December 2017 by Balazs Tunde

2017. december Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja

Brenner János vértanú Templi Máriára emlékezve Bács Béla János fordítása Katóca meséje Csávossy György verse Köszönet Vitos Antalnak

VIII. évfolyam 12. szám

A szeretetet hozzuk Tartalom

2. oldal: A szeretetet hozzuk - főszerkesztő 3. oldal: Valami elindult 10 éve - Dr. Darvas-Kozma József 4-5. oldal: Brenner János vértanú - Magyar Kurír 6. oldal: Tempfli Máriára emlékezve Dr. Ambrus Ágnes 7. oldal: Játékos ismerkedés szentekkel - Vitos Antal 8-9. oldal: Kárpátaljai Értéktár 2. Sárközi Sándor SP 10. oldal: A Camillianum kvintes�szenciája - Dr. Bakó Mária Hajnalka 11. oldal: Mit ajándékozzunk? - László Rezső OSPPE 12. oldal: Másfajta család - Helga KohlerSpiegel, Betlehem Rónay György 13. oldal: A zenélő híd - Katóca 14. oldal: Derűs oldal 15. oldal: Rejtvények és megfejtők 16. oldal: Rorate Csávossy György

A végső időben élünk, ami megváltásunktól Krisztus Urunk második eljöveteléig tart. Ez még inkább igaz, ha a Szent László emlékév és a liturgikus év végére gondolunk, ráadásul elérkezett a polgári év utolsó hónapja is. Az emlékév arra szolgált, hogy meglássuk Szent László emberi nagyságát és meghatározó szerepét népünk és egyházunk történetében. Kultuszának kialakulása Isten- és emberszeretetéről tanúskodik, és lovagi erényeinek hatása még most is lelkesíti népünket. Ha az új liturgikus évet tekintjük, akkor a hónap első két napja még az óévhez tartozik, harmadik napja pedig a liturgikus újévet vezeti be advent első vasárnapjával. Egyházi szabályzatunk rámutat, hogy „az adventi időnek kettős jellege van. A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje ez, amikor Isten Fiának emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Egyúttal azonban olyan időszak is, amelyikben ez a visszaemlékezés ráirányítja figyelmünket Krisztus történelemvégi, második eljövetelének várására. E két ok miatt az adventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje.” Négy vasárnapon át készülődünk legszebb, legbensőségesebb ünnepünkre, a karácsonyra. Az is, aki nincs bensőséges viszonyban az egyházzal, az is az év legszentebb időszakaként éli meg. Adventben az Egyház visszagondol a Krisztus előtti időre, azokra az évezredekre, amikor az emberiség vágyott a megígért Messiás után. Ez az ószövetségi advent, a készület ideje volt. Azóta évente megünnepeljük Jézus születését, és átéljük, hogy Isten szeret minket. Liturgiánkban kialakult a négy megelőző vasárnaphoz kötődő előkészület, a remény kultúrája. Az embert jobbá tevő, a történelmet előre vivő belső indíték a szeretet. Ennek látható jele az adventi koszorún a négy gyertya, a négy vasárnap jelképe. De ez nem négy hét, mert az idén huszonötödike hétfőre esik, épphogy csak három hét. Lényege a négy vasárnap, melyet úgy értelmezünk mint a háromszori harangszót: készülj, indulj, légy ott és ünnepelj! Előre tehát! Erre nagyon illik a Quo vadis c. regény egyik szuggesztív része, amikor Vinicius megérkezik abba a Tiberisen túli házba, ahol Péter apostol tartózkodik. Miután köszönti a jelenlévőket, kijelenti: „Világosítsatok meg! Hiszem, hogy a Krisztus feltámadt, mert ezt olyan emberek mondják, akik igazságban élnek s akik látták Őt halála után. Hiszem, mert magam is láttam, hogy vallásotokból igazság, erény és irgalmasság fakad, nem pedig gonosz tettek, amivel gyanúsítanak benneteket. … S egyre nagyobb megindultsággal beszélt tovább: – Azt mondták nekem, hogy a ti vallásotokban meg nem állhat sem az élet, sem az öröm, sem a boldogság, sem a jog, sem a rend, sem a felsőbbség, sem Róma uralma. Így van-e ez? Azt mondták, hogy ti mind őrültek vagytok; mondjátok hát meg, mit hoztok? Bűn szeretni? Bűn örömet érezni? Bűn a boldogságot kívánni? Ellenségei vagytok az életnek? A kereszténynek koldusnak kell lennie? ... Oszlassátok széjjel a sötétséget! Mert még azt mondták nekem: Görögország megteremtette a bölcsességet és a szépséget, Róma az erőt; s hát ők mit hoznak? Mondjátok hát meg, mit hoztok? Ha ajtótokon belül világosság van, nyissátok ki nekem! - A szeretetet hozzuk – mondta Péter.” Ezért Jézus születése ünnepén fogadjuk be Őt, aki a Szeretet. Az ókori Rómában a Virtus (Erény) és a Honor (Tisztelet) temploma egymás mellett volt. Érdekességük, hogy a Honor templomába csak a Virtus templomán keresztül lehetett bemenni. Szép jelképe annak, hogy a szeretet Istenével találkozni csak az erényes életet élők útján lehet. Szerkesztőségünk nevében áldott karácsonyt kívánok a kedves Olvasóknak, és a családok adventi készülete segítsen mindnyájunkat az örök Karácsonyra, a főszerkesztő

Az imaapostolkodás szándéka decemberre: Az idősekért, hogy családjuk és a keresztény közösségek által támogatva bölcsességükkel és tapasztalataikkal együttműködhessenek a hit továbbadásában és az új generációk nevelésében.

KRISZTUS VILÁGA – Erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja. Kiadja: Salus

Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztők: Balázs Tünde, Sárközi Sándor. Lapterjesztő: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389, Elérhetőség: 530230 – Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38. sz., Hargita megye, tel/fax: +40266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

