Decemberi Hírhozó 2021 by Peter Bakos

Hírhozó

2021. December

Tartalom 03

SZERKESZTŐI LEVÉL

DECEMBER AZ ÚJALMÁBAN

VILÁGVALLÁSOK

DECEMBERI ISKOLAGYŰLÉS

NÁLUNK JÁRT A MIKULÁS

ADVENT AZ ISKOLÁBAN

ANGYALMA 2021

ÉLET AZ ISKOLA FALAIN TÚL

VERSENYEREDMÉNYEINK

Hírhozó Magazin ~ Független iskolai lap ~ Megjelenik havonta. XIV. évfolyam

Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás utca 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu

Szerkesztői levél Mindenki készülődik... várakozik... gyermekien, örömmel telve, szeretettel. Ebben az időszakban mindannyian hófehér ünnepre és némi varázsra vágyunk. Karácsony az év legszebb, legmeghittebb és egyben legmisztikusabb ünnepe. Számtalan legenda és történet kapcsolódik hozzá. Az én személyes kedvencem a hógömb története. Ha megfordítom, esik a hó, ha felhúzom, karácsonyi zene szól... Ez is egyfajta varázslat, nem igaz? Az egyik legismertebb karácsonyi ajándék története több mint száz éves. A bájos kis európai találmány ötletét az adta, hogy az emberek többsége szeretné, ha mindig fehér lenne a karácsony. A játék feltalálójának unokája ma is töretlen lelkesedéssel irányítja az eredeti vállalkozást. A céget nagyapja, I. Erwin Perzy alapította 1905-ben, miután teljesen véletlenül feltalálta a hógömböt. A cégalapító sebészeti műszereket készítő mesterember volt, aki az akkoriban újdonságnak számító villanykörte tökéletesítésével is megpróbálkozott, és a villanykörte körüli kísérletezés eredményéből lett a hógömb. Egyszer gyermekételekhez használatos fehér port szórt a gömbbe, amely megszívta magát vízzel, s ezért nagyon lassan ereszkedett le a gömb aljára. Ez a hóesésre emlékeztette: ebből adódott az ötlet. A miniatűr diorámát csak ezután adta a találmányhoz, ami az első negyven évben egy templom volt. Fia, aki a második világháború után átvette a családi vállalkozást, elkezdte bővíteni a kínálatot. Megjelentek a gömbök belsejében a karácsonyfák, a télapók és a hóemberek.1 Annak idején egy kis búzadara csodát tett. Megajándékozta az embereket örömmel és hittel. A gyerekeknek erre nincs szükségük, hiszen tudjuk, ők még őszinte szívvel tudnak örülni. Nekik nem kell látniuk ahhoz, hogy elhiggyék a csodát. Ők egyszerűen csak hisznek benne. Kövessük az ő példájukat, s higgyünk rendületlen abban, hogy a csoda, a varázslat bennünk él. Mindig is bennünk élt. Hiszen elég hozzá egy őszinte pillanat, amikor jelen vagyunk. Nem kell, hogy észrevehető legyen, nem hegyeket mozgató. De benned, neked a legnagyobb. Áldott, békés, csodákban gazdag ünnepet, és boldog új esztendőt kívánok!

Farkas-Juhász Enikő Szerkesztő

1 Forrás: https://www.ujno.sk/hogomb-0

Forrás: Internet - Google

Iskolai élet / December az Újalmában

Ez is történt decemberben Iskolánkban általában nagy a nyüzsgés. Mindig történik valami izgalmas, s ha valami oknál fogva mégsem, akkor teszünk róla, hogy ne unatkozzunk. Figyelünk a hagyományainkra, diákjaink belső életére, nemzeti ünnepeinkre, nyomon követjük a versenyeken való részvételt... Szeretnénk továbbra is értékeket közvetíteni diákjainknak azáltal, ahogyan élünk, működünk a mindennapokban.

Az 5.b izgalmas programon vett részt az ünnepek előtt 5.b-s diákjaink színházpedagógiai előadáson vettek részt. Szórakoztató és kellemes időtöltésnek bizonyult.

Még egy kis angyali szeretet...

Darts-ból sosem elég!

Az idén is csináltunk egy plussz akciót!

Idén is megrendeztük az adventi darts versenyünSalgótarjánban a Gyermekvédelmi Központban van 12 kis- ket, ahol kellemes hangugyerek, akiknek még nem dőlt el a sorsuk, és ezért a Kará- latban, lelkes résztvevőkkel csonyt a Krízisközpontban tölteni kényszerülnek. Látva, hogy aktívan szórtuk a nyilakat. milyen sok név nélküli csomagot hozott az iskola közössége, A komoly megmérettetésúgy döntöttünk, hogy félreteszünk annyit belőle, hogy nekik ből mindenki sikerrel vette ki is legyen valami szépség Karácsonyra! a részét. Reméljük, jövőre is találkozunk! Ez a “séta” december közepán megtörtént. Legyetek nagyon büszkék magatokra, mert idén is sok kisgyerek mond hálás köszönetet nektek! ...Így lesz jó érzés a fa előtt állni. Angyalma21

A 4.b osztály színházban járt. Íme két írás róla. Pál Lorin írása Az osztályommal elmentünk egy színházi előadásra. Az Emil és a detektíveket néztük meg, amit röviden elmesélek most. Emil idős korában visszaemlékezik gyerekkorára, amikor Berlinbe utazott. Kamaszként, egyedül egy elálló fülű, kemény kalapos férfi és egy idős nő mellett kapott helyet a vonatfülkében. Miután a férfi megkínálta őt valami kétes finomsággal, Emil elaludt. Berlinbe érve vette csak észre, hogy a zsebébe tűzött márka és a férfi utastársa eltűnt. A nagyvárosban a fiú a csomagjaival együtt a tolvaj nyomába ered. Kétségbeesésében találkozott egy vele egykorú sráccal, Gusztávval. Emil elmesélte

a történetét, Gusztáv pedig egyből segítségül hívta több kis detektív barátját. A csapat nagyon kedves és elszánt volt, hogy elkapják a kemény kalapos tolvajt, aki a hotelben volt már. A feladatokat egymás között beosztották: volt, aki üzeneteket vitt a nagymamának, Emil cipőtisztítónak, Gusztáv liftes embernek álcázta magát. Így kiderítették, hogy a 61es szpbában tartózkodik a bűnös. Másnap reggelre összehívták a csapatot a hotel elé. Reggel 8-kor a tolvaj, újsággal a kezében kijött az épületből. A kis detektívek elvették az újságját, feldühítették és üldözőbe vették a bankig. Itt lecsaptak rá, mert a bankáros hölgy bizonyítékot kért arra,

hogy Emilé a bankjegy. A fiúnak eszébe jutott, hogy a biztosan márkákon meglátszik az átszúrt tű nyomának a helye. A bankáros ezt egyből ellenőrizte. Emil igaza bebizonyosodott, a pénzeken ott volt a lyuk. Így Emil a pénzt hamarosan visszakapta, amit az anyukája a nagymamájának küldött. Végül egy felügyelő letartóztatta a tolvajt, a gyerekek pedig hatalmas dicséretet kaptak. Az írónak idős korában is sokszor eszébe jut ez a sikeres, izgalmas történet.

