Mรกrcius
Tartalomjegyzék
2. évfolyam - 7. szám XIII.
SZABÓ LŐRINC TAVASZ (VERS)
A KEZDETEK...
MÁRCIUSBAN TÖRTÉNT...
ONLINE OKTATÁS
TAVASZKÖSZÖNTŐ KONCERTSOROZAT
A RENDSZER ŐREI - INTERJÚ
EGY BOLDOG FIÚ
KIHÍVÁSAINK
LEGENDÁJA
MÁRCIUSBAN
MÁRCIUS 15. AZ ÚJALMÁBAN
JELENÜNK FENNTARTÓI LEVÉL
ÚJRATERVEZÉS...
Szabó Lőrinc
Tavasz
„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” - felelt a Nap. „Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” - felelt a Nap. „Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” - szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb!”
Forrás: https://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_201.html
3.
Márciusban történt... GIMNÁZIUMOK, FELVÉTELI
- TANÁR ÉS DIÁK SZEMMEL
Vendégünk volt Sándor Zsolt az Újpesti Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, aki mesélt nekünk a felvételi tapasztalatairól, a szóbelire való felkészülésről, és beszélgettünk vele a különbségekről általános iskola és gimnázium között szakos tanárként és osztályfőnökként. Örömmel láttuk újra régi diákjainkat, akik meséltek a gimnáziumi éveikről, tapasztalataikról, emlékeikről. Milyenek a követelmények, a tanárok, a közösségi élet és az elvárások. Különböző iskolák életébe kaphattunk betekintést. Ezúton is köszönjük mindannyiuknak ezt a tartalmas délutánt.
PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ - AVAGY EZ (IS) TÖRTÉNT A PÉNZ7-EN Mi is csatlakoztunk az országos PÉNZ7 programjához, melynek köszönhetően a pénzügyi biztonsággal ismerkedtünk a héten. Vendégünk volt Dobai Dániel, aki az OTP Bank önkénteseként látogatott el hozzánk. A remek beszélgetés sok kérdésünkre adott választ számunkra is érthető formában. Megtudhattuk, mi történik a pénzünkkel, ha kirabolják a bankot, vagy hogy mire figyeljünk, ha számlát nyitunk és hogy is van pontosan az azonnali utalás. ...Ezeken felül számos kérdést feszegettünk még. Ezúton is köszönjük a látókörünk szélesítését!
4.
CHEF-EK A HILTONBAN
- CSAKIS ÉDESSZÁJÚAKNAK
A Hiltonban vendégeskedett az 1/a., na persze nem a lakosztályokban, hanem a cukrászműhelyben. Készült nyalóka, muffin, de csoki puzzle is. A gyerkőcök szuperül érezték magukat, s a délelőtt végére tiszteletbeli Junior Pastry Chef-é léptették elő őket. A finomságok ízéből sajnos nem, de a hangulatból tudunk egy kis ízelítőt nyújtani a képek által. Köszönjük Maráczi Imrének és a Hiltonnak ezt a fantasztikus délelőttöt!
TÁPLÁLKOZÁSI PROJEKT INDULT - A 2. ÉVFOLYAM SZÁMÁRA
5.
MÁRCIUS 9. GITÁR KONCERT - CSÍK DÁNIEL,
RAJZ
JÓZSEF
ÉS
ARANYOS DOMINIKA
MÁRCIUS 10. MAGÁNÉNEK KONCERT - RAJZ ANDREA, ARANYOS DOMINIKA
ÉS
IHÁSZ KATA
TANÍTVÁNYAI
MÁRCIUS 11. CSELLÓ ÉS ZONGORA KONCERT - GÁL LILLA
TANÍTVÁNYAI
ÉS
ROQUÉ SANTANA BEATRIX
TANÍTVÁNYAI
MÁRCIUS 12. ZONGORA KONCERT - GRÓF KATA
TANÍTVÁNYAI
„A muzsika már csak ilyen, megszépíti a világot, megkönnyíti a szívünket, magával ragad, meghat és megnyugtat.” Mészöly Ágnes
6.
Gitár koncert
Az idei év koncert sorozatát a gitár tanszak nyitotta meg. Aranyos Dominika, Csík Dániel és Rajz József növendékei igazán méltó kezdése volt ennek az időszaknak. Klasszikus darabok, könnyű zenei előadások és kamara zenei produkciók varázsolták a tavasz hangulatát közénk. Szólógitáron is hallhattunk kiváló produkciókat jazz stílusban. Köszönjük az élményt! Rajz József
7.
Magánének koncert
A koncertsorozat második estéjét hegedűszó nyitotta, majd az énekeseket hallhatta a közönség. Az izgalom mellett - vagy ellenére - mindenki nagyon ügyes volt. A közönség sokszor már a dal közben is tapssal bátorította a kis előadókat. Nagyon jó volt látni, hogy a technikai fejlődés mellett a fellépéssel járó egyedi helyzetet és az izgulást is egyre ügyesebben kezelik. A koncerten felléptek Ihász Kata, Aranyos Dominika és Rajz Andrea tanítványai. Köszönjük a közreműködést Rajz József és Csemer István tanár úrnak. Rajz Andrea
8.
Cselló és zongora koncert Jó hangulatban telt a cselló és zongora tavaszváró koncert. A héten már benne volt a levegőben, hogy gond lesz a vírus miatt, így elővigyázatosan már csak szűk családi kör jött el, tényleg családias volt a hangulat. A gyerekek izgatottan várták, hogy eljátszhassák a 2-3 hónap alatt összeállított kis blokkokat. Aki épp nem játszott, illedelmesen végighallgatta a társa produkcióját, ez fejlődés volt. Szinte mindenki több darabot játszott. A csellisták kezdtek, először trióban, majd a szóló produkciókat hallgattuk meg. Dorka, a legfiatalabb csellista kezdett, majd Ádám es Áron folytatta a sort az ötödik osztályból. Mindegyikük örömmel és koncentráltan játszott, szüleik és Lilla néni örömére. A zongoristák is kitettek magukért. A legkisebbek és a legnagyobbak közül is sokan szinte teljes műsorral álltak ki. Őszi koncertünk alkalmával az új zongoristák is megtapasztalhatták a koncertezés titkait, így tavaszi koncertünkön már ők is rutinosan, egymást megtisztelve hallgatták társaikat. Hallhattunk operarészleteket, barokk táncot, népdalokat, popdalt, filmzenét, sőt még saját kompozíciót is. Gratulálunk a gyerekeknek szép előadásukért, és köszönjük nekik az örömteli perceket! Beatrix Roque Santana
9.
Zongora koncert A készülődés lelkesen zajlott. Osztályonként, vidám főpróbát tartottunk. Rendeztük a termet, előkészítettük a finomságokat. Volt szépítkezés, plakát színezés, helyfoglalás a szülők részére. Vártuk izgalommal a közönségünk. Nem a szokásos teltház sikeredett. De ettől volt igazán családiasabb a hangulat, bár engem némi szomorúsággal töltött el. A főpróba után, voltak, akik a koncertet már nem vállalták. Valami volt a levegőben. ...Akik maradtak, helytálltak! Büszke vagyok tanítványaimra, mert nagyon szépen muzsikáltak. Gróf Kata
10.
