~Független iskolai lap ~
XI. évfolyam - 4. szám December
Tartalomjegyzék
3 Idézetek 4 2017 Nyár Pályázat 5 Veronai kirándulás Írta: Kovács Léna 7 A nyaram legemlékezetesebb pillanatai Írta: Király Nadin Norma 10 Celebrating Colombus day 11 Diákolimpia 11 Breaking News… 12 Fizika verseny Újalma módra
2.
13 H. Gábor Erzsébet - Ünnep után 14 Decemberi vizsga 15 Angyalma 16 Advent idején… 17 I. Mikulás kupa 18 Karácsonyi koncert
„A levél nem elég... a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.” Csitáry-Hock Tamás
„Ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen karácsony!”
Szilágyi Domokos
„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.„
Márai Sándor
3.
2017 NYÁR pályázat Idén is meghirdetésre került a nyári pályázat, amely során a kicsik és nagyok adhatták le olvasónaplóikat, nyári fogalmazásaikat izgalmas képekkel illusztrálva, hol is töltötték az év leghosszabb pihenőidejét, a nyarat. A srácok közel 55 pályaművet adtak le, amivel jó alaposan megnehezítették a zsűri dolgát. Jó alkalom volt ez azért is, mert az indulók szembesülhettek azzal, mennyi mindenre kell odafigyelni ahhoz, hogy remekmű születhessen. A név feltüntetésével kezdődően, a tollhasználaton keresztül sok hasznos tanács hangzott el az ünnepélyes eredményhirdetésen. Ezen túl pedig, hogy ne csak a felsorolása legyen a nyári állomásoknak, hanem az élmények részletesebb kibontása, megjelenítése, érdekes kalandok elmesélése! Természetesen az alapvető tudnivalókra is kitért Péter bácsi, mint a bekezdések használata (bevezetés, tárgyalás, befejezés), a helyesírás (elég kellemetlen, ha egy földrajzi nevet nem nagybetűvel írunk le, illetve az i-képzős alakoknál nem kicsivel írjuk azokat). Továbbá szóba kerültek a népnevek is, amelyeket viszont kisbetűvel írunk, hiszen semmiképpen sem tulajdonnevekről van szó, hanem köznevekről, vagy melléknevekről, attól függően mi a mondatkörnyezet. Nehéz is ezt megkülönböztetni, mert angolban nagybetűvel íródnak. A nyelvhelyesség is megkerülhetetlen tényező. Végül, de nem utolsó sorban a külalakra is mindig figyelmet kell fordítani, és nem árt, ha a szép kézíráson, vagy rendezett digitális tartalom mellett izgalmas képekkel, vagy rajzokkal gazdagítja az induló a munkáját. Jöjjenek hát az eredmények! Az idén a sok pályamű közül az egyik legkreatívabb megoldással az5.b osztály élt, akik kilencen összefogva egy újságot szerkesztettek. (Itt olvasható.) Ők különdíjat kaptak. Az alsós kategóriában Márkus Rozi (2.a) gyönyörű olvasónaplója vitte el a pálmát. A felsősök között pedig rendkívül nehéz volt a végső sorrend megállapítása, sok értékes mű között kellett meghatározni a helyezetteket, így megosztott díjak is kiosztásra kerültek. III. helyezett: Rácz Benedek 8., Pál Kata 8., Szántó Lili 8., Tóth-Mátrai Cili 7., Bozai Berill 7. II. helyezett: Király Nadin 8.-os tanuló, aki -nem először- érdekességek sokaságával tűzdelt, részletgazdag munkájával és kreatív írói tehetségével nyűgözte le a nagyérdeműt. I. helyezett: Kovács Léna 6. Megdöbbentően érett fogalmazása, vibráló cselekményvezetése, veronai kalandja a kalapját elhagyó ismeretlen csinos, olasz hölgy főszereplésével olyan volt, mintha egy izgalmas kalandregénybe csöppentünk volna. Zseniális volt Léna!
A pályaművek megtekinthetők lesznek a felsős épület bejáratánál. Teljes szívből gratulálunk a díjazottaknak! Jövőre gyűjtsétek az újabb csodálatos élményeket! Mert a nyári pályázat mindig csak rád vár!
4.
