Kányádi Sándor - Álmodó Részlet Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém. Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut?
2014. szeptember
TARTALOM Az Újalmába lassan beszökött az Ősz... ............................ 3 Becsöngettek! .................................................................. 4 Gólyatábor ....................................................................... 5 Madár-suli ....................................................................... 6 Több, mint sport .............................................................. 6 Sok jó ember, kis helyen .................................................. 7 Írkász-firkász
„Nem leheteredményei összekötni a pontokat a jövőt fürkészve, A Nyár pályázat ....................................... 8
Steve Jobs Molnár Gellért - Nyári napló és tabló .......................... 8
Kápolnai Kamilla - Nyári napló ................................... 9
A 3. osztályosok tablója ............................................. 9
Harvey Emma - Bakancslista .................................... 10
Barta Botond - A nyaram .......................................... 15
Medgyesi Bálint - Nyári élményeim .......................... 16
az összefüggések csak utólag visszanézve látszanak.”
Kis kuckó az oviban ....................................................... 17 A Tehetségműhelyesek háza táján
A televízió ................................................................ 18
A televízió működése ............................................... 18
A televízió fejlődése ................................................. 19
Budapest kupa ............................................................... 20 Alma-hangulat ............................................................... 20 Nyílt napok és ovis csalogatók ....................................... 21 „Kívánok neked mindent, ami csak jó - kiváltképp az újrakezdés képességét. Tanulj a szomorúságból és a hibákból! Aztán indulj tovább! És mindenekelőtt kívánok neked bátorságot! Ez a bölcsője minden másnak!” Pam Brown
2.
VIII. évfolyam 1. szám
Az Újalmába lassan beszökött az Ősz... Szinte csak most nyitotta meg újra kapuit iskolánk, és máris október közepét írjuk. Túlvagyunk az első nagy projektünkön, a Tv kikapcsolási héten, az első nyílt nap is közeleg már, de az őszi szünet sem várat sokat magára. Bizony rohan az idő, ha jól érezzük magunkat! Az idei évben iskolaújságunk minden hónapban különleges címlappal jelentkezik. Nem titkolt szándékunk ezzel az, hogy ráhangoljuk kedves Olvasóinkat tavaszi projektünk témájára, Budapestre. Sokan élünk ebben a gyönyörű folyóparti városban, ahol minden macskakőnek, minden régi épületnek története van. De vajon ismerjüke ezeket? Miközben sétálunk a város impozáns régi negyedeiben szembejön velünk a múlt, a kérdés az, hogy észrevesszük-e… A 2014-2015-ös tanév első címlapja is viszszanyúlik a régmúltba. De mit ábrázol a kép? Mikor készülhetett, hol járunk az időszalagon? Tudj meg minél többet róla! Beszélgess róla szüleiddel, barátaiddal! Ha mindezekre tudod a választ, ne habozz, írd le egy papírra a megfejtést, a nevedet és az osztályodat, és juttasd el hozzám! Kellemes múltidézést kívánok Mindenkinek! Juhász Enikő A Szerkesztő
„A múlt (...) az emlékezet kikötője az idő viharában.” Andre Comte-Sponville
3.
2014. szeptember
BECSÖNGETTEK! Bár az eső elmosta az évnyitót, de kedvünket azért nem szegte. Orsi néni kedvesen bemenekített mindenkit az udvarról, és szinte azonnal megkezdődött az első hivatalos tanítási nap, 2014. szeptember 2án, azon a bizonyos borongós hétfő reggelen. Az osztályokban nagy volt a nyüzsgés: mindenki könnyed nyári élményekkel telve próbálta újra felvenni a ritmust, és próbálta átverekedni magát a könyvek, füzetek és eszközök barikádján … sikerrel! Persze az élménybeszámolók sem maradtak el! Volt, akiből ömlött a szó, annyi mindenről szeretett volna mesélni, volt, aki még kissé megilletődve tördelte a kezét, mit is mondjon a vele történt sok esemény közül, végül csak sikerült egy-két gondolatot megosztania. Ahogy ez év elején lenni szokott, az osztályfőnököktől elhangzott néhány jó tanács is a jövőre nézve. De, hogy senkinek ne maradjon hiányérzete az alábbiakban olvashatjátok Orsi néni gondolatait, aki elsősorban a felnőttekhez intézte eső áztatta évnyitó beszédét. Ezzel kívánunk Mindenkinek tartalmas és eredményekben gazdag tanévet! Az új tanév nem csak gyermekeik számára hoz új kihívásokat, de Önöknek és nekünk, pedagógusoknak is nap, mint nap kell azért tevékenykednünk, hogy együtt örülhessünk sikereiknek. Idén is számítunk szoros együttműködésükre, figyelmükre, kérdéseikre és észrevételeikre. Változásokkal, bizonytalanságokkal teli időszak zajlik manapság az oktatásban. Különösen fontos ilyenkor, hogy az ember az értékekre fókuszálva tudjon vizsgálódni, és ne engedje, hogy a részletek eltereljék a figyelmét a legfontosabbról, a gyerekeinkről. Mi továbbra is ugyanazzal a céllal végezzük feladatainkat, hogy jó iskolát csináljunk. Ebben maximálisan számítunk együttműködésükre.
4.
