Szeptemberi Hírhozó 2018 by Peter Bakos

~Független iskolai lap ~

XII. évfolyam - 1. szám Szeptember

Tartalomjegyzék 3 Vesztergom Andrea Hát hajrá, új tanév 4 Hajrá, új tanév! 6 Gólyák a fedélzeten 8 2018 Nyár pályázat 9 Álmaim nyaralása (Írta: Kovács Léna) 11 Kaliforniai álom (Írta: Fehér Lili) 13 Az én nyaram (Írta: Tóth-Mátrai Cecília) 14 Az a bizonyos három hónap (Írta: Szakál Zsófia) 16 Álom nyaralás (Írta: Tóth Jázmin) 17 Az én nyaram története (Írta: Zahorán Laura) 2.

19 20 21 22 27

Tippek az íráshoz Breaking News Több, mint sport Új Almácskák Közlekedési és parkolási rend

„Ki mondta, hogy az út nem göröngyös? De még akkor is végig lehet menni rajta. Tehát eleshetünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudunk ismét fölkelni és továbbmenni.” L. Ron Hubbard

„Az élet azért élet, az emberek azért vannak együtt, a fű azért nő, a fák azért nőnek, az eső minden jel szerint azért esik, és minden más – ez mind azért van, hogy segítsen valakinek.”

L. Ron Hubbard

Vesztergom Andrea

Hát hajrá, új tanév

Itt állunk most újra, diáktársak, együtt. Kézenfogva kísér a nyár íze még. Szünetünk véghez ért, a szeptembert köszöntjük, Kíváncsian állunk elé: hát hajrá, új tanév! Tanároknak százai készen állnak újra hát, Szárnyuk alá kerül megint a sok csintalan diák, Lehet furcsa, mégis így van: vártam már az iskolát, S érzem az új tankönyveknek komoly, tudás-illatát. A régi arcok ismerősen mosolyognak vissza, Minden megváltoztunk, felnőttünk egy kissé. A sok-sok kis diáktárs egymást is tanítja: Hogyan tegyük együtt a kötelezőt széppé! Feljebb lépünk mától, tanárok s diákok! Tudás-szerző csatánk most veszi kezdetét, Büszkén szembenézek s várakozva állok: Biztassuk csak bátran: hát hajrá, új tanév! Forrás: http://sulihalo.hu/pedagogus/alkalmi-versek/1167-versek-iskolakezdesre

Hajrá, új tanév!

Évnyitó képekben.

Az évnyitóról készült további képekért, kérem, látogassanak el iskolánk honlapján található galériánkba!

Gólyák a fedélzeten A gólyanap nagyon jó volt! Tetszett a természetfilmkészítés, a pizza és a popcorn evés, továbbá a filmnézés. A legjobb a bátorságpróba volt. A gyümölcsvásáron érdekes és vicces dolgok derültek ki a tanárokról. Az egyik feladatban festhettünk lábbal, sörpongozhattunk bodzaszörppel. Nagyon tetszett az egész! Remélem, még sok gólyanapon vehetek részt! Tóth-Mátrai Rozina

Nagyon jó volt, sok szórakoztató feladat volt pl. természetfilm-készítés. Én voltam az osztály kaméleon a természetfilmben! De a bátorságpróba volt a legjobb! Ott nagyon megijedtem! Az avatás része is tetszett, de amikor a végén meglöktek kicsit beütöttem a térdem. De egyszóval nagyon élveztem minden pillanatát! Osvald Hanna

Vinzce Fanni Dóra

Gólyatábor

Gólya állás, gólya állás, kezdődik a táborozás, faházakban szép az élet, friss levegő, száll a lélek.

Gólya állás, gólya állás, kincskeresés, puzzle rakás, foci, na meg kötélpálya, katonaként sorban állva.

Gólya állás, gólya állás Gólya állás, gólya állás hosszú túra, kevés alvás, készülődés, csomagolás, vezetőink elvezettek, cukorosztás, buszra várás, táncoltak és fényképeztek. parkolóban földön csúszás. Gólya állás, gólya állás vár építés, zászló lopás, vezényszóra földön fekve, porban, fűben tekeregve.

Gólya állás, gólya állás véget ért a táborozás, becsöngettek, gyertek bátran, várnak ránk az iskolában.

Gólya állás, gólya állás, hálózsákok, meseírás, sorverseny, élménynapló, röplabda és este diszkó. Forrás: https://www.poet.hu/vers/95617 7.

2018 Nyár pályázat Az idén is meghirdetésre került a Nyár pályázat, melyre a felsősök minimum egy A4-es oldalon elmesélhették a vakációban megélt kalandjaikat. A zsűri a pályaművek elolvasása közben számtalan izgalmas történetbe csöppenhetett bele. Idén kb. 30 mű készült el. Az értékelési szempontok közül kiemelhető a tartalom, azaz az igényes megfogalmazás, izgalmas kifejtése a történetnek. De ezen kívül még fontos volt a mű stílusa és az összképe, azaz hogy mennyire volt jó az elrendezése, és hogy milyen szép, esztétikus képek kerültek bele. Természetesen fontos volt a helyesírás, nyelvhelyesség mellett a külalak is. Az idei évben történt meg először, hogy a tavalyi nyertes örülhetett újra. Kovács Léna fordulatos kalandjával magabiztosan hódította el az elsőnek járó díjat, ami idén

Timothée de Fombelle: Ágrólszakadt Tóbiása volt, a jól megszokott "óriáscsoki" mellett.

Kiemelendő még Tóth Jázmin teljesítménye, aki 5. osztályosként beférkőzött a 7-8.-osok legjobbjai közé. Reméljük, jövőre még több diák ragad tollat, vagy billentyűzetet, hogy megörökítse nyári élményeit! Ezúton is gratulálunk minden pályázónak! Eredmények: I. hely: Kovács Léna 7. osztály II. hely: Fehér Lili 8. osztály, Tóth-Mátrai Cecília 8. osztály III. hely: Szakál Zsófia 7. osztály, Tóth Jázmin 5. osztály

Különdíj: Zahorán Laura

Zibrányi Péter

Kovács Léna - Álmaim nyaralása (I. helyezett) Fura rázkódást éreztem. Valami borzongó érzés suhant végig rajtam. Ekkor kinyitottam a szemem. Be volt dugulva a fülem. Szinte sajgott. Azon kaptam magam, hogy egy repülőn voltam. Mellettem anya, Berti anya mellett, én pedig az ablaknál. Kezdett derengeni, hogy Barcelonába repülünk. Kinéztem a repülőgép kerek kis ablakán, kint szikrázóan sütött a nap, de a tájból nem láttam sokat, mert már az El Prat repülőtéren voltunk. Ez azt jelenti, hogy nemrég landoltunk. Átaludtam volna az egész utazást?! Kár. Ekkor felcsendült az ismert csengő, kikapcsolhatjuk az öveket, „meg kezdhetik a leszállást” mondta be egy kedves női hang. Szuszogva összeszedelőzködtünk, libasorban haladva lemasíroztunk a repülőgépről. A poggyászainkért át kellett mennünk a terminál nyüzsgő tömegén, ahol mindenféle fura alak, érdekes emberek, kis üzletek, éttermek és végül egy dagadt ló szobra tárult a szemünk elé. Bertivel jót nevettünk rajta. A reptérről kiérve béreltünk egy kocsit, egy tengerkék Seat Leont. Beültünk és beírtuk a GPS-be a szállodánk nevét, és már robogtunk is Barcelona belvárosa felé. Hulla fáradtan megérkeztünk a hotelbe. „Buenos dies, como estas!” köszönt rám vigyorogva a hamisítatlan Sancho Panza képű recepciós. Kicsit zavarodottan visszamosolyogtam, mert