Egy boldog fiú legendája Egyszer volt, hol nem volt egy zord királyság pont a világ kellős közepén. Ebben a királyságban sok-sok évtizeden át sötétség honolt, nem jutott el odáig a napfény. A királyságot nagy, magas fal vette körül, amely még a felhők közé is felnyúlt és így a Nap kénytelen volt megkerülni őket, a faltól nem tudott áthaladni rajtuk. Furcsa egy népség lakta ezt a vidéket, kerülte őket mindenki messze földön, s égen! Mivel sosem láttak napvilágot, csupán ha a falon kívülre vándoroltak, mindig borongtak, panaszkodtak, soha semmi sem volt elég jó nekik, mindig csak azt hajtották, hogy mi minden rossz az életükben, viszont megoldást sosem kerestek rá, de a szavaik árja még a legmesszibb településig is eljutott a Földön, el is nevezték őket Sohasemmiknek. Ezek a Sohasemmik elég furcsák voltak külön-külön is, de együtt, hát az volt az igazán meglepő! Képzeljétek csak el, milyen lehetett, ha egyszerre kezdtek el panaszkodni… Az lehetett ám a nagy ricsaj! Én egyszer hallottam és hát, olyan volt, mintha ezer meg ezer varjú egyszerre kezdene el károgni, ráadásul kánonban! Jajj, remélem, sosem tapasztaljátok meg, milyen ez, ilyen borzalmasat szerintem én még életemben nem hallottam! No, de még
furcsább volt - ha az egyáltalán lehetséges és sajnos, valóban az volt, ha igazak a legendák - a Sohasemmik királya. Ez az uralkodó nem akármilyen volt, hanem valóban borzalmasan furcsa. Ő aztán tényleg mást sem csinált, csak folyton panaszkodott. Ha nem volt elég élelem, akkor azért hogy jajj, mit fognak ők enni holnap, ha viszont tele volt az éléskamra mindenhol, akkor meg azért, hogy jajj, hamarosan el fognak hízni mind. Mindennel csak a gondja, baja volt, Isten látja lelkemet, így igaz! Senki és semmi nem lehetett elég jó neki. Egyszer még azt is hallottam, hogy önmaga tükörképéről is azt mondta, hogy ilyen meg olyan az ábrázata… Gondoljatok csak bele, ha valaki saját magát sem tudja elfogadni, akkor hogyan fogadhatna el másokat? Egy nap viszont ebben a kis királyságban egy valóban rendhagyó dolog történt: az egyik kisfiú születésekor felsírt ugyan, ami jó jelnek számított, hiszen az a panaszkodás előszobája, úgy hírlik a Sohasemmik háza táján, viszont láss csodát, nem volt többet elégedetlen. El volt ő az udvaron is, mindegy milyen idő volt, ha sütött a nap, akkor vígan játszott a kutyákkal, ha esett, akkor pedig kint szaladgált és örült az esőnek, hiszen akkor bő termés lesz idén. Mindenfé-
le játék nélkül el tudta foglalni magát, talált az udvaron egy botot és néhány kavicsot, máris kész volt a játék! Sőt, ami valóban teljesen megdöbbentette a Sohasemmiket, az az volt és most jól figyeljetek, mert ilyen abban a kis birodalomban valóban soha, de soha nem fordult elő: Ez a kisfiú még a zöldséget is megette egy rossz szó nélkül, sőt, repetát is kért olykor. Ez volt ám a bonyodalom! A szülei ezért nagyon kétségbeestek. Mi lehet ezzel a gyerekkel? - kérdezték. - Tán valamiféle bűbájt bocsátottak rá születésekor? Minden orvost és kuruzslót, meg még néhány nagy varázslónak tartott ősz öregembert is meglátogattak szerte a világon, el nem tudták képzelni, mi baja lehet ennek a gyereknek. Hamar híre is ment a birodalomban a Sohasemmik közt, hogy született egy ilyen gyermek. Csodájára jártak szerte a birodalomban, még az újságok is megírták, hogy milyen boldog. Nem telt bele néhány év és ő volt minden történetük hőse. Mert ha egyszer felnő, mondták, meglátjátok mi lesz ebből a gyerekből! Csoda az, a jó Isten küldte le mihozzánk, hogy megszabadítson minket ettől a sok rossz dologtól, ami minket körülvesz! És mondták, csak mondták… Addig, addig mond-
11.
ták, ameddig a kisfiúból legenda nem vált, pedig épphogy elkezdett járni! Meghallotta ezt a Sohasemmik királya és nevéhez hűen, ez soha sem tetszett neki. Dúlt, fúlt haragjában és talán egy kicsit félt is, hiszen mi lesz akkor, ha ez a kisfiú felnő és letaszítja őt a trónról! Ezután csak úgy áradt a királyból a sok-sok panasz, senki sem tudta megállítani azt. Olyan nagyon sokat panaszkodott erről a fiúcskáról, aki valójában semmi rosszat sem tett azon kívül, hogy megszületett, hogy már a tanácsadói is elkezdték furcsállni a viselkedését, ami valóban különleges eset volt, hiszen, ahogy már az elején is mondtam, ez a király a furcsák között is a legfurcsábbnak számított. Egy nap az egyik bizalmasa így szólt a királyhoz: - Kegyelmes királyom, adjon Isten! Régóta zavarja már kegyelmes uramat ez az apró fiúcska, évek teltek és múltak azóta, hogy hírül kaptuk a születését. Ne eméssze magát egy gyermek miatt, királyom! Vegye magához őt és nevelje fel saját szájíze szerint! Hiszen, ha meg van írva, hogy ő lesz kegyelmes uramnak utódja, akkor így legalább olyan utódja lesz, amelyet szeretne. Nyugadalmasabban hagyja majd itt ezt a világot, amikor elüti az óra királyom utolsó éjfelét. Küldjön érte rög-
12.
