~Független iskolai lap ~
X. évfolyam - 4. szám December
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék
3 Márai Sándor: A négy évszak (idézet) 4 Advent 6 Angyalma különjárat 10 Zongorakoncert 11 Cselló- és trombitakoncert 11 Növendékkoncert 12 Tanszaki vizsga 13 Karácsonyi koncert a budaörsi PostArtban 14 2016 Nyár Pályázat 15 Az eddigi legjobb nyaram Írta: Hegyi Benjámin 2.
20 Új Almák 21 Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny 21 Simonyi Zsigmond helyesírási verseny 22 Ady Endre - Kis karácsonyi ének (vers)
„Az élet ünnepnapok nélkül: hoszszú út vendégfogadók nélkül.” Démokritosz „Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.” Márai Sándor: Füves könyv
„Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.” Márai Sándor: A négy évszak – December
3.
ADVENT Idén november 28-án vette kezdetét iskolánkban az adventi programsorozat. A hétfő reggeleket az adventi koszorú gyertyájának meggyújtásával kezdtük, ami hangulatosan az iskola udvarán, a feldíszített fenyő körül zajlott. A reggeli deres szürkületben néztük a pislákoló lángot, karácsonyi dalokat énekeltünk, és számoltuk vissza a napokat karácsonyig. Rengeteg program várt a gyerekekre ebben a három és fél hétben! Idén is angyalkává változhattak, hiszen az egymásra figyelés, a gondoskodás a másikkal való kedvesség ebben az időszakban különösen fontos. Egy szép reggelen az alsósoknak Rita néni mesélt, a felsősök között tanáraik jártak forgóban, téli meséket mesélve, hogy hangolódjunk erre a szép időszakra. Egy napra bármilyen karácsonyi szereplővé válhattak a gyerekek, beöltözve vonultak fel a tornateremben a vidám karácsonyi zenékre. Szuper buli volt! Minden hétfőn közösen tízóraizhattunk valami finomságot, volt tehát miért várni a hétfőket! Persze december 6-án a Mikulás is eljött hozzánk, szerencsére senki nem kapott virgácsot, csak egy kedves csomagot és néhány jó szót. Luca napján széket építettünk, majdnem mindenkié el is bírta az egyik ovis kislányt! Ezért pedig jutalom is járt, a gyerekek nagy örömére leckementes napot kaphattak. Volt még szemétszobor pályázat, csoki keresés, totó, és amikor teáztunk és mézeskalácsot majszoltunk az udvaron, még a hó is eleredt! Nagyon szép délután volt! Idén is útjára indult az Angyalma konvoj, sok-sok gyermek arcára örömöt csalni. Hihetetlen élmény volt látni ezt az összefogást! Utolsó napra is tartogattunk azért meglepetéseket, délelőtt megrendezésre került az adventi műhely, ahol csodaszép ajándékokat készíthettek el a gyerekek, amit aztán egy hangulatos karácsonyi műsor követett, ami méltán lezárta a 2016-os esztendőt és ezzel kívántunk egymásnak békés, boldog ünnepeket! Horváthné Lovász Erika
2016-ban már hatodik alkalommal rendeztük meg karácsonyi adománygyűjtő akciónkat, az Angyalmát! Idén a budapesti Burattino Gyermekotthonba látogattunk, ahol sok gyermek várta, hogy az Angyalma konvoja begördüljön az udvarra. Nagy örömmel tölt el minket, hogy az Önök segítségével gyermekeink milyen lelkesen készítik ajándékaikat évről-évre a rászoruló gyermekeknek. Az Angyalma célja, hogy segítsünk egy kis mosolyt csalni olyan állami gondozott gyerekek arcára, akik nem élvezhetik ezt a varázslatos ünnepet családjuk körében. A másik nem titkolt szándékunk, hogy megmutassuk gyermekeinknek, hogy adni felemelő érzés! Szeretnénk, ha ők maguk látnák meg, hogy vannak olyan játékaik, amivel ők már nem játszanak, de egy másik kisgyermek még boldogan a kezébe venné, sőt akár a legkedvesebb játéka is lehetne. Soha ennyi ajándékot még nem készítettünk, így nagy szükség volt az összefogásra, hogy megvalósuljon a tervünk. ...Sikerült! Közel 200 gyermeknek lett boldogabb a karácsonya Általunk!
„Az Angyalmás csomagok megérkeztek a címzettekhez, nagy örömöt szerezve a gyermekotthon lakóinak. Mivel az idén Budapesten maradtunk, több gyermek is velünk tarthatott az iskolából. Margit néni is összeszedte a kis muzsikusokat, és a 162 csomag a tíz kottatartó, a 3 gitár, a két cselló, a 4 fuvola és 35 lelkes Angyalma kommandós nekivágott a kissé büdi BKV-s busszal, amit iskolánkból egy Apuka birtokol, és szívesen felajánlotta az Ügy szolgálatába, amit nagyon szépen köszönünk neki. Szeretettel fogadtak minket, és a csomagok átadása után egy színdarabbal kedveskedtek nekünk. A mi kis zenekarunk is nagyon szépen szerepelt, Lili és Léna hangja betöltötte a termet. Kakaó, kalács mellett megvitatták a gyerekek az élet dolgait, kinek milyen tervei vannak, hogy tanul, és mi szeretne lenni, majd lassan elindultunk a mi kis „kékvillámunkkal' vissza a suliba. Köszönjük, hogy megmutathattuk Önökkel együtt, hogy milyen összefogásra vagyunk képesek, és milyen szuper közösség a miénk! Nagyon megható volt hallani, hogy volt olyan anyuka, aki odatelefonált az Otthonban, hogy megtudja, mire lenne szüksége az általa választott kisgyereknek. Ezúton is köszöni az Angyalma csapata minden résztvevőnek a segítségnyújtást, és ha van kedvük, jövőre is belevághatunk!” Császár Mária
6.
7.
8.
9.
