~Független iskolai lap ~
IX. évfolyam - 5. szám Január
Tartalomjegyzék
3 Bolyai Természettudományi Csapatverseny 3 Szépíró verseny 3 Apró sikerek közel s távol... 4 Farsang 2016 8 Középpontban a tehetség (Szabó Csilla alkotásai) 8 Winter álma I. - Kavicsok 9 Winter álma II. - Az égbe! 9 Winter álma III. - A föld és a víz szolgája 2.
11 Tökéletes álom, avagy az Orchideák öröksége 11 Hegy-völgyes lelkek 11 Hideg szavak 13 Az Ember 13 Sárkánypár 14 Új Almák 15 Alma Hírek
„Az
időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.” Steve Jobs Forrás: https://idezet.wordpress.com/ category/elet/
BOLYAI
A Bolyai Természettudományi Csapatversenyen tanulóink nagyon szép eredményeket értek el. A versenyen indulók közül három csapatunk az első tíz versenyző között volt. A harmadikosok csapatában: Parnaki Ádám, Tebaldini Marco, Fekete Odett és Lauchsz Laura az induló 53 csapatból a II. helyen végzett. A hatodikosok fiúcsapatában: Szőcs Bence, Szalai Boldizsár, Bruckner Dániel és Horváth Barnabás a 73 induló csapatból az V. helyen, így mindkét csapat a díjazottak között lehetett.
Gratulálunk minden résztvevőnek! Fábián Zsuzsanna
természettudományi csapatverseny
Szépíró verseny Kremmer Julcsi iskolánk 3.a osztályos tanulója első helyezést ért el a kerületi szépíró versenyen . Így a budapesti fordulón ő képviseli iskolánkat! Gratulálunk és szurkolunk neki!
Apró sikerek közel s távol... Január 24-én lezajlott a Budapesti Úszó Diákolimpia. Boti megjavította a legjobb idejét 50 m gyorson. 50 m mellen egy kicsit elmaradt attól, de nagyon ügyes volt. Most ez az eredmény még nem volt elég az országos döntőhöz, de ezt mi már tudtuk a nevezéskor is. Idén a 2005-ben és 2006-ban születettek voltak egy korcsoportban, azonban ez nem kedvezett a fiatalabbaknak. Most az volt a cél, hogy felmérjük a versenyt. Jövőre a 2006-osok és 2007-esek úsznak együtt, ez Botinak és a többi 2006-osnak fog jól jönni. Reméljük, akkor Boti és az Újalma bejut az országosra! Köszönjük a nevezést és a lehetőséget! A Birkás család
3.
Farsang 2016 Farsangi szokások A farsang a vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották. A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást. Grózli Anna, Tóth-Mátrai Cecília, Zahorán Laura
4.
Mohácsi busójárás A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda. szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött harisnyát húztak és lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv tartotta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy fából összeállított buzogányt tartottak. A legfontosabb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott birkabőrből készült álarc. Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok főbb célja az volt, hogy házrólházra, kifejezze jókívánságait és elvégezze a varázslatait majd részesüljön az étel-ital adományokban. Ennek az érdekes és szórakoztató kalandnak az időpontja: február 4-9-ig tart! Egyszer ezt mindenkinek látnia kell! Dékány Sára
Farsangi interjúk
Készítette: Bozai Berill
- Mi volt az eddigi legjobb jelmezed? - A csillagok háborújából egy klón. - Láttál már busójárást? - Nem. - Mi a kedvenc ételed farsangkor? - A fánk. Bazula Tamás 3.a osztály
- Szeretsz beöltözni? - Igen. - Van olyan jelmez, ami nagyon szeretnél lenni? - Igen, hastáncos! - Miért szereted a farsangot? - Mert be lehet öltözni!
-
Mi volt az eddigi legjobb jelmezed? Hópehely. Láttál már busójárást? Nem. Tóth-Mátrai Rozi 2. osztály
- Mi a kedvenc ételed farsangkor? - A nagymamám féle fánk. - Mi volt az eddigi legjobb jelmezed? - Eper a Jogobellából. - Láttál már busójárást? - Nem.
