Márciusi Hírhozó 2015 by Peter Bakos

Pisch Ferenc - Megmártózni a múltban Részlet Emlékekben megmártózva Nézem vissza a régi filmeket, Ami elmúlt, vissza nem jön, S nézegetem a megkopott Képeket.

2015. március

TARTALOM Újalma Talent Show ......................................................... 3 Bolyai természettudományi verseny ................................. 4 MindLab® verseny ............................................................ 4 Robotépítés gyerekeknek ................................................. 5 A Tehetségműhelyesek háza táján 

Kamilla és a sárkány (Szerencsés Édua Hold) ................. 6



Kamilla és a sárkány (Huszárik Zina) ........................... 7



Kamilla és a sárkány (Nagy Zsombor) .......................... 8



Kamilla és a sárkány (Kovács Domonkos) ..................... 8

Budapest projekthét - Melléklet 

Budapest ................................................................. 10



Budapest egy falat Párizs ........................................ 10



Budapest, így látlak én ............................................ 11



Gellért-hegy ............................................................ 11



Demokrácia Aquincumban ....................................... 12



Egy hét Budapest .................................................... 13



Projekthét ............................................................... 15



Kirándulás ............................................................... 15



A múzeum ............................................................... 15



A Lánchíd története ................................................. 16



Pilvax kávéház ........................................................ 17



Váci utca ................................................................. 18



Budapest krimi ........................................................ 18

Szabó László Dezső - Este a Duna partján ...................... 26 Felhívás ......................................................................... 27

VIII. évfolyam 7. szám

ÚJALMA TALENT SHOW A 'talent scout' azt jelenti: tehetség-felderítő. Olyan ember, aki a szórakoztatóipar illetve a sport számára keresi és toborozza a különleges tehetségeket. A 'talent show' pedig a mi Ki Mit Tud? -unkhoz hasonló műsor, feltűnni vágyó amatőrök és műkedvelők számára. Iskolánkban ebben az évben második alkalommal került megrendezésre az angol talentumok bemutatója. Nagy sikert aratott a bemutató! Aki lemaradt, jövőre ki ne hagyja! Idén másodszor került megrendezésre a Talent Show, melyre minden angolos csoport egy rövid műsorral készült. Tartalmi, szerkezeti megkötés nem volt, csak az, hogy a színvonalas színdarab, ének, vers, film, kiselőadás, illetve természettudományos előadás angol nyelvű legyen és az elkészítésben a gyerekek tevékenyen vegyenek részt. Sok izgalom és gyakorlás előzte meg a pénteki fellépéseket, összesen tizenöt: egy nulladikos, nyolc alsós és hat felsős produkciót nézhettek meg a nézők. Alsóban dalokat, színdarabokat, verseket és fizikai kísérleteket, míg felsőben színdarabokat, filmeket, színdarabba ágyazott ismeretterjesztő előadást és még egy fizikai kísérletet tekinthettünk meg. Minden fellépő csoportot oklevéllel díjaztunk, a tehetségkutató legjobbja pedig a hetedik osztály színdarabja lett. A színdarabot Hanna és Anna ötlete alapján Hanna írta, Lua fordította le. A rendezést, az ötleteket, a mozgást és a zeneválasztást az egész osztály közösen végezte minimális tanári segítséggel. A zsűri értékelte a kreativitást, a produktum létrejöttét segítő csapatmunkát illetve az angol nyelv színvonalas használatát. Minden résztvevőnek gratulálunk és köszönjük a részvételt! Póka Zsófi

2015. március

BOLYAI TERMÉSZETTUDOMÁNYI VERSENY A bolyai természettudományi versenyen tanulóink nagyon szép eredményeket értek el. A hat induló csapatból négy csapatunk az első tíz versenyző között volt. A harmadik osztályosok egyik csapata Péntek Zoltán, Czibula Szilárd, Fekete Ákos és Dóra Nadin részvételével a 8. helyezést tudhatják magukénak, míg az osztályból induló második csapat Zsiga Villő, Szakál Zsófi, Szakál Laci valamint Babcsányi Tamás a 9. helyen végeztek. Az ötödikesek fiúcsapatában Szőcs Bence, Mikola Tas, Bruckner Dániel és Horváth Barnabás az 59 induló csapatból a hatodik helyen, a hatodikosok csapatában Szebeni Kata, Babcsányi István, Szabó Csilla és Maksi Natália az induló 71 csapatból szintén a hatodik helyen végzett, így mindkét csapat a díjazottak között lehetett. Eredményükhöz gratulálunk! Fábián Zsuzsa

MINDLAB® VERSENY Márciusban lezajlott iskolánk házi válogató versenye. Nem akármilyen apropóból! Ugyanis március 21-én került megrendezésre Dunakeszin az országos Mindlab verseny. Iskolánkat Dóra Nadin, Babcsányi István, Kovács Bertold, és Zeley Zétény képviselték. Hegyi Zsombor a kora miatt nem indulhatott hivatalosan az országos döntőn, de a házi versenyen nyújtott szereplése miatt lehetőséget kapott a játékra. Mindenki kitartóan küzdött, és hősiesen helytállt! Idén ismét egy kupával érkeztünk haza! Gratulálunk az egész Csapatnak! Babcsányi István első lett az országos válogatón dáma játékban! Így ő képviseli Magyarországot dámában a törökországi világversenyen! Szurkoljunk Neki! Pázmándi-Szakács Andrea

VIII. évfolyam 7. szám

ROBOTÉPÍTÉS GYEREKEKNEK Március 27-én robotépítési bemutató volt az iskolában. A gyerekek maguk próbálhatták ki, kelthették életre az apró színes robotkockákat. De mik is ezek a színes cubelets okos dobozkák? “Mindegyikben egy apró számítógép található, amelyek mágnessel kapcsolódnak egymáshoz, és ha már összekapcsolódtak, akkor rögtön információt is közölnek a társaikkal. Habár egyetlen kocka egymagában nem túl sok dologra képes, így együtt már csodálatos tulajdonságokat produkálnak, pont úgy mint a méhek vagy a hangyák. Mindenféle programozás és vezetékek nélkül a legegyszerűbb robotokat már a nagycsoportos óvodások is pillanatok alatt “összeragasztják”, ugyanakkor akár a felsőbb tagozatos iskolásoknak is fejtörést okozhat, hogy egy adott tulajdonságú robothoz pontosan milyen cubeletseket kellene egymáshoz illeszteni. Az így létrehozható ezerféle robot között vannak aztán viccesek, suták, félősek, agresszívak és fura csiripelő hangot hallatóak. Van amelyik körbe megy az asztalon, reagál a fényre, hangra, hőmérsékletre és a többség meglepően életszerű viselkedéseket mutat. Miért? Mert, ahogy két robotkockát összerakunk azok rögtön elkezdenek “beszélgetni” egymással.” “A cubelets az utóbbi évek legnagyszerűbb képesség- és kreativitásfejlesztő eszköze, amely 2014-ben bekerült az USA top 10 technikai játéka közé. Fejleszti a problémamegoldó és a csapatban való együttműködés képességét, segít felismerni az okokozati összefüggéseket, a komplex feladatok részproblémákra bontásának módját. Fejleszti a kritikai gondolkozást és a többi olyan készséget, amire a 21. században különösen szükségük van a gyerekeknek, hogy sikeres felnőtt váljék belőlük.” Forrás és további információ: www.robotix.hu

