Juhász Gyula - Szeptember aranya részlet Pirkad a lomb, nyaram elmúlt, Elmúlt epedve nyaram, A hold bőség-szarujában Szeptember aranya van.
2013. szeptember
TARTALOM Újra az iskolapadban... .....................................................3 Gólyatábor mindenek felett ..............................................4 Vakáció 2013 pályázat alkotásai és eredményei ................5 Harvey Emma - Európai utazás .........................................6 Nagy Fanni - Az Én nyaram ............................................ 13 Szakál Kata - Nyár ......................................................... 14 Hétvégi túra ................................................................... 16 A Tehetségműhelyesek háza táján ................................. 17 Rejtvény ........................................................................ 18 Felhívás ......................................................................... 19 „Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Weöres Sándor
„Nagy akaraterő nélkül nincs nagy tehetség sem.” Honoré De Balzac
„Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.” Ralph Waldo Emerson
„Hideg verejték veri testem, Remegően, félve, halóan, Az őszi fűszálnál fakóbban Állok és már érzem a vesztem, Meghalok érted.” Ady Endre
„Sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.” Mandinka szólás, Afrika
2.
VII. évfolyam 1. szám
Újra az iskolapadban Legutóbb még nyári kalandjainkról számoltunk be - ami tele volt napsütéssel, izgalommal, nevetéssel, jókedvvel -, de ahogy az elmúlt tanév, úgy a nyár is tovaszaladt, és iskolánk ismét kitárta kapuit. Mi sem bizonyítja az idő múlását, mint hogy már másfél hónapja koptatjuk az Alma Mater lépcsőit. Szokták mondani, új tanév, új kezdet. Bizony különleges évkezdés volt ez iskolánk történetében, ugyanis idén két párhuzamos első osztályt sikerült indítanunk, ami persze megannyi újítást és változást hozott magával. De azt hiszem, mostanra már mindenki beleszokott és visszaszokott az iskolai élethez. Elindult a komoly tanulási munka, megszülettek az első jegyek, működnek a délutáni elfoglaltságok, és az iskola termeit itt-ott mindig megtöltik Almácskáink lelket melengető muzsikái. A tanulás mellett mindig szánunk időt a minőségi kikapcsolódásra, az együtt tevékenységre, a családias légkör megteremtésére. Épp ezért már kirándultunk egyet a Kamaraerdőben, valamint lezajlott az idei első nagy projektünk, a Tv kikapcsolási hét, ahol számos izgalmas, hangulatos program biztosította a szórakozást. Az Alma Materben mindig zajlik az élet, jókedvű, ki ide betéved! Ezzel az útravalóval kívánunk Mindenkinek tartalmas és eredményes 2013/14-es tanévet! Juhász Enikő A Szerkesztő
3.
2013. szeptember
GÓLYATÁBOR MINDENEK FELETT AVATÁS Idén a gólyatábor egy héttel később kezdődött, mert sok tanárnak most ment a gyereke iskolába, így évnyitóra voltak hivatalosak. A gólyatábor ebben az évben péntek délutántól szombat délutánig tartott. Első estéjének fénypontja az avatás volt. A mindenkori avatás lényege, hogy az ötödikeseket beavatják a felsőbe. Mindenféle vicces feladatot kell csinálniuk az. Pl.: Laci bácsi nevetéspróbát hirdet ki, ahol ki kell állniuk a nevetést. Az ötödikesek kiállták a próbákat, így már hivatalosan is ötödikesek. Pizza Az iskola szokásához híven, a gólyatáborban pizzát ettünk vacsorára. 9 darab fogyott el, pedig XXL méretű pizzát rendeltünk. Póka Zsófi néni, és Margit néni -a kocsmárosok- bőszen csapolták a s(z)örpöket. Jó sokat ettünk, de maradt még pizza!
Bátorságpróba A bátorságpróba bent volt az iskola épületében. Az összes nyolcadikos és még néhány hetedikes ijesztett minket. Az egész suli sötét volt, csak a tornateremben volt világítás, mivel onnan indultak a gólyatáborosok. Az egész iskola visszhangzott a sikításoktól. Mikor kimentünk a tesiteremből, fonalakba ütköztünk, amik ki voltak feszítve a két fal közé. Amikor az első emeletre értünk Dalmába ütköztünk, aki bekopogott a szomszéd bácsihoz. Folyosót kellett járnunk és sokszor megijesztettek. A második lépcsőfordulóban Máté a csontváz fogadott minket. Ott álltak lesben a többiek, a növény mögül locsoltak le bennünket. Fent, az egyik ijesztő a játszóba irányított. Ott be kellett nyúlnunk a függöny mögé, és puha, nyálkás valamit kellett fogdosnunk. Aztán bementünk a hetedikbe, és ott leszórtak minket liszttel. Máté Dóri és Karakas Johanna 6. o.
Palotás Dániel és Mihalik Dániel 7. o.
4.
Délelőtti sport Reggeli után mindenki a színpadhoz igyekezett. Mert kezdetét vette a sport délelőtt. Mindenki - kivéve a tanárok- csapatokba került. Foci és kosárlabda voltak a versenyszámok. De nemcsak a szurkolás, hanem egyes versenyszámok is eredményezhettek pontokat a csapatoknak. A hangulatról a szurkolók és a közvetítők gondoskodtak, szirénázás és hangosbemondó is követte az eseményeket. Természetesen én is kommentáltam az eseményeket. A kosármérkőzés végén Orsi néni szállította a fagyit, én csoki krémeset ettem… Hmm, fincsi volt! Végül a mosómedvék nyerték meg a sportos délelőttöt, a 6. osztályosokkal az élen! Marton Olivér 6.o.
Gratulálunk Mindenkinek, hogy sikerrel teljesítette a gólyatábor próbáit, és hogy hivatalosan is beléptek a felső tagozat kötelékei közé!
VII. évfolyam 1. szám
VAKÁCIÓ 2013 PÁLYÁZAT Ebben az évben kiírásra került a Nyár 2013' pályázat, amely a nyári emlékek megírására, megrajzolására adott teret a srácoknak. Külön értékeltük az alsósokat és felsősöket is. Alsós kategóriában számos gyönyörű rajz érkezett, de egy kifejezetten kreatív, egyedi megoldás vitte el a pálmát: a másodikos Molnár Gellért "emlékszállító hajója", amelyet a 2. osztály előtti padon lehet megtekinteni. A hajón jól látható módon Gellért nyári emlékei elevenednek meg, nem is akármilyenek... A felsősök fogalmazási versenyében pedig Harvey Emma alkotása magaslott ki a mezőnyből, amely már akár kisregénynek is elmehetne, hiszen 10 oldalas lett! Külön köszönet az Írkász-firkászoknak, hogy segítettek a végső sorrend kialakításában! És természetesen hálásak vagyunk a rengeteg pályaműért, rajzért, alkotásért, amellyel előrukkoltatok! Zibrányi Péter
A VAKÁCIÓ 2013 PÁLYÁZAT EREDMÉNYEI Alsós kategória: I. helyezett - Molnár Gellért 2.o. egy csodálatos „emlékszállító hajóval” II. helyezett - Medgyesi Lujza 1.b. rajz "Cilivel ugyanolyan a fürdőruhánk az oviban"
III. helyezett Oros Dorka 1.b. "Vidám kalandok a kertben, avagy otthon, édes otthon"
Különdíj: Bőhm-Szabó Zoltán 1.b. "Apa, anya, Zozi tengeri csillagokat gyűjtenek" Felsős kategória I. helyezett - Harvey Emma 7.o. Európai utazás II. helyezett - Nagy Fanni 8.o. Az én nyaram III. helyezett - Szakál Kata 8.o. Nyár Különdíj: Borenich Dalma 8. o. Ez a nyár más lesz, mint a többi
5.