Zibrányi Péter
Veronai kirándulás „A szép Verona tárul itt elénk, Hol két jeles család vetélkedett. Ős gyűlölségük új csatákon ég…” szavalta
Berti bátyám, majd elcsuklott a hangja, mert apa hirtelen balkanyart vett egy parkolóház felé a bérelt Fiestával. Már 40 perce kerestük a parkolóhelyet. 2017. augusztus 15. volt, Olaszországban nyaraltunk a Garda-tónál. Egész napos strandolás után felkerekedtünk, hogy bejárjuk Verona városát. Amire azonban nem számítottunk, hogy parkolni, na azt nem lehet. Apa csak kanyargott, Berti szavalt, a rádióból egyre csak szólt a „Volare ó-ó”, az esti nap még mindig forrón sütött, én meg már majd becsavarodtam, hogy mikor érünk már oda. És akkor megtörtént a csoda. Volt hely a parkolóház digitális táblája szerint. Az utolsó előtti a mínusz harmadikon. Apa elé azonban bevágott fékcsikorgatva egy tűzpiros Alfa Romeo. „Azt már nem!” kiáltott fel apukám, „Engem nem fogsz
m e gel ő zni , te B é ta Rómeó!”. Ezzel a gázra taposott, és kezdetét vette egy parkolóházi autós üldözéses verseny az utolsó parkolóhelyekért. „Most
már
tuti
becsavarodok.”
gondoltam lélegzet visszafojtva. Berti se idézett többet a Rómeó és Júliából, tudtuk mind, nagyobb most a tét. Egy parkolóhely, és ahogy apa vezet, talán az életünk. Végül csak leparkoltunk, sértetlenül. Mi is, az Alfa
Romeo is. Szinte egyszerre, szinte egymás mellé. Kiszálltunk, a másik autó sofőrje is. Akkor láttam meg ki vezette a másik autót. Meglepetésemre egy csinos nő szállt ki a volán mögül. Világoskék könnyű nyári ruha volt rajta, fején egy csinos kék kalap, alatta csillogóan szőke hosszú haj. Apa is meglepődött, láttam, még veszekedni is elfelejtett vele. A nő tovább ment, tűsarkú cipője visszhangozva kopogott: „kip-kop, kip-kop”. Utána csak a parfümje édeskés illata maradt. Fizetett az automatánál, és ahogy lehajolt a jegyért, a kalapja észrevétlen a földre huppant. „Elejtette a kalapját.” Állapította meg bátyám. „Szóljunk neki!” mondtam. „Futás utána!”.
„De hogy mondják olaszul, hogy kalap?”
Hiába kiabáltunk, futottunk, a nő már eltűnt a lépcsőfeljáróban. Megnéztem a kalapot. Elegáns volt, tengerkék szövet, rajta ezüst cérnával egy v arrás : „Giulietta”. Ez milyen márka? Vagy ez talán a nő neve? „Megtarthatom apa?”
„Dehogyis!, Utána visszük, nem mehetett messzire.” válaszolt apa. „Nyomás!”. Sietve feljöttünk a parkolóházból. „ P ar c h e g g i o
Arena! Jegyezd meg, hogy visszataláljunk!” mondta apa. A sarkon befordultunk a Corso Puerta Nouva sugárúton. „Arra mehetett!” jegyezte meg Berti. Ahogy loholtunk, mintha láttuk volna a tömegben libbenni kék
ruháját, sőt a városfal tulipánszerű bástyákkal díszített kapujánál, a Torre Pentagona lábánál már majdnem utolértük. Ám ekkor visítva fotózkodó japán turisták sodortak el minket, és megint nyoma veszett.
„Biztos bement a kapun! Utána! Irány a Cittadella!”
v e zé n y e l t apa. „Jé,
Citadella Budapesten is van!” jegyeztem meg. „Nyilván tőlünk vették az olaszok az elnevezést.” mosolygott Berti. Egy nagy térre érkeztünk, a Piazza Brá-ra. Mindenfelé sétáló emberek, árusok, de a nő bezzeg sehol. „Arra!” mutatott Berti a tér túlfelére, ahol egy ókori aréna állt. „Jé, ez a Colosseum!” örültem meg neki.
„Amelyikre te gondolsz, az Rómában van, de ez is olyan, római amfiteátrum.” javított ki Berti. „Csak manapság már nem gladiátorok és állatviadalok vannak benne, hanem operák. De az is állat. Csak nem hal meg senki. ” De haladjunk, érjük utol a nőt, vissza kell adnunk a kalapot! Egy márvánnyal kirakott keskeny sétálóutcára, a Via Mazzini-re fordultunk be, olyan meseszép kirakatokkal mindkét oldalt,
5.
hogy egész megfeledkeztem arról, miért is sietünk. Csak nézelődtem jobbra és balra. Mindenféle műtárgyruha- és ékszerboltok, és legfőképp Gelateria, vagyis fagylaltozók. Igazán ehetnénk egy fagyit! Innen egy újabb térre értünk, a Piazza delle Erbe-re, középen nagy szoborral, szökőkúttal és kirakodó vásárral, oldalt mindenhol éttermekkel.