vest! Pislogott nagyokat erre a beszédre a király, hiszen no, ők nem szoktak ilyeneket csinálni. Hogy tenni is valamit azért, hogy változzon a dolgok állása? Az ugyan nem volt szokás a birodalomban sehol. No, de gondolt egyet a király és nyomban kettő lett belőle, hivatott egy követet és elküldetett a fiúért, hogy az udvarába hozzák. Hiszen, oly’ nagy baja csak nem származik belőle, ha megnézi magának, nemde? Mire a fiúcska megérkezett, a király már majdnem azt gondolta, hogy ez egy egész jó ötlet volt és kissé szinte mintha elégedett is lett volna magával, de ekkor nyomban elszörnyedt. Ő? Elégedett? Ez is csak a fiú műve lehetett! De hiszen még csak nem is találkozott vele! Szörnyű, borzalom! Ezt a gyermeket nem láthatja senki, hiszen mi lesz úgy ebben a birodalomban, ha az emberek elkezdenek amúgy gondolkodni? Miközben ezen borongott magában elhatározásra jutott. A fiút a várbörtönbe veti, hogy senki meg ne lássa, nehogy megboruljon a birodalom rendje. Így is történt. Rá sem nézett a gyermekre, amint megérkezett az, hanem nyomban a kastély egyik legmagasabb tornyába küldte. A várbörtönbe azért mégse, no, hiszen ez csak egy
gyermek, hátha nem okoz majd annyi gondot - elmélkedett a király, de nyomban ki is verte a fejéből a fiút, nehogy megint hasonló gondolatai támadjanak. Teltek, múltak az évek és a fiú felcseperedett. Szép szál legény lett belőle, bár, nem látta azt senki, hiszen még az ételt is csak akkor vitték be hozzá, amikor úgy gondolták, hogy alszik, nehogy valaki megtudja, milyen is ő. Nagyon magányos volt ezért és mivel a jóisten bőven megáldotta ésszel, ki is talált valamit hamar, hogy hogyan nézhetné meg ő a külvilágot. Namármost, minden este ugyanabban az időben jöttek a szolgák, hogy a napi eleséget betegyék a szobájába, ennyit ő az évek során jól megjegyzett magának. Mikor az óra hajnali kettőt ütött, nyílt az ajtaja és csukódott minden áldott nap. Egyik nap összeszedte minden bátorságát és kieszelt egy tervet. Fogta magát és jól kitömte szalmával az ágyát, majd az ajtóhoz lopódzott. Amint kettőt ütött az óra, nyílt is az ajtaja és amilyen gyorsan nyílt, olyan gyorsan be is csukódott volna, ha nem rakja be nyomban a kisujját a résbe. De jajj, fájt az neki nagyon, nehéz ajtó volt az, biza’! De ki nem rántotta volna onnan a kisujját semmi pénzért! Óvatosan kinyitotta az ajtót és kikémlelt rajta. Hát, egy kukkot sem látott,
mert a folyosón talán még sötétebb volt, mint a szobájában. De nem búsult a fiú, mert tudta, hogy így legalább nem veszik észre, ha ki akar osonni. Ahogy végigment a folyosón, jól megnézett magának mindent, néhány dolgot még meg is tapogatott! Új volt neki minden kerek e világon és hát ilyen sok csodás dolgot még ő bizony sosem látott! Egyre csak nőtt a kedve és a csodálkozása, ahogy a kastély termeit járta. És egyszer csak a nagy sötétségben egy apró kis fénynyalábot vett észre. Vajon merre vezethet? - kérdezte magában és a kalandba nyomban bele is vágott. Követte rendületlenül a kis pászmát, ameddig az ki nem szélesedett és egy félig csukott ajtó előtt nem termett. Óvatosan bekémlelt a szobába és amit ott látott, hát attól aztán valóban tátva maradt a szája! Telis tele volt tekerccsel az a szoba, egy kisegér körme sem fért volna már be oda! A fiú nem is bírta legyőzni kíváncsiságát, nyomban beljebb lépett és kinyitotta a hozzá legközelebb eső tekercset. Furcsa szöveget látott azon, vagyis nem is furcsát, inkább félkészet. A tekercsen ugyanis az állt, hogy ennek az országnak szabadság kell, vagyis kellene, hiszen azt, hogy hogyan, nem írta már le senki.
Biztos a következőben lesz a folytatása - gondolta és kinyitotta a mellette lévőt. Hát, abban bizony nem talált választ. Azon a tekercsen az állt, hogy jó volna, ha leomlana ez a fránya fal körülöttük, hiszen egy csepp napfény sincs az országban, de hogy hogyan? Hát, azt már nem írta le senki. A fiú egyre-másra bontogatta a tekercseket és mind, mind csupa ötlettel volt tele, hogyan lehetne ez a birodalom jobb és szebb, de a megvalósításig szemmel láthatóan senki sem jutott el. Furcsa érzés növekedett mindeközben a szíve táján, nem is igazán értette, mi lehet az. De ahogy egyre többet olvasott és egyre jobban megértette mindazt, már tudta, mit kell tennie. Sok-sok pergamen mind egy dologra utalt vissza, mint minden rossz forrására: a falra, ami kirekeszti a királyságból a napfényt. Hát mi sem egyértelműbb akkor, bontsák le a falat. Már csak azt nem értette a fiú csupán, hogy eddig miért nem tett senki semmit. Hát nem látják, hát nem értik? Hát nem akarnak jobb életet? Amint ezen gondolkodott, hirtelen nyílt az ajtó. Belépett rajta az öregedő király és majd szívszélhűdést kapott, amint meglátta, hogy egy idegen olvassa a birodalom legtitkosabb iratait, amelyeket ő nagy gonddal alkotott hosszú
13.
évek alatt, hogy majd a jövendő uralkodó tanulhasson belőle. - Adjonisten, jó napot, jó uram! - köszönt az idegen. - Adjon-e az Isten, azt én még nem tudom, fiam, először mondd el, mi járatban vagy itt, hogy ezt el tudjam dönteni - felelte a király. - Én ugyan nem rossz szándékkal jöttem, jó uram, csak épp körbenéztem és ide vezetett a szívem, jó okkal, úgy hiszem. Bocsásson meg kelmed, de beleolvastam ezekbe az iratokba, nem tudtam megállni. És nem értem. Itt ez a rengeteg tudós észrevétel, miért nem tett senki azért, hogy megszűnjenek ezek a problémák? - kérdezte álmélkodva a fiú. Hát, amint ezt kimondta, a király nyomban éktelen haragra gerjedt, hiszen rájött, ki is ez az ifjú, ő az, akit évekkel ezelőtt hét lakat alá zárt, nehogy jó fát tehessen a tűzre és tessék! Itt áll előtte, ő pedig most gondolkodik. Mert valóban. Miért nem tett soha semmit? Hiszen tudja a megoldást, a falat le kell bontani, hogy napfény borulhasson a királyságra és ismét boldogok lehessenek az emberek. Jajj, de egyszerű volna az! De hát semmi sem lehet olyan egyszerű, valami hibának csak kell lennie. A fene essen ebbe a fiúba, hát megint csak fejfájást okozott neki!
14.
- Látom, kelmed, jó uram, nagyon gondolkodik - szólt közbe a fiú. - Ha bizodalmát helyezné belém, meghálálnám azt én nyomban. Adjon mellém néhány derék vitézt, hogy elmehessünk a városba és férfiakat gyűjthessünk magunk mellé, hogyha kell, akkor kavicsról kavicsra lebonthassuk azt a falat. Nagyon gondolkodik a király, de csak nem tudja, mit mondhatna erre. Hiszen az a fal ott van, amióta az eszét tudja és így is eléldegél mindenki a birodalomban, kinek kell az a sok nyűg, amivel egy ilyen munka van! No, de azért mégsem hagyta nyugodni sem ez a gondolat, hiszen, ha nincs fal és ismét rájuk süt a napfény, lehet, minden jóra fordul. Jól meg is fájdult a feje, mire ezt mind kieszelte. De valami, valami új mindeközben elkezdett éledezni a szíve táján is. Ez a furcsa késztetés pedig hirtelen ezt mondatta vele: - Gondolkodtam én ezen eleget, már majdnem meg is érintettem a sok gondolattal az eget, hát lehet, itt az ideje, hogy ne gondolkodjak tovább, hanem hagyjam, hogy más gondoljon helyettem - felelte a fiúnak és a kezét nyújtotta felé. - De jól vigyázz, fiam, ez az út rögös lehet figyelmeztette és már nyitotta is volna a száját, hogy elpanaszolhassa legújabb baját a néppel, amikor az
ifjú közbevágott. - Hát, akkor valóban ne gondolkodjon kend uram, hagyja azt rám, az én kobakomban még van helye annak bőven, tett vágyam sem kevés, csupán embernek vagyok híján, abban segítsen! Megilletődött ezen a király, így vele ritkán, vagy talán még soha senki sem beszélt és az az érzés, ott a szíve táján, egyre csak erősödött. Mély levegőt vett és azon kapta magát, hogy bólogatott. Ő maga is meglepődött, ahogy visszagondolt, hogy mily’ könnyen adta a fiú alá a katonákat, mert jajj, akár ellene is lázadhatott volna és jajj, a várbörtönbe vethette volna és jajj, ott lelte volna szörnyű halálát magányosan és elhagyatottan. De miközben mindezeket tette, egy ilyesfajta panasz sem ötlött az eszébe, csak tette, amit helyesnek vélt és remélte, hogy az is lesz. Megtanult ismét bízni a jóban és ez az érzés olybá’ hatalmasodott el rajta, hogy szinte mármár lelkesedni is kezdett az ötletért. No, de azért itt megállt, mert mindent egyszerre nehezen emészt meg az ember. A fiú hosszú, keserves munkával pedig lassan ledöntötte a falat a birodalom és az emberek szíve körül, akik ismét elkezdtek hinni abban, hogy többre és jobbra érdemesek. És amint ezt elhitték maguk-
ról, elhitték mások is és láss csodát: Sohasemmikből Mindigmindenné váltak egy szempillantás alatt! Ahogy megérezték a szabadság ízét, más eledelre nem is vágytak ők aztán soha. És bizony, higgyétek el, ha én mondom, ez volt az utolsó soha, amint Mindigmindenné válásuk után kimondtak. És maradtak is Mindigmindenek ameddig a világ a világ, igazán nem lehetett rájuk panasz. Így pedig úgy esett, hogy az örökké sötét borús királyság a legvidámabb nemzetté cseperedett a fiú kezei alatt. Olyannyira, hogy a mesélőnek se volt már egy szemernyi oka se többet panaszkodni emiatt a világ kellős közepén lévő királyság miatt. Írta: Fenyvesi Fruzsina
15.