Zongorakoncert A zene ömlik, mint az eső… Az ősszel egész koncertsorozattal aranyoztuk be az Újalma életét. November 15-én másodszorra töltötték meg zongoristák a Játszót, hiszen hétfőn István bácsi, kedden pedig az én növendékeim léptek fel. Ebben a tanévben úgy megnőtt az Újalmás zenészek tábora, hogy változtatnunk kellett a koncertek tematikáján. Így arra jutottunk, legyen minden zenetanárnak és csapatának önálló koncertje. A miénknek őszies hangulatát a kint hulló falevelek mellett, a két hangjegyekkel díszített esernyő fokozta. Ahogy az esernyőkön a hangjegyek, úgy zúdultak ránk a hangok a zongorából. Minden tanítványom nagyon készült a fellépésre, sokaknak ez volt élete első szárnypróbálgatása zongoristaként. A nagyobbak már rutinos fellépőként mozogtak a Játszóban.
10.
Ezúttal is széles repertoárral készültünk, hiszen voltak gyermek- és népdalfeldolgozások, klasszikus gyöngyszemek, filmzenék, videojáték zenék és majdnem mindenki a szóló produkciója mellett négykezes darabban is megmutatta tehetségét. Sőt iskolánkban először, hatkezes művel is kedveskedtünk a közönségnek. Aki esetleg nem tudná, hogy ez micsoda, annak elárulom, hogy ilyenkor három zongorista játszik a hangszeren. Amellett, hogy mókás, érdekes és lenyűgöző a közönség számára, a zongoristáktól nagyfokú figyelmet és fegyelmet követel egy ilyen mű előadása. Minden tanítványomra nagyon büszke vagyok, hiszen csodás koncertet adtatok és szép, emlékezetes pillanatokat szereztetek a közönség számára. A közönség hatalmas tapsokkal jutalmazta a produkciókat! Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek és meghallgattatok minket! Tavasszal találkozunk, addig is, zongorázásra fel!
Pál Izabella
Cselló- és trombitakoncert Nagy izgalommal várta mindenki iskolánk két új tanszakának fellépő diákjait november 29-én a Játszóban. A kezdés nem volt akármilyen! Mintha csak ringbe léptünk volna Rocky Balboával! A Trombitások a Rocky c. filmzene kezdő dallamaival nyitották meg a koncertet. Mondanom se kell, hogy óriási sikerrel. Már csak ezért is megérte beiratkozni erre a hangszerre! De ami ezután következett az sem volt semmi! A kis muzsikosok – akarom mondani – csellisták a húrokat úgy pengették, húzták, mintha mindig is ezt a hangszert fogták volna a kezükbe. Gondolom ez annak a következménye, hogy nagyon várva-várt hangszer volt az iskolában. Ennek meg is lett az eredménye. Még iskolánk zenei igazgatója is kezébe kapta a csellót és ő is részt vállalt a koncerten egy csellóduó keretében. Szóval mindenki beleadott apait-anyait. Rácz Beni viszszarepített minket a 80-as évek zenei világába. Majdnem táncra is perdültünk. De hallhattunk musicalt is. És a legnagyobb meglepetés a hárfa volt. Az valami csodálatos hangszer! A lelkünk húrjait is megpengették vele. A záró dallamokat pedig az iskola idén alakult vonószenekara zárta sok lelkes zenész részvételével. Köszönjük mindenkinek ezt a felejthetetlen zenei élményt!
Karácsonyi koncert a budaörsi PostArtban
Rajz József
Növendékkoncert
Már megszokott hagyomány iskolánkban, hogy a Calippo Gyerekkar minden évben gyönyörű karácsonyi koncertet 28-án, hétfőn órai kezdettel gitározni tanuló tanítványaim gyermekkoncert keretében oszad.November A kórus december 19-én16 újra a világot jelentő deszkákra tottákviszont meg zenei szüleikkel és a többi kedves állt, mostélményüket először nemcsak a Calipposok vették érdeklődővel. fel A gyerekek már 15 órára érkeztek ünneplőben a második legszebb ruhájukat és köszörülték meg torkukat, hiszen az emeleti játszóba. Ott egy óra alatt összeállítottuk a szükséges technikai apparátust, amely Hajdú Laci bácsi nélkül nem jöhetett volna létre. Külön köszöÚjalma minden zenei nagyegyüttese zenélt ezen a csodaszép net illeti továbbá Mózes Margit nénit, aki konferanszié szolgálattal segítette gördülékennyé tenni a produkcihangulatú koncerten. ókat és Balogh Zsófi nénit valamint Rajz Józsi bácsit, akik a teremrendezésben illetve egyéb szervezési feladatokban működött Izgalmas hétfő eléközre. néztünk, hiszen már 13 órakor elindulÉletem első volt ez itt azmajd AlmaaMaterben, s ennek megfelelően kellőképp izgultam. tunk Budaörsre,növendékkoncertje hogy megtartsuk főpróbánkat, konNem elsősorban amiatt, hogyan a produkciók. certet. Ezen a helyszínen még fognak sosem szólni léptünk fel, ezért a Sokkal inkább azon, hogy a gyermekek hogyan élik majd meg epercet jeles alkalmat, amikor is a zeneórákon megtapasztalt és komoly munka során egyre mépróbán minden maximálisan ki kellett használnunk, lyebbé váló ZENEI ÉLMÉNYÜKET megoszthatják azokkal az emberekkel, akik számítanak nekik, mert törtéhogy elvarázsolhassuk a közönséget. netesen rokonaik, szüleik, barátaik, testvéreik, tanáraik. Az volt a kívánságom, hogy éljék át a zenei élményElsőként a Calippo, igazi kis angyalkák módjára énekelt átadás szívmelengető varázsát, amit mi rutinos felnőtt zenészek gyakran egyszerűen csak úgy mondunk, gyönyörű karácsonyi dalokat, majd az alsós és felsős zenehogycsapott színpad-élmény vagy Aszínpadi flow.vagány, Végül örömömre, kar a húrok közé. zenekarok könnyedebbés a gyerekek örömére teljesült kívánságom, s a koncert után végére mindnyájan, ott voltunk, errőlisszemélyesen számai a felsős kórus, aakik Vadalma kórus bemutat- meggyőződhettünk. Ami a zenei anyagot illeti, igyekeztem kihasználni hobbi-kurzus adta lehetőséget, amely alapján minden kozott. Ez volt életük első koncertje, de reméljük amég jó gyermekfogjuk teljesen olyan számot mutathat amely a lehető sokszor őket hallani. Nagyon klasszbe, hangulatot vará- legjobban harmonizál