~Független iskolai lap ~
IX. évfolyam - 1. szám Szeptember
Tartalomjegyzék
3 Évnyitó Újalma módra 4 2015 nyara pályázat 5 Az én nyaram Írta: Szabó Csilla 6 A szabadság évszaka Írta: Marton Olivér 6 A nyaram Írta: Babcsányi István 7 Vakáció Írta: Kotánczi Hanna 9 A legjobb nyári élményem Írta: Bisits Lili 10 A színek születése mese Írta: Pataki Edit 2.
12 Középpontban a tehetség Szabó Csilla alkotásai 14 Új Almák 15 Alma Hírek „Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem …” Várnai Zseni
Évnyitó Újalma módra A 2015/2016-os tanév igazán rendhagyó módon kezdődött az Újalmában! Megannyi változás: teremcsere a nagyoknál és mutatós egyedi színekbe öltözött tantermek az elsősöknél, új tanárok, számos különleges faliújság, és felfrissített udvar várta vissza régi-, és köszöntötte új diákjait. Persze mindez nem valósult volna meg seregnyi szorgos kezek munkája nélkül! Valóban az egész nyár munkával telt! Miután az óvodát már rendben tudtuk, kezdetét vehette az iskola belső tereinek újragondolása. Az évnyitó előtti napokban a tanárok is besegítettek: egy mini iskolanapot tartottunk csak úgy magunk között, és annak rendje-módja szerint újjávarázsoltuk az iskola környezetét, hogy méltóképpen fogadhassuk a szeptember 1-jén érkező gyereksereget.
Az igazgatónő évköszöntő kedves szavai után színpadra lépett a mosolygós tanári kórus, és fergeteges hangulatot varázsolt az udvarra, mindenkori karmesterünkkel, Mózes Margittal az élen, aki még a közönséget is megénekeltette. A színpadról idilli látványt nyújtott a napfényárban úszó gyerek- és szülősereg, ahogyan örömteli arccal éneklik azt a néhány sort, amit nem sokkal előtte tanultak. Ezzel a pazar, vidám, közösen éneklős évnyitóval kezdtük a napot, amivel azt hiszem, egy évre szóló energiát szórtunk szerteszét… Nem csoda, hogy még azóta is tart a lelkesedés! Juhász Enikő
Nemes Nagy Ágnes Tanulni kell Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek. Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.
Megérte… A tanév első napja egy kicsit nehezebben indul mindenki számára. De az idei évkezdés valahogy más volt… és nemcsak a gyönyörűen újjávarázsolt környezet miatt!
3.
2 0 1 5 N YA R A pályázat Az idén megint sokan próbáltak írásaikkal szerencsét a 2015 nyara pályázaton. Az alsósok gyönyörű olvasónaplóikkal, rajzaikkal szálltak versenybe, míg a felsősök fogalmazásaikkal szálltak síkra. Elképesztően szoros volt a mezőny, így aztán megosztott helyekkel, különdíjakkal kellett eredményt hirdetni, ami valójában nekünk, bírálóknak, csak öröm volt. Alsó tagozat: I. Oros Dorka II. Kápolnai Kamilla III. Szabó Sára Különdíj: Sándorfi Hanna, Szirmák Laura, Kremmer Júlia, Molnár Gellért Felső tagozat: I. Szabó Csilla II. Marton Olivér / Babcsányi István III. Kotánczi Hanna / Bisits Lili
Reméljük, a motiváció továbbra sem lankad, és sok-sok szép írással ajándékoznak meg majd minket a gyerekek! A következő oldalakon a felsős díjazottak műveit olvashatják! Jó szórakozást kívánunk hozzá!
4.
AZ ÉN NYARAM ÍRTA: SZABÓ CSILLA
Az én nyaram jól telt, sok programon vettem részt, táborokban is voltam. Természetesen elmentem erdei iskolába, ami tetszett, főleg amikor a Balatonban fürödtünk, úsztunk az osztálytársaimmal. Iskolai táborokból voltam még angol-dráma táborban, ami tetszett, a színdarab is jól sikerült, és izgalmas volt a sok vicces improvizációs játék. Mivel a falu (ami helyszínül szolgált a tábornak) egyetlen Wi-fi-pontja az étterem volt, ezért mindenki ott nyomkodta a telefonját evés közben. Sajnos idén nem tudtam menni sulis táborból a Balatonmáriafürdőnél megrendezettbe. Napközis táborból a gép nélküli számítógépesben voltam. Érdekes volt, nem tudtam, mire számítsak. A nyaram fénypontja a Tolkien tábor volt. Ezt a Magyar Tolkien Társaság, a Gyűrűk Ura és egyéb más híres művek írójának értékrendjét megőrizni kívánó szervezet rendezte. Szobon volt, szép, hegyesDunakanyaros környezetben, az erősen lepukkant Malomvölgyi Ifjúsági Szálláson. Kicsi faházakban laktunk, ahol nem sok minden fért el két darab emeletes ágyat kivéve. A vizesblokkok se voltak valami szépek, és rázott a zuhany! Ezeket félretéve jó, izgalmas, érdekes, szokatlan tábor volt, jövőre is menni fogok. Családokra voltunk osztva, minden család egy-egy középföldei Szabad (jó) népet testesített meg. Én a letelepedett dúnföldiek tagja voltam. Mi a népünkhöz illő kézműves, dekorációs dolgokat csináltunk, játékokat játszottunk. Ezen felül volt a rend, amelyen is játszottunk, bár a hangsúly inkább a rendhez illő dolgok tanulásán volt. Mestervizsgát is tettem be-