2013. szeptember A dobogósok műveit az alábbiakban olvashatják, Kedves Olvasóink! A többi pályázó művét következő lapszámunk hasábjain közöljük majd.
Európai utazás Írta: Harvey Emma Június 5. Csütörtök (este), 2013. Ez az utolsó hét az iskolában. Már alig várom, hogy végre vége legyen a sulinak! A tanárok folyton csak a dolgozatokon, a házi feladaton meg a jövő év elejéről tudnak beszélni... Pedig egyáltalán nem érdekes! Sokszor nem értem meg őket, ahogy a saját tanári furcsaságaikról beszélgetnek, de ezzel nem csak én vagyok így. Az osztály harmada egyetért velem. Lilivel megbeszéltük, hogy ezen a nyáron elmegyünk egy európai körutazásra. A végpont London lenne. Onnan, pedig repülővel jönnék haza. Nagyon jó lesz, megismerjük minden városnak (ahova elmegyünk) a kultúráját, meg az „ízeit”. Lili elhozza a fényképezőgépét, én meg majd hozom azt a városos könyvet, amit Anyu vett tegnap Nekem. Európa főbb városai benne vannak. Még túl kell élnem egy napot, utána meg összepakolok és indulunk! Hugi folyton olyan kérdésekkel bombáz, hogy: „Maja, Maja, majd hozol nekem valamilyen szuvenírt?” meg: „Küldesz képeslapot?”. Már kezd kicsit idegesíteni... Június 6. Péntek (délután) Anya ma reggel sírva jött be, amikor jött, hogy felébresszen. Sokszor sír, ha boldog, ha szomorú, ha meghatódik vagy megbántja valaki… Ma reggel éppen szomorú, boldog és büszke is volt. Szomorú volt, hogy ilyen gyorsan szárnyal az idő, és, hogy a (már annyira nem is!) kicsi lánya felnő. Boldog és büszke is volt már rám, amiért Lilivel vagyunk olyan jók, és okosak, hogy elengedhet egy több napos európai túrára. Mind ezt elmondta nekem, amint pityeregve ücsörgött az ágyam szélén. Adtam Neki abból a zsepiből, amelyik rózsaszín, nyugtató rózsaillatú. Ameddig Anyát nyugtattam, ölelgettem, lekéstem a buszt, amelyik az iskolám előtt áll meg. Csak félóránként jár ezen a vonalon. Mit mondjak, eléggé ideges voltam az utolsó napomon az általános iskolában. Ma volt az évzáró is, fekete szoknyát és fehér blúzt kellett viselnem. Kimentem a buszmegállóba, vártam és vártam, míg nem egyre melegebb nem lett… Már majdnem úgy döntöttem, hogy hazamegyek, amikor megpillantottam az utca sarkán bekanyarodó buszt. Olyan lassan, ment, hogy azt hittem beleőrülök! A buszvezető ősz és öreg volt, elöl még a fogai is kihullottak. Amikor megláttam majdnem elestem, megijedtem, mert rám mosolygott. Nevetett rajtam, amitől csak még jobban megrémisztett. A jegyemet kilyukasztottam és leültem egy fiú mellé. Amikor lenyugodtam, észrevettem, hogy az a fiú, aki mellettem ül az osztálytársam! Tominak hívják, de jobb szereti, ha Tomnak nevezik. Te is lekésted a buszt? –kérdezte. Igen… Anyukám elkapta a „Nem tudom elengedni a gyerekem” kórt. –A suliban gyakran használták ezt a kifejezést, mintha tényleg egy igazi betegség lenne… Pedig ez nem más, mint szeretet és törődés, csak az anyukák így mutatják ki, hogy nem akarnak még elválni a gyerekeiktől, akik felnőnek. – És te? Te miért késted le az előző járatot? Hát, hosszú történet. Kint voltam a buszmegállónál, időben, hogy beérjek az iskolába, sétálgattam míg vártam, de nem figyeltem oda, hogy hova lépek. Megcsúsztam, saras volt a járda, pedig nyár van, és a ruhám tiszta piszok és saras lett.
6.
VII. évfolyam 1. szám
Haza kellett mennem átöltözni. Különben büntetést kaptam volna az igazgatótól. Értem. Ez után már nem beszéltünk többet, csak két megálló volt hátra, meg egyébként is elgondolkoztam valamin. A tegnap éjjeli álmomon. Azt álmodtam, hogy Lilivel egy cukrászdában vagyunk, Párizsban, éppen sütiket eszünk, és valamin nagyon nevettünk. Kettő nagyon aranyos francia fiú is ott ült velünk, az egyiknek barna és rövid, a másiknak pedig hosszabb és egy kicsit világosabb árnyalatú barna haja volt. Talán egy viccet mondtak, lehet, hogy azon nevettünk annyira. Lilinek a hoszszabb hajú tetszett, de én semelyikért sem voltam oda. Szerencsére beszéltek angolul, nem mintha mi nem beszéltünk volna franciául, csak még ebben az évben kezdtünk el komolyabban foglalkozni a nyelvvel. Azon gondolkoztam, hogy mit álmodtam utána, nem emlékeztem rá. Amikor beérkeztünk az iskolába, szinte senki nem vette észre, hogy késtünk, túlságosan el voltak foglalva a ballagó osztály ruháinak, meg a terem díszletének tökéletesítésével. A ceremónia unalmas és hosszú volt. Maga az utolsó nap is. Anyu értem jött autóval, mert eleredt az eső, nem akarta, hogy egy ilyen kisebb záporban megázzak. Furcsa és szokatlan most nyáron az eső. Budapesten szinte soha nem szokott esni az eső nyáron. Mivel hamarabb érkeztem haza, mint terveztem, több időm akadt az összepakolásra. Bepakoltam egy és fél hétre elegendő tiszta ruhát, naptejet, egy kisebb táskába minden fürdőszobai dolgomat, mint például a fésűm, fogkrémem. Utána beraktam egy esőkabátot, zárt cipőt meg egy flip-flop papucsot is. Beraktam egy táskába a kézikönyvet a városokról, a telefonomat,valamint a vonatjegyet, amivel elmegyünk Lilivel Rómába. Június 7. Szombat (reggel) Végre nem kellett ma reggel felkelnem, hogy elmenjek a suliba. Milyen jó érzés! Lilivel hosszú út áll előttünk, biztosan jól fog sikerülni. Búcsúzáskor Anya megint elsírta magát, Apu megölelt és Iza adott egy kis rajzot, amin lerajzolt engem és magát, ahogy gyereknapon lufikat fogtunk. Még meggondolom, hogy küldök-e Neki képeslapot. Amikor Apu kikísért a vonathoz, árgus szemekkel figyeltem a tömeget, hátha megpillantom Lilit, meg az apukáját, anyukáját. A kettes vágányhoz kell mennünk. - Lili nincs még itt. – jelentettem ki. - Ne izgulj, itt lesznek. – Mondta Apu magabiztosan, és mire kimondta, megláttam Lilit, ahogy a bőröndjével futott integetve. Apunak mindig igaza van. - Szia Lili! – köszöntünk Apuval. - Szervusztok!- kiáltott boldogan. – Ugye nem késtük le a vonatot? - Ha még elég gyorsak vagytok akkor nem. – Viccelődött Apu majd komolyra vette a szót. – De ezt most tényleg így értettem! Siessetek! – Egy puszit adtam neki, majd futottam is Lili után, aki csak futva köszönt el Aputól. - A kettes vágány 1 perc múlva elindul. –mondta egy hölgy a hangosbemondóban. Már nem volt messze a vonat, majdnem lekéstük volna, ha egy ellenőr nem segít felhurcolni a bőröndöket. A vonaton megoszlott a tömeg, kétfelé terjengtek. Volt egy teljesen üres kabin, ahova senki be sem nézett. Javasoltam Lilinek, üljünk oda, ha már nincs ott senki. Nem volt jó ötlet. Sőt. Borzasztó ötlet volt. Amint leültünk a székekre, észrevettük, hogy szuszogást hallunk. Biztos csak valami alkatrész. – Nyugtattam Lilit, de főleg magamat.