egyéniségével. Voltak a műsoron eleve megírt kottából számok, és voltak olyanok is, amelyeket teljes egészében a gyerekekkel zsoltak a színpadra, a Jingle Bellvaló Rock című számra legszíveálmodtunk meg. Ez utóbbiakat scholé etűdöknek neveztem sebben mindenki felszaladt volna a színpadra, hogy velükel az ógörög scholé szóból. Az ógörög scholé szó egyik jelentése a szabadidő termékenyen de egyáltalán nem teljesítmény-orientált kitöltése a kultúra együtt énekelhessen. A Vadalmák után alkotó, a szeptemberben akármelyik területével kapcsolatban. Együtt alkottuk a gyerekekkel a gitárórákon a scholé etűdöket, amemegalakult Vonószenekar vette át a hangot. Novemberben lyekben a gyermekek saját magukat fejezték ki életkoruknak már hallhattuk őket. Engem már akkor lenyűgözött milyen megfelelő zenei nyelven, tehát ezek az etűdök igazi gyerekzenék. Közülük több úgy együtt. keletkezett, hogy némely gitárórán a növendék teljesen spontán, maereje van a sok vonós hangszernek Ezúttal is elbűgától elkezdett valami saját motívumot játszani, amelyből kikerekítettünk egy jó kis számot. A koncert napvöltek minket, nagyon örülünk, hogy ilyen csapattal is büszjára a Havasi Balázs lassú darabjaira emlékeztető lírai stílustól a heavy metálig már széles lett a paletta. kélkedhetünk. Természetesen az eleve megírt kottából való számokba is belevittük a gyermeki egyéniséget, hiszen olyan improvizációs betételekkel szerkezettel el ezeket a dalokat (pl. az ’A bundának nincs gallérja’ népZáróakkordként mindenéskis zenész és láttuk zenetanár a színdalt), hogy mind a koncertező gyermekben, mindaza angyalt kedves .közönségben hasonló érzések születtek, mint a padra állt és közösen elénekeltük a Mennyből scholé etűdök előadása és hallgatása közben. Nagyon megható és meghitt volt, ahogy a közönség is beMindeközben igyekeztem lehetőséget adni a közös zenélésre is. Voltak, akik párban léptek fel, de olykor kapcsolódott az éneklésbe. négyen vagy akár öten is játszottak egyszerre, mert többen készültek egymás produkcióinak színesítésére nem csak gitárral, hanem cajon-nal, zongorával és szép énekhanggal. Köszönjük, hogy ilyen sokan eljöttetek! Remélem, hogy kedves tanítványaim és érdeklődő rokonaik, szüleik, barátaik, testvéreik, tanáraik máskor Izabella is megajándékoznak bennünket a 2016. novemberPál 28-án tanúsított lelkesedésükkel és szeretetükkel.
11. Hérány Ferenc
Tanszaki vizsga Minden évben kétszer, avagy hogyan is zajlik a zenei vizsga Korábban csak a zongoristák és a furulyások választhatták iskolánkban a tanszakos zenetanulást, így félévkor és év végén is csak ők vizsgáztak. Igen! Minden zenét tanuló diák évente kétszer, saját műsorral áll a tanárok elé és mutatja meg, hogy miben fejlődött az elmúlt félév során. Az idei tanévben a zongoristák és furulyások mellett már csellisták és fuvolisták is játszottak, hiszen fuvola és cselló tanszak is megalakult iskolánkban. A vizsgára mindenki elegáns ruhában érkezik, vizsgalappal a kezében. A vizsgalapot mindenki saját kezűleg készíti, díszíti, így gyakran igazi kis műalkotások válnak ezekből a lapokból. Ezen rajta van, hogy mi lesz a műsor. Azért is fontos, hogy mi tanárok tudjuk, ki mit játszik, hiszen a meghallgatáson mindenki 3-4 darabot ad elő. 3-4 darab megtanulása, memorizálása, előadása nem kis feladat. Szuper jó látni, hogy ezt a befektetett munkát és energiát a gyerekek értékelik egymásban és önkéntelenül is megtapsolják egymást. Nálunk ugyanis, sok iskolával ellentétben, nem egyesével vizsgáznak a kis zenészek, hanem mindenki meghallgatja a másikat. Így a vizsga, bár maga a szó elég szigorúan hangzik, nagyon jó hangulatban zajlik és sokkal inkább inspiráló és motiváló, mint feszengő esemény. A decemberi vizsgához minden Újalmás zenészpalántának szívből gratulálok! Én személy szerint már alig várom a következőt, hogy újra ámulatba ejtsetek mennyit ügyesedtetek néhány hónap alatt.
12.
Pál Izabella
Karácsonyi koncert a budaörsi PostArtban Már megszokott hagyomány iskolánkban, hogy a Calippo Gyerekkar minden évben gyönyörű karácsonyi koncertet ad. A kórus december 19-én újra a világot jelentő deszkákra állt, viszont most először nemcsak a Calipposok vették fel legszebb ruhájukat és köszörülték meg torkukat, hiszen az Újalma minden zenei nagyegyüttese zenélt ezen a csodaszép hangulatú koncerten. Izgalmas hétfő elé néztünk, hiszen már 13 órakor elindultunk Budaörsre, hogy megtartsuk főpróbánkat, majd a koncertet. Ezen a helyszínen még sosem léptünk fel, ezért a próbán minden percet maximálisan ki kellett használnunk, hogy elvarázsolhassuk a közönséget. Elsőként a Calippo, igazi kis angyalkák módjára énekelt gyönyörű karácsonyi dalokat, majd az alsós és felsős zenekar csapott a húrok közé. A zenekarok vagány, könnyedebb számai után a felsős kórus, a Vadalma kórus is bemutatkozott. Ez volt életük első koncertje, de reméljük még jó sokszor fogjuk őket hallani. Nagyon klassz hangulatot varázsoltak a színpadra, a Jingle Bell Rock című számra legszívesebben mindenki felszaladt volna a színpadra, hogy velük együtt énekelhessen. A Vadalmák után a szeptemberben megalakult Vonószenekar vette át a hangot. Novemberben már hallhattuk őket. Engem már akkor lenyűgözött milyen ereje van a sok vonós hangszernek együtt. Ezúttal is elbűvöltek minket, nagyon örülünk, hogy ilyen csapattal is büszkélkedhetünk. Záróakkordként minden kis zenész és zenetanár a színpadra állt és közösen elénekeltük a Mennyből az angyalt. Nagyon megható és meghitt volt, ahogy a közönség is bekapcsolódott az éneklésbe. Köszönjük, hogy ilyen sokan eljöttetek! Pál Izabella
13.
