Áprily Lajos - Ősz Részlet Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz hallgathatod az álmodó Chopint.
2013. november
TARTALOM Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny eredményei ..................4 Koncertsorozat az Almában ..............................................5 Gondolkod-óra gyerekszáj ...............................................6 A Tehetségműhelyesek háza táján ....................................8 Papírgyűjtési akció végeredménye ................................. 10 Csak egy kis türelem… ................................................... 10 Több, mint sport ............................................................ 11 Jeles napok Szent András havában ................................. 12 Írkász-firkász
Egy tolltartó élete (Marton Olivér) ................................. 14
Van Gogh (Marton Olivér) .............................................. 15
Van Gogh veszélyben (Babcsányi István) ........................ 16
Van Gogh (Palotás Dániel és Mihalik Dániel) ...................... 17
Van Gogh bekötött feje (Karakas Johanna és Máté Dóra) .. 17
Mesés fakultáció
Egypercesek (Huszárik Zina) ......................................... 18
Az iskola (Mikola Lujzi) .................................................. 20
A Pók és a Mogyoró (Grózli Anna) ................................. 20
A hercegnő és a béka (Szirmák Laura) ........................... 21
A világkörüli utazás (Huszárik Zina) .............................. 22
Csak a tettek hoznak változást. Ha nem teszel semmit, nem változik semmi.
2.
VII. évfolyam 3. szám
Csokonai Vitéz Mihály November Eljött már november didergő hónapja, Hideg szele a fák ágait megcsapja. Meghalva elhullnak a sárga levelek, Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek. Az ajtónál álló télnek hideg zúzza A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza. Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel, A fázékony Auster havat is hány széjjel. A borongós égnek sűrű felhőzése Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..."
Toma Viktor Télközelgő Télre gondol már a szürke, hideg lomb vágy nélkül int búcsút a derűs létnek s édes emlékét őrzi még a vén domb az ősznek, mely feszült a dús fényben. Szikrázik még a csoda végső fénye a kihűlt avar csókolja a földet végső napokban a táj borul térdre csak térhessen újra anyai ölbe. Bolyong még néhány langyos őszi utca apró tengelice még dalol s remél de a hajnal már jégverembe bújva s az ég lassan álom haváról regél.
3.
2013. november
BOLYAI ANYANYELVI CSAPATVERSENY ~ EREDMÉNYEK ~ Az idén iskolánkból hét csapat mérethette meg magát a Bolyai Anyanyelvi Csapatversenyen, amin a gyerekek ismét tapasztalhatták, hogy „Az összefogás képessége az egyik legnagyobb érték az életben”. Kiemelkedő eredménynek tekinthetjük a 3.-osokét -akik először versenyeztek-, és szép eredményt értek el. De leginkább az 5.-esek Nyelv-ész csapatát kell megdicsérnünk, akik bár a tavalyi eredményüket megismételni, nem tudták, de csak pár ponttal maradtak le az első hattól… A Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny továbbra is nagyszerűen szolgálta az együttműködés fejlődését diák és diák között! Köszönjük mindenkinek a részvételt, és gratulálunk az eredményekhez!
Zibrányi Péter
17. hely
49. hely
9. hely
63. hely
Négyszögletű kerekerdő
Őri Júlia Kovács Domonkos Tóth-Mátrai Cecília Szabó-Mayer Bálint
123 pont
Almacsapat
Grózli Anna Király Nadin Bruckner Dániel Kápolnai Kristóf
99 pont
Nyelv-ész
Ónodi Bence Kovács Bertold Gáspár Gergely Babcsányi István
121 pont
Alma-csutkák
Szabó Csilla Hubik Fruzsina Szebeni Kata Majoros Levente
86 pont
26. hely
Alma csapat
30. hely
Péter bácsi kedvencei
Udvaros Gergely Kotánczi Hanna Tóth-Mátrai Luca Karakas Johanna Udvaros Gertrúd Lemle Ákos Harvey Emma Mihalik Dániel
4.
122 pont
111 pont
VII. évfolyam 3. szám
KONCERTSOROZAT AZ ALMÁBAN Három alkalommal is zsúfolásig telt a Játszó, mely igazi koncertteremmé alakult át novemberben. Idén először nemcsak a tanszakon tanuló zongoristák és furulyások "adtak hangot" magukról, hanem szinte minden zenészpalánta már az ősszel megcsillogtathatta tehetségét. Így végül egy három állomásból álló koncertsorozat részesei lehettünk az iskolában. Elsőként a tanszakos furulyások és zongoristák állhattak illetve ülhettek a közönség elé. A kis művészek hatalmas sikerrel adtak elő több nép- és gyermekdalt, komolyzenei és kortárs művet, melyet a lelkes közönség hatalmas tapssal honorált. A második koncerten a gitárosok, az énekesek, Júlia néni fúvós tanítványai, valamint az alsós zenekar mutatkozott be. A koncert jó példája annak, mennyire jól megférnek egymás mellett a különböző zenei stílusok, hiszen a kisebbek a hozzájuk közelebb álló gyermekdalokban mutatták meg zenei tudásukat, míg a felsős lányok világhírű énekesnők számait hozták el nekünk. Az alsós zenekar bemutatkozója is volt egyben ez a délután, jó volt látni, hogy egyre többen tudnak és szeretnek együtt zenélni. A harmadik alkalommal újra a zongoristáké és a furulyásoké volt a főszerep. A gyermekdaloktól kezdve a filmzenén át, a klasszikus zene gyöngyszemei mind megtalálhatóak voltak a műsorban. A koncertet a zenei tehetségműhely nyitotta, mely csengettyű együttessé alakult erre az alkalomra. A csodaszép csengő-bongó hangok után a szólista produkciókat hallhattuk, majd zárásképp kamaracsoportok léptek fel ismét, újra megmutatva az együttzenélés örömét. Mindhárom koncert hatalmas sikert aratott. Sokan először álltak a világot jelentő deszkákra, de annál magabiztosabban zenéltek a fantasztikus közönségnek, mely óriási tapssal bátorította az összes fellépőt. A koncerteken percről percre csodálkozhattunk rá a jobbnál jobb produkciókra, az izgalmas felállásokra, a több hangszeren játszó gyerekek zeneszeretetére és szorgalmára, a családok meghitt együttmuzsikálására, a meglepetés műsorszámokra, a ruhakölteményekre, a saját darabokra, a sokaknál megfigyelhető óriási zenei fejlődésre, az érezhető koncentrációra és egymásra figyelésre. A híres zeneszerző, Schubert egyszer azt mondta: "Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan." Szerintem bátran mondhatom, hogy mindannyiunknak örömet szereztetek kis zenészek, jó volt zenélni, jó volt együtt lenni. Sok ilyen koncertsorozatot kívánok még az iskolának! Pál Izabella
5.
