~Független iskolai lap ~
XI. évfolyam - 5. szám Január
Tartalomjegyzék
3 Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben 4 2017 Nyár pályázat 5 Mit hozott a nyár? Írta: Rácz Benedek 6 Az én nyaram Írta: Bozai Berill 7 Valencia Írta: Tóth-Mátrai Cili 8 Éld az álmaid… Írta: Pál Kata 9 Nyár a köbön Írta: Szántó Lili 11 Diákolimpia 2.
„Az ember számára a legszűkösebb keretek között is legalább két választási lehetőség van: vagy elfogadja az adott helyzetet, amiben él, vagy föllázad ellene.” Galgóczi Erzsébet „Alázatot csak olyannal szemben szabad tanúsítani, aki maga is képes az alázatra. Vagyis amikor nem háborúzunk, hanem szeretjük egymást. Más szóval: nem szorulunk önvédelemre. Ritka pillanat. Csak akkor szabad térdre hullani bárki előtt, ha az fölsegít.” Müller Péter „Van az úgy, hogy választ kapsz a kérdéseidre, de nem szükségszerűen akkor, amikor szeretnéd.” Charles L. Grant
Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben Elővers
Tizenkét könyvek másolója
Barát vagyok, fiatal, vézna, ványadt: Halk kondításként rozsdás, ócska gongon, ez előversben mondom el a gondom és segítségűl hívom Szűzanyámat... Tizenkét könyvet másolok. Zsibongon állnak elém a képek és ahányat pillantok, annyi égi, szép leányhad forog elém egy nagy, piros korongon. Aztán halálfő villan ecsetemre s november színe, mely a bús halálé, aztán a hó hull, szűz pehely pehelyre... Mutasd meg, Uram: szárnyam messze száll-é? Ó, tizenkét könyv s lágyan rálehelve tizenkét arany, kék iniciálé!
Forrás: Google http://kovacsneagi.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1103114
3.
2017 NYÁR pályázat Idén is meghirdetésre került a nyári pályázat, amely során a kicsik és nagyok adhatták le olvasónaplóikat, nyári fogalmazásaikat izgalmas képekkel illusztrálva, hol is töltötték az év leghosszabb pihenőidejét, a nyarat. A srácok közel 55 pályaművet adtak le, amivel jó alaposan megnehezítették a zsűri dolgát. Jó alkalom volt ez azért is, mert az indulók szembesülhettek azzal, mennyi mindenre kell odafigyelni ahhoz, hogy remekmű születhessen. A név feltüntetésével kezdődően, a tollhasználaton keresztül sok hasznos tanács hangzott el az ünnepélyes eredményhirdetésen. Ezen túl pedig, hogy ne csak a felsorolása legyen a nyári állomásoknak, hanem az élmények részletesebb kibontása, megjelenítése, érdekes kalandok elmesélése! Természetesen az alapvető tudnivalókra is kitért Péter bácsi, mint a bekezdések használata (bevezetés, tárgyalás, befejezés), a helyesírás (elég kellemetlen, ha egy földrajzi nevet nem nagybetűvel írunk le, illetve az i-képzős alakoknál nem kicsivel írjuk azokat). Továbbá szóba kerültek a népnevek is, amelyeket viszont kisbetűvel írunk, hiszen semmiképpen sem tulajdonnevekről van szó, hanem köznevekről, vagy melléknevekről, attól függően mi a mondatkörnyezet. Nehéz is ezt megkülönböztetni, mert angolban nagybetűvel íródnak. A nyelvhelyesség is megkerülhetetlen tényező. Végül, de nem utolsó sorban a külalakra is mindig figyelmet kell fordítani, és nem árt, ha a szép kézíráson, vagy rendezett digitális tartalom mellett izgalmas képekkel, vagy rajzokkal gazdagítja az induló a munkáját. Jöjjenek hát az eredmények! Az idén a sok pályamű közül az egyik legkreatívabb megoldással az5.b osztály élt, akik kilencen összefogva egy újságot szerkesztettek. (Itt olvasható.) Ők különdíjat kaptak. Az alsós kategóriában Márkus Rozi (2.a) gyönyörű olvasónaplója vitte el a pálmát. A felsősök között pedig rendkívül nehéz volt a végső sorrend megállapítása, sok értékes mű között kellett meghatározni a helyezetteket, így megosztott díjak is kiosztásra kerültek. III. helyezett: Rácz Benedek 8., Pál Kata 8., Szántó Lili 8., Tóth-Mátrai Cili 7., Bozai Berill 7. II. helyezett: Király Nadin 8.-os tanuló, aki -nem először- érdekességek sokaságával tűzdelt, részletgazdag munkájával és kreatív írói tehetségével nyűgözte le a nagyérdeműt. I. helyezett: Kovács Léna 6. Megdöbbentően érett fogalmazása, vibráló cselekményvezetése, veronai kalandja a kalapját elhagyó ismeretlen csinos, olasz hölgy főszereplésével olyan volt, mintha egy izgalmas kalandregénybe csöppentünk volna. Zseniális volt Léna!