2016 NYÁR pályázat A nyár mindenkinek valami újat és izgalmasat tartogat. Tele van meglepetéssel, váratlan helyzetekkel, sok örömmel, fordulattal és élménnyel. Épp ezért hirdeti meg Zibrányi Péter már évek óta az adott tanév Nyár pályázatát. Minden évben akadnak lelkes publicisták, akik tollat ragadva elmesélik, megörökítik nyaruk történetét. És nemcsak hogy megörökítik, úgy mesélik el, hogy olvasás közben magunk is részesei leszünk az ő történetüknek. Ám nem elég kiírni magunkból a nyáron történt eseményeket, az írásnak különlegesnek kell lennie! Nem elég csak a formai követelményeknek megfelelni, tartalmi szempontból sem elegendő az elvártnak megfelelni. Valami olyan pluszt kell tartalmaznia a fogalmazásnak, amitől más lesz mint a többi, amitől egyedivé, különlegessé válik az olvasók számára. Ebben az évben a díjazottak magasra tették a mércét! Pazar történetek íródtak az elmúlt nyárról! Van, aki nemcsak képekkel színesítette beszámolóját, hanem még videót is csatolt hozzá. Eddigi lapszámainkban olvashatták már a különdíjasok, továbbá a dobogó 2. és 3. helyezettjének írásait. Decemberi lapszámunk ezen rovatában az első helyezett beszámolóját, fogalmazását közöljük. Íme az idei év Nyár pályázatának nyertesei:
7-8. évfolyamon:
I. Hegyi Benjámin II. Szebeni Kata III. Kollár Marina Különdíjasok lettek: Grózli Anna, Gábor Zsolt, Rácz Benedek
3-4. évfolyamon: Szabó Sári, Kápolnai Kamilla 1-2. évfolyamon: Két rajz: Sashalmi Málna és Zentai-Galló Nilla Ezúton is gratulálunk a nyerteseknek! Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
14.
Az eddigi legjobb nyaram Ahogy a címből is kiderül, ez volt az eddigi legjobb nyaram, ezért furcsa most fogalmazást írni és iskolába járni, de azért megpróbálok egy értékelhető fogalmazást írni. Remélem átjönnek majd az érzéseim a nyárral kapcsolatban. Nos, akkor csapjunk bele a lecsóba! Minden évben nyár elején, ahogy vége van az évzárónak leköltözünk Balatonra, ahol van egy nyaralónk, amit még anno 19701980-ig építették meg a nagyszüleim minden félretett pénzükből. A nyaraló a déli parton van, egészen pontosan Balatonszemesen, egy békés kis nyaraló telepen, ami 500 méterre van a parttól, így ha szólunk a szüleinknek, csak felpattanunk a bringára és 5 perc alatt leérünk a partra. Az utcában sok gyerek van (körülbelül 10-12), akikkel szoktunk játszani, mindig valami olyat, amit mi találunk ki, pl. vicces vetélkedők, Ki mit tud?, bunker építés, vízi bomba csata stb… De ami ebben az évben talán a legjobb volt, hogy vettünk a közeli barkácsboltban sok festékszórót, majd abból készítettünk képeket, amelyeket levittünk a strandra, amikor a legtöbb fürdőző volt, majd árultuk őket. Az elején nem igazán állt mellettünk a szerencse, alig két képet tudtunk eladni, de a kitartásunk meghozta a gyümölcsét és a végére beindult az „üzlet” és két kép kivételével (a 18-ból)
az összes elkelt, az eladott képek árából összegyűlt 8000 Ft, amiből négyszer is el tudtunk menni fagyizni tízen. A másik nagyon jó élmény, amikor közösen építettünk egy hatalmas bunkert egy nagy tuja belsejébe. Ennek a bunkernek az a különlegessége, hogy kívülről egy teljesen átlagos tujának néz ki, aki elmegy mellette csak azt fogja észrevenni, hogy egy hatalmas tuja, de ezen kívül semmi érdekeset (ha csak éppen egy mókus nincs a tuján), na de ha valaki ismeri a titkos bejáratát, akkor egy tízméteres „bunker nappaliba” csöppen, ráadásul a bunker tartalmaz egy galylyakból álló létrát, és ha felmegyünk a tetejére, akkor körbe tudunk nézni 360 fokban. A tuja ezen tetejét kilátó toronynak neveztük el. Ami a legjobb, hogy a fokozatosan lejtő ágakon még csúszdázni is lehet. A Balaton élővilága igen nagy, ezt mi a nyár alatt tapasztaljuk is. Nagyon sokat szoktunk horgászni. Van, hogy horgászás maratont tartunk, és akár 6 órát egyfolytában horgászunk. Ilyen alkalmakkor kifogunk akár 60 db veresszárnyú keszeget, de ebből 40-et visszaengedünk, a többi 20-at felviszszük a nyaralóhoz és megsütjük. Ilyenkor a munkát beosztjuk: van, aki halat belez (ezt az erős idegzetűekre bízzuk), van, aki kimossa a hal belsejét, van aki megsózza és bepaníroz-
za, és van aki megsüti olajban jó ropogósra (ezt a feladatot mindig én csinálom). Majd ezután közösen jóízűen elfogyasztjuk. Így mi állítjuk elő magunknak a vacsorát 100%-ban. Mi akkor sem ülünk le a tévé elé, ha épp nem jó az idő és esik az eső. Ilyenkor ha megfelelő mennyiségű eső esik ahhoz, hogy létrejöjjenek 5-10 cm-es pocsolyák, akkor ún. skinboardozni szoktunk, ami nem más, mint egy fából készült deszka, ami fele akkora, mint egy fából készült deszka, ami fele akkora, mint egy átlagos szörfdeszka. Ezt egyébként tengerpartra tervezték: amikor kicsap a hullám a part közelében, akkor lehessen az 5-10 cm-es vízben skinboardozni. De persze ugyanezt a célt szolgálja a magyar pocsolya is, így hát nem kell a használatukhoz külföldre utazni, csak egy kis esőre kell várni. És persze arról se feledkezzünk meg, ha éppen rossz az idő és strandolni nem lehet, akkor is csinálunk valamit, ami élvezetes ahelyett, hogy a házban kuksolnánk. Van egy kis patak a közelünkben, amit a Balaton táplál. A helyiek csak Tetves pataknak hívják, mert még elnevezésekor nagyon rossz állapotba került, tele volt szeméttel és az élővilága is pusztulni kezdett már, amikor 1995-ben kitisztították és mára már újra a régi fényében pompázik. Nagyon sok állat van a patak-
15.