Az idei évben is kiemelt feladatunknak tekintjük a tehetségeink gondozását. Egyetértünk Háy Jánossal, aki azt mondja: „A tehetségnek része az az önerő, ami (…) képes megmutatni magát. (…) Nem a kimagasló adottságúakról kell csak beszélni, hanem az átlagosakról, akiknek szintén meg kell kapniuk a képességeiknek megfelelő tudást. (…) Elsődleges, hogy mindenki az adottságainak legmegfelelőbb életutat kaphassa meg. „ Ezért pedig Gyarmathy Éva iránymutatását követjük, mely szerint: „A kreativitás megjelenése a környezeten múlik. (...) Amilyen mértékben elfogadja, esetleg el is várja a szokásostól eltérő megközelítéseket, újszerű megoldásokat a környezet, olyan mértékben fognak azok megjelenni.” Parditka Orsolya
VIII. évfolyam 1. szám
GÓLYATÁBOR Már nagyon vártam a pénteket, mert akkor végre elkezdődött 15:00-kor a felsős gólyatábor. Első állomásként kimentünk a Kamaraerdőbe, mert a nyolcadikosok feladatokat hoztak nekünk. Volt versírás, tojásdobálás, csukott szemmel tejszínhabevés és még sok más. A játékok után viszszajöttünk, és máris kezdetét vette a gyümölcsvásár. A tanárok az udvaron, néhány helyen leültek és nekünk pedig körbe kellet rohangálni, és kérdezni a megfelelő kérdéseket, hogy rájöjjünk, ki kicsoda. Ezután a vacsora következett, ami pizza volt. Aztán ezután nem
sokkal jött a disco. Közben a nyolcadikosok csinálták a bátorság próbát, ami az iskola felső szintjén volt megrendezve. Amikor felértünk elindultunk a kisfejlesztő felé, és ott volt egy bábu, amit fölakasztott Boti és Bálint. Amikor bementünk nagyon ijesztő volt. Továbbmentünk. A játszóban volt három bábu a földön, ami olyan volt mintha ember feküdne ott. Mögötte állt egy sírkő is. Emma és Gábor úgy megijesztette Olivért, hogy égnek állt a szőre! A folyosón át beballagtunk a 6. osztályosok termébe, ahol G.B, G.D. és D.D. fura szavakat hadováltak. A mi termünkben padokból
sírokat készítettek. Léna kimászott (a pad alól) a sír alól, és nagyon megijesztett bennünket. Miután mindezt túléltük, bementünk a Fizika -kémia terembe, ahol Eszter néni kísérletezett. A kísérletek után leküldtek a tornaterembe. A sok izgalom miatt hajnali egy órakor tudtam csak elaludni, de reggel 7-kor már fel is ébredtem. Nyolc órakor jött a reggeli, ami kakaó és bukta volt. Reggeli után tanár diák kosárlabda volt, persze a diákok nyertek. A tanár diák meccs után métázni és focizni lehetett. Én sajnos délben hazamentem. Szadai Zsolt
A gólyatábori győztes 8. osztályt éltető vers Az imádott nyolcadikosok South Parkot néznek, szeretik az áfonyát, de nem a babfőzeléket. Kezük, mint a wc pumpa, lábuk, mint a polipé, testük, mint a karabiner, fejük automata konyhagép, nevüket az égbolt őrzi, ők pedig a fapapucsot… Éljenek a nyolcadikosok! A Négyesek, avagy a négy négyes Kovács Bertold, Morvay Ottó, Gábor Zsolt, Bruckner Dani
5.
2014. szeptember
MADÁR-SULI Idei első madár-sulink témája az ősz és a madarak… élőhelyeik, szokásaik ok-okozati összefüggésben. Az iskola környékén lévő telepen tettünk egy kis sétát,ahol láthattunk földben élő méhrajt, s hogy ne zavarjuk, messziről néztük hogy szorgoskodnak. Majd minden lépésünket madárcsicsergés követte, alig bírtuk kapdosni a fejünket, hogy éppen mi, hol, merre szól. A találékonyabbak távcsővel érkeztek a sétára, így egész közelről megszemlélhették a madarakat, de azok sem búsultak, akik nem hoztak, hisz Laci bácsinál mindig minden madárról van kép, vagy plüss figura, ami még a hangját is utánozza… próbálkoztunk is odacsalogatni egy-két madarat a plüsstársai segítségével. Láttunk még csiga petét, ami nagyon hasonlított egymáshoz ragadó gyöngyökhöz is. Laci bácsi benyúlt értük a fa rései közé,csak azért,hogy megmutathassa, s miután mindenki megcsodálta, óvatosan visszahelyezte őket. Mint eddig minden évben ismét sok-sok új élménnyel, információval gazdagodhattunk. Tavasszal visszavárunk Laci bácsi! Pázmándi-Szakács Andrea
„Az ég felé ha nézel, láthatod, Hogy sok madár talál hazát. A lépted gyorsuló, jól tudod, hogy hív egy új világ.”
Vastag Csaba
TÖBB, MINT SPORT Nemrégiben újabb futóversenyen indult iskolánk lelkes csapata. A városligetben szervezett 3,4 kilométeres liget kört tettük meg közösen tanárok, diákok és szüleik egyaránt. Az igazán jó hangulat most sem hiányzott. Különösen hálásak lehetünk, mivel kizárólag a verseny ideje alatt elállt az eső is! Köszönet minden részvevőnek, hogy jelenlétükkel újból tettünk egy lépést az egészség felé. Néhányan, mint például Dóra néni, még aznap a 21-kilométeres félmaratoni távot is teljesítették. Külön gratuláció nekik! Minden érdeklődőt szeretettel várunk a következő alkalommal is, amiről hamarosan hírt is adunk! A Szervezők: Simon Dóra, Hajdú László
6.
VIII. évfolyam 1. szám
SOK JÓ EMBER, KIS HELYEN Új taggal bővült az Alma Mater csapata Nemcsak új gyerekekkel gyarapodunk évről évre! A pedagógus csapatunk is folyton változik, akárcsak a világ. Ez év szeptemberében új kolléga érkezett az Almácskák főhadiszállására, ő Csemer István. Kedves Olvasóink, engedjétek meg, hogy ő maga mutatkozhasson be Nektek! Zenei tanulmányaimat klasszikus zongora szakon a városi állami zeneiskolában hétéves koromban kezdtem el zenész család sarjaként. Már korán megmutatkozott tanulmányaim alatt a rögtönzés, mint adottság, a klasszikus zenei darabok interpretálása mellett. Tízéves koromban megérintett az amerikai pop és jazz világa. Akkor határoztam el, hogy zongora tanulmányaimat más műfaji területen is folytatom. 1987-ben az akkori budapesti OSZK zeneiskolában hivatásos zenész kategória vizsgát tettem. Tanáraim voltak Dr. Garay Attila és Szakcsi Lakatos Béla. 2000-ben felvételiztem a bostoni Berklee College of Music zenei egyetemre, ahol magas ösztöndíjjal felvételt nyertem jazz zongora, zeneszerzés és előadóművész szakokra. Klasszikus és jazz zon-
gora tanulmányaimat párhuzamosan folytattam és 2004-ben vehettem át diplomámat. Olyan híres professzoroktól tanulhattam, mint pl. Raymond Santisi, aki Diana Krall jazz énekest es Keith Jarret jazz zongoraművészt is tanította, valamint László Gardony tanár, aki nemzetközileg is elismert jazz zongorista és zeneszerző. 2002-ben jelent meg első önálló smooth jazz lemezem „With all my soul” címmel. 2013-ban felvételt nyertem a Kodolányi János Főiskola jazz zongora szakára, ahol tovább folytatom zenei tanulmányaimat. Tanulmányaim során végig arra készültem, hogy a megszerzett zenei tudásomat és tapasztalatomat átadhassam a zenét tanuló fiataloknak, akiknek esetleg nincs lehetőségük külföldi egyetemeken tanulni. Úgy hiszem, hogy a rendszeres zenélés és zeneta-
7.