A pályaművek megtekinthetők lesznek a felsős épület bejáratánál. Teljes szívből gratulálunk a díjazottaknak! Jövőre gyűjtsétek az újabb csodálatos élményeket! Mert a 4.nyári pályázat mindig csak rád vár!
Zibrányi Péter
Mit hozott a nyár? Először is véget ért a tanév, és kitört a vakáció. A család már készen állt a nyári tervekkel, ami minden évben jobbnál jobb programokat ígér számunkra az öcsémmel. Első úti célunk (mint minden évben) Dévaványa volt. Dévaványa egy kis város Békés megyében, ahol anyukám rokonai élnek. Az ottani közlekedőeszköz a bicikli, illetve a traktor, mely nagy hangjával, és füstfelhőjével mindig a tudtunkra adta, ha jön. A tavalyi beszámolómban is említett állatok idén is velünk élvezték a nyarat. A strandra szinte minden nap ellátogattunk, ahol nagyrészt napoztunk, és úsztunk. Olyan sokszor mentünk a büfébe, hogy mikor megláttak minket, már tudták, mit kérünk. Az estéket általában a hintaágyon töltöttük. Ilyenkor még a rokonok is átjöttek. A gyerekek játszottak, a felnőttek (a férfiak sörrel a kezükben) beszélgettek. Az én dolgom a kicsik felügyelete volt, ami nem volt valami hálás feladat. Dévaványán három hetet
töltöttünk, ezután következett a nyaram első, és egyben egyetlen tábora, a PopRock tábor. Margit néni és Tibi nagy előkészületekkel várta a felsős zenélni vágyókat. Az egyhetes tábor
végén búcsúkoncerttel mutattuk meg a szülőknek a munkánkat. A tábor után Szegedre látogattunk, ahol a nagyszülőknél szálltunk meg. Míg Domi egy helyi táborban volt, én titokban a szobájában gitároztam. A „koncertjeimet” rendszeresen látogatták a macskák, de nem bírták olyan sokáig. Sajnos, ahogy Domi tábora is, az egyedül töltött hetem is véget ért, viszont már jött is a következő nagy utunk, Görögország. Kefalónia egy gyönyörű, és hangulatos kis sziget. Az ottani emberek nagyon kedvesek voltak, habár az autóban, mintha átváltoztak volna, még a zebrán sem volt biztonságos átmenni. A tengerpart óriási volt, és annyi napágy volt, mint ahány homokszem a szigeten. Csütörtökön elmentünk egy hajóútra, ami nyaram egyik legszebb emléke volt. A hajó úgy volt kialakítva, hogy az alján lehessen látni a tengert, és annak élővilágát. Az út felénél megálltunk, és egy jó 30 percen át búvárkodtunk. Aztán megint mentünk egy kicsit, majd bárkánk le-
horgonyzott a sziget egy másik részén. A kapitány kifeszített egy hálót, és már