nevelők

Valami elszállt... és valami elindult 10 éve... Istenszolgája Márton Áron A kiszélesített iskola című írásában (Erdélyi Iskola 1933/34) kijelentette: „Az igazi népművelés nem maradhat meg az ismeretközlés iskolás ténykedésénél. Csak ismereteket közölni nem elég. Az igazi cél a jellem nevelése, az, hogy mindezzel a gyermek- s ifjúkorban felserkentett képességeket úgy fejlesszük tovább, hogy az ifjú tudjon magának nemes eszményeket kitűzni, és azokért egy egész életen át lelkesedni és dolgozni. ... Népművelést csak az csináljon, aki maga is a lelke mélyéig vallásos.” A történelem Márton Áront igazolta. 1948-ban a román kommunizmus megszüntette az egyházi iskolákat és szerzetesrendeket. Moldvában politikai célzattal 1947 és 1951 közt 43 magyar tannyelvű iskolát és 8 óvodát hoztak létre 120 tanerővel (Kerekes Irma bákói tanfelügyelő visszaemlékezése). A kommunista ideológiát hirdették bennük, mégis fokozatosan megszűntek. 1953-ban már csak a lészpedi iskola működött. Eredménytelen maradt a vallástalan népművelés. A csíkszeredai Római Katolikus Gimnázium épületét és a gazdatiszti lakást 2003-ban visszakaptuk. Ez utóbbi feljavítását kezdtük el 2007-ben, miután két piarista atya, dr. Kállay Emil és Sárközi Sándor tanár meglátogatott. Ők szívükben hordozták a 300 éves erdélyi piarista múltat, a magyar nép szeretetét és az ifjúság nevelését. 2007 szeptemberétől a rendi tartomány megbízásával és a gyulafehérvári érsek áldásával megerősítve a Piarista Tanulmányi Házban kezdték el csíkszeredai életüket. A Piarista Tanulmányi Ház egyrészt szellemi műhely, de egyfajta lelki menedék is a betérőknek. És magjává vált egy olyan tágabb körű közösségnek (tanároknak, diákoknak, szerzeteseknek, családoknak), akik vonzónak találták a piarista karizmát. Mindjárt a kezdeti időben rendszeresen bekapcsolódtak a vasár- és ünnepnapi liturgia végzésébe, a környék (Alcsík, Felcsík) lelkipásztorkodásába (búcsúk, ifjúsági napok, előadások). Több iskolának és bentlakásnak is felkínálták segítségüket. Így elsősorban a Márton Áron Főgimnáziumban 10 éve sokrétű piarista munka folyik: hittanítás, lelkigondozás, szabadidős programok szervezése. 2009-től a csíkszeredai Csángó Továbbtanulók Közösségében kitartóan lelkiségi programokat és szaktárgyi korrepetálásokat tartanak. Sándor atya a Krisztus világa munkatársa, cikkírással és szerkesztéssel segít, de hangját halljuk hetente az Erdélyi Mária Rádióban is. Jó kapcsolatot ápolnak a piaristák a többi csíki és erdélyi szerzetesközösségekkel. Emil atya 2016-ig rendszeresen tudott jönni Csíkba, azóta egészségi állapota miatt távol maradt. Határozott és világos tanítását, életét köszönjük. Háromszáz éve, hogy a piaristák 1717-ben Besztercén telepedtek le. Azután szellemi munkájukkal behálózták egész Erdélyt. 1948-ban számolták fel őket. Tíz éve valami újra elindult Csíkszeredában... A 400 éves jubileumát ünneplő tanítórend szellemisége felfrissített, melynek célja: nevelni, hirdetni, átalakítani! Nagy igény van erre. Ugye ezt teszitek továbbra is a Székelyföldön? Dr. Darvas-Kozma József 3

szentek útja

Ferenc pápa november 8-án kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, akit meghatalmazott nyolc dekrétum közzétételére, melyekben két vértanúság, valamint hat Isten szolgája hősies erényeinek elismerése szerepel. A két vértanú közül az egyik a magyar Brenner János, rábakethelyi káplán, aki a hit védelmében, az Oltáriszentséget védelmezve halt meg 1957. december 15-én – olvasható a Vatikáni Sajtószolgálat közleményében.

Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, a háromgyermekes család második fiúgyermekeként. A szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte meg tanulmányait. 1941 őszén a család Pécsre költözött, János a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól pedig a Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja lett. Gimnáziumi tanulmányait Zircen fejezte be oblátusként, és 1950-ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. Beöltözésekor az Anasztáz nevet kapta. A nyugodt, Istennek szentelt életet azonban csak néhány hétig tapasztalhatta meg, mert a szerzetesrendek elleni támadás Zircet sem kímélte. Brenner János így a budapesti Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett két szemeszteren át, miközben titokban végezte novíciusi évét. 1951-ben tette le első fogadalmát. Miután a rendi vezetés már látta, hogy a kommunista diktatúrának egyhamar nem lesz vége, úgy próbálták biztosítani a növendékek jövőjét, hogy felvételüket kérték egyházmegyei szemináriumokba. Így került Brenner János 1951-ben a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai közé. A következő évben a szemináriumok nagy részét feloszlatták. Brenner Jánost társaival együtt 1952-ben átvették

a győri papneveldébe. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi székesegyházban. A város Szent Norbert-templomában mutatta be újmiséjét. Rábakethelyen, a nyugati határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Kozma Ferenc plébános jó példát adott és sokat segített az ifjú papnak, János atya pedig minden áldozatra készen állt a hívekért. Különösen rajongott a gyermekekért és az ifjúságért. Tisztelte, szerette az embereket, nem volt személyválogató. Az egyik hívő így emlékezik a szent életű káplánra: „Volt egy bizonyos kisugárzása, amit nem is lehet szóban elmondani. Szerették az emberek, és igyekeztek oda menni, ahol ő volt, és hallgatni a szavát. Valami volt benne, ami vonzotta az embereket. Ez volt az ő fő bűne: szerették a fiatalok, szerették az öregek. Nagyon sok embert szerzett meg a hitnek, az Egyháznak. Ő nem tudott elmenni ember mellett úgy, hogy meg ne állt volna, és akár csak két szót ne szólt volna hozzá. Az az örökös kedves mosoly az arcán... Komolyan hirdette Isten igéjét, tanúságot tett minden pillanatban a hitről. Jó volt nála gyónni, mert tudott adni útravalót.” Mindezt a kommunista hatalom rossz szemmel nézte, főleg azt, hogy a káplán fiatalokkal is foglalkozott. Hittanosai, ministránsai elmondták, milyen komoly munkát végzett körükben, nemcsak hittanórát tartott számukra, hanem játszott és sportolt is velük. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztetni az ifjú papot. Miután ezt a püspök Brenner János tudomására hozta, ő csak ennyit szólt: „Nem félek, szívesen maradok.” A püspök kiállt a káplán mellett, és úgy döntött, továbbra is Rábakethelyen marad. Az egyházügyi megbízott erre azt mondta: „Jó, akkor lássák a következményeit!”