2013. november
GONDOLKOD-ÓRA GYEREKSZÁJ „Ez egy nagyon jó tantárgy, mert: fejleszti a figyelmet, megbeszéljük egymás ötleteit, nincsen olyan, hogy rossz válasz, az óra elején 2 percig el tudok lazulni és ha pl. ideges vagyok, akkor lenyugszom (én ezt máskor is szoktam használni), jó szokott lenni a téma, szeretem még ha csoportban/párban dolgozunk.”
„Szeretem ezt a tantárgyat. Nagyon jó történeteket olvasunk. Megbeszéljük, hogy ki mit érez a szöveg után az osztály iránt, vagy a családban a szövegben hallgatott dolog szerint. Eddig szerintem a türelem megbeszélése volt a legjobb. Vagy a becsület és még az, hogy valaki, ha valamire gondol, vagy érez valamit a szívében, akkor milyen álarcot visel, boldog, szomorú, meglepett, haragos. Meg kell gondolni, hogy mit mondunk, odafigyelni mit kérdeznek. Óra eleji gyakorlatot is nagyon szeretem. Bár nem értem, hogy a gondolkodó óra miért nem több mint 45 perc.”
„Segít a tanulásban és megtanít koncentrálni dolgokra, tantárgyakra. Ez a tantárgy szerintem a figyelemről szól és a felnőtt korunk munkájához tartozik ez a tantárgy.”
„Szerintem azért jó a Gondolkod-óra, mert ott ki tudjuk ereszteni magunkból, ami nyomaszt téged. És fejleszti az odafigyelést. Én azért szeretem, mert ezen az órán feltétlenül figyelnek erősen.”
„Megbeszéljük mi a rossz és mi a jó. Egy kicsit tanulni is lehet benne, meg egy kicsit jobbak is vagyunk tőle. Azért jó, mert lenyugszunk. Hogy egyszerre csak egy dologra figyelünk oda. Gondolkodni, következtetni tanulunk. Azért szeretem, mert kell gondolkodni és mert érdekes.”
6.
VII. évfolyam 3. szám
„A gondolkod-óra én szerintem jó. Mert tök jó hallgatni másnak a véleményét a fogalmakról. Pl.: Mit jelent az, hogy valaki bölcs? Ez egy nehéz kérdés, mert valamikor nincs benne jó válasz. Én szerintem egy hasznos, gondolkodtató, kikapcsolódási óra. Szerintem az osztálytársaim is szeretik ezt az órát, mert ez egy élvezetes óra.”
„Megismerjük a különböző érzéseinket. Picit nehéz, hogy sok dolgot kell megfogalmazni. Nagyon izgalmas, jót tesz az elején a meditálás, ez segített máskor is. Sok dolgot, amit nem tudtam eddig magamról, megtudtam. Szerintem nagyon fontos ez. A konfliktus feldolgozásban is segít.”
„A Gondolkod-órán megtanulunk egy dologra figyelni és azért szeretem, mert sosem unatkozom.”
„Ez a tantárgy mindig izgalmas, főleg a történetek, amikben tanulságok vannak. Jó, hogy ehhez a tantárgyhoz nem kell kipihentnek lenni és nem is kell rá készülni, nem is kapunk jegyeket, meg nem írunk dolgozatokat. Nem kell egy témához nagyon szorosan kötődötten beszélgetni.”
„Segít a felnőtt korunkba. Szerintem arra jó, hogy megtanulunk kerek mondatban válaszolni. Azért szeretem, mert elmondhatom a gondolataimat, és még arra is jó, hogy ne vágjunk egymás mondataiba.”
7.
„A gondolkodó órának nagyon sok értelme van. Sokat fejleszt minket és egyben gyorsan tanít. Elgondolkozzunk olyan dolgokon, amelyek az egész életünkben felmerülhetnek. Azt szeretem ebben az órában, hogy többet beszélhetek, mint bármely másik órán, és mindenkinek lehet más véleménye (míg matek órán a 2+2 az csak 4 lehet 12, vagy 5 nem).”