Katona Lili 1.a osztály
- Szeretsz beöltözni? - Igen. - Mi a kedvenc ételed farsangkor? - A csöröge fánk. - Mi akarsz lenni farsangkor? - Az osztállyal Marvel karakterek leszünk. - Miért szereted a farsangot? - Mert bulizunk és jól érezzük magunkat. Szabó Csilla 7. osztály
Iskolánk farsangjáról készült videó megtekinthető az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch? v=srFrB_5_32Y A túloldalon pedig egy-két kép szolgál ízelítőül a farsangi galériánkból.
Ági néni
- Mit jelent számodra a farsang? - Egy felszabadult buli, amellett hogy beöltözünk és nagyon sokat eszünk, jól érezzük magunkat! - Van olyan étel, amit otthon főztök farsangkor? - Nem különösebben. - Láttál már busójárást? - Nem, de nagyon szeretnék! Margit néni
- Mi a kedvenc ételed farsangkor? - A farsangi fánk. - Mi volt az eddigi legjobb jelmezed? - A lányom egyszer beöltözött halas tónak. - Láttál már busójárást? - Igen. - Otthon ünneplitek a farsangot? - Igen, régebben ünnepeltük. Mészi néni
5.
6.
7.
KÖ Z É P P O N T B A N A T E H E T S É G Winter álma I. Kavicsok
8.
Az Elf a Fal egyik oldalán lakott. A 21. század New Yorkja két részre volt osztva: a mindenki által ismert, sárga taxikkal és felhőkarcolókkal pöttyözött város, és a változatos, uralkodó nélküli birodalom, ahol a dolgok csak úgy megtörténnek, és a város félen kívül lévő mezőre kalandozók járnak lovon, szörnyeket ölni, és ahol a mágusok berendezkedtek a tornyaikkal. Ők megvalósították az ősi igazságot: a népnek nincs szükségük uralkodóra, csak az uralkodónak a népre. Ezen a felen élt az Elf. Így emlegették, senki sem tudta az igazi nevét. Még becézték Winternek is, a nagy, sötétkék szemeinek és a világos bőrének az összhatása miatt. Ez a tündenő feketében és ezüstben járt, és nem viselt sem íjat sem kardot, bár mindkettővel mesterien bánt. Fekete kesztyű, fekete alkarvédő, fekete öv és fekete, térdig érő, puha talpú csizma volt a viselete, ezüst ujjassal, nadrággal és ezüsttel szőtt világosabb köpennyel. Csizmájában, alkarvédőjében késeket tartott, övén zacskók lógtak. A testharcban is jó volt, általában az ellenféltől vette el a fegyverét, és azzal harcolt. Szeme sarkában könnycseppet tetováltatott, saját bevallása szerint azért, mert kegyetlen gyilkos volt, és ez fájt neki. Volt egy törzshelye, ahol evett-ivott, volt szobája és ismerősei. Más mágikus világokban is voltak kapcsolatai, fel-feltűnt a Fal másik oldalán, civil ruhában. Wintert egy nap valami titokzatos férfi kereste meg, és el kellett men
nie vele. Az asztalok mellett elmenve az ismerősök kedves mosollyal, biztatóan, az újak meglepett tisztelettel néztek rá. Egy ember ki is nyújtotta felfordított tenyérrel a kezét, és Winter szintén felfordított tenyérrel belesimított. Amikor az ismeretlen -nyomában az elffel- kiért, hirtelen eléjük gördült egy kocsi, amit nem lovak húztak, szóval minden környékbeli lusta szokottsággal megállapította, hogy a Fal másik oldalán lakó fura idiótákhoz tartozik. A férfin fura ruha volt, amit a másik, fura nép „öltöny” néven emleget, és a szemét a debil nevű „napszemüveg” mögé rejtette. Minek a Napnak szemüveg? A Nap egy isten, és az istenek nem hordanak szemüveget. Winteren látszott, bajt érez, mert alig láthatóan felmérte a távolságot és a menekülési utakat. Egy töredékmásodperccel később gyanúja beigazolódott: a férfi elkapta a karját, a nagy fekete jármű ajtaja kivágódott, és újabb férfiak rontottak ki rajta. Megpróbálták lefogni és leütni Wintert, de ő fehér foltként forgolódott, nem pazarolván késeit a támadókra, vadul harcolt, és nemsokára a legügyesebb is hangtalanul a földre hanyatlott. Már népes bámészsereg gyűlt össze, és tapsoltak szeretett kalandozójuknak. Az említett hősnő csak besétált a kocsmába, megismételte a simító mozdulatot az ugyanott ülő orgyilkossal, és a söntéspulthoz ült, ahol kérés nélkül elé toltak egy kupica szíverősítőt. Miután megitta, melléült az orgyilkosa, és átkarolta a vállát. És a kocsmájában ülve, szerelme vállára hajtott fejjel azt suttogta, az áldozatok felé nézve: - Kavicsok. Semmi mások, csak kis kavicsok… Szabó Csilla