szentek útja

Brenner János tisztában volt azzal, hogy a papi hivatás gyakorlása ebben az időben még emberpróbálóbb feladat, mint amikor a szerzetesrendeket szétverték. Lelki naplójának alábbi gondolata is erre utal: „Uram, Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem... Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle.” Egy őszi este, amikor kismotorral hazafelé tartott Farkasfáról, az erdőből ismeretlenek fahasábokat hajigáltak eléje, de ő ügyes manőverezéssel kikerülte őket. Hazaérkezve azt mondta: „Nem volt szerencséjük!” – és jót derült rajtuk. Mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt azon az 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen. Csak mozaikdarabok állnak rendelkezésünkre – a gyanúsítottak, elítéltek vallomása, valamint néhány szemtanú visszaemlékezése és a nyomok – , melyek alapján Kahler Frigyes jogtörténész rekonstruálta a történteket. Szemtanúk elmondása szerint december 14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egy időben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a temető körül. A plébános Farkasfára ment, karácsonyi gyóntatásra. Az éjszakát egy családnál töltötte, mert másnap reggel ő misézett ott. Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyosan beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett

beteg háza közelében kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték. A boncolási jegyzőkönyvből azt is tudjuk, hogy a nyelvcsont és a gégeporc szarvainak többszörös törése volt látható a holttesten. Ezt fojtogatással nem lehet előidézni, a sérülés úgy keletkezett, hogy ráléptek a nyakára, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. Nemcsak megölni akarták, hanem meggyalázni is. A nyomozás színjáték volt csak, mindenki gyanúsított volt, még a plébános is. Végül egy embert a járási és megyei bíróság halálra ítélt, majd a Legfelsőbb Bíróság felmentette őt. Később azt a fiút ítélték el, aki Brenner Jánost kihívta a plébániáról. „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28) – Brenner János újmisés jelmondata papi életének is vezérgondolata volt. Ezzel a lelkülettel élt és halt Krisztusért és a rábízottakért. Rövid, de Istent szerető élete alatt minden a javára vált, még (vagy legfőképpen) a halál is, hiszen az ő vére is a kereszténység magvetése. „A jó pásztor életét adja juhaiért.” Brenner János ezt tette: életét adta egy nem létező betegért, életét adta hivatásáért, Krisztusért. Minden áldozatra képes volt. Nem félt a fenyegetéstől, az üldözéstől. Keresve a gyilkosság okát, több vádat is felhoztak a fiatal lelkipásztor ellen a nyomozás során (féltékenység, embercsempészet), de nem találtak senkit, aki rosszat mondott volna róla. A nyomozás végén valaki megjegyezte: „Lefolytatták Brenner János szenttéavatási perét!” Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált az Isten ügyét hűségesen szolgáló, tiszta lelkű, becsületes pap élete. Nem embercsempész volt, hanem emberhalász... forrás: Magyar Kurír

hűséges olvasónk

„Szólj Uram, mert meghallja a te szolgád!”

Alázat, békesség és áldozat Tempfli Mária, kézdivásárhelyi nyugalmazott földrajztanárnő, volt iskola- és gyermekotthonigazgató nekrológja

Családja és az ő élet-alakulását is meghatározták az erdélyi magyarság XX. századi nagy sorsfordulatai. Édesapját, Tempfli Jánost (aki a Szatmár megyei Csanáloson született, Mosonmagyaróváron Mezőgazdasági Akadémiát végzett) a Trianon utáni történelem hányta-vetette Nagy-Románia területén ide-oda: először a Braila megyei Movila Miresei-re, innen Olt megyébe, majd Radnótra, a Mezőgazdasági Iskolába, a bécsi döntés után pedig a Bihar megyei Diószegre és Székelyhídra. Tempfli Mária Movila Miresei-en a lágerben született, majd a szülőkkel együtt vándorolt. És mert a Romániához tartozó Dél-Erdélyből elmenekültek a Magyarországhoz vis�szacsatolt Észak-Erdélybe, és mert az édesapa vallásos, templombajáró mérnöktanár volt, aki sokszor az orgonához is ült, a hatóságok 1950ben büntetésből elhelyezték Bihar megyéből Kézdivásárhelyre, a Középfokú Mezőgazdasági Iskolába. A földrajz-geológia szakot végzett Tempfli Mária egyetemi tanulmányai befejezése után, 1952-ben, a szüleit követve választotta a kantai gimnáziumban működő Pedagógiai Líceumot, majd az egymást követő évek-évtizedek során elkötelezett kézdivásárhelyivé vált, miközben mindig figyelt a szülőföldjének tartott Szatmár megyére, a felnevelő iskolára, a nagykárolyi Piarista Gimnáziumra, ahol érettségi diplomát szerzett, és édesapja szülőfalujára, Csanálosra. Nem volt könnyű tanári pályát kezdeni az 50es években a mélyen vallásos Tempfli Máriának. Hitét, vallásos meggyőződését rejtegetnie kellett, templomba is csak a messzi nagyvárosba, Brassóba mehetett. A tanításban viszont meglelte az elégtételt. Szerette a diákokat, a tantárgyát. Lelkismeretes munkája, pontossága, a nevelés melletti elkötelezettsége okán rajoni tanfelügyelőnek, majd a kantai gimnázium aligazgatójának nevezték ki. Habár később a 3. sz. Általános Iskola (a mai Turóczi Mózes) igazgatója lett, min-

dig is „kantás” tanárnak tartotta magát, büszke volt az ott elért eredményeire, tanítványaira. 1980-ban, a kantai gimnázium 300 éves jubileumára megjelent iskolatörténet-kötet egyik kezdeményezője és szerkesztője volt. Diákjai számára máig emlékezetesek a tartalmasan előkészített és megszervezett túrák és önellátó táborok, ahol hon- és természetismeretből rengeteget tanultak. Minden évben albumokat szerkesztett a fényképekből és az élményeket megörökítő diákírásokból, beszámolókból, és egészen haláláig gondosan őrizte azokat. Irányításával a kantai „Dózsa György unokái” nevű diákcsapat a Jóbarát gyermekfolyóirat által meghirdetett Pro Natura természetismereti és természetvédő országos vetélkedő első helyezettje lett 1982-ben. Értékes volt a díj, hiszen hosszan tartó tevékenységet kellett alaposan és hitelesen dokumentálni: a versenypontok között madárvédelem, gyümölcsfaoltás, természetvédelmi területek feltárása és térképezése szerepelt. Mikor a 3. sz. Általános Iskolának igazgatójaként programot, munkastílust kellett teremteni, ott is az igényességet, a pontosságot képviselte és tette követelménnyé. Itt is – mint mindig – az elesettek, a szegények, a támogatásra szorulók segítségére sietett. Délutáni iskolát szervezett – Kézdivásárhelyen először – a hátrányos helyzetű tanulóknak, és tanártársaival együtt a hivatalos órák után ő maga is térítésmentesen foglalkozott a diákokkal. Nemsokára újabb nehéz feladat találta meg: az iskoláskorú gyermekotthon igazgatójának kérték fel. Elvállalta a megbízást, és kora reggeltől késő estig az otthonban tartózkodva próbálta megoldani a felmerülő problémákat, emberséggel, empátiával közeledve a sokféle lelki sérüléssel intézetbe került gyermekekhez. Saját gyermeke nem született, de gyámja lett egy intézetből magához vett gyermeknek, akit később örökbe fogadott, és egész életében segített, támogatott. Emellett nyugdíjazása után önzetlenül gyermeknevelést vállalt: pótnagymamája lett egy egyéves fiúcskának és egy 4 éves kislánynak, akiket felnőtt korukban is megajándékozott szeretetével.