nulás elősegíti a harmonikusabb személyiség kialakulását, fejleszti a kreativitást és az önkifejezést. A zene minden gyermek számára egy örömforrás, életre szóló belső erőtartalék- miként más művészetek- a teljes emberré válás nélkülözhetetlen feltétele, alapja, tápláléka, ha Kodály Zoltánt idézzük. Úgy gondolom, hogy az iskolában zenéléssel és zenetanulással töltött idő feltölti, felfrissít, gazdagítja a gyerekeket, érzelmileg és értelmileg egyaránt. A zenén keresztül tudunk szeretetet adni és kapni, ami elengedhetetlen, és a legfontosabb alapeleme létünknek. A zene elsődleges hivatása az, hogy maradandó élményeket adva a zenét érteni és élvezni tudó, boldog gyermekeket neveljen. „Csak boldog gyerekből lehet boldog felnőtt, s csak belőlük lehet boldog ország.” ~Kodály Zoltán~
2014. szeptember
NYÁR PÁLYÁZAT Az idén is számos nyári pályázat került értékelésre mind alsó és felső tagozatban. Külön öröm, hogy az elmúlt éveket is felülmúlva rengeteg pályamű érkezett. A legjobbakat ünnepélyes eredményhirdetés keretében hirdettük ki és mutattuk be. Alsós kategória: 1. Molnár Gellért (3. o.) nyári naplója, tablója 2. Kápolnai Kamilla (2.b. o.) nyári naplója 3. A 3. osztályosok tablója Felsős kategória: 1. Harvey Emma (8.o.) Bakancslista c. fogalmazása 2. Barta Botond (8.o.) A nyaram c. fogalmazása 3. Medgyesi Bálint (8.o.) A nyaralásom c. fogalmazása Az alábbiakban ezen nyertes írásokat olvashatják, kedves Olvasóink!
Molnár Gellért - Nyári napló és tabló
8.
VIII. évfolyam 1. szám Kápolnai Kamilla - Nyári napló
A 3. osztályosok tablója
9.
2014. szeptember
Harvey Emma - Bakancslista Két nap múlva nyári szünet, de én még mindig nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Persze a családommal elutazok egy hétre, de mit csináljak a maradék két hónapban? Szerencsére az iskolában már semmit nem kell tanulnunk, a tanáraink úgy döntöttek, hogy eleget nyaggattak az első félévben a felvételi miatt, meg már befejeztük az összes tantárgyból az ez évi tananyagot. De attól függetlenül be kell járni az órákra, csak ahelyett, hogy tanítanak nekünk, filmeket nézünk. Holnap van péntek, ami azt jelenti, hogy az osztályom ballagása. Már nagyon izgulok, de ez persze olyan jófajta izgulás, nem a rossz. Emlékszem, hogy már elsőosztályos korom óta vágytam arra, hogy egyszer majd én engedhessek el egy lufit, hogy az én szüleim is büszkeséggel nézzenek rám, mint annak idején a többi ballagó diákra. Ez a vágyam most teljesülni fog. Már megbeszéltem a legjobb barátnőimmel, Fannival, Annával és Petrával, hogy holnap a ballagás után ünnepelni fogunk a kedvenc cuk-
rászdánkban, a Domi’s Bake Shop-ban. Utána Annáéknál folytatjuk az általános iskola befejezésének ünneplését, ráadásul ott is alszunk. Fekete-fehér. Ma mindenki ezekbe a színekbe öltözött, egyedül a színes virágokkal kidíszített székekről, termekről és folyosókról lehet megkülönböztetni a ballagást valakinek a temetésétől. Mindenki mosolyog, a szülők ölelgetik gyerekeiket. Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen jó is az, hogy gimnáziumba megyek, mert olyan, mintha új életet kezdenék, de gondolatmenetemet megzavarták: Sára, édes kislányom! Nézd - vett elő egy képet Anya -, tegnap még csak ovis voltál, most meg már ballagsz is el az általános iskolából! - szemébe könnyek gyűltek, majd átölelt. Szeretlek téged, ugye tudod? Bármi bajba kerülsz, Apáddal mindig itt leszünk, hogy újra lábra állítsunk. - ekkor Apára nézett, aki nagyban bólogatott. Én is szeretlek titeket, és ez nagyon jól esik - hadartam -, de most mennem kell, mert megbeszéltük Né-
10.