Egyre fáradtabb voltam, és egyre éhesebb. De nem adtuk fel, kerestünk tovább. Oldalt egy tábla: Casa di Giulietta. „Apa az mit jelent?” kérdem. „Júlia háza.”. felelt apa. „Megnézzük?” „Előbb
adjuk vissza a kalapot. De merre mehetett?” „Nézd, ott van!” kiáltottam, mert
egy pillanatra megláttam a nő szőke haját a tér oldalán. Hát utánaeredtünk. Egy hatalmas katedrális mellett caplattunk el, fehér volt a fala, mint egy felhő. A nőt persze nem értük utol. Összevissza bolyongtunk még szűk utcácskákon át, mígnem a vár végére értünk, egy kőhídra az Adige folyónál. Ponte Pietra a neve. Itt aztán megálltunk fáradtan, és csak néztük a vizet. Meg a naplementét. A turisták erre már elfogytak, így csend volt és
6.
nyugalom. Jól esett.
Ekkor egy ismerős hangot hallottam meg: „Kipkop, kip-kop” tűsarkú cipő kopogása. Pont, mint a parkolóházban. „Ez szerintem ő!” szóltam, és már indultam is, a többiek mögöttem. A kergetőzés tovább folytatódott. Egy látványos palota mellé értünk, a Loggia del Consiglio-hoz. Szemben a Palazzo del Capitano épülete. Ez is szép, az is szép, de most nincs idő bámészkodni. Találjuk már meg, ha már ennyit kerestük! Hogy lehet valaki tűsarkúban ilyen gyors? Az Arco della Costa boltívéhez érve egyszerre megcsapott az édeskés parfümillat, amit a parkolóban is éreztem. „Itt
kell legyen valahol közel!”
figyeltem körbe. De nem láttam sehol. Közben már besötétedett. Ekkor hirtelen egy vészesen gyorsan hajtó babakocsi vágott elém, a babakocsiban pedig, ahogy belenéztem - egy morgó kutya volt. Vagy kutyafejű baba? Fura. Ilyet sem láttam még. Már nem éreztem a parfüm illatát, csak ravioli és gnocchi illatot. Egy étterem, a Caffe Dante Bistro terasza felöl jött. Rádöbbentünk, hogy már nagyon éhesek vagyunk. És el is fáradtunk. Betértünk hát a Caffe Danté-ba. Amíg az étel készült a csillagos eget és a
szemközti tornyot, a Torre dei Lamberti-t nézegettük. Erről bátyám elmondta, hogy a középkorban két harang volt benne, az egyiket tűzvészkor kongatták, a másikat meg ha háború volt, vagy összeült a tanács. „És hogyan tudták
megkülönböztetni?” „A középkori veronaiaknak abszolút hallása volt, nyilván.” lódította. Evés közben megegyeztünk, hogy feladjuk a keresést, inkább valakinek átadjuk a sapkát, hogy majd adja oda annak a nőnek. Megyünk haza. De én még mondtam, hogy meg szeretném nézni a Casa di Guilletta-t, a híres erkéllyel. „Arra én is kíván-
csi vagyok, végül is még van idő”. vágta rá apa. „Elvégre, nem minden nap láthatja az ember egy angol drámaíró által kitalált történet helyszínét.” gúnyolódott kicsit Berti.
Végül el is találtunk Júlia házához. Így sötétben, a lámpa fényénél nem volt benne semmi különös. Szép meg régi, de tucatnyi különb is van Veronában. Aztán Berti felkiáltott:
„Nézzétek, az erkélyen, ott van a nő!” Felnéztünk.
Tényleg ő volt az. Odakiáltottunk neki, „Hé Signorina! Guilietta, vagy ki vagy!” integettünk, és lengettük a kalapot. Ránk mosolygott, láthatóan megörült a megkerült kalapnak. Lenyúlt az erkélyen át, és én felnyújtottam neki a kalapot és odaadtam. „Grazie” mondta kedvesen. „Prego”. motyogtam és lesütöttem a szemem. Mikor újra felpillantottam, Guilietta megint eltűnt. Még kicsit nézelődtünk, végül elindultunk haza.