hűséges olvasónk magasságok

Oltárra emelt barátaink

játékos ismerkedés szentekkel

Nyugdíjasként aktívan részt vett a kantai és a Boldog Özséb egyházközség tevékenységeiben, az Engesztelő Imacsoport vezetőjeként, a Rózsafüzér csoport tagjaként, a Boldog Özséb plébánia havilapjának, az Élő vízforrásnak a rovatvezetőjeként, állandó áldozatvállalást és önzetlen szeretetet tanúsítva mindig ott, ahol szükség volt rá. Élete lényegének tartotta az imádságot, hogy ezáltal állandóan jobbítsa énjét, Isten elé vigye önmagát, szeretteit, a világ ügyeit, az ő áldását és kegyelmét kérve minderre. Érdemeiért, a romániai magyar oktatás ügye iránti elkötelezettségéért a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1996-ban Ezüstgyopár díjjal tüntette ki. Humanizmusáért, önzetlen önkéntes munkájáért pedig a Vöröskereszt Országos Tanácsa 1996-ban a szervezet örökös Tiszteletbeli Tagja címet adományozta neki. 2012-ben az 1957-ben végzett első osztálya 55 éves érettségi találkozójára betegsége miatt már nem mehetett el, ezért levélben üzent nekik. A levélben azt részletezte, hogyan aranyozhatjuk be az alkonyati éveket. „Az öregkor elkerülhetetlen szenvedései, a betegségek okozta fájdalmak elviselése lehet-e örömforrás? Ha keresztjeinket, szenvedéseinket Isten akaratában megnyugodva fogadjuk, és felajánljuk azokat, akkor részt vehetünk Krisztus megváltói művében. Felajánlhatjuk szenvedéseinket másokért, és így segíthetjük őket az üdvösség megszerzésében. Ez megnyugvást, lelki békét ad.” Ezzel a lelki békével viselte betegségét, megpróbáltatásait. Isten adjon neki örök nyugodalmat! Dr. Ambrus Ágnes

„Ki sejtette volna, mit művel majd ez a koraszülött leány, akihez szülei nem sok reményt fűztek, akit két szerzetesrend is alkalmatlannak tartott, elutasított, aki tanítónő lett, s úgy látszott, ennél többre nem is viszi; aki azzal ment a pápához, hogy Kínába mehessen, és ő lett az USA első szentje (!), egy népes szerzetescsalád alapítóanyja, százezrek számára gondviselés, segítség Isten áldása.” Ezt a meghatóan szép méltatást Kovács Kalliszt OFM írta 2002-ben Cabrini Szent Franciskáról , aki új szerzetesi közösséget alapított, a Jézus Szíve Missziós Nővérek Kongregációját. Nagyon áldásos tevékenysége Amerikában bontakozott ki, ott élő honfitársai körében. Az idén lesz halálának centenáriuma, ugyanis 1917. december 22-én hunyt el Chicagóban. Cabrini Szent Franciska melyik európai nemzet leánya volt ? Szent Mónika környezetében sok olyan asszony élt, akiket férjük rendszeresen bántalmazott, Mónikát viszont soha nem bántotta férje. Csodálkozva kérdezgették az asszonyok, hogyan lehetséges ez, ugyanis tudták, hogy Mónika férje kicsapongó életű, féktelen haragú ember volt. A végtelenül szelíd Mónika elmondta nekik, hogy indulatos hitvestársával soha nem száll szembe, hanem türelmesen vár, amíg haragja lecsillapodik, és csak akkor kéri tőle számon haragjában elkövetett tetteit. Hősies kitartását, áldozatvállalását és sok imádságát Isten megjutalmazta pogány férje megtérésével: halálos ágyán megkeresztelkedett! Hogy hívták Szent Mónika férjét ?

Tisztelt Olvasók A szentek jobb megismerését és megszeretését célzó játékos sorozatom ezennel véget ért. Nagyon sajnálom, de betegségem nem engedi, hogy folytassam. Keresztény testvéri szeretettel és őszinte nagyrabecsüléssel búcsúzik Önöktől: Vitos Antal Csíkcsekefalváról Kötelességemnek tartom, hogy megköszönjem Vitos Antal csíkcsekefalvi munkatársunknak rendszeres, értékes és önzetlen munkáját. A játékos ismerkedés által igyekezett közelebb hozni mindnyájunkhoz a szenteket, és általuk az életszentséget is megkedveltetni. Köszönet-nyilvánításunk mellett fogadja őszinte nagyrabecsülésünket, és imádkozunk, hogy Istenünk áldása tegye széppé életét, mint a szentekét. Hálás köszönettel, Dr. Darvas-Kozma József

Külhoni magyar értéktár

A kárpátaljai Rákóczi-kultusz II. Rákóczi Ferencnek a történelmi Bereg megye területén helyezkedett el a legnagyobb és a legjelentősebb birtokteste. Bereg megye területén, Tarpán, Váriban és Beregszászban bontották ki először a fejedelem által készíttetett „Cum Deo pro Patria et Libertate” feliratú zászlókat. Ung megye főispánja, Bercsényi Miklós nagy hatással volt a fejedelemre a szabadságharc kezdetén, ő volt Rákóczi seregének fővezére, a szabadságharc második embere. Ezen a vidéken a szabadságharc idején két országgyűlés (Huszt 1706, Salánk 1711) zajlott le, amelyek hatással voltak mind az erdélyi, mind a magyarországi eseményekre. A máramarosi sóbányák jelentős bevételt biztosítottak Rákóczi hadseregének. A munkácsi vár kapitulálásával (1711. június 22.) itt ért véget a magyar történelem leghosszabb szabadságharca. A Rákóczi-kultusz a vidéken már az Osztrák– Magyar Monarchia idejében kibontakozott. A történelmi Bereg megye területén állították fel a legtöbb Rákóczi-korral kapcsolatos emlékművet. A legfontosabbak közé sorolhatjuk a munkácsi Rákóczi-mellszobrot, a tarpai Rákóczi-lovasszobrot, a munkácsi Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc szobrát, a beregszászi Rákóczi-házat, Esze Tamás beregszászi mellszobrát, stb. A Rákóczira való emlékezés mély nyomokat hagyott ezen a vidéken nemcsak a magyar, hanem a ruszin ajkú lakosság körében is, ami a mai napig él. (Dr. Csatáry György, 2013) 8

II. Rákóczi Ferenc 1676-ban született Borsiban (ma: Szlovákia), I. Rákóczi Ferenc fejedelem és Zrínyi Ilona gyermekeként. Nevelőapja Thököly Imre volt. 1704-1711-ig erdélyi fejedelem és a magyarországi felkelt rendek vezérlő fejedelme. A Habsburg ellenes Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) vezére. Hatalmas publicisztikai tevékenységet fejtett ki, és mint vallomás- és emlékíró a magyarországi barokk irodalom egyik nagy alakja. 1735ben halt meg száműzetésben a törökországi Rodostóban. Hamvait 1906-ban hozták haza, s a kassai dómban temették el.

Külhoni magyar értéktár

Kincsünk, a beregi szőttes

Értéktár 2.