meth tanárnővel, hogy húsz perccel a ceremónia előtt találkozunk az osztályteremben. – Gyorsan puszit nyomtam az arcukra, majd elsiettem, de sajnos így is elkéstem. Tudtam, hogy nem szabadott volna magas sarkú cipőben jönnöm, mert abban csak lassan tudok tipegni. Mindenki a (volt) padjában ült, én is helyet foglaltam. A tanárnő elmondta, hogy mennyire büszke ránk, hogy mennyire örül, hogy láthatta, ahogyan kicsi első osztályosokból nagy nyolcadikosok lettünk. Azt mondta, szerencsésnek érzi magát, amiért egy ilyen rendes osztálynak lehetett az osztályfőnöke. Akkor felállt és mindenkinek adott egy-egy névre szóló borítékot és egy süteményt. ,,Kedves Sára! Sok szép emlékem van rólad és a barátnőidről, de neked nem emlékekről szeretnék írni. Neked valami mást tartogattam. Mindig is magamat láttam benned, kitartó vagy, és nem adsz fel könnyen semmit sem. A következő pár lap nem a levél része. Gimnazista koromban írtam egy
VIII. évfolyam 1. szám bakancslistát, de végül valahová elkeveredett, nem teljesítettem a rajta levő dolgokat. Azt szerettem volna, hogy valaki olyan teljesítse, akiről tudom, hogy teljesíteni tudja. Te teljesíteni tudod. Remélem, van hozzá kedved, sok sikert kívánok hozzá és a gimnázium elvégzéséhez is. Sok szeretettel, Németh tanárnő ’’ Az én borítékom nagyon vastag volt, és ahogyan a levélben volt említve: a többi lapon csak a bakancslista kihívásai voltak felsorolva, szép kézírással. Amikor már mindenkinek odaadta a borítékot és a süteményt, elégedett mosollyal nézett végig az osztályon. Ő is büszke volt ránk. Akkor hirtelen kinyílt az ajtó, az áhítatos csendet az igazgató úr zavarta meg. Gyertek, drága nyolcadikosok, kezdődik a ballagás! Mindenki megindult a feldíszített tornaterem felé. A teremben ott ültek a szülők, egy kicsit arrébb azok a diákok, akiknek a testvérük elballag, számunkra pedig legelöl voltak kirakva a bársonyhuzatú székek. Amikor leültünk, mindenki elhallgatott, az igazgató úr és a tanára-
ink megkezdték a ceremóniát. Nem igazán figyeltem oda arra, amit mondanak, inkább a vendégek között kerestem a szüleimet és a két öcsémet. Hamar észre is vettem őket, az öccseim idétlenül mosolyogtak, de mivel meszsze ültek nem láttam, hogy melyik melyik. Az ikrek kezében egy mackó, egy kártya és szép színes szalaggal átfogott virágcsokor volt. Anyáék valahol hátrébb ültek, őket is csak azért vettem észre, mert integettek. A tanárok ameddig az igazgató beszélt kicsi batyukat osztogattak szét nekünk, amire az iskola címere volt ráhímezve. A batyuban egy pogácsa volt, egy osztálykép és összegöngyölgetett cetlik, amikre Németh tanárnő által összegyűjtött aranyköpéseink, vicces történeteink voltak leírva. Jó volt látni, hogy mindenki boldogan lesett bele a batyuba. Észre se vettem milyen gyorsan eltelt az idő, eljött a lufik ideje. A lufik fehér színűek voltak, a lányokén piros, a fiúkén kék nyolcassal. Hirtelen eszembe jutott, amikor egyszer Fannival héliumos lufikból kiszívtuk a héliumot és kedvenc dala-
11.
inkat énekeltük, persze emiatt nagyon nevetnem kellett, alig tudtam visszatartani, végül egy furcsa röfögéshez hasonló hangot sikerült kiadnom. Ezt a hangot meghallották a barátnőim, együtt nevettünk, és attól meg csak még viccesebb lett a helyzet, hogy senki nem tudta min nevetünk. A lufikat visszaszámlálásra egyszerre engedtük el. Talán ezt a pillanatot soha nem felejtem el, mert amint a lufi felfelé szállingózott, egyre boldogabbnak éreztem magamat. Egy olyan érzésem volt, amit eddig még egyszer sem éreztem. Azután hozzám szaladtak az öccseim, mögöttük a szüleim sétáltak, a többi osztálytársam felé is így tartottak a családtagjaik. Áron egy puszi kíséretében a kezembe nyomta a macit és a kártyát, Andris pedig az ő példáját követte; ő is egy puszit adott, miközben odaadta a virágcsokrot. A csokor a kedvenc virágaimból volt összeállítva, tulipán és nárcisz. Anyáék a nyakamba ugrottak és csak dőltek a szép szavak belőlük. Lassan mindenki elbúcsúzott a másiktól, mi pedig elindultunk a 6. kerületbe. A Domi’s
2014. szeptember Bake Shopban felkaptunk pár sütit, és elsétáltunk Annáék lakásához. A lakásuk kívülről nagyon kicsinek néz ki, de belülről nagyon tágas, és erkélyük is van sok-sok virággal. A berendezés nagyon modern és fehér, az összes ablak nagyon nagy, ezért sok a fény. Anna szobája is elég nagy, a kilátás pedig nagyon szép. Kiültünk a teraszra, és süti evés közben beszélgetni kezdtünk. Szerintem nagyon jó, hogy mindannyian egy gimnáziumba megyünk –kezdtem el a beszélgetést. A lányok mind helyeseltek. Egészen naplementéig beszélgettünk mindenféléről, utazásokról, fiúkról, hírességekről. Utána bementünk Anna szobájába, és megágyaztunk. A nappaliban megnéztünk egy filmet, azalatt pattogatott kukoricát ettünk. Az egész este nagyon jól telt el, sok nevetéssel. Másnap reggel Anna anyukája amerikai palacsintát sütött nekünk meglepetésből reggelire, mindenki kapott egy kis kupacot, és a tetején málna, eper, ribizli és lekvár volt. Utána elbúcsúzkodtunk egymástól, majd elindultunk hazafelé Petrával és
Fannival. Busszal és metróval mentünk, Fanninak nagyon hamar le kellett szállnia, mert elég közel lakott Annához, én meg Petrához. Fanni után egy metró megállóval én is leszálltam, Petrának jó utazást kívántam. Otthon csönd volt, mert ikertesóim szombatonként úszni jártak Apával reggel. Köszöntem Anyának, aki szorgalmasan dolgozott. Felkullogtam a lépcsőn, és bementem a szobámba. A mi otthonunk sokkal rendezetlenebb, mint Annáéké, de egyben otthonosabb is. Elővettem azt a borítékot, amit Németh tanárnőtől kaptam. Kivettem belőle a bakancslistát, érdekes dolgok vannak rajta. Elhatároztam, hogy sorszámtól függetlenül fogom teljesíteni őket, és a nyáron befejezem. Ez lesz a nyár bakancslistája. Ki is választottam egyet. ,,39.: Írj valamit és osztogasd szét embereknek egy forgalmas téren!’’ Úgy döntöttem, hogy egy verset fogok írni. Hozzáláttam a megírásához, egy óra elteltével készen lettem vele, húsz példányt írtam. Nyolc versszakos volt, és az elmúlásról szólt. Lent gyorsan elmesél-
12.