„Arra emlékszem, hogy a Parcheggio Arenában áll a kocsi. De az vajon hol lehet?” Kovács Léna Az I. helyezett pályamű írója
A nyaram legemlékezetesebb pillanatai A 2017-es nyaram úgy, ahogy van, tökéletes volt. Ahhoz, hogy ilyen emlékezetes legyen, persze nem csak én kellettem, hanem az összes barátom, akik szebbé tették, a családom, az összes rokonom és mindenki, akivel akár egy percig is találkozhattam. Ez a 3 hónap, szinte mindig a legpörgősebb időszakom az évben, hisz ebbe a kis időbe kell minden programot belesűrítenem, mert ezeket a találkozókat, elfoglaltságokat nem tudom mindennapjaimban elvégezni, megvalósítani. Ezek közül szeretnék veletek párat megosztani. A nyaram első emlékezetes emléke az évzáró volt. Itt búcsúzhattunk el a nyolcadikosoktól és persze az iskolától a következő három hónapra. Az évzáró után lelkesem pakoltam be bőröndömet a balatoni táborra, ami Balatonmáriafürdőn került megszervezésre. Ez a tábor, szinte egy szokás nálam, hisz második osztályos korom óta, minden évben elmegyek oda Annával. Nagyon szeretjük a programokat, és az itteni hangulatot. Ebben az évben a nagy álmunk is valóra vált. Amikor kisebbek voltunk, mindig láttuk, hogy a nagy hetedikesek és nyolcadikosok egyes feladatnál állomások, sőt ők több ideig is lehettek fent és a csütörtöki rókavadászatnál is lelkesen segítettek elrejteni a kis rókákat. Ebben az év-
ben mi voltunk olyan megtisztelő helyzetben, hogy ezek a kiváltságok már ránk is vonatkoztak. A tábor azért is számít nekem életem egyik legjobb táborának, mert sok olyan embert ismerhettem a tábor alatt meg, akiket mindennap látok, de sose jutott volna eszünkbe beszélgetni. Ezalatt az egy hét alatt, viszont olyan alaposan ismertük meg egymást, hogy azóta a suli mindennapjaiban is beszélgetünk, amikor csak tudunk. Nem sokkal később az egyik legjobb barátnőm lepett meg társaságával. Sajnos kiköltöztek Bécsbe, de nyáron hazajöttek több, mint egy hónapra és annyiszor találkoztunk, amennyiszer csak tudtunk. Sárit, a legjobb barátnőmet oviban ismertem meg, és azóta (9 éve) vagyunk szinte már testvéri kapcsolatban. Mindennapi programunk volt az, hogy elmenjünk gördeszkázni, bejárni a várost, és új kedvenc programunk a sütés-főzés volt. A lehető legtöbb, és legfinomabb sütiket próbáltuk elkészíteni, és ez legtöbbször sikerült is. Sári másik meglepetése az volt, hogy amikor hazamentek Bécsbe én is velük mehettem és ott lehettem velük egy teljes hétig. Azalatt az egy hét alatt elmentünk a Staduimbad-ba, ami egy nevezetes strand Bécsben, de a világ összes részén elterjedt hely. A másik legemlékezetesebb emlékem a
7.
nyárról az volt, amikor elmentünk a Prater-be, azaz a világ egyik leghíresebb vidámparkjába.
Itt a vízi csúszdán keresztül az óriáskerékig mindent kipróbáltunk, de a legfélelmetesebb, legmagasabb, leglélegzetelállítóbb játék, amire felültünk az úgynevezett Prater Turm volt, amely egy 117 méter magas repülő körhinta. Tudom, sok embernek ez nem számíthat „túl nagy dolognak”, de tériszonyom által, nekem ez egy igen nagy falatnak minősült. Bécsben ellátogattunk a Schönbrunn-ba, azon belül a Schönbrunni kastélyba és az állatkertbe.
A „kiállítás” alatt megtudhattunk érdekes információkat is a kastélyról, valamint annak tulajdonosáról. Például azt, hogy az 1700-as években a kastély több mint 2000 szobával rendelkezett, ezek közül a látogatás alatt mi „csak” 45 szobát tekinthettünk meg. Ezenkívül azt is megtudhatjuk, hogy Mária Terézia, apja halála után szinte teljesen átalakította kastélyát. Amint Bécsből hazaérkez-
8.