2013. november
A TEHETSÉGMŰHELYESEK HÁZA TÁJÁN A felső tehetségműhely által kiírt "ŰR" című pályázat sikeresen lezárult. A verseny győztesei: Őri Júlia, Tóth-Mátrai Cecília, Hegyi Dániel, Korozmán-Szabó Pál 3. osztályos, illetve Jagasics Maja, Orbán Enikő és Babcsányi Tamás 2. osztályos tanulók. Különdíjas lett Molnár Gellért a 2. osztályból és a teljes 1.a osztály. Köszönjük mindenkinek a lelkes részvételt! A Felsős Tehetségműhelyesek
Őri Júlia és Korozmán-Szabó Pál
Tóth-Mátrai Cecília
Korozmán-Szabó Pál
Hegyi Dániel
8.
VII. évfolyam 3. szám
Orbán Enikő, Jagasics Maja, Babcsányi Tamás
„A tehetség talán tünékeny. És lehet, hogy kevesen képesek mindvégig életben tartani. Csakhogy ami belőle születik, az meg időnként a lélek nagy nekirugaszkodásait szüli. Az egyént meghaladó, egyetemes, mármár önjáró jelenségeket.” Murakami Haruki
„A tehetséged belülről, a szívedből fakad. (...) Ami benned van, nem veszhet el örökre. Mások csak álmodnak erről. Te művész vagy!” Nicholas Sparks
„Mindannyian egyedi lények vagyunk, (...) s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során.”Marlo Morgan
9.
2013. november
PAPÍRGYŰJTÉSI AKCIÓ VÉGEREDMÉNYE Lezárult az idei tanév első papírgyűjtési akciója! Köszönjük a szülőknek a lelkes munkájukat, melynek köszönhetően összesen 2135 kg papírt sikerült összegyűjteni! A papírgyűjtésből befolyó pénzösszegből karácsonyi ajándékokat kapnak a gyerekek. Az osztályok közötti versenyben az alsó tagozaton az 1.a osztály nyert, a fejenként több mint 30 kg papírral. Jutalmuk egy ízletes gesztenyetorta volt, melyet a pénteki ebéd után közösen fogyasztottak el. A nagyobbak örömére egy leckementes hétvége járt a legtöbb papírt gyűjtő felsős osztálynak. A legszorgosabb a 7. osztály volt fejenként 21 kg papírral, így ők örülhetnek egy szabad hétvégének, amelyet közösen, az osztályfőnökükkel választhatnak ki. Mindenkinek gratulálunk!
Fábián Zsuzsa
CSAK EGY KIS TÜRELEM... ...némi kézügyesség, és bármire képes vagyok! Ez volt az első gondolatom, amikor megláttam a Lemle Ákos által készített gyufaszálakból összeállított kockát. Ákos mindig kigondol valamit, amivel meglepi a társait és tanárait. Az aprólékos, precíz munka híve, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint legújabb remekműve, az itt látható gyufanégyzet. Remélem a jövőben még sok ehhez hasonló építménnyel és kreatív alkotással lep majd meg bennünket! Juhász Enikő
Tudtad ezt? Az első dörzsgyufát John Walker angol vegyész találta fel 1827-ben. Robert Boyle 1680-as évekbeli kísérleteit alapul véve állította össze azt az elegyet, amely érdes felülethez dörzsölve meggyulladt. A szabadalmi jogait Samuel Jones vásárolta meg, és végül lucifers néven hozta forgalomba. E kezdetleges gyufának azonban több hibája is volt: a gyufa a hozzá mellékelt dörzspapír segítségével nehezen, de siker esetén robbanásszerűen gyulladt meg, a láng nagysága kiszámíthatatlan volt, ráadásul elviselhetetlen szaggal járt együtt. 1831-ben a francia Charles Sauria fehérfoszfort adott a gyulladóelegyhez, amely könnyebb gyulladást eredményezett, és csökkentette a kellemetlen szagokat. Az újítás viszont azzal járt együtt, hogy a gyufaszálakat légmentesen kellett tárolni, ugyanis a gyufagyártó üzemek munkásai tömegesen kaptak foszformérgezést, így a veszély felismertével széles körű kampány indult a fehérfoszforos gyufák betiltásáért.
10.
VII. évfolyam 3. szám
TÖBB, MINT SPORT Karate hírek Nemrégiben ismét megmérettettek a karatésok. A Pusztaszabolcsi karate versenyen Kovács Bertold az 5. osztályból egy arany, és egy ezüst érmet szerzett, míg Serfőző Tamás az 1. osztályból két ezüst éremmel lett gazdagabb. Gratulálunk nekik!
A karatésoknak sűrű lesz idén is az év vége: újabb versenyek, majd övvizsga, végül edzőtábor a program az elhivatottabbak számára. Ezeken mára szerencsésen túlvagyunk. Nagy várakozással tekintettünk idén a partizán bajnokság elé. 12-csapat jelentkezett az alsóból a vándorkupáért folyó küzdelemre. Hallani sokféle taktikai suttogást, számításokat, de az biztos, hogy végül a legjobb csapat viheti magával az osztályba a kupát! Ennek eredményeiről következő lapszámunkban olvashatnak kedves Olvasóink! Hajdú László
11.