Március 15. az Újalmában ...Avagy forradalom egy kikiáltó szemszögéből Március 13-án nagy napra virradt az Újalma apraja-nagyja. Már napok óta érezhető volt, hogy valami van a levegőben. Magyar zászlók, kokárdák, mosolygó gyerekarcok mindenütt. Az iskola ünnepi díszbe öltözött! Péntek reggel aztán kitört a forradalom! Óvoda-alsó-felső egyszerre indult el, hogy győzelemre vezesse az iskolát. Ha korabeli kikiáltó lennék, így kommentálnám az eseményt:
Figyelem! Figyelem! Óriási szenzáció! Tessék kérem közelebb jönni! Itt látható a híres Új Budai Alma Mater! Fergeteges forgatag! Gyerekzsibongás, futkározás! Ha balra tekint a Tisztelt Nagyérdemű, láthatja, ahogy okos gyerekek megalkotják az Új Alma 12 pontját! Ha jobbra tekint a Népes Sokadalom, észreveheti, hogy 100 gyerek festi meg az iskola közös kokárdáját! Ha belesnek az óvodába és az 1. osztályokba, mesét hallgathatnak a legapróbbakkal! Ha az udvarra veti tekintetét a Díszes Publikum, mit is láthat? Forradalmi akadályversenyt, játszva tanulókat! Ha pedig megpihenne e mozgalmas programok megtekintése után, térjen be a drámajátékozókhoz, ahol tobzódhat az élményekben! Ez még mindig nem elég?? Fokozhatjuk az élményt! Üljenek fel velünk egy óriási madár nyakába, és tekintsenek le erre a csodás iskolára! Ámuló szemeik előtt rajzolódik majd ki az emberi kokárda! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, zárásként már csak egy gondolatot engedjenek meg: „Az egész több, mint a részek összessége!”
Hitték ezt a magyarok 1848. március 15-én, és hiszi ezt minden pillanatban az Újalma is! Dr. Juhász Gabriella
16.
17.
Újratervezés... MEGTÖRTÉNT, AMIRE SENKI SEM SZÁMÍTOTT... - BEZÁRTÁK AZ ISKOLÁKAT ÉS MEGKEZDŐDÖTT AZ ONLINE OKTATÁS
Mindannyian olvastuk, hallottuk a borzalmas híreket, melyek a világ több tájáról érkeztek nap mint nap… Számítottunk rá, hogy hazánkat sem kíméli ez az alattomos járvány. De arra nem gondoltunk, hogy az óvintézkedések ilyen hirtelen és ilyen komoly mértékben fogják megváltoztatni a mindennapjainkat. De megtörtént… A boltok bezárták kapuikat vagy korlátozták a nyitva tartást, az utcák elnémultak, az orvosok továbbra is nap mint nap küzdenek beteg embertársaikért, a hatóságok pedig állandóan a járványgörbét figyelik, s annak megfelelően hoznak döntést. Nehéz helyzet ez az egyénnek, a családoknak, de az intézményeknek is hatalmas kihívás jelentett. A veszélyhelyzet kihirdetése után mindöszsze egy hétvége alatt kellett megemészteni, feldolgozni a kialakult helyzetet, valamint ennek következményeként egy új stratégiát kidolgozni. Az Újalma ebben a helyzetben is remekül vizsgázott. A helyi „operatív törzs” nemcsak az új programok alapjait tanította meg a pedagógusoknak, de azóta is tartja a lelket bennük, az otthon gépek előtt ülő gyerekekben és az ő szüleikben is. Kitartóan és kreatívan dolgozik az Újalma egész csapata azon, hogy izgalmassá tegye a gyerekek számára az „otthoni iskola” állandóságát: szórakoztató kihívásokat, leleményes, lelkesítő online alkalmakat, eseményeket teremt… Lélekben így kicsit mindenki a suliban lehet.
20.
...Azt gondolom, soha ilyen üresen nem kongott még tanterem, nem ordított a csend az iskola udvarán és sosem volt még ilyen magányos az Újalma épülete, mint most... Több mint egy hónap telt el és minden egyes porcikánkkal érezzük a hiányát… a légkört, a barátokat, a tanárokat, a programokat… a mindennapok Újalmaságát. Tartsunk ki és bízzunk benne, hogy hamarosan helyreáll a világ rendje! Farkas-Juhász Enikő
A kezdetek... Március 16-án reggel élő Facebook közvetítés alkalmával egy furcsa, rendkívüli iskolagyűléssel köszöntötték az Újalma tanárai a gyerekeket. A kialakult helyzetre való tekintettel néhány jó tanáccsal szerették volna ellátni őket. Íme az Újalma 12 pontja, melyre az elkövetkező időszakban nagy szüksége volt, van és lesz mindannyiunknak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Pozitív hozzáállás, jókedv Humor Kíváncsiság, nyitottság Együttműködés, kooperáció Felelősségteljesség Önállóság Kitartás, aktivitás Alkalmazkodás Elmélyülés, lassítás Kezdeményezőkészség Rugalmasság Otthon maradás
Az Újalma pedagógusait nemcsak a jókedvű, vidám, nyitott gyerekek motiválták… Rengeteg bátorító, ösztönző szó érkezett szüleiktől is az indulást követő napokban! Ezek közül idéznénk név nélkül néhányat:
„Bejöttem a suliba, hogy segítsek amiben tudok, a digitális oktatásra való átállásban! Elképesztő munka folyik, a tanárok, a diri néni, az IT support, mind hősök. Annyira szerencsések vagyunk, hogy ide járnak a gyerekeink! Új Budai Alma forever!” „Minden elismerést megérdemel az Új Alma teljes tanári gárdája, példamutató a hozzáállásuk, a gyakorlati megvalósításuk.” „Ha újraszületek es megint gyerek leszek, beíratom majd magamat az Újalmába!” „Kedves Orsi! Nem vagyok nagy levélírogatós, lájkolgatós típus. Viszont van az a helyzet, amikor úgy érzem, muszáj ‘tollat ragadnom’. Ez is ilyen most. Szeretném megköszönni neked, és minden csodálatos kollégádnak, amit nap mint nap tesztek értünk, a gyerekeinkért, és teszitek most is. Kiváltságnak érzem és büszkeséggel tölt el, hogy ‘almások’ vagyunk. De ami ennél is fontosabb... hálás vagyok neked, nektek, értetek. őszintén, szívből. Szeretettel. Köszönöm.” „Végig ugráltak a tévé előtt, imádják, hogy ilyen menő tanáraik vannak.” „A mai nap bebizonyítottátok, hogy szakmailag a vezetéseddel az egész tantestület minta értékű virtuális iskolát hozott létre! Le a kalappal előttetek! Minta példa lehet minden iskola számára! Szívből gratulálunk Nektek! Nincs lehetetlen…” „Köszönünk mindent! Egyszerűen teljesen profik voltatok! Kreatívak, rugalmasak, mindenre gondoltatok. Ezt így, ennyi idő alatt, hogy összehoztátok! Ebből is csak az látszik, hogy milyen szuper csapat van ott és szakmai vezető! Minden egyes tanárnak csak gratulálni tudok a mai nap után és köszönetet mondani. Well done! Csak azért szorul megint össze a szívem, hogy mi milyen kivételezett helyzetben vagyunk, hogy itt lehetünk es másnak nem jut ilyen. Köszönjük!”