tem, a következő egy hetem csak a pihenésről szólt. Otthon voltam és kedvenc sorozataimat, filmjeimet néztem egész nap. Persze, sokszor mentem el futni vagy esetleg egyedül gördeszkázni is a nagy lazítás közben. Az utána lévő hetekben szintén összekaptam magam és megint nagyon eseménydús napokban vehettem részt. És most érkeztünk el a harmadik legemlékezetesebb pillanataimhoz a nyáron, amikor találkozhattam azokkal a barátnőimmel, akiket több mint egy éve nem láttam, vagy akár még soha nem láttam. Tudom ez érdekesen hangozhat, hogy vajon miért találkozok olyanokkal, akiket szinte nem is ismerek, mert esetleg az interneten találkoztam velük és bevallom: először én is ezt gondoltam. De mostanra már nem tartom furcsának. Persze veszélyesnek gondolom, hisz ki tudja milyen emberekbe ütközünk bele, de ezzel a lánnyal barátkozásunk során több közös ismerősünkre is fény derült. A lánnyal, Marcsival már több hónapja tartom a kapcsolatot, de még sose tudtuk megszervezni, hogy találkozzunk. De szerencsére most nyáron sikerült összehozni, és nem ámítás, egyik legjobb barátomnak mondhatom őt. Nagyon sok közös van bennünk, mindig van olyan témánk, ami mindkettőnket izgat és mindenben egyetértünk. Találkoztam olyan barátnőmmel is, aki sajnos Pécsett lakik, szóval eddig nem tudtunk a mindennapokban megszervezni csak
úgy egy összejövetelt. Nagyon boldog vagyok, hogy a nyáron még erre is maradt idő, így vele is tudtam órákon át beszélni önmagamról, róla vagy bármiről, amiről az interneten nem annyira élvezetes beszélni. Ha mondanom kellene egy hónapot, ami nekem a legeseménydúsabbnak számított valószínűleg az augusztust mondanám. Mint említettem ekkor találkoztam az összes barátommal, és mint mindig a családi nyaralások is ebben a hónapban kerültek megszervezésre. Apukámmal, Ninával és Árminnal elmentünk Parndorfba. Parndorfban elmentünk egy nagyon híres „designer outletbe”, ahol több, mint 400 boltban tudtunk vásárolni. A nagy, családi nyaralások előtt Ninával és Árminnal külön-külön is sok időt töltöttem. Ninával bevezettünk egy új „szokást”. Ennek lényege az volt, hogy minél több étterembe, vagy hamburgerezőbe jussunk el. Összesen 6 helyre tudtunk elmenni 1 hét alatt, és finomabbnál finomabb hamburgereket kóstolhattuk meg nap mint nap. Árminnal is sokszor mentünk el a városba, moziba, vagy bármilyen szabadtéri programra. A családommal először a minden nyáron megtartott balatoni nyaralásra mentünk. Ebben az évben Balatongyörökön szálltunk meg egy hétre. A szüleimmel és a testvéreimmel együtt nagyon szeretjük ezt a települést, mert a főstrandja nagyon szép, és szerencsére ebben az évben egy olyan napunk se volt a nyaralás alatt, amikor
nem sütött volna nap, esett volna az eső vagy 30 fok alatt lett volna az idő. Ez a vakáció nagyszerűen telt el. Egy hét után haza is érkeztünk és otthon mindenki kipihenhette magát, hisz másnap már indultunk is nyaralásunk következő helyszínére azaz Neszmélyre.
Ez a hely nagyon híres borvidékeiről, ezért is mentünk el a Hilltop nevű borhotelbe, melynek különlegessége, hogy a hotel egy óriási szőlős közepén helyezkedik el. Saját bormárkájukat is a hotel mellett gyártják, és az ott termő szőlőkből nagyon finom bort tudnak készíteni. Persze a borkóstolást főként a szüleim élvezték, de a hotel egy saját medencével is rendelkezett.
volt és különösen szép külsővel rendelkezett. Neszmélyen két napot töltöttünk, és miután hazaérkeztünk, egyik kedvenc programom következett. Elmentünk bevásárolni az iskolára, azaz megvettük a füzeteket, tollakat és mindent, amire szükség van az iskolakezdéshez. A nyár alatt sokszor jutott eszembe a következő évem, azaz a nyolcaik osztály és azon belül sokszor gondoltam a felvételire, ami által számtalanszor kezdtem el halálra izgulni magam. Nyár végén egyre jobban kezdett hiányozni az iskola, az osztályom, a tanárok, hogy beüljek az órákra és persze az is, hogy megírhassam a nyaramról szóló fogalmazást Péter bácsinak! Király Nadin Norma A II. helyezett pályamű írója
Ez a medence nekem azért tetszett különösen, mert mellette a szőlős egy különösen szép kilátást nyújtott az ott lévő embereknek. A medence óriási
9.
10.
Nemrég megünnepeltük a Kolumbusz-napot az iskolában, és most íme egy rövid összefoglaló a felsősök előadásairól. Az alsóban is tartottak előadásokat, de én azokat nem láttam sajnos, ám biztosan nagyon kreatívak és szórakoztatóak voltak azok is.
még egyszer gratulálok nekik. A legvégén a nyolcadikosok tartottak egy koncertet, ami nagy sikert aratott a közönség körében. Sokaknak tetszett az én kis szólóm is, pedig úgy éreztem én egy picit elszúrtam valahol.