2013. november
JELES NAPOK SZENT ANDRÁS HAVÁBAN A népi hagyományok szerint november Szent András hava. Nagyon sok jeles nap van ilyenkor, ezekhez érdekes szokások kapcsolódnak. Ismerkedjünk meg velük! NOVEMBER 1. - Mindenszentek A Mindenszentek napja (latinul Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja. A katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepel. Nem tévesztendő össze a Halottak napjával. Az angolszász országokban, mint például Amerikában a Mindenszentek napját megelőző este október 31. a Halloween ünnep. Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak ezen a napon. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a XIX. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. Ez a szokás ma már szinte mindenhol létezik. Mivel a krizantém fehér és színes változatai Mindenszentek és Halottak napja körül nyílnak, Magyarországon leginkább ez a virág az, amivel a sírokat díszítik. NOVEMBER 2. - Halottak napja A Halottak napja egy keresztény ünnep. A Halottak napja már az ókori Rómában is létezett, és a család tagjai ajándékokat adtak egymásnak. A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a III. századtól fogva az úgy nevezett liturgiában találhatók meg. 998-ban ünnepelték először önállóan ezt a napot. Az ünnep a XI. században terjedt el széles körben, és a XIV. században vált hivatalossá. Az ünnep nemcsak a katolikus hívek ünnepe, hanem a reformáció több tagja is elfogadta. NOVEMBER 11. - Márton napja Ilyenkor nem csak (pl.: Márton) névnapját ünnepeljük meg, hanem azt is, hogy megkóstolhatják az újbort. És azt is, hogy november 11-én mindig liba kerül az asztalra. De miért is? Azért, mert ha nem esztek ludat Márton napján, akkor egész évben éheztek - tartja a mondás. Tours-i Szent Márton nevéhez kötőik ez az ünnep. Savaria, ma: Szombathely, itt született Tours-i Szent Márton. Története: Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy liba ólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Ezt a népek tovább szájról-szájra továbbadták.
12.
VII. évfolyam 3. szám
NOVEMBER 25. - Szent Katalin napja A IV. században élt, Kostus király szépséges lánya volt Alexandriában. Ő kereszténynek vallotta magát ezért üldözték. Maximus császár ezután kerékre köttette, ám ekkor egy villám belecsapott a kerékbe, és sok hitetlent elpusztított. Ezután lefejezték Katalint. Holttestét az angyalok felvitték a Sínaihegyre, ahol megépült a Katalin-kolostor. Régebben szokás volt, hogy Katalin napján, november 25-én asszonyok-leányok meglátogatták egymást. Ez volt a Katalinjárás. Belgiumban Katalin napja a leányok ünnepe volt, mert Katharina (görögül: tiszta) mint már a név is jelzi, a tisztaság és a szűziesség megtestesítője. A "jó" leányokat megajándékozták, és este ünnepséget rendeztek nekik. A katolikus vallású vidékeken ez volt az utolsó este, amikor még szabad volt hangosan mulatozni. Ekkor kezdődött ugyanis a karácsonyt megelőző csendes időszak, mely alatt sem zenés-táncos mulatságokat, sem esküvőket nem tartottak. Ahogy a vers is mondja: " Szent Katalin elzár dudát-dobot, Szent Katalin lát! Hagyd a táncot!" NOVEMBER 30. - András napja Szent András apostol ünnepe. A november hónapot is Szent Andrásról nevezték el. Szent András Skócia védőszentje, ezért ünnepe az országban nemzeti ünnep. A nap a néphagyományban az advent közeledtét jelzi, mivel a hozzá legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja. Ezen a napon gombócból jósoltak. ADVENTI IDŐSZAK Advent (úrjövetel) Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Advent eredete a IV. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé. Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét. Máté Dóra, Karakas Johanna, Palotás Dániel és Mihalik Dániel
13.
2013. november
ÍRKÁSZ-FIRKÁSZ Iskolánk megannyi tehetséges fiatallal büszkélkedhet, akiket írói vénával áldott meg a sors. Ezen rovat hasábjain keresztül szeretnénk lehetőséget biztosítani nekik, hogy kitárják saját mesebirodalmuk kapuit és elárasszanak bennünket szebbnél szebb írásaikkal. Íme néhány gyöngyszem iskolánk feltörekvő írónemzedékének kimagasló alakjainak tollából.
Egy tolltartó élete Írta: Marton Olivér
Egy nagy cégnél kezdődött el az életem. Mikor megalkottak a gépek, akkor minden megváltozott. Az emberek sírtak és nevettek, mivel én voltam az első tolltartó. De csak láttam, nem hallottam meg őket, mivel akkor még nem volt fülem. Később már nem volt gond. Az élet illatát még a halálomig sem kaptam meg a Jóistentől. Kezem nem volt, de annyiszor tapogattak meg, ahány porszem van a sivatagban. Na, csak elvitt a nyelvem. Én voltam a legelső tolltartó, aki a természet fényét láttam meg. Egy kamion vitt ki a nagyvilágba. Utazásom során, unalmamban
egy dal született. Mivel olyan rövid lett, nem akarom elénekelni. Egy áruházba jutottam be. Rögtön kiraktak a polcokra. De nem jó helyre! Mert bemutató darabként raktak ki! Nagy méreg öntött el. Rá egy évre még jobb helyre, a raktárba jutottam. Egy kisgyermek miatt! A téli időszakot téli álommal töltöttem. Augusztusra végre kiszabadultam az áruház láncai közül. Egy helyes kisfiú választott ki. Otthon vagyok! Mikor felkerültem az emeletre, 12 színes ceruzával és 5 grafittal gazdagodtam. Nem is sejtettem, hogy ekkora súlya van 17 ceruzának. Aludtam, amikor csengőhangok ébresztettek fel. Akkor már a suliban voltam. Az első óra rajz volt. Akkor nagyon kedvező volt minden tolltartó élete, akkor mindig megköny-
14.
