~Független iskolai lap ~
X. évfolyam - 3. szám November
Tartalomjegyzék
„Ha a világ fázik, tűzd ki célodul, hogy tüzeket raksz benne.”
3 Újbuda Diákolimpia labdarúgó kupa 4 2016 Nyár Pályázat 5 A nyaram Írta: Kollár Marina 7 A nyaram Írta: Szebeni Kata 9 Látványos fizika Újalma módra 10 Márton nap 12 Furulya - fuvola koncert 13 Hópehelyváró koncert 14 Új Almák 2.
Horace Traubel
„Az egyetlen öröm a világon hozzákezdeni valamihez.”
Sigmund Freud
„Minél több szeretet és jóság
sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.” Sigmund Freud
„A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.” Kínai közmondás „A fiatalokban fényesen ragyog a reménység lángja.” Anthony Ryan
„Sok emberrel fogsz még talál-
kozni, aki arra biztat, hogy nőj végre fel, és ne várj a csodára. Ügyet se vess rájuk! A világ igenis tele van csodával.” Matt Haig
Újbuda Diákolimpia labdarúgó kupa
Az iskola történetében először sikerült részt vennünk a kerületi labdarúgó kupán. Hosszú ideje vártunk már tehát arra, hogy kifussanak a fiúk a kerületi műfűre. A csapatok minden elismerést megérdemelnek, hiszen kézilabda nagyságú pályán, kisebb méretű Futsal-labdával játszottak és küzdöttek a végsőkig. Sajnos az I. és III. korcsoport nem tudta magát kvalifikálni a tavaszi helyosztókra az első 8 helyezett közé, de a II. korcsoportért még izgulhatunk.
II. korcsoport (1-2. forduló eredménye) Don Bosco - 18 pont (43-2) Grosics „B” - 15 pont (27-5) Farkasréti „A” - 12 pont (28-7) Ádám Jenő - 12 pont (21-11) Alma Mater - 12 pont (18-10) Kelenvölgyi - 12 pont (12-5) Törökugrató - 9 pont (27-18) Gárdonyi - 7 pont (12-12) Grosics „B” - 3 pont (7-28) Domokos - 3 pont (7-33) Farkasréti „B” - 1 pont (5-33) Bárdos - 0 pont (1-46)
A II. korcsoport azonban két veresége után, 4 győzelmet aratva, csodálatos teljesítményével a 12 kerületi csapat közül az 5. helyen végzett úgy, hogy azonos pontszáma volt a 3.-kal és 4.-kel is. Így csak a rosszabb gólkülönbségük akadályozta meg őket abban, hogy a rájátszásban a dobogós helyekért játszanak. A csapat erejét mutatta még, hogy bár kikaptak a tavalyi győztes Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola és a 3. helyezett Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola ellen is, de egyenrangú ellenfeleik tudtak lenni. A srácok rendkívül kitettek magukért, hiszen ugyanannyi pontot szereztek, mint a 3. és 4. helyezett. Viszont gólkülönbség alapján sajnos nem sikerült az első négy csapat közé jutni. Így az 5-8. helyért küzdhetnek majd meg körmérkőzéses rendszerben a tavasz folyamán. A fiatal titánok eredménye -akármi is lesz a vége- azonban már így is megsüvegelendő. Ezúton is gratulálok minden csapatnak a tisztes helyt állásért. Szép volt fiúk! Tavasszal pedig hangosan szurkolunk a II. korcsoportért! Szóljon ezért hát hangosan a tavaszi helyosztón: hajrá Újalma! Hajrááá Fiúk! Zibrányi Péter Egy lelkes szurkoló
3.
2016 NYÁR pályázat A nyár mindenkinek valami újat és izgalmasat tartogat. Tele van meglepetéssel, váratlan helyzetekkel, sok örömmel, fordulattal és élménnyel. Épp ezért hirdeti meg Zibrányi Péter már évek óta az adott tanév Nyár pályázatát. Minden évben akadnak lelkes publicisták, akik tollat ragadva elmesélik, megörökítik nyaruk történetét. És nemcsak hogy megörökítik, úgy mesélik el, hogy olvasás közben magunk is részesei leszünk az ő történetüknek. Ám nem elég kiírni magunkból a nyáron történt eseményeket, az írásnak különlegesnek kell lennie! Nem elég csak a formai követelményeknek megfelelni, tartalmi szempontból sem elegendő az elvártnak megfelelni. Valami olyan pluszt kell tartalmaznia a fogalmazásnak, amitől más lesz mint a többi, amitől egyedivé, különlegessé válik az olvasók számára. Ebben az évben a díjazottak magasra tették a mércét! Pazar történetek íródtak az elmúlt nyárról! Van, aki nemcsak képekkel színesítette beszámolóját, hanem még videót is csatolt hozzá. Lapszámunk ezen rovatában a második és harmadik helyezett beszámolóját, fogalmazását közöljük. De hogy kik nyerték el az idei díjazottak helyét a piedesztálon? Íme az idei év Nyár pályázatának nyertesei:
7-8. évfolyamon:
I. Hegyi Benjámin II. Szebeni Kata III. Kollár Marina Különdíjasok lettek: Grózli Anna, Gábor Zsolt, Rácz Benedek
3-4. évfolyamon: Szabó Sári, Kápolnai Kamilla 1-2. évfolyamon: Két rajz: Sashalmi Málna és Zentai-Galló Nilla Ezúton is gratulálunk a nyerteseknek! Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
4.
