~Független iskolai lap ~
IX. évfolyam - 9. szám Június
Tartalomjegyzék
3 4 4 6 7 8 9 10
Alma mesék… Erdei iskola Első levél - hétfő Második levél - kedd Harmadik levél - szerda Negyedik levél - csütörtök Balaton régen... A Balaton keletkezése (monda) 11 Balaton és Lelle (monda) 12 Ballagás 2016.
„Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.” Buddha Forrás: https://idezet.wordpress.com/ category/buddha/
2.
Alma mesék ... Vidra mama és vidra bébi Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidra anyuka és egy vidra bébi. Egy gyönyörű nap reggelén a vidra anyuka elment élelmet szerezni. Azonban teltek-múltak a napok, de az anyukának se híre, se hamva nem volt. Egyedül az erdő szélén élő évszázados tölgy tudta csak a titkot, miért nem tért vissza a vidramama. Látta, ahogyan a vidra anyuka éjjel-nappal az élelmet kereste, mígnem eljutott egy hatalmas sziklához, amelynek végétől határtalan vízmennyiség tárult a szeme elé. Tudta, hogy a vízben megannyi finom falatra lelhet, ezért egy nagy ugrással máris a ragyogóan tiszta, türkiz színű mélységben találta magát. Hemzsegtek odalenn a jobbnál jobb falatok! Hozott a partra rengeteg halat és számtalan rákot is. A partra kiérve maga is látta, mennyire sok élelmet gyűjtött már össze. Azon tanakodott magában, hogyan vigye mindezt haza. Míg ezen töprengett, egyszer csak megjelent előtte egy gonosz boszorkány bálna képében álcázva magát. A vidramama mit sem sejtve szóba elegyedett vele. A boszorka úgy tett, mintha nem lenne velejéig gonosz, és a vidra anyukát behívta a félig parti, félig vízi bálnakunyhójába, hogy aludja nála ezt az éjszakát. Miközben beszélgettek, a banya főzött egy gonosz varázslatokkal átitatott főzetet, amitől a vidra anyuka miután enyhítette szomját, menten mély álomba szenderült. A vidra anyuka sokat álmodott a kicsinyéről, de azt nem látta álmában, hogy a kicsi eközben mind-mind erősebb és bátrabb lett, s időközben felcseperedett. Már tudott magának szerezni élelmet, de anyukája hiányától továbbra is szomorú volt. A kicsi egyszer mégis úgy döntött, hogy ő bizony elmegy az erdőbe, és felkutatja édesanyját. Járta a végtelen erdőt, kereste mindenhol elveszett édesanyját, mígnem a partra ért. Egész nap járta a vidéket, így addigra már nagyon elfáradt, nem bírta tovább, ezért lefeküdt aludni. Nem messze látott egy szőrpamacsot, gondolta jó puha lesz, így ledőlt rá. Furcsa érzés kerítette hatalmába! Kicsit jobban megnézte azt a szőrpamacsot, és akkor döbbent rá, hogy az az ő vidramamája! Kérlelte a mamát, hogy ébredjen fel, de sajnos a vidramama meg sem mozdult. A kicsi vidra most még szomorúbb lett, mint akkor, amikor elindult a mamája keresésére. Ott egyedül a holdvilágban, a hullámok moraján túl egy kicsi vidra sírását lehetett hallani. Potyogtak a könnyei, mint egy záporeső hullottak a mamája arcára. S láss csodát, egyszer csak a vidramama álmosan felébredt, mintha ezeréves álmából kelt volna fel! (Pedig tudjuk, hogy a vidrák nem alszanak téli álmot.) Volt nagy öröm és ölelés, amikor meglátták egymást! A vidramama megértett egyszeribe mindent. Tudta, hogy a bálna nem volt más, mint a környéken élő gonosz banya, Hottentotta. Azt is tudta, ha eljön a reggel, és a boszorkány megtalálja őket, aztán még a kicsi fiát is rabul ejti. Így még az éjjel útnak indultak, vissza az otthonuk felé. Kalandos és mókás út vezetett hazáig, de miután megérkeztek, minden gondot maguk mögött hagytak, és sohasem váltak el egymástól életük végéig. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Írta: A Mesefaktos Csapat
3.