7.
2013. szeptember
Később kiderült, hogy egyáltalán nem egy alkatrész volt. Egy potyautas aludt a szék alatt! Rémületünkben nem tudtuk mit csináljunk, mert amikor felfedeztük, hogy valaki ott alszik, felébredt, és csak mereven bámult minket. Szemei egy pillanatra sem mozdultak el rólunk. Kirohantunk, sikoltozva, beültünk egy másik kabinba, ahol egy ellenőrrel megvitattuk a témát. A potyautast kirakták a pályaudvaron. Láttuk, ahogy szemei szikráznak a méregtől. Biztos haragudott ránk. Estefelé Sokáig utaztunk, völgyeken, dombokon, tavak mellett, hegyek alatt, míg meg nem érkeztünk. Fáradtan mentünk megkeresni azt a szállót, ahol este alszunk, sikerrel jártunk, könnyen megtaláltuk. A holnapot Rómának szenteljük! Június 8., Vasárnap, Rómában Ma reggel korán keltünk, mindent meg akartunk nézni, amit tudtunk. Reggelit a szállóban kaptunk, minden volt; önkiszolgáló rendszerű volt, az ételek pedig nagyon finomak. Nagyon meleg volt, valamint a legtöbb ember templomba ment. Megnéztük a Colosseumot, ahol vettem egy képeslapot és bélyegeket, Izának. Sétálgattunk Róma utcáiban, sok emlékmű és régi ház volt. Nekem jobban tetszettek a gótikus fajtájú építmények, Lilinek pedig a román stílusú. Elmentünk a Capitoline Múzeumba, megnéztük Rumulus és Remus szobrát az Anyafarkassal. A múzeum nagyon érdekes volt, megismerkedtünk Róma kultúrájának kis részével. Lili nagyon szerette volna látni az új Pápát, hátha kinéz a Vatikánból, ezért oda is ellátogattunk. Menet közben ebédeltünk, egy szimpatikus étteremből rendeltünk pizzát. A Pápát vártuk fél órán át, de ő nem jött. Lili elkeseredetten vetette fel: - Menjünk, nézzük meg a Pisai ferde tornyot! Sokat kellett sétálnunk, mivel eltévedtünk, Rómának sok kisebb utcája volt, és nagyon hasonlított egy-két utca a másikra. Lassacskán, naplementére odaértünk. Korgó hassal készítettünk egy pár képet. Apunak vettem egy kicsi szobrot, a Pisai ferde torony szobra volt. Lili is vett egyet, csak ő az öccsének. A szállóban meleg vacsorát is tálaltak, egy taxival visszamentünk. Hogy miért nem mentünk gyalog? Idézném Lilit: „Ha még 3 méternél többet kell megtennem gyalog és éhesen, én belehalok!” Egyetértettem vele, így hát taxiztunk. A szobánkba jóllakottan és nagyon fáradtan értünk vissza. Holnap egy busszal megyünk tovább, Brüsszelbe. Szerintem sokkal több időt fog igénybe venni, mint amennyit a vonatozás vett. Meg rajtunk kívül sok másik turista lesz, sajnos még azok az idegesítő tökéletes családokból is biztosan lesz kettő… De Brüsszelért megéri kibírni azt a sok órát velük! Június 9., Hétfő, Róma-Brüsszel-Más országok- Határok Most a buszon ülök. A sok idegesítő turistával. Lilivel mindjárt meghalunk, de süketen, mert zenét hallgatunk, hogy legalább ne kelljen hallani annyira hangosan a beszélgetéseiket. Már vagy három órája ülünk ebben a buszban, összezárva családokkal, és még mindig nem álltunk meg! Még pihenni sem! Kezdek nagyon ideges lenni,ha éhes vagyok ideges leszek. Reggelire nem ettem sokat, mint máskor, mert Brüsszelben
8.