Winter álma II. Az égbe! Winter, az elf már hosszú ideje nem tűnt fel kedvenc kocsmájában. Azt se tudták, hogy a városban járt-e. De ő ott volt, a kevésbé biztonságos és tiszta városrészek felé vitte kötelessége. A várfal elontott, koszos, ősrégi darabjain egyensúlyozott, madártávlatból figyelve a várost és környékét. Csatornákban verekedett puszta kézzel a rárontó lények ellen. Szóval nem lazsált, nem nyaralt, élt, és jól volt, lehetett volna rosszabb. Egyik napon épp ott állt egy polgár házának a tetején, levetett köpenye és kesztyűi mellette hevertek. Széttárt kézzel, hunyt szemmel, az égbolt felé fordított arccal élvezte a langy, hűvös esőt. Amikor már bőrig ázott, nevetve rázta a fejét, haja vizet fröcskölt. De ekkor meghallott valamit. A csoda szertefoszlott, teste megfeszült, fülelt, szeme a környéket pásztázta. Gyorsan leugrott a tetőről, lekúszott az erkélyek rácsozatán. Leérve még fülelt egy kicsit, majd megállapítván a hang forrását, hosszú léptekkel, a falhoz tapadva elindult feléje. Amikor már valami tűz fénye is megvilágította az arcát, tigrisbukfencet csinált, kigurult, majd felpattant. Rémült sikolyt hallott. És amikor meglátta a hang forrását, majdnem elnevette magát. Az utcácska kihalt kövén egy rézszínű, fából és vasból, nagy eséllyel rézből készült repülő szerkezet állt, mellette olajfoltos, barna bőrruhás, komikusan festő, kicsi, sovány, hosszú, ősz, vattacukorszerűen felálló hajú férfi állt, riadt tekintettel. De amikor felismerte régi barátját, felnevetett, és a nevén szólí9. totta Wintert. Ő is a nevén szólította az istenek küldöttjét, az Ezermestert.
Öt ilyen küldött van: Ezermester, Harcos, Kalmár, Úri hölgy és a főnökük: Álarcos. Ezermestert Winter ismeri pár száz éve, sokszor húzta ki a vészből, és kinézete ellenére sokkal erősebb bármelyiküknél, kivéve maguknál az isteneknél és a démonoknál, meg persze Álarcosnál. Hősnőnk felajánlotta, hogy segít befejezni a szerkezetet, cserébe elviszi egy próbaútra őt a Küldött. Az alku megköttetett, Winter segített, és nemsokára ott ültek a repülő gépben. Winter elnevette magát: - Az égbe! Szabó Csilla
Winter álma III. A föld és a víz szolgája Az sose vezet jó végre, ha az istenek összevesznek. De hogy a természeti elemek… A halandók ebből sem jönnek ki. Még létezett az emberiség, bőven és évezredek óta, Winter még fiatal volt, assasinja úgyszintén, ekkor összeveszett a Föld és a Víz. Helyet követeltek maguknak, és tudták, hogy az egyikük sem létezhet a másik nélkül, ezért még inkább uralmuk alá akarták hajtani a másikat. Meglepő, mennyire emberiek. Ezért mindketten szolgákat, tisztelőket szereztek, fiaik, az istenek meg gyöngébbek voltak, mintsem ellenük forduljanak. A háború, amiben elpusztul a Világ, küszöbön volt. És senki sem tehetett ellene semmit. Vagy mégis? Winter elhatározta, kibékíti a veszekedő feleket. Először elment Vízhez, hogy szolgálatába ajánlja magát. Víz a tengerben lakott, hosszú, szőke hajában halak úszkáltak, kék ruhája lágyan omlott alá törékeny teste körül, de hegynyi méretével és ugyanekkora, aranyozott, de jóféle acélból készült szigonyával veszélyes és tiszteltet