Albert-Nagy Márk írása Ennek a történetnek a főhőse Emil, aki egy kisfiú. 140 márkával egyedül Berlinbe utazik, hogy átadja a pénzt a nagymamájának. A vonaton egy bácsi csokival kínálja, amitől Emil elalszik és közben a bácsi kirabolja. Amikor Emil Berlinbe ér, találkozik egy fiúval, aki segíteni akar neki. Együtt összehívnak egy nyomozó csapatot és együtt megpróbálják visszaszerezni a pénzt. Gusztáv, a sípos kinyomozza, hogy hányas szállodai szobában tartózkodik a tettes. Másnap a tettes megpróbálja felváltani a pénzt, amit lopott, de Emilék elmondták a bankosnak, hogy Emil egy tűvel a kabátjához tűzte a pénzt. A bankos pedig látta a pénzen a tűnyomot, ezért le akarta tartóztatni a rablót. Amikor megjött a rendőrség a tettes bevallotta, hogy ő lopta el a pénzt és megpróbálta a pénz visszaadásával megúszni a dolgot, de a rendőrök látták, hogy rengeteg pénz van nála és megkérdezték, hogy honnan szerezte. A rabló pedig véletlenül elmondta, hogy a bankból lopta, ezért a rendőrök letartóztatták. Utána elmondták Emilnek, hogy nemsokára visszakapja a pénzét és odaadhatja a nagymamájának. Emil ezek után boldogan utazott haza az anyukájához.

Iskolai élet / Világvallások

Előadássorozat Felsős diákjaink számára előadássorozatot szerveztünk, hogy betekintést kapjanak az öt világvallásba. A témákat a humán munkaközösség lehetőség szerint a tanórákba is integrálja majd. “A zsidó vallás a világ egyik legősibb vallása, eredete a Bibliában olvasható ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. A zsidó vallás alapja a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek.

zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Célja nem a túlvilági boldogság, hanem a helyes, erkölcsös földi élet.

A judaizmus nem kimondottan templomi vallás, szokásai a családi és a közösségi élethez kötődnek. A zsinagógát a világnyelveken nem is nevezik templomnak, hiszen az – zsidó felfogás szerint – nem szent hely. A A zsidó vallás az élet min- vallási élet vezetője, a rabden területére kiterjed. bi sem pap, hanem inkább Meghatározza az ember és a közösség tanítómestere. Isten közötti helyes viselke- A zsidó hagyomány dogdést például az imádkozás mákat sem ismer, így a hívő módját, az ünnepek és a Sab- és a nem hívő zsidóság nem bat – a Szombat – megünnep- határolódik el egymástól. lésének szabályait, tartalmazza az emberek egymás A legismertebb zsidó valláközötti törvényeit és segít a si jelkép, a kipa (férjezett lelki-szellemi épülésben a he- nőknél kendő) viselése a zsilyes étkezési, erkölcsi vagy nagógába vagy a temetőbe épp házastársi előírások- lépő nem zsidók számára is kal. Mindezek ellenére a kötelező. Ez ugyanúgy a tiszzsidó vallásnak nincs dog- telet legelemibb jele, mint marendszere, nem írja elő keresztény templomban az híveinek, hogy miben higy- ellenkezője. A vallásos zsidók gyenek, csupán az Istentől étkezésnél is viselik a sapkát. kinyilatkoztatott és a rab- A kis sapkát héberül kipának bik által pontosan kodifikált nevezik.” 2 háláchá – azaz törvény – betartását követeli meg. A vallási előírások megtartásának célja, hogy a

Forrás: http://jewish.hu/a-vallasrol-roviden-2/ 2

Fenyvesi Fruzsina írása December 2-án ellátogatott hozzánk Radnóti Zoltán rabbi, aki a zsidó vallásról beszélt nekünk. Sok új ismeretet szerezhettünk prezentációja által a zsidók szokásairól és kultúrájáról. Jó volt hallgatni, mert a sok érdekesség mellett a régi ismereteinket is leporolhattuk a zsidóság történetével kapcsolatban.

December 8-án folytatódott az előadássorozat Kézdy Péter evangélikus lelkész prezentációjával, aki a kereszténységről beszélt nekünk. Előadásában elsősorban a karácsonyra koncentrált, illetve a karácsony köré szerveződő bibliai történetekre.

Jó volt hallgatni, hogy a két különböző előadó valahol mégis ugyanarról beszélt: az összetartozásról, a család fontosságáról, a szeretet és a béke erejéről.

“A kereszténység történelmi kinyilatkoztatáson alapuló dogmatikus vallás.

A görög széleskörű ismertségét bizonyítja, hogy a Biblia is ezen az ősi nyelven íródott, legalábbis az Újszövetségi része. Ugyanakkor Krisztus előtt 63 -tól a latinul beszélő rómaiak megjelenésével a latin nyelv vált általánossá, és később a középkorban, ez a nyelv lett végül az egyház hivatalos nyelve.” 3

Alapítója, Názáreti Jézus Krisztus (Kr.e. 2 - Kr.u. 33) a római uralom alatt élő zsidóság megváltót váró légkörében lépett fel i.sz. 30 körül. A „Krisztus” szó a görög Chrisztosz főnévből származik, ami a héber Mosiah, azaz Messiás szó fordítása (óhéberről ógörögre).Jelentése: Fölkent. Ebből született a görög chrisztianosz, illetve a latin Christianus kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”. Érdekesség, hogy Jézus anyanyelve az arámi volt, miközben a térségben a görögöt tekinthetjük az egyik legelterjedtebb nyelvnek. (Ennek nyilvánvaló történelmi oka a Nagy Sándor hódításaival kezdődő hellén kultúra szétterjedése Ázsia bizonyos területein.)