VII. évfolyam 1. szám
szeretnék nagyon sokat ebédelni. Meg igazából fel szeretnék vásárolni egy csokoládéboltot. Majd veszek Izának is, ha egyszer végre valahára odaérünk. Öt és fél óra. Öt és felet ültem a buszon. A turistákkal. Éhesen. Most már szerencsémre egy panzióban, az ágyon ülök, jóllakottan. Ettünk gofrit, meg sok csokoládét. Megkóstoltuk azt a fura kagylót is, de az sem nekem, sem Lilinek nem ízlett. Még most is rosszul van tőle. De most már megyek aludni, későre jár, holnap meg körbejárjuk a helyi dolgokat. Június 10., Kedd, Brüsszel Nem is tudtam, hogy naplót vezetsz erről az utazásról. Ezzel a tollal nem tudok írni, folyton több tinta jön ki, miért nem veszel egy sima golyóstollat? Lili!!! Ez PRIVÁT! És egyébként meg azért nem veszek új tollat, mert azok folyton kifogynak. De most tiszta paca ez az oldal! Eddig olyan szép és pacátlan volt... (Ezt azért írtam, mert tudom, hogy nem bírod ki, te kíváncsi öregember!) Hé, azért annyira nem is vagyok kíváncsi! Na jó, többet nem írogatok. Megígérem. És bocsi a pacákért... Jaj,Lili néha nagyon fura is tud lenni! Na mindegy. Mivel most van este 8:00, egy óra alatt megírom a mai dolgokat, megyek aludni és utána reggel elmegyünk megint vonatozni. A jegyeket ma délután vettük meg a portán. Furcsa, hogy egy panzióban árulnak vonatjegyet Párizsba, de legalább nem kell elmenni ahhoz a portához, ami kilométerekre van. Ma amúgy elmentünk megnézni az Atomiumot, érdekesen van összerakva. Csináltunk képeket erről is, de sajnos belesétált valami férfi, eléggé feltűnő ruhái voltak. Piros ingje és gatyája, meg egy furcsa fazonú kék kalapja volt. Még vicces fejeket és dolgokat is csinált, szerintünk direkt. Megnéztünk egy „Mini Európát” is, szerintem ez valami új dolog, mert abban az útikönyvben nincs ilyenről szó. Nagyon jó volt, eddig ez tetszett a legjobban. Jaj, már nagyon fáradt vagyok... Megyek aludni. :) Június 11., Szerda, Brüsszel- Párizs – A két város között helyek Tegnap este nem aludtam jól. Sőt borzasztóan aludtam. Lili azt mondta ma reggel, hogy felébredt este, arra, hogy sikoltoztam, és kiabáltam. Honvágyam van. Meg őszintén szólva, félek is egy kicsit, hogy fog valami rossz történni velünk. Érzem. Csak nem tudom, hogy mennyire rossz, meg, hogy mi. Most a brüsszeli pályaudvaron vagyunk. Lekéstük a vonatot. Hoztunk mindketten pótpénzt, vettünk még egy jegyet, de még két órát kell várni míg megjön a vonat. És még lehet, hogy meg is változik a menetrend is... Felhívtam anyát. Idézném a beszélgetésünket: - Szia, anyu! Hogy vagy? - Szevrusz Maja! Jól, köszönöm. Ti? Hogy telnek a napjaitok? Már Párizsban vagy? - Mi is megvagyunk. Hát pont az a baj, hogy lekéstük a vonatot. És most kellett egy új jegyet vennünk. Felhasználtam a pótpénzt, tudod, amit vészhelyzetekre adtál. - Jaj, kicsim! Legközelebb jobban vigyázzatok! Nem vitted magaddal az órádat?
9.
2013. szeptember
- Otthon felejtettem. Ne haragudj, de most mennem kell! – Megláttam egy ismerős arcot, suliból. – Hiányoztok, sokat gondolok rátok!Szia! - Mi is rátok! Vigyázzatok magatokra! Amint letettem a telefont, Tom családját láttam meg. Tom is ott volt, rajta a kedvenc baseball sapkája. Mindig azt hordta suliban. - Lili, azok ott Tomék, nem? - Ó, tényleg! Köszönjünk Nekik! –Lili oda volt Tomért. Már három éve csak ő tetszik Neki, de nem értem, mit eszik Rajta. Szerintem nem néz ki jól, meg nem is olyan kedves velem. Persze ezt nem mondtam el Lilinek, nehogy megbántsam. De Nekem ez örökké egy meg nem oldott rejtély marad. Már mentünk feléjük, vittük a csomagjainkat is. Tom kissé szomorkásnak nézett ki, de amikor meglátta, hogy Lili (és én IS!) jön feléje, mintha felvillanyozódott volna. - Szia! –Észrevette, hogy én is ott vagyok - Sztok! – A nővére megbökte, de ő rá se hederített. A családja udvariasan köszönt nekünk. Beszélgettünk és kiderült, hogy ők is Párizsba mennek, ugyanazon a járaton! Lili örült, de én annyira nem. A vonat megérkezett, felpakoltuk a bőröndöket és a táskákat. Ezalatt Tom és Lili egész végig mindenféle dologról beszéltek, vicceket meséltek egymásnak. Nem igazán akartam becsatlakozni, meg elrontani a közös perceiket. Négy óra alatt megérkeztünk, ezalatt az idő alatt Tom nővérével összebarátkoztam. Elváltunk a kisebb csapattól, jó nyaralást kívántunk. Körülnéztünk a csodálatos városban, tíz percig csak ácsorogtunk, hallgattuk, ahogy a franciák beszélgetnek és próbáltuk kitalálni, mit mondanak. Igazán lenyűgözött minket ez a nyelv. A gimiben is franciául fogunk tanulni, már megterveztünk mindent, tök jó lesz. Én meguntam a bámészkodást, és azt javasoltam, hogy keressük azt a helyet, ahol ma aludni fogunk. Kiderült, hogy kivételesen egy három csillagos hotelben leszünk, nem fogadóban, panzióban. A hotel tipikusan francia építészeti stílusú, nagyon szép. A szobákban minden, ismételném, minden patyolat tiszta, fényes és rendezett. Lilivel elégedettek vagyunk, főleg azzal, hogy itt reggelit, ebédet és vacsorát is adnak. Holnapra egy kis pihenést a hotel medencéinél, az Eiffel Torony megnézését, valamint macaron evést tervezünk. Iszonyatosan meleg van, kinyitom az ablakot, hátha lehűl a szoba este. Június 12., Csütörtök, Párizs Az este alatt teljesen lehűlt a szoba, ráadásul megszámlálhatatlanul sok bogár jött be!!! Mindenféle, repülő, csúszó-mászó! Mit ne mondjak... Lili sikoltására ébredtem (mindig hamarabb kel fel nálam, nem tudom, hogy hogyan; volt, amikor titokban ébresztőket állítottam be a telefonomon, de így is hamarabb kelt fel!), amire nem valami kellemes felébredni. Amikor én is magamhoz tértem, én is sikoltozni kezdtem, bebújtam a takaróm alá, és kidugtam a kezem. A hotel telefonját akartam kitapintani, két bogárra tettem rá a kezem. Fúj. Megtaláltam!- kiáltottam fel a takaró alól, tárcsáztam a porta számát, hogy hívjanak takarítókat. Tegnap, amikor jöttünk be, mondták, hogy nyugodtan hívhatunk bármilyen szobaszervizt, úgyhogy ezt most kihasználtuk. Maja, mikor jönnek? –nyögte Lili. Fél a bogaraktól, hallottam a hangjában is, hogy aggódik. Nem tudom, elvileg 5-10 perc.
10.