nyebbültünk. De csak hétfőn volt ez kellemes érzés. Egyszer csak megváltozott az életem. Nyár volt, kidobtak a kukába. Minden ceruza repült velem. Mert már használt tolltartó vált belőlem. De az életem még nem ért véget. Amikor kidobtak, nagy szél, nagy eső, nagy villámlás volt. A szél a kukát feldöntötte, a sok szemét kiömlött. A villám a kukába csapott. A kukát kétfelé vágta. De a szerencse mellém szegődött. Még életben vagyok. Említettem-e, hogy volt-e lábam? Nem volt hova menekülnöm. Ki kellett várnom a vihar végét. Reggelre megtisztult az ég. Kedd az ítélet napja volt. Mert kedden jött a kukásautó. Estig vártam, de nem jött el értem. Az álom néha nemcsak az embereket, hanem a tolltartókat is
VII. évfolyam 3. szám becsapja. Mert az eszem kicsit elhagyott. De nyáron mégis volt valami. A kisfiú összefirkált engem! Dühében. Később rájöttem, hogy az ágy nem volt ott, ahol megszoktam. Hiszen elköltöztünk. Egy másik házba. Én rendbe szedtem magamat. A ház más színű volt. És a szoba is más volt. De a szoba sokkal kisebb volt, bár az autó nagyobb. Többször is volt olyan, hogy engem az autóban hagyott. Akkor már suli volt, de esténként a kocsiban hagyott, úgy megfagytam, hogy csak, na. Szerintem ez volt, ami már a halál jele volt. Aztán egyszer pedig a szakadó hóba dobott ki. Eláztam. Megfáztam + meg a -12 fok. Tavasszal pedig véglegesen kidobott. Jött az kukásautó, itt még több szemétbe kerültem. Felismertem az egyik tolltartó barátomat. Amikor kijöttem a gyárból, akkor beszélgettünk. A beszélgetés a hipermarketig tartott. A mesének mindjárt vége lesz. Egy mondat még: A tárgyak nem élnek. Marton Olivér
Van Gogh Írta: Marton Olivér
V a n Gogh a festmén y e k festése mellett a szerencsejátéknak is nagyon nagy híve volt. Erre megvolt a maga oka. Életében 900 képet és 1100 vázlatot készített el. Gondolkozzatok el rajta, 900 festmény! Két hónap alatt a háza is megtelt pénzzel. Van Gogh úgy gondolta, pénzügyileg is a világ élére kell törnie. A világ leggazdagabb embereivel pókerezett. Az első estén (több körben) majdnem 1.000.000 dollárt aratott (1 dolláron múlott). Ezután a szerencséje lefelé ívelt. Egyszer azt olvasta, hogy a rossz időszak után jobb időszak következik, vagyis hamarosan szerencséje lesz. Az ösztöneire hallgatva felvett az egyik játékostól összesen 500 000 dollárt. Az este végére mindegyik játékostól összesen 15.000.000 dollár tartozása volt. (Ez komoly összeg, nemde?) Tehetetlenségében fu-
15.
tásnak eredt, de ez nem segítette őt az adósság csökkentésében. Dühében levágta a jobb fülét, és másnap elküldte a társaságnak. 1889-ben elmegyógyintézetbe került. Egy nappal később meghalt. (Ez a történet a szórakoztató ipar miatt valósult meg. A történet minden része hamis. És nem öncéllal valósult meg.) Marton Olivér
Van Gogh képek
Varjak a búzamező felett
Napraforgók
2013. november Van Gogh veszélyben Írta: Babcsányi István
2013-at írunk. A Föld nevű bolygón található Hollandia nevű tartományban a legtöbb ember munkában van. Azonban volt egy ember, aki nem dolgozott, sőt nem is a Földön, hanem a Szaturnusz közelében, egy szupertitkos, űrlények tulajdonát képező űrállomáson tartózkodott. Éppen megkötött egy 400.000 millió Eurós üzletet Van Gogh Önarcképének elrablásával kapcsolatban. Furcsa nyelven beszéltek. Az űrlények „góréja” nem volt jó hangulatban. Négy éve ment el azzal, hogy 7 milliárd ember közül megtalálja a legmegfelelőbbet. Úgyhogy idegesen így szólt (magyarra fordítva): „Az önarcképet akarom! Bármi áron! Két hónap a határidő!” A megbízott ember nem volt túl vakmerő, igazából csak a kalandért vállalta el az egészet. De most muszáj volt.