A nyaram Sok minden tud történni szűk három hónap alatt. Velem is így volt. Voltam a nagyszüleimnél, ahol rengeteget tévét néztem és olvastam. Persze az iskolát sem szabadott teljesen hanyagolni, ezért két ottani táborban is részt vettem. De mégis a családi nyaralás volt a legjobb. Idén egy kicsit távolabbi helyre mentünk, ami nem más, mint Amerika. Augusztus 6-án indult a gépünk Londonba, ahol át kellett szállnunk és már repültünk is New York felé. A földet érés után annyira ki voltunk merülve mind, hogy állva is elaludtunk volna. Kicsit kikészített minket az időeltolódás. Két napot töltöttünk Manhattanben, de egyszerűen elképesztő volt. Jártunk az Empire State Building tetején, meg a Top of the Rock-ot is megnéztük, de ami nekem a legjobban tetszett, az a Brooklyn híd volt. Ez a híd Manhattant és Brooklynt köti össze és gyönyörű. Egyáltalán nem hasonlít a magyar hidakhoz, mivel ott a gyalogos forgalom van középen, az autók
pedig két oldalt közlekednek. És nemhogy a járda belül van, de még magasabban is, így le tudsz nézni a forgalomra és a vízre. Kö-
zépen van egy megnagyobbított rész, ahol különböző standok és árusok vannak. Volt egy férfi, akinek két kígyó volt a nyakában és egy megadott összegért mi megfoghattuk őket. Egy gyönyörű pitont tarthattam a nyakamban. Világoszöld volt, de egy kicsit sárgás és rátekeredett a derekamra. Olyan volt, mintha egy hosszú izomtömeget tartottam volna a nyakamban, amin van egy réteg bőr. Dodó, a nővérem majdnem szívbajt kapott, annyira megijedt, amikor ez vele is megtörtént, de a végén ő is élvezte. A Central parkban is sétáltunk egyet. Viszont másnap már indultunk is Las Vegasba. Öt óra a repülőn és azután egy négy óráig tartó autóút és már ott is voltunk a Grand Canyon melletti szállásunkon.
Egy nagyon szép apartmanban laktunk és szerencsére megint én aludtam egyedül. Nem szeretek senkivel se egy ágyon aludni. Másnap viszont volt egy kis gond. A jobb hátsó keréknek túl alacsony volt a nyomása, ezért fel kellett fújni. Nem igazán tudtuk, hogy mi a baja. De miután ezzel megvoltunk, reggeliztünk egy kiadósat és már bent is voltunk a parkban. Lehetett volna nagyobb túrákat menni, de mi inkább csak a peremen sétálgattunk. Elég
ijesztő volt lenézni a mélységbe. Egyetlen egy kötött programunk volt, ami a Canyon fölötti repülés volt. Lehetséges volt a repülés elhalasztása az időjárás miatt, de végül összejött. Másnap indultunk is tovább Page-be, de előtte megint fel kellett fújni mindkét hátsó gumit. Három óra kocsikázás a sivatagban és már ott is voltunk a célállomásnál.
Page-ben az Antilop Canyon és a Horseshoe bend található.
Oda egyedül nem szabad menni, csak túravezetéssel. Igazából egy nagyon szűk járat, ahol a különböző sziklákba az indiánok formákat láttak. Láttunk medvét, nyuszit, sőt a Canyon szívét is. Mivel délelőtt mentünk, ezért nem volt annyi fény, de így is nagyon szép volt. Itt csak egy éjszakát töltöttünk, mivel utána indultunk tovább Hurricane-ba. Ez a város ott található a Zion Nemzeti Park közelében. Itt aludtunk a legtöbbet, ami nem olyan rengeteg, csak
5.
három éjszaka. A Zion-ról annyit kell tudni, hogy teljesen más mint a Grand Canyon vagy az Antilop Canyon. Itt a sziklák között megy az út és fölfele lehet túrázni.