3 Forrás: http://tortenelemcikkek.hu/node/174

Iskolai élet / Decemberi iskolagyűlés

Advent, gyertyagyújtás Az advent eredete egészen a 4. századig nyúlik vissza, amikor is VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Az első vasárnap három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét. A meggyújtott gyertyák mind jelképeznek valmait: az első a hit, a második a remény, a harmadik az öröm, a negyedik pedig a szeretet jelképe. Adorjáni Ákos írása A decemberi iskolagyűlésen a 2.a-s gyerekek nagy, színes, karácsonyi ajándékdobozokba bújtak. Egy kisebb gyerekcsoport azonnal ellepte a sziporkázó kirakatot. Hosszan kérlelték szüleiket, hogy vegyenek nekik ajándékot, de ekkor csoda történt. A színpadon előlibbent egy angyal és sorra felpattintotta a dobozokat. A színes csomagolópapírok közül előugrottak az igazi ajándékok: a gyerekek. Hallgassuk meg újra, hogy miket mondtak: - Nekem az az ajándék, amikor a szüleimmel együtt lehetek. - Nekem az az ajándék, ha egy jót fogócskázhatok a testvéremmel. - Számomra a sok tudás az ajándék, amit megszerezhetek. - Nekem az az ajándék, ha esti mesét olvas édesanyám. - Nekem az az ajándék, ha karácsonykor az egész családot nevetni látom az asztalnál. - Nekem az az ajándék, ha egész évben vigyázhatok és gondoskodhatok az állataimról. - Számomra az az ajándék, hogy apukám megtanít házat építeni. - Nekem a természetjárás az ajándék a családdal. - Nekem az az ajándék, hogy egész nap rúghatom a labdát. - Számomra az az ajándék, hogy jó iskolában, jó csapatban tanulhatok. - Nekem az az ajándék, hogy a nagymamával süthetek, főzhetek. - Nekem az az ajándék, ha mind egészségesek vagyunk. Becsüljük meg az igazi ajándékokat! - kiáltották közösen mind az “ajándékok”, a gyerekek.

“Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Márai Sándor

Iskolai élet / Nálunk járt a Mikulás

Hull a pelyhes... Számtalan legenda kering a Mikulás történetéről. Egyben mindegyik hasonlít: egytől egyig csodaszép történetek. Melyekről hinni szeretnénk, hogy valódiak. Mert mindannyian hinni szeretnénk a csodákban.

Szent Miklós legendája “Krisztus után 245-ben KisÁzsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretetének, segítőkészségének híre meszsze földre eljutott.

Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Myra városában legendás körülmények között püspökké választották. 52 évig volt püspök. Az évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették a lakosok, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.

Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy már betevő falatra is alig jutott neki. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött kendőbe és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy kendő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert

lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni és az pont beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a hóborította Taurus hegyről maga a Tél-Apó érkezik ezekkel az ajándékokkal, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott arany-

ban volt egy olyan érme, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. Azonban kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte “Noel Baba”-nak, ami azt jelenti ” Ajándékozó Apa”. A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, s hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét

(326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódját, a Mikulást.” 4

4 Forrás: https://ovonok.hu/2014/12/a-mikulas-tortenete/

Olyan sok jó gyerek jár az Újalmába, hogy a Mikulás bizony ki nem hagyta volna a látogatást. Mindannyian örültünk ennek, hiszen a zsákja színültig tele volt mindenféle jósággal, amikor a szánjáról leszállt. Mindünk közül talán a kis nulladikosaink voltak a legjobban elragadtatva tőle. Ők így vélekedtek a Mikulásról: - “Ő egy kedves öreg apóka, aki szállítja az ajándékokat! - Piros ruhában mászkál éjszaka! - A puttonyt a vállán cipeli, mint egy bűnöző! - Régi öregember! - Van egy szarvasa akit úgy hívnak, hogy Rudolf! - Mindent lát! - Ő Szent Miklós! - A jó tettekért ajándékot, a rossz tettekért virgácsot hoz!” Bizony... a kicsik szinte mindent tudtak róla! Előttük semmi sem maradhat titokban. Azt is tudták, hogy a Mikulás is nagyon szereti a meglepetéseket, így megannyi szép díszt és őt ábrázoló alkotást készítettek neki, hogy lássa, menynyire várták már őt. A nagyszakállú szája tátva maradt a csodálkozástól, amikor megpillantotta a remekműveket. Még a szeme is könnybe lábadt! Gyere el hozzánk jövőre is, Mikulás!

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja. Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik. Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Iskolai élet / Mikuláskupa

Ünnepi foci liga Ki ne szeretné a focit? Főleg, ha Mikulás napján kerül megrendezésre! Bizony idén ez már a 4. Santa Liga! Ahogyan ez lenni szokott, a foci-hangulat aznapra a tetőfokához ért. Az egész iskola foci lázban égett. A IV. Mikulás kupán idén 18 csapat vett részt különböző korcsoportokban. (1-2. o., 3-4. o., 5-6. o. 7-8. o.) A helyszín a nagy tornaterem volt 13:00-16:30-ig. Az ünnepélyes eredményhirdetésre ezután került sor. A nyertes csapatok korcsoportonként kupát, az I-III. helyezettek érmeket, a gólkirályok, legjobb kapusok egyéni kupákat, mindenki csokiajándékot, oklevelet, illetve emléklapot kapott. A meccseket Hajdú Laci kommentálta és Bakos Péter igyekezett a Facebookon élő közvetítésben beszámolni az izgalmas fejleményekről. Ezúton is köszönjük nekik a lelkes részvételt! Ezúttal is pályára lépett az official teacher team, azaz a Tanárok. A csoportkörnél pontegyenlőség esetén az egymás elleni eredmény, aztán a gólkülönbség döntött. Ha ez is egyenlő volt, akkor a több rúgott gól, majd kevesebb kapott gól, legvégül a sorsolás döntött. Az egyenes kieséses rendszerben döntetlen esetén egyből 3-3 büntetőrúgás következett a kék vonalról. Örülünk, hogy idén is nagy élmény volt ez a program a srácoknak!

A tornán az alábbi szabályok voltak érvényesek: • Akármi történt a játékvezető döntését tiszteletben kell tartani. • A labda sehol nincs kint, állandóan játékban van. • A kapus csak a sárga téglalapon belül foghatja meg a labdát. • A fair play szabályainak megfelelő játékot várunk el a résztvevőktől. • Kézzel nem lehet a labdához érni. • Egész pályáról a kapus kézből is rúghat gólt. • Gólt dobni nem lehet a kapusnak. • Gól után középkezdéssel jön a gólt kapó csapat. Egy passznak meg kell történnie, akkor mehet a játék tovább. • Ha bárhonnan bepattan a kapuba a labda, az gól. • A sárga téglalapon belül történt szabálytalanságért büntető jár a sárga téglalap mögötti kék vonalról. • A játékvezető adhat sárga lapos figyelmeztetést szabálytalanság esetén. Sőt, ha kirívó szabálytalanságot tapasztal, akár 2 perces, vagy végleges kiállítást is megítélhet. • A csoportkörnél pontegyenlőség esetén az egymás elleni eredmény, aztán a gólkülönbség dönt. Ha ez is egyenlő, akkor a több rúgott gól, majd kevesebb kapott gól, legvégül a sorsolás dönt. Az egyenes kieséses rendszerben döntetlen esetén egyből 3-3 büntetőrúgás következik a kék vonalról.