lőle. A szürke farkas volt a vizsgaanyagom. Én erdőjáró voltam, ezért a környék állat-és növényvilágáról, a nemzeti parkokról, a gyógynövényekről és az erdőjárás szabályairól beszéltünk és tanultunk, meg arról, mit kell tenni, ha megtámad egy medve. A vezetőnk nagyon kedves volt. Az egész tábor egy szerepjátékos történetbe, egy ún. „keretjátékba” foglaltatott, melyben a szervezők játszották a főbb szerepeket, mi meg a mellékszereplők voltunk. Volt csata is, meg a szép erdőspatakos tájon való éjjeli botorkálás az „inben” (szerepjátékos, középföldei környezetben játszódó) lévő éjszakai őrség, 10-től éjfélig. A keretjáték minden intrikáját, mozzanatát most nehéz lenne felsorolni, de izgis volt. Sokat játszottunk, társasoztunk, és későn feküdtünk le, de reggel könyörtelenül ébresztő mindig más szervező zenéjére. Ébredtetek már metálra? Nem kellemes, nekem elhihetitek. Meg volt reggeli torna is. Az étel meglepően jó volt, menzastílusú, de finom. A vacsora általában párizsi volt, mindig más formációban. A faházakban, ahol laktunk, iszonyat hideg volt, és mindenkinek sikerült megfáznia. Volt kereskedős játék, több napig tartott, az én népem nyert. A táborban csináltam batikolt pólót, lándzsát, fogas nyakéket, és hozni kellett a népedhez illő ruházatot. István is jött, ő rohír volt. A hét fő ese-
ménye a Hősök Ünnepe volt, tűzzsonglőrködéssel, tábortűzzel, énekléssel, rendi és családi előadásokkal, csillagokkal, szúnyogokkal, meleg vacsorával, temetéssel. Nem viccelek, a történet szerint meghalt szereplőt temettük. Igazából nem ástuk el, és nem is őt égettük meg, de egy darabon nekünk kellett cipelni. Iszonyat nehéz volt. Szóval a tábor jó volt, szomorú voltam, mert vége lett, és még a hét végei izgalmas forgatag sem vigasztalt. Na, majd jövőre! Nyáron voltam még a Balatonnál, szokásunk szerint lementünk Keszthelyre. A két hét helyett egyet voltam, mert volt egy csúnya biciklisbalesetem, aminek begyulladt a helye. De utána mentünk képregény-boltba, ami jó volt. Barlangba így se tudtunk menni, mert még sajogtak a zúzódások, de úszni, vízibiciklizni és evezni tudtunk. Az utóbbinak még magamon viselem a nyomát. A parton ettem sok fagyit, palacsintát, és trambulinoztam. És egyik nap kimentünk madárgyűrűzésre. Bár a nyaralóban nem volt Wi-fi, de a Mekiben és a kávézóban igen. Sok regényt kiolvastam az egy hét alatt. Összebarátkoztam egy kedves, Anikó nevű nővel, akinek vannak lovai, macskái, hatalmas kertje, szép háza és nála nyilazhattam is. Elmentünk Apával a Szent István-napi ünnepélyre, ahol volt tűzijáték, evés-ivás, kirakodóvásár, minden jó dolog. Pár hétköznapibb dolog is történt. Itthon is pihentem, sokat ettem, sokat aludtam, tableteztem és olvastam. A kerttel is voltak munkák, abban is segítettem, játszottam a kutyával. A nyaram izgalmas, mozgalmas volt, kicsit ide -oda rohangálós, de élveztem, és kár, hogy vége lett. A jó idővel együtt.
5.
A SZABADSÁG ÉVSZAKA ÍRTA: MARTON OLIVÉR
Végre itt van a nyár, sok pihenés és alvás. És természetesen a számtalan móka és kacagás. Így álltam a 2015-ös nyárhoz. És a végén meg voltam elégedve. Félredobtam a tankönyveket. És ezzel kezdetét vette a hosszú és elhúzódó pihenés. Nagyon jól tudtam azt, hogy az általános iskola utolsó éve és a felvételi lassan elérkezik. Ezért meg kell tölteni élményekkel ezt az évszakot. Voltam az iskolai táborokban, ami igazán korrekt volt, sok játékkal. Ezen kívül még voltam három wellness hotelben. A szállodák közül pedig kiugróan remek volt a Spirit Hotel. Erről annyit érdemes tudni, hogy ötcsillagos, Magyarország legdrágább wellness szállója. Húsznál több medence korlátlan használata. Nagyon modern és a személyzet is végtelenül udvarias. Ja, akkor még nem is említettem a fejedelmi ételeket. Végül pedig arra döbbentem rá, hogy ott szeretném életem hátra levő részét eltölteni. Az odavezető út is eléggé érdekes volt, olyan falvakon mentünk át, mint például: Ostffyasszonyfa. Ennyit a vidékről, térjünk vissza a fővárosba. Hiszen lassan kezdődik Európa egyik legnagyobb bulija, a Sziget. Az itt fellépők voltak Budapesten például: Robbie Williams, Martin Garrix és Avicii és még számtalan fellépő. Ezek szerint ott voltam? A hír igaz. A fesztivál hét napos, én csak egyetlen napot töltöttem ott. Pénteken voltam, és akkor Avicii lépett fel a Nagyszínpadra. Nem mentem egyedül, hiszen az édesanyám kísért el. Hévvel mentünk ki (óbudai Hajógyári-szigetre), csak sziget fesztiválozókkal volt tele a járat. A leszállás után nagyon jól megszervezve jutottak el az emberek a céljukhoz. A belépéskor karszalagot és útlevelet kaptunk. A rendezvény területén csak kártyával lehetett fizetni, ezért a feltöltőpontokat hoztak létre. Az illemhely kulturált volt, ezen kívül rengeteg kajálós, emléktárgyat áruló üzlet is helyett kapott. A nagy buli előtt egy órát vártunk. Félidőnél, amikor véget ért a jól sikerült parti, akkor megrohamozták az emberek a sörpultokat. Ilyenkor nagymértékű helyek szabadultak fel, ekkor lehetett előremenni. A kezdés svájci óra pontosságúra sikeredett. A zeneszámok alatt a DJ-nek nem volt nagy feladata. Berakta egymás után a számokat, és amikor igazán megterhelte magát, az akkor az így nézett ki: kirakta a kezét a tömeg elé, és így ugráltatott ezreket. Eközben tombolt a forróság és az emberek különböző módokon hűtötték le egymást: vízipisztolyoztak, és egy öntözőautóból slaggal locsolták a bulizókat. A buli végén mindenki elégedett és boldog volt! Az utolsó hetet pedig az iskolakezdésnek szenteltük: tornacipő vásárlás, irodaszer beszerzése stb. És készülés lélekben az utolsó évre és a felvételi megpróbáltatásaira.