„Rendben. De akkor kérem majd a pénzem.” Hat nappal később a kijelölt személy a szerződéssel a kezében. Ott állt éjfélkor az amszterdami Van Gogh Múzeum előtt. Gondot jelentett neki, hogy a riasztó nemhogy korszerű, de inkább a kort felülmúló volt. Ránézett még egyszer az ufóktól kapott lapra. Megakadt a szeme egy térképen. Egy titkos alagutat ábrázolt, amely a közeli kávézóból indult! A kávézóban ülve jutott eszébe, hogy elég nehéz lesz feltűnés nélkül bejutni a konyhába. Szerencsére csak két alkalmazott dolgozott éppen, és őket egy „tűzriadóval” eltüntette. Tíz perccel később még midig kereste az alagút bejáratát. Mázlija volt, mert mosogatógépszerelőként dolgozott, és éppen meglátott egy gombot rajta, aminek nem kellett volna ott lennie. Megnyomta. Hát, ezt hívják meggondolatlanságnak. A következő másodpercben megnyílt a padló, és 200 métert zuhant. Nem nagyon ütötte meg magát, felkelt és a
16.
zseblámpája segítségével felfedezett egy ajtót. Belépett. Gyorsan megbánta, mert ez egy liftszerűség volt. Elájult. 20 perccel később tért magához a múzeum egyik WC fülkéjében. Nagyon fájt a feje. Kiment a vécéből, és elsétált az a híres Önarcképhez. Jól tudta, hol van, mert kiskorában többször is járt itt. Leemelte a falról a gyönyörű alkotást. Úgy döntött, hogy kockáztat, és kifelé a vészkijáraton megy. Kilépett a múzeumból. Szinte úgy érezte, rögtön megsüketül a riasztótól. Futott, ahogy bírt, nem nézett sehova. Nem tette jól. Beleesett egy undorító, gyanúsan dízelszagú nagy pocsolyába. A szagtól nyomban elájult. A börtönben ébredt. Így Vincent Van Gogh önarcképe visszakerült az Amszterdami Múzeumba. Babcsányi István
VII. évfolyam 3. szám Van Gogh Írta: Palotás Dániel és Mihalik Dániel
Van Gogh egyik nap épp az önarcképét nézte, amikor egy ember bedobott egy követ. A kőre az volt ráírva, hogy még egy óra. Van Gogh ezt nem értette. Egy óra múlva elvitték a képet. Elhatározta, hogy mindenáron megkeresi. Amikor kilépett a múzeumából, lábnyomokat vett észre a hóban. Elkezdte követni a lábnyomokat, és egy folyóhoz ért.
Látta, hogy már csak egy gyökér tartja a képét. Gyorsan odaszaladt, de már késő volt. A folyó elsodorta. Van Gogh úgy döntött, hogy követi a folyóban úszó festményt. A folyó a képet kb. 100m-re lerakta. Csak az volt a baj, hogy a másik oldalt volt. Van Gogh éppen talált egy vastag fát. A fának leszedte a kérgét, és azzal átevezett. Amikor átevezett, akkor vette
észre, hogy ki van szakadva az önarcképe. Egy hatalmasat ordított. Amikor felkelt rájött, hogy ez egy szörnyű álom volt. Gyorsan odarohant a képhez. A képnek az üvege be volt törve. Egy követ vett észre benne, a kőre ugyanaz volt írva, mint az álmában... Palotás Dániel és Mihalik Dániel
Van Gogh bekötött feje Írta: Karakas Johanna és Máté Dóra
Egyszer egy esős napon Van Gogh feltámadt a sírjából, 200 évvel a halála után. Kezében az ecsetével, és a palettájával elindult Hollandia egyik sétányán. Ment az utcán, és csodálkozott, hogy mindenki őt bámulja. Megkérdezte az egyik embert (aki elég furcsán volt öltözve Van Gogh szerint): - Elnézést! - Igen? - Nem tudja véletlenül, hogy merre találom a Dzsihád várost? - Mi? Ja, azt töriből ta-
nultam! Miért keresed azt? - Mert ottan lakom. - De, azt 100 éve lerombolták! - Ó tényleg? Az lehetetlen! Hisz az előbb jártam ott kb. 5 órája! - Aha. Biztos. Arra van az elmegyógyintézet. - Köszi, de nem kell. Amúgy mi az? De az ember nem válaszolt. Elment onnan. Van Gogh meglátott egy másik embert, akinek egy láncfűrész volt a kezében. Odament hozzá és megkér-
17.
dezte, hogy mi az. Az ember elkezdte üldözni. De rájött, hogy a furcsa ember egy egeret üldöz. Van Gogh elesett az egérben, és eltörte az állát. Egy sállal bekötötte a fejét. A sok kaland után visszabújt a sírjába. 300 évvel ezután kiásták őt, és megijedtek, mert amikor eltemették nem volt bekötve a feje tudtuk szerint. És egyszer csak Van Gogh kinyitotta a szemét… Karakas Johanna és Máté Dóra
2013. november
MESÉS FAKULTÁCIÓ Hétről hétre a Mese fakultáción kalandos utazásban veszünk részt a képzelet világában. Sokszor olyannyira belefeledkezünk, hogy észre sem vesszük, máris elszaladt az idő. De a legtöbb „kalandornak” nem fejeződik be Meseországbéli kalandja az óra végeztével, hanem mindezt tovább álmodja otthon. Ebből születtek meg az alábbi művek. Remélem legalább olyan szeretettel olvassátok majd, mint amilyen szeretettel ők maguk készítették! Íme az Alma Mater feltörekvő író nemzedékének legifjabb gyöngyszemei! Lehet megjegyezni a nevüket! Juhász Enikő
Egypercesek Írta: Huszárik Zina
Medence alján jártam Kék virágot láttam El akart hervadni Szabad-e locsolni? Virágos réten jártam Szép pillangót láttam El akart repülni Szabad -e locsolni? Cukrászdában jártam Finom fagyit láttam Ettem is belőle Erős lettem tőle. Felhők között jártam Madarakkal szálltam Eluntam ott magamat Befejeztem napomat. Az éjszaka olyan szép Kitárul a sötét ég A csillagok ragyognak A baglyok meg huhognak.