Erdei iskola
Ba la tonlell e Első levél - hétfő Kedves Otthoniak! Megvagyunk, ne aggódjatok, kidőltünk. Nem tudom, hogy komolyan gondolták-e drága tanáraink, hogy egy erdei iskola első napján így kipurcantsanak minket a Katica tanyán. Volt trambulin, amin egyszerre ketten (!!!komolyan!!!) lehetett ugrálni, pontonhíd, amiről csak Nadin és Beni esett a vízbe (nem volt mély, se hideg, de kicsit vicces). Vizi bicaj csatát nyomtak a nyolcadikos lányok a hetedikesek ellen, akik csapatát Laci bá erősítette. A hatodikos Beni nyomába szegődött egy kecske, majdnem őt is elhoztuk. Láttunk disznóbirkózást, kisbirkákat, nyuszikat, szabadon futkosó búbocit. A csúszdapark állat volt, a szivárványcsúszda kezdőknek, a kék és a brutál piros katapult inkább haladóknak, ahol esküszöm nem értem, hogy mertek a kicsi elsősök is lecsúszni, na tudjátok, én tuti soha… Jó volt még a labirintus is, mindenki kitalált, gokartoztunk is, közben persze kétszer eláztunk… az egyik eső alatt végig a másodikosokat próbáltuk szugerálni, hogy engedjenek már minket is be a fedett szivacslövőbe, de kivárták, míg eláll… Mindent nem tudok felsorolni, de volt játék a palánkvárban is, óriás ugráló, amin 20-an is lehetett egyszerre dühöngeni. A szállodához épp csak vacsira értünk, a szobák a szokásosak, semmi luxus, de egész jó, a sült csirke finom volt, a krumpli kevés, az uborka savanyú. Pótvacsi is fogyott rendesen, Olgi néni mondta, hogy 15 kg kenyér fogyott, jó sok zsírral, lekvárral meg miegyéb. Ettünk zöldséget is, ne aggódj anya, árad a hagymaszag! Na, mára ennyi, tényleg menni kéne már aludni. Puszi! Mi
4.
5.
Kedves Otthoniak! Felkeltünk tornáztunk szobarend jó sok pont örültünk reggeli pörgettyű kendőfestés újrahasznosított hangszerkészítés csobbanás shopping kürtőskalács bazársor fagyi jégkása jégrém hot-dog a jó öreg vázlatozás üzi haza puszi innen is szabadulószobából szabadulás bolondballagás viszlát nyolcadik köszi jó volt kidőltünk nem volt még kullancs mindenki megvan .
Második levél - kedd
Ú j B uda i A lma Ma ter Á l t. Isk . AM I és Óvoda Buda pest
Puszi!
Musk étás utc a 1.
Mi
1
6.
1
1 2
Harmadik levél - szerda Édes Drága Otthoniak!
Ma kicsit személyes bejelentéssel kezdjük, a szokásos élménybeszámoló várhat. Jó pár év után átadjuk a stafétát, eljárt felettünk az idő, itt az új feltörekvő nemzedék, holnaptól mások írják a leveleket haza az erdei iskolából. Na, ez a világ rendje, meg minden… Jó volt ma is, nagyon. Megújult a számháború, három fordulót toltunk, kettő-egy lett a vége, a győztesek javára… Ennél többet ti se fogtok kideríteni, mert egyszer a meccs közben véletlenül színt cserélt a két csapat, szóval piros-fekete és fekete-piros vívta a nagy csatát. Iszonyú taktikák mentek, amit persze mi találtunk ki, de még a kis cuki elsősök is olyan ügyesek voltak, hogy csak na. Jó volt a kicsiknek a pónizás-lovaskocsizás is, de azért a csúcs a délutáni fürdés volt, ahol érdekes módon hiába volt mindenkinek másféle programja, valahogy egyszerre a Balcsiban kötöttünk ki… Holnap menjetek vásárolni, péntekre a megbeszélt fincsiséggel várjatok, nem baj, ha fagyi is lesz, nem unjuk még. Puszi! Mi
7.
Negyedik levél - csütörtök Kedves Otthoniak!
Ma volt az utolsó teljes napunk itt az erdei iskolában, melyre máj-kráftos kenőmájassal gyűjtöttünk energiát reggel. Ez után már a Rádpuszta felé robogó kisvonaton találtuk magunkat, ahol a Kecskeszimulátor nevű együttesünk dalait énekeltük. A lovarda udvarán találkoztunk Fantáziával, a fantás üvegből ivó nyuszival és Rakétával a hegyes orrú magyar agárral. Egy gyors lovaskocsi fedélzetén tettük meg a Balaton futamot, majd a parkban haribó hamburgert falatoztunk. Azt mindenképpen közbevetnénk, hogy Pedrónál kapható a legkirályabb palacsinta a parton. Kellett is az energia, hiszen a felsőben 3 röplabdát koptattunk el a kezünkkel. Estefele kutyás bemutatót láthattunk. Egy németjuhásszal vadlovakra vadásztunk, egy pumival pedig birkanyájat tereltünk a hotel elé. Az est fénypontja mégiscsak a bátorságpróba volt. Hiszen az elemlámpánkban pont az elsötétült parkerdő közepén fogyott ki az elem. A nyakunkat kísértetek nyaldosták. A fák mögött zombik kószáltak. Az utolsó métereket futva tettük már meg. Gondolatban még mindig futunk felétek, hiszen holnap találkozunk. Pompás volt ez a tábor, de hívogat az Otthon. Tudjuk, hogy hiányoztunk és ezzel mi sem vagyunk másként!