ban: sikló, kecskebéka, szitakötő, pióca, mocsári teknős és még számtalan állat. Mi előszeretettel fogjuk ki őket halászhálóval, amihez nagyon rafináltnak és gyorsnak kell lenni, mint a békák, ahogy észrevesznek minket; lebuknak a víz alá, így nehéz dolgunk van. Persze ennek is megvan a maga technikája, mint mindennek: lassan oda kell férkőzni a hálóval a béka alá, majd amikor már úgy érezzük, hogy elég közel férkőztünk hozzá egy határozott és hirtelen mozdulattal felemeljük a hálót. Így ha gyorsabbak voltunk a békánál, akkor a hálónkban van, de ilyenkor nem szabad elbízni magunkat, mert ki tud ugrani. Ezt is meg tudjuk akadályozni, ha elkezdjük a hálót hevesen rázni. Persze, ha kifogunk egy ilyen állatot engedjük is el egyből, mert védett állatok és komoly pénzbírságot is kaphatunk! Az idei nyáron nagyon rákattantam a fotózásra, mondhatni szenvedélyemmé vált. Még 11 születésnapomra kaptam egy kompakt fényképezőgépet, ami azóta is hűségesen szolgál. Nyáron majdnem mindennapos volt az, hogy van Danival, vagy egyedül elmentem ún. fotótúrára, és ilyenkor eltűntem 1-2 vagy akár 3 órára is. Ez attól függött, hogy éppen menynyire volt téma, vagy hogy a masinám akkumulátora mennyit bírt. Ezt a túrát úgy kell elképzelni, hogy bringára szállok hátizsákkal, és bringázom random helyeken, mint például a kukoricás szerviz útja, Ba-
16.
laton-part, vagy a közeli madár lesekre szoktam felmászni. Ezeken a túrákon 8 -10 km-t szoktam megtenni. A fotózással nagyon sok dolgot lehet tanulni, miközben egy jó móka. Megtanultam kitartó lenni, türelmes lenni - hogy amit elképzeltem például van egy alap kompozíció: a Balaton a lemenő nap fényében pár sirállyal -, de ehhez meg kell várnom azt, hogy belerepüljenek a kompozíciómba a madarak. Ha aznap nem sikerül, visszamegyek másnap… De sok ilyen példát fel tudnék még sorolni. Megtanultam azt is, hogy nincs olyan, hogy nem tudok mit csinál. Olyan nincs, hogy nincsen semmi téma. Például, ha felhős az idő azt tudom lefotózni, hogy érdekes a felhő. Ha éppen az eső esik, a vízcseppeket tudom fotózni. Ha nincs egy érdekes felhő se, akkor a nap tud sütni, ebből fakadóan a tárgyak érdekes árnyékokat vetnek. Erre is tudnék még példákat mondani, de szerintem átment a lényeg. Ez a nyár nagyon viharos volt, amit gondolom te is tapasztaltál, kedves olvasó. Megtanultam a villámfotózás technikáját: ehhez szükséges egy kompakt vagy DSLR fényképezőgép, egy állvány, egy vihar, plusz némi tudás. A lényeg, hogy be kell állítani a fényképezőgépet hosszú záridőre, így van esélyünk elkapni egy-egy villámot. Volt, hogy apával autóval mentünk le a partra és úgy fotóztam, vagy volt, hogy a villámra felkeltem, összepa-
koltam a felszerelést, és hajnali egytől háromig folyamatosan villámot fotóztam. Szerintem megérte, ha nem is a képek miatt, akkor azért, mert egy hatalmas élmény volt, de bónuszként még a képek is jók lettek. A Balaton partján kiépítettem egy „kacsalest”, egy régi, lapos sátorra rászórtam a lekaszált nádast, majd egy zöld lepedővel lefedtem a sátor elejét, majd egy zöld pléddel kisebb botokat szúrtam bele, és kivágtam egy környílást, hogy a fényképezőm objektíve elférjen. Ezzel a módszerrel úgy fotóztam a kacsákat, hogy tőlem fél karnyújtásnyira úszkáltak, mit sem sejtve arról, hogy egy ember éppen fotózza őket. Komolyan mondom, annyira levegyültem a környezettel, hogy egy pillanatra azt hittem, én is kacsa vagyok, és nekem is a vízben lenne a helyem a többiek közt. Van egy nagyon érdekes fotózási módszer, amit biztosan láttál már, hogy a csillagok egyszerűen csak csíkot alkotnak, nos ennek elég bonyolult a megvalósítása. Ami kell hozzá: nagyon sok türelem, fényképezőgép, állvány, kevésbé fényszennyezett terület, és egy felhőmentes éjszaka és sok-sok idő. A kép úgy készül, hogy ugye a földről úgy látszik, mintha a csillagok forognának, nos minden egyes harminc másodperces kép elkészítésekor elmozdulnak a csillagok. Ha 150 képet csinálok, akkor már nagyon elmozdulnak a csillagok, és ha a 150 képet egymásra teszem, akkor