AZ NYARAM
ÍRTA: BABCSÁNYI ISTVÁN
A nyár elején Isztambulba utaztunk nyolc napra, hogy részt vegyek a Nemzetközi Mindlab bajnokságon. Közben voltunk az Hagia Sophiánál, ami a világ egyik legnagyobb keresztény temploma (volt), jelenleg múzeum, de lehet, hogy mecsetként fog működni. Megnéztük a Dolmabahce szerájt, ami három szultánnak, és Atatürknek, a Török Köztársaság megalapítójának volt a rezidenciája. Áthajóztunk a Boszporuszon, a város ázsiai felébe, ahonnan nagyon szép volt a kilátás a tengerre. Rengeteg me-
6.
cset is volt arrafelé, szinte minden utcában. Mivel le kell venni a cipőt, ha bemegyünk egy mecsetbe, nagyon szép tiszták a szőnyegek. A városnak nagyon fejlett a tömegközlekedése, legalább nyolc metró közlekedik, és még több villamos. A városban több mint tíz millióan élnek, ezért az utcán mindig tömeg van. A tenger nagyon szennyezett a város környékén, de néhányan meg így is fürdenek benne. Elég ritka jelenség, de
tényleg lehet látni delfineket a szorosban. A hajóforgalom nagyon nagy, sok óriási teherhajó közlekedik, de ott kötnek ki a hatalmas tengerjárók is. Miután hazautaztunk, egy hetet Balatonfüreden töltöttem, de sajnos, még nem volt meleg a víz. Július elején az iskolai Mindlab táborba mentem, majd a következő héten Szobra, a Magyar Tolkien Társaság nyári táborába, ami nagyon élvezetes volt, íjászkodtunk és vívtunk is. Ezután ismét elutaztunk a Balatonra, ahol rengeteget strandoltunk, és elmentünk az Annagora
Aquaparkba is, ami nagyon jó volt. Augusztus elején voltam az iskolai Pop-rock táborban, ahol klarinéton játszottam. Később Ausztriába, Linz-be utaztunk, láttuk a Melk-i apáts ágot, jártu n k Fran k e n marktban, ahova 1945-ben rengeteg magyar menekült. Sétáltunk Hallstatt-ban is, ami arról híres, hogy a szűk hely miatt az embereket függőlegesen temették el, és a házak is sok emelettel épültek. A várost nem köny-
nyű megközelíteni, autóval csak a sziklába vájt alagúton keresztül elérhető. A várost körülvevő hatalmas hegyek miatt már korábban sötétedik, a naplemente pedig gyönyörű a tavon. Megnéztük a fraknói várat, ami az Eszterházy család tulajdonában volt, de később csak fegyverraktárnak használták, így több ezer 17-19. századi fegyver, páncél, és egyéb kato-
nai felszerelés maradt épségben. Megtalálható még benne egy galéria is, ahol az Eszterházy család több száz tagjáról őriznek festményeket, és látható egy hadizsákmányként szerzett török tiszti sátor. A vár titkos pincéjében egy hatalmas kincstár húzódik, ahova egzotikus tárgyakat és értékes ékszereket gyűjtöttek, és egy levéltár is található, ahol magyar, német és latin nyelven íródott gazdasági feljegyzéseket raktároznak.
VAKÁCIÓ
ÍRTA: KOTÁNCZI HANNA
Tavaly, úgy szerveztem a nyaramat, hogy „nyár van! Lazuljunk! Semmi dolgunk!” Ez nem volt jó ötlet. Az elején még jó volt otthon ülni, és szimplán semmit tenni, de egy idő után komolyan kezdtem bedilizni. Vagy otthon ültem, és unatkoztam, vagy Balatonon ültem, és unatkoztam. A végén, már hiányzott a suli, csak hogy történjen már valami! Elhatároztam, hogy most más lesz. Beszerveztem az egész nyaramat, minden hetet. Először ugye volt az erdei suli, amit hihetetlenül élveztem. Nagyon jó volt Balatonon, hogy fürödhettünk, és a programok is jók voltak. A nyolcadik osztálylyal összebarátkoztunk, és részt vettünk a bátorság próbán, mint ijesztő. Annával párba álltunk, és együtt ijesztgettük a kicsiket. Később Luca is csatlakozott hozzánk, mert addig egyedül ijesztett, és nem szeretett volna egyedül lenni. Innentől még nagyobb volt a sikerünk. Nagyon jó volt, hogy ijesztgettünk, és nagyon jó érzés volt, amikor valaki megijedt tőlünk. És az is jó volt, amikor az osztály éjszaka volt fürdeni a Balatonba.