Iskolai élet / Advent az iskolában

Ünnepi programjaink Iskolánk kiemelt programja az advent. Nemcsak azért, mert ez a leghosszabb tematikus eseménysorozatunk, hanem mert ez az év legszebb és legmisztikusabb ünnepe, így nálunk az Újalmában is igyekszünk minden évben csodássá és feledhetetlenné tenni. A folyosó látványos, meghitt díszei, a fények, az illatok, az osztályok dekorációi, a programok mind-mind hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy egyre közelebb érezhessük magunkat az ünnephez. Oláhné Bogosi Éva írása Elérkezett az adventi várakozás ideje az Újalmába is. Minden nap örömmel és kíváncsisággal nyitottunk egy újabb fiókot az adventi kalendáriumban, vártuk mit tartogat számunkra az a nap. Örültünk minden apró és nagyobb eseménynek, amivel közelebb kerültünk egymáshoz és a karácsonyhoz is. Az udvari teázás a hidegben, a szerenád, az őrangyalok titkos tevékenysége, a Luca búza ültetése, a közös gyertyagyújtás és éneklés a várakozás fényében telt. Természetesen szeretettel fogadtuk a hozzánk ellátogató Mikulást is, aki idén sem feledkezett meg a jó gyerekekről! A Mikulás - kupa ismét nagyon jó hangulatban, rengeteg résztvevő csapattal került megrendezésre. A hangulatunkat csak fokozta, az osztályok karácsonyi műsora. Nagy örömünkre, idén ismét a Játszó színpadán állva adhatták elő a gyerekek, mivel is készültek a szüleik számára. Most már mindenki otthon készül tovább az Ünnepre! Boldog Karácsonyt Újalma!

Juhász Gabriella írása “Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben” Juhász Gyula gyönyörű sorai aktuálisak ezekben a hetekben, advent heteiben. Milyen jó is így! Sok-sok napunk van arra, hogy lelkünkben is nagytakarítsunk és felöltöztessük a remény, a boldogság, a szeretet, az elfogadás színeivel. Az Újalma ezekben a hetekben a várakozás izgalmában ég! A srácok izgulnak, hogy őrangyalkás meglepetéseik célba érnek-e. Vajon miről szól, mit tanít az aznapi adventi naptárba rejtett üzenet, a karácsonyi mesék? Kellemesen izgulnak a karácsonyi műsorok miatt is. Boldog örömmel készülődünk arra, hogy a megfogható ajándékok mellett a családok lelki ajándékot is kapjanak - verset, mesét, betlehemezést. A betlehem különösen fontos dolog, hiszen annyira magyar hagyomány ez: a gyerekcsapatok kis műsorral végigjárták anno a falvakat, szűkebb környezetüket és boldog perceket okoztak faluszerte. Mi más elevenedhetett meg kis performanszaikban, mint Jézus születése, a Szent család, az angyalok, királyok üdvözlete - csupa bibliai üzenet. Hiszen karácsonykor azt a csodát ünnepeljük, hogy mindig van remény! Reményt jelenthet minden, amit annak vélünk és hiszünk! Ilyenkor nincs szükség magyarázatra! Hiszen egy gyermek, egy új élet születése a legnagyobb csoda, a jövőbe vetett hit legdrágább bizonyítéka! Az 1.b gyerekei meglátták a csodát a történetben. Örömmel és lelkesen tanulták meg a történet sorait. Nem munka volt ez, hanem a Bennük rejlő, bizonyossággal tudott gondolatok kimondása: létezik szeretet, hit és remény! Amikor ezekre a gyerekekre néztem, teljes bizonyossággal tudtam, hogy igazuk van. Az iskolai karácsonyi műsorunk Velük, a legkisebbek üzenetével kezdődött. Nemcsak évszázados hagyományt örökítettek így tovább az utánuk következőknek, hanem megteremtették az ártatlanok boldogságának hangulatát. Soha nem múló, aktuális üzenetek ezek! A műsorban szereplők változatos módokon osztották meg gondolataikat a nézőkkel: tánccal, énekkel, hangszerrel. Minden dal, zeneszám, táncprodukció tisztelgett a betlehemezők által elindított gondolatsor előtt: hit, remény, szeretet! Végezetül hadd zárjam gondolataim ezekkel a sorokkal és kívánjak az Új Budai Alma Mater Általános Iskola és Óvoda minden dolgozója nevében Áldott Ünnepeket! “Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen S ne csak így decemberben.”

Adventi vásár Zentai-Galló Nilla Izabel és Sebők Panna írása Reggel a diákok behozták portékáikat, s a tantermek végében csak úgy gyűltek a csomagok, s a dobozok. Az egész iskolát körbelengte a különféle finomságok illata. Az órák lassan, de biztosan elmúltak, s elérkezett a vásár ideje. Minden osztály izgatottan készülődött. Fél háromkor mindenki nekiindult, csak a pultosok várták lelkesen első vevőiket. A hangszórókból vígan szólt Mariah Carrey és páran már az első szerzeményeikkel dicsekedtek. A termekben ínycsiklandozó nyalánkságok sorakoztak katonás rendben. Az árusok pedig minden erejüket latba vetve hívogatták a diákokat. Sokan már teli szatyrokkal rohangáltak egyik “boltból” a másikba, és a standokra minden pillanatban alsósok bíráló szemei néztek. A vásáridő végéhez közeledve a boltosok már kétségbeesetten csökkentették a kikiáltott árakat, ezen felbuzdulva pedig egyre többen kezdtek el alkudozni. Az igazán fortélyos vásárlók akár a 300 Ft-os terméket is megkaparinthatták 50 Ft-ért! Így a végén már mindenki (akinek maradt még pénze) kíváncsian kutatott megmaradt, rendkívül olcsó, de jó minőségű áruk után. Garantálhatjuk, hogy aznap este mindenki kicsi és nagy sütikkel és emlékekkel telve tért haza.

Szerenád Iskolánk felkérést kapott egy a kerületben működő civil kezdeményezéstől. A #szálljbeadalba egy olyan közösség, melyben amatőr és gyakorlattal rendelkező énekelni szerető felnőttek és gyerekek közösen dalolnak. A közösség tavaly már nagy sikerrel szervezett Adventi szerenádokat változatos helyszínekre (idősek otthona, gyermekotthon, orvosi rendelő). Idén az iskolánk is csatlakozott december 13-án a Menedékhely Alapítvány épülete előtti énekléshez. Az iskolából 15:45-kor átsétáltunk a résztvevőkkel a telepen található anyaotthonhoz. Volt, aki karácsonyi hangulatú sapkát vett föl az alkalomra, de akadtak, akik mécsessel a kezükben dalolták az ismert karácsonyi énekeket, megadva ezzel az ünnepi hangulatát. Reméljük, hogy ezzel a kedves szerenáddal örömöt csalhattunk az ott élők arcára és még sokáig emlékezni fognak ezekre a pillanatokra.