A falvainkban lassan kihal az a nemzedék, amely még látta, hogyan termesztik a kendert, részt vett annak feldolgozásában, háziszőtteseket készített. Ugyanis régen a lányok és asszonyok a hosszú téli estéket kézimunkázással töltötték. A mai nemzedék már nem ebben a kultúrában növekedik. Legfeljebb csak népművészeti szakkörökön, vagy még esetleg az iskolában munkaórán tanult, vagy tanulhatott meg hímezni. A nagyberegi as�szonyok egy sajátos mintasorozatot hoztak létre. Keresztszemes hímzéssel, saját kezűleg szőtt házivászonra hímeztek. Ezek a minták a vásznon még talán meg sem születtek, de az álmodozó asszony vagy leány fejében már megvolt a nevük. Így teremtődtek meg a kistulipánok álló és dőlt változatai, a szegfű sok-sok formája és neve, a makkos, az őszirózsás, a sokféle madaras és a híres farkasnyomos hímzés. Nemcsak virágminták jellemzőek a vidék mintagyűjteményére, hanem számos geometrikus forma – a közkedvelt öt színnel kivarrt Rákóczi-minta és a csillagos több változata – is. A régi abroszokon, kendőszéleken a mintákat piros-kékkel, később piros-feketével varrták vagy szőtték. Az abroszokon, komakendőkön, díszkendőkön azok a minták maradtak fenn, amelyeket szedett szőttesnek neveznek. Egyébként az első háziszőttesre kivarrt beregi farkasnyomos minta, amelyet Beregújfaluban az 1878-as évben varrtak piros és kék fonállal, ezek közé tartozik. (Fedák Anita)

„1906-ban, amikor a Nagyságos Fejedelem hamvait hazahozták és a kassai dómban eltemették, akkor épül Tiszaújlak határában, a szabadságharc első győztes ütközetének színhelyén a monumentális turulos obeliszk. Alapozásához, ősi hagyomány szerint, Nagymagyarország vármegyéiből hordták össze a halmot. Az emlékmű elkészült, és a csehszlovák megszállás két évtizedén át a nemzeti szabadságeszme megtestesítője volt. 1935-ben, a fejedelem halálának 200. évfordulóján a Turul szárnyai alatt felsorakozott Kárpátalja magyarsága, s az alkalomhoz illő tisztelettel és méltósággal csatlakoztak hozzá a ruszinság és a máramarosi románság népviseletben ünneplő csoportjai. Nagyszüleink, apáink legendaként emlegették az öreg ruszin alakját, aki testére tekerve hozta le a hegyekből, s a felvonuló menetbe állva rúdra tűzte Rákóczi féltve őrzött egykori lobogóját. Hanem amire megszülettem, már nem volt helyén a tiszaújlaki Turul, én már nem láthattam. Illetve átalakulva, az elesett szovjet katonák sírjai fölött összerakott obeliszket a gömb tetején elhelyezett nagy vörös csillaggal - mégis. Az volt a tojása! - mutogattak az emberek a gömbre. - Azon ült a Turulmadár! Ismertem ellenben, még láthattam sokáig Rákóczi hatalmas, öreg nyárfáját, hallhattam eleget keletkezése történetét, mint ahogy csöndes nyári estéken a ház elé kiülve hallgathattuk az öreg Almási László messziről síró tárogatóját. S így volt ez mindenütt: Ugocsában és Beregben, Munkácson, Salánkon, Váriban, Tarpán, de a Borzsa völgyében, a Máramarosban is ruszin és románfalvakban, ahol életében a Fejedelem megfordult. Emlékhelyek vannak ott, amelyek a szovjet korszak négy és fél évtizedében is segítségünkre voltak a hagyomány megtartásában.” (Vári Fábián László, 2011) Összeállította: Sárközi Sándor piarista

kórházi misszió

A Camillianum kvintesszenciája

A Szent Kamillról (betegek védőszentje) elnevezett Római Camillianum, az egészség lelki ápolásának egyetlen pápai nemzetközi Intézete október 30-31-én fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepelte. A rendezvényre engem is meghívtak a véndiákok „kerekasztal” csoportjába, ötödmagammal, egyetlen hölgyet. Felkérést kaptam egy beszámoló tartására, mutassam be, miként értékesítettem itthon, Erdélyben az Intézetben szerzett tudásomat. A felkérés hatalmas erővel lendített a magasba, hiszen olyan alkalomról volt szó, ahol közkinccsé tehettem az életem magját, köszönetet mondva mindenért, mindenkinek. A felkérést személyesen a Camillianum elnöknőjétől kaptam, telefonon, ami még magasztosabbá tette a meghívást. Régi barátság köt össze bennünket, együtt harcoltuk meg az utat a végső diplomáig. Az előadás címének kigondolásáig várni kellett egy éjszakát, tudtam, „hajnalban győzni fogok” alapon, az égiek megrajzolják nekem azt, amit „hallani szeretnének” tőlem az előadáson. Lázas munka következett ezután. Összeállítani a vázlatot, majd pontról pontra kidolgozni minden részletet és végül elkészíteni levetíthető formában is, hogy mindenki láthassa, jobban megérthesse azt. Az ünnepség a Szent Család templomban kezdődött, ami összeköti a Camillianumot a régi papnevelő kamilliánus intézettel, s mára elfekvő kórház, gyönyörű kerttel a Monte Marión. A kétnapos rendezvény keretében a véndiákok „kerekasztal” bemutatójára kedden, október 31-én került sor, amit a legnehezebb kurzusunk, a klinikai pasztorációs tanárunk moderált. Kitüntető élmény volt fellépni az emelvényre, immár javakorabelieknek elmondani valami szépet az életünkből. Volt közöttünk püspök, egyházmegyei betegpasztoráció vezető, kamilliánus missziós. Bevallom, adott pillanatban meg voltam szeppenve a látványtól, meghatott a sok „nagy” jelenléte. Előadásomat a „fogadtatással” kezdtem, amikor 23 évvel ezelőtt megérkeztem az iskolába. Ez a találkozó az akkori