21.
Egy hét elteltével is rengeteg pozitív vélemény érkezett:
„Nagyon jók az online foglalkozások, kifejezetten jól működtek a fejlesztő foglalkozások is, tehát csak így tovább.„ „Igazából nagyon flottul megoldotta az iskola a jelenlegi helyzetnek a kezelését, mi inkább a magunk oldaláról tapasztalunk nehézséget az iskola/ óvoda/ munka összehangolásában.” „A rendszeres órarend nagy segítség. Biztonságot nyújt és elfoglalja a gyerekeket, hogy ne rendkívülinek érezzék ezt az időszakot. Minden szuperül ment a héten.” „Nagyra értékeljük az összes pedagógus elkötelezett, felelős hozzáállását és munkáját.” „Egyszerűség, következetesség: minden tanár egy adott osztályon belül ugyanazt a programot, módszert használja.” „Igazából nincs olyan nehézség, ami említésre méltó lenne. Van néhány kihívás és megoldandó feladat, de a családoknak is alkalmazkodni kell a helyzethez. A több gyerekes családokban ez biztosan nehezebb.” „Az egész tanári gárda kitesz magáért, szuperek vagytok, össze áll majd, mindent köszönünk! A gyerekek sokkal jobban elfáradtak így online, mint amikor suliban vannak, jó lenne megtartani a kevesebb óra számot.” „Maximálisan le vagyunk nyűgözve amilyen odafigyeléssel szeretettel és magas színvonalon ilyen gyorsan felállt a rendszer, csak így tovább!” „Le a kalappal, hogy ilyen gyorsan és jól szervezetten átállt az iskola a digitális oktatásra. Úgy látjuk, hogy a gyerekek is élvezik, várják a napi elfoglaltságokat.” „Minden óra nyílt óra így és jó látni, hogy a tanárok milyen kreatívan, nyitottan, gyerekközpontúan dolgoznak.” „Nagyon klassz, hogy fix menetrendjük van a gyerekeknek, a 45 perces órák, amikhez igazodhatnak a napban. Óriási segítség, hogy ebben a helyzetben is így tudják a tanárok tanítani a gyerekeket, nem csak megkapják a megoldandó feladatokat, ami aztán a szülőt is odaköti melléjük, hanem a tanárral együtt, önállóan tudnak haladni, ahogy a "normál" iskolában is. Így a szülőnek is van lehetősége ezekben az idősávokban a saját munkájával foglalkozni.” „Szuper, hogy a tanítás napirendet ad, nélküle teljesen szétcsúsznánk. Folytassátok a tanítást! Folytassátok az elképesztő kreativitásotokat, a gyors reagálást. Folytassátok a gyerekek szeretetét. Nagyon-nagyon büszkék vagyunk Rátok. #LEGJOBBISKOLA” „Gyermekeink szerint minden flottul működik. Valahol kicsit izgalmas is ez a helyzet nekik, mert minden új és más csatornákon/módon jut el hozzájuk. Nagy öröm nekünk szülőknek, hogy nincs nyafogás reggel a felkelésnél, önmaguktól szigorú pontossággal leülnek az órakezdésekre és közte szintén kötelezően mozognak egyet és kiszellőztetik a fejüket. Azt látom, hogy a Ti példamutatásotoknak köszönhetően csaknem felnőtti felelősséggel végzik saját feladataikat. Átérzik, hogy ebben a válsághelyzetben nekik így kell helyt állni.”
22.
„HOGY ÉRZED MAGAD?” MENTIMÉTER
- ONLINE ÉRZELMI KÖRSÉTA AZ ELSŐ HÉTRŐL
Kolléganőnk, Fenyvesi Fruzsina kitalálta, hogy készít egy mentimétert arról, milyen gondolatok kavarogtak első héten a tanári kar fejében az online oktatásról. Mindenki legfeljebb három kifejezést írhatott be, ami tükrözte, hogy mit gondol a jelenlegi helyzetről. 313 kitöltés igazolta, hogy az induláskor mindannyian nagyon izgatottak, fáradtak, de boldogok voltak és mindennél fontosabb, hogy jól is érezték magukat.
#újalmaonline #teamwork
„Most ne az legyen a kérdés, hogy mi mindenünk nincs, hanem az, hogy kik vannak nekünk, hogy kikért kell türelmesnek lennünk.” Áder János
23.
Online oktatás Tanárainkat is megkértük, meséljék el, ők hogyan élték meg az elmúlt időszakot.