2015. március

A TEHETSÉGMŰHELYESEK HÁZA TÁJÁN A műhelyben ’dolgozók’ legutóbb egy újabb nagy projektnek szentelték az idejüket, ez pedig nem más, mint a mese. Igen komoly és sokrétű téma, de tehetséges diákjaink ezzel is megbirkóztak. Az alábbi írások hetedhét országon túlról érkeztek, az Óperenciás tengertől némiképp keletre, de az üveghegyektől jobbára nyugatra, ahonnan bizonyára messzelátóval jól kivehető, ahogyan a kurta farkú malac éppen kalandok után kutat… vagy túr. Innen származnak minden idők Legtehetségesebb mesekutatóinak írásai. Lapozzuk hát fel a Műhelyesek Kódexét, és legyünk részesei az ő kalandjaiknak! A műhelyesek egy „Csináld meg magad!” pályázatot hirdettek januárban, melyben egy meserészlet befejezése volt a feladat. Számos alkotás érkezett, melyeket kreatív kategóriákban jutalmaztak a műhelyesek. A nyertes műveket előző lapszámunkban találják! Kedves Olvasóink a túloldalon további mesebefejezéseket olvashatnak ifjú meseíróink tollából. Így kezdődött a mi mesénk: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Az volt a neve, hogy Kamilla. Egy nap, azt mondta az anyukája, hogy menjen el a boltba. Amikor jött visszafelé egy nagy sötét alakot látott meg egy fa mögött. Közelebb ment, de már nem volt ott senki. Azt hitte, hogy csak képzelődött. Egyszer csak közelebb jött az árnyék, és amikor közelebb ért, már látta: egy sárkány volt. Csak annyit mondott Kamillának: Menj, ha nem akarsz bajt...

Kamilla és a sárkány (Írta: Szerencsés Édua Hold) …Csak a kosár ennivalót hagyd itt! Erre a kicsi Kamilla megtorpant; szinte földbe gyökerezett a lába, meg sem tudott mozdulni. Egyszer csak a sárkány fölkapta a kislányt, és elvitte a kacsalábon forgó kastélyba, ami a sárkányé volt. Kamilla remegő hangon megkérdezte, hogy

kié ez a kastély, mire a sárkány fölemelte a hangját: - Az enyém és nem a tiéd! Szóval maradj csöndben, mert különben megeszlek téged! Ezután a sárkány bevitte a remegő gyermeket egy koromfekete szobába. Ekkor Kami megkérdezte: - Miért vagy velem

ilyen gonosz? Mit ártottam én neked? - Te semmit! Csak azok a galád emberek meglőtték az oldalamat, és ezért nagyon fáj! Bocsánat, hogy így viselkedtem veled, de borzalmas fájdalmaim vannak, és ha valaki sürgősen nem segít, talán bele is halhatok. - Meg persze éhes is

VIII. évfolyam 7. szám vagy! De ugye nem engem akarsz megenni? kérdezte Kamilla. - Nem, csak azt a kicsi ennivalót akarom megenni, amit a kosaradban hordasz! - Megkaphatod, de csak akkor, ha miután ápoltalak, és odaadtam az ennivalót, hazaviszel! Áll az alku? - kérdezte a kislány.

A sárkány beleegyezett. Öt napon át ápolta és etette a gyermek. Amikor letelt az ötödik nap, addigra a sárkány szíve teljesen megszelídült, és valóban hazavitte a kislányt a sárkány. Amint meglátta Kamilla az anyukáját, rögtön az ölébe borult. Amikor pedig az anyuka

meglátta a sárkányt, nem is kérdezett semmit. Rögtön tudta, mi történt, mert őt is vitte már el sárkány gyerekkorában. Végül úgy esett, hogy még a sárkányt is befogadták. Még most is etetik a sárkányt, ha el nem fogyott az ételük. Szerencsés Édua Hold

Kamilla és a sárkány (Írta: Huszárik Zina) …És Kamilla csak futott és futott, a sárkány meg csak üvöltött. Kamilla a rendőrségre futott. Elpanaszolta, ami vele történt. A rendőrök azonnal intézkedtek. Elindultak egy nagy fegyverrel, amikor meglátták a nagy fenevadat, már lőttek is a sárkányra. Eltalálták. Ám a sárkány csak tettette magát. Amikor elvontatták volna őt, felpattant, és bekapott mindenkit az ég egy adta világon. De csodák csodájára nem haltak meg az emberek, hanem egy csodálatos meseerdőben találták magukat. Ott találkoztak egy radírkukaccal; nagyon furcsállták a dolgot. - Ki vagy te? - kérdezte félve az egyikük. - Én? Elemózsia vagyok. Te ki vagy?

Csipkerózsika? És hol van a herceged? - kérdi. - Te kis butus! Nem vagyok én Csipkerózsika! Kamilla vagyok. Elemózsia? - Igen? - Volna egy kis elemózsiád? - Igen, persze, itt! - Nem olyan, hanem ehető! - Persze! Elviszlek a legközelebbi kastélyba. - Tényleg? - ámuldozott Kamilla. Ugyanis mindig is vágyai között szerepelt, hogy egy kastélyban lakjon. - Ja, igen… még nem említettem, hogy azt a várat már eladták. - Jaj, de kár! - sóhajtozott Kamilla. - És kicsodának? - Egy sárkánynak. - Jaj! És gonosz? - Nagyon-nagyon. - Mit szokott csinálni?

- Megeszi a királykisasszonyokat és a betolakodókat. - Akkor inkább menjünk egy másik kastélyba! - Rendben. - Akkor induljunk is! Kisvártatva oda is értek. - Itt is vagyunk! - Körbevezetsz? - Persze! ...Csak itt is van egy kicsi gond. - Hadd találjam ki! Egy sárkány? - Nem, egy varázsló. Pontosabban egy unikornis. Kamilla ennek nagyon megörült, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Huszárik Zina

2015. március Kamilla és a sárkány (Írta: Nagy Zsombor) …Természetesen a kislány nagyon megrémült, és azonnal szaladni kezdett hazafelé. Hazaérve rögtön elmesélte anyukájának, milyen kalandban volt része. Anyukája próbálta megnyugtatni Kamillát, hogy az a sárkány

nem is lehetett olyan gonosz, mivel figyelmeztette őt a közeledő bajra. Azt gondolta, hogy az a sárkány Paff, a bűvös sárkány lehetett igazából, akiről köztudott, hogy a jólelkű sárkányok családjába tartozik.

Arra azért kíváncsi lett volna, hogy miféle bajtól óvta őt meg a jólelkű sárkány, de azért nem volt olyan bátor, hogy visszamenjen ezt megkérdezni tőle. Nagy Zsombor

Kamilla és a sárkány (Írta: Kovács Domonkos) …Ezért a riadt Kamilla gyorsan hazasietett, és elmondta anyukájának, hogy mi történt. - Anya, hazafelé jövet találkoztam egy sárkánnyal a közeli sötét erdőben. - mondta Kamilla. - Mondott neked valamit? - kérdezte az édesanyja. - Csak annyit mondott, hogy menjek el, ha nem akarok bajt. - Drága kislányom, kerüld el azt a környéket! De kérlek, holnap menj el a boltba!

