettem, hogy fog működni így a tanítás, de jó volt látni a többieket. - Meséld el, milyen érzés otthon iskolába járni! - Nem annyira jó. Sokat fáj a fejem, ezért sokszor nehéz figyelni, és rossz, hogy nem találkozhatok a barátaimmal sem. Az viszont nagyon jó, hogy együtt van a család. - Mi tetszik benne a legjobban és mi a legkevésbé? - Reggel nem kell korán kelnem az nagyon jó. Rossz, hogy nem tudok a barátaimmal játszani. Hiányoznak nagyon a tanárok és a társaim. - Mi az, amit ebből az időszakból szívesen tovább csinálnál, ha majd újra az iskolában folytatódik a tanulás? - A napi 4 óra tanulást és hogy nem kelljen korán kelni. - Mi lesz az első dolgod (lehet több is), ha feloldják a korlátozásokat és újra szabadon lehet jönni-menni? - Elmegyek anyával vásárolni, beülünk egy étterembe, és találkozom a barátnőimmel. - Remélem, így lesz!
Farkas-Juhász Enikő
20.
Online tehetségnap A gyerekek lelkesedése és a szülők támogató felkészítése tette lehetővé, hogy Tehetségnapunkat online is megtarthassuk. Nagyon jó élmény volt részese lenni annak a felkészülésnek, és előadásnak, amivel a gyerekek április végén megörvendeztettek bennünket. Húsz gyermek és család készült fel a legkülönfélébb témákból erre a napra videós vagy online előadással. Még elsős jelentkezőnk is volt, Radnai Zsigmond a zöld mambát mutatta be a közönségnek. A másodikosok közül Győrffy Bende a Rubik története című izgalmas és látványos beszámolóval készült, még a Rubik kígyó kirakását is bemutatta nekünk. Rákóczy Flóra mindent tud a lovakról és a lovaglásról, profi bemutatót tartott ennek a különleges állatnak a tartásáról és a saját lovaglási szokásairól. Lenyűgözött mindenkit Koslics Milla Oroszországról, Moszváról szóló bemutatója, szemkápráztató népviseletbe öltözve mesélt nekünk Milla az édesapja hazájáról, ahol ő maga is sokszor megfordul. Szabó Réka kedvenc állatát, a zsiráfot mutatta be a közönségnek, számunkra eddig ismeretlen adatokkal is szolgált, például a zsiráfok szőrének mintázatáról. Örömmel néztük és hallgattuk ezt a bemutatót is. Tóth Marci a csillagászat iránt érdeklődik nagyon komolyan, most a fekete lyukról tartott nekünk érdekes előadást, még ma-
kettet is készített, hogy jobban megérthessük ennek a különleges jelenségnek a működését. Vincze Csillag imádja a kertjük madarait, megfigyelte őket, és részletes beszámolóban nekünk is bemutatta állandó vendégeiket. Horváth-Kárpáti Ármin, ha felnő, focista szeretne lenni, az biztos, hogy az elméleti tudása már megvan hozzá – még a lányok is érdeklődve hallgatták előadását focisták sikerének titkáról. Hajrá Ármin, szorítunk, hogy teljesüljenek az álmaid! Takács Laurát a kísérletezés nyűgözi le, a víz hangjairól tartott beszámolót, és vizes poharak segítségével eljátszotta nekünk a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt. Utána pedig el is magyarázta, hogy mindez hogyan lehetséges. Radnai Andrist a nyílméreg békák foglalkoztatják, egy nagy harmadikoshoz méltó, részletes és tudományos leírást kaphattunk tőle ezekről a gyönyörű és veszélyes állatokról. Détári Zsófi igazi varázslatra képes a kezeivel; türelemmel és nagyon aprólékos munkával kicsi műanyag darabokból csodás képeket tud készíteni Pixel táblácskákra. Mesélt nekünk az eszközeiről és bemutatta a képeket, amiket ezzel a technikával készített. Jó volt látni a lelkesedést Zsófi szemében, ahogy a hobbijáról mesélt nekünk. A 4.a osztály fiú csapata nagy Fortnite ra-
jongó. Restyánszki Aurél, Sándor Ádám, Stock Áron, Krämer Barnabás, Bódi András és Brázai Beni mindenre kiterjedő leírást adott nekünk erről a csapatban is játszható játékról – így már értjük, miért szeretik ennyire. Boda Szonja igazi csodát tett a garnéláival, otthon is tudta őket szaporítani, ami nagy szó még a tenyésztők körében is. Ezekről az apró és sok törődést igénylő állatokról, és tartásukról mesélt nekünk a tehetségnapon. Tricskó Bianka egy nagyon fontos témát hozott, a ZeroWaste-hez adott nekünk érdekes információkat, és tippeket. Takács Bence pedig egy videóban bemutatta, hogyan készített újrapapírt – milyen eszközöket használt, és hogy zajlott a folyamat. Orbán Hanna és Orbán Enikő a nemnewtoni folyadékról készített bemutatót, sajnos élőben nem tudtak velünk lenni, de köszönjük, hogy a plakátot és a videót így is eljuttatták hozzánk. Nagyon büszkék vagyunk a Tehetségnap résztvevőire, hogy ebben a nem mindennapi helyzetben ilyen bátrak és lelkesek voltak, és megmutatták nekünk, hogy az érdeklődésük, a motivációjuk minden nehézséget le tud győzni. Adamcsik Ildikó és Mészáros Mária (A programról készült fotók az iskola Facebook oldalán megtekinthetők.)