ISKOLA A KORONA ÁRNYÉKÁBAN
- FELJEGYZÉS EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL I. RÉSZ
Lelkesen készültem Fruzsival a március 15-i megemlékezésre - elmerültünk a 19. században - és akkor meglegyintett minket a 21. század! …..de kezdjük korábban! Már január óta hallgattam a híreket arról, hogy a messzi Kínában felütötte a fejét egy vadonatúj vírus, ami gyorsan fertőzi az embereket. Először azt hittem, hiszti az egész. Ám a vírus hetekkel később is jelen volt, sőt egyre csak közeledett Európához. Majd elérkezett a március…. és - mint már föntebb írtam - lelkesen készültem Fruzsival a március 15-i megemlékezésre. Azon a héten már sejtettük, tudtuk, hogy olyan jogaink fognak csorbulni, amit a Márciusi Ifjak követeltek egykoron: szabad mozgás, információkhoz való jog. Most azonban az idegen hatalom egy láthatatlan ellenség a Covid-19. Ő pedig nem válogat – letarol, igába, rabságba taszít országokat, földrészeket határozatlan időre. A gyerekek még javában, lelkesen fogalmazgatták saját 12 pontjukat, amikor mi, pedagógusok már gondolatban arra készültünk, mi lesz, ha nem találkozhatunk naponta, személyesen a tanítványainkkal. Március 13-án este, amikor összekulcsolt kézzel vártam a bejelentést a járványnyal kapcsolatban, ambivalens érzések kavarogtak bennem. Egyfelől vártam, hogy otthon maradjunk, mert tudtam – ez a legbölcsebb, legfelelősebb döntés, amivel a járvány görbéjét ellaposíthatjuk, hogy az egészségügyet kritikus mértékben ne terheljük. Ám rettegtem is ettől a döntéstől! Mi lesz most az osztállyal! Hogyan tudom megőrizni a rendkívül fontos érzelmi szálakat, amit a szeretet és gondoskodás mellett a sok-sok személyes interakció kovácsolt acélkeménnyé? Eltelt a hétvége, amiről tudtam, hogy a vezetők lázas munkával töltöttek. Előkészítették a digitális rendszereket az átállásra, illetve minket tanítottak villámgyorsan, hogy készen álljunk a keddi premierre. Kedden mindenki mellett ott állt egy-egy informatikában jártas tanítvány, szülő, hogy minden felmerülő problémára gyógyírt találjanak, minket tanítsanak. A tanítópárok egymást segítve tartották meg aznap az órákat. Délben egymásra néztünk, és mosolyogva állapítottuk meg – sikerült! Megtartottuk életünk első digisulis óráit! Másnaptól pedig határozatlan ideig otthonról tanítunk rendületlenül. Illetve pontosabb a megfogalmazás akkor, ha kijelentjük: OTTHONRÓL ÁPOLUNK SZOROS SZÁLAKAT A TANÍTVÁNYAINKKAL, MEGŐRIZVE A KORÁBBI SZOROS ÉRZELMI KÖTELÉKET! Tudom, hogy sok gyerkőc kézműveskedik, kreatív tárgyakat alkot otthon, de hetente kétszer együtt, online készítünk apró tárgyakat – mert a közös alkotás építőbb! Együtt olvasok a gyerekekkel, de minden este egy általam felolvasott mesét kapnak a srácok, hogy a hangom, jelenlétem továbbra is mindennapjaik része legyen! Mert hiszem és tudom, ez a legfontosabb! Tanítunk persze, de a legfontosabb feladatunk, kötelességünk az Új Almás közösség megőrzése és ápolása. ..hogy tudjunk mit folytatni személyesen is!
24.
Dr. Juhász Gabriella
DIGITÁLIS CLASSROOM RUHÁSSZEKRÉNYEINK ÉS EGYÉB ZOOMOLÁSAINK - FELJEGYZÉS EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL II. RÉSZ Sokan sokféleképpen reagálhatnak egy helyzetre, de ahogyan egy filmes zombi apokalipszis személyiségtípusai, egy digitális klikkbe formált valóság legalább annyi lehetőséget, mint nehézséget hordozhat magában. Hiszen úristen, hogy lesz ez? Mi a fontos? Hogyan tanítsak? Mit értékeljek? Merre induljak el, mi legyen a cél? A sok kérdés és opció kereszttüzében pedig talán a legfontosabb az, hogy ne vesszen el a lényeg a szavaink közt. A pénteki bejelentés után iskolánk apraja és nagyja összeült, hogy a helyzetre megfelelően reagálva elkészítsen egy akciótervet, ami kellő hatékonysággal működhet majd a zoomos mindennapjainkban. A szombaton rögtönzött találkozó pedig hétfőn folytatódott, ahol együtt, egy iskolaként tesztelhettük a rendszert. Úgy gondolom, hogy ez nem csupán azért volt fontos, hogy az első lépéseknél a technikát támogató brigád (utólag is köszi mindent) egyengethesse a digitális Smaragdvárosba vezető utunkat, hanem azért is, mert így közösen vehettünk egy mély levegőt, felkészülve Ózra, a nagy classroom varázslóra, hogy minket meg nem té v e s ztv e
összecsaphassuk piros cipőink sarkait és hazaérhessünk egy új, de mégsem ismeretlen alternatív valóságba. Viszont ez csupán a kezdet volt, a technikai biztonság cikeszszárnyain röpködve otthon mindenki saját gurkóit kerülgetve alakította ki napi gyakorlatát, rakosgatta külön helyiségbe családtagjait és egyéb teendőit... Mert jajj, a gyereknek most órája van, a nappaliba nem mehetek, behallatszik minden! Úristen, a páromnak munkamegbeszélése van, most akkor a háló sem jó és a kutya folyton ugat kint, hát a kerti ablakhoz sem mehetek... Ja, főzni is kellene, délben? Egykor? Előző nap? Most ez hogy legyen? Ez hiába nem a Roxfort, mégis varázsütésre kellene mindent egyszerre csinálni… Ez a digitális klikk több volt, mint egy szokványos csatornaváltás a TV-ben. Jó volt látni viszont, hogy mivel ez a helyzet nem csupán egy önkénetesen vállalt home office, hanem egy új valóság, szülő-gyerek-tanár egymással szemben maximális toleranciával és türelemmel állt hozzá a helyzethez és egymást segítve igyekeztünk átállni a digitális oktatásra, hogy mi is bezselhessük az RBF-
einket, ne pedig fikcióként éljük meg a mindennapjainkat. De miért is jó ez a helyzet? Könnyű a negatívumait kiemelni a szituációnak, hiszen valóban most már nem beszélgetünk az udvaron, nincsenek ráhangolódó szünetek, nem tudunk közös programokat szervezni... Viszont vannak csevegők, van lehetőség a szakmai kapcsolattartásra, van rengeteg stáb, van élő e-mailes kommunikáció tanár és szülő között, van lehetősége a gyerekeknek egy online térben belépni a digitális ruhásszerkényébe, hogy év végéig meghódíthassa rögtönzött online fantáziabirodalmát. A tanítási tér valóban változott, viszont új lehetőségeket is teremtett ezáltal. Láthatom közelről, ki hogyan reagál a zoomon, láthatom, a kedvenc tárgyaikat, amelyek fontosak számukra és mindenekfelett láthatom a család örömét, ha egy gyerek felsikolt, hogy első lett az órai kvízben. Mi történik ilyenkor? Hirtelen megjelenik apa és anya, megnézik, gratulálnak, együtt örülnek. És ez a tapasztalat számomra minden eddigit felülmúlt. Fenyvesi Fruzsina
25.
A rendszer őrei Interjú az online oktatással kapcsolatos háttérmunka egyik őrével, aki elmeséli többek között mindazt az előmunkálatot, amit igényelt a home schooling kibertér.