Iskolai karácsony Adorjáni Ákos írása December 16-án angyalok lepték el a Szent Gellért plébánia épületét. Ekkor tartotta az iskola a hagyományos karácsonyi koncertjét. Az 1.b osztály varázslata segítségével betlehemi csillag ragyogott fel a színpadon. Pásztorok és királyok jártak a csodálatára. Az angyalok pedig kórusban énekeltek. Az 1.a osztály minden tagja apró gyertyává alakult, így töltve be fénnyel, dallal, reménnyel a termet és a hallgatóság szívét. Az Alma Jam zenekar a Fehér karácsony c. dal hangjegy-hópihéivel hintette be a templomot, igazi karácsonyi hangulatot keltve. Az Alma Beats a Loving Caliber Magic Day skandináv dallamvilágával örvendeztette meg a közönséget. Kint ugyan hideg honolt, de a zene képes a lelket felmelegíteni. Következett az alsósok kórusa, a Calippo. A kicsik az Áldott éj című dallal ajándékozták meg a hallgatóságot. (A fenyőfa alatt már gyűlnek a dobozok, de az igazi ajándék a szívünkben rejtőzik.) A Vadalma kórus két dallal is készült. Az Evening Rise és az Adventi gyertyák című dalok hangjegyei karácsonyi füzérként fonódtak egymásba. Végül a Calippo és a Vadalma csapata állt össze egyetlen karácsonyi díszes formába és adta elő a Let it snow című dalt. Az ünnepséget a fellépők és a közönség közös éneklése zárta. Bízunk benne, hogy jövőre is hasonó karácsonyi varázslatban lesz részünk!

Iskolai élet / Angyalma 2021

Az embernek is lehetnek szárnyai Angyalok járnak közöttünk, csak még lehet, ők maguk sem tudják, hogy azok. S bár a szárnyaikat nem látjuk, mégis meg lehet ismerni őket, de csak ha mi magunk is a szívünkkel látunk, nem csupán a szemünkkel. Az övék tényleg őszinte mosoly, nyugalmat árasztanak, törődnek másokkal, önzetlenek, alázatosak, megingathatatlan segítő szándék él bennük, bizalmat árasztanak és ébresztenek bárkiben, érzékelik, hol kél el igazán a segítség és megállíthatatlanul bölcsek. Ha ennek csak néhány darabkáját birtokolja valaki, már angyal. Igazi, földre szállt Angyal. Császár Mária írása Drága Angyalmás családok! Hosszú évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy a mi iskolánk oda visz Karácsonyi ajándékokat, ahol az nem magától érthető, és mi magunk fogjuk elvinni oda, hogy biztosan azok kapják, akiknek szánjuk azokat. Hétfőn már üressé vált a lépcső melleti kuckó, mert már ott vannak a csomagok, ahol lenniük kell. Egy kis falusi iskolában az iskolai Karácsonyi ünnepségen kiosztásra kerültek. Minden évben megtudunk valamit az igazgató úrtól, hogy mit jelent az, amit itt az Almában csinálunk. Többek között azt, hogy az ajándékaink hatására, sok kisgyerek képes újra hinni a karácsonyi csodákban, és újra gyermekként képesek játszani, érezni, ami nem természetes az ő életükben, mert a mindennapokban nekik már a felnőtt gondjaikkal, és a kilátástalansággal kell szembenézniük.

Köszönettel tartozunk minden családnak, aki részt vett az Angyalma idei akcióiban, és mindenki másnak is, aki csak egy mosollyal is hozzájárult, hogy ez megvalósulhasson. Külön köszönet az új családoknak, akik még csak szokják az Alma létet, de már ráéreztek az Angyalma lényegére, és gyönyörű ajándékokkal leptek meg minket. Köszönet annak a Csoda csapatnak is, akik a csütörtöki esős este, egyszer csak ott teremtek az ügyeletből, innen-onnan, és segítettek bepakolni a teherautót! És itt vannak azok is, akik sok évvel ezelőtt egyszer igent mondtak, és azóta is minden évben újra itt vannak, hogy sikerüljön az Angyalma küldetése! Hála és köszönet nekik is! A szeretet nyomot hagy...

Békében és szeretetben gazdag ünnepeket kíván az Angyalma csapata mindenkinek!

Angyali történetek Ismeretlen szerző írása Az első adventi történet “Egy fiatal diák sétált a tanárával. Az út túloldalán sétálva a diák meglátott egy régi cipőt, amely valószínűleg a szegény paraszté volt, aki a közeli területen dolgozott, és már befejezte a munkáját. A diák azt mondta a tanárnak: „Vicceljük meg azt a parasztot. Rejtsük el a cipőjét, és titokban figyeljük, hogy mit fog tenni. “ Aztán a tanár így válaszolt: “Fiatalember, soha ne viccelj más nyomorával és fájdalmával. De mivel gazdag vagy, élvezheted a következő tényt - tegyél egy aranyat minden cipőbe, aztán elbújunk a bokorban, és figyeljük a reakcióját.” A diák ezt tette, és elrejtőztek a bokorban. A paraszt hamarosan befejezte a munkáját, és elment arra a helyre, ahol otthagyta cipőjét és kabátját. Amikor felvette a cipőjét, érzett valamit a cipőjében.

Először azt hitte, hogy ez egy kő, de hamar rájött, hogy ez egy aranyérme. Csodálkozva látta az aranyat, egy ideig elgondolkodva nézett körül, de senkit sem látott. Betette az érmét a zsebébe, és elkezdte felvenni a második cipőjét, de csodálkozására ott is talált egy aranyat. Hirtelen, mélyen csodálkozva térdre esett, arca az ég felé fordult. Imádkozni és hálát adni kezdett. Imájában megemlítette súlyos beteg feleségét, gyermekeit, akiknek nincs mit enniük, és most egy láthatatlan kéznek köszönhetően, amely az érméket adta neki, végül megmentik őket.

már megértettem azokat a szavakat, amelyeket korábban nem értettem: aki ad, az boldogabb, mint aki fogad! Ezért, ha jót akarsz tenni, nem fogod megbánni. Kövesd a lelkiismereted hangját, és ne térj le az erény útjáról.”