Mi
8.
Balaton régen ...
Forrás: Google
9.
A Balaton keletkezése (monda) Valamikor réges-régen élt Bakony erdejében egy hatalmas sárkány, akinek huszonnégy feje volt. Mind a huszonnégy fejéből lángcsóvák csaptak ki, ha nem kapta meg napi táplálékát: huszonnégy gyönyörű lányt. Egy napon aztán a környék legerősebb legényének, Balatonnak a mátkájára került sor: - Nem, a mátkámat nem adom a szörnyetegnek, megvédem tőle az életem árán is! Eltelt egy nap, eltelt kettő, három, a lány csak nem érkezett, és ezért az egész vidék zengett a sárkány üvöltésétől, beleremegtek a Bakony összes fái is. A tizenharmadik napon aztán a förtelmes állat tüzet okádva kitört barlangjából, és a földet kaparta. Szempillantás alatt hatalmas meder keletkezett, melyből forrás tört fel. Másnapra a hegyek aljában kis tavacska kéklett. A megdühödött sárkány követelte Balaton mátkáját. A legény elbúcsúzott mátkájától, mindkét kezébe szablyát fogott, csónakba ült és átevezett a sárkányhoz: - Ha közelembe jössz, az életeddel fizetsz, Balaton! De a vitéz nem fordult vissza, és hamarosan ádáz küzdelem kezdődött. Hulltak a sárkányfejek, nagyot csobbant tőlük a víz, de a maradék fejek lángnyelvei mindig jobban égették az ifjú testét. Az utolsó levágott fejjel együtt Balaton is holtan zuhant a habokba. Az emberek egyik szeme nevetett, mert megszabadultak a zsarnoktól, a másik szemük sírt, mert elvesztették a hőst, és az ő tiszteletére elnevezték a tavat Balatonnak. A leány mátkája elvesztése miatt kedvese után ugrott. Most is a tó mélyén fekszenek csendesen, örök nyugalomban. Forrás: Google http://karnyujtasnyibalaton.blog.hu/2009/10/14/ mondak_legendak_es_versek_balatonrol
10.
Balaton és Lelle (monda) Valamikor réges-régen élt egy juhász, akit Balatonnak hívtak. Nem volt gazdag, de szegény sem. Becsületes emberként ismerték a környéken. Szerette családját és barátait. Az emberek szívesen keresték társaságát, mivel okos, fürge és éles eszű férfi volt. Balaton juhtenyésztéssel foglalkozott, emellett egyedül nevelte Lelle nevű leányát. A leány édesanyja még születésekor meghalt. Talán ezért is szerette őket mindenki, kivéve egy gonosz teremtést, aki féltékeny volt Lelle szépségére, jóságára. Ez a fehérnép megátkozta Balatont és leányát. Az átkot a környéken lakó jósok próbálták elűzni: de sajnos nem sikerült. A juhász nap mint nap elvitte nyáját egy mederszerű legelőre, amely a nagy esőzéskor megtelt vízzel. Így történt ez egy csodálatos napsütéses napon is, amikor Lelle is úgy döntött, hogy elkíséri édesapját a legelőre, hisz előző nap minden munkáját elvégezte. Ezen a napon az ég istenei nagyon mérgesek voltak, így a Földre hatalmas villámokat szórtak. A juhászt és leányát a vihar a legelőn érte. Sajnos nem tudtak máshová menekülni, mint egy fa alá, és éppen annak a fának a tövébe, amelybe nagy fényességgel belecsapott a villám. A fa alatt állók abban a pillanatban szörnyethaltak. A szomszédok, barátok, ismerősök végső tisztességgel elbúcsúztatták őket, és emlékükre elnevezték a tragédia helyét Balatonlellének. A féltékeny gonosz teremtést boszorkánynak nyilvánították, és máglyán elégették. Forrás: Google https://sites.google.com/site/bejarhatobalaton/mondak
K u t a s s m ég t ö b b b a l a t o n i l e g e n d a u t á n ! Í m e e g y ki s s e g í t s é g : Legendák Mondák
11.
~KÉPEKBEN~
Búcsúzunk Tőletek!
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda
Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, a Mesefaktos Csapat, és a rejtélyes erdei iskolai levélíró: Mi Szerkesztő: Juhász Enikő