A rákövetkező héten pihi hét volt, hogy kipihenjem az erdei sulit. Egész nap tvztem, és ettem-ittam. De mentünk kirándulni is, a tesómmal (Lili), hogy ne tunyuljunk el túlságosan. Vittünk kutyusokat is, és a közeli hegyre mentünk. Aztán jött a kukta tábor. Az unokatesómmal (Zita) szoktunk együtt menni táborba nyáron, és mivel mindketten szeretünk főzőcskézni, ez nekünk való volt. A tábor első napján volt a szülinapom, úgyhogy amikor felébredtem, már fel volt díszítve a szobám, és anyu, Lili, és az unokatesóim álltak az ágyam mellett. Kaptam egy sminkkészletet, és egy körmös szettet anyutól, meg csokikat és két pólót. A pólókat Lili, Zita, és Emma (másik unokatestvér) készítették nekem. Szerkesztettek képeket, majd vettek sima pólókat, és rávasalták Cilivel (unokatesók anyukája). Úgyhogy van rajta olyan kép, amin a Sony (kutyánk)
van, és jegesmedvét üldöz, vagy pizzát eszik. Én be vagyok szerkesztve majmokhoz és Croodékhoz, de van kép, ahol a család Garfield-al bulizik, a Madagaszkár szereplőivel úszik, esetleg egy trex elől menekül. Később Emmától még kaptam egy angyalkás nyakláncot, és egy lila karkötőt. De visszatérve a táborhoz. Készítettünk melegszendvicset, lecsót, pudingot, de a kedvencem a gyümölcsrizs volt. Sokat beszélgettünk Andi néniékkel, és Zita szinte mindig nálunk aludt. Végig nagyon jól éreztük magunkat. Aztán utaztunk Olaszországba. Én, apa, apa barátnője, és apa barátnőjének a kisfia. Egy apartmanban voltunk, ami nagyon szép volt, és a tenger is nagyon közel volt. Úgyhogy majdnem minden nap mentünk úszni. Bár a víz nagyon hideg volt, de azért jó volt a homokos tengerparton. Egyik nap átmentünk Velencébe. Megnéztük a Sóhajok hídját, és ettünk nagyon finom spagettit. Egy másik nap Padovába mentünk, ahol sétáltunk, és láttunk (majdnem vettünk is) mini dinynyét. És ettünk finom pizzát (jó turistához híven szinte minden nap pizzát, vagy spagettit ettünk).
7.
Hazafelé menet beugrottunk a másik unokatesóim szülinapjára, amit Balatonon tartottak, és volt bográcsozás, meg sok süti. Kaptak egy ping-pong asztalt, meg egy laptopot közösen a családtól, hogy azt tudják nyomkodni. Aztán eljött a hét, amit anynyira vártam (persze a többit is vártam, de ezt duplán)! Lementem a barátnőimmel Balatonra a nagyimhoz. És nem csalódtam, iszonyúan élveztem. Minden nap mentünk a Balatonba, és minden nap elmentünk valami étterembe. Általában hamburgert, vagy hot-dogot, de egyik nap, egy hihetetlenül finom hústálat ettünk. Egy nap pedig vettünk egy gumicsónakot, és a többi napon azzal szórakoztunk. Egyszer pedig átjött a mamám német barátnője, és hozta a tízéves lányát. Nagyon beszélgetni nem tudtunk vele, de azért mutogattunk. De volt olyan, hogy csak ültünk a szobában, és zenét hallgatva újságot, vagy könyvet olvastunk, esetleg beszélgettünk. Szóval nagyon jó volt. Egyik nap pedig jött a hír, hogy a Liliék találtak egy kismacskát, aki beteg volt, és hazavitték, és rábeszélték apát, hogy maradjon! Így lett egy cicánk, Damon (a név a Lili hibája. Egy sorozatban találta). Ennek hihetetlenül örültem, és alig vártam, hogy lássam a kicsikét. Hazaérve elmentem, és én is megnéztem a cicát, aki nagyon aranyos volt, bár még kicsit nyeszlett. És mivel nem volt más megoldás, lejött velem, és apával Balatonra. Nagyon jó volt. Mentünk mindig fürdeni. Amikor meg éppen el voltam terülve a kanapén, és olvastam, vagy tv-ztem, Damon ráfeküdt a hasamra, és simogatnom kellett, amíg el nem aludt.
8.