VII. évfolyam 1. szám
Vártunk a takarók alatt, 3 perc múlva kopogtattak az ajtónkon. Kiabáltunk, hogy: Come in! Come in!, be is jöttek. Porszívóval felszívták az összes rovart, kimentek a teraszra és a gép zsákját kinyitották, amelyből száz meg száz bogár repült ki. Miután elmúlt a bogár veszély, kijöttünk a takarók alól pizsamában, és megköszöntük a takarítók kedvességét. Kettő idősebb francia hölgy volt, és azt, hogy kedvesek látni lehetett rajtuk. Adtunk Nekik egy kis aprót, majd elköszöntünk és elmentek. Lilivel felöltöztünk, bepakoltuk a hozott holmikat a bőröndbe, és a hotelszobában hagytuk. Este indulunk. Addig is élvezzük a párizsi atmoszférát! Az Eiffel-torony nem volt messze, a szobából is lehetett látni. Alatta hosszú sorba tömörült emberek vártak arra, hogy feljuthassanak. Mi is úgy döntöttünk, hogy kivárjuk. A sor meglepően gyorsan haladt, fél óra alatt fent voltunk a legmagasabbik pontjában, ahova lépcsőn kellett felmenni, mert a liftek ott már nem fértek el. A kilátás leírhatatlanul lenyűgöző volt. Egész Párizs a szemünk elé tárult, pár percig csak szótlanul álltunk, majd azon elmélkedtünk, hogy milyen lenne, ha tudnánk repülni, hogy hova repülnénk. Miután leértünk, elindultunk egy cukrászda keresésére. Nem tellett sok időbe, szerintem körülbelül 5 percbe. Egy kiülős, jó hangulatú, kellemes zenéjű cukrászda volt. A sütemények és finom italok illata szállingózott ki az épületből. Rögtön jött is egy pincér, beszélt angolul is. Két rózsaszín pudli kutyákkal díszített menüt adott, majd hozott egy kis vizet nekünk. Én rózsaszín, kék és sárga, valamint egy nutellás macaront kértem. Lili zöldet, sárgát, pirosat és egy különleges limitált kiadású fagylalt ízűt kért. Nagyon finomak voltak. kértünk hozzá banán és eper turmixot is. Együtt a kettő volt az igazi! Elmentünk a Louvre-ba is. A Mona Lisa csodálatosan van megfestve, de az igazat vallva kicsit nagyobbnak képzeltem el. A mérete iciri pici, de nem veszít az értékéből. Imádom a festészetet. Van Goghtól kezdve Pablo Picasso, Claude Monet! Mire kiértünk ebédidő volt, elmentünk egy Pret a Manger nevű étteremláncba. Már hallottunk róla, azt mondták, hogy nagyon finom, nem kellett csalódnunk, tényleg az volt! Ebéd után megnéztük a Champs-Élysées nevű utat, ahol sok márkás bolt, mozi, étterem, kávézó volt, valamint egy nagykerék. Lilivel bementünk egy pár boltba, felpróbáltunk viccből drága holmikat, és figyeltük az eladók rosszalló tekintetét. Ezek a boltok voltak a Chanel, Burberry, Prada és még sorolhatnám! A nagykereket sem hagytuk ki, vettünk két-két gombóc fagyit és felültünk. Mivel otthon a gombócok nagyon kicsik, gondoltunk itt sem lesz máshogy, de tévedtünk. A számunkra normális méretű gombóc az itteni gombóc egynegyede volt! A nagykeréken újra a fellegekben éreztük magunkat. Nem csak mi voltunk egy kabinban, egy angol pár is ott volt. Szóba elegyedtünk velük, nagyon kedvesek voltak. Elmesélték, hogy éppen házasodni mennek jövő héten, eljöttek a „szerelem városába”, hogy utolsó napjaikra kipihenten menjenek vissza. Mi is elmeséltük, hogyan kerültünk ide, sokat nevettek. A kerék körbeért, elköszöntünk tőlük. Már naplemente volt. Elindultunk a hotel felé, csak felvennénk a bőröndöket és az előre megvásárolt repülőjegyeket, és irány London! Most a reptéren vagyunk a B Terminálnál. Éppen a repülőre várunk, hogy megérkezzünk, utána meg már körülbelül csak egy óra negyvenöt perc, míg odaérünk. annyira izgulok! Londonban még sosem voltam! Június 13., Péntek, London Tegnap este későn érkeztünk meg anyunak az egyik barátjához. A tegnap esté-
11.
2013. szeptember
vel együtt két estét töltünk itt, holnap hajnalban repülünk vissza. Ma reggel Louisa (anyu barátnője) egy nagy angol reggelivel ébresztett minket. Vagyis, hát inkább a reggeli illata ébresztett, de azért, mert Louisa egy résnyire kinyitotta a szobánk ajtaját. Louisa egyébként egy kicsit idősebb, mint anya, van kettő gyereke, egy fiú és egy lány, ikrek, de már elköltöztek tőle, a férje pedig elhunyt. Így hát szegény egyedül éli napjait. Pedig nagyon kedves, korához képest fiatalos és okos, szép. Ma megnézzük a London Eye-t fel is jutottunk, ugyanis pontban 11-kor érkeztünk meg, és 12-ig vártunk, ugyanis ekkor a tömeg eloszlott. Gondolom mindanynyian ebédelni mentek, nekünk meg csak szerencsénk volt, hogy olyan nagy reggelit sütött Louisa! London is egy csodálatos város, csak úgy, mint Párizs. A kör végén egy kép is készült rólunk, amit a szuvenír boltban megvettünk. Utána végigmentünk a Tower Bridge-n és megnéztük a Big Ben-t, amiről megtudtuk, hogy az nem maga a torony, hanem maga a harang neve. A királynő lakhelyét is megnéztük, a Buckingham Palace-t . A palota előtt és az azzal szemben levő szökőkútnál is fotózkodtunk. Sajnos nem volt szerencsénk, nem láttuk II. Elisabeth királynét. Engesztelésképpen megleptük magunkat kettő angol őrrel és egy angol édességgel, ami szerintem olyan, mint a karamella, csak puhább és jobb. Fudge-nak hívják, sok fajta ízben van. Mi a leggyakoribb ízűt, a vaníliásat kóstoltuk meg. Vettem egy csomaggal Izának, meg egy képeslapot is, amit majd feladok még ma. Mivel ebédkor nem voltunk éhesek megnéztük még Anglia Nemzeti Múzeumát, ahol mindenféle népnek, törzsnek tárgyai, szobrai és értékei voltak kiállítva. „Estebédet” ettünk egy pub-ban. Elhatároztuk, hogy hagyományos angol ételt fogunk ma enni. Én közepesen sült stake-et, gravy szósszal és „Yorkshire Puddinggal”és burgonyával. Nagyon ízlett, főleg a gravy szósz. Olyan egzotikusnak tűnt nekem. Az emberek mindenhol kedvesek,sok fajta akcentussal beszélnek. Estefelé beugrottunk Louisához. Összepakoltunk mindent holnapra. A repülőjegyeket elraktam a pénztárcámba, azt meg a táskámba. Elköszöntünk Louisától, mondtuk, hogy meg szeretnénk nézni Londont este. Lili kameráját vittük magunkkal. Sok esti képet készítettünk. Mikor hazafelé mentünk, venni akartam magamnak egy I Love London-os pólót. Akkor vettem észre, hogy a pénztárcám eltűnt, a jegyekkel együtt! Lili szerint: először lefagytam, semmit nem szóltam, majd sírásban törtem ki, és fél óráig nem lehetett semmivel sem vigasztalni. Ezután egy órával már Louisánál voltunk. Azon gondolkodtunk, hogyan szerzünk pénzt még egy repülőjegyre. Elhatároztuk, hogy egy későbbi járattal fogunk menni. Lilinek volt 40 Fontja, Louisa, pedig adott 20-at, mert ezt nem kellett befizetnie, amikor jött beszedni a pénzt a lakás tulajdonosa. Nekem volt 30 Fontom, de csak volt. Szerencsémre nem volt benne semmi fontos irat. Az ágyban összekuporodtam és reméltem, hogy valaha hazaérek. Június 14., Szombat, London Ma reggel korán keltünk, felhívtam Anyut, hogy elmondjam mi a helyzet. Hallottam a hangján, hogy aggódik, de azt is, hogy bízik bennem. Lilivel kimentünk a Trafaglar Square-re, Louisa kölcsönadott gitárjával. Én énekeltem, Lili gitározott, tavaly tanult, nem is volt rossz. Nagyon unalmas volt, főleg azért, mert kevés olyan dal volt, amit Lili el tudott játszani, én meg énekelni. Mégis, úgy, hogy csak három-négy órát töltöttünk ott
12.