tem Anyunak, hogy mit kaptam a tanárnőtől, és hogy mit készültem tenni. Kiálltam a Deák Ferenc tér közepére. Könnyen meg lehet különböztetni, hogy ki az a turista, aki a Váci utcába ment vásárolni, vagy valami pesti nevezetességet megnézni, mert mindegyiknek nagy kamera lógott a nyakában, és jobbrabalra bámészkodtak. Én magyaroknak osztogattam szét a lapjaimat. Nem is gondoltam, hogy ez a munka ennyire nehéz lehet. Vannak olyanok, akik csak rám pillantanak, rögtön azt gondolják, hogy reklámlapokat osztok, onnantól kezdve pedig úgy sétálnak el mellettem, mintha nem is léteznék. Délután felé hazamentem. Elővettem a listát, és végigfutottam a pontokat. ,,231.: Tanulj valami újat!’’ Mindig is szerettem volna többet tudni a csillagokról, az univerzumról. Olyan titokzatos, mi pedig oly keveset tudunk róla. Az interneten utánaolvastam. Megtanultam a Göncölszekér összes csillagának a nevét. Ez azért is jó, mert láttam egy másik pontot a ba-
VIII. évfolyam 1. szám kancslistán, ami kapcsolódik ehhez. ,,9.: Aludj a csillagok alatt egy este, barátaiddal süssetek mályvacukrot egy tábortűz felett!’’ Felhívtam este hat körül egyenként a barátnőimet. Mindenki beleegyezett, és megbeszéltük, hogy holnap Fanni apukája levisz minket a balatonaligai nyaralójukba. Sátorban fogunk aludni a vízpart mellett. Másnap reggel izgatottan keltem. Összepakoltam egy sporttáskába a pizsamámat, neszeszeremet, egy fürdőruhát, törölközőt és a másnapi ruhámat. Andris kölcsönadta a zseblámpáját, Anya pedig egy nagy hűtőtáskát telepakolt ennivalókkal és vízzel. Indulás előtt megreggeliztem a többiekkel. Apa facsart narancslevet, és sütött rántottát pirítóssal. Nem is tudom, hogy miért nem szakács lett, hiszen minden nap ő szokott sütni-főzni, ráadásul mindig mást, valami egzotikus ételt. A Majoros család asztalán mindig másmilyen kultúra ételei fordulnak elő: kínai, indiai, francia, spanyol és még sorolhatnám. Apa soha nem okoz csalódást, mindig nagyon finom
ételeket készít. Mikor érkeznek Fanniék? kérdezte Áron. Valamikor ekkortájt! – válaszoltam, s mintha ezt meghallották volna Fanniék, nem tellett bele egy perc se, és már ott voltak. A kocsiban már az összes barátnőm bent ült. Petra és Anna hátul, Fanni apukája mellett elől ült. A bőröndömet gyorsan beraktam a csomagtartóba, elköszöntem Anyuéktól, és már indultunk is a Balaton partra. Útközben rádiót hallgattunk, amikor meghallottuk a Nekem a Balaton a Rivéra című dalt; mind a négyen elkezdtük torkunk szakadtából énekelni. Fanni apukája először nagyon ellenezte a dolgot, de utána csatlakozott hozzánk, ő is hangosan dalolt. Ebédidőre értünk le, elmentünk egy helyi büfébe hekket enni. Deszszertnek fagyit ettünk, utána pedig bementünk a vízbe fürödni. Megismerkedtünk egy pár korunkbeli csapattal. A vízben röplabdáztunk, és mivel mi vesztettünk, kihívtuk őket egy holnapi visszavágóra. A naplemente gyönyörű volt, Budapesten ehhez foghatót nem lehet látni. Fanni apukája
13.
segített a sátrat felállítani és tüzet rakni is. A lányokkal körbeültük a tüzet, elővettem az élelmiszeres hidegtáskát, és szendvicseket csináltunk. A témákból nem fogytunk ki, nem volt olyan téma, amiről legalább egy-két röpke szót nem beszéltünk volna. Nagyon sokat beszélhettünk, mert észre se vettük, hogy menynyire sötét lett, előbújt a Hold és a csillagok. Mályvacukor sütés közben elmagyaráztam a lányoknak, hogy melyik csillag melyik csillagképhez tartozik. Másnap dél körül ébredtünk. Már nem is emlékszem, hogy végül hogyan jutottam be tegnap este a sátorba, de úgy látszik nem vettem át a pizsamámat. Petra már kint állt a vízparton, éppen jógázott, úgy döntöttem csatlakozom hozzá. Reggeli után elindultunk a megbeszélt röplabdameccs visszavágóra. Fordult a kocka, a mai játék a mi nyereségünkkel végződött. Új barátainkkal megebédeltünk, mutattak egy nagyon jó büfét. De sajnos egyszer mindennek vége lesz, eljött a búcsúzkodás ideje. Megadtuk egymásnak az elérhetőségeinket, viszszamentünk a strandról
2014. szeptember Fanniék nyaralójába. Szerencsére már összepakoltunk, rögtön indultunk is vissza Budapestre. A családom tárt karokkal várt otthon. Anya Andrissal és Áronnal brownie-t sütött, ami nagyon jól sikerült, és a fiúk nem is csintalankodtak, mint a múltkor, amikor egy Lego darabot nyomtak a süti masszába sütés előtt. (Erre is csak azért emlékszem, mert PONT nekem sikerült azt a sütit elvennem, amiben a Lego kocka volt.) „94.: Adj valami olyat valakinek, akinek nem lehet és egy olyan tárgyat, ami nem tart örökké!” Nagymamám mindig is szerette a virágokat és az illatos gyertyákat. Temetése óta négy év telt el, de még mindig emlékszem a finom főztjeire, türelmességére, és hogy mennyi szeretettel, odaadással játszott velem és az ikertesóimmal. A virágos boltban gardéniát vettem, később beszaladtam egy kisebb üzletbe, ahol vettem vaníliaillatú gyertyákat. A temetőben a nagymamám mellett nagypapám sírja volt, neki is hoztam egy gyertyát. Mama biztosan nagyon egyedül
érezhette magát, mert Papa születésem előtt meghalt. Teltek a napok, én meg csak egyre több dolgot teljesítettem a listáról. A családi nyaraláson, Horvátországban is csak a listán járt az eszem. Öccseimmel közösen teljesítettünk egy párat, mint például … ,,31.: Igyál meg egy nap alatt öt liter narancslevet!’’ ,,72.: Fogj szentjánosbogarakat (de majd engedd is el őket)!’’ vagy… ,,230.: Írd le a legjobb álmodat, küldd el egy ismeretlen címre! A te címedet is írd rá, hogy a címzett válaszolhasson!” Azt hiszem az összes közül az utolsó volt a kedvencem. Leírtam a legemlékezetesebb álmomat, feladtam a postán. Voltam oly szerencsés, hogy azt az éjszakát, amit a Balaton parton töltöttem sátorban a legjobb barátnőimmel, újra átélhettem. Pár nappal később megkaptam a válaszát az ismeretlen címzettnek, egy velem egyidős fiú. Kiderült, hogy egy gimnáziumba fogunk menni, ráadásul osztálytársak leszünk. Hetekig leveleztünk, majd úgy döntöttem, hogy
14.