egy csíkot fognak alkotni az elmozdult csillagok. Ez így nem is hangzik olyan nehéznek, igaz? Na és ha azt mondom, hogy ehhez másfél-két óra szükséges, amit végig fotózni kell? Még mindig nem? Na hát akkor ezt a fotózást neked találták ki. És hogy a képeimmel mi lesz? Hát erre jó a XXI. századi technika. Megosztom az egyik leghíresebb közösségi oldalon, a Facebook-on az egyik fotós eszmecserélős csoportban, amit Pesten Fotóztam-nak hívnak. Ettől a csoporttól nagyon sok erőt, inspirációt kapok, a pozitív kommentelőktől és a sok LIKE-tól. Illetve látom, ki, mit alkotott, máshogyan csinálja, és nekem hogyan kellene csinálnom a képeimet. Persze nem mindig pozitív minden, az élet sem erről szól, néha kapok negatív kommenteket, ezeket átgondolom. Ha valami olyat írnak, ami jó és átgondolandó, olyankor legközelebbi alkalomnál ügyelek arra, hogy a tanácsot megfogadva cselekedjek. Azonban ha valami rosszindulatú, rossz hangvételű, esetleg trágár kommentet kapok, nem foglalkozom vele, elolvasom, de az olyat ott is szoktam hagyni. Néha jó lenne, ha tudnák a csoport tagjai, hogy én nem egy profi fotós vagyok, hanem csak egy gyerek, aki szeret fotózni. Biztosan másképp állnának a témához. Volt egy elég népszerű képem, amire elég büszke voltam, mert több mint 1000 LIKE-ot ért el, de aztán rájöttem, hogy igazából semmit nem érek a LIKEkal, hiszen mit tudok vele
csinálni a dicsekvésen kívül. Hát semmit. A nyár vége felé elutaztunk Ausztriába hét napra. Először Stájerországban voltunk, Graztól 30 km-re, Fürstennfeldbe. Itt az egész család versenyen indult. Mi hárman gyerekek aquatlon versenyen indultunk, ez azt jelenti, hogy úszunk és utána egyből futás van, a korosztálynak megfelelő távon. Apa és anya triatlon versenyen indultak. A verseny előtti hajnal izgalmasan telt, ugyanis hajnal 4-kor a szállásunk közelében lévő gyár épületének a riasztója megszólalt, és nagyjából 10 percen keresztül ment. Elég ijesztő volt, mert olyan hangja volt, mint a légvédelmi riadónak, de szerencsére csak véletlenül kapcsolt be. Reggel 7-kor elértünk a verseny helyszínére, az eső esett, ettől lett az egész még izgalmasabb. Apáék már reggel 8-kor elrajtoltak, mi pedig 9-kor indultunk, így önállóan kellett rajthoz állnunk. Milán az eggyel kisebb csoportban indult, mint én és Dani. Milánéknak a rajt 10 perccel előbb volt, mint a miénk, ezért én tudtam segíteni neki a rajtnál. Milán nagyon ügyesen ment és összetettben a 3. helyezést érte el, a korosztályában pedig az 1. helyet. Amikor Milka már beért a célba, akkor indultunk mi Danival. Az elindulás pillanatáig mindenki nagyon izgul, még a rutinos versenyzők is, azonban amikor megszólal a rajtpisztoly, akkor már ez az izgalom elillan, már mindenki csak arra
koncentrál, hogy a legjobbat nyújtsa, ahogy ezt tettem én is. Nekem a fő számom az úszás, abban vagyok a legjobb. Ezt bizonyította az, hogy az egész mezőnyből én jöttem ki elsőként a 200 méteres úszásból, de olyan fölényesen, hogy fél percet adtam az utánam következő úszónak. (Én két percet úsztam, a második pedig két perc harminc másodpercet.) A futásban annyira nem vagyok jó, de azért az is ment annyira, hogy tartsam a fölényem és megnyerjem a versenyt. Az utánam következő a futásával 15 másodpercet faragott, de Dani még nála is jobbat futott. Daninak az úszás annyira nem megy, mert amikor én úszni jártam, ő teniszezett, de még így is egész jó időt úszott, de neki a futás a fő száma, amiben nagyon tehetséges. Dani korosztályában a 3. helyen ért célba. A verseny után még a verseny területén maradtunk, amely egy szabad strand volt, de a különlegessége, hogy egy kis tó méretű medence található ott, aminek a partján van két csúszda. Az egyik egy kisebb fajta, de nagyon jó lehet benne térden pörögni, a másik egy olyan nagy csúszda, hogy 12 méter magasról indul, nagyon sok kanyar van benne, és ami talán a legjobb, hogy még egy beépített időmérővel is rendelkezik, így szinte soha nem lehet megúszni a versengést. A medence mellett van még egy 12 sávos és 50 méter hosszú medence úszóknak fenntartva.
17.
Ami az egész fürdő területén talán a legjobb, az nem más, mint egy ugrótorony, aminek van egy rugózós ugródeszkája, ami egy méter magasan helyezkedik el, és ezen kívül még van négy darab szint, ahonnan a vízbe csobbanhatunk 3, 5, 7 és 10 méteres magasságokban. A 3 és az 5 méteres tornyokból állandóan lehetőségünk van az ugrásra, azonban a 7 és 10 méter magas tornyokból csak felügyelettel lehet leugrani, amikor az úszómesterek engedélyt adnak rá. De ezek a magasságok csak a merészeknek valóak. Én leugrottam 10 méter magasból is, ami igazán ijesztő volt, de hatalmas élmény, ami viszont jobb érzés volt, hogy le mertem ugrani 7 méteres magasságból kézállásból indulva. A fürstenfieldi kiruccanásunkkor ellátogattunk az ezeréves tölgyfához, ami a helyiek szerint, ha átöleljük, pozitív energiákat áraszt. Európa legidősebb tölgye. Három napot töltöttünk Fürstenfieldbe, majd utunkat 250 km-rel arrébb folytattuk, egészen pontosan Faaker See melletti városban Villachban. Itt is indultunk egy versenyen, ami szintén nagyon jó élmény volt, de itt a táj érdekesebb volt. A szállásunk egy pláza tetőterében kialakított hotelben volt. A környék lenyűgöző volt, a gleccserek tavaival és az akár 2500 méter magasságot meghaladó hegyekkel. A közelben három tó is volt. Az egyik az előbbiekben is említett
18.