Másnap reggel Kamilla elindult a boltba és ismét találkozott a sárkánnyal. - Ha a boltba mész, arrafelé van egy titokzatos utca. Kerüld el, mert lakik ott egy gonosz boszorkány, aki kifigyeli és elrabolja a fiatal gyerekeket. mondta a sárkány. - Szervusz kislány! Mit keresel itt a boltban? - kérdezte a bibircsókos öregasszony. A rémült lány ijedtében egy hatalmasat sikoltott, s ekkor megje-

lent a sárkány, aki már régóta figyelte a gonosz asszonyt. A sárkány annyira mérges lett a boszorkányra, hogy teljes erőből tüzet hányt, amitől elégett a vénasszony. - Köszönöm a segítséget! - Nincs mit! - mondta a sárkány. Kamilla hazament és megfogadta, hogy soha többé nem megy arrafelé, hanem inkább elkerüli. Kovács Domonkos

„Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”

Goethe

„Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van!” Müller Péter

„Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” Antoine de Saint-Exupéry

VIII. évfolyam 7. szám

2015. március

BUDAPEST aki részén ta z s é g á z rs o est. Az sztja árosa Budap a Duna vála v t fő e g ly á e z m rs t, ro s Magya a és Pe ze van: Bud s ré t é K . a tó lálha nlom nekik já A . ra á m á z risták s gyon el. aló van a tu is. Pestre na iv t o tn rt lá a p k k o s ra n Budá on való árát és a ek a Lánchíd ázat, Buda v in h k ín n z e S d ti in e ék m z Nem képpen nézz jutni, de én n t e e d h in le m l e k a n arlaten járn sok módo Ha Budapes ök terét, a P s . ő m H lo a s a t, v iá ja t m z é átjutás ányos Akad ön van. De a k m ü o p d é u T rk r té a y a t, ami meg a Mag etre! tványosságo lá i b b l a Margitszig tö e a k s a é n t a s te s n ju e - még n m indenképpe thatják majd m lá y re g é o g h é a v n, s utazá sségünk va rpartunk, de te e e g z n e te v e s n c , in ivalónk lhatSajnos n osszan soro zépségű látn h s g i é d m e y s g é e e vidék sok-sok vagy a Tisza ld ö lf A z a l u lypéldá y még Erdé g o h , m lo s a De jav nánk! rszágunkat! o e b k á lj o g Baran Szadai Zsolt er! z s y g e l e k a be is jussan

VIII. évfolyam 7. szám

Gellért-hegy

üszkék an, amiért b V . a s ro á v fő szép kad. agyarország ítanivaló is a v Budapest, M ja t e ll e m ük a Gellért ersze a sok jó tj p e e lh d e , k m n e tü is e i leh tájjal. K ó, 235 zdjük a szép e k l ü b partján áll z b ö k jo k a n u A jó D a b), ami és. ébként dom dó kiemelked o hegyet (egy s a g a m st lé ngerszint fö részt Budape y te g a a n l e y rr g e te é -h m ó Gellért I. kerülethez éghez tartoz z s a y g e e z h s iré a i d k u A B bb észa , északlálható, kise ta n e b té l a Sas-hegy ó le tr rü a g u y ln XI. ke é d una, rolja. ti oldalról a D árhegy hatá V a ig d e p tartozik. Kele zakról zavégénél a S Naphegy, és ti a le e l ó lk é tr d a g , u íd y n rzsébet h égénél az E v ti le e k k a z És ó pesti lálható. tetejéről nyíl a s é badság híd ta la fa la szik k nező meredek nek is szoktá é v ö k k é t s A Dunára né e p y. Buda ratlan látván á p a m rá o n a p k Rácz Benede i. n z ve

2015. március

DEMOKRÁCIA AQUINCUMBAN Nem sokan tudják, de Budapest egy része, méghozzá Óbuda, Aquincum néven már i.sz. 89 óta lakott. Eredetileg helyőrség szerepét töltötte be, sőt 106-tól Alsó-Pannónia központja volt. Neve vizet jelent. Pannónia elég fejlett kis város volt, mi több saját tűzoltósága is volt! A tűzoltóság 150 tagot számlált, de az épülete sajnos egy barbár támadás miatt leégett. Pannónia lakossága fénykorában 50 000 – 60 000 fő körül lehetett. A legkülönfélébb lakosok éltek itt együtt: katonák, kereskedők, polgárok, és azok, akikkel mi most főleg foglalkozni fogunk: az őslakosok. Ők már a rómaiak előtt itt voltak, de amikor a rómaiak elfoglalták ezeket a területeket, kénytelenek lettek együtt élni velük. Rómában ugyan demokrácia volt, de ez nem vonatkozott mindenkire, többek között az őslakosok nem voltak kedvezményezettei, csak a római polgárok. De volt egy út, amivel ők is (sőt az ő családjaik is) polgárjogot nyerhettek. De ez az út nem volt a legegyszerűbb.

Annak, aki polgár akart lenni, először csatlakoznia kellett a római hadseregéhez. Ez még egyszerű is lenne, de ekkor jött a nehéz rész: a katonának 25 évig a hadseregben kellet szolgálnia! Ez több dolog miatt is bonyolult volt. Egyrészt sok volt a háború, és nagyon nehéz volt ezeket túlélni. Másrészt az átlagéletkor nagyon alacsony volt, úgy 30-40 év. (Így legkésőbb 15 éves korában be kellett állnia a hadseregbe!) Mindezt összevetve, ha nem is volt valószínű, hogy a demokrácia tagjai lehettek, azért Aquincumban már akkor is elég jó lehetett az élet! Kovács Bertold