18.
VII. évfolyam 3. szám
Állatkertben jártam Kis oroszlánt láttam. Volt ott még egy zebra is Elég vad volt a tigris. Nyuszit látok mindenhol Répát esznek - finom volt. Tele van a pocika, Nem éhesek - álmosak. Esik eső, fúj a szél Jobb lenne a napsütés. A tél még egy picit várhat, Hogy ne törjük ki a bokánkat. A sínpályán vagonok Előttük meg mozdonyok. A kocsikban utasok Fejük felett csomagok. Uszodában sok tanonc Mellúszásban úsznak most. Aztán jöhet a vetélkedő Kiderül ki lesz az első. A méhkasból sok kis méh Virágporból van elég. Begyűjtik mind szorgosan Mézet készítenek gyorsan. Cirmos cicák menekülnek Amikor a kutyák előkerülnek. Van futkosás körbe-körbe De nincs kapás egyelőre. Bajkeverő a majom Ezért sok a bajom. Ezt nem sokáig hagyom Egy kalitkába rakom. Vörös a begye Ki hova tegye? Lakása a fa teteje Találd ki, mi a neve?
19.
2013. november
Az iskola Írta: Mikola Lujza
Erdő szélén iskola Oda tipeg Zolika, Szeretne ő tanulni, mindig jó jegyet hozni. Haza sétál Zolika, s elmeséli mi volt ma. Boldog az édesanya, befutott a kiskutya.
A Pók és a Mogyoró Írta: Grózli Anna
Egyszer egy Mogyoró unatkozott, S kedve támadt ugratni a Pókot. Így szólt hozzá: Pók úrfi, Ha tudnád milyen buta vagy Nem neveznéd magad úrfinak! Így erre a Pók: Én!? Hogy Lennék buta! Én vagyok A Pók királynő úrfija! Erre a Mogyoró felkacag, S egy papírt felmutat: Pók úrfi! Olvasd hát ezt Az írást, s mondd, hogy mit látsz! A Pók hangosan olvassa Az írást, s egyszer csak Megüti a fülét a sírás. Hát Mogyoró sírását hallotta, S rájön a Pók, hogy Mogyoró Őt próbára tenni akarta.
20.
VII. évfolyam 3. szám
Látod, Mogyoró! Ha nem Ugrattál volna, Nem lenne sírásod Oly keserves nóta! E kis vers most legyen nektek tanulságos, Hogy sose ugrasd a Pók uraságot!
A hercegnő és a béka Írta: Szirmák Laura
Egyszer a hercegnő találkozott egy békával, és a béka hozzászólt: - De szép a kertetek! Kár, hogy én nem lakhatok itt! Erre azt mondta a hercegnő: - Lakhatsz itt, csak nem itt a kertben, hanem a kútban. - Köszönöm - válaszolta a béka. Utána megkérdezte a béka, hogy hívják. Erre mondja a hercegnő, hogy úgy hívják, Flóra. Aztán a béka is elmondta a nevét. Őt úgy hívják, hogy Varangyka. Egyszer elmentek megnézni, hogy léteznek-e tündérek. És léteztek a tündérek! Onnan tudták, hogy az egyik rászállt a béka hátára, a hercegnőnek pedig az orrára. A hercegnő egyből meglátta, hogy az egy kis tündér. A kis tündér egy picit megijedt tőle, de aztán már nem félt. Egyszer csak találkoztak egy kutyával, és a kutya megkérdezte a hercegnőtől, hogy „Te szereted a kutyákat?”. A hercegnő azt válaszolta, hogy igen, erre megkérdezte, mi a neve a kutyának. - Foltos vagyok - válaszolta a kutya. Ezután a kutya a békát kérdezte meg, hogy mi a neve. - Varangyka az én nevem, kedves Foltos. Ezután tovább sétáltak. Mentek, mendegéltek, és elértek egy barlanghoz. Bementek egy barlangba, ahol egy hétfejű sárkánnyal találkoztak. Elkezdtek harcolni, mert a sárkány tüzet okádott. De végül Foltos, a Tündér, Flóra és Varangyka legyőzték a sárkányt. Ha nem nyertek volna, az én mesém is tovább tartott volna.
21.
2013. november
A világkörüli utazás Írta: Huszárik Zina
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér, aki egyszer elment világot látni. Útja során először a kikötőbe érkezett. Sikerült felszállnia egy gőzhajóra, amin óriási sajtszállítmány volt. Rögtön meg is tömte a pocakját. Elnyomta az álom, de közben elindult a hajó. Amikor felébredt, és kinézett a hajón, mindenütt csak vizet látott. Azt gondolta: Ezt jól elszúrtam! Mire kikötött a hajó, a fél sajtszállítmány elfogyott. A parton sok meglepetés várta. Furcsa fák, különleges bokrok, és csodálatos állatok. Az egérke szóhoz se jutott az ámulattól. - Hé, te ki vagy? - kérdezte a zsiráf. - Az én nevem Sajt - dadogta a kisegér. - És te ki vagy? - Bálint vagyok, Afrika hőse. - Mitől lettél hős? - érdeklődött Sajt. - Nem bújtam el az oroszlán elől, hanem megküzdöttem vele. - Szerintem te legfeljebb szájhős vagy! - nevetett a kisegér. A zsiráf sértődötten elvonult. Hirtelen egy ormány bújt elő a bokorból, amit egy óriási fej és még nagyobb test követett. A kisegér elcsodálkozott: - Nahát! Ez meg ki lehet? - Jumbó vagyok, az elefánt! És te ki vagy? - Sajt vagyok, a kisegér. - Elvigyelek valahová? - kérdezte Jumbó. - Szívesen körülnéznék! - vágta rá a kisegér. - Bemutatlak a barátaimnak, Csupa Csíknak a zebrának, Bajkeverőnek a majomnak és Pötyinek a leopárdnak. Csupa Csíkkal fogócskáztak, Bajkeverővel célba dobálták a banánok héját, Pötyinek segítettek elkapni egy antilopot. Végül elbúcsúzott a kisegér, és elindult újabb kalandot keresni.