Az első produkció az 5. b-seké volt, akik egy egész terepasztalt csináltak erre a napra! Az 5.a és a hatodik osztály egy színházi előadást tartott Kolumbusz Kristóf életéről. Most jegyzem meg, hogy minden előadás angolul volt megtartva, mivel ez egy amerikai ünnep. Amúgy meg mindkét előadás fantasztikus volt, nagy volt a tapsvihar. Azonban hátra volt még két osztály. A hetedikesek távolléte miatt ők egy filmet forgattak arról, hogyan kell túlélni egy új, felfedezett sziget vadonságát. Engem lenyűgözött a humor, és az a sok munka, amit beletettek ebbe a kisfilmbe, szóval
Ennyi történt Kolumbusz -napkor, köszönöm, hogy olvastad ezt a rövid cikket, ha pedig még több ilyet szeretnél olvasni (és angolul), akkor vess egy pillantást az Apple Newsletter-re is! Bruckner Dániel, az Apple Newsletter egyik írója
DIÁKOLIMPIA Iskolánk történetében első alkalommal indultunk idén a kerületi Diákolimpián röplabda sportágban. Bemutatkozásul az igen megtisztelő és egyben pontszerző negyedik helyet sikerült a hetedikes fiúkból és lányokból álló vegyes csapatunknak megszerezni. Kisebb létszámból válogatva, és többnyire idősebb diákok ellen versenyezve sikerült gyerekeinknek ezt az eredményt elérni. Köszönhetően a szülők nagylelkű segítségének, és a kollégák rugalmasságának, az utazásunk elől is elhárultak az akadályok. Külön említést érdemel a verseny jó hangulata, és a diákjaink példamutatóan sportszerű magaviselete. Ezúton köszönjük mindenkinek, aki drukkolt a jó szereplésünkért! Hajdú László
BREAKING NEWS... Nyertes tehetségpályázat Egy nyertes tehetségpályázatnak köszönhetően az iskola karácsonyfája alá rengeteg társasjáték érkezett. Januártól az osztályok tanórákon illetve szabadidőben kölcsönzéssel használhatják ezeket.
Történelem verseny eredménye Először indultunk az országos történelem versenyen és Kovács Domonkos a 70 kerületi indulóból 4. helyezett lett, 78,75%-os teljesítménnyel, ami azt jelenti nagy valószínűséggel, hogy mehet a fővárosi fordulóba. Büszkék vagyunk Rád, Domi!
11.
FIZIKA VERSENY ÚJALMA MÓDRA
Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy 2017-ben mi szervezhettük meg a kerületi Fizika versenyt, mint az előző évi nyertes csapat iskolája. Nagy örömmel vetettük bele magunkat a munkába! November 23-án számos csapat vett részt a többlépcsős megmérettetésen. A csapatok megmutathatták, mit tudnak: volt kísérlet bemutató, prezentáció és teszt is. Az izgalmakat az Újalma felelős csapata próbálta meg enyhíteni a pihenőidőben felszolgált finomságokkal és kellemes időtöltéssel. S miközben a gyerekek az eredményekre várakoztak nem az izgalom, hanem zenész csapatunk zenei blokkja csapott a tetőfokára, ezzel biztosítva a nyugodt várakozás pillanatát. A verseny sikeresen lezajlott, megannyi jókívánsággal és dicsérő szóval búcsúztak tőlünk a szaktanárok. Bízunk benne, hogy nemcsak számunkra, hanem vendégeink számára is élmény volt ez az együtt töltött pár óra! Mi nagyon büszkék voltunk, hogy iskolánk falai között valósulhatott meg egy igen szép és most méltán rangjára emelt tantárgy versenye! Farkas-Juhász Enikő
H. Gábor Erzsébet
Ünnep után Ünnep után a csend megül... Vigyázzunk rájuk legbelül, s őrizzük jól a sok csodát, a percek fényes bársonyát. Ki tudja, lesz-e még ilyen? Habár én mindig elhiszem a jót, mit szívem súg, mesél. Tudva; az ember egyszer él, éljük meg úgy a perceket, akár a vétlen gyermekek; őszintén, szívből, teljesen, s lelkünkben égi fény terem. Próbáljunk megbocsátani! Nem elég jónak látszani; tisztán kell élni, emberül így lesz csak béke legbelül! Szeressünk szívből, csendesen, mindig, ne csak az ünnepen! Minden nap adjunk, s válaszul áldást és fényt szór ránk az Úr. Forrás: https://www.poet.hu/vers/226998
DECEMBERI VIZSGA