VIII. évfolyam 7. szám

EGY HÉT BUDAPEST Az idei Budapest projekthét az eddigi legkirándulósabb hétnek bizonyult. Rögtön már az első nap belevetettük magunkat a belváros közepébe, és egy kellemes sétát tettünk fővárosunk szívében, miközben zászlókkal a kezünkben állomásról állomásra bejártuk a március 15-i helyszíneket. Bár sok minden változott a forradalom óta eltelt 167 év alatt eltűntek a macskakövek, a régi épületek új funkciót kaptak, sajnos sok társuk meg is semmisült -, mégis ahogyan az ember a történelmi tanulmányait felelevenítve járja be a márciusi ifjak útját, egy furcsa érzés keríti hatalmába: elhiszi, hogy a történelem velünk, bennünk él tovább és éled folyamatosan újjá általunk. Bár a legtöbben csak sejthetjük, elképzelhetjük az akkori helyzetet és állapotot, mégis úgy látom, a gyerekek is egyre többet fognak fel belőle, ahogyan idősödnek. A héten több előadást is meghallgathattunk: egy természettudományos előadást Fábián Zsuzsa néninek köszönhetően, és mesélt nekünk Beleznay Nagy Éva is, aki Budapest volt főépítészeként nagyon sok hasznos és érdekes információval szolgált. Budapest Gasztro A délutáni szabadidőben helyt kapott a mindig közkedvelt fakultáci- Régen és ma ós idősáv is. Sok izgalmas tevékenységre lehetett jelentkezni. Építsünk várost Térképes kódfejtő A hét csúcspontja egy igazi élménykülönítmény volt! Az iskola min- Hűtőmágnes den tagja hivatalos volt egy másfél órás buszos kirándulásra, mely Újságírás Dédszüleink sportjai fővárosunk nevezetességei között barangolt velünk. Filmvetítés Míg az alsósok a Történeti Múzeumban töltötték az időt, a felsősök 3D puzzle külön programként egy igazi hídmesterrel is találkozhattak, Építészet aki az Erzsébet híd budai hídfőjének gyomrába, a négy ká- Budapest a zenében belkamra egyikébe is elkalauzolt bennünket. A látvány lenyűgöző volt! Megtudhattuk tőle, hogy ott a betonalapzat mélyében 66 szétszakíthatatlan acélhuzal van beágyazva, ami tartja a 290 méteres függőhíd 6300 tonnáját. Azt gondoltuk, a hídmester feladata egyszerű, aztán természetesen bebizonyosodott az ellenkezője. Felelősségteljes szakma ez, hiszen hatalmas forgalmat bonyolít le a híd, ahol elég egy aprócska hiba, és máris emberéletek kerülnek veszélybe. ...Talán ezért is hallgattuk a beszámolóját tátott szájjal. A mindenkori hídmesternek naponta kétszer - reggel és este - végig kell járnia a hidat, annak minden porcikáját pontosan meg kell vizsgálnia. Gondosan át kell néznie, nem keletkezett-e kár a lépcsőkben, a korlátokban, az útpályán és a járdaburkolatban. Ha igen, azt jelentenie kell és onnantól szakemberek veszik át a probléma megoldásának felelősségteljes munkáját.

2015. március A beszámolót odalenn a hídon áthaladó autók robaja tette még lebilincselőbbé; attól éreztük igazán, micsoda hatalmas monstrum alatt tartózkodunk. A régi szivattyú, a kábelek, a huzalok világában ragadt ámulatunkból a felszínen minket váró napfény tört utat a valóságba; de még akkor is hosszú percekig beszéltünk a lenn hallottakról. Az igazat megvallva, úgy rám tört a kíváncsiság és a kalandvágy, hogy szívesen beljebb/feljebb merészkedtem volna még! De már várt ránk a következő exkluzív program! A Rudas gyógyfürdő építészével folytattuk tovább az utunkat. Sok izgalmas részletet mesélt a forrásról, ami három fürdőt is ellátott régen, a gyönyörű ódon fáról, ami az ivókúttal szemben áll, és persze magáról a gyógyfürdőről. Bár magába a fürdőbe nem tudtunk bemenni, de annyira magával ragadt az építész előadása, olyannyira felcsigázott bennünket, hogy azt hiszem titokban mindenki bérletet váltott aznap a Rudasba! A Nap leszállóban volt már, amikor egy könnyed séta után az Újalma csapata bevette a Várkert Bazár felújított tereit. Egészen a Történeti Múzeumig vitt utunk, ahol egy könynyed, de annál látványosabb foglalkozáson vehettünk részt. Mi is megépíthettünk két hidat, és megtudhattuk mi a különbség a függőhíd és a gerendahíd között. Sőt még bíróságot játszani is volt időnk!

Egy újabb önfeledt, izgalmas, élményekben gazdag, kalandos nap! Azt hiszem ilyen egy igazán tökéletes nap! Számomra legalább is az volt! Ahogyan a hét utolsó két napja is. Pénteken még várt ránk egy Buda-Pest számháború, majd egy kilenc állomásos kalandpark az udvaron; végül ellejtettük a búcsútáncot a Budapest projekthéttől. Mi, szervezők boldog elégedettséggel és megkönnyebbüléssel az arcunkon búcsúztunk egymástól és a héttől is. Öröm volt megszervezni és átélni mindezt. Én magamban csak annyit mondtam búcsúzóul: Helló, Budapest! Juhász Enikő

VIII. évfolyam 7. szám

PROJEKTHÉT Iskolánkban az idei projekthét témája Budapest volt. Minden nap más és más programok vártak ránk. Izgatottan készültünk mi is. Első nap minden osztály bemutatta a hétre választott témáját. A mi osztályunk kávéházzá alakult. Nagyon szép lett! Finom sütikkel kínáltuk a vendégeket. Délután városi sétára indultunk. Nagyon elfáradtunk. A következő napokon különböző előadások és fakultációk voltak. Szerdán kirándulni mentünk a városba egy szuper Hon on hop off busszal. Megnéztük a nevezetességeket, mint például a Lánchidat, a Nemzeti Múzeumot, a várat. Csütörtökön az órák után voltak fakultációk, mint a Budapest gasztro és a hűtőmágnes készítés. A legizgalmasabb program pénteken volt: a Buda-Pest számháború. Remélem jövőre is ilyen jó programok várnak bennünket! Feher Lili

KIRÁNDULÁS A projekthéten a Hop on hop off-os buszos kirándulás tetszett a legjobban, de a többi programon sem unatkoztam. Szerdán reggel az iskolától indultunk, és egy nagy kört tettünk a városban. Útközben sok nevezetességet láttunk. Elhaladtunk a Hősök tere, a Halászbástya és a Mátyás-templom előtt is. Közben fülhallgatón egy néni mesélt nekünk; sok hasznos információt hallottunk tőle. A végállomás a Budai vár volt. Kipihentük az utazás fáradalmait, és sétáltunk egy nagyot. A Történeti Múzeumban körbevezettek minket. Nemcsak a kiállított tárgyakat nézhettük meg, hanem játékos feladatokkal is készültek nekünk. Miután megettük az uzsonnánkat, a kilátóból felülről is megcsodálhattuk Budapestet. Megtudtuk azt is, hogy a Várkert Bazárban nem vásárolni lehet, hanem virágokat nézni. Hazafelé mindenki fáradtan keresett ülőhelyet a villamoson. Bozai Berill

A MÚZEUM A múzeum volt a legjobb, mert nagyon érdekes volt a kiállítás. Szerintem érdemes oda elmenni, mert megnézheted, amit a Dunába találtak. Érdekesek voltak a képek is. Sosem hittem volna, hogy ilyen jó is lehet egy múzeum! Kívül-belül is szép az egész! Nemcsak szép, de ha odafigyelsz, nagyon érdekes dolgokat tudhatsz meg! Nincs jobb múzeum, mint a Történeti Múzeum! Menjetek el oda egyszer, és nézzetek meg mindent! Szép élményeket kívánok!

Oros Dorottya

2015. március

A LÁNCHÍD TÖRTÉNETE A Széchenyi lánchíd (a kö z ny e lvben Lánchíd) a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb híd a Dunán. A magyar főváros egyik jelképe, egyben az első állandó híd a teljes mag y a r o r sz ág i Du n a szakaszon. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és a finanszírozását báró Sina György szervezte, a legnagyobb adományt is ő tette. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849. november 20-án avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők kőoroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette, ő dolgozott a kassai székesegyház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó, a Rudas fürdő szobrain is. Legismertebb műve mégis a Lánchíd számára készült négy oroszlán (1852) volt.