Ez nekem sokkal, de sokkal jobb volt, mint amikor lefele mentünk fél órát, azután pedig felfele egy órát. Itt először kifárasztom magam, utána pihenek. Számomra sokkal jobb kombináció. Minden nap különböző túrákat mentünk és egytől-egyig gyönyörű volt. Ez volt az a hely, ahol a legtöbbet ettem, csak nem tudom miért. Innem már csak két megállónk volt a hazaútig. Az egyik a Capitol Reef volt, a másik a Bryce. A Capitol Reef egy nem annyira híres nemzeti park, töredéke annak, ahányan például a Grand Canyonnál vannak, de apukám úgy gondolta, hogy ezt is látni kell, mert nagyon szép. És igaza is volt.
Az egész rozsdavörös, a kövek miatt és egy kicsit hátborzongató. Hatalmas
6.
sziklák vannak a földön, de akkorák, hogy fel tudsz mászni rájuk. Ott is láttunk oroszlánt, sőt még egy sárkány fejét is. Egy napot töltöttünk ott. A szállásunk itt volt a legjobb, mivel egy kis faházban laktunk. Megint én aludtam a kanapén, de kijelenthetem, hogy a világ legkényelmesebb kanapéja volt. Másnap már indultunk is tovább. Az utolsó nemzeti park a Bryce volt. Itt a peremtől lehetett lefelé túrázni. Itt volt még egy másfél órás lovaglásunk western nyeregben, ami elképesztő volt. Hegynek föl, völgynek le.
Ez volt az utolsó programunk a hazaindulás előtt. Persze a hazamenetel se volt olyan rövid és egyszerű. Elutaztunk Las Vegasig, onnan pedig másnap hajnali háromkor indult a gépünk. Jó korán volt és mérgelődtünk is egy sort, de nem volt annyira rossz. Öt óra a repülőn, azután négy óra a reptéren és már a tengerentúli gépen ültünk. Nem aludtam egy percet se, pedig kellett volna, de nekem egyszerűen nem ment. Utána pedig az átszállás a londoni repülőtéren, azután felszállni még egy gépre. Mire hazaértünk képes lettem volna már aludni. De megérte és rettentően élvesztem azt a két hetet,
amit a családommal töltöttem. Sokszor voltunk már együtt nyaralni, de szerintem ez volt a legjobb. És egyben a legutolsó is nagy eséllyel. Így is élveztem minden egyes percét és örülnék, ha egyszer vissza tudnék menni oda. Kollár Marina
A harmadik hely nyertese
A nyaram Nyáron sokfelé voltunk nyaralni a családommal. Külföldön és belföldön is vakációztunk. Júniusban tánctáborban voltam a húgommal a közeli művelődési házban. Sok ismerős gyerek volt ott. Nagyon jó és izgalmas volt. A hónap végén Bükfürdőre mentünk üdülni. Anyával és Apával mentünk le, és pár nappal később jöttek a nagyszüleink is. Bükfürdő egy fürdőváros, a régi neve Bük-fürdőtelep, a múlt ezredben tört fel itt a termálvíz. Van egy nagy fürdő itt, aminek van strand része is. Sokat jártunk ide, négy nagyon jó csúszda van itt. A kedvencem a Hagyma. Először egy zárt csőben száguld az ember, aztán egy tölcsérbe kerül, aminek az aljából pottyan bele a beérkező medencébe. Egyik nap átmentünk Szombathelyre és megnéztük a várost. Nagyon szép. Bükfürdő közelében van egy játszópark. Jó volt ott. Van egy izgalmas kalandparkja is. Két hetet voltunk a településen, fenomenális napokat töltöttünk ott. Szerintem jövőre is megyünk. Ezután hazamentünk. Pár nappal később Zalakarosra utaztunk. Sokan mentünk: Anya, Apa, Nagyi, Hugi, az unokatesónk Petra és Én. Rengeteg helyre mentünk. Voltunk a Zobori Kalandozooban. Ez egy nagy területű park, ahol sok minden van: állatok, kötélpálya, hófánk pálya, csúszdaház, játszóterek és még rengeteg minden. Láttam