A következő héten Zitáékkal voltam Kisgeresden. Ez egy kis falu, ami konkrétan egy utca. De én nagyon szeretek ott lenni. Addig aludtam, ameddig akartam, aztán mentünk a szomszédokhoz, mert mindenhol volt valami állat. Kutya, macska, ló, kecske… Onnan rögtön mentünk át Balatonra. Persze megint folyton mentünk fürdeni, és jó estig ott voltunk. Közben csináltunk videókat, amiben mindenféle internetes trükköt csinálunk (például a Zita tapsol, és a szobában, ahol áll rend lesz). És vagy ezerszer néztük meg a Harry Potter negyedik részét, mert más film nem volt lent, így a végén már együtt mondtuk a szereplőkkel a szöveget. Aztán az unokatesóimat váltotta anyukám, a barátnője, és a barátnőjének a családja. Plusz Lili, és a barátnője, Fanni. Kicsit sokan voltunk, de azért elfértünk. Esténként mentünk fagyizni, vagy csillagokat néztünk (sok hullócsillag volt), egyszer meg én a Fanni, és a Lili elbicikliztünk a fenyvesi nagy strandra, és egész nap ott voltunk. Béreltünk vízibiciklit, és ettünk Ice and Go-t. És én benyomtam egy egész XXL hamburgert. Mondjuk annyira nem volt nagy, máshol ugyanekkorát kaptunk sima hamburger néven. Egyszer sütöttünk pillecukrot, egyszer pedig szalonnát meg virslit . Kint csináltunk tüzet, és feltűztük őket pálcára. Aztán anyával, Lilivel,
anya másik barátnőjével, és anya másik barátnőjének a lányával mentünk Horvátországba. Szintén apartmanban voltunk, és szintén közel volt a tengerpart. Azért kipróbáltunk másik tengerpartokat is, és gyűjtöttünk egy csomó kagylót. Sajnos az első napokban esett az eső, de később kisütött a nap. Egyik nap elmentünk Sibenikbe (Lili miatt, mert ott forgatták a trónok harcát, ő meg azt nézi, és nagyon szereti) és egész nap várost néztünk, meg ettünk csevapcsicsát. Aztán voltunk Vir szigeten, ahol szintén várost néztünk, de leginkább vásárolgattunk. És kétszer bementünk a cetrumban, ahol van egy nagy bazár, és ettünk fagyit, és popcornt. És vásároltunk vízicipőt, mert olyan kis kövek voltak ott, amin alig lehetett közlekedni mezítláb, mert belefúródtak a lábadba, miközben mentél a tengerbe. Voltak gyönyörű halak, és rákok, és kagylók, úgyhogy nagyon szép volt. Aztán hazaértem. Pihizhettem volna, de ahelyett készültem a suliba. Mentünk tancuccokat vásárolni, fodrászhoz, ruhát vásárolni. Szóval rohanás. De voltunk a tropikáriumok éjszakáján, amikor be n t v oltu n k a Camp on a Tropicariumában kb. éjfélig, és voltak programok is. Egyszer pedig nálunk aludt az unokatesónk, és mentünk kirándulni. Úgyhogy most tényleg beterveztem minden hetet, de nem volt jó, mert a folyamatos utazástól nagyon elfáradtam, és a végén már simán hasonlítottam egy zombira. És alig voltam otthon. Az utazások között egy-két napig voltam otthon, de volt, hogy annyira se. És igazából így is hiányzott a suli. Hiányoztak a barátaim, az osztályom, meg úgy minden. Szóval jövőre tuti nem szervezek semmit!
A LEGJOBB NYÁRI ÉLMÉNYEM ÍRTA: BISITS LILI
Nekem a legjobb nyári élményem Horvátországban volt. A nyár végén mentünk el a családommal egy hétre. Odafelé kb. hat órát mentünk, kicsit unalmas volt, de azért kibírható... Egy apartmanba mentünk, ami a tengerpart szélén volt. Amikor odaértünk, lementünk a tengerpartra szinte rögtön. Idén akkor fürödtem először a tengerben és nagyon jó volt. Aztán a nap maradék részében végig napoztam és fürödtem, tehát elég relax állapotba kerültem... Este pedig egy étterembe mentünk. Másnap elővettük a szörfünket és kivittük a tengerre. De mivel szél és hullámok sem voltak (és egyikünk sem tud szörfözni), ezért csak evezővel mentünk vele. Persze apukám nagy bátran ment, hogy ő majd megmutatja nekünk hogy kell menni... Ez abból állt, hogy megpróbált ráállni, de ki csúszott a lába alól a szörf és beesett a vízbe, az egész strand rajta röhögött (meg én is). Aztán még párszor beesett, de a végére egész jól ment neki. Utána én is kipróbáltam. Amikor először ráálltam, imádkoztam hogy ne nézzenek hülyének, mivel valahogy úgy nézhettem
ki, mint aki mindjárt elájul... Aztán gyakorolgattam és egészen belejöttem, de még nem mertem kimenni a nyílt vízre. Másnap kicsit rossz idő volt. Ezért elmentünk egy só múzeumba és megkóstoltam egy sós csokit (elég undorítónak tűnhet így leírva, de nem is volt olyan rossz). Másnap a családom biciklitúrára akart menni (bevallom őszintén én kifejezetten nem szeretem a biciklizést, de a családom mániákus, szóval elég nehéz volt, de sikerült kikönyörögnöm, hogy ne menjek). Én maradtam. Meg a húgom. A szüleink reggel elmentek. Szóval mi ilyen húg-nővér napot tartottunk. Reggel a legjobb helyet elfoglaltuk a strandon. A nap nagy része azzal ment el, hogy én olvastam egy nagyon jó könyvet, meg zenét hallgattam. A húgom pedig Barbiezott. Dél körül felmentünk az apartmanunkba ebédelni, nagyon felnőttnek éreztem magam, hogy egész nap egyedül lettünk hagyva. Magabiztosan felsétáltunk,
amikor az apartman ajtaját nem tudtuk kinyitni.. (Huh egy pillanatra átfutott rajtam, hogy mi lesz velünk, ha nem tudunk bemenni...). Mindent megpróbáltunk, hogy kinyíljon, de komolyan mindent! Már kb. majdnem betörtem a kulcsot az ajtóba, amikor hopp csodálatos módon kinyílt... A nap további részében pihentünk. A következő nap elhatároztam, hogy elmegyek egy hosszabb útra a szörffel. Elterveztem az utat, hogy a mi öblünkből elmegyek a szembe lévőbe... Elindultam. Azért ez az evezés nem volt egyszerű, meg egy jetski-s egyszer olyan közel ment hozzám, hogy majdnem szívrohamot kaptam. De ezt leszámítva nagyon jó volt, mivel ennek az öbölnek is nagyon szép strandja volt és kicsit olyan felfedezetlen volt. Ott búvárkodtam egy kicsit, meg napoztam. Aztán amikor már kezdett lemenni a nap visszamentem. Sajnos a következő két napon nem volt jó idő, ezért bent kellett lennünk. Az utolsó nap viszont nagyon szép idő volt, így amíg csak tudtunk strandoltunk. Aztán kettő óra körül elindultunk haza. Hát nekem ez volt a legjobb nyári élményem.