kábé ennyit tudok spanyolul. Szerencsére anya tud is, szeret is spanyolul beszélni, úgyhogy válaszolt, mindanynyiunk helyett. Mikor végre megérkeztünk az apartmanunkba, elámultam, hogy milyen aranyos. A kilátás is szép, és még medence is van! Egy szuper nyaralásnak nézünk elébe! Én anyával egy szobát kaptam, két egyszemélyes ággyal, Berti pedig egy külön francia ágyat kapott a másik szobában. A lakásunkban egy kis nappali rész is volt, kanapéval és tévével, onnan nyílt a terasz is. A fürdőszobában türkizkék mozaikcsempék voltak, a plafon fehér színű volt, és csak a fürdőszobában volt WC. Miután mindenki kipakolt a s aját gardróbjába, (természetesen én közös szekrénybe pakoltam anyával) lementünk vacsorázni. A szálloda étkezőjében svédasztal volt. Először is mindenki gazpachot evett, utána én paella-t választottam, ami kicsit olyan volt, mint valami rizses hús, csak tengeri herkentyűkkel. Berti tapas-t evett, anya pedig escalivada-t. Desszertnek pedig mindannyian megkóstoltuk a crema catalana-t. Evés után megkérdeztük a wifi jelszót, hogy tudjak üzenni Enikőnek és apának. Ezek után lefeküdtünk, mert már késő volt. Másnap reggel kilenc körül sietve megreggeliztünk, majd nyakunkba vettük a várost, és először is elindul-

tunk a híres neves Sagrada Familia templom felé. Gyönyörű volt. Mivel előre vettünk jegyet, be is jutottunk sorbaállás nélkül. A rózsaablak volt a kedvencem, de az egész épület nagyon tetszett. A túra után betértünk egy otthonos kis vendéglőbe ebédelni. Ebéd után beültünk az autóba, és kikocsikáztunk a PortAventura nevezetű vidámparkba.

Amint beléptünk a kapun, olyan végeláthatatlan hullámvasút gombolyag tárult szemünk elé, hogy azt se tudtuk, merre induljunk. Rögtön vagy tíz féle hullámvasutat ki akartunk próbálni. De ez sem volt probléma, időnk volt bőven, mert a vidámpark este 10-ig nyitva állt. Estére már mindenre felültünk, minden kapható jégkrémet, édességet megkóstoltunk és Bertivel jól kiizzadtuk, kivisongtuk magunkat, de móka csak most lett az igazi! Kivilágítva nagyon me-

10.

nőn nézett ki a park, iszonyat jó zenéket játszottak, a hűvösebb szellőtől felfrissülve és az adrenalin túltengés hatása alatt mindenki feldobva bulizott, szaladgált, őrült nagy pörgés és parti kerekedett. Lassan azonban eljött a záróra sajnos, indulni kellett haza, bár én hajnalig is maradtam volna, ha lehet. Mire visszaérkeztünk az apartmanunkba, éjfél is elmúlt már, ezért mindannyian rögtön bedőltünk az ágyba. Kintről flamenco zene és gyerekzsivaj hallatszott, jó volt a hangulat, legszívesebben lementem volna még egy kicsit, de már elnyomott az álom. Másnap reggeli után fáradtan ugyan, de újabb kaland után néztünk, és célba vettük a Güell parkot. Mikor megérkeztünk, a kocsiból kiszállva megkezdtük az ámulást. Csodálatosan szép volt az egész park. Ahogy sétáltunk egyre jobban és jobban leesett az állunk, láttunk olyan mesebeli házakat is, amik leginkább mézeskalács házakra hasonlítottak. Magamban el is képzeltem, ahogy az egyikből kilép a boszorka a Jancsi és Juliskából. A Güell parki kirándulás után visszatértünk a szállodába. Ettünk a hotel éttermében, majd evés után elmentünk strandolni a tengerpartra. Estig ott pancsoltunk, majd mikor viszszajöttünk, még egyet csobbantunk a szálloda medencéjében is. Ennyi fürdés után csak aludni

menni volt erőnk. A következő reggel bazárba mentünk először, hogy vegyünk egy pár szuvenírt. A piac sétatávolságra volt a világhírű Camp Nou stadiontól, ahol világsztár focistákkal, kis szerencsével talán még Messivel is lehetett találkozni. Ezért bazározás után egyenesen oda siettünk. Nagy szerencsénkre csakugyan ott találtuk Messi-t, mi több, odajött hozzánk, fotózkodtunk vele, és pár trükköt is tanított a labdával. Nagyon barátságos volt! Berti épp dekázgatott Messivel, mikor meghallottam anya hangját. „Léna, kelj fel!” Majd kicsivel elmosódott hangon még azt is hallani véltem, hogy azt mondja, „Megyünk a Casa Battlohoz.” Erre már felébredtem. Anya az ajtóban állt, indulásra készen. Ez azt jelenti, hogy a Messivel találkozás már csak álom volt? Amíg ezen gondolkodtam meghallottam anya türelmetlenebb hangját: „Léna kelj fel! Muszáj elküldened a pályázatot Péter bácsinak! Kitaláltad már, hogy miről írsz?” Ekkor végre kinyitottam a szemem. A szobámban feküdtem, otthon a saját ágyamon. A fantasztikus nyaralás hirtelen szerte foszlott és köddé vált. Csak egy emlék maradt. Úgy látszik, álmaim nyaralása tényleg csak egy álom volt. De azt hiszem már tudom, miről írok… Kovács Léna

Fehér Lili - Kaliforniai álom (II. helyezett) Az idén egy számomra hihetetlen, álomszerű úti célt választottak a szüleim a nyaraláshoz. Szinte az utazás pillanatáig titokban tartották, hogy hova megyünk. Mikor kérdeztem, mindig csak azt válaszolták, valahova közel csak. Pár nappal az indulás előtt az asztalon voltak valami papírok, amit oda kellett vinnem apukámnak (persze direkt). Láttam, hogy repülőjegyek. Kérdeztem, hogy „Na, mégis repülővel utazunk? És hova? Ebben a pillanatban ránéztem és megláttam, USA. Tátva maradt a szám és olyan boldogság öntött el, hogy nem is hittem el, hogy én is megyek. Egy álom elkezdődött. Az úti célunk Los Angeles volt. Korán reggel indultunk. A repülőnk Varsóba indult először, ott kellett átszállnunk Amerika felé. A felszállás előtti ellenőrzés során kiválasztottak és el kellett mennem biztonsági ellenőrzésre. Itt megmotoztak és megvizsgálták a tenyeremet, hogy van-e rajta valami. Nem értettem az egészet. Féltem, hogy nem mehetek tovább. Szerencsére minden rendben volt. Reggel 10 órakor szálltunk fel és ugyanazon a napon 13 órakor értünk Los Angelesbe. Elég vicces. A repülőút hamar elment, megnéztem 2-3 filmet, olvastam, aludtam és ettem. Mikor odaértünk az automata kapunál nem engedett át a rendszer, mert nem volt 6 hónapnál hosszabb az útle-

velem érvényessége. Megint nagyon megijedtem, hogy az álom véget ér és haza küldenek. Hosszú sorban állás és várakozás után sikerült végre bejutnunk az országba. Hurrá!! Először egy autókölcsönzőhöz mentünk, ahol átvettük a már otthonról kibérelt autónkat. Nagyon menő volt, hogy kaliforniai rendszáma volt! Elindultunk végre a szállásunkra. Én ahelyett, hogy nézegettem volna a várost útközben, a fáradságtól kimerülve elaludtam. Egy kis családi házat béreltünk Los Angelesben. A ház előtt pálmafa állt. A berendezés tipikus amerikai volt. Nagy és puha volt az ágy. A konyhába a hűtő és a sütő is olyan nagy volt, hogy bele tudtam volna bújni. Amerikában minden olyan nagy! A fürdőszoba is a filmekben már sokat látott típus volt. Kis ablak a kádnál (ahol kukkolnak a filmekben). Gyógyszeres szekrény a csap felett, stb. Első pár napban megismertük Los Angelest és környékét. Voltunk a híres Venice beach-en fürödni. Az óceán nagyon kellemes volt, sokat ugráltam a hullámokban. Egy nap elmentünk az egyik álom helyemre, Disneyland-be. A hely hangulata tényleg mesebeli. Találkoztam Minnie-vel! Egész nap különféle bemutatók és felvonulások zajlanak. Minden mese és gyerekfilm helyszíne és szereplője megtalálható. A kedvencünk a Star wars-os rész volt. Részt vettünk egy

4D-s utazáson egy csillagrombolóval. Mintha a filmben szerepeltünk volna. Másik fantasztikus hely a Universal Stúdió volt. Kedvenc filmjeink díszletei között járkáltunk. Tátott szájjal mentem végig ott, ahol a Harry Potter játszódott. Minden kis részletet felismertem. Kipróbáltuk a Főnix hullámvasutat. Nagyon életszerű volt minden. Felejthetetlen élmény. Megnéztük még a Jurrasic World és a Múmia, a Transformers stúdiókat is. Itt is elképesztő élmények vártak ránk.