Az oroszlánok „fogyatékosságát” a legenda szerint egy vargainas fedezte fel. A szegény művész szégyenében még aznap beleugrott a Lánchídról a Dunába – s ezzel a szóbeszéd szerint ő lett a híd első öngyilkosa. Tóth Béla anekdotagyűjtő szerint a mindentudó vargainas a legendák gyakori szereplője, de a lánchídi vargainast név szerint is ismerte a világ: „Frick Jakabnak hívták, s mikor 1897 novemberében Pinkóc túladunai faluban mint öreg ember meghalt, elsiratták az újságok. Fölfedezése: hogy az oroszlánoknak nincsen nyelve, gyorsan terjedt el. Egész Pest erről beszélt, s Marschalkó János szobrász sok gúny és csúfolódás tárgya lett. Egy darabig csak tűrte, míg aztán egy este, mikor megint boszszantották, nagy haragosan azt mondja: ’No, hát fogadjunk ötszáz forintba, hogy mikor az oroszlán úgy tartja a száját, mint az én kőoroszlánjaim, nem is látszhatik a nyelve, mert mélyen lenn fekszik’.

A fogadás megtörtént, és Marschalkó elvitte a barátait egy menazsériába (cirkuszi állatsereglet), mely az István téren ütött tanyát, s ott aztán bebizonyította, hogy neki van igaza. Az ötszáz forintot a művész jótékony célra adta” – írja Tóth Béla a Pesti Hírlap 1897. november 28-ai számára hivatkozva. Tóth megemlíti: az öreg művész, bár bántotta, hogy mindig évődnek vele az oroszlánnyelvek miatt, mégsem lett öngyilkos – „az aggok szép csendes halálával, végelgyengülésben múlt ki a világból”.

VIII. évfolyam 7. szám A Tóth Béla által leírtak illusztrálására íme egy pesti és egy budai oroszlán a Lánchídról. A budai oroszlán (lásd balra lent) első fogait vagy lecsiszolták, vagy letörték – így alulról is jól látható a fogak mögött meghúzódó nyelvféle. A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió aranyforintot tett ki, ebből maga a híd 4,4 millióba, az összköltség kétharmadába került. A II. világháború végén a visszavonu-

ló német hadsereg, maga mögött felrobbantotta. Az újjáépített, némileg megszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel. A pilonok boltívein lévő régi szocialista címereket

a Szent Koronával kiegészített Kossuthcímerekre 1996-ban cserélték vissza. A hidat a nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a gyalogosoknak. Szénási Zsombor

PILVAX KÁVÉHÁZ A Pilvax elődjét Privorsky Ferenc kávés alapította. Nevét későbbi tulajdonosáról, P i l va x (e r e de ti l e g Pillwax) Károlyról kapta. Később itt alakult meg és működött a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága nevű asztaltársaság. Petőfi Sándor az 1848-49-es forradalom idején itt írta meg a Nemzeti dalt. Még egy nagyon

fontos alkotás jött itt létre nem más, mint a 12 pont. Itt lázadtak fel az ifjak és innen indultak meg a hosszú útjukra. Innen mentek el a Landerer és Heckenast nyomdájába és ott nyomtatták ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt is. Ezután elindultak a Nemzeti Múzeumhoz, ahol elvileg Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, de ez nem így történt. Aztán a hajóhídon át el-

mentek kiszabadítani a Budai várból Táncsics Mihályt. Tehát elmondhatjuk, hogy a Pilvax kávéháznak nagy szerepe volt a szabadságharc során. Szadai Zsolt

2015. március

VÁCI UTCA A belváros, és ezen belül a Váci utca jellegét az 1873-ban elindult városrendezési program alapvetően határozta meg. Az itt található történelmi épületek jelentős része is az 1800-as években épült. Az utcát a török hódoltság után, 1690-től a mai lefutás teljes hoszszában Lipót utcának hívták, a XVIII. században általában Fő térnek, 1810-től Régi vásártérnek, a XIX. században Városház térnek, 1848-49-ben pedig

Szabadság térnek hívták, majd 1874-től Városház utca volt. Mai nevét 1899-ben nyerte el, amikor a közterületeket egy utcává vonták össze. A Váci utca Budapest leghíresebb bevásárló övezete, az V. kerületben található, mely a Vörösmarty teret köti össze a Vámház körúttal, körülbelül két kilométer hosszan. Az utca és számos mellékutcája sétálóutca. Félúton, az Erzsébet hídnál a zsúfolt Kossuth Lajos utca keresztezi;

itt korábban csak az aluljárón lehetett átkelni, de a Ferenciek tere rendezésének köszönhetően végre elérhetővé vált a zavartalan korzózás. A Váci utca északi részén rengeteg divatmárka üzlete sorakozik, míg a déli rész inkább az ajándékboltokról és bisztróiról ismert. A sétálóutca egész évben tele van utcai művészekkel, telente pedig gyönyörű karácsonyi fények díszítik. Kotánczi Hanna

BUDAPEST KRIMI

Készítették a Tehetségműhelyesek: Babcsányi István, Horváth Barnabás, Kovács Bertold, Szabó Csilla

VIII. évfolyam 7. szám

Parlament - Aham, aham. A hulla a terem közepén feküdt, a koronaékszerek mellett. Körülötte már ott gyülekeztek a helyszínelők, a halottkémek, és a fotósok és érdeklődők visszaszoríthatatlanul növekvő tömege. A csak „Kopó” néven ismert nyomozó, akihez nagyon meg kell fontolni, hogy hozzáfordulunk-e, mert miközben egy gyilkosságot kinyomoz, több embert megöl, második szándékból (széles válla miatt elsőre nem fért be az ajtón) belépett. Körülnézett és csak két szót mondott: - Aham, aham. Ekkor árnyék suhant el, mindenki a pisztolyáért nyúlt, de le is engedték: - Csak én vagyok! Középmagas, farmert viselő, vállig érő barna hajú nő vetődött be a tetőablakon. A „Kopó” így szólt mély hangján: - Én egyedül dolgozom. - Nem, most már nem. - Tudja énnekem nincsenek jó érveim. De a barátomnak, aki itt van a kabátzsebemben, nagyon jó érvei vannak. Három lövés és egy helyszínelő holtan rogyott a földre. - Rossz ember! He-he-he! Egy járókelő intézett pár szót a kötekedő párhoz: - Tudom, egyedül dolgoztok: általában. Most pedig sehogy. Úgyhogy kérem, dolgozzanak. - Ha annyira nagy a szája, akkor szálljon be. Ha? Ekkor a rendőrfőnök, kopaszodó, kövérkés alak, visítva felordított: - Maguk csak ne toborozzanak! Szokjatok le az „aham”-ozásról, az ajtón közlekedésre pedig éppen, hogy szokjatok rá! Tehát a két nyomozó, a „Kopó” és Nagy Mária (ez persze nem az igazi neve, csak álnév: jól bele lehet olvadni a környezetbe), illetve (titokban) a furcsa járókelő (ki-ki a maga módszerével) elkezdte a nyomozást. A „Kopó” pár „aham”-mal átlátta a helyzetet, majd távozott. A furcsa járókelő okosórájával, okostelefonjával, és egyéb „okos” kütyüjeivel készített képeket. A harmadik pedig párszor belerúgott a hullába, hátha él.