Viszlát nyár! 9.
A SZÍNEK SZÜLETÉSE Valamikor, az idők kezdetén csak a fekete és a fehér szín létezett. Fekete szövetkezett az éjszakával, és uralni akarta a világot, meg akarta semmisíteni ellenfelét. Kiterjesztette hatalmát a földkerekségre, és a nap huszonnégy órájában terjeszkedni próbált, nem érte be a felével, amennyi eredetileg jutott neki. Fehér a nappalt hívta segítségül, de örök rettegésben és reszketésben élt, hogy alul marad Feketével folytatott küzdelmében. Állandó torzsalkodásaik, csatározásaik már a világmindenség békéjét is veszélyeztették. Fehér sírva fakadt, mikor úgy érezte, elpusztul ebben az aránytalan, értelmetlen küzdelemben. Napsugár, aki maga is vakítóan fehér volt, mint a patyolattisztaság, megsimogatta párja sápadt arcát, egyenként lecsókolgatta róla a tehetetlenség forró könnyeit. Lássatok csodát! Amikor Napsugár simogatása, vigasztaló csókja találkozott Fehér vigasztalhatatlan könnyeivel, megszülettek gyermekeik: Vörös, Narancs, Sárga, Zöld, Kék és Ibolya. Szikrázó színekben kezdett pompázni az univerzum. Csodálatos gyermekeik láttán Fehér most már örömében ontotta könnyeit, és Napsugár dédelgetően lecsókolta róla az örömkönnyeket is. Ahogy a cseppek körben lehullottak, úgy lett egyre gazdagabb, a szivárvány minden színében pompázó a világ. Vörös lett a bronz, a rubin, a rozsda, a vér, a bor, a láng, a hagyma, a cékla, a répa, a virágok egy része, például a rózsa, a tulipán, a tűzliliom, az alkonyi ég alja, a korall, a rák, de még ravaszdi róka bundája is. Pirosra változott az érett földieper, a málna, a cseresznye, a meggy, az alma, a görögdinnye belseje, a tulipán, a bazsarózsa, a paprika, a paradicsom, lángolóan pirosra a pipacs színe. Narancsszínű lett az egyik legfinomabb déligyümölcs és maga a fény.
10.
Sárgává vált a citrom, a barack, az egyik fajta dinnye, a kikerics, a kankalin, az őszi erdő lombsátora, az aratásra váró érett gabonatábla, a szalma, a foszfor, a kén, a réz, a viasz, az arany, a homok, a sivatag. Ettől kezdve nyáron zöld színben pompázott a természet: zöld lett a fű, a sóska, a spenót, a saláta, a borsó, a bab, a petrezselyem. De zöld ám a moha, a mező, a rét, a gyep, a liget, az erdő, a kert, a határ, a vetés, a lucerna, a palánták meg a fák és bokrok leveleinek többsége, a lombkorona, a fenyő, a ciprus, a citrus, a cédrus, az oázis a sivatagban. Kék színben kezdett pompázni a búzavirág, a levendula, a szarkaláb, az encián, az eper, a szeder, a szilva, a szőlő, a tó, a forrás, az ér, a csermely, a patak, a folyó, a tenger, az óceán, az ég, a távolság és a messzeség. Ibolyaszínű lett a világ egyik legkisebb, legszerényebb, de legillatosabb virágja, sőt a viola, az orgona, a mályva is. Ahogy ezt Fekete észrevette, hatalmas ellentámadásba lendült. Nappalra is bebiztosította magának a csóka, a holló, a varjú, a szén, a szurok, a korom, a mocsok, a sár színét, de az antracitét is. Fehér sem hagyta magát, ő a hó fehérségével, a fény világosságával képes győzni az éjszaka feketeségében. Fehér gyermekei egységes táborként álltak anyjuk mellé. Változatosságuk miatt gazdagnak és legyőzhetetlennek érzik magukat. Sokat játszadoztak és keveredtek egymással, így a legvilágosabbtól a legsötétebbig minden színnek tengernyi árnyalata született meg. Ám hamarosan új színek is napvilágot láttak. Az ekrü, a bézs, a krémszín, a mustár, az ezüst, a platina, az opál, a bodza, a barackvirágszín, a rózsaszín, a ciklámen, a bíbor, a cinóber, a bordó, a vanília, az okker csintalan versengésben született meg. Az olíva, a menta, a smaragd, a khaki, az azúr, a lazúr, az encián, az indigó, a türkiz, a drapp, a szürke is azért keletkezett, hogy a világot gazdagítsa. A barna a mogyoró, a gesztenye, a csokoládé, a kávé színe is lett. De festő legyen a talpán, aki valamennyit ismeri, és ki is tudja keverni palettáján, ami a természetben – Fekete minden mesterkedése ellenére – magától, természetesen létezik. Ám ő nem akarja vesztesnek érezni magát, ezért a késő őszi, a téli és a kora tavaszi napok nagy részét megszállva tartja. Mégis úgy tűnik, a nyári küzdelem véglegesen Fehér és gyermekei, unokái javára dőlt el, és havas teleken ott él Fehér szépsége a téli éjszakákban is. Pataki Edit Forrás: www.operencia.com http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesektoertenetek/mesek-a-szinekrl/176-pataki-edit-a-szinek-szueletese
11.