Kis zenészeink dalban mondták el… Iskolánkban minden zenét tanuló diák évente kétszer, saját műsorral áll a tanárok elé és mutatja meg, hogy miben fejlődött az elmúlt félév során. December 12-én tartottuk a félévi zenei vizsgát, melyen tanszakos zongoristáink, furulyásaink, fuvolistáink és csellistáink mutatták meg hangszeres tudásukat. A meghallgatáson mindenki 3-4 darabot adott elő. A művek megtanulása, memorizálása, előadása nem kis feladat. Hetekig készül mindenki a vizsgaprodukció előadására. Ez az óriási munka és energia viszont hamar megtérül, mert nincs annál szuperebb érzés, amikor a gyerekek tapssal értékelik egymás játékát. Nálunk ugyanis, sok iskolával ellentétben, nem egyesével vizsgáznak a kis zenészek, hanem mindenki meghallgatja a másikat. Így a vizsga, bár maga a szó elég szigorúan hangzik, nagyon jó hangulatban zajlik és sokkal inkább inspiráló és motiváló, mint feszengő esemény. A vizsgára mindenkinek vizsgalapot kell készítenie, melyen fel kell tünteti, hogy mi lesz a műsor. Ezek a vizsgalapok sokszor mármár kész műalkotások, hiszen mindenki saját stílusa, ízlése szerint díszítheti. Nagy öröm számukra, hogy így nemcsak a zeneművészet, de kicsit a képzőművészet is utat tör magának, illetve hogy ebben is megmutathatják a gyerekek a tehetségüket. A decemberi vizsgához minden Újalmás zenészpalántának szívből gratulálok! Fantasztikus pillanatokat szereztetek ismét! Pál Izabella
ANGYALMA
Kedves Adományozó családok! Már régóta üres a sarok, ahol azelőtt 200 ajándék üdítő látványával indultak a reggeleink. Áthelyeztük őket! Már ott vannak, ahova mindig is szántuk őket, olyan gyerekek ágya mellett, akik nem tölthetik a családjukkal a szeretet ünnepét. Jó érzés volt azzal a tudattal ülni az ünnepi asztalunknál, hogy az iskolánk ilyen összefogásra képes, és ezt a kis örömet meg tudtuk adni ezeknek a gyerekeknek. Nem csatlakoztunk más szervezetekhez, hanem mi magunk kerestük meg azt a helyet, ahová el tudunk menni, és követhetjük a csomagjaink útját egészen a tulajdonos mosolygós arcáig! És mondhatom, ennél nincs jobb érzés! Köszönet Önöknek, hiszen bevállalni nem nagy dolog 170-200 ajándékot, de azt összehozni, erre csak a mi iskolánk képes! Ha van kedvük jövőre is belevághatunk! Angyalma
Advent idején...
Élménydús várakozás. Így jellemezhetnénk ezt a közel négy hetes decemberi időszakot. Egyszerre volt meghitt, a hétfő reggeli zenével, ami az érkezőket várta, a gyertyagyújtással, a mindennapos üzenetekkel, az őrangyallal, karácsonyi mesékkel, történetekkel a tanszoba kezdetén. Üzeneteink olyan kérésekkel, feladatokkal várták a gyerekeket, melyek az egymásra figyelést, az örömszerzést, az elcsendesedést segítették. Egyszerre volt ünnepi, hiszen az első hétfő délutánon - szinte szó szerint - karácsonyfák nőttek ki a földből, fából készültek, lefestették és felöltöztették őket az osztályok. A hónap végéig díszítették az udvart. Egyszerre volt hagyománytisztelő és újító, mert ugyanazon a napon látogatott el hozzánk - mint évek óta mindig - ajándékot, dicséretet és jótanácsot osztani a Mikulás és ugyanaznap délután pedig iskolánk I. Mikulás focikupáján szurkolhattunk kicsiknek, nagyoknak, tanároknak. Ez a nap nem az elcsendesedésről szólt, hanem az öszszefogás, a közösen átélt élmények összetartó erejéről. Egyszerre volt aktív, mindenki részvételére számító. A karácsonyi vásárba és a kézműves műhelybe minden osztály bekapcsolódott. A vásár napján szebbnél szebb, finomabbnál finomabb, ötletesebbnél ötletesebb ajándékok lepték el a folyosókat, mindenki talált kedvére valót. A kézműves műhelyben pedig számtalan olyan ajándékot készítettek a gyerekek, amivel meglephették szüleiket, a családot, egymást. Egyszerre volt meglepetést - ajándékozó, hiszen újra útnak indult az Angyalma csapata és közel kétszáz, gyerekotthonban élő fiatalnak juttatott el névre szóló csomagot. Nekünk öröm volt nézni az aula karácsonyfája alatt gyülekező csomagokat, a megajándékozottak öröme pedig megduplázta ezt. Aztán az Angyalma díszdobozainak helyére izgalmas, kreativitást, logikát fejlesztő társasjátékok kerültek. Az iskola ajándéka minden osztály, gyerek részére, egy nyertes pályázat eredményeként. Egyszerre volt hangulatos és megható. Egy nagyszerű koncerttel zártuk az adventi időszakot: a Szent Gellért templomban léptek fel iskolánk kórusai, zenekarai, énekesei. Mindannyian együtt énekeltünk. És lélekben felkészülve indultunk a saját karácsonyunk felé. Szép volt! Élménydús várakozás. Láng Rita