titkárnőnkkel, mára több diplomás elnöknőnkkel, lenyűgöző volt. Egy életre meghatározta barátságunkat. Számomra ő lett az Intézet szíve, édesanyaként, Szent Kamill módján. Meglepetéssel szolgáltam a tanáraim mint „értékhordozók” értékelésével. Néhányukat, mert lehetetlen lett volna mindenkit felsorolni, bemutattam olyan példaképként, aki meghatározó jelleggel bírt későbbi életem és hivatásom alakulásában. A feltarisnyálás fogalmát, mi székelyek értjük, mit jelent, ezt mutattam be, megköszönve külön mindenkinek a kapott értéket. Sokukat emlékeztettem egy-egy fordulópontra vagy megoldandó feladatra, ami az ő számukra is élményt jelentett, különösen abban a könnyed, humoros formában, ahogy néhányuknál fogalmaztam. Sikerült megnevettetnem a hallgatóságot, és telt ház lévén, éreztem, elértem a célomat. Amíg a kórházban dolgoztam, nem jöttem ki a kórteremből, amíg nem sikerült legalább mosolyra bírnom a betegeket. Legtöbbször hangosan nevettünk. Ez történt most is. Számomra különösen a jelenlegi diákok kuncogása volt a visszajelzés fokmérője, talán ők értették legjobban a lényeget. Mivel jelen volt az osztrák provinciális atya, tanárom is, éltem a ritka lehetőséggel, személyesen köszöntem meg tanulmányaim anyagi támogatását. Bemutattam továbbá kórházi missziómat Egyházmegyém szárnyai alatt, egészen nyugdíjazásomig, majd azt a hét legfontosabb önkéntes területet, ami megmaradt a mindennapokra. Szót ejtettem tudásom továbbviteléről a gyógyító gombák világában, a DXN Nemzetközi hálózat keretében. Hálatelt szívvel köszöntem el kedves iskolámtól, körbejárva még egyszer a nagyon szeretett kert zegét-zugát, ahol minden a régi volt a mediterrán őszben, csupán aranyos hattyúim hiányoztak belőle. A Kádár István atyáért ajánlott szentmisével, utána éjfélig tartó szentségimádással zárhattam a napot, és talán azt a korszakot, amelyért hálát adni jöttem az Örök városba. Másnap, Mindenszentek ünnepén elkísérhettem „örökös tanáromat” az Úr Jézus szent nevéről elnevezett jezsuita templomba, ahol szentséges Szíve gyönyörű képét őrzik, és ahová most is megérkezésemkor első utam vezetett. Itt valóban a Minden Szenteknek kijáró ünneplésben volt részem, elmosódott a határ a mindennapi és a természetfölötti között: lélekben együtt lehettem azokkal a szeretteimmel, akiket szívemben hordoztam, és ha nem is nyílt alkalmam elmenni a temetőbe, méltóképpen emlékezhettem meg róluk. Megéltem azt a magasztos élményt, amit egyszerűen és szépen így fejezhetek ki: hiszek a Szentek közösségében. Hiszek, mert megtapasztaltam, átéltem, beteljesedett. Dr. Bakó Mária Hajnalka

nemcsak ünnepeken

Férjünknek/Feleségünknek

• egy hétvégére elfojtanánk érdektelenségünket, és vele tartanánk egy hokivagy focimeccsre • egy napot hegyet másznánk, túráznánk a férfiakban lakó kalandvágy kedvéért - és nem számítana, hogy esik-e vagy süt a nap, avagy hull a hó • egy napot a gyerekek nélkül terveznénk be, hogy újra elmenjünk oda, ahol megismerkedtünk • egy napon legyűrnénk fásultságunkat, és a házimunkát együtt csinálnánk feleségünkkel • egy este étterembe hívjuk vacsorázni

Gyerekeknek

ékoze mit ajánd D „ : s é d r é ák zletből a m felmer ül a ü n ik a r y k g a e y n g nk. itká y előtt ot találná ?” Nem r k n é a d v Karácson n eg já m a e ne naegfelelő en minden l, hog y m nképpen? Nem len pen zunk, hisz ü lk é n a k lun jdo Ép sikba loho e ker ül mindez tula latainkba fektetni? o b s ő c p id ? rg yunk Mennyi időt a ka ék ezt az b vag yontá : önmagunkat d b n á g já á a r d b g b g yo yik le adták r ez lett eg uk, hoző ötletet egvizsgálj émi ma, amiko dolatok a követke m a H t! ő n zzunk id ött idő, n Ezek a go elünk tölt - ajándéko v a a b k k é e d n n k erettein nkbe: adjuk ajá örömet sz ég jut eszü s a n tő z e o h k le o g n g ya engete nk… zás után r zni meg yü gondolko családi ünnep, s á g r o h l a es nkk • különleg ap, melyen édesapá n n • eg y olya

• az egész család csináljon közösen valami olyat, amit ők szeretnének • együtt töltenénk több órát csak az egyik gyerekünkkel - például lányunkkal egy napot a lovardában, fiunkkal elmennénk egy autó-kiállításra • kamasz lányunkkal egy fodrászatos-kozmetikás napot tarthatunk közösen, vagy valamelyikkel egynapos utazást tennénk egy közeli városba

Szüleinknek

• bevásárlókörutat tennénk édesanyánkkal, aminek különösen örül, mert számít a tanácsainkra • egy nap, melyet látogatásoknak szentelünk, ahhoz az ismerőshöz kísérjük el, akihez szeretné

Nagyszülőknek

• az ő kívánságuk szerinti közös játszás (römi...) • ha veled él, esténként felolvasunk nekik, ha nem, akkor gyakrabban látogatjuk meg és felolvasunk

Barátnőnknek vagy

Lánytestvérünknek

• rendszeresen elmennénk együtt úszni • közös kávézásokat, teázásokat iktatnánk be valamilyen rendszer szerint • kreatív foglalkozások együtt - mint pl. mézeskalácskészítés vagy kézimunka

ltozatomilyen vá , s o g á őts s mula az ilyen id k e tn e h Érdekes é le k tt, lönbözőe ek teremte n k e g é is sak és kü n é . Isten eg y ságaink és érdeklő n ajándékok á l ív e k s s s sen má odafig yelé is k y g ezért telje E . k k vanna ak. dési körein mi tetszik a másikn uk, kitalálhatj OSPPE szló Rezső á L : a tt o ít Összeáll

ifi oldal Helga Kohler-Spiegel

Másfajta család

Rónay György:

Betlehem

Minden megíratott. A próféták megmondtak mindent jóelőre. De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. A te szíved még mindig várt valamit. Egy rést az örök Rendelésen, amelyen a szeretet kiosonhat. József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba, de te csak mentél házról házra, kapuról kapura, és zörgettél és könyörögtél. Nem magadért, hanem a Gyermekért, hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét, ahogy a próféták megírták. Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még? Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely? Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte: "Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!" A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga. S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor, s a bölcs polgár vigyáz a házra. Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől. Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár. Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban, dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret. Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott az érthetetlen éjszakában. Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag. A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől, s tanácstalanul visszanézett.

Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket, a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést. Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy, fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál, s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött didergő zokogását.