11.

Megnéztük a híres Hollywood feliratot a hegy oldalában és megszámoltunk pár járdába öntött csillagot a hírességek utcáján. Pár nap múlva elindultunk a kaszinók városába, Las Vegasba. Itt két napot töltöttünk el városnézéssel és pihenéssel. Az út odáig gyönyörű volt. A város a sivatagban épült. Nagyon nagy forróság volt. Szinte csak hotelek és kaszinók vannak benne. Bementünk egy pár világhírű kaszinóba, ahol gyereknek nem szabadna lennie. A biztonsági őrök nagyon szigorúan ránk szóltak, hogy megbírságolnak bennünket, ha még egyszer meglátnak ott engem. Természetesen nagyon kedvesek voltak. Este megnéztük a Bellaggio hotel előtti híres szökőkút látványos, zenés játékát. Esténként rengeteg híresség lép fel mindenfelé például Jennifer Lopez, Celine Dion stb. Utunk az Antelope Canyon felé vezetett tovább. Leírhatatlan élmény volt, mintha a Marson jártunk volna olyan színű volt a homok és a dűnék. Egy indián származású bácsi volt az idegenvezetőnk. Megnéztük a naplementében a Colorado folyó Horseshoe Bend (lópatkó alakú) kanyarulatát. Page városában aludtunk, közel a Hoover gáthoz. Itt forgatták a Törésvonal és a Transformers filmek néhány jelenetét is. Másnap elindultunk a Grand Canyon felfedezésére. A kapott térkép alapján

12.

könnyen tájékozódtunk. A különböző kilátási pontokhoz kocsival mentünk. Útközben az út melletti táblákon figyelmeztettek, hogy puma, jávorszarvas veszély lehet. A látvány egyszerűen fantasztikus volt mikor elénk tárult a hatalmas canyon. Ilyen színeket csak ha átállítom a telefonomat, akkor láttam még. Kingman városban aludtunk egy tipikus amerikai útszéli motelben. Ugyanolyan volt, mint a filmekben… Ezért székkel betámasztottuk az ajtót, csak a biztonság kedvéért. Kirándulásunk a Mojave sivatagon keresztül vezetett tovább San Diego-ig. Egy rövid részen mentünk a híres 66-os úton is. Kisgyerekkori egyik kedvenc mesém jutott eszemben, a Verdákból, Kipufogó fürdő városa. Itt már nagyon érződött Mexikó közelsége. Változott a táj, az emberek és ételek típusa is. Rengeteg kaktuszfélét láttunk útközben. Kb. 600 mérföld autózás után megérkeztünk San Diegóba, az óceán partjára. Pár napot töltöttünk itt pihenéssel, fürdőzéssel, városnézéssel. Elmentünk a világhírű állatkertbe is. Rengeteg érdekes állatot láttunk, gyönyörű környezetben. Nagyon szép élmény volt ez is. Sajnos minden jónak vége van egyszer, így a közel két hetes amerikai nagy utamnak is. Utolsó nap visszamentünk Los Angelesbe és elmentünk még a híres Rodeo Drive-ra, Beverly Hillsbe. Végignéztük a

szebbnél szebb üzleteket. Este későn, tele élményekkel és persze velünk indult haza a repülőgépünk Budapestre. Hát Amerika „tiszta Amerika” - ahogy anyukám mondogatta. Egy életre szóló élmény volt mindenkinek. Fehér Lili

Tóth-Mátrai Cecília - Az én nyaram (II. helyezett) 2018 nyara élményekben gazdag vakáció volt számomra. Sok időt töltöttem a családommal, és az unokatestvéreimmel is. A szoros kapocs a nővéreim, a húgom és köztem talán még erősebbé vált ez alatt a bő két hónap alatt. Azok a pillanatok - amiket együtt éltünk át - voltak a legjobbak. Akárhol is voltunk éppen. A szünetet a Balatonnál kezdtem, és aztán nyár végén ott is búcsúztattam el. Fenyvesen álló, rozoga kis nyaralónk újra megtelt élettel. Az unokatesóimmal és a nagyszüleimmel töltöttünk itt három hetet. Sajnos, nem volt túl jó időnk, és a víz hőmérséklete még véletlenül sem emelkedett 22-23 fok fölé. Ez azonban nem akadályozott meg minket abban, hogy összeszorított fogakkal ugyan, de nagyokat merüljünk a Balaton selymes vizében. Majával és Jankával, vízimádó uncsitesóinkkal minden nap fürödtünk. Hamar átszoktunk a „balatoni életmódra”. Reggel elbiciklizni a boltba, hogy megvegyük a reggelit. Délelőtt fürdés és valamilyen játék, például röplabdázás. Ebéd, majd utána egy kis pihenő és ismét fürdés. Minden este megcsodáltuk a gyönyörű naplementét. Aztán kártyáztunk, vagy kerti moziztunk a teraszon. A balatoni, pihenős nyaralás során feltöltődtünk, és július vége felé mentünk haza, hogy össze-

pakoljunk, és mindent beszerezzünk a következő utazáshoz. Utunk Olaszországba, a Garda-tóhoz vezetett. Itt körülbelül hat napot töltöttünk. A forróság miatt legszívesebben egész nap a vízben lebegtünk volna egy gumimatracon. Valamit azért szerettünk volna látni a tó csodaszép vidékéből. Sirmione mellett döntöttünk. Szerintem az egyik legmelegebb napot választottuk erre programra. A hangulatos olasz városka szép volt, de a rengeteg turista elvette a városnézés élvezetét. Ha már Olaszországban voltunk, muszáj volt ennünk egy fagylaltot. Igen ám, csak hát nem számoltunk az ottani fagyi gombócok méretével. Akkora volt egy gombóc, mint az öklöm, a tölcsér meg kétszer olyan hosszú, mint itthon. Szerencsére azért sikerült megennünk. Olaszországból Szlovéniába, a Bledi-tóhoz utaztunk. Meseszép hely. Másfél óra alatt körbesétáltuk a tavat. Közben volt időnk gyönyörködni a látványban. A víz hívogató volt tisztaságával, és zöldes-kék színével. Nem is egyszer csob-

bantunk benne. A sziget a templommal, olyan volt, mintha csak egy tündérmeséből pottyant volna a tóba. A Garda-tó is szép volt, de közelébe sem érhetett a Bledi-tónak. A nyüzsgő fővárost, Ljubljanát is meglátogattuk. Voltunk a bledi várban is, lepillantva pazar látvány tárult elénk az előttünk elterülő vízre. Végül elérkeztünk a külföldi körutunk utolsó állomásához, Bécshez. Ausztriában csupán két éjszakát töltöttünk. Ide nem nyaralni, vagy várost nézni jöttünk. Bécsben, augusztus 8 -án volt az egyik kedvenc énekesem, Ed Sheeran koncertje. A jegyeket már 2017 nyarán meg kellet vásárolni, így is éppen hogy maradt nekünk. Két nővéremmel, és az apukámmal mentünk a koncertre. Az énekes nagyon szimpatikus volt, remek hangulatot teremtett. Elhangzottak a legnagyobb slágerei, de természetesen kevésbé ismert, ám számomra annál kedvesebb dalokat is játszott. A koncert későn ért véget, de az egyik legemlékezetesebb este volt eddigi életemben.

13.

Szakál Zsófia - Az a bizonyos három hónap (III. helyezett) Ez a két hét külföldön fantasztikus volt! Annyi élménnyel lettem gazdagabb! Ha erre a nyaralásra gondolok, rögtön vidámabb leszek. Én igyekeztem erőt és energiát gyűjteni az új tanévre, hiszen nem egy kihívást kell majd leküzdenem. Remélem mindenkinek ilyen emlékezetes vakációja volt, mint nekem! Tóth-Mátrai Cecília

14.