kezdődött is a röplabda meccs. Az utasok három részre oszlottak. Az egyik napozott, a másik röplabdázott, a harmadik pedig az ebédet készítette. Én mind a háromban részt vettem, igaz, az uborka reszelés nem volt valami izgalmas. Ezen kívül, volt szerencsém kipróbálni a kajakot. Kívülről nem tűnik olyan nehéznek, de amikor csináltam, éreztem, ahogyan a karom szépen lassan „hullik le”. Mikor elkészült az ebéd, minden ember odasietett, bármit is csinált előtte. Amit ettünk, az nem más volt, mint a görögök egyik leghíresebb étele, a Souvlaki. Ezeknek a csőre húzott húsdarabkáknak az elkészítése nem vett igénybe olyan sok időt (a hús sütését kivéve), és még az íze is isteni volt. Ebéd után nem sokkal, a kapitány „kiadta a parancsot”, miszerint, aki vissza szeretne térni, az szálljon fel. A visszaúton a karaokezni vágyóknak is valóra válhatott egy álmuk (én az utasok hallásának érdekében nem próbáltam ki). Pénteken már várt minket a Liszt Ferenc repülőtér, és sajnálattal vettük tudomásul, hogy hivatalosan nem is, de programok tekintetében vége a nyárnak. Életem egyik legjobb nyara volt, és kívánom, hogy még több ilyen élményben legyen részem. Rácz Benedek Az III. helyezett pályamű írója
5.
Az én nyaram Az idei nyáron sem unatkoztam! Voltam nyaralni, csúszda parkban, találkoztam egy barátnőmmel, voltam az állatkertben, sokat fürödtem a medencénkben, illetve voltam a Palatinus strandon is! De ezekről az élményekről természetesen részletesebben is beszámolok! A nyarat egy jó kis olaszországi utazással kezdtük. Egy szuper helyen szálltunk meg, voltak kutyusok, lovak, sőt még egy szamár is a szálloda állandó lakosa volt, a reggeliről ne is beszéljünk… nyammmmmiiiii. Az első napon Gardalandba mentünk, ez a hely egy szuper vidámpark. Volt hullámvasút, szabadesés (amit ki is próbáltam bár elég ijesztő volt), 4D-s mozi, ami amúgy nagyon klassz dolog, illetve voltak olyan hinták is, ahol nagyon vizesek lettünk. De az én abszolút kedvencem egy mamut nevű hullámvasút, amit úgy csináltak meg, mintha a jégkorszak közepébe csöppentünk volna!
Másnap Milánóba barangoltunk. Vettünk egy szuper szandált, illetve shoppingoltunk még egy kicsit, de a vásárlás mellett természetesen körbejártuk
6.
a város nevezetességeit. Először megnéztük a milánói dómbot belül. Szépnek szép volt, de a panoráma az épület tetejéről még gyönyörűbb látványt nyújtott. Megkerestük a híres bikát, ami Milánó egyik bevásárlóközpontjában található. A következő napon Verona felé vettük az irányt, megtekintettük a város „Colosseumát” illetve Julia erkélyét, ami a szerelmesek kedvenc látványossága. Természetesen az ebéd sem maradhatott el, a kedvencem mellett döntöttem és ez nem más, mint a paradicsomos spagetti. A garda tavi fürdőzést sem hagyhattuk ki, bár a víz elég hideg volt, így inkább a medencét választottam. Bár a tavat magunk mögött hagytuk, de még nem hazafelé vettük az irányt. Következő úti célunk egy festői kis városka a tengerparton Chioggi volt. Ezt a helyet kis Velencének is szokták hívni, itt is hajókkal közlekednek a házak között. Nem volt más dolgunk, mint átadni magunkat a teljes pihenésnek: fürdés, fagyizás, napozás.