Az evangéliumokban megjelenő, a zsidó hagyományokon alapuló bölcsességek arra utalnak, hogy a család az a társadalmi élethely, ahol a nők és a gyerekek védve vannak. Ezt a családszemléletet Jézus radikálisabb alapokra helyezi és a fogalmat kiszélesíti az Ő „új családjára”. Emiatt is kerül összetűzésbe származási családjának tagjaival. Rideg szavakkal illeti anyját és testvéreit, mely kijelentések első hallásra egyenesen családellenesnek értelmezhetőek. Nagyon markánsan jelenik meg ez Márk evangéliumában (3,31-35), és ez olvasható Lukácsnál és Máténál is az ide vonatkozó részekben. Jézus viselkedése azonban nem a hagyományos értelemben vett család ellen irányul, hanem „új családját” nevezi meg ez alkalommal, amelynek tagjai azok a nők és férfiak, akik kötődnek Hozzá és követik Őt. Jézus örömhíre nem csak egy bizonyos életformát választókhoz szól. Követői között voltak házasságban élő párok és egyedülállóak egyaránt. Jézus és az általa elindított mozgalom lehetőséget adott a felelősségteljes együttélés új formáira, a „család” újabb formáira. Ebben az értelemben a család az a hely, ahová az egyes embereket befogadják, ahol mindannyian együvé tartozónak érezhetik magukat, ahol mindannyian biztonságban vannak és élvezik a közösség védelmét, nemtől, kortól és az egyén esetleges korlátaitól függetlenül. Jézus és mozgalma a biológiai családon túlmutató közösségi formákra mutat rá. Christ in der Gegenwart, 32/2017 Fordította: Bács Béla János

Tudtátok, hogy

egy hagyományos zongorának 88 billentyűje van, s ebből 52 fehér és 36 fekete (vagyis egy oktávon belül 7 fehér és 5 fekete)? Egy kis számtan: A mesebeli híd zongora-billentyűinek száma egy kevéssel több, mint a hagyományos zongoráé. Könnyen megtudjátok, ha figyelmesen elvégzitek a következő műveletsort: a szökőév napjainak a számából vonjatok ki egy fél tucatot, az eredményt osszátok el az égtájak számával, és az eredményhez adjatok hozzá egy párat? Várom leveleiteket! email-cím: lorinczevakatalin@yahoo. com; postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron utca 80., 530211 Csíkszereda, Hargita megye.

gyerekoldal

1. Itt született Jézus Krisztus 2. Védelem 3. A kis Jézusnak ajándékot vivő királyok egyike 4. … Matyi, Döbröginek háromszorosan adta vissza a verést 5. Márton …, boldog emlékű püspökünk 6. … kiskacsa, vagy egyszerűen csak: csúnya 7. Nagyobb kavics 8. Ezzel kezdődik az ábécé

Ott voltam tehát Evetkével, az útmutató kis mókussal Rózsaország királyának palotájában, a trónteremben, körülöttünk lebegett több tucat tündér egy csodálatosan szóló hárfazenére (a mesebeli hárfa húrjainak a számát már ti is tudjátok: 49) s azon törtem a fejem, hol lehetnek barátaim, akiknek meghívására újra átléptem a Mese Birodalmába. De nem kellett sokáig töprengenem, mert a legfényesebb szárnyakkal rendelkező tündér (nevét a rejtvényben olvashatjátok!) elénk libbent és kezével intett, hogy kövessük. El is indultunk Evetkével a tündér után. Hát amint elérte a festményt (ahonnan korábban kilépett), átrepült azon, de úgy, hogy a képe a festményen is ottmaradt, ugyanakkor mégis a festmény mögül integetett nekünk. - Gyere Evetke - szóltam -, lépjünk a képbe, mert úgy tűnik, ez a kép egyben átjáró is. Reméljük, ez a tündér jó szándékkal van irántunk, és eltűnt barátainkhoz vezet… Kezemmel megérintettem a képet, s az akadály nélkül áthaladt a festményen. Beléptünk hát Evetkével a festménybe, s azon már egy cseppet sem csodálkoztam, hogy egy virágokkal, kis boglárkákkal, százszorszépekkel teli réten találtuk magunkat, s a királyi tróntermet szemlélhettük, melynek falán volt ez a festmény. A kis tündér, aki még mindig hallgatott, tovább indult. Amint átsiettünk a virágos réten, egy némán hullámzó tó partjára értünk. A tó közepén, pontosabban fölötte, egy fényes gyémántkastély lebegett, mintha láthatatlan szárnyak tartanák a levegőben. A tündér egy kis gyémánt hangvillával finoman ráütött a vízre, s erre a tó fölött egy erősen himbálózó függőhíd tűnt elő, amely egészen a gyémántkastély bejáratáig ért. A jó tündér intette, hogy ne lépjünk a hídra, majd hihetetlen gyorsasággal oda-vissza röpködött, és kis lábával megérintette a híd egy-egy lécét, amelyek közül egyesek fehér, mások meg fekete színben ragyogtak. S amikor a tündér lába egy-egy lécet megérintett, azok különböző hangokon megcsendültek. Csak pár pillanatra volt szükségünk, hogy felismerjük: a függőhíd lécei egy zongora billentyűzetét tették ki, s a kis tündér lábaival a léceket érintve egy rövid kis dalt játszott el. Amint befejezte a dallamot, a híd megszilárdult. A tündér intett, hogy most már bátran ráléphetünk a zongora-hídra. S nagy örömünkre, amint elindultunk a gyémántkastély felé, annak kapui feltárultak, s barátaink: Mekegő, Nyolc, Doktor, Herceg – ott álltak a kapuban! Kimondhatatlan volt az öröm, de vajon hol van Pötyike, azaz Rózsácska és kis barátnője, Noni? Nemsokára megtudtuk. De erről majd csak a következőkben mesélek! Addig is kívánok nektek és családotoknak áldott karácsonyt és békés, boldog új évet! Katóca

derűs oldal Pistike már másodikos. Egyik nap lihegve rohan az apjához: - Mindent tudok! Megmondták a fiúk lihegi. - Te vagy a Mikulás, a Jézuska, de még a gólya is! Kedves Mikulás! Tavaly egy csomó ajándékot nem kaptam meg azok közül, amit kértem. Azért, mert nincs konkurenciája, még nem kellene elkényelmesednie! Kedves Isten úr! Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is. Kedves Isten! Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy. Kedves Istenem! Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé!

Eseménynaptár Kaján Tibor rajzaival

1831-ben Charles Darwin hajóútra kelt az Atlanti-óceánon keresztül Két porszem ejtőernyőzik a sivatag fölött. Az egyik megkérdezi a másiktól: - Szerinted itt már leszállhatunk? - Megőrültél?! Ekkora tömegben? Ügyfél kérdezi az ügyvédtől: - Mennyi tiszteletdíjat kér jogi tanácsokért? - Húszezer forintba kerül három válasz. - Nem túl drága ez egy kicsit? - De igen. És mi a harmadik kérdése? Két rendőr beszélget: - Fázik a kezem. - Akkor tedd zsebre! - Nem tudom, mert ott van a kesztyűm! Interjút készítettek a múzeumigazgatóval. A riporter azt kérdezi: - És mi az igazi ritkaság az önök múzeumában? - A látogató...

December 20. Sztálin születésnapja (1879)

- Nem tudnál nekem fizetésig kölcsönadni egy kis pénzt? - kérdi az egyik skót a másiktól. - Szívesen adnék, de sajnos sosem hordok magamnál készpénzt. - Értem. És otthon? - Köszönöm, otthon mindenki jól van...

Doktor (lábadozó betegével találkozva): - Jó reggelt, Kovács úr, hogyan érzi magát ma reggel? - Doktor úr, ha semmibe sem kerül, akkor megmondom. A vadásztársaság visszatér a vadászlakba. Egyikük izgatottan néz körül: - Senki sem hiányzik? - Nem - hangzik a válasz. A vadász felsóhajt: - Akkor jó! Úgy tűnik, valóban szarvast lőttem!