Az egy évi tanulás végre meghozta gyümölcsét, ugyanis eljött a gyerekek várva várt három hónapos nyári szünete, amit persze én is nagy izgalommal vártam. Az én nyaram az erdei iskolát követően Balatonmáriafürdőn folytatódott a balatoni táborban. Ott különböző programokon és játékokon vehettünk részt. Rögtön utána következett a kedvenc hetem a nyár alatt, a fotós tábor. Itt megtanították nekem hogyan kell a beállításokat és magát a fényképezőt is használni. Mindemellett még városnézésre is volt időnk. Talán az egyik kedvenc napom a kedd volt, mivel aznap délelőtt az állatkertbe majd este a Gellért hegyre látogattunk el. Aki teheti szánja rá az egyik estéjét egy Gellért hegyi túrára, mivel gyönyörű panorámával és kilátással találhatja magát szembe. Ezek után az eseménydús programok után egy hétig otthon lebzseltem, de nincs megállás hiszen pár napra rá Győrbe utaztunk a családommal. Persze ott se hagyhattuk ki a városné-

zést, így ott is útra keltünk. A sok program minket is lefárasztott, így a hagyományunkhoz hűen két hetet a nagyszülőknél töltöttünk. Ez a két hét mindig jól telik, hiszen melyik gyerek ne örülne egy halomnyi palacsintának, rántott húsnak vagy bármilyen nagyi által főzött ételnek. A második héten nem csak a nagyinál, hanem még Mobilis [mobilisz] táborban is voltam, amiben a fizikáról és a kémiáról tanultunk játékos módon. Szerencsére ide nem csak én és Lacika mentünk, hanem az unokatestvérünk, Dóra is jött, aki egyidős velünk. Azon a hétvégén pedig az ukrajnai barátainkkal találkoztunk Almásmelléken, Pécshez közel. Ilyenkor mindig egy vadászházba megyünk és ez most se maradhatott el. A vasárnapi hazatérés után pihentünk három napot. Hogy miért három nap? MERT SZERDÁN UTAZTUNK TÖRÖKORSZÁGBA!!! Ez a nyaralás inkább pihenős volt, mint városnézős, de így is szuper volt. A fürdésen és a napozáson kívül azért voltunk még

raftingolni, kanapézni és voltunk az ottani nemzeti parkban terepjáróval is. Az egy heti ott töltendő idő után hazajöttünk és már a nyár utolsó pár hetében jártunk, amikor apa kitalálta, hogy menjünk el vitorlázni. Nem is húztuk sokáig az időt, másnap útra is keltünk. Annyira jól telt az a csütörtöki nap, hogy következő héten ismételten elmentünk, de most Kata is ott volt a fedélzeten. A második hajózásnál már nem volt annyira jó a szél így inkább több időt szántunk a kártyázásra és a fürdésre, mint a hajó kormányzására. Ezzel a programmal el is telt az utolsó hét is, de úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiatt, hogy ennyi helyre el tudtam jutni. És nem mellesleg szerintem ez volt a legizgalmasabb nyaram eddig, úgyhogy nincs okom panaszkodni. Szakál Zsófi

U.I. Itt megtaláljátok a nyári kalandjaim képeit.

15.

Tóth Jázmin - Álom nyaralás (III. helyezett) A nyári szünet előtt a barátnőimmel elgondolkoztunk, mi lenne, ha lejönnének nyáron hozzánk Balatongyörökre egy hétre. Ebbe természetesen mind beleegyeztünk. Már csak meg kellett beszélnünk, hogy mikor és persze kellett a szülők véleménye is. Beletelt egy kis időbe, amíg mindent elrendeztünk, de sikerült megszerveznünk a világ egyik legjobb hetét. Miután vége lett a sulinak amint lehetett a nagypapámmal és a testvéremmel vonatra ültünk és elindultunk Balatonra. Györökön gyönyörűen sütött a nap és csiviteltek a madarak. Ez volt az első nyár, amikor egyedül mehettem el boltba, és most kaptam meg az első telefonom. Ezen a csodás helyen rengeteg kalandban volt részem. Egy hét múlva a barátnőim is megérkeztek, és megszámlálhatatlan élményt szereztünk. Rengeteget bicikliztünk, strandoltunk, fagyiztunk és Adél itt tanította meg repülni a telefonját.

16.

Az utolsó reggel elég korán keltünk pontosabban hajnali 3-kor. Onnantól kezdve nem lehetett visszaaludni, így egész 6-ig beszélgettünk, tableteztünk, telefonoztunk. A barátnőim sajnos csak egy hétig voltak itt, de így is jól mulattunk. A nyár többi részét a szüleimmel, unokatestvéreimmel és nagyszüleimmel töltöttem. Ez is legalább olyan jó volt, mint a lányokkal. Megnéztük a tapolcai tavas barlangot, utána pedig megmásztuk a hihetetlenül magas Csobáncot is. Odafenn kincses ládát is kerestünk. Emellett voltam csillaghullást nézni a Folly Arborétumban és azt hiszem, jó sok kívánságom fog teljesülni és nem csak nekem. Voltam a kőtengernél is az uncsitesóimmal, itt újabb kincses ládát fedeztünk fel. Annak ellenére, hogy korán keltünk, (mert nem akartunk a nagy forróságban gyalogolni) elég meleg volt, így még elmentünk fagyizni is.

Ez a nyár jól telt és nem csak azért, mert valóra vált egy régi álmunk, hanem mert sokat lehettem a családommal. Azt hiszem, ezt a nyarat nem egykönnyen fogom elfelejteni. Tóth Jázmin

Zahorán Laura - Az én nyaram története (különdíj) Az én nyaram sok osztálytársaméval ellentétben nem volt túl változatos, mondhatni monoton. Mivel minden fogalmazásomat az írás gyakorlására használom fel, annak érdekében, hogy ennek a beszámolónak haszna legyen számomra, a továbbiakban külső szemszögből fogom bemutatni a velem történt (nem túl sok) eseményt. Laura hatalmas elhatározások hosszú listájával állt a nyár előtt, hogy azokat majd mind meg is valósítja. Tervei közé írta volna szívesen a külföldre utazást is, de azt végig tudta, ez nem fog megtörténni. Ezt a nyarat a Zahorán család otthon töltötte. Ám ennek gondolata sem rémítette el a lányt attól, hogy majd jól érezze magát. Az első említésre méltó esemény, amely vele történt, hogy elhatározásai közül az egyes pont szerint be akarta fejezni a Naruto Shippuuden [sippuden] című anime sorozatot. Szegényt azonban tablete megállította ebben, ugyanis az, egy év működés után úgy döntött, csütörtököt mond. Hiába tették töltőre, hiába nézte meg nagymamája, majd a szülei is később - akik rendezvényen voltak a “katasztrófa” idején - a hasznos eszköz örökre lemerült, ezzel saját magával víve a “halálba” minden olyan dokumentumot, ami nem lett elmentve

az internetes felhőbe. Ezen tragédia megoldása a nyár közepén fejeződött be egy huszárvágással ugyanis a szakemberek, akik saját kezükbe vették a problémát - ekkor a garancia még érvényes volt - közölték a lány apjával, hogy “A táblagép szét lett szerelve innentől nem kezdünk semmit a maguk bajával”, viszont felajánlották, hogy busás térítési díj ellenében mégiscsak megjavítják, amiről később a szülők inkább úgy döntöttek, hogy ezt a problémát nem most, nem így kéne megoldani. Mielőtt elkezdené valaki sajnálni Laurát eme veszteség miatt, elárulom, hogy az unalom nem kenyere, tökéletesen áthidalta a problémát azzal, hogy elővette összes többi tervét. Így esett, hogy elővette iskolaidőben elkezdett könyvét és komolyabban foglalkozott vele. Teljes fejezeteket tervezett meg, karaktereket hozott már félig életre. Habár ezekből még csomó mindent nem is írt le, emlékezetében őrzi őket és ez egy még most is zajló folyamat. Író módszere igazán érdekes és talán egy kissé nevetséges is. Szinte minden nap ezzel foglalkozott. Ha eszébe jutott könyve, amint tehette megragadta Bluetooth-os hangszóróját és elvonult egyedül a trambulinba. Ilyenkor családja tudta, hogy minimum két órán keresztül nem fognak vele

találkozni. Mintha elment volna otthonról és csak este tért volna haza izzadtan és fáradtan. A lánynak viszont teljesen megérte. A története folyamatosan bővült, ráadásul állóképességét is fejlesztette a folyamatos mozgással a szabad levegőn. Írástudását és stílusát is sokat fejlesztette, sőt addig nem is akart azonnal belecsapni a fejezetek teljes megírásába, míg nem tudja mit is akar pontosan. Ez alatt azt értem, hogy amikor még iskolaidőben belelovalta magát, hogy “Akkor ő most írni fog”, rögtön, vázlat nélkül hányta a betűket a lapra, majd félbehagyva ment a dolgára. Ezt később, amikor egy telefonos alkalmazás segítségével rendszerezetten kezdett el dolgozni, megtalálta és olyan rossz minőségűnek gondolta, hogy majdnem a kukában landolt. Így hát elkezdett gondolkodni, hogyan kéne megfelelően kifejtenie a szereplők gondolatait, illetve mit kezdjen azokkal a helyzetekkel, amikor a főszereplő csapat ketté válik. Ekkor jött vele szembe egy számára nagyon szimpatikus író az interneten. A könyvet úgy írta az illető, ahogyan ő is a sajátját: valami valós dolog, vagy történet világa megihlette és papírra vetette (csak ez publikálva is lett). Laurának nem csak a történet hanem maga az író stílusa is tetszett. Valahogy így jött rá,