Így lett teljes a mi kis olaszországi nyaralásunk. Persze a nyár itt még nem ért véget, célba vettük a Balatont. Saját kis bázisunk van, így itt több időt is eltölthettünk. Sok remek program várt még ránk. Voltunk csúszda parkban, a keszthelyi kastélyban és egy nyüzsgős termelői piacon is. Otthon is van egy medencénk, amiben le tudtuk magunkat hűsíteni a forróságban. Találkoztam egy ritkán látott barátnőmmel is, Lénának hívják. Kipróbáltunk egy szuper süti receptet, amit nagyon egyszerű elkészíteni és finom is. Az állatkertbe idén is ellátogattunk, sajnos a kedvenceim a koalamacik elpusztultak, de így is nagyon jól éreztük magunkat! Minden jónak gyorsan vége lesz. Így történt ezzel a nyárral is. De az vigasztal, hogy jövőre is lesz VAKÁCIÓ! Ilyen volt az én nyaram! Bozai Berill Az III. helyezett pályamű írója
Valencia A nyár elején első utam, egy csodálatos spanyol kisvárosba, Valenciába vitt. Annyi minden történt ott velünk, hogy szerintem jobb lesz, ha mindent elmesélek, szép sorjában. A repülővel Barcelonába érkeztünk, onnan egy bérelt autóval, mentünk Valenciába. Az út persze hosszú volt, de zene hallgatással, beszélgetéssel, és nevetéssel hamar elrepült az idő. Amikor megpillantottuk úti célunk külvárosi, lakótelepi épületeit ujjongtunk örömünkben. Más biztos nem értette volna, miért olyan nagy élmény pár lerobbant társas ház látványa, de mi tudtuk ez a MI nyaralásunk kezdete. És így is történt. Szavakban nem tudom kifejezni, mennyi káprázatos dologban volt részünk. Jártunk az Oceanografic-ban, mely leginkább egy hatalmas állatkertre hasonlít, annyi különbséggel, hogy itt vízi-, illetve vízparton élő állatokat lehetett megtekinteni. Volt ott óriásteknős, sok féle medúza, pingvin, fóka, cápa, és az én személyes kedvencem; a beluga. Ez a behemót állat olyan, mint egy nagyra nőtt fóka, csak fehér, aprók az uszonyai, és mintha mindig mosolyra állna a szája, néha pedig egyenesen olyan, mintha nevetne. Szerencsénkre még egy delfin show-t is megtekinthettünk.
Természetesen, gyönyörű volt a város is, rengeteget sétáltunk. Igaz, átlagosan 35-38 fok volt, minket nem állított meg a hőmérséklet. A legnagyobb forróságban is jártuk az utcákat, fotóztunk, a házak falához simulva kerestük az árnyékot. Néha megálltunk egyegy fagyira, vagy egy nagy pohár jeges limonádéra. Többször is voltunk a tengernél, és mint ahogy rendesen most is akkor ment el a nap, és kezdett el csöpögni az eső, amikor levonultunk fürdeni.
Ott kaptunk fülhallgatókat, és minden egyes állomáson meghallgathattuk az információkat az adott festményről, rózsaablakról, szoborról. Az utolsó este persze szomorkás hangulatban telt, nem tudtuk elhinni, hogy ezt a sok fantasztikus dolgot itt kell hagynunk, rádöbbentünk, milyen gyorsan eltelt ez a hat nap. De az élmények emléke mélyen belénk vésődött, szerintem mind kijelenthetjük: életünk legszebb utazásai közé sorolható ez a káprázatos nyaralás is! Tóth-Mátrai Cili Az III. helyezett pályamű írója
Bezzeg a városnézésnél! Akkor aztán kifogtuk a 40 fokokat… Jártunk Valencia egyik híres, középkori templomában is.
7.
Éld az álmaid... Az idei nyaram nagyon izgalmasan telt, sokat voltam a barátaimmal. A sok jóból most a legjobb egy hónapomat szeretném elmesélni. Először a családommal elutaztunk Balatonakaratytyára, mivel anyukám nagynénjének ott van a nyaralója. Ott töltöttünk több mint egy hetet, nagyon jól éreztem magamat, sokat fürödtünk a Balatonban és rengeteget játszottunk az unokatesóimmal. Nagyon jól kijöttünk egymással, szoros kapcsolatot ápolunk egymással.