A diák döbbenten, könynyes szemmel ült és nézett. A tanár megkérdezte tőle: “Ha úgy tréfálkozol, ahogy szeretnél, boldogabb lettél volna, mint amit most érzel?” A fiatalember így válaszolt: “Professzor úr, olyan leckét adott nekem, amelyet soha nem fogok elfelejteni! Most

Móra ferenc írása A szánkó Második adventi történet

“Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le. Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint nekünk. Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy

annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt. Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát. - Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai. Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni. Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy

tán kevesli az abrakot? - Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig! Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát: - Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied. Pali még jobban rákiáltott: - Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár! Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát. Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket. Ekkor énnekem egy gondolatom támadt: - Jánoska, van egy hatosod? - Volt tavaly, de labdát vettem rajta. - Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hato-

sod, nekem is, vennénk rajta szánkót. Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak. Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó. Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott. Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt. Hanem az udvar kicsi volt. Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó

lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz! Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön. - Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik. Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre. Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér. - Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony. Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott,

pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót. Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele. A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.”

Ismeretlen szerző írása Harmadik adventi történet

“Volt egyszer egy messzimesszi ország s abban a messzi-messzi országban, egy pompás palotában élt egy nagy, nemes, gazdag király. Mivel élete a végéhez közeledett, el kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát: ki lenne a legbölcsebb, legjobb királya ennek a csodás, javakban bővelkedő országnak. Maga elé hívatta hát őket és így szólt: – Kedves fiaim, mivel mindhármatokat egyformán szeretlek, egy próba elé állítalak benneteket. Ez majd segít eldönteni, hogy melyikőtök kormányozza halálom után az országot. A feladat, amire kérlek, a következő: palotámnak a báltermét pirkadattól éjfélig meg kell töltenetek színültig valamivel, akármivel. Akinek ez sikerül, az kapja meg a koronámat és a királyságomat. Kezdjed te, kedves legidősebb fiam. A legidősebb fiú gondolkozott, s mivel a környéken jó sok homok volt, azt gondolta ki, hogy majd színültig

megtölti a termet homokkal. Nosza, hozzá is látott, száz szolga lapátolta, talicskázta vele a homokot, hordták pihenés nélkül, szakadatlan dolgoztak pirkadattól éjfélig, ám hiába, a terem még csak félig sem telt meg. A középső fiú úgy gondolta, szalmával próbálkozik, hisz aratás volt, rengeteg a szalma, hátha azzal sikerül megtöltenie a termet a padlótól a mennyezetig. Neki is száz szolga segített, hordták, hányták, vasvillázták, cipeltél a szénát, izzadtak a melegben, ám a pirkadattól éjfélig tartó kemény munka eredményeképp a terem még így is csak kétharmadáig telt meg. A legkisebb fiú következett. Pirkadatkor leült a bálterem közepére a földre, és nem csinált semmit. Egész nap csak ült és mosolygott. A testvérei elhűlve kérdezték, hogy mint akar így megfelelni a próbán, de ő csak nyugodtan mosolygott. Majd, amikor elérkezett az éjfél és jött a király, hogy megnézze, mit végzett a legkisebb fia, a fiú a bálterem közepén ülve elővett egy mécsest és meggyújtotta. A mécses

fénye egy szempillantás alatt betöltötte a báltermet, a padlótól a mennyezetig, a legtávolabbi sarkocskába és zugba is jutott belőle. A király szívét mérhetetlen melegség töltötte el, és így szólt: – Fiam, látom, hogy nemcsak okos vagy, hanem a szíved tele van szeretettel, alázattal és bölcsességgel. Kívánom, hogy királyságod alatt ez a Fény vezéreljen az uralkodásban. És a legkisebb fiú igazán méltó, bölcs és nemes királya lett az országnak.”

L.S.A. - Könnytündér Negyedik adventi történet Pankát elkényeztették a szülei. Mindent megkapott, amit csak kért. Hangos zokogással, hatalmas krokodilkönnyeket hullatva jelezte, ha akart valamit. Észrevette ugyanis, hogy a szülei nem bírják hallgatni a sírását, inkább gyorsan teljesítették minden kívánságát. Mindig vitt magával az óvodába játékokat, mert dicsekedni akart, mutogatni, hogy neki mennyi mindene van. Ebből persze veszekedés, sírásrívás lett, hiszen a gyerekek szerettek volna játszani a szép játékokkal, de ő nem engedte. Nem csoda, hogy senki nem akart vele barátkozni. Egy nap, nem sokkal karácsony előtt új kislány érkezett az oviba, Marika. Nem öltöztették divatosan, és az is látszott a ruháin, hogy nem újak. A gyerekek nem vették be a játékaikba, így magányosan üldögélt az udvar egyik sarkában. Panka arrafelé sétált a legújabb síró-alvós pólyás babájával. Az új kislány ámulva nézte. – Ilyen szép babát még sosem láttam. – Pisilni is tud – mondta Panka. – Neked nincs ilyen? – Nekem egyáltalán nincsen babám. – Miért nem hisztizel egy kicsit? Én azt szoktam, és akkor mindent megvesznek a szüleim. – Hiába is hisztiznék. Anyukám egyedül nevel minket. Nincs pénze babára. – Apukád hol van? – Meghalt. Panka megdöbbent. Eddig sosem jutott eszébe, hogy az emberek, főleg az ő

szülei meghalhatnak. Gyorsan Marika kezébe adta a babát. – Játszhatsz vele! Ettől fogva a két kislány elválaszthatatlan volt egymástól, amíg csak haza nem mentek az oviból. Marika sokat mesélt arról, hogy milyen nehezen élnek, és milyen ritka, ünnepi alkalom az, amikor csokoládét ehetnek. Panka nem szólt otthon semmit az új barátjáról, de szüleinek feltűnt, hogy szokatlanul csöndes. Anyukája azt hitte, beteg, és gyorsan megmérte a lázát. Apukája aggódva kérdezgette, mit szeretne kapni, hogy jobb kedve legyen. A szülők valósággal kétségbeestek, amikor Panka azt válaszolta, hogy nem kér semmit, ráadásul szó nélkül ment fürödni, és nem válogatott a vacsoránál, hanem mindent megevett, ami a tányérján volt. Valami nagy baj lehet ezzel a gyerekkel, tanakodtak a szülők, amikor Panka már lefeküdt. Nem tudták, hogy kislányuk gondolatai messze járnak; egy szegényes lakásban, ahol három gyerek és egy anyuka ülnek az asztal körül, és legtöbbször zsíros kenyeret esznek. Szíve összeszorult a sajnálattól, szeméből könnyek buggyantak elő. – Kívánj valamit! – mondta egy csilingelő hang. – Ki beszél? Van itt valaki? – kérdezte Panka ijedten, és fejére húzta a takarót. – Én vagyok, a Könnytündér! Bújj csak elő, ne félj, nem harapok! A kislány kikukucskált, és csodálkozva látta meg az aprócska, üvegszerűen átlátszó, ragyogó kis lényt, aki ide-oda röpködött, majd leszállt a paplanra. – Sosem hallottam még