szurikátákat és nyulakat. A nyuszik egy nagy kerítéssel körbevett helyen ugráltak. A kerítésen ez állt: Nyuszifalva. Itt bizony nyúl a polgármester. Arrébb szurikáták játszottak. Lementünk a hófánk pályához. Ez egy meredek domboldalra épített játék. A pályák alja egy lábtörlő anyagához hasonló valami, amin hófánkkal lehet csúszni. A csúszdaházba egy függőhídon keresztülmenve lehet bejutni. Innen egy csúszda és egy lépcső vezet le. Szerintem az utóbbit érdemes használni, mert az előbbiben csúnyán lehorzsolhatja a könyökét az ember. A csúszdaházban három csúszda van: egy kék hullámos, egy meredek piros, és egy kicsi szivárvány színű. Mind a hármon lecsúsztunk. Ez egy remek hely, mindenkinek ajánlom. A Bivalyrezervátum egy szép hely, ahol sok a bivaly. Lovas kocsival lehetett körbejárni. Láttunk egy párban fürdőző bivalyt; az egyik állat, egészen közel merészkedett a szekérhez. Ekkor került elő a legtöbb telefon és fényképezőgép. Zalakaroson cirkuszban is voltunk. A műsorban rengeteg állat szerepelt. Beidomított kutyák: az egyik mindig visszaugrott egy hengerbe, akárhányszor is szedte ki a gazdája belőle. Egy mini aligátort is megtekinthetett a közönség és egy kígyót, ami az unokatestvérem szerint olyan kövér volt, hogy nem tudott siklani (három ember cipel-
te be). Egy hatalmas zsiráfot is bevezettek a porondra. Meg lehetett etetni, ezután bemutatott pár trükköt. Egy drótkötél táncos is fellépett. Nagyon ügyes volt. Zalakaroson is két hetet üdültünk. Ezalatt sokat jártunk úszni is. A nyaralás végén hazamentünk Budapestre. Július végén indultunk külföldre a családdal. Anya, Apa, Zsófi és én. Szlovénia volt az első úti cél. Az út nagyon hosszú volt: Zsófi a tablettel játszott valamint a plüsseivel, én olvastam. Játszottunk még egy jó játékot: Figyeld a madarakat! Nem egy túl szofisztikált játék. *** Szlovéniában voltunk még egy gyönyörű helyen. Ez volt Vintgar. Egy szurdok, aminek a közepén kristálytiszta vizű patak csobog. Lehengerlően szép a panorámája! Zegzugos, vízeséses, kanyargós hely. Nagyon szép. Ahogy sétáltunk a folyó mentén, láttuk, hogy a turisták egy lapos területen köveket raktak egymásra. Lementünk mi is. Egész magas építmények is akadtak. Mi is készítettünk kövekből valamit: csináltunk egy gekkót. Tovább haladtunk a patakocska mentén, és nemsokára megérkeztünk a végéhez. Apa még lement egy fotóponthoz, készített képeket, de indulnunk kellett, mert nem túl szép színű felhők gyülekeztek az égen. Gyalogoltunk kifelé,
7.
a végén már rohantunk, mert elkapott minket az eső. Megáztunk, de szépet láttunk. Apa felhozta a kocsit a parkolóból és visszaindultunk az apartmanba. A szurdokban rengeteg képet készítettem, több mint háromszázat. Pár nappal később elindultunk Horvátország felé. Előtte azonban megnéztünk még egy szlovén építményt: a Predjama gardat. Az erődítményt egy sziklafalhoz építették szövevényes és zegzugos folyosókkal. *** A lépcső egyik fala természetes, a másik mesterséges, de ha keresi az ember a határvonalakat, akkor nem találja. Összemosódott a kettő. A vár leghíresebb tulajdonosa Erasmus lovag volt. Ő védte a várat, amikor egy éven át ostromolták. Az ellenség a várat nem tudta bevenni, mivel a szikla miatt nem lehetett telibe ágyúzni. Illetve az éheztetéses technika sem vált be, mert a várnak volt természetes kijárata, ahova a környékbeli falvakból hordták az élelmet. A vár hegybe vájt emeletén pedig a barlangból folyamatosan volt tiszta víz. Így étel és ital is volt; a vár kitartott egy évig. (Egy történet szerint Erasmus egyszer megtüzeltette az ellenséget cseresznyével.) Ekkor azonban az ostromlók megelégelték a dolgot, és megvesztegették Erasmus szolgáját, hogy mondja meg, mi a vár leggyengébb pontja. Kiderült, hogy a toalett az. Így egyik este, mikor a nagyúr a mellékhelyiségbe igyekezett, a szolga gyertyával fényjeleket
8.