Hősök tere A kötözködő járókelő Bond Jakab volt. Nem csak álnevén. Így történhetett, hogy hobbiból nyomozásra adta a fejét: ha valami érdekes vagy titokzatos dolog történt, rögtön nyomozni kezdett. Egyébként újságíró volt; szabadidejében pedig Agatha Christie rajongó, illetve technikai zseni. Most épp a Hősök terén járkált. Speciális technológiájával, amivel nem csak,

2015. március hogy észrevehetetlenül képeket tudott készíteni, hanem ki is elemezte őket. Több furcsaságot is észrevett a hullán: az FBI-os kártyáján nem #0000FF (azaz kék), hanem #0000CD (azaz középkék) színárnyalatú volt a felirat. Tényleg, vajon miért jött Magyarországra? A nevét már tudta: Jack Arthur. Ekkor az egyik ruhájába rejtett chip, elkezdett csipogni. - Mi az? - Szkennelés, szkennelés… Az okosóráján megjelent egy kép, Nagy Lajos szobrának a képe. Bond felnézett a valódi szoborra: és tényleg! A szobor egyik szeme helyén alig feltűnően egy kamera volt. A fene! Bond nem gondolkodott, rögtön előkapta high-tech sokkoló-puskáját és egy energiasugárral hatástalanította (felrobbantotta) a kamerát, és Nagy Lajos fejét. - Hé, maga! Mit képzel? Két fegyveres rendőr kezdett rohanni Bond felé. Bond az okosszemüvegén megnyomott egy gombot, majd futásnak eredt. - Vakítás… Jakab (szó szerint) villanásnyi előnyhöz jutott, és bepattant egy találomra kiválasztott autóba, kilökve annak vezetőjét, majd rálépett a gázra és elhúzta a csíkot. Kicsivel később azon gondolkozott: vajon miért volt olyan ismerős az egyik rendőr? És ekkor bevillant a rákiabáló fegyveres kinézete... egy és ugyanaz Jack Arthurral!

Margitsziget A Kopó úgy gondolta, hogy a Margitsziget bármelyik szállodája, esetleg (talán szabálytalanul felállított) lakókocsija meglehetősen jó menedék. Azonban a nyomozás bizonytalan volt, és szinte semmit sem tudtak a gyilkosról. A Kopó éppen sétált, hátha talál valami nyomot az erdőben. Ahogy sétált, egyre nagyobb lett a csend, csak a madarakat lehetett hallani. Mikor visszakanyarodott, gyanús lett neki pár dolog. Nem hallotta az embereket a közelben, még azokat az időseket sem látta, akik néhány perce még a padokon ültek. Hirtelen egy lövés hallatszott. Szerencsére csak egy fát talált el a lövés, de a nyomozó még nem is sejtette, melyik bokorból lőttek. Az egyik fa dús lombja megrezzent. A Kopó egy szempillantás alatt lőtt. Három ember esett le holtan. Távcső és fényképezőgép volt náluk. Talán képem voltak gondolta a Kopó. Ekkor a rendőrfőnök bukkant elő a semmiből vörös fejjel. - Hát mit gondol?! Meghalt egy turista a Parlamentben, meg maga is kinyírt egyet ott, most meg még három?! - Hát, szerintem még megtudunk valamit ezekről… - Persze! Mindjárt meg is értem, ha esetleg le gondolja mészárolni a fővárost is! - Ha előrébb jutna vele a nyomozás… A beszélgetés további részének jelentősége eltörpült amellett, amit a hely-

VIII. évfolyam 7. szám színelők kiderítettek. A halottak teljesen ártatlanok voltak, a fecskéket akarták csak megfigyelni, de az egyik fényképezőgép memóriájában egy megdöbbentő képet találtak: a sarkában egy ember látszott, miközben beoson egy bokor mögé, ahonnan a lövés valójában érkezhetett. A képen egy alacsony ember látszott, egy pisztollyal a kezében. Sajnos az arcát nem lehetett látni, de azonosították a golyót, és a Rendőr-főkapitányságról származott. Sikerült találni egy extra széles övet is, ami az elkövetőé lehetett. Néhány órával később a Kopó inkább felment a szállodai szobájába. Az akció után már nem akart járkálni, rettegett a riporterektől. A szobaszerviz használatával viszont egész kényelmesen meguzsonnázott. Végül úgy döntött, körülnéz az épületben, talán megtud valamit - valamiről. Először az étterembe ment le. Nem látott túl sok embert, akik ott voltak azok is gazdag külföldieknek tűntek. Ezután a folyosókon nézett körül. Már majdnem végzett a kutakodással, mikor egy fura dolgot vett észre: egy alacsony, kövér alak a recepciósnak magyarázott valamit. Nem volt nála semmi csomag, és nem is látszott szállodatulajdonosnak, vagy valami ilyesminek. A Kopó úgy döntött, követi. Szerencsére annak ellenére, hogy meglátta őt, nem figyelt fel rá. Az ember beszállt a liftbe. A Kopó is beszállt, de rádöbbent, hogy nem is tudja, merre menjen. Úgy döntött, lemegy az uszodába, ott nincsenek szobák. Előbb inkább átöltözött fürdőruhába, majd le is ment. Amikor a medencéhez lépett, azonnal felismerte egyik kollégája hátát mélyen a vízben. Milyen sokáig bírja levegő nélkül! - gondolta. Leúszott hozzá. Akkor azonban látta, hogy szeme nyitva van, de nem mozdul. Vízbe fojtották! Fent az árnyékból egy alacsony ember lépett ki, és elrohant. A Kopó utána lőtt. Már nem találta el, de véletlenül lelőtt egy közeledő rendőrt. Kiugrott a vízből. Nemsokára megjött a rendőrfőnök is. Ismét hatalmas ordítozásba fogott. Ezután a helyszínelők egyértelműen megállapították, hogy ájultan lökték a vízbe, aztán fulladt meg. A tettes pedig a titokzatos alak lehetett...

Citadella Nagy Mária reggel felült inkább hegyi terephez szokott biciklijéhez, és elkarikázott a Citadellához. Szerette a kora tavaszt, de az embereket már kevésbé. Bent a gyilkosságiak azt mondták, kérdezzen ki embereket, keressen nyomokat és szemtanúkat. Ez könnyen ment neki. Jó kondiban volt, úgyhogy hamar felért. Túrabakancsa alatt ropogott a kavics. Kiszemelt egy embert, aki épp a panorámát csodálta. Nekitámaszkodott a Szabadság-szobornak, kivárt, majd az alakhoz lépett. - Jó napot uram, lenne egy pár kérdésem. - kezdte, majd kivárta áldozata reakcióját. - Öhm, rendben. - habogott a megszólított. - Oké, akkor: Nem látott errefelé gyanús alakokat? Persze ez relatív, de olyanokra gondoltam, aki nagyon siet, vagy igyekszik, hogy ne vegyék észre. - Nem, semmi ilyesmi.