parancsoló volt. Aranyövén csigahéj kürt, közlekedési eszköze egy bálna volt, gigantikus, szépséges kék jószág. Elfogadta Wintert szolgájának. Következő alanya Föld volt. Föld egy hegyben lakott, bőre, mint a kő, de haja és szakálla, mint a leomló növények, úgy hullámoztak, éltek és fotoszintetizáltak. Kezében pallos, amit tüskés kúszónövevények fontak körbe, és vasa nyers volt és megmunkálatlan. Winter, ahogy nézett fel a kemény, durva kőarcba magában imádkozott. De itt is sikert aratott, a bőrbe és szőrmébe burkolt, óriási, fekete sárkányon lovagoló élő hegy elfogadta követőjének. Most jött a neheze. Az ősi elemeket meggyőzni sem volt egyszerű, de hiúk voltak rettenetesen, így egy kis bókkal mindent el lehetett érni náluk. Most jött a trükk. Mindkettőnek nyalni a talpát, összetalálkoztatni őket, és végigizgulni döntetlen párbajukat, majd végül azt nézni, amint összeházasodnak. Igen, az egymást kinyírni akaró őselemek házasságra léptek. Egy hónap múlva Winter sápadt mosollyal feküdt derékalján. Valami, talán a párbaj erői, talán valami más elgyengítette. Kellemesen fáradtnak érezte magát. Az emberek azt suttogták, meg fog halni. Tudta, nem igaz ez, mert azt érezné. Elmondta szerelmének is, az orgyilkosnak. Nem fog meghalni. Bárkinek bármi is vele a terve, húzza le magát a WC-n. Ott feküdt, szerelme fogta a kezét. Azt suttogta a nem-haldokló: - A föld és a víz szolgája vagyok. A földé és a vízé…
KÖZÉPPONTBAN A TEHETSÉG
10.
Szabó Csilla
Vers A tökéletes álom, avagy az Orchideák öröksége Tökéletes álom Ó, milyen szép fogalom! Hiszen csak álom Nem valósat látok. Mégis, sokaknak fontosabb Álmodni, örökké, nagyokat Mint nekiülni, megküzdeni, és végén megcsinálni Vagy elbukni, és újra felállni. Ez az, amitől félnek Újra végigvinni az egészet. Fáradalomnak tartják, Szívükből kiirtják A küzdeni akarást.
Vers Hegy-völgyes lelkek Hegy-völgyes lelkek Kusza sötétjében ül A hálófonó, Vérengző, nyolcszemű pók. Ott szövögeti nyálas fonalát, Befonva vele az ember agyát. Sötét gondolatokat ültet az agyába, Sarkantyúját vágja az ember nyakába. Ó, ember ne hagyd, Hogy ez a szörny uraljon! Ha lelkedben fellángol A jó érzés szikrája, Elöli a pókot, És lehull fonala.
Szabó Csilla Szabó Csilla
Novella Hideg szavak Megborzongtam. Ma különösen hideg volt. A kezem a lábam, az emberek, a szavak. A Nap gyönge, világos korong volt a felhők palaszürkéje között. Ragyogott, ahogy ránéztem. Lábam körül faleveleket kergetett a szél. A macskakő száraz és szürke volt, bár a fellegek esőterhesek. Cipőm kopogott, ahogy a mellékutcában sétáltam. A farmerom, a bakancsom, a kabátom is szürke volt. Szürke nap van. Mintha hajam gesztenyeszíne is kifakult volna, és a szemem ragyogó kékje sem fénylett, inkább elfelhősödni látszott. Kiértem a házak közül, az űrállomásra. Hátam mögött mozgolódás hallatszott. Megálltam, szememmel a fénylő, eget döfködő karcsú acéltornyot pásztáztam. A mozgolódás hangosabb lett, közelibb. Karcsú, magas alakomat mesterséges, ciklámen színű fény világította meg. De ezt elnyomva hamarosan az égre emelkedett a legyőzhetetlen, tönkretehetetlen málnaszínűn lobogó korong: a Nap. Ekkor jelent meg mellettem a mozgolódás tulajdonosa, egy magas, kellemes felépítésű férfi, félhosszú, mézszín hajjal. Hosszú, fekete kabátot, csizmát és farmergatyát viselt. Zöld szemében kétségbeesés és tehetetlenség. Hangja távolinak hatott. - Mit gondolsz? - Hm?- kérdeztem, mert elbambultam. - MIT GONDOLSZ ERRŐL AZ EGÉSZRŐL?!- már ordított. - Halkabban.- vettetem oda, mire elgyengült. Egy ideig csendben néztük az égen szálldosó felhőket, mert aranyszín, napfelkelte
11.