meg akarom osztani vele a lista boldogságait, így hát a bakancslistát neki adtam. Még iskolakezdés előtt van egy hete. A nyaram nagyon gyorsan elszállt, nem is tudom, hogy a lista nélkül mit csináltam volna. Megszámoltam, hogy összesen több mint 100 ilyen küldetést teljesítettem. Rengeteg fontos dolgot megtanultam, életemben sok dolog új értelmet és értéket kapott. Rájöttem, hogy mennyire bámulatos az élet, mindig tartogat számunkra valamit. Hasonló a hullámvasúthoz, de mi építjük a vasutat, egyedül tőlünk függ, hogy felfelé építjük, vagy lefelé. Én úgy döntöttem, hogy csak is fölfelé építkezem, nem hátrálok meg, és nem engedem, hogy bárki is elrontsa a kedvemet. A másik dolog, amit megtanultam az az, hogy mindenki és minden felé szeretettel és nyitottsággal kell fordulni. Kezdődhetnek a gimnazista éveim! Harvey Emma
VIII. évfolyam 1. szám Barta Botond - A nyaram Ez a nyár nekem lassan jött, de szerencsére eljött, mint ahogy a többi is. Rögtön a vakáció elején angol-dráma táborba mentem, ami Tápiógyörgyén zajlott. Egy nagyon vicces komédiát adtunk elő szüleinknek angolul. A darabban az egyik főszereplő voltam, aminek különösen örültem. Ez az öröm megadta a kezdőlöketet az egész nyárra. Az angol-dráma tábor után rögtön lakóbuszba ültünk és a sajtok, hangulatos városkák, a varázslatos Északi-tenger, szélmalmok és csatornák világa felé vettük az irányt. Az utóbbi években a nyár legnépszerűbb programja lett a lakóbuszos túra családunkban. A lakóbusszal való utazás semmihez sem fogható. Egyszerre szabadság és bezártság, vidámság és olykor veszekedés, utazás és pihenés, néha hajózás, máskor biciklizés, egyszer nappali, egyszer éjszakai utazás, de mindig nagy kaland. Az zseniális, amikor felkel az ember és az első kérdése az, hogy „Hol vagyunk?”. Ilyenkor valami jó kis reggeliben reménykedünk persze, lehetőleg egy hangula-
tos városka főterén. A terv, hogy aznap mit csináljunk, reggel kialakul, majd a nap folyamán kétszer-háromszor megváltozik. Néha az egész útiterv átalakul egy ebéd leforgása alatt. Mit lehet tenni, valami érdekes mindig „szembe jön”. Na, enynyit a lakóbusz túra fényezéséről! Idén, mint már mondtam, Hollandiába mentünk. Elsőnek Zélandra mentünk, ahol elvarázsolt minket az Északi-tenger hullámainak csobogása és a sirályok vijjogása, a végeláthatatlan homokos strandok, a szokatlan fények és a világítótornyok. A barátságos, falusias szigetek után meglehetősen nagy váltás a mindössze egy órányi autóútra lévő Rotterdam, a világ egyik legnagyobb kikötővárosa. A legjobban hajóval lehet megnézni a hatalmas kikötőt. Az óriási szárazdokkokban álló tankerhajók látványa egészen megdöbbentő, persze a narancslé terminál is megér egy misét! Ide érkezik be az összes Európába behozott narancs, és itt lesz belőle narancslé. Gouda volt a követ-
15.
kező állomás, a sajtok otthona. Az ébredező városban biciklizni, és a helyiekkel reggelizni felejthetetlen élmény volt. Hogy biztosan ne felejtsük el, gyakoroltuk ezt más városkákban is. Jártunk nemzeti parkban, ahol homoksivatagban futkároztam mezítláb, voltunk olyan faluban, amit csak csónakkal lehet bejárni, találkoztunk csíkos tehenekkel, disznó formájú bárányokkal , és a sajtot is sajttal ettük. Néha tengerszinten, máskor tengerszint alatt haladva eljutottunk Hollandia legészakibb csücskéig, ahol még a madár sem jár. Itt található az a fóka kórház, ahol megmentik az elhagyott halászhálókba belegabalyodott fókákat, akiknek sajnos nem csak ettől kell félniük. A tenger szennyezettsége miatt legyengülnek, így könynyebben kapnak el vírusokat, többek közt tüdőbetegségeket is. Ebben a kórházban hónapokig ápolják őket és teljesen felépülve engedik vissza őket a tengerbe. Hollandia egyik legnagyobb érdekessége a vízi közlekedési hálózata, mely az egész országot behálózza, így min-
2014. szeptember denhova el lehet jutni hajóval. Megszokott látvány, hogy egy „árboc” halad keresztül a város főutcáján. Egyetlen yacht miatt is felnyitják az utakat (hidakat), ilyenkor a gyalogosok, autóval közlekedők, bu-
szok, villamosok türelmesen várnak. Bár a holland tájak nem olyan különlegesek, az ország mégis rengeteg érdekességet rejt! Két hétig voltunk ott, mégsem tudtunk megnézni mindent,
amit terveztünk. Nem gond, a jövőre is gondolni kell! Mint életem talán minden utazását, ezt is bármikor szívesen megismételném. Barta Botond
Medgyesi Bálint - Nyári élményeim Ez volt életem legjobb nyara, mivel rengeteg programon vettem részt. A nyár minden hónapjára jutott valami maradandó élmény! Sok időt töltöttem a barátaimmal és a családommal. A szünetet az Angoldráma táborban kezdtem. Már sorozatban harmadszorra megyek el, és nem véletlenül. Minden évben nagyon jól érzem magam, ahogy idén is. Jó volt a színdarab, és jó volt a társaság. Ezután szörftáborba mentünk Balatonaligára, ahol megismerkedhettem a szörfözés csínjával-bínjával. Sajnos az idő nem volt tökéletes, ezért nem tudtunk annyit gyakorolni, amennyit terveztük. Szerencsére a szervezők nagyon kreatívak és felkészültek voltak, így hát sohasem unatkoztunk. Mindenesetre hétvégén már nyílt ví-
zen próbálhattuk ki magunkat. Miután hazaértem, egy pillanatra sem volt szünet, ugyanis elkezdődött a vitorlás versenyszezon, ahol mi is indultunk apukámmal, testvéremmel és Bartha Zsuzsival. Jól kezdtük az évet! Az első versenyen máris elsők, a másodikon pedig másodikak lettünk. Sajnos a következő fordulót ki kellett hagynunk a rossz időjárási viszonyok miatt, de utána frissen és felpörögve vágtunk neki a következő kihívásnak. Félsziget -kerülő volt a verseny neve, ahol alkalmunk nyílt alaposabban is tanulmányozni a Tihanyi félszigetet, ugyanis a rajt pillanatában leállt a szél, így csak egy-egy rövidke frissülés juttatott minket végig a távon, melynek a célja a félsziget megkerülése volt oda és vissza. Ám még így is felállhattunk
16.