17.

hogy sokkal egyszerűbb úgy történetet vezetni, gondolatokat leírni, helyszíneket elmagyarázni, ha külső szemszögből ír. Innentől fogva sokkal jobban haladt. Viszont nem akarom azt a tévhitet felállítani, hogy az egész nyara csak írásból, olvasásból és trambulinban járkálásból állt, amíg a Kpop zenék megállíthatatlanul szóltak, bárhol bármit is csináljon. Mert nem így volt. Bár külföldre valóban nem mentek a családdal, azért két hét erejéig elhagyták a házat ők is. Mint minden évben, idén ott voltak a BGYT-n teljes nevén a Bolyais Gyerektáborban. Ez egy viszonylag zártkörű csoport évente való találkája, ahol a még kollégistaként összebarátkozott szülők gyerekeiknek tartanak egy vidám hetet és természetesen ők maguk is élvezik egymás társaságát. Ebben az évben más volt a helyszín, mivel a régi már nem adott elfogadható ajánlatot. Az idei téma - ami minden évben más - a cirkusz volt. Ez annyit tesz, hogy különböző kézműves foglalkozások alkalmával a témához kapcsolódó dolgokat készítünk (például nemezelünk zsonglőr labdát), vagy a végén való nagy partin mindenkinek mutatnia kell pár cirkuszi mutatványt. Ezeket a táborokat kicsik is nagyok is élvezni szokták egyaránt. A másik hét augusztus elején volt, amikor is a Za-

18.

horán család fogta magát és egy másik családdal lementek az M0-s híd alá a Duna egy partszakaszára sátrazni. Tulajdonképpen ezen a héten nem történt semmi érdekes: néha tüzet raktak, fürödtek a Duna koszos vizében, aki akart horgászott. Egyszóval csak kiruccantak egy hétre az unalmas hétköznapokból, hogy együtt legyen a két család és jól érezzék magukat. Bár a nyár a kikapcsolódásról és az iskola kipihenéséről szól, Laura augusztus utolsó két hetét már tanulással töltötte. Hobbija a koreai popp hallgatása illetve hasonló ázsiai dolgok követése végül addig “fajult”, hogy elkezdte tanulni is ezt a nyelvet. Nem csak azért választotta ezt a nyelvet, mert szereti a zenét, hanem mert a koreai betűket igazán megnyerőnek találta. Az iskola helyszíne a nagymamájához kényelmesen közel volt tömegközlekedéssel, így nem kellett szüleit zaklatnia a korán keléssel. Ráadásul szeretett a nagyijával együtt lakni. Vele megbeszélhette, hogy mi a véleménye az augusztus 24-én megjelent új BTS albumról, amit olyan izgatottan várt, amióta meghallotta a hírt, hogy lesz. Nagyija szintén kedveli e banda zenéit, így együtt hallgatták meg az egész albumot, amint lehetőségük nyílt rá. Laura sok tervvel indult neki a nyarának. Volt, amit

megtudott valósítani és volt amit nem, de összességében igazán elégedett a végeredménnyel. Egyáltalán nem is aggódott, amikor arra gondolt, mit fognak mondani az új frizurájára, amit nyár eleje óta tervez, és nem problémázott azon, hogy mindenki más elutazik, ő meg otthon maradt a családdal. Bárki kérdezi őt, azt fogja mondani, jól telt a nyara. Zahorán Laura

Tippek az íráshoz Íme néhány hasznos, zseniális tipp az íráshoz Stephen King tollából: 1: Arról, hogy mi kell hozzá:

„Ha író akarsz lenni, mindenekfelett két dolgot kell tenned: rengeteget olvasni és rengeteget írni. Nem tudok róla, hogy ezt a két dolgot meg lehetne kerülni – ez egy levághatatlan út." 2: A tehetségről

„A tehetség olcsóbb mint az asztali só. Ami megkülönbözteti a tehetséges embert a sikerestől, az a pokoli kemény munka.” 3: A kezdetekről

„A legijesztőbb pillanat mindig az, mikor belekezdenél. Ha elég bátor vagy, hogy elindulj, akkor el is fogod kezdeni.” 4: A képzeletről

„A leírás az író képzeletében kezdődik, de az olvasóéban kell, hogy befejeződjön.” 5: A minőségről

„Úgy vélem, hogy minden történet a végén az emberekről szól, nem pedig a sztoriról; ami azt jelenti, hogy az olvasási élményünk karakterközpontú.” 6: A stílusról

„A pokol útja határozószókkal van kikövezve.” 7: A jelentésről

„A szavak mondatokat gyártanak, a mondatok bekezdésekké állnak össze, és néha ezek a bekezdések elkezdenek felgyorsulni, lélegezni és saját életre kelni.” 8: A boldogságról

„Az írás nem azért van, hogy pénzt keressünk, híresek legyünk, [...] az írás arról szól, hogy gazdagabbá tegyük azoknak az életét, akik olvassák a munkánkat, miközben a saját életünk is gazdagabb lesz tőle. Hogy felkelsz, jól érzed magad és megcsinálod. Azért van, hogy boldog legyél, okés? Hogy boldog legyél.” Forrás: http://player.hu/kult/tiz-zsenialis-tipp-az-irasrol-stephenking-mestertol/ Stephen King: On Writing: A Memoir of the Craft

19.

Breaking News PROGRAMAJÁNLÓ

ŐSZI PAPÍRGYŰJTÉS Az őszi papírgyűjtés eredménye a következőképpen alakult: az

alsó tagozatban az 1.a osztály nyert a felső tagozatban pedig a 6.a osztály gyűjtötte a legtöbb papírt. Ezzel az övék lett a leckementes hétvége, mely erre a hétvégére vonatkozik. Ezúton is gratulálunk nekik! Fábián Zsuzsa

20.

Több, mint sport

EURÓPAI SPORTNAP

BUDAÖRSI FÉLMARATON Idén ötödik alkalommal rajtolt el a Budaörsi Félmaraton! Az évről évre egyre színvonalasabb rendezvényen idén rekord számú futó képviselte iskolánkat. Szülőkkel, tanárokkal és persze diákokkal együtt csaknem 30 Újalmás állt rajthoz és teljesítette a különböző távokat. A legkisebbek 500, a nagyobbak 1000 méteren bizonyítottak, míg a futás szerelmesei indultak a 7 kilométeres távon! A félmaraton váltó csapatában is megmutattuk magunkat, sőt Dávid bácsi a teljes, 21 kilométeres távot is teljesítette!

Szeptember utolsó hetét Európa a sportnak szentelte! Egy egész rendezvénysorozat kelt útra ezen a héten, melyhez sorban csatlakoztak az Európai nagyvárosok, és iskolák! A pénteki állomást iskolánkban is megtartottuk! Több, mint 500 iskola részvételével ezen a napon a diákok 2018 métert futottak, és a délutáni szabadidőben többféle sportfoglalkozáson is részt vehettek! A hét zárásaként szombat este a Tüske csarnoknál találkoztunk az igazán kitartó sportolókkal a Be Active Night rendezvény keretein belül, amikor is 9 helyszínen űzhette bárki kedvenc sportágát, vagy próbálhatott ki valami új, eddig ismeretlen mozgásformát. A lendületes évkezdés után sportos folytatást kínálunk a tavaszi kirándulással, Budapest Maratonnal, majd partizán és röplabda bajnokságokkal! Hajdú László

Gratulálunk a futóknak, és persze legközelebb is várunk mindenkit szeretettel! Hajdú László

21.