-sütöttségük megnyugtató volt ezen a bolygón. Vannak dolgok, amiket az ember sem tehet tönkre. A Nap már bronzszínben ragyogott, és ekkor a társam, átkarolt. Nem tiltakoztam. Pedig ha más férfi tette volna ezt, megfenyegettem volna, hogy felrúgom az ionszféráig. Ha addig nem is, elég jól verekedtem. Most csak álltam csendesen, szívdobbanásaimat számolva. Majd egy kilégzéssel egybekötött fújást iktattam be. - Hogy mit gondolok? Hogy sürgősen tenni kéne valamit.- nyilatkoztam. - Egen.- mondta, Harrison (a társam) még mindig a vállamat átkarolva. Én visszakaroltam, de az egész jelenetben annyi romantikusság volt, mint egy tengeri uborkában. - De a GHSZ mit gondol erről?- kérdeztem. Ez a Galaktikus Helyrerakó Szervezet rövidítése volt, melynek én és Harrison is a tagja voltunk. - Nem telefonáltak, Kate.- rántott vállat a másik, és levette a kezét a vállamról. Az nagy baj, mert ezt itt helyre kellene pofozni. Mivel nem érkezett további utasítás, föl kellett találni magunkat. Ez állt a szabálykönyvben. Ki is találtuk, mivel az egész rothadás veleje az űrállomás, megsemmisítjük egy műterrortámadás keretében, amit természetesen pár megbízott barátunk fog elkövetni, akik szintén GHSZ-es tagok. Senki sem fog megsérülni. Tervezgettünk, telefonáltunk, összegyűjtöttük a haverokat, a felszerelést, bombát ácsoltunk. És nemsokára meg is jött a főnökség engedélye. Az arcukat, szemüket elfedő tagok, felpakoltak a repülőre, fegyvert vettek, mi meg távolról láttuk el őket utasításokkal. Vagyis csak Harrison, mert engem nem lehetett visszatartani. Én, mint „hős megmentő” szerepeltem, természetesen csak miután a bomba el lett helyezve. - Várj, Kate, ezt nem kell megtenned!- Harrison fáradtnak látszott. Ő volt a technomen. - Most, ne játssz a finishben megmentőt!- fortyantam fel. - De ha meghalsz…- bizonytalanság égett a zöld szemekben. - Ha feldobom a bakancsot, hát feldobom! De nyugi, ez képtelenség. Ki támadna rám? Én a „jó” oldalon állok. Meg csak riadt csürhét terelgetek, még néha úgy teszek, mintha lőnék. Kedvesen rámosolyogtam, és amikor elmentem mellette, ujjatlan, fekete, bőr motoros kesztyűmmel megszorítottam a kezét. Hideg volt. Ma fekete nap van…
KÖZÉPPONTBAN A TEHETSÉG
Az akció zökkenő-és izgalommentes volt. És unalmas. Mindenki megmenekült, a központ felrobbant, és a kormány (a fanatikusok zavargásától félve) egy ideig nem lépte át a Föld határait. A kint levő kutatókat meg asztronautákat természetesen hazahozta, de semmi több. És én meg Harrison, kézen fogva sétáltunk ki a hideg szavak városából, hátunk mögött a megtörhetetlen Nappal. Szabó Csilla
12.
Vers
Vers Az Ember
Sárkánypár
Hegyek között, a fák alatt Ember született, élt és halt. Köszönte a csillagoknak az életet, És ököllel fenyegette őket. Megvívta pitiáner csatáit, Kisstílű, ravasz viszályait. Konfliktusain, problémáin merengett, Agya néha messzebbre révedt. Megalapította azt, amit szeretett volna, Véghezvitte vagy elbukta. Sötét volt és világos lénye, Szép és csúf gyűrött lelke.