rólad! Hogy kerülsz ide? – kérdezte Panka a szárnyát billegető tündértől. – Nem csodálkoznál, ha tudnád, hogy én a könnyekből születek. Sírtál, és itt vagyok. – Én majdnem minden nap sírok, mégsem láttalak még soha. – Te sírásnak nevezed azt a hisztis ordibálást? Most először sírtál igazi könnyeket. – Máskor is könnyeztem. Az miért nem volt igazi? – Mert önzésből tetted, és a szíved hideg maradt közben. Most azonban nem magad miatt sírtál, ezért tudtak feltörni az igazi könynyek, és nekem muszáj volt megszületni. – Nahát! Örülök, hogy sírtam, legalább megláthattalak! – Most kívánhatsz egyet! – mondta a tündér. – Jól gondold meg, mi legyen az! – Szeretném, ha Marika boldogabb lenne! – Legyen, ahogy akarod! – A tündér felröppent. – Mennem kell, lejárt az időm. – Találkozunk még? – Persze! Ahányszor csak igazi könnyeket sírsz, én itt leszek. Könnytündér eltűnt, Panka pedig mély álomba merült. Az ünnepek utáni első napon Marika ragyogó arccal érkezett az óvodába. Elmesélte, hogy karácsony este valakitől nagy csomagot kaptak. Becsengettek hozzájuk, és csak úgy ott hagyták az ajtójuk előtt. Volt abban minden; szép ruhák, mindenféle ennivaló, csokoládé, és sok-sok játék. – Képzeld csak – lelkendezett Marika –, még egy ugyanolyan baba is volt benne, mint a tiéd! Most majd együtt dajkálhatjuk a pólyásainkat. – Az enyém már nincs meg – mosolygott Panka rejtélyesen. – Elvitte a Könnytündér.

Iskolai élet / Élet az iskola falain túl

Az érem másik oldala Sokszor hangoztattuk már: iskolánk attól is különlegesen érdekes, hogy megannyi “színfolt” jár-kel benne. Igaz ez diákjainkra és az itt dolgozó csapat mindenegyes tagjára. Alábbi rovatunkban egy-egy kollégát mutatunk be, akik arról mesélnek, mivel foglalkoznak az iskolán túli civil életükben. Interjú Hajdú Lászlóval Készítette: Farkas-Juhász Enikő

- Sokan tudják rólad, hogy a te életedben legalább anynyira nagy szerepet játszik a zene, mint a sport. Hadd summázzam! Szólj, ha kihagynék valamit! Zenélsz (énekelsz, gitározol, van zenekarod), karatézol (nemrég a Fudokán Karate EB-n is több dobogós helyezést is bezsebeltetek a társaitokkal), masszőrként is tevékenykedsz és mindemellett tanítasz. Melyik szerelem kezdődött először? A sport vagy a zene iránti? - Egyértelmű a válasz: a sport volt először, és a mai napig is az áll az első helyen, de szépen jön föl a zene is! Zenész családból származom, talán kódolva volt az érdeklődés eleve. Magánúton tanultam gitározni, énekelni és amatőr, lelkes zenészként igyekszem minden információ morzsát összeszedni, ami építheti a zenei karrieremet. Nagyjából 23 éve foglalkozom a gitározással, 13 éve a zenekar építéssel. Volt szerencsém sok jó zenésszel együtt működni, és bár jelenleg a szóló karrierem az első, azért most is vannak közös projektek születés előtti fázisban. - Miért éppen a karatét

választottad a sportágak közül? - Jó a kérdés! Talán mert az én gyerekkoromban nagyon divatosak voltak a karate filmek, talán ez is kódolt volt, mindenesetre kétségtelenül mindig is akartam és sosem bántam meg. - Gondolom otthon egyremásra lógnak az érmek, a serlegek, a díjak. Milyen sikereket könyvelhetsz el sportolóként? - Vannak érmek a kofferben, igen. Fontos volt mindig számomra a megmérettetés. Miután nagyon izgulós voltam, sok időbe telt ezt legyőzni, és maximálisan megérte az ebbe fektetett energia, hiszen az élet egyéb területein is bőven kamatozik mindez. Nyertem Magyar Bajnokságot, Világ Kupát, voltam dobogós többször is EB, VB versenyeken, és még nem fejeztem be a versenyzést, csak valamivel ritkábban vállalom. - Melyikre vagy a legbüszkébb? - Ez nagyon nehéz kérdés. Mindegyik nagyobb verseny más miatt volt fontos, de talán az első Magyar Bajnoki címemre. Sokszor voltam azt megelőzően második, har-

madik helyezett, és azt a falat nehéz volt ledönteni. - Mesélj a legutóbbi versenyedről! Máshogyan kell készülni egy EB-re, mint egy kevésbé rangos versenyre? - A felkészülés tekintetében csak annyi különbség volt, hogy a sérülés megelőzésére jobban oda kell figyelni 40 fölött, mert a felépülés is lassabb. Alapos bemelegítés, levezetés, és persze mindemellett a munka sem állt meg. Minden versenyre fel kell készülni és a maximumot adni. Én ebben hiszek. - Hogyan készültetek rá mentálisan? - A csapat tagjai közösen nem készültek erre, így nem tudom, a többiek trükkjeit. Nekem szerencsére 27 év versenyrutin után már elég volt taichi gyakorlatokat végezni a koncentráció végett. - Milyen volt a dobogón állni? Megvalósult egy álom? - Maximálisan álomszerű volt. Legfelül állni és hallgatni a Himnuszt, leírhtatlan érzés. Minden fáradtság elszáll abban a pillanatban, amikor feljut oda az ember. (Leszállni már nem volt egyszerű, mert apró sérülések voltak már, de ki emlékszik erre?)

- Mennyire volt göröngyös az út az első versenytől az EB-ig? - Nagyon! 14 évesen kezdtem versenyezni, most pedig 41 vagyok. Közben felnőttem, le kellett tenni az izgulós énemet, diplomázni, dolgozni, stb... Egészen más élethelyzetekben kell újra és újra visszatérni az alapokhoz, de szerencsére azért nem kell elölről kezdeni. - Azt mondják, a sportoló a civil életben is arra törekszik, amire a sportban: elsőnek lenni. A te életedre is igaz ez? - Nagyjából igen. A maximális teljesítmény mindenhol kötelező, ha az ember rászokik, hogy végtelenségig kell feszíteni a határokat. Szerencsére megúsztam a nagyobb sérüléseket, és mostanra már a teljesítményt tudom saját magamhoz is mérni, és nem mindig akarom legyőzni a húszéveseket.... csak amikor versenyzünk. - Hogyan és miért lépett be az életedbe a masszőri lét? - Zene, sport, masszázs. Ez a három valószínűleg eleve kódolva volt. Kevesen tudják, de előbb kezdtem masszőrként, mint tanárként, de annak is már 18 éve. A tapintásom elég kifinomult, és talán csak örültem, hogy használhatom ezt a képességemet eleinte. Mára életformává vált ez is. - Akupunktőrként is tevékenykedsz. Folyamatosan képzed magad. Tudod már, mi lesz a következő képzés, amire jelentkezel? Fülakupunktőr pontosabban, ami egyszerűbb, de ezt a tudást nem használom, csak jó volt szélesíteni a látókörömet. Most a You-