a dobogó legfelső fokára. Folytatódott tehát a sikersorozatunk. Az utolsó verseny kis falunkban, Szemesen folyt. Ez az alkalom megkoronázta az idei szezont, ugyanis nem csak az első helyezést értük el, hanem mi lettünk a legeredményesebb szemesi hajó is. Ez pedig nagy eredmény, ugyanis hiába kicsi Szemes, a vitorlás élet hatalmas. Augusztusban csónaktúrára mentem osztálytársnőmmel, Lénával és barátaival. Eleinte nagyon meleg volt, és alig vártuk, hogy megmártózhassunk. Az időjárás is így akarta, ugyanis sorozatban három napon át áztunk el. Szerencsére sátraink nem áztak át, és kedvünk továbbra is örömteli volt. A sokszor nomád körülmények ellenére ez volt a nyaram legjobb hete. Ilyen élménydúsan
VIII. évfolyam 1. szám telt el egy szempillantás alatt a nyaram. Az utolsó hetek a pihenésről szóltak, így teljesen kipihenve vágtam neki az utolsó évemnek az iskolában.
„Jöhet ezután százszor is az ősz, Az én szememnek nem hull már a könnye: Tavaszi rózsa, megtanultam tőled, Hogy nem búcsuzunk senkitől És semmitől és sohasem örökre!” Dsida Jenő
Medgyesi Bálint
KIS KUCKÓ AZ OVIBAN A gyerekek örültek a galériának? Igen, nagyon örültek. Mit szóltak Önök, és a szülök a galériához? Nekünk is tetszett az építmény, és a szülöknek is. Megváltozott a gyerekek magatartása az új építmény miatt? Nem változott meg, de új szabályokat kellett bevezetni, és ezeket is meg kell szokniuk, például azt, hogy egyszerre csak öten mehetnek fel. Kik készítették, és mennyi idő alatt készült el a galéria? A Katedra bútorosok készítették el, mindössze egy nap alatt. Emiatt más játékok üresen állnak, Vagy minden csoda három napig tart? Igen nagy volt az öröm, de az ismert játékokat továbbra sem mellőzték. Marton Olivér
17.
2014. szeptember
A TEHETSÉGMŰHELYESEK HÁZA TÁJÁN A televízió Ma a tévézés egyszerű. Több száz tévécsatorna közül választhatunk kedvünk szerint. Még a nyelvet is beállíthatjuk, de régen ez máshogy ment. A televíziózást kiváltságnak tartották. Egy készüléket csak a gazdagok engedhettek meg maguknak. Ugyan a televízió elődjét már 1884-ben feltalálták, de az első tényleges sugárzásra csak 1926-ban került sor London és Glasgow között John Logie Braid skót feltaláló jóvoltából. Hozzánk az 1950-es években érkezett meg a televízió. Ilyenkor az emberek egymáshoz mentek tévét nézni.
Csak egy adó volt, az M1, ami egy beosztás szerint működött amit minden igazi tévénéző kívülről fújt. Ez a beosztás többnyire híreket, magyar filmeket és közvetítéseket tartalmazott, de este megtalálható volt a tévémaci és egyéb mesék is.
A készülékek is változtak sokat. Eleinte fadobozba építették a tévéket,utána áttértek a műanyagra. A méretük is más és más. Eleinte nagy zömök, utána könnyebb kicsi. A tévézés nem életbevágóan fontos; ha egy századdal előttünk meg tudtak élni nélküle akkor mi is tudunk,hát örüljünk, hogy a Tv kikapcsolási héten minket is megszabadítanak tőle. Horváth Barnabás
A televízió működése A televízió készüléknek négy fajtáját különböztetjük meg. Az egyik legrégebbi a CRT(katód sugár cső) már a tévé megjelenése óta létezik. Napjainkban LCD(folyadékkristályos képernyő), LED és Plazma tévéket használunk. Az adást pedig nagyrészt műholdon keresztül vesszük. A televízió-
zás elve hasonló a rádióhoz. A kamera az általa felvett képi és hangjeleket elektromos jelekké alakítja. Ezeket az elektromos jeleket vagy rögtön, vagy rögzítés és utólagos műsorrá alakítás után továbbítják a televízió-vevőkészülék
18.