Az egyik vörös volt, A másik meg fekete. Az egyik nőstény, A hímje éjsötét. Így vigyázták a Világsárkányok Örökkön-örökké a békét. Fel nem bomolva, El nem oszolva, Az egyensúlyra vigyázva, Új utakat vágva. Vártak, várni az tudtak, Lesz-e új fia a Napnak. Nem avatkoztak bele semmibe, Az ősidőkben megalapozott békébe. Az egyensúly erős volt, Ők visszavonultak, A világra távolról vigyáztak. És ha ez egyszer megtörik, Az erő megbicsaklik, Ők ott lesznek, s helyrehozzák mindezt. Egyszer elmennek, ki tudja?
Szabó Csilla
Szabó Csilla
„Egy szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.” Marcus Tullius Cicero
„Minden könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni.” Jeanette Winterson
„Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek - akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.”
Colleen Hoover
13.
Új Almák Harka Zsófiának hívnak. Sportszerető családból származom, ezért egyértelmű volt számomra, hogy a Testnevelési Főiskola kosárlabda edzői oklevelem után, az ELTE tanítói diplomámat testnevelési műveltség területen szerzem meg. 2015-ben ugyanezen egyetem matematika műveltség területén szereztem oklevelet. Hiszem, hogy a sport és a logikai gondolkodás szorosan öszszefügg. 2006-ban sikerült elhelyezkednem az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskolában. 10 remek évet töltöttem ott, rengeteg tapasztalatot gyűjtve folyamatosan sajátítottam el a pálya kisebb-nagyobb fortélyait. Nagy örömömre szolgált, hogy a matematika tantárgyon keresztül a gyerekek logikáját, kreativitását és gondolkodási képességét fejleszthettem. A környezet órákon arra törekedtem, hogy élményszerűvé tegyem az órák anyagát és a gyerekek játszva -tanulva fedezzék fel az őket körülvevő világot. A sport kiemelkedő szerepet játszik az életemben (22 éve kosárlabdázom és quadrathlon versenyekre járok). Hiszek abban, hogy a gyerekeknek lehetőséget kell adni, hogy minél többet mozogjanak, játszszanak, de az elsődleges cél az, hogy a mozgás utáni vágy beépüljön a személyiségükbe, és felnőttként is igényük legyen a mindennapos mozgásra. Kiemelt célom, hogy a gyerekek szabad idejét élménnyé tegyem. Jó látni őket testmozgás közben és segíteni, hogy megértsék a bátorság, becsületesség és az önzetlenség jelentőségét. Az Újalma csapatához idén fogok csatlakozni, és jóleső izgalommal várom, hogy egy új helyzetben próbáljam ki magam. A gyerekeknek olyan szeretetteli légkört szeretnék teremteni, amely keretek között nyújt biztonságot, nyitottságot és önmegvalósítást jelent számukra.
14.