Új Almácskák Bidoul Arielle

Hargitai Eszter Tizenkét évesen kezdtem fuvolázni. Ezt a hangszert az első pillanattól kezdve imádtam, rengeteget gyakoroltam rajta már akkor is, amikor csak 1-2 hangot tudtam. Tanárként ezt a hangszerés zeneszeretetet szeretném továbbadni azoknak, akiknek szintén ez az eszköze. Mire? Önkifejezésre? Kikapcsolódásra? A szép élvezetére? Annak meglátására/ meghallására? A zene nagyon mély összefüggéseket tartogat annak, aki elszánja magát arra, hogy minél több réteget fejtsen fel. Ebben a rácsodálkozásban segítek, mutogatok utakat. Rendszeresen játszom koncerteken modern- és barokk-fuvolán is. Tizenhárom éve tanítok, szeptembertől pedig az Újalmás gyerekek inspirációs forrása leszek, amit szeretettel várok.

22.

Belgiumi zenetanulmányaim (zongora, kamarazene, gordonka, zeneelmélet) után két és fél éves (1993-1996) posztgraduális, államközi ösztöndíjat nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol zongorát, zenepedagógiát, kórusvezetést, zeneelméletet, népzenét és improvizációt tanultam. Zeneterápiát hallgattam az Eötvös Lóránd Egyetemen. Pontosan egy évvel Magyarországra érkezésem után megnyitottam Budapest rendszerváltás utáni első művészeti szalonját, ahol havonta más-más kiállítást szerveztem, és minden második vasárnap egy, az éppen aktuális kiállításhoz illő koncertet. Különböző népek művészetét is bemutattam, az érintett nagykövetség támogatásával. A mottóm: ”Ha az ember képes

megtalálni az értékeket saját kultúrájában és egy másik nemzet kultúrájában, nagyobb lesz a tisztelet és a megértés, kevesebb a rombolás és lakhatóbbá válik a világ amiben élünk!”

Huszonnyolc éves zenepedagógiai munkásságom széles spektrumú. Zenebölcsit és zeneovit vezettem. Zenei nyári táborokat szerveztem gyerekeknek, de családoknak is. Zeneterápiás foglalkozásokat tartottam súlyosan halmozottan fogyatékos gyerekeknek. Óvodában, iskolában és gimnáziumban is voltam zenetanár. Zongoratanárként 3-tól 70 éves korig minden korosztállyal foglalkoztam. Soha nem kategorizáltam a tanítványaimat tehetségük szerint, mert szerintem minden ember joga, hogy megtanulhasson egy-egy hangszert megszólaltatni. Ezért dolgoztam ki egy saját, felnőtteknek szóló módszert, amivel 4 nap alatt megtanítok bárkit a zongorázás alapjaira és megadom neki a lehetőséget, hogy akár egyedül is folytathassa útját a zenei céljai felé. Három gyermekemet otthon szültem. Az általános iskolai tanulmányainak nagy részét magántanulóként végezték – a belga és a magyar rendszerek szerint. Mivel én voltam a tanáruk, ha valami nem sikerült, soha nem mondhattam, hogy értelmetlen a gyerek, vagy rossz a tanár – hanem kénytelen voltam más pedagógiai módszerek után kutatni: mert az, ami az egyik gyerekkel működik, nem biztos, hogy jó a másikkal. Gyerekeim közül a lányom lépett zenei pályára: idén érettségizett hárfa és zeneszerzés szakon a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Vele – 6 éves kora óta – rendszeresen léptünk fel. Szerzeményeinkről 5 CD jelent meg. A kamarazenélés mellett a kóruséneklés a kedvencem. Jelenleg két kórusnak vagyok a tagja. Részt veszek nemzetközi kórustalálkozókon, ahol a zene a közös nyelv és a békesség jelképe. A célom a művészeti iskolában: A kezedbe adni minden szükséges tudást, hogy úgy tudjál zenélni, ahogyan Te szeretnél. És ha útközben ráérzel, miért Johann Sebastian Bach a kedvencem, annak különösen fogok örülni. Ráadásul B.A.C.H.

Gál Melinda Lilla „A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” (Plutarkhosz) Köztudott, hogy a zenehallgatásnak és a zenetanulásnak jelentős hatásai vannak, például könnyebb nyelvtanulás, magasabb szintű matematikai teljesítmény, vagy akár a társas készségek fejlődése. Mégis, fő pedagógiai célomnak azt tartom, hogy felkeltsem a gyerekek érdeklődését és a saját megismerésük által fedezzék fel önmagukat és a világot. 8 évesen kezdtem el zenét tanulni. Tanáraim közül az első cselló tanárom nagy hatással volt rám, így eleinte a zene volt a kedvenc hobbim, majd később kiemelt helyet kapott az életemben. A gyermekkoromat Marcaliban töltöttem. Középfokú tanulmányaimat Székesfehérváron és Budapesten végeztem. Diplomát 2010-ben a győri Varga Tibor Zeneművészeti Főiskolán szereztem. Ezen évek alatt a zene közösséget összekovácsoló ereje által fontos kapcsolatokat és barátságokat kötöttem. A mai napig ebből töltekezem. Mivel szeretek utazni és érdekelnek a világ kultúrái, a főiskola befejezése után szalonzenészként dolgoztam és körbejártam az öt kontinenst. Csodás évek voltak. Örömteli feladatnak tartottam közvetíteni a nagy zeneszerzők érzés- és hangulatvilágát. Sokfajta világszemléletbe nyertem betekintést és egy idő után új célokat fogalmaztam meg. Éreztem, hogy szeretném komolyabban közvetíteni a tudásomat, tapasztalataimat. Olyan hivatást kerestem, amiben a művészetek szeretete, a zene, az éneklés, és nem utolsó sorban az emberszeretetem egy olyan foglalkozásban összegződik, amelyben mindezek napi szintű megélése boldoggá tesz. Így lettem pedagógus. Évek óta figyelem a zene testre-lélekre gyakorolt jótékony hatásait magamon, és a tanítványaimon, kutatom a mélységeit, és ezek adta lehetőségeit. Elsődleges szempont számomra, hogy az órák ne csak a technika tanítását, mozdulatsorokat jelentsék, hanem ennél sokkal többet nyújtson mindazoknak, akik megtisztelnek a bizalmukkal. Én nem képzelem magam kizárólag tanárnak. Ami elsősorban érdekel, az a humánus növekedés és tanulás a művészetek által, de csak mint a közösségi élet része. Azon dolgozom, hogyan tudunk mi felnőttek egy támogatóbb, egyenlőbb közösséget létrehozni és hogyan tudjuk mindezt úgy csinálni, hogy ebbe a munkába a gyerekek is bekapcsolódhassanak, hogyan tudnánk lebontani a sok korlátot, amit mi építettünk a gyerekek és a felnőttek közé.

Gróf Kata Kilenc évesen az első zongoraórán, egy néma hangszeren ismertem meg a billentyűzetet és a törzshangokat. Vidáman indultam hazafelé, hogy elmondhassam szüleimnek mit is tanultam, mikor a lépcsőházunkban megláttam egy várakozó pianínót. Tudtam, éreztem, hogy ez az én hangszerem lesz. Így kezdődött minden, boldog voltam! Matematika, ének–zene szakon végeztem a Janus Pannonius Tudomány Egyetem Tanárképző Karán, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozatán, zongoratanár – kamaraművész diplomát szereztem. Tanáraim Forgó György és Bánky József voltak. Nagykanizsán, egykori iskolámban kezdtem tanári pályám, 1998-ban. Az ott eltöltött tizenkét év lehetőséget adott, hogy fejlődjek mind pedagógusként, mind előadóként. Fontosnak tartom a művészeti nevelést, ezen belül a zenei képzést, mivel az élet számos területén pozitív hatást gyakorol a gyermekek fejlődésére. Figyelembe véve a növendékek egyéni képességeit, segítséget szeretnék nyújtani egy olyan tanulási folyamat elsajátításában, melynek hatására a tanulók az évek során önálló, kreatív és igényes munkára lesznek alkalmasak. Ennek a folyamatnak fontos része a „kísérletezés”, a közös gondolkodásra való törekvés és az egyéni hangvétel keresése. Így érzelmileg is különleges kapcsolat alakulhat ki növendék és tanára között. Bizalom és kölcsönös odafigyelés. Gyerekek között lenni, megtalálni a hozzájuk vezető utat és általuk mindig megújulni nagy öröm számomra. Hivatásom mellett, amikor tehetem, kertészkedem, futok és biciklizem. Ehhez a legkedvesebb hely számomra Balatonszemes. Van egy csodálatos felnőtt gyermekem. Szeptembertől lesz egy almafám 23. is, sok kis új almával!