adott az ostromlóknak, hogy Erasmus odatart, amit mondott. (A mosdó azért volt a leggyengébb pont, mert vékony falú kiszögelléshez építették.) Az ellenség megágyúztatta a sarkot. Így halt meg a vár leghíresebb tulajdonosa. Az erőd megnézése után indultunk Horvátországba. Rovinj közelében egy nyaraló faluban volt apartmanunk. Szinte minden nap mentünk úszni a tengerhez. Rovinjt is megnéztük. Gyönyörű szép. Felmentünk a Szent Eufémia templomhoz is. Lefelé úton a macskaköves utcácskákban csúszkáltunk. (Ha valaki Rovinjba megy, akkor a templomhoz ne csúszós talpú cipőben menjen fel, mert az utca csúszik!) Rovinjban gyönyörű a naplemente. Érdemes megnézni ezt is, mint ahogyan az egész várost és a templomot. Tíz napot töltöttünk Horvátországban, nagyon jól sikerült. A nyaralások alatt több mint ötszáz képet készítettem. Rengeteg élménnyel gazdagodtam az egész vakáció alatt. Örülök, hogy láthattam és átélhettem ennyi mindent! Szebeni Kata
A második hely nyertese
Látványos fizika Újalma módra Novemberben a kerületi fizika csapatversenyen indultunk a 7-8. osztályos tanulókkal a Gazdagrét – Törökugrató Általános Iskolában Csapattagok neve, osztálya: 1. csapat Szebeni Kata (8.o.), Kremmer Benjamin (8.o.), Parnaki Sebestyén (7.o.), Király Nadin Norma (7.o.) 2. csapat Babcsányi István (8.o.), Bruckner Dániel (7.o.), Hegyi Benjámin (8.o.), Zsiga Levente (7.o.)
Király Nadin számol be az eseményekről: A verseny három részből állt. Egy választott témából előadást készítettünk. Az első csapat a Fizikai összefüggések az irodalmi művekben témát választotta, míg a második csapat a Kondi parkokat. Az első csapat leleményesen válogatott irodalmi műveket, melyekben megjelenő természeti jelenségeket modellezte is (szivárvány, délibáb). A második csapat saját képeket és videókat tett be prezijükhöz. Majd egy kísérlet bemutatása következett. Saját találmányát mutatta be Hegyi Benjamin és Parnaki Sebestyén. Számunkra és a zsűri számára is ez aratta a legnagyobb sikert. A továbbiakban példákkal,keresztrejtvénnyel tűzdelt feladatlapot kellett kitöltenünk. Az első csapatunk 12. helyezést ért el, míg a második csapat 1. helyezett lett a 16 iskolából érkezett csapatok közül. Gratulálunk Nekik ezúton is!
Eszter így tudatta velünk, kollégáival emailben a hírt! Leesett az állunk!
„Odafelé könyörögtem nekik, hogy ne nyerjék meg, mert akkor jövőre az Újalmának kell rendeznie a versenyt. Erre tessék! 16 iskolából jöttek csapatok, mi négy fős csapatokkal indultunk: 1. csapat Szebeni Kata 8.o. Parnaki Sebesztyén 7.o. Kremmer Benjamin 8.o. Király Nadin Norma 7.o. 12. helyezés 2. csapat Babcsányi István 8.o. Bruckner Dániel 7.o. Hegyi Benjamin 8.o. Zsiga Levente 7.o . 1. helyezés
A megadott témakörökből prezit készítettek, majd kísérlet bemutatással folytatták és a végén feladatok következtek. SAJÁT FELFEDEZÉSŰ kísérleteikkel, saját képeikkel és előadásmódjukért seperhették be a sok dicséretet. Annyira jól ment a próba ma reggel, hogy minden jegyzet nélkül álltak ki. Ennek volt előnye a 2. csapatnál, az 1.-nél ezen majd kell még változtatni. Bárcsak hallottátok volna őket!”
Kulin Eszter és Király Nadin
9.
Márton nap Az őszi szünet után, november 10-én került megrendezésre iskolánkban a Márton napi felvonulás és vásár a gyerekek és a mi nagy örömünkre. A negyedikesek kivételével minden alsós és nulladikos egy hangulatos, meghitt sétára indulhatott lámpásával az iskolában. Lelkes kis aprónépek bandukoltak énekelve az emeleteken, világító lámpásukat, mint a kis törpék óvatosan vitték magukkal. Így nyitottuk Márton nap alkalmából a délutánt. Ezután következhetett az osztályok kirakodó vására, ahol egyedi, különleges, kreatív, ínycsiklandozó, otthon és a suliban közösen készített portékák kerültek az asztalokra. Az ember nem győzött ámulni a felhozatalon! Igazán kitettek magukért az osztályok! A folyosók megteltek élettel, igazán nagy volt a nyüzsgés! Lássuk csak mennyire!
10.
11.