- INTERJÚ ADAMCSIK ILDIKÓVAL - Március elején már érezhető volt, hogy a járvány az Újalmát is eléri majd. Már akkor elkezdtetek felkészülni a folytatásra? - Igen, legalábbis ami az informatikai részt illeti. Bakos Péter az informatika órákon már próbálgatta a gyerekekkel a Google Classroom használatát, hogy ha bezárásra kerül a sor, legyen egy felület, ahol tovább tudunk működni. Minden nap figyeltük a híreket, és próbáltunk amennyire lehet előre gondolkodni, de nem hittük volna, hogy ilyen hamar elkövetkezik az oktatási intézmények bezárása. - Aztán ténylegesen kihirdették a veszélyhelyzetet március második hetében. Mi járt a fejedben akkor? - Csakis azon gondolkodtam, hogy fogunk ebben a helyzetben kapcsolatban maradni a gyerekekkel és egymással. Bármennyire is készültünk rá, hirtelen rám szakadt az a rossz érzés, hogy jó ideig nem fogunk személyesen találkozni. Erre valahogy nem lehetett előre felkészülni. - De nem estetek kétségbe, azonnal megindult az ötletelés, összeült a válságstáb és egy hétvége alatt összeraktátok az online oktatáshoz szükséges feltételeket. Hogyan zajlott a munka? - Péntek este megtörtént a bejelentés, mi már másnap reggel néhányan az iskolában voltunk, és elindult az ötletelés, hogyan tovább. Ahogy teltek az órák, egyre többen csatlakoztak hozzánk, és mindannyian a legjobb megoldáson törtük a fejünket. Először a rendszert kellett kitalálni, mi az a felület, mi az a mód, ahogy a következő hetekben tanítani szeretnénk. Elsődleges szempont volt, hogy a személyesség megmaradjon – ha nem is lehetünk fizikailag együtt, legalább online lehessünk a gyerekekkel, lássuk őket, tudjunk tanulni, beszélgetni. Világossá vált, hogy új órarendre lesz szükségünk, ez már délutánra el is készült az összes osztály számára. Közben a kollégák a konferenciahívást próbálgatták a zoomban és annak minden funkciójával próbáltak megismerkedni. Estére összeállt a fejünkben, hogy mit és hogyan szeretnénk, izgatottak voltunk, hogy vajon működni fog-e minden úgy, ahogy azt elterveztük. - Majd eljött a hétfő. Gondolom, mindenki izgatott volt. Hogyan telt az első nap? Milyen volt a közhangulat? - Hétfőn több csoportban a tanárok infós oktatáson vettek részt, hogy megismerkedjenek a Classroom és a Zoom használatával. Laptopok, asztali gépek, kamerák, mikrofonok, kábelek vettek körül bennünket, az ember egészen a NASAban érezte magát. Tele voltunk kérdésekkel, Péter pedig a hétvégén profivá képezte magát, és csodával határos módon minden technikai kérdésünkre tudta a választ. Orsi szakmai oldalról támogatott bennünket, az udvaron, egymástól kellő távolságban rövid összejöveteleket tartottunk, és átbeszéltük a legfontosabb gyakorlati kérdéseket. Úgy ment mindenki haza, hogy este még próbálgatja a rendszert, hogy másnap már élesben indulhassunk. - Majd beindult a gépezet: kedden próbaverzióban, de teljes gőzzel elindultak az online bejelentkezések, az osztályokkal való kapcsolatfelvétel. Hogyan zajlott az első bevetés? A gyerekek hogyan fogadták, hogy érezték magukat?
26.
- Osztályokban szétszóródva, már az új órarend szerint kezdtük a keddet. Igyekeztek először az osztályfőnökök bejelentkezni, és meggyőződni arról, hogy a rendszer, amire nem csak nekünk, hanem otthon a szülőknek is készülnie kellett (gépparkkal, regisztrációval) működik. A gyerekek izgatottan jelentkeztek be, és nagy örömmel üdvözöltek bennünket és egymást. Izgalmas volt online találkozni, látni, hallani egymást, mégis érződött, hogy nagy a távolság közöttünk, néha nem halljuk, ki beszél, nagy még a káosz, és telefonon is kellett segítséget adnunk, ha valaki elakadt a belépéssel. A gyerekeknek nagyon tetszett ez az új életmód. - Azóta egy hónap telt el, s a gépezet külső szemmel nézve, olajozottan működik. Jól látom? - Minden rendben működik, folyamatosak a finomhangolások, igyekszünk nagyon gyorsan reagálni a felmerülő kérdésekre. Az a legfontosabb, hogy lássuk, a gyerekek is jól vannak, és ebben a helyzetben is próbálunk mindenkinek segíteni. Azonnal jelzünk, és kérdezünk, ha valakinél lemaradást, elkalandozást, nem pontos érkezést, rossz hangulatot, kedvetlenséget érzékelünk, hiszen a gyerekeket is nagyon meg tudja viselni ez az új helyzet, távol a szeretett barátoktól és tanároktól. - Mi az amiben ti, mint a rendszer őrei segíteni tudtátok a kollégák munkáit? Mi volt a ti feladatotok? - Mi vagyunk hárman a fő kapcsolattartók: Orsinál, Péternél, és nálam futnak össze a szálak. Vannak össznépi tanári értekezleteink, kisebb körökben megbeszéléseink, és folyamatosan elérhetőek vagyunk a kollégák számára. Fontos, hogy mindannyian ugyanazt a célt lássuk, és ehhez minden segítséget megadjunk egymásnak. Péter egész nap elérhető gyerekek, szülők és kollégák számára, minden technikai kérdésre ő tudja a választ, ő a rendszerünk felelőse és nem sok időt tölt a telefonja nélkül. Orsi a szakmai munka irányítója, én pedig az ő munkáját segítem. Az online oktatás mellett minden adminisztratív feladatnak is meg kell felelnünk, és a programokat is igyekszünk megtartani. A jövő évet is ilyenkor kell megterveznünk, szóval egyáltalán nem unatkozunk. - Most már van kellő rálátás és tapasztalat. Mit gondolsz, mik a rendszer előnyei és hátrányai? Mennyire hatékony a rendszer a normál tanításhoz képest? - Ami a legjobban hiányzik, az a személyes együttlét. Hogy ne csak lássuk, hanem érezzük is a gyerekeket. Azok a nehézségek, amiket máskor egy fejsimogatással, egy öleléssel, vagy egy kétszemélyes beszélgetéssel el tudtunk simítani, most nehezebben oldhatók meg, talán nem is kerülnek a felszínre. Nagyon érdekes látni, melyik gyerek hogyan reagál az online oktatásra. Ki nyílik ki, ki zárkózik be, ki lesz harsányabb, ki pedig csendesebb. Legfőbb feladatunk, hogy átsegítsük őket ezen a nehéz helyzeten. Az oktatás zajlik, a tananyaggal talán egy kicsit lassabban, de haladunk, tudunk differenciálni, korrepetálást tartani, tartunk mozgás órákat, fejlesztéseket, tehetséggondozást, zeneórákat, felvételi előkészítőt. Lettek új ötletek, hogy színesítsük a mindennapokat, a heti kihívások például nagyon népszerűek a gyerekek körében. Volt már szülői értekezletünk, lesz tehetségnapunk és Anyák napi műsorokat is tartunk. Megoldjuk az új elsősökkel való első találkozást is, igaz, hogy online, de fontosnak tartjuk, hogy ez se maradjon el a járvány miatt. Gyakorlatilag minden működik és halad. Csak a közelség… az nagyon hiányzik. - Mi az amit hasznosítani tud majd az iskola az online oktatásból? - Folyamatosan beszélünk arról, hogy hogyan tudjuk majd a tapasztalatainkat a jövőben kamatoztatni. Biztos lesznek olyan elemei az online oktatásnak, amit a későbbiekben is tudunk majd hasznosítani. Például el tudom képzelni, hogy értekezleteket, megbeszéléseket tarthatunk máskor is online, illetve a tanulásban is segítség lehet majd az a felület, ahol a gyerekek most dolgoznak. - Biztosan több pozitív hozadéka lesz az online oktatásnak. Bízom benne, hogy ezt hamarosan az Újalma padsorai között személyesen tapasztalhatjátok majd meg! Farkas-Juhász Enikő
27.