Két nappal a hazamenetelünk előtt a színházból felhívtak, hogy nem tudnék -e közreműködni egy fesztiválon. Éppen Siófokon, a bazársoron jártunk, amikor értesítettek az előbbiekről. Igent mondtam, mert szeretem a kihívásokat. Így egy pulcsival és egy telefonnal a kezemben indultam el a Szemes Fesztiválra. A színházas barátaim egy palacsintázóban vártak, és rögtön karjaikba zártak. Ezután körülnéztünk a balatonszemesi bazársoron (ekkor már kilenc óra felé járt az idő). Ebben a pillanatban meghallottuk a fesztivál nagyszínpadánál
8.
egy feltörekvő együttes koncertjét. Amikor véget ért, elindultunk a szállásunkra, a helyi óvodába, ami a Csicseri Óvoda névre hallgat. Az este folyamán rengeteget nevettünk, és szoros barátságok alakultak ki köztünk. Másnap hajnalhasadásra virradtunk. (Amúgy csak viccelek, igazából az egyik színésztársunk papucsának csoszogására keltünk fel.) Később megreggeliztünk, elkészítettük egymás frizuráját, majd a Balaton partján folytattuk a napot, ahol vízibicikliztünk és kakasviadaloztunk is.
Dél körül a parti pizzázóban ebédeltünk, majd elérkezett a próbánk ideje. Ellátogattunk az előző napi koncert helyszínére, ahol a mi fellépésünk következett. Hatalmas tapsvihar fogadott minket, óriási sikerünk volt. A szüleim nagyon büszkék voltak rám. A következő héten egy különleges táborban vettem részt Keszthelyen, amerikaiak társaságában. Itt rengeteget fejlődött az angoltudásom. Új barátokra tettem szert, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Rengeteget fagyiztunk, nem mellesleg Hajcsival is találkoztam. Borzasztóan élveztem, hogy éjjel-nappal angolul beszélhettem. Sokszor fennmaradtunk éjfélig a parton ücsörögve. Az utolsó napon fájó búcsút vettünk egymástól, és haza vonatoztam Budapestre. Még aznap délután átmentünk az egyik legjobb barátnőmmel egy közös barátnőnkhöz pizsama partizni. „Szépségestet” tartottunk, arcpakolásokkal, szaunázással és frissítő italokkal.
Megnéztünk hat filmet, zenét hallgattunk, és beszélgettünk. Másnap reggel a „háziasszony” elképesztő reggelivel ébresztett minket. Később hazabuszoztunk, és otthon kialudtam magam. Az idei nyár fantasztikus volt, nagyon jól éreztem magam. Remélem, hogy a további vakációim is ilyen csodásan telnek majd. Végül egy közhellyel zárnám, ami nagyon igaz: „Ne
álmodd az életed, éld az álmaid!” és ezt mi sem bi-
zonyítja jobban mint az hogy Siófokról mindent ott hagyva lementem Szemesre a színházzal. Pál Kata Az III. helyezett pályamű írója
Nyár a köbön Kezdésnek csak annyi, hogy egy boldog, mosolygós (igyekszem), kissé hiperaktív lány vagyok, ami a nyaramat is tökéletesen leírja. Néha azt gondolom, hogy ez nem kialakult, hanem egyszerűen csak így születtem. Szerencsés vagyok, bár nem Hajcsi. Minden diák szereti a vakációt, ez alól én sem vagyok kivétel, de mindig alig várom már, hogy újra viszszacsöppenjek ebbe a sulis légkörbe. Szüleim amolyan „tervezős típusok”, már májusban napra pontosan tudtam, hogyan lesz az időm beosztva szeptemberig. Először is két hétig Izrael a családdal. Idén nagyjából tizenkettedik alkalommal jártam ott. Fura módon legjobban a repülőteret, a megérkezést szeretem, meg persze az unokatestvéreimet és a gyerekeiket, öt édes kicsi, nemsokára már hat! A repülésnél mindig izgulok valamennyire, de ki nem? Az ország hangulatát imádom, vidámak az emberek, mosolygósak, állandó a nyüzsgés, jövés-menés, hangos beszéd.