Negyedéves tanszaki koncertünket november 16-án tartottuk, amelyre nagyon szép számmal érkeztek meghallgatni minket, szinte megtelt a Játszó! Idén több okból kifolyólag is különleges hangversenynek számított ez a novemberi. Első alkalommal rendeztünk önálló koncertet, amelyen furulyások és fuvolások muzsikáltak. Sokan (szám szerint tízen) most debütáltak életük első fellépésén, ráadásul két zenészünk is ezen a napon ünnepelte születésnapját. Izgalmakkal teli, különleges és bravúros produkciókat hallhattunk a délután folyamán a népzenétől kezdve, a barokkon át, egészen a könnyű zenéig. Többen együtt, duóban is kiálltak már a közönség elé, sőt egy páros az előző napi zongora koncerten is gyönyörűen szerepelt! Nagyon szépen köszönjük, hogy ennyien eljöttetek és kíváncsiak voltatok ránk, valamint Iza néninek a próbákat és a koncerten való támogatást! Minden fellépő furulyásnak és fuvolásnak szívből gratulálok és további sok szép darabot, zenével teli vidám órákat kívánok! Balogh Zsófia
Az idén november 14-én hétfőn került megrendezésre az első zeneiskolai zongora koncert, ahol Csemer István növendékei léptek fel. Nagy várakozás és izgalom töltötte el a gyerekeket a koncert napján, de már nagyon várták a fellépést. A hópehelyvárás ünnepélyes hangulatát a színes képekkel és fehér hópehely formájú dekorral feldíszített háttér már megadta előre. Így a koncert máris nagyon bensőséges, családias, szeretetteljes és egyben ünnepélyes keretek között kezdődhetett. A nagy érdeklődésre való tekintettel teljesen megtelt a terem a kíváncsi közönséggel. Szülők, barátok, nagyszülők és a zene iránt érdeklődők töltötték meg a játszót. Több szempontból is különleges volt ez a koncert, hiszen több zongorázni tanuló gyermek élete első kis koncertjét adta a publikumnak. Gitta néni csodálatos és szeretetteljes nyitó beszéde és későbbi konferálása szépen megnyugtatta a gyermekeket, hogy nincs mitől félniük és izgulniuk, hiszen csak olyanok ülnek itt, akik szeretik őket. Kezdődjék, hát a koncert! Az elsők között olyan gyerekek léptek fel, akik rövid gyermek darabokat és négykezeseket adtak elő nagy sikerrel. Minden fellépő gyermek nagy tapsot kapott szép előadásukért és „szorgalmas munkájuk gyümölcséért” a szép zongorajátékukért. A hangversenyen Eric Satie: Gymnopedie című négykezes zongoradarabja is elhangzott nagyon nagy sikerrel. Szép, meditatív, egy kicsit melankolikus, ugyanakkor gyönyörűséges hangok csendültek fel ebben a szülői kérésre előadott darabban. Először történt az iskola zenei koncert történetében, hogy kettő különböző hangszeren és modern hangszínekkel kísérve játszottak a gyerekek pop és karácsonyi dalokat, ezzel is különleges és egyedi hangulatot varázsolva a színpadra nagyzenekari hangzást imitálva. A gyerekek nagyon csinosan öltözve, láthatóan nagyon nagy örömmel és lelkesedéssel játszottak a fellépésen, hogy megmutassák szüleiknek, mennyit fejlődtek a hangszeren és azt is, hogy milyen zenei világ érdekli őket. A koncert utolsó felében a nagyobbak léptek fel klasszikus zeneszerzők: Mozart, Clementi, Debussy zongoradarabokkal, amelyekben a gyerekek meg tudták mutatni romantikus lírai énjüket és virtuóz játékukat is a hangszeren. A koncert azért kapta a „Hópehelyváró” fantázia nevet, mert a gyerekek a több karácsonyi darab választásukkal is ebbe az irányba terelték a koncert hangulatát. A zenei előadást István bácsi kisfia zárta, mint meghívott vendég előadó a 10. kerületi Kroó György zeneiskolából, Bartók Kanásztáncával, amelynek játéka nagy virtuozitást igényel és Chopin Fisz mol Mazurkájával, amely pedig az előadó romantikus oldalát domborítja ki. Nem hiányzott a koncertből az amerikai karácsonyi hangulat és pop zene sem, melyet egy harmadik osztályos kislány, Gréta varázsolt a színpadra. Ez a csodálatos többszöri vastapssal záruló koncert méltó nyitánya lett ennek az egyhetes zenei koncertsorozatnak és kellőképpen megadta a hangulatot a karácsony előtti iskolai adventi készülődésnek is. Nagyon köszönjük mindenkinek a munkáját, hogy egy ilyen magas színvonalú kis koncertre kerülhetett már sor ebben az iskolában. A szülőknek a részvételt, a támogatást és a mindenkori segítséget. Köszönjük a gyerekeknek a szorgalmas gyakorlást és felkészülést a koncertre és ezt az egész estés élményt, amelyet szereztek nekünk zongorajátékukkal. Nagyon örülünk azoknak is, akik eljöttek és megtisztelték, meghallgatták a koncertet, mert egy nagyon szép, meghitt és szeretetteljes zenei élménnyel távozhattak a koncertről. A gyerekeknek pedig, nagyon sok sikert kívánunk a jövő zenei koncertjeihez!