A nevem Adorjáni Ákos. 2012-ben diplomáztam a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. Ez után a Normafa Óvoda munkatársa lettem, ahol közel 4 évig változatos módon segítettem a nevelőmunkát. Ezekben az években szilárdult meg bennem a felismerés, hogy a gyermekek között minden nap csodák történnek, és milyen szerencsés az, aki ezeket megélheti. Leendős elsős tanítóként ugyanakkor úgy érzem, pontosan tudom, milyen nagy lelki feladat az iskolába lépés a 6-7 évesek számára. A gyerekek ekkor lépnek be először a teljesítmény világába, ekkor tapasztalhatják meg elsőként a vállukra nehezedő táska súlyát. Meggyőződésem, hogy ezt a váltást megfelelő hozzáállással s gyermekközpontú szemlélettel olyan gördülékennyé lehet tenni, hogy az átmenet nem fog nyomást szülni a gyermekben. A képzeletbeli két sziget közötti hajóúton, mely az iskola és az óvoda világa között van, a pedagógus legjobb tudása és szíve szerint minden momentumban ott van a gyerekkel és segíti vitorláinak bontogatását, hogy ezt az utat ne pusztán kötelező feladatként, hanem játékos, kalandos utazásként élje meg. Az Új Budai Alma Mater minden tekintetben megfelel a jó és biztonságos hajónak, melyen sok lelkes, segítő pedagógus szolgálja a kis utasok előrejutását. Munkám során megerősödtem abban, hogy a tananyagot, mindig apró darabokra, játékkockákra bontva kínáljam a tanulni vágyóknak, több érzékterületre hatva, hol a vizualitás, ábra, rajz eszközeit használva, hol a nyelvi funkciókat, verset, mesét segítségül hívva, hol pedig a logikai, matematikai világ lehetőségeit megragadva építjük újjá világunkat. Fontos számomra, hogy a gyerekeket a tanórákon egy olyan atmoszféra vegye körül, melynek szeretetteljes és támogató légkörében minden tekintetben növekedni tudjanak. Minden gyereknek egyedi, különleges világa van. Meggyőződésem, hogy egy tanuló csak akkor tud igazán jól teljesíteni, ha bekopogunk képzeletbeli ajtaján, ha elsajátítjuk a lelki szobájában lévő egyedi törvényszerűségeket, ha megtanulunk beszélni a nyelvén. Mindig nagyon tisztelem és igyekeztem mélyebben megismerni ezeket a jelrendszereket, mert úgy éreztem, hogy a gyermek belső világa felélénkül, több erőforrást és fényt kap, ha elfogadást és megértést tapasztal. Nagy szeretettel és lelkesedéssel várom, várjuk leendő elsőseinket a játékos úton. Vitorlákat fel!
Alma Hírek
Az épület mellett kerítéssel leválasztanak egy sávot a munkagépeknek.
Az iskolaépület és az új épület között az autós és gyalogos forgalom ideiglenesen megszűnik.
A forgalom a mellékelt ábra szerint egy irányban tud történni, az iskolához közeli területeken kizárólag két mozgásában akadályozott tanulónknak biztosítunk parkolóhelyet. Senki más ezen a területen nem tud parkolni, kizárólag a lenti parkolóban. Flo és Bius megállóhelye mellett két kiszállóhely is kijelölésre kerül, ezt azoknak javasoljuk, akik nem kísérik be gyermeküket az iskolába.
A lenti pakolóból gyalogosan a kék nyíllal jelölt irányban tudják megközelíteni az iskolát. A munkagépek számára lezárt terület mellett felfestünk egy sávot a gyalogos közlekedőknek. Erre a sávra semmiképp ne hajtsanak rá, emellett ne álljanak meg!
A reggelek zavartalansága miatt kérjük és javasoljuk a lenti parkoló használatát, még akkor is, ha ez pár perces sétával hosszabbítja meg a beérkezést. Természetesen az első parkoló (nulladikhoz közeli) használata változatlanul lehetséges.
A síszünet utáni napokban kérjük, hogy különös gondossággal, egymás iránti türelemmel, és megértéssel kezeljék az esetleg felmerülő nehézségeket.
Legyen a biztonság mindig a szemünk előtt!
A síszünet utáni héten, február 29. hétfőtől - március 4. péntekig ismét papírgyűjtést rendezünk. A papírokat öszszekötve osztálynévvel ellátva, lehetőség szerint lemérve kérjük elhelyezni a földszinti lépcső alatt, a bejáratnál lévő szakkörös faliújság előtt, vagy azöltözők előtti fal mellett. Az osztályok közötti versenyben, az elmúlt évekhez hasonlóan most is leckementes hétvégét (felsőben), valamint tortát (alsóban) lehet nyerni. A papírgyűjtésből befolyt összegből udvari játékokat vásárolunk a gyerekeknek.
Tavaszi papírgyűjtés
Közlekedési és parkolási rend 02. 29-től
Az új tornaterem és épületszárny építési munkálatai elkezdődtek. Az építkezés zavartalansága és mindannyiunk biztonsága érdekében változik a hátsó bejáratnál a közlekedés, megállás, parkolás rendje.
Fábián Zsuzsanna
Köszönjük!
15.
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda
Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, Bozai Berill, Dékány Sára, Fábián Zsuzsanna, Grózli Anna, Mészáros Mária, Szabó Csilla, TóthMátrai Cecília, Zahorán Laura és a Birkás család Szerkesztő: Juhász Enikő