22.
VII. évfolyam 3. szám
A közeli tisztáson meglátott egy óriási szitakötőt. - Hű, de érdekes ez a bogár! Megnézem közelebbről. Hiszen ez nem is bogár, hanem egy szerkezet! Ahogyan ezt kimondta, hirtelen nagy szél kerekedett, és az a valami a levegőbe emelkedett. A háta mögött megszólalt valaki. - Hát te ki vagy? A kisegér megfordult, és meglátta a pókot. - Hol vagyunk egyáltalán? - kérdezte a kisegér. - Egy helikopteren - vágta rá a pók. - Éppen a déli sark felé vettük az irányt. - Az jó, akkor találkozunk a pingvinekkel! - örült meg a kisegér. A levegő egyre hűlt. A kisegér vacogott, ezért a pók szőtt Sajtnak egy meleg takarót. Közben leszállt a helikopter. Egy óriási pingvin csapat vette őket körül. Hirtelen nagy riadalom támadt, mert fókák csapata érkezett meg. - Meneküljetek! - kiáltott Talpas, a pingvinek vezére. - Felesleges, hiszen olyan lassan mozognak, hogy még a csigák is leköröznék őket! - nevetett a kisegér. Azért óvatosságból elbújt egy jégtömb mögé, akkor vette észre, hogy valami csikizi a farkát. Egy napozó rozmár bajusza volt. - Ki vagy? - kérdezte a rozmár. - Sajt, a kisegér. - Hogy kerülsz ide? - kérdezte a rozmár. - Ez egy hosszú történet, de szeretném tudni te ki vagy? - Az én nevem Agyar, de a szándékom békés. - Hogyan viseled el ezt a hideget? - érdeklődött a kisegér. - Látod, hogy milyen vastag a bőröm? Ez véd meg. Jobb, ha te tovább mész, mert hóvihar közeleg. A kisegér elbúcsúzott a rozmártól, és indult újabb kalandot keresni. Már erősen fújt a szél. A kisegér egyre kisebbre húzta össze magát, amikor észrevett egy nagy lufit. Jé, ezen lóg egy kosár is! Sajt belebújt, menedéket keresve. A lufi hirtelen felemelkedett. A szél egyre röpítette, röpítette. Már az idő is barátságosabb lett. Vakondföld felett szálltak ugyanis. Hirtelen egy fának ütköztek. A kisegérnek sikerült elkapni egy ágat. Kicsit hintázott, majd leugrott a
23.
2013. november
földre. Pontosan egy vakondtúrásban kötött ki. - Nem tudsz kopogni? - szólt egy hang a mélyből. - Ki vagy? - kérdezte Sajt. - Túró vagyok, a vakond. - Én meg Sajt vagyok, a kisegér. Mit keresel odalent? - Ez a lakásom, barátocskám! - válaszolt a vakond. Gyere be, nézz szét nálam! A kisegér óvatosan lemászott, és egy gyönyörűen berendezett lakásban találta magát. Ott minden kicsi volt, de ízléses. Túró éppen az ebédjét főzte. - Éhes vagy? - kérdezte - Giliszta főzeléket készítek. - Kösz. Inkább nem. Most ebédeltem. Gyere, menjünk fel, mutasd meg a tájat! - Szólok a barátomnak, Lepinek, majd ő elkísér. Egy csinos lepkelány érkezett. - Körülvezetlek a réten, és bemutatom a lakókat. Nicsak, itt jön Zümi, a méhecske, Heri, a hernyó, Pötty, a katica, Dari, a darázs, Mandarin, a kukac, Szirka, a szitakötő és Sziszi, a kígyó. - Örültem a találkozásnak! Sziasztok, én megyek újabb kalandot keresni!
Meseország királynői és királyai
24.
VII. évfolyam 3. szám
25.
2013. november
Áprily Lajos - Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány.
ÚJABB HÍREKKEL JANUÁRBAN JELENTKEZÜNK! Hírhozó Újság - Független iskolai lap. Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1.
Tel./fax.: 06 1 309 73 53
E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Babcsányi István, Bakos Péter, Fábián Zsuzsa, Grózli Anna, Hajdú László, Huszárik Zina, Juhász Enikő, Karakas Johanna, Katona Alíz, Lemle Ákos, Marton Olivér, Máté Dóra, Mészáros Mária, Mikola Lujza, Pál Izabella, Szirmák Laura, Zibrányi Péter és a Tehetségműhelyesek Szerkesztő: Juhász Enikő
26. www.ujalma.hu