Madarász Judit Kiváltságnak tartom, hogy népes családunkba számos zenész, művész adatott, így korán zene közelébe kerülhettem én is. Édesanyám jóvoltából, aki számára a zene érték volt, már az intrauterin időszaka alatt alakulhatott zenei fogékonyságom. A nagy családi összejöveteleken elmaradhatatlan volt a közös zenei tevékenység, akár irányítottan, akár teljesen spontán, mely nem csak hagyomány, de kiapadhatatlan örömforrás is volt, és utólag visszatekintve önkéntelenül is a legjobb iskolája a zenei képességek megalapozásának. Így történhetett meg, hogy bár tudattalanul, de hamarabb improvizáltam, mint kottát, vagy bármit olvastam volna. Eleinte nem zenei pályára készültem, aztán hirtelen elgondolásból diplomát szereztem énekzene, karvezetés szakon. Az éneklés, kórusvezetés, és más zenei elfoglaltságok mellett több időt is eltölthettem stúdiókban, belekóstolhattam a zenei producerség kihívásaiba is. Jelenleg a tanítás mellett egy nagy gospel kórus szólistája, és egyik zenei vezetője vagyok. Ezen kívül rendszeresen fellépek valamilyen zenei formációval. Szoktuk idézni Kodálytól: “A zene mindenkié!” A nagy kérdés: “De hogyan tehetjük azzá?” Hálás vagyok hogy jó tanáraim lehettek, akik példát mutattak, és akarva akaratlanul is meghatározták a zenéhez való viszonyomat, ezen keresztül is bizonyítva azt, hogy mennyire nem mindegy milyen nyomokat hagyunk tanítványainkban. Pedagógiai munkám során kiemelt a készségfejlesztés, melynek jótékony hatásaira ma már számos tudományág apellál. A “hogyan” számomra kihívás, figyelmes, kreatív kísérletezés, melyre legtöbbször maguk a tanítványok adják a választ.

Lévai Dóra Kisgyermek korom óta mindig velem volt az alkotás vágya. A főiskolás évek alatt sokféle művészeti technikát kipróbálhattam és a mai napig hálás vagyok tanáraimnak az útmutatásért, melyben igazán magamra találtam. Így alakult, hogy a hagyományos művészeti ágak mellett, mint festészet és grafika a mozgókép is magával ragadott. 2001-ben diplomáztam az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, diplomamunkám animációs film volt, Zelk Zoltán verses meséjének a feldolgozása, mely számos díjat nyert. Mind a mozgókép alkotás, mind az állókép készítés a mindennapjaim része és ezt az alkotó energiát szeretném a gyerekeknek is továbbadni. A gyerekek önnön igénye az alkotás, az én szerepem csupán az, hogy ezt támogassam, kibontakoztassam. A rajzórát elsősorban alkotó órának gondolom, mert a művészeti tevékenység felszabadító ereje befolyásolja a gyerekek többi ismertanyagával való kapcsolatát is. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek a művészeten keresztül könnyebben feldolgozhatják, megérthetik a világ aktuális problémáit, ezen keresztül olyan technikákkal ismerkedhetnek meg, mint például az upcycling, amikor “hulladékból” lehet valami olyat alkotni, ami értéktöbblettel bír. 2007 óta szabadúszó tervezőként dolgozom, büszkeséggel tölt el, hogy sok évvel ezelőtt én tervezhettem az iskola logóját, szabadidőmben is szeretek rajzolni, festeni, kézzel nyomtatni, szeretem a régi dolgokat és rajongok a super8-as filmért. Szeretem filmre venni a barátaimat, a családom fontos eseményeit és ebből zsebmozikat készítek.

24.

Oláh Eszter Oláh Eszter vagyok, Budapesten az ELTE Tanítóképző Főiskola ének-zene műveltségterületén végeztem, ahol a zeneiskolai zongora és fuvola tanulmányaimat jól tudtam hasznosítani. A diplomám megszerzése után Alsózsolcán, abban az iskolában kezdtem el pedagógiai pályafutásomat, melyben általános iskolásként még a padokat koptattam. Hatalmas kihívást jelentett számomra az egykori tanítóim, tanáraim, magyartanár édesanyám kollégájaként első osztályosokat tanítani. Úgy érzem, hogy ez az időszak meghatározó lett mindennapi munkámban, szemléletemben, célomban. Két év elteltével Budapesten folytattam a tanítást egy logopédiai osztályban. Az itt eltöltött évek nagyban hozzájárultak a szakmai fejlődésemhez, ugyanis ez idő alatt elvégeztem Meixner Ildikó diszlexia prevenció és reedukációs tanfolyamát. Az itt szerzett tudást, tapasztalatot napi szinten tudom kamatoztatni a munkám során. Hiszek benne, hogy: “Mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Egy tanárnak kötelessége a jót megkeresni és kibontakoztatni.” Úgy gondolom, hogy ezt a “jót” olyan játékos formában kell előcsalogatni, hogy a gyerekek számára örömet jelentsen, személyiségükhöz igazodva megszerettetni velük az iskolát, ahova jó dolog minden reggel megérkezni. Oda, ahol nyugodt, szeretetteli légkör, izgalmas feladatok és jó barátok várják őket, ahol a gyermek mindennap valami újat tudhat meg a világról és magáról. Munkám során megtapasztaltam, hogy a kíváncsi gyereknek szárnyat lehet adni. Szeretem, ha a gyermek kérdez, érdeklődik minden téma iránt. Szabad “butaságot” kérdeznie, mondania. Tapasztalatom szerint nyitott légkörben a jól motivált gyerek szívesen kapcsolódik be a számára kevésbé vonzó tevékenységekbe is. Pedagógia munkám eredményességét, sikereimet annak is köszönhetem, hogy szeretek együtt kézműveskedni a gyerekekkel. A sokféle kreativitást fejlesztő tevékenység során sokat beszélgetünk, így emberileg, érzelmileg közelebb kerülünk egymáshoz. Szívesen veszek részt az iskolai rendezvények szervezésében, lebonyolításában, kiadványok szerkesztésében, ötleteimmel segítem a közös munkát. Napi szinten használom a digitális tartalmakat, eszközöket. Folyamatos önképzéssel igyekszem lépést tartani az új kihívásokkal, nyitott vagyok arra, hogy bárhol, bármikor, bárkitől tanuljak.

Munkás Dóra „A beszéd – utazás, amelynek célja van, ezért az utat fel kell térképezni. Aki úgy kezdi, hogy nem tart sehová, általában oda is jut.” (Dale Carnegie) Munkás Nóra vagyok, 2010-ben szereztem meg a logopédusi diplomámat, de a logopédusi munkásságomat már a főiskolai évek alatt elkezdtem. Főiskolai diplomámat a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán szereztem. 2013 nyarán az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán a mesterképzést, 2014 nyarán pedig – u g y an i t t – a g y ó g y pe d a g ó gi ai szakvizsgát végeztem el. Azóta pedig folyamatos továbbképzéseken való részvétellel biztosítom a szakmai felkészültségem. A gyógypedagógusilogopédusi munkásságom mottójának alapk öve mé g a pály ám ele jén született meg. Akkor értettem meg, hogy minden gyermeknek egyéni útja van, melyet közösen kell bejárnunk annak érdekében, hogy a végső cé lh oz e lju s su n k . Egy te rápi ás folyamat akkor lehet sikeres, ha mindkét fél sikeresnek érzi magát az út során. Ezért törekszem arra, hogy a foglalkozásokon minden gyermek átérezze a „képes vagyok rá, én istudom” érzést. A gyerekek felcsillanó szeme a legnagyobb motiváció számomra. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy szabadidőmet mindig olyan változatos tevékenységekkel töltsem, amelyektől valódi, tiszta energiát kapok. Ezzel szeretném biztosítani azt, hogy hosszútávon is frissen és szívből jövő lelkesedéssel tudjak kapcsolódni a gyerekekhez.