felé. A távolsági jeltovábbítás általában elektromágneses sugárzással történik, de történhet kábelen keresztül is. Az analóg rendszerrel szemben a digitális jelátvitel esetén átviteli torzítások nem lépnek fel. A megfelelően tömörített di-
VIII. évfolyam 1. szám gitális jelek átviteléhez az analógnál kevesebb sávszélességre van szükség, így adott frekvenciatartományban több műsor fér el, de megjegyzendő, hogy ez a tömörítés veszteséges, vagyis a vevőkészülék képernyőjén nem pontosan az a kép fog megjelenni, amit a kamera felvesz, legfeljebb a néző nem tud majd különbséget tenni a kettő között az emberi szem tökéletlensége folytán. A vevőkészülék azután visszaalakítja képpé és hanggá az elektromos jeleket. Az átvitel jellemzője a
készülék képfelbontása. Az európai szabvány 50 Hz-es képfrekvenciával 625 soros képet alkot (melyből 576 látható), az amerikai 60 Hzes képfrekvenciával 525 soros képet alkot (melyből 480 látható). Mindkét rendszernél először csak a páros, majd a páratlan számú sorokat viszik át, így az átvihető képek száma másodpercenként 25 illetve 30. A hiányzó sorok abból adódnak, hogy a kép átvitele mindig a bal felső sarokból balról jobbra kezdődik, és erre a 4550 sornyi időre van szükség ahhoz, hogy a jobb alsó sarokból a bal
felsőbe visszaállítsák a képcső elektronsugarát az eltérítő áramkörök. Érdekesség, hogy a színes átvételi rendszerek a sávszélesség szűkössége és a régebbi ff. készülé kekkel való kompatibilitás megtartása miatti tervezési kötöttségek okán nem tudnak teljes képfelbontásnak megfelelő színinformációt átvinni, azonban mivel az emberi s z e m s z í n megkülönböztető képessége is jóval gyengébb az árnyalatmegkülönböztető képességénél, ez a nézők számára nem észrevehető. Horváth Barnabás
A televízió fejlődése 1984-re már elterjedt a színes tévé, valamint feltalálták a tévéhez kapcsolható eszközöket (pl.: a távirányítót).
Az első, szürkeárnyalatos (fekete-fehér) tévé 1940-ben lett megvásárolható, persze csak a leggazdagabbak számára.
Húsz évvel később már egyre több ember számára lett elérhető a televízió, és megalapozták a maiakhoz hasonló, színes készülékeket.
A napjainkban használt hatalmas plazmatévék már több ezer képpontból állnak, sőt néhány még 3D -s adásra is kéBabcsányi István
19.
2014. szeptember
BUDAPEST KUPA
A 2014-es naptári évben iskolánk is nevezett a Teljesítménytúrázók Társasága által szervezett Budapest Kupára! A túrák 5-10 km hosszúságúak lesznek, „családbarát” terepen, amelyeket adott szintidőn belül kell teljesíteni. A túrák időpontjai a TTT honlapján vannak meghirdetve, ahol részletes információkat kaphatnak a kirándulás idejéről, indulási helyéről, szintidőkről…
A teljesített túrákat a helyszínen a szervezők a pecsétgyűjtő füzetben igazolják, amiket év végén csillogó kupára válthatunk. Természetesen a geoládázás öröméről sem mondunk le és az útba eső kincseket továbbra is igyekszünk megkeresni. A teljesítménytúrákról részletesen az alábbi linken olvashatnak: http:// www.teljesitmenyturaz oktarsasaga.hu/ node/638 Az idei túrák időpontjai és részletes információk a következő linken érhetők el: http:// www.teljesitmenyturaz oktarsasaga.hu/naptar
Iskolákkal elsősorban az Együtt a Magyar Családokért karitatív túrasorozatra kívánunk nevezni, amelyek nevezési díjait, illetve önkéntes hozzájárulásait a rászoruló magyar családok megsegítésére fordítja a szervezet. Az idei tanév első kirándulására, október 12-én, vasárnap került sor. A továbbiakban jelentkezni lehet majd: Fábián Zsuzsánál a z s u z s a . f a b ia n @gmail.com e-mail címen, vagy telefonon a 0630/449-76-09-es számon! Minden túrázni vágyó kicsit és nagyot szeretettel várunk! Fábián Zsuzsa
ALMA-HANGULAT Udvari hangulat egy kellemes, napos őszi délutánon… ...hogy mindenki lássa, milyen jó gyereknek lenni az Újalmában! https://www.youtube.com/watch?v=euHncxdUXcI&feature=emshare_video_user Éld át velünk te is!
20.
VIII. évfolyam 1. szám
NYÍLT NAPOK ÉS OVIS CSALOGATÓK Nyílt napok és ovis csalogatók Szeretettel várjuk az érdeklődőket iskolánk nyílt napjaira! A nyílt napok programja: 7:45-8:45 Kávé, habbal… kötetlen beszélgetés a gyerekek nevelését és oktatását érintő kérdésekről. 9:00-11:00 Nyílt órák 1-8. osztályig 11:00-12:00 Tájékoztató az intézmény szakmai munkájáról A nyílt napokon való részvétel kizárólag előzetes regisztráció után lehetséges. Egy osztályban egy időben maximum 20 vendéget tudunk fogadni. A regisztrációra a honlapon található online űrlap kitöltésével van lehetőség kizárólag a nyílt napot megelőző 10 napban. Azok a tanórák, melyeken a létszámkeret betelt, eltűnnek a menüsorból. Ebben az esetben kérjük, válasszon egy másik tanórát. Következő nyílt napunk időpontja: 2014. október 21. (Regisztráció kezdete: 2014. október 11.)
21.
2014. szeptember
Kányádi Sándor: Álmodó
Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém. Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut?
Megvan végre az ablakom, van szobám, ahol lakhatom,
Fényről álmodtam: fény ragyog. És álmodtam egy ablakot,
van alázatos szőnyegem, naponta többször ehetem.
ahonnan majd a végtelen tavaszi eget nézhetem.
Mi kell még - kérdik -, nem elég? Örülök persze - szólanék, de csak a fejem ingatom. Állok némán - és álmodom.
ÚJABB HÍREKKEL NOVEMBERBEN JELENTKEZÜNK! Hírhozó Újság - Független iskolai lap. Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1.
Tel./fax.: 06 1 309 73 53
E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, Babcsányi István, Barta Botond, Bruckner Dániel, Csemer István, Fábián Zsuzsa, Gábor Zsolt, Hajdú László, Harvey Emma, Horváth Barnabás, Juhász Enikő, Kápolnai Kamilla, Kovács Bertold, Marton Olivér, Medgyesi Bálint, Mészáros Mária, Molnár Gellért, Morvay Ottó, Parditka Orsolya, Simon Dóra, Szadai Zsolt, Zibrányi Péter és a 3. osztály Szerkesztő: Juhász Enikő
22. www.ujalma.hu