21.
Kihívásaink áprilisban Bár az élet megváltozott a virtuális Újalmában, de pedagógusaink a gyerekek életét nem akarták merőben átalakítani ebben az új helyzetben. Egyszerűsített órarenddel ugyan, de az oktatás változatlanul folytatódott webes felületen. A tanórák a délelőtti idősávban zajlottak ugyanabban a ritmusban, szünetekkel, ahogyan a suliban megszoktuk. Ugyanúgy helyet kaptak a napi rutinban a fejlesztések, a zeneiskolai foglalkozások és a tanszoba is, mint eddig. Rögtön az első napokban elstartolt a Sport-Alma-Aktivitás néven futó kihívás sorozat, melyet a gyerekek nagy izgalommal, vidáman megpróbálnak azóta is hétről hétre teljesíteni. Pontosan ez volt a cél, hogy az „otthoni taposómalomba” egy kis derűt csempésszenek a tanárok. Minden nap a Sport tanterembe belépve különböző kihívások közül választhatják ki a gyerekek a számukra legizgalmasabbat, leginkább testhez állót. De természetesen voltak időszakos megmérettetések is, melyek még vidámabbá tették az online térben töltött időt. Íme az áprilisi próbatételek!
NYULAM-BULAM KIHÍVÁS A húsvét közeledtével újabb kihívásra invitáltuk az Újalmás közösséget, mert tudtuk, minden kicsi és nagy, felnőtt és gyerek vágya, hogy saját húsvéti nyula legyen az ünnepekre. Ezért is buzdítottunk mindenkit arra, hogy készítse el saját húsvéti nyulát. Hogy ne legyen egyszerű dolog a feladat elkészítéséhez néhány szempontot figyelembe kellett venni. Csak és kizárólag az alábbi anyagokat használhatták fel a lelkes vállalkozók: - 2 db papírzsebkendő, vagy - 3 db PET palack, vagy - 4 db tojás, vagy - 5 db konzerv, vagy - 6 db WC papír guriga, vagy - 7 db félpár zokni, vagy - 8 db befőttes üveg, vagy - 9 db fogpiszkáló. Érkezett is nyuszi szép számban, nem rettentett el senkit sem a nehezített feladat. Egy kicsit szemezgettünk az alkotásokból mi is. A teljes arzenált az iskola Facebook oldalán tekinthetik meg.
22.
PARAFRÁZIS KIHÍVÁS Már a felhívás is mókás volt a maga nevében:
Kedves Újalmások, mókás kihívás vár most rátok.... Azt kérdezed "Máris?" Inkább nézz utána, mi a parafrázis!
A képzőművészetben azokat a képeket tekintjük parafrázisnak, amelyek kiindulópontja egy másik mű, s amelyekben az alkotó újraértelmezi más művész alkotását olyan módon, hogy az eredeti kép felismerhető marad az újonnan létrejövő alkotásban. Mit is jelentett ez? Híres művészek még híresebb alkotásait kellett, otthoni eszközökkel megjeleníteni, illetve újraalkotni. Íme néhány gyöngyszem: (A többi természetesen az iskola Facebook oldalán megtekinthető.)
TÁNC VILÁGNAPJA KIHÍVÁS „A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek, hanem az élet maga."
Írta Martha Graham, és milyen igaza volt. Mivel 04.29-én van a Tánc Világnapja, ehhez kapcsolódott egy újabb kihívásunk áprilisban. A feladat az volt, hogy az alábbi táncstílusok közül válasszanak egyet a gyerekek, majd öltözzenek be a stílusnak megfelelő öltözékbe (stilizálva is tökéletes) és a családdal, testvérrel együtt vegyenek fel egy a stílusra jellemző pózt, majd ezt a pillanatot kapják lencsevégre és továbbítsák az Újalmának. A stílus lehetett: country, balett, magyar néptánc, hip-hop, flamenco, vagy bármi más… Íme a táncparkett ördögeinek elkapott pillanatai. (A teljes egyveleg az iskola Facebook oldalán megtekinthető.)
23.
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Adamcsik Ildikó, Bakos Péter, Csemer István, Farkas-Juhász Enikő, Fenyvesi Fruzsina, Gróf Kata, Hargitai Eszter, Ihász Katalin, Mészáros Mária, Rajz Andrea, Zibrányi Péter
Szerkesztő: Farkas-Juhász Enikő