25.

Dr. Juhász Gabriella „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” (Szent-Györgyi Albert) E fenti idézet határozza meg mindennapjaimat. 25 éve tanítok általános iskolás korú gyermekeket. Az a belső késztetés, hogy a lehető legtöbbet adjam Nekik, adta az erőt újabb és újabb tudásanyag elsajátítására. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán megszerzett tanítói diplomámon felül elvégeztem a fejlesztő(differenciáló) tanítói és a tanügy igazgatási szakértői képzéseket, valamint számtalan pedagógiai továbbképzés résztvevője vagyok, voltam. Közben természetesen aktívan dolgoztam: napközis tanítóként, osztálytanítóként, osztályfőnökként, fejlesztő pedagógusként egyaránt kipróbálhattam magam. Nagyon hasznos évek voltak ezek, mert az oktatás minden területét megismerhettem. Lenyűgöző dolog szereplője lenni a gyerekek első iskolás éveinek – megszerettetni velük a tanulást, örökké tartó kíváncsisággal beoltani őket, részt venni abban, hogy kreatív fiatalokká érjenek. A tanuláson kívül nagyon szeretek a gyermekek szabadidős tevékenységeiben is részt venni. Sok-sok szakkört, tehetséggondozó kört, fejlesztő tevékenységet gondoztam pályám során. Rengeteg táboron vettem részt, jelenlegi saját ötletem a Belvárosi Barangoló helytörténeti tábor már nyolcadik éve hívogatja a várostörténet iránt érdeklődő kicsiket és nagyokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekekkel meleg, szeretetteljes környezetben tudjunk együttműködni. Vallom, hogy a kölcsönös tisztelet és szeretet gyümölcsöző a tanító-tanuló kooperációkban. Korábbi iskolámban igazgatóhelyettesként döbbentem rá, hogy a jogtudomány szintén sok-sok hasznos ismerettel gazdagítaná tudásomat. A Miskolci Egyetemen doktoráltam és attól kezdve napi szinten használom ezt a tudásanyagot is. Jogászként még jobban tudom segíteni tanácsaimmal a szülőket és pedagógusokat, valamint az oktatás-nevelés más partnereit is. Jómagam azonban elsősorban és mindenekfelett PEDAGÓGUSNAK vallom magam. Tiszta szívvel hiszek a fenti idézet szavaiban. Elhiszem a gondolatait egy olyan Nobel-díjas magyarnak, aki hitt hazája gyermekeiben – a bennük rejlő lehetőségekben. Legfőképpen azonban abban hiszek, hogy ez az iskola méltó helyszíne a fent kifejtett teóriáknak.

26.

Németh Adrienn Az elmúlt tanév óta dolgozom az iskolában, mint óraadó logopédus. Nagyon szeretek itt tanítani, mert az iskola szellemisége a gyermekek nyitottságára és harmonikus személyiségfejlődésére is hangsúlyt fektet. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán logopédia és pszichopedagógia szakokon szereztem diplomát 2007-ben. A főiskolai évek alatt autista gyermekek terápiájában vettem részt. Gyógypedagógiai terápia szakirányon a mesterképzést 2011-ben végeztem el. Pályám kezdetén sajátos nevelési igényű gyermekeket integráló intézményekben dolgoztam. Jelenleg a XII. Kerületi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársa is vagyok. Tapasztalatot szereztem az artikulációs zavar, a diszlexia prevenció és reedukáció területén. Nyelvlökéses nyelés terápiájával is foglalkozom. Mindenféle életkorú gyermekkel nagyon szívesen dolgozom, az óvodástól a középiskolásig. Munkám során fontosnak tartom saját szakmai tudásom folyamatos bővítését, a szülőkkel való együttműködést. Arra törekszem, hogy a fejlesztések során a gyermekek érzelmi, belső motivációjára építsünk, illetve, hogy a tanulási folyamat örömet okozzon nekik. Számomra is nagyszerű élmény látni, amikor egy-egy közösen kitűzött cél megvalósul.

Közlekedési és parkolási rend Az iskola parkolási rendje: „A” parkoló: szülői parkoló (a porta felőli parkoló, az iskola kis kertkapujánál lévő, nagy terület, sorompóval lezárva) Ezt a parkolót az iskola bérli, kizárólag az iskola tanulóinak szülei használhatják. Elsősorban ezt javasoljuk a szülőknek parkolásra. Ha itt nincs hely, a „C” parkoló használatát kérjük. „B” parkoló: (Z épület felőli kapunál lévő terület) Ezen a területen nem lehetséges a parkolás. Kiszállási hely: akik nem kísérik be na-gyobb gyermekeiket, nekik biztosítunk itt kiszállásra helyet, melyet jelölünk is, itt azonban nem várakozhatnak az autók. „C” parkoló: (az iskola mögötti, lenti terület) Ezen a területen parkolhat, aki nem fért be az „A” parkolóba. (Erdei iskolai utazások alkalmával itt parkolnak a buszok.) Fokozottan kérjük, hogy a „C” parkoló megközelítésére használt út mellett található Royal Autószerviz parkolóját NE használják egyik napszakban sem, mert az magánterület és elszállításra kerül az ott parkoló gépkocsi. Az iskola közlekedési rendje: Megküldjük a telepen érvényben lévő közlekedési és parkolási rendről szóló tájékoztatónkat, és a térképet, ami segíti a közlekedést. Az ipari park - ahol az Iskola bérel területeket és ingatlanokat - egy magánterület, az arra való behajtást, a használat szabályait a tulajdonos jogosult meghatározni. A telep tulajdonosa a bérlők és használók részére behajtási engedélyt ad. Ennek hiányában ideiglenes engedéllyel lehet csak gépjárművel behajtani, amit a bérlő aláír, ezzel igazolva, hogy az illető nála járt. A kiadott behajtási engedélyeket a portán való ki- és behajtáskor minden esetben fel kell mutatni, vagy a szélvédőn jól látható helyen is el lehet helyezni, ezzel lehet meggyorsítani az áthaladást. A tulajdonos a területen a KRESZ betartását kéri a kihelyezett közlekedési táblák szerint. A parkolás kizárólag az Iskola parkolóiban lehetséges. A forgalom akadályozása és más bérlők parkolójának használata nem megengedett. Aki nem tartja be a fenti szabályokat, illetve a tulajdonos által megbízott cég dolgozóival nem együttműködő, attól megvonják a gépkocsival való behajtási engedélyét, és onnantól kezdve csak gyalogosan jöhet be a telep területére. Az iskolának, mint bérlőnek a magánterületen alkalmazott szabályokra, módszerekre nincs ráhatása. Kérjük, hogy a fentiek figyelembe vételével közlekedjenek a telepen. Az óvodánál lévő szülői parkolónál kérjük, tartsák be a közlekedés rendjét (óramutató járásával ellenkező irány), mert nagyon balesetveszélyes, ha szemben hajtanak. A nagy szülői és tanár parkolónál továbbra is kérjük, hogy kövessék a térképen javasolt útvonalat. (A kihajtás útvonalán rakodó céggel egyeztetésbe kezdtünk az út szabadon tartása érdekében.)

27. Köszönjük az együttműködést!

Hírhozó Újság Független iskolai lap Megjelenik havonta.

Kiadja: az Új Budai Alma Mater Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda

Cím: 1112 Budapest, Muskétás u. 1. Tel./fax.: 06 1 309 73 53 E-mail: info@ujalma.hu

E hónap megjelenésben közreműködtek: Bakos Péter, Fábián Zsuzsa, Fehér Lili, Hajdú László, Kovács Léna, Osvald Hanna, Szakál Zsófia, Tóth-Mátrai Cecília, Tóth-Mátrai Rozina, Tóth Jázmin, Zahorán Laura, Zibrányi Péter

Szerkesztő: Juhász Enikő