A kötelező turista látványosságokon már rég túl vagyunk, első és legfontosabb a sok családi együttlét, rumli, nevetés, veszekedés – és a soook szeretet. Gyorsan elszállt a két hét. Aztán jött ismételten két hét pop-rock tábor. Az színesítette leginkább, hogy elhozhattam Nyíregyházáról Gergő unokatestvéremet, aki hihetetlen módon élvezte a „fővárosi létet”, minden új volt neki, mindent hangos nevetéssel nyugtázott, szerintem olyan volt neki Budapest, mint nekem Amerika. Minden nagyszerűen sikerült az első héten, jó csapat jött össze – persze Margit néni és Tibi „nembácsi” nélkül mit sem ért volna az egész.
A második héten, mint nagy, a kisebbek ellátásban segíthettem, ez más volt. Másképp jó. Különleges is volt, hiszen arra a hétre esett a szülinapom, így ott ünnepelhettünk! Majd két hét itthon, amire már alig emlékszem. Fanni nővéremmel csináltunk programokat, és a barátaimmal próbáltam a lehető legtöbb időt tölteni,
mielőtt elmegyek négy hétre Amerikába.
Itt Washington állam, Seattle volt a központ. Szüleim barátai, anya magyar, apa amerikai, két korombeli gyerek, Emma és Ben. Tudnak magyarul, biztonságos környezet, de persze, hogy azt várták el tőlem, hogy felfejlesszem az angoltudásom, amivel kapcsolatban azt gondolom, sikerrel is jártam. A legjobb dolgok: Amsterdamból 11 óra repülés, sok filmnézéssel, kacagás Emmával. Megtaláltuk a közös hangot. Emellett persze 9 óra időkülönbség, amire 5 napig álltunk át/ vissza. Csodaszép nyári idő, óceánpart és tavak, szigetek, hajók, hidak, 4000 méteres hegyek, hatalmas fák, parkok, 8-10 sávos autópályák, zsúfoltan. Minden más, és minden hirtelen nagyon barátságos. Kertvárosban laktunk, nagy ház (minden fából, a földrengés veszélye miatt), kutya (Echo) és macska (Dasy) aki mellettem aludt és persze hajnalban engem keltett fel, hogy éhes. Megmutatták a várost, a látnivalókat, voltunk baseball meccsen (sikerült megértenem a szabályokat), kaja-
9.
kozni is megtanultam a Lake Washingtonon, láttunk vízesést és sokat kirándultunk.
A búcsú nagyon nehéz volt, hiszen egy hónap alatt is a családommá váltak, és már az első nap vissza akartam menni, de szokom a magyar légkört, és várom a jövő nyarat, hogy újra megismétlődhessen ez az egész csoda! Szántó Lili Az III. helyezett pályamű írója
Megnéztem a két gyerek (két külön) iskoláját, ami valami hihetetlen, de ez egy külön történet. Megismertem a barátaikat, sokukkal maradtam napi kapcsolatban. Óriási sikerélmény volt, hogy ugye ők azok a „gyorsan beszélő, amerikai” lányok, és mégis megértettem magam velük, és még most is kíváncsiak rám!
10.
DIÁKOLIMPIA
Idén második alkalommal nyílt lehetőségünk a kerületi diákolimpián megmérkőzni a legjobb partizán csapat kitüntető címért. Krisztián és Bakos Péter bácsinak ezúton is köszönjük a felkészítést, mert remek munkát végeztek! 5 nyertes és 2 vesztes mérkőzés eredményeként a 20 induló csapat közül végül a megtisztelő 5. helyet szereztük meg. Kemény küzdelmek árán bejutottunk a legjobb nyolc csapat közé, ahol már csupán a pillanatnyilag félrecsúszott időzítésnek köszönhető, hogy nem lett dobogós a csapatunk. Köszönjük a felkészítés mellett a segítséget nyújtó szülőknek is a támogatást!
Hajdú László
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta.
Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda
Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek:
Bakos Péter, Bozai Berill, H ajdú L ás zló, Pál K ata, Rácz Benedek, Szántó Lili, Tóth-Mátrai Cili, Zibrányi Péter
Szerkesztő: Farkas-Juhász Enikő