2015. március - Rendben, uram, akkor, viszlát. - Viszlát! A nyomozónő tudta, hogy az ember hazudik. Ideges volt, járt a szeme, izzadt, pedig nem volt meleg az idő. Jobb lesz szemmel tartani. De most nem zargatta. Szerette az ilyen napokat, ilyenkor nem kell hajnalok hajnalán kelni, és több örömöt is tartogat az élet. Élvezte a napot. Lesétált a Citadelláról, megcsodálta az épület egyedi szépségét, majd letekintett a csillogó Dunára, és a nyüzsgő pesti oldalra. Ma még nem evett semmit. Hazament, felpakolta a kutyáját, egy nagy dog-keveréket. Együtt sétáltak át, és megreggelizett. Hirtelen feltűnt az ember, akit ma reggel kikérdezett. Fizetés és számlázás után a férfi nyomába eredt. Könnyen lopakodott, még túrabakancsban is. Tudnia kellett bármilyen körülmény közt működnie és túlélnie. A férfi gyorsan járó szemekkel bement egy házba. A nő követte, a kutyát kint hagyta. Megbízható állat volt, megvédte magát, ha kellett. A klasszikus, öreg ház lépcsőháza nyirkos és hideg volt. A gyanúsított (mert már az volt Mária szemében) felment a legfelső szintre, az ötödikre. A nyomozó kinézve a korláton nem szédült, már edzett volt a gyomra és az agya. Be akart surranni a férfi mögött az ajtón, de az észrevette, és kiáltva megfordult. Mária cselekedett. Ki akarta a férfi lábát kaszálni alóla, de az felugrott. Mária a fejébe akart öklözni, de az elől is félrehajolt. Nem bírtak egymással. Mindenki kivédte a másik fogásait. Mária nekicsapódott a korlátnak, és csillagokat látott egy pillanatra. Kiesett a korláton, de sikerült megkapaszkodnia. A férfi rálépett a kezére, ezt még kibírta, de a szájába való beletaposást nem. Lezuhant, de a második emelet környékén megkapaszkodott. Próbálta magát kínok közt felhúzni a korláton túlra, és sikerült is. Arcát nekinyomta a hűvös kőnek. Felállt. Mindene sajgott, szája felszakadt, talán egy-két bordája is megrepedt, kezén felszakadozott a bőr, és megzúzódtak a bütykei. Menekülni kezdett, le a lépcsőn, át a kapun, ki az utcára. A kutya követte. Rendőrök vették észre őket, és eredtek nyomukba. - Álljon, meg, ki maga? - kérdezte az egyik. - Nagy Mária nyomozónő. - felelte a kérdezett. Megmutatta jelvényét, és a rendőrök is felismerték. - Már megint az ablakon közlekedett, csak rosszul esett? - röhögte az egyik gúnyosan. - Sosem esem rosszul. - mondta a nő, minden szót vészesen megnyomva. A rendőrök elhallgattak. - És megvan a gyanúsítottunk. - tette hozzá a nyomozónő.

Halászbástya Bond Jakab beleolvadt a környezetébe. A Halászbástya étteremben eszegetett, de valójában csak megfigyelte a környezetét. Ekkor rontott be egy másik nyomozó, akit csak „A Kopó” néven ismeretek. - Grrrr. Grrr. Hrrrr.

VIII. évfolyam 7. szám - Segíthetek uram? Adjam az étlapot? Még egy morgás, majd a pincér kezében lévő, Shipwrecked 1907 Heidsieck egy golyó miatt ezernyi darabra tört. - Velem van! – Kiáltott fel Bond. A Kopó leült Bond Jakab mellé. - Neved? Hö? - Bond. Bond Jakab. - Név ez? He? - Maga miért is olyan dühös? - Figyeljen, most öltek meg a Margitszigeten öt embert, és abból csak négyet én! - Maga őrült? - És akkor? Hü? Ez nem hangzik jól. Ha? - Na, de kérem! Hogyhogy magát bízták meg a nyomozással? - És te honnan tudsz erről? - Visszatérve a tárgyra, te kit gyanúsítasz? Én – már megbocsáss – de magát a hullát. - Mi? De… Hogy? Hé! Na? Ez nem lehet! Akkor ki ölte meg a Margitszigeti uszodában azt a szerencsétlent? - Éppen ez az! Szerintem él! Vagy, ha nem hiszed, nézz ide! Jakab megmutatta a képeit az őt üldöző rendőrről. - Hajjajjajj! - De akkor is elakadtam. Mi oka lenne ennek az embernek arra, hogy halottnak tettesse magát? Ekkor jön képbe egy másik dolog: a hamisított FBIigazolvány. Ő nem az igazi, csak tetteti, hogy Jack Arthur! - Hát akkor ki kéne nyírni… vagy ne? - Szerintem nem magának csinálja. Kell lennie egy megbízónak. - De hogy deríthetnénk ki, hogy kinek dolgozik? Esetleg elkaphatnánk és megzsarolhatjuk… - Hát, én nem annyira szeretem az efféle brutális módszereket… és van vele egy másik baj is. Hogy kapjuk el? - Ha bemegyünk a rendőrségre, és megmutatjuk a fotót, az nem segítene? - Lehet, de csak akkor, ha igazi rendőr. - És a másik? Az ő fotója is megvan, nem? - Abban igazad lehet… de most várjunk egy kicsit. Fontos találkozót várok. Bond rámutatott a rendőrkapitányra, aki éppen most sétált be az étterembe. Tele volt kék-zöld foltokkal, és kicsit kótyagoson mozgott. Bond odafordult

Oktogon Hősnőnk újra bevetésen. Miután kiengedték a kórházból, és csak pár heg emlékeztette a szörnyű kalandra, újra munkába állt. A gyilkossági számtech- embereknek átpasszolta a gyanúsított követését, úgy is hatékonyabbak. Eddig nem csinált semmit a gyanúsított, így már ők sem foglalkoztak vele. Ma Mária az Oktogonra ment, volt ott egy Libri, könyvet akart venni.

2015. március Szeretett olvasni, de csak romantikától és nyáladzástól mentes könyveket. Amikor odabiciklizett, nagy meglepetésére a rendőrfőnököt találta ott. - Mit keres itt? - kérdezte a felettese sipítozva. - Épp könyvet veszek. - válaszolta a nyomozó. - Könyvet? - kérdezte meglepetten sipítva. A nő nem válaszolt, csak bement a könyvesboltba. A rendőrfőnök követte. - Megvan már a gyilkos? - sipította a férfi. - Nincs. - mondta a nő. - Szerintem valaki a mi kötelékünkből. - próbált összeesküvő hangnemet megütni a felettes. - Maga túl sok szappanoperát és krimit nézett. - állapította meg Mária. - Magának meg nem tudja senki az igazi nevét! - ordított a férfi. - De, én tudom, és a rokonaim is tudják. - Maga gyilkos! Ja, csak vicceltem! - Ön ideges. Szedjen be egy nyugtatót, és menjen el. - ajánlotta a nyomozó. Mária megvette a könyvet, és elsétált. Észrevette felettesét, amint az gyanúsan eltűnik. A nő utánaeredt, bár most meg vasalt talpú és orrú bőr motoros csizmát viselt. De így is hangtalanul lépkedett. A biciklijét kikötötte, és egy titkos, nehezen észrevehető tárolóba csúsztatta a könyves szatyrot. A rendőrfőnök bement egy girbe-gurba, szemetes sikátorba. Mária habozás nélkül követte. A gyanúsított (már ő is az lett) behúzódott egy elhagyatott kapualjba. Elővett valamit. A gyilkos fegyvert. Máriában megállt az ütő, de most nála gyengébb ellenfélre akadt. Rikoltva kirontott, és vigyázva, nehogy a késhez érjen, átbuktatta lábán a rendőrfőnököt, és fejbe vágta. Az elterült. A főnök a gyilkos! - ordította magában.