Csemer István
Új Almák Meggyesné Ihász Katalin Énektanár, szolfézstanár 2009-ben végeztem az ELTE Bölcsészkarán, ének-zene tanár, karvezető szakon. Budaörsön élek a férjemmel és két gyermekemmel. A diplomám megszerzése után Biatorbágyon, Budaörsön és Törökbálinton dolgoztam általános és középiskolában mint ének tanár és kórusvezető. A zene a saját életemben is körülvesz: 7 éve vezetem saját alapítású kórusomat, a KataPult Kamarakórust, és lokálpatriótaként zenélek a Budaörsi Fúvószenekarban. A zenetanításban azt tartom fontosnak, hogy a gyerekek egy életre szóló örömforrást tapasztaljanak meg. Az a lelki feltöltődés, amit a zene nyújthat számunkra, legkönnyebben a közös éneklés és zenélés alkalmával élhető át. Ezekből a pillanatokból szeretnék minél többet teremteni az ének és szolfézs órákon, kóruspróbákon.
Rajz József Gitártanár, trombitatanár Zenei tanulmányaimat 8 éves koromban kezdtem. Első hangszerem a cselló volt, majd a trombita és a zongora következett. Az alapfokú zenei tanulmányok elvégzése után Miskolcon a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolára nyertem felvételt trombita szakra. Érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Trombita szakán 1993 -ban szereztem Trombita tanári diplomát. Hosszú ideig tanítottam a jövő kis muzsikusait. Mivel úgy tapasztaltam, hogy egyre inkább háttérbe szorul a diákok, a fiatalság és talán még a szülők körében is a zenetanulás fontossága 2002--ben indítottam el tehetségkutató, tehetséggondozó programomat. Két fő szempont mindig is fontos szerepet töltött be munkásságom során. Felkutatni és gondozni a tehetségeket. Kodály Zoltán szavait komolyan véve, hogy „A Zene mindenkié” fő célom és elhivatottságom, hogy a társadalom minden rétegéhez – kortól, hovatartozástól, egzisztenciától függetlenül – eljusson az értéket képviselő zene. Az elmúlt tizennégy évben előadásimon ezt az értéket képviseltem. A célom, hogy az iskolában a gyerekek sajátjuknak érezzék a zenét, a hangszeren való játék az önkifejezés egy természetes formája legyen számukra.
Rajz Andrea Magánének tanár Miskolcon születtem és nőttem fel. Egész kis koromtól sokat énekeltem, anyukám ezért beíratott a zeneiskolába ahol hegedülni kezdtem. A Fazekas utcai zenetagozatos általánosban két fontos dolog alapozódott meg bennem: az énekkarokon mélyült bennem az éneklés szeretete, és főleg a közös muzsikálásé, mellette a hegedűtanárnőm személyisége vonzott később a pedagógia felé is. A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába már brácsával felvételiztem. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében kaptam meg a tanári diplomámat 1996-ban. Közben megházasodtam és megszületett három gyermekem. Mindhárman tanultak hangszeren és sokszor közös muzsikálással is töltöttük az időnket. 2006ban tanítói diplomámat kaptam meg. A munka mellett meghonosítottam Magyarországon a Continental Singers Kölyök csoportját, amit 10 évig vezettem. Most a HangAdók gyermekénekkarban munkálkodom nyaranként. A hétköznapokban a Muzsikás Péter hangszerbemutató előadásokon férjemmel, a hangszereket szeretnénk népszerűsíteni a gyerekek körében. Mivel az éneklés szeretete elkísért a mai napig, tudásomat a Magyar Hajnal énekstúdióban fejlesztem folyamatosan. A zene szeretete bennem az általános iskolás éveim alatt erősödött meg. Mivel kisgyerekes anyukaként nagyon érdekelt a téma,a zene fejlesztő hatásairól írtam a szakdolgozatomat. A szocializációt, a finommotorikát, az érzelmi intelligenciát, de az agyféltekék közti kapcsolatot is fejleszti a hangszeres tanulás. Mégis a legfontosabb, hogy örömöt és sikerélményt ad a gyerekeknek. „Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.” Kodály Zoltán
14.