KÖZÉPPONTBAN A TEHETSÉG Hosszú-hegyi legendák ~ A sorozat bevezetője ~ Egyszer régen (talán még nem égett fel a földje a 8. Örökösháborúban), volt egy kicsit kopár, de bájos hegyvidéki táj, a Hosszú-hegység. Kisebb-nagyobb hegyekkel körülvett völgyek, rohanó hegyi patakok, nyaktörő szirtek alkotják. Egész sűrűn van lakva, bár nincsenek igazán nagy városok. A falusiak babonások, sokkal jobban, mint pl. a Mágiaegyetem környékén élő felvilágosult népség. Ők azt vallják, nincsenek istenek, démonok, tündék, nimfák, szellemek, élőholtak. A falusiak mindegyik ártó és kevésbé ártó mítoszlényben hisznek. A mágusok szemében a mágia sem felsőbb hatalom, hanem egyszerű, szilárd és száraz képletekből, egyenletekből álló tudomány. Nincsenek rúnák, kövek, ráolvasások, mágikus kincsek, jelkövek, keresztutak. A falusiaknak mindegyik létezik, és félnek a nagy többségüktől. Egyiküknek sincs igazuk. Erről fog szólni ez a könyv. 12.
Szabó Csilla
Hosszú-hegyi legendák Barlang Mondták az okos emberek, Sámánok, főpapok, bölcsek, Hogy az igazság nem más, Mint egy barlang a fekete hegyen. Barlang?- kérdezhetnéd, Milyen hegy?- érdeklődnél. S nem tudnád, hol kell keresni A barlangot, mely az elátkozott kincset rejti. Van ott, alpári, csábító arany, Egész birodalmak sorra hullanak. De van, és a legveszedelmesebb, Az említett igazság a fekete hegyen. Mert mindig, ha aranyat viszel, S az emlékből gyúrt őrző végigvisz, Szívedbe költözik
A gonoszság, mint féreg, mint Valami. Ez az erő, Mi nem démoni, nem jelelő, Egyszerű igazság. Bár a legtöbb szívben gazság. Mert az igazat nem bírják az emberek, A kisebbet magukra veszik, A nagyobbtól megőrülnek. S az őrület sokszor csap át Abba, mit úgy nevezünk: gonoszság. Ez minden ember tulajdonsága, A másik kárára, Az erény olcsó szórakozása. Szabó Csilla
Hosszú-hegyi legendák Csillaghullás éjjele Csillaghullás éje van, Dimenziók váltanak. Mint egy mozgókép, úgy forog, Lehullnak a csillagok. Mindenki ünnepel, Nyárközép-eljövetelt. Az ég bársony, de inkább zöld, Villám csattant, ezüst-megtört. Villognak puha árnyalatok, Fák közt osonnak árny-alakok. Színes az ég, Színes a tér, Mágiaszagú, fura a szél.
Kisülések villámlanak, A világok felvillannak. Az erdőben tündék járnak, Manók, faunok játszadoznak. Vízi tündérek, nimfák, istenek ugrándoznak. Kicsi, ártalmatlan csínytevők, Lopódzó-nevető kártevők. Erős, haragos égiek, Rég elfeledett istenek. Felébred a félelem, Démonok leselkednek. A falusiak vigadnak, De talizmánokat hordanak. Szabó Csilla
13.
Új Almák Tóth Ágnes vagyok, angol-pedagógia szakos tanár. 2015-ben végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az Új Almában idén kezdem meg pedagógus pályámat várakozással és nagy lelkesedéssel. Először én is általános iskola első osztályban találkoztam az angol nyelvvel, sok dalon és mondókán keresztül, amiket követtek az otthon használt fejlesztő számítógépes programok, nyelviskolák és külföldi táborok. Maradandó és a személyiségemet meghatározó élményt azonban az a középiskolai év hozta, amit tizenegyedik osztályban Amerikában töltöttem. Befogadó családnál laktam, ott jártam iskolába, ami mellett rendszeresen vigyáztam kisgyerekekre is. Ez alatt az év alatt a nyelvtudásom magabiztossá vált, a kultúrát pedig személyesen tapasztaltam meg és élhettem át. Az egyetemi éveim alatt, amikor már tudatosan készültem a tanári pályára, megszakítva itthoni tanulmányaimat, ismét külföldre utaztam egy évre. Ezúttal Angliában tanultam, hogy tovább fejlesszem nyelvtudásomat, és jobban megismerjem az ottani kultúrát is. Mindkét külföldi tanév nagyban befolyásolta gondolkodásmódomat, felkészültségemet és a tanításról való elképzeléseimet. Fontosnak tartom a nyelv tanulásának és használatának megszerettetését fiatal kortól, így óráimat beszédközpontúan, játékos feladatokkal színesítve tartom. Vallom, hogy a pozitív, támogató légkör és az élmény biztosítása a nyelvórán nagyban befolyásolja a gyerekek későbbi hozzáállását a nyelvhez. Az idegen nyelv elsajátítása mellett szeretem megismertetni a diákokkal a nyelvhez kapcsolódó kultúrákat is, így óráimon mindig helyet kapnak olyan mesék, dalok és ünnepek, amiket az anyanyelvi gyerekek is jól ismernek. Közvetlen vagyok a gyerekekkel, szívesen fogadom az ötleteiket, és igyekszem azokat beépíteni a közös óráinkba, hogy a nyelvtanulás mindenki számára öröm legyen.
14.