HAGYOMÁNY TEREMTŐDÖTT AVAGY
I. MIKULÁS KUPA
Dec. 6-án egy csodálatos rendezvény keretében került sor először az Alma Mater történetében az I. Mikulás Kupára. 3 korcsoportban 19 csapat vetette bele magát a küzdelembe háta mögött a szurkolóik buzdításával. Talán nemcsak hagyományt sikerült ezzel teremtenünk, hanem sok értéket is sikerült közvetítenünk, mint pl.: csapatért való küzdés értéke, a fair play szellemének értéke, az egyéni sikerek elérésének értéke, a másik nem tiszteletének értéke. A szülők nagy-nagy örömére az iskola Facebook oldalán is lehetett követni az élő közvetítéseket a meccsekről. Itt nemcsak ezt lehetett látni, hanem fényképeket is sikerült posztolnunk. A végeredményeket alább olvashatják: 1-2. osztályos korcsoport I. helyezett: Herobrine II. helyezett: Villám Barca III. Tűzgolyók Különdíjak: Gólkirály: Szervánszky Ádám (13 gól) Legjobb kapus: Simon Olivér 3-4. osztályos korcsoport I. Az én kedvenc csapatom II. Erős paprikák III. 3.b-s villámok Különdíjak: Gólkirály: Buday Olivér (5 gól) Legjobb kapus: Hanusovszky-Kis Dávid 5-8. osztályos korcsoport I. Spicy Boiz II. BBTZ III. Old Boys Különdíjak: Gólkirály: Szabó Balázs (7 gól) Legjobb kapus: Kondor Simon Zibrányi Péter
„Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis – mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket.” Karl May
„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.” Müller Péter
KARÁCSONYI KONCERT
Meghittség és öröm... Ez a két szó jut eszembe, amikor Új Budai Alma Mater Általános Iskola karácsonyi koncertjére gondolok. Karácsonyi koncertünk ez évben más helyszínen zajlott, a Szent Gellért templomban, ami szerény véleményem szerint nagyon kellemes és tágas helyszínnek bizonyult, erre feltétlenül szükség is volt, hiszen legnagyobb örömünkre a karácsonyi koncertre rengetegen gyűltünk össze, hogy együtt osztozhassunk a gyermekeink csodálatos és Isten adta tehetségében. Karácsonyi jókedv és várakozás lengte be a teret, mindenhol vidám arcot lehetett látni, a szülők mind büszkén már-már meghatottan figyelték, ahogy gyermekük zenél. Műsorunk színes és változatos volt, köszönhetően az összes zenetanár és az egész tanári kar odaadó munkájának. Megszólaltak csodálatos kórusok, énekhangok, a Calippo és Vadalma közreműködésével, kisebb zenekarokban csendültek fel híres és közkedvelt karácsonyi számok, mint például a Rocking around the Christmas tree, valamint vonószenekarok elkápráztató dalaikkal varázsoltak meghitt hangulatot. Végül összegyűlve a színpadon az összes fellépő gyerek és tanári kar a jelenlévő szülőkkel együtt elénekeltük közösen a Mennyből az angyalt.
„Karácsonyi ajándék tippek: Az ellenségednek, megbocsájtás. Az ellenfelednek, tolerancia. A barátodnak, a szíved. Egy vásárlónak, szolgálat. Mindenkinek, emberszeretet. Minden gyereknek, jó példa. Önmagadnak, tisztelet.”
Oren Arnold
„…Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.”
Juhász Gyula
„Egy bizonyos idő után akárhány karácsonyfát láthatsz, mindig csak egyet látsz s a többi látszat.”
Gyurkovics Tibor
A koncert befejeztével minden arcon mosoly ült. Szülők, nagyszülők, rokonok és barátok elköszönve, s Boldog Karácsonyt kívánva búcsúztak el egymástól, szívükben magukkal véve azt a sok örömöt, mely már betöltötte az egész templomot. Jómagam először vettem részt az Újalma iskolai karácsonyi koncertjén, de úgy érzem, ritka és különleges eseménynek lehettem részese. Remélem még sok ilyen varázslatos koncertet fogunk együtt átélni! Kecskés Zsófia
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta.
Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda
Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek:
Bakos Péter, Bruckner Dániel, Farkas-Juhász Enikő, Hajdú László, Kecskés Zsófia, Király Nadin Norma, Kovács Léna, Láng Rita, Pál Izabella, Zibrányi Péter és az Angyalma csapata
Szerkesztő: Juhász Enikő