tube csatorna indításhoz szükséges infókat tanulom a Youtube-ról letöltött videókkal, és persze van még pár ötlet a távolabbi jövőre nézve is. - Anyukád orgonaművész. Mit hozol az ő zenei világából? - Sőt, apukám is az volt! Mindkettejük elképesztően szorgalmas jellem. Talán ezt adták leginkább útravalóként. - Milyen hangszeren játszottál először? És napjainkban? - A zeneiskolában, ahol az általános iskolát kezdtem, természetesen furulyázni kellett, de nem lett valami tartós szerelem. Próbálkoztam ugyan a zongorával is, de a gitár lett a nagy szerelem. - Hogy jött a gondolat, miszerint zenekart alapítasz? Ha jól tudom, több formációval volt már dolgod. Mesélj erről kicsit! - A gondolat érzésre mindig is ott volt a fejemben, csak kellett hozzá sokat tanulni. Még most is kell, csak már ki merek állni közönség elé vele. Mondjuk az első 70 fellépés elég cikire sikerült. Azóta a 600-hoz közeledem, és már egész vállalható a buli. Azért még fejlődni kell. Duóként játszottam a legtöbbet, talán 6 formációval. Mindig volt nagyobb zenekar is, ahogy most is fut háttérben ez a projekt, de a szóló karrier az első. - Jelenleg kikkel zenélsz együtt? - Egy Budakeszin lévő csapatban játszom, és készül a saját dalokból álló nagyobb lélegzetvételű produkció egy másik csapattal, de ez még titkos információ! - Izgalmasan hangzik. Mik

a jövőbeli céljaid a zenével kapcsolatban? - Fel sem lehetne sorolni, de azért nagyon szeretnék megint kiadni egy albumot szép, elegáns kivitelben. Ehhez kellenek felvételek, promóció, és még végeláthatatlanul sok dolog, amit meg kell tanulnom. Ed Sheeran féle looperes gitározás a cél, persze saját dalokkal. Erről készítek mostanában oktató videókat az új YouTube csatornához. Egyszerűen rajongok a fellépéseken átélt katarzisért, amit a közönséggel élünk meg. - Arra adj nekem választ, hogy a tanítás mellett, hogyan fér bele ennyi minden az életedbe? - Mindig úgy tekintek az életemre, hogy amit csinálok az egyfajta önkifejezés. A sok minden csak különböző megnyilvánulási formái ennek. Tehát nagyjából ugyanazt csinálom mindig. Idővel rutint szerez az ember a tanulásban, fellépésekben, és már nem is tűnik olyan soknak mindez. Azért néha valóban el tudok fáradni. - Játsszunk el a gondolattal... Ha választanod kellene, hogy mostantól csak egy dologgal foglalkozhatsz, mit választanál? Tudom, nagyon galád kérdés, de nosza! - Tényleg galád a kérdés, de van kibúvóm! Az előbb említettem, hogy ez mind önkifejezés. Ha mégis rákényszerítenél, akkor biztosan a sportot választanám! Sport, gitározás, sportmasszázs, sport oktatás. - Reméljük soha nem kell választanod! Sok sikert kívánok neked a jövőre nézve!

Iskolai élet / Programajánló

Ugye te is részt veszel? Még időben megtudtátok, mi várhat rátok a következő pár hétben... de természetesen csak akkor, ha csatlakoztok hozzánk az alábbi eseményen!

“

„ Az ünnep azé, aki várja… A várók nem várnak hiába.”

Szabó T. Anna

Breaking News / Versenyeredményeink

Alma-híradó Minden egyes alkalommal, amikor diákjaink egy-egy versenyre mennek, egyúttal az Újalma hírét is viszik magukkal. S minden alkalommal, amikor dobogóra állnak, felkerülnek az Alma Mater képzeletbeli büszkeségfalára. Igazán hosszú már a lista! Az utóbbi időszak bővelkedett versenyeredményekben. Rendkívül büszkék vagyunk diákjainkra és felkészítő tanáraikra. Egyúttal szeretnénk megköszönni az otthoni támogatásukat, amelyekkel ezek az eredmények megszülethettek.

Kerületi Fizika Csapatverseny

Örömmel osztjuk meg Önökkel a Kerületi Fizika Csapatverseny eredményei: 8. o. (Endersz Frigyes, Szirmák Bence, Buday Olivér, MacPherson Brandon) III. hely 8. o. (Tóth Jázmin, Márkus Emma Napsugár, Csomós Adél, Tar Janka) IV. hely 8. o. (Osvald Hanna, Csikány Lili Anna, Giczi Benedek, Pap Jónás) VI. hely

Diákolimpia

Pap Jónás, az Újalmát képviselve megnyerte a Diákolimpia budapesti fordulóját. Szívből gratulálunk neki ezúton is! Nagyon büszkék vagyunk rá!

Honvéd Kupa

A karácsonyi Honvéd Kupán a Csikàny lànyok, Lili és Luca 1. helyezett lett pàrosban, Lotti 2. helyezett egyéniben. Bodnàr Anna 3. lett egyéniben a 2.a -ból, így minden dobogón Almàsok álltak! Gratulálunk nekik!

Kézenfogva Alapítvány

Örömmel osztjuk meg a hírt, hogy a Kézenfogva Alapítvány által meghirdetett Meseíró és Rajzpályázaton, alsós kategóriában Bártfai Bálint munkáját különdíjjal ismerték el. A díj érdekessége, hogy ez egy iskolai és óvodás csoportoknak szóló felhívás volt, de ez a körülmény csak a beadás előtti percekben derült ki. Ekkor Bálint úgy döntött, hogy ennek ellenére beadja a pályázatát. Több mint 30 mese és több mint 100 rajz érkezett be a zsűrihez. A feladat az volt, hogy a csatolt Zene a dombtetőn mesének az előtörténetét vagy folytatását írják meg és illusztrálják a gyerekek. Az alapítvány céljaival összhangban a pályázat hangsúlya a gyerekek érzékenyítésén, egymás elfogadásán volt.

E hónap megjelenésben közreműködtek: Adorjáni Ákos, Bakos Péter, Császár Mária, Farkas-Juhász Enikő, Hajdú László, Juhász Gabriella, Oláhné Bogosi Éva, Pál Lorin, Palugyai Éva, Sebők Panna, Trinterné Adamcsik Ildikó, Zentai-Galló Nilla Izabel Szerkesztő: Farkas-Juhász Enikő