Operaház Bond Jakab, „A Kopó”, és a rendőrfőnök beléptek az operaház főkapuján. Alig később majdnem a fejükre esett egy furcsa, Tarzan-kiáltást hallató nő, akit mellesleg Nagy Máriának hívtak (azaz hívott az, aki nem ismerte az igazi nevét). Nagy Mária beállt eléjük és azt mondta: - Én, a saját és mindenki más nevében letartóztatlak, azaz letartóztatunk! - Mi? - Mi? - Mi? Nagy Mária felemelt egy fegyvert: a gyilkos fegyvert, amelyen megtalálták a rendőrfőnök ujjlenyomatait! Ezzel fejezte be: - Azt hiszem, ez elég bizonyíték! Azonban a rendőrfőnök válaszolt: - Szerintem nem. Ez egy helytelen megállapítás. Aki itt bűntényt követett el az maga a hulla! - A hulla!?

VIII. évfolyam 7. szám - Pontosan. - De az már nem mozog! - Nem. - És ez a fegyver minden kétséget kizáróan a magáé. - Igen. Ekkor egy fantom-álarcos rohant be a terembe gépfegyverrel, de nem tehetett semmit: egyszerre négy golyó repült a testébe. A rendőrfőnöké, a „Kopóé”, a halottra hasonlító emberé, és a biztonsági őré. Bond Jakab törte meg a csendet: - Visszatérve a tárgyhoz, maga hazaárulásért le van tartóztatva. - Nem. Én nem. Elmondom mi történt valójában. És elmondta. - Amikor megláttam, hogy ez az ember, aki FBI-osnak tetteti magát, el akarja lopni a Szent Koronát, rögtön cselekedtem. Előkaptam a késemet, és leszúrtam. Csak így menthettem meg az ország becsületét (plusz az állásomat). - Igazat mond. - Elnézést magát nemzeti hőssé nyilvánítjuk!

„Minden történetet az tesz igazzá, hogy tudjuk, valaki meghallgatja. És megérti.”

Sarah Dessen

„Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz.” Ernest Hemingway

„Az a mű, amelyet elolvasnak: él, az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad.” Ifj. Alexandre Dumas

„Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.” Mark Twain

„Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek - akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.” Colleen Hoover

2015. mรกrcius

VIII. évfolyam 7. szám

FELHÍVÁS Nulladik felújítása A síszünetben elkezdődött az új óvoda kialakítása. A bontási munkálatokat a gyerekek szünetének idejére időzítettük. A munkálatok a tervek szerint a tanév végéig befejeződnek, így nyáron már birtokba vehetik a nulladikosok az új helyüket. Szívesen fogadjuk azokat a felajánlásokat, amik a fejlesztés megvalósulásában segíthetnek (építőanyag, építőanyag beszerzés, anyagi hozzájárulás, stb.) A mellékelt képen a látványtervet láthatják. Projektheti videó Honlapunkon megtekinthetik a Budapest projekthéten készített videót, a következő linkre kattintva: https://www.youtube.com/watch?v=ATnqaLEJRs8 Erdei iskola Lassan ismét elérkezünk az év utolsó projektjéhez az erdei iskolához, mely idén 2015. június 8-12. között lesz, újra 5 napos, Balatonlellén. A szállásunk a Hotel Lellében lesz. (8638 Balatonlelle, Honvéd utca 24.). Ez egy nagy szálloda, ahol 2 szinten csak mi leszünk. 3-5 ágyas fürdőszobás szobákban alszunk. Étkezni a szálloda éttermében fogunk naponta háromszor. Ezen felül lesz pótvacsora (zsíros kenyér), illetve alkalmanként gyümölcs. A szállás egy bekerített területen található, a strand 20 méterre van. A hétre izgalmas programokat igyekeztünk a gyerekeknek összeállítani: · ízelítő a környék élővilágából, természeti értékeiről · interaktív állatbemutató · utcai kis vasutas kirándulás · látogatás a Konyakmeggy készítő műhelybe · a környék múzeumainak meglátogatása (Afrika Múzeum, Latinovits Múzeum, Posta Múzeum, Kapoli Emlékház) · túra a Gömbkilátóhoz, bobozás · tehetségműhelyesek meglepetés programja · izgalmas kézműves foglalkozások · sétahajózás · ökojátékok Az iskola hagyományos programjai sem maradnak el: új diákok-tanárok avatása, számháború, tábortűz, bátorságpróba.

2015. március

Pisch Ferenc - Megmártózni a múltban Emlékekben megmártózva Nézem vissza a régi filmeket, Ami elmúlt, vissza nem jön, S nézegetem a megkopott Képeket. A rég időkben elmerülve Számtalan, sok gondolat, A zűrzavaros világunkban Ki irányítja a sorsunkat? Ami szép volt, miért múlt el? Miért nem mehet úgy tovább? Miért múlik el az élet? S mivé lett már a világ?

Emlékeket idézve kering A sok gondolat, Sok ismerős arc már eltűnt, Kiket nem láthatok már soha. A sok emlék részünkké vált, Mit nem feledünk el soha, Kik egykor velünk voltak, Az emlékük örökre megmaradt. Becsüljünk meg minden napot, Mert a tegnap, holnap múlt lesz, Nem tudjuk azt, hogy ki távozik közülünk, Mutassuk ki szeretetünket Mindazoknak, akiket szeretünk.

ÚJABB HÍREKKEL MÁJUSBAN JELENTKEZÜNK! Hírhozó Újság - Független iskolai lap. Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1.

Tel./fax.: 06 1 309 73 53

E-mail: info@ujalma.hu

E hónap megjelenésében közreműködtek: Babcsányi István, Bakos Péter, Bozai Berill, Dékány Sára, Fábián Zsuzsa, Feher Lili, Horváth Barnabás, Huszárik Zina, Juhász Enikő, Kotánczi Hanna, Kovács Bertold, Kovács Domonkos, Marton Olivér, Mészáros Mária, Nagy Zsombor, Oros Dorottya, Pázmándi-Szakács Andrea, Póka Zsófi, Rácz Benedek, Szabó Csilla, Szadai Zsolt, Szerencsés Édua Hold, Szénási Zsombor, Zibrányi Péter Szerkesztő: Juhász Enikő

28 www.ujalma.hu