VII. évfolyam 1. szám
összegyűlt annyi pénz, hogy megvehessük a déli járatra a jegyet. Nem sokkal később már a reptéren voltunk. Louisa kikísért minket. Megköszöntük, hogy ott lakhattunk két napig, és a sok csomaggal a kezünkben felszálltunk a repülőre. A repülőn elaludtam. Amikor felébredtem már otthon voltam. A földszintről a „Magyarország” című dal első dallamai hangzottak fel. Ahol az álmomban jártam, Magyarország... –suttogtam. Lementem köszönni a családomnak, az ajándékaimat meg átadtam nekik. Jó volt látni, hogy boldogságot okoztam nekik. Apa, anya és Iza, mindannyian elégedettek voltak az ajándékaikkal. Cserébe ők egy jó magyaros vacsorával vártak haza. Halászlével és rakott krumplival. Az utazás, pedig egy elfelejthetetlen, jó és érdekes élmény marad számomra, remélhetőleg Lili számára is! Minden ami megtörtént jó emlékként marad meg bennem. A potyautas, a bogarak a hotel szobában, sőt még a pénztárcám ellopása is, hiszen akkor soha sem lett volna egy olyan vicces, zenés délelőttöm Londonban! Remélem Lilivel jövőre is elmegyünk egy másmilyen európai útra! Harvey Emma
Az én nyaram Írta: Nagy Fanni Az én nyaram nagyon izgalmas volt. Rengeteg helyre mentünk. Sajnálom is, hogy már vége a nyárnak. De nemsokára itt a következő! A nyarat táborozással kezdtem. Először tenisztáborban voltam, ami nagyon fárasztó volt, mert a tűző napon kellett edzenünk. A hetet a tesómmal, Katával és Kata testvéreivel, Lacikával és Zsófival töltöttem itt. A következő tábor a balatoni volt, ami szintén nagyon jó volt, mert sokat lehettem együtt a régi osztálytársaimmal. Ezután az angol-dráma tábor következett, ami igazán jó hangulatban telt. A hétvégén nagy sikerű előadást tartottunk a szülőknek és barátoknak. A következő héten, Martfűn voltunk egy wellness szállodában, ahol sokat fürödtünk. Martfűről átugrottunk a szomszéd városba Tiszaföldvárra (ahol apukám született) megnézni, hogy milyen is az a motoros fesztivál, amit minden évben rendeznek. Nekem személy szerint nem nagyon tetszett, mert leginkább vad rockerek voltak az eseményen. Ami leginkább elvette a kedvem, hogy amikor megérkeztünk láttuk, mikor egy fiatal lehányja magát. Ezen kívül amúgy jól telt az ottani időszak. Augusztus végén meghívást kaptam Liliék balatoni nyaralójába, ahol egy hetet töltöttem el. A hét elején Hanna és barátnője Dóri is velünk volt, de a hét közepén ők elmentek. Ez a hét izgalmasan telt. Voltunk egy koncerten, ahol az énekes bár nem volt valami jó, mégis élveztük ezt a kiruccanást, mert sok bazár volt arrafelé, s míg Lili apukája, Zoli a koncertet nézte, addig mi szabadon vásárolgattunk.
13.
2013. szeptember
Lilivel és Sonyval, a kutyájával horgászni is elmentünk, bár nem sok eredménynyel. Szinte minden nap Sonyval fürödtünk egy stégnél és ha sportolni támadt kedvünk, biciklire pattantunk. Voltunk Hanna és Lili unokatestvéreinél, akik a mellettünk lévő településen nyaraltak. Meglátogatott minket Lili nagymamája Pécsről. Ráadásul még grilleztünk is Zoliék ismerőseivel. Ez a hét egyszerűen szuperül telt. A nyáron Magyarországra látogattak az olasz és ausztrál rokonaink is. Sajnos az olasz családtagjainkkal nem tudtunk találkozni, de szerencsére ők minden nyáron jönnek, így nem szomorkodom. Az ausztrál rokonaimmal is csak a szüleim találkoztak, mert azt mondták, hogy két rokonunk jött most látogatóba, és az egyik nem beszél magyarul, a másik pedig már túl idős, nem sok közös témánk lenne, emiatt felesleges lenne elmennem velük. Augusztus utolsó hetében Horvátországban, az Isztriai-félszigeten, Pulán nyaraltunk. Tavaly jártunk ott először, s mivel kellemes élményekkel tértünk haza, ezért most is arra esett a választásunk. Voltunk egy hatalmas nagy erdőben, ami egykor a Osztrák-Magyar Monarchia egyik fontos katonai bázisa volt. Ma a tenger élővilágát bemutató akváriumként működik. Estéket rendszerint vacsorával egybekötött városnézéssel Pulában töltöttük. Pula egyik nevezetessége az Amfiteátrum, ami a római Colosseum után a második legnagyobb aréna. Az idő nagy részét a tengerparton töltöttük, jet-skiztünk, vizibicikliztünk és kajakoztunk is. Egy egész napos hajókirándulásra is elmentünk, a közeli Vrsar-ba, Rovinjba illetve a Lim-fjord-hoz látogattunk el. A hajónk pont belefutott egy viharba a tenger közepén. Nagyon féltem, de szerencsére gyorsan elment, és mire kikötöttünk, a parton már ismét ragyogó napsütés fogadott. Szerencsétlen tesóm, Zsombor a nyaralás alatt belelépett egy tengeri sünbe, majd ezután elbotlott a sziklás parton, így sérülésekkel tele jött haza a nyaralásról. Összességében a nyaram egyszerűen hihetetlen jó volt. Már most a következő nyarat tervezzük. Remélem az is ilyen izgalmas lesz, mint az idei volt. Nagy Fanni
Nyár Írta: Szakál Kata A nyár számomra a szabadságot jelenti. Vagyis az év legjobb időszakát. Imádom, hogy semmi sem számít és majdnem minden úgy van, ahogy te szeretnéd. Ezért is volt ez a 2013-as nyaram ilyen csodálatos. Az egész úgy kezdődött, hogy épp a nap alatt feküdtem a tengerpart mellett, Horvátországban. Gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, hogyha láthatnám, hogyan forgatják kedvenc sorozatom, a Pretty Little Liart, vagyis a Csinos kis hazudozókat. Majd egyre mélyebbre merültem a gondolataimban és egyszer csak egy olyan kép tárult elém, amely a Pretty Little Liarsből van, és én vagyok a legjobb barátja Hanna Marinnek vagyis Ashley Bensonnak és az egyik főszereplő is én vagyok. Majd hirtelen megcsörren a telefonom. Felpattanok és felveszem. Egy férfihangot
14.