A fiatal tinó így szólt a tapasztaltabb ökörhöz: - Igaz-e, kedves bátyám, hogy az ökör ökör marad, ha Bécsbe viszik is? - Dehogy igaz! - felelte búsan a tapasztaltabb. - Ott marhahús lesz belőle.

Indián család ül a tűz körül. A kicsi egyszer csak piszkálni kezdi a tüzet. Rászól az apa: - Kisfiam! Ne bántsd a telefont! - Mi a bizonyíték arra, hogy a Szahara helyén valaha tenger volt? - Az, hogy az arabok még most is fürdőköpenyben járnak. Holnap Székelyföldön 30 fok lesz. Ebből 4 Csíkszeredában, 3 Székelyudvarhelyen, 2 Marosvásárhelyen, a többin pedig a kisebb falvak osztoznak. Vásárra viszi a székely a tehenét. A városban a járdán mennek, ezért megállítja őket a rendőr: - Vigye rögtön innen a marháját! Nem tudja, hogy a járda a gyalogjáróké? - Dejszen a tehén is gyalog jár...

Karácsonyi gondolatok

rejtvények és megfejtők

Keresztrejtvény Arra születtem - Adamis Anna „ S végül...“ A vers utolsó két sorának folytatása a rejtvény vízszintes 2. és függőleges 1. számú soraiba van elrejtve.

A októberi keresztrejtvény megfejtése: Vízszintes 3. se mondjak, s megbocsátó Függőleges 1. figyelmes szavakra találjak. Helyes megfejtők: Boros Klára – Csíkszentkirály, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ilona – Csíkszereda, György Ferenc – Csíkszereda, Hajdú Gabriella – Csíkszereda, Kedves Piroska – Csíkszereda, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Madaras Vilma – Csíkszereda, Kozma Éva – Gyergyóújfalu, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Szőcs I. József – Madéfalva. A megfejtéseket december 25-ig várjuk! (Szent Kereszt Plébánia 530230 – Csíkszereda, Kossuth L. u. 38. Hargita megye) A megfejtők között könyveket sorsolunk ki! Szerencsés megfejtőnk: Kedves Piroska – Csíkszereda.

Oltárra emelt barátaink, novemberi megfejtés: 1. Szent Ambrus püspök 2. Szent Ilona császárnő 3. Lelkigyakorlatos könyv. Helyes megfejtők: György Ferenc – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda. A megfejtéseket december 25-ig várjuk!

Vízszintes: 12. Tudományos vagy közérdekű kérdésnek hallgatóság előtti fejtgetésén. 13. Skandináv férfinév. 14. Fáradás, bágyadás. 15. Folyókon, tavakon létesített védett kikötő (névelővel). 16. Szárnyatlan lepke! 17. Francia nagyváros, másik neve Nice. 19. Háborogni kezd! 20. Cseh énekes, egyik énekszáma Lady Carneval (Carel). 22. Léket vág valamin. 24. ...Iulia, Gyulafehérvár latin neve. 26. A Rába német neve. 28. Hello, szervusz – portugál üdvözlő szó. 29. A Zöld Palota írójával kapcsolatos (Mario Vargas). 31. ... Apor Vilmos, vértanú püspök. 33. Karcsú növény. 34. Ruhadarabot valaminek méretei szerint alakít ki. 36. Nobélium és laurencium vegyjele. 37. Zajtalanul, lopakodva mene. 39. Aki a szóban forgó lakásban lakik. 41. Határozói igenév képző, a -ve párja. 42. Kubában ősi nyugat-afrikai motívumokból kialakult gyors tánc. 44. Tahiti bejárata! 45. Román kapa! 47. Erre a helyre folyamatosan hozó. 50. Részben belát! 51. Sávokkal mintázott fehérnemű.

Függőleges: 2. Az az álló testhelyzet, amelyből kiindulva a versenyt kezdik. 3. Kivágott fatörzsnek ipari feldolgozásra alkalmas hengeres része. 4. Helyez, tesz. 5. Olasz származású, francia nyelvű belga énekes (Salvatore). 6. Beszterce-Naszód megyei település. 7. A szóban forgó harmadik személy hibás lábú. 8. Fekete István Vuk című mesejátékának egyik szereplőjével kapcsolatos. 9. Tunéziai gkj. 10. Durván civakodó. 11. Belülről békés! 15. A távolabbi személy tulajdona. 18. Zambiai, libériai és ománi gkj. 20. Német gáz! 21. Egy problémamegosztó, elemző és előrejelző eszköz, amelyet Génrich Altshuller talált fel és fejlesztett ki. 23. Hőtől teljes egészében folyékonnyá válna. 25. Magyar író, költő, szerkesztő, műfordító, a Kék folt írója. 27. 1970-ben alakult svéd zenekar (Waterlo, Mamma Mia). 30. Bajor művészcsalád. 32. Luxemburgi, norvég és ománi gkj. 35. ..., elhalt fiam siratása – Govoni Corrado műve. 38. Norvég, uruguayi és osztrák gkj. 40. Olvasztókemencéi. 43. Svájc hegyei felől fújó szél Franciaországban. 44. Törzs – románul. 46. Világos angol sör. 48. Spanyol, kambodzsai és magyar gkj. 49. Kosárban található! 51. Csája (orosz módra készített tea) cseppek!

Készítette: Korodi Zoltán – Tusnádfürdő

Két rendőr elmegy az erdőbe, hogy karácsonyfát vágjanak maguknak. A térdig érő hóban gázolva órák hosszat keresik a megfelelő fenyőfát, de nem találják. A nap lenyugszik, feltámad a jeges szél, a távolban felvonyít valami állat. Az egyik rendőr odafordul a másikhoz: - Na, ebből nekem elegem van! A legközelebbi fát kivágjuk, akár fel van díszítve, akár nincs!

Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy a Hargita Gyöngye nemcsak a fizikai szomjúságot oltja, hanem a lelki szomjúságra is ad segítséget. A Hargita Gyöngye a szomjas öröme! 15

Csávossy Györgyre (1925 – 2015) emlékezve közöljük egyik szép versét

Rorate

Rorate, rorate, dús harmatot hullassatok ma égi magasok ! A hajnal bársonyában anyókák fasarka kopog, az utcák sötét odvából remény talál majd templomot. Az óra kong, reped a csend, mint tócsákon a vékony jég és harmatot hullat reá a magas ég.

Rorate, rorate, Sok vigaszt váró így rebeg : − Szüless meg Jézus, szüless meg, vétkes világ, vak emberek lelke a jászol, trágyabűz mi itt vár rád, a pásztortűz körül irigység, gyűlölet, nem hozsánna, csak feszület fogad a földön. De szüless meg Istenfia, mert minden anya Mária, ki itt térdel e hajnalon, s ha könnyüket letörölöd rájuk száll békéd, örömöd. Dicsőít az angyalsereg, elhallgatnak a fegyverek, karácsony lesz, s ha hull a hó, szeretet lesz a takaró.