Kihívásaink márciusban Bár az élet megváltozott a virtuális Újalmában, de pedagógusaink a gyerekek életét nem akarták merőben átalakítani ebben az új helyzetben. Egyszerűsített órarenddel ugyan, de az oktatás változatlanul folytatódott webes felületen. A tanórák a délelőtti idősávban zajlottak ugyanabban a ritmusban, szünetekkel, ahogyan a suliban megszoktuk. Ugyanúgy helyet kaptak a napi rutinban a fejlesztések, a zeneiskolai foglalkozások és a tanszoba is, mint eddig. Rögtön az első napokban elstartolt a Sport-Alma-Aktivitás néven futó kihívás sorozat, melyet a gyerekek nagy izgalommal, vidáman megpróbálnak azóta is hétről hétre teljesíteni. Pontosan ez volt a cél, hogy az „otthoni taposómalomba” egy kis derűt csempésszenek a tanárok. Minden nap a Sport tanterembe belépve különböző kihívások közül választhatják ki a gyerekek a számukra legizgalmasabbat, leginkább testhez állót. De természetesen voltak időszakos megmérettetések is, melyek még vidámabbá tették az online térben töltött időt. Íme a márciusi próbatételek!
KALAPOS KIHÍVÁS „Le a kalappal előttetek” mottóval indult az első közösségi kihívás, melyet a gyerekek ihlettek, pontosabban az a rendkívüli hozzáállás, aminek hála, gördülékenyen sikerült az első hét digitális kihívásaival szembenéznie mindenkinek. Pontosan ezért megemeltük a kalapunkat előttetek, és a hecc kedvéért magunkon is hagytuk. Ezt kértük tőletek is, hogy amennyiben lehetséges, készítsetek vicces, családi, egyéni, gyerek, diák, dolgozói, szülői, nagyszülői fejfedős (kalapos, baseball sapkás, sísapka, svájci sapkás) képet magatokról, sőt a hét utolsó napján, akinek kedve szottyant, az elkészített, felöltött fejfedőben tölthette online óráit. Így űzte el sok otthon-Almás kisdiák első héten a rossz kedvet és aranyozta be a hétvégét. Pontosan így kell ezt csinálni!
28.
ÉLJEN A FÖLD! Ez a kihívás a március 28-án megrendezésre kerülő Föld Órájához kapcsolódott. A környezetünkre gondolva két feladatot is ajánlottak hozzá a szervezők, amelyből szabadon választhattak a gyerekek, hogy ki melyiket készítik el. Az egyik lehetőség, hogy a Földet síkban, vagy térben jelenítsék meg, a másik feladatként a WWF pandáját kellett térben vagy síkban elhelyezni. Mindenki használhatott otthon fellelhető eszközöket, anyagokat, de akár számítógéppel is dolgozhattak. Természetesen ez a kihívás is sokak fantáziáját mozgatta meg. Kreatív és izgalmas megoldások születtek. Íme néhány közülük.
29.
Jelenünk
Fenntartói levél
Tisztelt Szülők! Az új helyzet Az elmúlt időszakban a váratlan kényszer hatására iskolánk rendkívüli gyorsasággal felállította az online távoktatási rendszerét. Ez a tananyagok, a módszerek és a platformok kialakításán és összehangolásán túl a gyerekekkel és a szülőkkel egy újfajta együttműködés kialakítását is magával hozta. Nagyszerű közösség Ezúton is megköszönjük az Önök munkáját, buzdítását és legfőképpen a támogatását, a szükséges kompromisszumok elfogadását. Nyugodtan állíthatom, hogy az országban az elsők között biztosítottuk ennyire teljes körűen a foglakozásokat. A tanítás sok tekintetben új értelmet nyer ebben a helyzetben, az iskola -szülő-gyermek hármas egysége is minden eddiginél markánsabb jelentőséget kapott. Prioritások Az elsődleges prioritásunk az év befejezésének a biztosítása, annak elkerülése, hogy ismételni vagy hosszabbítani kelljen a szorgalmi időszakot, ami a kezdeti bizonytalanságban még létező opció volt. Másodszor a tananyag hangsúlyos részeinek eljuttatása, a megfelelő módszerek kialakítása, a működő és elérhető platformok készségszintű alkalmazásá-
30.
nak elsajátítása volt fókuszban. Tanárainknak a kialakult helyzethez alkalmazkodva kellett új lehetőségeket keresni úgy, hogy ne az öncélú módszertani próbálkozások és kísérletezések vigyék el az időt és az energiát, hanem a digitális térhez alkalmazkodva tudják munkájukat értékrendünk és céljaink mentén folytatni. Harmadrészt fontos szempont volt számunkra a családok oldaláról mindezek biztosíthatósága, kezelhetősége. Nem megoldhatatlan feladatokat és extra terheket szántunk Önöknek! Tudjuk, hogy kivételezett helyzetben van közösségünk sok tekintetben, ami kiemelendő ezek közül is, az a konstruktív együttműködés. Biztonság Természetesen a biztonság fontos szem előtt tartandó tényező. Ez több ízben felmerült kérdés, ami manapság még a sok esetben a rendkívüli erőforrásokkal rendelkező szervezeteknek, akár államoknak is nehézséget jelent. Ebben is az ésszerű kompromisszumra törekedtünk. Így választottuk a Google Classroom-ot, ahol sikerült az adatbiztonságot magas szinten garantáló, kifejezetten az oktatási intézmények számára fejlesztett Gsuite rendszeréhez jogosultságot szereznünk (Köszönet azon szülőknek, akik lehetővé
tették, hogy mindez rendkívül gyorsan, egy hét alatt megtörténjen!), valamint a Zoom-ot, amit a jelenleg távoktatással foglalkozó szervezetek többsége használ, nem csak általános és középiskolák, egyetemek is. Igyekeztünk figyelembe venni a Nemzeti Kibervédelmi Intézet javaslatait, pl. zárt rendszerű kiberszoba alkalmazását. Természetesen az adatbiztonság nem kizárólag távoktatási kérdés, az adatok biztonsága felhasználói figyelmet is igényel. Zoom linkeket a gyerekeknek csak zárt rendszerünkön keresztül küldünk, a csatlakozást itt is egyenként hagyják jóvá a pedagógusok, így illetéktelen személy csatlakozásától nem kell tartanunk. Tudomásunk szerint adatvédelmi incidens nem történt, ilyet senki nem jelzett, de ha ilyen történne, azt kérjük, hogy jelezzék és azonnal jelentjük!
nyek, szülőik, fogadóórák, iskolaszéki ülés). Hamarosan megkapják gyermekeik első online Tudósítóját is, ami főképp az online iskolai munkájukra, a helyzetre való reagálásukra fog visszajelzést adni Önöknek. Ezután szeretnénk Önöktől is ismét visszajelzést kapni. Saját gyermekük fejlődésén túl szeretnénk, ha a kialakított digitális iskola működésére is adnának visszajelzést. Köszönjük még egyszer együttműködésüket, és támogató hozzáállásukat! Barta Árpád ügyvezető igazgató Új Alma Közhasznú Nonprofit Kft.
Folytatás A mai tudásunk, ismereteink szerint a tanévet ebben a formában kell befejeznünk. A pedagógusok igyekeznek az év hátralévő részére tervezett programokat a helyzethez alakítva megvalósítani (anyák napja, tehetségnap, előadások, vizsgák, tanulmányi verse-
31.
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, Barta Árpád, Beatrix Roque Santana, Dr. Juhász Gabriella, FarkasJuhász Enikő, Fenyvesi Fruzsina, Gróf Kata, Rajz Andrea, Rajz József, Trinterné Adamcsik Ildikó
Szerkesztő: Farkas-Juhász Enikő