Faaker See, Ossiacher See és a Wörthi tó. Az osztrákok ezekből a tavakból hatalmas vízi paradicsomot alakítottak ki. Minden tó körül van legalább öt csúszda, elektromos hajókikötők és minden partszakaszon lehetőségünk van biciklizni, kajakozni és hajót bérelni. Mi az Ossiacher Seen béreltünk két kenut, és azzal körbehajóztuk az egész tavat. Sőt a tó közepén volt egy kis szigetecske, ami kör alakú volt és fenyőerdő borította, így hát egy kerek erdő volt. Kikötöttünk erre a szigetre, ahol volt egy olyan partszakasz, ahonnan a szikláról lehetőségünk volt a vízbe ugrani. Éltünk is a lehetőséggel, de sajnos egy szerencsétlenség következtében megcsúszott a lábam még az ugrás pillanatában, és így a hasamra estem, ami nagyon fájt. Mindenesetre nagyon jó kaland volt ez a kenuzás. Ezután túrázni indultunk a hegyekbe. 30 perces autóút vezetett felfele, majd utána 30 perces gyalogtúra, amire felértünk a csúcsra, azaz 1750 méter magasba. Nagyon nagy szerencsénk volt a látvánnyal kapcsolatban, mert naplementében értünk oda, és a fények is gyönyörűek voltak, és láthattuk a pára fölött kikukucskáló hegycsúcsokat is. Ezt persze rögtön meg is örökítettem. Visszafele úton sietnünk kellett, hogy még mielőtt teljesen besötétedik, időben lejöjjünk a túraösvényen. Szerencsére sikerült. Bepattantunk a kocsiba és indultunk vissza Villachba,
ahol megvacsoráztunk, majd rögtön beugrottunk az ágyba, és már aludtunk is, olyan fáradtak voltunk. A következő két napot strandolással töltöttük, és bejártuk mind a három tavat. A hazafele vezető úton megálltunk a klagenfurti kilátónál, ahonnan a Wörthi tóra volt gyönyörű kilátás, illetve magára a városra, Klagenfurtra. Nagyon jól telt ez a nyaralás, én nagyon élveztem. Arra vagyok talán a a legbüszkébb, hogy ezen a nyáron átúsztam keresztben a Balatont. Az ihlet onnan jött, hogy még a nyár elején, az erdei iskolában sétáltam Benjivel a parton, átnéztem a túloldalra, és azt mondtam: „De jó lenne átúszni egyszer a túloldalra!” Persze ekkor még nem igazán gondoltam, hogy ez még ezen a nyáron meg is fog történni, csak azt, hogy majd talán pár év múlva megúszom. Ahogy egyre többet gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy annyira nem is irreális, hiszen évente több mint 8000 ember ér célba ezen az 5, 2 km hoszszú megpróbáltatáson. Június közepe fele megszületett a döntésem. Apával együtt átússzuk a Balatont. A verseny napja előtt két héttel egy hétig az egyik barátomnál voltam vendégségben, Dombóváron. A barátom versenyúszó, így pont kapóra jöttek az ő edzései. Nekem nagyon erős volt, mert naponta négy óra kemény munka, amely során 8000 métert úsztunk. Eljött a nagy nap. Éjjel nem tudtam aludni, és már
hajnal 04:30-kor felébredtem. A helyszínre 6 órakor indultunk. Megérkeztünk Balatonboglárra, ahonnan komp vitte át a versenyzőket Révfülöpre. Apával a hajón még átbeszéltünk pár fontos dolgot a versennyel kapcsolatban,és persze azt is megbeszéltük, hogy ki fog nyerni. A tervem az volt, hogy legyőzzem apát. Mindjárt kiderül, ki nyert. A kikötő melletti öbölből indult a rajt, de előtte még mindféle egészségügyi vizsgálatokon vettünk részt. Mi a legelső rajttal csobbantunk a vízbe, ami pontosan 8 órakor volt. A Balatonboglárt és Révfülöpöt öszszekötő szakaszon ún. úszófolyosón kellett úszni, ahol 20 méterenként volt lehorgonyozva egy-egy hajó. Itt voltak a pihenőállomások, ahol szőlőcukrot és vizet is lehetett kapni. 500 méterenként voltak kirakva bóják, így pontosan tudtuk, hol járunk. A taktikának pszichológiai hátterei vannak, mégpedig az, hogy nem arra kell koncentrálni, hogy még 4000 méter, még 3000 méter, hanem arra, hogy ez az már megvan az 1000 méter, már csak ötször ennyi. Két és fél kmnél már megvan a fele… és így tovább! Ezzel a taktikával nagyon hamar elmegy ez az amúgy hosszúnak tűnő 5, 2 km. És a cél! Igen! Mondtam magamban. Megcsináltam! Ennek nagyon örültem, sőt még most is nagyon örülök, annak meg végképp, hogy megelőztem apát fél perccel. Apa már 17-szer úszta át a Balatont. 1 óra 53 perc és 35 másodperces idővel értem célba,
amely másodperc pontosságra, ugyanannyi, mint apa eddigi legjobb ideje a Balaton átúszásai közül. Nagyon jó érzés volt áthaladni a Balatonboglári célkapunk. Van egy titkos terv, amit megsúgok neked: a cél, hogy jövőre legalább kétszer, vagy háromszor átúszom a Balatont. Ehhez persze sok munka kell, de hajrá, hajrá! Úgy érzem, hogy egy nagyon jó nyarat hagyhatok magam után. Annyi élmény, annyi jó pillanat, de ennek vége, kezdődik az iskola, a keméyn munka, de azért egy kis móka, kacagás is. Remélem, hogy jövőre hasonlóan jó lesz a nyaram, és remélem a te nyarad is legalább ennyire jó volt. Hegyi Benjámin
Az első hely nyertese
19.