VII. évfolyam 1. szám
hallok. Angolul beszél. Majd lefordítom, amit mondott hosszas gondolkozás után. Elhívtak a Csinos kis hazudozók forgatására, és ha tetszik, akkor bevesznek és én leszek az egyik főszereplő. Az első dolog, amit tettem felhívtam a legjobb barátnőmet Damyt. Ő rögtön mondta, hogy menjek el. Mikor visszatértünk a nyaralásból Magyarországra, rögtön el is indultam. De nem egyedül, Damyt is magammal vittem. A repülőn ültem, amikor újra megcsörrent a telefonom. Norman Buckley volt az újra, a rendező. Mondta, hogy Ashley kijön értünk a repülőtérre. Leszálltunk, és megpillantottam Ashley Victoria Bensont. Megállt a világ, azt éreztem. El sem hittem, hogy ott ál tőlem öt méterre. És Ő még csak nem is sejtette ki vagyok, de én tudtam ki Ő. Damy húzott, én tátott szájjal maradtam, és egyre közelebb kerültem Ashleyhez. Már csak 9 méter, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0,5 és ott voltam. Mosolyogva rám köszönt, és tudta, ki vagyok. Később megkérdezte, kit hoztam magammal, mondtam, hogy a legjobb barátnőmet. De Ő sem egyedül jött, hanem Lucy Halellel, vagyis Aria Mondgomeryvel. Most hirtelen Damy szája maradt tátva, hogy ott áll előtte karnyújtásnyira a példaképe, és a kedvenc sztárja! Becsuktam a száját, és elindultunk. A repülőtér előtt egy LIMUZIN várt ránk, előtte két sármos ember, akik felkapták a csomagjainkat, és behelyezték a csomagtartóba. Elindultunk, és egész úton be nem állt a szánk. Majd megérkeztünk, és kiszálltunk. Bementünk a forgatási helyre, és csak húzott minket a két sztár Ash és Luc. Nagyon várták már, hogy lássuk, ahogy szerepelnek. Majd bemutattak minket a rendezőnek és a többi szereplőnek. Alig győztük becsukni egymás tátva maradt száját! Majd elkezdődött a buli. Elkezdtek forgatni, nekünk saját székünk volt, hogy mindenkit lássunk pontosan. Negyvenöt perc múlva vastapssal köszöntük meg, hogy láthattuk a forgatást, vagy tíz percig nem hagytuk abba. Majd körbeállt minket mindenki, és megkérdezték, hogy hogy tetszett, azt, hogy mi kit játszanánk, és hogy szerepelnénk -e benne. Természetesen egyszerre mondtuk rá: IGEN. Majd mindenki elkezdett sürögni-forogni, és mindenki egyszerre beszélt. Már azt se tudtuk, hogy merre van az előre. De Ashley megnyugtatott minket, hogy ez mindig így megy, csak ne válaszoljuk, és akkor mindenki értelmesen türelmesen kérdez, és mondja a magáét. Hát így tettünk. És minden nyugodtabb lett. A varrónő és a stylist a méreteket kérdezte, s, hogy milyen sminkünk legyen, a fotós azt, hogy mikor, hol, és hogyan dolgoztunk-e már ilyen emberekkel, a rendező pedig mondta, hogy kik vagyunk és hogy mi a helyzet. Az asszisztens diktálta, mikor forgatunk, gyakorlunk, ruha próbálunk és satöbbi. Majd mindenki egyenként eltűnt. Fogytunk, hazamentek az emberek. De persze Ashley és Lucy felajánlották, hogy velük lakhatunk, ezért velük mentünk haza. Hazafelé kitérőt tettünk a Starbucksba, és ivott mindenki egy karamelles frapuccinót. Majd hazaértünk, egy palotába találtuk magunkat, mint a tündérmesékben. Kipakoltunk, elrendezkedtünk, aztán Ashley és Luc eligazított minket. Megmutatták a képeiket, a szobákat, beszélgettünk a karrierükről. Csaptunk egy négyes bulit, és nagyon jól mulattunk, majd lefeküdtünk. Reggel tíz órára kellet menni, így elég volt csak kilenckor kelni. Beértünk és újra, mint a hangyák úgy nyüzsögtek az emberek. Majd elkapott minket a stylist és a sminkes és elkezdték próbálni rajtunk a különböző szetteket. Ez ment egész nap. Másnap szöveget olvastunk majd tanultunk, és a harmadik nap már fejből tudtunk mindent. A negyedik nap elkezdtünk forgatni. Az első jelenet nagyon jól sikerült a többi 5
15.