A nevem Láng Rita. 30 éve dolgozom tanítóként. Kis iskolákban kezdtem, majd az utóbbi 16 évben a győri tanítóképző gyakorló iskolájában tanítottam, a leendő pedagógusok képzésében vettem részt. Pályakezdésem óta azonban egy dolog nem változott. Hiszek abban, hogy játszva, cselekedtetve, élményeken keresztül tudom igazán megszerettetni a tanulást és hogy lehetőséget kell adnom minden gyereknek arra, hogy azon a módon tanuljon, ami számára a legeredményesebb. Keresem és szeretem a járatlan utakat, a kreatív megoldásokat és tanítványaimat is erre ösztönzöm. Így tanítok, és a tapasztalatom az, hogy ráadásul közben egy fontosabb dolog is történik: kialakul egy szeretetteli légkör, megnyílnak visszahúzódó gyerekek, rácsodálkozunk egymásra és magunkra és persze sokat nevetünk. Együtt, egy izgalmas szellemi utazáson. Hogy ehhez minél több eszköz legyen a kezemben, folyamatosan tanultam. Olyan képzéseken vehettem részt, melyekhez nagy kedvem volt és biztosan tudtam, hogy a tanultakat remekül be tudom építeni a munkámba. Így találkoztam először a drámapedagógiával, majd a kooperatív technikákkal, a többszörös intelligenciára épülő oktatási módszerrel, a meseterápiával. Sajátos, izgalmas „egyveleget” hoztam létre ezekből, úgy kombinálva ezeket a formákat, ahogy egy adott gyerekcsoport számára a legjobb, ahogy egy tananyag vagy éppen egy tehetséggondozó szakkör témája kívánta. Emellett számos olyan feladat megtalált, ahol lehetőségem volt átadni ezeket a tapasztalatokat / szigorúan a gyakorlatiasság jegyében/ és reményeim szerint a hitet is: tanártovábbképzéseken oktattam, taneszközfejlesztésben dolgoztam. Az utóbbi pár évben a hallgatói képzések egyre növekvő feladatai miatt mind kevesebb idő és energia jutott a gyerekekkel való együttlétre, a tényleges tanítói munkámra, amit a legjobban szeretek. Ez zavart és hiányzott, ezért döntöttem úgy, hogy a továbbiakban olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol újra a gyerekeké lehet a főszerep. Budapestig kellett jönnöm ezért, hisz az Újalma szellemisége éppen ezt ígéri. Szeretek tanítani és tanulni. Úgy érzem, az iskola csapatának tagjaként mindkettőre igazi lehetőségem nyílik. Támogató tanárként, a gyerekek érdekében dolgozva, a kollégákkal közösen végzett munkával éppen ez a célom valósulhat meg.
Alma Hírek Fókuszban az Újalma Iskola-időutazás: hol vannak már azok a régi krétaporos idők?
Szerző: D. Tóth András
Az alábbi linkre kattintva megtekintheted: http://www.ujbudaialma.hu/a/
Nyílt nap látogatása A tavalyi évtől kezdve törekszünk rá, hogy nyílt napjainkon a gyermekeink érdekeit szem előtt tartva limitáljuk a látogatók számát.
Nem voltál ott, de érdekel, mi történt? Kíváncsi vagy, hogyan zajlik egy igazi, hamisítatlan Újalmás felsős beavatás? Az alábbi linkekre kattintva megtalálhatjátok az idei év frenetikus gólyatáboráról készült videót. https://www.youtube.com/ watch?v=8eeIW-md0aY https://www.youtube.com/ watch?v=LNqxlc8Fm84
A megrendezett papírgyűjtés eredményeit összesítettük, és kihirdettük a győztes osztályokat. Köszönjük a szülőknek a lelkes munkájukat, melynek köszönhetően: - vegyes színes papír: 8580 kg x 17 Ft azaz összesen 145.860 Ft - hullám papír: 290 kg x 17 Ft azaz összesen 4.930 Ft Összesen: 150.790 Ft-ot sikerült összegyűjteni!
Őszi papírgyűjtés
Az idei nyílt napokon is kizárólag előzetes regisztráció után lehet részt venni. A honlapon megnézhetik előre majd hamarosan a további nyílt napok órarendjét, így tervezhetővé válik, hogy melyik osztályban, mikor milyen óra nézhető. A regisztrációs felület mindig csak 10 nappal a nyílt nap előtt nyílik meg, ekkor Önöket hírlevélben értesítjük, hogy módjuk legyen jelentkezni. Ha egy tanórára 20 fő bejelentkezett, akkor további jelentkezéseket nem áll módunkban arra az órára fogadni. Kérjük Önöket, hogy fogadják ezt a korlátozást belátással, mivel a létszámhatár bevezetése a gyerekeink érdekében történt. Kérjük ezért, hogy egy családból egy napra maximum egy fő látogassa csak az órát. A negyedikesek szüleinek azt javasoljuk, hogy hacsak tehetik, felsős órákat látogassanak. Ha arra az órára, amire szerettek volna eljutni nincs már hely, kérjük látogassanak órát egy másik osztályban. Köszönjük együttműködésüket, és a rendszer további finomításához várjuk a nyílt napos kérdőíveken hasznos észrevételeiket.
G ó l y a t á b o r
A papírgyűjtésből befolyó pénzösszegből két trambulint kapnak a gyerekek. Az osztályok közötti versenyben az alsó tagozaton az 4. osztály nyert, jutalmuk két finom torta. A nagyobbak örömére egy leckementes hétvége járt a legtöbb papírt gyűjtő felsős osztálynak. A legszorgosabb ismét a 7. osztály volt, így ők örülhetnek egy szabad hétvégének.
15.
Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta. Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu
E hónap megjelenésben közreműködtek: Babcsányi István, Bakos Péter, Bisits Lili, Juhász Enikő, Kotánczi Hanna, Marton Olivér, Szabó Csilla Szerkesztő: Juhász Enikő