Tóth Flóra Csellótanár A zene iránti érdeklődésem már óvodás koromban megmutatkozott, így mikor bekerültem az általános iskolába, édesanyám hatására megismerkedtem a gordonkával. Édesanyám szintén zenészként kezdte gyermekkori éveit, és mivel gordonkázott, úgy gondolta, hogy talán ez számomra a megfelelő hangszer. És nem tévedett! Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen a kezdet kezdetén, ott ült mellettem és együtt gyakoroltunk, sosem hagyta, hogy csüggedjek még akkor sem, amikor én gyermekként talán azt mondtam volna, hogy nem megy. A kitartó munka hatására viszonylag hamar megmutatkozott, hogy van hozzá érzékem, így tanáraim javaslatára egyre többet kezdtem foglalkozni a zenével. Tizenkét éves koromban pedig már biztos voltam benne, hogy a zene és a gordonka az életem, és ebben az irányban szeretnék majd továbbtanulni. 2014. május 26-án jelessel zártam a BA diplomámat, majd felvételiztem a tanári szakra, ahová szintén felvételt nyertem. A következő egy évben pedig aktívan gyakoroltam, tanári gyakorlatomat végeztem és készültem a tanári diploma koncertemre, melyet 2015. május 26-án sikeresen ötössel zártam, melyet Velez Alexandra kiváló szakmai tudásának köszönhetek. Ezekben az években fogalmazódott meg bennem, hogy tanítani szeretnék. Hiszen fantasztikus tudás egy hangszeren játszani, de talán ennél még csodálatosabb és felemelőbb érzés a megszerzett tudást továbbadni. Az az álmom, hogy kiváló tanára legyek diákjaimnak, jó hangulatú és izgalmas órákat tartsak és legfőképpen, hogy megszerettessem a zenét. Hiszen a mindennapi életben nagyon fontos a zene, mindamellett, hogy fejleszti a különböző készségeket, egy kifejezőeszköz örömben, bánatban, boldogságban, melyre mindig támaszkodhatunk. És mivel nem vagyunk egyformák, ettől válik különlegessé a zenénk, mert adunk magunkból egy darabot. Azt szeretném megtanítani diákjaimnak, hogy szeressék a zenét, a hangszereket, hogy ne féljenek kreatívak lenni, merjék megvalósítani az elképzeléseiket és természetesen azt is, hogy a koncerteken, versenyeken jól érezzék magukat a színpadon, a hangszerrel. Hogy igenis higgyenek magukban a tehetségükben és a tudásukban.
Hérány Ferenc Gitártanár Pedagógiai ars poeticámról: Gyermek-centrikus peda-
gógus vagyok. Mind a zenei, mind pedig az etikai foglalkozásokat úgy tartom, hogy elsősorban a gyermek egyedi, megismételhetetlen és végtelen gazdag személyiségéből indulok ki. Azzal, hogy egy-egy gyermek személyiségével való együttműködés mi minden kalanddal, élménnyel és kiteljesedéssel jár, simán tele lehetne írni egy könyvet. A tanító – tanított viszonyt egy egymást kölcsönösen gazdagító találkozásként fogom fel, s így értem az ősi docendo discimus elvet is. A felnőtt ember olykor hajlamos arra, hogy bizonyos leegyszerűsítő kategóriákon keresztül lássa a gyerekeket. (Ilyen kategóriák pl. „gyenge képességű vagy”, „butácska vagy”, „nem felelsz meg a tanmenet követelményeimnek”, „ketteskét érsz” „ha negyedikre nem tudod eljátszani a Marslakó-pásztorok himnuszát, ne is foglakozz zenével!” … stb.) Ha a leegyszerűsítő kategóriák helyett a saját személyiségemmel fordulok a másik személyhez, abból sokkal produktívabb találkozás fakad, hiszen egy személyt elsősorban egy másik személy tud megérinteni, s nem a kategóriák. Amíg egy személy képes arra, hogy hagyja, hogy „megszólaljon” a másik személy az ő saját „hangján”, addig a kategóriák olyan „hangosak”, hogy miattuk meg sem lehet „hallani” a gyermek személyes „hangját”. Ha szabad egy hasonlattal élnem, olyan mintha több ezer wattos monoton mosógépzenével elnyomnánk egy helységet. S ha valaki messzi esőerdő-rezervátumból jött idegen benézne a helység ablakán, s meglátna bent egy furulyázni próbáló kislányt, könnyen azt hinné, hogy a kislány hangszeréből is a monoton, erőszakos zaj jön ki, mivel csak az hallatszik. Arról, hogy mindez konkrétan hogyan mutatkozik meg a gitár-tanításban, megint csak egy könyvet lehetne írni. Például némely gyermek olyan, mint egy későn érő de annál értékesebb gyümölcs, akire megéri várni, hogy megérjen, értem ezalatt: akire megéri várni, hogy megérintse a zene. A hobbi gitár órák a lehető legideálisabb keretét adják e pedagógiai megközelítésnek.
15.
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, Balogh Zsófia, Csemer István, Király Nadin, Kollár Marina, Kulin Eszter, Szebeni Kata, Zibrányi Péter Szerkesztő: Juhász Enikő