2013. szeptember
napon ugyanezt tettük majd vége lett a résznek. Mikor hazaértünk aznap este hulla fáradtak voltunk, de Ash és Luc rendeztek nekünk egy GRATULÁLUNK bulit, ahol mindenki ott volt. Nagyon meglepődtünk. Örültünk neki, ezért megöleltük Asheyt és Lucyt. Később mindenki hazament, és mi lefeküdtünk. Mikor felébredtem, és újságot tartottam a kezemben, amelyen Damy és én voltunk a címlapon. Felébresztetem Damyt, és együtt hangosan elcsodálkozva olvastuk a cikket rólunk. Egy héttel később teljesen hulla fáradtak voltunk, és úgy éreztük, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk oda, ahonnan valósiak vagyunk, mert ez nem a mi életünk, ez egy más élet, bár élvezetes volt, de ezek az emberek nem mi vagyunk. Így négy nappal később egy nagy BÚCSÚBULI után visszatértünk Magyarországra, de nem egyedül hanem Ashley Victoria Bensonnal és Karen LucyHalelel, ugyanis legjobb barátnők lettünk. Hazaértünk, és most már négyen feküdtünk bikiniben a nap alatt. Hát így lettünkDamyvel sztárok és legjobb barátnők Ashleyel és Lucyval. Ez a kapcsolat még a mai napig is tart. Tehát az idei nyaram így nézett ki. Izgalmas és álomszerű volt! Ez volt az eddigi legjobb nyaram! Sosem felejtem el! Szakál Kata
HÉTVÉGI TÚRA A várakozásoknak megfelelően idén is elindult a hétvégi túrasorozat. Ebben a tanévben négy alkalommal szervezzük meg a kirándulásokat. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is, a túrázás örömét megkoronázzuk a kincskeresés izgalmával, ezért minden alkalommal nekivágunk egy-egy geoláda megkeresésének. Mi is az a geoláda? Országszerte, és az egész világon is természetjáró emberek kis kincses ládákat rejtenek el, amihez tartozik egy GPS koordináta. A túrázók ennek segítségével megtalálják a ládákat, amiben kis ajándékokat találnak. Minden kincs helyére egy másikat kell odatenni. Reméljük sok izgalomban és élményben lesz részünk a küldetések során. Az idei év első geoláda kereső túrájára - igaz második nekifutásra - szeptember 27 -én, igazi kirándulós időben került sor. Az elrejtett geoládákat sikeresen megtaláltuk. Az egyik ugyan egy mágneses mikroláda volt, de a második doboz kincseiből minden gyerkőc kedvére szemezgethetett. Az útvonalunk az Istenhegyi víztoronytól Normafán keresztül, a kisvasutat keresztezve vezetett, egészen a második ládáig. Visszafelé a Normafa rétesezőnél falatoztunk, majd a napot egy fantasztikus játszóterezéssel zártuk az Anna- réten. Fábián Zsuzsa
16.
VII. évfolyam 1. szám
A TEHETSÉGMŰHELYESEK HÁZA TÁJÁN Naprendszer a Nap gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, egyike a Tejútrendszer sok milliárd naprendszerének, amely a galaxisunk Orion nevezetű spirálkarjának nagyjából a felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el. A csillagászatban naprendszer alatt olyan rendszert értünk, amelyben egy vagy több csillag található, és amelyben más égitestek is keringenek. Bolygónknak, a Földnek otthont adó Naprendszerünk középpontjában a Nap található. Csillagunk gravitációs térrészén belüli objektumok és kölcsönhatások összessége jelenti a Naprendszert. Központi csillagunk hozzávetőleg 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy hatalmas gázfelhő gravitációs összehúzódása nyomán. Nem sokkal később,
már 4,567 milliárd évvel ezelőtt a csillagkeletkezésnél visszamaradt, a Nap egyenlítői síkjában lapos korongba rendeződött anyagból kialakultak az első kisbolygók, majd bolygók. A belső naprendszerben négy kőzetbolygó: a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars, a külső naprendszerben négy óriásbolygó: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz és az öt törpebolygó: Ceres, Plútó, Humea, Makemake, Eris alakult ki. A kőzetbolygók kérge szilikátos, a gázbolygók viszonylag kis szilárd magját hatalmas hidrogén–hélium légkör veszi körül, a törpebolygók összetétele jeges kőzet. A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található. A legnagyobb számú égitest-populáció a két
17.
különálló övezetbe rendeződött aszteroidák családja. A belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter között, a külső ún. Kupper-öv pedig a Neptunusz pályáján túl helyezkedik el ellipszis alakban a Nap, mint gyújtópont körül. Ezekben az övekben található öt olyan objektum, amelyek egy 2006-ban bevezetett égitesttípus ma ismert első tagjai, a törpebolygók. Hat bolygónak és három törpebolygónak természetes kísérői is vannak, ezeket holdaknak nevezzük. A holdakon kívül az óriásbolygók körül gyűrűk, gyűrűrendszerek keringenek. A rendszerben vannak szabadon keringő testek is, ezek az üstökösök, a kentaurok és a mindenütt jelenlévő bolygóközi por. A Naprendszert teljesen betölti a égitestekkel, létrehozva az űridőjárást. forrás: a wikipédiából
2013. szeptember
Segíts az űrhajósnak megtalálni az űrhajót!
A következő számban közöljük a Tehetségműhelyesek további műveit!
18.
VII. évfolyam 1. szám
FELHÍVÁS Próza- és versmondó verseny Október 24-én próza- és versmondó verseny lesz a felsősöknek. Nyílt lehetőség Mindenikinek, még Neked is! Jelentkezni a magyar tanárodnál tudsz! Max 3 perces lehet a produkciód. A verseny időpontja: Október 24. 14:00 játszó. Minden érdeklődőt szertetel várunk!
Új dimenzió a felsősök folyosóján!!!+! Három új számítógép érkezett a 2. emeleti folyosóra. Az összes felsős nagyon megörült nekik, mivel –gondolták- így többet tudnak internetezni, ám ez nem így van. Ugyanis ezek a számítógépek arra valók, hogy megcsináljuk rajta a házi feladatot, vagy a fakultációs feladatot. Ha a gyerekek elmozdítják a helyéről a gépeket, akkor az a számítógép eltiltásával jár. A számítógépnél enni és inni is TILOS! Ha a számítógépet használni szeretnéd, akkor szólnod kell a tanárnak. A gépre játékokat letölteni nem szabad. A gépet csakis a saját felelősségedre használhatod. A gyerekek, felnőtt vagy erőszakos tartalmú játékokat vagy oldalakat nem látogathatnak. A számítógépeknél csendben kell maradni! Kérünk Mindenkit, tartsátok a be a szabályokat! Működjünk Együtt!
A Felsős tehetségműhely pályázatot hirdet... ...Az alsósoknak ”Az űr” címmel. Készíts rajzot, vagy festményt! 2013. október 25-ig tudod leadni Szebeni Katának! (5.o.) A neved és az osztályod szerepeljen a pályamunkádon! ...a felsősöknek ”Az én bolygóm” címmel. Írj egy verset vagy egy fogalmazást az alábbi témában! 2013. október 25-ig tudod leadni Szebeni Katának! (5.o.) A neved és az osztályod szerepeljen a pályamunkádon! A LEGJOBB KÖLTEMÉNYEK, ÍRÁSOK MEGJELENNEK AZ ISKOLAÚJSÁGBAN!
19.
2013. szeptember
Juhász Gyula - Szeptember aranya részlet Pirkad a lomb, nyaram elmúlt, Elmúlt epedve nyaram, A hold bőség-szarujában Szeptember aranya van. Ez a nyár volt a legszebb, Mert legszomorúbb nekem. Elmúlt. Most eldalolom majd Szeptemberi éjjeleken. Mert ez az én sorsom, üdvöm, Tűnőben szép nyaram, Mikor a holdon, a szőkén Szeptember aranya van.
ÚJABB HÍREKKEL NOVEMBERBEN JELENTKEZÜNK! Hírhozó Újság - Független iskolai lap. Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, Harvey Emma, Juhász Enikő, Katona Alíz, Karakas Johanna, Marton Olivér, Máté Dóri, Mihalik Dániel, Nagy Fanni, Palotás Dániel, Szakál Kata, Zibrányi Péter Szerkesztő: Juhász Enikő
20. www.ujalma.hu