Új Almák Magyari Éva Tanító
Bordács Ágnes Konduktor, fejlesztőpedagógus, TSMT terapeuta A mozgás szeretete, életünkre gyakorolt hatása, a gyermekkori mozgásfejlődés fontossága, és a segíteni akarás igénye határozta meg elsősorban szakmai fejlődésemet. A mozgás- és egyéb fejlesztési lehetőségek terén több állomást is érintettem. Most az iskolában ezek mindegyikét lehetőségem lesz alkalmazni, és remélem, hogy a jó hangulatú mozgásos/ fejlesztő órákkal hozzájárulhatok a gyermekek sokoldalú fejlődéséhez. Szekszárdon születtem, ott végeztem a középiskolai tanulmányaimat. A Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetében szereztem meg első diplomámat konduktor-tanító szakon. Óvodás és iskolás csoportokban egyaránt dolgoztam. A diploma megszerzése után egy év kiegészítő képzéssel az óvodapedagógusi végzettséget is megszereztem. 2012. nyarán végeztem el az ELTE fejlesztőpedagógia szakirányú továbbképzését, majd ugyanezen a területen szakvizsgát szereztem. A 2015-ös évben került sor az Állapot- és Mozgásvizsgálat, az egyéni ill. a csoportos TSMT (Tervezett Szenzomotoros Torna) tanfolyamok elvégzésére, mely lehetőséget biztosít a gyermekek idegrendszeri érettséget érintő felmérése, egyénre szabott és csoportos torna tartására. Az idei tanévben csatlakoztam az Újalma csapatához. Nagyon megfogott a csapat lendülete, jókedve és szakmai felkészültsége. Célom, hogy aktív részese legyek az iskola közösségének, munkámmal is segítve a gyermekek sokoldalú fejlődését.
20.
Sajószentpéteren születtem, a gimnáziumot Miskolcon végeztem. Már általános iskolában határozott elképzeléseim voltak a pályaválasztással kapcsolatosan. Így jelentkeztem a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolára, ahol 1999-ben végeztem. A főiskolai évek alatt olyan iskolát próbáltam keresni, ahol már fiatalon el lehet kezdeni tanítani, megvalósítani saját elképzeléseimet és elmélyíteni gyakorlati tapasztalataimat, így találtam meg ezt az iskolát. Itt töltöttem a két hónapos szakmai gyakorlatomat is. 1999 szeptemberétől indult pályafutásom, első évben pedagógiai asszisztens voltam. Saját osztályt a következő tanévtől kaptam, ahol magyar, testnevelés és technika tantárgyakat tanítottam. Ezután megszületett az első gyermekem, majd két és fél év távollét után 2006 szeptemberében tértem vissza, amikor ismét első osztályt kezdhettem. Az otthon töltött évek után nagyon jó érzéssel és hatalmas erővel kezdtem újra a tanítást az iskolában. 2008-ban megszületett a második gyermekem és hosszabb távollét után idén kezdtem újra, mint támogató tanító. Szabadidőmben szeretek olvasni, utazni, táncolni, kertészkedni és kézművességgel foglalkozni.
Nem csak a helyezést érdemes mindig megnézni, hanem azt is, hogy a négy kerületből (I., XI., XII., XXII.) hány csapat indult az adott évben. Kiemelendő iskolánk 3.-os két csapata, akik a 105 indulóból a mezőny első ötödében végeztek 16. és 22. helyen. Illetve a 7.esek csapata, akik a 63 indulóból bejutottak az első tízbe, és a szintén 10-be jutott 8.-osok csapata, akik 67 csapatból végeztek a mezőny első hatodában. Egy kis statisztika: 4. osztályból 113, 5. osztályból 94, 6. osztályból pedig 100 induló vett részt a versenyen.
Az alábbi eredmények születtek: 7. hely: 8. osztály - Babcsányi István, Kollár Marina, Szebeni Kata 10. hely: 7. osztály - Grózli Anna, Szántó Lili, Szerencsés Hajnalcsillag, Zsiga Levente 16. hely: 3. osztály - Babcsányi Anna, Szirmák Bence, Endersz Frigyes, Tóth Jázmin 22. hely: 3. osztály - Buday Olivér, Márkus Emma, Borkovits Benedek, Váradi Léda 28. hely: 5. osztály - Zsiga Villő, Szakál László, Szakál Zsófia, Babcsányi Tamás 36. hely: 5. osztály - Dóra Nadin, Kovács Léna, Vargha Rozina, Péntek Zoltán 47. hely: 6. osztály - Tóth-Mátrai Cecília, Őri Júlia, Bozai Berill, Borkovits Bodza 48. hely: 4. osztály - Parnaki Ádám, Oros Dorottya, Szirmák Laura, Zahorán Zoltán 64. hely: 4. osztály - Rácz Domonkos, Birkás Botond, Kondor Simon, Détári Szabolcs 83. hely: 4. osztály - Szabó Sára, Huszárik Zina, Medgyesi Lujza, Kápolnai Kamilla
Gratulálunk minden résztvevőnek!
BOLYAI Anyanyelvi Csapatverseny
Idén is számos csapattal vágtunk neki a Bolyai Anyanyelvi Csapatversenynek november 11-én, amit azért tartunk fontosnak, mert a gyerekek játékos feladatok segítségével, csapatban együttműködve kerülhetnek közelebb a magyar nyelvhez.
Zibrányi Péter
Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási verseny Idén is részt vettünk a Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási versenyen, ahol a körzeti fordulóban szép eredményeket értünk el. Az 5. osztályból Zsiga Villő a 18. helyezést, a 6. osztályból Őri Júlia a 6., illetve a 8. osztályból Babcsányi István pedig a 4. helyezést érte el. Ezúton is szívből gratulálunk nekik! Zibrányi Péter
21.
Ady Endre Kis karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánthavat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dícsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten - Dícséretre Mégis csak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám.
22.
/Igy dúdolgattam én Gyermek hittel, bátran, 1883 Csúf Karácsonyában./
23.
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, Császár Mária, Hegyi Benjámin, Hérány Ferenc, Horváthné Lovász Erika, Pál Izabella, Rajz József, Zibrányi Péter Szerkesztő: Juhász Enikő